1 5. CSATORNARENDSZEREK ELLENŐRZÉSE ÉS VIZSGÁLATA A csatornarendszer megbízható módszer kell, hogy legyen a szennyvíz gyűjtéséhez és szennyvíztisztító telepre szállításához. Az ellenőrzés és a vizsgálatok révén válik lehetővé a csatornarendszer üzemeltetési és karbantartási programjának elkészítése. Ezáltal biztosítható, hogy az új és már létező rendszerek funkciója a célkitűzéseknek folyamatosan megfeleljen. Az ellenőrzés és a vizsgálat a következő szempontokra terjed ki: a csatornarendszerbeli létező vagy potenciális problémák azonosítására, az észlelt problémák súlyosságának értékelésére, a problémák jelentkezési helyének megállapítására, ezáltal a létező problémákról világos, tömör jelentést kell összeállítani. Az ellenőrzések és a vizsgálatok során a csatornaszivárgásokra nagy gondot kell fordítani. A már meglévő szivárgások súlyos problémát jelenthetnek. Ha a csatorna a talajvíz szintje felett van a szennyvíz exfiltrációja miatt a talaj és a talajvíz szennyeződik Ha a csatorna a talajvíz szintje alatt húzódik infiltráció jelentkezik. Az így beszivárgó talajvíz a csatornarendszer és a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését tetemesen növelheti. Exfiltráció esetében a közegészségügyi kockázat szintje vízellátás szempontjából nő, ha a kiszivárgott szennyvíz például a víztermelő berendezések zónáját eléri (Öllös,1995). A csatorna kilyukadása, a csatornaelemek hibás csatlakozása a fák gyökerének csatornába való benövését is elősegíti. Ezért a csatorna-lyukak helyének felderítése, megszüntetése ill. létrejöttének megakadályozása az ellenőrző és az üzemelő számára fontos feladat. 5.1. A CSATORNARENDSZER-PROBLÉMÁK TÍPUSAI A csatornarendszer problémái a tervezéssel, építéssel, üzemeltetéssel, fenntartással, a csatornára ható külső erőkkel vagy eseményekkel lehetnek kapcsolatosak. A problémák fő forrásai: Tervezéskor figyelembe kell venni, például a helyi speciális viszonyokat, mint a talaj csatornára ill. aknára vonatkozó teherviselő képességét, a talaj szerkezetét, vízháztartását, a közlekedésből származó erőhatásokat. Tapasztalataink szerint a kőagyag csövek élettartama lehet 50 év, de lehet 100 év is. (Az ágyazati anyag illetve toktömítés, valamint a rá ható dinamikus terhelés függvényében). A betoncsövek élettartama alapvetően a gyártásuk minőségétől függ, de jelentősen befolyásolják azt a környezeti hatások, mint savas légtér vagy agresszív talajvíz. Tapasztalataink szerint az 50-es 60- as évek betoncsövei 50 éves kor után sem statikailag, sem vízzárósági szempontból nem felelnek meg (Bakos, Szilágyi, 2003). A tervek és helyi viszonyok alapján megfelelő berendezések, megoldások választandók. Helytelen vonalvezetés, lépcsőzés, csatlakoztatás, talajvisszatöltés jövőbeni problémákat okozhat. Nem megfelelő, sérült anyagok alkalmazását kerülni kell. Helytelen, elavult csatorna-üzemeltetési előírások, nem megfelelő kapcsolat a szennyvízkibocsátások és az előírások végrehajtói között. A lakossági vízfogyasztási szokások változása, aminek következtében a csatornarendszer egyes zónáiban a csatorna hidraulikus terhelése nagyobb a hidraulikai kapacitásnál, így a szennyvíz az aknákban a csatorna záradékvonala fölé emelkedik, a csatorna nyomás alá kerül. Más zónákban a hidraulikus terhelés csökkenése (például a vízfogyasztás csökkenése) miatt a tartózkodási idő nő. Mindkét esetben a tervtől eltérő üzemeltetési problémák jelentkeznek. Katasztrófa, előre nem látható helyzetek, mint a robbanás, földrengés, talajsüllyedés, háború, a szennyvízhozam nagyobb mértékű változása Ismétlődő természetű folyamatok a csatornarendszerben, mint a zsír, homok, törmelékanyagok akkumulálódása, ami eltömődést, többlet hidraulikai ellenállást okoz, tehát a csatorna hidraulikai kapacitását csökkenti. Valamely régió jellemzői, melyek gyorsítják a csatornák tönkremenetelét, például az éghajlat, a vizek nagy szulfát tartalma, magas talaj, vagy szennyvíz hőmérséklet, gyors gyökérbenövés és szennyezett talajok. A helyi szervezetek közötti gyenge koordináció.
2 5.1.1. INFILTRÁCIÓ Az infiltráció, olyan hiba, amely a csatornarendszer tervezett funkcióját jelentősen ronthatja. Ez a hiba, legtöbb esetben a csatornában megjelenő túl sok víz miatt, a csatorna ill. a szennyvíztisztító rendszer hidraulikai túlterhelését eredményezi. Csatornarendszer esetében a hidraulikai túlterhelés a szennyvíz aknákban való felemelkedését, áttételesen település közegészségügyi viszonyainak romlását eredményezi. Szennyvíztisztító telep esetében az infiltráció miatt a telep hidraulikai terhelése a tervezettnél nagyobbá válik. A többlet nyers szennyvíz tisztítótelepet megkerülő csatornában közvetlenül a környezetbe (befogadóba) vezetése a múltban elfogadott volt. Ez a módszer azonban a jövőben már egyre kevésbé lehet megoldás. Ezzel a szükségszerű szemléletváltozással, ennek műszaki-gazdasági következményeivel a tervezőnek és az üzemeltetőnek egyre inkább számolni kell. Az infiltráció olyan víz, vagy szennyvíz, amely a csatornarendszerbe szándékos, illegális csatlakoztatás, eltört vagy megrongálódott csatornán keresztül jut be. Az infiltráció az áramlás-vizsgálat és az épületek csatornarendszer vizsgálata alapján határozható meg. A televíziós vizsgálattal a nagy vízmennyiséget szállító házi bekötések, szolgálati csatlakozások felderíthetők. Mintegy 20 perces vizsgálattal az áramlás típusa és mennyisége meghatározható. Ha valamely helyen a vízhozam a szokottnál több, az épület lakójával kapcsolatba kell lépni. Felszíni vízből származó infiltráció például a környező terület szintjénél alacsonyabban lévő, tömítetlen aknafedlapokon keresztül jelentkezhet. Az infiltráció a szennyvízhozam mérésével deríthető fel a csatorna különböző szelvényeiben. Ily módon meghatározható a legnagyobb infiltrációt előidéző terület. A