Záróértékelés. Készült A "Balaton levezető rendszerének korszerűsítése KEOP azonosítószámú projekt keretei között.

Átírás

1 A Balaton parti sávban a nádasok és az egyéb növényzet összetételének évi felmérése, bemutatása és a 22/1998. (II.13.) Korm.rend. szerinti minősítése Záróértékelés Készült A "Balaton levezető rendszerének korszerűsítése KEOP azonosítószámú projekt keretei között Készítette: Dr. Pomogyi Piroska biol. tud. kand., szerkesztő, témafelelős Dr. Szeglet Péter biol. tud. kand., témafelelős Polgár Márta szakmai asszisztens Közreműködött: Lunczer Csaba térinformatikus 2017.

2 2

3 TARTALOMJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK... 4 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 4 BEVEZETÉS... 5 ANYAG ÉS MÓDSZER... 7 A 22/1998. (II.13.) Korm.rendelet szerinti minősítés... 7 Az I.A és I.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük... 8 A II.A és II.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük... 8 A III.A és III.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük... 8 A IV.A és IV.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük... 9 Az V.A és V.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük A növénytérképezés és minősítés terepi és irodai fázisának alkalmazott módszerei EREDMÉNYEK A balatoni nádasok típusai térbeli előfordulásuk szerint Hinaras nádasok a nádasöv-hínárzóna átmenet Öblözeti nádasok Partszegélyi nádasok Eróziós nádastípus Jogi (szabályozási) partvonalon kívül eső nádasok A torkolati szűrőmezők, előtározó tavak nádasai Zagyterek nádasai A Balatonra jellemző élőhelyek és társulások A évi térképezési kategóriák A évi felmérések terület-adatai A Balaton parti sáv természeti területeinek növényzet-változásai a 2004/2005. és a évi felméréshez viszonyítva ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK IRODALOMJEGYZÉK MELLÉKLETEK sz. Melléklet: A Balaton parti régió évi növényzetfelmérés és a 22/1998. (II.13.) kormányrendelet szerinti minősítése. Területadatok településenként, jogi partvonalon belüli- és azon kívüli bontásban. A fő térképezési egységek változásának szemléltetése az előző növényzetfelméréshez képest kötet térképmelléklet: A Balaton parti régió 22/1998. (II.13.) kormányrendelet szerinti növényzetminősítési térképe településenként

4 ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra A Balaton évi nádasminősítés attributumtábla-részlete ábra A Balaton évi nádasminősítés településenkénti szelvénykiosztása ábra A gyékényes karéjok visszaszorulása a legutóbbi két térképezés kötött Vonyarcvashegynél ábra augusztusi felvétel (EUFAR) 5. ábra októberi felvétel (Google Earth) a Vonyarcvashegy alatti gyékényes karéjokról ábra A térképezési kódok leírása ábra A évi nádasminősítési kategóriák néhány statisztikai jellemzője ábra Térképezési kategóriák területe a jogi partvonalon belül a Balaton nyíltvíz-felület nélkül, (ha; %) ábra Térképezési kategóriák területe a jogi partvonalon kívül a "no data" és kultúrterületek nélkül, (ha; %) ábra A legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés összesített területadatai ábra Az egyes térképezési kategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon belül (ha) ábra Az egyes térképezési kategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon kívül (ha) ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon belül (ha) ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon belül (ha) ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon kívül (ha) ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon kívül (ha) TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat A Balaton évi növényzet-térképezésének főbb statisztikai adatai, jogi partvonalon belül- és kívül, térképezési kódonként táblázat A évi növényzetfelmérés és nádasminősítés összesített területadatai táblázat A legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés összesített területadatai. 46 4

5 Bevezetés A Balaton felületéhez képest rendkívül sekély tó, ezért kiemelkedő jelentősége van a parti tájéknak (litorális régió), és abban is a nádasövnek. A litorális régió képezi az átmenetet a szárazföld és a víz között, ezért a pufferzóna szerepét is betölti a nyílt víz és a külső antropogén hatások, a kívülről jövő terhelések hatásával szemben. A parti sáv összetett növény- és állatvilággal, bonyolult táplálkozási kapcsolatokkal jellemezhető élőlényegyüttesek élőhelye, ahol a szervesanyag megtermelésétől a fogyasztásig, a szervesanyagbontástól a - felhalmozódásig számos anyagforgalmi folyamat játszódik le. A nyílt víz szárazföld közötti átmenet magában hordozza a nádasövnek azt a jellemzőjét is, hogy rendkívül érzékenyen reagál a vízszintváltozásra: kisvizes periódusban a tóközép felé terjedő, míg nagyvizes időszakban a szárazföld felé visszaszorulhat. Ezt köznyelven nádpusztulásnak nevezik, amire mindig is kiemelt figyelem fordul. A tó mellett élő, ott üdülő, kiránduló, horgászó, halászó, vitorlázó ember is itt találkozik a tó szabad szemmel is jól látható, érzékelhető különleges élettájával, akár a szárazföld-, akár a víz felől közelíti meg a partot. A balatoni embernek évszázadokon keresztül rendkívül fontos volt a nádas jó állapotban való tartása: kiváló építőipari hasznosíthatóságánál fogva megélhetési forrásul szolgált. A nádasokat már a történelmi időkben is felmérték, minősítették, nyilvántartották, a nádkataszterek alapján adókat vetettek ki. Az 1980-as évekig a nádasok minősítésében az elsődleges szempont az ipari célra való hasznosíthatóság, azaz a gazdasági érdek volt. Az es évek közepétől a nádpusztulások okán felerősödött környezetvédelmi kutatások eredményei és a természetvédelmi szempontok előtérbe kerülése hozták, hogy a nádasminősítés rendszerét át kellett alakítani. Ennek eredményeként született meg a 22/1998. (II.13.) Korm. rendelet a Balaton és a parti zóna védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól. A kormányrendelet célja annak biztosítása, hogy a Balaton medrében, továbbá a parti zónájában a biológiai sokféleség megőrződjék és a tó vízminőségének védelmét is szolgáló nádgazdálkodás történjen. Ennek érdekében a meglévő nádasok fenntartásáról, rekonstrukciójáról és lehetőség szerint új nádasterületek kialakításáról kell gondoskodni. A nádasok védelmének érdekében, a nádasok károsításának tilalmáról a évi CXII. törvény, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról 35. -a is rendelkezik. A 376/2010. (XII. 31.) Korm. rend. a 22/1998. módosításáról /1. / arról is rendelkezett, a partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tervek felülvizsgálatát megelőzően minősíteni kell a nádasokat, így a kapcsolódó feladatokhoz is szükséges az új növényzettérkép. A 22/1998. (II.13.) kormányrendelet melléklete határozza meg a minőségi osztálybasorolás kategóriáit, valamint azok szempontjait. Ebben mind a természet- és környezetvédelmi, mind pedig a gazdasági szempontok szerepelnek, de utóbbiak a korábbi minősítési eljárásokhoz képest hátrébb szorultak. A kormányrendelet a balatoni nádasok és más parti növényzet 5-évenkénti felmérését és minősítését írja elő, így a évi ortofotóra alapozott, ben elkészített, majd a évi ortofotóra alapozott, ben elvégzett nádasminősítés után 2015-ben esedékessé vált az újabb légifényképezés és az új növényzettérkép elkészítése. 5

6 A növényzet-térképezés-, nádasminősítés alapjául szolgáló légifényképezés és a digitális ortofotók elkészítése a Balaton levezető rendszerének korszerűsítése (KEOP / ) című projekt keretei között valósult meg. A terepi bejárások már a projekt előkészítő szakaszában, 2014-ben megkezdődtek és egészen 2017 tavaszáig folytatódtak. A terepi bejárásokon gps készülékkel bemért mintaterületeken fotodokumentáció készült. A terepi fotók a digitális növényzettérképen EOV-koordinátahelyesen hiperlinkekkel behívhatók. Ezzel a módszerrel minden egyes terepi fotóról pontosan lehet tudni a készítés helyét és időpontját. A növénytérképezés és -minősítés szakmai felelőse Dr. Pomogyi Piroska, a biológiai tudomány kandidátusa. Jelen záróértékelés mellékletét képezi az 1 : 5000 m.a.-ban elkészített és településenként 1 kinyomtatott, összesen 44 kötetből álló nádasminősítési térképsorozat. 1 Az előző, 2013-ban jogerőre emelkedett nádasminősítési térképsorozathoz képest Balatonkenese és Balatonakarattya szétválása miatt 1-gyel több, 44 település van a tó parti régiójában. A településhatárok földhivatali bejegyzése azonban a térképek elkészültekor még nem történt meg, így a két település határ-térségét a megfelelő kötetek átfedéssel tartalmazzák. A területadatokat a két településre együttesen adjuk meg. 6

7 ANYAG ÉS MÓDSZER A 22/1998. (II.13.) Korm.rendelet szerinti minősítés A Balaton parti sáv természeti területeinek növényzetfelmérése és minősítése egyszerűsített fogalomhasználattal: nádasminősítése A 22/1998. (II.13.) Korm.rendelet alapján az alábbiak szerint történt (kiemelések): A rendelet hatálya kiterjed: a) a Balaton medrében, a jogi partvonalon belül található nádasokra; b) a Balaton jogi partvonala, valamint a Balatont körülvevő vasúti töltés - Badacsonytördemic és Balatonederics között a 71-es számú, valamint Keszthely és Balatonberény között a 71-es és a 7119-es számú közút (az ún. parti út), Balatonkenese és Siófok között a 70-es és 71-es műutak - által határolt földterületek nádasaira. E rendelet alkalmazásában a) jogi partvonal: a siófoki vízmérce 0 pontjához képest plusz 1 m azaz, 104,41 m.b.f vízszint által kimetszett szintvonal, b) nádas:az ingatlan-nyilvántartásban szereplő művelési ágra tekintet nélkül minden földterület, amin nád-, sás-, káka-, valamint kísérőfajokból álló olyan növényzet található, amelynek meghatározó fajai időszakosan vagy állandó jelleggel a vízzel borított területen találhatóak, beleértve az e területekhez szervesen kapcsolódó száraz területek fenti fajokkal borított részét is. A minősítést az alábbi nádascsoportonként kell elkészíteni: a) állandóan vízben álló nádas: a Balaton jogi partvonalán belüli nádasok, b) időszakosan vízben álló nádasok: a Balaton jogi partvonalán belül, valamint a 2. (1) bekezdés b) pontjában [ld. fentebb] meghatározott területen, továbbá magas vízállás esetén víz borította területen található nádasok, melyek jellemzően sásos, gyékényes nádas, elnádasodó magassás, láp és mocsárrét növénytársulásokból állnak, c) természeti területen lévő egyéb nádasok: bokorfüzes nádasok, nádas ligetek, berki nádasok. Az osztályozás szempontjait a rendelet melléklete tartalmazza. A hangsúly a korábbiakkal ellentétben nem a gazdasági hasznosíthatóságon van, hanem a természeti vonatkozásokon. Ezt a szemléletet már az évi nádasminősítés is érvényesítette amit a lehetőségekhez képest a 2004/2005. és évi minősítés során figyelembe vettek (Dömötörfy et al. 2005, Pomogyi szerk , 2011a). A kormányrendelet mellékletében megadott osztályozási rendszer következetesen nádasosztályozási rendszerként van megnevezve, bár a megadott kritériumok alapján világosan látszik, hogy jóval teljesebb körben értelmezendő. Ennek megfelelően a nádasfelmérés kifejezést mi is a rendelet szerinti tág értelmezésben növényzetfelmérés értelemben használjuk a következőkben (a jogszabályban is helyesebb lenne a növényzetfelmérés kifejezés átvezetése és következetes alkalmazása). A 22/1998. (II.13.) kormányrendelet mellékletében megfogalmazott osztálybasorolás szempontjai meglehetősen bonyolultak, nem mindig következetesek, és nem is mindig egyértelműek, ezért külön szükség volt az értelmezésükre, és ú.n. terepi adaptáció (Dömötörfy et al. 2005) megfogalmazására. A kormányrendelet osztálybasorolása 5 minőségi osztályt különböztet meg és mind az 5 osztályt A és B kategóriára bontja, amit a legutóbbi nádasminősítéseknél úgy értelmeztek (Dömötörfy et al., 2005), hogy az A csoport a víz felőli, állandóan vízben álló, a B csoport pedig a szárazföld felőli, és legfeljebb csak időszakosan vízben álló állományt minősíti. Jelen felmérés során is fenti értelmezést alkalmaztuk, szükség szerinti kiegészítésekkel. Ilyen kiegészítést kellett kidolgozni az ezredfordulót követő időszak kisvizes éveiben, majd a 2004 utáni vízállás-emelkedési időszakban élesen elkülönülő turzás-sávok minősítésére. Erre elsősorban a III-IV-V. osztályokban volt szükség, így a kiegészítést ott adjuk meg. 7

8 Az I.A és I.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük I.A. Egészséges, fejlődési ciklusuk érett és I.B. juvenilis fázisában lévő, zárt, homogén állományok, amelyekben az egyéb fajok szám- és tömegaránya 10% alatti, illetve egyes szubdomináns fajok (keskeny- és széleslevelű gyékény, telelősás, káka) nem, vagy alig fordulnak elő. Olyan nádas-magassás, nádas-láprét és nádas-mocsárrét állományok, melyek természetes fajgazdagsága nagy, nem gyomosodottak, bennük a nád tömegaránya a 20% alatti. Ennek megfelelően gazdasági értékük kiváló; továbbá a környezetre és a vízminőségre védőhatást gyakorolnak, természetvédelmi értékük kiváló. Terepi adaptáció, Balaton: I.A: Ebbe a kategóriába tartoznak a jó minőségű víz felőli nádasrészek, amelyek az esetek nagy részében homogén nádasok, kísérőfajok nélkül, esetleg néhány hínár jelenlétével. Juvenilis fázisát az erőteljes növekedés és az egyöntetű állomány jellemzi. Gyakran tapasztalható (főként a déli part mentén) egy alacsonyabb pionír sáv megléte az állomány előtt. I.B: A rendelet kissé nehezen értelmezhető, 20% alatti nád tömegarány esetén hogyan lehet kiváló a gazdasági értékük? A 20% feletti arányban nádat tartalmazó állományok hiába kitűnő élőhelyek, nem minősíthetők a rendelet alapján I.B. osztályúvá. Ennek ellenére ezt némely állomány esetében - amelyek minden egyéb kritérium szerint az I.B. osztályba tartozóak voltak - ezt megtettük. A II.A és II.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük II.A. Egészséges nádtömbök, amelyekben az II.B. A termőhelyi viszonyok kedvezőtlen érett fejlődési fázisú állományrészek változásaira az eredeti mellett az elöregedés jelei kismértékű társulásszerkezet megbomlásával, felritkulásban, juvenilis szegélyek elgyomosodás kezdeti tüneteivel hiányában mutatkoznak. Egyes szubdomináns fajok gyakrabban reagáló nádas-magassás, nádas-láprét előfordulnak, de nem veszik át az és nádas-mocsárrét állományok. állományalkotó, meghatározó szerepet. Gazdasági értékük jó; illetve természet- és környezetvédelmi értékük jó. Terepi adaptáció, Balaton: II.A: Egységes képet mutató zárt nádasok kismértékű hajtásszám-mozaikossággal. Kísérőfajok csak elvétve találhatók bennük. Juvenilis szegélyük nem mindig hiányzik, a besorolás döntő kritériuma az állományszerkezet. II.B: Értékes növényfajokat és természetes elemeket tartalmazó nádasok, jó élőhelyet biztosítanak védett és ritka növényeknek, állatoknak. A III.A és III.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük III.A. Egyrészt többé-kevésbé homogén és zárt, többségében elöregedő állományok, amelyekben az egyéb fajok aránya 20-25%, szórványosan szubdomináns fajok állományai, fűzbokrok, létesítmények nehezítik a nádaratást, a detrituszfelhalmozódás övezetében gyomosodnak. III.B. Olyan nádas-magassás, nádas-láprét és nádas-mocsárrét állományok, amelyek kiszáradás, bolygatás hatására gyomosodnak. Gazdasági értékük közepes; környezetvédelmi szerepük változó, esetleg környezetterhelők; természetvédelmi értékük változó, rekettyefűz és védett lágyszárú fajokkal kiemelkedő, egyedileg meghatározandó. 8

