EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR ŐSLÉNYTANI TANSZÉK

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR ŐSLÉNYTANI TANSZÉK DÉL-DUNÁNTÚLI PANNÓNIAI KÉPZŐDMÉNYEK KAGYLÓSRÁK EGYÜTTESEINEK TAXONÓMIAI, BIOSZTRATIGRÁFIAI ÉS PALEOÖKOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE Diplomamunka Készítette: Csoma Vivien Témavezető: Dr. Tóth Emőke egyetemi adjunktus Szurominé Dr. Korecz Andrea MOL Csoport, Alkalmazott Anyagok, Technológiák & Laboratóriumok Budapest 07

Tartalomjegyzék. Bevezetés..... A Pannon-medence és környéke pannóniai korú kagylósrák faunájának kutatástörténeti áttekintése... 4.. A Pannon-medence és környékének pannóniai korú kagylósrák faunáján alapuló biosztratigráfia kutatástörténeti áttekintése... 8. Módszertan..... A dél-dunántúli pannóniai képződmények mikrofosszília vizsgálatának előkészítése..... A dél-dunántúli pannóniai képződményekben lévő Candona genusba tartozó kagylósrákok vázainak Landmark-analízise... 4. Földtani háttér... 5 4.. A Pannon-tó kialakulása és fejlődéstörténetének rövid összefoglalása... 5 4.. A vizsgált területek földtani felépítése... 9 5. Rendszertani rész... 6. A Candona példányokon alkalmazott morfometriai vizsgálatok eredményei... 40 7. A vizsgált kagylósrák fauna biosztratigráfiai értékelése... 4 8. A vizsgált fúrások kagylósrák faunájának paleoökológiai értékelése... 44 9. Összefoglalás... 5 Abstract... 55 Köszönetnyilvánítás... 57 Irodalomjegyzék... 58 TÁBLÁK... 70 MELLÉKLETEK... 8

. Bevezetés A késő-miocén (,6-5, millió év) folyamán a Pannon-medence földrajzi képét nagyrészt a Paratethys maradványaként a Pannon-tó határozta meg, mely egy nagykiterjedésű csökkentsósvízi, hosszú ideig fennálló víztest volt. A Pannon-tóban, valamint a hozzá kapcsolódó folyóvízi környezetekben lerakódott késő-miocén üledékek nyersanyag, energiahordozók és víz szempontjából jelentősek. Ennek következtében a pannóniai üledékösszletek Magyarországon a legtöbbet kutatottak, mind őslénytani és földtani szempontból is (MAGYAR, 00). A pannóniai emelet fogalma máig nincs definiálva (pl. MAGYAR & HABLY, 994; SACCHI et al., 997, 999; SACCHI & HORVÁTH, 00). Magyarországon a kutatók három értelemben használják (. ábra, sensu ROTH (879), sensu LŐRENTHEY (900) és sensu STEVANOVIĆ (95)). Dolgozatomban a pannóniai emelet fogalmát ROTH (879) értelmében használom, mely szerint a pannóniai s. l. emelet a kárpátmedencei szarmata és a pleisztocén összlet közötti képződmény együttes, ami ez esetben magában foglalja a 6, millió évet felölelő felső-miocént és a,5 millió évig tartó pliocént is (ROTH, 879; JÁMBOR, 980).. ábra: A pannóniai emelet különböző értelmezései és korrelációjuk a sztenderd neogén skálával (SACCHI & HORVÁTH 00).

Kutatásom során egy a Pécs közelében elhelyezkedő homokbánya, Danitzpuszta és Paks környéki fúrások (. ábra) pannóniai korú képződményeinek kagylósrák ősmaradvány anyagát vizsgáltam. A kutatás fő célja A pannóniai emelet rétegtana a Dél-Dunántúlon témájú NKFIH-668 számú OTKA projekthez kapcsolódóan új adatokat szolgáltatni a vizsgált felszíni feltárás és fúrások pannóniai korú kagylósrák faunájának taxonómiai, biosztratigráfiai és paleoökológiai értékelése alapján. Az eredmények várhatóan elősegítik a Pannon-tó üledékeinek ülepedési környezetének jobb megismerését, a földtani folyamatok megértését és a rétegsorok pontos korrelációját. A klasszikus taxonómiai vizsgálatokon túl a Candona-félék modern geometriai morfometriai vizsgálata pedig előrelépés lehet a pannóniai endemikus Candonák pontosabb elkülönítésében, illetve a területenként eltérő rendszertanuk egységesítésében. Továbbá szeretném elvégezni a pannóniai kagylósrák fauna biosztratigráfiai értékelését, mely segítséget nyújthat a paleomágneses vizsgálatok értelmezéséhez. A vizsgált együttesek rétegtani és őskörnyezeti értékelése pedig hozzájárulhat a brakk- és édesvízi rétegsorok korrelációjához, így képet kaphatunk arról, hogy az egykori partmenti környezetek hogyan változtak térben és időben a pannóniai folyamán a Pannon-tó DNy-i részmedencéjében. Későbbiekben adataim így információt nyújthatnak környezetföldtani és nyersanyagkutatásokhoz.

. ábra: a) A vizsgált lelőhelyek, Danitzpuszta és Paks elhelyezkedése a Pannontó MAGYAR és munkatársai (999) által készített ősföldrajzi térképen. b) A MVM Paks II. Zrt. megbízásából mélyített fúrások térképi elhelyezkedése. A vizsgált fúrásokat a csillagok jelölik. Szurominé Korecz (99) által vizslt paksi fúrásokat négyzet jelöli. (http://www.mvmpaks.hu/hu/kozerdeku/kozerdekudokumentumok/telephely_en gedelyezes/lapok/default.aspx)

. Kutatástörténet.. A Pannon-medence és környéke pannóniai korú kagylósrák faunájának kutatástörténeti áttekintése A pannóniai korú kagylósrákok kutatástörténetét kronológiai sorrendben tárgyalom. A neogén ostracodák első leírása és ábrázolása REUSS (850) nevéhez fűződik. Die fossilen Entomostraceen des österreichischen Tertiärbecken című monográfiájában közel 00 neogén fajt írt le a Bécsi-medencéből, melyek között pannóniai korú rétegekben előforduló taxonok is szerepelnek. Magyarországon MÉHES (907, 908) volt az első, aki idősebb pannóniai lelőhelyekről (Sopron, Berhida (Peremarton) és Budapest-Kőbánya) gyűjtött minták kagylósrák faunáját határozta meg és dokumentálta. ZALÁNYI 99-ben Szerbia és Magyarország területén mélyített fúrásokból nemzetség (Pontocypris, Lineocypris, Paracypris, Paracypria, Herpetocypris, Stenocypris, Cytheridea, Cythereis, Cyclocypris, Cytheropteron, Xestoleberis, Cuenocythere) 5 fajáról készített részletes leírást, 944-ben tisztabereki mélyfúrások mintáiból nemzetség 48 faját határozta meg. A meghatározott fajok szarmata és idősebb pannóniai korú üledékekből kerültek elő. A pannóniai rétegeket a kagylósrákok előfordulása alapján két szakaszra lehetett bontani. Az alsó szakaszban a fauna kis diverzitású, csak a Cytheridea nemzetség példányai jelennek meg, melyek jól tolerálják a környezeti paraméterek megváltozását. A felső szakaszban, mely homokos márga, valamint agyagmárga rétegek váltakozásából épül fel, a Loxoconcha, Cyprideis, Cytheridea és Cythereis genusok fajai az uralkodóak (ZALÁNYI, 944). A magyarországi kagylósrákfaunák rétegtani értékelését feldolgozó 954-ben, és 959 ben megjelent műveiben számos alföldi, dunántúli terület neogén fúrási anyagaiból közöl faunalistákat, köztük szintjelző taxonokat (ZALÁNYI, 954, 959a). ZALÁNYI (959b) változatos ostracoda faunát írt le Bartha Ferenc a Tihanyi-félsziget fehérparti felső-pannóniai üledéksorának 5 rétegéből gyűjtött mintáiból. Ezen rétegekből 6 taxont határozott meg, melyek között 5 új fajt és új alfajt írt le. A mintákban a Candona, Camptocypria és a Cyprideis nemzetségbe tartozó fajok dominanciája volt megfigyelhető. ZALÁNYI (959b) szerint a fiatalabb pannóniai kort jelző alakok közé tartoznak a Camptocypriák és a Cyprideisek. Az üledéksor rétegeiben ugyanakkor megjelennek az Amplocypris genus fajai is, 4

melyek Zalányi akkori vizsgálatai alapján csak a pannóniai-szarmata határ közelében voltak eddig ismertek. A fiatalabb pannóniai üledéksorának ostracoda faunájából 7 faj édesvízi, valamint 9 faj csökkentsósvízi volt. Zalányi és Bartha összehasonlította az ostracodák és a puhatestűek által megállapított rétegtani és paleoökológiai eredményeket. Ez alapján a tihanyi Congeria balatonica zónát egy felső és egy alsó szakaszra bontották. A zóna idősebb rétegeiben a Herpetocypris, Amplocypris és a Cyprideis kagylósrák fajok uralkodóak. A felső szakaszban pedig a Candona, Camptocypria és a Cyprideis fajok dominánsak. Az összehasonlítás során kiderült, hogy hasonló ökológiai igényű ostracodák és puhatestűek jelentek meg az azonos üledékrétegekben (ZALÁNYI, 959b). Szakirodalmi ismereteim alapján Zalányi és Méhes munkáiban leírt formák egy része revízióra, átsorolásra szorul. A fenti összefoglalásban megtartottam az általuk használt nemzetség neveket. Későbbiekben terveim közt szerepel anyagaik revíziója, ami hozzáférhető a Magyar Állami Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményében (. ábra).. ábra Hungarocypris sp. példányai a Magyar Állami Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményének Zalányi anyagából. Lelőhely: Tihany Fehérpart pannóniai rétegei. A példányok nagyítása 0x. 5

Zalányi kutatásaival egyidőben POKORNÝ 944-es és 95-es munkájában a Csehországban (Morvaország) fekvő Hodonin melletti feltárás miocén korú kagylósrák faunájának rétegtani értékelését végezte el. Ez a munka volt az alapja KOLLMAN 960-as és KRSTIČ 985-ös művének, melyben létrehozták a ma is legszélesebb körben alkalmazott neogén ostracodákon alapuló biosztratigráfiai tagolást. Azt lehet mondani viszont, hogy a pannóniai kagylósrák taxonómia két alappillérének Krstič és Sokač párhuzamos munkássága tekinthető. Számos publikációjuk jelent meg a témában a 60-as évektől kezdődően. Krstič az új fajok leírása mellett, biosztratigráfiai és paleoökológiai értékelést is végzett (KRSTIČ, 97a, 97b, 975a, 990). Rendszerező jellegű cikkeiben Belgrád környéki lelőhelyekről előkerült kagylósrák taxonok leírását közölte. A példányokat részben áteső fényben készült mikroszkópos képekkel illetve pásztázó elektronmikroszkópos felvételekkel dokumentálta. Publikációban a Pseudocythere, Pontoleberis, Stanchevia, Xestoleberis, Stenocypria, Loxoconcha az Amnicythere, a Cytherideis, a Hungarocypris, a Candona és a Semicytherura genusokba tartozó taxonok vizsgálatával foglalkozott (KRSTIČ, 966, 967, 968, 970, 97c, 97; 97; 975b, 976, 980a, 98). Emellett rétegtani kérdésekkel is foglalkozott a Chronostratigraphie und Neostratotypen sorozatban a Belgrád környéki pannóniai korú ostracoda faunával kapcsolatban összegezve eddigi kutatásait (KRSTIČ, 985). Krstič munkásságával egyidőben Sokač horvátországi pannóniai lelőhelyek ostracoda együtteseinek rendszertani leírásával és biosztratigráfájával foglalkozott (pl. SOKAČ, 967, 97, 990). A feldolgozott horvátországi fiatalabb pannóniai, azaz pontusi lelőhelyek ostracoda faunái alapján részletes biosztratigráfiai zonációt dolgozott ki (lsd. 0. melléklet). A 60-as években Magyarországon Széles foglalkozott neogén korú rétegek kagylósrák faunáinak vizsgálatával az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Kutató Laboratóriumában. 96-ban írt munkájában a Duna-Tisza közén mélyült fúrásokból szarmata és pannóniai korú alakokat sorolt fel. Részletes leírást készített a Kecskemét-. számú, a Lajoskomárom-. számú és a Tengelic-. számú fúrások neogén kagylósrák faunáiról, és a példányokat rajzos ábrákkal dokumentálta (SZÉLES, 977; JÁMBOR, 987; SZÉLES, 98). Napjainkban Magyarországon pannóniai korú kagylósrákok kutatásával Szurominé Korecz foglalkozik. 989-ben Szurominé Korecz újra feldolgozta ZALÁNYI (959a) után a tihanyi Fehérpart pannóniai képződményeinek kagylósrák faunáját. 6

A határozásán és ábrázolásán felül biosztratigráfiai és paleoökológiai értékelést is készített (NAGY-BODOR & SZUROMINÉ KORECZ, 989). SZUROMINÉ KORECZ (99) A DK- Dunántúli pannóniai s.l. ostracoda fauna vizsgálatának eredményei című doktori értekezésében 6 fúrás anyagát dolgozta fel (Nagyharsány-., Magyarbóly-., Nagykozár-., Máriakéménd-., Paks-. és Paks-4. számú fúrások). A modern taxonómiai feldolgozáson túl, rétegtani, paleoökológia és biosztratigráfiai értékelést is végzett. A vizsgált rétegekből 6 taxont határozott meg, ezek közül 50 taxonról pásztázó elektronmikroszkópos felvételek készültek (SZUROMINÉ KORECZ, 99). 00-es munkájában az Endrődi Formáció Tótkomlósi Mészmárga Tagozata korának tisztázásával kapcsolatban a Battonyapusztaföldvári-hátság területén mélyített fúrások ostracoda faunáját vizsgálta (MAGYAR et al., 00). Majd 004-ben a Hódmezővásárhely közelében mélyült Hód-. számú fúrás rétegeinek mikropaleontológiai vizsgálata új eredményeket hozott a földtani kutatásokban. Magyarország addig mélyült legmélyebb fúrásának addig badenibe, illetve szarmatába sorolt rétegeiről kiderült a kagylósrák és dinoflagelláta vizsgálatok alapján, hogy mind a pannóniai emelet Hemicytheria tenuistriata és Spiniferites paradoxus zónáiba tartoznak (SZUROMINÉ KORECZ et al., 004). Az egykori Pannon-tó egyéb területeiről pannóniai korú ostracodák vizsgálatával Gross, Olteanu, Pipík, Wanek és Kovács foglalkozik most, akik jelentős hangsúlyt fordítanak a rétegtani és a paleoökológiai értelmezésre. Pipík Szlovákia területén a Turiec- és a Dunamedence pannóniai korú rétegeinek kagylósrák együtteseit vizsgálta (PIPÍK, 998; 007; PIPÍK & BODERGAT, 007). Ezekben a munkákban a taxonómiai vizsgálatokon túl a kagylósrák együttesek alapján a tó sótartalmának változásaira is következtetéseket vont le (PIPÍK, 998; PIPÍK & BODERGAT, 007). PIPÍK (007) munkájában egy genus, Tyrrhenocythere filogenetikai kapcsolatait taglalta. GROSS (004, 008) a Stájer-medence pannóniai korú kagylósrák faunáit dolgozta fel. A határozáson, leíráson és ábrázoláson túl, főként a taxonok környezetjelző szerepével foglalkozott. 008-as munkájában munkatársaival csak a Cyprideis genust vizsgálta, hogy a sótartalom változása hogyanbefolyásolja a vázmorfológiát (GROSS et al., 008). Olteanu már az 980-as évektől publikált romániai lelőhelyek pannóniai korú kagylósrák faunáiról. Munkáiban a részletes leírások mellett biosztratigráfiai és filogenetikai kérdéseket is taglal. (OLTEANU, 986; 989a; 00, 0). 7

Az Erdélyi-medence területén található pannóniai korú kagylósrákokat Wanek és Kovács munkái alapján ismerhetjük meg. WANEK (99 ab) nevéhez fűződik az Erdélyimedence szarmata és pannóniai kagylósrák faunájának biosztratigráfiai tagolása, amit fúrási anyagok együttesei alapján állított fel. Ezt a munkát egészítette ki Kovács 00-ben nyolc, majd 06-ban még hét erdélyi lelőhely kagylósrák faunájának ősföldrajzi és paleoökológiai értékelésével (KOVÁCS, 00; 06)... A Pannon-medence és környékének pannóniai korú kagylósrák faunáján alapuló biosztratigráfia kutatástörténeti áttekintése A pannóniai ostracoda zonáció kidolgozásának kezdetei olajipari kutatásokhoz kötődnek. Fahrion 94-es munkájában formacsoportokba rendezte a Bécsi-medence pannóniai korú kagylósrákjait, és a rétegtani értékelést erre alapozva végezte el (FAHRION, 94). Majd ezt követően Pokorny átdolgozta Fahrion munkáját, és a Bécsi-medence pannóniai korú üledékeiben 4 szintet (α-δ) különített el (0. melléklet; POKORNY, 944). Ezt a tagolást Kollmann tovább finomította, és a létrehozott 8 zónát (A-H) korrelálta Papp 95-ben kidolgozott molluszka zónációval (0. melléklet; KOLLMANN, 960; PAPP, 95). Jiřiček (98, 985) munkáiban továbbfejlesztette a Bécsi-medencére kidolgozott tagolást kiterjesztve a Pannon-medence pannóniai rétegsoraira is. Partszegélyi (bécsi) és medencebeli (magyarországi) biofácieseket különített el (0. melléklet; JIŘIČEK, 98; 985). A Pannon-medence üledékeire az egykori Jugoszlávia területén Sokač és Krstič közel egyidőben dolgozták ki a pannóniai s. str. és pontusi emeletek kagylósrák zonációját elsősorban felszíni feltárások sűrűn begyűjtött mintáinak feldolgozása alapján. Sokač a kidolgozott biosztratigráfiai zonációt horvátországi főként a Medvednica-hegység területére eső lelőhelyek pannóniai korú ostracoda faunájának rétegtani elterjedése alapján készítette el (0. melléklet; SOKAČ, 97, 990). A pontusi emelet idősebb szakaszát a Hemicytheria prisca zónába sorolta az együttesekben előforduló legjellegzetesebb faj alapján, míg a fiatalabb pontusi képződményeket a névadó fosszília gyakorisága alapján alzónára osztotta (SOKAČ, 990). Krstič is kidolgozott egy másik biosztratigráfiai beosztást szerbiai mintákat vizsgálva POKORNY (944) és KOLLMANN (960) munkáira támaszkodva (0. melléklet). A pannóniai s. str. (szlavóniai és szerbiai) rétegekben együttesen 8 zónát különített el. 8

A 8 zónán belül az alsó 5 zóna üledékeit partszegélyi és medence fáciesre osztotta (KRSTIČ, 985). Krstič 97-es és 990-es munkájában a pontusi képződmények kétosztatúságát dolgozta ki (KRSTIČ, 97a, 990). A Pannon-medence magyarországi üledékeit Zalányi próbálta elsőként felosztani neogén kagylósrákok rétegtani értékelése segítségével. Kezdetben, a Tisztaberek-. számú fúrás által feltárt neogén képződményeket a kagylósrák fauna alapján részre tagolta (szarmata felső szintje, alsó-pannóniai alsó szintje és alsó-pannóniai felső szintje) (0. melléklet; ZALÁNYI, 944). Majd A magyarországi kagylósrák-, ostracoda-faunák rétegtani értékelése című 954, 959a-es műveiben számos alföldi, dunántúli terület neogén fúrási anyagaiból közöl faunalistákat, melyek alapján a pannóniai emeleten belül alsó- és felsőpannóniai alemeletbe sorolja a vizsgált képződményeket. Továbbá megállapítja, hogy az alsópannóniai képződményekben a Cyprideis, Amplocypris és Loxoconcha, míg a felsőpannóniaiban a Paracypria (=Caspiolla) és a Paracypris (=Thaminocypris) genusok uralkodóak (ZALÁNYI, 954; 959a). Később SZÉLES (98) állított fel ostracoda biozónákat duna-tisza közi szarmata és pannóniai fúrási rétegsorok mikrofaunáját vizsgálva, de ő a rétegtani értékelésnél a Keleti-Paratethysre jellemző emelet beosztást alkalmazta.. Megfigyelései alapján az kora-pannóniai alsóbb rétegeiben az Amplocyprisek és a Hungarocyprisek dominánsak, a felsőbb rétegekben pedig a Cyprideis pannonica veszi át a vezető szerepet. A késő-pannóniai képződményekben a Bakunella és a Candona-félék uralkodóak (0. melléklet; SZÉLES, 98). Magyarországi pannóniai lelőhelyek legmodernebb kagylósrákokon alapuló biosztratigráfiai tagolása SZUROMINÉ KORECZ (99) nevéhez fűződik. Kutatásomban én is ezt alkalmaztam. Az általa felállított zonáció hat DK-dunántúli fúrás (Nagyharsány-., Magyarbóly-., Nagykozár-., Máriakéménd-., Paks-. és Paks-4/a. számú fúrások) ostracoda faunájának rétegtani értékelésén, valamint Krstič és Sokač munkásságán alapul (0. melléklet; KRSTIČ, 97, 985, 990; SOKAČ, 97, 990). A Nagykozár-. sz. fúrásban a vizsgált legidősebb pannóniai rétegeket (9-9, m között) a Candona (Candona) cf. postsarmatica KRSTIČ megjelenése alapján a Hemicytheria lőrenthey zónába sorolta. 9

A Nagykozár-. sz. fúrás 44-65,5 m közötti és a Máriakéménd-. sz. fúrás 70,-7,8 m közötti szakaszában a zónajelző faj hiánya ellenére a kagylósrák együttes (pl. Amplocypris ex. gr. recta, Candona (Reticulocandona) reticulata és Candona (Caspiolla) praebalcanica) alapján a vizsgált rétegek az Amplocypris abscissa zónába tartoznak. A Hemicytheria croatica zónát csak a máriakéméndi fúrásból (50-7,8 m) lehetett kimutatni a faunaösszetétel alapján. A csak a pontusi sensu KRSTIČ (990) emeletre korlátozódó Candona (Sinegubiella) sublabiata és Amplocypris nonreticulata fajok megjelenése alapján húzható meg a pannóniai s. str. és a pontusi emeletek határa, és ezek definiálják a Szurominé Korecz által elkülönített Sinegubiella sublabiata-amplocypris nonreticulata zóna alsó határát is. A zónára jellemző a Candona (Serbiella) sagittosa és a Candona (Typhlocyprella) lineocypriformis KRSTIČ fajok együttes megjelenése is, ami eltér KRISTIČ (985) munkájában kidolgozott zónációtól, hiszen a két faj rétegtani elterjedése alapján felállított zónát ő a pannóniai idősebb szakaszára tette ( pannóniai s.str. felső részére). A faunára továbbá jellemzőek a KRISTIČ (985) Candona (Serbiella) sagittosa zónájában gyakori fajok is: C. (Serbiella) sagittosa, C. (Caspiolla) praebalcanica, Hemicytheria reticulata SOKAČ és Candona (Zalanyiella) buchii KRISTIČ.A zónát ki tudta mutatni a Máriakéménd-. sz. (-50 m), a Nagykozár-. sz. (0-,4 m), Nagyharsány. sz. (4,-7, m), a Paks-. sz. (9-585 m) és a Paks-4/a. sz. (4,9-5,9 m) fúrások pannóniai rétegsoraiban. A legfiatalabb pannóniai kagylósrák zónát a felső-pontusi sensu KRSTIČ (990) alemelettől ismert Candona (Serbiella) hastata, Candona (Lineocypris branka, Candona (Bakunella) dorsoarcuata és a Candona (Thaminocypris) pontica megjelenése alapján tudta elkülöníteni és a Bakunella dorsoarcuata-thaminocypris pontica együttes zóna nevet adta neki. A zónát a következő fúrásokból sikerült kimutatnia: Nagykozár-. sz. (6-87 m), Nagyharsány-. sz. (4,-7, m), Magyarbóly-. sz. (9,-85, m), Paks-. sz. (7,-9 m) és Paks-4/a. sz. (58,6-4,9 m) fúrások. 0

