Elkészült a Fundoklia-tanösvény Egy város élhetõségéhez a szoros értelemben

ÉRDI Ingyenes kétheti lap 12 000 példányban VII. LAP évfolyam 25. szám 2009. december 17. Rendelés: 06-23-369-888, 06-20-387-1679 El Toro pizza & burger A LEGFINOMABB PIZZA AZ EL TOROBÓL! Akció! 32 cm-es egyfeltétes PIZZÁK 1090 Ft helyett 790 Ft CHICO BURGER 100% marhahúsból Akció: 250 Ft/db Nyitva tartás: minden nap 10-23 www.eltoro.hu, email: rendeles@eltoro.hu A P O L G Á R I Ö S S Z E F O G Á S L A P J A Elkészült a Fundoklia-tanösvény Egy város élhetõségéhez a szoros értelemben vett infrastruktúrán felül hozzá tartozik a szórakozási, kikapcsolódási lehetõségek sora is. Érd ebbõl a szempontból még nem tartozik az élvonalba, de az utóbbi években komoly elõrelépések történtek. Említhetjük az Érdi Napokat, az Elsõ fesztivált, vagy akár ünnepeink méltó megünneplését. Fontos dolog a természettel való kapcsolat is, környezetünk megismerése, illetve a megfelelõ hely sétára, családi kikapcsolódásra. Ennek elsõ állomásához érkeztünk 12-én, pénteken, amikor T. Mészáros András polgármester ünnepélyesen megnyitotta a Fundoklia-tanösvényt, amely az elsõ ilyen jellegû létesítmény városunkban. A polgármester emlékeztetett azokra a régi elgondolásokra, hogy a fõváros szemetével akarták feltölteni a völgyet, és a helyi értelmiség tiltakozására tettek le errõl a tervrõl. Hosszú ideig nem történt semmi, de az utóbbi években az egyre aktívabb környezetvédõk valóságos társadalmi összefogást valósítottak meg. Errõl beszélt Bartos Csilla, a Környezetvédõ Egyesület elnöke, aki példaértékûnek nevezte azt az összefogást, amely az önkormányzat, a Környezetvédelmi Minisztérium, a civil egyesületek és a lakosság között valósult meg, és aminek eredményeként elõször is sikerült kitakarítani a völgyet, megszabadítva az évtizedek alatt felhalmozódott szeméttõl, sittõl, autógumik ezreitõl, majd a sóskúti mészkõbánya segítségével kövekkel le tudták zárni a területet, végül az önkormányzat anyagi segítségével elkészülhetett a tanösvény. Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója azt emelte ki beszédében, hogy Budapest környékén ez az egyedüli hely, ahol be tudják mutatni, milyen volt az Érd-Tétényi mészkõplató, mert a többi részt már mind beépítették. Az ünnepség végén Szerényi Júlia, aki a tanösvény egyik kezdeményezõje és fõ szervezõje volt, értõen kalauzolta végig a résztvevõket a tanösvényen, minden állomásnál röviden elmagyarázva a látnivalókat. A kedvezõtlen idõjárás ellenére sokan végig kitartottak a mintegy másfél órás sétán. A Fundokliatanösvény igazából jövõ tavasszal fogja megmutatni magát, amikor kizöldül majd a völgy és a plató. Reméljük, jövõre újabb tanösvény nyílhat Érden, a Beliczay-szigeten. Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendõt kíván minden kedves Olvasójának az Érdi Lap szerkesztõsége Füri András és T. Mészáros András a tanösvény avatásán Szerényi Júlia kalauzolta végig az érdeklõdõket a tanösvényen Falépcsõn lehet a völgy mélyére leereszkedni Lucaszék December 13. a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Magában hordozza az új esztendõ reménységeit, de gondjait is. Idõszakában a leghosszabbak az éjszakák, és a gonoszok, a rontások ideje ez. Az ország különbözõ részein e napon készítették a lucakalendáriumot, s ekkor kezdték el a lucaszék építését, amelynek karácsonyra el kellett készülnie. Aki arra az éjféli misén fölállt, meglátta a pap szoknyája után kapkodó ördögöt, a falu boszorkányát. A lucaszék készítésével a rendezett ember megláthatta a rontást idézõ másikat. A lucaszéket ezután tûzre kellett vetni, hogy a boszorkányok hatalma megtörjön. Mivel a szék december 13-ától karácsonyig készült, ezért mondjuk, hogy úgy készül, mint a Luca széke, vagyis nagyon lassan. E napon kezdték sarjaztatni a lucabúzát. Az eladó lány cserép földbe csigavonalban szórta a magokat. Ha szára hosszúra nõtt, jó szalmás termést vártak. Karácsonykor az asszonyok az oltárt öltöztették vele, a karácsonyfa alá is lucabúza került, s vacsorakor közepébe szentelt gyertyát téve az asztalra is helyezték. Luca napján az ország számos vidékén asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot. Nem adtak kölcsön semmit, az aprójószágot pedig az udvar közepébe karcolt körbe szórt maggal etették. Varrni tilos volt, mert bevarrták volna a tyúkok tojókáját. Az Õrségben fûzfavesszõkkel verték ki a fehérnépbõl a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki. A karácsonyi ünnepkörhöz még számtalan más egyházi és népi hagyomány fûzõdik Szent Miklóstól a jászolban született Jézusig, felsorolni