Környezet, természeti adottságok

Átírás

1 A Göcsej Zala megye legismertebb, legtöbbet emlegetett földrajzi - néprajzi tája. Határai pontosan nem is jelölhetők ki. Ha a természetes határok szempontjából vizsgáljuk, akkor a Zala - Válicka - Kerka közti, rendkívül tagolt, eróziós-deráziós, dombos-völgyes, gazdag növénytakarójú területet soroljuk ide. Északról a Zalalövő - Zalaegerszeg közti vonalon a Zala, keletről a Zalaegerszeg - Bánokszentgyörgy vonal, azaz a Felső (Baki)-Válicka - Alsó-Válicka meridionális völgye a határ. Az Alsó-Válicka völgye a Cserta-torkolatig, majd onnan a Kerka jobb partja északnyugat - délkeleti irányban határolja, délről pedig Bánokszentgyörgy - Bárszentmihályfa (Lenti) adja a természetes határt. Nyugatról folyóvízzel határolt vonal nincs, a határ a Zalalövő - Zalabaksa irányban a régi Borostyánkő-út vonal, illetve innen a Cserta- torkolatig a dombsor pereme, mint a Göcsej határa. Ez a terület mintegy 648 km2 kiterjedésű. A 18 település által lehatárolt terület Göcsej közepén helyezkedik el, annak mintegy ötödét teszi ki (14244 ha). Környezet, természeti adottságok A térség ökológiailag nagyon értékes, de nem védett terület, különleges növényvilággal, kitűnő kiránduló helyekkel rendelkezik. A térségben helyezkedik el Zala megye legmagasabb csúcsa a Kandikó. Három helyen van ledugózott termálkút, Becsvölgyén, Barlahidán, és Milejszegen. Sok a forrás és a patak, valamint jóléti víztározó van Kustánszegen. Néhány tájképi értékű fa is található a térségben. Do mborzat A Göcsej felszíne dombos - völgyes jellegű. A magasra emelkedő "hegyek" szabálytalanul szabdaltak, erodált jellegűek. Domborzatilag a Vasi-Hegyhátra emlékeztet, de felszíne annál alacsonyabb és lényegesen tagoltabb. Göcsej hazánk egyik legtagoltabb felszínű térsége. A lejtők irányát túlnyomórészt az észak-déli irányú vízválasztók és völgyek határozzák meg, ami különösen a kelet-nyugati irányú közlekedést nehezíti. A legmagasabbra az északkeleti perem vízválasztó tetői emelkednek: a Cigány-hegy 285 m, a Kandikó 304 m, a Kökényes 275 m, a Kőhegy 280 m és a Baki-hegy 298 m. A dombok rendre 250 méter fölé emelkednek. Déli-délnyugati irányban lejtősödő felszínét a vízerózió lépcsőzetesen lehanyatló, közel párhuzamos dombsorokra szabdalta, melyeket viszonylag keskeny, szabálytalan alakú 1 / 7

2 völgyközi hátak kapcsolnak össze. Emiatt a vízszintes és függőleges tagoltság egyaránt erőteljes. A völgyek mélyek, emiatt a reliefek hegyvidéki jelleget adnak a tájnak. Az északkeleti és keleti lejtők a legmeredekebbek. A fővölgyekre nyíló mellékvölgyek és fülkék jellegzetes, lekerekített dombtetők és keskeny vízválasztó gerincek rendszerévé alakították a völgyközi hátakat. Éghajlat Egy táj éghajlatát elsősorban a levegőhőmérsékleti- és csapadékviszonyai határozzák meg. A levegő hőmérséklete Az év leghidegebb hónapja a január, de nem sokkal enyhébb a február sem. Ezekben a hónapokban a levegő hőmérséklete a keleties irányokból, azaz az ázsiai kontinens felől áramló légtömegek hőmérsékletének függvénye. De a januári középhőmérséklet térségünkben átlagosan csak -1 o C és -1,7 o C között ingadozik, ami által térségünk télen az országnak csaknem legenyhébb tája, ahol ritkán fordul elő tartósan -3 o C alatti átlagok. A Göcsej vidékén ugyanis az Adriai tenger irányából be-betörő