9 Terepi adaptáció, Balaton: III.A: Nem feltétlenül fajgazdag állományok. Néhány kísérőnövény jelenléte jellemzi őket, állományszerkezetük általában nem homogén. III.B: Az átlagos habitusú sásos, ill. gyékényes nádasokat már ide soroltuk. Tőzeges nádasok esetében a védett lápi csalán, valamint egyéb értékes növények élőhelyei lehetnek, de pl. jelenleg gyomosodottak. A évi minősítés során idesoroltuk az elgyékényesedő korábban legtöbbször 1B és/vagy 2B kategóriába sorolt állományokat is, melyek a megemelkedett vízállások hatására a gyékényes ingóláppá alakulás jegyeit mutatják. A IV.A és IV.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük IV.A. Jelentős vízfelületekkel tagolt, elöregedő, szubdomináns fajokkal nagy területen és tömegarányban berakódott nádasok. IV.B. Valamint a kiszáradást, tápanyagdúsulást és bolygatást jelző gyomfajok uralta nádas-magassás, nádas-mocsárrét állományok. Gazdasági értékük gyenge, kivéve, ha gyékény- vagy sásaratás a cél; vízminőség- és környezetvédelmi szerepük korlátozott, gyakran elhalt szervesanyag-törmelék és hulladék felhalmozódási zugai; illetve gyomfajok és kártevők, kórokozók gócai. Ösvények, utak, pallók, vízi állások sűrűn tagolják, elfüzesedés előrehaladott állapotában lehetnek. Terepi adaptáció, Balaton: IV.A: Többnyire víz felől találhatók meg, a szubdomináns fajok első sorban hínárnövények. Tipikus a zsombékos növekedés, ahol a felritkulás olyan mértékű, hogy a nádasban keletkezett vízfelületek nem érik el a növényzet által biztosított lefedettséget, azaz a növényzet borítása >50%. IV.B: Állományszerkezetük kevésbé fellazult, mint a IV.A osztályúé, a jellegzetes nádas fiziognómiát még őrző, de gyomosodott sásos-, gyékényes nádasok. Terepi adaptáció-kiegészítés, Balaton, a évi bejárások alapján: IV.AB: Az ezredfordulón, között, rendkívül kisvizes időszak jellemezte a Balatont. Ennek egyik következménye az volt, hogy az ekkor keletkezett turzások tényleges partként, a szárazföld részeként kezdtek funkcionálni. Magukon a turzásokon is és a mögöttes területeken is jelentősen nőtt a szárazföldi növényfajok sok esetben adventív és/vagy inváziv növények tömegaránya. Az infravörös légifotókon ez élénkrózsaszín, pirosas színnel jelenik meg, és általában élesen elválik a szomszédos, nagyobb vízigényű növények alkotta sávtól. A évi légifotózásra, ill. a terepi bejárások idejére a vízszint közel 1 m-rel volt magasabb a 2003-as minimumnál (23 cm). Ez a vízszintemelkedés azt eredményezte, hogy a legutolsó turzásvonalak többsége felúszott, gyakran ki is öblítődött a nyílt vízre és másutt ismét kiverődött. Többnyire kijjebb mint a korábbi helye volt. A szárazföldi növényzet, ill. azok a fajok, melyek nem tűrik a vízborítást, visszaszorultak, a vízi- és mocsári fajok viszont ismét dominánssá kezdtek válni. Ez a folyamat jelenleg is tart, ezért a évi légifotón látható legbelső turzásvonal(ak) mind az A, mind pedig a B kategória jellemzőit mutathatják, egyik vagy másik irányba való besorolásuk nem lenne indokolható. Fentiek alapján jelen nádasminősítés során alkalmaztuk az AB kategóriát, elsősorban a III. IV. és az V. osztálynál. Ennél a három osztálynál van elhatároló szerepe a gyomnövényzetnek, ill. a nagyon heterogén állománynak és a szabad vízfelületnek. A korábbi nádasminősítéseknél ez a folyamat nem volt jellemző, mivel a vízszinttartás csak nagyon szűk határok között változott, és különösen ilyen tartósan kisvizes időszak a megelőző mintegy 50 évben nem volt. A korábbi nagyobb ingadozások hatását pedig a szukcesszió során időközben végbement változások elfedték. 9

10 Fentiek miatt a nádasminősítés osztályok kialakításánál ban ilyen szempont fel sem merülhetett. A 22/1998. kormányrendeletben megfogalmazottak aktualizálása során ilyen kérdésekre is tekintettel kell lenni. Az V.A és V.B osztály és terepi adaptációjuk, értelmezésük V.A. Elöregedett, pusztuló nádasok, a megújulás jelei nélkül, ahol a vízfelület aránya többszörösen meghaladja növényzetét, vagy nád helyett gyékény, káka, vagy szárazulattá válás folyamán sás uralkodik. V.B. A gyomnövényzet a környezetre kifejezetten veszélyes módon dominál, az eredeti társulássszerkezetek tönkrementek, az eredeti fajgazdaság megszűnt. Előrehaladott ligetesedés, cserjésedés figyelhető meg. Gazdasági értékük nincs, sőt szanálásuk, rekonstrukciójuk ráfordítást igényel, természetvédelmi értékük változó, általában alacsony. Terepi adaptáció, Balaton: V.A: Vízzel borított degradált nádasok jellegzetes megjelenési formái. A babás, zsombékos növekedés következtében a hullámerózióval nem egységes felületként áll szemben, az megbontja. A zsombékok kidőlésével egyre ritkuló állományban mind nagyobb és nagyobb vízfelület válik szabaddá. A szabad vízfelület >50%. V.B: A déli parton szinte tipikus a turzás zóna mögötti területeken keskenyebb-szélesebb sávban. A gyomosító fajok csaknem mindenütt ugyanazok, legfeljebb az egyes fajok dominanciájában van eltérés (Solidago gigantea, Urtica dioica, Humulus lupulus, Echinocystis lobata, esetenként Cirsium arvense). Az északi parton ez a zóna közvetlenül a nádas szárazulat felőli oldalán jelenik meg, sokkal ritkábban, mint a déli parton. A 22/1998. Korm. rendelet eredeti értelmezésében az A osztályú nádasok többnyire állandó vízborítás alatt fejlődnek, a B osztályú nádasok az időszakosan kiszáradó, ill. a szárazföld felőli területeket uralják. Noha a jogszabály a nádasokról született, a rekettyefüzesek besorolása mégis ide történik az alábbi indokok alapján: A tőzeges nádasokban gyakori a rekettyefűz (Salix cinerea). Amennyiben fejlődéséhez kedvező feltételekre talál, a számára optimális élőhelyen terjedni kezd. A nem záródott rekettyefűz alatt ilyenkor még megtalálható a nád (néhol meglepő sűrű állománya lásd Kis-Balaton). A balatoni rekettyefüzesek már ú.n. beállt állományok, terjedésük csak bizonyos helyeken figyelhető meg. A cserjeszint záródott lombkoronája alatt itt is megtalálható a nád a korona szegélyében. Külön lehatárolása értelmetlen volna. 10

11 A növénytérképezés és minősítés terepi és irodai fázisának alkalmazott módszerei A nádasminősítés a korábbi minősítésekhez hasonlóan a vegetációtérképezés növénytérképezés módszerével készül. Az alkalmazott módszertan jelen tudásunk szerint a legalkalmasabb arra, hogy ilyen nagy mintaterületen mint a Balaton, a növénytársulástanilag (cönotaxonómiailag) a szükséges mélységig a lehető legpontosabb növényzettérkép készüljön, ami szükség szerint alkalmas arra is, hogy hatósági eljárás alapja is legyen. A növényzet-térképezés-, nádasminősítés alapjául szolgáló légifényképezés és a digitális ortofotók elkészítése a Balaton levezető rendszerének korszerűsítése (KEOP / ) című projekt keretében tervezési, projekt-előkészítési feladatok végrehajtása programban valósult meg. A digitális ortofotók elkészítéséhez a légifényképezés augusztus végén készült, így a növényzet és a növényzettérkép ténylegesen az akkori állapotot tükrözi. Ha a nagyfelbontású digitális ortofotók rendelkezésre állnak, a vegetációtérképezés további két fő szakaszra osztható fel: a terepi szakaszra, amikoris a szárazföld felől gépkocsival megközelítve gyalogosan, a víz felől motorcsónakkal, a nagyobb összefüggő öbölözeti nádasokat lehetőség szerint mocsárjáró nádaratógéppel (általában Seiga) járjuk be; Az adatfeldolgozás ArcMap 10.x térinformatikai és az általános MS irodai szoftverek segítségével történt az előzőekben is alkalmazott módszerek aktualizálásával: o Adatok (jegyzőkönyvek, fotók stb.) térképi kapcsolása o Térképrajzolás és kódolás o Területszámítások Az alábbiakban a két fő munkafázist összefoglalva, röviden ismertetjük. A növényzettérképezési munka a biológus szakértők terepi bejárására alapult, amit a vegetációtérképezésben járatos hidrobotanikus szakértő jelen tanulmány témafelelős szerkesztője vezetett. Az eljárásmód nagymértékben hasonlított a korábbi felmérések módszeréhez. Ez annál is inkább érthető, mivel témafelelős egyik közreműködője, majd vezetője volt a korábbi felméréseknek is. A terepi beazonosítás a 2015 augusztusában készült IR és RGB ortofotók segítségével készült. A felméréseket a víz felől és 2016 nyarán csónakos bejárások során végeztük el, ami a korábbi felméréshez hasonlóan, teljesen más nézőpontból mutatja a Balaton nádasait, mint a part felől szemlélve. Ezt nyáreleji bejárásokkal is kiegészítettük. A nyílt víz felől a partig, és fordítva, a parttól a nyíltvízig vezető horgászbejárók és csónakkikötőkhöz vezető utak segítségével lehetővé vált a nádasok transzektek mentén történő felvételezése is. A felméréseket kiegészítettünk a téli bejárásokkal is. Ez utóbbiakat részben jégről, gyalogosan és Seiga típusú mocsárjáró nádaratógépek igénybevételével hajtottuk végre. Összesen mintegy 110 terepi napot töltöttünk a helyszíni bejárásokkal. Felmérésre kerültek a nádasokhoz a szárazulat felől csatlakozó természetes vegetációegységek, amelyek nagymértékben emelik a balatoni nádasok természeti értékét. A módszeres bejárás során GPS ponttal rögzítettük a felmérési helyeket és digitális fényképfelvételekkel dokumentáltuk a mintaterületek nádasainak habitusát. A teljes területet lejártuk, az összetettebb növényzetszerkezetűeket kétszer, néhányat többször is. Azokat a területrészeket, melyeket nem tudtunk megközelíteni, drónnal készített nagyfelbontású légifotók alapján előállított ortofotók segítségével is megvizsgáltuk. 11

12 A részletesebb jegyzőkönyvi leírást a digitális fényképezési technika alkalmazásával helyettesítettük: az EU-VKI botanikai gyorsfelmérések során már jól bevált módszerrel rögzítettük digitális fotókon a mintaterület szűkebb és tágabb környezetének minden fontos jellemzőjét (Pomogyi, 2005, 2005a, Pomogyi-Szalma, 2006). A fotók a digitális növénytérképen a dátum_gps mérési pont_képszám által meghatározott módon fotolinkként előhívható bármely képolvasó szoftverrel. Az adatfeldolgozás ArcMap 10.x térinformatikai és az általános MS irodai szoftverek segítségével történt a 2004/2005-ben is alkalmazott módszerek aktualizálásával: A feldolgozásnak (irodai fázis) több részfolyamata van, az alábbiak szerint: a meglévő ArcMap digitális vegetációtérképező-rendszer karbantartása, (adattisztítás, adatmentés, archiválás, rendszerezés; a digitális ortofotó alapján projekt felépítés; a terepmunkák során készült fotók, jegyzőkönyvek utólagos feldolgozása, a növényállományok közelítő lehatárolása, beazonosítása; a társulástani egységek kódolása, kódfejlesztés; a növényzetfoltok lehatárolásának finomítása, ellenőrzése; Az eredmények szakmai értékelése és dokumentálása, következtetések, javaslatok megfogalmazása. Megjegyzés: mind a növényzetfoltok, mind pedig az azokat érintő direkt emberi beavatkozások (együttesen térképezési egység) lehatárolása a jogi partvonalon belül és kívül történik meg, azaz ha egy térképezési egységen átmegy a jogi partvonal, akkor azt kettévágja és külön értékeljük. A teljeskörű adatállomány a projekt vegetációtérképező digitális állományában áll rendelkezésre. A módszertan és az adatok teljesen kompatibilisek a évi légifotóanyagra alapozott 2004/2005. évi és a évi légifotóanyagra alapozott évi digitális nádasminősítés rendszerével. Az attributumtáblában (ld. alábbi példa) a korábbi felméréshez hasonlóan feltüntetjük a jogi partvonalhoz viszonyított helyzetet, a minősítő kódot, a növénytársulást leíró ÁNÉR és CNÉR kódot, a megjegyzés rovatban esetleg további pontosító információkat; a növényfolt területét és kerületét m 2 -ben, ill. m-ben. 1. ábra A Balaton évi nádasminősítés attributumtábla-részlete A képernyőről való összehasonlító elemzésekhez be tudjuk kapcsolni a három előző, az 1998., a és a évi DOF-on alapuló nádasminősítés digitális anyagait is, így az évtizedes állapotváltozás képernyőn azonnal szemmel látható. Már itt megjegyezzük, hogy az összehasonlító értékelést azonban egyelőre csak a két közvetlen megelőző, a évi ortofotóra alapozott 2004/2005-ben és a évi légifotóanyagra alapozott ben elkészített növényzettérképezés eredményei alapján végeztük el, mivel az alkalmazott módszerek és térképezett területek kizárólag ezen három térképezés során egyeznek meg. A vegetációtérképeket a Balaton térképezett parti sávját 1: 5000 m.a-ban 120 szelvényre osztva szelvényenként készítettük el és nyomtattuk ki, az alább közölt lapmutató vázlat szerint. A térképezés következő fázisában amikor már rendelkezésre áll a szükséges földhivatali adatbázis a nádasfelmérési- és minősítési térképeket településenként is előállítjuk. 12

13 2. ábra A Balaton évi nádasminősítés településenkénti szelvénykiosztása Az attributum-táblázatból az adatokat az ArcMap 10.x saját report -készítő funkciójával dolgoztuk fel elsődlegesen, és azokat Excel-fomátumban exportáltuk ki, egyelőre a Balaton egészére egyben (később településenként is). Ebből készülnek az összesítések és ábrák is, jogi partvonalon belül/kívül minősítési kódonként. A minősítési kód a korábban már ismertettek értelmében azt mutatja meg, hogy a 22/1998. kormányrendelet szerint mennyi terület esik egy adott minősítési kategóriába. Ez nem mindig nádas, mert a rendelet a fogalmat sokkal tágabban értelmezi. Az I. II. és III. osztályba sorolt növényzetnél változtatási tilalmat ír elő. Ezt nem teszi a IV. és V. osztályra, így ez utóbbi kettőbe sorolt területeken lehet bármilyen emberi beavatkozást a megfelelő hatósági eljárások után elvégezni. Ezért ennek az összesítésnek a partvonalszabályozási tervek, a napozó- és horgászstégek, kikötők, stb. létesítése szempontjából kiemelkedő jelentősége van. Az Á-nér kódonkénti összesítés a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszert (kezdőbetűkből összeállított mozaikszó: Á-NÉR) alapján csoportosíthat. Ez tágabb és részben más értelmezésre ad lehetőséget, mint a 22/1998. szerinti kódolás, mivel egy kódhoz több Á-NÉR szerinti növényzetcsoport is tartozhat. A botanikai értelemben vett részletesebb növényzet-féleséget a C-NÉR kód mutatja meg (növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozási rendszer). A NÉR összesítéseket nem készítjük el külön, mert nem tart közérdeklődésre számot, a szűkebb botanika lekérdezők pedig megtalálják a digitális állományban. 13

14 Jelen munka tárgya a 22/1998. (II.13.) Korm.rend. szerinti növényzettérképezés- és minősítés évi eredményeinek elkészítése, bemutatása és értékelése. A legfontosabb kategóriák tekintetében összehasonlítjuk a legutóbbi három térképezés eredményeit is. 14

15 EREDMÉNYEK A korábbi nádasfelmérések eredményeire alapozva, azokat kiegészítve, aktualizálva a következő alfejezetekben összefoglaltakat állapítottuk meg. A balatoni nádasok típusai térbeli előfordulásuk szerint A Balatonra is érvényes a sekély tavakra általánosan jellemző növényzóna-szerkezet, de természetes körülmények között is jellemző, hogy az egyes zónák nem válnak el élesen egymástól, az átmenet fokozatos, ill. hogy a növényzet mozaikos szerkezetű is lehet. A közvetlen emberi beavatkozás következményeként felgyorsulhat a feltöltő szukcesszió is, és emiatt is gyakori, hogy a sávos elrendeződésre a növények számára egyszerűen nincs elegendő idő, így kevert növényállományok, ill. mozaikos szerkezet alakul ki. A Balaton jelenlegi növényzetszerkezetét egyrészt a természeti feltételek alakították ki, de különösen 1863 után a közvetlen emberi beavatkozások is. Mindezek együttes hatására a Balatonban ma az alábbi nádasállományokat lehet térbeli eloszlásuk szerint elkülöníteni: Hinaras nádasok a nádasöv-hínárzóna átmenet A Balatonra, mint egy rendkívül sekély vízmélységéhez viszonyítva rendkívül nagy vízfelületű édesvizű rendszerre, a hazai klimatikus-, hidroökológiai körülmények között a viszonylag széles litorális zóna jellemző. Ennek nyílt víz felőli (elméleti) határát az alámerült (szubmerz) hínárzóna jelöli ki, amit az úszólevelű (emerz) hínárzóna, majd a nádasöv, a magassásosok, ill. mocsárrétek követnek. A planktonikus eutrofizáció előrehaladtával az 1980-as évek közepérevégére a Balatonban a hinarasok nagymértékben visszaszorultak (és talán a kutatások célkeresztjébe sem kerültek). A Balaton vízminőségvédelmére, vízminőségjavítására 1983 óta irányuló beavatkozások egyik látványos eredménye azonban az, hogy a Balatonban a hínár az 1990-es évek végére újra megjelent, azóta is terjedőben van. Jelen munkában nem volt feladat azonban a balatoni hinarasok terjedési viszonyainak az azzal kapcsolatos összefüggések mélyebb feltárása, de mivel a hínárzóna a nádasövhöz szorosan kapcsolódik, mindenképpen indokolt volt ennek a csatlakozási zónának a felmérése is. Ha a 22/1998. (II.13.) kormányrendeletet betű szerint nézzük, akkor kitűnik az, hogy abból a nyílt víz irányába mutató növényegyüttesek (mint pl. a hinaras nádasok) kimaradtak. Ez nádgazdálkodási szempontból bizonyos fokig érthető is, mivel a hinaraknak ilyen tekintetben gyakorlati gazdasági értéke nincs (elméleti jelentősége azonban lehet). Természetvédelmi szempontból azonban ennek a zónának a rendeletből való kimaradása meglehetősen érthetetlen: élőhely- és fajdiverzitási szempontból elhagyhatatlan zónája a Balatonnak. Vízminőségivízminőségvédelmi szempontból sem közömbös, hogy a nyíltvizet a tényleges parti sávval összeköti-e valami (egyfajta belső pufferzóna). E tekintetben indikációs szerepe sem elhanyagolható (ld. némely befolyók növényzete). Fentiek indokolják, hogy a parti zóna növényzetének felmérése és a nádasminősítések során figyelembe vegyük a nádasövhöz csatlakozó hinarasokat is. Az előző felmérés idején, a év nem kedvezett a nyíltvízi hínárnövényeknek: a gyakori csapadékos, viharos időjárás miatt gyakori volt a felkeveredés is már kora tavasztól, a hínárok hajtásnövekedésének kezdetétől. Ennek következményeként a hínarak szempontjából egyrészt rossz volt a fényklíma, másrészt pedig az üledékszemcsék (köztük a homok-frakció és a finom mészkő-kiválások) fizikai nyíró hatása is a gátolta a növények kihajtását. Késő ősszel viszont gyakran találkozhattunk az éppen kihajtásnak indult állományokkal, akkor, amikor egyébként 15