. Módszertan.. A dél-dunántúli pannóniai képződmények mikrofosszília vizsgálatának előkészítése Kutatásom során egy felszíni feltárás, a danitzpusztai homokbánya, és négy Paks környéki magfúrás (PAET-6.,PAET-7., PAET-0. és PAET-5. számú) kagylósrák ősmaradvány anyagát dolgoztam fel. Figyelembe véve a litológiai változásokat a danitzpusztai feltárás esetében összesen 0, a PAET-6. számú fúrásból 6, a PAET-7. számú fúrásból 54, a PAET-0. számú fúrásból 78 és a PAET-5. számú fúrásból pedig rétegből vett minta őslénytani elemzése történt meg. Összesen 44 minta tartalamazott kagylósrák fosszíliákat, a többi faunamentes volt. A Paks környéki fúrások esetén a Mecsekérc Zrt. raktárában a mintázás során 8 db minta lett begyűjtve zárható mintagyűjtő zacskókba, melyekre dokumentáltuk az adott fúrás sorszámát, hogy melyik rétegből, milyen méterközből vettük ki a mintát, és hogy milyen őslénytani vizsgálatra szántuk a mintát (mikrofauna, palinológia, gerinces és molluszka). Ugyanezeket az adatokat jegyzőkönyvbe vittük, és a bevitt adatok mellett az adott mintának a tömegét és a kőzetleírását is dokumentáltuk (.-4. melléklet). PAET-6. és a PAET-7. számú fúrások és a danitzpusztai feltárás rétegoszlopát Sztanó Orsolya készítette el. A vizsgált a danitzpusztai rétegsor keményebb mészmárga, agyag és laza homokos; paksi rétegsorok pedig általában laza, aleuritos, márgás, homokos képződményekből álltak. A vizsgált rétegsorokból a fosszília vázakvizes iszapolással kinyerhetők voltak. A 44 kiiszapolt mintát a későbbiekben sziták segítségével három frakcióra (<0, mm, 0,- mm és > mm) bontottam, és zárható mintagyűjtő zacskókba tettem. A kiválogatás során a mintákból a kagylósrákok mellett, házas amőba, áthalmozott foraminifera, halfog, halcsigolya, garatfog, csövescsontok, otolithok, Trichoptera csövek és chara oogoniumok kerültek elő. Következő lépésként a taxonómiai vizsgálatokhoz 8 ősmaradványról pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) felvételt készítettem a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában és az ELTE Kőzettani Tanszékén. Fénymikroszkópos felvételeket is készítettem belső fontos határozóbélyegek, a marginális póruscsatorna és az izomhegek részletesebb vizsgálatához.

A paleoökológiai értékeléshez a meghatározott kagylósrák taxonokból mennyiségi analízist készítettem, és ezek százalékos megoszlását az egyes rétegekben grafikonokon ábrázoltam. Ezen grafikonok az 5.-9. mellékletben találhatók. A mennyiségi analízis mellett a taxonok gyakoriságát a rétegsorok mellett ábrázoltam (0.-4. melléklet), valamint a különböző sótartalom viszonyok között előforduló taxonok megoszlásáról grafikonokat készítettem (5.-9. melléklet). A paleoökológiai értékelés során a különböző deltakörnyezetekre jellemző kagylósrák együttesek különbözőségét az alfapaleontológiai vizsgálaton túl egyelőre előzetes kisérleti jelleggel, többváltozós adatelemzési eljárással, azon belül főkomponens elemzéssel (PCA) is megpróbáltam kimutatni (. és 4. melléklet). Ezt az elemzést a PAET-6. és PAET-7. számú fúrások kagylósrák faunáin tudtam elvégezni, mert ezen a fúrások esetében a szedimentológiai jellegzetességek alapján Sztanó elkülönítette a vizsgált rétegek különböző ülepedési környezeteit. A főkomponens analízisnél a bemenő adatokat úgy adtam meg, hogy a különböző delta környezetekben előforduló taxonok egyedszámát a két fúrás esetében egyben kezeltem. A PCA módszer előnye, hogy az adathalmaz dimenzióit csökkentve megtartja a varianciát. Először a legnagyobb variancia hányadot lefedő komponenst keresi, ezt követően a megmaradó varianciát legjobban magyarázó másodikat és így tovább... A dél-dunántúli pannóniai képződményekben lévő Candona genusba tartozó kagylósrákok vázainak Landmark-analízise A taxonómiai vizsgálat során nem csak a hagyományos fény- és pásztázó elektronmikroszkópos fotók segítségével történt a határozás, hanem geometriai morfometriai Landmark-analízist is alkalmaztam Polonkai Bálint munkatársam közreműködésével. A morfometriai vizsgálatokat 68 Candona példányon végeztük el, mivel a Candona-félék alnemzetségekbe és fajokba sorolása alapvetően a váz körvonalának jellemzése alapján történik, ami a hagyományos képalkotási eljárásokkal nem minden esetben különül el megfelelő mértékben. DANIELOPOL 008-as és BALTANÁS et al. 00-as munkái is ezt a témakört dolgozzák fel, melyben az ontogenezis és a környezeti változások hatását vizsgálták a kagylósrák héjakon.

A sajátalak elemzés a relatív görbület értelmezés speciális esetének tekinthető, melyben a landmarkok és a perem koordináták egyaránt szerepelnek, kevert típusú adatmátrixot hozva létre. A Landmark-analízis segítségével az egyes példányokat alaktól függetlenül lehet vizsgálni, mely során a morfológiailag azonos pontok felvétele történik. A Landmark-analízis során az ostracodákról készített pásztázó elektronmikroszkópos képeket elemzésre alkalmas formába alakítottuk. Az elemzéshez szükséges fájlok létrehozása többlépcsős, mert a Morphomatica szoftver sajátságos geometriai morfometriában alkalmazott fájl kiterjesztést (tps) követel meg. Ehhez egy külön szoftverrel (tpsdig) állítottuk elő a szükséges fájlt. A tpsdig program használata előtt szükségünk volt a pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken lévő ostracoda vázak körvonalának körbevágására, amit az Adobe Photoshop képszerkesztő programmal végeztünk el. Ezáltal létrehoztunk egy a váz körvonalán belüli sötét és egy a váz körvonalán kívüli világos térrészt. Ebből a tpsdig program segítségével előállítottuk a körvonalat, amely a két eltérő térrész határfelülete. A körvonalat a programmal digitalizáltuk, így megkaptuk a körvonal koordinátáit. Ezt a SEM által használt méretaránynak megfelelően skáláztuk. Az így létrehozott méretarányos koordinátákat, mint a váz körvonaláról információt hordozó karaktereket elmentettük tps-formátumban, amely már kompatibilis a Morphomatica szoftverrel. A Morphomatica programba a létrehozott megfelelően skálázott és koordinátákkal ellátott körvonalakat tps-be importáltuk. A vizsgálandó tps karaktereket a szoftver körvonalként jeleníti meg, úgy hogy az egyes koordinátákat egy x, y tengelyen helyezi el, és az eredeti fényképekhez képest a két tengely metszéspontját képező centroidhoz tájolja. Így a körvonalak elemzése a fényképi beállítástól függetlenül egységes tájolással történik. Ezután az elemzésben fontosnak ítélt, azaz karakterisztikus körvonalrészeket megjelöltük, vagyis elhelyeztük a landmark pontokat (4. ábra, BRAUNEIS et al., 008).

4.ábra: A karakterisztikus körvonalrészek megjelölése, azaz a landmark pontok elhelyezése. Ezután a landmark pontok kezelése során klaszteranalízist futtatunk le. A klaszterezés egy adathalmaz csoportosító eljárás, mely során megadott szempontok (landmark pontok) alapján homogenizáljuk, azaz csoportosítjuk az adatokat, jelen esetben a körvonalak által képzett területek egymáshoz viszonyított helyzete alapján. A Past programban a klaszteranalízis során a Ward algoritmust alkalmaztuk. A Ward egy olyan agglomeratív (összevonáson alapuló) eljárás, ami azokat a klasztereket vonja össze, amelyek esetében a legkisebb a belső szórásnégyzet növekedése (PODANI, 997). A módszer segítségével ki tudjuk fejezni azokat az apró körvonalbeli különbségeket, amiket feltehetően az ontogenetikus változások hoznak létre, de a taxonómia nem egyöntetűen különíti el őket. A módszer segítséget nyújthat a pannóniai korú endemikus Candona-félék problematikus rendszertanának rendezéséhez. A pontosabb határozás pedig elősegíti mind a biosztratigráfiai és a paleoökológiai értékelést is. 4

4. Földtani háttér 4.. A Pannon-tó kialakulása és fejlődéstörténetének rövid összefoglalása Az Alpok és a Kárpátok által közrefogott Pannon-medence szerkezet-fejlődését a kora- és középső-miocén folyamán (kb. 8- millió év között) extenzió jellemezte (szinrift fázis), majd ezt követően egy nyugodt posztrift termális süllyedési fázis (HORVÁTH et al., 006; ROYDEN & Horváth, 0). A középső-miocén végére (,6 millió év) tehető a Középső-Paratethys végleges izolációja is, melynek eredményeképpen létrejött a brakkvízű (0-5 ) Pannon-tó (KÁZMÉR, 990; MAGYAR et al., 999; MAGYAR, 00). A tó a következő 7 millió évben fokozatosan feltöltődött az uralkodóan északnyugati és északkeleti irányból érkező deltarendszereknek köszönhetően (POGÁCSÁS et al., 988; JUHÁSZ, 998; MAGYAR et al., 0; 5. ábra). A nyílt vízi környezetet először északon, majd dél felé haladva deltasíkság, majd alluviális síkság váltotta fel (JUHÁSZ & MAGYAR, 99). A Pannon-tó fejlődéstörténetét ezalapján három fő szakaszra bonthatjuk, melyet jól reprezentál a Magyar és munkatársai (999) által készített nyolc ősföldrajzi térképből álló sorozat, ami a Pannonmedence vízzel borítottságát mutatja be a szarmatától a pliocénig (6. ábra). A térképek elsősorban különböző puhatestű-, dinoflagellata fajok és az általuk kijelölt biozónák elterjedésén alapulnak kiegészítve a szedimentológiai illetve szeizmikus eredményekkel. MAGYAR és munkatársai (999) a térkép készítésekor a szublitorális puhatestűeket vették figyelembe, mert ezek összevethetők voltak a mikroplankton zónákkal. A kezdeti, transzgresszív időszakban a biokronok vége, míg a regresszív időszakban a biokron kezdete, vagyis az adott fosszília legkorábbi előfordulása alapján datálták a térképeket. Ezeket az ősföldrajzi rekonstrukciókat tovább pontosították az új kutatási eredmények, például a rétegtani felbontás javulása (MAGYAR et al., 007). Az első szakaszban a Pannon-tó egy tektonikai okokra visszavezethető vízszintcsökkenéshez, egy kezdeti visszahúzódó fázishoz köthetően véglegesen lefűződött a Paratethysről a szarmata végén (MAGYAR et al., 999; MAGYAR, 00). A Pannon-tó kezdetben egy többé- kevésbé kiegyenlített térszínt borított, mivel a kora-szarmatában még intenzíven süllyedő peremi medencék (Bécsi-, Stájer- Kárpátaljai- és Erdélyi-medence) süllyedése lelassult. A periferikus medencéket sekélyvíz borította, vagy szárazra kerülhettek hasonlóan a Pannon-medence központi részéhez (MAGYAR et al., 999; MAGYAR, 00). 5

Az új kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy keleti irányban a Pannon-tó ebben a korai szakaszában jóval kiterjedtebb volt, mint az a 6b. térképen látható. Az Erdélyi-medencében mélyvízi üledékképződés folyt a szarmata pannóniai határon (KRÉZSEK & FILIPESCU, 005). A második fázisban (,6-9,5 Ma) relatív vízszint emelkedés során a tó a Pannonmedence egyre nagyobb területét árasztotta el a medence termális süllyedésének, a csapadékosabb klímának és az édesvíz befolyásnak köszönhetően. Biosztratigráfiai és szeizmikus kutatások alapján legnagyobb kiterjedését 9,5 millió évnél érte el, ami a mélymedencék kialakulásához vezetett (MAGYAR et al., 999; MAGYAR, 00). A harmadik fázist (9,5-5, Ma) a tó északnyugati és északkeleti irányból való feltöltődése jellemzi. Az Ős-Duna deltája elsőként a Bécsi-medencében épült ki, majd kb. 0 millió évvel ezelőtt elérte a Kisalföld/Duna-medencét a progradáció (MAGYAR et al., 0). Az ÉNy-i progradáció következtében 6,5 millió évvel ezelőtt szinte teljesen feltöltődött a tómedence Ny-i része az Alpokból és a Nyugati-Kárpátokból érkező üledékekkel; míg ÉK felől a feltöltődés sokkal lassabb ütemű volt. Utóbbi esetben az üledékek forrásai az Északkeleti- és Keleti-Kárpátok voltak. A tó fennállása alatt a folyók nagymértékben az északi partvidék fejlődését befolyásolták, mivel észak felől progradált a partvonal, így a déli partvonal kevéssé változott a kisebb mértékű terrigén behordás miatt. A regresszió által lecsökkent tó területét időről-időre kisebb elöntési események érték el, ami valószínűleg klimatikus okokra vezethető vissza (SZTANÓ & MAGYAR, 007; SZTANÓ et al., 0; TÖRŐ et al., 0). A térképsorozat utolsó részletén látható, hogy a kora-pliocén végére befejeződő feltöltődés utolsó fázisa a Dráva-menti területekre tehető (MAGYAR et al., 0; 5. és 6h. ábra). 6

5. ábra A szeizmikus szelvényeken azonosított selfperem progradációjának útvonala a Pannon-medence feltöltődése során (MAGYAR et al., 0). 7

6. ábra A Pannon-tó fejlődéstörténetét bemutató ősföldrajzi térképsorozat a középső- miocén végétől a kora-pliocénig (MAGYAR et al., 999). 8

4.. A vizsgált területek földtani felépítése A Pannon-tó üledékképződési környezeteit a tómedence morfológiája és a bentonikus élővilága alapján tudjuk osztályozni. A medence morfológiáját jól tükrözi a felső-miocén magyarországi litosztratigráfiai beosztása. Ez alapján a vizsgált területen a mélymedencékre és vízborította aljzatmagaslatokra jellemző üledékeket az Endrődi Formációba lehetett besorolni, mely a Tótkomlósi és Nagykörűi Tagozatból áll. A különböző tagozatok elkülönítése a pelágikus karbonát és a szuszpenzióban szállított szárazföldi hordalék arányától függ (7. ábra; JUHÁSZ, 998; SZTANÓ et al., 0). A medence lejtőjét a szeizmikus felvételeken ferde reflexiók ( klinoformok ) alapján lehet legpontosabban felismerni. Ez főleg agyagos, aleuritos üledékekből áll. Ezt nevezzük Algyői Formációnak (7. ábra; JUHÁSZ, 998). 7. ábra A Pannon-medence magyarországi részének üledékfelhalmozódási modellje JUHÁSZ 998 alapján (VISNOVITZ, 05). 9

A szeizmikus szelvényeken párhuzamos reflexiókként jelennek meg a selfen lerakódott üledékek. Ezek magukban foglalják a delta környezetben képződött üledékeket (Újfalui Formáció) és a folyóvízi üledékeket (Zagyvai Formáció) (7. ábra; JUHÁSZ, 998, SZTANÓ et al., 0; SZTANÓ & MAGYAR, 007). A Paks környéki pannóniai képződmények kutatása 969-ben a Tengelic-. számú vízkutató fúrással kezdődött, amely a csekély magkihozatal miatt nem szolgáltatott elegendő információt a kutatók számára. Majd a kutatások a Tengelic-. számú fúrással folytatódtak, melynek célja a Dunántúli-középhegység és a Mecsek-hegység közötti neogén képződmények feltárása volt (NÉMEDI, 986). Mind a két fúrás pannóniai sorozataiban D-DK-re irányuló feltolódásokra utaló szerkezeti formákat lehetett megfigyelni. A terület földtani felépítéséről további információt az 979-ben mélyült Paks-. számú szerkezetkutató fúrás szolgáltatott, melyet 985-ben a Paksi Atomerőmű bővítése miatt mélyített négy fúrás követett, köztük a Paks-. és Paks-4/a. számú fúrásokkal, melyek kagylósrák faunáját SZUROMINÉ KORECZ (99) dolgozta fel doktori értekezésében. A harántolt képződmények földtani leírását és litosztratigráfiai egységekbe sorolását Chikán és Jámbor készítette el. Mindkét fúrás esetén az idősebb pannóniai rétegeket hagyományosan a Peremartoni Főcsoportba sorolták, ami megfeleltethető az Endrődi, Szolnoki és Algyői Formációknak. A fiatalabb rétegeket pedig a Dunántúli Formációcsoportba, és ezen belül is a Somlói, Tihanyi és Toronyi Formációkba osztották (CHIKÁN et al., 987; SZUROMINÉ KORECZ, 99). A Somlói és Tihanyi Formációk keletkezésüket tekintve az Újfalui Formáció részének is tekinthetők (SZTANÓ et al., 0). A vizsgált PAET-6., -7., -0. és -5. számú fúrásokban a pannóniai sorozat szürke aleurit, agyagmárga, márga és homok rétegek váltakozásából épül fel (0.-. melléklet). A PAET-6. számú fúrás esetén az idősebb rétegek az Endrődi Formációba, míg a fiatalabb rétegek a delta környezetet jelző Újfalui Formációba tartoznak. A PAET-7. és -0. számú fúrás esetén szintén megvan a nyílt vizet jelző Endrődi Formáció, a delta környezetben lerakódott Újfalui Formáció, és szeizmikus adatok alapján feltételezhetően a kettő között egy csekély vastagságban az Algyői Formáció is kifejlődhetett. A PAET-5. számú fúrás rétegei az Endrődi Formációba tartoznak. 0

A Pécs keleti peremén található pannóniai korú lelőhely, a danitzpusztai homokbánya főként mészmárgából, agyagmárgából és meszes homokból álló rétegei (Endrődi Formáció) az áthalmozott középső- és felső-miocén tengeri és szárazföldi gerinces maradványokat tartalmazó sárga limonitos homok alatt helyezkednek el. A fiatalabb pannóniai homokösszlet konkordánsan települ, és az aleurit és a homok rétegek gyakoribbá válásával fejlődik ki a vizsgált idősebb pannóniai márgás rétegsorból. A vizsgált rétegek a bánya északi falán függőleges átbuktatott helyzetben tanulmányozhatóak, és a puhatestűek alapján a Lymnocardium schedelianum biozónába sorolhatóak, kb. 0- millió évesek (8. ábra, SEBE et al. 05). KONRÁD & SEBE (00, 0) munkája alapján jelenleg a rétegdőlés az északias, 50-0/0-0 dőlésű átbuktatott alsó-pannóniai márgarétegektől dél felé, a rétegsorban fölfelé haladva a függőleges körüli kora-késő-pannóniai határon keresztül fokozatosan 0-5 -ra csökken.

8. ábra A danitzpusztai feltárás helyszínrajza és vizsgált képződményei a mintavételi helyek feltüntetésével. (módosítva KAZÁR, 00 alapján, fotó:sebe Krisztina).

5. Rendszertani rész A kagylósrákok rendszertani besorolása HARTMANN & PURI (975) munkája alapján készült. A fejezetbe csak a faj szinten meghatározott illetve szinte faj szinten (confer és ex group) taxonok kerültek be. A rétegtani elterjedésnél az időegységeket a publikációkban közöltek alapján adtam meg, mert nem volt mindig egyértelmű, hogy a pannóniai emeletet például milyen értelemben használják az egyes szerzők. Phylum Arthropoda SIEBOLD & STANNIUS, 845 Subphylum Crustacea PENNANT, 777 Class Ostracoda LATREILLE, 80 Ordo Podocopida MÜLLER, 894 Subordo Podocopa SARS, 866 Familia Cytherideidae SARS, 95 Subfamilia Cytherideinae SARS, 95 Genus Cyprideis JONES, 857 Cyprideis (Cyprideis) agrigentina DECIMA, 964 T.. Fig.. 976. Cyprideis agrigentina DECIMA VISMARA SHILLING et al., p. 9, figs.-.5. 979. Cyprideis (Cyprideis) agrigentina DECIMA, 964 BASSIOUNI, pp. 0-04, pl., figs -4. 988. Cyprideis agrigentina DECIMA DE DECKKER et al., p. 54. 990. Cyprideis (Cyprideis) agrigentina DECIMA, 964 MOSTAFAWI, p. 68, pl., fig.. 999. Cyprideis agrigentina DECIMA GLIOZZI, p. 0, pl. figs e-h; pl. 4, figs a-c, e. 007. Cyprideis agrigentina DECIMA COSENTINO, pl. 5, fig. 6. 008. Cyprideis agrigentina DECIMA BOSSIO et al., pl., fig. 7. 00. Cyprideis agrigentina DECIMA GUERRA-MERCHÁN, fig. 5/A. 0. Cyprideis agrigentina FARANDA et al., fig. 7 (r). 0. Cyprideis agrigentina DECIMA MAS, fig. 6. 05. Cyprideis agrigentina DECIMA GROSSI et al., fig..

