Hammer Ferenc Labirintus Amikor 1986 környékén másodéves egyetemistaként kezdtem Csepeli óráira járni, már régesrég biztos voltam benne, hogy az egyetem egy a sok közül a körülöttem lévő világból, amivel, hogy úgy mondjam, csak formális-instrumentális kapcsolat köt össze. Kijelöli például a heti tennivalókat, ám nincs túl sok köze azokhoz a dolgokhoz, amiket meglepőnek vagy fontosnak tartok. Ez például onnan is látszott, hogy voltak az egyetemi füzeteim, és volt a bordó (később kék stb.) magánfüzet, amibe a saját dolgaimat írtam. Szóval úgy 1986 környékéig a kétféle füzet között nem volt semmilyen átjárás. Aztán Csepeli óráin meg lett. Lényegében valóságföldrengés történt, Gestalt-váltás, ilyesmi. Innentől fogva jöttem rá fokozatosan, hogy amiket gondolok, az úgymond van, vagy legalábbis lehet, ráadásul másoknak is érdekes lehet, és ami talán fontosabb, a dolgok a bordó (később kék stb.) füzetből kilépve tudnak úgy változtatni a világon, hogy egyre kevésébé kelljen párhuzamos füzetekben létezni. Azt hiszem, ezt nevezhetjük méltán pedagógiai sikernek. Gratulálok, Gyuri. Születésnapodra pedig minden jókat kívánok. A mellékelt munka azt hiszem híven illusztrálja, mire is gondoltam az imént. Ötvenkilenc szócikk a feketéről és a fehérről. [Pettyes] A fekete pettyes fehér futball-labda 12 szabályos fekete ötszög és 20 fehér hatszög alakú bőrdarabból van összevarrva. Az Adidas cég az 1970-es mexikói világbajnokságra készítette e Telstar nevű modellt. Az első gólt ezzel a labdával Gustavo Pena, a mexikóiak balhátvédje rúgta tizenegyesből Belgium ellen, a világbajnokság nyitómérkőzésének 14. percében; ez volt egyben a mexikóiak győztes gólja is; 1:0 maradt a végeredmény. [Árnyék] A hagyomány szerint az ördög onnan ismerszik meg, hogy nincs árnyéka. Honnan is lenne: ő maga is csupán látszat, ámítás, nem-való; az árnyéknak pedig honnan is lenne árnyéka. Bár Daubmannus Lexicon Cosrija (közreadta M. Pavic) szerint az árnyék az emlékezés médiuma is lehet (a 943-ban lerombolt kazár kagáni székhely házainak árnyéka hosszú időn keresztül nem enyészett el), a fekete árnyék ugyanakkor mindig a végzetet ígéri, amit sem elhagyni, sem átugrani nem tudunk. A hat férfi fölött tornyosuló ördögi árnyék mindamellett a fényképész műve: Az Amerikai Kommunista Párt vezetői a bíróság előtt állnak 1951-ben.
[Befeketítés] O.J. Simpson amerikai futball- és tévéhírességet egyenes adásban közvetített autós üldözést követően fogta el a rendőrség 1994 júniusában; azzal gyanúsították, hogy megölte barátnőjét és annak feltételezett szeretőjét. Két vezető hetilap ugyanazt a fényképet, O.J. rendőrségi aktájához készített fotóját hozta le címlapján. A Newsweek nem változtatott az eredeti képen, azonban látható, a Time címlapján a férfi arca sötétébb, homályosabb és borostásabb az eredetinél. Miután kiderült a turpisság, a képszerkesztő úgy védekezett, hogy ő csak megragadóbbá és meggyőzőbbé akarta tenni O.J. képét. [Feketére fest] A szovjet történelemben időről-időre előforduló leszámolások a politikai vezetésben (és persze a nagy közös leszámolás a társadalommal) sok feladatot adtak a kiadóknak: a nyomtatott emlékezetből is el kellett tüntetni a másképp már eltüntetetteket. Az otthoni példányok gondozása az olvasók dolga volt. A Nagy Szovjet Enciklopédia (1953) előfizetői ezzel az üzenettel kapták meg a kiadótól a bukott KGB-főnök, Lavrentyij Pavlovics Berija nevét említő szócikket tartalmazó oldalakat: Ollóval vagy borotvapengével vágja ki! Ragassza be a kiadótól kapott újakat a régi helyére! A gyerekeknek az iskolában tintával kellett elbánni a nép ellenségeivel: A GULAG-túlélő Sylva Darel így emlékezik: Imádtuk az ujjunkat a vízben oldott korommal töltött tintatartóba mártogatni, és néha elragadott bennünket a lelkesedés. Egyszer magát Kaganovics elvtársat is befeketítettem így, mert a neve után egy száműzött vezetőnek tűnt. Az volt a szerencsém hogy még csak tizenegy voltam. A befestett ember neve: Iszaak Zelenszkij. Nem Darel műve. [Kimeszelt vár] A White Castle (Fehér Vár) gyorsétteremlánc többek között azért kapta 1921-ben ezt a nevet (és a talán arisztokratikusnak szánt épületformát), hogy mint Amerika első hamburger-forgalmazója ellensúlyozza a hamburgerrel kapcsolatos korabeli általános lesújtó véleményt, mely szerint a hamburgert azért találták ki, hogy a romlott húst ipari tartósítókkal és ízesítőkkel feljavítva el lehessen adni.