16 már a télihajtás-képzés ideje, az áttelelés kezdete volt. A jelenség azonban régóta ismert: vannak hinaras évek és vannak kevésbé hinaras évek (Borbás, 1891 és 1900). Mindez az öblözeti nádasok, a csónakkikötők, a befolyók környékén, a védett belső vízterekben található hinarasok előfordulását nem vagy csak kevésbé akadályozta. Előzővel ellentétben, a év, a jelenlegi térképezés légifényképeinek készítése idején, majd 2016 nyarán, a terepi bejárások során is kedvező hidrometeorológiai viszonyok jellemezték a tavat a hinarasok kifejlődésére: ezek általában jól lehatárolhatók voltak a digitális ortofotókon is. A nádasövhöz csatlakozó balatoni nagyhínár Myriophyllo-Potametum A nádasöv nyíltvíz felőli szegélyében, ill. ahhoz csatlakozóan általános a Balatonra jellemző balatoni nagyhínár (Myriophyllo-Potametum) keskenyebb-szélesebb zóna megjelenése. Jellemző fajai szinte mindenütt előfordulnak. Ezek: Myriophyllum spicatum (füzéres süllőhínár); Potamogeton perfoliatus (hínáros békaszőlő/szilvalevelű hínár/); P. pectinatus /ssp. balatonicus/ (/balatoni/ fésűs békaszőlő). Ritkábban található meg a bodros békaszőlő (P. crispus) és az úszó békaszőlő (P. natans). Az úszó és imbolygó békaszőlő (Potamogeton natans & nodosus) előfordul a nagyhínárban is, de gyakoribb a kisebb, zárt öblökben. Nagyobb P. natans állományt a Szigligeti-öbölben a Lesence-patak torkolatánál találtunk. A P. crispus a tavaszi aszpektus növénye, és a betorkolló vízfolyásokban gyakori. Tündérrózsahínár Nymphaeion albae A sulyom Trapa natans előfordulása Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a vártnál lényegesen kevesebb helyen fordult elő a sulyom (Trapa natans), akár domináns, akár szubdomináns elemként, de szálankénti gyakorisággal is. Örvendetes ugyanakkor, hogy Vonyarcvashegy alatt a korábbi előfordulási helyen az állomány megerősődőben van, de a fenékpusztai part alatt is előfordul a nádasszegélyben. Az 1970-es-80-as években a Keszthelyi- és a Szigligeti-öbölben gyakori volt, jelentős állományokat alkotott. Vonyarcvashegynél és Fenékpusztánál az iszapkotrásoknak, Keszthelyen az Út-üdülőhöz végzett kotrásnak, ill. a Csókakői-patak torkolati szűrőmező kialakításának esett termőhelye áldozatul. Jelenleg legtöbbször a tündérrózsahínár fajaival együtt vagy azok állományaihoz csatlakozóan találjuk meg a nádassal (is) védett nagy öblözetekben, ahol jellemző a tőzeges növényzet (ill. jellemző volt, pl. a zagyterek létesítése előtt ld. pl. Tapolcai-medence Balaton felőli sávja). Előfordulása emelte az érintett nádas kategória-fokát is. A tündérrózsahínár Nymphaeetum albo-luteae állományainak, fajainak előfordulása A tündérrózsa-vizitökhínár (Nymphaeetum albo-luteae) néhány nagyon szép állományát felvételeztük. Ezek többsége azonban olyan többnyire nádas-elemekkel körülvett öblöcskékben fordult elő, melyekre a tőzegképződési folyamatok lehetnek jellemzőek. Így a víz színe legtöbbször barna (berekvíz jellegű) volt. A fenékpusztai szakaszon és a szigligetiöbölben is változatlanul megtalálhatók voltak állományai. A Bozsai-öbölbeli állománya visszaszorult és hasonlóképpen az Örvényes alatti is. Előfordulása emelte az érintett nádas kategória-fokát is. A tündérrózsahínár és kiemelten abból a sárga vizitök jelentősége abban áll, hogy amellett, hogy a tőzeges viztereken található meg elsősorban, kifejezetten jelzi a feláramló vizeket, így hidrogeológiai szempontból is fontos ismernünk előfordulási helyeit. A BFNPIG munkatársai által a Bozsai-öbölben megtalált (Nagy Lajos szóbeli közlése, 2011) tündérfátylat (Nymphoides peltata) a jelenlegi bejárás során nem észleltük. 16

17 Kolokán Stratiotes aloides előfordulása A sulyomhoz hasonlóan megállapíthatjuk, hogy a vártnál lényegesen kevesebb helyen fordult elő a kolokán is, a bejárások során mindössze két helyen találtuk meg. Az 1970-es években még aggasztónak találták gyakori előfordulását és tömeges jelenlétét, amit a fokozott tápanyagterhelés következményének tulajdonítottak (Tóth L. 1972, Kárpáti és Lantos, 1979), de az utóbbi évben visszaszorult, ami lehet a tápanyagterhelés csökkenésének következménye is. De nem kizárt a hínárfajok tömegprodukciójának visszahúzódásának feltételezett periódicitása sem, amit már korábban más fajokkal is megfigyeltünk (Pomogyi, ined). Ez a kérdés is további kutatásokat igényel. A Zala torkolati szakaszán a Kis-Balatonnal való közvetlen kapcsolat miatt korábban is jellemző volt, de az Ingói-Berek belépése óta tömegesen található meg. A vonyarci-györöki szakaszon azonban nem volt korábban jellemző. A víz felőli legbelső karéj mocsári növénye majdnem teljesen végig monodomináns keskenylevelű gyékény, amiben labirintusszerűen vágtak csónakutakat. Ez a gyékényzóna a 70- es 80-as években a nádat szorította ki. Mögötte már nád-gyékény vegyes állományok vannak, melyben a dominancia-viszonyok változóan dőlnek el a nád vagy a gyékény javára. A legkülső sávban jelenik meg a széleslevelű gyékény, a harmatkása, és egyéb mocsári fajok is, a part felé már magassásos elemekkel. A nádasövet azonban nem part zárja le, hanem szinte végig antropogén terület, elsősorban zagytér. Ez a nádasöv m széles, de zárt öblözeti lápként viselkedik: a hínárszint hasonló a Kis-Balaton vagy bármely más környékbeli láp (mocsár) hinarasaihoz. Relatív N-hiány (a húsevő közönséges rence Utricularia vulgaris jelzi) és kénkiválás jellemzi. Általánosságban a Balaton mocsaras, öblözeti, tőzeges nádasaihoz tartozó növényzetről beszélhetünk, kivéve a két település határán lévő (de még Vonyarcvashegyhez tartozó) csónakkikötő és üdülőterület partközeli szakaszát, ahol a partot az üdülés érdekeinek alávetve rendezték: partvédőmű, nádasok kivágása, partfeltöltés (ill. korábbi zagytér). Az öblöket hínárnövényzet jellemzi (az idevaló süllőhínár és tüskéshínár), de több, kisebb-nagyobb polikormont alkotva előfordul a Vallisneria spiralis (valliszneria v. csavarhínár), ami viszont egyáltalán nem a Balaton növénye. Előfordulását már korábban jelezték (Padisák, szóbeli közlés), de ezek a foltok nem várt módon nagyok és eljutottak a virágzásig is. Feltételezhető, hogy akváriumi növénykereskedők közvetítésével jutott be a Balatonba, és az általános felmelegedés hatására képes áttelelni, megtalálni élőhelyét itt is. A jelenlegi térképezésre már Keszthely hajókikötő és a Libási-yachtkikötő közötti szakaszon széles sávban összefüggő állományai alakultak, amit jól le lehetett határolni az ortofotón. Befolyó vizek torkolatának hínárvegetációja a tápanyagterhelés hatása Mind a természetes eredetű vízfolyások (Zala, és kisebb patakok), mind pedig a mesterséges vízbevezetések (csapadékvízbevezető és más árkok, csatornák) betorkollásánál hacsak nincs torkolati szűrőmező általában jelentős hínár, ill. makroalga-vegetáció alakul ki, akár megvan, akár hiányzik a nádasöv. Ez nem utolsósorban a vízfolyás saját részvízgyűjtőjéről származó külső tápanyagterhelés következménye, ami a hinarak számára mindig jelentős, könnyen felvehető plusz tápanyagforrást jelent. Nemcsak az esetleges illegális szennyvízterhelések miatt (pl. rákötések, szippantókocsik szennyvízürítése), hanem amiatt is, hogy az 1983 óta végrehajtott terheléscsökkentő intézkedések ellenére is a vízfolyások még a közvetítenek külső elsősorban diffúz forrásból származó, hozzáférhető tápanyagot. Másrészt, megnőtt a csapadékeseményekkel érkező terhelések részaránya is, aminek következtében a Balatonba jutó közvetlen terhelések szerepe is (pl. települési lefolyásokkal). Ezekre a terhelésekre a makrovegetáció, beleértve a Cladophora sp. makroszkópikus, fonalas zöldalgát is, nagyon gyorsan tud reagálni, ezért az ilyen helyeken előfordulásuk mindig várható. A nádasöv belsejében a már fentebb említetteken kívül is vannak kisebb-nagyobb nyíltvizes vagy annak látszó hínárnövényzettel borított vízterek. Ezek lehetnek természetes eredetűek is, pl. 17

18 amikor a fenéküledék összetétele miatt nem tudott megtelepedni a nád vagy gyékény, vagy kipusztultak onnan pl. az anaerobia miatt, stb. De lehetnek mesterséges eredetűek is, pl. elsősorban a vasútvonalak mentén bombatölcsérek, régebbi vagy újabb keletű csónakutak, csónakkikötők, vitorláskikötők stb.. Ezek közös jellemzője az, hogy nincs vagy csak igen kis borítású a víz fölé emelkedő szárú mocsári növényzet (a nádas és magassásos társulások fajai), ezért jó a fényklíma. Annál is inkább mert a nyílt víztől elválasztó, elegendően széles nádasöv hullámzáscsillapító hatásának következtében a fenéküledék sem tud általában felkeveredni, így nagy a víz átlátszósága is, ami kedvez a hínárnövényzet, ill. a makroalgák megtelepedésének, tömegprodukciójának. Öblözeti nádasok Zárt, a parti rész és a nyíltvíz felől csak kevéssé bolygatott nagyobb öblözetekben kialakult viszonylag érintetlen nádasok. Természetességi állapotukat tekintve természetes, vagy természeteshez közel állóak. A Balaton északi partján elterülő nagy öblözetekben alakultak ki és ma is megtalálhatóak: Szigligeti-öböl, Réhely nádasa (Szigliget és Badacsony között), Bozsai (vagy Bázsai) -öböl, Kerekedi-öböl, Paloznaki-öböl. Állományszerkezetüket tekintve a parti zonáció minden eleme megfigyelhető. A part felől haladva a mocsárrétek állományai megritkultak, leszűkültek, az esetek többségében csak töredékesen fordulnak elő. Helyüket vagy a mezőgazdasági művelés, vagy a létesített nyaralótelkek, ill. kiskertek (mostanra többnyire felhagyott formában) foglalják el. Magassásos állományok (Magnocaricion) is jobbára csak ott maradtak fenn, ahol a tóhoz érkező felszíni vizek diffúz hozzáfolyással biztosítják a nedves, mocsári termőhelyet. Ezen sávok szélessége jelentősen lecsökkent. A mocsárrét és magassásos zóna helyét korábban kaszálórét foglalta el, felhagyásuk után a terület regenerációs képességének megfelelően többé-kevésbé visszaalakulni látszik mindkettő vegetációegység. Az időszakos vízborítású termőhelyen a nádas sásos szubasszociációja húzódik: Scirpo- Phragmitetum caricetosum acutiformis ripariae. Helyét gyakran a keskenylevelű gyékénnyel elegyes nádas veszi át: Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae. A zárt öblözetekben (pl.: Kerekedi-öböl, Paloznaki-öböl) a legszélesebb zóna. Védett növényvilág nem háborgatott élőhelye. Természetvédelmi szempontból a legértékesebb nádasokat rejti (Á-NÉR: B1b). A sásos-nádas és a gyékényes-nádas átmeneti zónái a két szubasszociáció kevert előfordulásával jellemezhető. A nyíltvíztől kb m-re kezdődik a homogén nádas: Scirpo phragmitetum phragmitetosum. Partoldali határán húzódhat a nádas ma már ritka vízimohás synusiuma (Scirpo-Pharagmitetum fontinalosum (Tóth, l972), mely régebben gyakran a nyíltvízig tartott. A nyíltvízszegélyi nádasban gyakorta hínárok alkotnak synusiumot, ilyen a békatutajos és a kolokános nádas (Scirpo-Phragmitetum hydroharosum és Scirpo-Phragmitetum stratiosum). A zonáció a nádas nyíltvízi szegélyénél is tovább nyúlik, a víz szintje alatt rejtve a fenékhez rögzült nagy kiterjedésű Nitellopsis obtusa csillárkamoszat mezők formájában (Kárpáti, 1975). Ez a víz alatti életközösség a nádasokból kiöblített tápanyagban gazdagabb nádas előtti vízben telepedett meg a nagyobb öblözetekben, ahol az áramlás nem sodorja el azonnal a sajátos vízkémiai paraméterekkel rendelkező nyíltvízzel keveredő nádas vizet. Állományait jobbára horgászbejárók, csónakutak partközeli részein találtuk meg (Balatonudvari, Örvényes, Paloznak). A nádas általában jó állapotban van meg a nyíltvíz felöli oldalon (2.a, 3.a), de az erős hullámzásnak kitett szegélyeknél látszik némi leromlás, felritkulás: Bozsai-öböl keleti oldal, Kerekedi-öböl keleti oldal, Paloznaki-öböl teljes vízmelléki vonalában (4.a, esetleg 5.a oszt.). 18

19 A leromlás a víz felől fokozódott, a korábban 4.a osztályú nádasok egy része ma már 5. osztályú, a régebben 5. osztályú nádasok további degradálódása, eltűnése figyelhető meg. A szigligeti-öbölben és a Szent Mihály domb előtt a nádast helyenként 100 m széles keskenylevelű gyékényes szegélyezte még az előző felmérés idején is. Védett zugaikban a vízitök (Nuphar lutea) és a sulyom (Trapa natans) nagy telepei találhatók meg. A gyékény polikormonok visszahajló karéjok formájában települtek a nádas elé. Ez a jelen térképezés idejére erőteljesen visszaszorult (ld. alábbi ortofotó-kivágat) 3. ábra A gyékényes karéjok visszaszorulása a legutóbbi két térképezés kötött Vonyarcvashegynél A karéjok 2010 augusztusában még épek voltak (ld: EUFAR-projekt képkivágat), de októberére már megkezdődött az elhabolódásuk (ld: Google Föld képkivágat) 4. ábra augusztusi felvétel (EUFAR) 5. ábra októberi felvétel (Google Earth) a Vonyarcvashegy alatti gyékényes karéjokról A legbelső, keskenylevelű gyékényesek részleges vagy teljes elhabolódása másutt is kifejezetté vált a évi légifotózásra (pl. Bozsai-öböl). Szerkezetüket tekintve öblözeti nádasokhoz sorolható a Zánka és Balatonakali között húzódó összefüggő nádas, a Badacsonytomaj és Badacsonyörs közötti, az Ábrahámhegy és Balatonrendes közötti nádas. Hasonló volt Gyenesdiás és Vonyarcvashegy, valamint Vonyarc és Balatongyörök között. Ma ezek helyén iszapdepók terülnek el. Maradványa a Szent Mihály domb nyugati oldalánál található meg. 19

20 A Balaton vízminőségét tekintve kiemelkedő szerepük van az öblökben kialakult nádasoknak. A természetes zonáció elemei a part felől érkező szivárgó vizeket fokról fokra tudják átalakítani Balaton vízzé. Ugyanakkor a környezeti szennyezések pufferzónája is miközben a Balatont tehermentesíti szegélyállományai átalakulnak: ruderalizálódnak, degradálódnak, esetenként eltűnnek (mocsárrét-töredékek megsemmisülése). Partszegélyi nádasok Ennél a típusnál meg kell különböztetni a déli part állandó hullámverésnek kitett nádasait és az északi partot szegélyező nádasokat, bár némi hasonlóság megfigyelhető az ÉK-i és a déli parti nádasok között. A szegélynádasok optimális esetben min. 100 m szélességűek (többségük azonban ennél sokkal keskenyebb), bennük a természetes zonáció sávjai nagyrészt megtalálhatóak. A vízimohás synusium jelenléte ritkább (az erős hullázás ezt nem engedi meg), e nádasok partközeli sekély vizében inkább az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és esetenként a közönséges rence (Utricularia vulgaris) alkotnak synusiumot. Vízközeli kiritkult, a csónaktárolóknál megritkított foltjaiban éppúgy megtalálhatóak a lebegő hínárfajok (Spirodela polyrrhiza, Lemna minor, Lemna trisulca) mint legyökerezők (Potamogeton pectinatus, Myriophyllum spicatum). Szélesebb szegélyekben megfigyelhető a keskenylevelű gyékénnyel elegyes szubasszociációja (Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae). A nem bolygatott partszakaszokon védett, ritka növények élőhelye (pl. Alsóörs, Zánka, Káptalanfüred; Á-NÉR: B1b). A Balaton déli és keleti partján húzódó nádasok keskenyek, az állandó hidromechanikai hatás következtében fiziognómiájában más jellegűek, mint az északi part nádasai. A vízzel borított meder szegélyének különböző típusai vannak. Természeteshez közelálló partszakaszokon nádassal érintkezik. A víz felőli pionír jellegű vagy degradálódó nádast a hullámzás átöblíti (lásd a nádastérkép déli parti fotóin). Érvényesül a nádas szűrő szerepe. Így alakulnak ki a belső törmelékturzások és az azokat jelző ruderális nádas karéjok. Itt alakult ki a nitrofil, ruderalizálódott nádas (Scirpo-Phragmitetum ruderale). A szerves törmelékturzások erőteljes növekedésű karéjai bolygatatlan partszakaszokon (pl. Balatonberény felé) szukcesszíven követik egymást a parti feltöltődés ütemében. Aljzatuk általában járható. Horgászösvények, szemétlerakatok, horgászpadok téli lerakóhelyei rongálják. Igen erőteljes növekedésű, nagy növényi tömeget termelő nádas. Nitrofil fajok jellemzik, pl. nagy csalán (Urtica dioica), sövényszulák (Calystegia sepium), sédkender (Eupatorium cannabinum), mezei aszat (Cirsium arvense), komló (Humulus lupulus) és egy özönnövény, a süntök (Echinocystis lobata). A nagy fitomasszatömeg a nádat lassan megdönti, nyár végére, őszre szinte a maga súlya alatt összeroskad, helyben maradva magasítja és tápanyagban dúsítja a termőhelyet (lásd fotók B.berény és B.máriafürdő területéről). Megfigyelhető, hogy a vízszint csökkenésével összefüggésben a ruderális zóna a homogén nádas felé tolódott el, szélessége megnövekedett, fajösszetétele megváltozott. A süntök (Echinocystis lobata) és a sövényszulák (Calystegia sepium) dominanciája mellett egyre gyakoribb a komló (Humulus lupulus). A három kúszó növény a nádra felfut, azt lehajtja, lefekteti. Csak néhány, az összefüggő növényszőnyeg alól kikandikáló nádhajtás jelzi, hogy itt valaha nádas volt. Ez a zóna a CIR légifelvételen élénk rózsaszínes sávban észlelhető. Mögöttük kis berkek fűződtek le, melyeket a bejáró utak és csatornák felszabdaltak (lásd légifotó). A kis berekszerű vízterek nagy része a part felöl már feltöltésre került. Ez a felszabdalás a fenti víz- és törmelék- dinamikát is gátolja, az így felaprózott partszakaszok lagúnásodása előnytelen. A szerves törmelékturzás mellett csónakkikötők nádmentes helyein (déli part) és néha a nádasban is (keleti part) kagylóturzást épít az erős hullámzás (lásd pl. Fonyód hajóállomás mólójának nyugati oldala; balatonberényi nádas). A nád regressziója miatt védtelen 20

