A BÉKÉSSZENTANDRÁSI HALLÉPCSŐ RÉSELT HALÁTJÁRÓJÁNAK ÁRAMLÁSTANI VIZSGÁLATA

Átírás

1 A BÉKÉSSZENTANDRÁSI HALLÉPCSŐ RÉSELT HALÁTJÁRÓJÁNAK ÁRAMLÁSTANI VIZSGÁLATA 1. Előzmények LAURINYECZ PÁL, Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság A Hármas-Körös 47,48 fkm-ben található Békésszentandrási duzzasztó 1942-ben készült el vízkészletgazdálkodási céllal. A +485 cm-es duzzasztást biztosító kettős kampós táblás gátak alvízi LKV esetén több mint 6 méteres vízlépcsőt állítanak elő. A duzzasztási idény a 2 MW teljesítményű vízerőtelep 2013-as átadása óta jelentősen túlnyúlik a mezőgazdasági tenyészidőszakon, ha a hidrológiai viszonyok megengedik, a duzzasztás mindössze a fagyveszélyes időszak alatt szünetel. A duzzasztómű építésekor a korabeli tervezési elveknek megfelelően készült a hosszirányú átjárhatóságot biztosító halzsilip. A bökényi duzzasztás megszűnésével viszont a műtárgy bejárata fizikailag is megközelíthetetlenné vált a halak számára nem beszélve arról, hogy a hosszirányú átjárhatóságot biztosító műtárgyakkal szembeni követelmények is gyökeresen megváltoztak. A duzzasztómű üzemelési engedélyéhez a Hatóság kötelezte a KÖVIZIG-et, a víztest hosszirányú átjárhatóságának megvalósíthatósági tanulmány keretében történő kidolgozására. A tervek elkészülte után a KEOP 3.1.2/2F/ azonosító számú projekt keretében 2014/2015-ben létesült a hosszirányú átjárhatóságot biztosító hallépcső A hallépcső részei A hallépcső három fő részből áll, a felvízi vízbeeresztő műtárgyból, a földmedrű halcsatornából, és a vasbeton alvízi réselt halátjáróbó (Erbo-Plan, 2012). Vízbeeresztő műtárgy 1. ábra: Hallépcső elrendezési helyszínrajza (Forrás: Erbo-Plan) A műtárgy egy 25 m hosszú, 2,3 m mélységű, és 2,0 m széles, 5 db szabályozó-, acél zsilipkapuval valamint elzáró szerkezettel ellátott vasbetonból műtárgy. Az öt darab zsilipkapu a műtárgy átellenes oldalán, felváltva kerültek beépítésre. Az 1,9 m magas és 1,8 m széles zsilipkapuk körív mentén, ajtószerűen nyílnak, ill. záródnak. Nyitásuk teljes szélességben, 2,0 m, teljes zárás nem lehetséges. Az árvizek idejére a kapuk teljesen nyitott állapotba helyezendők, ekkor a műtárgy falába simulnak. A nyitást segítő gépészeti berendezéseket (fogaskerék, erőátviteli berendezések, lánchajtás stb.) egy vasbetonból épülő szárnyfal védi. A vízbeeresztő műtárgy felső végében olyan lánccal mozgatható elzáró szerkezet található, amely nyitásakor-zárásakor negyed körív mentén mozog. Teljesen nyitott állapotban az elzáró tábla vízszintesen fekszik a műtárgy fenékszintjén, felhúzott állapotban pedig függőlegesen áll. A vízbeeresztő műtárgy egy rövid földmedrű csatornával csatlakozik a hajózsilip felső várokozó terébe. 1

