BUDAPEST FŐVÁROS III. KER. ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER ÖNKORMÁNYZATA. KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEKET KISZOLGÁLÓ INTÉZMÉNY (a továbbiakban: KSZKI)

Átírás

1 BUDAPEST FŐVÁROS III. KER. ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER ÖNKORMÁNYZATA KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEKET KISZOLGÁLÓ INTÉZMÉNY (a továbbiakban: KSZKI) Budapest, 1033 Folyamőr u. 22. ÖNKÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI SZABÁLYZATA

2 TARTALOM 1 Jogszabályi háttér: Az önköltségszámítási szabályzat célja, tartalma Az önköltségszámítási szabályzat az alábbi témakörökben tartalmaz előírásokat: A vállalkozási tevékenység A vállalkozási tevékenység fogalma A vállalkozási tevékenység korlátai: A vállalkozási tartalék felhasználása A vállalkozási maradvány A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények vállalkozási tevékenységgel összefüggő általános célkitűzései A vállalkozási tevékenységgel összefüggő gazdaságpolitika Szakmai haszon: A szabályzat személyi és tárgyi hatálya Személyi hatály Tárgyi hatály Költség-, önköltség-számítási alapfogalmak A költség Költségnem Költséghely Költségviselő A közvetlen önköltség, bekerülési érték Önköltségi kategóriák: A költségek könyvviteli elszámolása Kalkuláció: Kalkulációs egység: Kalkulációs időszak: Az önköltségszámítás A kalkulációs séma, a kalkulációs költségtényezők tartalma A kiegészítő- és vállalkozási tevékenység szakfeladatrendje, amely kötelezően előírja a kiadások és bevételek elszámolását A kalkulációs séma A közvetlen önköltség kalkulációs tényezőinek tartalma: Közvetett kiadások (költségek) elszámolásának és felosztásának módja Saját kivitelezésben előállított, felújított tárgyi eszközök önköltségének meghatározása Termékcsoport, mint kalkulációs egység Szolgáltatás, mint kalkulációs egység

3 6.8 Külső megrendelők részére végzett (kiszámlázott) szolgáltatások, bérleti díjak önköltségének megállapítása Az ingatlan (helyiség) bérbeadási szolgáltatás kalkulációs sémája Ármegállapítás Az árkialakítás módszere Normatív elszámolású tevékenységeknél az árakat az alábbiak szerint kell kialakítani: Egyedi előállítású termékek, szolgáltatások árainál: Bérleti díjakat Ft/idő (óra, nap, hónap, negyedév, félév, év) mennyiségi egységre kell kalkulálni az irányárak kialakításánál A vendégétkeztetés, a konyhai rendezvények árait menüre, menüsorra kell kialakítani a piaci viszonyok figyelembe vételével Az étkeztetés térítési díjait menüre, menüsorra kell kialakítani, A gondozási díjat egy gondozottra kell kalkulálni, A játszóház térítési díjait egy résztvevőre kell kalkulálni A közérdekű adatszolgáltatáshoz kapcsolódó költségtérítés összege megállapításának szabályai A költségtérítés összegének megállapítása Belső szolgáltatások Eseti bevétel térítési díjának megállapítása Tanfolyamok Kötelezettségvállalás Költségelszámolás bizonylatolása A termékek (szolgáltatások) előállításának dokumentálása Az utókalkuláció alapját képező bizonylatok A költségek utalványozásának, elszámolásának bizonylati rendje Az önköltségszámítás készítésének időpontja, a kalkulációs időszak, az elkészítésért felelős személyek Az önköltségszámítás és a könyvvitel adatainak egyeztetése ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK MELLÉKLETEK számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet

4 1 Jogszabályi háttér: A számvitelről szóló évi C. törvény kötelezően előírja a költségvetési intézmények számára az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat készítését. A Költségvetési Szerveket Kiszolgáló Intézmény (a továbbiakban: KSZKI) és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények önköltség-számítási szabályzatát a számvitelről szóló, módosított évi C. törvény, az államháztartási szervezetek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló, módosított 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendeletben foglaltak szerint, valamint a KSZKI) és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények számviteli politikájában megfogalmazott alapelvek alapján a következők szerint határozza meg. Az államháztartás szervezeteinek kötelezően ellátandó feladatait törvény szabályozza. E kötelező feladatok mellett a szervezetek további feladatokat vállalhatnak alaptevékenységük jobb ellátása, biztonsága, a rendelkezésre álló kapacitások jobb kihasználása, esetenként többletbevételek, haszon elérése érdekében, a szabad kapacitás kihasználása céljából. Az államháztartási szervezetek szolgáltatásai egy részénél az alkalmazott eladási árakat saját hatáskörben állapítják meg, figyelembe véve a piaci viszonyokat, lehetőségeket. Az intézményeknek a termékértékesítés, szolgáltatás árát úgy kell megállapítaniuk, hogy a kapott ellenértékben a költségek megtérüljenek, ugyanakkor a célzott réteg számára elérhető, megfizethető legyen. Ebből következően az intézmények számára sajátosan értelmezhető az önköltségszámítás egy termékértékesítésnél, vagy szolgáltatásnál. A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények önköltség-számítási szabályzatot kötelesek készíteni, mivel az alapító okiratban meghatározott tevékenységein belül kiegészítő, kisegítő tevékenységet is végeznek. Ezeket a tevékenységeket az alaptevékenység ellátásához rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával nem nyereségszerzés céljából végzi. A szabályzat életbe lépésének hatálya január 1. A szabályzat írásbeli rögzítéséért és évenkénti felülvizsgálatáért, ill. jogszabály szerinti módosításáért a mindenkori felelős. 4