[Talleyrand-tól] A metafizikus az, aki abban tünteti ki magát, hogy fekete papírra fekete tintával ír. [Mintha-valóságok] Egy reformkori (1834) német-magyar nyelvkönyvben olvasható e párbeszéd: - Jó reggelt, húgom-asszony. - Jó reggelt, bátyám-uram. Mint vannak otthon, a kedves hitves és a kisdedek? [ ] - Mi hír van kedves öccse-uráról? - Csakugyan Amerikában van a sógoránál. - Még mindig nőtelen? - Nem többé; sógor-asszonya írta ide testvér-nénjéhez, hogy öcsém négerleányt vett el. - Mit? egy feketét? ha azt boldogult nagy-bátyám, kegyed édes-atyja, tudta volna, soha nem engedte volna, hogy onokáji, a kegyed unokatestvérei, feketék legyenek. - A szín nem választja el a dolgot. Ki tudja, milly színűek valának eleink? - Éj, hát nem tudja bácsikám származásfáját? - Nem tudom, kik voltak őseim. Atyai részről nem vihetem feljebb származásomat nagy-atyám és nagy-anyámnál; anyai részről nem feljebb ükeimnél. Ezeken felül, mint gyanítjuk, mostoha szülék voltak, s ezek, mint tudja kegyed, csak rokonok, nem vératyafiak. - Úgy hát legyen gondja rá, hogy ük-unokái s legkésőbb maradéka el nem fajulván, szép fejérek maradjanak. Amit a reformkori nyelvkönyv (láthatólag a rokonságra vonatkozó szószedet gyakoroltatását célzó) példabeszéde mond, arról a Star Trek 1968. november 22-én sugárzott, Platón mostohagyerekei című, 67. epizódja így beszél: Az Enterprise személyzete vészjelzést hallva leszáll egy ismeretlen bolygón, ahol egy olyan civilizációt talál, akik Platón és Szókratész idejében menekültek a Földre egy elpusztult csillagról, majd a görög civilizáció hanyatlásakor egy másik bolygón találtak új lakóhelyet találtak, amit Platoniusnak neveztek. E lények sokáig élnek, de könnyen megsérülnek, így pszichokinetikával mozgatják a dolgokat maguk körül. (Kedvenc szórakozásuk Alexander the Dwarf, azaz Törpe Sándor nevű törpéjük ugráltatása.) Itt most nem részletezhető okok miatt Kirk kapitány csapata összetűz a helyiekkel, melynek eredményeképp, a Platonius-lakók agyhullámok révén különféle megalázó mutatványokra kényszerítik őket, többek között arra, hogy Kirk kapitány és Uhura hadnagy megcsókolják egymást. Uhura hadnagy fekete nő, Kirk kapitány fehér férfi, és a Platonius-lakók szadista tréfája nyomán történt meg először amerikai tévéképernyőn, hogy egy fekete és egy fehér ember megcsókolta egymást. A nyelvkönyv-béli négerleány és Uhura hadnagy egy-egy minthavalóságban, egy nyelvkönyvi társalgásban és egy sci-fi sorozatban lesznek fehér férfiak kedvesei. Mindkét esetben ráadásul a mintha-valóságon belül is egy nem igazi valóságban történik a dolog: A reformkori nyelvkönyvben a távoli Amerikában, a Star Trekben pedig akaratuktól megfosztva, a Platonius-lakók akaratától vezérelve lesz egymásé a fekete nő és a fehér férfi. Ugyanakkor vegyük észre, hogy az efféle szövegek mintha -státusza ad lehetőséget arra, hogy a szóba került dilemmák eljussanak az emberek mindennapi életébe. Öcsém-uram és a négerleány esetét nyelvgyakorló felmenőink beszélték nyelvórákon mint saját életük eseményét, Kirk kapitány és Uhura hadnagy pedig amerikai otthonok százezreiben csókolóztak a hatvanas években (míg nagymama bele nem lőtt a képernyőbe a sörétessel).