2 Halcsatorna A 301 m hosszú, több kisebb bukóból-, így több kisebb vízlépcsőből álló halcsatorna 1,2 m-es fenékszélességgel, 1:1,5-ös rézsűhajlással rendelkező trapézszelvényű csatorna. A földmedrű csatornát 9 db bukó osztja medencékre, amelyek hossza 15 m, kivéve a két pihenőtavat, amelyek 30 m hosszúak. A medencék magassági vonalvezetése vízszintes a bukóknál 10 cm-s koncentrált eséscsökkenéssel. Réselt halátjáró A magasságkülönbség jelentős részét nem a halcsatorna küzdi le, hanem a réselt halátjáró. Alvízi LKV esetén a műtárgynak 4,5 méter magasságkülönbséget szükséges áthidalnia. A műtárgy teljes hossza 53 méter, keresztmetszeti méretei megegyeznek a vízbeeresztő műtárgyéval. A halátjárót 2 méterenként 22 db mozgatható kivitelű oldalfal osztja kaszkádokra 70 cm széles nyílást szabadon hagyva. Pihenő jelleggel két kaszkádot nagyobb, 15 m-es hosszal alakítottak ki. A halátjáró alja betonba rakott terméskővel érdesített. 2. Feladat meghatározás A halátjáró próbaüzeme (2014. április) során már kisebb duzzasztási szintnél, cm környezetében (max.dv 485 cm) az alvízi műtárgyban olyan mértékű átbukások és sebességek kialakulása látszódott, amely a halak számára nehezen vagy le sem küzdhetők. 2. ábra: A réselt halátjáróban kialakuló áramlási viszonyok a kivitelezést követően (Forrás:KÖVIZIG) Hallépcsők tervezéséhez, habár több is épült már az országban (Denkpál, Nick, Kisköre, Körösladány) még nem alakult ki olyan műszaki irányelv, amely kielégítené mind a biológiai mind a műszaki igényeket. Iránymutatásként a DVWK (Deutscher Verband für Wasserwirtschaft und Kulturbau) segédlete alapján a tervezés során a v= 2,0 m/s-os maximális vízsebességre valamint a dh=20 cm-s koncentrált veszteségmagasságra tekintenek. A vízjogi létesítési engedélyben az engedélyező Hatóság 1,5 m/s-os függélyközépsebességet valamint 2,0 m/s-os maximális sebességet határozott meg legfeljebb 20 cm-es átbukások mellet. Jelen munka célja feltárni a halátjáróban kialakuló sebességviszonyokat és javaslatot tenni arra, hogyan lehetne a megépült szerkezetben számottevő beavatkozás nélkül a kívánt értékre beállítani a hidraulikai jellemzőket (v, dh). 3. Alapadatok A hidraulikai vizsgálatokat az Erbo-Plan Kft által készített kiviteli tervekből (Tsz: 29-K/2012.) felépített hidrodinamikai modellel, valamint helyszíni hidrometriai és geodéziai mérésekkel végeztük el. 2

