Az élethosszig tartó gyógypedagógiai ellátás lehetőségei és korlátai egy idősödő társadalomban

9. Neveléstudományok, gyógypedagógia Az élethosszig tartó gyógypedagógiai ellátás lehetőségei és korlátai egy idősödő társadalomban Szekcióvezető: Dr. Zajdó Krisztina Tartalomjegyzék: Lőre Tímea: Fogyatékossággal élők társadalmi integrációja: Győr... 2 Macher Mónika: Tanulásban akadályozott gyermekek beszédészlelésének és beszédmegértésének diagnosztizálása... 8 1

LŐRE Tímea Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Fogyatékossággal élők társadalmi integrációja: Győr Fogyatékosság meghatározása Megoszlik az emberek között, hogy mit tekintünk fogyatékosságnak, és kiket tekintünk fogyatékossággal élőknek. Számos meghatározás létezik, -orvosi, szolidaritási és társadalmi modell,- amely a fogyatékosságot más-más oldalról közelíti meg. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékos személy az, aki érzékszervi így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. A WHO megfogalmazás az organikus, funkcionális és szociális szint kölcsönhatását hangsúlyozza, kiemelve a fogyatékosokat körülvevő társadalom hatását. Az értelmezés szerint a károsodásból adódó hátrányok mértéke és megítélése jelentős mértékben függ a társadalmi elfogadottságtól, a társadalom által nyújtott mozgástértől, lehetőségektől. Meghatározásra került 3 fogalom a következőek szerint: Károsodás (impairment): az ember fiziológiai és pszichológiai szerkezetének rendellenessége, esetleg hiánya (pl. hiányzó vagy sérült testrész, szerv). Fogyatékosság (disability): az ember bizonyos tevékenységeinek módosult csökkent képessége. Hátrány (handicap): az egészségkárosodásból és a fogyatékosságból eredő társadalmi hátrány. A hátrány akadályozza, korlátozza, hogy a fogyatékos ember betöltse mindennapi szerepét, azt a szerepet, amelyet a kor, a nem, a társadalmi és kulturális tényezők határoznak meg. A hátrány tehát az egészségkárosodás és a fogyatékosság társadalmivá válása, amely igen súlyos kulturális, társadalmi, gazdasági és egyéb következményeket von maga után, ha a tanulás, az önellátás vagy munka világát tekintjük. A fogyatékosság tartalmának meghatározása befolyásolja, hogy milyennek tekintik, és hogyan kezelik a fogyatékos embereket, amelyek hatással vannak az érintett emberek mobilitására valamint arra, hogy miként tudják jogaikat érvényesíteni. Jogok A fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyenlő tagjai, akiket ugyanolyan jogok illetnek meg, mint mindenki mást. Egyenlő jogokkal rendelkeznek, joguk van a méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, független élethez és a társadalmi részvételhez. Mindehhez olyan feltételeket szükséges biztosítani, hogy a fogyatékossággal élő emberek a lehetőségeikhez mérten kiteljesedhessenek, önálló, aktív életet élhessenek Az egyik legfontosabb feladat a társadalmi befogadás, integráció megvalósítása. Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint az egyik esélyegyenlőségi terület a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedése, amely érinti a jogaikat, önállóságukat, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésüket, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedéseket. 2

A fogyatékos személyek jogairól és az esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény kiemeli azt az öt területet, ahol a fogyatékos személyek jogait biztosítani szükséges. Ezek a következők: akadálymentes, érzékelhető és biztonságos környezethez való jog, a közérdekű információkhoz egyenlő esélyű hozzáférés joga, közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés joga, közlekedési rendszerek fogyatékosok általi biztonságos igénybevétel joga, és a szükségletekhez igazodó támogató szolgálat igénybevételéhez való jog. A fogyatékossággal élők emberi szükségleteit speciális eszközökkel, eljárásokkal szükséges és/kell kielégíteni, így a fogyatékosságból adódó hátrányos következmények kiküszöbölhetők az élet számos területén (emberi és állampolgári jogok, érvényesülése, szociális, biztonság, rehabilitáció, önálló életvitel,). Mindezen jogok, bizonyos hátránykiegyenlítő eszközök és rendszerek biztosítása nem csak a fogyatékos emberek csoportját érinti, hanem az egész társadalmat, hiszen mindannyiunk számára biztonságérzetet növelő tényező lehet az, hogyha hasonló helyzetbe kerülve, nem válunk érték vesztet emberré. A jogszabály a jogok mellett nevesíti az esélyegyenlőség célterületeit is: egészségügy, oktatás, képzés, foglalkoztatás, lakóhely, önálló életvitel, kultúra, sport. A társadalmi akadályok és korlátok diszkriminációt és szociális kirekesztést eredményeznek. Ezért, fogyatékos személyek számára egy-egy feladat vagy cselekvés végrehajtásához, élethelyzetben való közreműködéshez vagyis jogaik érvényesítéséhez- a testi funkciók és/vagy a testi struktúrák sérülése(i) miatt az esélyek kiegyenlítését szolgáló intézkedésekre van szükség. A társadalom valamennyi területén érvényesítendő elvek: fogyatékos személyt nem érhet hátrányos megkülönböztetés, nem részesülhet rá nézve sérelmes elbírálásban, kirekesztésben, fogyatékossága miatt nem lehet korlátozott a más emberek számára elérhető közjavakhoz való hozzáférésben. Miután a fogyatékos személyek, az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevésbé tudnak élni, ezért indokolt, hogy előnyben részesüljenek. Azonban az előnyök nem sérthetnek alapvető jogot, nem biztosíthatnak feltétlen előnyt, és nem zárhatják ki az egyéni szempontok mérlegelését sem. A jogok érvényesítésének érdekében fontos szem előtt tartani az ésszerű alkalmazkodás alapelvét, amely szerint minden olyan elengedhetetlen változást, módosítást meg kell tenni, amely nem jelent aránytalanul nagy és indokolatlan terhet. Ilyen alkalmazkodás a munkahelyek ésszerű átalakítása, vagyis olyan intézkedések meghozatala, mint az akadálymentesítés, amely a fogyatékos munkavállalók munkaerő-piaci elhelyezkedést segíti elő. Az ésszerű alkalmazkodást alkalmazni kel a munkához, jutásban, a munkában való részvételben, szakmai előmenetel és képzésben történő részvételben kivéve, ha ez a munkáltatóra aránytalanul nagy terhet róna. Egyenlő esélyek biztosítása Általánosan ismert az a megközelítés, miszerint a fogyatékosok számára nem a fogyatékosságukból eredő funkcionális korlátok jelentik a legnagyobb akadályt, 3