Anyag: PAET-6 (8 db félteknő) Méret: L= 84 μm, H= 477 μm Elterjedés: messinai: Spanyolország (GUERRA-MERCHÁN, 00), Olaszország (BOSSIO et al, 008; GLIOZZI, 999), Mallorca (MAS, 0), Szicília (GROSSI et al. 05), Görögország (COSENTINO, 007; MOSTAFAWI, 990), Korfu (VISMARA SHILLING et al., 976), Törökország (BASSIOUNI, 979; FARANDA et al., 0), Ausztrália (DE DECKKER et al.,988) Cyprideis ex gr. heterostigma POKORNY, 95 T.. Figs -4. Anyag: PAET-6 (9 db félteknő), PAET-7 (56 db félteknő), PAET-0 (9 db félteknő), PAET-5 ( db), Danitzpuszta (56 db félteknő db kettősteknő) Méret: L= 0 μm, H=66 μm Megjegyzés: Egyes példányoknál a teknő anterodorzális részének kiemelkedése jelentősebb, míg másoknál enyhébb. Nehezen eldönthető, hogy ez intraspecifikus variáció, vagy fajszintű elkülönítő bélyeg. Cyprideis seminulum (REUSS, 850) T.. Figs 5-6. 850. Cytherina seminulum n. sp. REUSS, p. 59, pl. 9, fig. 5. 960. Cyprideis seminulum (REUSS) KOLLMANN, p. 7, pl. 6, figs 6-. 966. Cyprideis aff. seminulum (REUSS) STANCHEVA, p. 7, pl., fig. 7. 968. Cyprideis (Cyprideis) cf. seminulum (REUSS) KRSTIČ, p., pl., figs -5. 969. Cyprideis seminulum (REUSS) MAXIM & CHINTOAN, p. 80, pl., figs 9-0. 977. Cyprideis seminulum (REUSS) SZÉLES, pl., figs 7-8. 979. Cyprideis (Cyprideis) seminulum (REUSS, 850) BASSIOUNI, pp. 9-9. 979. Cyprideis (Cyprideis) seminulum seminulum (REUSS, 850) BASSIOUNI, p. 9, pl., figs -6. 98. Cyprideis seminulum REUSS, 850 SZÉLES, p. 48, pl. 9, figs -5. 985. Cyprideis seminulum (REUSS, 850) JIŘIČEK, p. 400, pl. 54, figs 0-, 5. 989. Cyprideis seminulum (REUSS) NAGY-BODOR & SZUROMINÉ KORECZ, pl. 4, figs -4. 99. Cyprideis (Cyprideis) seminulum (REUSS, 850)- SZUROMINÉ KORECZ, pp. 0-0, pl. 5, figs 6-7. 4

996. Cyprideis cf. seminulum (REUSS) ÜNAL, p. 0, 04, pl. 4, figs 6-7, pl. 0, figs 6-7. 998. Cyprideis seminulum (REUSS) PIPÍK, pl., fig.. 999. Cyprideis seminulum (REUSS) ŞAFAK et al., pl., figs -. 00. Cyprideis seminulum (REUSS) TUNOĞLU & ÜNAL, p. 74, pl., figs 6-7. 00. Cyprideis seminulum (REUSS) DARBAŞ, pl., fig. 4. 06. Cyprideis seminulum (REUSS) ŞAFAK, pl., figs 7-8. Anyag: PAET-6 (7 db félteknő), PAET-7 ( db félteknő) Méret: L= 84 μm, H= 46 μm Elterjedés: pannóniai: Tengelic, Paks, Tihany-Fehérpart, Magyarország (SZÉLES, 977, 98; SZUROMINÉ KORECZ, 99; NAGY-BODOR & SZUROMINÉ KORECZ, 989); Bécsi-medence (JIŘIČEK, 985; KOLLMANN, 960, PIPÍK et al, 998); Törökország (ŞAFAK, 06; ŞAFAK et al., 999; ÜNAL, 996); pannóniai-pontusi: Törökország (BASSIOUNI, 979, TUNOĞLU & ÜNAL, 00); messinai: Törökország (DARBAŞ, 00); pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 968); Románia (MAXIM & CHINTOAN, 969); pliocén: Bulgária (STANCHEVA, 966) Familia Hemicytheridae PURI, 95 Subfamilia Hemicytherinae PURI, 95 Genus Hemicytheria POKORNY, 95 Hemicytheria tenustriata (MÉHES, 908) T.. Fig. 7. 908. Cythereis tenuistriata n. sp. MÉHES, pp. 559-56, text-figs 5-0. 985. Graptocythere (Hemicytheria) tenuistriata (MÉHES) KRSTIČ, pl., fig. 5. 0. Hemicytheria tenuistriata (MEHES) OLTEANU, pl. 6, fig. 8. 0. Hemicytheria tenuistriata (MÉHES) TER BORGH et al., pl. 8, fig. 5. Anyag: Danitzpuszta ( db félteknő) Méret: L= 99 μm H= 47 μm Elterjedés: alsó-pannóniai: Sopron, Magyarország (MÉHES, 908), pannóniai: Szerbia (KRSTIČ, 985; TER BORGH et al., 0); Románia (OLTEANU, 0() 5

Hemicytheria cf. josephinae (ZALÁNYI, 99) T..,. Figs 8., -. 99. Cythereis josephinae n. sp. ZALÁNYI, pp. 8-8, pl. 4, figs -9. 96. Heterocythereis (Hemicytheria) josephinae (ZALÁNYI) KRSTIČ, p. 06. 97. Hemicytheria josephinae (ZALÁNYI) KRSTIČ, p. 77, pl., figs 4-6. 99. Hemicytheria josephinae (ZALÁNYI) SZUROMINÉ-KORECZ, pp. 08-09, pl. 7, figs -4. Anyag: PAET-6 (5 db félteknő, db kettősteknő), PAET-7 (0 db félteknő, 7 db kettősteknő), PAET-0 (6 db félteknő, 5 db kettősteknő) Méret: L= 865 μm, H= 480 μm Megjegyzés: Az általam vizsgált példányok posterior peremi része kicsúcsosodóbb, mint a Zalányi által meghatározott Cythereis josephinae holotípusé. Elterjedés: pannóniai: Nagykozár, Nagyharsány, Magyarbóly, Magyarország (SZUROMINÉ- KORECZ, 99); pontusi: Szerbia (ZALÁNYI, 99; KRSTIČ, 96, 97) 6

Familia Candonidae KAUFMANN, 900 Subfamilia Candoninae KAUFMANN, 900 Genus Bakunella SCHNEIDER, 958 Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI, 99) T.. Fig.. 99. Pontocypris dorsoarcuata n. sp. ZALÁNYI, pp. 7-40, figs -. 96. Bacunella dorsoarcuata (ZALANY) AGALAROVA et al., p. 45, pl., figs -5; pl.4. figs -; pl. 6, fig.. 96. Bacunella dorsoarcuata (ZALANY) var. nov. AGALAROVA AGALAROVA et al., p. 46, pl. 4, fig.. 96. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) MANDELSTAM et al., pp. 7-74, pl., figs 6-7. 96. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI, 99) MANDELSTAM & SCHNEIDER, pp. 9-9, pl. 8, fig. 5; pl. 9, figs a, 4a. 965. Bacunella dorsoarcuata (ZALANYI) STANCHEVA, pp. 5-6, pl. 4, fig. 8. 966. Bacunella dorsoarcuata ZAL. HANGANU, pl. 7, fig.. 967. Bacunella dorsoarcuata (ZALANY) AGALAROVA, p. 87, pl., figs -5. 969. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) MAXIM & CHINTOAN, p. 75, pl., fig. 6. 969. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI, 99) GRAMANN, pp. 495-496, pl., fig. 5. 969. Bakunella cf. dorsoarcuata (ZALÁNYI) GRAMANN, p. 496. 97. Bakunella dorsoarcuata balcanica (ZAL.) KRSTIČ, pl. 0, fig.. 97. Bacunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) SOKAČ, pp. 6-64, pl. 9, figs 8-. 974. Bacunella dorsoarcuata (ZAL., 99) HANGANU, pl., figs 6-. 978. Bakunella dorsoarcuata (ZALANYI) OLTEANU, pp. 09, pl. 6, figs -4. 979. Bacunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) PAPAIANOPOL & OLTEANU, pl. 5, fig. 7. 980. Bakunella cf. dorsoarcuata (ZALÁNYI, 99) FREELS, pp. -, pl., figs 0-5. 98. Bacunella dorsoarcuata ZALÁNYI, 99 SZÉLES, p. 4, pl. 4, fig. 7; pl. 5, figs -. 98. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) JIŘIČEK, pl. 8, fig. 48. 990. Bacunella dorsoarcuata ZALÁNYI OLTEANU, pl., figs 4-6. 990. Bacunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) SOKAČ, pl. 6, fig. 6. 990. Candona (Bakunella) dorsoarcuata (ZALANYI) JIŘIČEK & RIHA, pl. 6, fig. 4. 998. Candona (Bakunella) dorsoarcuata (ZALANYI) TUNOĞLU et al, pp. 96-97, pl. 9, figs -, 9, 0; pl. 6, figs -4. 00. Candona (Bakunella) dorsoarcuata (ZALANYI) TUNOĞLU, pp. -. 00. Candona (Bakunella) dorsoarcuata (ZALANYI) TUNOĞLU, p., pl. 6, figs -, 9, 0; pl. 9, figs -4. 7

0. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) OLTEANU, p. 7. 0. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) FLOROIU, pl. 6. 0. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) FLOROIU et al., pp. -. 0. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) STOICA et al., pl., fig. 7. 0. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) PIPÍK et al., pp. 9-94. 0. Bacunella cf. dorsoarcuata (ZALÁNYI) VESEL et al., pp. 4-44. 06. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI) ŞAFAK & KAYA, pp. 6-7, pl., figs -4. Anyag: PAET-6 ( db félteknő), PAET-7 (7 db félteknő), PAET-0 (9 db félteknő) Méret: L= 980 μm H= 760 μm Elterjedés: felső-miocén: Szlovénia (VESEL et al., 0); Törökország (FREELS, 980); felsőmiocén-pontusi: Románia (FLOROIU, 0); Törökország (ŞAFAK & KAYA, 06); pannóniai: Bécsi-medence (JIŘIČEK, 98; JIŘIČEK & RIHA, 99); Tengelic, Magyarország (SZÉLES, 98), Szerbia (ZALÁNYI, 99); Románia (OLTEANU, 978, 990, 0); Törökország (PIPÍK et al, 0); pontusi: Horvátország (SOKAČ, 97, 990); Szerbia (KRSTIČ, 97); Románia (FLOROIU et al., 0; HANGANU, 974; MAXIM & CHINTOAN, 969; PAPAIANOPOL & OLTEANU, 979); Törökország (GRAMANN, 969; TUNOĞLU, 00, 00; TUNOĞLU et al., 998); Azerbajdzsán (MANDELSTAM & SCHNEIDER, 96); pontusi-pliocén: Törökország (AGALAROVA, 967); pliocén: Románia (HANGANU, 966; STOICA et al., 0); Bulgária (STANCHEVA, 965); Türkmenisztán (MANDELSTAM et al, 96), Azerbajdzsán (AGALAROVA et al., 96) Bakunella cf. guriana (LIVENTAL, 99) T.. Fig. 4. 949. Bythocypris guriana (LIVENTAL) SVEJER, pl., fig.. 97. Bakunella cf. guriana (LIV.) KRSTIČ, pl., figs 5-7, 9. Anyag: PAET-0 ( db félteknő) Méret: L= 97 μm H= 50 μm Elterjedés: felső-pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 97; KRSTIČ & STANCHEVA, 990); pliocén: Oroszország (SVEJER, 949) 8

Megjegyzés: A vizsgált példányok dorsalis körvonala háromszögletűbb, mint ami jellemző a Bakunella guriana LIVENTAL fajra, ezért a PAET-0. számú fúrásban jelenlévő egyedek ebbe a fajba való besorolása bizonytalan. Genus Candona BAIRD, 845 Candona (Caspiolla) praebalcanica KRSTIČ, 97 T.. Figs 5-6. 97. Candona (Caspiolla) praebalcanica praebalcanica n. sp. KRSTIČ, pp. -, pl. 7, figs, -4; fig. ; p.7. 985. Candona (Caspiolla) praebalcanica praebalcanica KRSTIČ KRSTIČ, pl., fig.. 985. Candona (Caspiolla) praebalcanica KRSTIČ KRSTIČ, pl., figs 7-8. 990. Candona (Caspiolla) praebalcanica KRSTIČ OLTEANU, pl., fig.. 998. Candona (Caspiolla) praebalcanica KRSTIČ PIPÍK, pl., fig. 7. 06. Candona (Caspiolla) praebalcanica KRSTIČ KOVÁCS et al., pl., figs -4. Anyag: PAET-6 (5 db félteknő), PAET-7 (9 db féltekő, db kettősteknő), PAET-0 (4 db félteknő, db kettősteknő) Méret: L= 944 μm, H= 487 μm Megjegyzés: A vizsgált példányok alaki sajátosságaik alapján könnyen összetéveszthetőek az Amplocypris nemzetség egyes fajaival, ezért kiemelt szerepe van az izomheg elrendeződésének, ami alapján viszont egyértelműen a Candona nemzetségbe sorolhatóak. Elterjedés: pannóniai: Bécsi-medence (PIPÍK et al., 998); Románia (OLTEANU, 990; KOVÁCS et al., 06); pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 97, 985) 9

Candona (Serbiella) sagittosa KRSTIČ, 97 T.. Fig. 7. 97. Candona (Serbiella) sagittosa n. sp. KRSTIČ, pp. 40-4, pl., figs 4-8; pp. 5-6. 97. Candona (Pontoniella) sagittosa KRSTIČ SOKAČ, p. 49, pl., figs 9-4. 980b. Candona (Serbiella) cf. sagittosa KRSTIČ KRSTIČ, p. 49, pl., figs -. 985. Candona (Serbiella) sagittosa KRSTIČ KRSTIČ, pl., fig. 4. 989b. Candona (Pontoniella) sagittosa KRSTIČ OLTEANU, pl., fig. 4. 990. Candona (Serbiella) sagittosa KRSTIČ RUNDIČ, pl., figs 5-6. 99. Candona (Serbiella) sagittosa KRSTIČ RUNDIČ, pl., figs 5-6. Anyag: PAET-6 (5 db félteknő), PAET-7 ( db félteknő), PAET-0 ( db félteknő) Méret: L= 86 μm, H= 0 μm Megjegyzés: A vizsgált példányok alaki bélyegeik, izomheg elrendeződésük és jellegzetes bordás díszítettségük alapján egyértelműen a Serbiella KRSTIČ, 97 alnemzetségbe sorolhatók. Elterjedés: pannóniai: Horvátország (SOKAČ, 97); Románia (OLTEANU, 989b); Szerbia (KRSTIČ, 97, 980b, 985; RUNDIČ, 990, 99) Candona (Hastacandona) longitesta (KRSTIČ, 97) T..,. Figs 8.,. 97. Candona (Hastacandona) longitesta n. sp. KRSTIČ, pp. 5-5, pl. 5, figs 7-0; pl. 4, fig. 8; text figs 6-40. 99. Candona (Hastacandona) longitesta KRSTIČ 97 SZUROMINÉ-KORECZ, p. 8, pl., figs 6-8. Anyag: PAET-0 (8 db félteknő) Méret: L= 998 μm H=500 μm Elterjedés: pannóniai: Paks, Magyarország (SZUROMINÉ-KORECZ, 99); felső-pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 97) 0

Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI, 99) T.. Fig.. 99. Lineocypris trapezoidea n. sp. ZALÁNYI, pp. 4-44, text-fig. (-4.), 9 96. Candona (Lineocypris) trapezoidea ZALÁNYI SZÉLES, pl. 5, fig. 7. 967. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI) SOKAČ pl., fig. 5. 97b. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI) KRSTIČ, p. 75, pl., figs -. 97. Candona (Lineocypris) aff. trapezoidea (ZALÁNYI) OLTEANU, pp. 90-9, pl., fig.. 97. Candona (Lineocypris) trapezoidea ZAL. KRSTIČ, p. 54, pl. 5, fig.. 97. Candona (Thaminocypris) trapezoidalis KRSTIČ, 97 KRSTIČ, pp. 65-66, pl. 0, figs 9-; fig. 50; p.. 97. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI) SOKAČ, p. 56, pl. 5, figs 6-, pl. 4, figs -6. 977. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI) CHINTĂUAN & NICORICI, pp. 8-0, pl., fig.. 98. Candona (Lineocypris) trapezoidea ZALÁNYI, 99 SZÉLES, pp. 40-4, pl., figs -4; pl. 4, fig. ; fig. 6. 990. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI) SOKAČ, pl. 7, figs, 4-5. 007. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI) PIPÍK & BODERGAT, fig.. 0. Candona (Lineocypris) trapezoidea ZALÁNYI OLTEANU, pl. 7, fig.. 06. Candona (Lineocypris) trapezoidea ZALÁNYI, 99 ŞAFAK & KAYA, p. 6. Anyag: PAET-6 (5 db félteknő), PAET-7 (7 db félteknő) Méret: L= 969 μm, H= 558 μm Megjegyzés: A vizsgált példányok alaki sajátosságaik alapján a Typhlocypris VEJDOVSÝ, 88 alnemzetségbe is besorolhatók lennének, de az izomheg elrendeződés egyértelműen a Lineocypris ZALÁNYI, 99 alnemzetségbe való tartozásukat bizonyítja. Elterjedés: pannóniai: Szlovákia (PIPÍK & BODERGAT, 007); Duna-Tisza köze, Tengelic, Magyarország (SZÉLES, 96, 98); Horvátország (SOKAČ, 967, 97, 990); Szerbia (ZALÁNYI, 99), Románia (CHINTĂUAN & NICORICI, 977; OLTEANU, 97, 0); Törökország (ŞAFAK & KAYA, 06); pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 97b, 97)

Candona (Reticulocandona) orientalis (KRSTIČ, 968) T.. Figs -5. 968. Candona (Reticulocypris) orientalis n. sp. KRSTIČ, p. 48, pl., figs 6-9. 990. Candona (Reticulocandona) orientalis KRSTIČ KRSTIČ & STANCHEVA, pl., figs 4-5. 99. Candona (Reticulocandona) orientalis KRSTIČ SZUROMINÉ-KORECZ, p. 0, pl. 4, figs -0. Anyag: PAET-6 ( db félteknő), PAET-7 (9 db félteknő), PAET-0 (0 db félteknő) Méret: L= 05 μm, H= 57 μm Elterjedés: pannóniai: Paks, Magyarország (SZUROMINÉ-KORECZ, 99); felső-pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 968; KRSTIČ & STANCHEVA, 990) Candona (Reticulocandona) reticulata (MÉHES, 908) T.. Fig. 6. 907. Aglaia reticulata n. sp. MÉHES, pp. 44-44, pl., figs 0-4. 96. Candona (Lineocypris) reticulata (MÉHES) SOKAČ, pl., fig. 6. 96. Candona (Lineocypris) reticulata MÉHES SZÉLES, pl. 5, fig. 5. 97. Candona (Lineocypris) reticulata (MEHES) OLTEANU, p. 9, pl., fig.. 97. Candona (Reticulocandona) reticulata (MÉHES) KRSTIČ, pp. 59-60, pl. 7, figs -, 6-7; pl. 4, fig. 7; figs 48-49. 97. Candona (Lineocypris) reticulata (MÉHES) SOKAČ, pp.5-54, pl., figs -6. 980b. Candona (Reticulocandona) reticulata (MÉHES) KRSTIČ, pl., figs 4-6. 98. Candona (Lineocypris) reticulata MÉHES SZÉLES, p. 4, pl. 4, figs, 4-5. 0. Candona (Reticulocandona) reticulata (MEHES) OLTEANU, pl. 9, fig. 4. 0. Reticulocandona reticulata (MÉHES, 907) RUNDIĆ et al., pl. 9, figs 9-0. Anyag: Danitzpuszta (0 db félteknő) Méret: L= 05 μm, H= 57 μm Megjegyzés: Intraspecifikus variációnak tekinthető a posterodorzális perem változékonysága, de mindegyik példánynál megjelenik a jellegzetes hullámos díszítettség. Elterjedés: Pannóniai: Szócsán, Budapest-Kőbánya, Duna-Tisza köze, Tengelic, Magyarország (MÉHES, 907; SZÉLES, 96, 98); Horvátország (SOKAČ, 96, 97); Szerbia (KRSTIČ, 97, 980b; RUNDIĆ et al, 0); Románia (OLTEANU, 97, 0)

Candona (Thaminocypris) alta (ZALÁNYI, 99) T.. Figs 7-8. 99. Paracypris alta n. sp. ZALÁNYI, p. 44-48, text-figs 4-6. 974. Candona (Caspiocypris) alta (ZAL., 99) HANGANU, pl., figs -8; pl., figs 0-. 977. Candona (Thaminocypris) alta (ZALÁNYI) CHINTĂUAN & NICORICI, p. 0, pl., fig. 4. 98. Candona (Caspiocypris) alta ZALÁNYI, 99 SZÉLES, p. 9, pl., figs 7-8, fig. 4. 990. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) SOKAČ, pl., figs 5-8. 99. Candona (Thaminocypris) alta (ZALÁNYI 99) SZUROMINÉ-KORECZ, pp. -, pl. 5, figs -6 cum. syn. 997. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) TONOGLU & GÖKCEN, pl., fig. 6. Anyag: PAET-6 (0 db félteknő), PAET-7 (7 db félteknő, db kettősteknő), PAET-0 (8 db félteknő, db kettősteknő) Méret: L= 880 μm, H= 549 μm Megjegyzés: A vizsgált példányok a jellegzetes négyszögletes alakjuk alapján a Candona genuson belül egyértelműen besorolhatók a Thaminocypris ZALÁNYI, 944 alnemzetségbe. Elterjedés: pannóniai: Tengelic, Paks, Magyarország (SZÉLES, 98; SZUROMINÉ-KORECZ, 99); Szerbia (KRSTIČ, 97); Erdélyi-medence (CHINTĂUAN & NICORICI, 977) pontusi: Szerbia (ZALÁNYI, 99); Horvátország (SOKAČ, 97), Törökország (TUNOGLU & GÖKCEN, 997) Candona (Sinegubiella) rakosiensis (MÉHES, 907) T. 4. Fig.. 907. Aglaia rákosiensis n. sp. MÉHES, pp. 5-54, pl. 6, figs 8-. 97. Candona (Sinegubiella) rakosiensis (MÉHES) KRSTIČ, p. 80, pl. 5, figs 8-, pl. 0, fig.. 97. Candona (Caspiocypris) rakosiensis (MÉHES) SOKAČ, p. 9, pl. 5, figs -. Anyag: Danitzpuszta (4 db félteknő) Méret: L= 440 μm H= 0 μm Elterjedés: pannóniai: Sopron, Budapest-Kőbánya, Magyarország (MÉHES, 907); Horvátország (SOKAČ, 97); Szerbia (KRSTIČ, 97)

