Béke a Kárpát-medencében

Átírás

1 Baranyi Károly: Béke a Kárpát-medencében Hölgyeim és Uraim! A békéről beszélünk ma, a békét kockáztató politikáról, a béke megteremtéséről, és arról, hogy mit tehetünk lokálisan és globálisan a békéért. Előadásomban röviden Európa egy földrajzilag is központi régiójáról szeretnék beszélni. Ez a rövid gondolatmenet a szubszidiaritás elvének megfelelően nem államok közötti politika szempontjait tükrözi, egyértelműen a békéért felelősséget érző magánember és magánemberek szabad szerveződéseinek szempontjait. Önök tudják, hogy a Kárpát-medencéban szlávok, germánok, románok és magyarok élnek. Ezek a népek a több mint egy évezreddel ezelőtt a népvándorlás történelmi folyamataiban telepedtek itt le. Közöttük sajátos helyet foglalnak el a magyarok. A többi néptől idegen a nyelvünk, távoli és vitatott az eredetünk, rokonságunk más nemzetektől idegen. A magyarság a Kárpát-medence meghatározó jelentőségű nemzete volt ezer éven át, egészen az első világháborút lezáró 1920-as párizsi békeszerződésig. A magyar államalapítás Szent István megkoronázása után ötszáz évig viszonylagos béke volt, a reneszánsz idején a Magyarország lakossága nagyobb volt, mint a korabeli Angliáé, a magyar királyság területe elfoglalta a teljes Kárpát medencét. 1 1 Érdekes tény, hogy a környezetünkben élő népek nemzeti öntudata később alakult ki, mint a magyaroké. Emellett kialakulásában az egyik legfontosabb tényező a magyarokkal való szembenállás volt. Gondoljunk csak bele, hogy a VIII. században a szláv népek egységes tömböt, egyfajta nemzetközösséget alkottak, külön kezdetleges államalakulatokkal ugyan, de egységes felfogásban. Amikor a század végén a számukra gyökértelen magyarok megérkeztek a Kárpát-medencébe, rögtön frakciókra oszlottak szét. Keleti szlávok, nyugati szlávok, délszlávok ezek a meghatározások innentől kezdve alakultak ki, ez is a magyarokhoz viszonyítva: a magyaroktól délre lakó szlávok stb. Ez később is meghatározó maradt, mikor a nemzeti romantika korában ezek a népek szintén a magyarokkal való szembenállásban találták meg az identitásukat. Különösképpen a csehekkel való közösséget választó szlovákságra igaz ez, de még az együttélésünk 800 évében jelentős autonómiával horvátokra is. A románok később jelentek meg a Kárpát-medencében, mint a többi nép. Legelső említésük a XIII. századból való, Fogaras megyére vonatkozóan. Betelepülésük folyamatosnak nevezhető ezután, majd a XVIII. században ugrásszerűen növekedett a számuk Dél-Erdélyben. Erdély ekkor a leginkább liberális beállítottságú állam volt Európában, ahol nagyjából hasonló jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezett a magyar, a székely és a szász nemzet, illetve a katolikus, evangélikus, református és unitárius vallás. Ugyanekkor Nyugat-Európát vallásháborúk sorozata dúlta fel. Kétségtelen tény ugyanakkor az is, hogy a románoknak nem voltak közösségi politikai jogaik, illetve az ortodox vallás megtűrt volt, de nem elfogadott bár ekkor már jelentős lélekszámmal bírtak Erdélyben. Ez a tény megerősítette ellenérzésüket az uralkodó magyarsággal szemben

