MUNKADOKUMENTUM- TERVEZET

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság MUNKADOKUMENTUM- TERVEZET a spanyolországi tulajdonjogokkal és a tengerparti övezetekről szóló évi spanyol törvénnyel foglalkozó munkacsoport tanácskozásairól, beleértve a március i tényfeltáró látogatást is Petíciós Bizottság A spanyolországi küldöttség tagjai: Angelika Werthmann Marta Andreasen Margrete Auken Peter Jahr Rainer Wieland Kísérő képviselők: Dolores García-Hierro Caraballo Carlos José Iturgaiz Angulo Willy Meyer (ALDE) (a küldöttség vezetője) (ECR) (Verts/ALE) (PPE) (PPE) (S&D) (PPE) (GUE/NGL) DT\ doc PE v03-00 Egyesülve a sokféleségben

2 A munkacsoport további tagjai: Michael Cashman, Giles Chichester, Vicente Miguel Garcés Ramón, Edward McMillan-Scott, Nikolaos Salavrakos, Jarosław Leszek Wałęsa PE v /35 DT\ doc

3 Bevezető megjegyzések E jelentés elsősorban a Petíciós Bizottság tagjainak márciusi madridi látogatására összpontosít, ám olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek sok éve megbeszélés és vita tárgyát képezik a Petíciós Bizottságon belül. E kérdések egyrészt az európai polgárok és lakosok többsége által elengedhetetlennek és alapvetőnek tartott, az otthonukhoz és a tulajdonukhoz való joggal, másrészt pedig az életterüket adó környezettel kapcsolatosak. A tengerparti övezetekről szóló évi spanyol törvény alkalmazása során tapasztalt jogtalanságról, önkényességről és szabálytalanságokról beszámoló petíciók hosszú jegyzékét e jelentés melléklete tartalmazza. Tulajdonképpen az előző parlamenti ciklus vége felé kezdtek beérkezni a Parlamenthez a számos dokumentummal alátámasztott állítások, amikor a bizottság épp a későbbi Aukenjelentés kidolgozásának folyamatában volt. A Parlament által 2009 márciusában elsöprő többséggel megszavazott, a kiterjedt spanyolországi urbanizáció hatásáról szóló jelentéshez kapcsolódó állásfoglalásban szerepelt a következő lényeges bekezdés is: 22. elismeri és támogatja a spanyol hatóságok erőfeszítéseit, amelyek a part menti környezet védelmére és adott esetben a part menti környezet helyreállítására irányulnak olyan módon, hogy lehetővé váljon a biológiai sokféleség és a honos állat- és növényfajok megújulása; és ebben az adott összefüggésben felhívja őket, hogy sürgősen vizsgálják felül és szükség esetén dolgozzák át a part menti övezetekről szóló törvényt annak érdekében, hogy védelmezzék a törvényes háztulajdonosok és azok jogait, akik kis telkekkel rendelkeznek a part menti övezetekben, amelyek nem gyakorolnak hátrányos hatást a part menti környezetre; hangsúlyozza, hogy ez a védelem nem illeti meg azokat a fejlesztéseket, amelyeket spekulatív vállalkozási célra hoztak létre, és amelyek nem tartják tiszteletben az EU alkalmazandó környezetvédelmi irányelveit; vállalja, hogy az illetékes spanyol hatóságoktól kapott válaszok fényében felülvizsgálja az ebben a tárgyban benyújtott petíciókat; 1 Ennek hátterét az említett jelentés alábbi preambulumbekezdései adták: O. mivel a spanyol hatóságok tavaly iránymutatásokat adtak ki a part menti övezetekről szóló, évi törvény alkalmazásáról, amelyet évekig figyelmen kívül hagytak, és ezalatt jelentős környezeti károkat okoztak Spanyolország part menti területein; mivel még a jelenlegi iránymutatások sem írnak elő egyértelmű végrehajtási intézkedéseket, amelyeket az érintett helyi és regionális hatóságoknak be kell tartaniuk, és mivel a beérkezett számos új petíció tanúbizonyságot ad az iránymutatások visszamenőleges tartalmáról, valamint a magánszemélyek jogszerűen megszerzett tulajdonának, az ilyen tulajdonhoz való joguknak és jogaik öröklés útján való átruházhatóságának önkényes lerombolásáról és eltörléséről, P. mivel tekintettel a demarkációs vonalak jelenlegi fekvésére az érintettek körében megerősödött az a benyomás, hogy azt például Formentera szigetén önkényesen határozták meg a külföldi tulajdonosok terhére, 1 Jelentés a Spanyolországban zajló kiterjedt urbanizáció által az európai polgárok egyéni jogaira, a környezetre és az EU jogának alkalmazására gyakorolt hatásról, a beérkezett petíciók alapján (2008/2248(INI)). A jelentés hivatkozik a Jogi Bizottság, valamint a Jogi Szolgálat véleményére is. DT\ doc 3/35 PE v03-00

4 Q. mivel a part menti övezetekről szóló törvény aránytalan hatást gyakorol az ingatlantulajdonos magánszemélyekre, akiknek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani, ugyanakkor nem elégséges a part menti rombolás tényleges elkövetőivel szemben, akik sok esetben felelősek voltak a túlzott városfejlesztésért a part menti övezetekben, beleértve az üdülőhelyeket is, és akik okkal tudhatták, hogy mindig is a szóban forgó törvénnyel ellentétesen jártak el, A Petíciós Bizottság 2010-ben két alkalommal, majd 2011-ben ismét felkérte a petíciók benyújtóit, hogy ügyük megvitatása érdekében a Bizottsággal és a spanyol hatóságokkal egyetemben vegyenek részt a bizottság ülésein. A bizottság nem találta kielégítőnek az írásbeli választ, amelyet július 6-án az illetékes miniszter, María Elena Espinosa Mangana az évi törvény alkalmazásával kapcsolatban felmerült kérdésekre adott, ezért folytatta a tárgyban végzett munkáját. Miközben a bizottságon belül ilyen jellegű viták és megbeszélések folytak, a tágabb színtéren épp a nemzetközi pénzügyi válság zajlott, valamint a spanyol ingatlanpiac és a spanyol bankrendszer jelentős részének összeomlása, különösen regionális szinten. A téma érzékeny és vitatott jellege sem gátolta azonban a Petíciós Bizottságot a petíciók további vizsgálatában. A vizsgált dokumentumok összetettségére és érzékeny jellegére tekintettel viszont november i ülésén a bizottság úgy határozott, hogy a spanyolországi tulajdonjogokkal és a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvénnyel ( Ley de Costas ) foglalkozó különleges informális munkacsoportot hoz létre. A munkacsoport 2012 márciusában kezdte meg tevékenységét, és azóta nyolc alkalommal ülésezett. A bizottság elnöke 2012 januárjában levelet intézett az új spanyol mezőgazdasági, élelmezési és környezetvédelmi miniszterhez, D. Miguel Arias Cañetéhez, amelyben tájékoztatta, hogy a bizottság érdeklődést tanúsít a tengerparti övezetekről szóló törvény reformjára irányuló új kormányjavaslat iránt (amelyet a miniszter január 13-án jelentett be), miközben néhány aggodalmának is hangot adott áprilisában a tengerparti övezetekről szóló törvény kérdésében illetékes minisztérium főigazgatója az informális munkacsoport ülésén tett nyilatkozatában felvázolta a kormány reformra irányuló javaslatait, és válaszolt a képviselők kérdéseire. Ezt júliusban egy levél követte, amely csatoltan tartalmazta a munkacsoport tagjainak körében is kiosztott új előzetes törvénytervezetet. Tekintve a felvetett kérdések számát, a munkacsoport úgy döntött, hogy kérdőívet készít, amelyben a petíciók benyújtói által ismertetett számos érv is visszaköszön, hogy azt a későbbiekben észrevételezés és válaszadás céljából elküldjék a minisztériumnak, mivel a képviselők több kulcsfontosságú területtel kapcsolatos aggodalmait továbbra sem sikerült eloszlatni. A kérdőívet június 25-én küldték el, miután a munkacsoport és a koordinátorok ülése megvitatta azt. A kérdőívre adott válaszokkal e dokumentum a későbbiekben foglalkozik. A munkacsoport tagjai biztatónak tartották, hogy a spanyol hatóságok szemmel láthatólag hajlandóak voltak párbeszédet folytatni velük a kérdésben. A hatóságokkal való további 1 Erminia Mazzoni levele, január 8., nyilv. sz.: GEDA PE v /35 DT\ doc

