Apáczai a mi iskolánk három generáción át

Átírás

1 Lászlófi Viola Apáczai a mi iskolánk három generáción át augusztus 21., Nyíregyháza

2 Apáczai a mi iskolánk három generáción át Keresve keresd az alkalmat, hogy vagy magad tanulhass, vagy másokat taníthass! (Apáczai Csere János) Köszönöm. Ez a szó jut eszembe elıször, amikor az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola és Alapfokú Mővészetoktatási Intézményben eltöltött nyolc évemre gondolok vissza. Nehéz elfogultság nélkül írnom errıl az iskoláról, de abban biztos vagyok, hogy történetét érdemes megosztani másokkal is, hiszen nagyon tanulságos és példaértékő. Számomra pedig különös jelentıséggel bír, hiszen az intézmény élete három generáció óta fonódik össze családom múltjával: Nagymamám, Gebri Istvánné 33 évig ( ), nyugdíjba vonulásáig tanított ebben az iskolában és Édesanyám, Gebri Györgyi itt tanult 8 évig ( ). Mikor 7. osztályos volt, az osztályuk feldolgozta az iskola történetét. Több volt tanárral, ott dolgozóval készítettek riportot, többek között az egykori igazgatóval, Molnár Jánossal és az iskola egyik volt portásával, Hajdú Jánossal is. Róluk késıbb még szó lesz. Ez a napló megmaradt és mikor én is iskoláskorú lettem sokat volt a kezemben. Természetesen én is Apáczais lettem ( ) és az Öcsém, Lászlófi Ádám, is ebben az intézményben tanult ( ). Igaz, már rég nem az Apáczai falai között tanulok, de ez az iskola továbbra is az Én iskolám, és az is marad. Iskolánk jogelıdje a 12. Számú Általános iskola volt. Mivel Nyíregyháza egyre bıvült, így szükség volt a város északi területére is építeni iskolát. A Hímesben, a Sóstói és a Vasvári Pál utcán egyre több gyerek élt, akik a városba jártak iskolába. Nyíregyházán ekkor még csak villamossal lehetett tömegközlekedni, így könnyen elképzelhetı, mit jelentett a 6-7 éves gyerekeknek az 1-2 km-es távolságot nap mint nap gyalog megtenni. Az iskolának a mai egészségügyi fıiskola épülete a volt jegyzıtanfolyam, majd pártiskola adott otthont. Az iskola megnyitásáról a helyi napilap, a Szabolcs- Szatmár Népe december 16-án, vasárnap a címlapon tudósított. 1

3 Pénz és tanerı híján a berendezést (padokat, táblákat, székeket stb.) a város iskoláiból hozták át. A pedagógusok és a diákok is más iskolákból kerültek ide. Nagyon kellemetlen volt a váltás, fıleg azok számára, akik már 7 évig más iskolába jártak. Az elsı igazgató Halmay Tivadarné lett. Az ı aláírása szerepel az iskola elsı anyakönyvén. Úgy gondolom, minden pedagógus és egyéb tisztséget betöltı megérdemelné, hogy néhány szóban külön-külön is megemlítsem ıket, azonban akkor a pályamunka több kötetnyi lenne. Így én az igazgatókról és néhány pedagógusról írnék részletesebben. Halmay Tivadarné 1930-ban szerzett tanítónıi, majd az egri tanárképzın magyar szakos tanári oklevelet. Nyíregyházán az 5. majd az 1. Számú Általános iskolában tanított, majd és között iskolánk igazgatója volt. Neki kellett egy új iskolát megteremteni. Helyettese Molnár János, késıbbi igazgató volt. Ekkor az iskolában 18 nevelı tanított. Az alsó és felsı évfolyamon egyaránt 8-8 tanulócsoport volt, évfolyamonként 2-2, külön a fiúknak és külön a lányoknak. Koedukált osztályok csak 1965 után voltak. 537 diák tanult itt. Napközis csoport mindössze 3 volt, 3 nevelı vezetésével. Ez a mai fülnek kicsit szokatlan, de érthetıvé válik, ha meggondoljuk, hogy ekkor még ezen a környéken csupa kertes ház volt, ahol nem ritkán Nagymamám és a fiúk több generáció élt együtt. A szülık közül sokszor csak egy dolgozott, így a gyerekek nem voltak otthon sem felügyelet nélkül. Nagymamám szerint, - aki az elsı osztályában 48 fiút (!) tanított - a fegyelmezéssel sem volt annyi gond, hisz az itt tanuló gyerekek felesleges energiáikat nem az iskola falai között, hanem az otthoni kertes házak udvarán, vagy a közeli sportpályákon, grundokon vezethették le. Igaz, az akkori oktatás, nevelés is inkább tekintélyelvő volt. Az iskola elsı anyakönyve Az aréna júniusban 2