légtömegek mérséklő hatása is érezteti hatását. A legmelegebb hónap a július. A nyári hőmérséklet nemcsak az északkeleti irányból érkező szárazföldi légtömegek függvénye, hanem jelentős a szerepe az Afrika térségéből érkező légtesteknek is. Ennél gyakoribb itt azonban, hogy a nyugatról kelet felé vonuló óceáni eredetű ciklonok hűvös levegője uralkodik. A sokévi középhőmérséklet adatok ezért azt igazolják, hogy térségünk nyáron a kissé hűvös tájak közé tartozik. A nyári félév (IVIX.) középhőmérséklete az országos 17,8 o C- hoz képest csak 16,7 o C. Ha a vegetációs periódus egészét vizsgáljuk, annak átlaghőmérséklete ennél csak kissé alacsonyabb, 15,5 o C. A térség hőmérsékleti viszonyai, a hőmérséklet évi járása, az országoshoz képest kiegyenlítettebb, a tengeri eredetű légtömegeknek nagyobb hatása miatt. A legnagyobb ingadozás februárban van, 16,1 o C, tehát e hónap hőmérsékleti viszonyai a legkevésbé kiszámíthatók. Országos összevetésben azonban a terület időjárása kevésbé szélsőséges. A 0 o C-ot meghaladó napi középhőmérséklet az év %-ában valószínű, ez igen kedvező. A fagyos napok száma elsősorban a közlekedés számára fontos. A fagyos napok számottevő előfordulása november - március időszakban várható. Leggyakoribb a fagy januárban. Ekkor 2 / 7

3 76-83 %-os gyakorisággal fordul elő. Az első fagyos nap a sokéves átlag szerint október én várható, míg az utolsó án. Így a tenyészidő hossza napos. A nyári félév hőmérsékleti határértékeinek gyakorisága elsősorban a mezőgazdálkodás és az idegenforgalom számára érdekesek. A nyári napok száma között ingadozik, ám a hőségnapok száma nem éri el a 14-et. E tekintetben a Göcsej az ország, de a megye más részéhez képest is hűvösebb területe. A napsütéses órák száma évi óra. Ebből a tenyészidőre óra jut. Végeredményben tehát a hőmérsékleti viszonyokat bemutató adatok is igazolják a Göcsej vidékének kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, ám az országos és megyei átlaghoz képest viszonylag enyhe telű, hűvösebb nyarú klímáját. Csapadékviszonyok A legkevesebb csapadék télen, februárban hullik. A csapadékösszegek jelentős mértékű emelkedése áprilisban indul meg. Az évi maximum eléggé szóródik a május - augusztus időszakban. A legcsapadékosabb hónap azonban általában a június és a július. Göcsejben az ősz csapadékosabb, mint a tavasz. Kialakul az ún. őszi másodmaximum, az ún. mediterrán ciklontevékenység hatása. Ez az oka annak, hogy nemcsak ősszel, de egész évben a Göcsej vidéke az egyik legcsapadékosabb terület. A tenyészidőre eső csapadék mennyisége körülbelül 450 mm. (Érdemes megfigyelni, hogy a térség nyugati régiója csaknem 50 mm-el több csapadékot kap évente, mint a délkeleti oldal.) A csapadékos (a minimum 0,1 mm) napok száma % között ingadozik, mintegy 95 napot tesz ki. A legkisebb a csapadékos napok valószínűsége januárban és februárban, májusban viszont a legtöbb. A csapadékos napok számában, illetve valószínűségében ősszel is kirajzolódik egy gyakoriság-maximum. Az évszázados megfigyelés szerint a 10 mm feletti csapadékú napok száma 25, főleg a nyár eleji időszakban, télen pedig sokkal ritkábban. Az éghajlat sajátos jellemzője a hó, mint az esőcsapadék egyik formája. A térségben %-os valószínűsége van a havas napoknak. A hótakarós napok átlagos száma 81. A legvastagabb takaró februárban alakul