2 Egy ideig sikerült megakadályozni a Bécs felé irányuló iszlám-török hódítást. Hunyadi János nándorfehérvári (a mai Belgrád) győzelme nyomán fellélegzett a keresztény nyugat. Ennek a győzelemnek emlékére harangoznak délben a templomokban. Néhány évtized múlva azonban Mohácsnál megrendítő vereséget szenvedtünk a török csapatoktól, elfoglalták Budát (a mai Budapest). Az ország három részre szakadt, egyik részén százötven éves török uralom következett, a másik Habsburg uralom alá került, a harmadik a független de török befolyás alatt álló Erdély volt. A török megszállta területen csökkent a népesség, a lakosság sokat szenvedett. A védelmi harcokban az ország területén élő minden nép kivette a részét, az hódítás elleni harcok egyik legnagyobb hőse a Zrinyi Miklós horvát bán. A török kiűzése után az ország egyesült és a magyar királyság trónjára háromszáz évig Habsburg uralkodó került. Ez sokszor, mint például Mária Terézia alatt kiváló együttműködést eredményezett, azonban más Habsburgok uralmát gyakran elnyomásként élték meg. Az ország területén élő más népeket az uralkodó pedig igyekezett szembeállítani a magyarokkal. A három évszázad alatt két szabadságharcot vívott a magyar nép a Habsburg uralkodóval szemben. Mindkettőt elveszítette. Az es szabadságharc után 1867-ben létrejött az Osztrák Magyar Monarchia. A Monarchia közel ötven éve eredményezett, kiegyensúlyozatlan kapitalista fejlődést eredményezett, amelynek az első világháború vetett véget, majd a Párizsi béke. Magyarország további sorsát a Trianonban megkötött béke határozta meg. A történelmi Magyarország elveszítette területének kétharmad résztét és a magyar nyelvű lakosság egyharmad rész került az új állam határain túlra. A történelmi magyarország területén a párizsi békeszerződés új államokat hozott létre. 2 2 Ha azonban a trianoni béke egyik kardinális pontjáról, vagyis a nemzeti önrendelkezésről és a népességarányról beszélünk, meg kell jegyeznünk egy fontos gondolatot. Valóban elavultnak tekinthetjük a XX. század elején az Osztrák-Magyar Monarchia berendezkedését. A Monarchia távolról sem volt nemzetállam sem az osztrák, sem a magyar rész nem volt egységes. Bár meglehetősen liberális nemzetiségi-nyelvi törvények szabályozták az állam hozzáállását a kisebbségekhez, ezek gyakran nem teljesültek a gyakorlatban. Amikor ennek megváltoztatására történelmi lehetőség kínálkozott, a kézenfekvő szövetségi rendszer helyett egy másikat, tragikusan rosszat választottak ban ha a békekötés célja valóban a béke volt nagy baklövést követtek el, hiszen olyan új országokat hoztak létre, melyekben még inkább jelentős volt a kisebbségi kérdés, ám mégis nemzetállamként definiálták önmagukat és kezelte őket a közvélemény. Igaz ez elsősorban Csehszlovákiára és Romániára. A magyar és német kisebbséget természetesen nem tudták mindenestül eltüntetni: ezért volt szükség telepítésekre, Benes-dekrétumokra, reszlovakizációra. Ha belegondolunk, abszurd egy olyan országot nemzetállamnak tekinteni, ahol két megyében a lakosság szinte kizárólag magyarul beszél, és még húsz éve is németül beszéltek még másik két megyében. Ez utóbbi népességet, az erdélyi szászokat később a Német Szövetségi Köztársaság megvásárolta Romániától, ami éppen eléggé jelzi a kommunista Románia kisebbségi politikáját. Megjegyzendő, hogy szomorú és visszafordíthatatlan esemény ez: a sokszínű Erdély örökre elveszített színeiből egyet

3 A Kárpát-medencében ma is a magyar népesség lélekszáma a legnagyobb, de az anyaországon túl a magyarok kisebbségben élnek, egyes esetekben és helyeken politikai és polgárjogaiktól megfosztva, amihez hozzájárul még kisebb-nagyobb mértékű etnikai elnyomatásuk. Napjainkban rendszeresek a magyar lakosok elleni támadások Szerbiában. Legnyomasztóbb a romániai a magyarok helyzete. Ennek szimbolikus jelentőségű eseménye Bözödújfalu esete, amely egy kis magyar-lakta falu. A falu kezdetét jelző tábla ma is látható, a faluból csak a katolikus templom tornya látható, egy tóból emelkedik ki, és néhány fa csúcsa ben a román kormány utasítására átszakították a gátakat és a víz pillanatok alatt elöntötte a falut, sokan ott haltak meg, csak a hegyoldalban a temető maradt meg, ahogy mondják, a holtak úszták meg szárazon. Ellentétben Európa vagy a világ számos, hasonló, vagy akár lényegesen jobb sorban élő kisebbségével, mint az írek, a baszkok, a magyar kisebbség nem folyamodott terrorcselekményekhez, hanem szinten páratlan békében tűrte jogfosztottságát. A magyarság a térségben nem csak példát mutat a toleranciából, de a béke kovásza is lehet, ha felismeri, hogy a diaszpóra-magyarság viselkedése mekkora értéket jelent; mit kell tennie, és miként járulhat hozzá a békéhez. A magyarság infiltrálva él környezetébe, ez az állapot lehet az alapja az egyre növekvő békének. Úgy látom, hogy ennek a térségnek jövője nagyrészt a nemzeti érzésen múlik. Szeretném megvilágítani mondanivalómat. Most nem a magyarok nemzeti öntudatára gondolok, hanem például a horvátok hazaszeretetére. Lelkesen gondolok arra a büszkeségre, amellyel függetlenségüket őrzik, nemzeti értékeiket, népi kultúrájukat vállalják. Hasonlóan örömmel tölt el a szlovákok hazaszeretete. Szomorúságot a magyarok hazaszeretetének hiánya okoz. A hazaszeretet és a nemzeti érzés a kulturális identitást szervező erő, amely ellentétes a szükszégszerűnek látszó globalázációs folyamatok identitásokat feloldó és megsemmisítő hatásaival. Európában az egységesülés útjai nincsenek kijelölve, az egység sokféleképpen valósulhat meg, ezek közül azonban csak kevés út kívánatos. Az emberek olyan Európában szeretnének élni, ahol együtt létezik minden nemzet és mindegyiknek nyelvét, kultúráját, hagyományait közösen őrzik, becsülik meg és segítik elő a nemzeti kultúrák fejlődését. Ez a cél nem valósul meg az emberi jó szándék és erőfeszítés nélkül. Az egyetértés és a béke előmozdítása a Kárpát-medencében, olyan szellemi munka, amelyhez szükséges a történelmi igazság megismerése. Az emberek tudatában a történelem megismerése csak úgy lehet eredményes, ha megismerik mások történelem felfogását is. Természetes dolog, hogy a történelem sok mozzanatát máshogy ítélik meg a szerbek, románok, horvátok, szlovákok és a magyarok. Így például szükségképpen másként látjuk a magyar államalapítást, a török világ idejét, a Habsburg-ellenes szabadságharcokat, és az eltörölhetetlen Trianont is. Engedtessék meg egy hasonlat: egy labdarúgó mérkőzés után az egyik szurkoló örül, a másik sír. De meg kell engednünk a sírónak a sírást, és esetleg meg is kell érteni érzelmeit