hanem a társadalom előítéletéből fakadó és a külső környezetből (akadálymentesítés hiánya) adódó korlátok. Ezért, a társadalom részéről történő elfogadás, az előítéletek csökkentése mindennél fontosabb e társadalmi csoport számára. A fogyatékos személyek nem alkotnak homogén csoportot, hiszen nagyon sokféle fogyatékossággal élnek emberek, amelyek lehetnek láthatóak vagy rejtettek, súlyos vagy enyhébb fokú, egyféle, vagy többféle, krónikus vagy eseti hátrányt okozó fogyatékosságok. A sérült emberek másképpen viselkednek, másképpen reagálnak ugyanarra a helyzetre, szituációra. Ezen személyek egyéni élethelyzetét és eltérő szükségleteit az intézkedéseknél differenciáltan kell figyelembe venni, amelyek meghatározzák a támogatás mértékét. Így az intézkedések elősegítik, az esélyegyenlőség megteremtését, az előnyben részesítés révén a hátrányok kompenzálását. Győr várost tekintve 4351 fő rendelkezik valamilyen fogyatékossággal. Ebből 1338 fő mozgássérült, alsó, felső végtag hiányos személy 155 fő. Egyéb testi fogyatékkal 230 ember él, 401 gyengén látó, egyik szemére 148 személy nem lát, 105 személy vak, 356 fő értelmi fogyatékos, 378 fő nagyothalló, 78 személy siket, siketnéma, néma, 59 fő beszédhibás, 1103 személy pedig egyéb fogyatékossággal bír. Akadálymentes környezet A társadalmi integráció erősítése érdekében a fogyatékossággal élő emberek részére nyújtott szolgáltatások egyre szélesebb körűek. Az egyenlő esélyű hozzáférés kapcsán az akadálymentes környezet biztosítása elengedhetetlen, hogy a szolgáltatásokat nyújtó intézmények biztonsággal megközelíthetők legyenek, ezáltal a sérült emberek számára is elérhetővé váljanak -a többségi társadalom tagjaival azonos minőségben és mennyiségben az igénybe vehető szolgáltatások. A városban a közszolgáltatásokat nyújtó intézmények akadálymentesen megközelíthetőek és az akadálymentes a bejutás is biztosított az épületekbe. Az épületeken belüli tájékozódást, az információk vizuális megjelenítését tájékoztató táblák segítik. Az elmúlt időszakban város közlekedését tekintve is történtek változások, amelyek megkönnyítik a szolgáltatások elérését. 2011 decemberétől egy korszerű utas tájékoztatási rendszer indult, amely az önkormányzat és a Kisalföld Volán Zrt. együttműködésében egy uniós pályázatból került kialakításra. A kiépített informatikai rendszer segítségével az utasok interneten és mobiltelefonon is kaphat információkat a változásokról. Éjjel - nappal működő jegy-és bérletkiadó automatákat telepítettek, 24 kiemelt helyre pedig hangosbeszélő utas tájékoztató információs oszlop került, míg a vakok és gyengén látók tájékozódását vakvezető sávok segítik. Az tömegközlekedést igénybe vevők kényelméért az autóbuszok 41 %-a alkalmas mozgáskorlátozott utasok, idősek, és babakocsival közlekedők számára, amelyek menetrendjéről internetes felületen lehet tájékozódni. A város több pontján hangjelzéssel ellátott gyalogátkelőhelyek segítik a biztonságos közlekedést és jelenleg is folyamatban van az intermodális közösségi közlekedés, komplex közlekedésfejlesztés kialakítása. Az akadálymentesítés magába foglalja az információkhoz való hozzáférést is. Az önkormányzat ezért készítette a Szociális Iránytű című kiadványát, hogy a lakosságot, otthonában tájékoztassa az igényelhető szociális juttatásokról, könnyen, közérthető nyelven. A www.gyor.hu honlapon az érdeklődők hozzájuthatnak az információkhoz, amelyhez kapcsolódik a város e-közigazgatási oldala 4

(https://ekozig.gyor.eu), ahol egyes űrlapok letölthetők, ezzel is könnyítve az ügyintézés menetét. A vakok és gyengén látok számára elérhető az honlap vakbarát verziója is. A hallássérült ügyfeleknek számára pedig lehetőség van jelnyelvi tolmács igénylésére, amelyet jelzés esetén, bármely eljárás kapcsán igényelhetnek. Foglalkoztatás A fogyatékossággal élő emberek számára a foglalkoztatás elérhetősége javítható védett munkahelyek biztosításával és az atipikus foglalkoztatási formák biztosításával. A távmunka, részmunkaidő és egyéb alternatív munkavégzési lehetőségek révén több fogyatékos ember juthat munkalehetőséghez és aktív részvételét biztosíthatja a társadalmi életben. A fogyatékosok munkavállalási lehetőségét nagyban befolyásolja a fogyatékosságuk jellege, valamint súlyosságának mértéke. Nagyobb eséllyel tudnak munkához jutni és munkát vállalni azok, akik fogyatékossága kevésbé akadályozza a munkaerő-piaci elhelyezkedésüket. Az adatok alapján a mozgássérült, mozgásukban korlátozott személyek száma a legmagasabb Győr városban, amely egyébként az országos megoszlásra is jellemző. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legnagyobb arányban őket, majd a hallássérült munkavállalókat alkalmazzák a munkáltatók, míg az értelmi fogyatékosokat a legkevésbé. Azonban alkalmazásuk egyik feltétele a komplex akadálymentesítés megléte, hiszen ennek hiányában egy kerekesszékes munkavállalót, nehéz lenne alkalmazni a munkahelyeken. Bár áthidaló megoldások léteznek, ám a távmunkát elég kevés munkahelyen lehet megvalósítani (technikai háttér hiánya miatt), így kevésbé alkalmazzák a munkáltatók, de már vannak pozitív példák e téren is A városban a megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott és fogyatékossággal élő, a munkaerőpiacról kiszorult emberek foglalkoztatását az Esély Győri Rehabilitációs és Foglalkoztatási Nonprofit Kft. biztosítja. A munkavállalók 70-80%-a megváltozott munkaképességű dolgozó, akiket rehabilitációs foglalkoztatás keretében foglalkoztatnak, amelyhez szociális szakembereket alkalmaznak. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy munkavállalók számára szakmai segítséget nyújtsanak szociális, családi, egészségügyi problémáik megoldásában, és igény esetén a szabadidő hasznos eltöltéséhez is információkkal szolgálnak. A befogadó munkahelyi kultúrát erősítheti az esélyegyenlőségi terv megléte (az állami és költségvetési szférában kötelező), amely a hátrányos helyzetű munkavállalókkal kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza. Szociális ellátások A város a jogszabályi előírásokat szem előtt tartva, törekszik a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok hátrányát támogatásokkal, intézkedésekkel megszüntetni, ill. csökkenteni. A fogyatékossággal élő emberek nagy többsége családi környezetben vagy egyedülállóként éli az életét. Ez jobb esélyeket teremt a társadalmi beilleszkedésre, azonban ezeket a családokat a létminimum alatti jövedelmi szint jellemzi. Segítséget jelenthetnek azok a szociális ellátások, amelyek speciálisan a fogyatékos személyek részére nyújtanak pénzbeli, ill. személyes gondoskodást. A városban és a kistérség területén szociális alapszolgáltatás keretében a fogyatékossággal élők nappali ellátását biztosítja a Fogyatékossággal élők Napközi Otthona. A nappali ellátás az értelmi fogyatékossággal és/vagy egyéb sérültséggel, 5

