A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata

A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata Lukács Csilla ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola 188 Budapest Múzeum krt. 4/A lukacsilla@freemail.hu Kivonat Tanulmányomban alkalmazott dialektológiai és szociolingvisztikai problémákkal foglalkozom, éspedig azzal a témakörrel, amely a nyelvjárási elsődleges anyanyelvváltozatú, illetőleg nyelvjárási hátterű, környezetű tanulók nyelvi/nyelvjárási attitűdjét illeti. A székelyföldi középiskolások nyelvi identitástudatát a regionális nyelvváltozatokhoz való viszonyulásmódjuk alapján vizsgálom szociológiai változók mentén. Az empirikus kutatásom részeredményeiből kiderült, hogy a tömbmagyarságban élő székelyföldi tanulók nyelvi attitűdjét többnyire a racionális és egészséges nyelvszemlélet jellemzi; pozitívan viszonyulnak saját régiójuk nyelvhasználatához, nyelvi értékítéletüket áthatja a transzilvanista életfelfogás, életérzés, amely azonban nem párosul erős lokális nyelvi identitástudattal. 1 Bevezetés A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudatát a területi nyelvváltozatokhoz való viszonyulásmódjuk alapján vizsgálom. Ezen témakör elemzését három kérdéscsoport köré tömörítem: hogyan ítélik meg a tanulók a) saját anyanyelvjárásukat, b) saját régiójuk nyelvhasználatát, illetve c) az anyaországi nyelvváltozatokat. Közismert, hogy az azonnyelvi változatok között minden normák sorozatával szabályozott, írásban kodifikált nyelvben a nyílt presztízsű (Kiss 22: 136), igényesnek, nyelvileg helyesnek, választékosnak minősített köznyelvnek van elismertsége. Vajon a kisebbségben, de tömbmagyarságban élő nyelvjárási elsődleges anyanyelvváltozatú, nyelvjárási hátterű tanulók mely nyelvváltozatokat tartják értékesnek, szépnek, követendőnek? Mivel a nyelvi attitűd elsősorban nem nyelvi, hanem társadalmi meghatározottságú (Kiss 22: 136; Trudgill 1997: 58), célkitűzésem feltárni a nyelvi attitűdök azon érdekes és érzékeny, társadalmilag meghatározott tartományát, amely a standard, illetőleg a nyelvjárás tagolódású nyelvhasználati kontinuumban figyelhető meg leginkább. Vizsgálatom fontosságát azon nyelvi tény igazolja, mely szerint: kisebbségi beszélőközösségekben az anyanyelv jövője múlhat a nyelvhasználók nyelvi/nyelvárási attitűdjén (l. Bartha 1999: 123 26; Kiss 199: 41, 2: 193, I. Alknyelvdok Konferencia kötet. Szerk.: Váradi Tamás MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 27. ISBN 978-963-974-44-6

Lukács Csilla: A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata 81 21b: 251 52, 24: 233; Kozík 24: 93; Péntek 23: 33; Minya 25: 22; Sándor 1995: 135), hiszen sok esetben a nyelvjárás az egyetlen biztosan birtokolt anyanyelvi változat. Ilyen körülmények között a nyelvjárás megbélyegzése az anyanyelv stigmatizálását jelenti, amelynek előbb vagy utóbb az anyanyelvmegtartás szempontjából egyértelműen negatív körülményei lesznek. Ez halmozottan igaz a felnövekvő nemzedékre, az önmaga identitását kereső fiatal korosztályra. 2 Az empirikus kutatás leírása Vizsgálatom alapsokaságát a székelyföldi középiskolások alkotják. Egyrészt azért választottam ezt a rétegcsoportot, mivel figyelmem elsősorban a következő jelenségekre irányult: hogyan élik meg a faluról városi középiskolába kerülő diákok a nyelvhasználati különbségeket, illetve a városi diákok hogyan viszonyulnak nyelvjárásban beszélő társaikhoz; másrészt, mivel ebben az életszakaszban már nagymértékben stabilizálódott nyelvi értékítéletük (l. Felde 1992: 177; Kiss 1996a: 139, 1996b: 44; Szász 1995: 39), hiteles képet kapok a tényleges nyelvi viselkedésről. Ezek a tanulók iskolázási körülményeik folytán gyakran kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol anyanyelvváltozatuk miatt pozitív, illetve negatív élmény érheti őket, ami döntően befolyásolhatja saját nyelvváltozatukhoz való viszonyulásmódjukat. A megkérdezett