méréseket a kora reggeli órákban célszerű végezni, amikor a lakóhelyekről elfolyó szennyvíz kevés. A szennyvízmérő berendezések azonban duzzasztott, túltöltődött csatornákban (amikor az aknákban a szennyvíz a csatorna felett van) nem működnek megfelelően. Miután a nagymértékű infiltráció helyeit azonosították, a folyamat létét kell bizonyítani, vizuális vizsgálattal, festékanyag szivárogtatásával, füst vizsgálattal és/vagy TV vizsgálattal. Az aknák vizuális vizsgálata az infiltráció szempontjából zivatarok után végezhető. A TV-vizsgálat az infiltráció helyét és annak közelítő mértékét mutathatja ki. TV vizsgálatokat végző dolgozók a nagy zivatar után azonnal munkába kell álljanak, még azon periódus alatt, amikor a talajvíz szintje az adott területen a csatorna felett van. Számos helyen a csatornarendszer viszonylag vízzáró. Ilyenkor az infiltráció a házi bekötő csatornákból származhat. Ennek felderítése füstvizsgálattal vagy TV segítségével lehetséges. Az infiltráció megszüntetése a probléma jelentkezési helyétől, az ottani viszonyoktól függ. Tipikus megoldások a következők (Freeland 1987) 1,) Aknák esetében az aknaperem magasságának emelése, vízzáró aknafedél létesítése, aknafedél lezárása. 2.)Tisztítónyílások és egyéb tartozékok esetében az aknafedlap vízzáróvá tétele és/vagy a felszíni vizek elterelése arról a helyről, ahol azok a csatornába kerülhetnek, károsodások javítása, 3.)Csatornák esetében a károsodott csatorna szelvényének, csatlakozó helyének javítása cementhabarccsal, a sérült csatorna és csatlakozás kiásása, javítása, visszahelyezése, a csatorna felújítása. 5.1.2. ÜZEMELTETÉSI TAPASZTALATOK A VÍZZÁRÓSÁGGAL ÉS AZ INFILTRÁCIÓVAL KAPCSOLATBAN A problémát a csapadékvíz csatornarendszerbe jutása okozza. A folyamatok nem tervezettek a csatorna tönkremenetele, szakszerűtlen építése miatt jelentkeznek. A csapadékvíz és a
3 csatornarendszer kapcsolata, általánosságban megállapítható, országos szinten nem megfelelően megoldott. A vízzáróság és az infiltrációval kapcsolatos üzemeltetési tapasztalatok (Víz-és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége. Műszaki Bizottság): A leggyakoribb vízzárósági probléma beton-, ac-, KG PVC csatornák helyszínen készült betonaknák esetében fordul elő. Rossz minőségű, olcsó tokos betoncsatorna, palástrepedés, tokfolyás, nem megfelelő tokkikenés, aknáknál szakszerűtlen padka-és künetkikenés esetében jelentkezik. ac csatorna-betonakna, műanyag csatorna-betonakna kapcsolódási helyén, ahol nem használtak befalazó idomot, betoncsatornánál tokelcsúszás, műanyagcsatornánál gumigyűrű kifordulás, PVC-csatorna elrepedés és a toknál kialakuló törés esetében fordul elő. A beton aknafal és KG PVC csatorna egyes esetekben illesztő idom nélkül kerül összekötésre. Gyökérbenövés helyén is jelentkezik. Tisztítóidom törésénél is felléphet az infiltráció. A monolit és előre gyártott aknák felületén, elemkapcsolatoknál, aknafenéknél egyaránt jellemző a vízzáróság hiánya. A helytelen kikenés is eredményezheti. 5.1.3. EXFILTRÁCIÓ A régebben létesített csatornák jelentős részén repedések, lyukak lehetnek. Ezen csatornákból azonban az exfiltráció rendszerint nem nagy mértékű, mert a szennyvíz szilárd anyagai és a kifejlődő biológiai hártya a repedéseket, nyílásokat és a csatorna szomszédságában lévő talajt eltömi. A csatornából kijutó kis mennyiségű szennyvíz csak akkor okoz szennyeződési, közegészségügyi kockázatot, ha a csatorna közelében víztermelő berendezések, vagy nyílt árok létezik. Az exfiltráció TV, ill. füst vizsgálattal deríthető fel. 5.2 CSATORNAVIZSGÁLATOK A települések csatornarendszereivel szemben támasztott követelményekre nézve általános igény, hogy a csatornarendszerek úgy vezessék el és adják tovább az összegyűjtött szennyvizet és csapadékvizet, hogy azok ne okozzanak megengedhetetlen környezeti károkat és kockázatot a közegészségre, illetve az üzemi dolgozókra. A csatornarendszerek üzemeltetésekor az alapvető követelmények a következők: dugulásmentes működés, az elöntési gyakoriságok korlátozása az előírt értékekre, a közegészségügy és az élet védelme, a túlterhelési gyakoriságok korlátozása az előírt értékekre, az üzemeltetők egészségének és életének védelme, a befogadó vízminőség védelme a szennyezéstől a megszabott határértékek keretein belül, a meglévő, határoló építmények és közművek szennyvíz csatornák és vezetékek által előidézhető veszélyeztetésének kizárása, a megkövetelt használati időtartam elérése és az építmény állagának megtartása, a csatornák vizsgálati követelményeknek megfelelő vízzárósága, szag és a mérgező hatások elkerülése, a karbantartáshoz szükséges hozzáférés biztosítása. A csatornarendszerek teljesítőképességét az építési időtartam alatt, az építés lezárása után és a teljes élettartam alatt vizsgálni és értékelni kell. A vizsgálatok és értékelések magukba foglalják például a következőket: a vízzel való vízzárósági vizsgálatot; a levegővel való vízzárósági vizsgálatot; a beszivárgás vizsgálatát; a szemrevételezéses bejárást; a csatornatelevízióval való vizsgálatot;