5 2 Az önköltségszámítási szabályzat célja, tartalma Az intézmények önköltségszámítási szabályzata részletesen szabályozza az alap és vállalkozási tevékenység keretében előállított eszközök, elvégzett tevékenységek, nyújtott szolgáltatások tényleges közvetlen önköltségének a meghatározását, valamint e szabályzat alapján biztosítja az önköltségszámítás belső és külső ellenőrizhetőségét. 2.1 Az önköltségszámítási szabályzat az alábbi témakörökben tartalmaz előírásokat: a) a vállalkozási tevékenység fogalma, korlátai, a vállalkozási tartalék felhasználása, a vállalkozási maradvány, b) a szabályzat személyi és tárgyi hatály, c) a költség, önköltség-számítási alapfogalmak, d) a kalkuláció fogalma, a kalkulációs időszak, e) az önköltségszámítás feladata, az önköltség-számítás módszere, a költségek felosztásának a módja, f) a kalkulációs séma, a kalkulációs tényezők tartalma, g) a közvetett kiadások (költségek) elszámolásának és felosztásának a módja, h) az ármegállapítás, az árkialakítás módszere, i) a belső szolgáltatások, j) a kötelezettségvállalások, k) a költségelszámolás bizonylatolása, l) a termékek, szolgáltatások előállításának dokumentálása, m) az utókalkuláció alapját képező bizonylatok n) a költségek utalványozásának, elszámolásának bizonylati rendje, o) az önköltség-számítás készítésének időpontja, p) az önköltség-számítás és a könyvviteli rendszer közötti egyeztetések. 3 A vállalkozási tevékenység 3.1 A vállalkozási tevékenység fogalma Az a tevékenység, melyet a költségvetési intézmények vagyonszerzés céljából, ellenérték fejében, üzletszerűen végeznek 3.2 A vállalkozási tevékenység korlátai: a tevékenység nem veszélyeztetheti az alaptevékenység ellátását, nem finanszírozható költségvetési támogatásból, a bevétel nem haladhatja meg az összbevételből jogszabályban meghatározott hányadot. Az Államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Kormányrendelet (Ámr.) 93. (1) bekezdése értelmében: (1) A vállalkozási tevékenység megkezdése évének kivételével a vállalkozási tevékenység folyó évi bevételeiből nem számolható el felhalmozási kiadás - ideértve a tárgyi eszköz felújítást is - az államháztartáson kívülről átvett pénzeszköz terhére elszámolt felhalmozási kiadás kivételével, ha a felhalmozási jellegű felhasználási célt a szerződés tartalmazza. (2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem zárja ki, hogy a költségvetési szerv a vállalkozási tartalék terhére teljesítsen felhalmozási célú kiadást. (3) Ha a vállalkozó közintézet kivételével a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységéből származó bevételeinek együttes összege egymást követő két évben meghaladja a ténylegesen 5

6 teljesített - a költségvetési támogatást is magában foglaló - összbevétel egyharmadát, és a vállalkozások tartós fenntartására, illetve bővítésére lehetőség látszik, az alapító - központi költségvetési szervnél a pénzügyminiszter egyetértésével - dönt a költségvetési szervként való továbbműködésről és a vállalkozási tevékenység korlátozásáról, vagy a költségvetési szerv átalakításáról, illetve a vállalkozási részlegek leválasztásáról. 3.3 A vállalkozási tartalék felhasználása Az Ámr. rendelet 94. -a értelmében: (1) A költségvetési szerv vállalkozási tartalékot képez a vállalkozási tevékenységei együttes maradványának a befizetési kötelezettséggel csökkentett részéből. (2) A vállalkozási tartalék - a következő sorrendben - felhasználható a) a szerződéses partnerekkel szembeni, a vállalkozási tartalékot terhelő kötelezettségek teljesítésére, b) a vállalkozási tevékenységek veszteségének rendezésére, c) a költségvetési szerv által meghatározott, jogszabály által nem tiltott célokra, így különösen ca) a vállalkozási maradvány-kimutatásban az alaptevékenység ellátására fordított kiadásként kimutatott összegen felül az alaptevékenység körébe tartozó további kifizetések teljesítésére, cb) szociális, jóléti, kulturális, sport és üdülési célt szolgáló kiadásokra - ideértve a munkavállalók számára folyósítható pénzbeli hozzájárulásokat is - és létesítmények fenntartására, cc) vállalkozási célú tárgyi eszköz beszerzésére, felhalmozási célú egyéb kiadásokra, tárgyi eszköz felújításra, cd) jutalmazásra, ce) gazdálkodó szervezetben való részvétel esetén a társaság veszteségeinek rendezésére, cf) gazdálkodó szervezetben pénzbeli hozzájárulásra, visszatérítendő támogatás nyújtására, tőkeemelésre, alapítvány támogatására, cg) e rendelet előírásainak megfelelően a Kincstár hálózatán belül forgalmazott értékpapír vásárlására. (3) Amennyiben a vállalkozási maradvány negatív, a veszteséget elsősorban a korábbi évek során képzett és fel nem használt vállalkozási tartalékból kell fedezni. Ha a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységét megszünteti és a vállalkozási tevékenység negatív maradványára a korábbi években képzett és fel nem használt vállalkozási tartalék nem nyújt fedezetet, a veszteséget az alaptevékenységének ellátását szolgáló források terhére köteles rendezni. (4) A helyi önkormányzati, helyi vagy országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv vállalkozási tartaléka felhasználásának további szabályait a helyi önkormányzat, illetve a helyi vagy országos kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete, illetve közgyűlése állapítja meg. (5) A vállalkozási tartalék felhasználása sem közvetlen, sem közvetett költségvetési támogatási igénnyel nem járhat. 3.4 A vállalkozási maradvány Az Ámr a értelmében: 6

7 (1) A vállalkozási tevékenység maradványát az államháztartási számviteli kormányrendeletben foglaltak szerint kell megállapítani. (2) A pénzforgalmi vállalkozási maradványt terhelő befizetési kötelezettséget a) növeli aa) a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos bírságok, büntetések, az Art. szerinti jogkövetkezmények kiadásként elszámolt összege az önellenőrzési pótlék kivételével, ab) az előző évben az alaptevékenység ellátásához tervezett elkülönített vállalkozási maradvány tárgyévben fel nem használt összege, ac) év végén a vállalkozási tevékenység folyó évi bevételéből - az Áht.-ban foglaltakra figyelemmel - befektetési célú értékpapír-vásárlásra fordított összeg, ad) a vállalkozási tevékenység megkezdésének évében a tárgyi eszköz beszerzésére fordított összeg; b) csökkenti ba) a vállalkozási tevékenységre jutó értékcsökkenés összege, bb) a bevételként kapott adózott eredmény (osztalék) összege (közös érdekeltségű munkák, társaságok), bc) a korábban befektetett, adózott eredményből származott összegek visszatérülése, bd) a tárgyévben visszatérített és a bevételek között elszámolt befizetési kötelezettség, adó összege, be) a tárgyévben az alaptevékenységhez felhasznált és a következő évben felhasználni tervezett vállalkozási maradvány, bf) a belföldi székhelyű alapítvány céljára és a közérdekű kötelezettségvállalásra vállalkozási tartalékból átadott pénzeszköz abban az esetben, ha az adólevonási jog a kedvezményezettre vonatkozó törvényen alapul, bg) az előző évben - az Áht.-ban foglaltakra figyelemmel - vásárolt befektetési célú értékpapír visszavásárlásából származó bevétel. (3) A vállalkozási tevékenységet érintő általános forgalmi adóval kapcsolatos kiadás és bevétel különbségét - jellegétől függően - az eredményt növelő vagy csökkentő tételként kell figyelembe venni. 3.5 A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények vállalkozási tevékenységgel összefüggő általános célkitűzései A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények az esetleges szabad kapacitásuk terhére a működési területükön jogosultak az alaptevékenységükkel összefüggő, azt kiegészítő, vagy kiszolgáló, illetve hasznosító tevékenység ellátására. Az e tevékenységekkel összefüggő költségeit az igénybevevővel meg kell téríttetni. A felsorolt tevékenységek mentesek a társasági adóról szóló törvény hatálya alól. Alaptevékenységet kiegészítő tevékenységnek minősül mindazon termék előállítása és szolgáltatás nyújtása, amely szorosan kapcsolódik az alaptevékenységhez, és a piaci értékesítés során bevételt eredményez. A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények kizárólag az Alapító Okirat szerinti alaptevékenység és kiegészítő tevékenység folytatását végezhetik. 7