5 megbeszélésekre tett számos kísérlet ellenére azonban csak csekély mértékű kapcsolattartásra került sor, mielőtt február 26-án végül megérkezett a kérdőívre adott válasz. Időközben érintettségük okán a petíciók benyújtói több nem kormányzati szervezethez hasonlóan folyamatos kapcsolatban álltak a bizottsággal és a munkacsoporttal, és gondoskodtak a képviselők tájékoztatásáról a spanyolországi jogszabálytervezettel kapcsolatos fejlemények és tárgyalások vonatkozásában. A bizottság emellett tudomást szerzett arról, hogy az évi törvény alapján otthonokat romboltak le egyes tengerparti területeken. A bizottság moratóriumot kért, ennek ellenére a bíróságok a minisztérium közbelépése nélkül alkalmazták és végrehajtották a törvényt. A reformra irányuló javaslatok A tengerparti övezetekről szóló évi spanyol törvény reformjának célja, hogy nagyobb jogbiztonságot teremtsen a spanyol tengerparti területeken korábban ingatlannal rendelkező személyek számára, és biztosítsa a tengerparti környezet fokozott védelmét. E kérdés mindig is kiemelt jelentőségű volt a bizottság számára, mivel az évi törvényt köztudottan helytelenül és önkényesen alkalmazták a hatóságok szerint ezért is van szükség a reformra. Az előzetes tervezetben a spanyol kormány ismertette a közterület általa pontosabbnak ítélt fogalommeghatározását. A közterület fogalma szintén alapvető fontosságú elem, mivel az egyének tulajdonjogi jogosultságait korlátozza. A tervezet emellett javasolta, hogy orvosolják az ingatlan-nyilvántartás számos hiányosságát, valamint javítsák mind a birtoklási időre, mind pedig a tulajdonjog átruházására vonatkozó feltételeket. A Mezőgazdasági, Élelmezési és Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára világos indokolást nyújtott a képviselők számára, amely szerint szükség volt a jelenlegi rendszer alapos felülvizsgálatára. Az (1988. évi) előző törvény az említett indokolás szerint olykor elnéző volt a környezetvédelmi szempontból elfogadhatatlan helyzetekkel szemben, és a reform célja, hogy hatékony eszköze legyen a közterületnek minősülő tengerparti sáv megóvásának, és biztosítsa annak szélesebb közönség általi használatát. Az indokolásban szó esett olyan intézkedésekről, amelyek révén a központi hatóságok felléphetnek a helyi hatóságok által esetlegesen hozott minden olyan intézkedéssel szemben illetve ténylegesen megakadályozhatják azokat, amelyek veszélyeztethetik a közterületnek minősülő tengerparti sáv vagy a szolgalmi terület épségét. Javaslat született a városi strandok, valamint a védett vagy a vidéki területek melletti természetes strandok közötti különbségtételre is. Az előzetes törvénytervezet egyúttal az érintett területeken található lakóhelyek energiahatékonyságának és víztakarékosságának növelését célzó intézkedéseket is tartalmazott. A törvénytervezet elismerte, hogy problémák merültek fel a tulajdonjogi rendet érintő jogbiztonsággal kapcsolatban, ami bizalmatlanságot és zavart keltett 1. A petíciók benyújtóinak és a bizottsági tagok többségének szemében ez eufémizmus, de legalábbis a valóság szépítése. A kérdés emellett politikai és alkotmányos szempontból is bonyolult. A hatalom decentralizálása és a regionális kormányok által az önkormányzati hatóságokra hallgatólagosan, de nyilvánvalóan átruházott túlzott hatáskör nyomán számos 1 Az előzetes törvénytervezet indokolása, III. fejezet. DT\ doc 5/35 PE v03-00

