A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA A DKMT Eurorégió Fejlesztési Kht. megbízásából készítette: a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Békéscsabai Osztálya Szakértői névsor: Dr. Nagy Imre, kandidátus, projektvezető, Magyar Tudományos Akadémia RKK Békéscsabai Osztály Dr. Nagy Gábor, kandidátus, Magyar Tudományos Akadémia RKK Békéscsabai Osztály Dr. Hardi Tamás, PhD Magyar Tudományos Akadémia RKK Nyugat-Dunántúli Intézet MSc. Valentina Ivanic, Gazdaságstratégiai Kutatóközpont Vojvodina CESS Újvidék, Szerbia/Montenegró Pásztor István, privatizációs miniszter, Vajdasági Tartományi Kormány Újvidék, Szerbia/Montenegró Ratko Soro, közlekedésügyi tanácsadó, Vajdasági Tartományi Képviselőház, Újvidék, Szerbia/Montenegró Dr. Bodó Barna, egyetemi tanár, Nyugat Tudományegyetem, Temesvár, Románia Dr. Nicolae Popa, egyetemi tanár, Nyugat Tudományegyetem, Temesvár, Románia Nicolae Munteanu, tudományos főmunkatárs, Nyugat-Régió Regionális Fejlesztési Központ, Temesvár, Románia További szakértők: Dr. Timár Judit, kandidátus, Magyar Tudományos Akadémia RKK Békéscsabai Osztály, Olgica Lucar, Vajdasági Tartományi Képviselőház, Újvidék, Szerbia/Montenegró Mira Kostic, Vajdasági Tartományi Képviselőház, Újvidék, Szerbia/Montenegró Dr. Martin Olaru, egyetemi tanár, Nyugat Tudományegyetem, Temesvár, Románia Juray Tünde, tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Gazdasági Földrajzi Tanszék, Szeged Dr. Kugler József PhD, Magyar Tudományos Akadémia RKK Békéscsabai Osztály Duray Balázs, kutató, Magyar Tudományos Akadémia RKK Békéscsabai Osztály Technikai szerkesztők: Bencsikné Szőke Margit Vámosné Zöld Márta Vetési Sándor

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA 4 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

TARTALOM ELŐSZÓ... 7 A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁNAK SZEREPE A HATÁR MENTI TÉRSÉGEK FÖLZÁRKÓZTATÁSÁBAN... 7 I. A DKMT EURORÉGIÓ FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉSE, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉGEI...11 1.1. HELYZETI POTENCIÁL...11 1.2. TERMÉSZETIERŐFORRÁS-POTENCIÁL...13 1.3. TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS POTENCIÁL...16 1.3.1. Népesedés...16 1.3.2. A városhálózat és a régió térkapcsolatai...17 1.3.3. Innováció, oktatás, kutatás...20 1.3.4. Kultúra, kulturális örökség...23 1.3.5. Az NGO-k (civil szervezetek)...24 1.3.6. Média, kiadói tevékenység, nyomdák...25 1.4. KÖZIGAZGATÁS...26 1.5. GAZDASÁGI FOLYAMATOK...26 1.5.1. A foglalkoztatás...30 1.5.2. Idegenforgalom...33 1.6. KÖZLEKEDÉSI INFRASTRUKTÚRA...36 1.7. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM...40 1.7.1. Természetvédelem...40 1.7.2. Környezeti problémák...41 1.7.3. Hulladékgazdálkodás...42 II. SWOT-ANALÍZIS...45 III. A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA PRIORITÁS- ÉS INTÉZKEDÉSI RENDSZERE...49 3.1. AZ EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJÁNAK ALAPGONDOLATA...49 3.2. A FEJLESZTÉSI STRATÉGIA ÁTFOGÓ FEJLESZTÉSI IRÁNYAI...57 3.2.1. Társadalmi-gazdasági-környezeti fenntarthatóság...57 3.2.2. Partnerség...57 3.2.3. Hálózatépítés...57 3.2.4. Marketing...58 3.3. A STRATÉGIA PRIORITÁS- ÉS INTÉZKEDÉSRENDSZERE...59 3.4. JAVASOLT FEJLESZTÉSI PROJEKTEK...69 IV. AZ OPERATÍV PROGRAMOK...103 3.5. KIDOLGOZOTT OPERATÍV PROGRAMOK...103 1. operatív program...103 2. operatív program...108 3. operatív program...111 4. operatív program...114 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 5

5. operatív program... 117 3.6. A PROJEKTEK FINANSZÍROZÁSÁNAK VÁRHATÓ FORRÁSAI... 120 3.6.1. A PHARE CBC... 120 3.6.2. CARDS források... 121 3.6.3. Az INTERREG támogatás... 122 3.6.4. INTERREG IIIA (határon átnyúló együttműködések támogatása)... 123 3.6.5. A Magyar román INTERREG IIIA/PHARE CBC Program és a Magyarország Szerbia és Montenegró Szomszédsági Program... 123 3.6.6. Az INTERREG jövője... 124 3.6.7. A nemzeti források Magyarország... 124 3.6.8. Romániai nemzeti források... 127 A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ FONTOSABB EURORÉGIÓS ROMÁNIAI ÉS SZERBIA-MONTENEGRÓI TELEPÜLÉSEK MAGYAR ÉS HIVATALOS NEVEI... 131 FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM ÉS DOKUMENTUMOK... 132 6 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