a száraz idei lefolyás meghatározását; a rendszer bekötéseinek ellenőrzését; a befogadóba vezetés helyénél az emissziók minőségének, mennyiségének és gyakoriságának ellenőrzését; a rendszeren belüli ellenőrzést toxikus és/vagy robbanó gázokra (gázkeverékekre); a csatornarendszerből a szennyvíztisztító telepre való bevezetés ellenőrzését. Annak megítéléséhez, hogy a csatornarendszer megfelel-e a követelményeknek, minden rendelkezésre álló mértékadó adatot figyelembe kell venni, mint például a feljegyzéseket a következőkről: az elöntésekről; a dugulásokról; a csatornák beszakadásáról; az üzemeltetők betegségéről, sérüléséről vagy halálos balesetéről; az egyéb személyek betegségéről, sérüléséről vagy halálos balesetéről; a csatornakárokról; a csatornarendszerbe - és a befogadóba való bevezetés feltételeinek betartásáról; a csatorna TV-s vizsgálatairól és bejárásairól; a szaghatás miatti panaszokról; a hidraulikai ellenőrző méretezésekről; a gépészeti és elektromos berendezések működéséről; a vizsgálati - és ellenőrzési eredményekről; a lefolyásvezérlő berendezések működéséről és állapotáról; a túlterhelésekről. Az üzemeltetésnek és a fenntartásnak a célja, hogy a vízelvezető rendszer az MSZ EN 752 szabványban rögzített követelményeknek megfelelően működjék, a következők szerint: a csatornarendszer dugulásmentesen működjön; az elöntések gyakorisága az előírt értékre korlátozódjék; a közegészség - és az élet védelme megvalósuljon; a csatornák túlterhelési gyakorisága az előírt értékre korlátozódjon; az üzemeltetők egészségének védelme és biztonsága megvalósuljon; a befogadók szennyezés elleni védelme az előírt értéken legyen; a csatornák ne veszélyeztessenek meglévő, szomszédos építményeket és közműveket; a megkövetelt használati élettartam és szerkezeti integritás elérhető legyen; a csatornák vízzáróak legyenek a vizsgálati követelményekkel összhangban; bűzhatás és toxikus hatások ne merüljenek fel; a karbantartáshoz megfelelő hozzáférés legyen biztosított. Az üzemeltetésnek és a karbantartásnak a célja különösen annak biztosítása, hogy a teljes rendszer minden időben működésre kész állapotú legyen és a teljesítési követelmények szerint működjön; a rendszer működése biztonságos, környezetvédelmi szempontból elfogadható és gazdaságilag hatékony legyen; a rendszer egy szakaszának hibája, amennyire csak lehetséges, ne hasson ki más szakaszok működésére. Hangsúlyozni szükséges, hogy a hatékony üzemeltetés és karbantartás megköveteli: a megfelelő tervezést; a hozzáférési jogokat; a megfelelő számú hozzáértő személyzetet; a felelősségek világos kijelölését; a megfelelő berendezéseket; a rendszer, a rendszer működési elemeinek - és a rendszerbe bebocsátók ismeretét; a megfelelő elemzéseket és dokumentálást. 4
5 5.3. DIAGNOSZTIKA A csatornák üzembiztos működése érdekében tervszerű megelőző karbantartással gondoskodni kell arról, hogy a közcsatornával szemben támasztott minden irányú követelményt folyamatosan kielégítsük. A TMK munka része a rendszeres csatornavizsgálat, mely egyaránt szolgálja a meglévő hibák felderítését, illetve az esetleg bekövetkező zavarok megelőzését, azaz nemcsak a műszaki átadás-átvétellel összefüggésben kell a csatornákat vizsgálni, hanem azok időszakos, legalább 3 évenkénti diagnosztikájára is szükség van. A rendellenességek felderítésének eszközei A földalatti közműhálózatok állagfelmérésével kapcsolatos egyik fő probléma, hogy a mászható méretű vezetékek kivételével nem láthatók és nem is hozzáférhetők. A csatorna meghibásodása általában alattomosabb, mint pl. a víznyomóvezetéké. Ha egy víznyomócső eltörik, ez szinte mindig azonnal észrevehető. Egy törött csatorna a részleges elzáródás ellenére tovább működhet, és csak nagyobb terhelés esetén áll elő visszaduzzadás, esetleg elárasztás. A csatornába beszivároghat a talajvíz, elszivároghat a szennyvíz, üregek képződhetnek és bizonyos időbe telhet, míg a végső tönkremenetel igen látványos, nem egyszer veszélyes formában bekövetkezik. A csatornák esetében, tehát a meghibásodási helyeknek a terepszinten mutatkozó jelekből történő meghatározása nem olyan könnyű, mint víznyomóvezetékek esetében. A csatornahálózatok többnyire követik az úttest középvonalát és a szükségessé váló sok útfelbontás forgalmi károkat okozhat. Ez, valamint a zavartalan szennyvízelvezetés igénye szükségessé tették olyan vizsgálati módszer, illetve módszerek alkalmazását, amelyekkel a csatornák kitakarás nélküli vizsgálata megbízható és hatékony módon végrehajtható. A vizsgálatok feltételei különbözőek sok tekintetben, annak függvényében, hogy mászható, járható csatornákról vagy DN 600 mm csatornákról van szó. A hazai csatornahálózat mintegy 80%-a az utóbbi tartományba tartozik, ezért először azzal foglalkozunk részletesen (Solti, 1986). A már korábban általánosan használt csatornavizsgálati eljárások az alábbiak: 5.3.1. A beszivárgás/hozzáfolyás analízise Feladata annak megállapítása, hogy kialakult-e és milyen mértékben külső vizek beszivárgása a rendszer gyűjtővezetékeibe, s ennek milyen közvetlen jövőbeni hatásai lesznek. Ez a vizsgálat az alábbiakra terjed ki: a kiszolgált terület topográfiai és talajviszonyai, a terület talajvíz viszonyai, a gyűjtőcsatornák előzetes feltérképezése, csapadékviszonyok, a népesség - és az ipar tervezett növekedése, a növekedési szerkezet iránya, a létesítmények állaga, elhelyezése, működése és ezek környezeti hatásai, a tisztítóaknák ellenőrzése, a beszivárgás mértékének meghatározása, az ipari üzemek által kibocsátott használt iparivíz minőségi jellemzői, a külső vizek kezeléséből eredő járulékos költségek, füst- és/vagy festékpróba a vízbeszivárgást lehetővé tevő rejtett nyílások felderítésére. Alkalmazás esetén csakúgy, mint a későbbiekben ismertetett terhelésvizsgálatoknál a vizsgálatokat célszerű kiegészíteni a főgyűjtő- és gyűjtőcsatornák csatlakozási pontjainál szennyvízminőségi vizsgálatra szolgáló mintavételezéssel. Ennek száraz- és nedves időszakot egyaránt fel kell ölelnie, s az adatokat 24 órás óránkénti mintázásból kell összeállítani (Solti, 1986). A minőségi változások adnak támpontot a hibahelyek behatárolására, figyelembe véve természetesen ha ilyenek vannak a közelben a talajvízszint észlelő kutak adatait is. A táblázatos adatgyűjtés, illetve a számítógépes adatfeldolgozás az értékelést jelentősen könnyíti. Ha egy teljes rendszer átnézetes helyszínrajzán feltüntetjük a vizsgálatok eredményeit, akkor megkapjuk a rendszer valamennyi egységének jól elhatárolható és meghatározható problémás területeit.