8 A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények rendelkezésére bocsátott vagyontárgyakat céljainak megfelelő feladatok ellátásához szabadon használhatják. Ezek az intézmények a rendelkezésükre álló vagyont nem jogosultak elidegeníteni, illetőleg biztosítékként felhasználni. A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények által folytatott kiegészítő tevékenység a rendelkezésre bocsátott vagyon csökkenését nem eredményezheti. 3.6 A vállalkozási tevékenységgel összefüggő gazdaságpolitika Az intézmények célkitűzése, hogy valós piaci áron értékesítse a tevékenységük során létrehozott termékeket és szolgáltatásokat, illetve piaci áron adja bérbe a a szabad kapacitások mértékéig a rendelkezésére álló eszközöket. 3.7 Szakmai haszon: Gazdasági haszon: az elért bevételből fedezik az alaptevékenységgel és a kiegészítő, vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felmerülő kiadásokat. 4 A szabályzat személyi és tárgyi hatálya 4.1 Személyi hatály A szabályzat a KSZKI-ra és valamennyi hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézményre vonatkozik. 4.2 Tárgyi hatály Az önköltségszámítás tárgya a kalkulációs egység, az a termék, vagy szolgáltatás, amelyről a kalkuláció készül, mindig természetes mértékegység, pl.: fő, négyzetméter, köbméter, db. kg, stb. A KSZKI-nál és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézményeknél kalkulációs egységet képeznek az alábbi termékek és szolgáltatások: tanfolyami-, felnőtt oktatás, vizsgáztatás, bérleti díjak (terem, eszköz, egyéb) vendégétkeztetés, játszóház játszóház (étkezés) időszakos gyerekfelügyelet (étkezés) időszakos gyerekfelügyelet (gondozási díj) gyermekétkeztetés térítési díj gondozási díj lakbér könyvtári tevékenység adminisztrációs és irodai szolgáltatás bérmunka ellátottak szállítása személyi segítés 8

9 5 Költség-, önköltség-számítási alapfogalmak 5.1 A költség A költség egy meghatározott cél érdekében eszköz (termék) előállítása, szolgáltatás, tevékenység nyújtása felhasznált élő- és holtmunka pénzben kifejezett összege. Holtmunka jellegű költségek: anyagköltség, igénybe vett szolgáltatások értéke, alvállalkozói teljesítmények, értékcsökkenési leírás. Élőmunka jellegű költségek: bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok. 5.2 Költségnem A költségnem a költségeknek az államháztartási szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletben rögzített egységes számlakeret 5. számlaosztály számlacsoportjai szerint kijelölt és meghatározott címek szerinti csoportosítását jelenti. 5.3 Költséghely A költséghely a költségek felmerülésének helye (üzem, műhely, stb.) általában területileg, fizikailag lehatárolható területi egység, szervezeti egység, csoport, iroda, stb.. Az itt felmerült költségek a felmerülésük időpontjában nem számolhatók el közvetlenül az egyes eszközökre (termékekre, szolgáltatásokra, tevékenységekre), így közvetlen költségnek nem minősíthetők. Ezen költségek azon része, amely a termelő tevékenységgel (szolgáltatásnyújtással) közvetlen kapcsolatba hozhatók, különféle teljesítményadatok, megfelelő mutatószámok vagy kalkuláció alapján ezen szabályzatban foglaltak szerint elszámolandók (átvezetendők) a kalkulációs egységekre (költségviselőkre). 5.4 Költségviselő A költségviselő olyan termék, termékcsoport, szolgáltatás, stb., amelyre a létrehozásával kapcsolatos költségek felmerülésük alkalmával közvetlenül elszámolhatók. 5.5 A közvetlen önköltség, bekerülési érték A közvetlen önköltség, bekerülési (előállítási) érték a kalkulációs egység (a tevékenység, a termék, termékcsoport, szolgáltatás, saját előállítású eszközök - immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek) meghatározott egységnyi előállítására fordított, az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban lévő élő-, és holtmunka pénzben kifejezett összege. 5.6 Önköltségi kategóriák: a) Közvetlen önköltség, bekerülési érték körébe tartoznak azok a ráfordítások, amelyek a tevékenység végzése, a szolgáltatás nyújtása érdekében, az eszközök (termékek, szolgáltatások) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének 9

10 megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerülnek, az előállítással szoros kapcsolatban voltak, továbbá az eszközre (termékre, szolgáltatásra) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók. Az előállítási költségek között kell elszámolni - és így a bekerülési (előállítási) érték részét képezi - az idegen vállalkozó által megvalósított beruházáshoz a beruházó által biztosított (az idegen vállalkozó felé nem számlázott) vásárolt anyag bekerülési értékét, továbbá a saját előállítású termék, nyújtott szolgáltatás közvetlen önköltségét a vásárolt anyag, a saját előállítású termék tényleges beépítésekor, és/vagy a szolgáltatás nyújtásakor. A közvetlen önköltség nem tartalmaz: értékesítési költségeket, az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket. b) Szűkített önköltség (közvetlen költség + üzemi általános költség) közvetlen költségek: anyagköltség, bérköltség, bérköltség járulékai, gyártási különköltség, egyéb közvetlen költségek, üzemi általános (közvetett) költségek: gépek berendezések kalkulációs egységre közvetlenül el nem számolható amortizációja, javítási, karbantartási, gépbeállítási költségei; az épület amortizációs, karbantartási, javítási költségei, takarítás, energia, munkavédelem költségei, stb. c) Teljes önköltség (szűkített önköltség + a központi irányítás általános költsége + amortizáció). Központi irányítás általános költségei: irányítás, humán igazgatás, vállalkozás egészét érintő bankköltségek, oktatási költségek, szociális költségek, tagsági díjak, egészségügyi szolgáltatás költségei. Az amortizáció vagy értékcsökkenési leírás a tárgyi eszközök kopásának, fizikai és erkölcsi avulásának, immateriális javak erkölcsi avulásának pénzben elszámolt és az áru, szolgáltatás értékesítése során megtérült formája. Az értékcsökkenési leírás útján viszi át a tárgyi eszköz értékét az általa termelt termékbe, illetve nyújtott szolgáltatásba oly módon, hogy azt termelési költségként és így önköltség növelő tényezőként számolják el. 5.7 A költségek könyvviteli elszámolása Az eszközök előállítása, a szolgáltatás teljesítése, a tevékenység végzése során felmerült költségek elszámolására a számlarendben meghatározottak szerint három számlaosztály szolgál: az 5. számlaosztály a költségeket költségnemek szerinti csoportosításban tartalmazza, a költségek költségnemek szerinti gyűjtését szolgálja, a 6. számlaosztály a közvetett költségeket tartalmazza, a költségek felmerülésének helye, a költséghely szerint csoportosítva, a 7. számlaosztály az eszközök előállítása, a szolgáltatások teljesítése során felmerült és az eszközök előállítása, a szolgáltatások teljesítése során felmerült és az eszközök előállításával, szolgáltatásnyújtással összefüggésben közvetlenül (valamint a felosztás után a közvetetten) elszámolható költségek könyvviteli nyilvántartására szolgál. 10

