Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék SZAKDOLGOZAT A kistérségek működése a gyakorlatban különös tekintettel a Vértes Többcélú Kistérségi Társulásra Név: Farkas-Bozsik Annamária Igazgatásszervező Levelező tagozat Konzulens: Dr. Nyitrai Péter Tanszékvezető egyetemi docens Miskolc 2013
University of Miskolc Faculty of law Department of Constitutional Law Operation on micro-region in practise especially focusing on the Association of Vertes Multi-purpose Micro Region Name: Annamária Farkas-Bozsik BA in Public Administration Management Part-time Course Tutor: Péter Nyitrai phd. Head of department reader Miskolc 2013 2
Tartalomjegyzék Előszó 5 I. Történeti áttekintés 7 1.1.A kistérségek előtti időszak a járások 7 1.2.A rendszerváltozás időszaka a közigazgatásban 13 1.3.Az Ötv. rendelkezései a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatban 15 1.4.A többcélú kistérségi társulások kialakulása és szervezete 18 II. A kistérségi rendszer kialakulása Magyarországon 20 2.1.A statisztikai kistérségek létrejötte 20 2.2.Fogalmi meghatározás 22 2.3.Együttműködési formák 22 2.3.1. Kőrjegyzőség 24 2.3.2. Hatósági igazgatási társulás 24 2.3.3. Intézményi társulás 25 2.3.4. Társult képviselő-testület 26 2.3.5. Közösen ellátott feladatok 27 III. A jogszabályi háttér fejlődése 27 IV. A kistérségek támogatási rendszer 29 4.1.Decetralizált területfejlesztési támogatások 30 V. A Vértes Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás bemutatása 31 5.1.Bicske kistérség bemutatása 31 5.2.A Vértes Többcélú Önkormányzati Kistérségi Társulás kialakulásának története (interjú Giesz Jánossal) 33 5.3.A Társulás munkaszervezete, és feladatai 35 5.3.1. A bizottságok és feladataik 38 5.4. A Társulás gazálkodásának bemutatása a 2011. évi költségvetés alapján 39 5.4.1. A Társulás által fenntartott iskola és Óvoda költségvetése a 2011. évben 41 5.4.2. A Pedagógiai Szakszolgálat 2011. évi költségvetése 43 5.4.3. A Társulás és a Munkaszervezet 2011. évi költségvetése 43 3
VI. A Társulás jövője 2013. január 1. után 44 VII. A történelem ismétli önmagát, újra a járási rendszer 48 VIII. Zárszó 50 IX. Felhasznált irodalom 52 X. Jogszabályok 52 XI. Elektronikus irodalom 53 4
Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk /Széchenyi István/ 1791-1860 Előszó Szakdolgozatomban a többcélú kistérségi társulások kialakulását és működését mutatom be. Azért esett a választásom erre a témára, mert mint csákvári lakos és mint a Csákvári Polgármesteri Hivatal dolgozója én is részese vagyok e társulásnak, mely hatással van az itt élő emberek mindennapi életére. A téma választásakor már megindult a közigazgatás racionalizálására irányuló folyamat, mely során érzékelhető volt, hogy ezen a téren is változás, átalakulás elé nézünk. Az önkormányzatok a kötelező és fakultatív feladataik ellátásához társulásokat hozhattak létre. Az 1990. évi LXV. törvény 41. (1) 1 bekezdése (továbbiakban Ötv.) az önkormányzatok képviselő-testületei feladataik hatékonyabb, célszerűbb megoldására szabadon társulhatnak (2011.évi CLXXXIX. törvény 156. (2) bekezdés a) pontja 2 hatályon kívül helyezte.) Ilyen társulás lehet egy oktatási társulás, vagy a védőnői szolgálat ellátása is. Meglátásom szerint a társulások hasznosak az önkormányzatok valamint a lakosság számára. Az viszont kérdéses, hogy a járások kialakulása után, a kezdeti nehézségek leküzdését követően milyen hatással lesz az önkormányzatok működésére, és életére. Kutatási módszereim: Személyes impressziók, melyekre a munkám (párbeszéd munkatársakkal és ügyfelekkel), és saját ügyeim intézése során volt lehetőségem szert tenni, valamint az Interneten végzett kutatás. 1 1990. évi LVX. tv. 41. (1) bekezdés 2 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) a) 5
A fent említett tapasztalatok, az Egyetemen hallgatott előadások és kutatómunkám (könyvek, cikkek, Internet, e-mail, telefon, statisztikák) eredményeként született meg a szakdolgozatom. A dolgozat négy fő részből áll: - szakirodalmi áttekintés; - a Vértes Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás bemutatása; - 2013. január 1. utáni változások; - személyes tapasztalatok. Bízom benne, hogy dolgozatommal átfogó, és kielégítő képet tudok alkotni a kistérségek életéről, működéséről, és hasznukról. 6
I. Történeti áttekintés 1.1. A kistérségek előtti időszak, a járások Szakdolgozatom következő részében szeretnék képet adni azokról a történelmi eseményekről, amelyek megelőzték a kistérségek kialakulását. A cél egy rövid történelmi áttekintés. A közigazgatásban sok változás történt azóta, hogy a 10. században kialakultak a királyi vármegyék. A legújabb változás 2013. január 1-vel következett be, mely szerint harminc év után ismét létrejöttek a magyar közigazgatás egykori szerves részét alkotó járások. Ezek kialakulása a 13. századra tehető, de ne tekintsünk ennyire előre az időben. Nézzük, honnan indult hazánk közigazgatása, amelyhez egészen a 10. századig kell visszamennünk, ahogy azt már korábban említettem. Magyarországon a 10. századtól a XIII. századig a közigazgatás alapegységét a királyi vármegyék alkották, élükön az uralkodó által kinevezett ispán (comes) állt. Az ispánok feladati közé tartoztak az adó beszedése, a közigazgatási igazságszolgáltatás. A következő időszak II. András nevéhez fűződik, és ez az időszak már a 13. századra tehető. Ebben az időben jellemzőek voltak a bírtok adományozások és ezek az egységek lettek a nemesi vármegyék (paochia), melynek élén szintén az ispán állt. A korai források az 1200-as évek elején említették először a szolgabírói intézményt, amely a vármegyék kialakulásával egyidejűleg jöttek létre. Ez az intézmény 1950-ig működött. A szolgabírók (iudex servientum, vagyis a szolgák bírája) voltak a nemesi önkormányzatok vezetői. Őket a királyi szerviesnek és a nemesek választottak. Az 1290. évi XVI. tc. 3 értelmében minden vármegyében 4 szolgabírót választottak. Ezután alakultak ki a szolgabírói járások. A járások kialakulása összekapcsolódott Károly Róbert új adóinak bevezetésével. Kialakulásukban feltehetően az is szerepet játszott, hogy I. Lajos királyunk minden adószedő mellé egy szolgabírót rendelt, feltehetően járásonként. Ebből az tűnik ki, hogy a középkori járások a pénzügyi igazgatások legalsó adminisztrációs fokát jelentették, 3 1290. évi XVI. tc. 7