Candona (Sinegubiella) sublabiata (KRSTIČ, 97) T. 4. Figs -. 99. Paracypria labiata n. sp. ZALÁNYI, pp. 6-65, pl., fig. 9; figs 7-8. 97b. Candona (Thaminocypris) sublabiata KRSTIČ, 97 KRSTIČ, p. 76, pl., fig. 8. 97. Candona (Sinegubiella) sublabiata KRSTIČ KRSTIČ, p. 78, pl. 4, fig. ; pl. 5, fig. ; figs 59-65. 97. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) SOKAČ, p. 4, pl. 6, figs -7. 974. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI, 99) HANGANU, pl., figs -8; pl., figs 0-. 980. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI, 99) FREELS, pp. 5-6, pl. 4, figs -8. 98. Candona (Caspiocypris) alta ZALÁNYI, 99 SZÉLES, p. 9, pl., figs 7-8; fig. 4. 990. Candona sublabiata KRSTIČ IONESI & CHINTĂUAN, pl., fig. 7. 990. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) SOKAČ, pl., figs 5-8. 99. Candona (Sinegubiella) sublabiata KRSTIČ, 97 SZUROMINÉ-KORECZ, pp. -, pl. 5, figs 9-0. 99. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) NAZIK et al., pl., fig. 8. 99. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) ŞAFAK et al., pl. 4, fig.. 997. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) TONOGLU & GÖKCEN, pl., fig. 6. 005. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) VASILIEV et al. p. 4, pl., fig. 7. 0. Candona (Caspiocypris) ex. gr. alta (ZALÁNYI) FLOROIU et al. pl., fig. 7. 0. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI ŞAFAK, p. 66, pl., figs 4-5. 0. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) STOICA et al., pl., fig.. 06. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) ŞAFAK, pl., fig. 6. 06. Candona (Caspiocypris) alta (ZALÁNYI) ŞAFAK & KAYA, pp. 5-6, pl., figs -7. Anyag: PAET-6 ( db félteknő), PAET-7 (7 db félteknő), PAET-0 (40 db félteknő) Méret: L= 996 μm, H= 544 μm Megjegyzés: A Caspiocypris Mandelstam, 956 alnemzetség KRSTIČ (97) szerint túl heterogén, nem jól definiálható, és a leírtak alapján megfelel a Sinegubiella (leíró, évszám?) alnemzetségnek. Annak ellenére, hogy Zalányi (99) a fajt Paracypria labiata néven írta le, én is Krstičet követve sublabiata fajnevet fogom használni, mivel a vizsgált mintáimban is megtalálható Candona (Thaminocypris) labiata faj miatt névazonosság lépne fel, ha elhagyom az alnemzetség nevet. 4

Elterjedés: szarmata: Románia, Bulgária (IONESI & CHINTĂUAN, 990); felső-miocén: Törökország (FREELS, 980); felső-miocén-pontusi: Románia (FLOROIU, 0); Törökország (ŞAFAK & KAYA, 06); oligocén-miocén: Törökország (ŞAFAK, 06); pannóniai: Tengelic, Nagykozár, Nagyharsány, Paks Magyarország (SZÉLES, 98; SZUROMINÉ-KORECZ, 99); Szerbia (ZALÁNYI, 99); pontusi: Horvátország (SOKAČ, 97, 990); Szerbia (KRSTIČ, 97b, 97); Románia (HANGANU, 974); Törökország (TONOGLU & GÖKCEN, 997); pliocén: Románia (STOICA et al., 0; VASILIEV et al, 005); Törökország (NAZIK et al., 99; ŞAFAK et al.,99); pleisztocén: Svédország (ŞAFAK, 0) Familia Cyprididae BAIRD, 845 Genus Cypria FISCHER, 855 Cypria tocorjescui HANGANU, 96 T. 4. Fig. 4. 96. Cypria tocorjescui n. sp. HANGANU, pp. 577-580, pl., figs 6-7. 965. Cypria tocorjescui HANGANU STANCHEVA, pp. 0-, pl., fig. 5. 966. Cypria tocorjescui HANGANU HANGANU, pl. 7, fig.. 968. Cypria tocorjescui HANGANU KRSTIČ, p. 44, pl., figs -4. 97. Cypria tocorjescui HANGANU SOKAČ, pp. 64-65, pl. 4, figs -4, 7-8. 97. Cypria tocorjescui HANGANU, 96 MALZ & MOAYEDPOUR, pl., fig. 5. 974. Cypria tocorjescui HANGANU, 96 HANGANU, pl., figs -9. 974. Cypria tocorjescui HANGANU, 96 KRSTIČ, p. 7, fig. 6. 975a. Cypria tocorjescui HANGANU KRSTIČ, p. 00, pl., figs 0-. 975a. Cypria cf. tocorjescui HANGANU KRSTIČ, pp. 00-0, pl., figs -. 979. Cypria tocorjescui HANGANU PAPAIANIPOL & OLTEANU, pl. 5, fig.. 990. Cypria tocorjescui HANGANU OLTEANU, pl., fig.. 990. Cypria tocorjescui HANGANU SOKAČ, pl. 6, fig. 0. 99. Cypria tocorjescui HANGANU, 96 SZUROMINÉ-KORECZ, pp. 4-5, pl. 6, figs -6. 0. Cypria tocorjescui HANGANU FLOROIU et al., pl., fig. 5. 0. Cypria tocorjescui HANGANU STOICA et al., pl., fig. 0. 5

Anyag: PAET-6 ( db félteknő), PAET-7 (4 db félteknő), PAET-0 (4 db félteknő), Danitzpuszta ( db félteknő) Méret: L= 485 μm, H= 50 μm Elterjedés: miocén: Németország (MALZ & MOAYEDPOUR, 97); pannóniai: Nagykozár, Nagyharsány, Magyarbóly, Paks, Magyarország (SZUROMINÉ KORECZ, 99); Románia (OLTEANU, 990); meoti-pontusi: Románia (FLOROIU et al., 0); pontusi: Szerbia (KRSTIČ, 968, 974, 975a, 990); Horvátország (SOKAČ, 97, 990); Románia (HANGANU, 96, 974; PAPAIANOPOL & OLTEANU, 979); pliocén: Románia (HANGANU, 966; STOICA et al., 0); Bulgária (STANCHEVA, 965) Subfamilia Hungarocypridinae KAUFMAN, 900 Genus Hungarocypris VAVRA, 906 Hungarocypris auriculata (REUSS, 850) T. 4. Figs 5-6. 850. Cypridina auriculata n. sp. REUSS, p. 5, pl. 8, fig. 8. 99. Hungarocypris auriculata (REUSS 850) SZUROMINÉ-KORECZ, pp. 5-8, pl. 7, figs -8, cum syn. 008. Herpetocyprella auriculata (REUSS 850) DANIELOPOL et al., p. 5, text-figs C, D; A, C; 4 A-C, 0 D, E. 0. Hungarocypris auriculata (REUSS) OLTEANU, pl., figs, 4-7, 9-0. 06. Herpetocyprella auriculata (REUSS) KOVÁCS et al., pl., figs 6-0. Anyag: Danitzpuszta (5 db félteknő) Méret: L= 66 μm H= 646 μm Elterjedés: alsó-pannóniai: Bécsi-medence (JIŘIČEK, 98; 985); Bécs (REUSS, 850); Sopron, Tengelic, Nagykozárd, Máriakéménd és Tisztaberek, Magyarország (MÉHES, 907, ZALÁNYI, 944, SZÉLES, 98, SZUROMINÉ-KORECZ, 99);; Horvátország (SOKAČ, 97); Szerbia (KRSTIČ, 968) pannóniai: Csehország (POKORNY (945; 95), Bécsi-medence (DANIELOPOL et al., 008), Stájer-medence (DANIELOPOL et al., 008), Románia (OLTEANU, 0); Erdélyi-medence (KOVÁCS et al., 06) 6

Hungarocypris hieroglyphica (MÉHES, 907) T. 4. Figs 7-8. 907. Cypris hieroglyphica n. sp. MÉHES, p. 508, pl., figs 5-9. 99. Hungarocypris hieroglyphica (MÉHES 907) SZUROMINÉ-KORECZ, pp. 8-0, pl. 8, figs -, cum syn. 008. Herpetocyprella hieroglyphica (MÉHES, 907) DANIELOPOL et al., p. 5, text-figs. 0. Hungarocypris hieroglyphica (MEHES) OLTEANU, pl., figs,, 8. 06. Herpetocyprella hieroglyphica (MÉHES, 907) KOVÁCS et al., pl., figs -5. Anyag: Danitzpuszta (5 db félteknő) Méret: L= 47 μm H= 7 μm Elterjedés: alsó-pannóniai: Szócsán, Magyarország (MÉHES, 907); Duna-Tisza köze, Magyarország (SZÉLES, 96); pannóniai: Bécsi-medence (JIŘIČEK, 985); Szlovénia (Sokač, 967, 97); Szerbia (KRSTIČ, 960, 97); Románia (OLTEANU, 97, 0); Erdélyimedence (KOVÁCS et al., 06); Bánát (DANIELOPOL et al., 008) Subfamilia Cypridopsinae BRONSTEIN, 947 Genus Amplocypris ZALÁNYI, 944 Amplocypris cf. abscissa (REUSS, 850) T. 5. Fig.. 97. Amplocypris abscissa (REUSS) SOKAČ, p. 6, pl., figs, 4, 6; pl., figs,4, 5-6. 97. Amplocypris abscissa (REUSS) KRSTIČ, pp. 0-0, pl.. fig. 4; pl. 4, figs -4, pl. 8, fig.. 98. Amplocypris abscissa (REUSS) JIŘIČEK, pl. 6, fig. 6. 985. Amplocypris abscissa (REUSS) JIŘIČEK, p. 9, pl. 5, figs -5. 989. Amplocypris abscissa (REUSS) OLTEANU, pl., fig. 6. 0. Amplocypris abscissa (REUSS) DANIELOPOL et al., text-figs A-B,,, 7-0. 0. Amplocypris aff. abscissa (REUSS) OLTEANU, pl. 5, fig. 5; pl., fig. 5. Anyag: Danitzpuszta ( db félteknő) Méret: L= 087 μm H= 548 μm 7

Elterjedés: pannóniai: Bécsi-medence (JIŘIČEK, 98, 985); Horvátország (Sokač, 97); Szerbia (Krstič, 97); Románia (OLTEANU, 989, 0) Megjegyzés: A vizsgált példányok anterior körvonala lekerekítettebb, mint ami jellemző a Amplocypris abscissa (REUSS) fajra, ezért a danitzpusztai feltárásban jelenlévő egyedek ebbe a fajba való besorolása bizonytalan. Amplocypris major KRSTIČ, 97 T. 5. Fig.. 97. Amplocypris major Krstič SOKAČ, p. 6, pl., figs -. 97. Amplocypris major KRSTIČ, pp. 00-0, figs 6-65; pl. 5, figs -. 985. Amplocypris major KRSTIČ KRSTIČ, pl. 5, figs 6-8. Anyag: PAET-0 ( db félteknő), Danitzpuszta (5 db félteknő) Méret: L= μm H= 65 μm Elterjedés: pontusi: Horvátország (SOKAČ, 97); Szerbia (KRSTIČ, 97, 985) Amplocypris recta (Reuss, 850) T. 5. Figs -4. 850. Cytherina recta n. sp. REUSS, p. 5, pl. 8, fig.. 97. Amplocypris recta (REUSS) SOKAČ, p. 5, pl., figs 5, 7-8. 97. Amplocypris recta (RSS.) KRSTIČ, p., pl., fig. ; pl. 6, figs 6-7. 97. Amplocypris ex. gr. recta (RSS.) KRSTIČ, p., pl. 6. figs 4-5. 98. Amplocypris recta REUSS, 850 SZÉLES, p. 46, pl. 7, figs 4-5. 98. Amplocypris aff. recta REUSS, 850 SZÉLES, pp. 46-47, pl. 7, fig. 6; pl. 7, figs,. 98. Amplocypris recta (REUSS) JIŘIČEK, pl. 6, fig. 5. 985. Amplocypris aff. recta (REUSS, 850) JIŘIČEK, p.9, pl. 5, figs 0-. 985. Amplocypris recta (REUSS) KRSTIČ, pl. 5, fig.. 998. Amplocypris recta (REUSS) KOVAČ et al., pl. 4, fig. 9. 998. Amplocypris recta (REUSS) PIPÍK & HOLEC, pl., figs -. 004. Amplocypris recta (REUSS, 850) PIPÍK et al., pl., fig. 4. 0. Amplocypris recta DANIELOPOL et al., fig. 4. 0. Amplocypris recta (REUSS) OLTEANU, pl., fig. 7. 8

Anyag: PAET-6 (5 db), PAET-7 ( db), Danitzpuszta ( db) Méret: L= 98 μm, H= 597 μm Elterjedés: neogén: Bécsi-medence (REUSS, 850); felső-miocén: Bécsi-medence (KOVAČ et al., 998); pannóniai: Bécsi-medence (DANIELOPOL et al., 0; JIŘIČEK, 98, 985; PIPÍK et al., 004; PIPÍK & HOLEC, 998); Tengelic, Magyarország (SZÉLES, 98); Horvátország (SOKAČ, 97); Szerbia (KRSTIČ, 97, 985); Románia (OLTEANU, 0) Amplocyris nonreticulata KRSTIČ, 97 T. 5. Fig. 5. 97. Amplocypris nonreticulata nom. nov. KRSTIČ, p. 76, pl., figs -. 977. Amplocypris nonreticulata KRSTIČ CHINTĂUAN & NICORICI, p., pl., fig.. 99. Amplocypris nonreticulata (KRSTIČ 97) SZUROMINÉ-KORECZ, pp. 9-0, pl. 8, figs 4-5 cum. syn. Anyag: PAET-0 (8 db) Méret: L= 469 μm H= 75 μm Elterjedés: pannóniai: Duna-Tisza köze, Tengelic, Máriakéménd, Nagykozár, Nagyharsány, Paks, Magyarország (SZÉLES, 96, 98; SZUROMINÉ-KORECZ, 99); Erdélyi-medence (CHINTĂUAN & NICORICI, 977); pontusi: Horvátország (Sokač, 97); Szerbia (KRSTIČ, 97; ZALÁNYI, 99) 9

6. A Candona példányokon alkalmazott morfometriai vizsgálatok eredményei Eredetileg a Candona nemzetségen belül 8 subgenus (Caspiolla, Lineocypris, Reticulocandona, Serbiella, Sinegubiella, Thaminocypris és Hastacandona) példányainak morfometriai vizsgálatát terveztük, de ténylegesen végül csak 4 alnemzetség esetében volt megfelelő az egyedszám. Ennek oka, hogy kis példányszám esetében a klaszterelemzés nem megbízható az adott csoportokon belüli variabilitás leképezésére, hiszen így a csoportosítás szűkebb spektrumot fed le. Így jöhetett létre, hogy egyértelmű morfológiai különbségek esetén is a nagyobb példányszámú eltérő subgenusba tartozó egyedek mellé rendelte a kis példányszámú, nem kellően homogenizált példányokat (5. melléklet). A 68 egyeden végzett klaszterelemzés során döntően a méret szerint történt az elkülönülés, így a populáció taxonómiailag heterogén maradt. Alapvetően 4 morfocsoport különült el, ami 4 különböző mérettartományt jelöl. Ebből következik, hogy a méretkülönbség dominánsabb bélyeg, mint a körvonal oldalnézetben. Mivel az összes példányon alkalmaztuk a klaszterelemzést, ezért a körvonalban markáns eltérését mutató példányok együtt szerepelnek, ami a további széttagolódást okozza (5. melléklet). A mintákban a legnagyobb példányszámban a Candona (Caspiolla) praebalcanica és a Candona (Reticulocandona) orientalis jelent meg. A legnagyobb egyedszámú csoport, vagyis a Candona (Caspiolla) praebalcanica esetében a klaszteranalízis 4 fő morfocsoportot különített el (6. melléklet). Ez a körvonalak méret különbségéből adódik, amely az egyedfejlődés (ontogenezis) különböző szakaszait mutatja. A morfocsoportok nem csak méret szerint különülnek el, hanem ivari kétalakúság is fellép, mivel a hím példányok körvonalainak posterior része hegyesebb, mint a nőstény példányoké. A Candona (Reticulocandona) orientalis és a Candona (Caspiolla) praebalcanica, egyedeinek oldalnézeti körvonal morfológiájuk hasonló. A morfocsoportok méretbeli különbség alapján különültek el. A csoportosítás során egyes Candona (Reticulocandona) orientalis egyed a Candona (Caspiolla) praebalcanica mellé került. Ennek oka, hogy a Candona (Caspiolla) praebalcanica néhány egyedénél a körvonal ventrális részének eloszlása nagyobb mértékben szórt, úgy, hogy annak két legszélső eltérése egybeesett a kisebb juvenilis Candona (Reticulocandona) orientalis-ok ventrális körvonallefutásával (7. melléklet). 40

A heterogenitás további oka, hogy az egyedszámbeli különbségek miatt több különbség van a Candona (Caspiolla) praebalcanica méretviszonyai között, mint a Candona (Reticulocandona) orientalis és Candona (Caspiolla) praebalcanica körvonal morfológiája között. Ugyanez érvényes a Candona (Caspiolla) praebalcanica, Candona (Reticulocandona) orientalis és a Candona (Hastacandona) longitesta egyedek klaszterelemzésére (8. melléklet). A Thaminocypris subgenus esetén a morfocsoportok döntően körvonal szerint különültek el, így a különböző taxonok jól elkülönülnek (9. melléklet). A további vizsgálathoz több példányszám szükséges. Összegezve, a Candona-félék körvonal alapján kellő példányszám (legalább 0) esetén jól elkülönülnek, ami alátámasztja, hogy az oldalnézeti körvonal a legfontosabb határozó bélyeg faj szinten. Ha az összes Candona genusba tartozó egyedet együtt kezeljük, a morfocsoportok alapvetően méret alapján különülnek el, ezért a taxonokat először méret szerint kell csoportosítani, és csak utána elvégezni a klaszterelemzést. Így a méretkülönbségből adódó elkülönülés nem fogja elfedni a körvonalbeli eltérést. Egy taxonon belül a körvonalak által kirajzolt területek közötti eltérések fajon belüli variabilitást mutatnak, melynek fő oka az ontogenezis eltérő szakaszai. A módszer lehetőséget ad arra az előzetes eredmények alapján, hogy a Candona-k problémás rendszertanát a későbbiek során pontosítani lehet, mivel a fajok és a körvonalbeli intraspecifikus variációk is jól elkülönülnek. 4

7. A vizsgált kagylósrák fauna biosztratigráfiai értékelése A vizsgált fúrások és a danitzpusztai homokbánya feltárás pannóniai korú ostracoda faunájának rétegtani értékelésénél SZUROMI-KORECZ (99) biosztratigráfiai tagolására támaszkodtam (0. melléklet), mert ő is DK-dunántúli fúrások anyagait vizsgálta, és így a pannóniai rétegek kifejlődése és a vizsgált kagylósrák faunák is közel állnak egymáshoz. Az azonos beosztás elengedhetetlen a terület képződményeinek rétegtani korrelációjához. A PAET-6. számú fúrás (499,8-9,6 méter) és a PAET-0. számú fúrás (55,8-4 méter) esetén vizsgált pannóniai rétegsorok alsó szakaszának mintáiban megjelenő névadó taxonok és az ostracoda együttes alapján, a Sinegubiella sublabiata-amplocypris nonreticulata együttes zónába sorolhatók, ami a fiatalabb pannóniai ( pontusi sensu KRSTIČ, 990) legidősebb zónája (0. és. melléklet). A Magyar által a fúrás puhatestűinek vizsgálata alapján felállított molluszka zonációt figyelembe véve, ez a zóna jól korrelálható a Congeria praerhomboidea zóna felső részével és a Congeria rhomboidea zóna alsó részével (GÖRÖG, 05). A dinoflagelláták megjelenése alapján pedig a két fúrás ezen szakasza a fiatalabb pannóniai Spiniferites validus zónába tartozik (GÖRÖG, 05). A PAET-6. (9,6-9 m) és PAET-0. (4-5,5m) számú fúrások felső szakaszában megjelenő Bakunella dorsoarcuata indexfosszília alapján a vizsgált rétegek a Bakunella dorsoarcuata- Thaminocypris pontica zónába tartoznak, ami megegyezik a Prosodacnomya molluszka biozónával, és a Spiniferites validus dinoflagellata zóna felső részével (GÖRÖG, 05). A PAET-6. számú fúrás 9 m feletti rétegekben lévő édesvízi-oligohalin kagylósrákok a széles időbeli elterjedésük miatt korjelzésre alkalmatlanok (0. melléklet). A fiatalabb pannóniai ( felső-pontusi sensu KRSTIČ, 990) rétegekre jellemző Bakunella dorsoarcuata a PAET-7. számú fúrás 407,7-7 m mintáiban végig megtalálható, mely alapján a teljes rétegsor a pannóniai emelet SZUROMINÉ-KORECZ (99) által elkülönített legfiatalabb ostracoda zónájába a Bakunella dorsoarcuata-thaminocypris pontica zónába sorolható (. melléklet). A zóna jól korrelálható Spiniferites validus dinoflagelláta és a Congeria rhomboidea szublitorális és a Prosodacnomya litorális molluszka zónákkal (GÖRÖG, 06a, b). 4

A PAET-5. számú fúrás és a Pécs keleti peremén található danitzpusztai homokbánya pannóniai világosszürke márga sorozatából előkerült kagylósrák fauna alsó-pannóniai kort jelez a Hungarocypris sp. példányainak jelenléte alapján (. melléklet). A PAET-5. számú fúrás rétegsorából előkerült molluszka és kagylósrák fauna rossz megtartású volt, így zóna szintű finomabb tagolás a pannóniai képződményeknek nem volt lehetséges. A danitzpusztai feltárás mintáiban megjelenő Hemicytheria tenuistriata indexfosszília alapján a vizsgált rétegsor a Hemicytheria tenuistriata taxontartomány zónába tartozik, ami megegyezik a Magyar által megállapított Lymnocardium schedelianum biozónával (4. melléklet; SEBE et al. 05). 4

8. A vizsgált fúrások kagylósrák faunájának paleoökológiai értékelése A paleoökológiai vizsgálatok szempontjából a kagylósrákok rendkívül fontosak, hiszen minden vízi környezetre jellemzőek. Sok forma jól tolerálja a környezeti paraméterek megváltozását, míg egyes alakok szűktűrésűek. Az egyik legfontosabb környezeti paraméter, mely befolyásolni tudja a kagylósrákok egyedszámát, a sótartalom. Elterjedésüket a sótartalmon kívül a vízmélység, az aljzat minősége, a hőmérséklet, az oxigén-ellátottság és a táplálék minősége és mennyisége is befolyásolhatja. A Paks környéki fúrások és a danitzpusztai feltárás rétegeinek egy része (PAET-7:,0-, m, 8,7-8,8 m, 4,6-4,7 m, 78,05-78,5 m, 80,65-80,75 m, 8,8-8,9 m, 8,75-8,85 m, 75,85-75,95 m,,-, m, 54,4-54,5 m, 78,65-78,7 m, 89,- 89,5 m, 4,9-4 m, 40,5-40,5 m; PAET-0: 5,45-5,5 m, 09,4-09,5 m, 74,65-74,75 m, 0,9-04 m, 87,85-87,95 m, 400,5-400,45 m, 4,8-4,9 m, 449,7-449,85 m; PAET-5: 80,-80, m és 809,8-809,9 m; Danitzpuszta: 5, 9, 0,, 5, 6a, 8, 9a, 0a,, ) fauna mentes volt. A meddő minták főleg az alsó-pannóniai rétegekből kerültek elő, de nem a litológiától (pl. szemcsemérettől) függtek, mint várnánk. Valószínűleg kedvezőtlenebb környezeti okokra vezethető vissza a kagylósrák fosszíliák hiánya. A faunára pozitív minták esetében a danitzpusztai feltárás és a PAET-6. számú fúrás vizsgált mintáiban lévő félteknők jó megtartásúak voltak. A PAET-7. (04,9-40,5 m) és PAET-0. (40,5-55,8 m) számú fúrások rétegsorainak alsó szakaszában kevés töredezett kagylósrák teknő és kettősteknő jelent meg az ép félteknők mellett, majd a rétegsorban felefele haladva az ép, jó megtartású félteknők váltak dominánsá. A PAET-5. számú fúrás pannóniai rétegeiből vett mintákban a rossz megtartású kettősteknők voltak uralkodóak, ami a befogadó kőzet minőségével magyarázható. A PAET-6. és PAET-7. számú fúrások paleoökológiai értékelése az egyes taxonok ökológiai igénye és Sztanó szedimentológiai vizsgálatai alapján elkülönített delta környezetekben való megoszlásuk alapján végeztem el (. és. melléklet). A danitzpusztai feltárás, a PAET-0. és a PAET-5. számú fúrások esetében az értelmezés értékelés csak az egyes kagylósrák taxonok ökológiai igényén alapszik, mivel a szedimentológiai értelmezés még nem áll rendelkezésre. 44