4 Az iskola udvarának volt egy mélyebb része, ahová lépcsın lehetett lemenni: az aréna. Ez Az aréna júniusban télen házi készítéső jégpályaként mőködött, a gyerekek nagy örömére. Az iskolában mindössze 8 tanterem volt, így érthetı, hogy délelıtt és délután is volt tanítás között az iskolához tartozott igazgatásilag Felsıbadúr 48 gyerekkel és 2 nevelıvel, valamint Szarvassziget 40 tanulóval és szintén 2 nevelıvel ben, mikor gyakorlóiskola lett a 12.Sz. Iskola, ezek a tagintézmények a 3. Számú Általános Iskolához kerültek. Közben új iskolaépület készült, hisz a Sóstói úti épületet lassan de biztosan kinıttük. Egyre több gyereket írattak be ebbe az iskolába, ide jártak a Vasvári Pál, Hímes, Rigó, Fecske, Sóstói, Kossuth, Ószılı utcáról és a Homoksorról a gyerekek. Ezek az utcák tartoztak az iskola körzetébe (akkor még körzetek alapján volt a beiskolázás). A jelenlegi B épület helyén erdı volt (bizonyára sokaknak ismerıs az egykori földesúr története, aki jó helyesírás hiányában mák helyett makkal vettette be a területet). Az Erdı sornak csak a város felé esı oldala volt házakkal beépítve (innen ered a neve is, hogy Erdı-sor). Iskolánk a jegenyével ma Távolabb, az erdıben voltak a teniszpályák. Az iskola sarkára egy jegenyenyárfát ültettek. Sajnos, ma már kiszáradóban van. A fa közel egyidıs az épülettel, és februárjában a városi közgyőlés védetté nyilvánította. Az idı múlását jelezve magassága ma már jóval túlnıtte az épületet. Igaz, hogy ez a fa csak egy a város értékes fái közül, de élete épp úgy hozzátartozik az iskola életéhez, mint az ide járó diákoké, tanároké. Az 1959/60-as tanévre már 592 diák iratkozott be. Nagymamám is ekkor kezdte itteni pályafutását. Így emlékszik vissza rá: szeptemberében, az akkori 12. Számú Általános iskolában kezdtem a hetedik tanítási évemet. Az épület szép és új volt, ám a környéke még rendezetlen. Az alsó tagozat délután járt iskolába, késı ıszi és téli idıszakban sötétben mentek haza a gyerekek. A környéken nagy volt a sár és rossz az utcai világítás. Az Erdısor sarkán volt 1, azaz egy utcai villany. Az osztálylétszámok 40 és 50 között voltak. Kevesen iratkoztak napközibe. Sokan messzirıl jártak ide, például a Kemecsei útról. A kisebbek is 3

5 többnyire egyedül jöttek, többen villamossal. A szemléltetı eszközöket minden pedagógus maga készítette. Az iskolát a pincében lévı kazánnal főtötték. (Ez az iskola volt az akkori legmodernebb iskola, központi főtés kazánházból külön főtıvel csak itt volt. A B épület tornatermének fı főtését ma is a kazánházból származó meleg levegı befúvása biztosítja.) A nevelıtestület létszáma körül mozgott, családias volt a hangulat. Az új iskola új bútorokat is kapott, amelyek költözködésig a Sóstói úti épületben tároltak. Ezzel az volt a baj, hogy a folyosón elhelyezett bútorok miatt nem volt mozgási lehetıség. Kicsi, de lelkes csapat volt az akkori, a költöztetésben a pedagógusok és a diákok egyaránt szívesen részt vettek. Mai kifejezéssel élve, igazi team-munka volt. A B épület a fiatal jegenyével Az új épület is 8 tantermes volt, de már volt benne külön fizika tanterem, tornaterem (a város akkori legnagyobb tornaterme) két gyakorlati terem, a mezıgazdasági ismeretek elsajátításához külön gyakorlókert, önálló könyvtár, az ifjúsági szervezet részére két szoba és négy szertár is. Idı közben Halmay Tivadarné igazgatónı a tanítóképzı gyakorló iskolájába került vezetınek. Helyét Molnár János volt igazgató helyettes vette át között igazgatta iskolánkat. Az ı vezetése alatt kapcsolódott be iskolánk a tanárképzésbe. Fı feladata tehát a gyakorlóiskola létrehozása volt. Molnár János tanítói, majd az egri tanárképzın matematika kémia szakos tanári oklevelet szerzett. A 2. Számú Általános iskolából került hozzánk (még a 12. iskolába). Itt a 6. osztály osztályfınöke lett. Büszkén mesélte 1978-ban Édesanyáméknak, hogy akiknek ı volt a kedvenc tanára, vele együtt jöttek át. Vezetése alatt lett az iskola a Tanárképzı Fıiskola gyakorlóiskolája. Felesége, Thoma Anna is iskolánkban tanított. Nagymamám sokat mesélt Molnár János igazgató úrról. Emberileg és szakmailag is ı lett az egyik példaképe. Nagy körültekintéssel választotta ki munkatársait, akikkel kiváló szakmai és emberi kapcsolatban volt. Nem voltunk sokan, de az itt tanítók jó tanerık, lelkiismeretes, szorgalmas pedagógusok voltak. emlékezett vissza kollégáira. Emberséges, jó tanácsadó, szerény és kollégái munkáját messze elismerı tulajdonságai miatt a mai napig emlegetik. Az 1996/97-es 4