azonban a világi igazgatásban nem töltöttek be szerepet. Ez a szerkezeti forma a 16-17. századokig folyamatosan fennmaradt, a török által meg nem szállt területeken. A 18. században jelentős változások álltak be. A processus-ként emlegetett szolgabírói járások további egységekre, területekre tagolódtak, ez járásonként 2-3 területet jelentett. Ettől kezdve a járás élén a főszolgabíró állt, a kerületek élére pedig az alszolgabírókat neveztek ki. Ebben az időben vált általános követelménnyé, hogy a szolgabírók a saját kerületükben lakjanak. Az abszolutizmus idején a központok gyakran a nemesi kúriák voltak. Az 1886-os törvény rendelkezett arról, hogy a járások székhelye állandó legyen. A járásokban a szolgabírók az ispán, és az alispán mellett működő bírótársak voltak. Feladatik közé tartozott az adók beszedése, a nemesek összeírása, tehát főként a pénzügyi igazgatás tartozott a feladatkörükhöz. A 16-17. században azonban a feladatok bővültek és differenciálódtak. Ebben az időszakban plusz feladatként jelent a közutakra, vízi utakra, és malmokra való felvigyázás, valamint a háború után elpusztult porták összeírása, és a csatornarendszerek felügyelete. Mária Terézia uralkodása alatt jellemző volt, hogy középszintű egységet alkotó megyéknél alacsonyabb közigazgatási területi szinten oldotta meg az abszolutista állam által előírt adó- és közigazgatási feladatokat. Az egyre inkább bürokratizálódó abszolutista állam információs igénye miatt a szolgabíróknak adatot kellett szolgáltatniuk a Magyar Királyi Helytartótanács számára, valamint a közigazgatási feladataik mellett a bíráskodási feladatok is bővültek. Az újkorban a rendi vármegye a Magyar Királyság rendi önkormányzati intézménye volt, melynek legkisebb közigazgatási területi egységét a szolgabírói járás adta. Az állam rajtuk keresztül tudta a mezővárosok, falvak, puszták szintjére eljuttatni saját érdekeit. Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően a Bach-korszak közigazgatási reformja a megyei hatóságok alá rendelte a járásokat. A 43 megye 244 járásra oszlott, és mindegyikben működött járási hivatal. A szolgabírák mellett jelentős hivatali apparátus dolgozott. A szolgabírók feladatköre nem csak a bíráskodásra korlátozódott, hanem a járás területét érintő belügyi, igazságügyi és közigazgatási feladatokra, a közösségi közigazgatás irányítását érintő feladatok ellátására, valamint a királyi járási adóhivatalok működésének ellenőrzésére is kiterjedt. 8
A kiegyezés évében 1867-ben a magyar közigazgatási terület beosztását tekintve még erősen magán hordozta a rendi vonásokat. A járás a közigazgatási hierarchiában megtartotta a rendi időszakban kialakult pozícióját. A járás tehát a vármegyének a dekoncentrált területi szerve. A polgári közigazgatás célja az volt, hogy ezt a rendi igazgatási struktúrát megtöltse modern, korszerű elképzeléseivel. A modern államszervezet megteremtésének első lépése volt, hogy kialakuljon a független bírói hatalmi ág kiépítése. A 19. században a központi igazgatási szervek mellett megtörtént az önkormányzatok és az állami szervek kiépítése is. A területi igazgatási rendszerben a többfokúság volt jellemző. A magyar közigazgatásban a megye - járás - község modell honosodott meg. Az 1886. évi XXI. tc. 4, amely a községekről rendelkezett, valamint az 1886. évi XXII. tc. 5 rendelkezési alapján épült ki az-az önkormányzati rendszer, amely kisebb módosításokkal a II. világháború végéig fennmaradt hazánkban. Az 1886. évi XXII. tc. 47. 6 a megyei közgyűlés hatáskörében hagyta a községek járási beosztásnak rendezését, valamint azt is, hogy egy-egy megyében hány járás legyen kialakítva. Ezzel a rendelkezéssel továbbra is megmaradt a megyék közötti különbség. 1900-ban a magyar közigazgatás területi rendjét, mind települési, mind pedig népességi struktúráját tekintve nagyon aránytalan keretek között működött. Ebben az időszakban is törvény szabályozta, hogy a főszolgabírónak a járás székhelyén, a városi tanácsok polgármestereinek pedig az adott városban kellett lakniuk. 4 1886. évi XXI. tc. a törvényhatóságokról 5 1886. évi XXII. tc. a községekről 6 1889. évi XXII. tc. 47 9
1. Magyarország közigazgatása 7 Az első világháború előtt összesen 509 járás volt a történelmi Magyarországon. Ez azt jelentette, hogy megyénként 5-6 járás alakult ki, melyek területe körülbelül 650 km 2 volt átlagosan, népességük pedig 40000 fő körül alakult. A trianoni békeszerződés után az ország mérete lecsökkent, és ennek folyományaként a járások száma is 155-re csappant. A békeszerződés még bonyolultabbá tette a járások helyzetét, ami amúgy is elég ellentmondásos volt. Az új határok mentén 27 vármegye szakadt ketté és 60 járás helyzetét kellett mielőbb rendezni. Ezt az állapotot rendezte az 1923. évi XXXV. tc. 8 mely a csonka megyéket ideiglenesen egyesítette. A konkrétabb járásrendezést a kor politikája későbbi időpontra halasztotta. Ez az állapot egészen 1930-ig maradt fent. A fő problémát az jelentette, hogy a járások lélekszáma túl alacsony volt, mindössze 10-20000 lakos tartozott egy járáshoz. 1942-ben történt terület visszacsatolások nyomán 41 vármegye, és 264 járás alakult ki hazánkban. 1945 és 1948 között a közigazgatási reformok a vonatkozó pártprogramok politikai reformját hordozta. A pártok között nagy eltérések voltak abban a tekintetben, hogy miként képzelik el a járások további sorsát. Az első Alkotmányunk, melyet 1949. augusztus 20-án hirdettek ki tartalmazta azokat a rendelkezéseket, melyek 1950-ben kerültek bevezetésre. Ez a rendelkezés a tanácsrendszer 7 http://www.terport.hu/vezercikkek/jarasok-a-magyar-kozigazgatas-torteneteben 2013_03_20 8 1923. évi XXXV. tc. a közszolgálatában álló tisztségviselőkről és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről 10