sincs lehetõségem, nem hogy részletezni. De Luca napját is csak azért részleteztem, mert az egész adventi ünnepi körnek megtalálható a mára vetíthetõ analógiája. Ki-ki behelyettesítheti magának a szereplõket. Hamarosan elérkezünk a téli napfordulóhoz, megszületik Jézus, és vele megszületik új reménységünk. Idáig a sötét erõi voltak többségben, innentõl kezdve világosodik. Föl kell állnunk a lucaszékre, és meglátjuk a gonoszt. Életünkben ugyanígy megvan a kettõsség, a gonosz és a jó harca. Mióta ember az ember, küzd a gonosz erõk, a boszorkányság és rontás ellen, de a gonosz nem adja meg magát, évrõl évre, idõrõl idõre visszatér és visszaveszi hatalmát. Ám az újjászületés azt bizonyítja, hogy nem gyõzhet felettünk. Talán bennünk marad örökké, mert gonosz nélkül a jó sem létezhet. Nézzünk körül az országban és városunkban, és nézzünk magunkba is! Mit találunk? Keressük meg a jót és a gonoszt, és tegyük mindet a helyére! Lehet, profánul hangzik ilyenkor, de álljunk meg egy kicsit a nagy rohanásban, és készüljünk fel lélekben a jövõ évi küzdelmekre. Januártól nem lesz megállás, el fog önteni minket a jó és a gonosz harca, és nekünk tiszta lélekkel kell kiválasztanunk, melyik oldalra állunk. S ne gondoljuk, hogy nem ér minket kísértés, hogy kígyó nem fog sziszegni fülünkbe! ORLAI SÁNDOR Következõ számunk január 14-én jelenik meg

2 Mottó: Álomrablók Nem azok a veszélyes emberek, Kik bottal feléd suhintanak, Vagy fejedhez fegyvert szegeznek, Hogy kiraboljanak. A zsebtolvaj sem a fejedben kotorászik, Hogy kifossza öntudatod tekervényes utcáit. Az olyan baráttól azonban nem árt tartanod, Aki örök vesztesnek vél és rombolja öntudatod, Bár nem rabol ki és fegyverrel sem fenyeget, Csak kijelenti: Ez nem fog menni gyerekek. Amikor meg sikeres nagymenõk jönnek szóba, Mosolyogva jegyzi meg: Nekünk ütött az óra! Ez tudja, hogy mit akar, ám felettünk eljárt az idõ. Hiába küzdünk, nem lehetünk olyanok, mint õ. És hamisan csengõ szavai elõl nincs menekvés, Mert legbelül már érzed, hiába minden remény, A nagyágyúknak Te nyomába sem érsz, S ahogy érik benned ez a romboló gondolat, Úgy veszted el minden dédelgetett álmodat. Nem volt nála fegyver, mégis kirabolt téged, Elvette a hited, a lelked és minden reményed, Elvette a szíved és a gondolatod, Már nem mondod többé, hogy: Gyõzni fogok! Eshet esõ, fújhat szél, nekem egyre megy, Menni fog ez, mint az egyszeregy. Tehát nem a fegyveres rablóktól kell tartanod, Hisz az értéktárgyaidat pótolhatod, De ki adja neked vissza a sikerbe vetett hitedet, Ha egy károgó kishitû barát kinevet? A polgári összefogás lapja Alapította az Összefogás Egyesület Kiadja a BALATONI 19 MANAGER KFT. Felelõs kiadó a kft. ügyvezetõje Felelõs szerkesztõ: ORLAI SÁNDOR Szerkesztõség: Érd, Alsó u. 8., Összefogás Székház Telefon: 06-20/9205-496. Honlap: www.erdilap.hu E-mail: erdilap@erdilap.hu ISSN 1589-9950 Nyomdai elõállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda Felelõs vezetõ: Bertalan László nyomdaigazgató Hirdetésfelvétel: 06-20/355-47-10, e-mail: info@erdilap.hu Ügyfélszolgálati Irodája KATALIN ÜZLETHÁZ földszintjén, a Budai út 11. szám alatt. Hirdetésfelvétel, apróhirdetések felvétele minden hétköznap: 8-tól 16 óráig. Telefon: 06-23/364-017, 06-20/530-30-84, 06-20/355-47-10 Összefogást Érd városáért! 2007-ben egy tavaszi délután barátaimmal egy sör mellett beszélgettünk. Arról volt szó, hogy ki, mit tudna tenni azért, hogy Érd lakhatóbb, szebb legyen. Ki, mit tudna tenni azért, hogy erejénél, tudásánál fogva segítsen azoknak, akik lendíteni szeretnének a város dolgain. Megegyeztünk abban, hogy a kritika hasznos és jó dolog, azonban rengeteg energiát vesz fel. Ezt az energiát, kreativitást akár arra is lehetne használni, hogy alkossunk valamit. Valamit, amire büszkék lehetünk, amire elmondhatjuk: ezt én kezdtem el, én vittem végig és jó a városnak, jó a közösségnek. Volt, aki egy játszóteret szeretett volna látni két-három év múlva. Volt aki fákat ültetett volna. Volt aki tanösvényt szeretett volna. Volt aki a csatornázást szerette volna látni, hogy végre beindult. Abban maradtunk: 2010-ben visszatekintve láthatjuk, hogy ki, mire használta alkotó energiáit. Mindez a szokásos év végi számvetések közeledtével jutott eszembe. Egy évvel ezelõtt szintén e lap hasábjain volt alkalmam év végi számvetést készíteni. Akkor arról írtam, hogy a 2007-ben megalapozott városfejlesztési terv, a Batthyány Terv 2008 végére kezdte meghozni elsõ eredményeit. Bizakodva tekinthettünk a 2009-es évre: a gazdasági világválság baljós jelei közepette Érden évtizedek óta nem látott