6 fıiskolai tanévnyitón vehette át rubin diplomáját. Igazgató helyettese Pálóczi András lett, aki tisztségét szeptember 1-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Ekkor 1959-ben több olyan pedagógus került iskolánkhoz, akik nyugdíjazásukig itt tanítottak. Többek között Pázmándy Józsefné, Sinka Antalné, Pál Miklósné (az ı férje, Pál Miklós volt a Tuzson A Hajdú házaspár János Botanikus kert egyik megálmodója), Polgár Béláné, Kazár Gáborné, Oláh Gáborné. Most írnék néhány szót a Hajdú házaspárról, akik A az Hajdú iskola házaspár mögötti felvonulási épületben, majd az iskola egyik szolgálati lakásában laktak. İk voltak az iskola akkori gazdái. Nem csoda, ha az ide járó gyerekek az iskolát csak Hajdú bácsi iskolájaként emlegették. Hajdú János volt az iskola portása, felesége takarítóként dolgozott. Én már nem ismerhettem ıket, de Édesanyámék interjút is készítettek velük 1978-ban. Ahol Hajdú bácsi megjelent kicsit bicegı járásával, elmaradhatatlan hatalmas fémkarikán csüngı kulcsaival, ott eltőnt a rossz zár, beragadt vagy nyikorgó ajtó, csepegı vízcsap. A rendetlenek még hónapok múlva is megtalálhatták elhagyott holmijaikat, mert a portásfülkében gondosan ırizte ıket. Sokszor már hajnalban söpörte az utcát, segített a főtıknek, és ı volt az utolsó, aki becsukta az ajtót az utolsó diák vagy késıre maradt pedagógus mögött - írták róla Édesanyámék augusztusában megindult Nyíregyházán a tanárképzés és a Városi Tanács VB Mővelıdésügyi Osztálya a 12. Számú Általános Iskolát tartotta megfelelınek a hallgatók gyakorlati képzésére. A döntés oka az volt, hogy helyileg ez az iskola volt legközelebb a fıiskola akkori épületéhez (Vasvári Pál utca) és a késıbb létrejött épülethez (Sóstói út, Jósa kút környéke) is. A fıiskola gyakorló iskolája lettünk. Nevünk a Tanárképzı Fıiskola Gyakorló Általános Iskolája névre változott és ez maradt 1970-ig. Felettes szervünk a Városi Tanács VB Mővelıdésügyi Osztálya helyett gazdaságilag és szakmailag is a fıiskola lett. Az állandó kapcsolat érdekében Molnár János igazgató a fıiskolán a Fıigazgatói Tanács és a Fıiskolai Tanács tagjává vált. 5

7 Akkor még csak matematikából, magyarból és biológiából volt fıiskolai tanítás. A hallgatók gyakorlati képzését szakvezetı tanárok segítették. Az akkori hallgatókból végzés után többen a tantestület tagjaivá váltak, esetleg ık is szakvezetık lettek. Szeretettel emlékeznek vissza arra a szeretetre, gondoskodásra, hivatástudatra való nevelésre, szakmai felkészültségre, amit iskolánkban kaptak. A tanítási órákra való felkészülés mellet megismerkedhettek az ifjúsági (úttörı) szervezet irányításával, a gyermekek családi körülményeivel. A megnövekedett feladat elvégzéséhez több, igen jól felkészült nevelıre volt szükség. Az 1962/63-as iskolai évben már 31 nevelı dolgozott iskolánkban 753 tanulóval, 18 tanulócsoportban. Négy napközis csoportot kellett létrehozni a 161 napközis ellátást igénylı gyermeknek: két alsós csoportot 82, és két felsıs csoportot 72 tanulóval. (Egy-egy napközis csoportban tehát tanuló volt). Az elsı négy év gyakorlóiskolai munkájára Kovács József fıigazgató így emlékezik: Gyakorlóiskolánk tanári kara jó szakmai felkészültséggel rendelkezik. Minden szempontból megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek a feladatok jó ellátásához kívánatosak. Hallgatóink élethivatásra való felkészítése szempontjából rendkívül jelentısek voltak azok az alkalmak, amelyeket a gyakorlóiskolában töltöttek. Javult a helyzet a szemléltetési lehetıségeket illetıen is. Az átvétel idıszakában gyakorlóiskolánk igen hiányosan felszerelt intézmény volt. Azóta a költségvetésben biztosított keretek felhasználásával számos nélkülözhetetlen eszközt szereztünk be. (Részletek az 1962/63-as és az 1965/66-os Évkönyvbıl). Érdemes visszatekinteni az 1962-tıl eltelt évek tanulói létszámának alakulására ig: Táblázat a 40. éves évkönyvbıl Ezekbıl az adatokból a következı megállapításokat tehetjük: o az 1962/63-as tanévben jelentısen meg növekedett az általános iskolai tanulók létszáma. 6