tanulók több nyelvváltozat ütközőzónájában (Kiss 24: 231) élnek: az anyanyelvjárásnak, a köznyelvnek, valamint az ifjúsági nyelvnek a találkozási pontján. Az oktatásban mindebből kettőnek van kiemelt jelentősége: a vernakulárisnak, jelen esetben a székely nyelvjárásnak, valamint a nyelv fő változatának, a köz- és irodalmi nyelvnek. A feltáró módszerként alkalmazott kérdőív összeállításakor az alábbi a másodlagos nyelvi szocializáció folyamatát tanulmányozó felmérésekbıl merítettem: az általános iskolásokra vonatkozóan: Guttmann Miklós (1996), Fülöp Lajos (199), Kiss Jenő (1996, 2) felméréseiből, a középiskolások nyelvhasználatát illetően: Sándor Anna (2, 21), Czibere Mária (2), Okamoto Mari (22), valamint Csernicskó István és mtársai (23) vizsgálataiból, az egyetemisták nyelvi sztereotípiát Sándor Klára, Juliet Langman és Pléh Csaba (1998) kutatta a Lambert-féle ügynökvizsgálat módszerével; Fodor Katalin és Huszár Ágnes (1998) egyetemisták körében végzett kutatásaik alapján rangsorolták a magyar nyelvjárások presztízsét. Az utóbbi évtizedben az erdélyi fiatalság nyelvhasználatát leginkább a kétnyelvűség, a nyelvi interferenciák viszonyrendszerében kutatták. A tanulók nyelvjárásiasságára, nyelvjárási tudatára vonatkozóan nem végeztek az egész nyelvterületet átfogó felméréseket. Pletl Rita (1995) vezetésével 1993 94-ben az erdélyi magyar tanulók helyesírási kompetenciáját mérték, mely vizsgálatok eredményeiből nyilvánvalóvá vált, hogy rengeteg nyelvjárási eredetű alakváltozat,

82 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia hiba fordult elő fogalmazásaikban. Mihály Orsolya (22) a körösfői általános iskolások nyelvjárási tudatosságát vizsgálta; konklúzióként megfogalmazta, hogy az adatközlők mindegyikére jellemző a kódváltás a nyelvjárásról a köznyelvre (regionális köznyelvre), és fordítva. A 45 (nyílt és zárt) kérdésből álló kérdőív tartalmi összetétele két viszonylag koherens résztémát foglal magába: 1) a tanulók nyelvi attitűdjére, nyelvi értékítéletére, valamint 2) a nyelvhasználati szokásaikra, a nyelvhasználat tudatosságára vonatkozó kérdéseket. 2.1 A vizsgálat lebonyolítása 26 tavaszán személyesen osztottam szét a kérdőíveket két székelyföldi megye (Hargita és Kovászna) négy városának (Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós) hét középiskolájában, amelyeket magyartanárok közreműködésével töltettem ki. A rétegzett mintavételi eljárás segítségével, mindegyik városban egy jóhírű elméleti reál és humán tagozat és egy átlagos szakközépiskola kilencedikes és tizenkettedikes tanulói vettek részt a kikérdezésben (N=514). Egy osztályon belül az adatközlőket nem választottam ki, hanem minden esetben teljes osztállyal dolgoztam. Az adatokat az SPSS 13. verziójával dolgoztam fel. Feltételeztem, hogy a tanulók nyelvi viszonyulásmódja összefüggést mutat bizonyos szociológiai változókkal, ezért mindvégig ezen változók közötti szignifikáns különbségekre koncentráltam. Ehhez nyújtott segítséget a khi-négyzet próba elvégzése. 3 Az eredmények bemutatása Jelen tanulmányban a kérdőív 11 attitűdkérdése közül csupán 6 kérdés eredményeit ismertetem. A nyelvváltozatok kedveltségét vizsgáló Szerinted hol beszélnek szebben magyarul: Erdélyben vagy Magyarországon? kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy a tanulók túlnyomó többsége (84,2%, N=433) az erdélyi magyar beszédet tekinti szebbnek az anyaországéhoz képest (lásd 1. ábra). A szociológiai változók vizsgálata alapján szignifikáns különbség nem mutatható ki a nemi, a lakóhely, a korcsoport, a tagozat, illetve az anyák iskolázottsága szerinti megoszlásban, viszont az apák iskolai végzettsége jelentős összefüggést (p=,7) mutat a kérdésre adott válaszokkal. Az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező apák gyerekeinek 79,2%-a, illetve 82%- a, a felsőfokú végzettséggel bíró apák gyerekeinek pedig a 92,7%-a preferálja az erdélyi beszédmódot.

