Az épített örökség védelmének szerepe a falumegújításban Magyarországon

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 1. oldal, összesen: 10 1999/06/* Orosz Bálint: Az épített örökség védelmének szerepe a falumegújításban Magyarországon Érték- és mûemlékvédelem Orosz Bálint mûteremvezetô VÁTI Kht. Mûemléki és Építészeti Tervezô Iroda Az épített örökség védelmének szerepe a falumegújításban Magyarországon A vidékfejlesztés és falumegújítás irányvonala Európában Az Európai Közösség alapszerzôdésében a hátrányos helyzetû területek beleértve a vidéki térségeket fejlôdési hátrányának csökkentését tûzte ki célul, hogy ezzel a gazdasági és társadalmi összetartást erôsítse és a közösségnek mint egésznek a harmonikus fejlôdését támogassa. Az Európai Unió tervezett keleti kibôvítése a vidékfejlesztési és falumegújítási politikára még nagyobb hangsúlyt helyez. Az Európai Unió kb. négyötöde vidéki térség. Jelentôs ismertetôjele a vidéki térségeknek Európában a mindenkor sokrétûen strukturált paraszti föld- és erdôgazdaság, mely a regionális foglalkoztatottság és értékteremtés fontos hordozója. Ezek a térségek elsôsorban élelmiszer-elôállítók, kultúrtáj-alakítók és a falusi és regionális kultúra forrásai. Ezzel szoros összefüggésben állnak a vidéki térségek funkciói, mint a szabadidô- és üdülôtérség, a kiszolgálóipar kis- és középüzemeinek ipari jellegû telephelyei, valamint attraktív önálló élettér különleges ökológiai és szociokulturális minôségekkel. Ezek a vidéki térségek felértékelôdnek: az áttekinthetô, kisvárosi és falusias életforma amit természetközelség és az emberi kapcsolatok jellemeznek attraktívvá válik és a tradicionális társadalmi szerkezet különleges életminôségként felértékelôdik. Az Európai Unió és az Európai Területfejlesztési és Falumegújítási Munkacsoport olyan vidéki térségi politika mellett kötelezték el magukat, amely Európa egész társadalmának javára szolgál. Ehhez elengedhetetlen, hogy a lakosság a vidéki térségekben és falvakban is reális perspektívákat kapjon, ami a hazájukhoz való kötôdést erôsíti és a konkrét fejlesztések által életkörülményeik javítását hozza magával. A gazdasági, környezeti, agrár-, kultúr- és társadalompolitika nem mûvelhetô a továbbiakban egymástól függetlenül, hanem egy integrált vidékfejlesztés keretén belül egymással összefüggésbe kell ezeket hozni. Az uralkodó szektorális gondolkodásmód még mindig nélkülözi a regionális gazdálkodás, a kultúrtáj, a mezô- és erdôgazdaság, a regionális kulturális identitás összekapcsolását, jóllehet régóta gyaníthatók az összehangolásukban rejlô új bevételi