[Hommage á Michel Foucault] Google Image keresés, 2005. január 4. Keresőszavak: White; Black, SafeSearch-filterrel és anélkül. (A szűrő az úgymond nem gyerekeknek való tartalmak elkerülésére szolgál.) A négy keresés első 7 találata látható. A nyugati normarendszer átellenes sarkaiban fehér virágok és térképek, illetve fekete nők vaginái vannak. És a Fekete Lyuk Fehér filterrel Fekete filterrel Fehér filter nélkül Fekete filter nélkül PORNÓ Samsonite-forgalmazó: Ernyő-színminta Amerikai kormányoldal: Medvék Alaszkában Egyetemi oldal: Szójagomba spórái Xgirls.net: Sammie14 PORNÓ Perzsa blog-oldal: Kéz és rózsa Angol blog-oldal: Politikai grafitti Egyetemi oldal: Fehérpenész szóján Xgirls.net: Sammie13 PORNÓ Macintosh e-zine: Képernyő-háttér Egyetemi oldal: Fekete rohadás fákon Online poszterbolt: Egyetemi életkép gallys.nastydollars.com: Kalani-060 PORNÓ PBS (tévécsatorna): Műsorlogo Egyetemi oldal: Fekete rohadás fákon Online poszterbolt: Cambridge Light gallys.nastydollars.com: Kalani-065 PORNÓ Online kertészet: Bayview Ave. White Tea Amerikai retro-oldal: Régi filmplakát Online múzeum: Fehér ólom www.blood-dolls.com: Black Widow Online kertészet: Bayview Ave. White Tea Természetvédő-oldal: Fekete oroszlántamarin CNN: Fehér szarvasgomba Itáliában CNN: Fekete lyuk illusztráció Online poszterbolt: Cambridge Light Természetvédő-oldal: A fenti majom élőhelyei Egyetemi oldal: Fehérkezű gibbon CNN: Fekete lyuk illusztráció
[Teher] Takács Ferenc nyersfordításában így szól Kipling A Fehér Ember terhe (1899) című hírhedett versének első versszaka: / Vegyétek magatokra a Fehér Ember terhét, / Küldjétek el fajtátok legjobbjait, / Adjátok száműzetésre fiaitokat, / Hogy szolgálhassák rabjaitok szükségleteit; / Hogy nehéz hámba fogva vigyázhassanak / Az izgága és vad népségre, / Újonnan befogott, morc és konok népeitekre, / Ezekre a félig ördögökre, félig gyermekekre. / Olyan szépen mondja Takács, hogy ő is idézetként fog itt szerepelni: De a brit imperializmus pop-költője nem csupán a muddle és a benne rendet teremtő birodalmi akarat és ennek képviselői, a pukka szahibok, a Brit-Indiát rendben (és persze kordában) tartó igazi angol úriemberek és a terhet valódi vérrel és verítékkel viselők, az Indiában szolgáló brit katonák költője volt: a mystery előtt ugyanilyen fogékonyan nyílt meg a lelke. Indiában született, indiai dajkájától tanult meg beszélni hindusztániul; a később elsajátított angol csupán nemzeti nyelve volt, igazi anyanyelve nem. A brit civilizáció felsőbbrendűségének doktrinér bajnoka, a felnőtt, nemzetileg és nemzetközileg elismert, Nobel-díjas költő (1907-ben kapta meg a díjat, elsőként az angol irodalomban) lelke egyik gyermeki felével A dzsungel könyve Mauglija maradt, az emberi világból kiszakadt vad fiú, a Természet kegyetlen, tiszta és őszinte világának neveltje, az emberen túli, emberen inneni vadon titkos harmóniájának, a Dzsungel Törvényének ismerője és követője. Legjobb műveit éppen ez a kettősség és e kettősség gerjesztette feszültség élteti. A vers amúgy Amerikában jelent meg eredetileg. Az USA fülöp-szigeteki terjeszkedését kívánta segíteni a versbe szedett program, mely afféle szöveges emblémája lett a nyugati imperializmusnak, illetve a nem nyugati népeket egzotikus vad gyermeknek tekintő orientalizmusnak. A Fehér Ember terhe mint rasszista koncepció ma nagyrészt tudománytörténet, ám a logika, illetve az általa megjelenített dilemmák ma is élnek a nemzetközi szervezetek működésében, a nemzetközi kapcsolatokban, a Nyugat felelősségével kapcsolatos nehéz vitákban. [Kaukázusiak] Ha egy amerikai kormányhivatal kitöltene rólam egy részletes személyi lapot, abba minden bizonnyal bekerülne, hogy kaukázusi vagyok, azaz a kaukázusi rasszba tartozom, amit a köznyelv közönségesen úgy mond, hogy fehér. Régebben ugyanitt a dél-európaiak vagy a szlávok jóllehet a feketékhez képest fehérek voltak, de a nyugat-európai bevándoroltakhoz képest nem voltak elég kaukázusiak. A fehér ember mivoltja feletti nézeteltérésekben nem csupán a szín kiosztásáról intézkedtek, hanem igyekeztek betartatni az illető bőrszínnel kapcsolatos normákat is. Például az 1890-es években azért lincseltek meg szicíliaiakat Louisiana-ban, mert boltjaikban kiszolgálták a feketéket, beköltöztek a feketék negyedeibe, sőt urambocsá, össze is házasodtak velük, azaz normaszegőként veszélyt jelentettek fekete-fehér univerzumra. A kaukázusi mint rasszra utaló kifejezés Johann Friedrich Blumenbach munkásságából származik, aki a XIX. század első felében a kaukázusi népek, ezen belül is a grúzok koponyaformáját tartotta a fehér ember humánantropológiai jellege mintaszerű megvalósulásának. 