ELŐSZÓ A Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés fejlesztési stratégiájának szerepe a határ menti térségek fölzárkóztatásában Az 1997. november 21-én Szegeden megalakított Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés, azaz a DKMT Eurorégió történeti léptékű feladatra vállalkozott: három ország határ menti területeinek kooperációját kívánta megszervezni annak érdekében, hogy a térség a lehető legelőnyösebb pozícióhoz juthasson a kibővülő-újraegyesülő Európa színpadán. Az Európai Uniós tag Magyarország három megyéje, a Dél-alföldi Régiót alkotó Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye, az uniós csatlakozási okmányt már aláírt, de még nem EU-tag Románia négy megyéje, a West Régiót alkotó Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megye, valamint az Európai Uniós csatlakozási tárgyalásokat még meg sem kezdő Szerbia és Montenegróhoz tartozó Vajdaság Autonóm Tartomány politikusai mellett a gazdasági és tudományos élet, valamint a civil szféra képviselői dolgoznak együtt azért, hogy a határmentiség eddig tapasztalt hátrányait előnnyé, lehetőséggé formálják, és helyzetbe hozzák az itt élő embereket, gazdasági szervezeteket, tudományos intézményeket és mindazon szereplőket, akik megértették, hogy csakis az együttműködés, a határok átjárhatóvá tétele lehet e térség fejlődésének záloga. A DKMT Eurorégió hivatása a fentiekből következően három pontba sűríthető: az együttműködést egymás érdekeinek szem előtt tartásával, a kölcsönös bizalom légkörében, a demokrácia eszményei, továbbá az európai területfejlesztési politika elvei alapján kell megszervezni; a kooperációnak biztosítania kell a térségben rejlő adottságok és lehetőségek lehető legoptimálisabb kiaknázását; és végül el kell érni, hogy az Eurorégió az erős, sokszínű és intézményesített együttműködés révén a globalizálódó világ kihívásai nyomán egységesülő Európa integráns részeként újjászerveződő Közép-Kelet-Európa egyik gazdasági, politikai, kulturális, tudományos és innovációs centrumává váljon. E célkitűzések megvalósításának igénye maga után vonja a DKMT-t érintő legfontosabb feladatok meghatározását is. Így a DKMT-nek: a határon átnyúló kapcsolatok generálásával elő kell segítenie a térség versenyképességének javítását és adszorpciós kapacitásainak bővítését; támogatnia kell a hatókörében élő emberek életminőségének és életszínvonalának javítását szolgáló, valamint a határmentiségből fakadó periférikus helyzetek fölszámolását is biztosító koordinált fejlesztési programok megvalósítását, mindezekkel megalapozva a térség tartós és dinamikus gazdasági növekedésének feltételeit; a Balkáni Stabilizációs egyezményben és más Európai Uniós alapdokumentumokban foglaltak figyelembe vételével a multikulturális örökség megőrzése mellett támogatnia és segítenie kell a térség demokratizálását, az intézményes kapcsolatokon túl az emberek közötti kapcsolatok létrejöttét, a demokratikus mechanizmusok elmélyítését, valamint az előítéletek és látens ellenszenvek oldását. A DKMT Eurorégió működésének elmúlt évei bizonyítják, hogy a térségi kapcsolat már túllépett az azt kezdeményező önkormányzati szereplők kompetenciáin, és számos új területet érintve a közös hírszolgáltatástól az egyetemi kutatási kooperációkig, az ifjúsági szervezetek együttes programjaitól a katasztrófavédelmi szervek működésének összehangolásáig ma már széles az együttműködés palettája, melynek elemei egyre jobban elmélyítik, egyúttal intenzívebbé is teszik a kapcsolatokat. E mind szerteágazóbb kontaktusok mederbe terelésének és programszerűvé tételének igénye tette halaszthatatlan feladattá, hogy a DKMT megalkossa a jövőképét megalapozó fejlesztési stratégiáját. MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 7

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA A DKMT Regionális Együttműködés Közgyűlése 2004. május 22-i ülésén döntött arról, hogy elkészítteti az Eurorégió fejlesztési tervét. A döntéshozók célja egyrészt az volt, hogy készüljön egy olyan alapdokumentum, amely akként szintetizálja a már elkészült megyei, tartományi és regionális fejlesztési elképzeléseket, hogy az azokban foglalt prioritásokat a határmentiség szűrőjén keresztül vizsgálja, másrészt cél volt az is, hogy olyan megközelítések, együttműködési területek nevesítődjenek, melyek az addigi lokális tervekben nem, vagy csak érintőlegesen szerepeltek, és végül, de nem utolsósorban célként fogalmazódott meg, hogy egy olyan tervezési dokumentum szülessen, amely minden szempontból megfelel az Európai Unió szakmai elvárásainak, így alkalmassá teszi az Eurórégiót az uniós támogatások megszerzésére. Az elkészülő tervnek tehát egyszerre kellett alapoznia a már meglévő tervezési dokumentumokra, s kimunkálnia azokat a stratégiai irányokat, melyek a határon átnyúló kapcsolatok optimális kiaknázásával újabb erőforrásokat indukálhatnak a térségben, olyanokat, melyek a kooperáció nélkül nem aktiválódhattak volna. E komplex elvárás teljesítése egy 9 fős országonként 3-3 fős szakértői munkacsoportra várt, akiknek a szintetizáláson túl feladata volt még a DKMT Eurorégiónak mint új típusú és egységes fejlesztéspolitikai célterületnek a definiálása is. Munkájukat számos szakértő és háttéranyag segítette. 