fejlõdés látszott beindulni. És komolyan gondoltam, gondolom az elsõre talán fellengzõsnek tûnõ jelzõt. Hisz végül ez az év volt az, amikor - valóban évtizedek óta elõször- új óvodai férõhelyek jöhettek létre a városban, óvodák bõvülhettek, szépülhettek, újulhattak meg. Közel egy egész óvodányi férõhely jött létre. Szintén évtizedes terv volt az, hogy bõvüljön és megújuljon az Aradi utcában a bölcsõde. Ez idén akkor is el tudott indulni, ha valamiért a pályázatunkat nem támogatták. A város azt vállalta: saját költségvetésébõl valósítja meg ezt a beruházást. A Gárdonyi Géza Iskola varázsütésre (na jó, nem egészen varázs, hanem sok-sok megfeszített munka eredményeképpen) átváltozott, talán a korábban ott tanulók is nehezen ismernek rá. Egyúttal az is lehetõvé vált, hogy szintén egy évtizedes álom valósuljon meg: új középiskola indulhat Érden. Érd elsõ uszodája reményeim szerint nemsokára megnyitja kapuit sok-sok sportolásra vágyó diák és volt diák elõtt. És igen, ebben az évben soha nem látott mennyiségben épültek játszóterek is. A kismamák, a fiatal, kisgyermekes családok méltán örülhettek a Kalotaszegi térnél, a Fügefa utcában, az óvodákban, és a lakótelepen annak, hogy közösségi terek alakulnak ki. A város minden szegletében megjelentek az utcanév-táblák és elkezdõdött a járdák építése is. Együtt örvendhettünk annak, hogy soha nem látott összefogás alakult ki a Fundoklia völgy kitisztítására és rendbetételére. Biztatóak a jelek a Duna partján, a Beliczay szigeten elindult munkákkal kapcsolatban is. Szintén ebben az évben küzdöttünk meg azért, hogy a kormány is elismerje és támogassa: Érden az évtizedek óta tervezett csatornahálózat kiépülhessen. Egyetlen mondatba nehéz besûríteni azt ami e mögött van. Kis örömök ezek, de úgy értem, ezek a legfontosabbak egy város életében. Hisz mindannyian tudjuk, hogy minden a kis gyõzelmekkel kezdõdik. A kis, közös gyõzelmekkel, amikor az alkotó energiák felszabadulhatnak, a jövõbe vetett hit megerõsítést kap. Ezért érdemes csinálni, érdemes folytatni. De nem lenne teljes, ha nem mondanám el a kevésbé kellemes érzéseimet is. Úgy tûnik, útközben valamit, valahol elvesztettünk. Elvesztettünk némi bizalmat egymásban. Szomorúan olvasom, amikor néhányan óriási energiákat ölnek abba, hogy féligazságokkal, a valóság másik felének hozzáköltésével rombolják közös sikereinket. Szomorú vagyok akkor is, amikor az út közepén azt látom, hogy vannak, akik kihátrálnak a közös munkára alakult csapat mögül. Hisz a bizalom értéket teremt, annak hiánya pedig rombol. De elõre kell tekintenünk. Bízom benne, hogy párbeszéddel, józan ésszel meg lehet õrizni azt a minimumot, ami nem rombolja le pár hónap alatt azt, amit fáradtságos évek munkájával sikerült felépíteni. Hisz akik itt élünk, attól függetlenül, hogy mit gondolunk az ország, a világ nagy dolgairól, közösen tettünk meg egy elég nagy utat és nagy kár volna most tönkretennünk azt, amit elértünk. 2010-ben két fõ célkitûzés fogalmazódott meg: a Batthyány Tervben célul kitûzött és ugrásszerû fejlõdés fenntartása a fejlesztések befejezésével, valamint a városban lakó polgárok részére a közszolgáltatások biztosításával, az életviszonyok és azok feltételeinek javításával. A fentieken kívül a városnak 2010-ben célja kell legyen egyrészt a gazdasági világválságot a lehetõ legkisebb áldozat árán menedzselni, másrészt településünket a válság utáni idõszakra elõnyösen pozicionálni. Ha következetesek maradunk és ragaszkodunk elveinkhez, meggyõzõdésem, hogy egy év múlva is tiszta lelkiismerettel nézhetünk egymás szemébe. Tiszta lelkiismerete pedig annak van, aki mindent megtett vállalásai teljesítéséért. Tudása, ereje legjavát adta azért, hogy közösségünk erõsödjön, a közös célok megvalósításáért széles összefogás jöjjön létre. Én a magam részérõl, ha újból leülök beszélgetni a fent említett körben, nyugodt szívvel tudok bárki szemébe nézni. Remélem, õk is így vannak vele. SIMÓ KÁROLY Fejlesztések 2010-ben A 2010. év kiemelt feladata a csatorna projekt folytatása. A 2009. szeptemberben aláírt támogatási szerzõdés alapján ebben az évben várhatóan elkezdõdik a kivitelezés is. A már folyamatban levõ munkák esetén az elsõ jelentõsebb kifizetések is megjelennek. Elsõ lépésben a nulladik ütem valósul meg. Ez a RÁVNA és a Lõcsei út környékén valósul meg. A nagyobb értékû, pályázati pénz igénybe vételével megvalósuló fejlesztési projektek: Szakorvosi Rendelõintézet felújítása, bõvítése, nappali kórház és egynapos sebészet építése (1.500 millió Ft) RÁVNA (Erzsébetváros) felszíni vízelvezetés projekt (700 millió Ft) Lõcsei út