11 A 7. számlaosztály a költségvetésben meghatározott szakfeladatrend szerint tagolásban tartalmazza a folyó kiadásokat. A szakfeladatok kiadásai (költségei) közvetlen és közvetett kiadásokból (költségekből) tevődnek össze. 5.8 Kalkuláció: Az egységár megállapításának írásba foglalt bizonylata. 5.9 Kalkulációs egység: A tevékenységnek, szolgáltatásnak egységnyi mennyisége, amelyre az önköltséget számítjuk Kalkulációs időszak: Az az időszak, amelyre vonatkozóan az önköltséget megállapítják Az önköltségszámítás Az önköltségszámítás olyan műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a termelés, vagy szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt, annak folyamata alatt, vagy annak befejezése után megállapítható a termék, vagy szolgáltatás várható (tervezett), illetve tényleges önköltsége. Az önköltségszámítás feladata, hogy adatot szolgáltasson: a saját előállítású eszközök, szolgáltatások előállítási értékének megállapításához, a saját előállítású eszközök, szolgáltatások önköltségének tervezéséhez, megfigyeléséhez, a tevékenység eredményességének megállapításához, az árképzéshez, az információk alapján lehetővé tegye, megalapozza a döntéseket, szerződéskötéseket, biztosítsa az Ámr. azon előírását, amely szerint a kiegészítő, kisegítő tevékenység keretében végzett szolgáltatás, termék előállítás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást beleértve az üzemeltetési, fenntartási kiadások tevékenységre jutó arányos hányadát is a bevétel fel nem használható részének figyelembevétele mellett, a gazdaságossági számításokhoz. A költségvetési szervek tevékenységük során kötelesek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeit is érvényesíteni. a) Az önköltségszámítás-kalkuláció formái Az önköltségszámításnak a következő formái ismertek: előkalkuláció, az előzetes önköltség számítása, közbenső kalkuláció, a termelő-, szolgáltatást nyújtó tevékenység közbeni önköltség számítása, utókalkuláció, az utólagos önköltség számítása. A tanfolyami oktatás kalkulációs lapjait jelen szabályzat 1. sz. melléklete tartalmazza. Az előkalkuláció az a műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a termelés, vagy szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt határozza meg az intézmény valamely termék (szolgáltatás) előállítása, nyújtása során a műszaki, technológiai és egyéb előírások betartása mellett felhasználható élő- és holtmunka mennyiségét, és ebből az érvényben lévő árak, díjtételek, valamint a személyi jellegű ráfordítások figyelembe vételével kiszámítjuk az előállítandó termékek (szolgáltatások) terv szerinti önköltségét. 11

12 Előkalkulációt lehet készíteni minden olyan tevékenységre, amelyet külső szervek, magánszemélyek részére értékesít az intézmény és költségkihatása van. A közbenső kalkuláció a termelés (szolgáltatás) folyamatában annak egyes fázisait követően informál a költségek alakulásáról. Az utókalkuláció az a műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a termék, tevékenység, termelés, vagy szolgáltatásnyújtás befejezése után, a ténylegesen felhasznált élő- és holtmunka mennyisége és értéke alapján határozza meg az intézmény az eszköz, termék, termékcsoport, szolgáltatás, stb. tényleges közvetlen önköltségét, előállítási költségét. Az utókalkuláció képezi a következő évi termékárak, szolgáltatási díjtételek megállapításának egyik alapját. b) Az önköltségszámítás módszere, a költségek felosztásának módja Az önköltségszámítás módszere alatt a közvetlen költségek elszámolásának, illetve az általános költségek felosztásának módját értjük. A KSZKI- és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények belső szabályozásában tevékenységenként rögzíteni kell, hogy milyen számítási módszert alkalmaz. A választásnál a tevékenység jellege mellett célszerű figyelembe venni az adatfeldolgozáshoz rendelkezésre álló technikai eszközöket is. Az intézmények a következő módszerek között választhatnak: ba) Egyszerű osztó kalkuláció A módszer alkalmazásánál az intézmények úgy állapítják meg az önköltséget, hogy a választott kalkuláció fajtának (egyedi, sorozat, időszaki) megfelelően gyűjtött összes közvetlen költséget elosztják az előállított (szolgáltatott) mennyiséggel. A módszer csak ott használható, ahol egyfajta terméket gyártanak, vagy egyfajta szolgáltatást nyújtanak. Összes költség Mennyiségi egységre jutó önköltség = Mennyiség bb) Egyenértékszámos osztókalkuláció A módszer keretében az elkészült termékek (nyújtott szolgáltatások) önköltségét úgy határozzuk meg, hogy a kalkulációs egységenként elszámolt összes költséget osztjuk a termelés (szolgáltatás) egyenértékszámos mennyiségével. Akkor alkalmazható, ha az előállított termékek vagy szolgáltatások technológiai folyamata azonos, ott használható, ahol azonos alapanyagokból, azonos technológiával különböző méretű terméket állítanak elő. A módszer alkalmazásához vezérterméket kell választani. Az egyenértékszámok a vezértípus (felhasznált anyag súlya, mérete, űrtartalma, stb.), mint meghatározó jellemző alapján kerülnek meghatározásra. Minden terméket (szolgáltatást) a vezértermékben kell kifejezni Az önköltség megállapításához a befejezett termelés költségeit osztjuk a vezértípusra átszámolt termelés mennyiségével, így eredményül a vezértípus önköltségét kapjuk. 12