halmozott fogyatékossággal, autizmussal élő fiataloknak és családjaiknak nyújt segítséget a nappali ellátás biztosításával. Társadalmi integrációjuk megvalósulása érdekében szükségleteikhez, igényeikhez igazodó gyógypedagógiai fejlesztő és szinten tartó, valamint munkajellegű tevékenységekben vehetnek részt. Az otthon általános feladata az ellátottak mindennapi életéhez szükséges szokások kialakítása, közösségi tevékenységük szervezése, az orvosi ellátáshoz való hozzájutás segítése, a nagyobb fokú önállóság elérésének támogatása a társadalmi integráció elősegítése céljából. Szakmai feladat a meglévő képességek szinten tartása és komplex fejlesztése. Teljes körű ellátást biztosít a Fogyatékossággal élők Átmeneti Otthona, az értelmi fogyatékossággal, az értelmi sérültség mellé társuló egyéb (érzékszervi, mozgásszervi) sérültséggel élő személyek számára, akik önkiszolgálási és szociális alkalmazkodó képességük alapján közösségbe illeszthetők, helyváltoztatásra segédeszközzel képesek, szakápolást nem igényelnek és ellátásuk a családban ideiglenesen nem biztosított, vagy az átmeneti elhelyezést a család tehermentesítése teszi indokolttá. Az akadálymentes környezetben kialakított kétágyas lakószobák segítik a szükségletekhez való igazodást. Igény szerint heti, havi rendszerességgel szakemberek segítik a fejlesztő, szinten tartó gyógypedagógiai munka megvalósulását (gyógytornász, gyógypedagógus, pszichiáter, szükség szerint, belgyógyász, bőrgyógyász). Az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény immár 8 éve minden évben megrendezi Országos Találkozóját, amely a szolgáltatást igénybe vevők és a szolgáltatásokat biztosítok számára jelent lehetőséget a szakmaközi kapcsolatok erősítésére. A rendezvény három napon keresztül kínál sokszínű, gazdag programot, amelyből az utolsó nap az együttműködés jegyében, az épek és a fogyatékossággal élők közös programjával zárul. Az önkormányzat a kötelezően előírt feladatok mellett önként vállalt, támogató tevékenységeket is biztosít, az érintetek számára. A mozgássérültek, ill. mozgáskorlátozottak számára jelent integrált lakhatási segítséget az a 17 db akadálymentesített, földszinti lakás, amely elhelyezkedésében és kialakításában is megfelel a követelményeknek. Az önkormányzat támogatja a városban élő egészségkárosultak és fogyatékossággal élők sportegyesületeit, sportszervezeteit, intézményeit. A támogatás célja a város területén fogyatékossággal élő embereket tömörítő sportszervezetek, hátrányos helyzetű és a tanulásban akadályozott, és/vagy értelmi fogyatékossággal élő gyermekek, fiatalok és felnőttek sporttevékenységének összehangolása, szabadidős tevékenységek biztosítása, programok szervezése, hazai és nemzetközi versenyeken való részvétel lehetővé tétele. A fogyatékossággal és egészségkárosodással élő emberek életének kiteljesítése, fizikai és szellemi egészségének, társadalmi integrációjának segítése. A fogyatékossággal élő emberek érdekérvényesítésének fontos eszközei az érdekvédelmi szervezetek. Céljuk, hogy az érdekkörében tartozó emberek és csoportjaik életében érdemi és tartós, változásokat érjenek el. Ezen csoportoknak, szerveződéseknek óriási szerepe van a társadalmi tudatformálásban is, ezért a tevékenységüket az önkormányzat elismeri és pályázat útján is támogatja. A személyes példamutatással és a pozitív jó gyakorlatok népszerűsítésével az előítéletek nagymértékben csökkenthetők, és megismerhető egy olyan világ, amely 6

sokak számára ismeretlen, vagy amelyről egy rosszul megítélt kép él az emberekben. Összefoglaló A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének megteremtéséhez a figyelmet a megmaradt képességek kibontakoztatására kell fordítani, így azt fejlesztve új lehetőségeket kapnak és helyzetükből kiindulva alkalmas feladatot, tevékenységet tudnak végezni. Önállóan, az őket érintő kérdésekben szabadon dönthessenek, végzettségüknek és képességüknek megfelelő munkát kaphassanak és végezhessenek, vagyis élhessék ugyanazt az életet, mint a többi ember. A társadalmi szolidaritás erősítése révén elősegíthetjük a hátrányos helyzetű csoportok érvényesülési lehetőségeit. A különböző szektorok együttműködésével pedig hatékonyabb támogatás, a védőháló erősítése érhető el. Cél a már meglévő szolgáltatások megtartása és azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minden állampolgár kiteljesedve, aktívan részt tudjon venni a közösségi életben, beleértve a társadalmi, gazdasági, politikai és civil tevékenységet, valamint a döntéshozatalban való részvételt. Az esélyegyenlőség legfőbb ismérve az egymáshoz való közelítés, így a megoldást a befogadó, elfogadó és összetartó (inclusive) társadalom kínálja, amely mentes az előítéletektől és az élet minden területén részvételt biztosít a fogyatékossággal élő emberek számára. Irodalom: Az Európai Unió Alapjogi Chartája, (2010/C 83/02), Európai Unió Hivatalos Lapja c 83/389) (2012. 09. 21.) 26. cikk http://eurlex.europa.eu/hu/treaties/dat/32007x1214/htm/c2007303hu.01000101.htm Európai fogyatékosságügyi Stratégia 2010-2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt (2012. 10.10.) http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=com:2010:0636:fin:hu:pdf 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról (2012. 10. 01.) 4. a, http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800026.tv 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról (2012. 09.27.) http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0300125.tv Dr. KALTENBACH Jenő, Dr. MUHI Erika, Dr. UDVARI Márton, GESKÓ Sándor, IVÁNYI Klára: Antidiszkriminációs kézikönyv- Budapest, 2007. p. 54-63 Esély Egyenlőség Szabadság Szerkesztette: SZÁLE László- Szociális és Munkaügyi Minisztérium Budapest 2010. p. 99-132 Dr. CHIKÁN Csaba: Esélyegyenlőség, fogyatékosság, MEOSZ 2001. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata- Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálata 2011. p. 17-19 http://onkormanyzat.gyor.hu/kozgyules/114.html (2/11. interpelláció) TARDOS Katalin: Esélyegyenlőség és sokszínűség a munkahelyeken, mtd Tanácsadói Közösség, Budapest 2011. p. 120-128., 137-140 7

