Gergely, Jenő. Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Átírás

1 Gergely, Jenő

2 A katolikus egyház története Magyarországon Gergely, Jenő A könyv elektronikus változata az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében jelent meg. Az elektronikus kiadás DocBook XML formátuma a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központban (Neumannház) készült. Publication date 1997 Szerzői jog 1997 Pannonica kiadó Szerzői jog 1997 Gergely Jenő Minden jog fenntartva. Tilos a nyomtatott kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összefűzésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. A kiadvány elektronikus változata magán és oktatási célokra szabadon felhasználható.

3 Tartalom 1. Bevezetés I. A magyar-szentszéki kapcsolatok I/1. A diplomáciai kapcsolatok létrejötte (1910n1920) I/2. Az érintkezés formái és keretei I/3. A magyarnszentszéki kapcsolatok főbb kérdései az 1920-as években I/4. A főkegyúri jog kérdése körüli bonyodalmak I/5. Az 1927-es intesa semplice (a főpapi kinevezések rendezése) I/6. lzavartalan együttműkődésr az 1930-as években I/7. Fény és árnyék között. Az Eucharisztikus Világkongresszustól az összeomlásig (1938n1944) II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) II/1. A magyar katolikus egyház hierarchiája és az egyházkormányzat működése II/2. Trianon egyházkormányzati következményei II/3. Menteni a menthetőt (Az 1920-as évek első fele) II/4. Az intesa semplicétől az I. bécsi döntésig ( ) II/5. Remények és kétségek között (A területi revízió egyházkormányzati következményei ) III. ÁllamnEgyháznPolitika III/1. A katolikus egyház és az állam kapcsolatai III/2. Katolikus autonómia n egyházközségek III/3. Egyház és politika IV. Egyház és társadalom IV/1. Országos Katolikus Szövetség IV/2. Katolikus Nagygyűlések IV/3. Katolikus Népszövetség IV/4. Katolikus nőmozgalmak és szervezetek IV/5. Katolikus ifjúsági szervezetek és mozgalmak IV/6. A hivatásrendiség és hazai interpretálása IV/4. A magyarországi Actio Catholica IV/8. A KALOT IV/9. Az EMSZO IV/10. A Hivatásszervezet V. A szerzetesrendek V/1. A férfirendek V/2. A női rendek VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) VI/1. Hitbuzgalmi egyesüetek VI/2. Egyházmegyei zsinatok VI/3. A hitélet elmélyítésének keretei, a pasztoráció VI/4. A korszak meghatározó hitszónokai és igehirdetői VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) VII/1. Az egyházi iskolák VII/2. A katolikus sajtó VII/3. Egyházi műveltség, kultúra és tudomány VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) VIII/1. Az egyházi birtok, mint célvagyon VIII/2. A katolikus egyházi birtokok nagyságrendje és megoszlása a javadalmasok szerint VIII/3. Az egyházi és egyházi eredetű alapítványok VIII/4. A katolikus egyház bankérdekeltségei VIII/5. Javadalom, jövedelmek és terhek VIII/6. Az egyházi uradalmak gazdálkodásáról VIII/7. Államsegély és kongrua VIII/8. A gazdagság alkonya Utószó Források és irodalom Rövidítések iii

4 13. Archontológia Resumé Resümee Irodalomjegyzék iv

5 A táblázatok listája 3.1. A Trianonnal bekövetkezett változások egyházmegyék és országok szerint A papság létszámának alakulása: 1915 és A katolikus egyházszervezet fontosabb statisztikai mutatói 1930n1931-ben A plébániák számának változásai 1938 és 1943 között A felsőház katolikus egyházi képviselete A katolikus papság képviselete a nemzetgyűlésben és a képviselőházban Felekezeti statisztikák 1920 és 1941 között A szerzetesrendek állománya 1913-ban A rendházak és az apácák számának alakulása 1920 és 1935 között n1931-ben Magyarországon működő férfi szenetesrendek a Magyar Katolikus Almanach adatai szerint A Magyarországon működő férfi szenetesrendek az évi Évkönyv adatai szerint Az apáciák fő hivatásának %-os megoszlása A női rendek Magyarországon 1927-ben A női rendek Magyarországon 1943-ban A rendek kórházakban való jelenléte A rendek egyéb intézményekben való jelenléte Egyházmegyei zsinatok 1921 és 1942 között A katolikus egyház intézményeinek száma Trianon után A tanerők számának megoszlása a különböző iskolákban az es tanévben Az 1930n31-es Almanach adatai a katolikus iskolákról Katolikus népiskolák, középfokú iskolák és főiskolák egyházmegyénként 1930n1931-ben A katolikus középiskolák iskolafenntartók szerint A Katolikus Tanulmányi Alap által fenntartott királyi katolikus középiskola Katolikus leány-középiskolák Fiúgimnáziumok Leány-középiskolák A korlátolt forgalmú birtokok 1928-ban A katolikus egyházi birtokok 1895-ben Kimutatás a katolikus egyházi főbb javadalmasok földbirtokának a békeszerződés által megállapított határvonal szerinti elosztásáról Összesítés A katolikus egyház birtokai 1925-ben Az 500 kh feletti katolikus egyházi birtokok 1928-ban A katolikus egyházi birtokok 100 kat. h. felett egyházmegyénként 1925-ben és 1935-ben Főpapi birtokok (Érsekségek és püspökségek) területe 1925-ben és 1935-ben Káptalani birtokok területe 1925-ben és 1935-ben Javadalmas prépostságok és apátságok birtokai 1925-ben és 1935-ben Papnevelő intézetek (szemináriumok) birtokai 1925-ben és 1935-ben Plébániai birtokok 500 kh felett - terület 1925-ben és 1935-ben A szerzetesrendek birtokai 1925-ben és 1935-ben A katolikus jellegű vagy eredetű alapítványi birtokok 1925-ben és 1935-ben A katolikus egyházi birtokok 1935-ben A katolikus egyházi birtokok nagyságrend szerint 1935-ben Az egyház vagyona és annak jövedelme 1926-ban (Glattfelder Gyula) Az egyház vagyona és annak jövedelme az 1926/27-es költségvetési évben (Haller István) A katolikus Vallásalapra háruló terhek az 1936/37-es költségvetési évben A katolikus Tanulmányi alap kiadásai az 1936/37-es költségvetési évben A 2000 kat. holdnál nagyobb egyházi birtokok és terhek jegyzéke (1928) A garantálandó összeg nagysága az egyes egyházi javadalmakban (Drahos János) A gazdálkodással járó üzemköltségek Egyéb egyházmegyei, nagyrészt állanó kiadások A birtok bevételeit terhelő üzemi költségek Az egyházmegyei szükségletek, 50%-kal csökkentve Az 1933/34-es gazdasági év tényleges kezelési eredménye Az uradalom tervezett és tényleges kezelési eredményei 1930n1937 között v

6 9.29. Ténylegesen elért kezelési eredmény a nagyváradi püspökség esetében A szatmári püspökségi uradalom költségvetési mutatói Az egri érseki uradalmak gazdálkodási mutatói Bevételek és terhek az 1939-es főkönyvekből Az évi bevételek alakulása a következő Az egyházi birtokok megoszlása felekezetek szerint (1935) Az 1945-ös földreform során igénybe vett katolikus egyházi birtokok Rövidítésjegyzék vi

7 1. fejezet - Bevezetés Amikor több évtizedes kutató és publikációs munkánk egyfajta összegzésére vállalkoztunk la katolikus egyház története Magyarországon 1919n1945r címmel, nem az a szándék vezetett bennünket, hogy a korszak katolikus egyháztörténetének teljességét adjuk az olvasó kezébe. Ezt elsősorban az indokolja, hogy az egyháztörténet katolikus álláspont szerint a teológiai tudományok része, tehát azt csak az egyházon belüli tudósok munkája eredményezheti. A történettudomány nem egyházias felfogása szerint viszont az egyháztörténet a köztörténet része; része a politika-, gazdaság-, társadalom-, kultúra- és eszmetörténetnek; tehát kutatható és vizsgálható eme laikus diszciplínák szabályai szerint is. Mi erre vállalkoztunk, ám nem feledtük az egyház lényegét, evangelizációs küldetését, azt: hogy egy túlvilágra orientált, transzcendens beállítottságú, ám mégis evilági intézményről van szó. Éppen ezért azt is mondhatnánk, hogy minket elsősorban a látható egyház érdekelt, az a történetileg megragadható és nyomon kísérhető intézmény, amely a mindenkori adott társadalom szerves része. Éppen ezért nem elsősorban az egyházon belüli különböző lelki, liturgikus vagy dogmatikai kérdéseket állítjuk munkánk középpontjába, hanem azt a problémát, hogy milyen szerepet töltöttek be az egyház intézményei és az általa vezetett vagy inspirált társadalmi, szociális és kulturális mozgalmak, egyesületek a korabeli magyar államban és társadalomban. A kötet több fejezetének alapját azok a korábbi években megjelent monográfiák, tanulmányok képezik, amelyek először kísérelték meg feltárni a katolikus egyház és az állam kapcsolatait, a Szentszék és a magyar állam viszonyát, az egyházpolitika főbb kérdéseit, az egyház gazdasági állapotát, a katolikus szociális mozgalmakat, a keresztény politikát. A magyarországi katolikus egyház 1919n1945 közötti negyedszázadnyi történetéről n ennek ellenére n nem készült még átfogó igényű, teljességre törekvő monográfia. Ennek a korábbi politikai okokon túl fő akadálya a források jelentős részének, elsősorban a Vatikáni Titkos Levéltárnak a hozzáférhetetlensége volt. (A helyzet e téren jelenleg is változatlan, bizonyos vatikáni források csak 1922-ig, XV. Benedek pápa halálával bezárólag lennének kutathatók az arra érdemesnek minősülők számára.) Ugyanakkor azonban n viszonylag korán születtek olyan kötetek, amelyek a kérdéskör egy-egy aspektusát széles forrásbázisra alapozva és általában szakmailag is kellő színvonalon feltárták és feldolgozták. Rövid bibliográfiai áttekintésük élére kétségkívül Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban (Bp Akadémiai K., 442 p.) című műve kívánkozik. A szerző közjogi és kánonjogi ismeretei n valamint gyakorló jogászként szerzett tapasztalatai n alapján tárta fel elsősorban az Országos Levéltár, illetve az Eszter- gomi Prímási Levéltár idevágó forrásait. A jogtörténeti, kánonjogi és egyházpolitikai feldolgozás máig sem avult el. Nagyrészt ugyanerre a forrásbázisra és könyvészeti anyagra építkezett Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt (München, Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae III. Szerk. Adriányi Gábor. Auróra Könyvek, 148 p.) című monográfiája. Ez a mű azért nélkülözhetetlen, mert bemutatja az államhatárok módosulása nyomán bekövetkező egyházkormányzati változásokat is, kellő kitekintéssel a Vatikánra. (Bár e szerzőnek sem a római, sem az utódállamok levéltáraiban nem volt módja kutatni.) A bonni egyetem egyháztörténész professzora, Adriányi Gábor: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte 1895n1945 (Mainz Studia Hungarica 6., 186 p.) című kötetében áttekinti a lkatolikus reneszánszr-nak nevezett fél évszázadot. Műve elsősorban a bonni levéltár forrásaira támaszkodik. Nagy értéke, hogy jól dokumentáltan mutatja be a Katolikus Nagygyűlések történetét, a kiemelkedő egyházi személyiségeket, s végül fontos dokumentumokat publikál teljes terjedelmükben. Könyvének példája Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Századunk katolikus megújhodása (Bécs, Opus Mystici Corporis, 207 p.) című műve lehetett, de míg Nyisztor mint kortárs inkább esszét írt, Adriányi szakszerű történeti munkát. Adriányi Gábor elévülhetetlen érdemeket szerzett azáltal, hogy az elmúlt évtizedekben szerkesztette, szervezte a Német Szövetségi Köztársaságban megjelenő Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae sorozatot, amelynek immár XIV. kötete is kézbe vehető. A sorozat több szerzője éppen a 19n20. századi magyar katolikus egyház történetét tárgyalja. Az előbb említett Dissertationes XIInXIII. köteteként jelent meg Beke Margit szerkesztésében és gondozásában la magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919n1944 közöttr (InII. köt. MünchennBp Auróra, p.), amely forráskiadvány a korszak egyháztörténetében 1