4 A béke ügyének előmozdításában az emberek szabadon szerveződő csoportjainak nem nélkülözhető szerepe van. Politikai és szellemi szinten a közeledés eddig megfeneklett az ideológián, az ellenérzéseken és az ellenálláson. A Kárpát-medencében élő népek közötti ellenséges érzületet szították az uralkodók és uralkodóházak, majd az uralkodó ideológiák. Szerveztünk, a Nemzeti Pedagógus Műhely egy munka körvonalit fogalmazta meg. Ezt a gondolatot először ezen a konferencián ismertetem. Közös munkát szeretnénk megszervezni és elvégezni, amely elősegíti a különböző vélemények egymás mellett megjelenését, mindenki számára lehetséges megismerését. Az alábbiakban ismertetett közös munkába minden nemzet szakértőit be szeretnénk vonni. Nem kívánunk senkitől megalkuvást, saját véleményének és igazának meghazudtolását, nem törekszünk kompromisszumra. Mindössze fórumot szeretnénk adni az ellentétes felfogások kifejtésének és egyúttal ezek megismerésének. Célunk a Kárpát-medence népeinek történetét ismertető művek megalkotása, amely elősegítené, hogy az itt élő népek jobban megismerjék, megértsék és elfogadják egymást. A munka alapvető része egy iskolában is ajánlható antológiai-szerű történelmi olvasókönyv megírása, amely a Kárpát-medence minden országában, az általános és középiskolákban a történelem megismerésének sajátos eszköze lehet. A könyv szerzői között osztrák, szlovén, horvát, bosnyák, szerb, román, ukrán szlovák és magyar szerzők szerepelnének egyelő számú csoportokban. A szerkesztésében alapelvnek tekintjük, hogy minden fejezet a szerző nemzete történelmi szemléletét tükrözze. Ezzel azt vállaljuk, hogy a könyv ellentétes vagy részben ellentétes megvilágításokat tartalmaz, a történelmi tények kidomborítása is különböző súlyt kap attól függően, hogy mely nemzet történelem-felfogását tükrözi a fejezet. A közös munka hozzájárulna jóindulat kibontakozásához, a közös produktum az igazság megismeréséhez, az egymás mellett élő népek elfogadásához, a béke feltételét jelentő megbocsátáshoz. Mert nem is lehet kérdés: a megbocsátás metafizikailag nagyobb érték, - 4 -

5 mint a bocsánatkérés. Ez minden népre vonatkozik, magyarokra, szlovákokra, horvátokra és mindenkire. Természetesen ez olyan terjedelmű munka, amelyhez komoly erőforrások szükségesek. Reménykedem azonban, mert szövetségeseket és munkatársakat találtam a Közéleti Önképzőkör tagjaiban. Ez fiatalokból álló civil szervezet, tagjai között sok lelkes fiatal történész van. Lelkesedésükben, találékonyságukban reménykedem. Elhangzott Feldkirchben a Mut zur Ethik What Does it Take to Bring About More Peace in the World? Konferenciáján - 5 -