21 helyeken öreg füzeket most is dönt ki a hullámverés (Zala torkolat környéke). A többi helyen tavi homokos kemény iszap a jellemző, jellegzetes hullámbordás felülettel. A turzások nagyon sok kommunális, üdülési és horgászásból származó hulladékot tartalmaznak. A horgász- és fürdő stégek, csónakok téli deponálása a nádasokban téli tárolásra elhelyezett és ottfelejtett horgászstégek roncsai jól jellemzik az itt uralkodó állapotokat. A ruderális nádas karéjok mögötti magassásos, nádas állományok tulajdonképpen kis, berekszerű vízterek. A Balaton alacsony szintje miatt gyakran vízborítás nélküliek, de nem kiszáradóak. Emlékeztetnek azokra a nagy hidrogeológiai folyamatokra, melyek során a déli parti homok-turzássor és mögötte a Nagyberek keletkezett. A termőhelyen tőzeges nádasok nőnek (A-NÉR: B1b). Jelentős természeti értéket képviselhetnek. Természetes elemeik a bokorfüzesek és a fehérfüzek. Az utóbbiak fehérnyarakkal együtt a fűz-nyár ligeterdő, a balatoni zárótársulás maradványai. Az égerek inkább telepítések, a bejárókat szegélyező fűz léniákhoz hasonlóan. A természeteshez közelálló, többé kevésbé összefüggő nádaszóna a Zala-torkolattól Balatonfenyves közepéig húzódik. A déli Balaton-part legnagyobb nádasának különleges értékét az adja, hogy csaknem 15 km hosszúságú, m széles, helyenként ugyan megszakított, de egészében nézve összefüggő tömböt képez. Szerepe a Balaton vízminőségének védelmében, a parti növény- és állatvilág diverzitásának fenntartásában alapvető jelentőségű (Német Toldi 2001). Ez a zömében náddal borított sáv az ökológiai viszonyoktól függően több növénytársulás mozaikjából tevődik össze: jobbára nádasok több szubasszociációja, magassásos és zsombéksásos fragmentumok, rekettyefüzesek és puhafás ligeterdők, valamint nedves rétek mozaikja alkotja a hosszan elnyúló, természeti szempontból mégis összefüggőnek tekinthető tömböt. Az északi part szegélynádasai a víz felől nézve magas falat képeznek, hiányzik az a menetelesség a nád magasságában, amit a déli partszakaszra olyannyira jellemző. Ez egyben a juvenilis zóna hiányát is jelenti. A D-i parton a nyíltvíz felől 2004-ben nagyon sok helyen felvételeztünk olyan nádasállományokat, amelyek menetelesen, sávos habitusképpel mutatják azt, hogy az akkor öt éve tartó kisvizes időszaknak is betudhatóan, a nádasöv a Balatonon is képes megújulni (akár zonáció-szerűen is). Ez azt jelenti, hogy a nyíltvíztől a part felé sávos habitusképet mutat az elsőként megjelenő, viszonylag kis A-D értékű (akár szálankénti gyakoriságú) nád a hinaras (természetesen általában a szubmerz Myriophyllo-Potametum balatoni nagyhínár) zónában. Mögötte már nagyobb A-D értékkel jellemezhető az a fiatal nádasöv, ami a csupán ötévnyi kisvizes időszak alatt még nem juthatott el a nádasok fejlődésének évtizedes léptékben mérhető generatív szakaszáig (azaz relatíve nagy A-D értékű vegetatív hajtások mellett nem, vagy csak alig fordul elő virágzat). Emögött a szárazföld irányában azonban már megjelennek a generatív stádiumra jellemző, változatlanul sávos elrendeződési képet mutató virágzó, termésérlelő, öregebb nádsávok is re a partszegélyi nádasokban a vízszintemelkedés hatására lényeges változások következtek be, elsősorban a hullámzásnak erősen kitett D-i parton, ill. a kitett öbölözeti részeken. A korábbi juvenilis zóna jórészt megsemmisült, felbomlott, az ezredforduló időszakában előretört szegély visszahúzódott gyakran a megelőző (1998. évi) ortofotón látható öreg nádas korábbi vonaláig. A víz felől a csónakbeállókkal, -bejárókkal megbontott nyiladékon a hullámok be tudtak hatolni a pionír sáv belsejébe és a hullámzási energia a legkisebb ellenállás irányába, oldalirányban fejtette ki legerősebben hatását, a fiatal, még nem kellően stabil állományban és jelentős hányadban megsemmisítette azt. A felkevert finom szemcseméretű ásványi lebegőanyag (pl. a mész-szemcsék is) elnyírták a rizóma rügyeit és megakadályozták a kihajtást. Gyakran még látható a jellegzetes állomány-szerkezet: a víz felől még megmaradt egy keskeny nádassáv, mögötte m szélességben nincs élő hajtás, de a 21

22 fenéken a csupasz (rügymentes) rizóma még látható vagy a víz felszínén az eldőlő nádhajtások oldalrügyeiből úszógyep -jellegűen kifejlődő fiatal hajtások. Ebben kódolva van az is, hogy újabb vízszintcsökkenés hatására gyorsan záródni tudna ismét az állomány. A szárazföld felőli oldalon pozitív jelenség, hogy a vízszintemelkedés hatására jelentősen visszaszorultak a szárazföldi gyomok és a nádast korábban ledöntő fátyolnövényzet is. Eróziós nádastípus Az északi parton több helyen is észlelhető, korábban Balatonkenesénél, ma már Balatonalmádi előtt, Tihanynál az Aszófői-sarokban, a Tihanyi-félsziget Csóka-parti részén, a Bázsai-öböl keleti oldalán, Zánka gyermekváros partszakaszának keleti oldalán, a badacsonyi hajóállomás nyugati oldalán és a szigligeti hajóállomás keleti oldalán. A tipikus nádpusztulást mutató helyek mellett az északi part szegélynádasainál a víz felőli oldalon sok esetben tapasztalható a nád felritkulása (5a osztályú szegélyek). A nádas előtti vízben látható nádtorzsák a nádas korábban nagyobb kiterjedéséről árulkodnak. Az V. osztályú nádasok további degradálódása, felritkulása részben természetes okokra, részben antropogén tevékenységre vezethető vissza. A nádbabák kidőlése a szél- és a hullámerózió miatt természetes jelenség a Balaton hullámjárásnak kitett partszakaszain. A hullámzás keltette partra merőleges irányú áramlás felveszi és elszállítja a hullámzás által felkevert üledéket. A nádrizómák és gyökerek összenövéséből kialakult víz alatti oszlopok között az áramlás sebessége megnő, az üledék elhordása felgyorsul. A víz alatti semlyékek egyre csak mélyülnek. A folyamat vége felé a nádzsombékokat már csak egy-két gyöktörzs rögzíti az aljzathoz, mígnem a hullámzás és a szél kidönti az ily módon fellazított nádbabát. Az évről évre csökkenő nádzsombékok egyre kevesebb védelmet nyújtanak egymásnak és a mögöttes részeknek. A folyamat nem állítható meg. Az utolsó nádbaba kidőlésével megszűnik a nádas. A kidöntött nádzsombék vitalitása nem csökkent lényegesen, a déli partra sodródva kedvező körülmények között belőle új nádas fejlődhet. Valószínűsíthető, hogy a déli parti nádasok egy része így alakult ki. Tekintettel arra, hogy a leghosszabb partszakaszokon a fent jellemzett nádastípus található, vízminőségvédelmi funkciója is jelentős. A csapadék és egyéb szivárgó vizek eliminálását végzi, hasonlóan az öblözeti nádasokhoz, csak sokkal keskenyebb sávon. Nem csoda, ha a környezeti terhelésekre fokozottan érzékeny ez a típus. A Balaton vízáramlása a partok mentén is jelentős, ezért nemcsak a déli, hanem az északi part nádasai is számottevő szerepet játszanak a Balaton víz öntisztulásában. Jogi (szabályozási) partvonalon kívül eső nádasok Nem ritka a partvédő kövezésen kívül elhelyezkedő, magas aranyvesszővel (Solidago gigantea) elegyes nádas. A nád ritka, a kísérőfajok nagy borítással szerepelnek: ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), sövényszulák (Calystegia sepium), posványsás (Carex acutiformis), mocsári csorbóka (Sonchus palustris), sédkender (Eupatorium cannabinum), gyepürózsa (Rosa canina). A kísérőnövények nagy részben a természetes nádasokban is előfordulnak, jóval kisebb arányban. Ez a nádasrész sem mentes a horgászok, fürdőzők szemetétől. Nem szabad elfelejteni, hogy a jogi partvonal sokszor értékes nádasokat szel ketté. A partra kifutó vegetációban meglévő természetes zonáció nem vágható ketté egy mesterségesen meghúzott vonallal. Így a jogi partvonalon belül rekedt nádast minden esetben a jogi partvonalon kívüli nádas folytatásának kell tekinteni. Ilyenre Zánka településen is látunk eléggé el nem ítélhető példát, amikor is a télisásos nádasban még gépkocsiközlekedésre is alkalmas utat építettek, ami magában a nádasban végződik. A magánkertek, udvarok egy része is benne van a télisásos nádasban. 22

23 A torkolati szűrőmezők, előtározó tavak nádasai A nagyobb vízhozamú Balatonba ömlő vízfolyásokat mesterségesen kialakított nádas-tavakon keresztül engedik a tóba. Így a beömlő patak (vagy folyó) a szállított hordalékát nem a Balaton medrében rakja le, a vizében oldott növényi tápanyagokat pedig nagyrészt az előtározó élőlényegyüttese hivatott feldolgozni. Tekintettel arra, hogy az szűrőmezők többsége a már meglévő nádassávból lett lehatárolva annak növényzetében az eredeti nádasokhoz képest nagy eltérés nem mutatkozik. A fent említett okok miatt azonban (vízszintemelkedés, szedimentáció, feliszapolódás, tápanyagmegkötés és feldúsulás) bizonyos állományszerkezeti változások követhetők nyomon. Korábban a patakbeömlésekhez közeli nádasok elgyékényesedése volt megfigyelhető (Dinka M. 1990, Kovács M. 1976). Ennek analógiájára nagy tömegben jelent meg a széleslevelű és keskenylevelű gyékény (Typha latifolia és Typha angustifolia) az szűrőmezőkben. Az elgyékényesedésen kívül a nádas is megerősödött, állománya sűrűsödött ott, ahol az időszakos vízborítású termőhelyeken lett kialakítva (lásd Tapolcai-medence). Az előtározók nádasai is hasznosításra kerülhetnek (nádaratás), valamint szervesen kapcsolódnak a litorális zóna nádasaihoz (hidrológiai kapcsolat, vízpótlás a tározóból). Kezelésük, állapotuk figyelemmel kísérése nem elhanyagolható feladat. A legnagyobb előtározók a térképezési területen kívül esnek (KBVR I.-II., a Szigligeti-öböltől É-ra húzódó, stb.), de némelyik a nádminősítésre kijelölt területen belül esik (pl. a Csókakői-patak tározója). Az állandó, vagy időszakos vízbefolyások kielégítő vízminőségének köszönhetően a felmért előtározók nádasai nem rossz minőségűek. Az előtározók növényzetének nagy szerepe van a tározóba érkező víz minőségének javításában, így abban, hogy mindig jó minőségű víz álljon rendelkezésre a Balaton vízutánpótlására. Zagyterek nádasai A Balaton medréből kikotort iszap elhelyezése korábban a nádasokban kialakított iszapdepókban történt a töltéssel körbevett nádasrész zagyos elárasztásával. A depók területének nagy része első lépésben újra nádasodott. Mára már az északi parton szinte minden depót (egykori nádas területet) spontán erdősült fűzbozót, füzes-nyáras erdő borít. A megmaradt nádasok a szárazodás következtében ritkultak, a bolygatott területekre, száraz gyepekre jellemző fajok telepedtek meg az iszapdepóban. A litorális zóna természeteshez közelálló nádasaitól eltérő, a magasítás révén szárazabb termőhelyen kialakuló nádasok keletkeztek, melyek állományszerkezetükben és fajösszetételükben is különböznek a vízparti nádasoktól. Ez a nádastípus jelenleg is nagy területeket borít a Zala-torok és Balatonberény között húzódó iszapdepóban. Fajösszetételére jellemző, hogy a nádon kívül nagy borítással szerepel a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios). Gépi aratásával a két tömeges kísérőfaj némiképp visszaszorítható lenne. Jó példa erre a balatongyöröki zagytér mögött a korábban solidágós nádas rendszeres aratása révén kialakult I.- II.-III. osztályú nádas, vagy a 71-es út alatt a Tapolca-patak jobbparti rész. Ha a zagytér elárasztása nyár elején történt, a fűz termésérésének idején, a frissen kijuttatott iszapfelszínre hullott fűztermésekből sűrű fűzbozót fejlődött. Később megtelepedtek ruderális fajok is (Urtica dioica, Sambucus nigra stb). Aljnövényzete szegényes. Az így kialakult fűzbozótok a természetes zonációba beékelődő tájidegen elemek, mára már erdővé növekedtek (lásd Keszthely és Balatongyörök közötti depók). A bozótos erdők részben már elöregedtek, vágásuk megkezdődött. Tájrendezés szempontjából egy-egy ilyen zagytér alkalmas lehet kikötői létesítmények elhelyezésére. Ebben az esetben nem a Balaton medrében, hanem a mögöttes területen (az egykori meder helyén) lehet kialakítani a kikötőt a kiszolgáló épületekkel együtt (lásd 23

24 Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, stb.). Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy bizonyos zagyterek mögött (Vonyarcvashegy, Balatongyörök) a természetes zonáció néhány eleme még fellelhető. 24

25 A Balatonra jellemző élőhelyek és társulások A évi térképezés során az összehasonlíthatóság érdekében a korábbiakban is alkalmazott társulástani kategorizálást, és a nemzeti biodiverzitás monitorozó programban (NBmR) kidolgozott Általános nemzeti élőhely-osztályozási rendszer frissített változatát (Á- NÉR, 2011) és a NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozási rendszert (C-NÉR /2007/) alkalmaztuk. Az alábbiakban a évi zárójelentésre (Dömötörfy, et al. 2005) alapozott, folyamatosan frissített a Balatonra vonatkozó ÁNÉR és CNÉR kategóriákat mutatjuk be. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Hínárnövényzet I. VÍZI NÖVÉNYZET Ac Álló és lassan áramló vizek hinárnövényzete 1. Osztály: Felszíni lebegőhínárok (Lemnetea de Bolós et Masclans 1955) 1.1 Rend: Békalencsehínárok (Lemnetalia minoris de Bolós et Masclans 1955) Csoport: Békalencsehínárok (Lemnion minoris de Bolós et Masclans 1955) 1. Apró békalencsés (Lemnetum minoris Th. Müll. et Görs 1960) 2. Keresztes békalencsés (Lemnetum trisulcae Soó 1927) 3. Kisbékalencse-hínár (Lemno minoris-spirodeletum W. Koch 1954) 1.2 Rend: Rencehínárok (Lemno-Utricularietalia Passarge 1978) Csoport: Rencehínárok (Utricularion vulgaris Passarge 1964) 2. Rence-békalencse hínár (Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928) 1.3 Rend: Békatutajhínárok (Hydrocharetalia Rübel 1933) Csoport: Békatutajhínárok (Hydrocharition Rübel 1933) 1. Békatutaj hínár (Lemno-Hydrocharitetum morsus ranae (Oberd.) Passarge 1978) 2. Kolokános (Stratiotetum aloidis Nowinski em. Miljan 1933) Csoport: Tócsagazhínár (Ceratophyllion demersi Soó 1927) 1. Érdes tócsagazhínár (Ceratophylletum demersi (Soó) Eggler 1933) 2. Sima tócsagazhínár (Ceratophylletum submersi Soó 1928) Csoport: Charion asperae Krause Bőrlevelű csillárkás (Charetum ceratophyllae Balogh 1971 nomen nudum) 4. Osztály: Rögzült hínár (Potametea Klika 1941) 4.1 Rend: Békaszőlőhínárok (Potametalia Koch 1926) Csoport: Nagy békaszőlőhínárok (Potamion lucentis Rivas-Martinez 1973) 1. Átokhínáros (Elodeetum canadensis Eggler 1933) 2. Fényes békaszőlőhínár (Potamogetonetum lucentis Hueck 1931) 3. Fodros békaszőlőhínár (Potamogetonetum crispi Soó 1927) 4. Füzéres süllőhínáros (Myriophylletum spicati Soó 1927) 5. Gyűrűs süllőhínáros (Myriophylletum verticillati Soó 1927) 6. Nagy békaszőlős (Potametum perfoliati Koch 1926 em. Passarge 1964) 7. Süllőhínáros békaszőlőhínár (Myriophyllo-Potametum lucentis Soó 1934) Csoport: Kis békaszőlőhínár (Potamion pusilli Vollmar 1947 em. Hejny 1978) 1. Fenéklakó tüskéshínáros (Najadetum minoris Ubrizsy 1948) 2. Fésűs békaszőlőhínár (Potametum pectinati Carstensen 1955) 3. Fodros békaszőlőhínár (Potametum crispi Soó 1927) 4. Fonalas békaszőlőhínár (Potametum graminei Koch 1926) 6. Tüskéshínáros (Najadetum marinae Fukarek 1961) Csoport: Tündérrózsa hínár (Nymphaeion albae Oberd. 1957) 1. Keserűfű hínár (Polygonetum amphibii-natantis Soó 1927) 2. Sulymos (Trapetum natantis Müll. et Görs 1960) 4. Tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928) 5. Úszó békaszőlőhínár (Potametum natantis Soó 1927) 4.2 Rend: Boglárkahínár Callitricho-Batrachietalia Passarge Csoport: Boglárkahínár (Batrachion aquatilis Passarge 1964) 25