13 Az egyes termékfajták önköltségének megállapításához a vezértípus önköltségét szorozzuk a termékfajtához rendelt egyenértékszámmal. Ha pl. egy intézmény fénymásolási szolgáltatást nyújt, s ennek keretében készít A/4, A/3 és B/5 méretű másolatokat, vezértermékül az A/4 méretű lapot választva az önköltségszámítást az A/4 méretű lapra készíti el. Amennyiben A/3 méretű lapon nyújtja a szolgáltatást, akkor az előállított mennyiségnél az egyenértékszám 2 lesz, vagyis az A/3 méretű termék önköltsége az A/4 méretűnek a kétszerese. bc) Pótlékoló kalkuláció A költséggyűjtésen alapuló pótlékoló kalkuláció keretében a saját vállalkozásban végzett beruházásra, az alap illetve vállalkozási tevékenység keretében végzett tevékenységre, előállított eszközre vagy nyújtott szolgáltatásra kivételezett anyagok és a ráfordítások munkaidő bizonylataiból illetve az azokból készített feladások adatai alapján kell megállapítani a közvetlen költségeket (kiadásokat). Akkor alkalmazható, ha az önköltség részét képező közvetlen költségeket jellemzők vagy mutatók segítségével számolják el. A közvetlen költséget a többféle termék vagy szolgáltatás között pótlékkulcsok alapján osztják meg. A vetítési alapot (mindig csak természetes mértékegység lehet) körültekintően kell kiválasztani. Ha egy intézmény a közvetett költségeket a felmerülés helyén gyűjti össze, akkor vetítési alap segítségével oszthatja szét a termékek (szolgáltatások) között (pl. gépóra kalkuláció). A módszer keretében a termelést, tevékenységet terhelő: közvetlen költségeket már a felhasználás pillanatában elszámolja az intézmény a konkrét kalkulációs egységre, a kivételezett anyagok és a ráfordítások munkaidő bizonylatai, illetve az azok alapján készített feladások szerint. a közvetett költségeket a felmerülés helyén (költséghelyen) gyűjtik össze a KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények és az igénybevételt kifejező mutatók alapján, pótlékolás (pótlékkulcs) útján osztják fel az egyes eszközökre, tevékenységekre, szolgáltatásokra. A költséghelyenként kialakított vetítési alappal osztjuk a költséghelyeken összegyűjtött és a termékekre (szolgáltatásokra) felosztandó költségek összegét, és így kapjuk meg az egyes termékfajtákra (szolgáltatásfajtákra) elszámolható költségek összegét. bd) Gépóra kalkuláció A gépóra kalkuláció tulajdonképpen pótlékoló kalkuláció. Kiemelt jelentőségét az adja, hogy az intézmények egyre több technikai eszközzel (pl. számítógép) rendelkeznek, és ezekkel külső megrendelők részére szolgáltatásokat is teljesítenek. Ezen szolgáltatások önköltségének a megállapításánál egyes költségek megosztásához vetítési alapként használható a gépóra. A gépóra kalkulációs módszer alkalmazásához a gépköltségeket kell gyűjteni és a gépek üzemidejét kell rögzíteni. A költségek és az üzemelési idő (óra) hányadosaként állapítható meg az 1 gépórára jutó költség. Amennyiben különböző gépek állnak rendelkezésre a szolgáltatás teljesítéséhez, akkor gépóra együtthatókat kell megállapítani. Az együttható megállapításánál vetítési alapként alkalmazhatóak a gépek: műszaki jellemzői, teljesítménye (kapacitása), 13

14 bruttó értéke. 6 A kalkulációs séma, a kalkulációs költségtényezők tartalma 6.1 A kiegészítő- és vállalkozási tevékenység kormányzati funkciók szerinti besorolása, amelyre kötelező a kiadások és bevételek elszámolása Család és nővédelmi egészségügyi gondozás Ifjúság-egészségügyi gondozás Üdülői szálláshely-szolgáltatás és étkeztetés Könyvtári állomány gyarapítása, nyilvántartása Könyvtári állomány feltárása, megőrzése, védelme Könyvtári szolgáltatások Könyvkiadás Iskolarendszeren kívüli ISCED 2 szintű OKJ-s képzés Iskolarendszeren kívüli ISCED 5 szintű OKJ-s képzés Iskolarendszeren kívüli egyéb oktatás, képzés Gyermekétkeztetés köznevelési intézményben Munkahelyi étkeztetés köznevelési intézményben Támogató szolgáltatás fogyatékos személyek részére Gyermekek napközbeni ellátása Gyermekek bölcsődei ellátása Gyermekétkeztetés bölcsődékben, fogyatékosok nappali intézményében Munkahelyi étkeztetés bölcsődékben Családtámogatások Szociális foglalkoztatás Közvetlen költségként jelennek meg ezeken a szakfeladatokon a felmerült bérek, azok járulékai és a szakmai feladathoz kapcsolódó kiadások. Mivel egy szakfeladaton több szakmai és ezzel összefüggő egyéb tevékenység kiadása és bevétele is megjelenik, az önköltség számítása kalkulációs egységenként történik. Ezen belül a tényleges kiadásokat és bevételeket termék vagy szolgáltatás féleségenként analitikus nyilvántartásban lehet gyűjteni. A közvetlen kiadások megjelennek a termék, vagy szolgáltatás tevékenységenként kialakított munkaszámon megnyitott tasakban. 6.2 A kalkulációs séma Az egyes kalkulációs egységek közvetlen önköltségét, bekerülési (előállítási) értékét a következő kalkulációs séma szerinti részletezésben kell kiszámítani: a) közvetlenül elszámolható anyagköltség b) közvetlenül elszámolható személyi juttatások c) közvetlenül elszámítható személyi juttatások munkaadót terhelő járulékai d) normaidő e) előállítási külön költség f) egyéb költségek g) teljes önköltség (a+b+c+d+e+f) h) haszon 14