1. kép Forrás: DKMT Kht. fotóarchívuma Az egy éves programozási folyamat részeként a DKMT területét első ízben egységes tervezési egységként kezelve elkészült a helyzetelemzés és SWOT-analízis, majd ezek nyomán fogalmazódtak meg a célkitűzések, a stratégiai irányok, továbbá a végrehajtást célzó operatív programok és néhány konkrét projekttervezet is. A munkaanyag több körben és több olvasatban vitatódott meg, menet közben számos vélemény, javaslat, indítvány tette teljesebbé a tervezési dokumentumot. A konzultációk megszervezésében, egyúttal a nyugat-európai regionális fejlesztési tapasztalatok megismerésében és átvételében nagy segítséget jelentett az e projekt kapcsán a Német Külügyminisztérium Stabilitási Alapjának képviseletét is ellátó Friedrich Ebert Alapítvány anyagi és szakmai támogatása, melyért e helyütt is köszönetet kell mondanunk. Az elkészült dokumentum, noha teljességre törekedett, bizonyosan nem ölelte fel a határ menti együttműködés minden lehetséges területét. Célja nem is ez volt, hiszen a konkrét megvalósulásnak ezernyi formája lehet. Fontosabb volt az együttműködés irányainak és módszereinek meghatározása, és ezzel együtt annak mérlegelése, hogy ezek az irányok és módszerek mennyiben segítik elő az eredeti célok, az Eurorégió versenyképessége erősítésének és az itt élő emberek életfeltételei javulásának megvalósulását. A fejlesztési 8 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

ELŐSZÓ stratégia e tekintetben valóban olyan alapdokumentuma lesz a DKMT-nek, amely orientálja és ösztönözi az együttműködésben érdekelt szereplőket, hogy valósítsák meg elképzeléseiket, hiszen minden egyes small vagy hard projekt, mely az e stratégiában foglalt prioritásokkal szinkronban van, erősíti a térség pozícióit és közelebb visz a fenti célok megvalósulásához. E fejlesztési stratégia a DKMT Eurorégió jövőképének foglalata. Célok, módszerek, program-lehetőségek gyűjteménye, melyek külön-külön is és együttesen is egy dinamikus, fejlődőképes, szoros együttműködésre és a helyi adottságok optimális kiaknázására épülő európai nagytérséget alapoznak meg, melynek legfőbb összetartó ereje a bizalom és a kölcsönösség. Ezek az Eurorégió növekedését biztosító energiák legfontosabb szegmensei. Őszintén hisszük, hogy ez a hosszú távon életképesnek bizonyuló program az Eurorégió-építés hatékony eszköze lesz, és még inkább hiszünk abban, hogy a helyi akaraton túl azok a közös fejlesztési források és döntési kompetenciák is mielőbb rendelkezésre fognak állni, melyek a stratégiai tervben foglalt nagyobb léptékű fejlesztési elképzelések valóra váltását is biztosítani fogják majd. Szeged, 2005. május 7. Marosvári Attila MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 9

I. A DKMT EURORÉGIÓ FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉSE, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉGEI 1.1. Helyzeti potenciál A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió három délkeleti állam, Magyarország, Románia, valamint Szerbia és Montenegró területének részeit tartalmazza. A három szomszédos területi-statisztikai egységnek a történelmileg fajsúlyos, központi Bánát térsége körül kialakuló együttműködése, a DKMT (NUTS 2 szint) 71879 km2 területén közel 5,4 millió lakos él, ami átlagosan 82 fő/km2 népsűrűséget jelent. Ezzel az eurorégió sok európai államot is megelőz mind területe, mind népessége tekintetében. A DKMT Eurorégió a Kárpátok és a Pannon-medence találkozásánál fekszik, aminek gazdasági jelentősége nagy, mivel útvonalak kereszteződésében található, és kapu szerepet tölt be Közép-Európa és a Balkán között. A Pannon-medencéből sugárirányban kiinduló sok természeti folyosó a térséget demográfiai, gazdasági és kulturális kölcsönhatások jellegzetes területévé teszi, és kapcsolatot teremt Közép- és Nyugat-Európa felé (a Duna vonalát követve), a Mediterrán-vidék nyugati részébe (a Száva-korridor mentén), a Balkán irányában (a Morava-Vardar és a Nisava-Szófia folyosón át), a Kárpát-medencébe és a Fekete-tenger felé (a Kárpátokon át az Al-Duna mentén). Mindemellett, a legfontosabb a Duna folyosója, amely átszeli a térséget nyugatról délre, és kapcsolatot teremt, és kedvező vízi közlekedési feltételeket biztosít az Atlanti-óceán és a Feketetenger között (további összeköttetést teremtve a Közel-Kelettel és a Kaszpi-tengerrel), habár ezek a potenciálok még jelenleg sincsenek kihasználva (ami a balkáni háború következménye). Mivel a DKMT Euroregió jelenlegi térsége igen jó földrajzi elhelyezkedésű Európában, ez az adottság jelentős kommunikációs és szállítási tengelyek kialakulását indukálta. Meg