8 o o A 10 alsó tagozatos csoportból mindössze 2 csoportban volt csak 39 tanuló (3.a és 3.b). A többi alsós csoportban volt a gyermekek létszáma. A felsıs csoportok közül mindössze három volt 40-es létszámon aluli. Nem lehetett könnyő feladat a 4. a osztályban 49 tanuló mellé leültetni még 8-10 hallgatót a hospitálások alkalmával. Ideiglenes megoldásként - a Városi Tanács Mővelıdési Osztályával egyeztetve - körzetmódosítást hajtottak végre. Ezen intézkedés jótékony hatása látható az 1963/64-es tanév létszámadatain. Mivel Nyíregyházán így iskolánk környékén is - a gyermeklétszám folyamatosan emelkedett (épült az Északi Alközpont) és a fıiskolára egyre több hallgató járt, ismét szőknek bizonyult iskolánk épülete január 9-re elkészült egy beruházási program, melyet Kovács József, a fıiskola akkori igazgatója véleményezett: o A gyakorlóiskola nem készülhet csak általános iskolai típustervek és normák szerint. A sajátságos rendeltetés mindenképpen egyedi tervezést igényel. o A gyakorlóiskolában az általános iskolai tanulókon kívül fıiskolai hallgatók is tartózkodnak, ezért az eltérı (nagyobb) méretek indokoltak. o Az új iskolának korszerőnek kell lennie, ezért nem tekinthetünk el a kémiai és a fizikai elıadótermektıl, valamint a hozzájuk tartozó szertáraktól. Szükséges a biológia, az ének és a rajz oktatásához is külön terem. Hat napközi-otthonos helyiséget szeretnénk létrehozni, amelyekben biztosítva lenne a szabadfoglalkozás, a kulturális tevékenység is. Miután a hallgatói képzés délelıtt folyik, megfelelı számú tanteremre van szükség a váltakozó tanítás megszüntetése érdekében. o A tantermek hozzávetılegesen 53 négyzetméter nagyságúak legyenek, biztosítva a tanulók és a hallgatók együttes elhelyezését. A Megyei Tanács VB Terv- és Mővelıdésügyi Osztálya támogatásával megépült a mostani A épület, egy 12 tantermes új rész, melyet szerkezetileg összekapcsoltak a már meglévı B épülettel. Az új épületben a tanítás szeptemberében kezdıdött szeptemberében Molnár János igazgató úr nyugdíjba ment, helyét Puskás Lajos foglalta el, aki ig, nyugdíjba vonulásáig volt igazgató. Fı feladata volt az iskola tanárképzés terén való továbbfejlesztése, megfeleltetése az egyre növekvı képzésnek. Puskás Lajos szintén tanítóként kezdte, majd Egerben matematika kémia szakos tanári diplomát szerzett. Részt vett az 1962-es általános iskolai tanterv és rendtartás létrehozásában, 7