6 helyi tanács visszaélhetett a szerepével, amikor olyan tömeges beépítési programokat hagyott jóvá, amelyek nem gondoskodtak megfelelő vagy elégséges felügyeletről, és amelyek eredményeként az ingatlanügynökségek és tanácsadóik számos ártatlan lakásvásárlót használtak ki vagy vezettek félre. Ehhez sokak által kiterjedtként jellemzett korrupció, valamint a politikai hatóságok és az építőipar közötti összejátszás társult. A képviselők figyelmét felhívták arra, hogy az új jogszabálytervezet oly módon járulna hozzá az ilyen tisztességtelen gyakorlatok megszüntetéséhez legalábbis a tengerparti övezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó szűk területen, hogy mindenki által betartandó új és sokkal egyértelműbb iránymutatásokat határoz meg. Ez a lakástulajdonosok, a jövőbeli vásárlók és az építőipar számára amelynek képessé kell válnia arra, hogy elinduljon a fenntarthatóbb fejlődés útján egyaránt előnyös lenne. Emellett a felvázolt környezetvédelmi rendelkezések nyilvánvaló célja az volt, hogy megőrizzék és megóvják a természeti környezet azon övezeteit, amelyek az évekig tartó korlátlan pusztítást követően még megmaradtak 1. Figyelembe kell azonban venni egy fontos, részben továbbra is megoldatlan kérdést, amely magához a tulajdonhoz való alapvető jogot érinti. A helyzetet leegyszerűsítve, az ügyben a tulajdonjoggal kapcsolatos két alapvetően ellentétes koncepció áll egymással szemben: a spanyol kormány nem ismeri el a tengerparti övezetben épített házak esetében fennálló tulajdonjogot, ehelyett inkább koncesszióként tekint azokra. Míg az évi jogszabály értelmében a koncessziók 30 évre szóltak, az új javaslat alapján bizonyos körülmények között 75 évre hosszabbítanák meg azokat. A petíció benyújtói azonban akik közül sokan 1988 előtt vásároltak ingatlant vagy örökölték meg a generációk óta családjuk tulajdonában lévő ingatlant úgy vélik, hogy teljes körű tulajdonjoggal kell rendelkezniük, amelyet adásvételi szerződések is bizonyítanak. A petíciók benyújtói ezért elfogadhatatlannak tartják azokat a javaslatokat, amelyek megfosztják őket e szerzett jogoktól, annál is inkább, mert ezt visszamenőleges hatállyal teszik. A koncessziók odaítélésének rendszerét felülvizsgálták, és amint azt korábban említettük a koncessziók időtartamát legfeljebb 75 évre meghosszabbították, átruházásuk pedig ezentúl törvényes öröklés vagy a tulajdonos élete során történő ajándékozás útján engedélyezett, feltéve, hogy arról négyéves határidőn belül értesítik a hatóságokat (halál esetére szóló vagy élők közötti jogügylet). E ponttal kapcsolatban a képviselők kérdéseire adott válaszában a minisztérium az alábbiak szerint pontosította érvelését: A tengerparti határsáv kijelölése után az államot illeti meg a tulajdonjog és az ingatlanhoz való jog, a kijelölésre pedig oly módon kerül sor, hogy az ingatlan-nyilvántartásban szereplő bejegyzés nem írhatja felül a kijelölés által érintett ingatlanok közterületté való minősítését 2. A korábban fennálló tulajdonjoguk iránti igényt támasztó magántulajdonosoknak ezért csupán koncesszió formájában nyújtanak 1 Emlékeztetni kell arra, hogy e törvény az évi törvényhez hasonlóan a tengerparti övezeteknek kizárólag a dagály idején a tenger által elért ponttól (az ismert legnagyobb viharok esetén a hullámok által elért legtávolabbi ponttól) számított legfeljebb 100 méterig terjedő részét érinti, a tengerparti régió beljebb fekvő szárazföldi területeit azonban nem. A törvény nem tesz említést az elpusztult természeti övezetek helyreállításáról. 2 A 17. sz. kérdésre adott válasz. PE v /35 DT\ doc

7 kompenzációt; a közérdek elsőbbséget élvez a magánszemélyek jogaival szemben 1. A közterületnek minősülő tengerparti sávban található földterületre vonatkozó tulajdoni jogcímmel rendelkezők ezért az új törvény értelmében haszonélvezeti joggal rendelkeznek, és a hatóságnál kell kérniük a koncesszió hasznosítását, amelyért egyúttal díjat is kell fizetniük. Meg kell jegyezni, hogy biztosítékokat vezettek be a tengerparti övezetekben működő, potenciálisan szennyező iparágakkal szemben, amelyek meglévő koncesszióinak meghosszabbítására csak akkor kerülhet sor, ha erről a regionális környezetvédelmi ügynökség kedvező jelentést készít. A törvény célkitűzése, hogy a határsáv kijelölése egyértelmű legyen, és ezentúl kötelező lesz nyilvántartásba venni a közterületnek minősülő tengerparti sávon található földterületeket annak érdekében, hogy az ingatlan-nyilvántartás a partok tényleges helyzetét tükrözze az évi törvénynek ezt nyilvánvalóan nem sikerült elérnie. A javaslat szerint a nagyobb átláthatóság érdekében az ingatlan-nyilvántartásban széljegyzetként kell feltüntetni a határsáv-kijelölés által érintett lakóhelyeket. A szolgalmi területeken fekvő ingatlanok tulajdonosai ezentúl elvégezhetik az ingatlan javítását és korszerűsítését, feltéve, hogy nem növelik az épület méretét, alapterületét vagy magasságát. A javaslat szerint nyilatkozniuk kell az energiahatékonysági és víztakarékossági követelményeknek való megfelelésükről. A javaslat létrehozza a kulturális érdekű, valamint a közterületnek minősülő területek külön jogi keretét. Az ilyen területeken belül fekvő beépítetlen övezeteket továbbra sem építhetnék be, és építési tilalom vonatkozna a javasolt új lakó- vagy szállodaépületekre. 2 A felülvizsgált jogszabály célkitűzése emellett a tengerpart fenntartható védelme és javítása. A kormány nemcsak a Földközi-tenger partvidékének védelmét célzó Barcelonai Egyezmény rendelkezéseinek, hanem a Ramsari Egyezmény és az uniós irányelvek nevezetesen az élőhelyvédelmi irányelv és a Natura 2000 hálózatra vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartására is vállalkozik. A környezetvédelmi szervezetek ugyanakkor aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy az új törvény valójában komoly visszalépést jelent a tengerparti területek védelme terén, mivel potenciálisan lehetővé teszi a fontos ökoszisztémák, így például a sós mocsarak és a dűnerendszerek pusztulását, valamint azt, hogy 100 méterről mindössze 20 méterre csökkenjen a torkolatok és a riák menti védelmi sáv szélessége 3. Madridi küldöttség november 21-én az informális munkacsoport levelet intézett a bizottság elnökéhez, amelyben felvázolta a megalakulása óta eltelt kilenc hónap alatt végzett munkáját, és kérte, 1 A kormány a spanyol alkotmány 132. cikkére és 33. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának márciusi ítéletére hivatkozik. 2 A 22. sz. kérdésre adott válasz. 3 A munkacsoport tagjaihoz intézett, október 30-i levél (Amigos de la Tierra, Ecologistas en Acción, Greenpeace, SEO/Birdlife [spanyol ornitológiai társaság], Természetvédelmi Világalap és GOB). DT\ doc 7/35 PE v03-00