1790-ben döntött úgy az amerikai törvényhozás, hogy állampolgárságot csak fehér ember szerezhet. A rabszolgatartó időszakben hozott egyetlen csepp szabály (onedrop rule) azt volt hivatva eldönteni, hogy a kérdéses illető fekete vagy fehér. Eszerint egyetlen azonosítható fekete felmenő esetében az illető feketének számított. Jelenleg államonként eltérő módon használják ezt a szabályt, ám sem arra nincs lehetőség az USÁ-ban, hogy egy felnőtt (például bőre konkrét színére való hivatkozás alapján) megváltoztassa jogilag elismert bőrszínét, azaz rasszát, sem pedig arra, hogy egy újszülött rasszát bőrszíne alapján állapítsák meg, ugyanis a gyakorlatban (államonként eltérően) a szabály az, hogy a gyermek automatikusan anyja, apja, illetve afroamerikai szülője rasszát kapja. Az osztályozás e kettőssége miatt lényegében az az afrikai vagy ázsiai amerikai, akinek a felmenői is azok, míg fehér az, aki nem fekete vagy ázsiai származású. Ugyanakkor a XIX. század végétől a XX. század közepéig a felsőközép feketék klubjaiba (bon ton societies) azok nyertek felvételt, akik bőre elég világos volt ahhoz, hogy átüssön rajta az ér kékje, illetve akik átmentenek a papírzacskó-vizsgán, azaz akiknek a bőre világosabb volt, mint az amerikai élelmiszerboltokban használt barna színű papírzacskó. Az teszi tragikusan paradoxxá ezt a klubfelvételi gyakorlatot, hogy éppen abban az időszakban zajlott, amikor mint azt demográfusok észrevették a polgárháborút követően látványosan visszaesett az olyan gyerekek születésének száma, akik egyik szülője fehér volt, a másik pedig fekete, amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a rabszolgatartó korban nemi erőszak révén lettek terhesek fekete nők fehér férfiaktól. Manapság emellett a hírekben hallani, hogy a terrortámadásoktól tartva orosz nagyvárosokban rendre igazoltatják a kaukázusi kinézetű járókelőket. De ők más kaukázusiak mint a protestáns amerikaiak; ők tényleg kaukázusiak.
[Leonardo háromszor disznóról] Először így: Oh, hányszor láthattalak tégedet a dagadó, nagy óceán habjai közt sertés, fekete hátaddal, hegy módjára, sulyas, fennséges járással haladni! Másodszorra így: S gyakorta láthattak tégedet a dagadó, nagy óceán habjai közt, midőn fennséges és sulyas csapásokkal kerengsz a tengeri vizekben. Harmadszorra végül: Oh, hányszor láthattalak tégedet a dagadó, nagy óceán habjai közt, midőn hegy módjára győzedelmessé, úrrá leszel a habokon; sertés, fekete hátaddal szántod a tengeri vizeket. [Pandamaci] A pandát többek között azért kedvelik, mert szeme körül a fekete folt kedvessé, bumfordivá teszi a tekintetét; a legvénebb panda is kölyökmedvének tűnik emiatt. Úgy mondják, az átlagosnál nagyobb szem, a tág pupilla gyermekivé, álmodozóvá, azaz szeretetre méltóvá teszi az ember tekintetét, mely láttán a többieket elönti a gyengédség és a segítőkészség. A legenda szerint a súlyosan rövidlátó James Dean is többek között emiatt nem viselt szemüveget, és a Shrek 2 ogrevadász Csizmás Kandúrja (szinkronizálja Antonio Banderas) is ha szorul a hurok, kikerekedett bébitekintettel igyekszik elterelni ellenfelei gyanakvását. Valami történhetett az emberré válás során; a fekete foltot ugyanis a panda esetében épp hogy nem az esendőséget megjelenítendő viseli szeme körül: a folt szerepe, hogy küzdelem esetén növelje az ádáz pandatekintet harciasságát. [66 fénykép] Mi lehet ez a kép? Egész kép? Vagy csak részlet? Ha igen, az alsó fele? Vagy az egyik alsó negyede? Melyik alsó? Jobb vagy bal? Honnan származhat? Társasági magazinból? Fotóalbumból? Áruházi katalógusból? Feminista tankönyvből? Történelmi albumból? Mikor készülhetett? Mostanában? Régebben? És vajon hol? Amerikában? Oroszországban? Magyarországon? Beállított kép? Vagy elkapott? Tengerparton? Kapuból kilépve? Baleseti kórházban? Saját nyakék? Kölcsön? Talált? Lopott? Ruha van rajta? Kesztyű? Fekete rúzs van rajta? Csak sötétvörös lehet? Néz valakit? Őt nézik? A szeme nyitva? Lehunyva? Be van kötve kendővel? Napszemüveget visel?