6 5.3.2. Terhelésvizsgálat A szállított szennyvíz mennyiségi és minőségi jellemzői meghatározók a csatorna használati értékének és várható élettartamának szempontjából, ezért a főgyűjtő és gyűjtőhálózat kitüntetett pontjain mennyiségi és minőségi méréssorozatokat kell végezni. A mintázások célszerűen 24 órás óránkénti megfigyelést jelentenek. A mérési időpontok kijelölésénél a munkanap pihenőnap, a munkahéten belüli ingadozásokra, illetve a szezonális változásokra, valamint a szárazideji és csapadékos időszakra egyaránt tekintettel kell lenni. A mennyiségi megfigyelésekkel együtt az iszaplerakódásokat is mérni kell. A mennyiségeket indukciós vagy ultrahangos műszerrel mérik. (1. fejezet) A szennyvízmennyiség méréssel párhuzamosan szennyvíz mintavételezés történik, pontmintavételezéssel. A szennyvíztelepre befolyó szennyvizet a vizsgálatsorozatba mindenkor célszerű bevonni. Az adatokat a táblázatos feldolgozás mellett célszerű Shankey diagramon is (81. ábra) feltüntetni, mert a vizuális megjelenítés a kezelhetőséget fokozza. Az értékeléshez a szabatos módon lehatárolt terület ugyancsak mérési sorozatokból nyert vízhasználati adataival is össze kell vetni a mért értékeket. Ily módon nemcsak a filtrációs hibákra, illegális bekötésekre derül fény, hanem a távlati fejlesztés lehetőségeire és szűk keresztmetszeteire. A talajvízészlelő kutak vizsgálatba vonása az értékelést pontosítja. Az eredmények nemcsak a TMK munkát, az orvbekötések kiszűrését, az ipari előtisztítások indoklását, hanem a főgyűjtők terhelésének átcsoportosításával a feliszapolások mérséklését és ezen keresztül a szennyvízelvezetés hatásfokának javítását segítik Solti, 1986). 5.3.2. Füstvizsgálati eljárás A füstvizsgálat egyszerű eszköz korábban különösen az USA-ban, jelenleg már nálunk is járatos azon nyílások helyének megállapítására, melyen keresztül a felszíni vizek melyek elsődleges okai a szennyvízgyűjtő rendszerek és tisztító telepek esőzéseket követő túlterhelésének - bejuthatnak. Az eljárás abból áll, hogy nagy volumenű füsttel kezelt levegőt fuvatnak a vezetékbe, ahol ez az elegy a behatoló víz útját fordítva követi a felszín irányába és ily módon perceken belül felderíti a réseket. A füstpróbák révén a következő hibákra derül fény: felszíni beszivárgást lehetővé tevő rések, esőcsatorna bekötések, szennyvíz- és csapadékvízcsatorna összekötése, valamennyi összekötött csatorna, beleszámítva az elhagyott és a szándékosan össze nem kötött csatornákat, szivárgó tisztítóaknák, sapkázatlan csatornák, eltűnt tisztítóaknák, csatornák felé irányuló rágcsálójáratok. A füstpróba lehetővé teszi a főgyűjtők, gyűjtőcsatornák, házi bekötések szimultán vizsgálatát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felszíni vizek több, mint 60 %-a házi csatlakozáson keresztül hatol be. A füst nem mérhető és nem hagy vissza az épületbelsőket károsító maradékot, légzés közben azonban izgató hatást fejt ki, bár ez gyorsan abbamarad, az eljárás megszűntével. A vizsgálat végrehajtásához általában füstgenerátorokat használnak. A hazai gyakorlatban ködképző folyadékok elpárologtatásával történik a füst (köd) előállítása. Ezt egy fűtőberendezés, és egy légbefúvó segíti. A ködképző folyadék gyártásához nálunk német gyártmányú berendezéseket használnak. Csak olyan alapanyagok kerülnek felhasználásra, melyeknek tisztasága a német gyógyszerkönyv (DAB) előírásainak megfelelnek, és mennyiségi korlátozás nélkül élelmiszer adalékoknak engedélyezettek. A berendezések általában 2000 W teljesítményűek, egy liter folyadékból több mint 60.000 m 3 köd előállítására alkalmasak, és a fúvó teljesítmény 200 m/h körüli. A ködfolyadék többnyire intenzív fehér színű köd fejlesztésére alkalmas (82., 83. ábra).
7 5.3.4. Csatornavizsgálat tükrözéssel A hagyományos csatornavizsgálati eljárásokat általában a szelvényméretre tekintet nélkül alkalmazzák, kivéve a tükrözést. Ezt ugyanis csak nem mászható szelvényméretű csatornák esetében használják az aknába való közvetlen lemenetellel, vagy rudazat segítségével függesztéssel (84., 85, ábra). Elve: az egyik aknába megfelelő erősségű fényforrást juttatunk, a másikba pedig állítható, alkalmasan kialakított tükröt eresztünk le, amelynek segítségével a megvilágított csatorna belseje a felszínről látható. Feltétele, hogy a két akna közötti szakasz átlátható legyen, ezért vizsgálat előtt csatornatisztítást célszerű alkalmazni. Aknában történő tükrözéskor szellőztetés szükséges. A vizsgálat célja: elsősorban illesztési hibahelyek megállapítása, csatornaszelvény tisztaságának ellenőrzése, ex- és infiltrációs hibahelyek megállapítása, lejtési viszonyok ellenőrzése, alak- és mérethelyesség vizsgálata. Ép, hibátlan csatorna esetén a csatornaelem kötések a tükörben közös középpontú koncentrikus körként jelennek meg. A reális értékelés nagy gyakorlatot kíván. Főleg lökésszerű vízmozgások esetén a vizsgálat idejére a csatornát üzemen kívül kell helyezni, csakúgy mintha nagy a párásodás. Amennyiben az elméleti csatornatengelytől a koncentrikus körök egy része lefelé mozdul el, ez a két akna között előforduló süllyedésre utal, amennyiben vízszintes irányban tér el, ez többnyire fektetési pontatlanságot mutat. Az átláthatóság egyéb zavarai a vizsgálati képtől függően gyökérbenövést, részletes dugulást, vagy a szelvény torzulások, statikai hibák meglétét mutatják. Az eljárást egyes országokban (pl. Franciaország) ma is alkalmazzák az ITV-s vizsgálatokkal együtt, de kizárólag a tengelyhibák kimutatására. Hazánkban alkalmazása várhatóan hasonlóan alakul. 5.3.5. A csatornák vízzárósági vizsgálata A csatornák, aknák és ellenőrzőnyílások vízzárósági vizsgálata akár levegővel ( L módszer), akár vízzel ( W módszer) elvégezhető. A csatornaelemekre és idomokra, aknákra és ellenőrzőnyílásokra, különálló vizsgálat is végezhető, például a csatornákra levegővel, aknákra vízzel. L módszer esetében a javítóintézkedések száma és a vizsgálat ismétlése kudarc esetén nincs korlátozva. Egyszeri, vagy megismételt levegővel való vizsgálat sikertelensége esetén megengedett a vízzel való vizsgálatra való áttérés és azután egyedül a vízzel való vizsgálat eredménye a döntő. Ha a vizsgálat idején a talajvízszint a csatorna záradékvonala felett áll, eseti rendelkezéssel infiltrációs vizsgálat végezhető. A kivitelezés során az oldalfeltöltés betakarása előtt elővizsgálat végezhető. A földvisszatöltés és a megtámasztás (dúcolás) eltávolítása után kerül sor a csatorna átvételi vizsgálatára, mely a megrendelővel egyetértésben történő választás szerint levegővel, vagy vízzel végrehajtott vizsgálat lehet. Üzemelő csatornák esetében a vízzárósági vizsgálatot az MSZ EN 1610:2001 előírásai alapján kell végrehajtani. 5.3.5.1. Levegővel való vizsgálat ( L módszer) Levegős vizsgálat esetén a javító intézkedések és az ezt követő vizsgálatok száma nincs korlátozva. Levegős vizsgálatról mód van áttérni vízzel végrehajtott vizsgálatra, ebben az esetben azonban visszatérésre már nincs lehetőség. A levegővel végrehajtott vizsgálat különféle módszerekkel illetve paraméterek mellett hajtható végre. A levegős vizsgálat paramétereit a 4. fejezet 18. táblázata tartalmazza. Miután az aknák és ellenőrző nyílások levegővel történő minősítése elsősorban a légzáró csatlakozások miatt bonyolult, a szabvány megengedi, hogy az alkalmazott vizsgálati idő az azonos átmérőjű csővezeték vizsgálati idejének a fele legyen csak. Az akna felmenőfal elzárója látható a 86. ábrán. Levegővel végrehajtott vizsgálat során azt a vizsgálati nyomást 10%-kal meghaladó induló nyomás 5 percig történő egyenletesen tartásával kell kezdeni. Ezt követően kell a választott módszer szerinti p nyomást beállítani és amennyiben a nyomásesés a táblázatosan meghatározott vizsgálati idő után kisebb a táblázatban megadott értéknél, akkor a csővezeték vízzárás szempontjából megfelel.