3 4. Áramlástani vizsgálatok hidraulikai alapjai A réselt hallátjárókban általában nem triviális áramlási viszonyokat fedezhetünk fel. A műtárgy nem túl nagy méreteiben összetett áramlási viszonyok alakulnak ki, hiszen terelőfalak leárnyékolják az áramlást, mögöttük visszaforgók, örvények alakulnak ki, a sebesség vektor vízszintes (u) komponensére merőleges (v) összetevő is meghatározóvá válik. Az erős turbulens áramlásnál a függőleges irányú (w) sebességkomponens is jelentős pulzációval terhelődik ami a vízfelszín habzásában forrásában mutatkozik meg. Áramló vízmozgásnál az időben átlagolt V (u, v, w ) sebességvektor mélység szerinti eloszlása felveszi a logaritmikus profilt, amely szerint a sebesség maximumok a mélység %-nál található és lefelé egyre csökkennek így lehetőséget biztosítva az átjutásra a fenék közelében haladó halak számára is. Ilyen viselkedést mutató vízmozgások már a 3 dimenziós leírásmód klasszikus esetei azonban a rendelkezésre álló idő-technikai és erőforrás lehetőségek miatt 2 dimenziós mélységátlagolt leírásmódot választottunk ahol a két egymásra merőleges síkbeli sebességkomponens (u,v) meghatározásra kerül azonban a mélység menti eloszlást már egy függélyközépsebességgel helyettesítjük. Ez az egyszerűsítés ugyan nem írja le az áramlás teljes struktúráját azonban a sebességjellemzők síkbeli eloszlását az egyes változatokban vizsgálhatóvá teszi, a döntéselőkészítéshez megfelelő támpontot nyújt, mint ahogy azt tette a Kisdelta és Mályvádi árvízi szükségtározók utófenék kialakításait vizsgáló elemzés során is, amit szintén 2D mélységátlagolt modellel vizsgálták (Rátky I., Rátky É., 2010) A kétdimenziós áramlást az ún. sekélyvízi egyenletek Reynolds átlagolt formája írja le, ahol az ismeretlen a h - vízmélység és a fentebb bemutatott u,v vektorok. A Reynolds egyenletek alakját és megoldási módszereit számos a témába vágó szakirodalomban megtalálhatjuk (pl. Donnell et al, 2001), ma már szerves részét képezi az egyetemi oktatásnak (BME-VIT, 2012) ezért bemutatásuktól jelen esetben eltekintünk. A hidraulikai modellezést MIKE 21FM szoftverrel végeztük, amely a sekélyvízi egyenleteket véges térfogat módszerrel oldja meg Digitális domborzatmodell A digitális domborzatmodellel (DDM) reprezentáljuk azt az áramlási teret, amelyben a víz folyik. Ennél fogva a műtárgy megfelelő leképezése a modelleredmények megbízhatóságának szempontjából kiemelkedően fontos. Az alvízi műtárgy DDM-ét a kiviteli terveknek megfelelőem állítottuk elő, amely felbontása 5 cm x 5 cm-es. A domborzatmodell kiterjed a műtárgyon kívül a fölötte lévő mederszakasz első bukójáig. A DDM létrehozását ArcMap program segítségével végeztük el. 3. ábra: A réselt halátjáróról készült DDM 3

4 4.2. Peremfeltételek A modellezett víztestben a vizsgált tartományom kívül eső vízrészek kölcsönhatásait a matematikai modell peremfeltétekkel veszi figyelembe. Peremfeltételként a tervezett mértékadó hidrológiai eseteket adtuk meg, a felső szelvényben Q = 1,0 m 3 /s-os vízhozam, valamint a kifolyási szelvényben a Békésszentandrás duzzasztó vízmércénél mért LKV szintet (75,13 mbf.) Területhasználat A domborzati viszonyok mellett a vízmozgás jellegét a hidraulikai ellenállás határozza meg. Esetünkben ez nem túl összetett, hiszen egy betonműtárgyról beszélünk, amit egy simasági együtthatóval (k = 40 s/m 1/3 ) jellemeztünk Számítási rácsháló létrehozása A számítási rácshálót, amin a MIKE21 program elvégzi a számításokat, a program saját hálógenerátorával a MeshGenerator alkalmazással végeztük el. A halátjáró terepmodelljére az előkészítő futtatásokhoz készítettük az átlagosan 30 cm él hosszúságú háromszöghálót, majd a megvalósításra javasolt verziónál finomítottuk a rácshálót 15 cm él hosszúságúra. Ennek eredményeképpen ésszerű időn belül jutottunk konvergens megoldáshoz és tudtuk vizsgálni a különböző változatokat. A numerikus stabilitás érdekében a hálógenerálásnál figyelembe vettük, hogy a háromszögek belső szögei 15 foknál ne legyenek kisebbek. A terelőfalak a számítási tartományból kizárva reprezentáltuk azok áramlás elterelő hatását, ez azt is jelentette, hogy minden egyes változatnál új rácshálót kellett építeni. 5. Modellvizsgálatok végrehajtása 4. ábra: A halátjáróra épített rácsháló Miután felépítettük a különböző változatoknak megfelelő rácshálót a 4.2. pontban meghatározott peremfeltételek szerint futtattuk a modellt. Mivel a 2D modell eredményeiből nem tudunk közvetlenül turbulenciára következtetni pl.: turbulens kinetikus energiát származtatni ezért a turbulencia mértékére a Froude féle számból következtetünk közvetetten amely az áramló víz dinamikáját jellemzi, (Fr v2 ) következtettünk és ennek minimalizálását tűztük ki célul Egy oldalon elhelyezett terelőfalak Abban az esetben, ha a terelőfalakat egy oldalon hagyjuk az áramlás a nagy esésű mederben felgyorsul, akadályba nem ütközik, hiszen a falak egy oldalra szorítják (ahogy azt a sarkantyúk teszik folyószabályozásnál) és a víz nagy sebességgel robog át a műtárgyon. Ezt az állapotot lehetett tapasztalni a műtárgynál a próbaüzem alatt. gh 4