15 i) nettó eladási át (g+h) j) áfa (i*áfa kulcs) k) eladási ár (i+j) 6.3 A közvetlen önköltség kalkulációs tényezőinek tartalma: a) Közvetlenül elszámolható dologi kiadások (anyagköltségek) Közvetlen anyagköltségként kell számításba venni a kalkulációs egységekre, illetve ezen belül a munkaszámra kiadott utalványozott anyagok értékét. A közvetlen anyagköltség elsősorban a szolgáltatásnyújtás során felhasznált anyagok értékét tartalmazza beszerzési áron. Az Szt. a bekerülési érték megállapítására alternatív szabályozást tartalmaz. A törvényi rendelkezés keretein belül az FVM Gazdálkodási Főosztálya az eszközök és Források Értékelési szabályzatában határozza meg a készletek értékelésénél alkalmazandó beszerzési árat, figyelembe véve az elszámolt értékvesztést is. Ennek megfelelően az anyagköltségek között kimutatott anyagfelhasználás beszerzési árát oly módon kell figyelembe venni, ahogyan az FVM gazdálkodási főosztálya az Eszközök és források Értékelési szabályzatában rögzítette. Az anyagköltségek körébe sorolható az előállítás során felhasznált: szakmai anyagok (nyers- és alapanyag, segédanyag, fűtőanyag), egy éven belül elhasználódó szakmai eszközök, kis értékű szakmai tárgyi eszközök, üzemanyag (hajtó-, kenőanyag), egyéb anyag (tisztítószerek, vegyszerek, információ hordozó anyagai), energia (gáz, villamos energia, távhő- és melegvíz), a beruházáshoz, felújításhoz felhasznált anyagok értékét. A vásárolt anyagok, félkész termékek, alkatrészek bekerülési (beszerzési) értékét képezi: az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételár, a beszerzéssel, raktárba történt beszállítással kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási költségek összeg, a közvetítői tevékenység ellenértéke, díja, a bizományi díj, a beszerzéshez kapcsolódó adók (fogyasztási adó, jövedéki adó), a vámterhek (vám, vámpótlék, vámkezelési díj), fizetendő (fizetett) illetékek, az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó, a jogszabályon alapuló hatósági, igazgatási díjak, az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj). A közvetlen anyagköltség meghatározásához az anyagokat az anyagféleségek pontos meghatározásával kell az utókalkulációs lapon felsorolni. Anyagköltségként csak a ténylegesen felhasznált készletérték számolható el. A felhasználás anyagköltségét csökkenteni kell: a fel nem használt és visszavételezésre kerülő anyagok értékével, a termelés, a tevékenység, szolgáltatás során keletkezett hulladékok értékével (ideértve a dolgozók selejt kártérítési kötelezettségét is). Hulladék az az anyagmennyiség, amely az utalványozott és kiadott anyagok kiszabása, méretre vágása, megmunkálása közben keletkezik. 15

16 Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban az anyagköltség összege mellett az anyagok felhasználásának bruttó és nettó mennyiségi adatait is fel kell tüntetni. A tovább felhasznált saját termelésű készletek értékét tényleges közvetlen önköltségen kell számításba venni. b) Közvetlenül elszámolható személyi juttatások Ebbe a körbe tartoznak azok a személyi juttatások, amelyek a kalkulációs egység terhére közvetlenül elszámolhatók, utalványozhatók. Ide tartoznak a rendszeres és nem rendszeres személyi juttatások, valamint a külső személyi juttatások. A személyi juttatások körében elszámolható költségek körét törvények és kormányrendeletek határozzák meg, így: - A köztisztviselők jogállásáról szóló többször módosított évi XXIII. törvény, - a Munka Törvénykönyvéről szóló többször módosított évi XXII. törvény, és a törvények végrehajtási rendeleteiben meghatározott jogcímeknek megfelelő személyi juttatások vehetők figyelembe. A KSZKI számlakeret-tükrének 5. számlaosztálya ( számlacsoport) tartalmazza ezeket a jogcímeket. Közvetlenül elszámolható személyi juttatásként kell figyelembe venni az egy-egy kalkulációs egységként meghatározott a tevékenység, szolgáltatás teljesítése, valamint az eszközök előállítása érdekében közvetlenül felmerült, illetve kifizetett alapilletményeket, illetménypótlékokat és egyéb kötelező pótlékokat. Kiadásként (költségként) egyaránt figyelembe kell venni a teljes munkaidőben foglalkoztatottak, a részmunkaidőben foglalkoztatottak, valamint a nyugdíjasok és állományba nem tartozók részére teljesített kifizetéseket. Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban a személyi juttatások összegén belül, a személyi juttatások számfejtésének alapjául szolgáló munkaidőt is fel kell tüntetni. c) Közvetlenül elszámolható személyi juttatások munkaadókat terhelő járulékai Ezen a jogcímen a kalkulációs egységre elszámolt személyi juttatások után fizetendő, munkaadókat terhelő járulékok költségét kell szerepeltetni. Ha a személyi juttatásnál fennáll a munkaadókat terhelő járulékfizetési kötelezettség, és a személyi juttatás a közvetlen költség része, akkor a járulék is a tevékenység közvetlen költségét képezi. A kalkulációnál figyelembe kell venni azokat a személyi juttatásokat is, amelyek mentesek a járulékfizetési kötelezettség alól. A munkaadókat terhelő járuléknak minősül a társadalombiztosítási járulék, a munkaadói járulék és az egészségügyi hozzájárulás, továbbá minden olyan adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi juttatások, vagy a foglalkoztatottak száma alapján kell megállapítani, függetlenül azok elnevezésétől. 16

17 A közvetlenül elszámolt személyi juttatások munkaadót terhelő járulékai címén az előkalkulációba beállítandó összeget az éves tervezett pótlékkulcs alapján lehet meghatározni. Az utókalkulációban a személyi juttatások munkaadót terhelő járulékai címén beállítandó összeget évenként kiszámított tényleges összeg alapján kell meghatározni. Tervezett pótlékkulcs alkalmazása esetén minden évben meg kell tervezni az érvényes szabályok szerint az ilyen címen kifizetendő összeget és azt szembe kell állítani az időszak összes tervezett személyi juttatások összegével, majd az így kiszámított (tervezett) pótlékkulcs alkalmazásával kell ezt a költségtényezőt figyelembe venni. Tényleges pótlékkulcs alkalmazása esetén a bérfizetési jegyzék adatai alapján minden időszakban (havonta, negyedévenként) szembe kell állítani az ilyen címen kifizetett összegeket a személyi juttatások összegével és a kiszámított pótlékkulcs alapján kell a közvetlen személyi juttatásokra vetítve ezt a költségtényezőt az utókalkulációban szerepeltetni. d) Normaidőként kell figyelembe venni a rezsióradíj és a munkában eltöltött idő szorzatát. e) Előállítási külön költség Az előállítási költségek közé tartoznak az előállításhoz közel álló általános költségek arányos összegei is, amelyek az adott termékre, szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók. Ilyen költségek: a gépkezelők és a gépkiszolgálók közvetlen személyi juttatásként el nem számolt összege, a gépek (termelő berendezések) üzemeltetési költségei, a gépek (termelő berendezések) energiaköltségei, a termelési célt szolgáló közvetlen anyagköltségként el nem számolt anyagok (gőz, gáz, sűrített levegő, víz, stb.), a gépek (termelő berendezések) értékcsökkenési leírása, a terméket gyártó, szolgáltatást nyújtó üzem általános költsége. f) Egyéb közvetlen költség (kiadás) Az előzőekben felsorolt költségeken túlmenően egyéb közvetlen költségként (kiadásként) kell kimutatni a kalkulációs egységre utalványozható (elszámolható) közvetlen dologi kiadásokat (pl. szállítási és rakodási költség, a gépek (termelő berendezések) bérleti díja. 6.4 Közvetett kiadások (költségek) elszámolásának és felosztásának módja A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények költségeit elsődlegesen az 5. költségnem számlaosztályban könyveli, majd felosztás után vezeti át a 6. számlaosztályba az általános kiadások közé mivel azok a szakfeladatok érdekében merülnek fel. Az így elszámolt költségeket vetítési alapok segítségével fel kell osztani a tevékenységek között, azaz a szakfeladatokra. Közvetett költség az egy munkaórára eső rezsi óradíj, aminek része: a bérköltség és járulékai egyéb költség általános költség (energia, víz, telefon, stb.) értékcsökkenés pótlás (elhasználódás) általános költség (központi irányítás) 17