8 Tekintettel arra, hogy Európában még nincs mértékadó tapasztalat a vákuummal végrehajtott csőminősítésre, ezért ezt az európai norma és így hazánk vonatkozó előírása sem engedélyezi. A mérőberendezésekkel kapcsolatosan olyan előírás van, hogy a vizsgálati időnél 5 sec, míg a nyomásesést mérő készüléknél 10% a megengedhető hibahatár. 5.3.5.2. Vízzel való vizsgálat A vízzel történő vizsgálatnál általában a folyásirány szerint magasabban fekvő akna terepszintig történő feltöltésével kell a minősítést végrehajtani. A vízfeltöltésből származó legnagyobb nyomás 50 kpa lehet, de a legkisebb érték sem lehet kisebb, mint a csőtetőn mért 10 kpa. A feltöltést követően általában egy óra előkészületi idő elegendő arra, hogy a csatorna és a műtárgy vízfelvétele befejeződjön. (A vizet természetesen pótolni kell; 87. ábra.) A vizsgálati időtartam 30 1 perc. A vizsgálati nyomást 1 kpa-on belül kell tartani. A vizsgálat alatt hozzátöltött vizet, valamint a nyomómagasságot mérni kell és fel kell jegyezni. A vizsgálati követelmény teljesült, ha az utántöltött víz mennyisége nem nagyobb, mint: 0,15 l/m 2 30 perc alatt csővezeték esetében; 0,20 l/m 2 30 perc alatt csővezeték és hozzátartozó aknák esetében; 0,40 l/m 2 30 perc alatt aknák és ellenőrző nyílások esetében. MEGJEGYZÉS: a m 2 a belső nedvesített felületet jelenti. Régebben az európai csatornarendszerek nagyobb részét csupán a kritikus helyzetek feloldására szolgáló karbantartással működtették. Napjainkban széles körben felismerték annak a szükségességét, hogy feljegyzéseket kell készíteni és figyelni kell a csatornák fizikai állapotát és teljesítményét egyaránt, és ez az első lépés a problémák megoldása terén. A csatornák vizuális ellenőrzése elsődleges fontosságú, különösen ott, ahol az ember által nem járható, vagy szerkezetileg nem biztos csatornákról van szó. 5.3.6. Csatornafényképezés A Kanal-Müller cég már 1958-ban üzemszerűen alkalmazta az IBAK cég optikai berendezéseit csatornavizsgálat céljára. Jelenleg számos cég van a piacon, mely csatornafényképező berendezéseket készít, beleértve a házi bekötések vizsgálatára alkalmas készülékeket is. Főleg hibahely megállapítására alkalmazott módszer. Az előzetesen szellőztetett és tisztításnak alávetett csatornába nagy látószögű optikát juttatnak be. A bejuttatott, víztől védett fényképezőgép bizonyos időközönként, távolságonként (célszerűen 1 méterenként) a felszínről való kapcsolással felvételeket készít. Minden egyes felvételkor rögzítik a fényképezőgép távolságát a bevezetés helyétől, a gép által húzott, hosszmérésre alkalmas beosztású zsinór, vagy kábel segítségével. A fényképezőgéppel együtt vezetik be a fényforrást is, mely kis átmérőjű csatornában szánon, nagyobb átmérő esetén kerekeken halad az áthúzó kötél segítéségével (88. ábra). A jó eredmények elérésének alapfeltétele a tiszta, páramentes, lehetőleg ideiglenesen üzemen kívül helyezett csatorna. Hátránya az eljárásnak, hogy nem feltétlenül a kritikus helyről készül a felvétel; az eredmények értékelése hosszadalmas (előhívás, nagyítás, stb.); csak utólag derül ki, hogy a felvételt meg kell ismételni; az információ, melyhez a csatornafényképezéssel jutunk, pontszerű. A hátrányok mérséklésére újabban olyan berendezéseket használnak, amelyek automatikus filmkioldással folyóméterenként 4 színes felvételt készítenek, s az így felvett film a megfelelő visszajátszó berendezéssel, számlálóval egy íróasztalon kényelmesen kiértékelhető. 16 mm-es kamera alkalmazásával is próbálkoznak. Ekkor 200-450 Watt közötti megvilágítás, 27 DIN-es film használata esetén, 150-300 fm az egy menetben vizsgálható csatornahossz, azonban az ITV-nek ez a megoldás sem versenytársa. Hazánkban ez a műszaki megoldás, mint a fejlődés egy lépcsője kimaradt. Alkalmazására az ITV fokozatos terjedése miatt a jövőben sem kerül sor.
