Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány A televízió értékközvetítő szerepének átalakulása Készítette: Doleschall Petra Budapest, 2005. 1
TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék... 2 Bevezetés... 3 1. A televíziózás rövid története... 5 1. 2 A médiatörvény hiányossága... 9 1. 3 A közszolgálatiság lehetséges értelmezései... 10 1. 4 Médiatörvény a közszolgálatiságról... 12 2. A televíziós műsorkínálat változása a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig... 13 2. 1 Közszolgálatiság és kommercializálódás... 13 2. 2 A Médiakutató 1998-as vizsgálata a hazai műsorkínálatról... 15 2. 2. 1 A műsorok számának egyértelmű gyarapodása... 15 2. 2. 2 A könnyű szórakoztatás előretörése... 17 2. 2. 3 Különbség a közszolgálati és kereskedelmi csatornák műsorkínálatában... 23 2. 2. 4 Az eredmények összegzése... 25 3. Egy közszolgálati és a két fő kereskedelmi csatorna műsorkínálata 2005-ben 27 3. 1 Műsortipológia készítése... 27 3. 2 A vizsgálat menetének ismertetése... 30 3. 3Még mindig tart a szórakoztató műsorok vezető szerepe... 30 3. 4 Összegzés... 38 4. A napjainkban uralkodó szórakoztató műsorok tartalmi jellegzetességei... 40 4.1 Kiskorúak és a bulvármagazinok... 44 4. 2 Rövid összegzés... 45 5. Az értékrend kihalása... 47 5. 1 A televízió hatása a felnövekvő generációkra... 47 5. 2 A televíziózás lehetséges pszichológiai kockázatai... 48 5. 3 Erkölcsi-etikai kockázatok... 50 6. Hogyan jutottunk idáig?... 51 6. 1. Folytatódik-e a jelenlegi tendencia... 52 6. 2. Mentsük meg az ország kulturális színvonalát... 53 7. Interjú Bánó Andrással... 56 Irodalomjegyzék... 60 2
BEVEZETÉS Dolgozatomban azt szeretném bemutatni, hogy milyen változások mentek végbe az elmúlt évtizedben, leginkább a médiatörvény megszületése után a magyar televíziózás történetében. A központi probléma, amit górcső alá veszek, hogy hogyan és mennyiben veszítette el a televízió a kultúraközvetítő szerepét, illetve milyen értékeket közvetít a közönség felé, hogyan befolyásolja a társadalom értékrendjét, világképét. Fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, ugyanis a média és leginkább a televízió hatása a társadalomra, annak értékrendjére, kulturális színvonalára megkérdőjelezhetetlen. A televízió társadalmi és kulturális szerepe radikálisan megváltozott. Már nem a fő forrása az információknak, nem az egész társadalmat integráló kulturális fórum. Egyre inkább a szórakoztatás kerül előtérbe. A kereskedelmi csatornák műsorszerkezetét szinte teljes egészében a könnyű szórakoztatást célzó műsorok teszik ki. A dokumentumfilmek, színházi közvetítések, kisfilmek a kihalt műsorok listájára kerültek. Ez a tendencia egyre inkább jellemző a közszolgálati televízióra is, amelynek legfőbb oka, hogy nehezen tud megbirkózni a kereskedelmi televíziók megjelenésével kialakult egyre élesebb versenyhelyzettel. Ennek oka, hogy nem kap elegendő pénzbeli támogatást az államtól, így kénytelen a könnyű szórakoztatás útjára lépni. Dolgozatomat egy rövid ismertetéssel kezdem magáról a televíziózásról egészen a kezdetektől, majd részletesebben kitérek az 1996-os médiatörvényre, illetve annak következményeire a televíziózás világában. E rövid ismertető után bemutatom hogyan változott a televíziós műsorkínálat a 80-as évek közepétől a 90-es évek végéig a Médiakutató 1998-as tanulmánya alapján. Látni fogjuk, hogyan bővült a műsorok száma és ezzel párhuzamosan hogyan vált egyre inkább uralkodóvá a könnyű szórakoztatás a műsorkínálatban. Ezek után az általam készített műsortipológia alapján, - melyben, kezdetben kategóriákba, majd három műfajba soroltam a műsorokat vizsgálatot készítek a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatában jelenleg uralkodó helyzetről. Kutatásom alapjául a Rádió és Televízió Újságot vettem és három 3
héten keresztül március21-től április 10-ig figyelemmel kísértem az RTL Klub, TV2 illetve a MTV által sugárzott műsorokat. Vizsgálatom eredményeiből látni fogjuk, hogy a 80-as években elindult tendencia, vagyis a szórakoztató műfaj előretörése továbbra is jellemző, sőt a közszolgálati televízió műsorkínálatát is megfertőzte. Mivel a televíziós műsorkínálatot eluralták a könnyű szórakoztatást célzó programok, fontosnak tartom röviden kitérni arra, hogy mi jellemzi tartalmilag és kulturális szempontból - ezeket a műsorokat. Nem mindegy ugyanis, hogy a nézők, - akik napjainkban egyre több időt töltenek tévénézéssel -, milyen műsorokkal találkoznak nap, mint nap, hiszen a televízió mindenképpen hatással van a néző értékítéletére, világképére. Ismertetem az újonnan létrejött műsortípusokat is, mint az infotainment-et, illetve a tabloidokat. Röviden ismertetem a bulvármagazinokat is. Kitérek továbbá e műsorok és a fiatalkorúak, illetve még könnyen befolyásolható felnövekvő generációk kapcsolatára. Az ORTT 2003-as kutatása alapján megvizsgálom, milyen műsorokat néznek leginkább a fiatalok és e műsorok mennyiben, és milyen hatással lehetnek szellemi és kulturális fejlődésükre. Kitérek a médiafüggősség, a televízió lehetséges pszichológiai és erkölcsi kockázataira, hogy milyen hatással lehet a televízió a gyermekek és felnőttek lelki és szellemi életére. Végezetül rövid kitekintést teszek a jövőbe, végigveszem a lehetséges megoldásokat az ország és a társadalom kulturális színvonalának megmentése érdekében. Dolgozatom kiegészítéséhez interjút készítettem Bánó Andrással, aki széleskörű médiás múlttal rendelkezik, dolgozott ugyanis televízióban, rádióban és a sajtóban egyaránt. Mind a kereskedelmi, mind, pedig a közszolgálati szférát jól ismeri. Az interjú alkalmával kérdeztem a médiatörvényről, annak esetleges hibáiról, a televízióban jelenleg uralkodó helyzetről valamint, a média társadalomra gyakorolt hatásáról. 4
1. A TELEVÍZIÓZÁS RÖVID TÖRTÉNETE Magyarország egy-két évtizeddel lemaradt a nemzetközi átlagtól, ami a televíziós műsorszolgáltatást illeti. Nagy Britanniában, Franciaországban és Németországban már az 1930-as években megindult a televíziós műsorközvetítés. Ehhez képest hazánkban csak az 1950-es években kezdődtek a televíziós adások. 1953. január 23-án megalakult a Magyar Televízió Vállalat a Miniszter Tanács hozzájárulásával. December 16-án megkezdték az első próbaadásokat. 1954. január 20-án üzembe helyezték a Széchenyi-hegyen a 100 wattos, kísérleti adóberendezést. 1955 februárjára ugyanitt megépült az első, 60 méteres antennatorony. Megkezdődött a stúdiók kialakítása is. Ekkor már körülbelül 600 készüléktulajdonos volt a városban. Az adások programját a Rádióújság közölte. 1957. február 23-án megindult a heti két nap kísérleti adás zenei és irodalmi műsorokkal. Megérkezett az első közvetítőkocsi, melynek jelentősége az volt, hogy mikrohullámú adójával a 20-30 km. távolságban játszódó eseményeket is képes volt továbbítani. Működésbe lépett a szabadság-hegyi televízióállomás. Ekkor már heti 3 nap volt műsor. A filmek mellett, állandósultak a sport és színházi közvetítések. Augusztus 18-án kormányrendelettel a Magyar Rádió nevét Magyar Rádió és Televízió névre változtatták. Ekkor a heti adásidőt már 20 órára emelték. 1960-ban heti ötre emelték az adásnapok számát, hétfő és péntek adásszüneti nap volt. Az összes műsoridő ekkor 672 óra. 1962. októberétől heti kétszer délelőtt is volt adás, ezek az előző esti bemutatók ismétlései voltak. 1969. április 5-én sugározták az első színes adást. 1974-ben különvált a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Az adásidő 1980-ban elérte a 4300 órát, ami heti 83 órát jelentett. 5
1985 elején áramtakarékossági okokból korlátozták a műsoridőt. Az esti műsor 22 óráig tarthatott, a délelőtti adás elmaradt. Ez volt az utolsó év, amikor az MTV önfenntartó volt. 1988-tól megszüntették az előfizetői díjakat a 70 év feletti nyugdíjasoknak. Ez időtől kezdve már külföldi árucikkek reklámozását is engedélyezték. 1987. tájékán elkezdődött a digitális televíziózás fejlesztése. 1989. elejétől műsornap lett a hétfő is és 120 órára emelkedett a heti adásidő. Az 1. program egész napos volt, a 2. délután 17 órától sugárzott. A TV1 és TV2 vezetősége kezdeményezte, hogy a sajtó politikai ellenőrzése szűnjön meg, de nem jártak sikerrel. Az Alkotmánybíróság 1993-ban alkotmányellenesnek minősítette azt az 1974. évi minisztertanácsi határozatot, mely szerint a rádió és a televízió a kormány felügyelete alatt áll és felszólította az Országgyűlést a médiatörvény megalkotására. Mindeközben már évek óta folyamatos személycserék, leváltások történtek a Magyar Televízióban. 1994. január 1-jétől megszüntették az előfizetői díjakat az egyedül élő 70 év felettieknek, a 100%-os hadirokkantaknak, a súlyos látás- és hallássérülteknek, és az 1. és 2. csoportbeli rokkantaknak. Ekkor a budapesti kábeltulajdonosok már fogni tudták az HBO kereskedelmi adót és a TV4 műsorát. 1995-től az MTV vezetése próbálta szigorítani a szponzorálásra vonatkozó szabályokat, de nem járt eredménnyel. Egyre több olyan barterszerződés jött létre, amikor a gyártó nem pénzt, hanem reklámidőt kapott a műsorért. 1995. karácsonya előtt az Országgyűlés 90%-os többséggel elfogadta a médiatörvényt, amely 1996. február 1-jén lépett hatályba. Ettől kezdve alakult át a hazai rádiózás és televíziózás intézményrendszere és működése. Legfontosabb elem, hogy hazánkban is megvalósult az európai modell, vagyis létrejött a közszolgálati és a kereskedelmi rádiók és televíziók kettős rendszere. 6
Az egyik fő célja az volt, hogy a médiumok ne lehessenek politikai alkudozás tárgyai. Létrejött az Országos Rádió és Televízió Testület, az ORTT, amely a médiatörvény felügyelőszerve. Az MTV részvénytársasággá alakult. Megfogyatkozott a dokumentumfilmek mennyisége a műsorszerkezetben és bővült a művelődési, kisebbségi, szolgáltató és magazinműsorok kínálata. Mindent elözönlöttek továbbá a reklámok. 1997 januárjában az ORTT késve ugyan, de pályázatot hirdetett meg országos kereskedelmi televíziós szolgáltatásokra. Ennek eredményeként 1998. október 4- én megkezdte műsorszolgáltatását a TV2, majd október 9-én az RTL Klub. 1. 1 Médiatörvény bevezetésének következményei A médiatörvény, mint azt már feljebb említettem 1996. február 1-jével lépett életbe. A médiatörvény bevezetésének legfőbb célja, az volt, hogy megteremtse a lehetőséget a kereskedelmi televíziók megjelenésére. Bánó András interjúmban úgy nyilatkozott, hogy akkoriban a legfontosabb a kereskedelmi csatornák belépése volt a televíziózás világába, ez elsöpört mindent. Akkoriban nem látták azokat a hiányosságokat, hibákat, melyek később felszínre törtek. Mindenki örült a szabadságnak, a függetlenségnek. Ez azonban nem valósult meg, úgy ahogy azt szerették volna. A törvény a közszolgálatinak nevezett médiát a mindenkori parlamenti pártoktól tette függővé. Vagyis a közszolgálati televízió megmaradt párttévének. A különbség csak annyi, hogy most nem egy párt irányítása alatt áll, mint a rendszerváltást megelőző időkben, hanem 4 párt befolyása alatt. Mivel nincs pontosan meghatározva, hogy a költségvetésből hány százalék fordítható a közszolgálati televízióra, ezért minden kormányváltásnál ennek a keretnek a meghatározása jelenti az egyik fő problémát a hatalomra lépő párt számára, és négyévenként újra indulnak a közszolgálati csatornák könyörgései a bőkezűbb finanszírozásért. Azzal, hogy a közszolgálati televízió nem kap elegendő állami támogatást, és korlátozott lehetőségei vannak a reklámokból történő bevételszerzésre is, kénytelen eltérni közszolgálati jellegétől és felvenni a versenyt a kereskedelmi csatornákkal. Vagyis a közszolgálati médium olyan 7
helyzetbe került, hogy, egyre több könnyű szórakoztatást célzó, kikapcsolódó műsort volt kénytelen sugározni, és ezzel felvenni a versenyt a kereskedelmi tévék nézettségi adataival. Ez a profitorientáltság, profitnak való alárendeltség vezetett a napjainkban tapasztalható kulturális, szellemi nívó csökkenéséhez. Mindez a fogyasztói társadalom végterméke. Ennek a társadalomnak a mozgatórugója a gazdaság, a profit. A cél az, hogy az emberek minél többet fogyasszanak. A televízióval is pontosan ez történik. Az emberek nézzék azt, amit adnak nekik, ne gondolkozzanak, csak fogyasszanak. A média az emberekre már nem, mint közönségre, hanem mint fogyasztókra tekint. A televíziózás értékközvetítő szerepe nagymértékben átalakult a televíziózás kezdetétől napjainkig. A 70-es években a maitól teljesen eltérő műsorkínálatból válogathatott a néző, a televízió másfajta értékeket, másfajta kultúrát közvetített. Voltak direkt politizáló műsorok, de tudták, hogy szórakoztatni is kell, és ha már szórakoztatnak, az legyen igényes, mert a kultúra fontos, a kultúra nem áru. Ezzel szemben mára, a kultúra áruvá vált, a műsorszolgáltatóknak nem fontos milyen tartalmú műsorokat sugároznak nap, mint nap a tévében, a hangsúly a nézettségi adatokon és a profiton van. Bánó András azon a véleményen van, hogy sajnos, ma már nem számít a műsorok milyensége, hogy miféle kultúrát közvetítenek, a lényeg, hogy minél nagyobb nézettséget hozzanak és ezáltal minél több profitot termeljenek a csatorna számára. Amikor a televíziózás még gyerekcipőben járt, rengeteg tévéjátékot, élő színházi és operaközvetítést vetítettek. Mára az ilyen jellegű műsorszámok szinte teljesen kihaltak. Eltűntek a kínálatból az igényes tévéjátékok, gyermekműsorok, helyüket egyre inkább a mozifilmek televíziós változatai és a sorozatfilmek vették át. Ma már természet- és dokumentumfilmeket is csak elvétve találni a műsorkínálatban. Háttérbe szorult tehát a kultúra egy bizonyos része és előtérbe került a könnyű szórakoztatás. Ezzel párhuzamosan a fent említett műsortípusok sugárzására egyre több műholdas, főleg külföldi csatorna jött létre, melyek kifejezetten bizonyos speciális nézői igényeket elégítenek ki. Ilyen csatorna például a Spektrum, amely 8
természetfilmeket és tudományos témájú filmeket sugároz, illetve a különböző gyerekeknek szóló rajzfilm csatornák például a Cartoon Network. 1. 2 A MÉDIATÖRVÉNY HIÁNYOSSÁGA A médiatörvény egyik legnagyobb hibája Lantos István tévés-újságíró véleménye szerint, hogy nem határozza meg törvényben, hogy a költségvetés hány százalékát szánják évente a közszolgálati televízió finanszírozására. Ez a hiányosság lehetőséget ad a pártok számára a manipulálásra. Legyen a közszolgálati televízió költségvetésfüggő, de ne pártfüggő. Így ugyanis képtelenség egy politikailag független televíziót létrehozni. Bánó István ugyanígy vélekedett, amikor a médiatörvény hibáiról kérdeztem. Véleménye szerint a legfontosabb az lenne, hogy ne álljon a televízió a pártok befolyása alatt, így ugyanis képtelenség normálisan vezetni egy televíziót, ha nem lehet önállóan dönteni, mindig fentről kell várni az utasításokat. A másik nagy hiányossága a médiatörvénynek, hogy a kereskedelmi csatornák számára előírja, hogy minimum hány százalékban kell közszolgálati műsort sugároznia, viszont meglehetősen homályosan fogalmaz a közszolgálatisággal kapcsolatban. Nincs elég pontosan meghatározva, hogy mi minősül közszolgálatinak, ezáltal az ORTT olyan műsorokat is elfogad ezen a címen, mint például az RTL Klub Fókusz című műsora. Így aztán nem nehéz elérni az előírt minimumot. Azonban, ha megfigyeljük ezeket a műsorokat, láthatjuk, hogy bűnesetek, balesetek, emberi tragédiák szenzációsnak szánt, meghökkentő elemeire építenek. Vagyis az emberek sokkolása kerül előtérbe, amely, leginkább a bulvárműsorokra jellemző. Bánó András úgy véli, hogy a másik fő probléma, hogy a valóban közszolgálatinak számító műsorokat, pedig rendszerint késői órákra rakják. Pl. az RTL Klub Antenna című külpolitikai hírműsora. Az hogy a késői időpont miatt jóformán senki nem nézi, nem számít, csak, hogy meg legyen a kötelező minimum. 9
A legközszolgálatibb műsor a híradó. Itt is tetten érhető azonban számos átalakulás. Megváltozott az egyes hírek hírértéke, a hírek fontossági sorrendje. Ezt jól szemlélteti a híradók headline-ja, azaz a 3-4 főhír, amit mindig kiemelnek azzal a céllal, hogy megragadják a nézők figyelmét. Ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy a kereskedelmi tévékben ez mindig egy nagy baleset, krimi, politikai botrány. Szinte kizárólag ilyen hírekkel találkozunk. Kulturális hír maximum olyankor van, ha pl. Bessenyei Ferenc meghalt, ha a Nemzeti Színházat átadták, vagy ha valamilyen sikkasztás történt, de itt már nem a kultúra a lényeg, hanem a botrány. Közszolgálatban még hallhatunk kulturális híreket pl., még hírnek számít, ha egy film díjat nyert. Gazdasági hírek nincsenek, mert a nagyközönség számára érthetetlen lenne, arra pedig, hogy megmagyarázzák nincs idő, mert ez a kis kitérő elvenné a műsoridőt, más nagyobb nézettséget hozó műsortól. Ehhez hozzátartozik, hogy a riporterek többsége valószínűleg nem is ért a gazdasági dolgokhoz. Balesetről sokkal egyszerűbb egy érdekes, jó anyagot készíteni, mint arról, hogy pl. a gazdák miért tüntetnek, mit mond erre a miniszter, holott az ilyen jellegű hírek sokkal fontosabbak lennének. A televíziózás egészen napjainkig igen nagymértékű változásokon ment keresztül. Az értékközvetítő, kultúrateremtő funkció egyre inkább háttérbe szorul és a könnyű szórakoztatás veszi át a vezető szerepet. Ez a tendencia jól kivehető lesz, ha majd megnézzük, hogyan változott a televíziók műsorkínálata a nyolcvanas évektől kezdve a kilencvenes évek végéig. 1. 3 A KÖZSZOLGÁLATISÁG LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSEI A médiatörvénnyel kapcsolatban rengeteg probléma fogalmazódik meg a közszolgálatiság körül. Érdemes tehát utánajárni, mit is jelent valójában a közszolgálatiság. A közszolgálat fogalmának meghatározása azonban még a szakemberek számára sem egyszerű feladat. Évek óta folyik a vita, hogy mit is jelent, mit is jelenthet általában a közszolgálatiság. Korábban a közszolgálat fogalma egyértelműnek tűnt, mert többé-kevésbé egyetértés volt a társadalmak főbb értékeit és a közjót illetően. Mindemellett az emberek bizonyos fokú bizalmat szavaztak meg az 10
állami és parlamenti vezetőknek. Ebben a helyzetben nem igazán volt szükség a közszolgálatiság pontos megfogalmazására. Egyre inkább megbomlott azonban a társadalmi egyetértés, megkérdőjeleződtek a közjóval kapcsolatos elvárások, elképzelések, és ez kiváltotta a közszolgálatiság megfelelő megfogalmazásának igényét. A közszolgálatiság fogalmát többféle dimenzióban lehet értelmezni. A közszolgálatiság egyfajta szemlélettel, a társadalom fejlesztése iránti elkötelezettséggel hozható kapcsolatba. Ennek a fajta szemléletnek az ellentmondásossága, hogy a társadalom érdekeit általában egy szűkebb csoport, a társadalmi elit valamely csoportja határozza meg. Egy másik fajta megközelítés szerint, a közszolgálatiság egyik alapelem a köz, vagyis ez annak a meghatározása, hogy kiknek szól a műsor, kiket szolgál. Eredetileg a közszolgáltató műsorok célközönsége az egész ország, társadalom volt. Cél, tehát az volt, hogy mindenkit érjen el az adott közszolgálati műsor, országos lefedettséget biztosítson. Annak következtében, hogy a társadalom differenciálódott, maga a köz, tehát a mindenki fogalom is differenciálódott. Szolidaritás alapján, - amely azt jelenti, hogy a társadalom tagjai a közösség tagjaiként tételezik magukat egyes kisebbségi csoportok prioritást kaptak a társadalmi kiegyenlítődés céljából. A piaci szemlélet térnyerésével azonban a közszolgálat fogalmát felváltja az univerzális szolgáltatás, amely már egyénenként határozza meg a társadalom tagjait. Miután megjelentek a kereskedelmi műsorszolgáltatók a közszolgálatiság új megvilágítás alá került. Az új értelmezés szerint célözönségét elsősorban azok a társadalmi csoportok teszik ki, akik kimaradnak a kereskedelmi műsorszolgáltatók célközönségéből, vagyis akik igényeinek kielégítését a piaci mechanizmusok nem biztosítják. Ezáltal a mindenki igényeinek kielégítésének szerepét átvette a piac, a kereskedelmi műsorszolgáltatók és a közszolgálat feladata maradt a kisebbségi csoportok vásárlóerővel nem rendelkezők, idősek, hátrányos helyzetűek integrációjának elősegítése a társadalomba. A közszolgálatiság másik alapeleme a szolgálat tartalma, amely bizonyos tartalmi követelményekkel járt a műsorok tartalmát illetően. Eszerint egyes 11
műsortípusokat, mondanivalókat előnyben részesítettek, másokat diszkrimináltak. A közszolgálati műsorszolgáltató elsősorban tájékoztat, ismereteket terjeszt és színvonalas szórakoztatást biztosít. A közszolgálatiság finanszírozása közforrásokból történik. Ezek egyrészt az előfizetői díjak, másrészt az állami támogatás. A reklámbevétel csak kiegészítő jelentőségű. A közszolgáltatást a társadalmi ellenőrzés valamilyen formája jellemezte, következik ez abból, hogy a közcélokat szolgálja, illetve közpénzből finanszírozott. Ez a kontroll többnyire állami vagy parlamenti felügyeletet jelentett. Alapvető jellemzője tehát a kontroll formája. 1. 4 MÉDIATÖRVÉNY A KÖZSZOLGÁLATISÁGRÓL A médiatörvény, amely hosszas társadalmi és parlamenti vita után született meg 1996-ban, tartalmazza a közszolgálati műsorszolgáltatás alapelveit, szabályait és jellemzőit. Ennek megfelelően a közszolgálati műsorok esetében alapvető követelményeket támaszt. Feladata, hogy pontosan, átfogóan, elfogulatlanul és hitelesen tájékoztasson a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, vitatott kérdésekről és véleményekről. Garantálnia kell, hogy a műsorszámok és nézetek sokszínűek legyenek, illetve a kisebbségi álláspontok is megjelenjenek. Gondoskodnia kell arról, hogy a műsorszámok minél változatosabbak legyenek és ezáltal minél szélesebb nézői kört érjen el és minél több nézői csoport érdeklődését elégítse ki. További feladata a közérdekű közlemények nyilvánosságra hozatala. Különös figyelmet fordít a törvény a kulturális értékek ápolására, a kulturális sokszínűség bemutatására, a kiskorúak fejlődését, érdeklődését szolgáló műsorok bemutatására, vallási, etnikai és más kisebbségi kultúrák értékeinek megjelenítésére. Biztosítani kell a hátrányos helyzetű csoportok számára fontos információk közzétételét, illetve az ország különböző területeinek életét bemutató műsorszámok bemutatását. Továbbá korlátozza és szabályozza a bemutatható reklámok mennyiségét, és bizonyos tartalmi korlátokat is kijelöl. Vitatott kérdés maradt azonban, hogy a duális struktúra esetén a közszolgálati műsorszolgáltatóknak elsősorban a nagy tömegigényeket, vagy pedig a piaci mechanizmusok által ki nem elégített csoportok műsorigényeit kell-e kielégítenie. 12
2. A TELEVÍZIÓS MŰSORKÍNÁLAT VÁLTOZÁSA A NYOLCVANAS ÉVEK KÖZEPÉTŐL A KILENCVENES ÉVEK VÉGÉIG Amióta a televíziózás a II. világháború után tömegméretekben elterjedt, az új eszköz kulturális jelentősége meg-megújuló vita tárgya. A televízió perspektíváihoz - mint minden újdonsághoz - nagy számban fűződtek túlzott remények, utópisztikus elképzelések. A televízió közkedveltsége, gyors elterjedése sokakban keltette azt a várakozást, hogy olyan rétegeket is beemelhet majd a kulturális közkincsek világába, amelyek korábban csak periférikusan érintkeztek a művelődés nívósabb alkotóelemeivel. E felfogás szerint - mintegy házhoz szállítva a kultúrát - a televízió nivelláló hatást fejt ki, és csökkenti a társadalmi rétegek műveltségi szintje közti szakadékot. 2. 1 KÖZSZOLGÁLATISÁG ÉS KOMMERCIALIZÁLÓDÁS 1 A média-optimizmus kezdeti megnyilatkozásaival elejétől fogva pesszimisztikus értékelések kerültek szembe. Az új típusú kultúrpesszimizmus egyik jellegzetes motívuma szerint a média elterjedése elkerülhetetlenül kulturális nívócsökkenést von maga után. Mivel a széles rétegek nem vevők a magaskultúra értékeire, az értéktelen tartalmak óhatatlanul kiszorítják az értékeseket, s e folyamat eredményeként a közízlés az eredetihez képest is tovább süllyedhet. A kultúrkritika egy másik vonulata olyan manipulatív szándékokat is a kommunikátorok rovására írt, amelyek nyomán a nagyközönség az önálló orientációra képtelen passzív befogadói státuszba süllyed. E viták új dimenziót nyertek a hetvenes-nyolcvanas évektől a hagyományos közszolgálati televíziózás fokozatos visszaszorulásával és a kereskedelmi jellegű műsorszolgáltatás általánossá válásával. Míg az Egyesült Államokban korábban is a kommerciális médiamodell volt az uralkodó, Nyugat Európa sok országában ekkoriban törtek előre a magáncsatornák, még akkor is, ha a legtöbb helyen a nagy állami adók szívósan harcoltak eddigi pozíciójuk megtartásáért. Számos országban a demokratikus véleményképzés fenyegetettségét hangsúlyozták arra az esetre vonatkozóan, ha a magánmédiák közti fokozódó verseny következtében a 1 Forrás: JEL-KÉP 1998./3 (Angelusz Tardos: Médiahasználat vagy médiafogyasztás) 13
szórakoztatás kiszorítja a tájékozódás-véleményképzés műsorait. A szóban forgó európai országokban emellett a kulturális identitás szempontjai is fokozott hangsúlyt kaptak. A kommercializálódás lassítása mellett fontos érvként hangzott el a nemzeti kultúraközvetítés védelme. Nem utolsó sorban ezek a hangsúlykülönbségek tükröződnek a médiafogyasztás nemzetközi eltéréseiben. A nyolcvanas-kilencvenes évekre vonatkozó összehasonlító adatok szerint az olyan európai országokban, mint Norvégia, Dánia, Finnország, Svédország mind a tévézés összideje, mind annak szabadidőn belüli aránya lényegesen alacsonyabb, mint az olyan angolszász országokban, mint az USA, Kanada, Ausztrália, Anglia. A használat és igénykielégítés iskola zömmel európai képviselői megpróbáltak a médiaipar multinacionális árjával szembeszegülni, és e megközelítés erősen - és nem is eredménytelenül - hallatta szavát, például a BBC jellegének megőrzéséről, átalakításáról. Bizonyos ellentendencia azonban az amerikai médiaszíntéren is megjelent, olyan televíziós orgánumokat hozva létre, mint a PBS vagy a C-SPAN, melyek a véleményirányítók, kultúraközvetítők speciális közönségeihez szólva próbálják az igényesebb kommunikáció szféráját bővíteni. Nem kérdéses azonban, hogy az elmúlt évtized mérlege - és ebben az új kommunikációs technikák, a műholdas, kábeltévés csatornák szerepe sem jelentéktelen - a kereskedelmi jelleg dominánssá válása felé mutat a nemzetközi, és persze a hazai médiaszíntéren is. A magyarországi televíziózás is látványos átalakuláson ment keresztül a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig. A legjelentősebb fejlemények, hogy a rendszerváltással alapjaiban megváltozott a televízió intézményi szabályozása; az ország településeinek jó részét kábeltelevíziós hálózatok szőtték át, különféle műholdas, fizető televíziós és helyi programokat kínálva; megszületett a médiatörvény, mely jogi keretekben szabályozza a rádió és televízió működését; a televíziós összműsoridő a többszörösére bővült annak köszönhetően, hogy új országos közszolgálati és két kereskedelmi csatorna kezdte meg működését. E változásokkal összefüggésben a kulturális környezet állapotával kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy miképpen alakult maga a műsorkínálat, amellyel a néző a képernyő előtt ülve napról napra találkozik. 14
2. 2 A MÉDIAKUTATÓ 1998-AS VIZSGÁLATA A HAZAI MŰSORKÍNÁLATRÓL 2 A fent említett kérdésre keresi a választ a Médiakutató 1998-as vizsgálata, amelyben azt igyekezett feltérképezni, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a mennyiség és az összetétel néhány jellegzetes mutatója vonatkozásában mi jellemezte a hazai országos tévécsatornák által sugárzott műsorválasztékot, különös tekintettel, a minőségi televíziózással kapcsolatos elvárásokra. Kutatásuk a Rádió és Televízió Újság által közölt műsorleírások szisztematikus kódolására épült. E leírások az esetek túlnyomó többségében elégséges és megbízható információt tartalmaztak a műsorok olyan jellegzetességeiről, mint a sugárzás időpontja, a hosszúság, a műfaj, a funkció és a célközönség. 1985 és 1998 között minden esztendő márciusának teljes, az országos televíziós csatornák által sugárzott műsoranyagát kódolták a műsorkezdésektől a műsorzárásokig. A kutatás a vizsgálat eredményeiből kirajzolódó alapvető tendenciákat ismerteti, mégpedig főképpen három évet, 1986-ot, 1992-őt és 1998- at hasonlítva össze. 2. 2. 1 A MŰSOROK SZÁMÁNAK EGYÉRTELMŰ GYARAPODÁSA Ha a nyolcvanas évek közepétől napjainkig végigtekintünk a műsorkínálaton, elsősorban az a legszembetűnőbb, hogy a műsorok számában látványos gyarapodás következett be. Ez a jelenség az új csatornák belépésének is köszönhető. Míg 1985 márciusában az alig másfél csatornás Magyar Televízió mintegy 850 műsort sugárzott egy hónap alatt, 1998 márciusában öt teljes csatorna több mint 4 ezret, és ugyanezen időszak alatt az átlagos napi összes műsoridő 22-23 óráról 94-95 órára emelkedett. 2 Forrás: JEL-KÉP 1999/1. (Terestyéni: Magyarországi televíziós műsorkínálat változása a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig) 15
A műsorok március havi mennyiségének alakulása 1985 és 1998 között MTV1 MTV2 Duna TV TV2 RTL Összesen Klub 1985. márc. 602 253 855 1986. márc. 691 313 1004 1987. márc. 549 294 843 1988. márc. 636 311 947 1989. márc. 719 454 1173 1990. márc. 699 471 1170 1991. márc. 847 543 1390 1992. márc. 847 554 1401 1993. márc. 813 736 261 1810 1994. márc. 942 668 497 2107 1995. márc. 959 633 633 2225 1996. márc. 914 700 701 2315 1997. márc. 879 613 822 2314 1998. márc. 832 731 981 833 749 4126 A műsorfolyam - és egyáltalán az egész hazai televíziózás egésze - milyenségének szempontjából fontos kérdés, hogy a két közszolgálati csatornán milyen gyakorisággal jelentek meg reklámok, ezért az MTV1-re és az MTV2-re vonatkozóan az RTV Újságban feltüntetett reklámblokkok számának alakulásáról külön táblázatot készítettek a kutatás során. Ez a táblázat 1998-as adatokat már nem tartalmaz, mivel a műsorokon belül is hirdető kereskedelmi televíziók megjelenésével a reklámblokkok akár csak hozzávetőleges nyilvántartása a műsorújság információi alapján teljesen lehetetlenné vált. A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek második feléig a Magyar Televízió műsoraiban a többszörösére emelkedett a reklámblokkok mennyisége, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a hazai közszolgálati televíziózás egyre növekvő mértékben támaszkodott reklámbevételekre. Ez a tény is egyértelműen azt bizonyítja, hogy a közszolgálati televízió állami finanszírozása cseppet sem problémamentes. Nyilvánvaló, hogy 16
nem jut megfelelő állami támogatáshoz, ezért kénytelen minél több reklámot szerkeszteni a műsorstruktúrába bevételszerzés céljából. 1985 és 1997 között a Magyar Televízió műsorában. MTV1 MTV2 Összesen 1985. márc. 60 4 64 1986. márc. 61 7 68 1987. márc. 98 20 118 1988. márc. 105 9 114 1989. márc. 108 0 108 1990. márc. 128 0 128 1991. márc. 125 0 125 1992. márc. 98 114 212 1993. márc. 248 223 471 1994. márc. 280 232 512 1995. márc. 322 241 563 1996. márc. 375 251 626 1997. márc. 370 285 655 2. 2. 2 A KÖNNYŰ SZÓRAKOZTATÁS ELŐRETÖRÉSE A vizsgált időszakban az összes műsoridőnek, illetve a csatornák számának emelkedésével párhuzamosan szinte valamennyi műsortípusnak erőteljesen növekedett a gyakorisága és műsorhossza. A látványos növekedési trend lényegében csak három műsortípusnál, a színházi közvetítéseknél, az oktató műsoroknál és a dokumentumfilmeknél nem érvényesült, de az ifjúsági filmeknél is gyengébb volt az átlagosnál. Vagyis - az összes csatornát együtt tekintve a nyolcvanas évek közepéhez képest a kilencvenes évek végére a négy típust leszámítva az összes többi műsorkategória esetében jelentősen gyarapodott a kínálat mind a műsorok számát, mind az általuk kitöltött idő hosszát tekintve. Különösen nagy mértékű volt a szám- és hosszbeli gyarapodás a filmsorozatoknál, 17
a mozi- és tévéfilmeknél, a vetélkedő-és játékműsoroknál, valamint a rajzfilmeknél. Műsortípusok a műsorok számában 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % Politikai hírműsor 121 12, 1 157 11, 2 447 Politikai fórum, 8 0, 8 32 2, 3 174 10, 8 vita Parlamenti 3 0, 3 10 0, 7 6 4, 2 közvetítés Gazdasági műsor 11 1, 1 36 2, 6 75 0, 1 Vetélkedő, kvíz, 9 0, 9 66 4, 7 270 1, 8 játék Talk-show, kabaré 41 4, 1 60 4, 3 130 3, 1 (Mozi- és tévé) 22 2, 2 31 2, 2 275 6, 7 film Ifjúsági film 46 4, 6 23 1, 6 99 2, 4 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % (Film) sorozat 35 3, 5 99 7, 1 602 14, 6 Dokumentumfilm 31 3, 1 66 4, 7 57 1, 4 Rajzfilm 45 4, 5 84 5, 9 251 6, 1 Színházi 6 0, 6 5 0, 4 5 0, 1 közvetítés Zenei műsor 57 5, 7 85 6, 1 193 4, 7 Kulturális 36 3, 6 105 7, 5 360 8, 7 magazin Oktató műsor 127 12, 7 18 1, 3 71 1, 7 Természetfilm 54 5, 4 85 6, 1 144 3, 5 Szolgáltató műsor 205 20, 5 253 18, 1 742 17, 9 18
1986 márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút % Abszolút % Abszolút % szám szám szám Vallási műsor 0 0 35 2, 5 92 2, 2 Sportműsor 40 4, 0 90 6, 4 102 2, 5 Egyéb 107 10, 7 61 4, 3 31 0, 7 Összesen 1004 100, 0 1401 100, 0 4126 100, 0 Műsortípusok a műsorok hosszában 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % Politikai hírműsor 2405 8, 8 3346 6, 5 12849 8, 4 Politikai fórum, 345 1, 3 1051 2, 0 5200 3, 4 vita Parlamenti 150 0, 5 1275 2, 5 2050 1, 3 közvetítés Gazdasági műsor 360 1, 3 705 1, 4 2180 1, 4 Vetélkedő, kvíz, 390 1, 4 1463 2, 8 4793 3, 1 játék Talk-show, kabaré 1995 7, 3 2730 5, 3 8196 5, 3 (Mozi- és 1920 7, 0 2966 5, 8 25837 16, 9 tévé)film Ifjúsági film 3160 11, 6 1659 3, 2 2598 1, 6 (Film)sorozat 1875 6, 9 4136 8, 0 25373 16, 6 Dokumentumfilm 1395 5, 1 2931 5, 7 2701 1, 7 Rajzfilm 765 2, 8 2375 4, 6 11584 7, 5 Színházi közvetítés 500 1, 8 320 0, 6 798 0, 5 Zenei műsor 1522 5, 6 2818 5, 5 6385 4, 2 Kulturális magazin 1667 6, 1 1971 3, 8 10548 6, 9 Oktató műsor 2659 9, 7 693 1, 3 3730 2, 4 Természetfilm 1510 5, 5 2421 4, 7 4704 3, 1 Szolgáltató műsor 1645 6, 0 13900 26, 9 15836 10, 3 19
1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút % Abszolút % Abszolút % szám szám szám Vallási műsor 0 0 420 0, 8 1810 1, 2 Sportműsor 2445 8, 9 3095 6, 0 5260 3, 7 Egyéb 554 2, 0 1231 2, 4 670 0, 4 Összesen 27262 100, 0 51506 100, 0 153102 100, 0 Az előző két táblázat százalékos adataiból jól kivehető, hogy a mennyiségi változások következtében jelentősen módosult az egyes műsortípusoknak a műsorszerkezetben elfoglalt helye. 1998-ban 1986-hoz, de 1992-höz képest is több mint megduplázódott a filmsorozatoknak és a filmeknek a részaránya, de jelentős mértékű volt a vetélkedő-és játékműsorok térnyerése is. A non-fiction nem szórakoztató kategóriában egyedül a politikai fórumok és vitaműsorok részesedése növekedett hasonló arányban. Mindeközben a színházi közvetítéseknek, az oktató műsoroknak és a dokumentumfilmeknek minimálisra csökkent a részesedésük a műsorfolyam egészéből, de szám- és időbeli gyarapodás ellenére még a sportközvetítéseknek, az ifjúsági filmeknek és a természetfilmeknek is csökkent a relatív súlyuk a műsorstruktúrában. A műsorstruktúra egyéb elemeinél - a vallási-egyházi tartalmú programok képernyőre kerülését leszámítva - nem következett be igazán lényeges változás, vagyis a műsorszerkezetben ez alatt a közel másfél évtized alatt végbement módosulások egyértelműen a non-finction- és szórakoztatóműsor-kategóriák előretörését és néhány közművelődési műsor-kategória visszaszorulását jelentették. Az összműsorkínálat szórakoztató jellegének erősödését és közművelődési jellegének viszonylagos gyengülését jól mutatja a következő táblázat, mely, a műsorok mennyiségének és összterjedelmének alakulását funkciók szerinti kategóriákban vizsgálja. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig ugyanis a komoly, fajsúlyos tájékoztatás és a magasabb befogadási mércéket állító szórakoztatás mind a műsorok számát, mind a műsoridő hosszát tekintve veszített 20
részesedéséből a könnyű, kevésbé fajsúlyos, a tömegkultúra jegyeit hordozó programokkal szemben. Műsorok megoszlása funkció szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % Praktikus 69 6, 9 42 2, 9 93 2, 2 Komoly aktuális 335 33, 5 455 32, 4 1064 25, 7 Komoly 224 22, 4 303 21, 6 475 11, 5 elitkultúra Könnyű aktuális 27 2, 7 216 15, 4 791 19, 1 Könnyű egyéb 349 34, 9 385 27, 4 1703 41, 2 Összesen 1004 100, 0 1401 100, 0 4126 100, 0 A műsoridő megoszlása funkciók szerint vett műsorkategóriákban 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % Praktikus 795 2, 7 2179 4, 1 17500 10, 2 Komoly aktuális 3749 13, 1 14377 26, 7 32645 19, 1 Komoly 5808 20, 2 11212 20, 9 19063 11, 1 elitkultúra Könnyű aktuális 580 2, 0 10628 19, 8 39431 23, 0 Könnyű egyéb 16330 56, 9 13110 24, 4 60213 35, 1 Összesen 28669 100, 0 53694 100, 0 171327 100, 0 A 19 és 23 óra közötti esti főműsoridő választékának alakulása - elsősorban a filmek és a sorozatok, valamint a vetélkedő- és játékműsorok jelentős szaporodása, és ezzel párhuzamosan az oktató műsorok, az ifjúsági, a dokumentum-és a természetfilmek, valamint a szolgáltató műsorok viszonylagos 21
térvesztése ebben a sávban is arra mutat, hogy a műsorkínálatban megnövekedett a szórakoztató elemek súlya. Az esti főműsoridős sávban (19.01-23.00) kezdődött műsorok típusa 1986, 1992 és 1998 márciusában. 1986 1992 1998 Politikai hírműsor 20, 7 19, 8 10,9 Politikai fórum 1, 6 6, 8 6, 9 Parlamenti 0, 3 0 0 közvetítés Gazdasági műsor 1, 3 1, 3 1, 4 Vetélkedő, kvíz, 0 1, 0 4, 9 játék Talk-show, kabaré 3, 9 4, 1 3, 6 (Mozi- és tévé)film 3, 6 6, 1 21, 8 Ifjúsági film 5, 5 3, 0 0 (Film) sorozat 3, 9 7, 8 15, 7 Dokumentumfilm 3, 2 7, 4 2, 6 1986 1992 1998 Rajzfilm 7, 4 5, 6 0, 4 Színházi közvetítés 1, 1 0, 5 0, 5 Zenei műsor 11, 7 6, 8 3, 7 Kulturális magazin 4, 8 12, 9 8, 9 Oktató műsor 6, 1 0 0, 1 Természetfilm 5, 6 3, 0 2, 7 Szolgáltató műsor 8, 7 6, 8 3, 8 Vallási műsor 0 1, 5 0, 4 Sportműsor 4, 5 11, 7 8, 3 Egyéb 5, 6 2, 5 0, 1 Összesen 100, 0 100, 0 100, 0 N 376 394 798 22
Még jobban szembetűnik az összműsorkínálatnak a könnyű szórakoztatás felé történt eltolódása, ha az esti főműsoridős programválaszték összetételét funkció szerint vizsgáljuk. Az esti főműsoridős sávban kezdődött műsorok megoszlása funkció szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986 1992 1998 Praktikus 3 18 2 Komoly aktuális 30 18 25 Komoly elitkultúra 21 22 13 Könnyű aktuális 1 7 18 Könnyű egyéb 45 35 42 Összesen 100, 0 100, 0 100, 0 N 376 394 798 2. 2. 3 KÜLÖNBSÉG A KÖZSZOLGÁLATI ÉS KERESKEDELMI CSATORNÁK MŰSORKÍNÁLATÁBAN Az összesített adatokat tükröző alaptrendeken belül jelentős különbségek mutatkoztak az egyes csatornák között. A szórakoztatás felé való eltolódás, illetve a fajsúlyosabb közművelődési tartalmaktól való eltávolodás az összműsorkínálatban elsősorban a kereskedelmi csatornák belépésének volt köszönhető, bár bizonyos jelei - így például a filmek és a sorozatok szaporodása, vagy a dokumentumfilmek, az oktató programok, a színházi közvetítések, valamint az ifjúsági filmek visszaszorulása - közszolgálati csatornákon is megfigyelhetők voltak. A következő táblázaton jól látható, hogy a közszolgálati televíziókban a nyolcvanas évek közepéhez és a kilencvenes évek elejéhez képest 1998-ra csak viszonylag kisebb mértékű eltolódások következtek be a könnyebb, szórakoztató műfajok javára, sőt a politikai és kulturális tájékozódást szolgáló műsorok esetében még nem elhanyagolható gyarapodás is bekövetkezett. A kereskedelmi csatornák műsorkínálatát viszont egyértelműen uralták a 23
szórakoztató programok (sorozatok, filmek, vetélkedők és játékok) és lényegesen kisebb hányadát töltötték ki a politikai, a kulturális és az egyházi információk. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorszerkezete 1998 márciusában az 1986. és 1992. márciusi műsorszerkezettel összehasonlítva 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % Politikai hírműsor 12, 1 11, 2 311 12, 2 136 6, 5 Politikai fórum, 0, 8 1, 2 150 5, 9 24 1, 6 viták Parlamenti 0, 3 0, 7 6 0, 2 0 0 közvetítés Gazdasági műsor 1, 1 2, 6 50 1, 9 25 1, 6 Vetélkedő, kvíz, 0, 9 4, 7 24 0, 9 246 15, 5 játék Talk-show, kabaré 4, 1 4, 3 68 2, 6 62 3, 9 Mozifilm 2, 2 2, 2 157 6, 2 118 7, 9 Ifjúsági film 4, 6 1, 6 32 1, 2 67 4, 2 Filmsorozat 3, 5 7, 1 201 7, 9 401 25, 3 Dokumentumfilm 3, 1 4, 7 49 1, 9 8 0, 5 Rajzfilm 4, 5 5, 9 165 6, 9 86 5, 9 Színházi közvetítés 0, 6 0, 4 5 0, 2 0 0 Zenei műsor 5, 7 6, 1 129 5, 1 64 4, 0 Kulturális Magazin 3, 6 7, 5 313 12, 3 47 2, 9 Oktató műsor 12, 7 1, 3 62 2, 4 9 0, 6 Természetfilm 5, 4 6, 1 132 5, 2 12 0, 7 Szolgáltató műsor 20, 5 18, 1 499 19, 6 293 18, 5 Vallási műsor 0 2, 5 82 3, 2 10 0, 6 Sportműsor 4, 0 6. 4 93 3, 6 9 0, 6 Egyéb 10, 7 6. 4 16 0, 6 15 0, 9 Összesen 100, 0 100, 0-100, 0-100, 0 N 1004 1401 2544 1582 24
A műsorfunkciók szerinti megoszlásban is szembetűnő a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák kínálatának különbsége. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatának funkciók szerinti megoszlása 1998 márciusában 1986 és 1992 márciusával való összehasonlításban 1986. márc. 1992. márc. 1998. márc. Abszolút Abszolút Abszolút % % szám szám szám % Praktikus 6, 9 2, 9 64 2, 5 29 1, 8 Komoly aktuális 33, 5 32, 4 895 33, 6 209 13, 2 Komoly 22, 4 21, 6 452 17, 7 23 1, 4 elitkultúra Könnyű aktuális 2, 7 15, 4 524 20, 6 267 16, 9 Könnyű egyéb 34, 9 27, 4 649 25, 5 1154 72, 9 Összesen 100, 0 100, 0-100, 0-100, 0 N 1004 1401 2544 1582 Ezek a számok és arányok egyértelműen bizonyítják, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók profilja eltér egymástól. A közszolgálati csatornákon 1986-1998-ig a könnyű szórakoztatás bizonyos mértékű erősödése ellenére, a komoly, fajsúlyos informálás és a magas kulturális értékeket közvetítő fiction és egyéb közművelődési anyag, megőrizte 50 százalék körüli részesedését a műsorok összmennyiségéből. Ezzel szemben a kereskedelmi csatornákon nem sokkal az indulásuk után a könnyű szórakoztatás a teljes kínálatnak több mint 80 százalékára terjedt ki. 2. 2. 4 AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE Az előző vizsgálat eredményeiből jól látható, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a hazai televíziós műsorkínálat a többszörösére növekedett és ezzel egy időben a műsorfolyam egészére jellemzővé vált a tömegkultúra jellegzetességeit mutató könnyű szórakoztatás. A kereskedelmi csatornák megjelenésével ez a tendencia nagymértékben felerősödött. Ez annak 25
köszönhető, hogy e csatornák műsorában a hírműsoroktól eltekintve szinte csak olyan program található, amely a könnyű szórakoztatás kategóriájába tartozik. A szórakoztató produkciók mennyisége a közszolgálati csatornákon is növekedett és bizonyos közművelődési műsortípusok oktatóműsorok, dokumentumfilmek - háttérbe szorultak. Ennek ellenére a fajsúlyosabb tájékoztatást szolgáló és a magasabb kulturális értékeket közvetítő műsorok számában és részarányában nem következett be drámai csökkenés. A különbség a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálata között igen szembetűnő. Az előbbieken lényegesen több a fajsúlyos tájékoztatás és a magasabb kulturális értéket közvetítő program, az utóbbiakon, pedig a könnyű szórakoztatás kerül előtérbe. Miután láttuk, milyen tendencia vált uralkodóvá a televíziós műsorkínálatban a nyolcvanas évektől a kilencvenes évek végéig, érdemes megvizsgálni, hogy mi jellemzi ma, 2005-ben a műsorkínálatot. 26
3. EGY KÖZSZOLGÁLATI ÉS A KÉT FŐ KERESKEDELMI CSATORNA MŰSORKÍNÁLATA 2005-BEN 3. 1 MŰSORTIPOLÓGIA KÉSZÍTÉSE A televízió műsorkínálatában jelenleg uralkodó állapotok szemléltetésére 3 héten keresztül vizsgáltam két hétköznapot és a hétvégéket, abból a szempontból, hogy mikor milyen jellegű műsorokat kínálnak a fent említett csatornák. A hétvégék kivételével minden héten más-más napot vizsgáltam, hogy minél szélesebb körű kutatást végezzek, és minél megbízhatóbb eredményt kapjak. Kutatásomban a két kereskedelmi és egy közszolgálati televíziót vizsgáltam. A két kereskedelmi csatorna az RTL Klub és a TV2, a közszolgálati csatorna, pedig az MTV. Az analízishez a Színes RTV rádió és televízió újságot vettem alapul. Vizsgálatomban szerepel március 21. hétfő, március 23. szerda, március 26. szombat, március 27. vasárnap, március 29. kedd, március 31. csütörtök, április 2. szombat, április 3. vasárnap, április 4. hétfő, április 8. péntek, április 9. szombat és végül április 10. vasárnap. Azért választottam ezeket a napokat, hogy a lehető legaktuálisabb helyzetről kapjak képet. Ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, milyen műsorokat sugároznak ezek a csatornák, műsortipológiát készítettem. A saját, új műsortipológia készítését azért tartottam fontosnak, és azért nem használtam a Médiakutató által készített műsortípusokat, mert az általuk végzett kutatás óta újabb változásokon mentek át a műsorok és egyes kategóriák ma már nem használhatóak, nem érvényesek. Ilyen kategória például a színházi közvetítés, vagy a vallási műsor, legalábbis a kereskedelmi televíziók esetében ilyen jellegű programokkal ma már nem találkozunk. Ennek megfelelően, tehát egy újfajta műsortipológiát készítettem a napjainkban sugárzott műsorok csoportosításához. Első lépésben különböző tartalmi tulajdonságok alapján csoportokba, kategóriákba soroltam a műsorokat. Műsortipológiámban csak a fent említett 27
három csatornán, azaz, az RTL Klubbon, a TV2-őn és a MTV-ón abban a három hétben sugárzott műsorok szerepelnek. Tartalmi sajátosságok alapján 12 kategóriát különböztettem meg: 1) Szórakoztató: Ebbe a csoportba gyűjtöttem azokat a programokat, melyek humoros, laza, vidám jellegűek. A nézők szórakozását, kikapcsolódását szolgálják. Általában esti csúcsidőben sugározzák őket. Pl. Győzike az RTL Klubbon vagy a Hogy volt? Hogy volt! Az MTV-n. 2) Televíziós játék: A főleg esti csúcsidőben sugárzott, interaktív játékkal szórakoztató programokat foglalja magába. Pl. Legyen Ön is Milliomos (RTL Klub) és Multimilliomos (TV2). 3) Közpolitika: Idetartoznak a nem hír-, híradó jellegű politikai és közéleti programok. Pl. Agrárhíradó, Parlamenti napló (MTV) 4) Szappanopera: Romantikus, meseszerű, nagyrészt latin-amerikai sorozatok. Pl. Csacska angyal (RTL Klub), El Manantial (TV2) vagy Kachorra (MTV). 5) Információs magazin: Azokat a programokat öleli magába, melyek politikai, közéleti, bűnügyi aktualitásokról szólnak. Ebbe a kategóriába sorolom a híradókat is. Pl. Fókusz (RTL Klub), Tények (TV2), Kék fény (MTV) 6) Pikáns diskurzus: Azok a műsorok tartoznak ide, melyekben a szereplők magánéletét firtatják. Lényege a szereplők minél pikánsabb helyzetbe hozása. Nem ritkán botrányba fullad. Pl. Balázs, Mónika (RTL Klub). 7) Sorozat: Általában az esti csúcsidőben sugárzott vezető sorozatok, melyeket mindennap, vagy heti egyszer vetítenek. Általában húzóműsorok, melyek célja, hogy előtte és utána is a képernyő előtt tartsák a nézőket. Pl. (Barátok közt (RTL Klub), Jóban Rosszban (TV2). 28
8) Reggeli: Azokat a műsorokat foglalja magába, melyeket délelőtti adásidőben vetítenek. Fiatalos, szórakoztató jellegű programok. Mindennap új vendégekkel beszélgetnek. Pl. Reggeli (RTL Klub) és Mokka (TV2). 9) Nemzetiségi: Ahogy az a nevéből is kiderül, ez a csoport az idegen nyelvű nemzetiségi műsorokat gyűjti egybe. Ilyen program csak az MTV műsorkínálatában szerepel. Pl. roma magazin vagy Domovina. 10) Kultúra: Kulturális, szellemi értékeket képviselő műsorok kategóriája. Ilyet is csak az MTV adásában találtam. Pl. Hajnali gondolatok 11) Mozi: Mozifilmek kategóriája. 12) Egyéb: Ebbe a kategóriába egybe gyűjtöttem a telefonos játékokat, teleshop műsorokat és gyerekeknek szóló rajzfilmeket. Pl. Játékidő (TV2), Gazdálkodj okosan (MTV). Következő lépésben ezeket a kategóriákat három, műfaj szerinti csoportba osztottam be: a) Szórakoztató műfaj: Ebbe a műfajba tartoznak a szórakoztató, televíziós játék, szappanopera, pikáns diskurzus, sorozat, mozi, reggeli és az egyéb elnevezésű kategóriák. Ezen csoportokban szereplő műsorok lényege, célja, a közönség szórakoztatása, elterelése a mindennapi gondokról. Ez a tulajdonság fűzi őket egy műfajba. b) Hírműfaj: Idegyűjtöttem a közpolitika és az információs magazin nevű kategóriákat. Lényegük a napi tájékoztatás, információnyújtás a politika, közélet, bűnügy világából. c) Közszolgálati műfaj: A kultúra és a nemzetiség elnevezésű kategóriákat foglalja magába. Céljuk a kultúra életbenntartása, értékközvetítés. 29
Az egyéb elnevezésű műfaji csoportba soroltam azokat a programokat, amelyek sem a szórakoztató, sem a hír, sem a közszolgálati műfajba nem fértek bele. Pl. Telitalálat (MTV), vagy Top Shop (RTL Klub), illetve a gyermekeknek szóló műsorok, rajzfilmek. 3. 2 A VIZSGÁLAT MENETÉNEK ISMERTETÉSE A százalékos adatokat a következőképpen számoltam ki: o Megnéztem hány órás a napi adásidő, ezt vettem 100 %-nak. Az adásidőt az RTL Klub és a TV2 esetében reggel hat órától hajnali kettőig számoltam, ami összesen 20 órát tesz ki. Az MTV esetében mivel az adás reggel 5 óra 35-kor kezdődött, a napi adásidő 20 óra 25 perc. o Következő lépésben az előzőleg megállapított műfajok alapján csoportokba gyűjtöttem az aznapi programokat. Az alapján, hogy melyik műsor mikor indul és meddig tart a tv újság szerint, kiszámoltam, hogy egy műfaj hány órás adásidőt vesz el. o Végül a 20 órát illetve a MTV esetében 20 óra 25 percet véve 100 százaléknak, kiszámoltam, hogy melyik műfaj hány százalékban tölti ki a napi műsoridőt. 3. 3MÉG MINDIG TART A SZÓRAKOZTATÓ MŰSOROK VEZETŐ SZEREPE A vizsgált csatornák (RTL Klub, TV2 és MTV) műsorkínálatában a fenti három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 21-én RTL Klub TV2 MTV Szórakoztató 82, 5% 76, 2% 34, 8% műfaj Hírműfaj 3, 3% 7, 1% 23, 3% Közszolgálati 5% 36, 2% műfaj egyéb 14, 2% 11, 7 5, 7% összesen 100% 100% 100% 30
Március 21-én, hétfőn a kereskedelmi csatornák esetében egyértelmű a szórakoztató műsorok túlsúlya a műsorstruktúrában. Közszolgálati program ugyan szerepel a TV2 műsorkínálatában, de ez mindössze 5 %, amely a könnyű szórakoztatást célzó műsorok 76, 2%-os jelenlétéhez képest igen elenyésző. Az RTL Klub egyáltalán nem kínált közszolgálati programot ezen a napon. A két kereskedelmi csatornától eltérően, a MTV műsorkínálatában a közszolgálati műfajé a vezető szerep, de csupán 2%-kal foglal el nagyobb műsoridőt, mint a szórakoztató műfaj. Vagyis itt is megfigyelhető a szórakoztató műsorok előretörése. A hírműsorok jelenléte a kereskedelmi csatornák esetében minimális, a MTV azonban eleget tesz információközvetítő szerepének. A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 23-án RTL Klub TV2 MTV Szórakoztató 81, 3% 81, 2% 24, 7% műfaj Hírműfaj 3, 3% 7, 1% 17, 9% Közszolgálati 1, 2% 50% műfaj Egyéb 14, 2% 11, 7% 7, 4% összesen 100% 100% 100% Március 23-án, kedden szintén a szórakoztató műfajé a vezető szerep a két kereskedelmi csatornán. Közszolgálati műfaj ezen a napon csupán az RTL Klub műsorkínálatában szerepel, de ez is mindössze 1, 2%-ban. A MTV esetében ismét a közszolgálati műsorok vannak fölényben, egészen pontosan a műsoridő felét töltik ki, kétszer akkora helyet foglalnak el a műsorstruktúrában, mint a könnyű szórakoztatást célzó programok. 31