5 5. ábra: Egy oldalra állított terelőfalak sebességeloszlása a modellben és a valóságban A nyílásokon keresztül akár 3,0 m/s sebességgel is tud rohanni a víz, ami elfogadhatatlanul magas. A vízszinteket vizsgálva viszont az egyes veszteségmagasságok cm környékén ingadoznak, ami ugyan még elfogadható, de a vízsebesség nem. Jellemző az áramlás turbulenciájára, hogy a résekben mindössze 50 cm-s a vízmélység, 3,0 m/s-os sebesség mellett. Ezen jellemzők mellett Fr=1,8 értéket kapunk (Fr> 1 esetén az áramlás rohanó) ami már erősen rohanó vizet jelent Terelőfalak eltávolítása Látván a nagyfokú turbulenciát felmerült annak a lehetősége, hogy a terelőfalak hosszát csökkentve vagy a falak eltávolításával a turbulencia is csökkenne. Azonban ha ezeket az akadályokat eltávolítanánk, az áramlás útjából a sebesség nemhogy csökken, hanem jelentősen növekszik, ami a vízmélységek további csökkenését ezzel párhuzamosan a Fr szám növekedését hozza magával. A falak számának csökkentésével vagy hosszuk redukálásával kapcsolatos elképzeléseket a teljesen üres medence esetével cáfoltuk. A leggyorsabb helyeken 3,5 m/s-ot is meghaladó sebességek alakulnak ki, míg a vízmélység 20 cm körülire süllyed ami Fr > 5 jelent. Bár ez a változat szélsőérték vizsgálatnak is felfogható azonban bizonyítottuk, hogy az ilyen irányú beavatkozásokkal a jelenlegi helyzet tovább rontható. 6. ábra: Modellezett vízmélységek (bal) és sebességek (jobb) eloszlása terelőfalak nélküli változatban 5.3. Egymással szembeállított terelőfalak Réselt halátjárók tipikus kialakítása, amikor a terelőfalakat egymással szembe állítják így a főáramlás cikkcakkmozgásra készszerül. Ez a kialakítás azért is előnyös, mert azon kívül, hogy nagyobb utat tesz meg a víz a főáramlás oldalán ellenkező irányú köröző forgókat alakít ki a két felén, ami további energia elvonást jelent a főáramlattól. Ennek a hatására a vízmélységek növekednek és a sebességek is csökkennek. A modelleredmények is alátámasztják az elképzelést, hiszen az alapállapothoz képest a függélyközépsebességek már jelentősen csökkennek, a résekben környezetében érik el, esetenként kis mértékben haladják meg a 2,0 m/s-os határértéket. 5

6 A vízmélységek is jelentősen növekedtek az alapállapothoz képest 1,0-1,1 m körülire. Ennek következtében a Froude szám is már jelentősen csökkent (Fr=0,38). A medencék közötti veszteségmagasság továbbra is 20 cm körül változik. 7. ábra: Sebességeloszlása szembe helyezett terelőfalak esetén 8. ábra: Vízfelszín (bal) és vízmélység (jobb) eloszlás szembe helyezett terelőfalak esetén 5.4. Középre állított terelőfalak A szembe állított terelőfalak már elfogadható áramlási struktúrákat alakítanak ki azonban megvizsgáltuk azt az esetet is, amikor a falakat középre állítva megosztjuk az áramlást két csóvára. Ezzel a szűkítéssel várhatóan a falak felvízi oldalán még az előzőeknél is magasabb vízmélységek állnak elő, ami a turbulencia mértékét tovább csökkentheti. 9. ábra: Sebességeloszlás középre helyezett terelőfal esetén 6