ki (8 cm), de a januári sem sokkal kisebb (6 cm), és ez országos viszonylatban kiugróan magas. A szél is figyelemre méltó klímajellemző. A térségben az északias és délies irányok jellemzők, melyeket a domborzati és hidrológiai viszonyok kissé átalakítják. A völgyek klímája köd-hajlamos. Gyakori az átmeneti évszakban az ún. talaj menti, a völgytalpak felszíne felett 5-10 m vastagságban kialakuló köd. Létrejöttében a helyi domborzatnak, a talajminőségnek és a csapadéknak van vezető szerepe. A koraestétől a harmatpont alá hűl a levegőben a köd, mely reggel csak nehezen oszlik fel, mert az észak-déli futású mély és szűk völgyekbe csak 2-3 óra késéssel süt be a nap. 3 / 7

4 Vízrajzi viszonyok Felszíni vizek A Göcsej felszíni vizei egyrészt a Zalába, illetve a Balatonba, másrészt a Kerkán keresztül Murába jutnak. Végül az összes felszíni víz a Dunába érkezik, hiszen a Balaton és a Mura-Dráva a Duna mellékvizei illetve mellékfolyói. A fő folyók vízgyűjtőinek tetemes része azonban a térségen, sőt a megyén kívül terülnek el, a kisebb vízfolyások (mint pl. a Kerka, a Felső- és az Alsó- Válicka, a Cserta) vizüket vagy teljes egészében, vagy főleg a megye területén, illetve a Göcsejben gyűjtik össze. Az itteni felszíni víz-, illetve völgyhálózat hazánkban a legsűrűbbek közé tartozik. Az elmúlt 2,4-2,5 millió év óta folyamatos völgyképződés ugyanis laza kőzeten ment végbe, ahol ennek következtében igen sűrűn szabdalódott fel a felszín. Szoros összefüggés van a völgyhálózat sűrűsége és a felszín pleisztocénbeli emelkedése, azaz mai tengerszint feletti magassága között. A viszonylag magasra emelkedett Göcsej völgyhálózata ezért sűrű. A csapadékból származó felszíni lefolyás a csapadékösszegekkel és a domborzattal összefüggésben, országos viszonylatban is a legkedvezőbbek, illetve a legnagyobbak közé tartozik. Göcsejben a megye keleti pereméhez képest is kétszeres mennyiség folyik le a felszínen. A kitűnő lefolyási viszonyokat elsősorban a domborzat általánosan meredek lejtősödése okozza. A patakok és folyók medrében keletkező vízmennyiségek azonban hónapról hónapra változnak. A keletkező árhullámok magassága az olvadás gyorsaságának és a hó vastagságának függvénye. Minél gyorsabb az olvadás és minél több (vastagabb) a hó, a keletkező árhullám annál nagyobb. Az így levonuló víztömegek árhulláma lassan keletkezik és hosszan elnyúlik. A tavaszi és a nyári árhullámok között jelentős a különbség. A térség vízfolyásainak nyári vízjárásán a június-júliusi csapadékmaximum alig érződik, a csapadékból összegyülekező víztömegek ugyan jelentősek, de gyorsan levonulnak. Az árterületek nagysága 37 km 2, melyből 2 km 2 belterületre jut. 9 km 2 szántó, 24 km 2 rét és legelő, valamint 2 km2 erdő van veszélyeztetve. A dombvidéki, így a göcseji területről, a Zala-folyó vízgyűjtőjében az évi átlagos csapadékösszeg 82 %-a, míg a magashegységi vízgyűjtőben, a Mura vidékén az évi átlagos csapadéknak csak 62 %-a párolog el. Az áradások következtében, vagy tartós csapadék esetén a völgyi területeken jelentős a belvízveszély. Ahol azonban a patakok körüli réteket gondozzák, illetve a szántóföldeket alagcsövezik, a kár lényegesen kisebb. 4 / 7