kell említeni a Bécs Szeged Isztambul Thessaloniki és a Budapest Arad Bukarest transz-európai vasútvonalakat, az E68, az E70 és az E75 transzeurópai autóútvonalakat, a 4., a 10A. és a 7. számú fontos transz-európai folyosókat (Duna) és elágazásaikat. Ezek az európai infrastrukturális beruházások fő célterületei. Ez komoly lehetőséget biztosít az Eurorégió területének a dinamikusan fejlődő Európához való becsatlakoztatására. A DKMT euroregió, amelyben három dinamikusan fejlődő urbánus centrum, Temesvár, Újvidék és Szeged játszik domináns szerepet, olyan térség, amelynek 600 km-es rádiuszában 10 állam fővárosa elérhető. Nyitottságának, valamint történelmileg kialakult kulturális és civilizációs értékeinek köszönhetően a DKMT Eurorégió a földrész ezen részének legsikeresebb integrációs rendszerének bizonyult, ami bizonyos társadalmi és politikai egyensúlyt, valamint gazdasági és szellemi dinamizmust generált. Ezt bizonyítja a lakosság etnikai és vallási sokszínűsége elsősorban a romániai és a szerbiai részeken. A tolerancia elvének és a közmegegyezésnek erősödésével a térség különböző nyelvű, román, szerb, magyar, stb. kulturális és médiaintézmények széles skálájával rendelkezik, ami segíti a nyitott kapcsolatok kialakulását, felkelti a külföldi befektetők érdeklődését, valamint gazdasági és kulturális megtelepedését. Ebben a vonatkozásban a legjelentősebb veszély a Nyugat-Balkán közelsége, amely időről időre feszültségekkel és konfliktusokkal terhes, ami megszakíthatja a gazdasági kapcsolatokat az Eurorégión belül, a külföldi befektetőket pedig elbizonytalaníthatja. Összességében, a belső erőforrásoknak és a kedvező földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően, ami a fő kommunikációs csatornákon át sok lehetőséget nyújt a külső kapcsolatokban, a DKMT Eurorégió mára MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 11

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA jelentős társadalmi-kulturális dinamizmussal jellemezhető területté, nagy számú gazdasági érdek találkozási pontjává vált. Régészeti leletek tanúsága szerint a térség már több ezer év óta lakott. A Kr. u. 1-3. században a terület egy része a Római Birodalom fennhatósága alá került (Dácia és Pannónia provincia), amit szintén számos régészeti lelet igazol. A népvándorlás hullámai (4-9. század) érintették a vidéket. Gótok, gepidák, hunok, avarok és szlávok váltották hosszabb-rövidebb időszakra egymást. E korszak két utolsó évszázadának emlékét őrzi a Bécsben található világhírű nagyszentmiklósi aranykincs is. A középkor századaiban Temesvár, Szeged és Csanád voltak a térség legjelentősebb települései, ez utóbbi egyházi központként, a tíz magyarországi római katolikus püspökség egyikeként. A 16. század elejétől török fennhatóság alá kerül a vidék nagyobbik (nyugati és déli) fele. A török uralom közel két évszázadára a hanyatlás, a népességszám és a mezőgazdasági termelés nagyarányú visszaesése volt a jellemző. A török sereg kiűzése után, főleg a bécsi császári udvar irányítása alatt megkezdődött a térség újbóli benépesítése. A mai vajdasági és bánsági területek népességfogyása volt jelentős, míg a mai magyarországi részeken (Dél-Alföldi Régió) nagyobb számban élte túl a lakosság a török időket. Az újonnan érkezők részben a továbbra is török elnyomás alatt sínylődő szerbek és románok közül kerültek ki, de a 18. század közepétől jelentős német telepítésre is sor került. A telepítések és a bevándorlás eredményeként főként a Bánság (ideértve a Vajdaság Tiszától keletre fekvő részét is) a kontinens etnikailag és felekezetileg legsokszínűbb területévé vált. A római katolikus német, magyar, bolgár, horvát, cseh közösségek mellett ortodox román és szerb gyülekezetek egész sorát találjuk a térség településein. Kisebb számban protestáns (református és evangélikus) magyar, szlovák és német ajkú községek is megszerveződtek. 2. kép: Pétervárad Forrás: DKMT Kht. fotóarchívuma Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően az Eurorégió mai területe jelentős fejlődést könyvelhetett el. Mindenekelőtt az infrastruktúra, a vasúthálózat kiépítése, az oktatás és az egészségügyi ellátás megszervezése történt meg. Az 1850-es évektől egymás után teremtettek vasúti összeköttetést a térség városai (Szeged, Újvidék, Békéscsaba, Arad, Temesvár, Szabadka), valamint Budapest és Bécs között, továbbá a balkáni országok felé. Ekkorra tehető az urbanizációs fejlődés első szakasza is; Arad, Temesvár, Újvidék, Szabadka, Szeged mai városképe a 19-20. század fordulóján épült ki. Az első világháborút lezáró 12 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉG trianoni békeszerződés a máig érvényben levő határokat alakította ki; a korábbi gazdasági kapcsolatok hosszú ideig politikai okok miatt nem működhettek, bár a térség lakóiban mindmáig él a közös történelem, az összetartozás egyfajta tudata. 