Az őskörnyezeti értékelést a lelőhelyek rétegtani sorrendjében tárgyalom. Az alsó-pannóniai danitzpusztai feltárás vizsgált sorozatának idősebb szakaszán az ostracoda együttesre a Candona s. l. genusba tartozó fajok dominanciája a jellemző a Cyprideis, Cypria és Loxoconcha genusok mellett. A fauna mio- és mezohalin (-9 ) litoralis/sekély szublitorális környezetet jelez kb. 0-5 m-es vízmélységgel. Hasonló összetételű kagylósrák együttesek kerültek elő északnyugat-magyarországi alsó-pannóniai képződményekből (Száki Formáció), melyekből közel azonos ülepedési környezetet lehetett rekonstruálni (CZICZER et al., 009). A fiatalabb rétegekben a Cyprideis ex. gr. heterostigma díszített egyedei válnak uralkodóvá. A mellettük megjelenő Hungarocypris, Hemicytheria és Amplocypris genusok mezo- és pliohalin (5-6 ) sótartalmú, valamivel mélyebb (0-80 m-es) vízmélységű szublitorális feltételekre utalnak (9. melléklet; RUNDIĆ, 00, RUNDIĆ et al., 0; STAREK et al., 009). A Hungarocypris auriculata (REUSS, 850) és a Hungarocypris hieroglyphica (MÉHES, 907) fajok pliohalin (9-6 ) sótartalmú, 0-5 m mélységű sekély szublitorális, mésziszapos aljzatú, nyugodt vizű környezetet jeleznek (KOVÁĆ et al., 998; SZUROMINÉ- KORECZ, 99). A vizsgált együttesben megjelennek mind a zónára jellemző partközeli, mind nyíltvízi faunaelemek. Összefoglalva, danitzpusztai kagylósrák fauna paleoökológiai értékelése és a szedimentológiai jellegzetességek arra utalnak, hogy a vizsgált üledékek partközelben rakódtak le a kora-késő-miocén során, és enyhe sótartalom- és vízmélység növekedés mutatható ki a Pannon -tó ezen részmedencéjében ebben az időszakban. Ez annak köszönhető, hogy a rétegsor felső szakaszában a Cyprideis ex. gr. heterostigma, a Hungarocypris hieroglyphica és a Hemicytheria tenuistriata dominánsá válik (4. melléklet). A szintén alsó-pannóniai PAET-5. számú fúrás rétegeire jellemző Candona, Cyprideis és Hungarocypris genusok mio- és mezohalin (-9 ) sekély szublitorális környezetre utalnak (8. melléklet). Ezt támasztja alá a palinomorfa együttes és a palinofácies, ami parttól távolabbi leülepedési környezetet jelez. A vizsgált feltárás és fúrás alsó-pannóniai területeinek paleoökológiai értékelése az alsó rétegekben hasonló, mivel a két rétegsor ülepedési környezete megegyezik mind sótartalomban, mind vízmélységben. Ugyanakkor a feltárás felső rétegeinek ülepedési környezete különbözik a PAET-5. számú fúrásétól, mivel Danitzpuszta esetén sótartalom növekedés és kimélyülés figyelhető meg. 45

A diagramok alapján a fiatalabb pannóniai rétegeket harántoló PAET-6. és PAET-7. számú fúrások esetén egy parthoz közeli és egy parttól távoli együttest lehetett elkülöníteni. A parthoz közeli együtteseknek a völgy bevágódástól a torkolatig megjelenő közösségeket neveztem, míg parttól távoliak -nak a torkolattól a selfig terjedőeket. A parthoz közeli együttesekre különösen a Cyprideis (Cyprideis) agrigentina és a Candona (Reticulocandona) orientalis fajok példányai a jellemzőek. Ez valószínűleg összefügg mindkét faj teknőjének morfológiájával, mivel a masszív teknőjű egyedek elviselték a víz mozgatottabbá válását, valamint az ezzel együtt járó durva szemcseméretű aljzatot. Ezek a formák maximum 0-5 m vízmélységű litorális vagy sekély szublitorális, jól szellőzött környezetet jeleznek (9. és 0. ábra; GROSSI et al., 05). A parttól távoli együttesekre a Cyprideis ex. gr. heterostigma, Hemicytheria cf. josephinae, Candona (Serbiella) sagittosa, Bakunella dorsoarcuata, Cypria tocorjescui és az Amplocypris recta taxonok jellemzőek (9. és 0. ábra). A Cyprideis ex. gr. heterostigma, Hemicytheria cf. josephinae, Candona (Serbiella) sagittosa, Bakunella dorsoarcuata és az Amplocypris recta ~0-80 m vízmélységű szublitorális, jól szellőzött környezetet jeleznek (KAYSERI-ÖZER et al., 06; YASSINI, 987). A Cypria tocorjescui oligo-miohalin (0-5 ) sótartalmú, maximum 0-5 m vízmélységű litorális vagy sekély szublitorális környezetet jelez, ez alapján édesvízi hozzáfolyással kerülhetett a mélyebb vízi üledékekbe (CZICZER et al., 009; MISCHKE et al., 06). Az észrevételeim alapján a Candona (Caspiolla) praebalcanica, a Candona (Lineocypris) trapezoidea és a Candona (Thaminocypris) alta, mivel tágtűrésű formák, számos delta környezetben megtalálhatóak vízmélységtől függetlenül. Összefoglalva elmondható, hogy parttól való távolság megállapításában a két fúrás esetében kulcsszerepe van Cyprideis (Cyprideis) agrigentina és a Candona (Reticulocandona) orientalis megjelenésének és hiányának. A PAET-7. számú fúrásban a Cyprideis (Cyprideis) agrigentina példányai teljesen hiányoznak a rétegsorból (~80-50 m), annak ellenére, hogy a PAET-6. számú fúrás azonos szakaszában (9,-97,6 m) előfordulnak. Ez azt mutatja, hogy a PAET-6. számú fúrás egyidőben lerakódott rétegei sekélyebb parthoz közelebbi környezetben rakódtak le, mint a PAET-7. számú fúrás esetében (. és a. melléklet). A különböző ökológiai igényű kagylósrák taxonok százalékos megoszlása a rétegsorokban jól reprezentálja a szedimentológiai jellegzetességeken túl a delta folyamatos 46

épülését a késő-pannóniai folyamán (5. és 6. melléklet). A PAET-6. számú fúrás 499,8 és 65,4 m közötti szakaszának parttávoli kagylósrák együttese szublitorális környezetet jelez 0-80 m közötti vízmélységgel. Ezt alátámasztják a fúrás mintáiból végzett molluszka és palinológiai vizsgálatok is (GÖRÖG, 05). A PAET-6. számú fúrás 499,8-75,7 m közötti szakasza szublitorális, mélyebb vízi, parttávoli környezetben rakódhatott le a puhatestűek, a palinofácies és a palinomorfák összetétele alapján. A fúrás rétegsorában 0 méteres mélységnél van egy váltás a befogadó üledék jellegében, míg a kagylósrák együttesben 9, m-ben van a váltás. Ebben a mintában már a partközeli formák dominálnak litorális/sekély szublitorális, maximum 0-5 m-es vízmélységet jelezve. 5 m-ig nincsenek kagylósrák maradványok, a molluszkák és palinomorfák nagyon sekélyvízi környezetet jeleznek (GÖRÖG, 05). A 5 m feletti rétegsor ülepedésekor viszont kisebb elöntési szakaszok befolyásolták az üledékképződést, amit a partközeli és parttávoli kagylósrák együttesek ismétlődése is mutat. A puhatestűek és palinofácies, litorális partközeli környezetre utalnak (GÖRÖG, 05). A PAET-7. számú fúrás esetén a rétegsorban a 75,95-75,85 m, a 7,8-7,7 m és a 64,5-64,4 m közötti szakaszból származó minták kivételével a fúrás egészében a parttól távoli együttesek jelennek meg, melyek szublitorális (~0-80 m) környezetet jeleznek. A puhatestű együttesek és a mikroflóra esetében partközeli és parttávoli együttesek váltakoznak, időszakos édesvízi időszakos édesvízi hozzáfolyást feltételezve (GÖRÖG, 06a, b). A kagylósrák együttesek különböző delta környezetekben való elkelünítésére előzetes jelleggel kipróbált főkomponens analízis (PCA) a következő eredményt adta (bemenő adatok lsd.. melléklet). A kiindulási adatokban a teljes egyedszám alapján, 56, % reprezentálta a selfet 9,66 % a prodeltát,,86 % pedig az alsó deltát. Az első tengely a variancia több mint 50%-át, az első két tengely pedig a variancia 89%-át magyarázza. Bár a felső-deltasíkság, csatorna és a torkolat egyforma diverzitású, és a legnagyobb egyedszámot reprezentáló környezet az alsó delta (4%), mégis a self és a prodelta tengelyei, a variancia elsöprő többségét magyarázzák (4. melléklet). Ennek az csoportosításnak/elkülönülésnek oka lehet, hogy a két legnagyobb példányszámban megjelenő faj, a Cyprideis ex gr. heterostigma és a Candona (Caspiolla) praebalcanica, a self és prodelta környezetekben fordul elő zömmel a főkomponens-érték mátrix alapján is. 47

A két kiugró gyakoriságú faj az elemzésben az általuk uralt környezeteket is szignifikánsan elkülöníti a többi, sekélyvízi környezettől, mivel ott sok átfedő faunaelem fordul elő. 9. ábra A PAET-6. számú fúrás mintáiból meghatározott pannóniai kagylósrák taxonok előfordulása a különböző delta környezetekben. 0. ábra A PAET-7. számú fúrás mintáiból meghatározott pannóniai kagylósrák taxonok előfordulása a különböző delta környezetekben. 48

A meghatározott kagylósrák taxonokat sótartalom igényük alapján 7 csoportba osztottam (5.-9. melléklet): Édesvízi-oligohalin (0- ): Cyprideis seminulum (PIPÌK et al., 004; POKORNÝ, 95). Oligo-miohalin (0-5 ): Cypria tocorjescui, Candona (Reticulocandona) orientalis, Candona (Hastacandona) longitesta, Candona sp. (CZICZER et al., 009; SZUROMINÉ- KORECZ, 99). Mio-mezohalin (-9 ): Candona (Sinegubiella) sublabiata, Candona (Thaminocypris) alta, Candona (Caspiolla) sp., Candona (Thaminocypris) sp., Candona (Thyphlocypris) sp.(pokorny, 95; ŞAFAK & KAYA, 06; STOICA et al., 0). Mio-pliohalin (-6 ): Amplocyris nonreticulata (SZUROMINÉ-KORECZ, 99). Mezohalin (5-9 ): Cyprideis (Cyprideis) agrigentina, Candona (Lineocypris) trapezoidea, Candona (Lineocypris) sp., Amplocypris major (GROSSI et al., 05; POKORNY, 95; RUNDIĆ et al., 0). Mezo-pliohalin (5-6 ): Cyprideis ex. gr. heterostigma, Hemicytheria cf. josephinae, Candona (Caspiolla) praebalcanica, Candona (Serbiella) sagittosa, Bakunella dorsoarcuata, Bakunella cf. guriana, Bakunella sp., Hungarocypris auriculata, Hungarocypris hieroglyphica (KOVÁĆ et al., 998; KAYSERI-ÖZER et al., 06; POKORNY, 95; RUNDIĆ et al., 0). Pliohalin (9-6 ): Amplocypris recta (PIPÌK & HOLEC, 998; PIPÌK et al., 004). Mindkét fúrás esetén mezo-pliohalintól (5-6 ) és édesvízi-oligohalinig (0- ) terjedő sótartalmi viszonyokat jelző taxonok fordulnak elő (5. és 6. melléklet). A PAET-7. számú fúrás teljes rétegsora mezo- és pliohalin (5-6 ) sótartalmú mélyebbvízi környezetben rakódhatott le a vizsgált fauna alapján. A Cypria tocorjescui és a Cyprideis seminulum megjelenése a mintákban (57,9-9 m között) a szublitorális vízmélységet és magasabb sótartalmat jelző taxonok mellett, időszakos édesvíz hozzáfolyási eseményeket jelez (CZICZER et al., 009; MISCHKE et al., 06). A PAET-6. számú fúrás rétegsorában felfele haladva a kagylósrákok alapján viszont határozott sótartalom csökkenés rekonstruálható. A 497,8-9, m közötti együttesek mezopliohalin (5-6 ) sótartalmat, majd 9, m-től pedig mezohalin (5-9 ) sótartalmat jeleznek. 8 m-nél egy kiugró pliohalin (9-6 ) csúcs rajzolódik ki a 5. melléklet ábráján, 49

ami valószínűleg a magasabb sótartalmat jelző Amplocypris recta példányai áthalmozódásának köszönhető. A fúrás fiatalabb rétegeiben (4,-7,5 m) megjelenő Cyprideis seminulum édesvízioligohalin, max. 5 sótartalmú, maximálisan 5 m vízmélységű sekély szublitorális, oxigénben gazdag, növényzetben dús környezetet jelez (MISCHKE et al., 06; SZUROMINÉ- KORECZ, 99). Az édesvízi környezetben kialakultak mocsarak is, melyeknek jelenlétét a ciklusosan ismétlődő lignit vagy huminites agyag, valamint a mintákban jelenlévő molluszkák és palinomorfák is bizonyítják (GÖRÖG, 05). A PAET-0. számú fúrás rétegeiben megjelenő taxonok jelentős mértékben megegyeznek a PAET-6. és PAET-7. számú fúrásban találtakkal. A Hemicytheria cf. josephinae, Bakunella dorsoarcuata, Bakunella cf. guriana és a Candona (Caspiolla) praebalcanica fajok mezo-pliohalin (5-6 ) sótartalmú, gyengén mozgatott, 0-80 m mélységű környezetet jeleznek (POKORNY, 95; RUNDIĆ et al., 0). Ezek a fajok dominánsak az egész rétegsorban, ezért feltételezhetően a fúrás teljes rétegsora mezopliohalin (5-6 ), szublitorális/sekély szublitorális környezetben rakódhatott le. A rétegsorban felfele haladva 45 métertől a mezo-pliohalin (5-6 ) sótartalmat jelző taxonok mellett megjelennek oligo-miohalin (0-5 ) sótartalmat kedvelő fajok, mint a Candona (Hastacandona) longitesta, Candona (Reticulocandona) orientalis és a Cypria tocorjescui (CZICZER et al., 008; SZUROMINÉ-KORECZ, 99). Utóbbiak megjelenés időszakos édesvíz hozzáadódást feltételez. Ez alapján a PAET-0. számú fúrás rétegsorában felfele haladva a kagylósrák fauna összetételének változása alapján sótartalom csökkenés rekonstruálható, de nem olyan jelentős a sótartalom csökkenés, mint a PAET-6. számú fúrás esetén. A palinomorfa és a molluszka együttes alátámasztja az ostracodák által megállapított szublitorális, sekély szublitorális, brakkvízi környezetet (GÖRÖG, 05). SZUROMINÉ-KORECZ (99) által vizsgált Paks. és Paks 4/a számú fúrások kagylósrák együttesei, rétegtani helyzete és rekonstruált ülepedési környezete nagy hasonlóságot mutat az általam vizsgált PAET-6., PAET-7. és a PAET-0. számú fúrásokéval, melynek oka a két terület földrajzi helyzetének közelsége (. ábra). Ezekben a fúrásokban is sótartalom ingadozás, valamint a rétegsorban felfelé haladva sótartalom csökkenés volt megfigyelhető az ostracoda együttesek vizsgálata alapján. Ugyanakkor a vastag és vékony teknőjű kagylósrákok megoszlásában különbség volt a két terület között. 50

A Paks. és Paks 4/a számú fúrások esetén a rétegsorok bizonyos méter közeiben csak a díszített vagy vastagabb teknőjű kagylósrákok (Cyprideis, Amplocypris, Candona (Reticulocandona), Candona (Serbiella), Hemicytheria) vagy csak a vékony díszítetlen teknőjű ostracodák (Candona (Sinegubiella), Candona (Caspiolla)) jelentek meg (SZUROMINÉ-KORECZ, 99). Az általam vizsgált fúrásokban viszont a vastagabb vagy díszített teknőjű kagylósrákok mellett mindig megtalálhatók a vékony díszítetlen teknőjű ostracodák is. Ennek oka lehet, hogy az általam vizsgált terület feltételezhetően egy külső peremi részen van, ahol a delta környezetek változása befolyásolta az általam vizsgált taxonok megoszlását. A PAET-6., PAET-7. és a PAET-0. számú fúrások rétegsorainak korrelációját figyelembe véve a felsőbb szakaszok ülepedési környezetére jellemző sótartalmi viszonyokban mutatkozó eltérés a self progradációjával magyarázható, mivel a PAET-6. számú fúrás üledékképződési területén sokkal intenzívebb volt a deltaépülés, és így a szublitorális nyíltabb vízi környezetből erősen kiédesedett partközeli mocsári környezet alakulhatott ki a késő-pannóniaiban. Az intenzív deltaépülés SZUROMINÉ-KORECZ (99) által vizsgált Paks. és Paks 4/a számú fúrások esetén is megfigyelhető, ahol szintén az alacsonyabb sótartalomigényű taxonok váltak uralkodóvá a rétegsorok felső szakaszában. Míg a délebbre helyezkedő PAET-7. és PAET-0. számú fúrások teljes rétegsora mélyebb, szublitorális, mezo-pliohalin (5-6 ) környezetben képződhetett. Összefoglalva, a három fúrás térbeli elhelyezkedése, kiegészítve SZUROMINÉ-KORECZ (99) által korábban vizsgáltakkal, illetve kagylósrák faunáik alapján felállított környezeti rekonstrukció alátámasztja az ÉNY felől induló selfperem progradációjának útvonalát a késő-pannóniai folyamán (5. ábra). 5

9. Összefoglalás A Pannon-tó különböző üledékképződési környezeteinek elkülönítésében az őslénytani módszereket tekintve a palinológiai és puhatestű vizsgálatok mellett nagy jelentősége van a kagylósrákok kutatásának is. Vizsgálataim során a Pécs keleti peremén található danitzpusztai homokbánya és a Paks környékén mélyült PAET-6., PAET-7., PAET-0. és PAET-5. számú fúrások pannóniai korú rétegeiből vett 44 db minta kagylósrák együttesének taxonómiai, biosztratigráfiai és paleoökológiai értékelését végeztem el. A feltárásban és a fúrásokban a faunára pozitív minták voltak uralkodóak. Az idősebb pannóniai képződményekben kevés töredezett kagylósrák teknő és kettősteknő jelent meg többségben, míg a rétegsorokban felfele haladva az ép, jó megtartású félteknők váltak dominánssá. A meddő minták főleg az alsó-pannóniai rétegekre voltak jellemzőek, de nem a litológiától (pl. szemcsemérettől) függtek. A kagylósrák faunák klasszikus taxonómiai vizsgálatán túl a Candona-félék modern geometriai morfometriai vizsgálata segítségével a vizsgált feltárás és fúrások pannóniai rétegeiből összesen 8 kagylósrák taxont sikerült elkülöníteni, melyek 8 genusba (Cyprideis, Hemicytheria, Bakunella, Candona, Cypria, Hungarocypris, Amplocypris és Loxoconcha) és 4 családba (Cytherideidae, Hemicytherideidae, Candonidae és Cyprididae) voltak besorolhatók. A geometriai morfometriai vizsgálat során a Candona-félék körvonal alapján kellő példányszám (legalább 0) esetén jól elkülönültek, ami alátámasztja, hogy az oldalnézeti körvonal a legfontosabb határozó bélyeg faj szinten. Az összes Candona genusba tartozó egyedet együtt kezelve, a morfocsoportok alapvetően méret alapján különültek el. A későbbiekben jelentős mértékben növelve a bemenő adatok számát, további mérések szükségesek ahhoz, hogy a Candona-félék modern geometriai morfometriai vizsgálata elősegítse a pannóniai endemikus Candonák rendszertanának egységesítését, ami ma területenként eltér. A kagylósrák fauna biosztratigráfiai értékelése alapján elmondható, hogy a PAET-5. számú fúrás és a Pécs keleti peremén található danitzpusztai homokbánya pannóniai világosszürke márga sorozatából előkerült kagylósrák fauna, különösen a Hungarocypris sp. példányok jelenléte, alsó-pannóniai kort jelez. A danitzpusztai feltárás mintáiban megjelenő 5

Hemicytheria tenuistriata indexfosszília tovább finomítja a rétegtani felbontást, mert ez alapján a vizsgált rétegsor a Hemicytheria tenuistriata taxontartomány zónába tartozik. A PAET-6. számú fúrás 499,8-9,6 méter és a PAET-0. számú fúrás 55,8-4 méter közötti fiatalabb pannóniai rétegei a Sinegubiella sublabiata-amplocypris nonreticulata zónába sorolhatók. Míg a PAET-6. számú fúrás 9,6-9 m és a PAET-0. számú fúrás 4-64,9 m közötti szakasza a Bakunella dorsoarcuata indexfosszília megjelenése alapján a Bakunella dorsoarcuata-thaminocypris pontica zónába tartozik. A PAET-7. számú fúrás esetében a teljes vizsgált pannóniai rétegsor (407,7-7 m) a Bakunella dorsoarcuata- Thaminocypris pontica zónába sorolható. A kagylósrákok közül csak a brakkvízi, szublitorális taxonok között vannak zónajelzők. Az erősen kiédesedett partközeli környezetre jellemző formák nem jó korjelzők hosszú rétegtani elterjedésük miatt. A kagylósrák együttesek paleoökológiai értékelése tovább finomította a Pannon-tavi képződmények ülepedési környezetének megismerését a délnyugati részmedencében. A danitzpusztai feltárás és a PAET-5. számú fúrás alsó-pannóniai rétegeire jellemző Candona, Cyprideis és Hungarocypris genusok mio-mezohalin (-9 ) sekély szublitorális környezetre utalnak. Ugyanakkor a danitzpusztai kagylósrák fauna paleoökológiai értékelése alapján enyhe sótartalom- és vízmélység növekedés is kimutatható. A paleoökológiai értékelés egyik fő eredménye, hogy a PAET-6. és a PAET-7. számú fúrások esetében az egyes taxonok ökológiai igénye alapján, illetve figyelembe véve a faunák különböző deltakörnyezetekben való megoszlását, egy parthoz közeli (~0-5 m vízmélységű) és egy parttól távoli (~0-80 m vízmélységű) együttest tudtam elkülöníteni. A főkomponens analízis (PCA) alapján viszont nem a környezetekhez tartozó taxonösszetétel alapján, hanem az egyedszám szerint történt az elkülönülés. További eredményem, hogy a PAET-6. számú fúrás alsó szakaszának ostracoda faunája alapján szublitorális, mezo-pliohalin (5-6 ) ülepedési környezet volt rekonstruálható. Majd a rétegsorban felfelé haladva megjelenő és gyakorivá váló Cyprideis seminulum faj alapján édesvízi-oligohalin, max. 5 sótartalmú, maximálisan 5 m vízmélységű sekély szublitorális/litorális, oxigénben gazdag, növényzetben dús környezet vált uralkodóvá a késő-pannóniai folyamán. A PAET-7. számú fúrás faunájá értékelése alapján viszont végig szublitorális, mezo-pliohalin (5-6 ) környezet volt kimutatható időnkénti édesvízi hozzáadódással. 5