7 A terelőfalak középre állításával a vártnak megfelelően a vízmélységek tovább nőttek ~ 1,2 m-re. A sebességek tovább csökkentek a résekben 1,8 m/s-nál gyorsabb sebességű zóna nem található (a Fr szám mértéke az előzőhöz hasonló), ezen kívül a medencék szélein 0,80-0,90 m/s az áramlás sebessége, míg a medence közepén zérushoz közeli sebességeket kaptunk. Ebben az esetben a medencéken belül ezekben a középső zónákban alakulnak ki, azok visszaforgások amelyek energiát vonnak el a főáramlástól és egyben a halak is meg tudnak bennük pihenni. A medencék közötti magasságkülönbségek továbbra is 20 cm körüliek. A számítást elvégeztük finomabb, 15 cm-es él hosszúságú rácshálóra is, azonban az áramlási struktúrában változást nem találtunk. Összefoglalva a futtatások eredményeit elmondhatjuk, hogy a műtárgy valamennyi állapotban dh=20 cm körüli koncentrált veszteségmagasságot produkál, azonban az egy oldalra állított terelőfalak mellett nem megengedhető mértékű sebességek alakulnak ki. A sebességek redukálására a terelőfalak állítása alkalmas és elérhető velük a kívánt mértékű csökkenés. Mind a falak egymással szembe, vagy középre való állítása eléri a kívánt eredményt, azonban a nagyobb vízmélységek ezáltal a kisebb turbulencia miatt az utóbbi megoldást javasoljuk. 6. Helyszíni ellenőrző mérések A modellvizsgálatok alapján április 13-án 9:00-15:00 óra között a tervezőkkel közösen tartott helyszíni szemlén beállításra kerültek a halátjáró terelőtáblái majd vízsebesség mérés végrehajtásával vizsgáltuk az előálló sebességviszonyokat, továbbá szintezéssel rögzítésre kerültek a medencékben előálló vízszintek. Ebben az időintervallumban a Békésszentandrási duzzasztói vízmércéknél a következő középvízállások jellemezték a folyót: Békésszentandrás duzz. felső 442 cm 81,55 mbf Békésszentandrás duzz. alsó 44 cm 77, 57 mbf (LKV: 75,13 mbf) Ennél az alvízi vízállásnál folyó visszaduzzasztásának határa a halátjárónak mintegy feléig (felülről számítva a terelőfalig) érvényesül ezért a falakat is csak idáig volt mód beállítani. A terelőfalak beállítását követően a felső vízbeeresztő műtárgyon keresztül elárasztásra került a hallépcső, ekkor a halátjáró felső végén lévő helyi vízmércén mért 63 cm-s vízállás alakult ki. A medencékben előálló hidraulikai viszonyok jó egyezést mutattak a modellszámítással a réseken átáramló víz sebessége valamint turbulenciája is csökkent. 10. ábra: A terelőfalak középre állítása(bal) és az üzembe helyezett halátjáró (jobb) Forrás: Erbo-Plan 7