8 Bevezetés mondhatni olyan jelentőséggel bír, mint a köztörténetet illetően a miniszterta- nácsi jegyzőkönyvek. Számos említésre méltó munka látott még napvilágot korszakunkat és témánkat illetően, de ezek részletes felsorolása itt lehetetlen. Inkább arra utalnánk, hogy a rendszerváltás hónapjaiban létrejött METEM (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség) konferenciái, majd periodikái n a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (Regnum) n Várszegi Asztrik püspök-főapát kiadásában és Zombori István szerkesztésében számos, új kutatáson nyugvó idevágó tanulmányt közölt a közelmúltban. Az egyháztörténeti kutatási segédletek és módszertan terén a legtöbb új publikációt Dóka Klára tette közzé, nélkülözhetetlen levéltári leltáraival és útmutatóival. Bizonyos értelemben ugyanebbe a műfajba tartozik Balogh Margittal készített két kötetes kézikönyvünk: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. címmel. Ennek első része egyháztörténeti kronológia (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 1. Szerk. Glatz Ferenc. Bp p.); a második része olyan adattár, amelyben archontológia, statisztika, térképek és bibliográfia található (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 4. Szerk. Glatz Ferenc. Bp , 549 p.). Jelen munkánk írásakor erre a két kötetre közvetlenül is támaszkodhattunk. Ami pedig a saját, negyedszázados idevágó egyháztörténeti kutató és publikációs működésünket illeti n amelynek itthon és külföldön egyaránt voltak pozitív és negatív visszajelzései n, úgy véljük, hogy az elsősorban a hazai katolicizmus társadalmi, politikai, szociális jelenlétére vonatkozott és vonatkozik. A közéleti katolicizmus, a keresztény politika (pártok és mozgalmak), főleg pedig a keresztényszocializmus mint eszme és mozgalom kutatása vitt el bennünket az egyháztörténet közelébe. Tehát mi nem az egyháztörténetből mint diszciplínából (netán teológiai diszciplínából) indultunk ki, hanem a köztörténeti témák feldolgozása során értettük meg, hogy ez nem lehetséges az egyháztörténettel való alaposabb megismerkedés nélkül. Talán az is említésre érdemes, hogy ezt a munkát itthon, Magyarországon kíséreltük meg úgy végezni, hogy az ne sértsen senkit, hogy megfeleljen a történettudomány mint szakma szabályainak n és lehetőleg meg is jelenhessen az, amit írtunk. A teljesség igénye nélkül azokat a köteteket említenénk meg, amelyek talán hozzájárultak ahhoz, hogy a korszak katolicizmusáról a forrásokra támaszkodó információk jussanak el az olvasókhoz. Két évtizeddel ezelőtt jelent meg A politikai katolicizmus Magyarországon 1890n1950l című első könyvünk (Bp Kossuth K., 302 p.), s még ugyanebben az évben ra keresztényszocializmus Magyarországon 1903n1923l című monográfia (Bp Akadémiai K., 358 p.). Ennek folytatása volt ra keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944l című kötet (Bp Typovent K., 270 p.). Már az egyháztörténet felé való közeledés terméke volt az reucharisztikus Világkongresszus Budapesten n 1938l című kötet (Bp Kossuth K., 194 p.), és még inkább a rprohászka Ottokár. A napbaöltözött emberl című biográfia (Bp Gondolat K., 248 p.). Az ötlet, hogy meg kellene jelentetni a Horthy-korszak püspökkari konferenciáinak jegyzőkönyveit, az 1980-as évek elején fogalmazódott meg bennünk. A teljes anyag szakszerű forráspublikációként (megjegyzetelve, mellékletekkel és bevezető tanulmánnyal) el is készült, ám nyilván politikai szándékok miatt amit anyagi érvekkel támasztottak alá n a teljes forrásanyag nem jelenhetett meg. Így került sor la püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből 1919n1944r című dokumentumkötet kiadására 1984-ben (Bp Gondolat K., 393 p.). A kényszerű válogatás szempontja az volt, hogy a köztörténetileg fontos jegyzőkönyvi napirendi pontok jelenjenek meg. (Azok viszont csonkítás nélkül.) A dokumentumkötet elé írt négyíves tanulmányunk képezi jelen monográfiánk gerincét. (A témával foglalkozó publikációinkat nem kell felsorolnunk, hiszen azokra a jegyzetekben hivatkozunk majd.) Amikor a legnagyobb történelmi keresztény egyház 1919n1945 közötti történetének feltárásába kezdtünk és ennek itteni első összefoglaló termését közreadjuk, arra gondoltunk, hogy mindennek önmagában véve annyi értelme van, amennyi örömöt a szerzőnek jelent. De ha ezt az élményét megoszthatja az olvasókkal, az ezt tartóssá is teszi. Könyvünk nyilvánvalóan nem a katolikus egyház lhivatalosr, nihil obstattal ellátott története, ha egyáltalán van, vagy lesz ilyen. Nem is ezzel a szándékkal íródott. Hanem csak azzal, hogy feltárja, bemutassa a magyar nemzet, a magyar társadalom viharos 20. századi történelmének egy meg nem kerülhető, szerves alkotóelemét: a magyarországi katolikus egyház, a katolicizmus helyét, szerepét ebben a történetben. 2

9 2. fejezet - I. A magyar-szentszéki kapcsolatok A katolikus egyház világegyház (katolikus=egyetemes), ezért a magyarországi katolikus egyház története sem tárgyalható másként, mint az egész részeként. Bár Magyarország teljes állami szuverenitása csak 1920-ban állt helyre, sem a Habsburg Birodalomban, sem az OsztráknMagyar Monarchiában a hazai egyház nem olvadt bele valamiféle összbirodalmi katolikus egyházba. Különállásának elsőszámú reprezentánsa volt a hercegprímás, illetve a magyar katolikus püspökök konferenciája. Ám mivel az uralkodó közös volt, az Apostoli Szentszék követet (nunciust) a bécsi udvarba küldött, akinek megbízása azonban a magyar egyházhoz is szólt. (A birodalom, illetve a monarchia uralkodója nagykövettel képviseltette magát a Szentszéknél.) Így 1918-ig nem beszélhetünk Magyarország és a Szentszék közvetlen, diplomáciai jellegű kapcsolatairól, hiszen azok a közös külügyminisztériumon keresztül létesülhettek. A magyar püspökök pedig vagy a bécsi nuncius által, vagy közvetlenül érintkeztek Rómával. 1. I/1. A diplomáciai kapcsolatok létrejötte (1910n1920) Az OsztráknMagyar Monarchia formális megszűnése után Bécsben folytatta működését a nunciatúra, hiszen semmi oka sem volt az új osztrák állammal a diplomáciai kapcsolat megszakításának. Így a helyén maradó Valfre di Bonzo bécsi nuncius lilletékességer a magyarországi egyházi ügyekben ezt követően is fennmaradt, ám az új magyar államhoz nem akkreditálták. A Károlyi-féle októbrista köztársaság idején (1918. novembern1919. március) az érintkezés a bécsi nunciatúra és a magyar egyház között nem ütközött akadályokba. A felmerülő egyházpolitikai kérdések n a főkegyúri jog, a szeparáció, a katolikus autonómia és a megszállt területek egyházkormányzata n mind a kormányt, mind Csernoch János bíboros hercegprímást arra késztették, hogy felvessék Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok létesítését december 27-én Csernoch tájékoztatta a bécsi nunciust, hogy a Károlyi-kormány diplomáciai kapcsolatot akar létesíteni a Vatikánnal. A lnagyobb bajr elkerülése végett arra kérte, hogy ebben a kérdésben közvetítsen Róma felé, mert la diplomáciai kapcsolatok helyreállítása (sic! n G.J.) nagy előnyére szolgál az egyháznakr tavaszán a Berinkey-kormány már konkrét lépéseket tett a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Az március 6-i minisztertanács döntése értelmében Vass János vallásügyi miniszter március 7-én a bécsi nunciushoz látogatott, ahol a felmerült egyházpolitikai kérdésekben egy pro memoriát hagyott. Ebben a diplomáciai kapcsolat ügye mellett a hűségeskü, a főpapkinevezések kérdése n ekkor konkréten a váci püspöké n szerepelt. 2 Az első súlyos sérelmek a magyar katolicizmust a Felvidéken érték. Amint a csehszlovák csapatok bevonultak (1918. novembertől), megkezdődött az ottani magyar hierarchia elleni támadás. Ehhez segédkezet kaptak a szlovák lakta területeken az alsópapságtól, amely a budapestiekhez hasonlóan a püspökök engedélye nélkül kezdett szervezkedni. (Lásd a Papi Tanácsot!) A cél a magyar vagy magyar érzelmű főpásztorok eltávolítása volt. Amint a hercegprímás később beszámolt róla, a lnagyobb zavarok elkerülése végett az Apostoli Szentszék avval a tervvel foglalkozott, hogy a kassai püspököt (Fischer-Colbrie Ágost n G.J.) a csehek által okkupált felsőmagyarországi területre kinevezi apostoli adminisztrátorrá, de a prímás ellenkezése folytán a tervtől elállott. Erre a cseh kormány kiutasította a nyitrai és besztercebányai püspököt, valamint a nagyszombati érseki helynököt.r 3 Az ötlet a bécsi nunciustól származott, ám az alapjaiban sértette az esztergomi érsek joghatóságát, mivel a főegyházmegye szinte teljes egészében oda esett; de sértette az érsek-metropolita jogát is, hiszen az érintett két püspök az ő suffraganeusa volt; végül sérelmezte mint prímás, akinek joghatósága az egész országra kiterjed. A proletárdiktatúra deklarálta az állam és az egyházak elválasztását, a vallást magánügynek nyilvánította és az egyházakat a szorosan vett hitbuzgalmi térre korlátozta. A közéletileg aktív katolikusokat n papokat és világiakat n pedig üldözték. Ezekben a hónapokban végképp nem beszélhetünk magyarnszentszéki kapcsolatokról. Az egyházzal kapcsolatos események közül csak néhányat említünk. Így pl. XV. Benedek pápa március 12-én kelt levelében rendelte el a Papi Tanács feloszlatását, amelyet a hercegprímás március 21-e 1 Esztergomi Prímási Levéltár (tovább EPL), 1457/1918.; Országos Levéltár (tovább OL), Mt. jkv március 6. 2 Batthyány Tivadar: Beszámolóm. Bp. é.n. (1932) Athenaeum kiad. I. köt p.; EPL 1522/ EPL Püspökkari konferenciákjegyz6könyvei (tovább Ppki jkv.) augusztus 22. 3