1.2. Természetierőforrás-potenciál Földrajzi értelemben a régió a Kárpátok térségéhez és a Pannon-medencéhez tartozik. A kárpáti hegységképződés szerkezetei az Eurorégió keleti részeire jellemzőek. Ezek több tektonikus-magmatikus ciklus során gyűrődéssel és vulkánossággal keletkeztek, szemben az alpesi hegységképződés eróziós fázisaival. A kiemelkedések és süllyedések váltakozása a számtalan törésvonal mentén fragmentált hegyvidéki domborzat kialakulását eredményezte, amely különböző magasságú hegytömbökből és a közöttük elhelyezkedő széles tektonikus-eróziós völgyekből áll, s amelyet nyugaton fragmentált hegylábfelszínek ölelnek körül (Bánát-Körösi-dombság). A hegyek és dombok elrendeződése a Neocénban, a post-tektonikus felszínemelkedéssel egyidejűen, valamint a negyedidőszakban az ismétlődő, erős eróziós-akkumulációs folyamatokkal járó glaciális és post-glaciális ciklusok eredményeként alakult ki. Ez a magyarázata annak, hogy a Bánáti- (1447 m) és a Bihar-hegység (1889 m) alacsonyabb, mint a Déli- Kárpátok Eurorégióra eső tömbjei (2519 m-es csúcs a Paring-hegységben és 2509 m-es a Retyezátban). A mély geológiai szerkezeteket átszelő számtalan törésvonal által kialakított kiemelkedések és süllyedések eredményeként a nyugati hegységtömbök elkülönültek egymástól a síkságra kifutó széles völgytalpak és a hegycsúcsok közötti völgyek mentén. Hasonló formák alakultak ki a Temes és a Cserna kárpáti depressziós átvágása és a dunai áttörés esetében a Kazán-szorosban a Vaskapunál, valamint a Maros és a Zsil völgye között, amelyek mind a Kárpátokon átívelő kapcsolatokat segítik. A DKMT Eurorégió legnagyobb (több, mint kétharmad) része a Pannon-medencében kialakult síkvidéki egységekből áll. A Kainozoikum folyamán kialakult folyóhálózattal szabdalt, vastag üledékkel borított síkságok gyűrt és megsüllyedt kristályos szerkezeteken alakultak ki, amelyeken termékeny talajok telepedtek meg. Gyűrt szerkezetek csak helyenként jelennek meg a felszínen, a szerbiai részen, lesüllyedt tömbök formájában, mint a Verseci-hegyek és a Fruska Gora (539 m), amelyek a tájnak változatosságot adnak. A síkvidéki egységek két genetikai-morfológiai típusa jellemző. Az egyik az alacsonyabb (80-90 m), enyhén lejtős, gyakorta mocsarakkal tarkított, különböző irányú folyókkal szabdalt, elöntés-veszélyes (ezért árvízvédelmet feltétlenül igénylő) süllyedékes síkság, a másik a magasabb (100 120 m), jellemzően egyenletes, lösszel fedett, rendkívül termékeny, feltöltéses, táblás síkság. Ezek közül a Pancsova Versecisíkság felszínének legnagyobb része homokdűnékkel fedett (Delibláti-homokpuszta dűnéi). Megtalálhatók továbbá törmelék-síkságok is keskeny sávokban a Bánáti- és a Bihar-hegység lábánál. A jellemző éghajlat a térségben mérsékelt, enyhén kontinentális, gyenge mediterrán hatásokkal, amelyek főként a déli részen érzékelhetők. A keleti hegyvidékeken teraszos, areális éghajlat uralkodik, egészen az alpesi klímáig (2000 m felett). Az éghajlati elemek közül mindössze a csapadék mennyisége (síkvidékeken 600-700 mm többéves átlagban) és különösen szezonális megoszlása okoz gondot időről időre. A nyár eleji esőzések, különösen a Kárpátokban (évi átlag 1100-1400 mm) a megelőző hóolvadás után, vagy az őszi csapadék könnyen áradásokat és elöntéseket okozhatnak, míg nyáron aszály fenyeget. Ezért szükséges a biztonságos mezőgazdasági termeléshez a folyók szabályozása, a belvízveszélyes területek vízelvezetése, a melioráció kiterjesztése (Ferencz-csatorna, Duna-Tisza-csatorna, Bega-csatorna, stb). A vizeket kizárólag a Duna vezeti le, amely nyugatról és délről határolja a régiót. A területet átszelő folyók közül néhány eleve hajózható, mások hajózhatóvá alakítottak vagy alakíthatók (Duna, Tisza, Bega, Maros), megint mások kitűnnek festői hegyi szakaszaikkal és vízienergia-potenciáljukkal (Körösök, Riumare, Temes MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 13