[Ólomfehér] A régi festők fehér festéke készült krétából, cinkből, báriumból, rizsből, mészkőbe zárt kagylók héjából, alabástromból, de a legragyogóbb fehéret ólomból lehetett csinálni. Rembrandt idején a Németalföldön az ólomfehéret így csinálták: Cserépedények tucatjaiba tettek vékonyra szelt ólomlemezeket, amire ecetet öntöttek. Az edényeket trágyával borították be, ami egyszerre adott meleget és széndioxidot a kémiai átalakuláshoz, ami során az ólomacetátból ólomkarbonát képződött. Kilencven napig zárva tartották a helyiség ajtaját. Victoria Finlay így beszél az eredményről: A három hónap alatt az állandó meleg, a bugyborékoló ürülék, a savanyú bor és a mérgező fém alkímiai varázslatot hajtott végre, a bűz és a szenny a legtisztább és legsugárzóbb fehérré alakult át az edényekbe tett fémlemezek felületén. Ez a festékesdoboz sok apró csodájának egyike, melynek során a szar cukorrá változott. Ugyanis az ólomfehér nem csak vakító volt, de édes is, ami sok szófogadatlan rosszcsont halálát okozta a festőműhelyek környékén. Ám legtöbben nők haltak meg az ólomfehér miatt. [Halálszappan] Ólomvegyületekkel fehérítették bőrüket nők az ókori Egyiptomban, Japánban, Európában és a Közel-Keleten egyaránt az elmúlt évezredek során, mivel a bőr világos tónusa bőrszíntől függetlenül sok helyen és számos időszakban volt a jele a kifinomultságnak és a hatalomnak Az ólom segítségével elért arisztokratikus sápadtság főbb mellékhatásai között a levertséget, a kékes bőrelváltozásokat, a székrekedést, a gyakori hányást, a veseelégtelenségi panaszokat és hisztérikus rohamokat és végül a fájdalmas halált jegyezték fel. A bőrfehérítő anyagok a XIX. században még tartalmaztak ólmot (például a Bloom of Youth, azaz A fiatalság csodája nevű szer), ám a XX. századtól egyrészt a higanyalapú szereken, másrészt a korábban is létező természetes anyagokon (timsó, cink-oxid, kén, főtt tojásfehérje stb.) alapuló eljárások maradtak divatban. (Nyugat-Európában az arcfehérítés a sportos kinézet uralkodóvá válása után immár nem lett különösebb beszédtéma; a magyar nyelvben az fehér ólomacetátrudacskák egykori neve, a ceruse, azaz a ceruza maradt fenn.) A mai bőrfehérítő anyagok legfőképpen hidrokinont, azaz a fényképészek által is használt kőolajszármazékot, hidrogénperoxidot, szteroidokat és higanyt tartalmaznak, melyek közül különösen az utolsó okozhat halálos mérgezést. E fehérítő szerek forgalmazását egyre több országban tiltja a törvény, ám úgy tűnik, hiába. Malajziától Albániáig, Mexikótól Nigériáig, Szaud-Arábiától Arizona (és latinók által sűrűn lakott más USA-beli államokig) gyakran találnak nők, és hihetetlen, de karonülő gyerekek vérében is a károsnak tekintett mértéket több százszorosan meghaladó higanyszintet az orvosok. Néhány higanytartalmú krém márkája: Movate, Mekako, Fair Lady, Miki, Jambo. A fehér lakosság egy speciális szegmense tanúsít élénk érdeklődést a bőrfehérítő szerek iránt: A goth szubkultúra. [Eredet] A multikulturalizmus mint történelemfilozófia és társadalompolitikai mozgalom számos célkitűzése közül az egyik annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a történelem során az érdekeltek miként igyekezték megindokolni az elnyomást olyan hiedelmek segítségével, amelyek veleszületett emberi tulajdonságokat tulajdonítottak a nemeknek, illetve a különféle színű bőr viselőinek. A másik célkitűzés pedig a fehér férfiak által írt történelem utólagos kiszínezése, azaz megírni az amerikai öslakosok, a nők, a romák vagy a feketék történelmét. Ez utóbbi program során tárják fel kutatók és tudatosítják a tágabb közvéleménnyel a női történelmi figurák szerepét vagy egyszerűen azt, hogy Gábor Áron roma volt. A fekete történetírás megmutatta, hogy afrikai fekete felmenői voltak Alessandro Medicinek, III. György angol király feleségének: Charlotte királynénak, Puskinnak, Peter Ustinoffnak (kinek dédanyja etióp királylány volt) vagy a mulatt van Salee fivérek kései leszármazottainak: az amerikai Vanderbilt dinasztiának, Jackie Kennedy-Onassisnak és Humphrey Bogartnak. Ez a stratégia olykor ellentmondásokat is hordoz, ugyanis az elv, miszerint a bőrszín nem tartalmaz önmagában jelentéssel bíró jelentést, esszenciát, olykor összeütkozésbe kerül azokkal a hipotézisekkel, amik szerint ha valakit a történelem során feketének neveztek, akkor nyilván csakis afrikai leszármazottról lehet szó. Az Amherst papiruszokban említett két Ptolemaioszkori Apollonios nevű katonát mint feketét és fehéret (mélas és leukós) különböztették meg, ám többen vitatják azt a feltevést, miszerint Apollonios mélas afrikai katona lett volna. Azzal érvelnek, hogy ugyanígy különböztették meg Nagy Sándor két Cleitus nevű tábornokát, a két Ptolemaiosz nevű alexandriai filozófust vagy a két Faustus nevű római államférfit az i.sz. V. században, és ilyanformán a fekete ragadványnév sokkal kevésbé bőrszín jelölésére, mint inkább arra szolgál, hogy két egyforma nevű embert megkülönböztessenek.
[Fekete egér] Mickey és Minnie Mouse bőrszíne megállapításához érdemes szemügyre venni felmenőiket. Az 1830-as években lett divatos Amerikában a minstrel show, mely műfaj mai megfelelői Fábry Sándor roma ószeres monológjai vagy amikor Pataki Attila barnára fest ábrázatát és úgy ad elő cigánydalokat, de leginkább a hírhedt Bazi Nagy Roma Lagzi című tévéshow. Fehér férfiak bekormozott képpel adtak elő vicces jeleneteket a feketék életéből, a későbbi évtizedekben olykor álruhában feketére festett arcú feketék is beszálltak a produkcióba, amit mint afféle zenés kabarét kell elképzelni. Többen megjegyezték, hogy a Csillagok Háborúja Baljós Árnyak című részében Jar Jar Binx, a gyerekes, csetlő-botló mulatságos figura kivehetően jamaikai akcentusa és a fehér Jedikhez fűződő alárendelt viszonya révén afféle űr-minstrel figurának is tekinthető. A minstrel-népmulattatás zsánerszereplői voltak a muzikális Mr. Tambo, Zip Coon, azaz az úrhatnám piperkőc nigger és a kicsit lüke, linkóci, táncos lábú Jim Crow. Hármójuk közül Jim Crow jutott a legnagyobb hírnévre; a Jim Crow kultúra amely a feketéket lustának, butának, élvetegnek és állatiasnak ábrázolja, mely szemlélet egyszerre meséli el és indokolja meg, miért alkalmatlanak a feketék a társadalmi felemelkedése és egyszersmind meg is szervezi a feketék és a fehérek elkülönítését. A Jim Crow törvények írták elő a szegregáció írott és íratlan szabályait, például hogy útkereszteződésnél, függetlenül az érkezés irányától, mindig a fehér sofőrnek van elsőbbsége. A korabeli karikatúrák civilizálatlan vadembereit is többnyire mint feketéket ábrázolták. Jim Crow Vadak (Figyeljük a szemüket!) Sambo a Life-ban A minstrellel valamelyest párhuzamosan terjedt el újságkarikatúrákon, reklámplakátokon, játékkártyákon, bögréken, díszpárnákon, képeslapokon Sambo, a vigyorgó, mindig (különösen görögdinnyére) éhes csalafinta fickó figurája, akit csak a fekete emberjogi mozgalom tudott eltüntetni a mindennapi kultúrából, mondván a gyerekes, nevetséges figura megalázó a feketékre nézve. Sambo egyszerre több változatban is létezett a XX. század elejének amerikai tömegkultúrájában, a hírlapi karikatúrafigurák mellett megszületett Kis fekete Szambó mesefigurája is, aki túljár a tigrisek eszén és még palacsintával is jóllakik a végén. Kicsi Szambó Sammy Johnsin Felix Oswald
A XX. század első éveiben egy William Marriner nevű karikaturista rajzolt egy Sambo figurát, ami a Sambo and his Funny Noises című rendszeres karikarovatban szerepelt különféle lapokban. Az ő asszisztense volt John Sullivan, aki önállósítva magát Marrinertől, elkerülendő a jogdíj-vitákat, Sammy Johnsin néven rajzolta meg saját Sambóját. Sullivan és egy grafikusa, Otto Messmer alkották meg Félix macska figuráját, mellyel egyben a sodró lendületű, abszurd elemeket tartalmazó modern rajzfilmet is megteremtették. Félix figurájában Sammy Johnsin számos jellegzetessége (a nagy kerek fehér szemek, a jószándékú