10 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok után foganatosított, s Kun Béláék ebbe nem szóltak bele. 4 A másik az új váci püspök, Hanauer Á. István kinevezése volt, amelyre július folyamán került sor (a bulla szeptember közepén érkezett csak meg). Ez azért érdemel figyelmet, mert ez volt az első eset a főkegyúri jog figyelmen kívül hagyásával történt kinevezésre. Csernoch bíboros a magyar egyház számára addig elképzelhetetlen állapotok miatt külső segítségben reménykedett. la hercegprímás az üldözés szomorú ideje alatt állandóan informálta az Apostoli Szentszéket (a nunciatúrán és az antant misszión keresztül n G.J.). Kérte, hogy Magyarországon, mint missióterület helyeztessék a katolikus egyház valamely nagyhatalom védelme alá. De ennek a kérésnek nem volt eredménye.r 5 Az augusztus 22-i püspöki konferencián Csernoch hercegprímás úgy vélte, hogy lha a békekötés alkalmával nem sikerül Magyarország területi integritását megvédeni, a más államok területére eső egyházi birtokok jogviszonyának és az egyházmegyék határainak megállapítása végett a (bécsi n G.J.) pápai nuncius elnöklete alatt vegyes bizottsági tárgyalást kellene követelni.r 6 Ez a korai állásfoglalás jelzi, hogy az impériumváltozás nyomán a püspökök elsősorban az egyházi birtokokért aggódtak, amelyeknek a sorsa kétségtelenül elválaszthatatlan az egyházkormányzati és egyéb egyházpolitikai kérdésektől. A magyar püspöki kar bízva a pápa iránti mindenkori hüségének respektálásában, igencsak számított a Szentszék közreműködésére az igazságos rendezés érdekében. Hamarosan kitűnt azonban, hogy reményeikben jórészt csatlakozniuk kell nyarán a magyar püspökök úgy látták, hogy az itteni egyházi ügyekben továbbra is a bécsi nuncius az illetékes, ám ő nem sok megértést mutatott a magyar érdekek iránt. Ezért a püspöki kar megbízásából augusztus végén Rott Nándor veszprémi és a frissen kinevezett Hanauer Á. István váci püspök Rómába utazott. Rott tárgyalt Gasparri bíboros államtitkárral és más kuriális vezetőkkel. lkifejezte azt az óhajtásunkat, hogy a magyar katolikus egyház adminisztratív egysége változatlanul fenntartassék az ország határainak esetleges változása dacára. Az Apostoli Szentszék az újonnan alakuló államok politikai nyomása miatt aligha teljesítheti ezt a kívánságunkat, de biztosított, hogy az egyházmegyei beosztásban a békekötés után 6 hónapig semmi változás nem történik. A helyzetet Rómában még nem tartják konszolidáltnak, amikor az új rendezés ügyében a tárgyalásokat megindítják, az összes érdekeltet meghallgatjákr n számolt be küldetéséről Rott a püspöki konferenciának. 7 A fentebb idézett rövid összefoglalóban benne rejlett a korszak talán legkényesebb egyházpolitikai problémája. A püspökök ellenezték az új államhatárok által szelt egyházmegyék megosztását a már említett gazdasági és egyházkormányzati érdekek miatt. Ebben találkoztak a magyar állam, a mindenkori kormányok, illetve külpolitika érdekeivel: ugyanis ha az egyházkormányzati határok nem követik rövid úton a politikai határokat, úgy ez azt is jelenti, hogy az egyház nem tekinti véglegesnek ez utóbbiakat! 8 Az utódállamok érdeke ennek éppen az ellenkezője volt. A Szentszék pedig nyilván az egyetemes katolikus szempontokat kívánta elsősorban érvényesíteni, még ha azok adott esetben a magyar érdekek rovására is mentek. Eredménynek számított viszont, hogy Róma nem akart elébe menni az eseményeknek, tehát a békeszerződés(ek) aláírása előtt, pontosabban azt követő fél évig nem kívánt a dismembratiókról tárgyalni. Fontos ígéret volt, hogy ezekbe a tárgyalásokba bevonják a magyar egyház illetékeseit is. (Az már más kérdés, hogy a későbbiekben mindezt nem feltétlenül tartották be.) Még a román csapatok ki sem vonultak Budapestről, amikor szeptember végén a Friedrich-kormány legitimista külügyminisztere, gróf Somssich József levelet juttatott el Rómába Gasparri államtitkárhoz, amelyben a diplomáciai kapcsolatok felvételét újólag kezdeményezte. Ezt egy későbbi dokumentum n Simonyi- Semadam Sándor miniszterelnök, úgy is mint külügyminiszter március 22-én Horthy Miklós kormányzóhoz küldött felterjesztése n erősíti meg: lhivatali elődöm (gr. Somssich József külügyminiszter március 15-ig n G.J.) röviddel külügyminiszterré való kinevezése (1919. szeptember 11. n G.J.) után felvette azokat a fonalakat, amelyek már gróf Károlyi Mihály köztársasági elnöki működésének utolsó napjaiban szövődtek abból a célból, hogy az Apostoli Szentszék Budapesten nuncius által képviseltesse magát.r 9 4 Uo., Az 1919n1944 közötti püspökkari konferenciák jegyzőkönyveit közli Beke Margit szerk.: A magyar katolikus püspökkari tanáakozások története és jegyzökönyvei 1919n1944 köztitt. InII. köt. MünchennBp Dissertationes XIInXIII. köt., és Gergely Jenő szerk.: A püspöki kar tanácskozásai 1919n1944. Bp Gondolat K. 5 EPL Ppki jkv augusztus 22.; EPL 2910/ Valfre di Bonzo bécsi nunciusról van szó. 7 EPL Ppki jkv március 17., 4. p. 8 Nemzetközileg jól ismert példa erre a II. világháború után az Odera-Neisse vonal kérdése: a katolikus egyház nem tekintette véglegesnek a nyugati lengyel határokat, s a Szentszék a Németországtól átcsatolt terület egyházmegyéit a német egyház részének tartotta. Ide a lengyelnémet lkiegyezésigr ezért nem teljes jogú ordináriusokat, hanem csak adminisztrátorokat neveztek ki. 9 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16. d. 6117/

11 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok Somssich kezdeményezésére még októberben a bíboros államtitkár lmagyarországgal szemben nagy jóindulatot tanúsító levéllel válaszolt, melyben közölte, hogy ugyan örömmel és hálával fogadja a magyar kormány kívánságáth, egyúttal azonban utalva az akkori politikai viszonyokra fenntartotta magának, hogy állapítsa meg azt az időpontot, amely ennek a kérdésnek megoldására a legalkalmasabbnak fog mutatkozni.r 10 Tehát amíg nincs legitim kormány és államfő, addig nem lehet szó a diplomáciai elismerésről sem. Ugyanezt erősítette meg a hercegprímás a püspökök előtt: lmagyarország teljes függetlensége óta a hercegprímás ismételten lépéseket tett az Apostoli Szentszéknél és a magyar kormányoknál, hogy a diplomáciai viszony Magyarország és a Szentszék között létesíttessék. Az Apostoli Szentszék kilátásba is helyezte már követének elküldését Budapestre, de szándékának végrehajtását a békekötés utánra, a magyar állam nemzetközi helyzetének tisztázásáig elhalasztotta.r 11 A magyar kormánynak, az önállóságát visszanyert magyar államnak egyik fontos lkitörési lehetőségkéntr kínálkozott a nemzetközi elszigeteltségből a vatikáni kapcsolat. Haller István kultuszminiszter már december 3-án sürgette a külügyet a szentszéki kapcsolatok mielőbbi felvételére. Csernoch hercegprímás pedig január 28-án kelt levelében kérte Somssich külügyminisztert n akit nem kellett egyébként sürgetni n a diplomáciai kapcsolatok szorgalmazására. 12 A sürgetéseknek csak azután volt eredménye, hogy Magyarországot meghívták a békekonferenciára, lezajlottak a nemzetgyűlési választások, lett legitim kormány. Ezeknek lehet betudni, hogy a bécsi nunciatúra ügyvivője útján Gasparri február 27-én kelt levelében közölte: az októberi ígéretnek megfelelően a Szentszék kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére jelezve, hogy Lorenzo Schioppa prelátust, a bajor (müncheni) nunciatúra uditoreját szándékoznak budapesti nunciusnak kinevezni. 13 Mindez figyelmet érdemel, hiszen február 27-én még nem volt államfő Horthyt március 1-jén választották kormányzóvá. A bécsi nunciatúra ügyvivője, Mgr. Ogno Serra március 9-én kelt kísérő levelével küldte Budapestre a bíboros államtitkár üzenetét, amely itt nagy megelégedést keltett. A hírről a külügy még aznap értesítette Csernochot és Hallert. 14 Schioppa budapesti apostoli nunciusi akkreditálásához Horthy az előzetes hozzájárulást március 26-án megadta. Erről Simonyi-Semadam miniszterelnök még aznap tájékotatta az államtitkárt és a hercegprímást. 15 Megállapítható tehát, hogy a Szentszék már a trianoni békeszerződés aláírása előtt készségét nyilvánította a legmagasabb szintű diplomáciai kapcsolatok létesítésére. Az időközben nyilvánosságra hozott magyar békefeltételek, valamint a felgyülemlett egyházpolitikai kérdések arra késztették a püspöki kart és a kormányt, hogy közvetlen, személyes tárgyalást kezdeményezzenek a Szentszékkel. Ezért az március 17-i konferenciában felkérték Csernoch János bíboros hercegprímást, hogy utazzon Rómába, részint a diplomáciai kapcsolatok előmozdítása érdekében, részint a felmerült egyházpolitikai kérdések megvitatására. Sokan úgy vélték, hogy a bécsi nunciatúra rosszindulata, barátságtalan lépései nem felelnek meg az Államtitkárság intencióinak. A bíboros elutazása előtt tájékoztatta a püspököket és a kormányt az augusztusa óta levélben és más üzenetek formájában a Szentszékkel folytatott tárgyalásairól, amelyeknek célja az országra kiszabott békefeltételek enyhítése és a nyomorgókon való segítés volt. la Szentatya közbenjárását ismételten kérteh Valfre di Bonzo, Scapinelli volt bécsi nunciusok és Gasparri útján is felkérte a pápát, hogy az ezeréves Magyarország tönkretétele ellen nyilvánosan tiltakozzék. Ő Szentsége helyzete végtelenül nehéz. Jóindulata Magyarországhoz kétségtelenr n szögezte le a hercegprímás. 16 A szentszéki döntéseket is a reálpolitika határolta be, ám a pápa fél millió lírát küldött az línséges magyar gyermekek támogatásárar június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, ezzel Magyarország nemzetközi státusa lrendeződöttr. Ettől kezdve felgyorsult a diplomáciai kapcsolatok felvétele. Magyarország első szentszéki követének a kapcsolatok létrehozásában érdemeket szerzett gróf Somssich Józsefet nevezték ki, aki július 3-án kapta meg a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter rangot. 17 Július 17-én érkezett Rómába és a követség rezidenciáját 10 Uo. 11 EPL Ppki jkv március p. 12 EPL Cat. A 1905/ OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16. d. 6117/1920.; EPL 356/ EPL 356/1920.; Ppki jkv március p. 15 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán 16.d. 6086/1920.; EPL 356/ EPL Ppki jkv március p. 17 Gróf Somssich József december 19-én született Grácban ban lépett a közös külügyminisztérium szolgálatába. 1912n1914 között a párizsi nagykövetség első beosztott tisztviselője szeptember 11-tól március 15-ig n szentszéki követi kinevezéséig n külügyminiszter volt. Fejér megyében kh. birtokkal rendelkezett. Követként is arisztokrata életvitelt folytatott szeptember 27- én mentették fel, legitimista volta miatt. Ezt követően nem játszott közéleti szerepet márciusban XII. Pius koronázásakor a magyar kormányküldöttség vezetője volt január 22-én hunyt el Budapesten. Ezt és a további életrajzi adatokat nagyrészt Pritz Pál szerk.: Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1918n1945. Bp Akadémiai K. művéből vettük. 5