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA és Cserna folyók). A hegyi tavak, különösen a Kárpátok glaciális eredetű tavai (Bucura, Zanoaga, Gemenele, stb) rendkívül látványosak, csakúgy, mint a tározó tavak (Gura Apelor, Surduc, Trei Ape, stb). A síkvidékre a sztyepp és az erdőssztyepp növényzet jellemző, amelyet a folyók és a nedvesebb területek növényzete tarkít. A keleti részeket lomblevelű (tölgy, bükk) és tűlevelű (luc- és erdeifenyő-) erdők övezete borítja, ami fontos fa-nyersanyagot biztosít a feldolgozóipar fejlesztése számára. Az öntéstalajok a folyók mentén és a Bánát mélyen fekvő síkvidékei elsősorban gabonafélék, ipari növények és zöldségfélék termesztésére alkalmasak, míg a bácskai, a békési és a csanádi lösz a legtermékenyebb talajokat (csernozjom) biztosítja, amelyeken a mérsékelt égöv gyakorlatilag minden kultúrája sikerrel termeszthető. A szőlő- és gyümölcskultúra a múlt században mély gyökereket vert Délkelet-Magyarország homokos területein, de helyenként a Vajdaság északi részén is előfordul, továbbá a bánáti hegylábfelszíneken (itt inkább a gyümölcsösök). 3. kép: Romániai táj Forrás: DKMT Kht. fotóarchívuma A természeti eredetű rizikó-faktorok közül kiemelkednek a természeti korlátozó tényezők valamint az ár- és belvizek által veszélyeztetett felszínek a főbb folyók mentén és a süllyedékes síkságokon. Meg kell említeni a hatalmas homokkal fedett területeket is (a szerbiai Bánátban és Magyarország délkeleti részein) és a kissé vagy közepesen földrengésveszélyes térségeket (romániai Bánát). A nyári időszakban a viharokat néha zivatarok kísérik, amelyek komoly anyagi károkat okozhatnak. A DKMT területe sokféle ásványkinccsel rendelkezik. A változatosságot a síkságokat, a hegy- és dombvidékeket alakító geológiai szerkezetek és kőzetfélék biztosítják. Így a Déli-Kárpátokban és a Bánátihegyekben fémes és nem-fémes ércek találhatók főleg gránitban és kristályos palákban. A belső feltöltéses medencék szénben gazdagok (kőszén a Zsil völgyében és a Bánáti-hegyekben), a Bihar-hegység vulkáni kőzetei pedig talán Európa legnagyobb aranytartalékát rejtik jelentős más nem-fémes és nemesfém- (ezüst-, ólom-, réz-, cink-), valamint radioaktív (uránium-) ércekkel együtt. Az egész hegyvidék végtelen tárháza az építőipari alapanyagoknak: a márványnak, a gránitnak, a bazaltnak, a homokkőnek, stb. A síkvidéki részeken a legértékesebb tartalékok a kőolaj és a földgáz, amelyeket sokfelé tárnak fel a romániai (Ópécska, Zádorlak, Tornya, Sándorháza, Varjas, Temekalácsa, Óbesenyő, Billéd), a magyarországi (Szeged) és a vajdasági (Ürményháza, Velika Greda, Turija, Szabadka) szektorokban. Meg kell említeni még az építőipari ásványokat is (agyag, homok). A termálés ásványvíz-források szintén a térség fontos természeti erőforrásai, mivel ezeket régóta ismerik és 14 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉG hasznosítják. Szintén értékes a fürdő-potenciál: Herkulesfürdő (Krassó-Szörény), Algyógy (Hunyad), Menyháza (Arad), Gyopárosfürdő, Gyula (Békés), Magyarkanizsa, Junakovic (Vajdaság) termálvizei, és intenzíven hasznosítják Lippafüred (Arad megye), Buzias fürdő (Temes megye), valamint Herkules-fürdő (Krassó-Szörény megye) ásványvizeit is. A felszíni természeti erőforrások közül legnagyobb potenciállal a mezőgazdaság rendelkezik, ami a síkvidéki területek talajainak magas termékenységével, a keleti hegyvidékek erdőterületeinek potenciáljával (Hunyad és Krassó-Szörény megyékben az erdők aránya 44-46% ), valamint a vízienergia-tartalékokkal magyarázható. A táji adottságok szintén kiemelkedők a síkvidékek nedves területeitől a folyók mentén a változatos hegyvidéki tájakig. A Bánság hegyeiben található Románia legnagyobb karszthegysége. A jurakori és krétakori mészkő hasznosítása a Resicabányától a Dunáig tartó sávban jelentős. A térségben felfedezett karsztjelenségek száma lenyűgöző, mintegy ezerötszáz, melyek között változatos karsztformák (barlangok, karsztfigurák, barlangtavak, búvópatakok) és a kárpáti völgyek, hágók, hegyszorosok vad glaciális domborzata található, ami ideális lehetőségeket nyújt a turizmus számára. 1. táblázat:. A DKMT Eurorégió főbb adatai Mutató Arad Krassó- Szörény Hunyad Temes Bács- Kiskun Békés Csongrád Vajdaság DKMT Terület (km 2 ) 7 754 8 520 7 063 8 697 8 445 5 631 4 263 21 506 71 879 Népesség (fő) 461 791 333 219 485 712 677 926 544 116 396 131 426 817 2 031 992 5 357 704 Népsűrűség (fő/km 2 ) Vidéki népesség (fő) Aktív népesség (fő) Munkanélküliségi ráta (%) A működő vállalkozások száma Az összes vasútvonal hossza (km) Vasútvonalsűrűség (km/1000 km 2 ) Közutak hossza (km)* Közútsűrűség (km/100 km 2 )* Vezetékes ivóvízzel ellátott települések száma Szennyvízcsa tornával rendelkező tele- 59,6 39,1 68,8 77,9 64,4 70,3 100,1 94,5 74,5 227 799 150 271 116 934 270 172 199 211 122 004 119 861 879 697 2 085 949 167 024 121 406 196 776 315 004 204 200 133 300 159 200 912 800 2 253 832 5,0 9,8 9,8 3,9 6,2 6,9 5,5 30,8 9,73 7 048 3 382 7 275 12 625 43 506 27 083 37 610 44 383 182 942 485 400 339 787 1 396 1 735 5 142 62,5 46,9 48,0 90,5 76,1 80,7 71,5 2 240 1 944 3 107 2 911 2 213 1 447 1 353 3 387 18 602 28,9 22,8 44,0 33,3 26,2 25,7 31,7 15,80 25,9 89 28 58 119 119 75 60 307 855 22 14 29 14 35 23 16 44 197 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 15