8 hogy mihamarabb szervezzenek tényfeltáró látogatást Madridba 1. A hivatalos látogatást azonban csak március ére engedélyezték 2. Amikorra a küldöttség megérkezett Madridba, a kormány már elfogadta az új jogszabálytervezetet, azt az alsóház is megvitatta, és már csak arra vártak, hogy a tervezetet a spanyol parlament felsőháza is jóváhagyja. A spanyol parlament nem reagált a Környezetvédelmi Bizottság elnökével tartandó találkozóra irányuló megkeresésekre. Ugyanakkor a petíciók benyújtói közül több olyan személlyel is részletes megbeszéléseket sikerült folytatni, akik eljöttek Madridba, hogy találkozzanak a küldöttséggel: Pablo Saavedra Inarajával, valamint a Tengerparti és Tengeri Fenntarthatóság Igazgatóságánál dolgozó vezető beosztású kollégáival, továbbá a No a Nuestra Costa elnevezésű platform keretében csoportosuló, e kérdésben a Petíciós Bizottsággal már korábban is kapcsolatban álló környezetvédelmi szervezetekkel. A petíció benyújtói: március 21-én a küldöttség nyílt találkozót szervezett számos petíció benyújtójával, akik közül néhányan folyamatos kapcsolatban álltak a bizottsággal azóta, hogy részt vettek annak brüsszeli ülésén. Ez alkalommal inkább az volt a cél, hogy értékelést készítsenek, és felmérjék a petíciók benyújtóinak új jogszabályra adott reakcióját, semmint hogy mélyrehatóan megvizsgálják az egyes ügyeket, jóllehet ez óhatatlanul szintén szükségesnek bizonyult annak érdekében, hogy rávilágítsanak a tengerparti övezetekről szóló megreformált törvénnyel szemben felhozott vádakra. A petíciók benyújtói mind úgy vélték, hogy törvényes tulajdoni jogcímmel rendelkeznek ingatlanuk felett; a becslések szerint személyt érinthet közvetlenül e jogszabály. A petíció benyújtói rámutattak arra, hogy a spanyol tengerparti környezet kiterjedt részei különösen a Földközi-tenger partján és a szigeteken drámaian és helyrehozhatatlanul elpusztultak, noha nem a kisebb ingatlannal rendelkező egyének miatt, hanem a tengerparti övezetekről szóló eredeti törvény évi elfogadását követően hosszú éveken át zajló spekulatív építkezések miatt, amit csak tovább súlyosbított a politikai hatóságok tétlensége és gyakran korrupt gyakorlata. Alkalmazása során az eredeti törvény nem bizonyult céljának megfelelőnek, és igen komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy utódja meg tud-e felelni a tengerparti környezet védelmével kapcsolatos feladatának, és még inkább a kisebb ingatlantulajdonosokat megillető törvényes jogok tiszteletben tartásának (közülük többen spanyol állampolgársággal nem rendelkező, az uniós jog által biztosított, mozgáshoz és letelepedéshez való szabadságukkal élő uniós állampolgárok). A petíciók benyújtói közül több spanyol állampolgár is rámutatott az otthonuk közelében történt súlyos visszásságokra: miközben új városfejlesztésekre került sor, addig lebontottak egy olyan, a parttól távolabb eső házat, amely hat generáció óta ugyanazon család 1 Angelika Werthmannak, a munkacsoport vezetőjének Erminia Mazzonihoz intézett levele: GEDA Ref: februárjában Madridban a munkacsoport két tagja ugyanakkor informális keretek között találkozott a petíciók benyújtóival, valamint több spanyol parlamenti képviselővel. PE v /35 DT\ doc

9 tulajdonában volt (395/2010. számú petíció). Egy másik esetben az állam alacsony áron értékesített elkobzott ingatlanokat. A petíciók benyújtói közül a jelenlévők többsége megerősítette azon álláspontját, hogy a számukra haszonélvezeti jogot, illetve az ingatlan javításának jogát biztosító koncesszió még akkor sem tekinthető egyenlőnek jogaik teljes körű tiszteletben tartásával, ha azt 75 évre meghosszabbították, mivel e koncesszió miatt lényegében lehetetlenné vált ingatlanjaik értékesítése, hacsak nem az eredetinél jóval alacsonyabb piaci áron. Továbbá a jogszabály értelmében a hatóságok jogosultak a koncesszió teljességgel önkényesnek tekinthető visszavonására, majd pedig akár az ingatlan minden igazolható ok nélküli lerombolására is. A petíció benyújtói különböző példákkal ismertették a tengerparti magántulajdonok lerombolását, amelyekre egy tengerparti sétány a teljes övezet természeti környezetét elpusztító kiépítése érdekében került sor. Egy másik petíció benyújtója saját immáron bontásra ítélt családi házáról mesélt, amelyet 1899-ben építettek egy 14 kilométer hosszan elterülő hegyfok menti tengerparti területen. A petíció benyújtójának ingatlanát megfelelő kompenzáció nélkül tervezik kisajátítani (174/2008. számú petíció). Egy másik petíció benyújtója rámutatott arra, hogy a saját és szomszédjai otthona a tengerparti homok kitermelése és más, a strand területén végzett ráadásul az Európai Unió által finanszírozott hidraulikus munkák eredményeként a tengerparti övezet határain belülre került, ezért most közterületnek minősül, jóllehet tengerre néző ingatlanuknak az 1980-as években történő jogszerű vételekor ez az állapot még nem állt fenn (119/2009. számú petíció). Esetükben is felmerül a kártalanítás nélküli lebontás kockázata. Az évi törvény szerinti önkényes gyakorlatokat a Kanári-szigetekhez és Tenerife Cho Vitóhoz kapcsolódó példák útján is kifogásolták (274/2009. számú petíció), ahol a régi halászkunyhókban élő teljes helyi közösséget kilakoltatták, házaikat pedig lerombolták anélkül, hogy ez bármilyen kézzelfogható személyes vagy környezetvédelmi előnnyel járt volna. A petíciók benyújtói bíztak azokban a hamis dokumentumokban, amelyeken a jogaikat sértő és megtagadó bürokratikus és politikailag motivált határozatok alapultak. E körülményekre tekintettel nehéz továbbra is megbízni az ország törvényeiben és azok tisztességes alkalmazásában. A valenciai kikötő bővítésének eredményeként és a homokdűnék elbontását követően több, El Salerben fekvő otthon került a tengerparti övezetekről szóló törvény rendelkezéseinek hatálya alá, ami e házak elöntéséhez, elkobzásához és lerombolásához vezet majd (606/2009. és 1499/2009. számú petíciók). Egy másik petíció benyújtója arról számolt be, hogy saját közössége mennyire tehetetlennek érzi magát a tengerparti övezetben és az övezet fejlesztésében érdekelt társaságok alkalmazásában álló nagyhatalmú jogászok befolyásával szemben, akik a tengerparti területen álló házaik lebontására törekednek (881/2009. számú petíció). Santa Polában tiltakozásokra került sor, mivel a bárok és éttermek fennmaradhattak, miközben embereket fosztottak meg otthonaiktól. Az idegenforgalmi ágazaton belül megjelenő helyi pénzügyi érdekek nyomására a bíróságok nem léptek fel a lakástulajdonosok jogainak védelmében. Több példával is alátámasztották, hogy az évi törvény nem akadályozta meg a házak lerombolását, helyükön pedig szállodák építését, különösen a Baleár-szigeteken és a Kanári-szigeteken (494/2010. és 678/2012. számú petíciók). A murciai Mazarrón-sziget vonatkozásában további példákkal ismertették, hogyan minősítették a DT\ doc 9/35 PE v03-00