8 6.1. Vízsebesség mérés A sebességmérésekhez OTT NAUTLUS típusú indukciós elven működő vízsebességmérő műszert használtunk, amely 5 másodpercenként méri az áramló közeg sebességét, majd a 40 másodperces mérési idő végén az időátlagolt értéket kapjuk meg. 11. ábra: A halátjáró vízhozam mérése (bal) és sebességmérés a résekben (jobb) Forrás: KÖVIZIG Hidraulikai viszonyok kisebb vízmélységnél A halátjáróban történő sebességmérés előtt meghatározásra került a mű vízemésztése. A modellezés felső peremét jelentő utolsó bukónál végeztünk 3 függélyes (függélyenként 10 cm-s osztásközű) vízhozammérést. A hallépcső vízhozama 63 cm-s vízállás mellett feldolgozást követően Q=0,472 m 3 /s-ra adódott. Majd ezután felülről számolva az 1, 3, 6, 9, 11 terelőfal alvízi oldalán végeztük el a sebességméréseket, rendre a jobb oldali nyílásnál azzal a feltételezéssel élve, hogy az áramlási jellemzők nyílásonként szimmetrikusak. A vízsebességmérő műszer úgy került elhelyezésre, hogy a szűkületben a kontrakció hatására kialakuló áramcsőben a feltétezett áramvonalakkal párhuzamos legyen. A halátjáró réseiben mért függélyközépsebességek 1,5 m/s körül szóródnak. A függőleges eloszlásuk meglehetősen egyenletes az 1-3 nyílásnál, ettől lefele a 6-11 nyílásoknál már kialakulóban van a logaritmikus eloszlás. Középsebességek hossz menti eloszlása Q=0, 472 m3/s Nyílás ssz v k (m/s) 1,51 1,52 1,57 1,55 1,41 1. táblázat 8

9 Középsebességek hossz menti eloszlása Q=0, 472 m 3 /s Nyílás ssz v (z) (m/s) 2. táblázat 9

10 A sebességeloszlásokból látható, hogy bár a legnagyobb sebességek megközelítik a 2,0 m/s-ot azonban a függélyekben található olyan mélység ahol az ezt a sebességet nem toleráló halak is át tudnak haladni. Ennél a változatnál mind kvalitatív mind kvantitatív mértékben javultak az áramlás feltételei azonban a hallépcső kijáratánál található vízbeeresztő műtárgynál előálló áramlási viszonyok beavatkozást igényeltek. A vízbeeresztő műtárgyon található támkapu sorozat legalsó kapujánál 40 cm-es vízszintkülönbség áll elő, ami áthidalhatatlan a halak számára. A kapuk nyitásával ez a szűkítés csökkenthető, ami által a halátjáróba érkező vízhozam is növekszik. 12. ábra: Vízbeeresztő műtárgy helytelenül (bal) majd helyesen beállítva (jobb) Hidraulikai viszonyok nagyobb vízmélységnél A kapuk állításának következtében a réselt halátjáró felvízi végén a vízállás 93 cm-re emelkedett (ami közel megegyező a tervben szereplő 100 cm-s tervezett vízállással). Ekkor a vízhozam Q=0,604 m 3 /s-ra emelkedett. Ezután az előbbi változat mérési helyeinél a vízsebességek újramérésre kerültek. Középsebességek hossz menti eloszlása Q=0,604 m 3 /s Nyílás ssz vk (m/s) 1,54 1,50 1,31 1,56 1,54 3. táblázat A függélyközépsebességekben érdemi változást nem lehet észlelni továbbra is 1,5 m/s körül váltakoznak. Az előző esethez hasonlóan az 1. terelőfalnál kiegyenlített sebességeloszlást mértünk, folyásirány szerint lejjebb haladva a függőleges sebességeloszlások fokozatosan veszik föl az elméleti logaritmikus alakot, tehát a sebességmaximumok a mélységek 1 2 részéig előállnak, majd lefelé egyre csökkenek. A medencékben a 2 3 terelőfalak mögött tapasztalunk örvénylő, gomolygó vízmozgást, amelyek egymást lényegében kioltják. 13. ábra: Medencében kialakuló áramlási struktúra nagyobb vízhozam terhelésnél 10