MACHER Mónika ELTE Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott nyelvészet alprogram Tanulásban akadályozott gyermekek beszédészlelésének és beszédmegértésének diagnosztizálása Bevezetés Az értelmi képességek egyéni különbségeinek feltárásakora szakemberek az elmúlt évtizedekben különböző, az évek során egyre bővülő mennyiségű és növekvő pontosságú mérést lehetővé tevő pszichometriai kritériumotalkalmaztak. Mára számos teljesítménymérő vizsgálati módszerből választható ki az az eljárás, amely a gyermekek általános intelligenciáját, részképességeit és személyiségük különböző aspektusait méri. A szakembernek lehetősége nyílik az intelligenciaszint megállapítása mellett többek között arra, hogy a különböző részpróbákban elért teljesítményeket elemezze (Csapó 2003). A mai, a korábbiaknál jelentős mértékben összetettebb vizsgálati keretben mérve az értelmi képességet, normál/átlagos intellektusúnak a 85 IQ pont felett teljesítő személyeket tekinthetjük. A szakirodalom 50 és 70 IQ pont között határozza meg a tanulásban akadályozott személyek intelligenciaszintjét. Fontos azonban figyelmet fordítani az úgynevezett határeseti intellektusú gyermekekre is, akiknek 70 és 85 IQ pont közötti az eredménye, hiszen közülük is nagy számban kapják ezt a diagnózist (Eberwein 1997; Gruber Ledl 2004). A tanulásban akadályozottság, amely többnyire a beiskolázást követő időszakban megjelenő probléma, három fő területet érint. Az észlelés eltéréseiként észlelhető az egyensúlyészlelés, a taktilis-kinesztetikus észlelés zavara, az auditív, vizuális és mnesztikus észlelés működésének problémái. A kivitelezés-végrehajtás problémái elsősorban motorikus területen jelentkeznek, megfigyelhetők az izomtónus zavarai, nagymozgások és finomotorika problémái, a cselekvés tervezésének nehézségei. A szociális-emocionális területen mutatkozó eltérések pedig az általános pszichés állapot zavaraiban, a késztetéseket, motivációt, munkavégzést, önirányítást és önértékelést érintve jelenhetnek meg (Englbrecht Weigert 1999). A tanulásban akadályozottság fogalma a hazai gyógypedagógiai szaknyelvben az utóbbi években terjedt el, ennek megfelelően a beszédfeldolgozásukat tárgyaló szakirodalom mennyisége korlátozott. Az érintett gyermekek beszédét tartalmi szempontból általában a szókincs terjedelmével, összetételével, a mondatszerkezettel, illetve a szövegalkotás fejlettségével jellemzik a szerzők, továbbá megjegyzik, hogy jelentős részük küzd beszédmegértési gondokkal (Englbrecht Weigert 1999; Gaál 2000). A beszédprodukció és -percepció összefüggéseinek meghatározása nehéz feladat elé állítja a szakembert, mivel a beszédészlelés és beszédmegértés fejlődése közvetlenül nem tanulmányozható, míg a produkciós sajátosságok viszonylag jól követhetők. A beszédpercepció, a beszédfeldolgozás vagy dekódolás a teljes beszédészlelési és beszédmegértési folyamatra utal, e két nagy szakaszból áll. Beszédészlelésen a nyelvi jelek rendszerének megfelelő hangjelenségek, valamint azok kapcsolatának felismerését, azonosítását értjük. Beszédmegértésnek az ennek a kódrendszernek, jelentéssel bíró nyelvi egységnek a megértését és értelmezését nevezzük (Gósy 2005).A beszédpercepció nem egyezik meg a hallott üzenet passzív módon történő azonosításával. A teljes beszédfeldolgozási folyamat hátterében bonyolult idegi működések állnak, azok jelentős részéről azonban még nincs pontos 8