10 helybéliek otthonait közterületté, miután egy kikötői fejlesztés felszámolta a strandot, az érintett 39 ház pedig mostanra elveszítette piaci értékét, és immáron a közterületekre vonatkozó, visszamenőlegesen megállapított feltételek hatálya alá tartozik. A petíció benyújtói Baszkföldtől Cádizig arról számoltak be, hogy a helyiek most otthonaik közterületté minősítésével és a koncesszióik visszavonásának komoly kockázatával néznek szembe, jóllehet korábban ők tartották rendben a tengerpartot és tisztították meg a strandokat. Attól tartanak, hogy a korábban eurós piaci értékű családi magánházak mára gyakorlatilag értéktelenné váltak (103/2009. számú petíció). A bíróságok számos ilyen esetben szemmel láthatóan nem léptek fel a polgárok jogainak megóvása érdekében. A jelek szerint az Empuriabravában (296/2009. számú petíció) élők képezik az egyetlen olyan csoportot a petíciók benyújtóinak körében, akiket kedvezően érint az új jogszabály, mivel az otthonaiknak helyet adó, a parthoz közeli belvízi utak mentén fekvő különleges területre eseti mentességet alkalmaznak majd, 11 további meghatározott területtel egyetemben. A petíciók benyújtói közül egyesek azonban úgy érzik, hogy megkülönböztető lehet e területek egyértelmű kritériumok nélkül történő kijelölése. A hatóságok: * * * A küldöttség március 22-én reggel találkozott a hatóságokkal a Mezőgazdasági, Élelmezési és Környezetvédelmi Minisztériumban. Bevezető nyilatkozatában a tengerparti ügyekért felelős főigazgató, Pablo Saavedra rámutatott arra, hogy az új jogszabály elfogadását elsősorban az motiválta, hogy megoldást kellett találni az évi törvény alkalmazásából fakadó problémákra és kellemetlen tapasztalatokra. Állítása szerint a jogszabály előkészítése során a minisztérium figyelembe vette az Európai Parlament álláspontját, és a jogszabállyal kapcsolatban nyilvános konzultációra is sor került. Pablo Saavedra arra is rámutatott, hogy miután a parlamentben benyújtott módosítások megvitatását követően május végén elfogadják a tengerparti övezetekről szóló törvényt átdolgozó új jogszabályt, sort kell keríteni egy jelenleg előkészítés alatt álló kiegészítő rendelet megvitatására, amely tovább pontosítja a tulajdonnal kapcsolatos jogbiztonság fogalmát. A főtitkár erről nem nyújtott részletesebb információkat, azt azonban elmondta, hogy a rendeletet 2013 végéig kell elfogadni, és akkorra tekinthető majd megoldottnak e kérdés. Pablo Saavedra szerint a kormány megpróbált egyensúlyt teremteni a különböző érdekek között olyan formában, amely megóvja a tengerpartot, ugyanakkor pedig mindenki számára lehetővé teszi, hogy azt közterületként élvezhesse. Saavedra úr számos dolgot megismételt azok közül, amit e jelentés fentebb említ a reformjavaslatok vonatkozásában, és részletesebben is taglalt néhány főbb kérdést, nevezetesen a városi és a természetes strandok közötti különbségtételt, amelyet egyes képviselők megkérdőjeleztek, mivel nem került sor sem a 20 méteres szolgalmi területekre alkalmazandó kritériumok, sem pedig éghajlatváltozási mutatók megállapítására. Elismerte, hogy a jogszabály várhatóan nem felel majd meg 100%-osan valamennyi fél elvárásainak. A kompenzáció tekintetében Saavedra úr a spanyol alkotmánybíróság évi ítéletére utalt, PE v /35 DT\ doc

11 amely valóban megerősítette, hogy a közterületnek minősülő tengerparti sávon 1 belüli tulajdonosoknak nyújtott koncessziók kompenzációnak tekinthetők. Elmondása szerint a kormány ugyanakkor sokat javított e téren azáltal, hogy jelentősen meghosszabbította a koncesszió időtartamát, és biztosította az öröklési jogokat. Hozzátette, hogy a gazdasági tevékenységek számára is nagyobb jogbiztonságot nyújt az új jogszabály, mivel bizonyos főleg az idegenforgalom és a kulturális iparág területén nyújtott koncessziók javát szolgálja. Egyúttal kifejtette, hogy a közterületen fekvő ipari övezetekre és nagyobb létesítményekre vonatkozó egyedi hatásvizsgálatok bevezetésével megerősítették a környezet védelmét. Észrevételeikben a képviselők számos, továbbra is aggodalomra okot adó kérdést vetettek fel. A képviselőket például nem győzte meg az évi ítéletre való hivatkozás, és véleményük szerint valamennyi érintett fél számára hasznos lenne az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatala egy ilyen kérdésben. A koncessziók visszavonására vonatkozó kritériumok több képviselő számára nem elég világosak, és e képviselők attól tartanak, hogy az 1988 óta fennálló helyzethez hasonlóan e kritériumok önkényes természetűek lehetnek. A határvonal a jelek szerint szintén manipulálható, és többen aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a jelentős érdekeltséggel rendelkező személyek kivásárolhatják magukat a közterületből. A megbeszélés lezárásaként a főigazgató rámutatott arra, hogy a múltban a jogbiztonság hiánya részben a helytelenül meghúzott határvonalakból, a tulajdonjogokból, valamint az ingatlan-nyilvántartás és a bejegyzések terén felhalmozott ügyhátralékból fakadt. A felülvizsgált jogszabály célja e szempontok ütköztetése volt. A minisztérium olyan törvényt kíván elfogadni, amely a közterület védelme mellett biztosítja, hogy e területen belül fenntartható tevékenységeket folytathassanak. * * * Nem kormányzati környezetvédelmi szervezetek Március 22-én délután a küldöttség több környezetvédelmi szervezettel találkozott. A képviselők e találkozók során kifejezetten a tengerparti övezetekről szóló felülvizsgált törvény környezeti hatásaival kapcsolatos állításokra összpontosíthattak. A nem kormányzati szervezetek (Természetvédelmi Világalap, Greenpeace, EA, Birdlife) valamennyien komoly aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a korábbi törvényt nem tartották tiszteletben és nem hajtották végre megfelelően, valamint amiatt is, hogy a helyi és regionális hatóságok tudatosan figyelmen kívül hagyták annak rendelkezéseit, amikor beépítették a tengerpartot, és elpusztítottak teljes ökoszisztémákat, hangsúlyozva, hogy ezeknek továbbra is védelmet kellett volna élvezniük. E szervezetek attól tartanak, hogy az új törvény súlyosbíthatja a helyzetet, mivel számos politikai mentességet alkudtak ki benne. A tengerparti környezet vagy a természeti környezet fennmaradt részének védelme a korábbinál is több problémát vetne fel, mivel a tengerparti területek kisebb általános védelemben részesülnek, miközben fokozott gazdasági hasznosításra kerülhet sor. E szervezetek egyúttal megkérdőjelezték a jogszabály összeegyeztethetőségét a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás 1 MTPD közterületnek minősülő tengerparti sáv. DT\ doc 11/35 PE v03-00