A PAET-0. számú fúrás teljes rétegsora szintén mezo-pliohalin (5-6 ), szublitorális/sekély szublitorális környezetben rakódhatott le, viszont a rétegsorában felfele haladva a kagylósrák fauna összetételének változása alapján csekély sótartalom csökkenés rekonstruálható. A három fúrás és a SZUROMINÉ-KORECZ (99) által vizsgált fúrások rétegtani korrelációja és a környezeti rekonstrukció a kagylósrák együttesek alapján jól alátámasztják a selfperem ÉNY felőli progradációját a késő-pannóniai folyamán. Jövőbeni terveim közé tartozik, hogy kiegészítsem vizsgálataimat további déldunántúli fúrások pannóniai rétegeinek kagylósrák faunájának taxonómia, biosztratigráfiai és paleoökológiai értékelésével. Az őskörnyezeti rekonstrukciót D szeizmikus adatelemzéssel bővíteném ki, amely reprezentálná az egykori aljzatmorfológiát. 54

Abstract Pannonian ostracod faunas from South Transdanubia (Hungary): taxonomy, biostratigraphy and paleoecology The ostracods are one of the most important fossil group -besides palynomorphs and molluscs- to reconstruct the depositional environments of Lake Pannon. The present work is focused on taxonomic, biostratigraphic and palaeoecologic studies of Pannonian ostracod faunas of one outcrop and four boreholes of South Transdanubian region. The washing residue of the older studied layers yielded broken and fragmented valves and carapaces, in younger ones could be found well preserved valves in most cases. Thirty-eight ostracod taxa were identified with the help of classic taxonomic and modern morphometric methods. Based on the biostratigraphical interpretation of the ostracod faunas, the age of the studied marl series in the borehole PAET-5 and the outcrop in Danitzpuszta is Lower Pannonian. Moreover, the studied section of the outcrop is limited to the Hemicytheria tenuistriata zone. The lower part of the studied strata of the borehole PAET-6 and PAET-0 belongs to the Sinegubiella sublabiata-amplocypris nonreticulata zone while its upper part and the whole studied section of the borehole PAET-7 to the younger Bakunella dorsoarcuata- Thaminocypris pontica zone. Based on the paleoecologic study of the Lower Pannonian ostracod faunas of Danitzpuszta and borehole PAET-5 a shallow, mio-mesohalin (-9 ) sublittoral environment is reconstructed. The changes of the microfauna in the layers of Danitzpuszta suggested a slight increase in salinity and depth during the Lower Pannonian. In the boreholes PAET-6 and PAET-7 two ostracod assemblages were distinguished based on their ecological traits and their distribution in the different deltaic environments. The so called proximal assemblage is characteristic at water depths ~0-5 m and the distal one is typical for water depths ~0-80 m. The studied ostracod fauna of the lower part of the Pannonian section in the borehole PAET-6 indicates meso- to pliohaline (5-6 ) sublittoral (with 0-80 m water depths) depositional environment. Above these beds, the assemblages indicate freshwater-oligohaline (maximum salinity of 5 ) and well ventilated littoral (maximum 5 m deep) environment with rich vegetation on the bottom. 55

Based on the changes of ostracod assemblages in the borehole PAET-7 meso- to pliohaline (5-6 ) sublittoral (with 0-80 m water depths) depositional environment were rconstructed with unstable salinity conditions caused by periodic freshwater inputs. The ostracod fauna of borehole PAET-0 also suggests meso- to pliohaline (5-6 ) sublittoral (with 0-80 m water depths) depositional environment, but in higher levels of the strata the assemblages indicate a slight increase in salinity. The correlation of the strata from recently studied and previously investigated boreholes from Paks and the palaeoenvironmental reconstruction based on the Pannonian ostracod assemblages represent the progradation of the shelf-margin of the Lake Pannon from northwestern direction during the Late Pannonian. 56

Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni a témavezetést Dr. Tóth Emőkének, Szurominé Dr. Korecz Andreának, a konzultációkat Dr. Sztanó Orsolyának, Dr. Magyar Imrének és Dr. Sebe Krisztinának, akik szakmai tudásukkal és támogatásukkal segítettek a diplomamunkám elkészítésében. Köszönettel tartozok. Dr. Dan L. Danielopolnak (Karl-Franzens-Universität, Graz), Polonkai Bálintnak és Bodor Emesének a geometriai morfometriában és a főkomponens analízisben végzett munkában nyújtott segítségükért. Köszönettel tartozom még Buczkó Krisztának a pásztázó elektronmikroszkópos felvételekért, valamint a Paks II. Zrt.-nek, a NKFIH-668 számú OTKA projeknek és a Hantken Miksa Alapítványnak a támogatásért, és hogy rendelkezésemre bocsátották a fúrások anyagát. 57

Irodalomjegyzék AGALAROVA, D. A. (967): Mikrofauna ponticeskih otlozenij Azerbajdzana I sopredel nych rajonov, Aznii po Dobyce Nefti, 4 p. AGALAROVA, D. A., KADYROVA, Z. K. & KULIEVA, S. A. (96): Ostracoda from Pliocene and Postpliocene deposits of Azerbaijan. Baku Azerneshr, 0 p. BALTANAS, A., BRAUNEIS, W., DANIELOPOL, D. L., & LINHART, J. (00): Morphometric methods for applied ostracodology: tools for outline analysis of nonmarine ostracodes. Paleontological Society Papers, 9, pp. 0-8. BASSIOUNI, M. A. (979): Brakische und marine Ostrakoden (Cytherideinae, Hemicytherinae, Trachyleberidinae) aus dem Oligozän und Neogen der Türkei. Geologisches Jahrbuch, B,, pp. - 00. BOSSIO, A., CIAMPALINI, A., COLONESE, A., DA PRATO, S., RAFANELLI, A. & ZANCHETTE, G. (008): Nuovi dati sulle successioni del sottosuolo di Livorno. Atti della Società Toscana di Scienze Naturali - Memorie serie A,, pp. -4. BRAUNEIS, W., NEUBAUER, W. & STRACKE, A. (008): Morphomatica-programme description. Berichte des Institutes für Erdwissenschaften Karl-Franzens-Universität Graz,, pp. 4-68. CHIKÁN G., BOHNNÉ HAVAS M., KORPÁSNÉ HÓDI M., KORECZ A., LÁZÁRNÉ SZEGŐ É., LELKES GY., NAGYNÉ BODOR E., SÜTŐ Z.-NÉ, VETŐ I., VICZIÁN I. & VIGH A.-NÉ (987): A Paks-4/a. sz. fúrás földtani vizsgálatának eredményei. Földtani Intézet Adattár, kézirat. CHINTĂUAN, I. & NICORICI, E. (977): Ostracodele panoniene din sudul bazinului Simleu. Studia Universitatis Babes-Bolyai, Geologia-Geographia, (), pp. 8-. COSENTINO, D., GLIOZZI, E. & PIPPONZI, G. (007): The late Messinian Lago-Mare episode in the Mediterranean Basin: preliminary report on the occurrence of Paratethyan ostracod fauna from central Crete (Greece). Geobios, 40 (), pp. 9-49. CZICZER, I., MAGYAR, I., PIPÍK, R., BÖHME, M., ĆORIĆ, S., BAKRAČ, K. & MÜLLER, P. (009): Life in the sublittoral zone of long-lived Lake Pannon: paleontological analysis of the Upper Miocene Szák Formation, Hungary. International Journal of Earth Sciences, 98 (7), pp. 74-766. 58

DANIELOPOL, D. L., BALTANÁS, A., NAMIOTKO, T., GEIGER, W., PICHLER, M., REINA, M., & ROIDMAYR, G. (008): Developmental trajectories in geographically separated populations of non-marine ostracods: morphometric applications for palaeoecological studies. Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments, 88 (), pp. 8-9. DANIELOPOL, D. L., GROSS, M., HARZHAUSER, M., MINATI, K. & PILLER, W. E. (0): How and why to achieve greater objectivity in taxonomy, exemplified by a fossil ostracod (Amplocypris abscissa) from the Miocene Lake Pannon. Joannea Geologie und Paläontologie,, pp. 7-6. DARBAŞ, G. & NAZIK, A. (00): Micropaleontology and paleoecology of the Neogene sediments in the Adana Basin (South of Turkey). Journal of Asian Earth Sciences, 9 (), pp. 6-47. DE DECKKER, P., CHIVAS, A. R., SHELLEY, J. M. G., (988): Paleoenvironment of the Messinian Mediterranean Lago Mare from strontium and magnesium in ostracode shell. Palaios, (), pp. 5 58. FAHRION, H. (94): Zur Mikrofauna des Pannons im Wiener Becken. Oel und Kohle, 7, pp. 45-454. FARANDA, C., GLIOZZI, E., CIPOLLARI, P., GROSSI, F. & DARBAŞ, G. (0): Messinian paleoenvironmental changes in the easternmost Mediterranean Basin: Adana Basin, southern Turkey. Turkish Journal of Earth Sciences, (5), pp. 89-86. FLOROIU, A. (0): Analiza integrata (biostratigrafica, tectonica, stratigrafie seismica) a Paratethysului Oriental (Bazinul Dacic, Marea Neagra, Peninsula Taman) in timpul Pontianului. Universitatea din Bucuresti Facultatea de Geologie si Geofizica, Teza, 64p. FLOROIU, A., STOICA, M., VASILIEV, I. & KRIJGSMAN, W. (0): Maeotian/Pontian ostracods in the Badislava-Topolog area (South Carpathian Foredeep-Romania). Geo-Eco-Marina, 7, 9 p. FLOROIU, A., STOICA, M., VASILIEV, I. & KRIJGSMAN, W. (0): Pontian ostracods from Slanicul de Buzau section (eastern Carpathian foredeep). Naturalista Siciliano, 7 (), pp. -. FREELS, D., (980): Limnische Ostracoden aus Jungtertiaer und Quaterner Türkei. Geologisches Jahrbuch, B, 9, pp.-7. GLIOZZI, E. (999): A late Messinian brackish water ostracod fauna of Paratethyan aspect from Le Vicenne Basin (Abruzzi, central Apennines, Italy). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 5 (), pp. 9-08. GÖRÖG Á. (ed.) (05): A PAET-6 fúrás,80-499,80 méteres szakaszának őslénytani vizsgálata: molluszka, palinológia, ostracoda és egyéb mikrofosszília. Laboratóriumi jegyzőkönyv. MVM Paks II. Zrt., Adattár, Paks. GÖRÖG Á. (ed.) (06a): A PAET-7 fúrás 90,47-6,5 méter és PAET-4 fúrás 760,85-69 méter közötti szakaszának őslénytani vizsgálata: molluszka, palinológia, foraminifera, ostracoda és egyéb mikrofosszília. Laboratóriumi jegyzőkönyv. MVM Paks II. Zrt., Adattár, Paks. 59

GÖRÖG Á. (ed.) (06b): A PAET-7 fúrás 46,95-6,5 méter közötti szakaszának őslénytani vizsgálata: molluszka, palinológia, foraminifera és egyéb mikrofosszília. Laboratóriumi jegyzőkönyv. MVM Paks II. Zrt., Adattár, Paks. GÖRÖG Á. (ed.) (06c): A PAET-0 fúrás 6,00-55,8 méter közötti szakaszának őslénytani vizsgálata: mollusca, palinológia, foraminifera, ostracoda és egyéb mikrofosszília. Laboratóriumi jegyzőkönyv. MVM Paks II. Zrt., Adattár, Paks. GÖRÖG Á. (ed.) (06d): A PAET-9 fúrás 6,-79, méter és PAET-5 fúrás 770,7-99,5 méter közötti szakaszának őslénytani vizsgálata: mollusca, palinológia, foraminifera, ostracoda és egyéb mikrofosszília. Laboratóriumi jegyzőkönyv. MVM Paks II. Zrt., Adattár, Paks. GRAMANN, F. (969): Das Neogen im Strimon Becken (Griechisch Ostmazedonien). Teil: II Ostracoden und Foraminiferen aus dem Neogen des Strimon Beckens, Geologisches Jahrbuch, 87, pp. 485-58. GROSS, M. (004): Contribution to the ostracode fauna (Crustacea), paleoecology and stratigraphy of the clay pit Mataschen (Lower Pannonian, Styrian Basin, Austria). Joannea Geologie und Paläontologie, 5, pp. 49-9. GROSS, M. (008): A limnic ostracod fauna from the surroundings of the Central Paratethys (late Middle Miocene/early Late Miocene; Styrian Basin; Austria). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 64 (), pp. 6-76. GROSS, M., MINATI, K., DANIELOPOL, D. L. & PILLER, W. E. (008): Environmental changes and diversification of Cyprideis in the Late Miocene of the Styrian Basin (Lake Pannon, Austria). Senckenbergiana lethaea, 88 (), pp. 6-8. GROSSI, F., GLIOZZI, E., ANADÓN, P., CASTORINA, F. & VOLTAGGIO, M. (05): Is Cyprideis agrigentina Decima a good paleosalinometer for the Messinian Salinity Crisis? Morphometrical and geochemical analyses from the Eraclea Minoa section (Sicily). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 49, pp. 75-89. GUERRA-MERCHÁN, A., SERRANO, F., GARCÉS, M., GOFAS, S., ESU, D., GLIOZZI, E. & GROSSI, F. (00): Messinian Lago-Mare deposits near the strait of Gibraltar (Malaga basin, S-Spain). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 85 (), pp. 64-76. HANGANU, E. (96): Espéces nouvelles d Ostracodes dans le Pontien subcarpathique. Comunicările Academiei Republicii Populare Romîne, (5), pp. 575-58. HANGANU, E. (966): Etude stratigraphique du Pliocène situé entre les vallées de Teleajen et de Prahova. Comitetul de Stat al Geologiei, Institutul Geologic, Studii Tehnice şi Economice, Seria J, Stratigrafie,, pp. -7. HANGANU, E., (974): Observations sur l ostracofaune pontienne de la région entre la vallée du Danube et la vallée du Motru. Revista Española de Micropaleontología, 6 (), pp. 5-45. 60

HARTMANN, G. & PURI, H. S. (975): Summary of neontological and paleontological classification of Ostracoda. Mitteilungen aus dem hamburgischen zoologischen Museum und Institut, 70, pp. 7-7. HORVÁTH, F., BADA, G., SZAFIÁN, P., TARI, G., ÁDÁM, A. & CLOETINGH, S. (006): Formation and deformation of the Pannonian Basin: constraints from observational data. Geological Society, London, Memoirs, (), pp. 9-06. IONESI, B. & CHINTĂUAN, J. (990): Contributions a l'etude de l'ostracofaune Chersonienne de la Dobrogea du Sud. Analele stiintifice ale Universitatii A. I. I. Cuza din lasi, Geologie, 6, pp. 6-70. JÁMBOR, Á. (980): Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fáciestípusai és ősföldrajzi jelentőségük. Földtani Közlöny, 0 (-4), pp. 498-5. JÁMBOR, Á. (ed.) (987): A nagyharsányi Nh-. sz. fúrás kainozóos szakaszának rétegsora. Földtani Intézet Adattár, kézirat. JIŘÍČEK, R. (98): Redefinition of the Oligocene and Neogene ostracod zonation of the Paratethys. Knihovnička Zemního plynu a nafty, 4, pp. 95-6. JIŘÍČEK, R. (985): Die Ostracoden des Pannonien. In: PAPP, A. (ed.): Chronostratigraphie und Neostratotypen, Miozän der Zentralen Paratethys 7, Pannonien, Akadémia Kiadó, Budapest, pp. 78-45. JIŘÍČEK, R. & ŘÍHA J. (990): Correlation of Ostracod Zones in the Paratethys and Tethys. In: KOTAKA, T. (ed.): Proceedings of the International Symposium on Shallow Tethys, pp. 45-457. JUHÁSZ, Gy. (998): A magyarországi neogén mélymedencék pannóniai képződményeinek litosztratigráfiája. In: BÉRCZI I. & JÁMBOR, Á. (eds.): Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL Rt. MÁFI, Budapest, pp. 469-484. JUHÁSZ, Gy. & MAGYAR, I. (99): A pannóniai (s.l.) litofáciesek és molluszka-biofáciesek jellemzése és korrelációja az Alföldön. Földtani közlöny, (-4), pp. 67-94. KAYSERI-ÖZER, M. S., KARADENIZLI, L., AKGÜN, F., OYAL, N., SARAÇ, G., ŞEN, Ş. & TUNCER, A. (06): Palaeoclimatic and palaeoenvironmental interpretations of the Late Oligocene, Late Miocene Early Pliocene in the Çankırı-Çorum Basin. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 467, pp. -. KAZÁR, E. (00): Miocén fogascet-leletek (Cetacea: Odontoceti) a Kárpát-medencében. PhD értekezés, ELTE Őslénytani Tanszék, Budapest, 44 p. KÁZMÉR, M. (990): Birth, life and death of the Pannonian Lake. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 79 (), pp. 7-88. KOLLMANN, K. (960): Cytherideinae und Schulerideinae n. subfam. (Ostracoda) aus dem Neogen des östlichen Österreich. Mitteilungen der Geologischen Gesellschaft in Wien, 5, pp. 89-95. 6

KONRÁD, Gy., & SEBE, K. (00): Fiatal tektonikai jelenségek új észlelései a Nyugat-Mecsekben és környezetében. Földtani Közlöny, 40 (), pp. 5-6. KONRÁD, Gy., & SEBE, K. (0): Perm-triász és pannóniai törmelékes üledékek a Mecsekben. Kirándulásvezető. pp. -7. KOVÁČ, M., BARÁTH, I., KOVÁČOVÁ-SLAMKOVÁ, M., PIPÍK, R., HLAVATÝ, I. & HUDÁČKOVÁ, N. (998): Late Miocene paleoenvironments and sequence stratigraphy: northern Vienna Basin. Geologica Carpathica, 49 (6), pp. 445-458. KOVÁCS, E. (00): Pannóniai kagylósrák fauna az Erdélyi-medence néhány lelőhelyéről. Diplomamunka, ELTE Alkalmazott és Általános Földtani Tanszék, Budapest, 9 p. KOVÁCS, E., MAGYAR, I., SZTANÓ, O. & PIPÍK, R. (06): Pannonian ostracods from the southwestern Transylvanian basin. Geologia Croatica, 69 (), pp. -9. KRÉZSEK, C. & FILIPESCU, S. (005): Middle to late Miocene sequence stratigraphy of the Transylvanian Basin (Romania). Tectonophysics, 40 (), pp. 47-46. KRSTIČ, N. (960): Beitrag zur Kenntnis der pannonischen Ostracoden in der Umgebung von Beograd. Annales Géologiques de la Péninsule Balkanique, 7, pp. 69-84. KRSTIČ, N. (966): Ostracoda des couches Congeriennes: (. Pseudocythere). Annales Géologiques de la Péninsule Balkanique,, pp. 77-78. KRSTIČ, N. (967): Pontoleberis gen. n. (Ostracoda) from the Neogene of Bulgaria and Jugoslavia. Bulletin of the Geological Institute, Bulgarian Academy of Sciences, Series on Paleontology, 6, pp. 7-8. KRSTIČ, N. (968): Sur un nouveau genre d'ostracode: Stanchevia n. gen.. Revue de Micropaléontologie, (), pp. 4-48. KRSTIČ, N. (970): Ostracods of Congerian Beds, Part 4, The genus Xestoleberis. Vesnik A., 8, pp. 40-44. KRSTIČ, N. (97a): Ostracoda biofacies in the Pannone. In: Oertli, H. J. (ed.): Paléoécologie des Ostracodes (Pau, 970). Bulletin du Centre de Recherches Pau-SNPA, pp. 9-97. KRSTIČ, N. (97b): Neogene Ostracoden aus Serbien. (Revision der Originalmaterials von Zalányi 99). Földtani Közlöny, 0, pp. 7-79. KRSTIČ, N. (97c): Ostrakodi Kongerijskih Slojeva 6: Ilyocypris, Stenocypria(?) i Ilyodromus. Radova Instituta geolosko-rudarska istrazivanja ispitivanja nuklearnih drugih mineralnih sirovina, 7, pp. 85-90. KRSTIČ, N. (97): Genus Candona (Ostracoda) from Congeria Beds of Southern Pannonian Basin. The Serbian Academy of Sciences and Arts, Monographs, 450 (9), pp. -45. KRSTIČ, N. (97): Ostracodes of the Congeria beds:. Amnicythere. Radova Instituta geolosko-rudarska istrazivanja ispitivanja nuklearnih drugih mineralnih sirovina, 8, pp. 5-99. KRSTIČ, N. (974): Ostrakodi Kongerijskih Slojeva: 8. Hungarocypris. Zavod za Geoloska I. Geofizicka lstrazivanja, Beograd, 97/974, pp. 9. 6