kereteiről szólt. Ebben szerepelt, hogy az államigazgatás területi szervei a községi és városi, járás, valamint a megyei tanácsok. A tanácsrendszerben a közigazgatás és az államigazgatás közötti határok elmosódtak. Az önkormányzati jelleg gyakorlatilag megszűnt. A korábbi 25 megye helyett 19 megyét alakítottak ki, és kialakult a főváros 22 kerülete is. A járásrendszer kialakításánál fontos cél volt, hogy a járások közlekedési, földrajzi és gazdasági szempontból egységes területet fogjanak át. A rendelkezést követően 140 járás maradt. Eddig a járások nem rendelkeztek vezető testülettel, hanem egyszemélyi vezetés volt, ezt a szerepet a szolgabíró és a főszolgabíró látta el. A tanácsrendszer kialakulásával azonban a járások szerepe megnőtt. A járási tanácsok ellenőrző és irányító szerepkört kaptak. A különbségek a járási és a községi tanács esetében nagyon nagy volt, hiszen a járási tanács szinte minden ügyben első fokon járt el, a községek szerepe pedig formálissá degradálódott. 2. Az I. tanácstörvény közigazgatási struktúrája 9 A 60-as években egyre inkább divat lett a községi közös tanácsok alakítása, a járások összevonása és átszervezése. 1971-ben született meg a II. tanácstörvény, amelynek értelmében megszűnt a járások formális önkormányzati jellege is. A járási tanácsokat járási hivatalok váltották fel, melyek a megyékkel szemben alárendeltségi viszonyban voltak. Az 1971-es törvény alapján a járási tanács helyett a városkörnyéki igazgatás megszervezése volt a cél. A járási hivatal vezetője az elnök, a városkörnyék vezetője pedig a VB-titkár lett. 1973- ban összesen 97 hivatal, vagyis ennyi járás működött. A járási hivatalok jogkörében megmaradt az első és a másodfokú hatósági jogkör, valamint ellátták a szövetkezetek állami felügyeletét is. 9 http://www.terport.hu/vezercikkek/jarasok-a-magyar-kozigazgatas-torteneteben 2013_05_20 11
3. A II. Tanácstörvény a közigazgatási struktúrában 10 A községek szerepe egyre inkább felértékelődött, ebből adódóan a járások szerepe egyre csökkent. Ez a folyamat előre vetítette azt a tényt, hogy a járásokat, mint közigazgatási egységeket előbb-utóbb fel fogják számolni, amely 1983-ban be is következett (ebben az időben számuk 83-ra csökkent). Innentől kezdve a területigazgatás alapja a városkörzet lett. A járások korábbi feladatait a városi és a nagyközségi tanácsok vették át. Ezt az állapotot az 1990. évi LXV. 11 önkormányzatokról szóló törvény változtatta meg. Ebben szabályozzák először, a város és a község között lévő alá-fölé rendeletségi viszonyt. Ezzel a lépéssel vette kezdetét az önkormányzatiság, amely megyei és települési szinten működött. A városkörnyéki igazgatás megszűntetésével a kistérségi problematika 1990-ben felértékelődött. A rendszerváltás időszakában csak érintőlegesen volt szó a városjárás visszaállításáról, de ez a gyakorlatban akkor nem következett be. Kistérségi szinten kialakultak az önkormányzati társulások valamint a KSH statisztikai kistérségei, azonban ezek direkt közigazgatási szereppel nem rendelkeztek. 10 http://www.terport.hu/vezercikkek/jarasok-a-magyar-kozigazgatas-torteneteben2013_05_20 11 1990. évi LVX törvény a helyi önkormányzatokról 12
4. A Magyar köztársaság közigazgatási területi beosztása 1991 12 1.2.A rendszerváltás időszaka a közigazgatásban A rendszerváltozás során 1990-ben kialakult a tanácsi rendszert felváltó helyi önkormányzati rendszer, amely a települési szintre koncentrált. Ebben az időszakban az volt a kiemelt cél, hogy minden település kialakíthassa a saját helyi hatalomgyakorlásához szükséges feltételeket. Ennek eredményeként az 1586 tanácsot 3092 önkormányzat váltotta fel. Az adminisztratív átalakítások súlyát és fontosságát emelte az a tény, hogy az új közigazgatás kiépítése nélkülözhetetlen előfeltétele volt az eredményes átmenetnek. A korábbi tanácsigazgatási rendszer mélyreható beavatkozásokat igényelt, mivel a végrehajtó hatalom gyakorlását új alapokra kellett helyezni. Az államigazgatás egységes rendszerének helyébe az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. 13 (a törvényt a Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezései 31. 12 http://www.terport.hu/vezercikkek/jarasok-a-magyar-kozigazgatas-torteneteben 2013_05_20 13 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról 13
cikk (3) bekezdés c) pontja hatályon kívül helyezte 2012. január 1. napjával.) 14 törvény, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. 15 törvény lépett. A helyi önkormányzatok nyomán egy duális közigazgatási rendszer lépett életbe. A magyar közigazgatási rendszer által egy olyan európai kontinentális modell jött létre, amely megoldásaiban vegyes. Ez abban mutatkozik meg, hogy tudatosan emelt át, illetve zárt ki igazgatási elemeket az 1990 előtti két nagy közigazgatás-történeti korszakból, melyeket azután több külföldi rendszer megoldásaival ötvözött. Az új közigazgatási berendezkedés nagyjából megfelelt az európai elvárásoknak, de voltak bizonyos hiányosságok, amiket a rendszerváltozás során tapasztalható anomáliák szültek. A 90-es évek elején ugyanis a magyar közigazgatás nemcsak megújult, de részben szét is zilálódott. Ez elkerülhetetlen velejárója volt annak, hogy a poszt-szocialista országoknak egyidejűleg kellett lebontania a régi struktúrát és leraknia egy új állam alapjait. Az elmélet az volt, hogy az egyes építőelemek idővel összecsiszolódnak, az arányok a helyükre kerülnek, ez viszont nem mindenhol valósult meg, többek között a területi igazgatás szereplőit illetően sem. Ma is sokan úgy gondolják, hogy a közigazgatásban lejátszódó átalakulás kapkodva, ad hoc módon valósult meg, ez azonban tévedés. Tagadhatatlan, hogy a demokratikus átalakulás gyors és sokrétű intézkedéseket követelt a közigazgatásban, melyek megtételére rövid idő állt rendelkezésre. Részben ennek tudható be, hogy az új közigazgatási rendszer létrehozásában nagymértékben jelen volt a tudatos tervezés. Emiatt politikai törekvéssé vált a történeti örökség negatívumaival való szakítás, azaz az államigazgatás helyett az önkormányzatok előtérbe tolása, priorálása, de azon belül is a korábban mindig is hangsúlyos középszint helyett a települési autonómia centrumba helyezése. Ezek a tényezők hatottak arra, hogy az önkormányzatok egyre jobban felértékelődtek a közigazgatás többi, antidemokratikusnak titulált elemeivel szemben. Ezt némelyek inga effektusnak nevezik. A korábbi centralista elemek abszolutizálása oda vezetett, hogy a rendszerváltást követően az inga ismét túllendült, de most a másik irányba. Az Ötv. elfogadása megszüntette a korábban egységes tanácsi szerveket területi és települési szinten és egy kistelepüléses profilú önkormányzati alrendszert hívott életre, mely elméletben kétszintű, a gyakorlatban viszont a területi önkormányzatokat súlytalanná tette. Közigazgatási szempontból a megye fantomizálódott. Ez azért alakulhatott így, mert a 14 http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=10992.15275#foot1 15 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 14