9 nevéhez főzıdik a pedagógusképzés iskolai gyakorlatának szervezeti és tartalmi továbbfejlesztése. Az országos tantervi kísérletekbe az ı kezdeményezésére kapcsolódott be a tantestület (egész napos iskolai osztályok, komplex matematika tanítása, tantárgycsoportos oktatás, új munkafüzetek, tankönyvek, feladatlapok készítése, kipróbálása). Megindult a publikációs tevékenység is. Igazgató úr országos hatáskörő bizottságoknak volt tagja, ahol képviselte gyakorlóiskolánkat augusztus 1-tıl két igazgató helyettese lehetett iskolánknak. A fıiskolai hallgatók gyakorlati képzésének szervezéséért, irányításáért Pálóczi András, míg a gazdasági feladatokért Baracsi Pál felelt. Az ı felesége, Simon Erzsébet, szintén a tantestület tagja volt, testnevelést tanított. Az 1966/67-es tanévben 1027 tanuló járt iskolánkba. A felsı tagozatban az évfolyamonkénti négy tanulócsoportból egybe, a D osztályba a városkörnyéki tanyák tanulói jártak. İk a Városmajor utcai Váci Mihály kollégiumban laktak és minden reggel egy kollégiumi nevelıtanár kíséretében sétáltak át az iskolába. Tanulmányi szempontból ık mostohább körülmények közük érkeztek, nem volt könnyő feladat felzárkóztatni ıket. Több roma származású tanuló is járt ide, mégsem volt gond sem a kollégiumon, sem az osztályon belül velük. Nagymamám mesélte, hogy ı is foglalkozott egy 6. osztályos kisfiúval, akinek nehézséget jelentett a betők összeolvasása. Abban az idıben a diszlexia fogalma szinte ismeretlen volt, és ez a kisfiú valószínőleg ezzel küszködött. A kitartó kollégiumi nevelıi és gyakorlóiskolai pedagógiai munkának, na meg a szülık együttmőködésének meglett az eredménye. Ezek a diákok a 8. osztály elvégzése után többségükben sikeresen szerepeltek a felvételiken, és továbbtanulásuk során megállták helyüket. Kovács László egykori igazgató úr mesélte, hogy nemrégiben találkozott egy volt D osztályos diákkal, - aki nem volt a legjobb sem tanulásban, sem magatartásban - a piacon. Mikor kiderült, hogy honnan ismerik egymást, büszkén mesélte a volt diák, hogy két gyermeke jelenleg felsıfokú intézményben tanul. Az 1970/71-es tanév ismét változást hozott iskolánk életébe. A fıiskolán a hallgatói létszám évrıl évre emelkedett, új szakok indultak. A fıiskola új épületrészében, a Sóstói úton létre hoztak még egy gyakorlóiskolát. Ez lett az 1. Számú Gyakorló Általános Iskola, míg a mi nevünk 2. Számú Gyakorló Általános Iskolára módosult. Iskolánk vezetısége; jobbra Pálóczi András, mellette Puskás Lajos 8

10 Annak érzékeltetésére, hogy miképpen alakult iskolánk helyzete azt követıen, hogy még egy gyakorlóiskola létesült, csak az 1970/71-es tanév adatait emelem ki: o Iskolánkban maradt 28 tanulócsoport 891 tanulóval. (Az 1969/70-es tanévben 32 tanulócsoporttal és 1172 tanuló járt ide). A napközibe 433 tanuló járt 12 csoportba osztva, 12 nevelı irányításával. A pedagógusok összlétszáma 59 fı lett. o Az önálló könyvtári helyiségben, ahol tanítási órákat is lehet tartani, 1574 ifjúsági kötet és 2225 nevelıi példány volt (az induláskor, 1956-ban mindössze 22 kötet volt, azok is csak a nevelık részére). A könyvtár forgalmát, vezetését két nevelı látta el, ezért órakedvezményben részesültek. Függetlenített könyvtáros alkalmazására 1972-tıl nyílt lehetıség. Mikor édesanyám járt ide, Bors Sarolta magyar szakos tanárnı volt a könyvtáros. Minden délután 2-2 felsı tagozatos tanuló segített neki diák könyvtárosként. Kritérium a jó tanulmányi eredmény volt, hisz nem hivatkozhatott másnap arra a tanuló, hogy a könyvtárban való munka miatt nem tudott készülni. o 26 szakkör mőködött ebben a tanévben ben megszőnt a Búza utcán a gyakorlóiskola és a tanítóképzésben részt vevı nevelık iskolánkba és az 1-es gyakorlóba kerültek. Iskolánkból is több pedagógus ment át oda. A tanítóképzés megindulásával nagymamám is szakvezetı lett. Az egységes tanárképzés keretein belül olyan tanítókat is képeznek, akik valamelyik felsı tagozatos szaktárgy - testnevelés, ének, rajz, technika - oktatására is képesek. Ugyanakkor a tanító szakos hallgatók e tárgyakból az alsó tagozatosok tanítására is képesítést szereznek. Az akkori Mővelıdésügyi Minisztérium Pedagógusképzı Osztálya a fıiskolai képzés új tantervével és útmutatókkal segítette e munkát. A fıiskola akkori, a gyakorlati képzésért felelıs fıigazgató-helyettese, Papp József a gyakorlóiskolai nevelık bevonásával és Puskás Lajos igazgató közremőködésével kidolgozta az iskolánkra háruló feladatokat. Áttekintették az intézmény adottságait: o Körzeti iskoláról lévén szó, az itt jelentkezı pedagógiai problémák azonosak a más általános iskolákban is megoldásra váró feladatokkal. o A városunk tanyavilágából behozott felsı tagozatos, diákotthonos gyermekek sajátos helyzetének megismerése újabb, megoldásra váró gondokat vetett fel. Fontos feladat volt, hogy a hallgatók ismerjék meg ezeket a jelenségeket és a hozzájuk kapcsolható megoldási módokat. 9