12 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok a Via Boncampagni 15. alatt rendezte be. 18 Megbízólevelét július 26-án nyújtotta át XV. Benedek pápának, s ezzel az aktussal megtörtént a szentszéki magyar követség hivatalos megnyitása. 19 A szentszéki magyar követség első kánonjogi tanácsosa, ha formálisan nem is így nevezték, Csiszárik János c. püspök, követségi tanácsos volt, akit Somssich kérésére a külügy ideiglenesen a szentszéki követségre osztott be. Feladatát a követség megszervezése képezte, utána visszarendelték. 20 Csiszárikra azért volt szükség, mert ő az egyetlen a külügyi szolgálatban, aki tudta, mi a teendő, hiszen 1918-ig a monarchia szentszéki nagykövetségének kánonjogi tanácsosa volt, és mint ilyen az 1920-as évek egyházpolitikájának vitelében meghatározó szerepet játszott. 21 Csiszárik püspök távozása után a külügyminiszter n Csernoch hercegprímással egyeztetve n 1920 szeptemberében Serédi Jusztinián bencés szerzetest bízta meg a követség kánonjogi tanácsosi teendőinek ellátásával. 22 Serédi ekkor a Szt. Anselm római bencés egyetem kánonjogi professzora volt és egyben a szentszéki kodifikációs bizottság tagja. Csiszárik javaslatára a külügy nem vette lállománybar, hanem csak felkérte a kánonjogi tanácsosi teendők ellátására. Így megőrizte függetlenségét, ám mint Gasparri bizalmasa, rengeteget segíthetett. Mint közismert, a magyar püspökök vatikáni ügyeik intézésével ún. ágenst bíztak meg. Az őszi konferenciájuk felhatalmazása alapján Csernoch hercegrímás Serédit kérte fel a magyar ordináriusok római ágensének, aki azt elfogadta. la magyar püspöki kar nagy hálával és köszönettel fogadja azt az értékes támogatást, melyet ügyeinek intézésében a hivatalos agentúrát irányítani szíves leszr n írta neki január 4nén a prímás. 23 A Budapestre kinevezett első apostoli nuncius, Lorenzo Schioppa megbízólevele szeptember 10-én kelt 24, tehát már a békeszerződés aláírása után. A nuncius szeptember végén érkezett meg, és október 6-án adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. 25 A nuncius átmenetileg a Központi Papnöveldében lakott. Végül is József főherceg Dísz tér 4n5. sz. alatti palotáját a nunciatúra számára a Vallásalap 6 és fél millió koronáért megvette, amely az alap tulajdona lett. A helyreállítási-restaurálási költségeket n újabb milliót n is a Vallásalap viselte. A palota felszerelése, bebútorozása 2,5 millió koronát tett ki, amiből a Vallásalap et folyósított, a többit a nagyjavadalmasok és arra érdemes arisztokrata családok adták össze. 26 A budapesti nuncius rezidenciája 1920-tól 1945-ig egyfolytában a Várban lévő Dísz tér 4n5. alatti épület volt. Ennél aligha lehetett volna alkalmasabbat találni, hiszen mellette a Sándor palota, közelében a külügy épülete és a hercegprímási palota. 18 A szentszéki magyar kővetségr6l ált. lásd B. Lőrincz Zsuzsa szerk.: A vatikáni magyar követ jelentih Bp Kossuth K. Itt szeretnénk összefoglalni, hogy a szentszéki magyar követség a negyedszázad alatt nem vásárolt rezidenciát, hanem bérelte azt. Az 1920-as évek közepén a követség épülete a Villa Ruffo Scaletta (Piazzale di Villa Umberto fuori Porta del Popolo). Innen 1927-ben Barcza kinevezésekor egy másik kertes villába költöztek a Via Pisanello 35. sz. alá. Végül egy modern, ám kiváló elrendezésű palota lett a szentszéki követ otthona, 1936-tól a Villa Mazzoleni, a Via Martiri Fascisti 75. sz. alatt. 19 OL K-105. Vatikáni követség ált. ir. 35. cs. E-I-a /pol. 20 Uo., 1. cs. 1/1920. A külügyminiszter július 9-i levele Somssichhoz. 21 OL K-59. Küm.ir. 57.cs. Csiszárik János; Pfeiffer János szerk.: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630n1950). München, Dissertationes VIII. köt. 87n88. p. Csiszárik János november 16-án született Vörösklastromban (Szepes vm.) 1883-ban szentelték pappá a kassai egyházmegye címére. Teológiai tanár Kassán tól tb. udvari káplán tól a monarchia szentszéki nagykövetségén a kánonjogi tanácsos titkára, 1907-től pápai kamarás december 24-től nagykövetség kánonjogi tanácsosa, 1911-től veszprémi kanonok és pápai prelátus májusban távozott Rómából és 1916 elejétől a közös külügyminisztérium egyházpolitikai osztályán dolgozik. Több diplomáciai küldetésben vesz részt november 25-én almissai c. püspökké szentelik novembertől szeptember 1-ig rendelkezési állományban október 31ntő1 a m.kir. külügyminisztériumban központi szolgálatra rendelik. I. oszt. követségi tanácsosi címmel felruházott kánonjogi tanácsos július 29-től rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter szeptember 30-tól nyugállományban január 2-án hunyt el Budapesten. 22 OL K-105. l.cs. 98/1920. Az életrajz 1920-ig terjedő része innen. A továbbiakra a Katolikus Lexikon és a Magyar Életrajzi Lexikon adatai. Serédi György Jusztinián április 23-án született Deákiban ben lépett a bencés rendbe től teológiai tanulmányokat végzett Rómában a St. Anselmen. Megismerkedett Gasparrival, aki a kánonjogi kodifikációs bizottság elnöke volt, majd államtitkár lett. Gasparri meghívta a bizottságba, amelynek konzultora volt 1908n1918 között ben a Vatikánba vonult (az olasz hadbalépés miatt), ahol Gasparri vendége volt, nála is lakott 32 hónapig. Részt vett a CIC szövegezésében és ő állította össze a forrásokat decemberben tért haza elejétől tábori lelkész, nyáron leszerelt októberben visszatért Rómába, mint az egyházjog tanára, a kodifikációs bizottság tagja és rendi ügyvivő. A Szentszék megbízásából megkezdte a Fontes kiadását. A pápa november 30-án esztergomi érseknek nevezte ki, december 19-én bíboros január 8-án szentelte a pápa püspökké. Január 29-én iktatták be március 29-én hunyt el Esztergomban. 23 OL K-105. l.cs. 98/1920.; Ppki jkv október pont. Formálisan a hivatalos ágensnek a követség alkalmazottját kellett tekinteni, ezzel Csernoch a követségi titkárt, Boroviczényi Aladárt bízta meg, akinek nevében Serédi az agentúrát valójában vezette. Lásd OL K-105. l.cs. 13/ OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16.d. 5970/1925. Schioppa, Lorenzo 1871-ben született. A nápolyi érseki szeminárium teológiai tanára, ahonnan szolgálattételre a vatikáni Államtitkárságra rendelték. Ettől kezdve a pápai diplomáciában tevékenykedik től a müncheni nunciatúra titkára, illetve uditoreja, pápai prelátusként. Ebben a tisztében érte augusztus 10-én a budapesti nunciusi kinevezés augusztus 22-én szentelték püspökké, ettől kezdve justiniapolisi c. érsek. A külsőségekre sokat adó, hiú ember volt április 27-én Hágába helyezték át április 23-án hunyt el Hágában. 25 Uo., / EPL 2850/1921.; Ppki jkv február 10., 8. p. 6