KRSTIČ, N. (975a): Ostracods of the congerian beds: Species of the genus Cypria and some other insufficiently defined forms. Radovi Geoinstuta, Beograd, 0, pp. 95-06. KRSTIČ, N. (975b): Les ostracodes Pontiens dans la Serbie orientale: Cytherideidae. Annales Géologiques de la péninsule Balkanique, 9, pp. 0-. KRSTIČ, N. (975c): Variability of Candoninae adductor scars. Abhandlungen und Verhandlungen des Naturwissenschaftlichen Vereins in Hamburg, (NF), 8-9, pp. 09-4. KRSTIČ, N. (980a): Ostracoda from the Congerian Beds: 0. Loxoconcha. Bulletin du Muséum d Histoire naturelle de Belgrade A, 7, pp. 4-75. KRSTIČ, N. (980b): Nove vrste ostakoda sa parastratotipova Panona. Radovi Geoinstuta, Beograd, 4, pp. 47-58. KRSTIČ, N. (98): Semicytherura specia from the Middle Miocene of Slavonia and Belgrade area. Radovi Geoinstituta, 6, pp. 8-. KRSTIČ, N. (985): Ostracoden im Pannonien der Umgebung von Belgrad. In: PAPP, A. (ed.): Chronostratigraphie und Neostratotypen, Miozän der Zentralen Paratethys 7, Pannonien, Akadémia Kiadó, Budapest, pp. 0-4. KRSTIČ, N. (990): Contribution by ostracods to the definition of the boundaries of the Pontian in the Pannonian Basin. In: STEVANOVIT, P. M., NEVESSKAJA, L. A., MARINESCU, F I., SOKAT, A. & LŐRENTHEY, I. (900): Foraminifera der pannonischen Stufe Ungarns. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie,, pp. 99-07. MAGYAR, I. (00): A Pannon-medence ősföldrajza és környezeti viszonyai a késő miocénben. GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, 40 p. MAGYAR, I., GEARY, D. H. & MÜLLER, P. (999): Paleogeographic evolution of the Late Miocene Lake Pannon in Central Europe. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 47 (), pp. 5-67. MAGYAR, I. & HABLY, L. (994): Stratigraphic position of Late Neogene palaeobotanical sites in Hungary: Miocene or Pliocene?. Acta palaeobotanica, 4 (), pp. 95-0. MAGYAR, I., JUHÁSZ, G., SZUROMINÉ-KORECZ, A. & SÜTŐ-SZENTAI, M. (00): A pannóniai Tótkomlósi Mészmárga Tagozat kifejlődése és kora a Battonya-pusztaföldvári-hátság környezetében. Földtani Közlöny, (4), pp. 5-540. MAGYAR, I., LANTOS, M., UJSZASZI, K. & KORDOS, L. (007): Magnetostratigraphic, seismic and biostratigraphic correlations of the Upper Miocene sediments in the northwestern Pannonian Basin System. Geologica Carpathica, 58 (), pp. 77-90. MAGYAR, I., RADIVOJEVIĆ, D., SZTANÓ, O., SYNAK, R., UJSZÁSZI, K., & PÓCSIK, M. (0): Progradation of the paleo-danube shelf margin across the Pannonian Basin during the Late Miocene and Early Pliocene. Global and Planetary Change, 0, pp. 68-7. 6

MALZ, H. & MOAYEDPOUR, E. (97): Miozäne Süßwasser-Ostracoden aus der Rhön. Senckenbergiana lethaea, 54, /4, pp. 8-09. MANDELSTAM, M. I., MARKOVA, L., ROSYEVA, T. ve STEPANAITYS, N. (96): Ostracoda of the Pliocene and post-pliocene deposits of Turkmenistan. Turkmenistan Geological Institute, Ashkhabad, 88 p. MANDELSTAM, M. I. & SCHNEIDER, G. F. (96): Iskopaemye ostrakody SSSR. Semejstvo Cyprididae. Trudy Vsesoyusnogo Nauchno-Isslcdovatelskogo Gcologo-Razvedochnogo Neftyanogo Instituta (VNIGRI), 0, pp. -. MAS, G. (0): Definició i caracterització de la Formació ses Olles (Lago Mare, Messinià terminal) a l Illa de Mallorca (Illes Balears, Mediterrània occidental). Bolletí de la Societat d'història Natural de les Balears, 56, pp. 09-. MAXIM, J. M. & CHINTOAN, J. (969): Les ostracodes du Pontien de la vallée du Budac (Bisţrita-Năsăud). Studia Universitatis Babes-Bolyai, Geologia-Geographia,, pp. 7-84. MÉHES, Gy. (907): Adatok Magyarország pliocén Ostracodáinak ismeretéhez. I.: Földtani Közlöny, 7, pp. 49-467. MÉHES, Gy. (908): Adatok Magyarország pliocén Ostracodáinak ismeretéhez II. Az alsópannóniai emelet Darwinulidae-i és Cytheridae-i. Földtani Közlöny, 8, pp. 57-568. MISCHKE, S., HERZSCHUH, U., SUN, Z., QIAO, Z., SUN, N. & ZANDER, A. M. (06): Middle Pleistocene Ostracoda from a large freshwater lake in the presently dry Qaidam Basin (NW China). Journal of Micropalaeontology, 5 (), pp. 57-64. MOSTAFAWI, N. (990): Neogene Ostracoden von Kythira, Griechenland. Courier Forschungsinstitut Senckenberg,, pp. 6-79. NAGY-BODOR, E. & SZUROMINÉ-KORECZ, A. (989): An evaluation of sporomorphs and ostracods of the Fehérpart Exposure at Tihany, Lake Balaton. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 988 évről, pp. 0-5. NAZIK, A., ŞAFAK, Ü. & ŞENOL, M. (99): Micropaleontological Investigation (Ostracoda) of the Pliocene sequence of the Tufanbeyli (Adana) Area, Yerbilimleri. st International Symposium on Eastern Mediterranean Geology, Proceedings and Abstracts, pp. 8-04. NÉMEDI, V. Z. (986): A Tengelic. sz. szerkezet- és vízkutató-, valamint a Tengelic. sz. alapfúrás összehasonlító földtani és szerkezeti vizsgálata. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi jelentése az 984 évről, pp. 0-. OLTEANU, R. (97): Studiul ostracodelor din depozitete pannonian-superioare (zona E) de la Groşi (Banat). Dări de seamă ale şedinţelor - Institutul de Geologie şi Geofizică,. Paleontologie, 57, pp. 85-0. OLTEANU, R. (978): Ostracoda from DSPD Leg 4 B. In: Initial Report of the Deep Sea Drilling Project, 6 (), pp. 04-054. 64

OLTEANU, R. (986): New ostracods from the Pannonian deposits. Dări de seamă ale şedinţelor - Institutul de Geologie şi Geofizică,. Paleontologie, 70-7 (), pp. 7-88. OLTEANU, R. (989a): New ostracodes in upper Neogene from Romania. Memoriile Institutului de Geologie si Geofizica, 4, pp. -8. OLTEANU, R. (989b): The Cimpia Moment (late Miocene, Romania) and the Pannonian-Pontian boundary, defined by ostracods. Journal of Micropalaeontology, 8 (), pp. 9-47. OLTEANU, R. (990): Evoluţia printre evoluţionişti. Studii si cercetari de Geologie, 5, pp. 95-09. OLTEANU, R. (00): Hemicytherinae Subfamily (Ostracoda, Crustacea) and its Species in Paratethys Brackish-Water Facieses (Neogene, Carpathian Areas). Their Morphology and Taxonomy. Studii si cercetari de Geologie, 46, pp. 7-0. OLTEANU, R. (0): Atlas of the Pannonian and Pontian ostracods from the Eastern area of the Pannonian Basin. Geo-Eco-Marina, 7, p. 5-77. PAPAIANOPOL, J. & OLTEANU, R. (979): Contributions á l'étude du Pontien Supérieur (bosphorien) dans la partie orientale du Bassin Dacique. Revue Roumaine de Geologie, Geophysique et Geographie, Serie de Geologie, (), pp. -47. PAPP, A. (95): Das Pannon des Wiener Beckens. Mitteilungen der Geologischen Gesellschaft in Wien, 9-4, pp. 99-4. PIPÍK, R. (998): Salinity changes recorded by Ostracoda assemblages found in Pannonian sediments in the western margin of the Danube Basin. Bulletin des centres de recherches exploration-production Elf- Aquitaine, 0, pp. 67-77. PIPÍK, R. (007): Phylogeny, palaeoecology, and invasion of non-marine waters by the late Miocene hemicytherid ostracod Tyrrhenocythere from Lake Pannon. Acta Palaeontologica Polonica, 5 (), pp. 5-68. PIPÍK, R. & BODERGAT, A. M. (007): Upper miocene trapezoidal Candoninae (Crustacea, ostracoda) of the turiec basin (Slovakia): Systematics, ecology and evolution. Geobios, 40 (5), pp. 645-676. PIPÍK, R., FORDINÁL, K., SLAMKOVÁ, M., STAREK, D. & CHALUPOVÁ, B. (004): Annotated checklist of the Pannonian microflora, evertebrate and vertebrate community from Studienka, Vienna Basin. Scripta Facultatis Scientiarum Naturalium Universitatis Masarykianae Brunensis,, pp. 47-54. PIPÍK, R. & HOLEC, P. (998): Panónske lastúrničky (Crustacea, Ostracoda) a stavovce (Chordata, Vertebrata) z hliniska tehelne v Borskom Svätom Jure. Mineralia Slovaca, 0, pp. 85-94. PIPÍK, R., STAREK, D., SEKO, M. & SYKOROVA, M. (0): Ostracods of the late Miocene long lived Lake Pannon. Naturalista Siciliano, 4, 7 (), pp. 9-94. PODANI, J. (997): Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. Scientia Kiadó, Budapest, 4. p. 65

POGÁCSÁS, Gy., LAKATOS, L., ÚJSZÁSZI, K., VAKARCS, G., VÁRKONYI, L., VÁRNAI, P. & RÉVÉSZ, I. (988): Seismic facies, electro facies and Neogene sequence chronology of the Pannonian Basin. Acta Geologica Hungarica, (-4), pp. 75-07. POKORNÝ, V. (944): La microstratigraphie du Pannonien entre Hodonin et Mikulčice (Moravie méridionale, Tchecoslovaquie). Bulletin International, Académie Tchèque des Sciences Prague,, pp. -5. POKORNÝ, V. (95): The ostracods of the so-called basal-horizon of the Subglobosa Beds at Hodonin (Pliocene). Sbornik Ústřední Ústav Geologický, Oddil Paleontologicky, 9, pp. 9-96. REUSS, E. (850): Die fossilen Entomostraceen des österreichischen Tertiärbeckens. Haidinger's Naturwissenschaftlichen Abhandlungen,, pp. -9. ROTH, L. (879): Geologische Skizze des Kroisbach-Ruster Bergzuges unddes sudlichen Teiles des Leita- Gebirges. Földtani Közlöny, Budapest, 9, pp. 9-50. ROYDEN, L. H. & HORVÁTH, F. (eds.). (0): The Pannonian Basin: a study in basin evolution. American Association of Petroleum Geologists, Memoir, 45, 94. p. RUNDIĆ, L. (990). Upper Pannonian Ostracoda from Boreholes PG-6 (Grocka) and KG-8 (Mala Mostanica), General Beograd Area. Annales Géologiques de la Péninsule Balkanique, 54, pp. 95-08. RUNDIĆ, L. (99): Upper Pannonian ostracoda from Mali Pozarevac area. Annales Géologiques de la Péninsule Balkanique, 55 (), pp. 07-0. RUNDIĆ, L. (00): Some species of the genus Hemicytheria Pokorny (Ostracoda, Crustacea) from the Upper Miocene of Serbia. Geoloski anali Balkanskoga poluostrva, 64, pp. 7-5. RUNDIĆ, L., GANIĆ, M., KNEŽEVIĆ, S. & SOLIMAN, A. (0): Upper Miocene Pannonian sediments from Belgrade (Serbia): new evidence and paleoenvironmental considerations. Geologica Carpathica, 6 (), pp. 67-78. SACCHI, M. & HORVÁTH, F. (00): Towards a new time scale for the Upper Miocene continental series of the Pannonian basin (Central Paratethys). Stephan Mueller Special Publication Series,, pp. 79-94. SACCHI, M., HORVÁTH, F., MAGYAR, I. & MÜLLER, P. (997): Problems and progress in establishing a Late Neogene chronostratigraphy for the Central Paratethys. Neogene Newsletter, 4, pp. 7-46. SACCHI, M., HORVÁTH, F. & MAGYARI, O. (999): Role of unconformity-bounded units in the stratigraphy of the continental record: a case study from the Late Miocene of the western Pannonian Basin, Hungary. Geological Society, London, Special Publications, 56 (), pp. 57-90. ŞAFAK, Ü. (0): The Ostracod Fauna And Environmental Characteristics Of The Volcanosedimentary Yolüstü Formation In The Hınıs Region, Erzurum (Eastern Anatolia), Turkey. Bulletin Of The Mineral Research and Exploration, 46, pp. 55-79. ŞAFAK, Ü. (06): Ostracod Fauna and environmental features of tertiary (Paleogene) deposits in Yedikule- İstambul region. Bulletin Of The Mineral Research and Exploration, 5, pp. 9-6. 66

ŞAFAK, Ü., AVŞAR, N. & MERIÇ, E. (999): Bati Bakirkoy (Istanbul) Tersiyer cokellerinin ostrakod ve formanifer toplulugu. Maden Tetkik ve Arama Dergisi,, pp. 7-. ŞAFAK, Ü. & KAYA, M. (06): Ostracod fauna and environmental characteristics of Köprüköy/Erzurum (East Anatolia) region. Maden Tetkik ve Arama Dergisi, pp. -7. ŞAFAK, Ü., NAZIK, A. & ŞENOL, M., (99): Kayseri Güneydoğusu (Sarız) Pliyosen Ostrakod ve Gastropod Faunası. Çukurova Üniversitesi Mühendislik-Mimarlık Fakültesi Dergisi, 7 (), pp. 7-95. SEBE, K. & MAGYAR, I. (05): A mecseki pannóniai üledékek rétegtana: új adatok, eredmények és kérdések. TISIA konferencia kiadvány, Pécs. pp. 7-76. SOKAČ, A. (96): Pannonische Ostrakodenfauna von Donje Selište südwestlich von Glina. Geološki Vjesnik, 5 (), pp. 9-40. SOKAČ, A. (967): Potska fauna ostrakoda jugo-istročnog pobočja Zagrabačke gore. Geološki Vjesnik, 0, pp. 6-86. SOKAČ, A. (97): Pannonian and Pontian ostracode fauna of Mt. Medvednica. Palaeontologia Jugoslavica,, pp. -40. SOKAČ, A. (990): Pontian ostracod fauna in the Pannonian Basin. In: STEVANOVIT, P. M., NEVESSKAJA, L. A., MARINESCU, F I., SOKAT, A. & JÁMBOR, Á. (eds.): Chronostratigraphie und Neostratotypen Neogen der Westlichen (Zentrale) Paratethys 8, Pontien, JAZU-SANU, Zagreb-Belgrade, pp. 67-7. STANCHEVA, M. (965): Ostracoda from the Neogene in North Western Bulgaria, 4. Pontian Ostracoda, 5. Development and Stratigraphical Importance. Bulletin of the Geological Institute, Bulgarian Academy of Sciences, Series on Paleontology, 7, pp. 5-69. STANCHEVA, M. (966): Notes on the stratigraphy and the ostracoda fauna from the Pliocene and post Pliocene in the district of Silistra. Bulletin of the Strasimir Dimitrov Institute of Geology Series Paleontology, 5, pp. 05-09. STAREK, D., PIPÍK, R., & HAGAROVÁ, I. (00): Meiofauna, trace metals, TOC, sedimentology, and oxygen availability in the Late Miocene sublittoral deposits of Lake Pannon. Facies, 56 (), pp. 69-84. STEVANOVIC, P. M. (95): Pontische Stufe im engeren Sinne Obere Congerienschichten Serbiens und der angrenzenden Gebiete. Serbische Akademie der Wissenschaften, Sonderausgabe, Mathematisch- Naturwissenschaftliche Klasse, 87 (), pp. -5. STOICA, M., LAZĂR, I., KRIJGSMAN, W., VASILIEV, I., JIPA, D. & FLOROIU, A. (0): Paleoenvironmental evolution of the East Carpathian foredeep during the late Miocene early Pliocene (Dacian Basin; Romania). Global and Planetary Change, 0, pp. 5-48. SVEJER, A. V. (949): Ob Ostracodah pliocena Severnego Kavkaza i Niznego Povolz ja s nekotorymi novymi dannymi k sistematike iskopaemyh ostrakod, Trudy Vnigri, 0, pp. 7-68. 67

SZÉLES, M. (96): Szarmáciai és pannóniai korú kagylósrákfauna a Duna-Tisza közi sekély- és mélyfúrásokból. Földtani Közlöny, 9 (), pp. 08-6. SZÉLES, M. (977): A kecskeméti Ke- sz. mélyfúrás pannóniai korú faunája. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi jelentése 975-ről, pp. 6-86. SZÉLES, M. (98): A pannóniai emelet medence kifejlődésének Ostracoda és Mollusca biozónái. In: Balázs E. et al.: Földtani kirándulások a magyarországi molasz területeken. Magyar Állami Földtani Intézet Alkalmi Kiadvány. SZÉLES, M. (98): A Tengelic-. sz. fúrás pannóniai Ostracoda faunája. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 65, pp. 5-89. SZTANÓ, O. & MAGYAR, I. (007): Deltaic parasequences on gamma logs, ultra-high resolution seismic images and outcrops of Lake Pannon deposits. Joannea Geologie und Paläontologie, 9, pp. 05-08. SZTANÓ, O., MAGYAR, I., SZÓNOKY, M., LANTOS, M., MÜLLER, P., LENKEY, L. & CSILLAG, G. (0): A Tihanyi Formáció a Balaton környékén: típusszelvény, képződési körülmények, rétegtani jellemzés. Földtani Közlöny, 4 (), pp. 7-98. SZUROMINÉ-KORECZ A. (99): DK-Dunántúl pannóniai s. l. Ostracoda fauna vizsgálatának eredményei. PhD értekezés, ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, Budapest, 45. p. SZUROMINÉ-KORECZ, A. (99): A Délkelet-Dunántúl pannóniai s.l. képződményeinek rétegtani értékelése ostracoda faunájuk alapján. Őslénytani Viták, 8, pp. 5-0. SZUROMINÉ-KORECZ, A., SÜTŐ-SZENTAI, M. & MAGYAR, I. (004): Biostratigraphic revision of the Hód-I well: Hungary s deepest borehole failed to reach the base of the upper Miocene Pannonian stage. Geologica Carpathica, 55, pp. 475-485. TER BORGH, M., VASILIEV, I., STOICA, M., KNEŽEVIĆ, S., MATENCO, L., KRIJGSMAN, W., & CLOETINGH, S. (0): The isolation of the Pannonian basin (Central Paratethys): New constraints from magnetostratigraphy and biostratigraphy. Global and Planetary Change, 0, pp. 99-8. TÖRŐ, B., SZTANÓ, O. & FODOR, L. (0): Aljzatmorfológia és aktív deformáció által befolyásolt pannóniai lejtő épülés Észak-Somogyban. Földtani Közlöny, 4 (4), pp. 9-56. TUNOĞLU, C. (00): Pontian aged Loxoconcha (Ostracoda) species from eastern Black Sea Region of Turkey, Yerbilimleri, 4, pp. 7-4. TUNOĞLU, C. (00): Systematics and biostratigraphy of the Pontian Candonidae (Ostracoda) from the Eastern Black Sea region (Northern Turkey), Geologica Carpathica, 54 (), pp. -40. TUNOĞLU, C. & GÖKÇEN, N. (997): Pontian ostracoda of the Sinop area, Black Sea Coast of Turkey. Revue de Micropaléontologie, 40 (4), pp. 47-66. TUNOĞLU, C. & ÜNAL, A. (00): Pannonian-Pontian Ostracoda fauna of Gelibolu Neogene Basin (NW Turkey). Yerbilimleri,, pp. 67-87. 68

TUNOĞLU, C., ÜNAL, A. & BILEN, C., (998): The investigation of Tethys-Paratethys interaction and influence area along the Eastern Black Sea Coast of Turkey. Tübitak,, pp. -49. ÜNAL, A. (996): Gelibolu Yarımadası Neojen İstifinin ostrakod biyostratigrafisi, Yüksek Müh. PhD értekezés, Hacettepe Üniversitesi, Ankara, 60. p. VASILIEV, I., KRIJGSMAN, W., STOICA, M., & LANGEREIS, C. G. (005): Mio Pliocene magnetostratigraphy in the southern Carpathian foredeep and Mediterranean Paratethys correlations. Terra Nova, 7 (4), pp. 76-84. VESEL-LUKIC, M., TADESSE, V. H. & POLJAK, M., (0): Late Miocene Ostracoda from Bizeljsko section (eastern Slovenia), Naturalista Siciliano, 4, 7 (), pp. 4-44. VISMARA SHILLING, A., STRADNER, H., CITA, M. B. & GAETANI, M. (976): Stratigraphic investigations on the Late Neogene of Corfou (Greece) with special reference to the Miocene-Pliocene boundary and to its geodynamic significance. Memorie della Società Geologica Italiana, 6, pp. 79-7. VISNOVITZ, F. (05): Balatoni vízi szeizmikus szelvények környezetgeofizikai vizsgálata. PhD értekezés, ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék, Budapest, 4. p. WANEK, F. (99a): Biostratigrafia ostracodelor sarmaţiene şi pannoniene din Bazinul Trasilvaniei. Raport BBU, Arhiva Romgaz, manuscris, 49 p. WANEK, F. (99b): Kagylósrák-faunák az Erdélyi-medence felső neogén üledékeiben, EME Természettudományi Matematikai Szakosztály Közlöny, Kolozsvár,, p. 9-98. YASSINI, I. (987): Ecology, paeloecology and stratigraphy of ostracodes from Late Pliocene and Quaternary deposits of the south Caspian Sea region in north Iran. In: MCKENZIE, K. G. (ed.): International symposium on Shallow Tethys, pp. 475-497. ZALÁNYI, B. (99): Morpho-systematische Studien über fossile Muschelkrebse. Geologica Hungarica, 5, pp. -47. ZALÁNYI, B. (944): Magyarországi neogén ostracodák (Tisztabereki neogén ostracoda faunák leírása és rétegtani kiértékelése). Geologica Hungarica,, pp. 5-44. ZALÁNYI, B. (954): Magyarországi kagylósrák (ostracoda)-faunák rétegtani értékelése. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, pp. 87-. ZALÁNYI, B. (959a): Magyarországi kagylósrák- (ostracoda)- faunák rétegtani értékelése. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi jelentése az 955-56. évről, pp. 45-44. ZALÁNYI, B. (959b): Tihanyi felső pannon ostracodák. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 48, pp. 96-6. 69

TÁBLÁK 70

.tábla Fig.. Cyprideis (Cyprideis) agrigentina DECIMA, 964 Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-6 97,5-97,6 m. Méretarány: 00 μm Figs -4. Cyprideis sublittoralis POKORNY, 95 Fig.. Bal teknő. Kívülről. PAET-6 486,7-486,8 m. Méretarány: 500 μm Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-6 486,7-486,8 m. Méretarány: 500 μm Fig. 4. Jobb teknő. Belülről. PAET-6 486,7-486,8 m. Méretarány: 500 μm Figs 5-6. Cyprideis seminulum (REUSS, 850) Fig. 5. Jobb teknő. Kívülről. PAET-6 408,8-408,9 m. Méretarány: 00 μm Fig. 6. Jobb teknő. Belülről. PAET-6 408,8-408,9 m. Méretarány: 500 μm Fig. 7. Hemicytheria tenustriata (MÉHES, 908) Fig. 7. Bal teknő. Kívülről. Danitzpuszta 9b. Méretarány: 00 μm Fig. 8. Hemicytheria cf. josephinae (ZALÁNYI, 99) Fig. 8. Bal teknő. Kívülről. PAET-6 47,8-47,9 m. Méretarány: 50 μm 7