11 Középsebességek hossz menti eloszlása Q=0, 604 m 3 /s Nyílás ssz v (z) (m/s) 4. táblázat 11

12 7. Vízszintrögzítések Mind a két vízhozamterhelés esetén szintezéssel rögzítésre kerültek a vízszintek, és megállapítható, hogy az egyes medencék közötti magasságkülönbség egyik változatban sem haladta meg a 20 cm-es küszöbértéket. A magasságot a Körös alvízi vízszintje szolgáltatta (77,53 mbf), amiről meghatározásra kerültek az egyes medencék vízszintjei Z (mbf) Réselt halátjáróban kialakult vízszintek dz (m) H=93 cm H=63 cm dz (93) dz (63) cskm (m) 8. Összefoglalás 14. ábra: Vízszintrögzítések eredményei Jelen munkában feladatunk volt a Békésszentandrási hallépcső réselt halátjárójának a hidraulikai vizsgálata, valamint javaslattétel a terelőfalak elhelyezésére azzal a megkötéssel, hogy a halátjáró medencéi között a koncentrált veszeteségmagasság ne haladja meg a 20 cm-t valamint 2,0 m/s-ot meghaladó vízsebesség se alakuljanak ki. A hidraulikai vizsgálathoz a MIKE 21FM kétdimenziós mélységátlagolt hidrodinamikai modellt használtuk. A modellszámítások is megerősítették a korábbi tapasztalatokat, amely szerint az egy oldalra helyezett terelőfalak esetén a megengedettnél nagyobb sebességek alakulnak ki, amelyek tovább nőnek, ha a falak számát vagy hosszát redukáljuk. A kívánt állapotok a terelőfalak egymással szembe történő vagy a medence közepére történő állításával lehet a vizsgálatok szerint elérni. Ekkor a vízmélységek is növekednek, ami pozitívan hat a maximális sebességek és a turbulencia csökkentésére. Az áramképek vizsgálatából viszont az középre helyezett elrendezést javasoltuk mivel itt alakultak ki a legnagyobb mélységek valamint a legkisebb sebességek. A modellvizsgálatokat követően április 13-án, helyszíni szemlén beállításra kerültek a terelőfalak majd két vízhozam-terhelés mellett a halátjáróban 5 függélyben mértünk vízsebességeket. A függélyközépsebességek 1,5 m/s körül ingadoznak, míg a pontbeli sebességek egyik helyen sem haladták meg a 2 m/s-ot. A sebességek mélység menti eloszlásukban pedig jellegükben közelítették a logaritmikus elméleti sebességeloszlást. A vízsebességmérés mellett a hallátjáróban kialakult felszíngörbék is rögzítésre kerültek, amelyekből megállapítható, hogy sehol sem lépte át a koncentrált veszteségmagasság a határértéket. A Hármas- Körös viszonylag magas alvízszintje miatt a halátjáró fele beduzzasztva volt a folyó által, azonban megfelelő hidraulikai viszonyok eléréséért a vízállás csökkenésével párhuzamosan folyamatosan gondoskodni kell majd a lentebbi terelőfalak középre állításáról. Szintén beavatkozást igényel a felvízi műtárgy kapusorozata abban az esetben, ha a duzzasztási szint növekszik, úgy kell őket beállítani, hogy a réselt halátjáró vízmércéjén 100 cm körüli vízállás alakuljon ki. * * * * * Hivatkozások Donnell, B. P.; Letter, J. V.; McAnally, W. H., et al (2001): User's guide for RMA2 Version 4.5, US Army, Engineer Research and Development Center, Waterways Experient Station, Coastal and Hydraulics Laboratory, [ Erbo-Plan Kft. (2012): Élőhely rehabilitáció hallépcső építésével a Békésszentandrási duzzasztónál Részletes megvalósíthatósági tanulmány KEOP 3.1.2/2F/ Erbo-Plan Kft. (2012): Élőhely rehabilitáció hallépcső építésével a Békésszentandrási duzzasztónál KIVITELI TERV Rátky I.; Rátky É.(2010): Folyami tározók töltőürítő műtárgyainak vizsgálata 2D numerikus modell segítségével, MHT Vándorgyűlés, Sopron BME VIT (2011): Vízrendszerek modellezése, egyetemi segédlet, Budapest, _modellezese_2011.pdf DVWK (2002): Fish passes Designed, dimensions and monitoring, Róma