tudományos ismeretünk (Gósy 2005). A beszéd észlelése a beszélő nyelvi szándékával kezdődik, és a beszélő sajátosságainak integrálásával egyidejűleg a jelsorozat feldolgozásával végződik. Tekintettel a spontán beszéd akusztikai sokféleségére, a beszédészlelés egy specifikusnak tekinthető fonetikai szerveződés eredménye. A jelen vizsgálat fő célja a tanulásban akadályozott gyermekek percepciós folymatainak a beszédfeldolgozás hierarchikus interaktív modelljének elméleti keretén belül történő vizsgálata. Ez az elméleti háttér az alapja a beszédpercepció kutatása során használt tesztsorozatnak is (Gósy 1995/2006) amelynek segítségével a beszédészlelés és beszédmegértés izoláltan és interaktívan működő szintjei leírhatók. A hierarchikus modellek működési mechanizmusa nem zárja ki az információ feldolgozásának szeriális és/vagy párhuzamos, illetve moduláris és/vagy interaktív módon történő megvalósulását. A beszédfeldolgozási mechanizmusba bármelyik szinten csúszhat be hiba, tehát az észlelés és a megértés, illetve az asszociációk és az értelmezés szintjén is. Anyag, módszer, kísérleti személyek 2005 és 2012 között 50 fő 6;10 7;4 éves és 50 fő 9;10 10;4 éves, ép hallású tanulásban akadályozott gyermeket diagnosztizáltunk. A részt vevők ekkor mindannyian többségi általános iskolák 1., illetve 3. és 4. osztályos tanulói voltak. Az adatok statisztikai feldolgozását IBM SPSS Statistics 20 szoftver segítségével végeztük.a vizsgálat anyagául szolgáló GMP-diagnosztikát dr. Gósy Mária fejlesztette ki (Gósy 1995/2006). Ezzel a sztenderizált eljárással a magyar anyanyelvű gyermekek beszédfeldolgozási folyamata vizsgálható 3-13 éves kor között. A kapott adatok alapján a beszédmegértési működéssorozat jól jellemezhető, ezáltal az ép fejlődési szint megbízhatóan elkülöníthető az elmaradottól, a zavart folyamattól. A GMP tesztcsomag nyolc altesztjét alkalmaztuk.az eredmények értékelését a tesztcsomag életkori sztenderdjei alapján végeztük, az elvárható eredmény 7 éves kortól minden altesztben 100%. A GMP-diagnosztikában nincs egyetlen mutató a gyermek összes folyamatműködésének jellemzésére. Az egyes tesztekben nyújtott teljesítmény alapján a vizsgáló személy egyértelmű képet kap a gyermek beszédfeldolgozási szintjeinek működéséről. A beszédészlelés mindhárom szintjének működését diagnosztizálja a tesztsorozat: az akusztikai észlelést a mondatazonosítás zajban és szóazonosítás zajban altesztek (GMP2, 3), a fonetikai észlelést a szűk frekvenciás mondatok azonosítása (GMP4), míg a fonológiai észlelést a mesterségesen felgyorsított mondatok azonosítása altesztek (GMP5) vizsgálják. A beszédértés két alsóbb, szintaktikai és szemantikai szintjét a mondatértés (GMP16) és a szövegértés altesztek (GMP12) vizsgálják. Az utóbbi altesztben nyújtott teljesítményekből következtetni lehet az értelmezés, az asszociációk szintjének működésére is. Az észlelési szintek együttes működését, illetve az ennek a folyamatnak a produkciós rendszerrel való összefüggéseit, a szeriális észlelést az értelmetlen hangsorok azonosítása alteszt (GMP10) méri. Az anyanyelvi beszédhangok átalakítási képességét taktilis transzformációba méri a transzformációs észlelés vizsgálata alteszt (GMP18), amely azt mutatja, lesz-e nehézsége a gyermeknek az írás-olvasás technikájával. Eredmények A gyermekek összesített eredményeit tekintve a 7 éves gyermekek csoportjának beszédfeldolgozását vizsgáló tesztsorozat statisztikai átlagteljesítménye 52,14%. Ebben a vizsgálati csoportban a legmagasabb az előforduló értékek szórása, 9

ugyanakkor a legalacsonyabb az előforduló értékek minimuma és maximuma. A 10 éves tanulásban akadályozott gyermekek csoportjának statisztikai átlageredménye a 7 éves tanulásban akadályozottakénál kicsivel magasabb: 58,66%. A kétmintás t- próba szignifikáns különbséget mutat csoportszinten a 10 évesek javára: t(98) = 2,252, p< 0,001.Az előforduló értékek szórása csökken a fiatalabb tanulásban akadályozott gyermekekéhez viszonyítva, az előforduló minimum és maximum értékek azonban nőnek. A gyermekek a legalacsonyabb átlageredményeket mindkét korosztályban a szeriális észlelés és a mondatazonosítás zajban altesztekben, míg a legmagasabb átlagteljesítményeket a transzformációs észlelés és mondatértés vizsgálatában érték el. A beszédészlelés három folyamatának akusztikai, fonetikai és fonológiai bármelyike mutathat elmaradást, zavart, leggyakrabban azonban különböző mértékben, de mindhárom részfolyamat érintett. A nem ép működés kedvezőtlen hatással van a pontos artikulációra, a beszédmegértésre és a szókincs alakulására. Mindez a beszédprodukció szegényes voltához, az írott nyelv elsajátításának nehézségéhez vezethet (Adamikné 1996). A beszédfeldolgozásban tapasztalt elmaradások mértékét csoportszinten az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat: A beszédfeldolgozásban tapasztalt elmaradások mértéke Beszédfeldolgozás szintje tanulásban akadályozott 7 éves tanulásban akadályozott 10 éves akusztikai nagyon súlyos nagyon súlyos fonetikai nagyon súlyos nagyon súlyos fonológiai nagyon súlyos nagyon súlyos szerialitás nagyon súlyos nagyon súlyos transzformáció zavart zavart mondatértés középsúlyos nagyon súlyos szövegértés súlyos nagyon súlyos Az eredményeket vizsgálva megállapítható hogy jelentős egyéni különbségek mellett minden vizsgált gyermek esetében elmaradás tapasztalható a teljes percepciós mechanizmus minden részfolyamatában: akusztikai, fonetikai és fonológiai szinten egyaránt. 7 éves korban akusztikai szinten az elmaradás 41 gyermeket érint, 9 gyermek esetében zavar volt kimutatható a mondat- és szófelismerés zajban tesztek eredményeinek összehasonlítása alapján. Átlageredményük 44,6% és 52,2% e két altesztben. 10 éves korban az elmaradás 39 gyermeket érint, 11 gyermek esetében zavar volt mérhetőakusztikai szinten. Átlageredményük 48,2% és 57,2% e két altesztben. A fonetikai észlelés működését vizsgáló szűk frekvenciás mondatok azonosítása alteszt átlageredménye 7 évesen 56%, 10 évesen 59,8%, amely a 3 éves sztenderd átlag teljesítményszintjét sem éri el, azaz a fonetikai észlelés szintje magasabb ugyan az akusztikai szintnél elérteknél, az elmaradás mégis nagyon súlyos fokú. A gyorsított mondatok azonosítása alteszt átlageredménye 7 éves korban 46%, 10 éves korban 51,4%,amely nem éri el a 4 éves sztenderd átlag teljesítményét, az elmaradás tehát a beszédészlelés fonológiai szintjén szintén nagyon súlyos fokú. A beszédpercepció vizsgálata során tapasztaltuk, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek a 7 évesek nagyobb arányban, mint az idősebbek sok esetben a reprodukálásra képtelenek, amely miatt a válaszadás elmarad. Gyakori továbbá, 10