13 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok 2. I/2. Az érintkezés formái és keretei Ami a kapcsolatok mechanizmusát illeti, abból kell kiindulnunk, hogy a szentszéki követet az államfő küldi és a mindenkori pápához akkreditálják. (Ha megbízatása idején a pápa elhalálozik és újat választanak, akkor hozzá ismét akkreditálni kell.) A követ a Szentszéknél a magyar államot képviseli és nem az egyházat (ezért soha nem is egyházi személy). Közvetlen felettese a külügy, azzal érintkezik. Ott az egyházpolitikával a kánonjogi tanácsos és a politikai osztály foglalkozott. A hazai egyházpolitikát azonban elsősorban a VKM intézte, a katolikust annak I. ügyosztálya. A Vatikánban a szentszéki követet a pápa ritkán fogadta, általában protokolláris alkalmakkor. Rendkívüli audienciát csak rendkívül fontos és sürgős kérdések tettek lehetővé. A követ az Államtitkársággal állt kapcsolatban, gyakran fogadta a bíboros államtitkár (korszakunkban Gasparri 1930-ig, majd Pacelli 1939-ig, utána Maglione bíboros). De a követség rendszeresen érintkezett a különböző kuriális hivatalokkal, dikasztériumokkal, főleg a kongregációk vezetőivel. A követ nélkülözhetetlen segítője volt a kánonjogi tanácsos (aki viszont egyházi ember), mert szakvéleménye mellett belső kapcsolatai is mérvadók voltak. A szentszéki követ különleges helyzetben van, hiszen neki nem feladata az adott állam területén élő vagy odaérkező magyar állampolgárok érdekeinek képviselete. (1929-ig egyházi állam sincs!) Elsődleges feladata a magyar kormány egyházpolitikai szándékainak szentszéki képviselete. A másik a Vatikánba érkező magyar államférfiak és közéleti tényezők protokolljának biztosítása; végül a nem-hivatalos személyek, főleg zarándokok pápai fogadásának az előkészítése. De az is tény, hogy egy okos szentszéki követ sok mindent megtudhat a nagypolitikáról. Az apostoli nuncius küldetése viszont lkettősr. Részben a bevett diplomáciai küldetés, akit a pápa küld és az államfőhöz akkreditálják. Mint ilyen közvetlenül a külüggyel érintkezik, utasításait pedig az Államtitkárságtól kapja. Hivatalánál fogva n katolikus többségű országokban n a diplomáciai testület doyenje. A nuncius azonban több is a követnél: küldetése szól az adott ország egyházához is, amely felett azonban így sem gyakorol jurisdictiót, viszont a Szentszék akaratának érvényt kell szereznie. A nuncius és a hazai egyház közötti kapcsolatba az államnak nincs beleszólása. A püspökök közvetlenül fordulhatnak Rómához és viszont. Formálisan pedig 5 évente a kötelező ad limina látogatás a diplomácia kikapcsolásával történik. De kár lenne tagadni, hogy a nunciatúra mégis csak a Szentszék lszeme és füler Budapesten is, ami nem egyszer kínos lehetett a prelátusoknak. A protokoll értelmében a nuncius akkreditálása után a püspökök és nagyobb prelátusok tisztelgő látogatást tesznek nála. Később bizonyos komplikációk arra késztették a magyar kormányt, hogy formálisan is meghatározza a Vatikánnal való érintkezés módozatait július 9-én Bethlen István gróf miniszterelnöknél tartott tárcaközi bizalmas egyházpolitikai értekezleten (KÜM, VKM és a hercegprímás képviselője) egy megállapodást fogadtak el a kormánynak a Szentszékkel való érintkezésének módozatairól. Ennek értelmében a következő elvek szerint kell eljárni: 1. la Szentszékkel a hivatalos tárgyalást a Külügyminisztérium folytatja, akár az itteni nuncius, akár a szentszéki követség útján. 2. Ez nem érinti a Hercegprímás úr Ő Eminentiájának egyházkormányzati joghatóságából kifolyó érintkezését a Szentszékkel. 3. A Külügyminisztérium közli a szentszéki követségnek a kultusztárcát érintő jelentéseit a Kultuszminiszter úrral és érdemi állásfoglalás előtt kikéri hozzájárulását. Az egyházi főhatósággal való szükséges érintkezést a Kultuszminisztérium eszközli. 4. A fontos kérdésekről a Miniszterelnök úr is tájékoztatandó.l 27 A hatáskörök precízírozása kapcsán Klebelsberg kultuszminiszter azt is megjegyezte, hogy la most eltávozott nuncius (Schioppa n G.J.) ki akarta kapcsolni a hercegprímást az egyházi kérdések megoldásából; nézete szerint az új nunciust figyelmeztetni kellene, hogy ezt ne tegyer 28. Ekkor egyeztek meg abban is, hogy a kinevezendő személyekre teendő javaslat miként történjen. Ha a kultuszminiszter által kezdeményezett javaslatban a 27 OL K t. sz.n. Följegyzés a miniszterelnökségen július 9-én a miniszterelnök elnökletével tartott bizalmas értekezleten. Jelen voltak: a KÜM részéről Walko Lajos miniszter, Kánya Kálmán követ, gr. Khuen-Héderváry Sándor köv. tanácsos, Csiszárik János c. püspök köv. tanácsos; a VKM részéről Klebelsberg Kunó miniszter, Breyer István h. államtitkár, a hercegprímás képviseletében Lepold Antal prelátus, irodaigazgató. 28 OL K n34.t. sz.n., 45. fol. 7

14 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok kormány egyetért, akkor ezt egyeztetik a hercegprímással, és csak utána közlik a nunciussal. Bizonyára így akarták elkerülni, hogy a nunciushoz a mérvadó helyekről egymásnak ellentmondó javaslatok jussanak. Az egyes államok területén élő részegyházak és az illető állam kapcsolatrendszerét, az egyház ottani helyzetét, jogállását n amennyiben szükséges és lehetséges n a Szentszék átfogó jellegű és nemzetközi jogi érvényű szerződésekkel igyekezett, Ígyekszik szabályozni. Bár a pápaság a wormsi konkordátum óta napjainkig majd 200 ilyen szerződést kötött, Magyarországgal erre soha nem került sor. 29 A kánonjog a konkordátum fogalmát a következőképpen definiálja: la konkordátum az állam és a pápa által képviselt katolikus Egyház között létrejött olyan ünnepélyes megállapodás, amely a mindkét felet érintő ún. vegyes ügyeket (res mixtae) akár teljesen, akár részlegesen egy meghatározott állam területén élő katolikusok részére mindkét szerződő fél érdekeinek figyelembevételével tartósan szabályozza.r 30 Ami a konkordátum alanyát illeti, az Egyház részéről csakis a római pápa, mint a világegyház feje köthet ilyen megállapodást. Konkordátumot, vagy konkordátum jellegű megállapodást nem köthet valamely ország püspöki kara kollektíve, vagy pl. az ország prímása, de egyes püspök sem az állammal, illetve annak közegeivel. Ez kizárólag az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. A konkordátum ugyanakkor nemzetközi jogi érvényű szerződés, amelynél az Egyház nemzetközi jogi személyként szerepel. Az állam részéről az a tényező kötheti meg a konkordátumot, amely az illető állam alkotmánya szerint nemzetközi szerződés kötésére jogosult. Ami pedig a konkordátum tárgyát illeti, azok az Egyház és az állam között felmerült vitás ügyek széles körét szokták felölelni. A lvegyes ügyekr alatt azok értendők, amelyek az Egyházat és államot együttesen érintik. Ilyenek voltak leginkább a házasságjogi kérdések (főleg amíg be nem vezették a kötelező polgári házasságkötést 1895-ben), az iskolai és a vagyoni, pénzügyi kérdések. Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy a konkordátum tárgyát nem képezhetik a változásnak alá nem vethető hittételek (dogmák), a lbelsőr egyházi kérdések, mint pl. a liturgia. Ám a konkordátum kitérhetett a szentszéki kinevezésektől függő egyházi tisztségek betöltésének mikéntjére. Azt a konkordátumot, amely nem átfogó rendezést jelent, hanem egy vitás kérdést rendez, modus vivendinek szokás nevezni. (Magyarországgal ilyen kötésére sem került sor.) A konkordátum külső alakja nincs előírva, de az leggyakrabban formális szerződés, amelyet mindkét fél teljhatalmú megbízottjai írnak alá (parafálnak) és a szerződő felek ratifikálják. Az állam részéről a törvénytárban történt kihirdetésével világi törvénnyé válik; az egyház részéről a bíborosi konzisztóriumban, majd bulla alakjában való kihírdetés után (ami megjelenik az Acta Apostolicae Sedis-ben) egyházi törvénnyé válik. A dolog lényege tehát az, hogy a konkordátum nem az Apostoli Szentszék, hanem jelen esetben a magyar állam és a magyarországi katolikus egyház viszonyát szabályozza, közös ügyeit lrendezir. Joggal merül fel a kérdés, hogy miközben a Szentszék 1918 után számos országgal n így a környezőkkel is n konkordátumot kötött vagy ilyenre törekedett, Magyarországgal erre miért nem került sor? Ez annál szembetűnőbb, mert az 1920-as és az 1930-as évtizedben 20 új konkordátumot írtak alá. Az 1920-as években kötött konkordátumok a régi-új államokban élő katolikus egyház helyzetét kívánták rendezni ben jött létre Lettországgal a konkordátum, ezt követte 1925-ben a lengyel, majd 1926-ban a litván konkordátum. A balti köztársaságok mellett a Szentszék szükségesnek látta konkordátumok kötését a Monarchia utódállamaival is, ezek pedig már érzékenyen érintették az ott élő magyar katolikusok érdekeit május 10-én írták alá Romániával a konkordátumot, majd szeptember 27-én Csehszlovákiával egy modus vivendit. (Míg az előbbi hamarosan érvénybe is lépett, a csehszlovák szerződés életbelépésére csak a csehszlovák állam felszámolását röviddel megelőzően került sor.) Az 1930-as években Ausztriával (1933) kötött konkordátum magyar érdekeket kevéssé sértett, ám az július 25-én parafált jugoszláv konkordátum annál inkább. Az is igaz azonban, hogy ezt a belgrádi parlament nem ratifikálta. 31 A Vatikán konkordátum-politikája mögött szövevényes érdekérvényesítési mechanizmus húzódott. XI. Pius pápa (1922n1939), aki igazi autokrata módon kormányozta az egyházat, a pápai centralizmus erősítése jegyében mindent elkövetett annak érdekében, hogy kiküszöbölje az egyház életéből a politikai hatalom befolyását, annak bármiféle beleszólását. Ennek volt egyik eszköze a konkordátum. A másik fontos szempont pedig az ekkor Európában végbemenő hatalmi átrendeződés. A cári Oroszország megszűnése, a Monarchia széthullása és egy sor állam önállóságának helyreállása vagy új lnemzetállamokr keletkezése Finnországtól Görögországig, amelyekben több-kevesebb katolikus is élt. Harmadsorban pedig az itteni államok belpolitikai állapotában 29 Mercari, Angelo: Raccolta di Concordati su materie ecclesiastiche tra ea Santa Sede e le autoritá civili. InII. Tip. Poligl. Vatican, 1954.; Bánk József Kánoni jog I. köt. Bp Szent István Tárrsulat K. 325n330. p. 30 Bánk József: Kánoni jog I. köt. Id. mű, 315n316. p. 31 Uo., 330. p. 8