megyék, mint a rendszerváltás legnagyobb vesztesei nem tudtak integratív funkciót ellátni. Miután a közigazgatás egy komplex rendszer, ezért elképzelhetetlen az, hogy annak bármely elemét úgy változtassuk meg, hogy az ne hasson ki a többi elemre. Ebben az esetben is ez történt. A megyék kiiktatásának mélyreható következménye lett. Bár a területi államigazgatás 1990 után nem maradt mozdulatlan, megállapítható, hogy a rendszerváltás utáni kormányokat komoly modernizációs deficit terheli a közigazgatás ezen szegmensében. Az egységes szervezeti keretekből, a tanácsok rendszeréből kiszabadult állami szakigazgatási szerveket utóbb már nem lehetett a tanácsihoz hasonló összetett szervezeti keretek közé visszahelyezni. A területi államigazgatás fejlődésének nyomai lassan két és fél évtizeddel a rendszerváltás után is kitapinthatók középszinten. A problémákat a sorozatos változtatások, reformok ellenére sem sikerült maradéktalanul megoldani 1.3. Az Ötv. rendelkezései a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatban Ebben a fejezetben szándékozom bemutatni azokat a törvényeket és rendelkezéseket amelyek alakítják a kistérségek életét. Már az Alkotmányban is szerepel, hogy minden önkormányzat szabadon társulhat: szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, feladat-, és hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával. Az Ötv. preambulumának első mondatában már megfogalmazza a törvényalkotó a lényeget, miszerint az Országgyűlés elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait. A harmadik mondta pedig biztosítja az önállóságot az önkormányzatok számára ekképpen: Az Országgyűlés, támogatva a helyi közösségek önszervező önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, előmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját. A törvény a 1 (6) c 16 - melyet az 2011. évi CLXXXIX. tv. 156. (2) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezett 17 - bekezdésében már említést tesz a társulásokról: szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekeinek képviselete és védelme céljából területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhet, feladat- és hatáskörében 16 1990. évi LXV. tv. 1. (6) c) 17 2011. évi CLXXXIX. tv. 156. (2) a) 15
együttműködhet külföldi helyi önkormányzattal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe. A törvény II. fejezetében, amely a települési önkormányzat feladata, hatásköre és szervei címet viseli a 10 (e) 18-2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) bekezdés a) pontja 19 hatályon kívül helyezte - önkormányzati társulás létrehozása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás. A 2004. évi CVII 20 tv. a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól e törvényt a 2011. évi CLXXXIX. törvény 157. c) pontja 21 2013. január 1. napjával hatályon kívül helyezte - felhatalmazása alapján alakíthattak 2004-től a települések kistérségi társulásokat. A törvény 1 (1) 22 alapján: A kistérségben (.) működő települési önkormányzatok képviselő-testületei (.) a kistérségi együttműködés hosszú távú biztosítására írásbeli megállapodással (.) a kistérségben egy többcélú kistérségi társulást alakíthatnak. A többcélú kistérségi társulás részt vehet a kistérség területének összehangolt fejlesztésében (különösen: fejlesztési tervek, programok, pályázatok készítésében, megvalósításában) és a településfejlesztés összehangolásában, vállalhatja kistérségi közszolgáltatások biztosítását, fejlesztését és szervezését, valamint intézmények fenntartását. A törvény 2 (1) 23 a következő módon szabályozza, hogy milyen feladatok ellátását végezheti a kistérségi társulás: A többcélú kistérségi társulás jogszabályban meghatározott feltételek szerint gondoskodhat az alábbi feladatkörbe tartozó közszolgáltatások biztosításához kapcsolódó és térségi együttműködést igénylő egyes feladat- és hatáskörök ellátásáról: a) oktatás és nevelés; b) szociális ellátás; c) egészségügyi ellátás; d) család-, gyermek- és ifjúságvédelem; e) közművelődési, közgyűjteményi tevékenység; f) helyi közlekedés, helyi közútfenntartás; g) ingatlan- és vagyongazdálkodás; h) ivóvízellátás, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, valamint bel- és csapadékvíz-elvezetés; i) kommunális szolgáltatások, és egyéb ellátások; 18 1990. évi LXV. tv. 10. (e) 19 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) a) 20 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól 21 2011. évi CLXXXIX. törvény 157. c) pontja 22 2004. évi CVII. tv. 1. (1) 23 2004. évi CVII. tv. 2 (1) 16
j) környezet- és természetvédelmi valamint hulladékkezelés; l) területrendezés; m) esélyegyenlőségi program megvalósítása; n) foglalkoztatás, o) gazdaság-és turizmus fejlesztés valamint idegenforgalom; p) állat- és növényegészségügy; q) belső ellenőrzés, r) területfejlesztés. A törvény továbbiakban felhatalmazza a társult önkormányzatokat, hogy az adminisztratív feladatok elvégzésére munkaszervezetet hozzanak létre, ezt a 4. 13 szabályozza: A többcélú kistérségi társulás feladat- és hatásköreinek ellátása érdekében költségvetési intézményt, gazdálkodó szervezetet alapíthat, kinevezi vezetőiket. A többcélú kistérségi társulás olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, A 4. (5) 24 engedélyezi, hogy a társulás vagyonnal rendelkezzen és azzal illetve, annak szaporulatával szabadon gazdálkodjon. Az 5. 25 hatalmazza fel a törvényt alkalmazókat, hogy létrehozzák a társulási tanácsot, amely a társulás fő döntéshozó szerve. A 11. 26 szabályozza, hogy a társulás szervezeti és működési szabályzatát milyen módon kell megalkotni és elfogadni. A 12. (1) 27 szól a társulási megállapodásról: A többcélú kistérségi társulási megállapodást a többcélú kistérségi társulás megalakulását követő tizenöt napon belül a társulási tanács elnöke megküldi a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szervnek, aki arra tizenöt napon belül törvényességi észrevételt tehet. A törvény melléklete tartalmazza a kistérségek elrendeződését hazánkban vagyis, hogy melyik település hova tartozik, és melyik az illetékes megyeszékhely. 24 2004. évi CVII. tv. 4. (5) 25 2004. évi CVII. tv. 5. 26 2004. évi CVII. tv. 11. 27 2004. évi CVII. tv. 12(1) 17