9 5.3.7. Zártláncú ITV Ha a csatornák belsejébe betekintünk egy TV monitor segítségével, természetesen nem azt jelenti, hogy minden lehetséges hibát fel lehet tárni, vagy feltártunk (pl. az üregeket a visszatöltött talajban), de amit nyugodtan állíthatunk, hogy ha az ITV-s, ellenőrző felméréseket módszeresen és alaposan végzik, csökkennek az üzemzavarok és szaporodnak a karbantartáshoz szükséges ismeretek (Solti, 1979). Az utóbbi időben számos zártláncú televíziós rendszert fejlesztettek ki (89-95. ábra). A nagyfokú mobilitás érdekében gépjárműre a szerelt berendezés igen széles körben felhasználható. Az 1 -os képfelvevő csövű kicsiny, tranzisztorizált kamera már 80 mm-es belvilágú üregben használható. A felvevőegység mozgatását csatornában, két független villanymotorral működtetett, előre- és hátramenetben egyaránt, fokozatmentesen változtatható sebességű kamerakocsi biztosítja, de mozgatását másképpen is meg lehet oldani (csörlő, üvegbot, stb.). A vizsgálószemélyzet mindig követni tudja monitor segítségével a csatornáról kapott képet (96., 97. ábra). Az ellenőrzést képrögzítő (képmagnó, disc, fotó) segíti. Számítógéppel kombinálva lehetőség van képfeliratozásra, illetve értékelő programok használatára (98. ábra). A csatorna átszellőztetését követően a gépkocsival az ellenőrző akna fölé kell állni és a kamerát a csatornába helyezni. Célszerű, ha az úsztatómélység a szelvény harmadánál nem nagyobb, ellenkező esetben a láthatóság kedvéért a szennyvizet célszerű terelni, illetve a vizsgálatot terhelési minimum idején végezni. Egyes utcák, történelmi városrészek rekonstrukciójánál sok esetben dönteni kell, hogy a régi csatornák állapota a további felhasználásukat lehetővé teszi-e, vagy új csatornákat kell építeni. A csatorna belsejét vizsgáló televíziós berendezések lehetővé teszik, hogy saját szemünkkel lássuk azt, ami a megalapozott döntés előfeltétele. Ezáltal adott esetben tetemes beruházási-felújítási költségtől mentesülhetünk. Csaknem minden csatornahálózatban előfordulnak tömítetlen helyek, amelyeken át a talajvíz behatol a csatornarendszerbe, növelve a szennyvíz mennyiségét, és így a tisztítás költségeit is. A csatorna TV lehetővé teszi a legkisebb tömítetlenség felderítését, majd elhárítását. Ezzel - az üzemköltségek csökkenése mellett - növelhető a csatornahálózat szállítókapacitása is. Gyakran előfordul az az eset is, hogy a tömítetlenségeken keresztül szennyvíz szivárog a környezetbe. Ez az előző esetnél is veszélyesebb, mert a talaj, esetleg a talajvíz szennyezésén túl, veszélyezteti a közúti közlekedés biztonságát, az épületek, műtárgyak állékonyságát. Az ilyen jellegű hibák feltárásában, illetve megelőzésében is nagy segítséget jelent a csatorna-tv. Elveszett csatornahálózati tervek ismételt elkészítése gyors és egyszerű módon végrehajtható ipari televízió segítségével. Az új felmérés, helyzetmegállapítás részletekbe menően az elágazásokról, bekötésekről, nagy pontossággal készülhet utólag is. Alkalmas nemcsak a bekötések felmérésére, hanem azok ellenőrzésére, vizsgálatára is. Gyakran előfordul, hogy ismétlődő üzemzavarok oka egy-egy korábban szakszerűtlenül elkészített házicsatlakozás. A csatornázási gyakorlatban használt zártláncú ITV-k állandó fejlesztése figyelhető meg világviszonylatban. A kameraoptikák axiális és radiális képet egyaránt továbbítanak minden irányba elforgathatók zoomolásra alkalmasak. Egyes kameraházak szatelit kamerát képesek a bekötések vizsgálatára a bekötőcsatornába juttatni (97. ábra). A kamerák egy része klinométerrel (lejtésmérővel) kerül kialakításra (99. ábra; Pöpel et al., 1992). A zártláncú ipari TV alkalmazásának a csatornázási gyakorlatban összefoglalva öt területe van 100-110. ábra: a csatornahálózat általános ellenőrzése, csatornában lévő akadályok (gyökérbenövések, benyúló oldalbekötések, stb.) eltávolításának távellenőrzése, a csatornák újrabélelését követően a házi bekötések ITV-vel manipulált megnyitása, a helyreállított csatornaszakaszok megvizsgálása, kombinált kötés vizsgálat.
10 5.3.8. Kombinált kötésnyomás-próbás minősítés A csatornacsőkapcsolatok vízzárási hiányosságai kizárólag televíziós vizsgálattal nem minden esetben deríthetők fel. Amennyiben a csatorna talajvízben húzódik, úgy a hiba általában megfigyelhető, ha azonban a talajvíz mélyebben helyezkedik el és az üzemelő szennyvízcsatorna terhelése nem számottevő, akkor a hiba nem látható. A talajvíz betörések, nagyobb szennyvízelszivárgások, elmozdulások, kötés szétcsúszások, gyártási hibák, fészkesedések (betoncsőnél), mázkopások (kőagyagcsőnél), hossz- és keresztirányú hajszál, vagy ennél erősebb repedések, folyamatossági hiányok jól felismerhetők, megállapítható hibák. A toktömítések elöregedéséből eredő kismértékű szivárgások nagy gyakorlat esetén is nehezen észlelhető problémát jelentenek főleg, ha a filtráció csak a kötés elöregedéséből származik, elmozdulás, hajszálrepedés kísérőjelenség nincs, melyek kimutatása csatornatelevízióval ellenőrzött, tehát kombinált kötés-nyomáspróbával (csatornacsőkapcsolásonként) határozható meg a nem mászható mérettartományban. Ezeknek a hibáknak a kimutatására lokális nyomáspróba végrehajtása a ma ismert legcélszerűbb módszer. Két megoldás terjedt el; az egyik a csatorna diagnózist megelőző vizsgálatok egyikeként alkalmazza a kombinált nyomáspróbás vizsgálatot, a másik a csatornakapcsolat javítás megelőző fázisaként (Solti, 1986). Az előző rendszernél a vizsgálóegység a következő részekből áll: a berendezés helyváltoztatását biztosító vonókötél, a hozzátartozó csörlőkkel, szánra helyezett nagylátószögű, előtéttel felszerelt TVkamera, és ehhez ismert távolságra felerősített és ugyancsak egymástól meghatározott távolságban lévő 2 db felfújható csatornaelzáró. A két csatornaelzárót a televízió képernyőjén ellenőrizve úgy állítják be, hogy a kötést közrefogják, majd az elzárókat kompresszor segítségével, gumitömlő közvetítésével felfújják. Ezt