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA pülések száma Gázvezetékkel ellátott települések száma Távfűtéssel ellátott települések száma 13 16 47 22 119 75 60 188 540 6 5 11 8 5 5 2 12 54 Forrás: 2002 Census, Statistical Vademecum West Region 2003, General Office for Regional Statistics, Timis * Megjegyzés: a román megyékre az önkormányzati úthálózattal együtt számolva! 1.3. Társadalmi és kulturális potenciál 1.3.1. Népesedés A DKMT multikulturális, vegyes etnikumú és vallású térség, amelynek népességszáma a 2002-es adatok szerint csaknem 5,4 milló fő. Az Eurorégió népességének változása a szinusz-görbe szerint alakult. A II. világháború után kezdetben csökkent a népességszám, ami egyrészt a háború közvetlen következménye, másrészt a kényszerített áttelepítések (deportálások) eredménye. Később a népességszám az 1980-as évek végéig növekedett, majd az 1990-es években ismét csökkenést mutatott. A népességszám alakulására hatást gyakorolt az ötvenes-hatvanas évektől kibontakozó ún. szocialista gazdasági és társadalmi átalakulás is. Főként a magyarországi régiórész vándorlási vesztesége volt számottevő, míg a romániai és a vajdasági oldalon inkább a régión belüli népességmozgás volt a jellemző. Valamelyest eltérően alakult Vajdaság demográfiai helyzete. Itt ugyanis a titói Jugoszlávia kedvező politikai megítélésének köszönhetően a hatvanas-hetvenes évektől egyrészt a nyugat-európai munkavállalási lehetőségek, másrészt pedig a tenger túlra történő kivándorlás apasztotta a népességet. Az ezredfordulótól a Jugoszlávia felbomlását kísérő polgárháborúk és etnikai viszályok indították el a szerbek nagyobb arányú beköltözését (Koszovóból, Horvátországból) a Vajdaságba. A természetes szaporodási ráta mindhárom országban a kilencvenes évek óta negatívra fordult, a halálozási arány mintegy másfélszerese a születésekének, ennek eredményeként a lakosság korösszetétele egyre kedvezőtlenebbé válik. Míg másfél évtizeddel ezelőtt a 14 éven aluliak aránya még 20% körüli volt, addig jelenleg ez az arány már csak 16% körüli. A 20. században az egyes országokon belül nagyarányú etnikai homogenizálódás ment végbe, vagyis az államalkotó népesség egyre nagyobb arányban van jelen az egyes régiórészekben. 4. kép: Kecskeméti szecesszió 16 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉG Forrás: DKMT Kht. fotóarchívuma Ennek ellenére az Eurorégió még megőrzött valamit multikulturális hagyományaiból. Az egymás nyelvét beszélő polgárok (magyarországi szerbek, románok, romániai magyarok, szerbek, szerbiai magyarok és románok) hatékonyan közreműködhetnek a regionális együttműködés elmélyítésében. Az egyre csökkenő számú német közösség pedig a kontinens gazdasági hatalma, Németország, illetve annak egyes régiói felé jelenthet kapcsolatot. A népsűrűség nem egyenletes az Eurorégióban, jelentősen különböző az egyes közigazgatási területeken: Csongrádban a népsűrűség 101 fő/km2, míg Krassó-Szörényben 39 fő/km2. A régiók közötti és a régión belüli migráció elsősorban Temes és Arad megyék, közelebbről Temesvár és Arad központok vonzerejének köszönhető. Az utóbbi évtizedekben ebbe a térségbe Románia északkeleti és délnyugati részeiből költöztek emberek. Ezek aránya a két megye lakosságának mintegy 20% -át teszi ki. Ennek során sok ukrán és magyar települt át az ország ezen részébe. A korábbi Jugoszláv Köztársaságban a belső konfliktusok következtében sok szerb költözött a Vajdaságba a háború által érintett területekről. 1.3.2. A városhálózat és a régió térkapcsolatai Az Eurorégió területén a városhálózat legmagasabb szintű központjai a regionális központok. Három olyan nagyváros található itt, amely az egész térség központjaként is funkcionálhat. Közülük kettő, Temesvár (317 660 fő) és Újvidék (265 464 fő) lakosságszámánál fogva is az európai középvárosok kategóriájába tartozik, míg Szeged (168 276 fő) lakosainak száma kevesebb ugyan, de intézményi, funkcionális fejlettségénél fogva jelentős régióközpont. Ezek a városok nemzeti központok is; 2-3. helyen állnak országaikban a főváros után. Temesvár és Szeged történelmi léptékben is regionális jelentőségűek voltak, míg Újvidék a 20. század során érte el ezt a rangot. Ezeknek a városoknak a vonzáskörzete jóval túlterjed az adminisztratív térségük határain, nemzetközi jelentőséggel bírnak, különösen Szeged, amelynek felsőoktatási, kulturális és gazdasági vonzáskörzete kiterjed a Vajdaságra és Románia nyugati részére is. 2. táblázat:. A nagyobb városok népességszáma Városhálózat Népesség* Szeged (HU) 168 276 Kecskemét (HU) 107 752 Békéscsaba (HU) 67 971 Temesvár (RO) * 317 660 Arad (RO) 172 827 Resica (RO) 84 026 Vajdahunyad (RO) 71 257 Déva (RO) 69 257 Újvidék (SM) 265 464 Szabadka (SM) 150 534 Nagybecskerek (SM) 136 778 Pancsova (SM) 125 261 Zombor (SM) 96 105 Nagykikinda (SM) 69 743 *A népességszám-adatok időpontjai: HU 2001, RO 2002, SM 1991; SM esetében a községi adatok szerepelnek Temesvár ugyanakkor a régió egyik közlekedési kapuja. Repülőtere az egész térség számára fontos lehet. Újvidék és Temesvár Délkelet-Európa kapui, az Eurorégió számára fontos logisztikai (folyami és légi közlekedés, főutak, vasutak találkozási pontjai) feladatot látnak el. MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 17