1.4. A többcélú kistérségi társulások kialakulása és szervezete Ebben a részben a korai időszakról lesz szó, amikor törvényi felhatalmazásra megalakulhatnak az új társulások. Az Ötv. biztosította az önkormányzatok számára, hogy korlátozás nélkül hozzanak létre társulásokat. Ezek az újonnan létrejött társulások nagyon változatos terület összetétellel, és feladatkör ellátással alakultak meg. A törvény nem kötelezte létrehozásra az önkormányzatokat, de célszerű volt ennek a lépésnek a megtétele, hiszen a közös feladatellátás csökkentette a költségeket. A többcélú kistérségi társulások létrehozásának lehetőségét a 2004. évi CVII. 28 törvény (továbbiakban: Ttk.) tette lehetővé. E törvény alapján a kistérségekben - kivéve a főváros - lévő településeken képviselő-testületei társulásokat hozhatnak létre. Ezen együttműködéseket a társulási megállapodás keltette életre, amelyet minden társult önkormányzat elfogadott és aláírt. A társulások által ellátandó feladatok sokrétűek lehetnek. Részt vehetnek a kistérség területének fejlesztésében, a közszolgáltatások biztosításában, valamint intézmények közös fenntartásában is. A törvény tételesen felsorolja azokat a pontokat, melyeket az írásbeli megállapodásnak tartalmaznia kell annak érdekében, hogy létrehozhassák a társulást. Közösen láthatnak el kötelező és nem kötelező feladatokat, szem előtt tartva, hogy a nem kötelező feladatok nem gátolhatják a kötelező feladatok fenntartását. Általánosságban elmondható, hogy olyan feladatok ellátása céljából jönnek létre, melyek fenntartása az egyes önkormányzatok számára anyagilag igen megterhelő lenne. A Tkt. tv. 2. -a 29 pontosan meghatározta, hogy mely feladatok illetve hatáskörökről gondoskodhat a társulás. Ezek a következők: - oktatás és nevelés; - szociális ellátás; - egészségügyi ellátás; - család- gyermek- ifjúságvédelem; - közművelődési, közoktatási tevékenység; - helyi közlekedés, helyi közútfenntartás; 28 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól 29 2004.évi CVII. tv. 2. 18
- ingatlan, és vagyongazdálkodás; - ivóvízellátás, vízgazdálkodás, valamint bel-és csatorna elvezetés; - környezet- és természetvédelem, valamint hulladékkezelés; - szennyvíztisztítás és elvezetés; - területrendezés; - foglalkoztatás; - gazdasági és turizmusfejlesztés, valamint idegenforgalom; - belső ellenőrzés; - területfejlesztés. A fenti felsorolás a teljesség igénye nélkül mutatja meg, hogy mely feladatok ellátására hozhattak létre társulásokat a közös működtetés érdekében. Természetesen a társult önkormányzatoknak nem volt kötelező minden vállalt feladatban részt venni, hanem maguk dönthették el, hogy a társuláson belül milyen feladatokat melyik társult önkormányzattal közösen kívánják megvalósítani. 19
II. A kistérségi rendszerek kialakulása Magyarországon 2.1. A statisztikai kistérségek létrejötte 5. Hazánk kistérségi térképe 30 A kistérségek alapvetően területfejlesztési, statisztikai alapegységek. Egy adott kistérség több település közigazgatási területét foglalja magába, a határai a községek közigazgatási határaival megegyeznek. A települések között lévő funkcionális kapcsolatok alapján alakulnak ki a kistérségek. Ezek lehetnek földrajzi közelség, közlekedés, oktatás, vagy egészségügyi közösségi szempont. Ebben a kapcsolatrendszerben kialakulhat többféle együttműködési forma is. Egy település közigazgatási területe csak egy kistérséghez tartozhat. Minden kistérségben van egy központ, ez rendelkezik a legnagyobb vonzáskörzettel. 1994-ben a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) közleményében (9006/1994) 31 138 statisztikai körzetet jelölt ki, melyeket statisztikai mérésekhez használtak. 30 www.terport.hu 2013_06_01 31 9006/1994 KSH közlemény 20
A közleményt 1998-ban módosították (9002/1998.) 32 és ezzel már 150 statisztikai kistérséget vettek nyilvántartásba. 2003-ban a 244/2003. 33 Kormányrendelet további 18 kistérséget keltett életre. Ezzel 168-ra nőtt a számuk és ez a szám meg is maradt 2012. december 31-ig. Magyarországon a tavalyi év végéig a régiók és a megyék után a kistérségek alkották a legalacsonyabb területi egységet. Létrehozásuk szükséges volt az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt, hiszen hazánkban is alkalmazni kellett a NUTS-t (nomenclature des unités territorialesa statistiqe, azaz a Statisztikai Területi Egységek Nómenklatúrája). A rendszer úgy épül fel, hogy különböző szintek kerülnek megjelölésre, melyek a következők: - NUTS I.: ez Magyarországot jelöli, tehát ez az szint az országot jelenti; - NUTS II.: ide tartoznak a statisztikai régiók, melyek több megyére terjednek ki. Hazánkban 7 ilyen régió van, melyek a következők: o Dél- Dunántúl; o Nyugat- Dunántúl; o Közép- Dunántúl; o Közép- Magyarország; o Észak- Magyarország; o Észak- Alföld; o Dél- Alföld. - NUTS III.: ezek a megyék szintjei, illetve a főváros; - NUTS IV.: kistérségi szint; - NUTS V.: települési szint, ide tartoznak a városok, és a községek is. Ez a rendszer egységesen jelen van az Unió összes tagállamában. A rendszer felállítása azért is volt jelentős hazánkban, mert ez alapján történt a közös kasszából történő forráselosztás. Ezzel a kistérségek programozási szintnek tekinthetők, mert innen erednek a településfejlesztési programok ( Ványik 2005.) 34. 32 9002/1998 KSH közlemény 33 244/2003 (XII.18.) Korm. rendelet a kistérségek megállapításairól, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről 34 Ványik Beatrix (2005) Az Európai Unió regionális politikája 21
2.2. Fogalmi meghatározás A kistérségi rendszer az ország egész területét érintő rendszer. Egy földrajzi szempontból összefüggő területi egységet alkot, melyhez hozzá tartoznak a települések, azok teljes közigazgatási területével. A kistérség fogalmát sem az Alaptörvény, sem az Ötv. szövege nem tartalmazza. A fogalom a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XII. 35 törvényben szerepelt először (továbbiakban: Tf. tv.). Kistérség: a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység; egymással intenzív kapcsolatban lévő, összeszerveződő, egymással határos települések összessége. Ezt a meghatározást a 2011. évi CXCVIII. törvény 39. (1) a.) 36 pontja helyezte hatályon kívül. A kistérségek olyan egységek melyek helyi szinten is könnyen átalakíthatók és lehetőséget adnak arra is, hogy a személyes emberi kapcsolatok megmaradjanak és fejlődjenek. Azért is fontos és jelentős közigazgatási egységnek tekinthető, mert arra ösztönzi a közösséget, hogy közösen oldják meg a problémáikat. Egy közigazgatási kistérség átfogja a legalapvetőbb gazdasági, közigazgatási, és igazgatási kapcsolatfajtákat. Ettől függetlenül nem tekinthető önálló közigazgatási szintnek, hanem annál inkább egy tudatosan megszervezett szervezet, amelyet a települések közötti együttműködés céljából hoztak létre. A többcélú kistérségi társulások létrehozását valamint az egyes feladatokat és hatásköröket a 2004. évi CVII. tv. 37 tartalmazta. Az Országgyűlés 2004. november 4-én fogadta el azt a javaslatot, melyben lehetővé tették az önkormányzatok szorosabb együttműködését többcélú kistérségi társulás formájában. A később elfogadott törvényeknek köszönhetően jöhettek létre hazánkban a többcélú kistérségi társulások, amely elősegítette a térségi összefogást és az összehangolt szakmai munkát. 2.3. Együttműködési formák Az önkormányzati tárulások olyan szervezetek, melyek az önkormányzati feladat- és hatáskör gyakorlás érdekében írásban rögzített és jogszabályban meghatározott feltételek szerint működnek. Az Ötv. 1 (6) c) 38 pontja értelmében az önkormányzatok a törvényben 35 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről 36 2011. évi CXCVIII. törvény 39. (1) a.) 37 2004. évi CVII. törvény a a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól 38 1990. évi LXV. tv. 1 (6) c.) 22
szabályozott keretek között - melyet a 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezett 39 - szabadon társulhat más helyi önkormányzattal érdekeinek képviselete és védelme céljából területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhet feladat- és hatáskörében együttműködhet külföldi helyi önkormányzattal beléphet önkormányzati szervezetbe. Ennek alapján az önkormányzatok képviselő-testületei szabad elhatározásukból egymás egyenjogúságának tiszteletben tartása mellett a kölcsönös és arányos teherviselés alapján társulást hozhatnak létre. Ennek alapvető feltétele, hogy készüljön írásbeli megállapodás. A fő cél az önkormányzati államigazgatási feladatok leghatékonyabb és legcélszerűbb ellátása. A megállapodás létre jöhet határozott, vagy határozatlan időre, de akár csak egy bizonyos feladat ellátása céljából is megköthető. Társulást államigazgatási és önkormányzati feladatok ellátására egyaránt lehet kötni. A társulási megállapodást minden esetben a polgármester írja alá, de amennyiben államigazgatási feladatokat is ellát, akkor a jegyzőnek is alá kell írnia, hiszen ő ezen feladatok hatásköri címzettje. Az Ötv.-ben megnevezett társulási formák: - kőrjegyzőség; - hatósági igazgatási társulás; - intézményi társulás; - társult képviselő-testület. Természetesen ezen felül is lehet létrehozni társulási formát, nincsen semmilyen formai megkötés. Az 1997. évi CXXXV. 40 törvény (továbbiakban: Ttv.) a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szólt. A törvényt a 2011. évi CLXXXIX. törvény 157. a) pontja 41 2013. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. A törvény keret jelleggel szabályozta a helyi önkormányzatok társulásainak alapvető szabályait. Az Ötv. 6. (3) 42 - a 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte 43 - alapján lehetőség volt arra is, hogy a megyei önkormányzatok is társuljanak. A 39 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) a) 40 1997. évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok társulásairól, és együttműködéséről 41 2011. évi CLXXXIX. tv. 157. (a) 42 1990. évi LXV. tv. 6. (3) 43 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) a) 23
paragrafus értelmében megerősítést nyert az a tény, hogy a települési és a megyei önkormányzatok között nincs függőségi viszony, hanem kölcsönös érdekek alapján együttműködhetnek. A leggyakrabban községek között jön létre társulás és ezen belül is elsősorban a szomszédos települések társulnak egymással. A társulások fő célja elsősorban az oktatási, szociális, és egészségügyi feladatok közös ellátása. 2.3.1. Kőrjegyzőség A körjegyzőség az egyik leggyakoribb együttműködési forma. Szomszédos települések megállapodnak abban, hogy közösen tartanak fent egy polgármesteri hivatalt, és kőrjegyzőt közösen foglakoztatják. Kőrjegyzőséget nem feltétlenül csak két település alkothat. Általában egy nagyobb településhez csatlakozik egy vagy több kisebb község. Ennek előnye, hogy egy nagyobb, magasabb szinten képzett apparátust tudnak fenntartani, amely gyorsan, hatékonyan és szakszerűen tudja ellátni a felmerülő feladatokat. Ennél a formánál minden település rendelkezik saját polgármesterrel és képviselőtestülettel, a kőrjegyző minden település testületi ülésén részt vesz. Bizonyos problémák megoldása esetén, mely minden társult települést érint együttes ülést tartanak, ahol az összes község polgármestere és képviselőtestülete is jelen van. Ez a társulási forma a legelterjedtebb. Többek között azért is népszerű, mert nem kell mindegyik társult településnek külön hivatalt fenntartani, így igen gazdaságosan lehet működtetni. A kőrjegyzőségről, mint társulási formáról az Ötv. 39. 44 - melyet a 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) bekezdés a) 45 pontja hatályon kívül helyezett - rendelkezett. Ez alapján minden 1000 fő alatti, azonos megyében lévő egymással szomszédos település választhatja ezt a társulási formát. 2.3.2.Hatósági igazgatási társulás Ebben az esetben arról van szó, hogy a társult képviselőtestületek abban állapodnak meg, hogy bizonyos ügyfajták intézésére hozzák létre a társulást. Ezek általában államigazgatási ügyek, ahol a hatáskör gyakorlója a jegyző. Erről az 1957. évi IV. tv. 3 (3) 46 44 1990. évi LXV. tv. 39. 45 2011. évi CLXXXIX. törvény 156. (2) a) 46 1957. évi IV. tv. 3. (3) bek. 24
a törvényt a 2005. évi CXL. tv. 47 hatályon kívül helyezte - szól, amely szerint az ügyfél számára jogot, illetve kötelezettséget állapíthat meg, adatot igazol, vagy nyilvántartást vezet. Véleményem szerint ezeknek a feladatoknak az ellátása nagy szakmai tudást igényel, ezért adott esetben nem várható el, hogy egy 2-3 főt foglalkoztató hivatal az ilyen típusú feladatokat magára vállalja. Annak érdekében, hogy a feladatok szakszerűen és megfelelő színvonalon kerüljenek elintézésre az adott képviselőtestületnek lehetősége van arra, hogy ilyen típusú társulást hozzon létre. A hatósági társulásoknak további előnyei is vannak: - biztosítható a szakértelem; - könnyedén megoldható a helyettesítés. A társult képviselő-testületek választhatnak, hogy milyen formában vesznek részt a hatósági társulásban: - a társulás előkészíti a döntést, de a jegyző helyben maga adja ki a határozatot; - az előkészítés és a döntés is a társulásban történik. A társulás vezetőjének feladatai: - előkészíti a megállapodó felek testületi előterjesztéseit; - részt vesz a testületi üléseken és ott a hozzá tartózó ügyekről felvilágosítást ad. 2.3.3. Intézményi társulás Ennél a formánál kettő vagy több település tart fenn közösen egy intézményt. Ennek a társulási formának van a legnagyobb jelentősége, hiszen a mai nehéz gazadási helyzetben, amikor az önkormányzatok költségevetése igen szűkös, sokkal olcsóbb és könnyebb bizonyos intézményeket ilyen módon fenntartani. Úgy gondolom, hogy vannak olyan kistelepülések, ahol nem lenne gazdaságos fenntartani pl. egy iskolát az alacsony gyerekszám miatt, viszont társulási formában ez megoldható lenne. A szabályozás értelmében a társult képviselőtestületek abban állapodnak meg, hogy egy vagy több intézményt közösen alapítanak és tartanak fenn, illetve fejlesztenek. Amennyiben másképp nem döntenek a hozzájárulást lakosságszám arányában állapítják meg. Ez társulási forma nagyban hozzájárul a közös térségi szemlélet kialakításához, amelyet az 47 2005. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 25
1997. évi CXXXV. törvény 48 (továbbiakban: Ttv.) - hatályon kívül helyezte a 2011. évi CLXXXIX. törvény 157. a) pontja 49 2013. január 1. napjával szabályozott és egyben meghatározta a társulási megállapodás főbb típusait is. A törvény alapján ezek a következők voltak: - Megbízási megállapodás kötése kettő vagy több önkormányzat között, ahol a megbízási szerződés alapján az egyik önkormányzat megbízza a másikat, hogy ellássa a kötelező feladatot. - Megállapodás kötése egy intézmény fenntartására, ebben az esetben egy önálló intézményt hoznak létre a társult önkormányzatok. Az így létrejövő intézmény székhelyét a társulási megállapodásban rögzítik. A továbbiakban a székhely szerinti önkormányzat látja el az intézményhez kapcsolódó feladatokat, azonban vannak bizonyos ügyek, amelyekben a társult önkormányzatok képviselőtestületének döntése szükséges. Ezek a következők: o intézményvezető megbízása, kinevezése, felmentése; o intézmény költségvetésének elfogadása. - Egy intézmény közös fenntartása. Ebben az esetben az önkormányzatok közös döntéshozó szervet hoznak létre, ezt nevezzük társulási tanácsnak, a tagjait a tagönkormányzatok delegálják. - Lehetőségként felmerül az is, hogy kettő vagy több önkormányzat közösen tartson fenn egy intézményt, ebben az esetben megállapodás születik az önkormányzatok között és a tagok jogi személyiséggel rendelkező társulást hoznak létre. Az intézményfenntartással kapcsolatban az önkormányzatok a fent említett lehetőségek közül választhattak. Természetesen minden eset más, a döntéseket a helyi viszonyok figyelembevétele mellett hozták meg. 2.3.4. Társult képviselő-testület Ez az önkormányzatok működésének egyik legátfogóbb formája. Azért gondolom ezt, hiszen ebben az esetben az önkormányzatok részben vagy egészben egyesítik költségvetésüket, valamint intézményeiket és közös hivatalt tartanak fent. Ez a társulási forma a kőrjegyzőség, és az intézményi társulás ötvözetének is tekinthető. Természetesen ebben az esetben is 48 1997. évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok társulásairól, és együttműködéséről 49 2011. évi CLXXXIX. törvény 157. a) 26
figyelembe kell venni a helyi igényeket, valamint a gazdasági, társadalmi, és környezeti viszonyokat is. Kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy pontosan a sokrétűség miatt nagyon ritka, hogy ez a társulási forma megvalósuljon. Ebben az esetben a képviselő-testületek csak akkor dönthetnek önállóan, ha az adott ügy kizárólag csak a települést érinti. Ennek a formának a létrehozásához népszavazás szükséges, tehát csak akkor köthető meg a megállapodás, amennyiben a lakosság megszavazza. 2.3.5. Közösen ellátott feladatok Magyarországon a kistérségek nagyon összetett funkciókkal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a kistérségeket három funkciócsoport köré képzelték el, melyek a következők: - önkormányzati közfoglalkoztatási funkció; - területfejlesztési funkció; - államigazgatási funkció. Önkormányzati közfoglalkozatási funkció: ebbe a témakörbe tatozó feladatok lehetnek a környezetvédelem, családsegítés, könyvtári ellátás, ezeket átfogóan meg tudja oldani a kistérség. Területfejlesztési funkció: a társulásokat a kormány képessé tette, hogy az infrastrukturális fejlesztéseket megfelelő módon kitalálják, és kivitelezzék. Államigazgatási funkció: ezek a feladatok részben államigazgatási, részben pedig az igazgatási szolgáltatások körébe tartoznak. III. A jogszabályi háttér fejlődése Ez a rész hivatott bemutatni, hogy az Országgyűlés milyen döntéseket hozott, annak érdekében, hogy a későbbiekben létre jöhessenek a többcélú kistérségi társulások A 2198/2003. (X.1.) 50 kormányhatározatban rögzítésre kerültek a közigazgatási rendszer korszerűsítésének legfőbb céljai, melyek a következők: - minden állampolgár számára legyenek elérhetők a minőségi szolgáltatások; - mérséklődjenek a területi egyenlőtlenségek; 50 2198/2003 (X.1.) kormány határozat 27
- javuljon jelentős ráfordítás nélkül a közszolgáltatások színvonala; - az Uniós forrásokat maximálisan ki kell használni. Ennek a folyamatnak legfőbb motorja talán a Belügyminisztérium által kidolgozott IDEA program lett. A 244/2003. (XII.18.) 51 kormányrendelet szabályozta, hogy egy kistérségnek mi a jelzőszáma, valamint, hogy mely települések tartoznak hozzá és mi a székhelyük. Ez alapján a dolgozatom szempontjából érintett kistérség a következő besorolás alá tartozik. A kistérség Fejér megyében található, Bicske székhellyel, melynek jelzőszáma 3701. A hozzá tartozó települések: Alcsútdoboz, Bicske, Bodmér, Csabdi, Csákvár, Etyek, Felcsút, Gánt, Mány, Óbarok, Szár, Tabajd, Újbarok, Vál, Vértesacsa, Vértesboglár. A 2004. évi CVII. 52 - hatályát vesztette a 2011.évi CLXXXIX. törvény 157. c) 53 pontja alapján 2013. január 1. napjával - törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól rendelkezett. A törvény lehetővé tette hazánkban a többcélú kistérségi társulások létrejöttét. Korábbi fejezetben már szóltam e törvény rendelkezéseiről, ezért itt már nem szükséges külön taglalni. Az 1996. évi XXI. 54 törvény módosítása a területfejlesztésről és területrendezésről szól. A törvény módosítása alapján hozták létre a területfejlesztési tanácsot, valamint tették lehetővé, hogy a többcélú kistérségi társulás elláthatja a tanács feladatkörét. Területfejlesztési tanács megyei és önkormányzati szinten is működik. A megyei területfejlesztési tanács jogi személyiséggel rendelkezik és a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága veszi nyilvántartásba. Beszámolási kötelezettséggel a miniszterek felé tartozik, és az Állami Számvevőszék ellenőrzése alatt állnak. Feladataik: - megyei területfejlesztési feladatok ellátása; - a megye területén összehangolja a kormányzat a kistérségi tanácsok, valamint az önkormányzatok, és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit; 51 244/2003 (XII.18.) kormányrendelet 52 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól 53 2011.évi CLXXXIX. törvény 157. c) 54 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről módosítása 28
- dönt a hatáskörébe tartozó pénzeszközök pályázati rendszerben történő felhasználásáról. IV. A kistérségek támogatási rendszere Hazánk kistérségi rendszereinek kialakítása, működése, jogi feltételrendszer, és fejlődése elválaszthatatlan a területfejlesztéstől. A rendszerváltozást követő gazdasági megújulás megváltoztatta az ország térszerkezetét. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenlegi kistérségi rendszer kialakulására nagyon sok tényező hatott, melyek hatására némely kistérségek, fel némelyek pedig leértékelődtek. Az Európai Unió már a kezdettekkor is fő feladatának tűzte ki az egyes régiók közötti különbségek megszűntetését. Ezt a célt a regionális politikán keresztül lehetett a legkönnyebben megvalósítani. A regionális politika különböző célokat szolgálhat, de minden esetben legfőbb célja az adott régió kihasználatlan erőforrásainak kiaknázása, végső soron pedig a termelés, és a jövedelmek növelése. Hosszú távú cél lehet a régiók közötti különbségek csökkentése. Többek között ennek a problémának a rendezésére hozták létre az 1970-es években a NUTS rendszert is, melyet korábban már bemutattam. Hazánkban a jogszabályi háttért az 1996. évi XXI. 55 törvény módosítása biztosította. A korábban említetteken felül meghatározza a területrendezés eszközrendszerét is. Az egyes célelőirányzatok által meghatározott területi források, a statisztikai kijelölésnek köszönhetően a legrászorultabb területekre kerülnek. A kistérségi társulások forrásrendszere nem szakítható ki az önkormányzatok pénzügyi szabályozásának rendszeréből. Az önkormányzati társulásokban résztvevő települések közigazgatási feladataik ellátáshoz a mai szabályozási rendszeren keresztül jutnak. A korábban nehézkesen működő pályázatokon való részvétel mára szerves része lett az önkormányzati munkának. Korábban a területfejlesztési célú társulások spontán módon szerveződtek, de 2004-től a kormány támogatással kívánta létrehozni a többcélú kistérségi társulásokat. A pályázati forráskoordinációk és a saját erő kiegészítését a pályázó önkormányzatok közötti forrásátadással próbálták ösztönözni. 55 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről módosítása 29
4.1. Dekoncentrált területfejlesztési támogatások Ezekről a típusú támogatásokról minden évben kormányrendelet rendelkezik. A korábbi adatokból kitűnik, hogy a dekoncentrált támogatások nagysága 2004-ig szinte minden évben ugyan annyi volt, azonban 2005-2006-ban változás állt be és növekedett a támogatás összege. Ennek több oka is lehetett. Ezek közül a legvalószínűbb, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtérbe helyezte a területi kiegyenlítés fontosságát. Azonban, ha a támogatás összegét lebontjuk települési szintre látszik, hogy nem volt nagy gazdaságélénkítő hatása. A többcélú kistérségi társulások részére 2005-től kezdődően lehet normatív támogatást igényelni, a társulások megalapításáig pedig úgynevezett ösztönző támogatást vezettek be. A 2006-os évtől pedig a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására is lehet támogatást igényelni. A társulások normatív támogatása egyes feladatok ellátásához kötődik és ezekből a forrásokból nem lehet jelentős fejlesztést megvalósítani. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT). A NFT hosszú távú stratégiai célja az életminőség javítása volt, általános célja pedig az egy főre eső jövedelem növelése, az EU átlagához képest mutatkozó lemaradásunk mérséklése. A fő célok elérésére a NFT négy specifikus célt fektetett le: - a versenyképesebb gazdaság; - a humán erőforrások jobb kihasználása; - a jobb minőségű környezet; - a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése. Az általános és specifikus célok elérésére 670 milliárd forint állt Magyarország rendelkezésére 2004-2006 között. Az Európai Unió Strukturális Alapjaiból származó források hatékony felhasználása érdekében a céloknak megfelelően fejlesztési prioritásokat jelölt ki a kormány, melyek a következők voltak: - a termelőszektor versenyképességének növelése; - a foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése; - jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása; - a regionális és helyi potenciál erősítése. ( www.nfu.hu/nft) 56 56 ( www.nfu.hu/nft)2013_06_04 30
Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Hazánk 2007 és 2013 között 22,4 milliárd eurós uniós támogatásban részesül, hogy felzárkózhasson a fejlett országokhoz. Ez uniós adófizetők pénze, amely a vidékfejlesztési támogatásokkal együtt közel 8000 milliárd forint. E hatalmas összeg sikeres felhasználásával megerősíthetjük meglévő adottságainkat, és felszámolhatjuk azokat az akadályokat és visszahúzó-erőket, amelyek gátolják fejlődésünket. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv legfontosabb célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében hat kiemelt területen indít el összehangolt állami és uniós fejlesztéseket: a gazdaságban, a közlekedésben, a társadalom megújulása érdekében, a környezet és az energetika területén, a területfejlesztésben és az államreform feladataival összefüggésben. (www.nfu.hu/uj_magyaroszag_fejlesztesi_terv_2) 57 V. A Vértes Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás bemutatása 5.1.Bicske kistérség bemutatása 6. Fejér megye kistérségei 58 57 (www.nfu.hu/uj_magyaroszag_fejlesztesi_terv_2)2013_06_04 58 www.helyinfo.hu 2013_06_04 31