.tábla 7

. tábla Figs -. Hemicytheria cf. josephinae (ZALÁNYI, 99) Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-7 89-89, m. Méretarány: 00 μm Fig.. Jobb teknő. Belülről. PAET-6 495,9-496 m. Méretarány: 00 μm Fig.. Bakunella dorsoarcuata (ZALÁNYI, 99) Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-7 77,-77,4 m. Méretarány: 00 μm Fig. 4. Bakunella cf. guriana (LIVENTAL, 99) Fig. 4. Bal teknő. Kívülről. PAET-0 4,95-4,05 m. Méretarány: 00 μm Figs 5-6. Candona (Caspiolla) praebalcanica KRSTIČ, 97 Fig. 5. Bal teknő. Kívülről. PAET-6 7,4-7,5 m. Méretarány: 00 μm Fig. 6. Jobb teknő. Belülről. PAET-6 7,4-7,5m. Méretarány: 00 μm Fig. 7. Candona (Serbiella) sagittosa KRSTIČ, 97 Fig. 7. Jobb teknő. Kívülről. PAET-7 85,85-85,95 m. Méretarány: 00 μm Fig. 8. Candona (Hastacandona) longitesta (KRSTIČ, 97) Fig. 8. Bal teknő. Kívülről. PAET-0 4,95-4,05 m. Méretarány: 500 μm 7

. tábla 74

. tábla Fig.. Candona (Hastacandona) longitesta (KRSTIČ, 97) Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-0 4,95-4,05 m. Méretarány: 500 μm Fig.. Candona (Lineocypris) trapezoidea (ZALÁNYI, 99) Fig.. Bal teknő. Kívülről. PAET-7 6,-6,4 m. Méretarány: 500 μm Figs -5. Candona (Reticulocandona) orientalis (KRSTIČ, 968) Fig.. Bal teknő. Kívülről. PAET-7 6,-6,4 m. Méretarány: 500 μm Fig. 4. Jobb teknő. Kívülről. PAET-7 6,-6,4 m. Méretarány: 500 μm Fig. 5. Jobb teknő. Belülről. PAET-7 86,4-86,5 m. Méretarány: 00 μm Fig. 6. Candona (Reticulocandona) reticulata (MÉHES, 908) Fig. 6. Bal teknő. Kívülről. Danitzpuszta 4. Méretarány: 500 μm Figs 7-8. Candona (Thaminocypris) alta (ZALÁNYI, 99) Fig. 7. Bal teknő. Kívülről. PAET-7 96,-96, m. Méretarány: 00 μm Fig. 8. Jobb teknő. Belülről. PAET-7 6,-6,4 m. Méretarány: 00 μm 75

. tábla 76

4. tábla Fig.. Candona (Sinegubiella) rakosiensis (MÉHES, 907) Fig.. Bal teknő. Kívülről. Danitzpuszta 8. Méretarány: 00 μm Figs -. Candona (Sinegubiella) sublabiata (KRSTIČ, 97 Fig.. Bal teknő. Kívülről. PAET-7 87,4-87,5 m. Méretarány: 500 μm Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-6 47,8-47,9 m. Méretarány: 00 μm Fig. 4. Cypria tocorjescui HANGANU, 96 Fig. 4. Bal teknő. Kívülről. PAET-7 8,8-8,85 m. Méretarány: 00 μm Figs 5-6. Hungarocypris auriculata (REUSS, 850) Fig. 5. Bal teknő. Kívülről. Danitzpuszta 9b. Méretarány: 500 μm Fig. 6. Jobb teknő. Belülről. Danitzpuszta 9b. Méretarány: 500 μm Figs 7-8. Hungarocypris hieroglyphica (MÉHES, 907) Fig. 7. Bal teknő. Kívülről. Danitzpuszta b. Méretarány: 500 μm Fig. 8. Jobb teknő. Kívülről. Danitzpuszta b. Méretarány: 500 μm 77

4. tábla 78

5. tábla Fig.. Amplocypris cf. abscissa (REUSS, 850) Fig.. Bal teknő. Kívülről. Danitzpuszta 7. Méretarány: 00 μm Fig.. Amplocypris major KRSTIČ, 97 Fig.. Jobb teknő. Kívülről. PAET-0 79,-79, m. Méretarány: 500 μm Figs -4. Amplocypris recta (Reuss, 850) Fig.. Bal teknő. Kívülről. PAET-6 65,-65,4 m. Méretarány: 500 μm Fig. 4. Bal teknő. Belülről. PAET-6 8,7-8,8 m. Méretarány: 500 μm Fig. 5. Amplocyris nonreticulata KRSTIČ, 97 Fig. 5. Bal teknő. Kívülről. PAET-0 79,-79, m. Méretarány: 500 μm 79

5. tábla 80

MELLÉKLETEK 8

. melléklet Makro- és mikrofosszília vizsgálatok a PAET-6. számú fúrásból (GÖRÖG, 05) Minta kód PAET-6 (m) Minta Palinológia Molluszka súlya (kg) től ig Ostracoda Egyéb Foraminifera /Thecamoeba Gerinces /Chara G-749 8,00 8,0 0,0 x G-740 7,80 7,90 0,0 x G-750 4,0 4,60,0 x G-74 4,5 4,5 0,0 x G-7505 4,80 4,90 0,0 x G-74 58,50 58,60 0,0 x G-74 7,40 7,50 0,0 x x x G-744 98,90 99,00 0,0 x x x G-745,40,50 0,0 x G-746 6,00 6,0 0,0 x G-75 4,70 4,85 0,0 x G-747 46,60 46,70 0,0 x G-748 6,50 6,60 0,0 x G-749 70,40 70,50 0,0 x x G-7440 7,80 7,90 0,0 x x G-744 8,90 8,00 0,0 x G-744 97,0 97,0 0,0 x G-7444 97,50 97,60 0,0 x x x x G-7445 99,0 99,0 0,0 x G-75446 0,60 0,70 0,0 x G-7447 8,70 8,80 0,0 x x G-7448 5,0 5,40 0,0 x G-7449 5,90 6,00 0,0 x G-745,80 4,0 0,40 x x x G-745 4,90 4,00 0,0 x G-745 4,0 4,0 0,0 x G-7454 49,0 49,40 0,0 x G-7457 68,80 68,90 0,0 x G-7458 78,90 79,00 0,0 x G-7459 0,90 04,00 0,0 x G-7460 0,5 0,0 0,0 x G-746 5,00 5,0 0,0 x G-746 9,00 9,0 0,5 x x G-7465 0,65 0,70 0,0 x G-7466 40,5 40,5 0,0 x G-7467 46,70 46,80 0,0 x G-7468 5,60 5,70 0,0 x G-7469 65,0 65,40 0,0 x x 8

G-7470 75,70 75,80 0,0 x x. melléklet folytatás Minta kód PAET-6 (m) Minta Palinológia Molluszka től ig súlya (kg) Ostracoda G-747 84,40 84,50 0,0 x G-747 9,60 9,70 0,0 x G-747 404,0 404,40 0,0 x G-0474 408,80 408,90 0,0 x G-7475 4,90 44,00 0,0 x G-7476 4, 4,40 0,5 x G-7477 47,90 48,00 0,0 x G-7478 446,0 446,0 0,0 x G-7479 449,5 449,50 0,5 x x G-7480 449,50 449,60 0,0 x G-748 449,90 449,95 0,0 x G-748 45,00 45,0 0,0 x G-748 455,00 455,0 0,0 x x G-7484 455,75 455,80 0,0 x x G-7486 457,65 457,80 0,40 x x G-7487 459,5 459,0 0,0 x G-7489 460,50 460,70 0,40 x G-749 467,5 467,50 0,50 x Egyéb Foraminifera /Thecamoeba G-75 476,5 476,0 0,0 x x x x G-7498 48,85 48,00 0,40 x G-7499 486,70 486,80 0,0 x x G-7500 495,90 496,00 0,5 x x G-750 497,70 497,80 0,0 x x G-750 499,75 499,80 0,5 x Gerinces /Chara 8

. melléklet Makro- és mikrofosszília vizsgálatok a PAET-7. számú fúrásból (GÖRÖG, 06ab után) Minta kód PAET-7 (m) Egyéb Minta Palinológia Molluszka Foraminifera/ től ig súlya (kg) Ostracoda Trichoptera G-908 46,95 47 0, x G-909 46,5 46,5 0,4 x G-90 4,9 4 0, x G-4084 4,85 4,9 0, x G-4085 4,7 4,65 0, x G-4086 40,9 40,9 0,07 x G-4087 408,9 408,8 0,4 x G-9 408, 408, 0, x G-9 407,75 407,7 0,4 x G-9 406,5 406,6 0,4 x G-4088 405,9 405,95 0,6 x G-4089 405, 405,4 0,4 x G-40840 404,5 404, 0,7 x G-4084 40, 40 0,7 x G-94 400,45 400,5 0,9 x G-4084 400,5 400,5 0,49 x G-95 89,5 89, 0,85 x G-96 87,85 87,95 0,4 x G-97 86,5 86,4 0,44 x G-98 85,95 85,85 0,4 x G-99 78,7 78,65 0, x G-4084 75,5 75,45 0,9 x G-40844 75,5 75, 0, x G-90 75,5 75, 0,4 x x G-9 70,75 70,7 0,8 x G-40845 70,6 70,5 0,7 x G-9 70,4 70, 0,5 x G-9 59, 58,97,6 x G-40846 50,45 50,4 0, x G-94 46,8 46,7 0,4 x G-95 44,5 44, 0,7 x G-96 8,75 8,7 0, x G-97 7,6 7,5 0,6 x G-98,9,85 0,4 x G-99 0,5 0,5 0,56 x G-40847 8, 8 0,46 x G-90,, 0,48 x x G-9,4, 0,4 x G-9 0,9 0,9 x G-9 05 04,9 0,47 x G-94 90,8 90,75 0, x 84

. melléklet folytatás Minta kód PAET-7 (m) Egyéb Minta Palinológia Molluszka Foraminifera/ től ig súlya (kg) Ostracoda Trichoptera G-95 89, 89 0,49 x G-40848 88,85 88,8 0, x G-96 77,4 77, 0,68 x G-40849 76,8 76,6 0,45 x G-97 57,9 57,8 0,44 x G-98 56,9 56,85 0,4 x G-40850 5, 5,5 0, x G-99 50,9 50,8 0, x x G-4085 48,4 48, 0,4 x G-4085 48, 48 0, x G-4085 47 x G-40854 47, x G-940 46,9 46,8 0,5 x G-94 45,05 44,95 0,48 x G-40855 7,8 7,7 0,49 x x x G-40856 6 5,9 0,55 x G-40857 5,75 x G-40858,8 x G-40859,05,95 0,49 x G-94 7, 7, 0,49 x x G-40860 6,6 6,4 0,75 x G-944 6,4 6, 0,49 x G-945 0,95 0,9 0,9 x G-946 09,8 09,7 0,4 x G-4086,4, 0,57 x G-4086 00 99,5 0,6 x x G-948 98,65 98,6 0, x G-949 98,6 98,5 0,4 x G-950 96, 96, 0,45 x G-95 94,5 94,4 0,5 x G-4086 90, 90, 0,49 x G-40864 89,95 89,85 0,4 x G-40865 89,75 89,65 0,6 x x G-40866 89,55 89,5 0,09 x x G-40867 88,75 88,7 0, x G-954 88,45 88,4 0, x G-955 87,5 87,4 0,7 x x G-956 86,5 86,4 0,49 x G-957 84, 84 0,8 x G-958 8,85 8,8 0, x x G-959 7,8 7,7 0,6 x x 85

. melléklet folytatás Minta kód PAET-7 (m) Egyéb Minta Palinológia Molluszka Foraminifera/ től ig súlya (kg) Ostracoda Trichoptera G-40868 7,5 x G-40869 70,5 x G-960 69,5 69 0, x G-40870 66,5 66,4 0,4 x G-4087 66, x G-4087 65,7 x G-96 64,5 64,4 0,4 x G-4087 64 6,9 0, x G-40874 6,75 x G-40875 6,5 x G-96 59,7 59,6 0,5 x G-40876 57,9 57,8 0,5 x G-96 57, 57,5 0,6 x G-964 5,85 5,8 0, x G-40877 46,4 46, 0,49 x G-965 45, 45 0,4 x x G-40878 4,05 4,95 0,7 x G-40879 9,9 9,8 0,56 x G-40880 9,75 x G-966 9,5 9, 0,8 x G-4088 8,5 x G-4088 8, x G-4088 7,85 7,95 x G-40884 7,7 7,65 0,4 x G-40885 7,5 7,5 0,45 x G-967 7,5 7, 0,66 x G-968 0,95 0,8 x G-40886 9,7 9,6 0,6 x x G-40887 7,6 7,5 0,7 x G-969 8,85 8,75 0,5 x x G-40888 6,9 6,8 0,45 x G-40889 6,5 x G-40890 6, 6, 0, x G-4089 4,5 x G-970,5, 0, x G-97 07 06,9 0,6 x G-97 9,5 9,5 0,47 x G-4089 88 87,9 0,7 x G-4089 85,5 85,4 0,4 x G-97 8,9 8,8 0,9 x x G-40 8, 8,85 x 86

. melléklet folytatás PAET-7 (m) Egyéb Minta Minta kód Palinológia Molluszka Foraminifera/ től ig súlya (kg) Ostracoda Trichoptera G-974 78,5 78,05 0,4 x G-40894 74,6 74,5 0,5 x G-975 6,5 6,5 0,65 x x 87

. melléklet Makro- és mikrofosszília vizsgálatok a PAET-0. számú fúrásból (GÖRÖG, 06c) Minta kód PAET-0 (m) Minta Egyéb súlya Palinológia Molluszka től ig (kg) Gerinces/ Mikrofauna Silicoplacentina G-4068 55,8 55,70 0,60 x G-4068 54, 54,5 0,7 x G-9898 5 50,95 0,40 x G-4068 506,9 507,00 0,60 x G-40685 50,9 50,80 0,4 x G-40686 50,4 50,0 0,40 x G-40687 497,5 497,5 0,4 x G-9897 49, 49,0 0,5 x G-40688 490,5 490,5 0, x G-40689 479,5 479,05 0,50 x x G-40690 478 477,90 0,49 x x x G-9896 477,47 477,40 0,50 x G-4069 46,75 46,60 0,46 x G-4069 459,5 459,0 0,6 x x G-4069 449,85 449,70 0,45 x G-40694 448,45 448,0 0,40 x G-40695 447,5 447,05 0,46 x G-40696 446,9 446,80 0,49 x G-9895 440,9 440,95 0,44 x G-40697 45,75 45,70 0,6 x G-40698 4,75 4,65 0,60 x G-40699 40,95 40,95 0,6 x G-40700 48, 48,5 0,70 x G-4070 47,9 47,80 0,5 x G-4070 47,5 47,40 0,66 x G-9894 46,6 46,50 0,6 x G-4070 40,5 40,5 0,45 x G-40704 4,9 4,80 0,40 x G-40706 405, 405,0 0,6 x G-40707 405 405,5 0,64 x G-40708 40,05 40,90 0,84 x G-989 40,5 40,5 0,60 x x G-40709 97,55 97,5, x G-4070 90,6 90,50 0,8 x G-407 89,9 89,85 0,5 x 88

. melléklet folytatás Minta kód PAET-0 (m) Minta Egyéb súlya Palinológia Molluszka től ig (kg) Gerinces/ Mikrofauna Silicoplacentina G-407 74,5 74,40 0, x G-4074 70,65 70,60 0,6 x G-989 69,7 69,60 0,87 x x G-4075 68,55 68,50 0,7 x G-4076 64,5 64,00 0,64 x x G-4077 7,5 7,47 0,04 x G-9890,4,0 0,4 x G-4079 0,5 0,05 0,8 x x x G-4070 9,5 9,05 0,54 x G-407 8,5 8, 0,4 x x G-407 04 0,90 0,5 x G-9889 9, 9,05 0,7 x G-9888 7,95 7,90 0, x G-407 7,85 7,80 0,06 x G-4074 5,5 5,5 0,7 x x G-9886 6,45 6,40 0,9 x G-4075 7, 7, 0,49 x G-4076 6,45 6,5 0,7 x G-4077 4,5 4,0 0, x G-4078 09,5 09,40 0,54 x G-9885 95, 95, 0,4 x x G-4079 85,7 85,65 0, x G-4070 80,45 80,40 0,5 x G-407 64,75 64,7 0,5 x x G-407 59,47 59,4 0,50 x G-407 57 56,9 0,9 x x G-9884 5,05 5,00 0,9 x G-4074 45 44,9 0,5 x G-4075 4,05 4,95 0,7 x G-4076,5,48 0,8 x G-988 5, 5,5 0,9 x G-4077 8,5 8,05 0,7 x G-4078 0 0,9 0,5 x G-4079 96,9 96,8 0, x G-988 89 88,9 0,4 x 89

. melléklet folytatás Minta kód PAET-0 (m) Minta Egyéb súlya Palinológia Molluszka től ig (kg) Gerinces/ Mikrofauna Silicoplacentina G-40740 79, 79, 0,4 x G-4098 68,05 68 0, x G-4099 65 64,9,04 x G-988 59, 59, 0,9 x x G-4090 5,5 5,45,06 x G-9880 6, 6 0,5 x 90

4. melléklet Makro- és mikrofosszília vizsgálatok a PAET-5. számú fúrásból (GÖRÖG, 06d) Minta kód PAET-5 (m) Minta Palinológia Molluszka súlya (kg) től ig Ostracoda Egyéb Foraminifera /Thecamoeba Gerinces /Chara G-88 99,5 99, 0,7 x x x G-88 906,95 906,9 0,40 x G-88 898,5 898, 0,44 x G-880 879 878,9 0,64 x G-879 870,05 870 0, x x G-878 865,7 865,65 0,4 x x G-877 860, 860,5 0,4 x x x G-876 859,05 859 0,7 x x G-875 85,5 85 0,4 x x G-874 850,55 850,5 0,48 x G-87 847,5 847,5 0,70 x x x G-87 845,55 845,5 0,7 x x x x G-87 84,75 84,7 0, x x G-870 86, 86,5 0, x x G-869 85,75 85,7 0,6 x G-868 8, 8,5 0,8 x x x G-867 8,6 8,5 0,77 x x G-866 8 8,9 0,80 x x G-865 88,4 88, 0,6 x G-864 8,4 8, 0, x x x x G-86 88,6 88,5 0,6 x G-86 8,5 8,4 0,48 x x G-86 8,8 8,7 0,48 x x x G-860 809,9 809,8 0,69 x G-859 80, 80, 0,47 x x G-858 799,8 799,7 0,80 x x G-857 795,7 795,6 0,54 x x G-856 789,5 789,4 0,8 x x G-855 78,89 78,8 0,4 x G-854 778, 778, 0,56 x G-85 774,7 774,6 0,5 x x G-85 77,45 77,4,0 x G-85 770,75 770,7 0,5 x 9

5. melléklet: A kagylósrákok mennyiségi analízise a PAET-6. számú fúrás rétegeiben 00% 90% 80% 5 70% 60% 5 4 7 8 Amplocypris recta Cypria tocorjescui Candona (Sinegubiella) sublabiata Bakunella dorsoarcuata Candona (Thaminocypris) sp. 50% 40% 0% 0% 5 7 8 5 88 8 0 46 8 75 5 Candona (Thaminocypris) alta Candona (Reticulocandona) orientalis Candona (Lineocypris) trapezoidea Candona (Serbiella) sagittosa Candona (Caspiolla) praebalcanica Hemicytheria cf. josephinae Cyprideis seminulum Cyprideis exg. heterostigma Cyprideis (Cyprideis) agrigentina 0% 5 6 5 0% 9

,0-, 8,7-8,8 4,6-4,7 6,5 78,05-78,5 80,65-80,75 8,8-8,9 9,5-9,5 8,75-8,85 9 7-7, 45 59,6-59,7 64,4-64,5 7,7-7,8 75,85-75,95 8,8-8,85 86,4-86,5 87,4-87,5 89,5-89,55 96,-96, 98,5-98,6 99,5-00 09,7-09,8 6,-6,4 0,6-0,7 44,95-45,05 46,8-46,9 50,8 57,8-57,9 77,-77,4 89-89, 04,9-05,-,4,-, 0,5-0,5 7,5-7,6 44,-44,5 54,4-54,5 70,-70,4 70,7-70,75 75, 78,65-78,7 85,85-85,95 87,85-87,95 89,-89,5 400,5-400,45 406,5-406,6 407,7-407,75 4,9-4 46,5-46,5 40,5-40,5 00% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 0% 0% 0% 0% 6. melléklet: A kagylósrákok mennyiségi analízise a PAET-7. számú fúrás rétegeiben 4 6 0 9 6 6 4 0 9 8 7 4 4 4 5 9 8 5 Amplocypris recta 4 5 6 7 5 8 Cypria tocorjescui 4 Candona (Sinegubiella) sublabiata 5 0 Bakunella dorsoarcuata Candona (Thaminocypris) sp. 5 8 7 7 Candona (Thaminocypris) alta 6 Candona (Reticulocandona) orientalis 4 6 4 Candona (Lineocypris) trapezoidea 6 8 7 Candona (Serbiella) sagittosa 7 Candona (Caspiolla) praebalcanica 6 8 Hemicytheria cf. josephinae 4 Cyprideis seminulum 4 0 5 5 Cyprideis exg. heterostigma 6 8 4 Cyprideis (Cyprideis) agrigentina 7 4 8 7 9

7. melléklet: A kagylósrákok mennyiségi analízise a PAET-0. számú fúrás rétegeiben 00% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 5 7 5 4 4 5 4 6 8 60 4 9 4 7 6 8 6 4 9 5 4 0 7 4 7 5 5 7 5 4 5 4 6 0% 0% 0% 0% 9 5 6 6 4 9 5 7 5 Cyprideis exgr. heterostigma Hemicytheria cf. josephinae Bakunella sp. (juvenilis) Bakunella dorsoarcuata Bakunella cf. guriana Candona sp. Candona (Caspiolla) praebalcanica Candona (Serbiella) sagittosa Candona (Hastacandona) longitesta Candona (Lineocypris) sp. (juvenilis) Candona (Reticulocandona) orientalis Candona (Thaminocypris) alta Candona (Sinegubiella) sublabiata Cypria tocorjescui Amplocypris major Amplocyris nonreticulata 94

8. melléklet: A kagylósrákok mennyiségi analízise a PAET-5. számú fúrás rétegeiben 00% 90% 80% 70% 6 5 60% 50% 8 40% 0% 0% 6 0% 0% 77,4-77,45 774,6-774,7 78,8-78,89 789,4-789,5 795,6-795,7 799,7-799,8 80,-80, 809,8-809,9 8,7-8,8 8,4-8,5 88,5-88,6 Cyprideis sp. Candona (Caspiolla) sp. Candona (Thyphlocyprsi) sp. Candona (Thaminocypris) sp. Hungarocypris sp. 95

00% 90% 9. melléklet: A kagylósrákok mennyiségi analízise a PAET-5. számú fúrás rétegeiben 6 8 7 4 80% 70% 7 60% 05 9 9 50% 50 4 7 40 5 40% 7 0% 0% 4 0 9 6 0% 0% 0 6 Hungarocypris sp. Cyprideis sp. Candona (Thaminocypris) sp. Candona (Reticulacandona) sp. Candona (Serbiella) sp. Candona (Caspiolla) sp. Candona (Typhlocypris) sp. Candona (Sinegubiella) sp. Candona (Lineocypris) sp. Candona sp. Cypria sp. Loxoconcha sp. Hemicytheria sp. Amplocypris sp. 96

97

98

99

00

0

5. melléklet: 0

6. melléklet: 0

7. melléklet: 04

8. melléklet: 05

9. melléklet: 06

07