11 o Bevezettük az akkor még újdonságnak számító szaktantermi rendszert. (Hivatkozás az iskola 40 éves jubileumára készült évkönyvbıl) Az orosz nyelv kiemelt tanulására külön osztály, az A osztály indult, amelyben 3. osztálytól volt nyelvtanulás. A B osztály matematikával foglalkozott kiemelten, 1. osztálytól kezdve (a komplex matematika programban Nagymamám is részt vett), a C osztály iskolaotthonos osztály volt. Az oktatás úgynevezett kisfelmenı osztásban történt, egy-egy pedagógus tanította az 1-2. majd a 3-4. osztályt. A szaktantárgyakat már alsó tagozatban is szaktanárok tanították. A tanító és tanárképzés elısegítésére a fıiskolán speciális termeket rendeztek be. Volt olyan óra, melyet videóra rögzítettek egy erre a célra kamerával felszerelt, hangszigetelt tanteremben. A felvételt azután éveken keresztül használták szemléltetésre akár szakmai, akár pedagógiai céllal. Sokszor a felvételen részt vett osztály is visszanézhette magát. Nagy élmény volt, hisz akkor még magnetofon is alig volt, nemhogy videó lejátszó. Máskor ipari kamera segítségével több teremben nézhetı volt a bemutató óra. Nagy segítség volt ez azért, mert egy tanterembe a tanulóhoz csak véges számú hallgató vagy más iskolából, városból, például továbbképzésen lévı nevelı fért. Szemléltetı eszközökben is bıvült iskolánk. Volt magnetofon, írásvetítı (melyeket elıre le kellett foglalni a pedagógusnak), az ebédlıben egy televízió. Anyukám mesélte, milyen nagy élmény volt, ha az Iskolatévé adását lemehetett megnézni egy osztály. Tanítás után is volt hol eltölteni az idıt a 2-es gyakorlóba járó tanulóknak. Az énekkar számos városi és megyei versenyt nyert. Köszönhetı mindez a kiváló karvezetıknek: Mihályi Ildikónak illetve 1978-tól Venter Györgyné tanárnıknek. Az irodalmi színpad szintén szép sikereket ért el. Kiemelendı Szabó Ferenc tanár úr tevékenysége. Egyetlen hátránya volt a dolognak, hogy az énekkar általában az irodalmi színpaddal együtt lépett fel. Ezért aki énekkaros volt, az nem lehetett az irodalmi színpad tagja is. A közösségi élet az úttörıszervezeten Úttörıavatáskor jutalmak átadása belül formálódott. A régi diákok biztosan felkapják a fejüket arra, hogy 436-os számú Zrínyi Ilona úttörıcsapat! Vigyázz! Középre nézz!. A csapatvezetık az iskola nevelıibıl kerültek ki. Kiemelném Bors Sarolta 10

12 tanárnıt, aki nemcsak kiváló magyar szakos volt, de képes volt politikamentes papírgyőjtést valamint több közös ünneplést például Télapót. Ezt a felsısök is igen élvezték, mert a közülük Bors Sarolta úttörı kitüntetést ad át Mikulásnak beöltözött tanuló közösen az alsós osztályfınökkel néhány szavas jellemzést írt az alsós gyerekekrıl, akik csodálkozva hallgatták, hogy a Mikulás milyen jól ismeri csapatvezetésre. Minden osztály egy raj volt, a rajok ırsökre tagolódtak. A felsı tagozatos rajok patronálták az alsósokat, így az ötödik osztály az elsıt, a hatodik a másodikat és így tovább. Az alsósok ırsvezetıi is a felsıs patronáló osztályokból voltak. Szerveztek közös kirándulásokat, akadályversenyt, Kisdobos avatás csínytevéseiket, hibáikat. Nem csoda hát, hogy lelkesen fogadták, megváltoznak. Kosarasok akkor és most Nem lenne teljes az iskola története, ha nem szólnánk a kosárlabdáról. Az iskola kosaras múltja több évtizedre tekint vissza. Molnár István, Kovács László, Sallai József, Vajda Tamás. İk mind kiváló kosárlabda-edzık azon kívül, hogy testnevelést tanítottal vagy ma is tanítanak az iskolában. A kosárcsapat évek óta folyamatosan részt vesz az országos döntıkön elıbb úttörı-olimpiai, majd diákolimpiai szinten. A sportolók nagy álma, hogy a kiemelkedı sportmunka mellett 11