15 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok bekövetkező változások n a diktatórikus törekvések vagy szélsőséges nacionalizmusok kibontakozása n késztette a pápaságot az egyház védelmében konkordátumokra. Főleg az 1920-as években esetenként a szentszéki magyar követ előtt is elhangzottak kuriális tisztviselőktől olyan célzások, hogy amennyiben a magyar kormány nem elégedett a szentszékinmagyar viszonnyal, úgy ők szívesen látnának konkordátumi szabályozást. Hivatalos formában azonban ilyen javaslatra nem került sor, mert azt a meglévő kapcsolatrendszer nem tette szükségessé egyik fél részéről sem. Bizonyos vitás kérdések, eseti konfliktusok dacára mind a szentszéki követek összefoglaló jelentéseiből, mind a hazai egyházi és kormányzati férfiak nyilatkozataiból azon vélekedés szűrhető ki, hogy Magyarország és a Szentszék kapcsolatai 1945 előtt nemcsak jók, hanem kimondottan jók, szivélyesek és barátságosak voltak, aminek kapcsán mindig elhangzott a magyarországi egyház különleges helyzetére, pozícióira, az államtól kapott támogatottságára való hivatkozás. A szakirodalom már régen megállapította: az állam és az egyház összefonódása oly tökéletes, hogy Magyarország és a Vatikán között nem volt szükség konkordátumra. A magyar kormány nem tartotta előnyösnek a konkordátumot, mert az kedvezőtlenebb lenne rá nézve a fennálló, tényleges helyzetnél. A lszerződésen kívüli állapotr ugyanis nagyobb szabadságot, mozgásteret jelentett az egyházpolitikában. Így pl. egy konkordátum esetében a Vallásalapot kivonnák az állami ellenőrzés alól, és nem tudnák elérni a kinevezésekbe történő beleszólást sem. 32 A kormány számára tehát nem volt kívánatos a konkordátum, mert az a magyar főpapság és a hatalom között kialakult szoros kapcsolatokba formáljogilag a külső, harmadik tényezőt emelte volna be. A konkordátumot a Szentszék sem szorgalmazta. Végül pedig a harmadik érintett fél, a magyar főpapság sem tartotta szükségesnek. Talán a leginkább autentikus Serédi bíboros véleményét idéznénk. Szerinte lmagyar konkordátumot sem innen, sem Rómából nem kívánnak kezdeményezni. Itthon ugyanis azt mondják, hogy az ún. vegyes ügyek konkordátumon kívül úgyis rendezve vannak. A nagyjavadalmak adományozási módja írásban is le van fektetve, a főkegyúri jog csak szünetel, egy részét azonban a kultuszminiszter a főkegyúrtól egyszer s mindenkorra elnyert delegálás alapján gyakorolja; az iskolaügy törvényileg rendezve van; az adókivetési jogunkat elismerik.r A kormány szerint a provizórikus állapot (király nélküli csonka haza) sem alkalmas ilyen szerződés kötésére. lrómában viszont a bizonytalan és átmeneti helyzetre utaláson kívül azért sem lelkesednek a konkordátumért, mert az rendszerint egyoldalú lekötést jelent a gyakorlatban.r 33 Serédi helyzetelemzése inkább áll az 1930-as évek végére és az 1940-es évek elejére, amikorra a Szentszék megtapasztalhatta a konkordátum-politika fonákját, főleg a német és a román konkordátum kapcsán. Az 1920-as években azonban véleményünk szerint a Szentszék hajlott volna a konkordátumra, azt viszont sem a magyar kormány, sem a hazai főpapság nem kívánta. Végül is úgy tűnik, hogy a főbb kérdésekben a fennálló állapot valamennyi félnek megfelelt, a kellemetlen ügyek (pl. vagyonjogi kérdések, vegyesházasságok stb.) bolygatása elől a konkordátumkötés kikerülésével az egész korszakban kitértek. 3. I/3. A magyarnszentszéki kapcsolatok főbb kérdései az 1920-as években Az összeomlás és a forradalmak után új berendezkedését kereső Magyarország számára alapvető fontosságúak voltak a felmerülő egyházpolitikai kérdések, részint a belső rend és konszolidáció érdekében, részint a határokon túlra került magyarság védelme miatt. A Szentszék idevágó álláspontját Csernoch bíboros júliusi római útja után az illetékesek elé tárta. A kiváló politikai érzékkel bíró hercegprímás világosan látta a magyar érdekek érvényesítésének korlátozott voltát. Útjának célja az volt, hogy elérje: az államhatárok változása miatt szükséges egyházpolitikai tárgyalások során a magyar püspököket hallgassák meg, illetve ezek a tárgyalások időben minél inkább kitolassanak. 34 Bizonyos optimizmust eredményezett e téren a trianoni békeszerződéshez mellékelt Millerand-féle kísérőlevél. A prímás Rómában nyert információi szerint la Szentszék az elfoglalt részeken történendő egyházi rendezéssel nem szándékozik sietni, sőt inkább halogatja ameddig csak lehetr. A prímás arra is ígéretet kapott, hogy a békeszerződés ratifikációjától számított hat hónapig nem vetik fel az új rendezést. (Korábban Rottnak az aláírástól számították a hat hónapot.) A Romániával kötendő konkordátum előtt pedig kikérik a latin szertartású 32 OL K n34.t. 482/1933. res.pol.; Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 108. p. Csizmadia könyve témánkat tekintve alapmű, mert az OL idevágó iratanyagára támaszkodva és az EPL-ben lévőkkel kontrollálva a kérdéskört feldolgozta. 33 EPL 5772/1941. augusztus OL K cs. E-1/a. 1920/7.pot. Csernoch július 6n16. között volt Rómában. Miszsziójának eredményeit Csiszárik jelentése alapján közöljük, de erről beszámolt a püspöki karnak is. 9

16 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok püspökök véleményét. Mivel a Szentszék az utódállamok részéről erős nyomás alatt áll, a hercegprímás a megbeszélésekből azt a következtetést vonta le, hogy a szelt egyházmegyék dismembratiója nem lesz elkerülhető. A lehetőség csak annyi, hogy ennnek az idejét minél inkább kitolják. 35 A korszak egészén végighúzódott a magyarnszentszéki viszonyban a felvidéki és erdélyi magyar katolicizmus védelme, ami nem volt elválasztható a jurisdictionális és vagyonjogi kérdésektől. Az 1920-as években Gasparri államtitkársága idején úgy tűnik, hogy a római Kúria esetenként több megértést tanúsított az utódállamok, mint az ezeréves jogokra és érdemekre hivatkozó magyar egyházi és állami szempontok iránt. Főleg a tervezett román konkordátum váltott ki éles reagálást a magyar főpapok részéről, ami találkozott a kormányzat álláspontjával is. Az február 10-i püspöki konferencián n a készülő román konkordátum kapcsán n az egyik leginkább érintett gróf Széchenyi Miklós nagyáradi latin szertartású püspök fakadt ki a Vatikán politikája ellen. lmély fájdalommal tapasztalja a Szentszéknek engedékeny politikáját a Magyarország testéből részesedett új államokkal szemben. Magyarország ezeréves katolikus múltjával mit sem törődve, egymás után olyan intézkedéseket tesz a Szentszék, amelyek az új államok erősödését szolgálják.r Ami pedig Erdélyt illeti, lnem a latin katolikusokat (=ti. a magyar katolikus egyházat n G.J.) védik, hanem a román államot és a románokat, mert futnak az unió illúziója után. Itt az ideje, hogy a magyar püspöki kar többé nem a hódolat letompított hangján, hanem nyílt és sértett önérzettel beszéljen a Szentszékkel s figyelmeztesse eddigi politikájának veszedelmeire. Széchenyi javasolta, hogy rsemmiféle egyházmegyei új rendezésbe ne menjünk bele. Tartsuk fenn minden egyházmegyénket, bármilyen kicsiny is lesz.l 36 Csernoch hercegprímás sokkal realistább volt, mint az arisztokrata származású, és egykor a leggazdagabban javadalmazott váradi püspök, ezért ezt a hangvételt nem honorálta, ha szíve mélyén egyet is értett vele. Épp ezért, amikor Schioppa nuncius azt kérte a püspöki kartól, hogy adja elő elképzeléseit az egyházmegyék új beosztására, a testület ez elől elzárkózott. Megismételte, hogy ragaszkodnak az integritáshoz és nem működnek közre a meglévő felbolygatásában. A magyarnszentszéki viszonyt kétségtelenül zavarta, hogy a Felvidékről elűzött püspökök kényszerű lemondását a Szentszék szorgalmazta (igaz, kárpótlásul címzetes érsekként szerény javadalmat kaptak). Még inkább zavaró volt, hogy a hercegprímás előzetes megkérdezése nélkül töltötték be az így megüresedett nyitrai, szepesi és besztercebányai püspökséget. Csernoch bíboros a budapesti nunciussal közölte, hogy ezek után a csehszlovák kormány aligha fogja teljesíteni anyagi kötelességeit (ti. az esztergomi érsekség és székesfőkáptalan anyagi kárpótlását az elkobzott birtokokért és egyéb vagyonért), mivel célját enélkül is elérte. Az februári püspöki konferencián felolvasták XV. Benedek pápa latin nyelvű levelét is, amely a püspöki karnak szólt. A pápa arra intette a püspököket, hogy ne törekedjenek minden áron az addigi állapotok fenntartására, és főként ne az elcsatolt részeken lévő anyagi javaik maradéktalan fenntartására. A püspököket kínosan érintő dokumentumot nem is hozták nyilvánosságra, amely magyarul a következőképpen hangzik. lti pedig, Kedves Fiunk és Tisztelendő Testvéreink, nem annyira a múltakról emlékezzetek és azokat keressétek, hanem a jelen bajok orvoslására törekedjetek. Figyelmetek és gondoskodástok arra irányuljon, hogy a keresztény erkölcsök a régi fényben ragyogjanak.r 37 A Szentszék aggodalommal figyelte a magyar királykérdés körüli bonyodalmakat is, ám abba nem kívánt beavatkozni. Rokonszenve érthetően a koronás uralkodóé volt, amiből azonban csak emberbaráti gesztusok következtek. Gróf Somssich követ közismerten legitimista beállítottságú politikus volt, aki ebbeli meggyőződését követként sem rejtette véka alá. Jelentéseinek terjedelmes ré- sze a királykérdés körül forog, a király sorsa jobban foglalkoztatta, mint az országé. A Vatikán is figyelemmel kísérte a magyar királykérdést, főleg 1922-ig, IV. Károly haláláig. A magyar követ és Gasparri államtitkár a második, októberi fegyveres visszatérési kísérlet, illetve a detronizáció után tárgyaltak a kérdésről. Kiderült, hogy Schioppa nuncius a távozó királlyal Baján, az angol hajó fedélzetén találkozott. A királyi pár családi ügyeik rendezéséhez kérte a pápa közbenjárását, amit a pápa teljesített is. A nuncius jelentéséből az derült ki, hogy Károly visszatérésének megaka-dályozásában első helyen a magyar kormány ellenséges magatartását nevezte meg, és szerinte az antant a fait accomplival szemben nem emelt volna kifogást. Károly egyben közölte, hogy a detronizációs törvényt ab ovo érvénytelennek tekinti. A nuncius jelentésének van egy elgondolkodtató mozzanata is: lcsodálkozását nyilvánítja n s ebben a felfogásban az Államtitkár is osztozkodik n a fölött, hogy az egész idő alatt a magyar nép, és különösen a budapesti lakosság oly részvéttelenséget mutatott, a Szent István koronájával megkoronázott 35 EPL Ppki jkv október Uo., február EPL Cat.A. 479/1921. Róma, január