követően egy másik tömlő révén a lezárt csőkapcsolatba levegőt juttatnak és mérik a nyomásesést (111., 112. ábra). A művelet mindössze 1-2 percig tart, ezután az elzárókat leengedik és a következő kötéshez húzzák. A minősítés alapja a hagyományos csatornavizsgálatoknál ismertetett túlnyomásos vizsgálat. A másik módszer az IBAK-Penetryn vagy más azonos elven működő csatornakapcsolat javító eljárás. Felfújható célszerszáma segítségével a kapcsolatot szeparálni lehet és a lezárt térben létrehozott túlnyomás ad információt a kapcsolat minőségéről. Ennek a módszernek előnye, hogy miután a célszerszám csatorna alakú, a szennyvíz a minősítés ideje alatt a szűkített keresztmetszeten is zavartalanul folyhat. Azonos elven működnek a járható, mászható szelvényű csatornák vizsgáló eszközei is. Németországban ezeket a Bochum-i Egyetemen fejlesztették ki. Ebben az átmérőtartományban a berendezés elhelyezése és mozgatása manuálisan történik. A levegős csatornakapcsolat minősítő eljárás - bár nagyobb technikai apparátust igényel, mint általában a nyomáspróbák - pontos felvilágosítást ad a hiba helyére és mértékére, lényegesen megkönnyíti ezáltal a hibaelhárítást. 5.3.9. Üregek kimutatása A csatornák állapotfelvétele, majd - ha szükséges - a kitakarás nélküli csatornajavítás technológiájának meghatározásához tudnunk kell, hogy a vezeték körül vannak-e kiüregelődések, milyen mértékűek és elhelyezkedésűek. Az ITV használata meglévő csatornák megfigyelésére szolgáló készülékként és a beomlások helyének meghatározására nem elhanyagolható, de a dolog csak egy részére ad felvilágosítást, a kamera lencséje nem tud benézni a falazat mögé, pedig a rekonstrukcióval kapcsolatos döntéshez ez a terület kritikus. Az üregek kimutatására kiforrott módszer ma még nincs, csak bíztató próbálkozások. Az egyik ezek közül egy alap hullámsávon működő radar berendezés. Egy adót és egy vevőt létesítettek arra a célra, hogy azt csörlővel át lehessen vontatni a csatornán. A környező visszatöltés dielektromos változásaiból eredő és a vevővel felfogott, visszavert impulzusok módosulásait figyelik szabályos időközökben. A jelek minden üregnél megváltoznak.
11 A másik megközelítési módszer a gammasugár visszaszóródásának vizsgálata. Itt egy kis sugárforrást húznak keresztül a csatornán és a visszaszórt gammasugarakat figyelik egy szcintillációs számlálóval. A készülék erőteljes jelzést ad száraz üregek esetében, de nem tudja kimutatni a vízzel telt üregeket. Ennek a módszernek a finomítása folyik. 5.3.10. Infravörös termográfia a csatornák tömítetlenségének felkutatására A számítógéppel támogatott infravörös termográfia az elmúlt 10 évben igen jelentős fejlesztési és kipróbálási időszakot tud maga mögött. Elsősorban ivóvíz- és szennyvízhálózatok, valamint petrokémiai vezetékek ellenőrzéséhez használták eredményesen, de jól vizsgázott gőz és gázvezetékek esetében is. Ezen ellenőrző eljárás előnye az, hogy a föld felszínéről érintésmentesen és roncsolás nélkül képes vizsgálni. Nemcsak nagy területek és hosszú vezetékszakaszok ellenőrzését teszi lehetővé, hanem a földalatti szivárgóhelyek, üregek, kiüregelődések kimutatására is alkalmas (Eiswirth et al., 2003). Az eljárásnak az alábbi feltételeket kellett teljesítenie: legyen pontos, érintés és roncsolásmentes a technológia, tegye lehetővé mind a nagytérségű, mind a pontszerű vizsgálatot, legyen munkaerőtakarékos, gazdaságos, nem okozhat környezetkárosodást, nem korlátozhatja a csatorna üzemét. Az infravörös termográfiás letapogató rendszerrel csak valamely felület hőmérséklet-eloszlását mérhetjük. A felszínen a földbe fektetett csatorna felett mért hőmérséklet csak arról ad felvilágosítást, hogy hol vannak szivárgási helyek, illetve ezek következményeként kialakult üregek. Az eljárás 12 m mélységig bizonyult megbízhatónak. A földbe fektetett csatornák ellenőrzéséhez az infravörös termográfia alkalmazása azon az elven alapul, hogy az energia folyam a melegtől a hideg felé nem tartóztatható fel, hanem csupán az anyag - melyen átáramlik - hővezető ellenállásával lassítható. Az anyagok különböző fajtái eltérő szigetelőtulajdonságokkal rendelkeznek. Azaz a csatornából kiszivárgó szennyvíz (vagy egyéb anyag) megváltoztatja a talaj hővezetőképességét az áramlás irányában az ágyazat többi részéhez képest, s ez a felszínen különböző hőmérsékleti értékek formájában tükröződik vissza (113. ábra). A hőátvitel három különböző fajtája létezik: hővezetés, hőkonvekció, hősugárzás. A szabályszerűen ágyazott vezeték esetében a konvekció csekély. Kimosódások esetében a hővezetés lecsökken, semmilyen konvekciós áramlás nincs, ilyen esetben holt tartományról beszélünk. Azért, hogy hőfolyamot állíthassunk elő, hőforrásra van szükségünk. A hőforrás előállítási költsége lehetőleg csekély legyen, s a csatorna felett elhelyezkedő talajt egyenletesen kell felmelegítenie. Ezt a követelményt a nap teljesíti. Normális esetben teljesen elegendő, ha az ellenőrizendő csatorna felett a föld felszínét a napsugárzással melegítjük fel. A felszínről az üregek, csatornatömítetlenségek vizsgálatára nagy letapogató fedettségű infravörös letapogató készüléket használunk. Vizsgálat előtt az időjárásnak naposnak és száraznak kell lenni. Az ellenőrzést vagy napfelkelte után 2-3 órával, vagy napnyugta után 2-3 órával kezdhetjük, miután mindkét esetben különösen erős a hőcsere. Az infravörös letapogató készüléket csakúgy, mint az adatrögzítőt, az adat kiértékeléséhez szükséges számítógépet és az egyéb periféria készülékeket járműre szerelt kivitelben állítják elő. Burkolt felületek alatt a talajt csupán hőelnyelőként használjuk. Ebben az esetben a letapogató készülék érzékenységének növelése szükséges. Az eljárás berendezéseit az USA-ban fejlesztették ki, ott is szabadalmaztatták. Az eljárás további fejlesztése várható. A kiértékeléseket már jelenleg is végzik nemcsak fekete-fehér (és árnyalatai), hanem színes felvételek alapján is.