felújítása (100 millió Ft) Városközpont rehabilitációs projekt (1.200 millió Ft) Ivóvízhálózat rekonstrukciós projekt (7.100.000 svájci frank, több, mint 1.200 millió Ft) Teljes egészében saját erõbõl vagy magántõke bevonásával valósulnak meg: Batthyány Sportcsarnok építése (300 millió Ft) Aradi utcai bölcsõde felújítása, bõvítése (300 millió Ft) Térfigyelõ rendszer második ütemének kiépítése VII. évfolyam 25. szám 2009. december 17. Járda és parkoló épül a Szent István úton, az óvoda mellett Béke téri óvoda bõvítése, újabb óvodai férõhelyek létesítése Kós Károly Szakképzõ Iskola, Széchenyi Általános Iskola, Vörösmarty Mihály Gimnázium, Kutyavári óvoda fûtésrendszerének korszerûsítése Egészségházak a Riminyáki, Bajcsy-Zsilinszky, Alsó utcákban A Választókerületi Alapok minden évben jelentõs összeget biztosítanak arra, hogy a helyben eldöntött kisebb értékû beruházásokra is jusson pénz. 2009-ben összesen közel 200 millió Ft jutott ilyen célokra. Az önkormányzat pályázati forrásból 91 millió, 100%-ban finanszírozott, vissza nem térítendõ támogatást nyert el esélyegyenlõségi program megvalósítására. A megvalósítás 110 fõ pedagógust érint. A hivatalban a sikerrel megvalósuló ÁROP projekt keretében (50 millió Ft) kiépítésre kerül a kiskincstári rendszer, mely elõsegíti az önkormányzati források racionálisabb felhasználását, a likviditás megõrzését.

VII. évfolyam 25. szám 2009. december 17. 3 Orlai Sándor Nem lehet egy évet úgy lezárni, hogy némi számvetést ne készítsünk, hiszen tudnunk kell, honnan jövünk és hová megyünk. T. Mészáros András polgármestert kértük arra, hogy értékelje az elmúlt évet, és vessen egy pillantást a jövõre is. Jó irányba indultunk 2009 egyrészt a legnehezebb, másrészt talán a legjobb évünk volt. Nehéz volt azért, mert nagyon sok feladatot indítottunk el a Batthyány terv keretén belül, aminek a végét most már látjuk, és azt is, hogy jó irányba indultunk el. Jók a célok, jó az ütemezés, és az is jó, hogy ilyen sok célt tûztünk ki, mert rengeteg a változtatnivaló városunkban. Ilyen például az oktatásügy teljes átalakítása és rendbe tétele. Ma már racionális, jól mûködõ oktatási rendszerünk van, ráadásul sikerült egy iskolát teljesen felújítanunk úgy, hogy jövõ õsztõl megindulhat benne egy második gimnázium. Jó elgondolásunk volt az is, amikor úgy döntöttünk, hogy Érd csatornázását nem bízzuk a fõvárosra, és Tárnokkal, Diósddal összefogva a magunk kezébe vettük a szervezést, létrehozva a csatorna társulatot. A pályázatunk sikeres lett, a támogatási szerzõdést már aláírtuk, most folyik az Európai Unió által felvetett tisztázó kérdések megválaszolása, és reményeink szerint rövidesen kiírhatjuk a közbeszerzési pályázatokat. A kivitelezés körülbelül jövõre, késõ õsszel fog elkezdõdni. Ezek az elnyert pályázatok általában áthúzódnak a következõ ciklusra is. Így is kezdõdött 2006-ban? 2006-ban a semmibõl indultunk, se tervek, se elképzelések nem voltak a fiókokban, ködös elgondolások akadtak csupán, hogy például gumikerekû magasvasúton utazzunk a Duna-partra és ehhez hasonló színvonalú elképzelések, de valóságosan nem volt mihez nyúlni. Azzal kellett kezdenünk, hogy koncepciót gyártottunk, megalkottuk a Batthyány Tervet, szabályozási terveket készíttettünk. Át kellett dolgozni az általános rendezési tervet, meg kellett változtatni a helyi építési szabályzatot, vagyis szinte mínuszról indultunk. Ezeket a munkákat a közgyûlés az elsõ két évben elvégezte. A hivatalnak is teljesen más munkatempóra és gondolkodásmódra kellett váltania. Létrehoztuk a stratégiai irodát, amely a sikereink egyik záloga lett. Ha összeadjuk az elnyert pályázati pénzeket, akkor iszonyú összeget kapunk, mintegy 36 milliárd forintot, ez három év teljes költségvetési öszszegének felel meg. Más tekintetben is jó irányba indultunk el, például a közbiztonság területén, ami alapvetõen meghatározza egy város lakosainak közérzetét. Létrehoztunk négy körzeti megbízotti irodát Parkvárosban, Újtelepen, Érdligeten és Ófaluban, megerõsítettük a polgárõrséget, a közterület felügyeletet, és elkezdtük a térfigyelõ rendszer kiépítését. Jövõre már ötven kamera figyeli majd a város különbözõ pontjait. A körzeti megbízotti irodák közvetlen kapcsolatot teremtenek a lakosság és a rendõrök között, hiszen az emberek személyesen is ismerhetik a körzetükben járõrözõ rendõröket. A Duna utcai iroda egyben a polgárõrség székháza is. Apróságnak tûnik, mégis nagyon fontosnak tartom azt, hogy szinte az összes játszóterünket felújítottuk, sõt, újakat is építettünk. Ezek a folyamatok a lakosság közösségi tudatát, lokálpatriotizmusát