hogy a mondatnak vagy szónak csak töredékét ismételik meg, illetve a 7 évesek kisebb része próbál a nem pontosan észlelt beszédnek jelentést tulajdonítani. Esetükben nagyobb arányú az értelmetlen hangsor ismétlése, nehézségeket okozott a szokatlan szórendű mondat észlelése, a szókezdő /sz/ kvalitásbeli és a szóvégi /ggy/ kvantitásbeli észlelése. Mindezek a viselkedések atípusos kognitív folyamatokat is jelezhetnek. Atipikus mentális működésre utal továbbá, hogy a fonetikai észlelési kulcsok azonosítása akkora nehézséget okozott a diákok számára, hogy sok esetben sem a mondat szerkezetére, sem a jelentésére nem voltak képesek megfelelő figyelmet fordítani. A beszédképzési nehézségek a fonológiai észlelés vizsgálata során szinte általánossá váltak, megjelentek a 10 éves korosztályban is, erre utal az elhangzott mondatok helyett nagy arányban megjelenő mondattöredékek és szavak, illetve sok esetben értelmetlen hangsorok ismétlése. A beszédészlelés kapcsolódó részfolyamatai közül a szeriális észlelés altesztjének átlageredménye 41,2% 7 éves korban és 10 évesen 53,6%. Ezek az eredmények nem érik el a 3 évesek sztenderd átlagteljesítményének szintjét, tehát a szeriális észlelés zavara mindkét korosztálynál nagyon súlyos fokú. A transzformációs észlelés vizsgálatának átlageredménye 7 éves korban 64,5%, amely ezzel az eredménnyel a legkönnyebbnek bizonyult a beszédfeldolgozás vizsgálata során. A gyermekek közül 6 fő esetében volt tapasztalható ép működés, 88%-uknál (44 fő) a transzformációs működés zavart, nem megfelelő szintűnek mutatkozott.a 10 évesek átlageredménye 71,5%, életkornak megfelelő szinten 9 gyermek teljesített, a csoport 82%-ában (41 fő) a transzformációs működés zavart, nem megfelelő fokú volt. A részfolyamatok működésének vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy a szeriális felismerésben a hangsor hosszúsága, illetőleg szótagszáma nem elsőrendű. A leggyakoribb előforduló hibatípusok a szeriális észlelés tipikus folyamatzavarára, s ezzel egyidejűleg a kognitív problémára utaló hanghelyettesítés és az értelmetlen helyett értelmes szó azonosítása. Metatézisek előfordulása is tapasztalható, amely szintén eredhet mentális zavarból. A transzformációs észlelés zavara már a feladatmegértés nehézsége során megmutatkozott, ezzel jelezve a tanulásban akadályozott gyermekekre jellemző, a gondolkodási folyamatokban is megmutatkozó rugalmatlanságot. A mondatértés vizsgálatában elért átlageredmény 7 évesen 59,6%, 10 évesen 72,2%, amely az 5;6 éves sztenderd átlagteljesítmény körüli érték, az elmaradás mértéke 7 éves korban középsúlyos, 10 évesen nagyon súlyos fokú. A szövegértésben átlagteljesítményük 7 évesen 53%, 10 évesen 55,4%, amely az 5 éves sztenderd átlag alatti teljesítménynek felel meg, a szövegértés működésének 7 éves korban súlyos, míg 10 éves korban nagyon súlyos zavara tapasztalható. A mondatértés vizsgálata során jellemző a tanulásban akadályozott tanulók feladatmegoldására, hogy sok esetben a mondatok ismétlésével próbálták a feladatot megoldani. A 7 évesek több esetben visszakérdeztek, a megoldásban lassabbak, bizonytalanabbak voltak, míg 10 évesen ennek ellenkezője, a kapkodás volt gyakoribb. A bonyolultabb logikai viszonyt kifejező szintaktikai formák, a ritka szórend helyes értelmezése kiemelkedően nagy nehézséget okozott, feltehetően a mentális érintettségből kifolyólag. A szövegértésben elhangzott válaszok elemzése során megállapítható, hogy 7 évesen magas a válaszadás elmaradásának aránya, míg 10 évesen ez nem fordult elő, esetükben az inadekvát válaszok száma növekszik. Nehézségeik feltehetően a kognitív elmaradottságból adódóan az összefüggések felismerése mellett a részletek megértésére is kiterjednek. A percepciós folyamatok közötti összefüggéseket vizsgálva megállapítható, hogy a Pearson-féle korrelációanalízis 95% és 99%-os szignifikanciaszinten 7 éves korban 11

minden alteszt között összefüggést mutatott ki, a leggyengébb r= 0,281 és legerősebb r= 0,699 kapcsolatok között. 10 éves korban pedig majdnem minden alteszt között összefüggést eredményezett, a leggyengébb r= 0,328 és közepesen erős r= 0,579 kapcsolatok között. A kapcsolat az akusztikai és transzformációs észlelés, a fonetikai és transzformációs észlelés, a mondatértés és transzformációs észlelés szintjei között azonban nem volt bizonyítható. A három észlelési mechanizmus működése alapján felrajzolható a tesztlapon az ún. percepciós küszöbgörbe. Ahogy az 1. ábrán is látható, a gyermekek mindkét csoportjának eredményei alapján a hegyvonulat görbetípus jelenik meg, amely emelkedő-emelkedő-eső tendenciát mutat. Ez a tipikus fejlődésű gyermekek percepciós fejlődését leíró szakirodalmakban szintén gyakori görbetípus, de az általános tanulási zavart mutató és olvasási nehézséggel, diszlexiával küzdő gyermekek esetében is jellegzetes (Gráczi Gósy Imre 2007). tan.ak. 7 éves tan.ak. 10 éves tan.ak. 10 éves; tan.ak. 7 éves; akusztikai; 48,2 akusztikai; 44,6 tan.ak. 10 éves; tan.ak. akusztikaifonetikai; akusztikai 57,2 7 éves; fonetikai; 52,2 tan.ak. 10 éves; tan.ak. fonetikai; 7 éves; 59,8 fonetikai; 56 tan.ak. 7 éves; tan.ak. fonológiai; 10 éves; 51,4 fonológiai; 46 1. ábra: A vizsgált csoportok percepciós görbéje (százalékban) Csoportszinten a görbetípus elmaradásra utal, hiszen az anyanyelv-elsajátítás folyamatában az ép fejlődési ütemre jellemző módon a mondatazonosítás zajban alteszt eredményéhez képest a zajos szavak azonosítása alteszt magasabb átlageredményt mutat. A zavartípusra jellemző, hogy a fonetikai észleléshez képest a többi részfolyamat gyengébben működik. Feltehető, hogy a vizsgált gyermekek esetében ahogy azt korábbi kutatások (Gósy Horváth 2007) a tipikus beszédfejlődésű gyermekek fonetikai észlelésének fejlődésében kimutatták ez a folyamat a gyermekek 5-6 éves korára erőteljesen felgyorsul, ezért teljesítenek a szűrt mondatok azonosításában a legjobban. A zavar típusának pontos ismerete segíti a terápia megtervezését és időtartamának megjósolását. A 7 éves tanulásban akadályozott gyermekek eredményei által leírt nagyon súlyos mértékű elmaradásokra utaló értékek több éves, intenzív fejlesztést indokolnak. A görbe az ábra középső szegmensében, 40-60% közötti értékeket felvéve fut, jelezve az elmaradások nagyon súlyos mértékét. Ugyan a görbetípus elmaradásra utal, az észlelési zavar súlyosságát jelzi, hogy a fonetikai észlelés eredményéhez képest milyen mértékben csökken a fonológiai észlelés teljesítménye. A csökkenés átlagos 12