12 keretének létrehozásáról szóló irányelvjavaslattal 1. A környezetvédelmi szervezetek rámutattak arra, hogy az eddigi tapasztalatok alapján semmi nem garantálja, hogy a regionális vagy helyi hatóságok ténylegesen tiszteletben tartanák vagy végrehajtanák ezen átdolgozott jogszabályt, mivel erre semmi nem ösztönzi őket, és a megfelelő eszközökkel sem rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az átdolgozott jogszabály egy szűk személyi kör, illetve a különösen nagy érdekeltséggel rendelkezők számára lesz előnyös. A környezetvédelmi szervezetek attól tartanak, hogy bizonyos új városfejlesztések amelyeket eredetileg a régi törvény alapján védett vagy korlátozás hatálya alá tartozó területeken hajtottak végre nem minősülnek többé közterületnek, mivel immáron úgy ítélik meg, hogy a városi tengerparti területek körébe tartoznak, és arra figyelmeztetnek, hogy minderre egy olyan időszakban kerül sor, amikor még nem történt meg a Natura 2000 hálózathoz tartozó tengeri területek kijelölése. Az új jogszabály így most azokat védi, akik korábban a törvény megsértésével az építkezési láz hevében több száz kilométer hosszan elpusztították a tengerparti környezetet, azonban már nincs mitől tartaniuk, mivel ténylegesen amnesztiát hirdettek a jogellenesen épített épületekre. A környezetvédők arra figyelmeztetnek, hogy figyelmen kívül lett hagyva, mindez milyen súlyos hatást gyakorol a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékének érzékeny ökoszisztémáira. Záró megjegyzések Az ülések, valamint az informális munkacsoporton belül folytatott megbeszélések eredményeként a képviselők többségének továbbra is fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyiben hajtják majd végre egységesen a spanyol parlament által immáron elfogadott és hatályos, a tengerparti övezetekről szóló átdolgozott törvényt, és az mennyiben teljesíti majd a tengerparti környezet fokozott védelmére irányuló minisztériumi célkitűzést. A képviselőket emellett továbbra is aggodalommal tölti el, hogy mekkora további előrelépésre van szükség a tulajdonjog védelme és az ingatlanvásárlások terén annak érdekében, hogy megfeleljenek a közös európai normáknak. Miért van az valójában, hogy a bizottság oly sok időt fordít az uniós polgárok tulajdonjogokkal kapcsolatos aggodalmainak kezelésére Spanyolország viszonylatában, miközben ezt szinte egyetlen további uniós állam vonatkozásában sem teszi? Erre bizonyos mértékben az építkezések fellendülése, valamint a megvásárolt és értékesített házak száma jelentheti a magyarázatot, bár az elsöprő bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a petíciók benyújtására azért kerül sor, mert komoly gondok vannak a spanyol hatóságok és a spanyol jogászok hozzáállásával ebben a kérdésben, amely szinte valamennyi uniós polgár számára a lehető legalapvetőbb fontosságú. A petíciók benyújtói között egyaránt találunk spanyol és nem spanyol állampolgárokat. Ebből arra lehet következtetni, hogy gyakran még mindig nem kielégítő a közigazgatási határozatok tényleges felülvizsgálatához, a jogi védelemhez és az ésszerű időn belüli tényleges kártalanításhoz való hozzáférés. Szigorú értelemben véve az Európai Unióról szóló szerződés alapján semmi nem kötelezi Spanyolországot álláspontjának megváltoztatására, és egyértelmű, hogy a spanyol kormány és a parlament alkotmányjogi és politikai szempontból egyaránt teljes hatáskörrel rendelkezik ilyen jogszabály elfogadására és hatályon kívül helyezésére. A tulajdonjogi rend 1 COM(2013)0133. PE v /35 DT\ doc

13 meghatározása továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke és az Alapjogi Charta 17. cikke ugyanakkor a személyek tulajdonhoz való jogáról szóló bizonyos rendelkezéseket tartalmaz. Az emberek részéről ezért jogos az elvárás, hogy az Unió és különösen a Parlament e jogokat az érdekükben védelmezze, amennyiben azokat gyengítik vagy megsértik. Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke továbbá arra kötelezi az uniós tagállamokat, hogy gondoskodjanak a környezet minőségének magas szintű védelméről és javításáról. Az EUMSZ 191. cikke megerősíti e kötelezettségvállalást, és kötelezi a tagállamokat az elővigyázatosság elvének alkalmazására, valamint szükség esetén megelőző intézkedések meghozatalára. Annak ténye, hogy az új jogszabály preambulumában e reform ösztönzőjeként hivatkoznak az Európai Parlament által elfogadott jelentésre, arról tanúskodik, hogy a spanyol jogalkotó számára jelentőséggel bírnak az uniós intézmények és különösen az Európai Parlament által mondottak. Vitatható, hogy a spanyol hatóságok a tengerparti övezetekről szóló átdolgozott törvényben teljes körűen elismerik-e a szóban forgó kötelezettségvállalásokat és rendelkezéseket, ahogyan az is, hogy sikerült-e végre megalapozni az igazságos és a tisztességes eljárást az ingatlantulajdonosok vagy a környezetvédelem vonatkozásában. A minisztérium nyilvános konzultációt szervezett, ami fontos lépés. Ugyanakkor nyitott kérdés, hogy az ténylegesen kihatott-e a végeredményre, tekintettel a bizottság által meghallgatott szervezetek és petíciót benyújtó személyek reakcióira. Sajnálatos tény, hogy a tengerparti övezetekről szóló felülvizsgált törvény javarészt nem tudta növelni a tulajdonjogokkal kapcsolatos jogbiztonságot, amely a fenntartható ingatlanpiacok elengedhetetlen követelménye. Emellett további bizonytalansági tényezőt jelent az, hogy a határvonalat esetlegesen minden alkalommal felülvizsgálhatják, valahányszor a partvonal (például a tengerparti erózió vagy egy új kikötő építése miatt) eltolódik, hiszen így az, ami ma jogszerű, holnap esetleg már nem lesz az. Bár a törvény szerint az ingatlan-nyilvántartást naprakésszé kell tenni, kevés a bizonyíték arra, hogy a regionális, illetve helyi hatóságok előrelépéseket tettek volna e tekintetben, és így ez továbbra is súlyos hiányosság. Ha ezt a koncessziós időszak kiterjesztésének összefüggésében vizsgáljuk ami önmagában véve is kérdéseket vet fel a konkrét időtartamok meghatározását tekintve (milyen kritérium alapján adják meg a koncessziót 75 évre, és milyen esetben nem?) akkor a munkacsoport tagjai szerint az európai polgároknak még mindig túl sok bizonytalansággal kell szembenézniük tulajdonjogaik vonatkozásában. Amint azt már említettük, a munkacsoport legtöbb tagja a koncessziót nem tekinti méltányos kompenzációnak az újonnan létrejött közterületen tulajdonolt magáningatlanok potenciális értékvesztéséért. A tengerparti övezetek környezetének védelmére irányuló alapvető célkitűzés tekintetében a munkacsoport tagjai úgy vélik, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium eredeti törekvései ellenére még mindig túl sok a hiányosság és a kétértelműség az új jogszabályban. A szolgalmi területek tengerparti riák esetében történő csökkentése különösen indokolatlannak tűnik. Világosabban el kellene ismerni, hogy a gazdasági fejlesztés amely sajnálatos módon legtöbbször egyet jelent az építkezéssel alapjaiban összeegyeztethetetlen a rendkívül sérülékeny és ökológiai szempontból törékeny tengerparti övezet védelmével. Az új törvény elszalasztotta annak lehetőségét, hogy biztosítsa az integrált partiövezet-gazdálkodásról szóló új uniós keretirányelv egyértelmű átvételét, és nem ismerte el teljes körűen sem az DT\ doc 13/35 PE v03-00