13 elnyerhessék az iskola Jó tanuló, jó sportoló címét is. Néhányan a legmagasabb kitüntetést is elérték és A Magyar Népköztársaság Jó Tanuló Jó Sportoló -ja illetve a Magyar Köztársaság Jó Tanuló Jó Sportoló -ja címet is megszerezték ban igazgató váltás történt iskolánkban. Puskás Lajos igazgató úr nyugdíjba vonulása után Fekete Mátyás lett az igazgató tıl ig. Fı feladata a kialakult gazdasági helyzetnek való megfelelés volt. Fekete Mátyás 1968-ban matematika-fizika szakos tanárként került az iskolába. Fizika szakvezetı, majd Puskás Lajos mellett gazdasági igazgatóhelyettesként dolgozott, így igyekezett elıdje munkásságát folytatni, illetve eredményeit megırizni. Megkapta a BGYTKF Érdemes Dolgozója címet. Nagy jelentısége volt iskolánk életében a fıiskola és a két nyíregyházi gyakorlóiskola által 1978-ban rendezett országos szakvezetıi tanácskozásnak, melyet iskolánk részérıl az akkori igazgató, Fekete Mátyás szervezett. E munkába minden szakvezetı bekapcsolódott ben ismét új igazgatója lett iskolánknak, Tóth Andrásné, aki tól ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a funkciót. Nem könnyő idıszakban vezette iskolánkat, hiszen elı kellett készítenie a rendszerváltást iskolánkban és a legzökkenımentesebben lebonyolítani azt. Neki magyar-történelem szakos általános iskolai tanári valamint magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomája volt tıl 1976-ig magyar szakvezetıként dolgozott iskolánkban, munkájáért megkapta az Oktatásügy kiváló Dolgozója címet között a BGYTKF Tanítóképzı Intézeténél magyarnyelv és nyelvmővelés tanár volt. Ekkor került vissza iskolánkba, mint igazgató. Igazgatósága alatt fellendült a nevelık intenzív tovább- és átképtése, a tanulók versenyeztetése, a középiskolákkal való szorosabb együttmőködés. Az 1985-ös oktatási törvény életbe lépésével az orosz nyelv tanítása mellett kezdeményezte a francia, majd a német és az angol nyelv tanításának indítását. A tantestületre egyre több és nehezebb feladat hárult. Talán a legnehezebb feladata mégis a szakvezetıknek volt. Ennek is megvoltak a feltételei. Mélykúti János történelem szakos tanár úr így írt errıl: Kezdetben a gyakorlóiskolába kerülés feltételei között szerepelt a minimum ötéves szakmai gyakorlat, a szakmai elismertség, valamint az a képesség, hogy ne csak az általános iskolás korú gyermekekkel tudjon bánni a nevelı, hanem a éves felnıtt hallgatókkal is. Ezért az elsı években az áthelyezést megelızıen a gyakorlóiskola vezetése, a szaktanszék képviselıje és a fıiskola személyügyi munkatársa tájékozódott a leendı kolléga 12

14 munkahelyén. A szakvezetıi megbízást nem is vállalta mindenki. Amikor a jelöltek megtudták, hogy milyen feladatok várnak rájuk - a bemutató tanítások, a hallgatók felkészítése, a minta tervezetek elkészítése, a fıiskolai általános tanszékek által leadott ismeretanyag naprakész ismerete és alkalmazni tudása, a heti munkaidıkereten túli munkavállalási készség - sokan lemondtak errıl az egyébként nagyon szép megbízatásról. A»nevelés tudatosan vállalt vakmerıség«- mondja Kerékgyártó Imre. Nyugodtan hozzátehetjük a gyakorlóiskolai pedagógusok által naponta megélt tapasztalatot, amely szerint szakvezetınek lenni a tudatos vakmerıség mellett hivatás és mővészet is. Hivatás, mert csak életcélként lehet mővelni e mesterséget. Mővészet, mert e sokoldalú tevékenység csak a pedagógusegyéniségek sajátos érzelmi, esztétikai, tudati szőrıin keresztül képes hatni, képes az emberré formálás feladatának megfelelni. A szakvezetık konkrét feladatai közé tartozik, hogy az elméletben tanult tiszta esetekkel szemben a gyakorlatban észre tudják vetetni a bonyolult, összetett, egyéni gyermeki megnyilvánulásokat, rá tudjanak mutatni a kiváltó okokra és a feltehetıen legeredményesebbnek ítélt megoldások sokaságára. Fel tudják ismertetni a hallgatóval az alkalmazott módszerek helyességét, hibáját. Alakítsák ki a tanárjelöltekben a saját pedagógiai stratégiájukat, tegyék képessé ıket a meggyızıdésük melletti érvelésre. Arra kell törekedniük, hogy a hallgatók az élettel, a valóságos problémákkal találkozhassanak. Annyi élményt, ötletet kell adniuk útravalóul, hogy az indulás éveiben ezekbıl meríthessenek az ifjú tanárok. Ez utóbbiak mellett természetesen a gyakorlóiskolának azért is felelısséget kell vállalnia, hogy a nehezen nevelhetıség, a deviancia és a hallgatói gyakorlatlanság ne tegye lehetetlenné a pedagógusszakma alapismereteinek elsajátítását, hanem inkább fokozza az e tevékenységgel kapcsolatos pozitív élményanyag felszaporodását. Csak a hivatás és a mővészet szintjén végzett szakvezetıi munka biztosítja, hogy a hallgatók érezzék és értsék munkájuk fontosságát, és vállalják a pedagógussorsot ben új igazgatója lett iskolánknak. Kovács László Igazgató úr aki tıl nyugdíjba vonulásáig, ig vezette iskolánkat. Kovács László elıbb Szamossályiban, majd 1969-tıl iskolánkban testnevelést tanított szakvezetıi megbízásban. Mint testnevelı és edzı, 13 alkalommal élhette meg, hogy a tanítványai az országos bajnokságokon a dobogó legmagasabb fokára állhattak. Mint pedagógus, több mint negyven tanulmányt, cikket írt, sok elıadást tartott továbbképzéseken, tudományos konferenciákon. Vezetıi tevékenysége nyomán az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kiemelkedı oktatási 13