is erõsítik. Nagyon sokan felvetik azt a problémát, hogy mi van a tömegközlekedéssel? Itt is tudok pozitív fejleményekrõl beszámolni, hiszen a napokban nyertünk el egy 250 milliós pályázatot, amelybõl át tudjuk alakítani a buszmegállókat, akadálymentesíteni tudjuk azokat, és kialakíthatunk buszfordulókat is. Már készítjük a pályázat második részét, annak érdekében, hogy meg tudjuk majd vásárolni az itt közlekedõ kisbuszokat, és a helyi közlekedést egészében mi bonyolíthassuk. A Volánra csak a helyközi közlekedés marad. Említette, hogy a lokálpatriotizmust is erõsíteni kell, ez azonban a lakosok, a civilek nélkül nem megy. Igen, a civil életben is jelentõs változás következett be az elmúlt idõszakban. Az egyesületekre gondolok természetesen, és nem a politikai szervezõdésekre. Például a Környezetvédõ Egyesületre. A környezetvédõkkel folyamatosan együttmûködünk, több pályázatukat támogattuk önerõvel. Jelentõs munkát végeztek, például kitakarították a Fundokliát, a 6-os autópálya melletti területet, tanösvényeket létesítenek, éppen most fogjuk felavatni az elsõt, a Fundoklia Tanösvényt, jövõre pedig, a Pilisi Parkerdõ Gazdasággal együtt, a Beliczay-szigeten épül a másik tanösvény. Említhetek egy másik területet is, a tömegsportét. Büszkék lehetünk kerékpárosainkra, akik évente kétszer megrendezik az Érd körbe akciót, amikor 5 km-tõl egészen 30 km-ig tekerhetik körbe Érdet a résztvevõk. De említhetem a nagycsaládosokat, akik nagyon sokat tesznek az érdi családokért. Vagy a horgászokat, az ófalui Szent Mihály Alapítványt, a kórusokat, a nyugdíjas klubokat és másokat is. Ezek mint közösséget építenek, és erõsítik az érdi kötõdést, nélkülük sokkal nehezebb lenne létrehozni azt az életminõséget, ami fontos egy élhetõ kertvárosban. Ezek a szervezetek nem pártpolitikai alapon szervezõdnek, és ez jó, mert a civil összefogást erõsítik, amely nélkül egy város nem mûködhet igazi közösségként. A parlament már elfogadta a jövõ évi költségvetést, és ebbõl kiderül, hogy jóval kevesebb pénz jut az önkormányzatoknak. Elhangoznak olyan kritikák a közgyûlésben is, hogy veszélyben forognak az elkezdett fejlesztések, és esetleg csõdbe megy a város. Mi errõl a véleménye? Bírni fogjuk, mert bírni kell. Nyilvánvalóan meg kell húzni a nadrágszíjat, de ez nem újdonság. Hétnyolc éve a normatíva folyamatosan csökken. Amióta szocialista kormányzás folyik, egyre kevesebb pénz jut az önkormányzatoknak. Például oktatásra nominál értékben kevesebb jut, mint 2002-ben jutott, és akkor még az inflációt és az áfaemelést nem is számoltuk. Abszurd az elmúlt hét esztendõ kormányzati tevékenysége, folyamatosan azokból a rendszerekbõl vették ki a pénzt, amelyek az emberek életminõségét határozzák meg: oktatás, egészségügy és szociálpolitika. A költségvetésben mégis egyensúlyra kell törekedni. A költségvetési koncepciónkat úgy készítettük el, hogy a mûködési feladatokat nagy biztonsággal, nagy odafigyeléssel el tudjuk látni, a fejlesztést pedig az eddig megnyert és rendelkezésre bocsájtott pénzekkel meg tudjuk valósítani. Februárbanmárciusban, amikor elfogadjuk a költségvetésünket, már közel lesz a parlamenti választás. Ennek a választásnak az eredményeként egy teljesen új filozófiájú, gondolkodású polgári kormányt várok az ország élére, amelynek egyik elsõ dolga az lesz, hogy újra gondolja az ország költségvetését. Érd az önkormányzatok között jó helyzetben van, sokkal jobban, mint a kis települések önkormányzatai, hiszen mi át tudunk csoportosítani pénzeket egyik helyrõl a másikra, de ott, ahol erre nincs mód, csõd veszélye fenyegethet. Mit tud egy polgármester ígérni és kívánni? Amit eddig ígértünk, azt mind teljesítettük. Végig lehet nézni a 2006-ban megalkotott Batthyánytervet, és csak azt tudom mondani, hogy ezt ígértük, és ezt tesszük. Azt ígértük, hogy Érd egy virágzó, élhetõ kertváros lesz, és ennek az infrastruktúráját meg fogjuk teremteni. El is indultunk ezen az úton csatorna, vízelvezetés, járdák, utak stb., úgy változtatjuk az építési szabályzatot, hogy kertes családi házak épüljenek Érden. Folyik az oktatás, az egészségügy átalakítása, épül az új szakorvosi rendelõ és sorolhatnám. Ha ezek a folyamatok folytatódnak, akkor ennél többet nem kell ígérni az érdieknek. A polgároknak is végig kell gondolniuk, mit tudnak õk tenni a városért, és ha megteszik, ami tõlük telik, nem lesz probléma, elérhetjük azt, hogy Érd az ország egyik legélhetõbb városa lesz. Mit fog csinálni a polgármester az ünnepek alatt? Mit kíván saját magának? Mit szeretne? Szeretnénk kipihenni magunkat a családdal együtt a téli szünetben. Elmegyünk