Lukács Csilla: A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata 83 5 4 3 2 1 Erdélyben Magyarországon 1. ábra Az erdélyi és a magyarországi nyelvhasználat megítélése N=514 A tanulók nyelvi tudatosságát, metanyelvi tudását (l. Cseresnyési 24: 124; Fodor Huszár 1998: 196 21; Kiss 2: 465 68; Kontra 1997: 224 32, 23: 24 55) vizsgálva, érdemesnek találtam rákérdezni az indokokra, amelyekre alapozták döntésüket. Mindkét nyelvváltozat (erdélyi, magyarországi) minősítése a teljes elutasítástól a nyelvváltozatok helyességének, értékének leírásáig terjed; nyelvi értékítéletüket nem a közömbös vagy szégyenlő-önbíráló, hanem az összehasonlító, elfogadó-jóváhagyó, elítélő (Rajsli 24: 148) magatartástípus jellemzi. A magyarországi nyelvhasználattal szimpatizálók a következő érvekkel támasztottál alá választásukat (összesen 55 nyelvi adat; megoszlási gyakoriságukat csökkenő sorrendben ismertetem): kevés idegen szót használnak az erdélyi magyarokhoz képest (a román nyelvi interferenciákra, az elrománosodásra utaltak): Az anyaországban nem érte a nyelvet idegen nyelvi hatás, Erdélyben a magyar szavak keverednek a románnal, Azért szebb a magyarországi beszéd, mert több magyar lakik ott, és nem élnek együtt más nemzetiségű emberekkel, akiktől szavakat vegyenek át, pl. mi elrománosodtunk, Erdélyben egyre több román szót veszünk át a mellettünk élő románoktól, szebb a kiejtésük, választékosabb és gazdagabb a szókincsük: Jobban ki tudják fejezni magukat, helyesebben, szebben, magyarosabban beszélnek, Magyarországon választékosabban beszélnek, Helyesebben ejtik ki a szavakat, nem használnak tájszavakat: Ott köznyelven beszélnek, nem pedig tájnyelven, Erdélyben tájszólásosan beszélnek egyes területeken, Magyarország, a magyar nyelv bölcsője : Magyarország a magyar nyelv hazája, Magyarország a magyar nyelv otthona, modernebb nyelvváltozat; gyorsabb nyelvfejlődés jellemzi: A gazdasági fejlődés miatt a nyelv is modernebb, fejlettebb, Ott jobban fejlődik a nyelv.