bajkavarás) visszaköszön, míg a charlestonozó Félix figurájában a minstrel boy-ra is ráismerhetünk. Félix macska sikere nyomán számos, hozzá hasonló figura bukkant fel a rajzfilmekben, egyikük Walt Disney figurája, Oswald a szerencsés nyúl, akit Disney társa, Ubbe Iwerks rajzolt át egérré. Mickey és Minnie Mouse már beszéltek is a filmvásznon; többek között ennak köszönhette a két egér nagy sikerét a mozikban. Miki egér családfáján így megtalálhatjuk a minstrel show komédiásait (figyeljük Jim Crow csípőre tett kezét Mickey ábrázolásain), a korabeli kannibálábrázolások fehérre mázolt képű magazin-vadembereit, a karikatúrák Sambóit, azaz a kis fürge, minden lében kanál bajkeverőket, továbbá Sambo és társai leszármozattjait, Félix macskát és Oswald nyulat, azaz ha választani kellene, Miki és Minnie egér inkább fekete mint fehér. [Ivor, Ében] A fekete és fehér zongorabillentyűk mai formája nem annyira régi mint azt gondolnánk. A középkori orgonabillentyűket még leginkább ütötték; az orgonajáték komoly fizikai erőfeszítést kívánt. A XIV. század elején klaviatúránként 14 billentyű volt az orgonákon, a klavichordokon összesen alig néhány. A XIII-XIV. századig csak egész hangok (a mai fehér billentyűk) voltak a hangszereken, az első félhangot játszó billentyű az E és az F közé került. Ugyanakkor egy 1361-ben készült festményen nagyjából a mai elrendezést mutatták a billentyűk, körülbelül a XV. század dereka óta a billentyűk színétől és formájától eltekintve nem sok változott a klaviatúrán. A fehér billentyűket elefántcsonttal, gyögyházzal, porcelánnal, csonttal, ezüsttel, puszpánggal, körtefával, üveggel, később celluloiddal és műanyaggal borították, a fekete billentyűk ébenfából, más trópusi keményfákból, illetve műanyagból készültek. A XIX. század elejéig inkább az egész hangok billentyűi voltak a sötétek és a félhangoké voltak a világosak. A billentyűk színváltását Franciaországban kezdték el azon elgondolás alapján, hogy így jobban látszott a művész keze játék közben. [Mióta van van fehér ember?] Történeti, illetve kultúrantropológiai kutatások azt mutatják, hogy az európai gyarmatosítók felbukkanása következtében tűntek el a fehérek a gyarmatosítottak közül. Szerte a világon szokásos volt egyes népeken belül megkülönböztetni egy fehér csoportot egy vagy több másik, gyakran feketének nevezett csoporttól, ahol a fehérnek nevezettek többnyire az uralkodó rétegekhez tartoztak. Alastair Bonnett, a kérdés neves kutatója szerint például a császárkori kínai társadalomban a szokásostól valamelyest világosabb bőr, összekapcsolódva hatalmi pozícióval, létrehozott egy sajátos nem-európai fehér osztályidentitást, mely elképzelést támogatta a meggyőződés, miszerint a fehér bőr a kifinomultság és a tisztaság jele. E színszótár szerint a fekete szín egyik jelentése a faragatlanság, a durvaság, és alávetettség volt, illetve, hogy a fekete csoport tagjai távolról jött idegenek. Ekkoriban, azaz a még elszigetelődő Kínában az európaiakat nem fehéreknek, hanem fakó ábrázatúaknak, olykor pedig vörös bőrűeknek tekintették; Iránban a kék szemű ördög óriási sértésnek számított. Bonnett közel-keleti arab társadalmakban is azonosít a kínaihoz hasonló fehér elitről, a Korán szerint Akiknek pedig az orcája fényeskedik (azaz fehér), azok Allah kegyelmébe jutnak és örökké ott lesznek. Amerikában már 1587-ben felbukkan a vörös (red) mint a benszülött amerikaiak bőrszínére utaló szó az angol nyelvben, maga a vörösbőrű kifejezés első említése 1699-ből származik, és csak a XVIII. század közepétől kezdték szélesebb körben használni. A fekete mint színes bőrű emberre utaló főnév első angol említése egy 1625-ből származó dokumentumban található, míg a fehér főnév (mint fehér ember) első említése csak egészen későnről, 1671-ből származik. Mindezeket összevetve látszik, a fehér ember mint leírás, norma, magyarázat és indoklás a gyarmatosításhoz használt nyelvi leleményként született, azaz: a XVII. század óta van fehér ember.
[Fekete magyar, fehér magyar] A fekete és fehér magyarokról szóló első beszámolók a XI. század első éveiből származnak, és e megkülönböztetés (különböző jelentésekkel és értelmezésekkel) a későbbi századok krónikáiban is rendre felbukkannak. A kortárs krónikások két népnek gondolták a fekete és fehér magyarokat, a feketékről azt tartották, hogy ők lennének a kabarok. Valószínűbb, hogy az erdélyi gyula népét nevezték fekete magyaroknak, míg István nagyfejedelem népe voltak a fehér magyarok. A nép felosztása egy fekete és fehér csoportra a keleti hagyományból származhat; e gyakorlat elterjedt volt a szarmaták, a hunok, avarok és a tatárok között is. Prokopius VI. századi történetíró megkülönbözteti a fehér, azaz keleti hunokat, akik nem keveredtek más népekkel, a fekete, azaz nyugati hunoktól, akik alatt a hunok által meghódított más népeket értettek. A fejedelem, illetve az uralkodó székhelyét is fehér várnak nevezték, mely gyakorlatról olykor helytelenül azt gondolták, hogy a fehér jelző csupán a kőből épített falakra utal. Székesfehérvár a pannóniai magyarok, Gyulafehérvár az erdélyi gyulák, Nándorfehérvár (Belgrád) az avarok, illetve a bolgárok fejedelmi székhelye volt. A tatárok uralom előtti időszakban a központi fejedelmi központok (Vlagyimir, Rosztov, Szuzdal, Moszkva) által kifeszített területet nevezték Fehér Oroszországnak. A XVII. századtól Oroszország nyugati, nagyrészt litvánok uralta területei neve lett Fehér-Oroszország, a mai Belorusz Köztársaság. Daubmannus nyomán Pavic a kazárok kapcsán is él e megkülönböztetéssel; ak-kazar volt a fehér, kara-kazar a fekete kazárok neve. Ugyanakkor viszont amikor a kazárokra vonatkozó legfőbb török források kazárokról beszélnek, az olykor gyaníthatóan más népre vonatkozik, viszont a kazárokat olykor szabiroknak hívták, ami viszont az egyik hun törzs neve volt. Daubmannus nyomán Pavic úgy véli: Úgy tűnik, az egész népnek, akárcsak uralkodójának, volt egy hasonmása. Eszerint a fehér és a fekete kazár megnevezést másképpen is értelmezhetjük: mivel a khazar arabul fehér és fekete madarat jelent, elképzelhető, hogy a fehér kazárok a nappalokat képviselik, a fekete kazárok pedig az éjszakákat. [Természetesség, Hollywood] A hagyomány szerint a hurik bőre oly átlátszó, hogy látszanak ereik és a testükben keringő vér pirosas tónusa. Míg e a jelenség az arab képzelet számára kimondottan örömteli volt, a színes filmek elterjedése során sok gondot okozott a világosítóknak és a maszkmestereknek. Míg a fekete-fehér filmeken az arc kikészítésében a sötét és a világos tónusok használata elegendő volt, a színes filmekhez spektrométerrel elemzett fehér bőrről kiderült, hogy tartalmaz sötétrózsaszínt, vöröset és kisebb mértékben sárgát, fehéret és kéket is. A lehetőleg minél észrevehetetlenebb arcfestés lett a norma, ahogy Max Factor mondta: a cél a szereplő természetes arcszínének imitálása és hangsúlyozása. A nehezen megvilágítható platinaszőkék helyett a technológia (Technicolor) számára megfelelőbb, kevés beavatkozást igénylő természetes szépség lett a harmincas évek végére az új nőideál: Maureen O Hara, Betty Grable. Ez a fejlemény új színt hozott a színes filmről folyó vitákba, mivel azideig a színes filmről azt tartották, hogy leginkább olyan fantáziaműfajokban (rajzfilm, musical, western, vígjáték) tanácsos alkalmazni, ahol a közönség nem követel a valószerűséget (mint például háborús vagy detektívfilmekben). A természetes arcszín és annak megvilágításának kérdése ismét csak új fordulatot vett, amikor a fehér és fekete színészeket kellett egy jelenetben fényképezni. Mivel a egy átlagos fehér arc másfélszer annyira veri vissza a fényt mint egy fekete bőrű ember arca, ezért ha kettőjüket egyszerre kellett fényképezni, rendszeresen fordul elő, hogy egy jól megvilágított fekete arc mellett a fehér arc helyén egy fehér folt lesz, míg ha a fehér arcra állítják be a világítást, a fekete arc helyén csak egy fekete folt fog látszani. Sokatmondó, hogy mivel a filmezés technikájának alapvonalait a fehér arc fényképezésére alakították ki, a sötétebb bőrű arcok fényképezése az, ami problémát okoz. [A politikus macskája] Mindegy, hogy egy macska fekete vagy fehér: Ha elkapja a patkányt, akkor jó macska. Deng Xiao Ping