18 Felosztás a szakfeladaton elszámolt közvetlen kiadás arányában. Az önköltség-számítási szabályzatban kiszámolt óradíjak megegyeznek az alaptevékenységet kiegészítő tevékenységek önköltségével, tehát ezeknek nyereségtartalma nincs. A rezsióradíj számítást a 2. számú melléklet tartalmazza. A kiadások felosztására használt vetítési alapok A KSZKI és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézmények a kiadások felosztására az alábbi vetítési alapokat használják: A) tanfolyami oktatásnál és vizsgáztatásnál: a) az élőmunkával kapcsolatos költségeknél a munkaidő ráfordítás, b) villamos energia költségnél, a víz- és csatornadíjaknál a tanfolyami oktatásra használt helyiségek alapterülete, a tanfolyamok és a vizsgáztatások tényleges időigénye, c) fűtési költségnél az oktatásra használt helyiségek légköbmétere, a tanfolyamok és vizsgáztatások tényleges időigénye, B) helyiség bérbeadásnál: a) az élőmunkával kapcsolatos költségeknél a bérbeadással kapcsolatban felmerült munkaidő ráfordítás, b) fűtés költségnél a légköbméter és a bérlet időtartama, c) villamos energia költségnél, a víz- és csatornadíjaknál az alapterület és a bérlet időtartama, C) játszóház működtetésénél: a) az élőmunkával kapcsolatos költségeknél a játszóház működtetésével kapcsolatban felmerült munkaidő ráfordítás, b) fűtés költségnél a légköbméter és a bérlet időtartama, c) villamos energia költségnél, a víz- és csatornadíjaknál az alapterület és a bérlet időtartama d) az anyagköltségnél a játszóházat igénybe vevők létszáma D) játszóház étkeztetési költségnél a felszolgált adag E) gyermekétkeztetésnél a felszolgált adag, F) gondozásnál: a) az élőmunkával kapcsolatos költségeknél a gondozással kapcsolatban felmerült munkaidő ráfordítás, b) fűtés költségnél a légköbméter és a gondozás időtartama, c) villamos energia költségnél, a víz- és csatornadíjaknál az alapterület és a gondozás idő d) takarítás költségnél a takarítandó alapterület, a takarítással kapcsolatban felmerült munkaidő ráfordítás, e) mosás költségénél a gondozottak száma, f) anyagfelhasználásnál a gondozottak száma G) lakás bérbeadásnál: a) az élőmunkával kapcsolatos költségeknél a lakás bérbeadásával kapcsolatban felmerült munkaidő ráfordítás, b) fűtés költségnél a légköbméter és a lakás bérbeadás időtartama, c) villamos energia költségnél, a víz- és csatornadíjaknál az alapterület és a lakás bérbeadás időtartama 18

19 6.5 Saját kivitelezésben előállított, felújított tárgyi eszközök önköltségének meghatározása A saját kivitelezésben történő tárgyi eszközök (immateriális javak) előállítása, felújítása esetén az önköltség megállapításánál nem csak a konkrét eszköz előállításával, kivitelezésével, szerelésével kapcsolatos közvetlen költségeket kell számításba venni, hanem a beruházás (felújítás) műszaki tervezésével, megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatosan felmerülő, a tárgyi eszközökhöz hozzárendelhető közvetlen költségeket is. A tárgyi eszköz saját vállalkozásban történő előállításakor az előállítás közvetlen önköltségének része az alapozási, szerelési költség, a próbaüzemeltetés költsége Ha saját vállalkozásban végzett beruházást (felújítást) bizonyíthatóan - ilyen jogcímen folyósított hitel, kölcsön finanszírozása, akkor annak üzembe helyezéséig felmerült kamatát nem a közvetlen önköltségen, hanem a beszerzési költségek között kell elszámolni. 6.6 Termékcsoport, mint kalkulációs egység A termékcsoport egy gyártási ághoz tartozó rokontermékek összessége olyan közös ismérvekkel, amelyek alapján nem lényegesen eltérő költségigényű egyenértékszámokkal, vagy más hasonló kalkulációs módszerekkel kifejezhetők. Pl. élelmiszeripari termékek, nyomdaipari termékek Termékcsoport képző közös ismérv lehet az azonos alapanyag, azonos kiviteli mód, minőség, stb. Önköltségszámítás szempontjából a termékcsoport olyan egyedi termékek összessége, melyek egyedi költségráfordításait utókalkulációval nem lehet meghatározni. 6.7 Szolgáltatás, mint kalkulációs egység A KSZKI-nál és a hozzá tartozó, önállóan működő költségvetési intézményeknél szolgáltatások közé tartozónak minősítik a következőket: I. tanfolyami felnőtt oktatás és vizsgáztatás, II. III. IV. bérbeadási tevékenység étkeztetés játszóház V. időszakos gyerekfelügyelet VI. VII. gyermek- és felnőtt gondozás könyvtári tevékenység VIII. adminisztrációs és irodai szolgáltatás IX. ellátottak szállítása X. személyi segítés XI. XII. szülő-gyermek konzultáció bérmunka 19