26 A hínárosok a nádasok nyílt vízi előterében, a csónakutak és kikötők, oszlopos növekedésű nádasok víztereiben találhatók. Korábban az alacsony vízállás miatt a zsombék- és semlyéksásosok kishínár társulásai és csillárkagyepjei visszahúzódtak. A vízszintemelkedés hatására nőtt életterük, ezért ismét több helyen voltak megfigyelhetők. Erőteljesen visszaszorult a kolokánhínár és a sulyomhínár is, bár utóbbi több helyen növekvő állománnyal fordult elő. Kevés helyen van tündérrózsa-hínár. Az Örvényesnél 2010-ben új állományként megtalált tündérrózsahínár visszaszorult. Vízitök dominanciájú szubasszociációja (Nymphaeetum alboluteae nupharetosum) számos helyen megtalálható: általában a nagy öblözeti nádasok víz felőli szegélyében és a Zala-torokban. A területbe kódolva van az előfordulás lehetősége: feláramló vizek, tőzeges nádasok v.ö.: Szigligeti-öböl növényzete. Keszthelynél, a kikötőtől a Libásig a évi és tavaszvégi bejárás idején Vallisneria spiralis óriási, összefüggő mezőit, állományait figyeltük meg. Kisebb-nagyobb állományai azonban egészen Vonyarcvashegyig, a Szent-Mihály kápolnáig előfordulnak, elsősorban befolyó árkokban, vízfolyásokban kialakított vitorlás- és csónakkikötőkben. Az előző felmérésnél ez utóbbi területen, a kápolnadomb alatti kikötő előtt találtuk meg. Nagy valószínűséggel akváriuminövény-kereskedők tevékenységének, vagy a Mediterránumban/trópusokon járt hajó/vitorlás általi behurcolásnak lehet a következménye köszönhető a megjelenés, majd a megfelelő ökológiai feltételek (melegedés?) hatásának a gyors elterjedés. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nádasok és mocsarak II. MOCSÁRI ÉS LÁPI NÖVÉNYZET B1a Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások 7. Osztály: Nádasok és magassásos mocsarak (Phragmitetea australis R. Tx. et Preising 1942) 7.1 Rend: Nádasok (Phragmitetalia Koch 1926) Csoport: Nádasok (Phragmition australis Koch 1926) 1. Békabuzogányos (Sparganietum erecti Roll 1938) 2. Gyékényes ingóláp (Thelypteridi-Typhetum angustifoliae Borhidi 1996) 3. Harmatkásás (Glycerietum maximae Hueck 1931) 5. Keskenylevelű gyékényes (Typhetum angustifoliae Pignatti 1953) 6. Nádas (Phragmitetum communis Soó 1927 em. Schmale 1939) 7. Széleslevelű gyékényes (Typhetum latifoliae G. Lang 1973) 8. Tavi kákás (Schoenoplectetum lacustris Chouard 1924) A tóra korábban jellemző kör alakú, mélyvízi tavi káka polikormonok gyakorlatilag eltűntek, kisebb partközeli állományok fordulnak csak elő. Különösen szép sávos elrendeződésű tavikákaállományok vannak az északi parton Révfülöp - Szepezd térségében, de másutt is előfordul kisebb-nagyobb foltokban (pl. Kenese, Berény). A tavi káka szikesmocsári alfaja (Schoenoplectus lacustris subsp. tabernaemontani) az északkeleti (Alsóörs - Almádi) és a délnyugati (Fenékpuszta - Szentgyörgy) végeken gyakori. Nádasok tekintetében sokat változott a helyzet. A korábban leírt zonáció és társulásai átalakultak. A fejlett vízimohás (Fontinalis) zóna gyakorlatilag eltűnt, csak helyenként láthatók kisebb töredék-állományai. A magassásos - magassásos nádas - homogén nádas - hínaras nádas szukcessziót megtöri egy vagy több turzászóna korhadék anyaga, amelyek a csökkenő vízszint mentén évgyűrű karéjok alakjában sorakoznak (pl. Berény - Máriafürdő). A Balatonon elkülönül a nem tőzeges és a tőzeges nádas (korábbi helytelen elnevezéssel: tőzegképző: a Balatonon ma már nincs tőzegképződés). Az utóbbiról később. A nyílt víz felől a nádastestek elöregedése vagy megújulása tapasztalható. Első esetben a homogén nádas hasábos szerkezetűvé válik (oszlopos, babás), majd erősen kiritkul és a maradvány nádoszlopokat egyre nagyobb vízfelületek választják el. A második esetben hosszabb-rövidebb nádhajtások törnek elő a nyílt víz felé: ezek a nádasok zsemle alakúak. A nádasokban sok a bejáró, víziállás, otthagyott 26

27 építőanyag, csónak. Nem ritka a zöldvágás a bejárók mentén. A turzászóna előterében sokszor jelennek meg tőzeglápi növényfajok, pl. tőzegpáfrány, lápi csalán. Ezek - az egyébként leromló - nádasok természeti értékét növelik. A keskenylevelű gyékény a nádasok nyílt víz felőli előterében alkot karéjos vagy szigetszerű állományokat (Typhetum angustifoliae). A Keszthelyi- és a Szigligeti-medence É-i részén azonban 2013 után a keskenylevelű gyékényes karéjok erősen megfogyatkoztak, vagy éppenséggel eltűntek. A jelenség más területeken is előfordult. A turzásöv mögötti, partközeli zónákban ugyanakkor erőteljes a nád rovására történő gyékényesedés, a vízszintemelkedés hatására a parti gyékényes nádasok gyékényes ingólápokká (Thelypteridi-Typhetum angustifoliae Borhidi 1996) történő átalakulása. A keskenylevelű gyékény a magassásosokban és a nádasokban szubasszociáció (vagy fácies) alkotó faj (Carici et Scirpo-Phragmitetum typhetosum (typhosum) angustifoliae). A széleslevelű gyékény is alkot kisebb-nagyobb állományokat (Typhetum latifoliae), különösen szennyvízzel terhelt szakaszokon (befolyók előtt), de szórványosan vagy szubasszociáció és fácies-képzőként a nádasban is megtalálható. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) B1b Úszólápok, tőzeges nádasok és Csoport: Nádasok (Phragmition australis Koch 1926) télisásosok Tőzeges, lápi nádasok (Scirpo- Phragmitetum salicetosum cinereae, thelypteridetosum) Tőzeges, lápi nádasok (Scirpo- Phragmitetum caricetosum pseudocyperi) 2. Gyékényes ingóláp (Thelypteridi-Typhetum angustifoliae Borhidi 1996) 6. Nádas (Phragmitetum communis Soó 1927 em. Schmale 1939) 9. Téli sásos (Cladietum marisci Zobrist 1935) A tőzeges nádasok (korábbi elnevezéssel: tőzegképző) esetében a turzásvonal mögött, különösen csökkenő vízszint esetén erőteljes a zsombékosodás, berkesedés, amelyet rekettyefűz, telelősás, tőzegpáfrány) és lápi fajok fellépése, maradványfajok (gázló, lápi nádtippan, szálkás pajzsika) megőrzése kísér, végül enyves éger, magas kőris magoncok megjelenésével is számolni lehet. Ugyanakkor a magassásosok elnádasodása is jellemző. Úszóláp, illetve Typhetumban Thelypteris palustris a Balaton-mederben nincs. Thelypteris mindig Scirpo-Phragmitetum és Scirpo-Phragmitetum salicetosum cinereae társuláshoz kötődik. Cladietum, Caricetum elatae, Caricetum elatae phragmitetosum, Juncetum subnodulosi környezetben jelenik meg. A Cladietum marisci jellemzően lápi társulás, meszes síklápon tartja karakterisztikusan a B1b ÁNÉR kódba soroló szakirodalom. A Balaton D-i hajdani és recens berkeiben, az ordacsehi, a boglári berekben, a Nagyberekben, de a Kis-Balatonon és a Tapolcai-medencében, a Szigligetiöbölben ez nem is vitatható. A Balaton É-i partján azonban, a Paloznaki és Kerekedi-öbölben, Fövenyesnél, Zánka alatt előfordulása olyan zonális jellegzetességeket mutat még a nádasok társuláscsoportján (Phragmition) belül is, ami nem kizárólag a lápi élettérhez kapcsolódik. Feltételezéseink szerint ezek a télisásosok a Balaton medrében található forrásokkal, a hegylábi fakadóvizek tómederben való feltörésével és a felszínen vagy felszín alatti karsztvízáramlásokkal hozhatók összefüggésbe. A hidrogeológiai szakirodalmi feltárómunkát ezzel kapcsolatban elkezdtük, és megítélésünk szerint erre célszerű lenne egy kutatási projektet is elindítani. 27

28 kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) B1c Ruderális nádasok Az ÁNÉR2011 már nem adja meg, de mivel a Balatonon létező állományok vannak, megtartottuk a kategóriát A tavi bejárók a parti (Agropyron repens, Festuca pratensis, Melilotus dentatus), magaskórós (Rumex, Eupatorium, Lythrum, Epilobium) és magassásos növényzetet vezetik be a turzászónához, és kialakul a nádas ruderális változata, amelyet kidőlt, korhadó nádtömbökön, faépítmények maradványain megtelepedő nitrofil és bolygatást jelző növényzet jellemez. Különösen drasztikus a Calystegia sepium és az Echinocystis lobata tömeges fellépése, amely a magassásosok nádas szubasszociációjára is kiterjedhet. Ezek a fajok a nádat ledöntik, arathatatlanná teszik, s ez újabb belső tápanyagterhelési, feltöltődési forrást jelent a tóra nézve. A Balatonra a partvonalszabályozások előtt jellemző ásványi (minerogén), szerves (organogén) szukcesszió ma már nem tipikus. Az első ritkán fordul elő például alacsony vízálláskor felbukkanó homokpadokon, vagy egyes hullámveréses partszakaszokon (Fenyves, Alsóörs). Az általános tápanyagterhelés miatt az ártéri félruderális és ruderális gyepek (pl. Bázsai-öböl) mellett a ruderalizáció uralkodóvá vált. A turzás többéves, korhadó növényanyagával, azon és a bejárók töltésein felszaporodó gyomnövényzettel (pl. Rumex crispus, Dactylis glomerata, Cirsium arvense) terhelt, egyes fajok szuper-dominanciájával (pl. Calystegia sepium, Lythrum salicaria, Epilobium hirsutum, Humulus lupulus, Urtica dioca, Eupatorium cannabinum) jellemezhető nádast nevezzük ruderálisnak. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nádasok és mocsarak II. MOCSÁRI ÉS LÁPI NÖVÉNYZET B2 Harmatkásás, békabuzogányos, pántlikafüves mocsári-vízparti növényzet Sparganietum erecti Glycerietum maximae Rorippo-Oenanthetum Rorippo-Phalaridetum Csoport: Nádasok (Phragmition australis Koch 1926) 1. Békabuzogányos (Sparganietum erecti Roll 1938) 3. Harmatkásás (Glycerietum maximae Hueck 1931) 4. Kálmosos (Acoretum calami Eggler 1933) 8. Tavi kákás (Schoenoplectetum lacustris Chouard 1924) A Glycerietum maximae évtizedekkel korábban a Zala-torkolat környékén általános volt. Újabban ismét kisebb-nagyobb, a vízszéllel nagyjából párhuzamosan futó sávos (zóna-szerű) állományai alakulnak ki a partélen. Az Oenanthe aquatica ritkán fordul elő, inkább Hydrocharis morsus-ranae és Utricularia vulgaris hínárokkal, nádasközi sekély vízterekben. A Rorippa amphybia a Fűzfői-öbölben állományalkotó: Rorippo-Phalaridetum és Rorippo-Phalaridetum phragmitetosum (Kenese). Az Acorus calamus hagyományosan a Keszthelyi-öbölben állományalkotó: Keszthely - Fenékpuszta, Zala-torkolat. Butomus umbellatus, Alisma plantagoaquatica, Sagittaria sagittifolia mocsarasodó part- és nádszegélyben többfelé gyakoriak, nádas társulásokhoz kapcsolódnak, önálló társulásokat nem képeznek. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nádasok és mocsarak B3 Vizparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak Alismato-Eleocharitetum Butomo-Alismetum plantaginisaquaticae 7.4 Rend: Mételykórós és virágkákás nádasok (Oenanthetalia aquaticae Hejny in Kopecky & Hejny 1965) Csoport: Mételykórós és virágkákás nádasok (Oenanthion aquaticae Hejny ex Neuhäusl 1959) 2. Hidőr-csetkáka mocsár (Alismato-Eleocharitetum Máthé et Kovács 1967) 5. Virágkákás (Butomo-Alismatetum plantaginis-aquaticae (Slavnic 1948) Hejny 1978) 28

29 kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nádasok és mocsarak B4 Lápi zsombékosok, zsombéksemlyék komplexek Carici-Calamagrostetum neglectae, Calamagrostietum neglectae Caricetum elatae Caricenion pseudocyperi Semlyéksásosok 7.5 Rend: Magassásosok (Magnocaricetalia Pignatti 1953) Csoport: Zsombékosok és magassásrétek (Magnocaricion elatae Koch 1926) Alcsoport: Zsombékosok (Caricenion rostratae (Bal.-Tul. 1963) Oberd. et al 1967) 5. Lápi nádtippanos (Carici-Calamagrostetum neglectae Soó (1955) 1971) 9. Zsombéksásos (Caricetum elatae Koch 1926) 7. Semlyéksásos (Cicuto-Caricetum pseudocyperi Boer et Sissingh 1942) A zsombéksás állományok és társulások gyakoriak annak ellenére, hogy számos helyen az üdülőterületi fejlesztés rontotta állapotukat, vagy annak következtében megsemmisültek. Jelentős még a környezetállapot-változás rájuk gyakorolt hatása: az alacsony vízállás nem kedvez a tipikus állományszerkezetnek, s ennek következtében gyomosodnak, nádasodnak, zsombékjaik szétesnek. Kiváló megtartású állományok több helyen sajnos a jogszabályban meghatározott vizsgálati területen kívül vannak (pl. Földvár, Akali Udvari, Szepezd Zánka, Vashegy Györök: élessás, kékperje állományokkal együtt). Üdülőterületi fejlesztés káros hatásai: A tavi bejáró utak és a csatornák sűrűn felszabdalják, emiatt az egységes környezeti feltételek megváltoznak, idegen töltés- és építőanyag, hulladék halmozódik fel, társuláshoz idegen fajok hatolnak be, meggyorsul a szukcessziós átalakulás, vagy még rosszabb esetben teljesen új növényközösséget hoznak létre (gyomok, özönfajok). Maradandó, hivatalos természetkárosítás áldozatai lesznek (zagyterek a Keszthelyi-és a Tapolcai-öbölben, kempingek, pl. Györök, Tomaj, üdülőtelepek, pl. Zánka, Udvari, kollektív kikötőmedencék Rendes, Alsóörs, Fövenyes). Kollektív kikötőmedencékkel egyébként további károsítást lehetne megelőzni. Degradáló hatás: az üdülőterületi fejlesztés káros hatásaihoz is tartozóan az üdülőterületről származó ágnyesedék, lenyírt fű, kidobott virágok, egyéb kertészeti hulladék organikus feltöltést eredményez a magas- és zsombéksásosokban. Az alacsony vízállás következményei: Kiesett a semlyékek kishínár fajegyüttes komponense. Egyes fajok visszahúzódtak (pl. Caltha palustris), mások dominanciája fokozódott (Eupatorium cannabinum, Lythrum salicaria, Calystegia sepium). Ritka sásfajok visszahúzódtak. Idegen, özönfajok (Solidago gigantea) gyomok (Phragmites australis lásd: nádasodás, Cirsium arvense, Agropyron repens, Urtica dioica, stb.) lettek uralkodóvá. Fokozódik újabb fajok inváziós veszélye (Fraxinus pennsylvanica, Acer negundo, Platanus hybridus, Amorpha fruticosa, Reynoutria japonica). A normális (magas) vízállás részben javíthat a helyzeten, részben beavatkozás szükséges (pl. invázív egyedek, csoportok gyérítése, eltávolítása). Sok helyen található kiszáradt, füvesedett zsombékos (pl. Alsóörs Ny, Tördemic Tomaj, Györök), vagy éppen elnádasodó, elvékonyodó, gyengén kihajtó zsombékok tömege (pl. ugyancsak Alsóörs Ny, de általános). Már a évi felmérés idejére a magas vízállások hatására a szárazabb körülményeket igénylő adventív gyomok jelentősen visszaszorultak, és erősödtek a zsombéksásos karakterfajok dominancia-viszonyai. Ez a folyamat erősödött a jelen felmérés idejére. A zsombékosok természetvédelmi értéke jelentős: fajokban gazdag, reliktum-megőrző. Nem választható el a rendszerint társulás-komplexet alkotó szittyós és kékperjés láptöredékektől, telelő sásosoktól, nádas magassásosoktól. Védett fajok: Orchidaceae család valamennyi faja, Schoenus nigricans, Hydrocotyle vulgaris, Eriophorum latifolium, Cirsium brachycephalum, Ranunculus lingua, Calamagrostis stricta, stb. Néhol kicsi, de igen szép faji összetételű és állományszerkezetű foltjai vannak (Szepezdfürdő) 29