12 5.3.11. Vezetőképesség alapján történő vizsgálatok Az eredetileg vízhálózati hibakeresésre és vezetékkutatásra szakosodott cégek felismerték a csatornadiagnosztikában rejlő üzleti lehetőségeket és korábbi szakmai tapasztalataikat felhasználva, a csatornahibák elsősorban tömítetlenségek és lékek felkutatása irányában kezdtek fejlesztéseket. Minden esetben az elektromos vezetőképesség megváltozása a hibafelderítés alapja, melyet a terepen elhelyezett műszerekkel érzékelnek. Vagy sóoldatot melynek egy része a hibahelyen a környezetbe távozik vagy szondát visznek be a csatornába, s ennek a hiba környezetében előálló vezetőképesség változását érzékelik. A vizsgálandó csatornaszakaszon visszaduzzasztással telt szelvényt állítanak elő (Lőrincz, 2003). A csatornában két motoros csörlővel mozgatott, húzásbiztos koaxkábelre erősített szondát húznak végig, miközben a csatorna környezetében egy kábelhez kötött földelő szondát helyeznek el. A mobil szonda elektromos jeleket bocsát ki és ennek segítségével érzékelik, hogy a hibahely környezetében (tok tömítetlenség, repedés, lyuk, stb.) a vezetőképesség megváltozik. A távolságszámlálóval ellátott berendezést monitorhoz kapcsolva, a vezetőképességváltozások képernyőn megjelenítve mutatják a hiba létét, fajtájára a görbéből következtetni lehet, pontos behatárolása ITV-s vizsgálattal állapítható meg. A szonda mozgatási sebessége 10 m/min, tehát kb. tízszerese a televíziós ellenőrzésnek, azaz tulajdonképpen egy gyorsvizsgálati eljárás, mely a diagnosztika hatékonyságát növeli. Az eljárást hőmérsékletméréssel kombinálva az is megállapítható, hogy üzemi viszonyok között ex- vagy infiltráció lép-e fel (114., 115., 116. ábra). 5.3.12. Georadar és akusztikai vizsgálatok A New York-i Kennedy repülőtér kifutópályája alatt hajtottak ki először kitakarás nélkül úgy csatornát, hogy a mélyfúrásoknál szerzett tapasztalatokat hasznosították a munkák során. A függőleges fúrótornyot megdöntötték és először egy pilot csövet vittek át a célgödörig, majd a fúrást felbővítették. Ezen az elven számtalan azóta jól bevált, és a célnak megfelelően kialakított berendezés-családot fejlesztettek ki Európában is (117. ábra). A kitakarás nélküli csatorna hajtásnál a gondot a keresztező közművek és a talajban lévő akadályok (sziklalencsék, stb.) jelentették. Ezek gyors kimutatására alkották meg az alaphullámsávon működő talajradart, melynél a visszaverődő hullámok segítenek a problémás helyek feltárásában. A kerekeken gördülő (tolható) műszert az utóbbi időben kezdték a tömítetlenségek kimutatására is alkalmazni. Az első kézzelfogható eredményekről az 1994-es NO-DIG kongresszuson számoltak be. Itt mutatták be a prototípusát a csatornában önjáró kivitelben kialakított akusztikus mérőkocsinak is, melynek alapelve a hibahelyeken eltérő intenzitással visszaverődő ultrahang, melyet piezoelektromos érzékelőkkel fognak fel. Hazánkban a berendezés bérmunkában a 2000. év óta használt. Az első eredmények bíztatóak, azonban általános használatukra még jóideig várni kell. 5.3.13. Irányhibák vizsgálata A csatornák tényleges szállítókapacitását a tengelyvonal eltérései befolyásolják. Az elmúlt években több ITV-t gyártó cég lejtés-felderítőt (klinométert) épített be ITV-s készülékének kamerakocsijába. Ilymódon a csatorna TV vizsgálatával egyidejűleg a magassági vonalvezetés hibái feltárhatók illetve előállítható a hozzákapcsolt számítógép és nyomtató segítségével a vizsgált szakasz tényleges esése, azaz a csatorna valós hosszszelvénye kirajzolható Solti, Mészáros, 1998). Főleg szakszerűtlen kivitelezéssel összefüggésben a csatornáknak nemcsak magassági, hanem vízszintes irányeltérései is vannak. Ezek kimutatására csatornázási célra kialakított hengeres testű lézerkészülék szolgál. A lézersugaras iránymérés lényege, hogy a tisztítóaknában elhelyezett lézerberendezés sugártengelyét úgy kell beállítani, hogy az a következő akna tényleges csőtengely vonalán menjen keresztül. Ezt követően az ITV-s kamera, melyre matt üveg a csatornaátmérőnek megfelelő céltábla van felerősítve, keresztülhalad a vizsgált aknaközön. A monitoron a csatorna mindenkori képében vándorló fénypont jelenik meg, melynek tényleges eltérése a középponttól a csatornaszakasz irányhibáját mutatja. A jeleket átalakítva az irányeltérések egyrészt mágnesszalagon tárolhatók, másrészt a tényleges magassági és vízszintes vonalvezetés plotterrel reprodukálható. Az
13 eddigi vizsgálatok szerint a lézer geometriai tengelybe helyezése nehézkes, ezt követően a vizsgálat már zökkenőmentes. A fentieken túl számtalan egyéb fejlesztés folyik Európában és a tengeren túl, az automatikus teleszkópos mintavevő karok kifejlesztésétől a távhőmérőkig. Ha a kevés tudás veszélyes dolog, ahogy mondani szokás, bizonyára az is igaz, hogy a némi tudás vágyat ébreszt a több iránt és végül a túl sok részlet képtelenné tesz arra, hogy tegyünk valamit. A csatorna diagnózis határozottan a második fázisban van. Jelenleg még nem létezik - bármennyire kívánatos volna is - semmilyen nemzetközi, szabványos osztályozó, ellenőrző rendszer és technológia. Nyugat-Európában több ellenőrző metodika került bevezetésre, melyek közül néhány hazánkban is használatos. Az egyedi csatorna elemhibák nyilvántartására és elemzésére a diagnosztikával és rekonstrukcióval egyaránt foglalkozó cégek egymástól többé-kevésbé eltérő hibastatisztikai rendszert vezettek be az EN 752-5 európai szabvány, mely néhány éve lépett hatályba integrált megoldást ír elő, vagyis a rehabilitáció előkészítéseként hidraulikai, szerkezeti és környezeti szempontokat egyaránt figyelembe kell venni a statisztikai elemzések során. Németországban az egyes hibák típus és kiterjedés alapján kerültek öt hibaosztályba besorolásra, ahol az első állapotosztályba a legsürgősebb beavatkozást igénylő csatornák, az ötödikbe pedig azok, amelyeken gyakorlatilag nincs hiba kerültek. Hazánkban is kívánatos lenne egységes szemléletű hibastatisztikai rendszer felállítása, a hibák nyilvántartása és elemzése, mert ezekből olyan általánosítható, a rehabilitáció szempontjából fontos következtetéseket lehet levonni, amelyek révén a rendkívül költséges teljes rendszerre kiterjedő állapotvizsgálat nélkül is megalapozott döntések hozhatók.