5 Felszín alatti vizek A talajvíz. a felszín alatti első vízzáró réteg (agyag, iszap) felett található, amelynek átlagos keménysége közepes szintű nko. A talajvíz alatt már az ún. mélységi vizek találhatók, melyek alatt több zónában (emeletben) helyezkednek el, két vízzáró réteg (agyag, iszap) között, mint rétegvizek. Ennek a víztípusnak sajátossága, hogy hőmérséklete a mélységgel növekszik. Az egyes vízemeletek különböző mennyiségű vizet adnak. A rétegek vízadó képessége is l/p/m között szeszélyesen ingadozik. A térségben gyakori a 400 m-ig fekvő vizek pozitív nyomásállapota. Ez azt jelzi, hogy a vizek, a tőle magasabban fekvő térségek, az Alpok keleti előterének hidrosztatikai nyomása alatt vannak. A termálvíz, amelynek hőmérséklete az esetek túlnyomó többségében 60 o C feletti, legfőképpen a felsőpannon rétegekben található. Az olajipari kutatások miatt a térségben az országos átlagnál sokkal több ismert, termálkút van. Kémiai összetételükben legfőképpen a Na és Cl uralkodik. Jelenlegi tudásunk szerint valószínűleg pannon korban létező tenger maradványa. Jelenleg mintegy 0-40 lezárt kút van, amelyek egy részét érdemes lenne idegenforgalmi, vagy egyéb (fűtési) célokra hasznosítani. Talajtani adottságok Göcsej természetes (tehát trágyával nem feljavított) talajainak termőképessége országos viszonylatban, de a zalai dombsági területek között is a legrosszabb minőségűek között vannak. Ennek alapvetően geológiai, domborzati és klimatikus okai vannak. A talajok mészben szegények, kémiailag savanyúak, amely szoros kapcsolatban van csapadék sokévi összegével, valamint rossz a talajok vízgazdálkodása is. A vizet nehezen veszik be (azaz a vízáteresztő képességük rossz), de a bevett vizet megkötik, tehát nem száradékonyak. Tovább rontja a talajok minőségét a dombsági jellegű domborzat. A lejtős felszínen jelentős a talajok pusztulása. Ennek következtében a termőrétegben keletkezett, igen hasznos humusz lepusztul, és a nyers anyagkőzet kerül a felszínre, amely általában szintén savanyú. Az elmúlt évezredek alatt a talajképző kőzet az éghajlat és az adott térség vízviszonyai közös hatására különböző talajtípusok (genetikai talajtípusok) alakultak ki. Főbb talajfajták A legelterjedtebb a barna erdőtalaj, amely dombsági felszíneken jellemző. Ez a nedves kontinentális klímazónák egyik uralkodó talaja. Ezért is nevezik ezt zonális talajnak. A talaj a mérsékeltövi lombos erdők alatt keletkezik, és a bőséges csapadék hatására gyengén savanyú, agyagosodó. A terület DNy-i területén, ahol az évi csapadékösszegek a 800 mm-t megközelítik, sőt túlhaladják, agyagbemosódásos barna erdőtalaj uralkodnak. Ezek a talajok erősebben kilúgozódtak, ezért agyagosabbak, sőt levegőtlenek. A termőréteg alatt ezért egy erősen agyagos réteg alakul ki. 5 / 7

6 A további talajtípusok már nem az éghajlat függvényében alakultak ki. Képződésük a helyi hidrológiai adottságok függvénye. A völgyek talpán a réti és láptalajok különböző változatai fejlődtek ki az elmúlt évezredek során. Ahol a felszíni víz szerepe kisebb jelentőségű, ott a réti talajok uralkodnak. Ahol viszont a gyakori vízborításhoz a magas talajvíz is párosul, ott a lápos talajok uralkodnak. Ezeknek a talajoknak termőrétege általában a magasabb a humusztartalom miatt, mint az erdőtalajoké. E két típusnál azonban megjelenik a humusz sajátos változata az ún. nyershumusz, amely nem más, mint a még kevéssé elbomlott növényi részekből álló anyag. Leginkább a rendkívül gazdag vízi növényzetű láptalajokon jellemző. Növényvilág A Göcsej teljes egészében a Pannóniai Flóratartományba tartozik, csakúgy, mint hazánk túlnyomó része. Azonban kisebb, nyugati területei a Keleti-Alpok flóratartományával is érintkezik. Göcsej térség jelentősen nagyobb területe az önálló Göcsej flórajáráshoz tartozik. A terület jellegzetes elemei a bükkösök és gyertyános-tölgyesek, melyekben megtalálhatóa zalai bükköny és a pirítógyökér, a védett erdei ciklámen és a szártalan kankalin. A bükkösök és gyertyános-tölgyesek mellett nagy területet foglalnak el az erdeifenyvesek is, valamint kis mértékben a szelídgesztenye is. A Göcsej területének 40 %-át vegyeskorú, zömmel lombos-, de helyenként fenyőerdő borítja. Az aljnövényzet gyakori fajtái a védett ciklámen és a kankalin. A völgyekben a vízparti réteket és a kaszálókat fűzbokrok és égerligetek tarkítják. A vízparti rétek védett növénye a kockás kotuliliom. Állatvilág Göcsej állatvilága változatos, ami a különböző állatföldrajzi hatások keveredésének, a tagolt felszín és a változatos mikroklíma élőhelyek sokféleségének kialakulásának köszönhető. Az állatvilág faji összetételében meghatározó a pannóniai fauna, de erősen érezhető a nyugat-balkáni (illír), és az atlanti-mediterrán hatás is. Göcsej földrajzi helyzetéből adódóan az alpi fauna elemek jelenléte állandósul, főleg az észak-nyugati részen és nem csak klímazonálisan, a reliktum állatpopulációkban vannak jelen. A térség állatvilágában a fentebb említett állatföldrajzi irányok, hatások bár felismerhetők, de nem olyan markáns a megjelenésük, mint a növényzet esetében. E jelenség hátterében az áll, hogy az eredeti, természetes térszerkezet változásaira az állatfajok lényegesen érzékenyebben reagálnak, mint a növények. Egyrészt az erdősültség, másrészt a már említett földrajzi helyzet következtén a göcseji erdők állatvilága kiemelkedően gazdag. A patakok újra megjelenő ritkasága a réti csík. Már február végén, márciusban megjelenek a pettyesgőték, és a tarajosgőték a patakok mentén a tavaszi kiöntésekben. Göcsej gőteállománya kiemelkedő. A vizes területek kétéltűekben gazdagok: kecskebéka, vöröshasú unka, zöldvarangy, barnavarangy, leveli béka. A térség erdői az erdei békának kiváló élőhelye. 6 / 7

7 A hüllőket a vízisikló, erdei sikló, fürge gyík, fali gyík képviseli. Madarak közül elsősorban a teljesen, illetve részben erdőkhöz kötődő fajok állománya erősebb. A térség jellemző csoportja a harkályfélék, melyek közül majdnem minden magyar faj képviselteti magát. A baglyok előfordulása is gyakori az erdőkben. Két igen ritka madár a holló és lappantyú is jelen van Göcsejben. Göcsej denervérállománya is gazdag, mind az erdei, mind az épületlakók tekintetében, de a vizes területekhez kötődő fajok is jelen vannak. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett a rókák és néhány menyétféle ragadozóállománya (nyest, nyuszt). Örvendetesen szaporodik a vadmacska, de ugyanakkor rendszeresen összekereszteződik a házi macskával, populációinak génkészlete így veszélyben forog. Az expanzióban levő, déli elterjedésű ragadozó, az aranysakál megjelenése várható. A fokozottan védett vidra elsősorban a nászidőszaka alatt (október-április) gyakran kóborol a patakok mentén, de egész évben csak kis létszámban jellemző, megfelelő élettér és táplálékbázis híján. 7 / 7