20 6.8 Külső megrendelők részére végzett (kiszámlázott) szolgáltatások, bérleti díjak önköltségének megállapítása A kalkulációs séma az önköltségszámítás tárgyára vonatkozóan a következő önköltséget tartalmazza. Az ingatlan (helyiség) bérbeadási tevékenység esetén a szolgáltatásnyújtási ár részét képezi. a szolgáltatásnyújtás során közvetlenül felmerült költség, a szolgáltatásnyújtással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban lévő költség, és a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolható költség (együttesen: közvetlen önköltség). A közvetlen önköltség tehát a közvetlen költségekből, és a közvetett költségek azon részéből tevődik össze, amelyek megfelelő mutatók, jellemzők segítségével az ingatlan (helyiség) bérbeadási szolgáltatásra feloszthatók. A szolgáltatásnyújtással összefüggő költségnek nem része az értékesítés költsége és az általános költségeknek azon köre, amely megfelelő mutatók, jellemzők hiányában nem számolhatók el közvetlen önköltségként. A kalkulációs sémában a költségek megjelenési formájuk szerint szerepelnek, vagyis először az élőmunka jellegű, majd a holtmunka, és végül az egyéb közvetlen költségek. Az értékesítés kalkulációs sémáját a 3. számú melléklet tartalmazza 6.9 Az ingatlan (helyiség) bérbeadási szolgáltatás kalkulációs sémája Az ingatlan (helyiség) bérbeadási szolgáltatás közvetlen önköltségét a tárgyidőszakra a következő kalkulációs séma szerinti részletezésben az utókalkuláció módszerével kell kiszámítani: a) közvetlenül elszámolható személyi juttatások, b) közvetlenül elszámolható személyi juttatások munkaadót terhelő járulékai, c) közvetlenül elszámolható dologi kiadások (anyagköltségek), d) egyéb közvetlen költségek, A kalkulációs költségtényezők tartalma megegyezik az 5.2. pontban leírtakkal. A helyiségek (tanterem, tornaterem, ebédlő, aula stb. bérbeadásának a kalkulációját a 4. számú melléklet tartalmazza. 7 Ármegállapítás Az árképzés általános elve, hogy a termék árát, a szolgáltatás díját a piaci viszonyok alapján és az indokolt költségek figyelembe vételével kell kialakítani. Ennek során tekintettel kell lenni: 1. A termék (szolgáltatás) kereslet-kínálati helyzetére 2. A terméknek a hasonló, illetve helyettesítő termék árához való viszonyára, 3. A megrendelő külön igényeinek kielégítésére, a megvalósítás feltételeire. A tanfolyami oktatás és vizsgáztatás díját állapítja meg és teszi közzé. Ezeknek az áraknak az alkalmazása kötelező, azoktól eltérni az intézménynél nem lehet. Amennyiben a megrendelt munka elvégzését előre nem látható okok akadályozzák, azt a megrendelővel haladéktalanul, de még a vállalási határidő lejárta előtt közölni kell. A 20

21 szolgáltatás közben okozott károkért a szolgáltató felelősséggel tartozik. A kártérítési igényt írásban kell bejelenteni. A közzétett árak irányár jellegűek, azoktól a kötelezettségvállaláskor felfelé el lehet térni az árképzés általános elvei alapján. A közzétett irányár növelhető a piaci viszonyokra, illetve az arányos árra, sürgősségre, a termék, vagy szolgáltatás egyedi jellegére való tekintettel. A közzétett irányárból az intézmények saját dolgozói és nyugdíjasai részére meghatározott mértékű kedvezmény (az óradíjból maximum 20 %) adható. A kiegészítésben szereplő irányárakat maximum évente egyszer felül kell vizsgálni és szükség szerint módosítani kell a piaci árakhoz képest. 8 Az árkialakítás módszere 8.1 Normatív elszámolású tevékenységeknél az árakat az alábbiak szerint kell kialakítani: Norma szerinti anyag felhasználás*anyag beszerzési ár Norma szerinti idő*piaci rezsióradíj + Áfa 8.2 Egyedi előállítású termékek, szolgáltatások árainál: Ténylegesen felhasznált anyag mennyisége*beszerzési ár Munkaidő*piaci rezsióradíj + Áfa Munkaidő ráfordításként egy átlagos teljesítményű szakmunkás időráfordítását kell alapul venni. 8.3 Bérleti díjakat Ft/idő (óra, nap, hónap, negyedév, félév, év) mennyiségi egységre kell kalkulálni az irányárak kialakításánál. 8.4 A vendégétkeztetés, a konyhai rendezvények árait menüre, menüsorra kell kialakítani a piaci viszonyok figyelembe vételével. 8.5 Az étkeztetés térítési díjait menüre, menüsorra kell kialakítani, Élelmezés A 249/2000. (XII. 24.) sz. Kormányrendelet az államháztartás szervezetei könyvvezetési kötelezettségeinél megengedi, hogy amennyiben az étkeztetésre normákat állapítottak meg, és a felhasználáshoz anyagkiszabás készül, nem kell elkészíteni az önköltségszámításra előírt szabályzatot. Rendszeresen végzett élelmezési tevékenység értékesítése esetében azonban az önköltség megállapításához a normák mellett figyelembe kell venni az eltérő jellegű és fajtájú tevékenységeket terhelő, a szabályzatban előírt költségeket is. Az élelmezési kiadások (költségek megállapításánál az élelmezési nyersanyag kiadásának (költségének) összegéből kell kiindulni és azt kell pótlékolni a konyha rezsiköltségével. A konyha élelmezési nyersanyag költségein kívüli rezsiköltség felosztásának alapja: nyersanyagköltség, egyenértékszámmal számított ételadag. A külső szervek (személyek) részére nyújtott (kiszámlázott) élelmezés költségét ténylegesen teljes önköltségen kell figyelembe venni. 21

22 8.6 A gondozási díjat egy gondozottra kell kalkulálni, 8.7 A játszóház térítési díjait egy résztvevőre kell kalkulálni. 8.8 A közérdekű adatszolgáltatáshoz kapcsolódó költségtérítés összege megállapításának szabályai Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Kormány rendelet 157/C -a alapján az államháztartással összefüggő közérdekű adatok kérelemre történő szolgáltatása esetén a kérelemben foglalt adatok közlésével (ideértve a másolást és az adatok meghatározott szempontok szerinti előállítását, illetve csoportosítását is) összefüggésben felmerült költséggel arányos térítés kérhető. A költségtérítés pontos összegét a költségvetési intézmény az adatszolgáltatást megelőzően köteles meghatározni. 8.9 A költségtérítés összegének megállapítása A költségtérítés összegét a következők szerint kell megállapítani: - az adatok meghatározott szempontok szerinti előállításának, csoportosításának költsége: aa) az adatok előállítását, csoportosítását végző személy (ek) nek a feladat elvégzésére fordított munkaórája: x a közalkalmazott, köztisztviselő egy órára eső illetményének összegével( Ft/munkaóra) = Ft. ab) az aa) pontban kiszámolt illetmény után fizetendő % munkáltatót terhelő járulékok, közterhek (TB és munkaadói járulék, EHO) = Ft. ac) aa) + ab) összesen: - a másolás költsége aa) másolt oldalak száma Ft. db ab) oldalanként fizetendő összeg Ft/oldal (itt meg kell határozni, hogy milyen összeget kíván a költségvetési szerv érvényesíteni) ac) a másolásért fizetendő összeg: aa) x ab)= - költségtérítés összesen: aa) az adatok meghatározott szempontok szerint előállítása, csoportosítása Ft ab) másolás költsége: Ft ac) Összesen (aa) +ab) Az adatok meghatározott szempontok szerinti előállítását, csoportosítását végző személy(ek) munkaidő ráfordítását igazolja le. Az előzőek szerint kiszámított költségtérítést az adatok előállítása után, de azoknak a kérelmező részére történő átadása előtt, készpénzfizetési számla alapján kell megfizetni. 9 Belső szolgáltatások 9.1 Eseti bevétel térítési díjának megállapítása Az Államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Kormányrendelet (Ámr.) 81. (6) és (7) bekezdése értelmében: Ft Ft 22