14 ugyanebben a témában született 2002-es tanácsi ajánlásokat, sem a Barcelonai Egyezményhez csatolt, 2010-ben ratifikált jegyzőkönyvet. A képviselőknek továbbra is kételyeik vannak számos egyéb uniós irányelv tiszteletben tartásával kapcsolatban. E következtetéseket szem előtt tartva, és figyelembe véve a munkacsoporton belüli és az ügyben madridi látogatást tett küldöttség tagjai közötti részletes megbeszéléseket, az alábbi ajánlásokat fogalmazzuk meg: Ajánlástervezet 1. Az e jelentésben az új Ley de Costas vonatkozásában kifejtett aggályok miatt felhívja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposan a szóban forgó új jogszabály vonatkozó uniós irányelveknek való megfelelőségét, ideértve az élőhelyvédelmi irányelvet, a vadon élő madarak védelméről szóló irányelvet, a vízkeretirányelvet, a fürdővizek minőségéről szóló irányelvet, a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvet, a stratégiai környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet, az árvízvédelmi irányelvet, valamint az integrált partiövezet-gazdálkodásról szóló új keretirányelvet és az Európai Unión belül alkalmazandó más vonatkozó szabályokat, és hogy 2013 decemberéig tegyen jelentést a bizottságnak. 2. Ösztönzi a spanyol nemzeti szintű hatóságokat, hogy megerősített együttműködés keretében munkálkodjanak az autonóm régiókkal a gyakran túlzott mértékű olykor jogilag kétes építkezések és ingatlanprojektek következtében sok esetben súlyosan károsodott tengerparti környezeti területek előmozdításán és megőrzésén, valamint lehetőség szerinti helyreállításán. A védett tengerparti területeket a továbbiakban nem szabad új ingatlanok, épületek vagy lakások építésére használni. 3. Ugyanebben az összefüggésben sürgeti a nemzeti és regionális szintű illetékes hatóságokat, hogy tegyék világossá és tartsák tiszteletben az összes érintett uniós polgár és lakos jogszerűen szerzett ingatlantulajdonához való jogát. Javasolja, hogy a spanyol hatóságok hozzanak létre teljes körű és méltányos pénzügyi kompenzációs rendszert az összes olyan ingatlantulajdonosnak, akinek jogszerűen szerzett lakását a Ley de Costas alkalmazása következtében lebonthatják vagy kisajátíthatják. 4. A tengerparti vagy part közeli területeken épült, gyakran jogellenesen épített épületeknek nevezett ingatlanok tekintetében, amelyeknek sok európai polgár, köztük sok spanyol tudtán kívül esett áldozatául, felszólítja a spanyol igazságügyi hatóságokat, hogy folytassanak vizsgálatot, és járjanak el azon magánszereplőkkel vagy állami hatóságokkal szemben, amelyek a hivatalos jogi kereteken kívül jártak el az építési engedélyek kiadásakor, és állítsák őket gyorsabban bíróság elé, egyidejűleg biztosítva, hogy e műveletek áldozatai, akik jóhiszeműen vásárolták meg ingatlanjukat, teljes körű és méltányos kompenzációban részesüljenek. 5. Felhívja a hatóságokat, hogy az összes regionális és helyi hatóság számára adjanak ki objektív és mérlegelést nem engedő kritériumokon alapuló, egyértelmű iránymutatásokat a tengerparti övezeteken belül lakással rendelkező, törvényes ingatlantulajdonosok számára adott koncessziók tekintetében, biztosítva a méltányos és egységes jogalkalmazást. Ugyanakkor ismételten hangot ad a bizottság e koncessziókkal szembeni komoly fenntartásainak. 6. A közterület körülhatárolása tekintetében felszólítja a hatóságokat, hogy alkalmazzanak objektív technikai kritériumokat, amelyek nem tesznek különbséget az ingatlantulajdonosok között jogállásuk vagy nemzetiségük alapján, továbbá PE v /35 DT\ doc

15 biztosítsák, hogy amennyiben mentességeket kell alkalmazni, ezeket világosan és átláthatóan indokolják meg, minden esetben a környezet fokozott védelméhez kapcsolódóan, nem pedig pénzügyi vagy kereskedelmi érdekekre hivatkozva. 7. Kéri, hogy a határvonal esetleges módosítása által érintett tengerparti területeken található lakóépületeket érintően a bíróságok előtt lévő ügyekre vonatkozóan hirdessenek moratóriumot, vagy függesszék fel azokat, hogy meg lehessen óvni az esetleges lebontástól azokat az épületeket, amelyek később a közterületen kívülre kerülhetnek. 8. Sürgeti az ingatlan-nyilvántartás és a földhivatali nyilvántartás gyors és alapos naprakésszé tételét, biztosítva, hogy a határvonalakon belül található ingatlanok tulajdonosai megfelelő tájékoztatást kapjanak jogaikról és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés módjairól arra az esetre, ha ezt szükségesnek tartják jogos érdekeik védelme érdekében. 9. Felhívja a hatóságokat, hogy tegyék egyértelműbbé a természetes és a városi strandok közötti különbségtételt, és hozzanak intézkedéseket annak eredményes megelőzése érdekében, hogy városi strandok természetes strandoknak minősített övezetekre terjedjenek át. 10. Ismételten sürgeti a hatékony és időben történő igazságszolgáltatást, rámutatva, hogy a bírósági ügyintézés terén tapasztalható túlzott késedelmek önmagukban véve is elfogadhatatlan igazságtalanságot jelentenek. Ezzel összefüggésben nyomatékosan felszólítja az összes felet, hogy a folyamatban lévő bírósági eljárások esetében legyenek figyelemmel arra, hogy hasznos lehet előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket benyújtani az Európai Bírósághoz, amennyiben az uniós joggal kapcsolatos kérdések merülnek fel, és ha nem áll fenn az acte clair esete. 11. Miközben üdvözli, hogy a tengerpartra vonatkozó új jogszabály elismeri az éghajlatváltozást és azt, hogy a partiövezet-gazdálkodást hozzá kell igazítani az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz, nagyobb egyértelműséget kér az ezzel kapcsolatos rendelkezésekben a konkrét kritériumok, az alkalmazási mechanizmusok és a végrehajtási szabályok tekintetében. DT\ doc 15/35 PE v03-00

16 MELLÉKLET EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: Jose Ortega spanyol állampolgár által benyújtott 0174/2008. számú petíció az ingatlanok tulajdonjogával kapcsolatban a tengerparti övezetekre vonatkozó spanyol törvény állítólagos visszaélésszerű alkalmazásáról, Rosa Garcia Pose spanyol állampolgár által benyújtott 0303/2008. számú, 55 aláírást tartalmazó petíció az aláírók otthonainak a La Coruña tartományban a tengerparti övezet védelme érdekében bevezetett intézkedések eredményeképpen való elvesztéséről, Karin Koberling német állampolgár által benyújtott 0867/2008. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvény a spanyol hatóságok általi, állítólagosan helytelen alkalmazásáról, Rudolf Schneiders német állampolgár által benyújtott 1271/2008. számú petíció a spanyol Ley de Costa esetleges alkalmazásáról, Ursula Czelusta német állampolgár által benyújtott 1448/2008. számú petíció a spanyol tengerparton történő földmérésekről és spanyolországi háza PE v /35 DT\ doc