értéke a 7 éves tanulásban akadályozottak esetében 10%, 10 éves korban 8,4%. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az egyéni percepciós görbék a 7 éves tanulásban akadályozottak esetében a gyermekek 56%-ánál zavart jeleztek, míg a 10 évesekesetében ez az érték 40%. A kutatási eredmények (Csépe 2002) arra utalnak, hogy a fonológiai feldolgozás deficitje súlyos olvasási zavarokat eredményez. Az eredmények értékelése és azok összefüggéseinek vizsgálata során figyelembe kell venni a hallássérülés lehetőségét. Az általunk vizsgált gyermekeket a szakvélemény ép hallónak minősíti, a szakirodalomban megfogalmazottak alapján (Gósy Horváth 2007) azonban a hallásvizsgálat rendszeres ismétlése hasznos lenne. Az eredmények továbbá arra engednek következtetni, hogy ép hallás esetén a hallási szelektív figyelem a tanulásban akadályozott gyermekek csoportjában még 10 évesen sem megfelelően érett, illetőleg, hogy ezeknek a gyermekeknek a hallási érzékenysége a vizsgálat során is használt összetett hallgatási feltételek mellett nem működik hatékonyan. A szakirodalmi adatok alapján (Csépe 2007) ezeknek a mechanizmusoknak 6-8, illetve 8-9 éves korban már elvárható a megfelelő szintű működése. Következtetések A vizsgált gyermekcsoportban a feldolgozás mechanizmusában a beszédmegértés átlagteljesítménye magasabb a kevésbé hatásosan működő észlelésben elértnél, amelytipikus fejlődésű gyermekeknél nem tapasztalható. Más, határeseti intellektusú gyermekek vizsgálata során (Gósy 2007; Macher 2009) is eltérő tendenciát láthatunk. Feltételezésünk szerint a nem kellően megalapozott percepciós működési stratégia lehet az oka annak, hogy a vizsgálatban részt vett gyermekek esetében a összetettebb folyamatok jobb működése mintegy negatív hatással van az egyszerűbb működésekre, ahogy ez a szakirodalomban a súlyos beszédhibás gyermekek többségénél megfigyelhető (Gósy 2007). A jelen vizsgálat eredményei szerint a mondatértés és szövegértés altesztjeinek statisztikai vizsgálata során szignifikáns különbség mutatható ki a mondatértés alteszt javára. Ez a jelenség figyelhető meg a tipikus fejlődésű gyermekekkel készített vizsgálatok eredményeiben is (Gósy Horváth 2007), az anyanyelv-elsajátítás ép fejlődési üteme mellett azonban 7-8 éves kortól a mondat- és szövegértés szintje között már nem tapasztalható különbség. A vizsgálatban diagnosztizált csoportok eredményében ez a tendencia valószínűleg a beszédészlelésben tapasztalt elmaradások/zavarok mértékével magyarázható. A feldolgozási mechanizmus beszédészlelésének, kapcsolódó részfolyamatainak és beszédmegértési folyamatainak mechanizmusai szorosan együttműködhetnek, vagy akár önállósulhatnak is. A három terület átlageredményeiből számított Pearson-féle korrelációanalízis eltérő erősségű összefüggéseket bizonyított. A tanulásban akadályozott gyermekek 7 éves korban a beszédészlelés és megértés, valamint a beszédmegértés és a kapcsolódó részfolyamatok között közepes mértékű korrelációt mutatnak (r= 0,628 és r= 0,610). A beszédészlelés és a kapcsolódó részfolyamatok erős korrelációt mutatnak (r= 0,715) 99%-os szignifikanciaszinten. A kapcsolatok változására jellemző, hogy az észlelés és megértés között erősödő (r= 0,728), míg az észlelés és kapcsolódó részfolyamatok gyengülő összefüggést (r= 0,622) mutatnak, a beszédmegértés és a kapcsolódó részfolyamatok között változatlan, közepes mértékű korrelációt jelezve (r= 0,603). A jelen kutatás adatai megerősítik azokat a más vizsgálatok eredményei alapján megfogalmazott megállapításokat (Gósy Horváth 2006; Gósy 2007), hogy a gyengébb percepciós teljesítmény 13