84 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia Az erdélyi nyelvhasználat szépségét érvek tömkelegével (518 nyelvi adattal) támasztották alá: a) az erdélyiek kiejtése szebb, helyesebb és érthetőbb, ugyanis: a hanglejtés, a hangsúly magyarosabb, helyesebb, nem éneklő, nem nyávogó : Az erdélyi magyarok nem éneklik el a szavakat, a hangsúlyt az első szótagra teszik, ezért nem tűnik úgy mintha mindig nyávognának, Megőrzik a helyes -e hang képzését és sokkal kellemesebb a fülnek az itt beszélt magyar ; a beszédtempó lassúbb: Az itt élő emberek általában jól hangsúlyozzák a szavakat, míg a magyarországiak a rossz hangsúlyozás mellett elnyújtják, sokszor hadarják a szavakat ; jobban artikulálnak, érthetőbben és tisztábban beszélnek: Az erdélyi magyarok szebben és érthetőbben ejtik ki a szavakat, Nem vagyok elfogult csak azért, mert én is erdélyi vagyok, de az erdélyiek tisztábban beszélnek ; nem urizálva, affektálva, finomkodva, nyájasan, nyafogva, hanem egészségesen, ízesen, zamatosan és természetesen beszélnek: Nem selypítünk, Az erdélyiek magyarul beszélnek, nem törik ki a nyelvüket és nem nyafogó, nyálazó a beszédük, Mintha flegmatikusan beszélnének Magyarországon, míg Erdélyben rendesen, b) az erdélyiek szókincse szebb, mivel: kevés idegen szót használnak (az erdélyi magyar nyelvhasználatra gyakorolt román nyelvi hatást kisebbre becsülik, megbocsáthatóbbnak vélik, csak 4 tanuló említette): A magyarországi nyelvbe túl sok idegen szó keveredett, Lehet, hogy átvettünk román szavakat is, mint pl. murok stb., de szerintem mégis szebben beszélünk, Az erdélyi beszéd szebb, mert nem keverik a német és angol nyelvvel, néhol esetleg a románnal, Itt tisztábban megmaradt a nyelv és itt kevésbé használják a link, idegenből átvett szavakat ; megőrizték a beszédhagyományokat, az archaizmusokat, a szavak eredeti, ősi alakját, valamint tájszólásban beszélnek: Az embereknek itten még megmaradt a tájszólásuk, s az igazi magyar beszéd ebben rejlik, Az erdélyi emberek megtartották a régebbi szavakat, amelyek szebbé teszik a nyelvet, Ez az igazi ősi magyar nyelv, külső hatások nélkül, Erdélyben jobban megmaradt a nyelv eredeti mivoltában, Nincs annyira elmodernizálódva ; közelebb áll a köz- és irodalmi nyelvhez, nyelvtanilag helyesebb, ugyanis a magyarországiak szóhasználatában gyakoriak a rövidítések, illetve a személynevek előtt határozott névelőt használnak : A beszédünk közelebb áll a köznyelvhez, Irodalmi nyelven beszélünk egy kis tájszólással fűszerezve, Az erdélyi emberek annak ellenére, hogy tájszólással beszélnek, jobban betartják a nyelvtani szabályokat (pl. Magyarországon a névelő fölösleges használata személynevek előtt) ; kevés trágár kifejezést használnak: Magyarországon sokkal több vulgáris szót használnak ; illemtudóbbak a beszélők, mert magázódnak: Erdélyben nem tegezik egymást olyan könnyen az emberek, szubjektív érzelmi kötődésüket fejezik ki: Itt születtem, ezzel vagyok megszokva és ezért tartom helyesnek, A magyar nyelv itt azért szebb, mert kisebbségben élünk és jobban értékeljük, tiszteljük, Ezt tanultam

Lukács Csilla: A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata 85 meg legelőször s számomra ez az anyanyelvem, Persze, hogy az erdélyi a szebb, ezt használom minden nap. Észrevehettük, hogy a) a nyelvi attitűd összetevői (l. Kiss 22: 135) mennyire nyilvánvalóan kibontakoztak az indoklásokból: túlsúlyban tárgyi tudásukkal, előismereteikkel bizonyították nyelvi értékítéletüket; b) felértékelődött az identifikálás, az együvé tartozás lehetőségeit biztosító székely nyelvjárásnak társadalmijegy-szerepköre (Kiss 24: 237, 21a: 5; Cseresnyési 24: 124); c) a tanulók pozitívan viszonyulnak saját régiójuk beszédmódjához (vö. Sándor Anna szlovákiai középiskolások körében végzett kutatási eredményeivel, 21: 91); d) a székelyföldi középiskolások többsége nem azonosítja a köznyelvet a magyarországi nyelvhasználattal; e) a szép és helyes értékkategóriák nem különülnek el válaszaikban (l. Imre 1963: 279). Az erdélyi nyelvváltozatok közül ( Erdélyben hol beszélnek legszebben magyarul? ) a tanulók 53,3%-a a székelyföldi, 23,3%-a a marosvásárhelyi, 17,3%-a a kolozsvári nyelvhasználatot véli a legszebbnek (lásd 2. ábra). 5,7%-uk nem válaszolt a kérdésre (N=29). A korábban hangoztatott nyelvi sztereotípia, mely szerint Erdélyben a kolozsváriak beszélnek a legszebben magyarul, a székelyföldi középiskolások körében érvényét vesztette. 3 25 2 15 1 5 Székelyföldön Marosvásárhelyen Kolozsváron Nincs válasz 2. ábra Az erdélyi nyelvváltozatok megítélése N=514 A Székelyföldön hol beszélnek szebben: városokban vagy falvakban? kérdésre adott válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy a tanulók 74,3%-a (N=382) a székelyföldi városok nyelvhasználatát tartja szebbnek a falvakéhoz képest (19,8%, N=12).,4%-uk (N=2) mindkettőt jelölte, 3,9%-uk (N=2) nem válaszolt a kérdésre (lásd 3. ábra).