A DKMT EURORÉGIÓ STRATÉGIÁJA A következő szinten a nagyobb városok találhatók, amelyek azonban jóval kisebbek az előbbieknél. Lakosságszámuk 50 és 150 ezer között van. Ezek gazdasági és kulturális központok, jelenlegi vagy korábbi megyeszékhelyek, Romániában például Arad, Resica, Déva, Vajdahunyad, Petrozsény, Lugos, Magyarországon Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szerbia és Montenegróban Szabadka, Nagybecskerek, Pancsova, Zombor, Nagykikinda. Sok kisváros is található a régióban, amelyek fontos közintézményekkel rendelkeznek az oktatás és a közegészségügy területén. Közülük az államhatárokhoz közelebb eső városok nemzetközi funkciót is ellátnak; elsősorban kereskedelmi és kulturális vonzáskörzetük terjed túl a határokon. 18 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉG MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet 19

FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉG A térkapcsolatokra alapvetően jellemző, hogy ahol az államhatárok nem esnek egybe a nemzetiségi határokkal, ott a lakossági, gazdasági mozgásokat befolyásolják a nemzetiségi viszonyok. Így Szeged vagy Békéscsaba térkapcsolatai kiterjednek a Vajdaság egészére, de hasonlóan jelentős mozgás tapasztalható román-szerb viszonylatban is. A térkapcsolatok irányait és erősségét befolyásolják a közlekedési, határátlépési lehetőségek is. Ezek elsősorban Magyarország és Románia, illetve Magyarország és Szerbia viszonylatában mondhatók jónak, míg Románia és Szerbia között ezek a lehetőségek gyengébbek. Euroregionális szinten mindhárom országban vannak városok, amelyek a régió központjai lehetnek: ezek Újvidék, Szeged, Temesvár. 3. táblázat: A népesség főbb mutatói a DKMT Euroregióban Arad Krassó- Bács- Hunyad Temes Szörény Kiskun Békés Csongrád Vajdaság DKMT Népességszám 461 730 333 396 487 115 677 744 544 116 396 131 426 817 2 031 992 5 359 041 Népsűrűség fő/km² 59,5 39,1 69,0 77,9 64,4 70,3 100,1 94,5 74,5 Vidéki népesség 227 799 150 271 116 934 270 172 199 211 122 004 119 861 879 697 2 085 949 Vidéki népesség aránya (%) 49,3 45,1 24,1 39,9 37,9 30,8 28,1 43,3 37,3 Aktivitási arány (% ) * 56,5 33,4 37,5 63,2 52,8 47,6 51,8 30,9 45,3 Aktív keresők száma (e fő) 193,3 124,4 195,8 301,8 217,8 157,8 168,5 382,2 1 852,4 Mezőgazdaság és erdőgazda-ság (%) 36,2 45,3 30,3 35,2 13,7 11,5 12,6 11,7 25,9 Ipar és építőipar (% ) 26,7 26,1 38,3 30,3 32,4 33,4 31,4 44,4 31,4 A tercier szektor (% ) 37,1 28,6 31,4 34,5 53,9 55,1 56,0 43,9 42,6 Munkanélküliségi ráta (%) 5,0 9,8 9,8 3,9 6,2 6,9 5,5 22,5 9,7 Forrás: 2002 Census, Statistical Vademecum West Region 2003, General Office for Regional Statistics, Timis Területi Statisztikai Évkönyv 2002, Budapest (A KSH munkaerő felmérése alapján) * Megjegyzés: a 15-74 éves népesség arányában 1.3.3. Innováció, oktatás, kutatás A DKMT Eurorégióban olyan oktatási hálózat működik, amely általános az alsóbb szinteken, és teljesítményorientált a felsőoktatásban. A régió erős egyetemi központjainak következtében az oktatók szinte kizárólag magasan képzettek, s tevékenységüket rendszeresen ellenőrzik és értékelik. Az oktatási infrastruktúra az alábbi táblázatban található. A hallgatók száma az utóbbi 5 évben kb. 10% -kal csökkent. Az 5. táblázat az oktatás általános szintjét és a különböző oktatási intézmények tanulói létszámát mutatja. Az egy oktatóra jutó diákok száma kissé alacsonyabb (18,4%), mint a nemzeti átlag (18,6%). Az Eurorégióban az egyetemi hallgatók száma kb. 150 ezer, ez 10 ezer lakosra vetítve 28 fő. A felsőoktatásban a korábban említett központok dominálnak. A legerősebb egyetemi központ Temesvár az oktatási intézmények széles palettájával a filológiától a természettudományokig, a műszaki képzéstől a művészetekig, a teológiától a testnevelésig. Szeged szintén az oktatás széles skálájával rendelkezik, mindössze a műszaki irány hiányzik. Újvidék is erős egyetemi központ a tudományok nagy képviseletével. Az Eurorégió legjelentősebb egyetemei a temesvári állami egyetemek (a Nyugati Egyetem, a Műszaki Egyetem, a V. Babes Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Bánát Mezőgazdasági és Állatgyógyászati Egyetem), az 20 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet