Állóképesség összehasonlítása tartáshibás, scoliosisos és egészséges gyermekeknél, általános iskolás korban

Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és betegellátás Gyógytornász szakirány Állóképesség összehasonlítása tartáshibás, scoliosisos és egészséges gyermekeknél, általános iskolás korban Prof. Em. Dr. Peja Márta Szentes Júlia Fanni konzulens 2017 0

Tartalom Tartalom... 1 1. Bevezetés... 2 1.1. Hipotézisek... 3 2. Szakirodalmi áttekintés... 4 2.1. A gerinc... 4 2.2 A gerinc görbületei... 5 2.3. A gerinc funkciói... 6 2.4 Testtartás... 7 2.4.1. Tartási formák... 8 2.4.2. Helytelen tartás... 9 2.5. A tartáshibák következményei... 11 2.6. A scoliosis... 12 2.7. Állóképesség... 14 2.8. NETFIT... 15 3. Anyag és módszer... 16 3.1. Vizsgálat... 17 3.2. A NETFIT mérés... 18 4. Eredmények... 24 5. Megbeszélés... 30 6. Összegzés... 32 7. Irodalomjegyzék... 33 1

1. Bevezetés Tanulmányaim során harmadéven találkoztam az ortopédia tantárggyal. Ezen belül részletesebben megismerkedtem a tartáshibákkal és a scoliosissal. Azért jelentkeztem a főiskolára, mert mindig is érdekelt ez az irány és már akkor is szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, rajtuk segíteni. Visszatértem a régi általános iskolámba és ott végeztem el a vizsgálataimat. Kérdőíveimet és a vizsgálati lapot előzetesen összeállítottam és a nyári szünet előtt, amikor a tanórák már lazább keretek között zajlanak, akkor volt lehetőségem a méréseket elvégezni. Voltak tanulók, akik megnyíltak előttem és beszéltek családi hátterükről, problémáikról vagy csak egyszerűen elmondták véleményüket a mindennapi testnevelés óráról. A tanárok is pozitívan fogadtak, nagytöbbségük még engem is tanított. Nem csak az én véleményem, hanem az övék is, hogy a gyerekek állóképessége sokat romlott az évek során. Napjainkban a fiatalkori tartáshibák száma egyre növekvőbb és egyre alacsonyabb életkorban jelenik meg. Az elhízás is sok gyermeket érint és a mozgásszegény életmód csak ront a helyzeten. A felgyorsult világban, az általános iskolák felső tagozatában szinte minden gyereknek van okos telefonja, táblagépe vagy számítógépe. Szabadidejükben inkább választják a felsorolt eszközöket, mint, hogy kimennének a friss levegőre. Ehhez társulnak még a nehéz iskolatáskák, amik nagy része nem is ergonomikus kialakítású és a divattáskák is. Ezek mind fokozhatják a tartáshibák kialakulását. A gyerekek inaktívvá válnak és megerőltetővé válik számukra a mozgás. A gyermekkori testmozgás megalapozza a felnőttkori állóképességünket és erőnlétünket. Ezért fontos kialakítani a mozgás és a sport szeretetét. Felmérésem arra irányul, hogy a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt segítségével képet alkossak tartáshibás gyerekek állóképességéről és összehasonlítsam azt a nem tartáshibás társaikéval. 2

1.1. Hipotézisek 1. A scoliosios gyerekeknél kisebb a hajlékonysági profil. 2. 18,5 alatti vagy 25 feletti BMI-vel rendelkező gyerekeknek kisebb az állóképességük. 3. Akiknek fokozott háti kyphosisuk van alacsonyabb (cm-ben) törzsemelésre képesek. 4. Fokozott lordosisú gyerekek kevesebb ütemezett hasizom-gyakorlatot tudnak kivitelezni, mint a társaik. 5. Azoknak a gyerekeknek gyakrabban fáj a hátuk, akik csak egy vállukon hordják a táskájukat. 6. Azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs tartáshibája, nagyobb az állóképességük. 7. A legtöbb gyerek BMI-je a normál kategóriába esik. 8. Akiknek elsimult a medialis boltozatuk, azoknál a helyből távolugrás rövidebb lesz. 3

2. Szakirodalmi áttekintés 2.1. A gerinc A gerinc a törzs hátsó oldalán, a test középvonalában elhelyezkedő csigolyaoszlop, mely törzsünk tengelye is. Felső végéhez a koponya, háti szakaszhoz a bordák kapcsolódnak, míg az alsó régió a medencecsontokkal együtt alkotja az alsó végtag csontos övét. A gerinc 33-35 csigolyából épül fel, egymással szoros összeköttetésben állnak, melyet a szalagok és az ízületek biztosítanak. A 33-35 csigolyából azonban csak 24 valódi, mivel az alsó szakaszon összecsontosodásokkal találkozunk. A gerinc két kiemelkedően fontos mechanikai tulajdonsággal rendelkezik: egyszerre stabil és mobil is. Ezt a kettősséget biztosítja, a csontok összeköttetések három formája melyek közül a gerinc esetében mind megtalálható. A szalagos (syndesmosis) a koponyaalaptól egészen a keresztcsontig, a porcos (synchondrosis) a csigolyatestek között, ezeket nevezzük porckorongnak (discus intervertebralis) és a csontos (synostosis), amely a keresztcsontnál (os sacrum) figyelhető meg. A gerinc testünk stabil alapjául szolgál, támaszt ad a belső szerveknek, védi a gerincvelőt (medulla spinalis) és a testsúly hordása is a fő feladatai közé tartozik. Szalagok és izmok erednek és tapadnak közvetlenül a csigolyákon, és/vagy a gerinchez kapcsolódó csontos képleteken. Ezek teszik lehetővé, hogy a fejünk és a végtagjaink a tér minden irányába szabadon elmozdulhassanak. Viszont abban a pillanatban amint a legapróbb elmozdulást végezzük, stabilitást biztosító gerincünk egyes szakaszai harmonikusan, egymástól eltérő irányokba mozdulnak el. Mozgásaink során a merev sacrum billenését nem követi a testünk eldőlése, mert gerincünk mobilis és a mozgásszegmentek (két forgáspont közötti távolság; jelen esetben két egymás fölött lévő csigolya, a köztük lévő elemekkel együtt) elmozdulása biztosítja a fej középvonalban maradását. A csigolyaoszlop összetett funkciójának alapja az összetett struktúra. 4

Minden csigolya rendelkezik egy korong alakú testtel (corpus vertebrae) az ebből induló két ívvel (arcus vertebrae), az oldalra és kissé hátrafelé található haránt nyúlványokkal (processus transversus) és a hátsó tövisnyúlvánnyal (processus spinosus). A test hátsó felszíne és az ív határolja a csigolyalyukat (foramen vertebrale), itt húzódik a gerincvelő. A harántnyúlványokon fölfelé és lefelé ízületi nyúlványok (processus articularis superior et inferior) láthatóak. A gerinc szakaszai: 7 nyakcsigolya (vertebrae cervicales), 12 hátcsigolya (vertebrae thoracales), 5 ágyékcsigolya (vertebrae lumbales), 5 keresztcsonti csigolya (vertebrae sacrales), melyek összecsontosodásuk révén alkotják a keresztcsontot (os sacrum), és 4-6 farokcsigolya. Egyes szakaszoknál a csigolyák felépítése különbséget mutat, ez az eltérő funkciónak köszönhető. Például az ízületi nyúlványok felszíneinek helyzete nyaki szakaszon majdnem vízszintes, háti szakaszon frontális, míg az ágyéki részen szagittális állásúak. Helyzetük nagyban meghatározza a mozgások irányát. [1.][3.][9.] 2.2 A gerinc görbületei Egy újszülött gerince csaknem teljesen egyenes, enyhén kyphotikus (hátrafelé konvex), egyedül a keresztcsont görbült kissé. A gerinc élettani görbületei csak a mozgásfejlődés során alakulnak ki. A fej emelésével kezdődik, ekkor alakul ki a nyaki lordosis, majd folytatódik a felüléssel, mely a háti kyphosis létrejöttét segíti, végül az állás, felállás teremti meg a lumbalis lordosist. Ám végleges formáját csak a növekedés befejeződése után nyeri el. Egy felnőtt ember gerince frontális síkban függőleges egyenes, vagyis egy enyhe jobbra domborodás fedezhető fel általában a mellkasi szakaszon, ezt nevezzük physiológiás scoliosisnak. Míg szagittális síkban 5

harmonikusan ívelt, kettős S alakot formál. A görbületeknél, melyek kiegyenlítik egymást, megkülönböztetünk elsődlegeseket és másodlagosakat. Elsődleges görbületeknek nevezzük azokat, melyek, még ha az élet során változnak is, de íveltségük megegyezik a születéskori iránnyal. Ide tartozik a háti és a keresztcsonti görbület, hátrafelé konvexek, ezt nevezzük kyphosisnak. Másodlagos görbületek azok, amelyek a mozgásfejlődés során átalakulnak és a hátrafelé konvexből hátrafelé konkávvá válnak. Ezek a nyaki és az ágyéki hajlatok (cervicalis és lumbalis lordosis). Ez a görbületrendszer álló helyzetben a legkifejezettebb, viszont testhelyzettől függően változik, kivéve a sacrumit. A görbületek törzsünk különböző mélységéig hatolnak, annak érdekében, hogy megfelelően ellássa a támasztó funkcióját. [1.][2.][3.][9.] 2.3. A gerinc funkciói Két fő feladata a mobilitás és a stabilitás biztosítása. A harmonikus görbületek biztosítják a dinamikus stabilitást. A teljesen egyenes gerinc rideg lenne, és nem tudna megfelelően alkalmazkodni. A lordosisoknak és kyphosisoknak köszönhetően tízszer rugalmasabb, mint az egyenes gerinc, alkalmasabb az axiális erők elnyerésére is és védi az agyat a rázkódástól. Delmas index: a gerinc aktuális és tényleges hosszának a hányadosa szorozva 100- al. A fiziológiásan görbült gerinc Delmas indexe: 94-96 határok között helyezkedik el. A 94-nél kisebb index dinamikus (fokozott görbületekkel), míg a 96 fölötti értékek statikus típusú gerincre utalnak, ahol elsimultabbak a görbületek. Az utóbbi inkább a kis ízületeket viseli meg, míg a dinamikus gerincnél a szalagok és az izmok túlterhelése a jellemző. [1.][9.] 6

2.4 Testtartás Testtartáson tágabb értelemben az egész test tartását értjük, beleértve a fej, a törzs és a végtagok tartását. Szűkebb értelemben csak a törzs, illetve a gerinc helyzetét vesszük figyelembe. (Gárdos-Mónus 1976. 95. o.) Ezért az a legmegfelelőbb, ha pontosan megjelöljük azt a testrészt, amelyet vizsgálunk. A tartó-, és mozgató szervrendszer által létrehozott és fenntartott helyzetet nevezzük tartásnak. Ha a testre ható erők (pl.: gravitáció) és a test saját erői (izomerő) kiegyenlítettek helyes, jó tartás jön létre, viszont ha a külső erők nagysága megnő, testet ölt a hibás tartás, hanyag tartás. Ilyenkor minden elem érintetté válik (csontok, ízületek, izmok, inak, szalagok). A testtartás nem csak statikus izommunkát foglal magába, az érintett izmok a legkisebb változásra is kontrakcióba jönnek. Vannak olyan helyzetek, mozdulatok, amikor a test hajlamos kibillenni az egyensúlyi helyzetéből, ilyenkor olyan kiegyenlítő izommozgás válik valóra, amely a súlypontunkat az alátámasztási felület felett (két talp által határolt négyszög) tartja és így helyreállítja az egyensúlyi helyzetet. Huzamosabb ideig az egyenes tartásban elfáradnak a hátizmok, így a tartás kyphotikussá válik tehát a súlypont helyzet is változni fog. Ekkor lép be a szalagrendszer, mely passzívan segíti megtartani a törzsünket (bizonyos idő után ezek is fáradnak, és még nagyobb mértékben nyúlnak meg). A helyes testtartásnak nincs pontos mércéje, viszont az alapját a medence állása igencsak meghatározza. Az ízületi tokok és szalagok feszülése nem haladhatja meg a fiziológiásan megfelelőt és az antigravitációs izmok feszülésének, erőkifejtésének is minimálisnak kell lennie. Testtartásért felelős izmok: m. erector spinae o m. iliocostalis o m. longissimus 7

o m. spinalis m. transversospinalis o m. semispinalis o m. multifidus o m. rotatores mm. intersplnales mm. intertransversarii m. quadratus lumborum m. iliopsoas m. rectus abdominis m. obliqus externus et internus abdominis m. transversus abdominis Testtartásunkat nagymértékben befolyásolja lelkiállapotunk is. A pszichés állapotunk megnyilvánul a járásunkon, testtartásunkon. Negatív érzelmek esetén jellemző az előreesett váll, előrehelyeződő fej, de ezek nem törvényszerűek, akarattal mind befolyásolhatók. [1.][2.][3.][9.] 2.4.1. Tartási formák Három tartási formát különböztetünk meg, melyeknél más-más izmok eltérően jönnek működésbe. Aktív, feszes tartás: Más néven vigyázzállás. Ilyenkor, az összes izom megfeszül test szerte. A háti kyphosis és a lumbális lordosis elsimulnak, a vállak retrakcióba kerülnek. Ez a tartástípus nagyon fárasztó, ezért csak rövidebb ideig tartható fenn. Laza vagy pihentető tartás: Ez a tartás igényli a legkisebb erőkifejtést. hátizomzat laza ezért fokozódik a háti kyphosis, vállak protrakcióba kerülnek. Fáradt állapotban ez a tartás jellemző. 8

Szokásos, habituális tartás: Ez a kényelmes tartás számunkra, mely egyénre jellemző. Az 1. és a 2. között található. A fiziológiás görbületek enyhén fokozottabbak, vállak középhelyzetben, a működésben lévő izmok csak a szükséges mértékben jönnek kontrakcióba. [2.] 2.4.2. Helytelen tartás Olyan funkcionális eltérés ahol nincs rögzült, kóros deformitás a csontrendszerben és a csigolyákban. Izom eredetű elváltozások, melyek akaratlagosan korrigálhatók. Nem betegség, csak egy állapot, és a tartás a törzsizomzat erősítésével normalizálható. A gerinc teherbíró képessége csökken, ami felnőtt korban degeneratív elváltozások talaját képzi. Leggyakrabban iskolás-, és serdülőkorban jelentkezik, a hirtelen bekövetkezett növést az izomzat fejlődése nem tudja követni és a tanulóknál a fejletlen izomzat nem tudja legyőzni a nehézségi erőket és megtartani a gerincoszlopot, így hanyag testtartás alakul ki náluk. A növekedési lökést követően csak fél-egy év múlva alakul ki az ízületek felnőtt korra jellemző stabilitása. A laza ízületek miatt kialakulhat genu recurvatum, pes planus, de a talp hossz-, és haránt boltozatai is ellapulhatnak. Ezek a gyerekek fáradékonyabbak, mentális és fizikai teljesítményük is csökkenhet. Lányoknál pubertás korban a mellek növekedése, míg fiúknál a hosszú végtagok, testrészek aránytalansága okozhat szégyenérzetet, ami a tartáson is megnyilvánul. A vállak előre esnek, csapottá válnak, fokozódik a háti kyphosis, mellkas ellaposodik. Az egyoldalú fizikai igénybevétel is okozhat tartáshibát. Okai közé sorolhatjuk még az alkati adottságokat, a mozgásszegény életmódot és a csecsemő mozgásfejlődésébe való helytelen beavatkozást. Általánosan négy típusát különböztetjük meg: Lapos hát: a háti kyphosis és a lumbális lordosis egyaránt csökken, elsimul, így a gerinc egyenessé válik. Gyermekkorban ritkán, viszont az évek előrehaladtával a háti-ágyéki átmenetnél jelentkezik a fájdalom. Okai közt leggyakrabban a túl korai 9

felültetésre gyanakodnak, de a genetikai tényezők a lapos mellkasforma is szerepet játszhat a kialakulásában. A megfelelő mélységű görbületek hiányában a rázkódásnak jobban ki van téve (pl.: járásnál), így a gerinc összes kis ízületét erőteljes kopás fenyegeti. A gyenge izomzathoz még rosszul illeszkedő csigolyák is társulhatnak, ami oldal irányú elhajláshoz vezethet. Célunk, hogy megfelelő izomfűzőt és fiziológiás görbületeket építsünk ki. A medence beállításával segíthetjük a helyes ágyéki görbület kialakítását, és csak ez után várható az ideális háti kyphosis megléte. Fokozott kypholordotikus hát: a fiziológiásnál nagyobb mértékű háti kyphosis és lumbális lordosis. Általában a gyenge paravertebrális-, has- és farizomzat következménye melyhez a szalagrendszer túlnyúlása is társul. A medence előre billen, ami húzza magával a lumbális csigolyákat is, így mélyül a lordosis, de kompenzatórikusan is létrejöhet a thoracalis görbület ellensúlyozására. Ez fokozza a m. iliopsoas, a m. quadratus lumborum, a mély hátizmok lumbális részén húzódó izmainak rövidülését és a m. quadriceps-rectus femorisa is zsugorodhat. Viszont az alsó hasizmok és a farizmok gyengülnek, ami petyhüdt, előredomboruló hasat eredményez. Ebben az esetben kerülni kell az olyan gyakorlatokat, amelyek fokozzák az ágyéki görbületet, javasolt a mélykúszó helyzet és a hason fekvés (a has alatt párnával). A gyengült izmok erősítése, míg a zsugorodott izmok nyújtása szükséges. Domború hát: A háti kyphosis oly nagymértékben fokozódott, hogy ráterjed a lumbális gerincszakaszra. A vállak előre esnek, a fej protrakciós helyzetbe kerül, melyet kísérhet fokozott nyaki lordosis is a háti görbület kompenzálása következtében. A háti szakaszon az izmok gyengülnek, melyet a folyamatos nyújtás idéz elő, viszont a mellizmok zsugorodnak a váll előreesése miatt. Ennek következtében elálló lapockák is kialakulhatnak. A medence hátrafelé billen, ami vonzza magával a farizmok és a hátsó csípő körüli izmok rövidülését. Lehet merev vagy laza, amit a mellkasi ízületek mobilitása határoz meg. Károsodhat a kardiovascularis rendszer teljesítőképessége és a légzésfunkció is, mert a mellkas kilégzési állapotban rögzül. A hasüreg is összenyomódik és tovább ronthatja a 10

légzőrendszer teljesítőképességét. Törekednünk kell a has-, és hátizomzat erősítésére, a mellkas elülső részén futó izmok nyújtására és a medence korrigálására. Nyerges hát: Fokozódott lumbális lordosis. Az anterior irányba billenő medence alapjában meghatározza az ágyéki görbületet. Ehhez társul a gyengült izom-, és szalagrendszer. A has előredomborodik. Ezért a has-, és farizmok erősítése, a lumbális szakaszon húzódó izmok, a belső csípőizmok és a comb elülső felszínén lévő izmok nyújtása legyen a célunk. [2.][4.][7.][8.] 2.5. A tartáshibák következményei Mellkasdeformitások: Pectus excavatum: Tölcsérmell. A sternum corpusa és a rajta tapadó bordaporcok hátrahajlanak, ezáltal tölcsér alakú besüppedés keletkezik, melynek legmélyebb pontja a processus xiphoideus (Szendrői, 2006. 268. o.). Az egész mellkas érintetté válik, a kyphosis fokozottabb, a lapockák elemelkednek a mellkasfaltól. Ezek a gyerekek általában vékonyak, fáradékonyak és légzésük is paradox lehet. Pestus carinatum: Tyúkmell. A bordaporcok sternalis vége domborodik elő és a mellcsont caudal felé fokozatosan előugrik (Szendrői, 2006. 271. o.). Ezek a gyerekek fáradékonyak, vitálkapacitásuk csökken, megjelenhet paradox légzés és kifejezett kyphosis is társulhat hozzá. Térd: Genu valgum: A térdízület leggyakrabban előforduló deformitása. A femur és a lábszár tengelye laterál felé nyitott szöget zár be. Gyakran X-láb -nak nevezik. Gyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, ami 8-10 éves korra spontán korrigálódik. A belbokák közti távolság megnő. A térdízület laterális része és a mediális oldalszalagok túlterhelődnek. Praearthroticus tényező, az 11

arthrosison kívül előidézhet még synovitist, chondropathiát, instabilitást és állandó fájdalmat is. Lányoknál gyakoribb. Genu varum: A comb és a lábszár tengelye a test középvonala felé nyitott szöget zár be. (Szendrői, 2006. 360. o.) Más néven O-láb. Gyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, ami 8-10 éves korra spontán korrigálódik. Általában kétoldali, a két térdízület közti távolság megnő. A ízület mediális része és a laterális oldalszalagok túlterhelődnek. Kezdetben csak terhelésre jelentkezik a fájdalom, ami az idő előrehaladtával állandósulhat. A térd instabilitásához vagy arthrosishoz vezethet. Fiúknál gyakrabban fordul elő. Genu recurvatum: Sagittális síkú eltérés. A lábszár extendálhatósága meghaladja a még normálisnak tekinthető 5-10 -ot (Szendrői, 2006. 357. o.) Láb: Pes planus: A láb boltozatait tartó aktív és passzív elemek nem képesek legyőzni a rájuk ható külső erőket (pl.: testsúly), és gyengeségük miatt létrejön a süllyedés. A mediális boltozat ellapulásához gyakran társul a sarok valgus állása vagy a harántboltozat lelapulása. [5.] 2.6. A scoliosis A gerinc torsioval társult oldalirányú elhajlása. A torsio következtében a konvexitás oldalán hátul bordapúp alakul ki (Vizkelety, 1994. 28. o.) A gyermekkor egyik leggyakoribb orthopédiai elváltozása. A elhajlás iránya szerint beszélünk jobbra vagy balra konvex scoliosisról. A görbület megbontja a törzs szimmetriáját. A konvexitás oldalán bordapúp (háti szakasz), illetve izompúp (ágyéki szakasz) alakul ki a horizontális síkban rotálódott csigolyák miatt. Társulhat hozzá kontraktúra is, azonban előfordul laza, kontraktúra nélküli scoliosis is. 12

A scoliosis felosztása: Eredetük alapján két nagy csoportra bonthatók: funkcionális és strukturális scoliosisokra. Funkcionális scoliosis: Az oldalirányú elhajlást nem követi torsio, így nem jön létre borda-, vagy izompúp. Fekvő vagy előrehajolt helyzetben a görbület nem látható. Két nagy csoportra osztható: elsődleges és másodlagos funkcionális scoliosisra. o Elsődleges: nagy ívű, balra konvex, thoracolumbális görbület torsió nélkül. Lányoknál gyakoribb. o Másodlagos: vagy statikus scoliosis, amely általában végtaghossz különbség (valódi vagy látszólagos) miatt alakul ki. Ez a kompenzatórikus görbület a ferde medence következménye. Strukturális scoliosis: nem egyforma okok következtében jön létre, de a klinikai képük nagy vonalakban megegyezik. Eltérés a progresszióban mutatkozik. o Idiopathiás: leggyakoribb típus, eredete mégis ismeretlen. o Infantilis: születéstől 3 éves korig. Általában az első évben alakul ki. A görbület többnyire balra konvex, a háti szakaszon. Fiúknál gyakoribb. o Juvenilis és adoleszcensz: 10 éves kor körül mutatkozik meg. A prognózis minden esetben változó, mert a görbületek iránya és a lokalizáció minden embernél máshogy jelentkezik. Thoracalis szakaszon jobbra konvex a leggyakoribb, főként lányoknál. Kombinált kettős görbület esetén az ellentétes irányú elhajlások kiegyenlítik egymást. A thoracolumbalis elhelyezkedés a legritkább Lumbalis scoliosis legtöbb esetben jobbra konvex, de kompenzatórikus görbületet is kialakíthat. Lányoknál gyakoribb. 13

o Ismert etiológiájú scoliosisok: Congenitalis: fejlődési zavar áll a hátterében, amely a csigolyákat érinti. Félcsigolyák, ékcsigolyák alakulnak ki. Gyakran társul hozzá más fejlődési rendellenesség. Paralyticus: a törzsizomok petyhüdt bénulása okozza (pl.: poliomyelitis). Többnyire egy éven belül kialakul a bénulás után. Egyéb: neurofibromatosisos megbetegedéshez, Syringomieliához, Marfan-szindrómához, thoraxfolyamatokhoz társult scoliosisok. [4.] 2.7. Állóképesség A szervezet, fáradással szembeni ellenálló-képességét hosszantartó sportbeli erőkifejtéseknél állóképességnek nevezzük. Az állóképes egyén viszonylag magas intenzitással hosszú ideig tud munkát végezni (Nádori 1981. 122. o.). A keringési-, és légzőszervek, az idegrendszer és az anyagcsere összehangolt működése biztosítja a magas színvonalú állóképességet. Azoknak a sportolóknak vannak jó adottságai az állóképességre, akik nagy energia befektetéssel járó edzések és megmérettetések után gyorsan regenerálódnak. Nagyban befolyásolja a mozgáskoordináció és a megfelelő technika. Az akaraterő is hatást gyakorol az állóképességre, mert ezzel valamilyen szinten kompenzálhatók a gyengébb fizikai adottságok. A sportágspecifikus légzés kialakításával növelhetjük a pihenés eredményességét, ami kihat a regeneráció gyorsaságára. Minél alacsonyabb a munka intenzitása, annál kevésbé kifejezett a végzett munka sajátossága (Nádori, 1981. 123. o.). A teljesítmény legmeghatározóbb összetevője az aerob munkavégző képesség. Ezeket a lényeges eredményeket, csak ciklikus sportágaknál vizsgálták meg. Az állóképesség bonyolult, sokrétű formában nyilvánul meg, ezért öt részre osztották: hosszútávú állóképesség, középtávú állóképesség, rövidtávú állóképesség, erőállóképesség és gyorsasági állóképesség. [6.] 14

2.8. NETFIT Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt rövidítése. A Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) 2013. január 1-én indította útnak az A testnevelés új stratégiájának és a fizikai állapot új mérési rendszerének kialakítása és az önkéntes részvétel ösztönzése a komplex iskolai testmozgásprogramok szervezésében (www.netfit.eu) T.E.S.I. nevezetű projektjét. Létrehoztak egy egészségközpontú fittségmérési-értékelési rendszert, ez lett a NETFIT (TÁMOP 3.1.13). A négy részből álló teszt, különböző mérések segítségével komplex képet alkot a tanulók testösszetételéről, állóképességéről, hajlékonyságáról és erejéről. Ez után három zónába oszthatjuk a diákokat az eredménytől függően. Egészségzónába, fejlesztési zónába és fokozott fejlesztési zónába. Egyénre szabott értékelést kínál, vizuálisan szemléltet és konkrét tanácsokat ad a fejlesztés érdekében. Magyar Közlöny 2014. október 27-én tette közzé a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet módosítását, amely nevesíti a NETFIT-et, mint a tanulók fizikai fittségi mérésének rendszerét, valamint szabályozza annak tartalmi kereteit. A rendszert több mint 3700 iskola, 800 000 tanuló és 13 000 pedagógus használja. A Magyar Diáksport Szövetség minden iskolának rendelkezésére bocsájtotta a mérésekhez szükséges eszközöket (mérési útmutató, hanganyag az ingafutás, hasprés és fekvőtámasz gyakorlatokhoz, oktató DVD, mérleg, testmagasságmérő, hajlékonyságmérő eszköz, kézi szorítőerő-mérő, mérőcsík, 20 m-es szalag, bioimpedencia-analizátor). [11.][12.][13.] 1. ábra: NETFIT eszközcsomag Forrás: https://www.flickr.com/photos/diaksport/ 15600637495/in/album- 72157648905711642/ 15

3. Anyag és módszer Vizsgálataimat 2016 júniusában végeztem a Ságújfalui Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Előzetesen egyeztettem az igazgató úrral és külön az osztályfőnökökkel, majd az iskola védőnőjével is. Felkerestem a testnevelés szakos tanár urat is, aki rendelkezésemre bocsájtotta a 2016 januárjában elkészített NETFIT mérések eredményeit. A felsőbb évfolyamokból véletlenszerűen, önkéntes jelentkezés alapján mértem fel 41 gyereket. A 102 főből (49 fiú és 53 lány) 22 fiú és 19 lány egyezett bele a vizsgáltba. lány 19 Nem vett részt Részt vett fiú 22 0 20 40 60 Fő 2. ábra: A vizsgálaton részt vett tanulók aránya (n=102 fő) Forrás: Saját szerkesztésű ábra Külön készítettem diákoknak (33 kérdésből álló) és szülőknek (28 kérdésből álló) kérdőívet az életmóddal kapcsolatban. Szülőknél rákérdeztem a születés körülményeire, a csecsemőkori megbetegedésekre, szülők iskolai végzettségére, a gyermekük szabadidős tevékenységére és a tápláltságra. Sajnos a kiadott kérdőíveim csak kicsivel több mint 60%-a érkezett vissza hozzám. A tanulóknál jobb volt az arány ott 90%-os válaszadással. Náluk rákérdeztem a sportolási és 16

szabadidős szokásaikra, tudnak-e tartáshibáról vagy gerincferdülésről és arról is faggattam őket, hogy az Iskolatej és az Iskolaalma program által biztosított tejtermékekből, gyümölcsökből és zöldségekből mennyit fogyasztanak. A tápláltságukra a Body Mass Index-et használtam melynek kiszámítása: BMI= testsúly (kg ) testmagasság 2 (cm 2) A tanulók a környező falvakból járnak és sportolási lehetőségeik is erre a térségre korlátozódnak. Minden tanulónak hetente 4 vagy 5 testnevelés órája van és átlagosan 8-9 órát ülnek egy nap. Sajnos a szakdolgozat megírásában ezeket a kérdőíveket nem tudtam terveimnek megfelelően használni, mert kevés volt az olyan, ahol a teljes szülő-gyerek kérdőív és gyerek vizsgálat is megtörtént. Ezért nem lett volna reprezentatív és a szakdolgozat szempontjából nem lett volna hiteles. 3.1. Vizsgálat A vizsgálatokat az iskolában kijelölt egészségügyi szobában végezhettem el, melyet rendelkezésemre bocsájtottak a tanítási időben. A gyereket egyesével mértem fel és a személyes jogaikat figyelembe véve sorszámokkal láttam el őket. Megtekintés: Elsődlegesen vizsgálati lapot állítottam össze, ez alapján frontális síkban elölről és hátulról, majd sagittális síkban néztem meg a diákokat. Azt kértem tőlük, hogy vegyék fel azt a pozíciót, ami számukra kényelmes és ne húzzák ki magukat vizsgálat közben. Az érintett területet szemmagasságban tanulmányoztam fehér fal előtt. A gyerekek a vizsgálat során mezítláb, egyenes talajon álltak. Frontális síkkal, először elölnézettel kezdtem. Néztem a fej helyzetét, vállak kontúrját, vállcsúcsok magasságát, törzs-kar háromszögek szimmetriáját, csípőlapátok egymáshoz viszonyított állását, lábszár tengelyállását és a lábak 17

helyzetét. Ez után hátulnézet következett. Megtekintettem és kitapintottam az izmok kontúrját, a lapockák csúcsait, törzs-kar háromszögeket, csípőlapátok magasságát, a lábszár és a calcaneus állását. Lemértem a lapockák gerinctől való távolságát (centiméterszalaggal), és megnéztem, hogy a scapula rásimul-e a mellkasfalra. Előrehajlás közben ellenőriztem az esetleges borda-, és vagy izompúp meglétét. Ekkor mértem le az ujj-talaj távolságot is. Sagittális síkban megnéztem, hogy a külső hallójárat a vállízület- a csípőízület egy vonalba esnek-e és a malleolus lateralis előtt éri-e el az alátámasztási felületet. Ugyanebben a testhelyzetben vettem szemügyre a háti kyphossis és az ágyéki lordosis nagyságát, mélységét. Ezután mértem centiméterszalaggal a gerinc hosszát a Delmas indexhez. A mellkas deformitásokat, a térdek állását és a lábboltozatokat mind a három helyzetben tanulmányoztam. A falhoz állítva a tanulót lemértem az ujj-talaj távolságot, majd oldalra hajlásban is úgy hogy törzsében ne legyen rotáció, háta végig súrolja a falat és ellenkező oldali lába ne emelkedjen el a földtől. Extenziót csípőre tett kézzel vizsgáltam, addig, hogy hátrahajlásnál homloka párhuzamos legyen a plafonnal. A rotációt ülve figyeltem meg, test előtt összekulcsolt karral. A vizsgálatom utolsó része az alsóvégtag hosszmérésére irányult. A tanulókat kemény asztalra fektettem így mértem le a köldök - belboka és a spina iliaca anterior superior azonos oldali belboka közti távolságokat. Erre azért volt szükség, hogy felmérjem az esetlegesen végtaghossz különbségből származó elváltozások gyakoriságát. Ebben a helyzetben figyeltem meg a lehetséges mellkasdeformitásokat is. 3.2. A NETFIT mérés A NETFIT különböző tesztekből épül fel. Négy fő profilból áll: testösszetétel és tápláltsági profil, állóképességi profil, vázizomzat fittségi profil és hajlékonysági profil. A feladatok pontos elvégzéséhez útmutatót, DVD-t és hanganyagot is biztosítottak. Csak a helyesen kivitelezett gyakorlat került be az eredmények közé. Testösszetétel és tápláltság: 18

Testmagasság mérése hitelesített testmagasságmérővel. A tanuló egyenesen álljon, lapockái, farizmai és sarkai érjenek hozzá a falhoz. Testtömeg és testzsír %, melyet, egy bioimpedancia elven működő gép segítségével mértek le, ami a program egységcsomagjához tartozott. A diák adatainak bevitelélt (nem, életkor, testmagasság) követően mezítláb álljon rá a vízszintes talajon elhelyezett készülék elektródáira. Fogja kezébe a kézi elektródát, felső végtagjait hozza mellső középtartásba. Pár másodpercig tartsa meg a helyzetet, míg az eszköz ki nem írja az eredményt. 3. ábra: Testzsírszázalék-mérő készülék és használata Forrás: https://www.flickr.com/photos/diaksport/15414419608/in/album-72157648905711642/ https://www.flickr.com/photos/diaksport/15597865421/in/album-72157648905711642/ Állóképesség (Aerob fittség): A program két lehetőséget, 20 vagy 15 méteres ingafutást ajánl. Jelen esetben egy 15 méteres bójákkal kijelölt pályán futottak a gyerekek, egyszerre többen. A futáshoz a hanganyagot szintén biztosította az MDSZ. A teszt során fokozatosan gyorsuló (percenként emelkedő) tempót kell követniük a tanulóknak, melyet hangjelzések szabnak meg. Ezekkel egy időben kell megfordulni a start és célvonalnál. A sebesség növekszik, így egyre rövidebb idő alatt kell teljesíteniük a távot. A feladat teljes kifáradásig tart. Egy hibázási 19

lehetőség van, ha másodjára sem éri el a diák a vonalat a jelzésig, kiesett, és az utolsó megtett távot diktálja be. Vázizomzat fittségi profil: A fő izomcsoportok erejéről és állóképességéről ad felvilágosítást. A megfelelő izomzat fontos szerepet tölt be a helyes testtartás létrehozásában és az ízületek állásának helyzetében. Ütemezett hasizom: A gyermek háton fekve, lábait talpra húzva helyezkedjen el a szőnyegen, karjai test mellett nyújtva. Ide, a III. ujj végéhez helyezzük a mérőcsíkot (amit a hanganyaggal együtt biztosított a projekt). A Fel! vezényszóra a tanuló emelkedjen meg addig, amíg a középső ujja el nem éri a mérőcsík ellenkező végét. A Le! vezényszóra gördüljön vissza kiinduló helyzetbe. Az ismétléseket 3 másodperc alatt kell végrehajtania A sarok és a gerinc lumbális része végig érintkezzen a talajjal. A tesztnek akkor van vége, ha a diák önként befejezi, vagy elköveti a második hibát is. Törzsemelés: Állcsúcs és talaj közti távolságot mérünk, ami a paravertebrális izmok erejéről alkot képet. A tanuló hason fekve, kezeit combja alá téve helyezkedjen el úgy, hogy lábfeje és homloka érintkezzen a szőnyeggel. Jelöljünk meg egy pontot a földön, amire összpontosítania kell így elkerüljük a nyak extenzióját és a fej a törzs folytatásában marad. Lassú mozdulattal emelkedjen meg a talajról végig a kijelölt pontot nézve. Ha elérte a legmagasabb pontot, tartsa meg a helyzetet addig, míg a tolómérő segítségével leolvassuk az értéket. A feladatot kétszer lehet megismételni, és a jobb eredményt vesszük figyelembe. 20

4. ábra: Törzsemelés Forrás: https://www.flickr.com/photos/diaksport/15413898789/in/album-72157648905711642/ Ütemezett fekvőtámasz: A felső test izomerejét vizsgáljuk vele. A tanuló két keze vállszélességben a földön, ujjai előre néznek. Lába nyújtva, törzse egyenes, fej a törzs folytatásában, tekintet a padlót nézi A Le! vezényszóra a diáknak karhajlítást kell végeznie úgy, hogy könyökét 90 -ig hajlítsa, felkarja közel párhuzamos legyen a talajjal. A Fel! hangjelzésre karját nyújtsa ki. 3 másodpercenként egy végrehajtást kell kiviteleznie. A tesztnek akkor van vége, ha a gyermek önként befejezi a feladatot vagy elköveti a második hibát is. Az utolsó értékelhető számot rögzítjük az adatfelvételi lapon. Kéz szorítóereje: Az alkar és a kéz maximális szorítóerejének vizsgálata speciális mérőeszközzel. A kézi szorítóerőmérő markolatát állítsuk be a tanuló kezének nagyságához és mértékegységet állítsuk be kilogrammra. A vizsgált személy álljon csípőszéles terpeszben, karjai test mellett, így szorítsa meg az eszközt, majd ismételjük meg a másik kézzel is. A diáknak két lehetősége van, ezekből a jobb kerül az adatfelvételi lapra, majd a két eredményből átlagot számítunk. 21

5. ábra: Kéz szorítóerő-mérő Forrás: https://www.flickr.com/photos/diaksport/15414407008/in/album-72157648905711642/ Helyből távolugrás: A tanuló csípőszéles terpeszben áll az előre megrajzolt elugró vonalnál. Előzetes lendületvétel (karlendítés) után páros lábról páros lábra ugorjon el, a lehető leghosszabb távolságra törekedve. A három lehetőség közül a legjobb értéket vesszük figyelembe. Hajlékonyság: A térdhajlító izmok nyújthatóságát és a csípőízület mozgásterjedelmét nézi. A tanuló egyik talpát (mezítláb vagy zokniban) a mérődobozhoz támasztja térde nyújtva, a másikat talpra húzza. Két kezét egymásra helyezve a doboz tetején lévő milliméterskálára tegye. Törzse egyenes az előrehajlás közben, melyet háromszor ismétel meg és a negyediknél, tartsa meg a véghelyzetet és olvassuk le az eredményt. Mindkét oldalon elvégezzük a mérést és a kettőből átlagot számítunk. [11.][12.][13.] 22

6. ábra: Hajlékonyság mérés Forrás: https://www.flickr.com/photos/diaksport/15600511855/in/album-72157648905711642 23

Tanulók száma (db) 4. Eredmények A 102 gyermekből 41 vállalta a vizsgálatot, önkéntes alapon. 22 fiú és 19 lány. Az 5. osztályból 14, a 6. osztályból 1, 7.A osztályból 2, 7.B osztályból 7 és a 8. osztályból 17 fő jelentkezett. Átlagéletkoruk 13,66 év, a legfiatalabb 10,81, a legidősebb 16,97 éves volt. 12 10 8 6 4 fiú lány 2 0 5 6 7.a 7.b 8 Osztály 7. ábra: A vizsgálatban részt vett tanulók fiú-lány aránya (n=41 fő) Forrás: Saját szerkesztésű ábra Méréseim első részét frontális síkban, ventrális nézetben végeztem és a fej helyzetére irányult. 41 tanulóból 38 feje középhelyzetben volt, 1-nek jobbra, 2-nek pedig balra volt billenve. A vállkontúrok és a vállcsúcsok magasságánál már több eltérést találtam. Mindkét esetben 22 gyermeknél volt megegyező és 19 gyereknél aszimmetrikus. A claviculák állása 2 diáknál nem volt szimmetrikus. Figyeltem a bordák ívét és a mellkasdeformitásokat is. Két fiúnál volt felfedezhető tölcsérmellkas. A törzs-kar háromszögek a tanulók több mint felénél, 23 főnél nem egyformák. 11 gyereknél a csípőlapátok nem voltak egy magasságban és 5-nél a spina iliaca anterior superiorok is elcsúsztak. Két fiúnál és egy lánynál a trochanter majorok magassága nem egyezett. Patellák asszimetriája látszódott 8 gyereknél, 24

Gyerekek száma (db) akiknek többsége túlsúlyos vagy elhízott. A lábszár tengelyállása 7 embernél tért el a fiziológiástól valgus irányba, varusra nem volt példa. Belbokák állásása 6 diáknál aszimmetrikus volt, viszont szimmetrikus süllyedés jóval többnél jelentkezett. A mediális boltozat 25 gyereknél nem volt megfelelő magasságú, volt, akinek egyáltalán nem emelkedett el a földről. A lábujjak 1 lánynál terültek szét legyezőszerűen. 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 rásimul jobb elemelkedik bal elemelkedik mindkettő elemelkedik 8. ábra: Lapockák angulus inferiorjának állása (n=41 fő) Forrás: Saját készítésű ábra Dorsalisan ugyanúgy fentről lefelé haladtam. Itt szintén 1 gyermeknél tapasztaltam, hogy a fej eltér a középhelyzettől jobbra illetve 2-nél balra. A m. trapezius kontúrjának vizsgálatánál sokkal szembetűnőbb volt a különbség, itt több eltérést véltem felfedezni, mint előlnézetben. A vizsgált gyerekeknél a scapula angulus inferiorja 14 gyereknél simult rá a mellkasfalra, 7-nek a jobb, 3-nak a bal és 17 gyereknek mind a 2 képlet emelkedett el, ami a m. serratus anterior gyengeségére utal. A margo medialis 4 tanulónál nem volt párhuzamos, viszont a gerinctől való távolságuk eltérőnek mutatkozott. 11 diáknak a jobb oldali, 2-nek pedig a bal oldali érték volt magasabb. Míg előlnézetben 23, hátulnézetben 22 főnél mutatkozott aszimmetria a törzs-kar háromszögek megtekintésekor. Csípőlapátok 11 esetben 25

nem estek egy magasságba. Lábszár tekintetében 7 főnél észleltem eltérést, mindnél valgus irányba. 15 tanuló feje előrehelyezett, protrakciós tartásban állt, melyet már sagittális síkban vizsgáltam. 20 gyermeknél a külső hallójárat, a váll-, és a csípőízületet összekötő egyenes melynek a külboka előtt kellene a földet érinteni nem esett egy vonalba. 9 esetben a vállízület lógott ki az egyenesből. 9 gyerek esetében észleltem fokozott háti görbületet és 15 főnél ellapultat. 23 tanulónak a medencéje előrebillent helyzetben állt. Fokozott lumbalis lordosissal 22 esetben találkoztam és 7 személynél enyhén ellapultat véltem felfedezni. 23 diáknak petyhüdt, előre domborodó hasa volt, ami a medence állásának és a túlnyúlt izmoknak köszönhető. 1 alanynak volt hyperextendált térde. A vizsgált gyerekek közül 6-nak volt diagnosztizált scoliosisa, emellett még 3-nál észleltem borda és/vagy izompúpot. Előrehajlásban 11 diák érte el a földet, az vizsgált minta ujj-talaj távolságának átlaga 12 cm. A legnagyobb érték 35 cm volt, amit egy túlsúlyos (BMI 43,63) fiú produkált. 12 gyereknek nem volt párhuzamos a homloka a plafonnal hátrahajlásban és 6 diáknak beszűkült a rotáció. A vizsgált gyerekek átlag testmagassága 161,37 cm. A legalacsonyabb 142 cm, a legmagasabb 184 cm magas volt. Testsúlyukat tekintve az átlag 56,98 kg. A legkisebb 27,5 kg, a legsúlyosabb 139,8 kg. 26

Cm Kg 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 Magasság Testtömeg 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 Gyerekek 160 140 120 100 80 60 40 20 0 9. ábra: Testmagasság és testtömeg szemléltetése (n=41 fő) Forrás: Saját készítésű ábra Az átlag BMI-je 21,42. Ez az általam besorolt kategóriák közül (sovány 18,49-ig, normál 18,5-24,99, elhízott 25-29,99, túlsúlyos 30- fölött) a normál kategóriába sorolható. Ám a szélső értékek jóval eltérnek az átlagtól. A legalacsonyabb 13,08 (27,5 kg és 145 cm), míg a legmagasabb érték 43,63 (139,8 kg és 179 cm), tehát a normának majdnem a fele és/vagy duplája. Természetesen korban is van eltérés a két fiú között, a legvékonyabb 12,3, a legsúlyosabb 14,47 éves volt. Testzsír százalék tekintetében az átlag 21,4, a két szélső érték pedig 6,1 és 42,6 volt. elhízott 10% túlsúlyos 15% sovány 34% normál 41% 10. ábra: A vizsgált tanulók BMI beosztása (n=41 fő) Forrás: Saját készítésű ábra 27

A 15 méteres ingafutásban a gyerekek átlagosan 45 hossz lefutására voltak képesek. A lányok teljesítménye nagymértékben elmaradt a fiúkéhoz képest, mert átlagosan csak 38 távot tudtak megtenni a fiúk 51 hosszával szemben. A legkevesebb 1, míg a legtöbb 120 hossz volt. 3 fiú teljesített 100 fölött. BMI értékeket tekintve a sovány kategória átlaga 53, a normál 51, a túlsúlyos 23 és az elhízott kategória 22 hosszt tudott teljesíteni. Ütemezett hasizom tekintetében nagyon változó eredmények születtek, 2-től egészen 80-ig. A gyerekek átlagosan 34-szer tudtak felgördülni. A lányok eredménye megegyezik a fokozott lumbális lordosisú csoportéval. Egyaránt 33-33 hasizomgyakorlatot tudtak elvégezni. 11 olyan lány van, akinek fokozott az ágyéki görbület, ennek a csoportnak az átlag teljesítménye 36 darab. Fiúk tekintetében az átlageredmény így alakult: 34. Szintén 11 fiút érint a mélyebb lumbális görbület, az ő átlageredményük 30 gyakorlat. A túlsúlyos és/vagy elhízott gyerekek átlagosan 27 szabályos hasizomgyakorlatot tudtak végrehajtani, viszont az ebbe a csoportba tartozó fokozott ágyéki lordosissal csak 28-at. Törzsemelés: A teljes minta átlaga 22 cm. A lányok 21,5 cm-re, a fiúk majdnem 23 cm-re tudták megemelni a törzsüket a földről. A legmagasabbra, 30 cm-re egy 8. osztályos fiú, a legalacsonyabbra, 14 cm-re egy 5. osztályos lány tudta emelni a törzsét. A fokozott háti görbületes tanulók átlaga 18,7 cm. Viszont a scoliosisos diákok átlagosan 24,7 cm magasra kivitelezték a feladatot. Ütemezett fekvőtámaszból legtöbbet, 27-et egy 8. osztályos fiú végzett el, viszont hasizom gyakorlatból csak 2-t tudott megcsinálni. Volt 3 diák, aki csak 1-et tudott végre hajtani. A lányok átlaga 9, míg a fiúké 13, ami azt mutatja, hogy náluk erősebb a felsőtest izomereje. A teljes minta normája 11 fekvőtámasz volt. Helyből távol ugrás tekintetében jól látható különbségek jelentkeztek. A fiúk teljesítményét nézve 163 cm, a lányok 134 cm-re voltak képesek. A legkisebb (80 cm) és a legnagyobb (239 cm) értéket is fiúk ugrották. Lányoknál a két szélső érték 90 cm és 170 cm voltak. A teljes minta átlaga 150 cm volt. 28

Cm Cm 250 200 150 100 Fiúk 50 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 250 200 150 100 Lányok 50 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 11. ábra és 12. ábra: Helyből távolugrás szemléltetése fiúknál (n=22 fő) és lányoknál (n= 19 fő) Forrás: Saját készítésű ábra A kéz szorítóerejénél a jobb kéz dominált. 31 gyerekneél, 10-nek pedig a bal keze volt erősebb. A két kéz átlag szorítóereje a teljes mintában 27,61 kg. Fiúknál ez az érték 31,62 kg, lányoknál 22,96 kg. Hajlékonysági profilnál is mindkét oldalra megtörténtek a mérések és közel azonos értékek születtek. A bal oldali átlag 2 mm-rel (27,8 cm) volt hosszabb a jobbnál (27,6 cm). Lányoknál jobb oldal 31,5 cm, bal oldal 32 cm, ugyanezek eredmények fiúk tekintetében a következő képpen alakultak: jobb oldal 24,3 cm, bal oldal 24,2 cm. Tehát a lányok ezen a mérésen jobban teljesítettek, hajlékonyságuk nagyobb mértékű, mint a fiúké. A teljes minta átlaga mindkét oldal átlagából számolva 27,7 cm. 29

5. Megbeszélés A vizsgálati eredményeim feldolgozása és összegzése után kíváncsi voltam, hogy a hipotéziseimet alátámasztják-e az eredmények. Az első állításom, miszerint a scoliosisos gyerekeknek kisebb a hajlékonysági profilja, nem teljesült. A mért adatok alapján a célcsoport átlaga 28,42 cm, míg az egészséges társaiké 27 cm. Sőt a teljes minta átlagától (27,69 cm) is jobb eredmény született a bordapúppal és/vagy izompúppal élő tanulóknál. A második hipotézisemben azt feltételeztem, hogy a 18,5 alatti vagy 25 feletti BMIvel rendelkező gyerekeknek kisebb az állóképességük. A felvetésem beigazolódott, mert a sovány és túlsúlyos illetve elhízott diákok a 15 méteres ingafutásnál kevesebb hossz lefutására voltak képesek, mint a normál kategóriába tartozók. A teljes minta átlaga 45 hossz (675 méter), a normál csoportba tartozók átlaga 51 hossz (765 méter). Viszont a sovány, túlsúlyos és elhízott gyerekek csoportjának átlaga elmarad a másik kettőtől. 41 hossz (615 méter) a teljesítményük átlaga, ami tízzel kevesebb a megfelelő BMI-s tanulókétól. Harmadik hipotézisem szerint a fokozott háti görbülettel élő tanulók alacsonyabb (cm-ben) törzsemelésre képesek, a mérés eredményei alátámasztották. A teljes minta átlaga 22 cm. Ettől 1cm-vel magasabb törzsemelésre (átlagosan 23 cm-re) képesek azok a gyerekek, akiknek nincs fokozott thoracalis kyphosisuk. Azonban azoknak a diákoknak, akiknek van 5 cm-vel alacsonyabb törzsemelést tudnak csak kivitelezni társaiknál (átlagosan 18 cm). Negyedik felvetésem a fokozott lumbális lordosisra irányult. Azt állítottam, hogy azok a gyerekek, akiknek mélyebb az ágyéki görbület a fiziológiásnál, kevesebb ütemezett hasizom-gyakorlatot tudnak végrehajtani. A feltételezésem beigazolódott, mert a tanulók azon része, akiknek az ágyéki görbülete nagyobb mértékű, átlagosan 33 darab, míg társaik 35 darabot tudtak végrehajtani. A teljes mért minta normája 34 darab gyakorlat kivitelezését takarja. 30

Ötödik feltételezésemben arra kerestem bizonyítékot, hogy azoknak a növendékeknek gyakrabban fáj a hátuk, akik csak az egyik vállukon hordják a táskát. A megkérdezett 92 gyerekből 35 főnek szokott fájni a háta (38%). Ugyanebből a mintából 43 egyén (47%) csak az egyik vállán hordja a táskáját (hátizsák, oldaltáska, válltáska). Ebből a 43 személyből 22 bejelölte azt is, hogy szokott fájni a háta. Tehát azok közül, akik csak egy vállukon hordják az iskolatáskát 51%-uknál jelentkezett hátfájás. Viszont ha a hátfájást veszem alapul, ott a 35-ből 22 terheli magát aszimmetrikusan nap mint nap (63%). Mindezt összevetve, a felvetésemet alátámasztják a tanulók által adott válaszok. Hatodik hipotézisem a tartáshiba nélküli gyerekek állóképességére irányult. Azt feltételeztem, hogy kiemelkedőbb lesz, mint a tartáshibával élőké. Sajnos vizsgálatom arra világított rá, hogy nincs olyan gyerek a mintámban, akinek minden helyzet és érték fiziológiás lett volna, így a hipotézisem megdőlt. Hetedik állításom, miszerint a legtöbb gyerek a normál BMI kategóriába esik, bebizonyosodott, mert a vizsgált tanulók közül a normál (BMI: 18,5-24,99) csoportba 17 személy (41%) tartozik. Ezt követte a soványok (BMI 18,49 alatt) köre 14 fővel (34%), az túlsúlyosak (BMI 25-29,99) 6 fővel (15%) és végül az elhízottak (BMI 30 fölött) 4 fővel (10%). Az utolsó felvetésemnél arra kerestem a választ, hogy a mediális boltozat ellapulásával csökken-e a helyből távol ugrás nagysága. Azt feltételeztem, hogy az érintett tanulók rövidebb távolságú ugrásra képesek, a mérési eredmények szerint beigazolódott. A nem megfelelő magasságú mediális boltozattal átlagosan 147 cm-t, míg fiziológiás boltozattal 153 cm-t ugrottak a vizsgált személyek. A teljes minta átlaga 150 cm volt. Így az feltételezésem bebizonyosodott. 31

6. Összefoglalás Kutatásom során 41 gyereket, köztük 19 lányt és 22 fiút vizsgáltam, akik mind részt vettek a NETFIT programban. Belőlük szűrtem ki azokat, akiknek scoliosisa van, vagy bármely egyéb tartáshibája. Mivel minden gyereknek volt valami eltérő a fiziológiástól, azt hiszem ebben legnagyobb felelőssége a szülőknek van. A napi rutin kialakítását, a testmozgáshoz való viszonyukat az ő példájuk alapján alakítják ki. Ám a legfontosabb, amire már a terhesgondozáson fel kellene hívni a figyelmüket, hogy ne avatkozzanak bele negatív módon a gyermek mozgásfejlődésébe. A NETFIT-et nagyon jónak tartom, mert eredményei nyilvánosak és egyénre szabottan mutatja a fejlesztésre szoruló részeket. Az iskolai vagy osztályonkénti átlagokat nézve pedig a testnevelő tanároknak úgy kellene összeállítaniuk a tantervet, hogy az elmaradt, gyengébb profilokat erősíteni tudják. 8 hipotézisemből 2 megdőlt és 6-ot alátámasztottak a mérési eredmények. Azt tapasztaltam, hogy a tanulók nem figyelnek a helyes testtartásra, mert nincsenek állandó fájdalmaik és nem érzik a következmények súlyát. A folyamatos görnyedt ülés a padban, vagy akár a mobiltelefon nyomkodása, sokat ront a helyzetükön. Viszont, amikor felhívtam rá a figyelmet, milyen problémáik vannak és/vagy jelentkezhetnek, segítséget kértek a korrigáláshoz. Vizsgálataimat szeretném folytatni és kiterjeszteni mind a 102 gyerekre, ezzel is segítve a védőnő és az iskolaorvos munkáját. 32

7. Irodalomjegyzék 1. Balogh Ildikó: Mozgás ABC, Tillinger Péter Műhelye Szentendre, Budapest 1999. 2. Gárdos Magda Dr. Mónus András: Gyógytestnevelés, Franklin Nyomda, Budapest 1976. 3. Tarsoly Emil - Mészáros Tamás: Finkcionális anatómia gyógytornászhallgatók számára, Medicina Könyvkiadó, Budapest 2011. 4. Dr. Vizkelety Tibor Gyermekorthopedia, Medicina Kiadó 1994 5. Szendrői Miklós Orthopédia, Semmelweis Kiadó, 2006 6. Dr. Nádori László Az edzés elmélete és módszertana, Franklin Nyomda, Budapest, 1981. 7. Dr. Vizkelety Tibor Az ortopédia tankönyve, Semmelweis Kiadó, Budapest 1999. 8. Glauber Andor Az orthopaedia tankönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 1973. 9. Ibrahim A. Kapandji Az ízületek élettana, Medicina Kiadó, Budapest, 2009 10. Stanley Hoppenfeld A gerinc és végtagok fizikális vizsgálata, Medicina Kiadó, Budapest, 2009 11. www.netfit.eu/public/pb_netfit.php 12. http://www.mdsz.hu/netfit/netfit-attekintes/ 13. http://www.mdsz.hu/netfit/fittsegi-profilok-es-tesztek/ 33

Mellékletek 1.számú melléklet Vizsgálati lap Tanuló sorszáma: Életkora: Neme: Súlya (kg): Testmagasság (cm): Testtartás vizsgálat: Frontális sík: Előlnézet fej helyzete középen elcsúszva: j./b. orr-áll-juguláris árok egyvonalban elcsúszva j./b. vállkontúr szimmetrikus aszimmetrikus vállcsúcsok magassága szimmetrikus aszimmetrikus clavicula állása szimmetrikus aszimmetrikus juguláris árok-köldök-symphisis egyvonalban elcsúszva j./b. bordák íve szimmetrikus aszimmetrikus törzs-kar háromszög szimmetrikus aszimmetrikus 2 csípőlapát szimmetrikus aszimmetrikus 2 spina iliaca ant. sup. szimmetrikus aszimmetrikus 2 trochanter major szimmetrikus aszimmetrikus patellák szimmetrikus aszimmetrikus lábszár tengelyállása normál X/O láb belbokák szimmetrikus aszimmetrikus hosszanti medialis boltozat elemelkedik nem emelkedik el

lábujjak állása normál legyezőszerű bekarmol Hátulnézet: fej helyzete középen elcsúszva j./b. nyak kontúrja szimmetrikus aszimmetrikus vállcsúcsokat összekötő egyenes- csípőlapátokat összekötő egyenes párhuzamos-e vállcsúcsok magassága szimmetrikus aszimmetrikus 2 angulus inf. szimmetrikus aszimmetrikus 2 angulus inf. elemelkedik-e nem igen j./b. 2 margo med. párhuzamos nem párhuzamos 2 margo med. gerinctől való távolsága megegyező j./b. nagyobb törzs-kar háromszög szimmetrikus aszimmetrikus csípőlapátok szimmetrikus aszimmetrikus 2 spina iliaca post. sup. szimmetrikus aszimmetrikus lábszár tengelyállása normál X/O láb calcaneus állása szimmetrikus aszimmetrikus Sagittális sík: külső hallójárat - váll- csípőízület és külboka előtt egy vonalba esik-e fej helyzete középen protrakciós/retrakciós vállöv állása középen protrakciós/retrakciós háti kyphosis normál fokozott/ellapult has normál izomtónus túlnyúlt izmok lumbális lordosis normál fokozott/ellapult medence normál előre/hátra billent térd hyperextensio nincs van