86 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia 4 35 3 25 2 15 1 5 városokban falvakban 3. ábra A székelyföldi városok, illetve falvak nyelvhasználatának megítélése N=484 A székelyföldi városok nyelvhasználata közül ( Melyik székelyföldi városban beszélnek a legszebben? ) legszebbnek a székelyudvarhelyi beszédmódot minősítik. Ezen eredmény meglepő számomra, ugyanis a megkérdezettek közül senki sem székelyudvarhelyi vagy környéki, azaz a tanulók szebbnek vélik saját kistérségük nyelvhasználatánál. Ezt az is bizonyítja, hogy a megkérdezett városi tanulók közül a legtöbben (N=93) sepsiszentgyörgyiek, mégis a rangsorban Sepsiszentgyörgy csak a negyedik helyet foglalja el. A második helyen Csíkszereda szerepel, csupán 2,2%-kal marad el a második helyezettől. A válaszok megoszlási gyakorisága kismértékű eltéréseket mutat: a tanulók 24,6%-a a székelyudvarhelyi, 22,3%-a a csíkszeredai, 14,3%-a a gyergyószentmiklósi, 13%-a a sepsiszentgyörgyi, 8,3%-a a marosvásárhelyi és 5,6%-a a kovásznai nyelvhasználatot tartja szépnek (lásd 4. ábra). 8 7 6 5 4 3 2 1 Udvarhely Csíkszereda Gyergyószentmiklós Sepsiszentgyörgy Marosvásárhely Kovászna 4. ábra A székelyföldi városok nyelvhasználatának megítélése N=3

Lukács Csilla: A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata 87 A következő kérdés eredményei ( Szerinted a székelyföldi nyelvjárások közül melyik a legszebb? ) az előbbihez hasonlóak, a székelyföldi nyelvjáráscsoportok közül az udvarhelyit és környékit tartják a legszebbnek (lásd 5. ábra). Ezt a kérdést az adatok hitelességét ellenőrző kontrollkérdésnek is szántam, amelyet az attitűdkérdésektől elszakítva, a kérdőív végére helyeztem el. Az első két helyezett (Udvarhely és Csíkszereda) közötti 2,2%-nyi eltérés a kontrollkérdés esetében 2,3%- ra módosult, azaz az adatok nagymértékben megbízhatóak. Mindkét kérdés esetében tehát a rangsorban az első helyzett az udvarhelyi, illetve környéki (a tanulók 3,7%-a szerint), a második a csíkszeredai és környéki (a tanulók 28,7%-a szerint) nyelvhasználat. 13,8%-uk a sepsiszentgyörgyi és környéki, 7,6%-uk a kézdivásárhelyi és környéki, 4,7%-uk a baróti és környéki, valamint,6%-uk a gyergyószentmiklósi és környéki táji nyelvváltozatot véli a legszebbnek. A tanulók 13,9%-a nem válaszolt erre a kérdésre. 18 16 14 12 1 8 6 4 2 Udvarh.+körny. Csíksz. +körny. Sepsisz. +körny. Kézdiv. +körny. Barót +körny. Kovászna +körny. Nincs válasz 5. ábra A székelyföldi nyelvjáráscsoportok megítélése N=514 Az utolsó kérdésre ( Szerinted milyen a saját településed magyar beszéde? ) adott válaszaikban a tanulók saját településük nyelvhasználatát minősítik. 54,3%-uk olyan, mint más magyarul beszélőké kategóriát jelölte meg, 4%-uk szépnek, 4,3%- uk csúnyának ítéli meg. 1,2%-uk nem válaszolt a kérdésre (lásd 6. ábra). Csúnyának leginkább a Kovászna megyeiek (p=,) és a humán tagozatosok (p=,1) vélik a Hargita megyei diákokhoz, illetve a reál tagozatosokhoz képest.