17 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok Király átadása a hatalmak megbízottainak minden tiltakozás elhangzása nélkül ment végbe egyszerűen és minden izgalom nélkül, mint valami üzlet megkötésehr 38 Ha ekkor ezen fel is háborodtak annyi konzekvenciát levontak, hogy a későbbiekben nem feszegették a királykérdést. 4. I/4. A főkegyúri jog kérdése körüli bonyodalmak Már Hanauer váci püspök 1919-ben történt kinevezésekor felmerült a király nélküli királyságban a főkegyúri jog gyakorlásának a kérdése. Leegyszerűsítve a problémát azt mondhatnánk, hogy két markáns álláspont feszült egymásnak: az egyik a Szentszéké, a másik a magyar államé. (Mi itt a főkegyúri jog számos jogosítványa közül csak a főpapkinevezést érintjük.) A Szentszék a magyar király főpapkinevezési (pontosabban jelölési, prezentálási) jogát formáljogilag soha nem ismerte el, a gyakorlatban azonban évszázadok óta tudomásul vette. Az I. vatikáni zsinat után kibontakozó, és a 20. században teljessé váló pápai centralizáció azonban oda vezetett, hogy az 1918-ban hatályba lépő egyházi törvénykönyv (a Codex Iuris Canonici) nem ismerte el a főkegyúri jogot, sőt mi több, törvénytelennek minősítette a világi hatalom beleszólását a pápa főpapkinevezési jogába. Úgy is mondhatjuk, hogy ekkor a Szentszék egyértelműen magához vonta a kinevezést. Ez annyival könnyebben volt keresztülvihető, hogy itthon is kérdésessé vált a főkegyúri jog mint olyan. Ha ugyanis azt az álláspontot fogadjuk el, hogy a főkegyúri jog, benne a kinevezés joga, nem a magyar államot, nem a mindenkori magyar államfőt illette meg, hanem a felkent apostoli király személyéhez kötődött, úgy a Szentszék pozíciója győzött: IV. Károly 1918-as eckartsaui nyilatkozata, majd az interregnum, ezt követően 1920-ban a kormányzói jogkör szabályozása n amely nem tartalmazta a főkegyúri jogot n majd végül 1921-ben a detronizáció és 1922-ben az utolsó koronás király halála azt jelentette, hogy a főkegyúri jog ezen jogosítványa kizárólag a pápára szállt vissza. Ami pedig a magyar állam, pontosabban a kormányzat álláspontját illeti, annak a lényege az, hogy a főkegyúri jog nem a személyhez, hanem a Szent Koronához, a magyar államhoz kötődik, annak jogosítványa. Elvileg tehát a főkegyúri jog a király nélküli királyságban is fennáll, sőt annak számos jogosítványát a kormány a VKM-n keresztül gyakorolja. Ami a kinevezési jogosítványt illeti, az ebben a helyzeten látmenetileg szünetelr, nem lévén megkoronázott király és azt a kormányzó nem gyakorolhatja. Ha pedig ez a helyzet az átmeneti (provizórikus) időszakban, addig is, míg ismét lesz király, a kinevezésekre az államnak a fentiek miatt megfelelő befolyást kell biztosítani. A szentszéki magyar követnek tehát az egyik legfontosabb feladata lett a kinevezések körüli egyházpolitikai lépések közvetítése n amiben a budapesti nuncius is kulcsszerepet játszott. Somssich gróf n miután tisztázódott Rómában is, hogy IV. Károly a főkegyúri jogról soha nem mondott le n annyit elért Gasparri államtitkárnál, hogy szóban ígéretet kapott: az esedékes kinevezéseknél előzetesen kikérik a magyar kormány véleményét is a jelölt(ek)ről. Az ambíciózus pap-kultuszminiszter, Vass József kezdeményezte a kérdés lrendezésétr. Az február 9-i minisztertanács Vass előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy la királyi hatalom szünetelése alatt megüresedő püspöki székek betöltése ideiglenes módjának szabályozása végett a m. kir. kormány részéről az Apostoli Szentszékkel tárgyalások indíttassanak meg. Érdekeink szempontjából ugyanis eredményesebbnek ígérkezik, ha ezen tárgyalások már most indíttatnak meg, amikor egyetlen püspöki kinevezés sem aktuális, sem mint egy esetleges széküresedés kapcsán.r 39 Vass szerint a tárgyalásokon semmiféle engedményt nem lehet tenni a magyar királyt megillető főkegyúri jog tekintetében. A tárgyalások a megyéspüspökök és a cum iure succesionis coadiutorok kinevezésére korlátozódjanak. A kezdeményezéssel Csernoch hercegprímás is egyetértett és azt kész volt támogatni a Vatikánban. Vass egy jegyzék szövegét is megküldte Bánffy külügyminiszternek, amit a szentszéki követnek kellene átadni az Államtitkárságon. Ennek lényege az volt, hogy la királyi hatalom gyakorlásának szünetelése idején a megyéspüspökök és az utódlási joggal felruházandó coadiutorok kinevezése előtt a kinevezendő személyét illetőleg a m. kir. kormány külképviselete útján az Apostoli Szentszékkel tárgyalást folytasson és a közös megállapodás alapján történt püspökkinevezés tényéről az Apostoli Szentszék a m. kir. kormányt hivatalosan értesítse.r 40 Gyakorlatilag Vass azt szerette volna elérni, hogy adott esetben a Szentszék a kormány részéről megnevezett több egyházi férfiú valamelyikét nevezné ki. Csernoch mielőtt támogató nyilatkozatot adott volna, tárgyalt Schioppa nunciussal, akitől olyan biztatást nyert, hogy lkérelmünk kedvező elintézéséhez 38 OL K cs. 1921n37.t. Somssich november 10-i jelentése a külügyminisztetnek. 39 OL K n34.t. 207/1922. alapsz. 40 Uo., Vass József kultuszminiszter február 23-i levele a külügyminiszterhez. 11

18 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok alapos reményünk lehetr. Ezt követően április 13-i kelettel el is küldte a szentszéki követhez a pápának szóló ezirányú felterjesztését. 41 A budapesti kezdeményezés azonban a n főként Somssich követ által egyértelműen közvetített nszentszéki elzárkózáson elakadt. Somssich szinte azonnal, már március 13-án bizalmas úton tájékoztatta a külügyminisztert a kezdeményezés kilátástalanságáról, sőt ártalmas voltáról. A budapesti minisztereknél jobban tájékozott követ rámutatott, hogy a római Kúria eddig is csak tűrte a főkegyúri jog király általi gyakorlását, de soha sem ismerte el. Még kevésbé képzelhető ez el a detronizáció után. Legjobb a dolgot nem bolygatni, mert lokvetlenül elkerülendő volna, hogy egy esetleges vita során a Szentszék nekünk írásban jelentse ki, hogy a főkegyúri jogokat egyszer s mindenkorra megszüntnek tekinti. Ez a veszély pedig határozottan fennforogr, ha hivatalos tárgyalásokat kezdenek és írásbeli megállapodásra törekednek! 42 Somssich szerint ezzel ugyanis egy restauráció esetére a jövendő király főkegyúri jogait veszélybe sodornák. Ha pedig hallgatólagosan tudomásul veszik a fennálló eldöntetlen helyzetet, a Szentszék jóindulata biztosítható az egyes, konkrét kinevezések esetén. A követnek kétségtelenül igaza volt, a helyzet nem volt alkalmas a kérdés rendezésére, és ezzel Csernoch is egyetértett. Az időközben bekövetkezett kormányváltozás n Vass helyébe Klebelsberg került a VKM élére n is abban az irányban hatott, hogy a tárgyalásokat nem forszírozták. Hogy végül is a szentszéki követnek nem kellett a jegyzéket benyújtani, abban döntő lehetett Csernoch hercegprímás negatív véleménye. A prímás szeptember 25-én Klebelsbergnek részletesen kifejtette egyetértését a követtel: két ízben is járt az elmúlt időszakban Rómában és az a benyomása, hogy a főkegyúri jog kérdésében a Szentszéknél nem lesz elérhető a kormány javaslatának elfogadása. Sőt azt a véleményt is osztotta, hogy a hivatalos tárgyalások erről azt a veszedelmet is magukban hordják, hogy a Szentszék annak végleges megszüntét deklarálná. Ha viszont a kérdést nem bolygatják, a jövőre nézve lehet remény annak folytatására. Ezért javasolja, hogy az ideiglenes szabályozást ne sürgessék és a hivatalos tárgyalást ne kezdeményezzék. Szerinte enélkül is módja lesz a kormánynak és a hercegprímásnak arra, hogy a kinevezéseknél befolyásukat érvényesítsék február 18-án elhunyt Várady L. Árpád kalocsai érsek, és így megüresedett a rangban második legnagyobb méltóság. Ennek betöltése látványosan kiélezte a főkegyúri jog gyakorlása körüli ellentéteket, és végső soron azokat igazolta, akik úgy látták, hogy Róma nem hagy komoly, érdemi beleszólást a magyar kormánynak a kinevezésekbe. Az elhúzódó konfliktus részletes történetét a szakirodalomból ismerjük. A Szentszék jelöltje kezdettől gróf Zichy Gyula kalocsai érsek volt, amiből nem is engedtek, s ha kompromisszum árán n mert előbb csak apostoli kormányzónak nevezték ki n, de keresztülvitték akaratukat. Ugyanakkor a kormány több hibát is vétett. Nem akarták tudomásul venni, hogy Prohászka az index miatt Rómában eleve nem volt posszibilis jelölt. Amikor pedig Glattfeldert erőltették, már itthon is megoszlottak a vélemények. Nehezen vették tudomásul, hogy a Szentszék a hatalomnak lekötelezett püspököket nem látja szívesen. Amikor pedig tudomásul vették volna Zichy kalocsai érsekségét, helyére Pécsre egy aktív politikust (minisztert és képviselőt) Vass Józsefet szorgalmazták. Így aztán Zichy maradt Pécsett püspök és lett Kalocsán kormányzó, majd fordítva, kalocsai érsekként is egy ideig Pécsett mint kormányzó. Végül is kiderült, hogy ha a kormánynak nincs komoly politikai kifogása, és jelen esetben Zichy legitimizmusa nem volt az, akkor nem tudja megakadályozni a szentszéki szándékot. Az pedig komolytalan fenyegetés volt, hogy a beiktatást erőszakkal megakadályozzák, vagy hogy a nemkívánatos módon stallumot kapónak nem adják át a javadalmat. Ilyen kormányzati lépés kultúrharcos helyzetet eredményezett volna, amire a keresztény-nemzeti kormányoknak aligha volt szüksége. 44 Kétségtelenül Rómából kellő érdeklődéssel figyelték a magyarországi nagyjavadalmasok anyagi helyzetét, és talán nem járunk messze az igazságtól, hogy a szegény olasz prelátusok szemében igencsak szálka lehetet a több tízezer holdas javadalmakkal rendelkező magyar főpapok gazdagsága. Némileg a magyar belügyekbe való avatkozásnak is tűnik a budapesti nuncius 1923 őszi intervenciója. A Szentszék nevében javasolta, hogy minél több katolikus plébániát létesítsenek, s ezek, illetve más katolikus intézmények dotálására a földreform során mint a protestánsok n igényeljenek földet, ám ajánlotta la katolikus nagyjavadalmakból a plébániák és intézetek földdel dotálásátr. Az ötlet közelről sem nyerte meg a püspökök tetszését, és formális válasszal intézték e májusában a Szentszék új nunciust küldött Budapestre, ami azonban nem függött össze a legitimista Somssich 1924 végén történt visszahívásával. Cesare Orsenigo kemény diplomata volt, és nem sokat törődött azzal, hogy a magyar klérus és a hívek megszeressék. Működése idején amúgy is számos feszültség mutatkozott 41 EPL 2836/ OL K n34.t. 12/resn EPL 2836/ Csizmadia Andor: Id. mű, 276n300. p. 45 EPL Ppki jkv október 10., 15. p. 12

19 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok a magyarnszentszéki kapcsolatokban. 46 Az új nunciustól eleve tartottak, mert a pápa bizalmasa volt. Első megbízásai között pedig igen kínosak is akadtak. Orsenigo tájékoztatta a prímást, hogy az államtitkártól utasítást kapott a püspöki kar soron lévő értekezletén történő megjelenésre, hogy ott bizonyos közléseket tegyen. A nuncius az március 17-i konferencián kívánt megjelenni. Annak megnyitásakor a püspökök imígyen határoztak: lkellő tisztelettel tudomásul vétetik. A püspöki kar fölkéri az elnököt, hogy a nunciust üdvözölje és közléseit megköszönje. A nuncius jelenlétében a püspöki kar a közlések meghallgatására szorítkozik s tanácskozásait csak a nuncius távozása után folytatja.r 47 Ez az eljárás bár abszolúte szabályszerű volt, mégsem a két fél közötti bizalom jeleként értelmezhető. Orsenigo nuncius a szokásos udvarias gesztusok után előadta, hogy a Szentszék lhelyteleníti a túlságos és veszedelmes közösködést a más vallásúakkalr, ti. a protestánsokkal, mert az indifferentizmust szül. Kárhoztatja a gyakori vegyes házasságokat. Kifogásolja, hogy gyakran kötik össze a politikai rendezvényeket egyházi szertartásokkal. Ezek később n főleg Serédi kinevezése után n lmegoldódtakr, de volt a nuncius közléseinek kínosabb, részben az egyházpolitikát is érintő része. lfelolvassa a nuncius a S. Congregatio negotiorum extraordinariorum november 26-án hozott határozatát s annak alapján kiadott rendeletét, hogy a magyar pűspökök a püspöki és káptalani javadalmak és a papnöveldék jövedelméről és kiadásairól számadást küldjenek. Nem vagyoni kimutatást kíván a kongregáció, mert azt a nuncius már megszerezte, hanem számadást a jövedelmekről és a kiadásokról, mégpedig az utolsó három évről.r 48 Ez szokatlanul barátságtalan lépés volt, és annyiban igaza is volt a püspököknek, hogy az esetleg kiszolgáltatott ilyen adatokkal n ha azok illetéktelenek, pl. az utódállamok politikusai kezébe kerülnek n a hazai egyházi és állami érdekekkel szemben vissza lehet élni. Azon túl pedig a tényleges tiszta jövedelemre háruló terhek rendszeres összeállítása is problematikus volt. 49 Ezért úgy határoztak, hogy a kérés elől el nem zárkózván, annak teljesítését elhalasztják. (Ismereteink szerint ilyen kimutatás összeállítására országosan soha nem is került sor.) A Szentszék kívánságáról Csernoch hercegprímás bizalmasan informálta a kormányt is. A közvetítő Csiszárik püspök volt. Csernoch lismételten élesen fakadt ki előttem a mostani nuncius (Orsenigo n G.J.) ellen, a többi között kijelentvén, hogy ez a mostani nuncius Schioppánál is kellemetlenebb, mert a pápának személyes jó embere, aztán pedig abbeli nézetének adott kifejezést, hogy a pápának fentemlített rendelkezése a centralisztikus irányzatnak újabb leszögezése. Csak olyan adatokat adnak ki, amelyek a javadalmakra nehezedő terheket is feltüntetikr n jelentette Csiszárik a miniszternek. 50 A korszakban a Szentszék azt sem látta szívesen, ha a lelkészkedő papság egyes tagjai aktív politikai tevékenységet folytatnak, így pl. ha országgyűlési képviselőséget vállalnak. Az ilyen mandátum vállalását egyébként a kánonok eleve a Szentszék vagy az illetékes ordinárius előzetes engedélyéhez kötötték. Magyarországon már 1918 előtt is, de főleg 1920-tól számos katolikus pap vállalt képviselőséget, akiknek száma főleg az első nemzetgyűlésben volt magas. A papság ilyen szerepét a Szentszék 1927-ben formálisan is kifogásolta. la bíbornok államtitkár figyelmeztette a magyar püspököket, hogy a 139. canon 4. alapján a lelkipásztorkodásban elfoglalt papoknak egyáltalán ne adjanak engedélyt képviselőség vállalására s más papoknak is általában nehezen adjanak ilyen engedélyt.r 51 Ennek a határozott tiltásnak a publikussá válása nehéz helyzetbe hozta volna a koalíció keresztény pártját, amelynek rendszerínt 5n6 pap képviselője volt, de találunk katolikus papokat a kormánypártban, majd a felsőházban is mint választott tagokat. A püspöki kar éppen ezért úgy határozott, hogy a szentszéki álláspontot nem publikálja, hanem az indulni kívánó plébánosnak csak abban az esetben ad engedélyt, ha mandátumuk tartamára helyettesről gondoskodnak. (Ettől kezdve 5 plébános kapott csak engedélyt, a többi klerikusnak ilyen nem kellett.) 5. I/5. Az 1927-es intesa semplice (a főpapi kinevezések rendezése) 46 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16.d. 2508/1930. Orsenigo, Cesare december 13-án született a Milanó közelében lévő Olginatéban ban szentelték pappá és 16 éven át a milanói St. Fedele plébánia segédlelkésze volt ben lett a milanói székesegyház kanonokja. Ekkor lett az akkori milanói érsek, Achille Ratti, a későbbi XI. Pius pápa meghitt barátja. A pápai diplomácia szolgálatába lépve 1922-ben hollandiai internuncius június 25-én szentelték püspökké, c. ptolomaisi érsek lett július 6-tól internunciusként működött Hágában május 2-án nevezték ki budapesti nunciusnak. Július 5-én adta át megbtzólevelét a kormányzónak február 14-én berlini nunciusnak nevezték ki, ahol a legnehezebb időkben töltötte be a szentszéki követ tisztét. 47 EPL Ppki jkv március 17., 2. pont. A konferencián Csernoch betegsége miatt Szmrecsányi Lajos egri érsek elnökölt. 48 Uo., 9. p. 49 Ilyen terhek a kegyúri, a kongruahozzájárulás, a nyug- és kegydíjak stb. A tényleges jövedelem kimutatására tett kísérlet Gergely Jenő: A lgazdag egyházr gazdagsága. Agrártörténeti Szemle, 1986/1n2. sz, 273n327. p. 50 OL K-64. 2l.cs. 1926n54.t. 249/res Csiszárik április 30-i jelentése. 51 EPL Ppki jkv június 21., 6. p. 13

20 I. A magyar-szentszéki kapcsolatok A Szentszéktől függő stallumok betöltésének problémája újólag 1926 őszén merült fel, amikor is a frankhamisítási botrányba keveredett Zadravecz István tábori püspöknek le kellett mondania. Az új tábori püspök kinevezése körüli tárgyalásokból nőtt ki azután az 1927-es ún. intesa semplice, amelynek genezisét a szakirodalom már feltárta márciusában n hosszas tárgyalások után n létrejött egy szóbeli megállapodás Gasparri bíboros államtitkár és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter között a tábori püspökség és a megyéspüspöki székek betöltéséről. Az óvatos államtitkár, ismerve a budapesti álláspontot, hogy a főkegyúri jogot továbbra is érvényesnek tartják, aminek gyakorlása csupán szünetel n május 10-én írásbeli jegyzék formájában is átadta Verseghy Nagy Elek követnek a megállapodás szövegét, amelyet a Szentszék következetesen intesa semplicenek, legyszerű megállapodásnakr (németül einfache Verstandigungnak) nevezett. 53 A dokumentum kiemelkedően fontos jelentőségű a korszakban a magyarnszentszéki viszonyt, illetve a főkegyúri jogot illetően, ezért szó szerint közöljük: [I.] lha a tábori püspök kinevezéséről van szó: 1. A jelölt kiválasztása a Szentszéket illeti meg, amely egyedül illetékes megítélni, hogy az illető személy alkalmas-e gyakorolni egy püspök sajátos funkcióit. 2. Ez nem zárja ki, hogy mielőtt a kiválasztás a Szentszék részéről megtörténne, a kormány egy tagja ne folytathatna bizalmas és titkos megbeszélést a pápai reprezentánssal, mely alkalommal előadhatná azt, amit szükségesnek vagy hasznosnak tart tudatni e tárgyban, és ha akarja, megjelölheti azokat a személyeket, akik a kormány szerint legalkalmasabbak volnának ezen hivatal betöltésére. Fenntartva marad azonban a Szentszéknek a szabad választás akár a kijelölt, akár pedig rajtuk kívüli személyek közül. 3. Ha a Szentszék a kijelölteken kívül eső személyt választ, akkor a kinevezés előtt meg fogja kérdezni a kormányt, hogy az illető ellen kifogása (ragioni in contrario) van-e, és a kormány nemcsak politikai és erkölcsi okokat hozhat fel, ha vannak ilyenek, hanem olyan okokat is, melyek csak egy tábori püspökre nézve érvényesek, pl., hogy a kiválasztott személyt nem látja szívesen a vezérkari főnök, kinek bizalmát pedig a tábori püspöknek élveznie kell. Fenntartatik azonban a Szentszéknek a felhozott kifogások ellenőrzésének és értékelésének joga. 4. Ha a Szentszék a kormány által kijelölt személyek egyikét választja, elég lesz az egyszerű közlés a megtörtént választásról. [II.] Ha egy megürült egyházmegye püspökének kinevezéséről van szó: 1. A jelölt kiválasztása a fenn megjelölt oknál fogva a Szentszéket illeti meg. 2. Ebben az esetben is a kormánynak egy tagja, mielőtt a kiválasztás a Szentszék által megtörtént volna, úgy mint fent, bizalmas és titkos beszélgetést folytathat a pápai reprezentánssal, mely alkalommal előadhatja az illető egyházmegye különleges szükségleteit, egyúttal megjelölheti azokat a személyeket, akik a kormány szerint alkalmasak volnának, azonban mindig fenntartva marad a Szentszéknek a jelölt szabad kiválasztása. 3. Ha ez a választás a kijelölteken kívüli személyre esik, a Szentszék meg fogja kérdezni a kormányt, hogy a kiválasztott személy ellen van-e politikai természetű okból kifogása. 4. A politikai természetű okokon kívül a kormány magánjellegű súlyos és esetleg nem ismert ellenokokat is közölhet a Szentszékkel, pl., ha a kormánynak tudomása van, hogy a jelölt a jelenben vagy a múltban irreguláris viselkedést tanúsított, vagy olyan adósságokkal van terhelve, melyeket saját személyes pénzforrásaiból nem fog tudni soha megfizetni, vagy nem bír azokkal a személyes tulajdonságokkal, melyeket az egyházmegye különleges helyzete megkíván. Úgy, mint fenn, fenntartva marad azonban a Szentszéknek ezen és hasonló okok ellenőrzésének és értékelésének joga. 52 Csizmadia Andor: Id. mű, 301n309. p. 53 Az okmányt Csizmadia szerint a Szentszék következetesen lintesa semplicer-nek nevezte. A német nyelvű irodalomban leinfache Verstandigungr-ként szerepel. Barcza szerint Gasparri a megállapodást lententer-nek tekintette, s lez igen jó és az államtitkár által helybenhagyott megjelölése a megállapodásnakr. (OL K t. 25.cs.) Ám amikor a magyar kormány az laccordor megnevezést használta, ez ellen a Szentszék tiltakozott. 14