30 Lápi nádtippanos magassás társulások esetében a Calamagrostis neglecta helyett a Calamagrostis stricta uralkodó, és több helyen megfigyelhető szórványosan: Tördemic, Rendes, Zánka, Akali, Örvényes Aszófő), vagy szinúziumot képez a Zala-torkolatban, Alsó-Lozsántán. Pálköve Révfülöp határában a korábban megismert állományát nem találtuk. Általában rekettyefüzes magassásoshoz kapcsolódik; több mozaikos előfordulásból szintetikus táblázatban rakható össze teljes fajkompozíciója. A semlyéksás állományt alkotó fajok közül Carex pseudocyperus, Carex paniculata fordul elő, de nem állományképző, hanem a nád turzászóna terében lép fel, más lápi úszólápi fajokkal: Solanum dulcamara, Urtica kioviensis. A Cicuta virosa ritka, a Menyanthes nem fordult elő, viszont gyakori az Urtica kioviensis. Adott nádas folt természeti értékét feltétlenül emeli. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nádasok és mocsarak II. MOCSÁRI ÉS LÁPI NÖVÉNYZET B5 Nem zsombékoló magassásrétek Caricetum gracilis Caricetum acutiformis Carici-Typhoidetum Caricetum ripariae Alcsoport: Magassásrétek (Caricenion gracilis (Neuhäusl 1959) Oberd. et al. 1967) 2. Élessásos (Caricetum gracilis Almquist 1929) 6. Mocsárisásos (Caricetum acutiformis Eggler 1933) 7. Pántlikafüves (Carici gracilis-phalaridetum (Kovács et Máthé 1967) Soó 1971 corr. Borhidi 1996) 8. Partisásos (Caricetum ripariae Soó 1928) A mocsári- és partisásos rétek a Zala-torkolatban, Vashegy és Györök között, a Tapolcai- és a Szigligeti-öbölben jellemzőek. Kisebb élessás foltok még ritkábbak (Alsóörs Káptalan, Lozsánta) Általában az alacsony vízszint miatt erősen kiszáradtak, kis területtel izolálódtak. Nádas, zsombéksás társulásokkal együtt fordulnak elő. Pántlikafű és pántlikafüves magassásos ritka, nem számottevő. 30 évvel ezelőtt feldolgozott állományok helyén rekettyefüzesek vannak vagy kiszáradva degradálódtak (Aszófői-sarok, Berény Máriafürdő). kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nádasok és mocsarak II. MOCSÁRI ÉS LÁPI NÖVÉNYZET B6 Zsiókás, kötő kákás és nádas szikes vizű mocsarak Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak 7.2 Rend: Szikes mocsár (Bolboschoenetalia maritimi Hejny 1967) Csoport: Sziki nádasok és kákások (Cirsio brachycephali- Bolboschoenion (Passarge 1978) Mucina 1993) 5. Sziki nádas (Bolboschoeno-Phragmitetum Borhidi et Balogh 1970) A náddal együtt igen gyakran előfordul a zsióka (Bolboschoenus maritimus). Korábbi felmérések alkalmával csak egyes jellemző pontokon találtuk (pl. Fűzfő - Kenese, Sajkod, Révfülöp - Szepezd, Szentgyörgy - Berény). Ma már sokkal általánosabbak a sziki zsiókás nádasokhoz hasonló állományok a Balatonban (Bolboschoeno-Phragmitetum), mint korábban, és a zsióka szinte mindenütt megtalálható. Szittyós és magassásos környezetben több sziki, szikesmocsári faj fordul elő: Aster tripolium, Cirsium brachycephalum (egyre gyakoribb a tómederben és öblözeti mocsárréteken), Schoenoplectus tabernaemontani, Triglochin palustre. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) BA Fragmentális mocsári és/vagy hínárnövényzet mozaikok álló- és folyóvizek partjánál A mocsári növényzet hínárnövényzet átmeneti állományok gyakran mozaikos szerkezetűek és a BA átmeneti kóddal írhatók le. Ilyenek gyakoriak pl. a csónakkikötők környezetében, befolyóknál. 30

31 kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nedves gyepek és magaskórósok II. MOCSÁRI ÉS LÁPI NÖVÉNYZET D1 Meszes láprétek, rétlápok (Caricion davallianae) (Üde és nádasodó láprétek rétlápok) Csoport: Üde rétlápok (Caricion davallianae Klika 1934) 1. Csátés láprét (Junco obtusiflori-schoenetum nigricantis Allorge 1921) 5. Szittyós láprét (Juncetum subnodulosi Koch 1926) Nedves gyepek és magaskórósok D2 Kékperjés rétek (Kiszáradó kékperjés láprétek) D34 Mocsárrétek (Dombvidéki mocsárrétek) Sédbuzás mocsárrét Carici-Alopecuretum pratensis Cirsio-Festucetum pratensis (Alföldi mocsárrétek) Agrostio-Poetum trivialis IV. RÉTEK ÉS KASZÁLÓK 15. Osztály: Molinio-Arrhenatheretea R. Tx (Magas rétek és kaszálók) 15.1 Rend: Kiszáradó láprétek, mocsárrétek és magaskórós növényzet (Molinietalia Koch 1926) Csoport: Kékperjés vagy kiszáradó láprétek (Molinion coeruleae Koch 1926) 2. Meszes talajú kékperjés rét (Succiso-Molinietum (Kovács 1962) Soó 1969) Csoport: Sík- és dombvidéki mocsárrétek (Cnidion Bal.-Tul = Agrostion albae Soó 1943) 5. Sédbúzás mocsárrét (Agrostio-Deschampsietum caespitosae (Soó 1928) Ujvárosi 1947) 4. Réti csenkeszes nedves kaszálórét (Cirsio cani-festucetum pratensis Májovsky et Ruzicková 1975) 2. Fehér tippanos mocsárrét (Agrostetum albae Ujvárosi 1941) D5 Patakparti és lápi magaskórósok Csoport: Legyezőfüves magaskórósok (Filipendulion ulmariae Lohmeyer in Oberd. et al. 1967) Csoport: Magaskórós mocsárrét (Calthion R. Tx. 1937) D6 Ártéri és mocsári magaskórósok, árnyas-nyirkos szegélynövényzet Nagy kiterjedésű csátés láprét (pl. amilyen a Tapolcai-medencében, a Nagyberekben volt) nem fordul elő. A jelenlegi kis foltok kékperjésekbe (Örvényes, Akali, Györök), vagy szittyósokba (Badacsony, Udvari) ékelődnek, parti mélyedésekben vannak (Keszthely Fenékpuszta), esetenként néhány zsombék méretűek. Élőhelyük az alacsony vízszint következtében kiszáradt, még nem regenerálódott. Külön társulásként nem tárgyaljuk. A szittyós láprétek állapota jelentősen romlott 1996 után a tartós vízszintsüllyedés miatt. Legszebb állományai: Keszthely Fenékpuszta, Györök, Szigliget, Badacsonyörs, Rendes, Zánka, Udvari, Akali, Örvényes, Aszófő, Alsóörs Káptalanfüred, Almádi (Lozsánta). Védett fajok: Hydrocotyle vulgaris, Ophrys apifera, Eryophorum latifolium, Orchis laxiflora, Dactylorrhiza incarnata. Több helyen a fokozódó halobitást jelzi: Cirsium brachycephalum (szinte általános); kifejezetten szikes jellegű: Alsóörs Káptalanfüred között: Aster tripolium, Schoenoplectus tabernaemontani. A kiszáradó kékperjés láprétek maradványai egyrészt a tómederben jelennek meg, másrészt magasabb fekvésben a feltörő rétegvizes helyeket jelzik (Örvényes, Aszófő); esetenként a jogszabályban rögzített határvonalon kívülről csatlakoznak (Fövenyes). Tőzegrétegük gyakran erősen kotusodik (Aszófő: Felső-láp, Bázsa; Györök), itt általában Calamagrostis epigeios válik uralkodóvá. Instabil hidrológiai helyzetben erősen gyomosodnak, illetve egyes fajok dominanciája erősödik (Örvényes Aszófő, Udvari, Györök: elsősorban Eupatorium cannabinum). A Succisia pratensis, Allium angulosum, mint karakterfaj, eléggé ritka (pl. Györök, Zánka Akali, Udvari). A déli parton csak Szentgyörgy Berény határában, kevés. Sédbuzásokhoz, rekettyésekhez kapcsolódnak. Veszélyeztetett állományok. Kisebb foltjainak fennmaradási esélye sajnos kevés, illetve különös odafigyelést kíván (Badacsony). A mocsárrétek szintén meggyérültek. A Deschampsia caespitosa, a Festuca pratensis és a Cirsium vulgare más társulásokban is gyakori, de társulásra edifikátorként ritkán lép fel. 31

32 Sédbuzás mocsárrét leginkább Szentgyörgy Berény, Szigligeti-öböl, Örs Ábrahám, Zánka térségében található. Különösen értékes a Szentgyörgy Berény környéki, amely a homokpusztarétig nyúló egyetlen balatoni füves szukcessziósor eleme, és rengeteg Orchis laxiflora díszíti. Réti csenkeszes a Zala-torkolat környékén, Örvényes Aszófő Sajkod térségében jellemző. Másutt művelésiág-változtatás, belterületbe vonás, feltöltés miatt megszűnt, csak kisebb, nem tipikus foltjai maradtak. A rétisásos (Carex distans) mocsárrétek helyét zagyterek foglalják el (Szentgyörgy Berény), a faj maga számos helyen megtalálható. Helyenként elnádasodott vagy ruderalizálódott (Szigliget). A fehértippanos mocsárrét maradványok előzőkhöz kapcsolódnak. Gondozott kaszálórét állományai a Szigligeti-öbölben vannak. Ecsetpázsitos és fehértippanos mocsárrét kisebb-nagyobb foltjai elsősorban Keszthely Fenékpuszta, Tapolcai-medence, Bázsai-öböl térségében találhatók. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Domb- és hegyvidéki üde gyepek IV. RÉTEK ÉS KASZÁLÓK E1 Franciaperjés rétek Csoport: Kaszálórétek (Arrhenatherion Koch 1926) 2. Franciaperjerét (Pastinaco-Arrhenatheretum Passarge 1964) A franciaperje réteknek nedvesebb (ecsetpázsitos), tipikus, szárazabb (pelyhes zabfüves) és nitrofil (csomós ebíres) változatait találjuk a Balaton mellett. Jellemzően Berény, Fenékpuszta, Tapolcai-medence, Örvényes, Aszófő Sajkod térségében maradtak fenn. Táji értékük, fajösszetételük miatt jelentős természeti értékek, rendszeresen kaszálják. A kisebb és nem kaszált foltok kórósodnak, cserjésednek. Sok a parcellázások, szőlőtelepítések idején szűnt meg. A dombvidéki gyepek fajai másodlagos élőhelyeken (felhagyott szántókon, parlagokon, spontán füvesedő helyeken) is megjelennek. Kiszáradó láp- és mocsárrétek, mezofil gyepek újabb özönnövényei a már igen elterjedt, "hagyományos" Solidago gigantea mellett a Reynoutria japonica (zagytereken és strandok környezetében is) valamint az Asclepias syriaca (Örvényes). kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Szikesek III. SZIKI NÖVÉNYZET F2 Szikes rétek A balatonmenti szikeseket már Borbás értékelte (1900). Szikesek a jogszabályban rögzített vizsgálati területen kívül jellemzőek (Ordai-, Csehi-berek, Szentgyörgy). A tómeder szikes jelenségeivel a nádasoknál, szikes mocsaraknál, magassásosoknál és lápréteknél fentebb foglalkoztunk. A meder mocsaraiban a tóvíz halobitásának fokozódása, az aszályos évjáratokra jellemző negatív vízháztartási egyenleg váltott ki szikesedési jelenségeket. Megj. lásd B6, továbbá a szántódi tapasztalatok alapján indokolt lehet a Cirsio brachycephali - Bolboschoenion alkalmazása a Balatonra. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nyílt szárazgyepek VII. PIONÍR ÉS SZÁRAZ GYEPEK (G) Festucion rupicolae Zárt száraz- és félszárazgyepek (H) H2 H5 H5 Festucion rupicolae szikla- és pusztafüves lejtősztyepp homoki sztyepprét Csoport: Szubkontinentális szárazgyepek (Festucion valesiacae Klika 1931) 3. Homoki legelő (Potentillo-Festucetum pseudovinae Soó 1940) A tómederbe nyúló laza és szilárd alapkőzet közvetlenül meghatározza az élőhelyet és a növényzetet. A déli parti homok és lösz legtöbbje partvédőművekkel kötött. A homoki szukcessziósor gyakorlatilag megsemmisült az egybefüggő, urbanizált üdülő övezet évszázados fejlődésével. A maradványok egymástól elszigetelten léteznek a felmérés határán kívül és belül. Természetesség szempontjából legértékesebbek a Szentgyörgy Berény, Zala-torkolat Csókakő-patak közötti területek: a Festucetum rupicolae rezgőfüves, franciaperjés, aranyzabos, 32

33 pelyhes zabfüves változata; Ophrys sphegodes, Dianthus pontederae subsp. giganteiformis, Salix rosmarinifolia, Botrychium lunaria, Orchis morio, Orchis coriophora, Polygala major, stb. védett-, Achillea collina, Cynoglossum vulgare, stb. jellemző fajokkal. A Festuca rupicola egyébként a kotus tőzegen, leromlott láp- és mocsárrét végső degradációs szakaszában is megjelenik. A keszthelyi hátság tómederbe nyúló, alzatot képező, réteges pannon homokköve a nagymértékű feliszapolódás előtt meghatározta a nád, tavi káka állományok fejlődését (Laposköves). A minerogén szukcesszió megfigyelhető a mederalkotó permi vörös homokkövön Pálköve, Révfülöp Szepezd határában. A kardiumos mészkő Udvari mellett éri el a tómedret, s ott a parti láp- és mocsárrét maradványok közvetlenül a pusztafüves, sziklafüves cserjésedő domblábbal találkoznak. Jellemző fajok: Fraxinus ornus, Prunus mahaleb, Hyppocrepis comosa, Stipa tirsa. Az alatta a mederben lévő üde szittyós lápfoltok a tó karsztvíz utánpótlására is utalnak. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Nem ruderális pionír növényzet I1 I1 Nedves felszínek természetes pionír növényzete A tágabb határok közötti vízszintváltozások hatására gyakori a parti zónában, illetve zátonyokon kialakuló és időről-időre megújuló iszap- és homokfelszínek iszapnövényzete, gyakran magonc széleslevelű gyékénnyel, füzekkel. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Cserjések és szegélyek X. VÁGÁSNÖVÉNYZET XII.LOMBOSERDŐK (J) 30. Osztály: Bokorfüzesek és fűzligetek (Salicetea purpureae Moor 1958) 30.1 Rend: Bokorfüzesek (Salicetalia purpureae Moor 1958) Csoport: Bokorfüzesek (Salicion triandrae Th. Müll. et Görs 1958) Csoport: Puhafaligetek (Salicion albae (Oberd. 1953) Th. Müll. et (J) J2 Láp- és mocsárerdők Sásos típus Ligeterdei típus Telepített láperdő Görs 1958) 31. Osztály: Láperdők és lápcserjések (Alnetea glutinosae Br.-Bl. et R. Tx. 1943) 31.1 Rend: Láperdők (Alnetalia glutinosae R. Tx. 1937) Csoport: Éger- és kőrislápok (Alnion glutinosae Malcuit 1929) 3. Égeres mocsárerdő (Angelico silvestris-alnetum glutinosae Borhidi in Borhidi & Kevey 1996 ass. nova = Carici acutiformis- Alnetum Soó 1964 non Scamoni 1935) 4. Éger-kőris láperdő (Fraxino pannonicae-alnetum Soó et Komlódi in Komlódi 1958) XIII. Faültetvények és származék társulásaik: Kőris (magas vagy amerikai) J1a J3 J4 J6 Fűzlápok, lápcserjések Folyómenti bokorfüzesek Fűz-nyár ártéri erdők Degradált állományok Tölgy-kőris-szil liget 31.2 Rend: Lápcserjések (Salicetalia auritae Doing 1962 ) Csoport: Fűz- és nyírlápok (Salicion cinereae Th. Müll. et Görs ex Passarge 1961) 2. Rekettyefűzláp (Calamagrostio-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi in Soó 1955) Csoport: Bokorfüzesek (Salicion triandrae Th. Müll. et Görs 1958) Csoport: Puhafaligetek (Salicion albae (Oberd. 1953) Th. Müll. et Görs 1958) 4. Folyóparti fűzliget (Salicetum albae-fragilis Soó (1933) 1958) 5. Fűz-nyár liget (Salici-Populetum (R. Tx. 1931) Meijer Drees 1936) Osztály: Mezofil lomboserdők (Querco-Fagetea Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1937) 32.1 Rend: Bükkösök és elegyes mezofil erdők (Fagetalia sylvaticae Pawlowski in Pawl., Sokol. & Wall. 1928) 33

34 M8 Száraz-félszáraz erdő-és cserjés szegélyek Csoport: Keményfaligetek (Alno-Ulmion Br.-Bl. et R. Tx. ex Tchou 1948 em. Th. Müll. et Görs 1958) Alcsoport: Folyóparti keményfaligetek Ulmenion Oberd. 1953) 4. Tölgy-kőris-szil keményfaliget (Fraxino pannonicae-ulmetum Soó in Aszód 1935) (P2) P2a P2b P2c (Spontán cserjésedő - erdősödő területek) Üde és nedves cserjések Galagonyás-kökényes- borókás száraz cserjések Idegenhonos cserje vagy japánkeserűfű fajok uralta állományok A Balaton fás növényállományairól kevés szó esik. Egy részük a természetes szukcesszió eredménye (fűz-nyár-, éger- és keményfa-ligetek), más részük külső eredetű (telepített cellulóznyár-, amerikaikőris-ültetvény, strandok és közterületek honos, egzotikus lombhullató és örökzöld fái, vagy kultúrszökevények pl. zöld juhar, platán). Erősen bolygatott állományok, amelyek faji összetételében (elsősorban aljnövényzetében) az eredeti elemek visszaszorultak. Gyakoriak a túlszaporodó őshonos liánok (Humulus lupulus) és az új fajok, amelyek a hulladékkal, nyesedékkel kerülnek ki, vagy spontán behúzódnak (Vitis riparia, Humulus scandens, Parthenocyssus quinquefolia). El kell különíteni a zagyterek nyers iszapfelszínein spontán kelésű (önvetényült) fehérfűz bozótokat. A strandok, kempingek, parti sétányok egyrészt ezek hagyásfáit használják árnyadó lombosfaként (Libás, Ábrahám, Szentmihály-domb, Fűzfő, stb.), másrészt a kempingek (Bélatelep) és az üdülőtelepek idős faállományában felismerhető az eredeti ligeterdő (Keszthely, Berény Mária-fürdő Fenyves, Zánka). Az ábrahámhegyi láperdőt vörös homokkő meddővel, építési törmelékkel töltötték fel, ezért az égerek kipusztultak. A Balaton utolsó nyár ligeterdeje Fenékpusztán található. A környező rétekkel, legelőkkel, mocsarakkal egyedi természeti értéket képez. A fehérnyár, fehérfűz, mint a természetes ártéri szukcesszió klimakterikus eleme többször megjelenik fűz nyár éger dominanciájú társulásokban: Badacsonyörs, Ábrahám, Rendes, Kővágóörs, Zánka, Udvari, Sajkod, Alsóörs, stb. Sokszor termőhelyére vagy ráültetik a jegenyét és a cellulóznyárast (ez utóbbi pl. Alsóörsön). Az égeresek lápi jellegűek, a víz felé a fehér-, majd a rekettyefüzesekkel kapcsolódnak. Badacsonyban pajzsikás típusa ismeretes, egyébként sásos vagy ligeterdei típusuk a szárazság és szezonbeli bolygatás miatt nem nagyon felismerhető. Badacsonyörsön telepített égeres természetszerűvé vált. A déli parton és Zánkán ezeket is sűrűn felszabdalják a bejárók, éger, fehér- és csavart- vagy szomorúfűz sorok törik meg a természetes vegetációt. A fűz-nyár ligeterdő sokszor csak egyedből álló facsoport formájában van képviselve, régi horgászés halásztanyák esetében (Zánka Akali, Örvényes, Györök - Ederics ). A keményfa ligetekbe beszűrődnek a lomboserdő fajok: Acer platanoides, Cornus mas, Hedera helix, Dipsacus sylvester (Tomaj, Györök Ederics); és a neofitonok: Robinia pseudo-acacia, Eleagnus angustifolia. Feltűnő a ligeterdei szinteken a dió (Juglans regia) általános, nagyarányú előretörése. Permi vörös homokkövön, tihanyi pleisztocén tufán és pannon üledéken melegkedvelő cseresek fajai érik el a tómedret. A cserjésedés vonala lápi mocsári környezetben: Salix cinerea, Frangula alnus, Salix alba juv., Alnus glutinosa juv., száraz (kotus vagy ásványi) környezetben Cornus sanguinea, Prunus spinosa, Crataegus monogyna és társaik. Reliktum lápi rekettyések: elsősorban Zánka, Györök, Almádi Fűzfő, Keszthely Fenék Berény; kotus: Zánka Akali, Bázsa Felső-láp. A többi töviscserjés igen közönséges (pl. Aszófő, Zánka Udvari, Révfülöp). Eleagnus invázó-gyanús 34

35 helyek: Badacsonyörs, Alsóörs; Amorpha invázió gócai: elsősorban Alsóörs, Csopak, de másutt is előfordul már. A balatoni kőrises állományok egy része természetes, a másik telepített magaskőrises. A betelepített Fraxinus pennsylvanica szélhordta terméseivel terjedőben: a magassás- és mocsárréteken, sőt viszonylag szárazabb nádasokban is megjelenik. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Fényben gazdag tölgyesek és erdő-gyep mozaikok M1 Molyhostölgy bokorerdő Akali keleti határában lévő magántelkeken, közvetlenül a mederszélig érnek. Fajok Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Cotinus coggygrea, Scabiosa ochroleuca, Satureja acinos. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhelyosztályozása (C-NÉR) Egyéb fátlan élőhelyek I-II-III-IV-VII-IX- XIV. 2 SPONTÁN FÜVESEDŐ, NÁDASODÓ TERÜLETEK (pl. felhagyott szántó, zagytér) OA Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek OB Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok OC Jellegtelen száraz-félszáraz gyepek OD Lágyszárú özönfajok állományai OF Magaskórós ruderális gyomnövényzet OG Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet A kiszáradó mocsarakat a társulásszerkezet szétesése, szárazgyepi fajok belépése és uralkodóvá válása jellemzi (Arrhenatherum elatior, Ononis spinosa, Agropyron repens, Calamagrostis epigeios, Centaurea jacea, C. micranthos, Malva sylvetris, Dorycnium herbaceum, stb.) A tómeder legmagasabb térszinein az eredetileg természetközeli élőhelyeken mindenütt közönséges pl. Györök, Szepezd, Zánka, Udvari, Csopak, Alsóörs). Az ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet karakterfaja (Xanthium italicum) Alsóörs keleti határában került elő. A Bidens tripartitus mellett megjelent a B. frondosus és B. cernuus is. Nagy területű félruderális gyepek elsősorban Szigliget és Aszófő határában találhatók, de keskeny partmenti zónában, régi szekérutakat kísérő töviskesek mellett mindenütt megvannak. Mezsgyék, gátak, rézsűk természetközeli növényzete elsősorban lágyszárú. Bennük a környék kétszikű- és fűféléi állományalkotók. Csatornázott patakok, záportározó, előülepítő medencék, szennyvíztisztítók töltései, kollektív csónakkikötők földútjai, régi nádfeldolgozó helyek teljesen el nem gyomosodott felszínei. A zavart és degradált felszínek iszapnövényzete a meglévő iszapzugok után különösen a déli parton, a víz visszahúzódásával jellemzővé vált: Bidens tripartitus, Polygonum persicaria, Cyperus fuscus, stb. Közeli a strandok, parkolóhelyek nem telepített, spontán füvesedett, nyírott és taposott gyepjeinek összetételéhez. Felhagyott szántó (Berény, Zánka, Örvényes Aszófő, Paloznak Alsóörs, Aliga Sóstó), gyümölcsös (Udvari), szőlő (Füred, Fűzfő) növényzete ott számottevő, ahol a jogi partvonal a vasút, vagy közút mentén viszonylag messzire távolodik a tóparttól, vagy korábban régi tómederhez tartozó réteket törtek fel, majd vontak ki szántó művelésből. A hazánkban észak felé terjedő Sorgum halepense a balaton-felvidéki szántókon és parlagokon is megjelent. A másodlagos növényzet gyakran természetközeli (pl. Örvényes: kékperjés és réti csenkeszes, Berény: franciaperjés). Esetenként a kiirtott szőlőültetvény helyét fűmagkeverékkel vetették be. 2 A C-NÉR (2007) listában nem szerepel, de a 2003/204. évi nádasfelmérés- és minősítés során szükségessé vált kiegészítést továbbra is megtartottuk 35

36 kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Egyéb erdők és fás élőhelyek (P) (P2) P8 (R) RA RB RC RDb Természetközeli, részben másodlagos gyep-erdő mozaik Spontán cserjésedő-erdősödő terület Vágásterületek Másodlagos, illetve jellegtelen származékerdők és ligetek Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok Őshonos fafajú puhafás jellegtelen vagy pionír erdők Őshonos fafajú keményfás jellegtelen erdők Őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők (Tájidegen fafajokkal elegyes erdők részben túlélt/betelepült cserje- és gyepszinttel) XV. Spontán cserjésedő területek (bokorfűz / töviscserje) - felhagyott legelő, zagytér XVI. Spontán fásodó területek (fehérfűz, - nyár, akác) - felhagyott művelt terület, zagytér A felhagyott legelők cserjésedése, erdősülése Keszthely Fenékpuszta, Szigliget, Zánka Akali, Aszófő Tihany körzetében figyelhető meg. Ez a folyamat az 1970-es végén kezdődött, amikor a balatoni fejlesztési terv értelmében a legeltető állattartás a tóparton megszűnt. Öreg, őshonos állományokból újulat a fenéki nyár ligeterdő körzetében tapasztalható. A legelők és a rétek jelentős része zagytér lett (Szentgyörgy Máriafürdő, Keszthely Györök. A másodlagos származékok fafajai között első helyen van az Ailanthus glandulosa, a Robinia pseudo-acacia, az Eleagnus angustifolia, Acer negundo.) kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) Idegenhonos fafajok uralta erdők és faültetvények S2 S6 S7 P2c Nemesnyárasok Nem őshonos fafajok spontán állományai Nem őshonos fajú facsoportok, erdősávok és fasorok Idegenhonos cserje vagy japánkeserűfű fajok uralta állományok Nemesnyár telepítés szinte mindenütt jellemző: az üdülőterületek, települések gyors növekedésű, terebélyes, árnyat adó fafajok iránti igénye indokolta. Sorfaként, párhuzamos sorokba (parkolók) ültették. Kifejezetten cellulóztermelés céllal a vizsgált területen telepítés nem volt, de természetes fűz-nyár ligeterdőhöz csatlakoztatták, pl. Alsóörs. Badacsonyörs mellett telepített, természetközelivé alakult mézgás éger (Alnus glutinosa) ültetvény, a Tapolcaimedencében magyar kőris ültetvény található, szintén eléggé természetközeli állapotban. Nem csak hibridnyárakat (Populus x euramericana), hanem amerikai kőrist (Fraxinus pennsylvanica), zöld juhart (Acer negundo), ezüstfát (Eleagnus angustifolia), platánt (Platanus orientalis hybridus) is telepítettek. Ezek mindegyike gyomosít. Kedvezőtlen a Platanus hibridus magoncok megjelenése a magassásos szegélyben (Kenese Akarattya), az amerikai kőrisé és a zöld juharé Ábrahámhegy mellett és másutt is. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) (T) Agrár élőhelyek T9 T10 Kiskertek Fiatal parlag és ugar 36 XIV. Spontán füvesedő, nádasodó területek (pl. felhagyott szántó, zagytér) A tómeder tőzeges, tőzeges réti talaját gyepfeltöréssel hosszú évtizedek óta használják helyenként kiskerti, konyhakerti termelésre, oltványtelepként. Soknak a művelésével ma már felhagytak. Ezeket másodlagos, jellegtelen mocsári növényzet borítja. Az északi part településeinél gyakori a még művelt tómedri kiskert vagy a nyoma: Gyenes, Diás, Vonyarc,

37 Vashegy, Györök, Szigliget, Badacsony íve, Ábrahám, Rendes, Szepezd, Zánka, Udvari, Örvényes, Alsóörs, Fűzfő. kód ÁNÉR2011 A NÉR növénycönológiai szempontú élőhely-osztályozása (C-NÉR) (U) Egyéb élőhelyek U4 U5 U8 U9 U11 Telephelyek, roncsterületek, hulladéklerakók Meddőhányók, földdel befedett hulladéklerakók Folyóvizek Állóvizek Út-és vasúthálózat A telephelyekhez számos szennyvíztisztító, régi nádfeldolgozó üzemi terület, csónak- és hajókikötésre alkalmas partszakasz tartozik. Sajnálatos roncsterületek az engedélyezett, de különösen az engedély nélküli feltöltések, építési törmelék, földlerakatok. Vissza nem fordítható, vagy nehezen helyrehozható hatást okoznak az ideiglenes vagy illegális szemét-, hulladék-, avarés nyesedék-lerakatok. Általános, hogy az üdülőkertek nyesedékét, hulladékát a nádasba, magassásosba hordják. 37

38 A évi térképezési kategóriák A Balaton növényzettérképezését és nádasminősítését a 22/1998 (II.13.) korm.rend. által meghatározott kiértékelési határon belüli területen végeztük el, a jogi partvonalon belüli és az azon kívüli növényállományokat külön-külön lehatárolva és bekódolva, az alábbi ábrán bemutatott jelkulcsrendszer szerint: 6. ábra A térképezési kódok leírása A parti sáv természeti területei nemcsak nádasok lehetnek, hanem más növénytársulásokhoz is tartozhatnak, pl. magassásosokhoz, mocsárrétekhez, bokorfüzesekhez, ligeterdőkhöz stb. Ezeket az állományokat is térképeztük, és ezek egy része a minősítési osztályok hatálya alá tartozik, más része pedig nem. De a 22/1998. (II.13.) Korm. rendelet előírta térképezési határon belül vannak olyan wetland -jellegű természeti területek is, melyek nem a parti sávban vannak. Ezek részletes térképezésére ebben a felmérésben sem került sor. Ilyen a Tihanyi-Belső- és Külső-tó, valamint a Szántódi-háromszög nádas- és mocsárrét társulásai is. A meglehetősen bonyolultnak látszó megkülönböztetések a 22/1998. (II.13.) Korm. rendelet sajátosságaiból adódik, melyeket már az előzőekben és korábbi cikkekben érintettünk (Pomogyi, 2010, Pomogyi szerk., 2011, 2011a). Ez is indokolja a kormányrendelet felülvizsgálatának, aktualizálásának igényét. Ezek a területadatok is igazolják, hogy a Balaton parti sáv növényzetfelmérésére és minősítésére nagyon leegyszerűsítve szabad csak a nádasminősítés fogalmat használni. Sajnálatos, hogy magába a jogszabályba is így került bele, ami számos félreértés forrása a jogszabály alkalmazása és gyakorlati értelmezése során. A nádnövénnyel jellemezhető nádasok korrekt elkülönítésére jelen felmérés előkészítése során vezettük be a G-kategóriát, ami a nád gazdasági hasznosíthatóságára ad útmutatót (Pomogyi, 2010, Pomogyi szerk., 2011, 2011a). 38

39 A jogszabályban meghatározott minősítési kategóriákon túl térképezzük a további természeti területeket: a víz felőli gyékényeseket, kákásokat (amelyek egyébként a nádasöv növényzetéhez tartoznak), valamint a hinarasokat, amennyiben azok lehatárolhatók az ortofotón. A évi térképezés során a tó víz felőli nádasövében olyan (emerz) mocsárinövénymentes vízterületeket is lehatároltunk, ahol az előző felmérés során még volt növényzet, pl. nád, gyékény, káka. Ezek jelölése: v_5a (nádas helye), v_gy, v_k (gyékény, káka helye). Az előzőekben már a Szent-Mihály domb alatti eltűnt, elhabolt gyékényest bemutattuk (3-5. ábrák) és jeleztük, hogy ilyen a Balaton több szakaszán előfordult. A folyamat jelzésértékű, monitorozása feltétlen javasolható, ezért az elhabolt gyékényesek közül külön jelöltük azokat, melyek kb. felerészben (v_gy>50%), majdnem egészében (v_gy>90%) és teljes egészében elhabolódtak (v_gy). A korábbi alacsony minősítési kategóriába tartozó nádasok (IV. -V. osztály) helyét a v_5a kóddal jelöljük. Ez minden esetben azt jelenti, hogy a területrész még a nádasövhöz tartozik, a rizómaszint még létezik, életképes, még akkor is, ha élő hajtás a felvételezés idején nem, vagy csak elenyésző számban volt. Ezek a területek kedvező feltételek bekövetkezésére újranádasodhatnak. De: azokat a magas minősítési kategóriába tartozó nádasrészeket, ahol szándékos emberi beavatkozás irtás hatására alakult ki nádmentes vízfelület, nem ebbe a csoportba soroltuk, hanem a minősítettek közé: v_ni nádirtás helyén vízfelület kóddal. Ezek egyértelműen a nádashoz tartoznak. A szárazföld felőli, a nem a nádasövbe tartozó természeti területeket az egyéb kategóriába soroltuk. Ezek legtöbbször a fásszárú és vagy gyomnövényzettel borított területek. Közelebbi beazonosításukra az Á-NÉR és C-NÉR adatok szolgálnak. A nem természeti- vagy nem térképezett területek közé tartoznak a kultúrterületek (pl. belterületek, parkok, stb.), a Balaton növénymentes nyílt vízfelülete, a növénymentes zátonyok. A no data (nincs adat) azokat a területeket jelöli, melyek ugyan belül vannak a jogszabály által meghatározott kiértékelési határon, de nem kapcsolódnak közvetlenül a Balaton parti régiójához, legyenek bár természeti területek. Ilyen pl. a Tihanyi-félsziget egésze (a Külső- és Belső-tóval), a Szántódi-háromszög, vagy a nagyobb mezőgazdasági területek is (pl. Balatonvilágos- Balatonakarattya határában). A határoló vonalak közül mind a jogi partvonal, mind pedig a kiértékelési határ a megelőző két növénytérképezésből átvett poligon. Egyrészt ez biztosítja az összehasonlíthatóságot: ez az első alkalom, hogy 3 egymást követő térképezés során teljesen azonos a térképezett terület, így a növényzet változásai térben és időben összevethetők. Másrészt jelenleg még nem áll rendelkezésre a jelenleg hatályos földhivatali adatbázis, így az esetleges változásokat nem tudjuk átvezetni. 39

40 A évi felmérések terület-adatai A digitális növényzettérkép attributumtáblája tartalmazza az összes alapadatot, ami az ArcMap adatbázisban hozzáférhető, ezért alapadatokat nem exportáltunk ki és nem is nyomtatjuk ki. A származtatott adatok alapján készített táblázatokat szöveg közé szerkesztve adjuk meg. Az 1. táblázat néhány statisztikai adatot tartalmaz: 1. táblázat A Balaton évi növényzet-térképezésének főbb statisztikai adatai, jogi partvonalon belül- és kívül, térképezési kódonként JOGIpv KOD2015 n (db) átlag min (ha) max (ha) SD CV% jb 1a 98 0,1962 0,013 0,7843 0,1641 1b 40 1,7381 0,015 14,0691 3,1465 2a 111 0,3637 0,0172 3,6743 0,5481 2b 98 2,3801 0, ,8175 4,5316 3a 361 0,3033 0,0095 6,9554 0,5038 3a/h 12 0,3185 0,0424 1,0742 0,3493 3ab 128 0,4975 0,0227 3,1081 0,5263 3b 503 0,8338 0, ,8367 1,5013 4a 463 0,1912 0,0043 2,2066 0,2803 4a/h 44 0,2644 0,0047 1,9516 0,3653 4ab 58 0,3291 0,0344 2,2675 0,4289 4b 138 0,3537 0,0072 5,3601 0,6454 5a 585 0,0941 0,0011 1,8472 0,1888 5a/h 71 0,1204 0,0028 0,9721 0,1516 5a/h/k 9 0,3449 0,057 0,8643 0,273 5ab 17 0,2506 0,0068 1,0492 0,296 5b 19 0,2113 0,0046 1,222 0,3372 sum_minősített_jb e 250 0,4228 0, ,1574 1,5463 gy 41 0,1807 0,0059 0,7456 0,2073 gy/h 1 0,108 0,108 0,108 0 h 123 1,3929 0, ,8311 3,0493 k 12 0,1089 0,0061 0,5603 0,1621 k/gy/h 1 0,1272 0,1272 0, ku 262 0,0781 0,0016 1,1083 0,1253 v ,2756 0, v/h 1 0,0163 0,0163 0, v/z 14 1,0742 0, ,1989 3,4906 v_2a_3! 63 0,0569 0,0018 0,6645 0,0929 v_5a 384 0,1328 0,001 1,5999 0,2171 v_5a/h 116 0,3099 0,0049 4,3544 0,5308 v_5a/v_gy 1 0,0838 0,0838 0, v_gy 18 0,5135 0,0151 2,483 0,6187 v_gy50 7 0,5857 0,1438 1,4409 0,5717 v_gy90 6 0,2513 0,1266 0,5404 0,1467 v_k 2 0,0125 0,0086 0,0164 0,0055 z 10 0,0826 0,0118 0,4532 0,1324 z_5a 4 0,0076 0,0012 0,0151 0, Sum AREA(ha) 19,23 69, , , ,4771 3, , , , , , , ,0508 8,5478 3,1041 4,2598 4, ,7093 7,4093 0, ,3217 1,3067 0, , , ,0382 3, , ,9432 0,0838 9,2425 4,0997 1,5077 0,0249 0,8256 0,0304 jb_összesítés ,2448 0, Balaton_nyv_nélkül 40