pár napra telelni, de január 5-én újra itthon leszünk, mert kezdõdik az iskola és a hivatali munka. Ráadásul most két választással terhelt esztendõ következik. Remélem azt is, hogy az õszi önkormányzati választások után folytatni tudjuk a megkezdett munkát, nem törik meg a lendület. Mert valamennyien azt szeretnénk, hogy Érd virágzó kertváros legyen, ahol nem csak laknak az emberek, de szeretnek is itt élni. Ennek reményében kívánok minden érdinek nagyon boldog ünnepeket! Csak nagyobb baj ne legyen Van egy anekdota, mely szerint a néhai II. János Pál pápa az USA-ban járván elhatározta, hogy egy szigorúan magánjellegû program keretében meglátogatja az Amerikába szakadt rokonait. El is indult egy szál testõrrel, autóval valami távoli kisvárosba. Már egy ideje haladtak, amikor is az autóvezetést igen kedvelõ pápa rávette a sofõrjét, hogy engedné át neki egy kicsit az autót, mert régen volt már benne része, hogy saját kezûleg vezessen. A sofõr ráállt, helyet cseréltek és tovább haladtak. A pápa nem tudott ellenállni a kísértésnek és alaposan beletaposott a gázpedálba. Hamarosan le is meszelték õket a rendõrök. Az egyik közeg odament az autójukhoz, tisztelgett és az iratokat kérte volna, de aztán leesett állal csak intett nekik, hogy mehetnek tovább. Amikor megkérdezte tõle a társa, hogy kiféle, miféle volt a szabálytalankodó, még mindig sápadtan csak annyit tudott kinyögni, hogy: - Nem tudom, de a pápa volt a sofõrje. A nagy és titokzatos dolgoktól alaposan meg tudunk szeppenni még akkor is, ha azok mögött valójában nincs is más csak valami olyasmi, amit nem értünk. Aztán persze vannak olyan dolgok is, amikor valami igazán fajsúlyos dologról meg fellebben egy pillanatra a lepel. Fellebben és kivicsorít mögüle egy olyan valóság, amelyet jobban szeretnénk nem is tudni. Olvasom a hírek között, hogy az Amerikai Egyesült Államok kongreszszusa a Sláger Rádió elvesztett frekvencia pályázatával foglalkozott. Külön kitért rá, hogy megdorgáljon bennünket. Elõször azt hittem valami idétlen év végi sületlenségrõl van szó, de aztán más hírportálok is megjelenítették a témát. Atyavilág! Felrémlettek szemeim elõtt, hogy a világ legnagyobb szuperhatalmának törvényhozó testülete, maga a Kongresszus, minden tagjával, gondterhelt arccal és külön, külön idegesen gyûrögetve egy-egy méternyi kék és piros szalagot, azon törik a fejüket, mit is reagáljanak a fránya bukaresti vazallusok mérhetetlen arcátlanságára. Talán egy ötletroham is volt. A derék képviselõk és képviselõ hölgyek sorra vették elõ az ilyen alkalmakra kidolgozott forgatókönyveket. Gazdasági blokád! Persze arra azért figyelniük kell, hogy mikre is terjesztik ki. A bevált kubai példa talán itt is jó lesz, nem vásárolnak tõlünk több cukrot. Na annyi a még megmaradt egyetlen cukorgyárunknak is. Ezen már csak a Boros Bocskor segíthet. Õk talán ki tudják járni, hogy bele ne ragadjunk a szirupba. Ha ez sem segít és a magyarok kávéja mellé nem kapják meg a na nem a cukrot, abból van nyakhajlásig. Ha nem lesz bumeráng reggelente, indul a katonai megtorló akció. Elsõként partra szállnak a tengerészgyalogosok és letarolják az országot. Már-már a részleteket is kezdték kidolgozni, amikor valamelyik túlképzett képviselõ bedobta, hogy baj van. A tengerészgyalogosok nem tudnak partra szállni. Már mér ne tudnának? hördült fel erre egy emberként a képviselõház. Azért mert nincs hol. A magyaroknak nincs tengerpartjuk. Hát ez fogas kérdés, nagy probléma. Sebaj, akkor egyszerûen le kell bombázni Bukarestet. Ez megint csak tetszett mindenkinek. Elõvettek egy nagy Európa térképet és megnézték, hová is kell irányítani a bombázókat. Na ebbõl is lett egy kis kavarodás, mert páran rájöttek, hogy ott van nem messze tõle egy Budapest nevû város is. Hát most akkor mi legyen? Amit bombázni kéne, az akár Budapest is lehet, amit meg nagyon bombázni akarnak, azt mégiscsak elfoglalhatják a tengerészgyalogosok. Mert, hogy ottan meg mégis van tengerpart. Ekkor jött be a legokosabb honatya, aki eddig a büfében volt. Rájuk dörrent, hogy legyenek észnél, mert akár Bukarest, akár Budapest, mindkét fõváros szövetséges országhoz tartozik. Volt egy kis elégedetlen zúgolódás, mert már olyan jól beleélték magukat, hogy lesz egy kis Bagdadhoz hasonló pár napos speciális tûzijáték. De akkor meg, mi legyen? Itt van ez a helyes kis amerikai honleány, aki eddig a Sláger rádió tulajdonosa volt, hull a könnye, mint a záporesõ, hogy elvették a magyarországi kedvenc játékszerét, meg azt a kis kenyérrevalót is tõle. Valamit csak kell erre tenni, elvégre a pénz beszél, a többi meg csak