88 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia 3 25 2 15 1 5 olyan, mint más magyarul beszélıké szép csúnya nincs válasz 6. ábra A lakóhely nyelvhasználatának minősítése N=514 4 Következtetések Némely kérdés esetében jelentős válaszkülönbségek mutatkoztak az alábbi szociológiai változók alapján: a tanulók neme, évfolyama, tagozata, a lakóhely típusa, a középiskolások megyék szerinti megoszlása, valamint a szülők iskolázottsága szerint. Ezen változók esetében a khi-négyzet próba értéke,5-nél kisebb, azaz a válaszok közötti különbségek nem véletlenszerűek. A fenti kérdésekre kapott válaszok kiértékelésekor megvizsgáltam, hogy mely szignifikáns változók fordulnak elő a legtöbbször. A két leggyakoribbat említem meg: 1) a középiskolások megyék szerinti megoszlása: mind a hat kérdés kapcsán erős szignifikáns különbség (1. kérdés: p=,; 2. kérdés: p=,1; 3. kérdés: p=,3; 4. kérdés: p=,; 5. kérdés: p=,; 6. kérdés: p=,) mutatkozik a Kovászna, illetve a Hargita megyei tanulók válaszaiban: a Kovászna megyei középiskolások közül sokkal többen tartják szebbnek az anyaországi nyelvhasználatot, sokkal kevesebben tartják szebbnek a székelyföldi nyelvhasználatot a Hargita megyei társaikhoz képest, illetve annak ellenére, hogy az összmintát tekintve többségben vannak, mégsem a saját kistérségük nyelvváltozatát, anyanyelvjárását, hanem a Hargita megyei udvarhelyi és környéki beszédet vélik a legszebbnek. 2) a tagozat szerinti megoszlás: négy kérdés esetében jelentős (2. kérd.: p=,33; 3. kérd.: p=,; 4. kérd.:,41; 5. kérd.: p=,1) a humán, a reál, illetve a szakiskolások válaszai közötti különbség. Meglepő, hogy a humán tagozatosok közül tartják a legtöbben csúnyának saját településük nyelvhasználatát, annak ellenére, hogy ők tanulnak nagyobb óraszámban nyelvtani és kommunikációs ismereteket.