15 intézményévé vált. Felidézném néhány gondolatát, mely megszívelendı a ma pedagógusainak is. Adódik a kérdés, hogy milyen pedagógiai elképzelések azok, amelyeket ma a szülık gyermekük számára választanak. Néhány legfontosabb álljon itt. Az tanít jól, aki szeretettel tanít, azaz gyakorolja minden tettében az egymásra figyelést, a nyílt, ıszinte problémameghallgatást, a segítségadást, a megértést, a következetes emberségre tanítást, mert a kölcsönösen pozitív érzelmi viszonyok nélkül a nevelés eredménytelen. A nevelés célja az egyénileg eredményes, de közösségi szempontból is hasznos magatartás és viselkedés kiváltása, mert az egyéni teljesítmények csak a másokkal kialakított érzelmi és élményközösségben nyerik el igazi emberi értéküket. A különbözı karakterő gyermekeket elıre ismert és elfogadott következményrendszerben hagyni kell együtt tevékenykedni. Az egyéniségek szerepeinek a közösségben jelentıséget és erıt adó tapintatos irányítása a pedagógus feladata, hasonlóan, mint a zenekar esetében a hangszerek összhangzásának a megteremtése a karmester dolga. Legyen ideje felnıttnek, gyermeknek elmélyülni a világ jelenségeiben, legyen az a betőírás, olvasás, valamely tantárgyi ismeret gyakorlati megnyilvánulása, erdei séta, beszélgetés a szülıvel, egymással. Meg kell tanítanunk a szülıkkel együttmőködve a gyermekeket megismerni, dolgozni, élni és együtt élni. Emberi, vezetıi tulajdonságaival elérte, hogy a változó körülményekhez eredményesen alkalmazkodni tudó, stabil személyi, tárgyi és szervezeti háttérrel rendelkezı, az iskolahasználók megelégedettségével mőködı, kiemelkedı szintő, megyei és országos ismertségő lehessen az Apáczai Gyakorló, amelyet több magas szintő elismerés is igazol. Önzetlen segíteni akarás jellemezte. Munkálkodása minden pillanatát Apáczai gondolatai vezették, miszerint "Mindenekelıtt a legnagyobb célt tőzd magad elé " És İ nem csak kitőzte a célokat, hanem el is érte azokat. Vezetése alatt olyan reformokat vezetett be, amelynek köszönhetıen az Apáczai Nyíregyháza és Szabolcs Szatmár Bereg megye legkeresettebb iskolája lett. Gyermekszeretete, kifinomult humorérzéke, a pedagógia, a munka, az iskola, a tanítványok, a szülık és a munkatársak iránti maximális elkötelezettsége nagyfokú tiszteletet váltott ki az iskola partnereibıl: a gyerekekbıl, a fıiskolai hallgatókból, munkatársaiból és a szülıkbıl. Egyéniségében szerencsésen összegzıdik napjaink pedagógus-, illetve vezetıtípusának valamennyi elınyös tulajdonsága: az ismeretnyújtás és a következetes követelés egyensúlya, a problémahelyzetek vereségmentes megoldó-képessége és készsége, a szaktárgyi, pedagógiai és lélektani kultúráltság kiemelkedı alkalmazni tudása. Munkássága során végig Apáczai elveit követte: "Keresve keresd az alkalmat, hogy vagy magad tanulhass, vagy másokat 14