szorosabb együtt járásokat mutat a folyamatok között, illetve, hogy a tipikustól eltérő fejlődésmenet esetében a feldolgozás csak abban az esetben képes még ha alacsony szinten is működni, ha a részfolyamatok változatlan erősödő kapcsolatot alakítanak ki, együttműködésük szoros: ebben az esetbenépp a folyamatok relatív önállósága jelenti a minőségi változást. A vizsgálati csoporton belül 7 és 10 éves kor között elért eredmények különbségeiből tanulmányozható a fejlődés üteme. A tanulásban akadályozott gyermekek beszédfedolgozásban elért átlageredményei 7 és 10 éves kor között szignifikáns különbséget mutatnak a 10 évesek javára. A 7 évesek 52,14%-os átlagához képest 10 éves korban 58,66% az eredmény. A beszédészlelés és beszédmegértés folyamatának fejlődését mutató statisztikai érték: t(df98) = -2,252, p = 0,27. A fejlődés kismértékű előre haladása életkoruk és az iskolai fejlesztőhatás ellenére továbbgondolást és további kutatásokat igényel, egy lényegesen hatékonyabb fejlesztési paradigma kidolgozása céljából. Összességében megállapítható, hogy nagy individuális eltérések mellett, a tanulásban akadályozott gyermekek mindegyikénél tapasztalható a beszédpercepciós mechanizmus negatív érintettsége, amely az elmaradás nagyon súlyos mértéke miatt zavarra utal. Feltűnően gyenge az akusztikai és fonológiai észlelés, amely veszélyezteti az iskolai előmenetelt, illetőleg a hallásfolyamatok zavarára utalhat. Ezek a zavarok negatív hatással lehetnek a pontos artikulációra, a grammatikai struktúrák felismerésére. Az észleléshez kapcsolódó részfolyamatok elmaradottsága a szókincs bővülését, az írás-olvasás megfelelő technikai működését korlátozza. A beszédmegértési folyamatok jobban működnek esetükben, ez az eredmény azt sugallja, hogy a tipikusan fejlődő 2-3 éves gyermekekre jellemző módon a felülről-lefelé történő dekódolás működik a tanulásban akadályozottak esetében. Beszédfeldolgozásukra jellemző a részfolyamatok nagymértékű összefüggése, amely az iskolai fejlesztőhatás ellenére az egyes folyamatok önállósult működésének hiánya miatt a mechanizmus instabilitását bizonyítja. A vizsgálat során számos, a kommunikációs kompetenciát érintő, mentális érintettségre utaló jelet tapasztaltunk. A metatézisek előfordulása például jelentős szerialitási zavarra utal, hiszen a tapasztalat szerint az ép anyanyelv-elsajátítás folyamatában 3 éves kor után ezek előfordulása már minimális mértékű. Az általunk vizsgált, többségi általános iskolába járó tanulásban akadályozott gyermekek eredményei az életkor növekedésével sem mutatnak jelentős fejlődést, pedig az intézményes oktatásban való részvételtől nem ezt az eredményt várnánk. Feltételezhető, hogy a többségi, tipikus fejlődésű osztálytársak képességeinek megfelelően kiválasztott tanulás-szervezési módok, didaktikai módszerek, tankönyvek és egyéb eszközök nem minden esetben alkalmasak az integrált gyermek képességfejlesztésére. A vizsgált gyermekek esetében különösen nagy odafigyelést igényelne az alkalmazott olvasástanítási módszer körültekintő kiválasztása. Az olvasástanításban a belső motivációt játékossággal, szemléltetések sokaságával éberen tartó hangoztató-szintetikus módszerű, szótagoltató dekódolási stratégiát tartjuk kívánatosnak, amelynek szintetikus jellegét a beszédfeldolgozás hierarchikus jellege is indokolja. Ideális esetben mindezeket megelőzi egy alaposan előkészített kommunikációs fejlesztés, amely az írott nyelv elsajátításának előkészítését célozza meg. A nehezen tanuló gyermekek gyakran a kommunikációnak az iskolában elvárt, illetve a gyermek által alkalmazott szintje közti eltérés miatt küzdenek nehézségekkel. A kommunikációs kultúra az oktatás minden műveltségi területén belül fontos 14

szerephez jut, fejlesztése a pedagógiai gyakorlatban ezért nem kizárólag az anyanyelvet tanító pedagógus feladata. Vizsgálatunk eredménye megerősítette azt a tényt, hogy a nyelvi tudatosság kialakítása után javasolt megkezdeni az olvasás-írás tanítását, hiszen ez az ideális esetben 5-7 éves korra kialakuló, beszédünk megfigyelésére ösztönző intuitív analizáló képesség nagymértékben függ a kognitív tényezőktől és óvodáskorban beszédre építve játékosan fejleszthető. A beszédészlelés célzott fejlesztésének fontossága mellett pedig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nem megfelelően működő beszédfeldolgozási részfolyamatok felismeréséhez és az eredményes fejlesztéshez elengedhetetlen a tanítók és fejlesztést végző pedagógusok szoros együttműködése. 15

Irodalom: ADAMIKNÉ JÁSZÓ Anna 1996. A beszédpercepció fejlettségének szerepe az olvasás-írás elsajátításában és tanításában. In: Gósy M. (szerk.). Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Nikol. Bp. 228-251. CSAPÓ Benő 2003. A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Akadémiai Kiadó. Bp. CSÉPE Valéria 2007. A beszédészlelés kritikus kérdései és a beszédészlelés fejlődése neuro -nézetből. In: Gósy M. (szerk.). Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Nikol Kkt. Bp. 20-43. CSÉPE Valéria 2002. Beszédészlelés, szenzoros emlékezet és diszlexia. Doktori értekezés. ELTE, Bp. EBERWEIN, Hans 1997. Lernbehinderung: Faktum oder Konstrukt? Zeitschrift für Heilpädagogik 01/1997 14-22. ENGLBRECHT, A. WEIGERT, H. 1999. Hogyan akadályozzuk meg a tanulási akadályok kialakulását? avagy Nem jelenthet akadályt a tanulási akadály! Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola.Bp. GAÁL Éva 2000. A tanulásban akadályozott gyermekek az óvodában és az iskolában. In: Illyés S. (szerk.). Gyógypedagógiai alapismeretek.bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola.Bp. 429 459. GÓSY Mária Horváth Viktória 2006. Beszédfeldolgozási folyamatok összefüggései gyermekkorban. Magyar Nyelvőr. 130/4. 470-481. GÓSY Mária Horváth Viktória 2007. Beszédpercepciós folyamatok összefüggései gyermekkorban. Magyar Tudomány. 167. 191-194. GÓSY Mária 1995/2006. A GMP-diagnosztika. A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamatának vizsgálata. Nikol. Bp. GÓSY Mária 2005. Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó. Bp. GÓSY Mária 2007. Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelvelsajátításban. Nikol Kkt. Bp. GRÁCZI Tekla Etelka GÓSY Mária IMRE Angéla 2007. Olvasási nehézség és diszlexia a beszédfeldolgozás tükrében. In: Gósy M. (szerk.). Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Nikol Kkt. Bp. 214-228. GRUBER, Heinz LEDL, Viktor 2004. Allgemeine Sonderpädagogik, Grundlagen des Unterrichts für Schüler mit Schulschwierigkeiten und Behinderungen. Jugend und Volk. Wien. 43-80. MACHER Mónika 2009. A beszédészlelés és beszédmegértés vizsgálata tanulásban akadályozott gyermekek körében. In: Lengyel Zs.- Navracsics J. (szerk.) Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 92. Tanulmányok a mentális lexikonról. Tinta Könyvkiadó. Bp. 311-325. 16