41 JOGIpv KOD2015 n (db) átlag min max SD CV% Sum AREA(ha) jk 1b 21 1,2785 0,022 8,6214 2, ,8485 2b 34 1,619 0, ,7008 3, ,0468 3a 9 0,0603 0,0056 0,1955 0, ,5424 3ab 1 0,0099 0,0099 0, ,0099 3b 184 1,1683 0, ,6042 2, ,9706 4a 24 0,1382 0,01 0,5804 0, ,3165 4ab 1 0,1347 0,1347 0, ,1347 4b 82 1,2518 0, ,3106 2, ,6473 5a 13 0,0496 0,0024 0,3575 0, ,6446 5a/h 3 0,0779 0,0049 0,2076 0, ,2337 5ab 1 0,0126 0,0126 0, ,0126 5b 28 1,8792 0, ,2525 2, ,6187 sum_minősített_jk e 417 1,9811 0, ,1383 3, ,1356 e/ku 1 0,5595 0,5595 0, ,5595 gy 4 0,0674 0,0454 0,0935 0, ,2696 h 17 0,2048 0,0024 1,1043 0, ,4824 ku ,8138 0, , , no data 8 233,2484 2, v 57 0,1321 0,0029 2,1552 0, ,5304 v_5a 3 0,0235 0,0176 0,0324 0, ,0704 v_5a/h 6 0,2747 0,0355 0,7439 0, ,6484 v_gy 3 0,015 0,0085 0,0209 0, ,0449 z 2 0,0279 0,0182 0,0376 0, ,0559 jk_összesítés ,7126 0, , sum_jb_jk 5279 sum_jb_jk Az adatokból látható, hogy a térképezés során 5279 db poligont határoltunk le (az előző felméréskor 3450-et). A poligonok számának jelentős növekedése annak eredménye, hogy az ortofotó felbontása lényegesen jobb volt mint a korábbiaké, így a növényállományok jobban elváltak egymástól. Ha szakmailag indokolt volt (pl. direkt emberi beavatkozás történt), akkor a 100 m 2 alatti foltokat is biztonsággal le lehetett határolni (közel 300 ilyen fordult elő). A balatoni növényzetállományok területi kiterjedésének nagyságára jellemző adat, hogy a lehatárolt poligonok mintegy 40%-a, 2140 db kisebb mint 1000 m 2, azaz 0,1 ha. 1 ha-nál nagyobb poligon mindössze 720 volt, 10 ha-nál nagyobb pedig csak 80. A minősített növényzetkategóriák néhány statisztikai jellemzőjét a 7. ábra szemlélteti. Általánosságban az mondható el, hogy átlagosan a legnagyobb területe a szárazföld felőli (B) kategóriáknak van: az I.B 1,6 ha, a II.B 2,1 ha, az V.B pedig átlagosan 1,2 ha. A vízoldali nádasfoltok átlagosan kisebbek, közülük is az V.A a legkisebb, 0,09 ha. Ugyanakkor ez a kategória igen nagy számban (598 db) fordult elő. Ennél nagyobb számban csak a III.B kategóriát azonosítottuk: 687 db-ot, átlagosan 0,9 ha területtel. Ez részben a gyékényes ingóláppá alakuló korábbi nád-dominanciájú állományok növekedésének következménye. 41

42 7. ábra A évi nádasminősítési kategóriák néhány statisztikai jellemzője A évi, kategóriánként összesített területadatokat a 2. táblázat tartalmazza. Az adatokat jogi partvonalon belüli és azon kívüli bontásban, a térképi kódoknál bemutatott csoportosítás szerint közöljük. Az adatokat a jogi partvonalon belül és azon kívüli területre bontva a következőkét ábra szemlélteti. Az adatok alapján megállapítható, hogy ezen térképezés szerint a Balaton jogi partvonalon belül 1205 ha volt a minősített nádas vegetáció össz.területe, a jogi partvonalon kívül pedig 457 ha. A nem minősített természeti terület növényzete a jogi partvonalon belül 388 ha, azon kívül pedig 832 ha volt. A jogi partvonalon belül 87 ha a v_5a kategória részesedése, míg a részben vagy egészében elhabolt gyékényeseké 15 ha, azaz összesen mintegy 100 ha-on tűnt el részlegesen vagy teljesen a nád- és keskenylevelű gyékény-állományok víz feletti hajtásrendszere. A fenéküledékben azonban a rizómarendszer legtöbb esetben még megtalálható, így az állományok egy része megfelelő ökológiai körülmények között tartósabb kisvizes periódusban ismét terjedésnek indulhatna. A nem térképezett vagy nem természeti terület a jogi partvonalon belül összesen ha volt (ebben ha a Balaton nyílt vízfelülete), míg a jogi partvonalon kívül 5035 ha, ami gyakorlatilag a 7,5 ha-nyi vízfelülettől eltekintve kultúrterület és a no data területek összege (5028 ha). A jogi partvonalon belüli ábrán látható, hogy a Balaton nyílt vízfelület nélkül számított 1722 ha-nyi területen nagyobb részesedése a II.B (233 ha, 14%), a III.A (113 ha, 7%), a III.AB (64 ha, 4%), valamint a III.B (419 ha, 24%) minősítésű állományoknak van. Az I.A 1%, az I.B 4%, a II.A 2% részesedésű, míg a IV. osztály összesen 10%-nyi, az V. osztály <5%. A minősített kategóriák össz.területe 1205 ha (v_ni nádasirtásokkal együtt). Hinarasokat 170 ha-on (10%) határoltunk le, egyéb vízfelületet 5%-on, mint ahogy a korábbi nádasok helyén kialakult vízfelületet is, mely utóbbiak azonban potenciálisan még újranádasodhatnak, ha az ökológiai feltételek (pl. vízszintcsökkenés) ismét kedvezően alakulnak ehhez. A jogi pv-n belül az egyéb többnyire fásszárú természeti területek kategória 6%- kal részesedik. 42

43 Jogi partvonalon belül Jogi partvonalon kívül kód/megnev. 2016/ / /1998. szerint minősített növényzet területe 1a 19,2 1b 69,5 26,8 2a 40,4 2b 233,2 55,0 3a 113,3 0,5 3ab 63,7 3b 419,4 215,0 4a 100,2 3,3 4ab 19,1 0,1 4b 48,8 102,6 5a 66,7 0,9 5ab 4,3 0,01 5b 4,0 52,6 v_ni* 3,6 sum 1-5.o nem minősített természeti terület növényzete gyékény 7,5 0,27 káka 1,5 hínár 171,3 3,48 v_5a 87,0 1,72 v_gy>90% 10,8 0,04 v_gy>50% 4,1 v_k 0,0 egyéb 105,7 826 sum nem min nem természeti terület vagy nem térképezett rehab* zátony 16 0,06 no data 1866 vízfelület ,53 kultúrter sum nem térk ÖSSZESÍTÉS 22/1998. szerint minősített növényzet területe 1-5.o v_ni* 3,6 nem minősített természeti terület növényzete gy-e nem természeti terület vagy nem térképezett r-ku mindösszesen térképezett terület jb+jk sum v_ni*: a 2016/2017. évi minősítésre szándékosan kivágott magas minősítésű nádas területe rehab*: egy évi felmérés szerint rehabilitálásra megjelölt területek (v.ö.: TNMrendeletek); itt már nem térképeztük külön 2. táblázat A évi növényzetfelmérés és nádasminősítés összesített területadatai 43

44 8. ábra Térképezési kategóriák területe a jogi partvonalon belül a Balaton nyíltvíz-felület nélkül, (ha; %) A jogi partvonalon belüli ábrán nem tüntettük fel az ha-nyi Balaton nyílt vízfelület, mivel az ábrázolhatatlanná tette volna a többi kategóriát, míg a jogi pv-n kívül a kultúrterületeket és a no data területeket (összesen 5028 ha) hagytuk ki. 9. ábra Térképezési kategóriák területe a jogi partvonalon kívül a "no data" és kultúrterületek nélkül, (ha; %) 44

45 A jogi pv-n kívül a partközeli természeti területek (a kultúrterületek és a no data területek: összesen 5028 ha nélkül) összesen 1262 ha-t tesznek ki. Ennek 64%-a, 826 ha az egyéb kategóriába tartozik. A fennmaradó hányad gyakorlatilag a minősített állományok össz. területe (457 ha), mivel a többi kategória részesedése elhanyagolható. Legnagyobb területe a III.B kategóriának van (215 ha, 17%), amit a IV.B (103 ha, 8%), majd az V.B (53 ha 4%) követ. A II.B kategória területe 55 ha (4%), az I. kategóriáé 27 ha (2%) volt. A Balaton parti sáv természeti területeinek növényzet-változásai a 2004/2005. és a évi felméréshez viszonyítva A évi növényzetfelmérés és -minősítés határvonalai, a felmérés, kiértékelés határa, a jogi partvonal alkalmazása, az alkalmazott minősítő módszer, a kategóriák stb. mind megegyeznek a megelőző két felmérés ugyanazon paramétereivel, így a és a 2004/2005. évi felmérés eredményeivel minden további nélkül összevethetőek. Ami eltérés volt a két megelőző felmérés légifotó-anyaga, és a határoló vonalak között, azokat már a értékelés során kiküszöböltük, a teljes digitális dokumentációt egy adatbázisba rendezve és aktualizálva. Ily módon a három felmérés közötti eltérések valóban a természeti területeken bekövetkezett változásoknak tulajdoníthatóak, nem pedig módszertani különbözőségnek. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert éppen az előző térképezés értékelése során kellett szembesülni azzal, hogy a korábbi nádasfelmérésekről megjelent publikációkban a módszertani eltérésekre visszavezethetően jelentek meg olyan területadatok, amelyek összehasonlításra felülvizsgálat nélkül nem alkalmasak (Pomogyi szerk , 2011a). A három felmérés összesített területadatait 3. táblázat tartalmazza, ill. a ábrák szemléltetik. Az adatok alapján megállapítható, hogy fentieknek megfelelően, mindhárom felmérésben mintegy ha (657,53 km 2 ) területet térképeztünk a jogszabály szerinti kiértékelési határon belül. Ebben magának a Balatonnak a növénymentes nyílt vízfelülete a 2004/ évi térképezés sorrendjében ha volt, azaz a 2. térképezésre összességében 48 ha-ral, a jelenlegire pedig 276 ha-ral volt kevesebb mint a megelőző felmérés során. A változások a növényzet bizonyos fokú átrendeződésének tulajdoníthatóak, nem pedig a tóterület feltöltésének (bár ilyenre is akad példa kisebb-nagyobb partközeli részen). Más szemszögből nézve, az adatokból az látszik, hogy a jogi pv-on belül a Balaton nyíltvízfelület nélküli térképezett kategóriák össz.területe a 2004/2005. évi, kerekítve 1400 ha-ról a következő felmérésre 1445 ha-ra emelkedett, ami azonban még nem túlzottan jelentős. A jelenlegi térképezésre az összterület 1722 ha-ra emelkedett, közel 280 ha-ral az előzőhöz képest. És nyilvánvalóan, a Balaton növénymentes nyílt vízfelülete kb. ugyanennyivel csökkent (ld ábra). 45

46 3. táblázat A legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés összesített területadatai Jogi partvonalon belül Jogi partvonalon kívül felmérés ideje 2004/ / / / / /2017 kód/megnev. terület (ha) terület (ha) 22/1998. szerint minősített növényzet területe 1a 59,0 15,0 19,2 1b 311,0 329,1 69,5 109,0 93,2 26,8 2a 56,0 29,7 40,4 1,0 2b 226,0 219,3 233,2 46,0 42,6 55,0 3a 121,0 138,3 113,3 6,0 1,0 0,5 3ab 19,8 63,7 3b 258,0 267,4 419,4 98,0 166,5 215,0 4a 97,0 102,6 100,2 2,0 0,7 3,3 4ab 12,8 19,1 1,1 0,1 4b 28,0 12,1 48,8 90,0 29,1 102,6 5a 59,0 79,8 66,7 1,2 0,9 5ab 4,3 0,01 5b 11,0 4,6 4,0 75,0 76,4 52,6 v_ni* 3,6 sum 1-5.o nem minősített természeti terület növényzete gyékény 30 36,4 7,5 0,04 0,16 0,27 káka 2,56 3,7 1,5 hínár 0,75 5,5 171,3 0,7 3,48 v_5a 11,1 87,0 1,72 v_gy>90% 10,8 0,04 v_gy>50% 4,1 v_k 0,0 egyéb ,7 105, sum nem min , nem természeti terület vagy nem térképezett rehab* 2,5 0,8 zátony 0,9 16 0,06 no data vízfelület ,9 7 7,53 kultúrter. 8,1 15, sum ÖSSZESÍTÉS 22/1998. szerint minősített növényzet területe 1-5.o v_ni* 3,6 nem minősített természeti terület növényzete gy-e nem természeti terület vagy nem térképezett r-ku mindösszesen térképezett terület jb+jk sum v_ni*: a 2016/2017. évi minősítésre szándékosan kivágott magas minősítésű nádas területe rehab*: egy évi felmérés szerint rehabilitálásra megjelölt területek (v.ö.: TNM-rendeletek) v_k megoszlása: jb v Bal_nyv v_balnyv_nélkü 3, Bal_nyv(km2) 580,35 580,09 578,00 46

47 10. ábra A legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés összesített területadatai A területnövekmény nyilvánvalóan nem egyetlen kategória változására vezethető vissza, hanem több akár ellentétes irányú változás együttes hatásának következménye. Az egyes térképezési kategóriák területváltozásának irányát (növekedés vagy csökkenés) és ha-ban kifejezett abszolút értékét a jogi partvonalon belül az egyes felmérések között a következő 4 ábra mutatja be, a jogi partvonalon belül, ill. kívül. A 10. ábrán is jól érzékelhető, hogy a jogi partvonalon belül jelentősen nőtt a III.B kategóriába tartozó növényzet területe (152 ha-ral az előző felméréshez képest), mégis, a minősített kategóriák össz.területe (a lilával jelölt gyékényesig) valamelyest csökkent (mintegy 30 ha-ral). Ez főleg annak tudható be, hogy az előző felméréshez képest 260 ha-ral csökkent az I.B kategória területe ( ábra). A területcsökkenés a III.B növekményen túl, gyakorlatilag még a III.AB és IV.B kategóriák területének növekedésében realizálódott: azaz az I.B kategória jelentős minőségromlása következett be. Ez a minőségromlás elsősorban a nádasok elgyékényesedésének tulajdonítható: a rendszeres aratás elmaradása miatt és a tartósabb magasabb vízszintek hatására a nád kevésbé tud megújulni, a gyékény mindinkább kiszorítja. Az ábrán még a hinarasok és a korábbi alacsony minőségi kategóriába tartozó (V.) nádasok helyén és másutt is kialakult növénymentes vízfelületek növekménye szembetűnő. Mindezen változások eredőjeként alakult ki az 1722 ha-ra emelkedett növényzettel borított össz.terület a jogi partvonalon belül. A jogi partvonalon kívüli területeken a 10. ábrán elsősorban az látható, hogy a 22/1998. szerint minősített növényzet össz.területe a legutóbbi két felmérés között kb. 10%-kal növekedett (412 ha-ról 457 ha-ra). Ez ugyancsak több változás eredője: csökkent az I.B területe (93 ha-ról 27 hara), nőtt a III.B és IV. B osztály területe (előbbi 166-ról 215 ha-ra, utóbbi 29-ről 103 ha-ra). De csökken az egyéb kategória területe is, 902-ről 826 ha-ra (12. ábra). Ez utóbbi kategória is több változás végeredménye lehet: a vízszintemelkedések hatására egyfelől visszaszorulnak a szárazföldi, gyakran adventív és agresszívan terjedő (özönnövények) gyomnövények a természeteshez közelálló növénytársulások jellemző fajainak javára tolódnak el a dominanciaviszonyok. 47

48 11. ábra Az egyes térképezési kategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon belül (ha) 12. ábra Az egyes térképezési kategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon kívül (ha) Másfelől, az emberi beavatkozások következtében nő a kultúrterületek (kód: ku) részesedése a természeti területek ( e = egyéb és esetleg a no data ) rovására. 48

49 Kiemelve a minősítési kategóriákat, azok területváltozásait és a változások tendenciáit a jogi pvn belül és kívül a következő 4 ábra szemlélteti ( ábrák). 13. ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon belül (ha) 14. ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon belül (ha) 49

50 15. ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon kívül (ha) 16. ábra A minősített nádaskategóriák területváltozása a legutóbbi három növényzetfelmérés és nádasminősítés során a jogi partvonalon kívül (ha) A 3. táblázatban és a ábrán feltüntetett adatokat elemezve, az alábbi legfontosabb megállapítások tehetők: A 22/1998. (II.13.) Korm.rend. szerint minősített, 1-5 osztályba sorolt nádasok össz.területe a Balaton jogi partvonalon (pv) belül 1205 ha volt, a jogi partvonalon kívül pedig 457 ha. 50