Lukács Csilla: A székelyföldi középiskolások nyelvi/nyelvjárási identitástudata 89 Összességében tekintve kijelenthetjük, hogy a tanulók pozitívan viszonyulnak saját régiójuk nyelvhasználatához, nyelvi értékítéletüket áthatja a transzilvanista életfelfogás, életérzés, amely azonban nem párosul erős lokális nyelvi identitástudattal. A székelyföldi pedagógusokra, főként magyartanárokra hárul a felelősség, hogy megfelelő szakértelemmel és tapintattal erősítsék a tanulók régiónkénti nyelvi tudatát (Tolcsvai 1998: 15 24), tudatosítsák a tanulókban az anyanyelvjárásukhoz, az elsıdleges anyanyelvváltozatukhoz való pozitív viszonyulásmódot. Irodalomjegyzék Bartha, Cs. 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Cseresnyési, L. 24. Nyelvek és stratégiák avagy a nyelv antropológiája. Budapest: Tinta Könyvkiadó. Felde, Gy. 1992. Nyelvérzék és normatudat egy általános iskolai tanulók körében végzett felmérés tükrében. In: Kemény, G. (szerk.) Normatudat nyelvi norma. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete. 177-191. Fodor, K., Huszár, Á. 1998. Magyar nyelvjárások presztízsének rangsora. Magyar Nyelv Vol. 94. No. 2. 196-21. Fülöp, L. 199. Nyelvjárási értékeink szerepe az anyanyelvi nevelésben. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 27. 63-66. Guttmann, M. 1996. A nyelvi környezet és az anyanyelvoktatás. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 27. 18-113. Imre, S. 1963. Hol beszélnek legszebben magyarul? Magyar Nyelvır Vol. 87. No. 3. 279-283. Kiss, J. 199. A nyelvjárások mai élete, szerepük a köznyelv formálásában. In: Fekete, P., V. Raisz, R. (szerk.) Az anyanyelv értékrendje és az iskola. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 189. 6-62. Kiss, J. 1996a. A nyelvi attitűd és a másodlagos nyelvi szocializáció: vizsgálatok nyelvjárási környezetben. Magyar Nyelv Vol. 92. No. 1. 138-151. Kiss, J. 1996b. Nyelvjárás és köznyelv: általános iskolások nyelvi tudatosságának vizsgálata nyelvjárási környezetben. Magyar Nyelv Vol. 92. No. 4. 43-415. Kiss, J. 2. Magyar nyelvjárástani kalauz. Magyar Nyelvészeti Továbbképzési Füzetek 3. Budapest: ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék. Kiss, J. 21a. Dialektológia és nyelvtudomány: hagyomány és korszerűség. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. Kiss, J. 21b. A regionális nyelvhasználat és vizsgálata. In: Kiss, J. (szerk.) Magyar dialektlógia. Budapest: Osiris Kiadó. 175-256. Kiss, J. 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Kiss, J. 24. Nyelvjárásművelés. In: Balázs, G. (szerk..) A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 229-244. Kontra, M. 1997. Hol beszélnek legszebben és legcsúnyábban magyarul? Magyar Nyelv Vol. 93. No. 2. 224-232. Kontra, M. 23. Kitekintés: politika, igazságszolgáltatás, emberi jogok, iskola. In: Kontra, M. (szerk.) Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Budapest: Osiris Kiadó. 323-335. Kozík, D. 24. A nyelvjárásokkal kapcsolatos attitűdvizsgálatok a szlovákiai magyar pedagógusok néhány csoportjában. In: Lanstyák, I., Menyhárt, J. (szerk.) Tanulmányok a kétnyelvűségről II. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 93-124.

9 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia Mihály, O. 22. Általános iskolások nyelvhasználata és nyelvi attitűdje. Szakdolgozat. Kéirat. Kolozsvár. Péntek, J. 23. Státusz, presztízs, attitűd és a kisebbségi nyelvváltozatok értékelése. In: Péntek, J., Benő, A. (szerk.) Nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban. Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 1. Kolozsvár: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. 32-39. Pletl, R. 1995. A magyar helyesírás és fejlődése (az 1993 94. évi romániai felmérés adatainak tükrében) az általános iskola V. osztályától a líceum XII. osztályáig. Kétnyelvűség Vol. 3. No. 1. 9-25. Rajsli, I. 24. Nyelvjárásvesztés és attitűdváltás a vajdasági magyar fiatalok körében. In: A. Jászó, A. (szerk.) Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 146-152. Sándor, A. 2. Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi magyar beszélőközösségben, Kolonban. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. Sándor, A. 21. A nyelvi attitűd kisebbségben. Magyar Nyelv Vol. 99. No. 4. 87-95. Sándor, K. 1995. Az élőnyelvi vizsgálatok és az iskola. Regio 4. 121-148. Sándor, K., Pléh, Cs., Langman, J. 1998. Egy magyarországi ügynökvizsgálat tanulságai. Valóság Vol. 41. No. 8. 29-4. Szász, M. 1995. Nyelvérzék és normatudat a Székelyföldön. Kétnyelvűség Vol. 3. No. 2. 39-5. Trudgill, P. 1997. Bevezetés a nyelv és a társadalom tanulmányozásába. Szeged: JGyTF Kiadó.