ugatás, vagy valami hasonló. No hát így esett, hogy megdorgáltak bennünket. A szent szólásszabadság és a még szentebb demokrácia védelmében megrázták a fenyegetõ ujjukat, hogy többé olyan elõ ne forduljék, hogy egy versenytárgyaláson alulmaradjon egy amerikai, holmi helyi bugrisokkal szemben. Hát itt tartunk manapság. Egy olyan ügyben, mint a rádiófrekvenciák újraelosztása pályázat útján, ahol a dolgot a nyers számok alapján döntötték el. Ahol az volt az egyetlen szempont mert miért is lett volna más, hogy ki fizet többet, miféle szólásszabadság-béli kérdések merülhettek vajon fel? Mi indokolja vajon egy ilyen ügyben, hogy az USA Kongresszusa egyáltalán napirendre vegye a témát? Felmerül az emberben, hogy vajon kiért, miért? A Kongresszust látjuk ugyan a volánnál, de ki ül az utas oldali ülésben? Hogy lehet az, mi az oka, hogy az amerikai tulajdonos nyilván érthetõ dühében hazáig szalad és fúj a döntést meghozó magyarországi ORTTre, majd az USA törvényhozásához fordulhat? Könnyû lenne rá a válasz, hogy a pénz az oka. Nyilván az is. A Sláger rádiónak 1,6 milliárd forint volt az adózott nyeresége. Nem rossz pénz az még Amerikában sem, de itt valami egészen másról is szó lehet. Arról a tudatformáló hatásról, amivel egy ilyen médium a profi módon beetetett, idomított hallgatóságát mozgatni is tudja. Az amerikai típusú, könnyen terelgethetõ fogyasztó-hallgató tenyésztésének mechanizmusába sikerült most belerondítani a magyar médiahatóságnak. Mivel az állandóan fogyasztó lények tenyésztési programja most mintha megakadt volna, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa rögtön szükségesnek látta, hogy a szólásszabadság és a demokrácia nádvesszejével végigsózzon a hátunkon. A rasszizmus és az antiszemitizmus bélyegét már sikerült ránk verni. Mások, más megközelítésben és fõleg más okokból ismét szükségesnek látják akár egykor a bolsevik jóakaróink, hogy el ne feledkezzünk róla, bûnös nemzet vagyunk, és ha véletlenül jól is sikerül valamit tennünk, fejünkbe ne szálljon valahogyan a dicsõség. KOPOR TIHAMÉR

4 Ne adjon esélyt a tolvajoknak! Abevásárlóközpontokban, üzletekben, piacokon a karácsonyi bevásárlások idõszaka kedvezõ feltételeket kínálhat a bûnözõknek, akik kihasználhatják, hogy a vásári forgatagban sokan nem elég körültekintõek. Ezekben a nagyobb bevásárlóközpontokban, áruházakban szórakozva vásárolhatunk, szól a zene, a figyelmünket folyamatosan leköti a hatalmas árubõség, az áruházi kínálat. Mindezen sok jó mellett különbözõ veszélyforrások leselkednek a vásárlókra. Az ilyenkor elõforduló bûncselekmények megelõzése érdekében az Érdi Rendõrkapitányság megerõsített szolgálattal készül, különösen a bevásárlóközpontok és forgalmasabb üzletek környékén. Az üzletek parkolóiban visszatérõ járõrözéssel, a vásárlók figyelmének felhívásával, a bûnügyi szolgálat akcióival próbáljuk megelõzni az autófeltöréseket, zsebtolvajlásokat. Vagyonbiztonsága érdekében az Érdi Rendõrkapitányság az alábbiakra hívja fel az ünnepre készülõ állampolgárok figyelmét: 1. A nagy tömegben, illetve tömegközlekedési eszközökre történõ fel és leszálláskor figyeljen a lökdösõdõ, tülekedõ zsebtolvajokra! 2. Ne tartson magánál sok készpénzt, illetve soha ne tartsa bankkártyája mellett annak PIN kódját! 3. A gépkocsijának parkolásakor kérjük, ellenõrizzék, hogy nem maradt-e az utasterében semmilyen értékes vagyontárgy, illetve már korábban megvásárolt ajándék! 4. Vásárlás közben soha ne helyezze pénztárcáját, kézitáskáját a bevásárlókosárba, vagy jól látható helyre, próbáljuk magunkhoz szorítva tartani fontosabb értéktárgyainkat! 5. Ha teheti, ne menjen egyedül vásárolni, mert pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználják azok, akik csak arra várnak, hogy letegyék értékeiket, csomagjaikat! Amennyiben mégis bûncselekmény áldozatává válna, kérjük, azonnal értesítse a rendõrséget az ingyenesen hívható 107-es, illetve a 112-es telefonszámon! Békés, biztonságos ünnepeket kíván: ÉRDI RENDÕRKAPITÁNYSÁG SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYA KÖZLEMÉNY Köszönjük az Érdi Rendõrkapitányság számítógépparkjának megújulásában nyújtott felajánlását a székesfehérvári ALBACOMP Számítástechnikai Zrt-nek, valamint Érd Megyei Jogú Város Önkormányzatának, személyesen Polgármester Úrnak, aki a polgármesteri keret terhére támogatta Kapitányságunkat. Az Érdi Rendõrkapitányság személyi állománya Juhász Gyõzõ AJobbik a Szepes Gyula Mûvelõdési Központban tartotta megemlékezését december 5-e évfordulóján. A díszvendég Kovács Miklós, a Kárpátaljai Kulturális Egyesület elnöke volt. A megemlékezés elsõ szónoka Süle-Szigeti Gábor, az érdi Jobbik alapszervezet elnöke volt, aki egyben a 8-as választási körzet jobbikos képviselõ-jelöltje is. Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Kulturális Egyesület elnökének beszédét ismertetjük: Nemzettársaim! A következõkben ezt a kifejezést szeretném kibontani. Ha körülnézünk a világban, többezernyi népre, népcsoportra jut talán pártucat olyan nemzet, amely államot is tud alkotni. Mi, magyarok, elméletben oda tartozunk, de vajon a gyakorlatban is oda tartozunk-e? A december 5-ei népszavazás az elterjedt nézetek szerint a magyarországi és a külhoni magyarok viszonyáról szólt. Ez nem így van. December 5- én az tisztázódott, hogy Magyarországon a magyar politikai nemzetnek hány tagja van a lehetséges nyolcmillióból. Demokrácia van, és ez azt is jelenti, hogy a demokrácia fenntartása ki van porciózva az emberekre. Vajon mind a nyolcmillió vállalja ezt a terhet? Súlyos probléma ez. Nem a magyarországiak állnak az egyik oldalon, és a megszállt területeken élõk a másikon, hanem az egyik oldalon állnak a magyar politikai nemzet tagjai, akik valamiféle áldozatot is képesek hozni a közösségükért, legalább olyan csekélyet, hogy elszakadnak a tévétõl, és elmennek szavazni, és nem elnyomóikra szavaznak, hanem azokra, akik jogaikért kiállnak. Úgy gondolom, egy közösségbe tartoznak azok, akik igennel szavaztak december 5-én, valamint magyar pártokra szavaztak Kárpátalján, és egy ellenközösséget alkotnak azok, akik nemmel szavaztak Magyarországon, vagy ültek otthon, és azok, akik ukrán pártra szavaztak Kárpátalján. A nemzet politikai fogalom, és lényege, hogy képes megkülönböztetni a barátot az ellenségtõl. A mi, az Magyarország és a magyar nemzet. A nemzet nem természeti képzõdmény, és csak akkor marad fenn, ha valakik iszonyatos erõfeszítéssel és áldozatokat vállalva megalakítják és létrehozzák, és ugyanezt az energiát a történelem sorsfordulóin elõteremtik. Amelyik népesség erre nem képes, abból vagy nem lesz állam, vagy megszûnik. Ez hatalmas teher, és a népesség kisebbik része az, amely ezt a feladatot magára vállalja. És amikor magára vállalja, szinte automatikusan kiváltja a többiek értetlenségét és gyûlöletét. A négykézláb mászó ember ösztönös gyûlöletét az egyenes gerincûek iránt. Márpedig az egyenes gerincûek tartják azt a súlyt is, amely arányosan ki van osztva a többiek között is. Amikor december 5-én a magyar népességet rá lehetett uszítani a nemzetre, ezek az egyszerû emberek attól féltek, hogy valamiféle kötelességre vagy áldozatra hívják fel õket. Rettegtek attól, hogy ha õk magyarnak tekintik magukat, akkor talán pár tized százalékkal csökken az életszínvonaluk. Hogy ettõl a rémképtõl megmeneküljenek, december 5-én jelképesen tömeges lincselés keretében felszámolták a nemzetet. Nem fogják fel azt, hogy nemzet nélkül nincs állam, és állam nélkül nincs túlélési esélyük. Mert korunk egyik döntõ, kulcsfontosságú liberális hazugsága az, hogy a közügyeket haszonelvû módon lehet mûködtetni. Nem létezik olyan fizetés, amit odaadunk egy rendõrnek, egy bírónak, ügyésznek, aminek ne VII. évfolyam 25. szám 2009. december 17. Nemzet nélkül nincs állam Kovács Miklós (balról) és Süle-Szigeti Gábor tudná többszörösét megkeresni, ha korrupt. Ha azt mondjuk, hogy nem számít a nemzet, akkor milyen alapon legyenek becsületesek? Amikor a korrupció végképp szétrágja az államot, az nem egy-két tized százalékot fog jelenteni életszínvonalban. Az olyan összeomlást fog jelenteni, hogy a szegény, földön fetrengõ embereket szét fogja lapítani. Kedves nemzettársaim, ha azon gondolkodunk, hogy mi tanulsága és haszna lehet az öt évvel ezelõtti históriának, akkor más hasznot nem tudok mondani, mint azt, hogy annál gazdagabb vagyok, minél több illúziótól szabadultam meg. Minél kevesebb illúzióm van, annál világosabban és élesebben látom környezetemet, magamat, a feladatot. December 5. annak, aki Magyarországon a politikai nemzethez tartozik, megmutatta, hogy hány ember terhét kell magára venni. Abban az esetben, ha a hazafiságot, a politikai nemzethez való tartozást nem üres szólamként értelmezi, hanem tényleges habitusként. Úgy gondolom, hogy ez komoly nyereség annak, aki elbírja. Aki meg nem, az úgysem érti, mirõl beszélünk. A jó hír az, kedves nemzettestvéreim, hogy nem tartoztok ti, magyarországiak nekünk, megszállt területen élõknek semmivel, mert mindenkinek a saját õrhelyén kell helytállni. Ha ennyit megtettünk, akkor megváltottuk a lottójegyet, amivel a nemzet beléphet a szebb jövõbe. Válságkarácsony Az idén ez a legnagyobb fenyõfám, Kovács bácsi.