17 esetleges kisajátítása feletti aggodalmáról, Alan Hazelhurst brit állampolgár által benyújtott 1485/2008. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény (Ley de Costas) jogszerűtlen alkalmazásáról, Oscar Maniaga Izquierdo spanyol állampolgár által benyújtott 1691/2008. számú petíció Alicantéban (Spanyolország) lévő házának a tengerparti övezetekről szóló törvény értelmében történő kisajátításáról, Celorio lakosainak egyesülete nevében benyújtott, 1871/2008. számú petíció a Celorio (Asturias, Spanyolország) területén folyó városfejlesztési projektekről, Margarita García Jaime spanyol állampolgár által benyújtott 0103/2009. számú petíció a tengerpartról szóló spanyol törvényről (Ley de Costas), Jan Van Stuyvesant holland állampolgár által a Vera Playa-i (Almería, Spanyolország) ingatlantulajdonosi szövetség nevében benyújtott, 0119/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvény (Ley de Costas) miatt kialakult helyzetről, Tomás González Díaz spanyol állampolgár által az Asociación de Vecinos Las Calas nevében benyújtott, 0274/2009. számú petíció a Candelaria település (Tenerife, Spanyolország) Cho Vito elnevezésű homokos partján épült halászfalunak a Ley de Costas alapján történt lerombolásáról, Gregorio Amo López spanyol állampolgár által benyújtott 0278/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvényről (Ley de Costas) Asturias autonóm közösség (Spanyolország) vonatkozásában, Timoteo Giménez Domingo spanyol állampolgár által benyújtott 0279/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvény (Ley de Costas) Spanyolországban kifejtett hatásáról, Ingeborg Hoffmann német állampolgár által az Asociación de Proprietarios de Empuriabrava (APE) nevében benyújtott 0296/2009. számú petíció a spanyol tengerparti övezetekről szóló törvény Costa Braván való alkalmazásának eredményeképpen bekövetkező tulajdonvesztésről és tulajdonjogi korlátozásról, Wolfgang Ludwigs német állampolgár által benyújtott 0298/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvényről, M.L. német állampolgár által benyújtott 0389/2009. számú petíció ingatlanának a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény értelmében történő, tervezett kisajátításáról, Paula Llaneza Alcada spanyol állampolgár által benyújtott 0606/2009. DT\ doc 17/35 PE v03-00

18 számú, két aláírást tartalmazó petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény ( Ley de Costas ) által érintett ingatlanjaik helyzetéről, María Jesús de Motta Martínez spanyol állampolgár által benyújtott 0611/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény ( Ley de Costas ) által érintett ingatlanja helyzetéről, María Luisa Domínguez Ibáñez spanyol állampolgár által benyújtott 0618/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény ( Ley de Costas ) ingatlanjára gyakorolt következményeiről, Nordhild Köhler német állampolgár által benyújtott, 0626/2009 számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény Formentera szigetére vonatkozó alkalmazásáról, Carmen Ramos Badia spanyol állampolgár által benyújtott 0666/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény ( Ley de Costas ) következményeiről az ingatlana tekintetében, Jon Iturribarria de Castro spanyol állampolgár által benyújtott, 0667/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény ( Ley de Costas ) következményeiről az ingatlana (egy, a tenger mozgásával hajtott, 1683-ban épült malom) tekintetében, Jorge Comin Giner spanyol állampolgár által benyújtott, 0676/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvény ( Ley de Costas ) lakására vonatkozó következményeiről, Pedro López Rodríguez spanyol állampolgár által benyújtott, 0708/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvényről (Ley de Costas), Pilar Embeita Olasagasti spanyol állampolgár által az Asociacion DARACA nevében benyújtott, 0881/2009. számú petíció Piegalos településen a tengerparti övezetekről szóló törvény visszamenőleges hatállyal, önkényesen és visszaélésekkel való végrehajtásáról, José María Martínez de Haro spanyol állampolgár által benyújtott, 1346/2009. számú petíció az almeríai la Garruchában a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény szerinti egyik területkijelölésről, Mercedes Bronchal Pascual és Antonio Maestre Azcon spanyol állampolgárok által benyújtott, 1499/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvény (Ley de Costas) hatálya alá tartozó lakóingatlanaik helyzetéről, Konrad Ringler német állampolgár által benyújtott 1523/2009. számú petíció az Auken-jelentésben szereplő ajánlások betartásának a spanyol nemzeti és regionális hatóságok általi elmulasztásáról, PE v /35 DT\ doc

19 Aurelio Pretel Marín spanyol állampolgár által benyújtott, 1573/2009. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvényről, Heribert Hofmann német állampolgár által benyújtott 1625/2009. számú petíció a Rio Grao mentén, Santa Margaritában létrehozandó, kedvtelési célú kikötő építésére vonatkozó projektről, Dolores Monferrer Guardiola spanyol állampolgár által benyújtott, 1691/2009. számú, 40 aláírást tartalmazó petíció a valenciai El Puig kerületben a Ley de Costas alapján történő házbontásokról, Nicole Amsellem francia állampolgár által benyújtott 0220/2010. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvényről, María Teresa Alonso Barrero spanyol állampolgár által az A Felkelő Nap Első Sugara Tulajdonosi Szövetség (Propietarios de Primera Línea Sol naciente) nevében benyújtott 0255/2010 számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvényről (Ley de Costas), Francisco Javier Martínez del Cerro Poole spanyol állampolgár által benyújtott 0270/2010. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvényről és annak a Cádizi-öbölben működő akvakultúra-vállalkozásokra és sólepárlókra gyakorolt hatásáról, José Pérez Deniz spanyol állampolgár által az Asociación para la defensa del centro comercial de la Playa del Inglés nevében benyújtott, 0341/2010. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló törvény (Ley de Costas) Gran Canaria szigetén történő alkalmazásáról, Ramona Chouza Chouza spanyol állampolgár által benyújtott 0395/2010 számú petíció Vizcayában a tengerparti övezetekről szóló törvényről (Ley de Costas), Juan José Agost Pérez spanyol állampolgár által az Asociación de Vecinos del Poblado Marítimo de Torre la Sal szervezet nevében benyújtott 0493/2010. számú petíció Cabanesban (Valencia) a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvényről (Ley de Costas) Alonso Orihuela spanyol állampolgár által benyújtott 0494/2010. számú petíció Candelarián (Tenerife) a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvényről (Ley de Costas) Helen Prior brit állampolgár által benyújtott 0575/2010. számú petíció Almeríában található lakóingatlana helyzetéről, José Luis González Godoy spanyol állampolgár által benyújtott 0762/2010. számú petíció a tengerparti övezetekről szóló spanyol törvényről, Santiago Barcia Rañales spanyol állampolgár által a Praia de Vilarrube-i DT\ doc 19/35 PE v03-00