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 2. oldal, összesen: 10 források, a még kihasználatlan tartalékok. A sokféleség önmagában érték, ez a kulturális diverzitás elve. Ez az elv az európai fejlesztési politika egyik fontos alappillére, mely a falumegújításban is fontos szerepet kap. Az integrált vidékfejlesztés tehát a területfejlesztés és falumegújítás révén döntô hozzájárulást jelenthet az európai fejlôdéshez. A vidékfejlesztés és falumegújítás gazdasági hatásai mindenekelôtt érezhetô beruházási tevékenységben és növekvô munkavállalási lehetôségekben mutatkoznak meg. A falu öntudatának, kulturális és szociális identitásának újraélesztése, illetve erôsítése is ezeket a célokat szolgálja. A falvak szociális infrastruktúrájában azok a létesítmények, amelyek a találkozás helyszínei, és amelyek a faluban élôk összetartozási érzésének erôsítéséhez hozzájárulhatnak, kapjanak kiemelt "helyi értéket" és pénzügyi támogatást. Ilyenek a templomok, a falusi vendégfogadók, a különbözô intézmények: az óvodák, iskolák, kulturális és szabadidô-létesítmények, orvosi rendelôk és teleházak. A falvak és községek legyenek élettel teli munka- és életterek, ne csak "alvóhelyek" ingázók számára. A vidékfejlesztés és falumegújítás erôsíti a régió lakosságának akaratát életkörülményeik önálló alakítására, hogy a vidéki kultúra belülrôl, a történelmileg kialakultból korszerûvé formálódhasson. Növelheti a falun élôk identitását, vonzódását a vidéki közösségi élethez és elôkészítheti az utat egy önálló, megújult falukultúrához. A vidékfejlesztés további célja, hogy a vidéki térségek ökológiai egyensúlyát is megôrizze. A vidék lakossága sokat átvett az urbánus magatartásból, és ezzel lépésrôl lépésre elvesztett valamit saját kultúrájából, ami az épített környezetében is tükrözôdik. Az egyes régiókra jellemzô sajátos építôkultúra, épített örökség figyelembevételével új építészeti elképzelésekre és koncepciókra van szükség a településkép megtartása, az alternatív energiarendszerek használata, a területek igénybevételének korlátozása és az új beépítések harmonikus beilleszkedése érdekében. Ebben az összefüggésben központi jelentôséget kapnak a területrendezés és településfejlesztés kérdései. Minden pozitív fejlôdés kulcsa azonban az ember kezében van, intellektuális képességeiben, elkötelezettségében és felelôsségvállalásában. Az 1988-ban létrehozott Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási Munkaközösség mindezeket az elveket magáénak vallja, és támogatja a vidéki térségek élet- és munkafeltételeinek javítására irányuló erôfeszítéseket. A fejlesztési döntések a szubszidiaritás elvére alapozódnak úgy, hogy az érintettek elképzelései regionálisan egyeztetett koncepciókban realizálódnak és egyidejûleg ezzel egy európai összhang is megcélozható. Az Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási Munkaközösség pontosan azokat a célokat követi a vidéki térségek fejlesztése vonatkozásában, amelyek iránt az Európai Közösség az alapszerzôdés értelmében 1988-ban elkötelezte magát. Az Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösség tevékenysége A munkaközösség az európai területi folyamatok olyan értelmû befolyásolását tûzte ki célul, hogy a vidéki térségek települései gazdasági, szociális és kulturális szempontból fejlôdjenek, ugyanakkor regionálisan eltérô történelmi és kulturális hagyományaikat megôrizhessék. Ennek érdekében a határon átnyúló együttmûködés intézményesített kereteinek megteremtésével és a kölcsönös információcsere útján az alábbi fô területeken fejti ki aktivitását:

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 3. oldal, összesen: 10 a vidéki lakosság szociális és kulturális identitástudatának erôsítése, motiválása; a regionális különbségeket és az ökológiai szempontokat egyaránt figyelembe vevô gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés; a falu és táj kapcsolatának megôrzése; a történeti épületállomány védelme és az új épületek környezetbe illesztése és hagyományôrzô módon való megépítése. A munkaközösség tagsága jellemzôen Ausztria és Németország egyes tartományaiból, az azokkal szomszédos országokból, valamint a közép-kelet európai országok egy részébôl tevôdik össze. Az Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási Munkaközösség 10 éve mûködik. A munkaközösségnek Magyarországon alapító tagja, munkájában 1995 óta a magyarországi falumegújulási és faluképvédelmi napok rendezvényeinek kezdeményezôje és mozgatója, Vas megye saját jogán vesz részt. A munkaközösség évente átlag két alkalommal szervez szakmai konferenciát, ezenkívül háromévenként úgynevezett európai falufelújítási kongresszust rendez, amely az európai falufelújítási mozgalom legnagyobb szabású rendezvénye. A szakmai konferenciák közül említést érdemel az, amelyet Magyarország 1989-ben az elsôk között rendezett Keszthelyen a falvak kulturális élete témakörében. A munkaközösség 1990 óta kétévenként kiírja az Európai Falufelújítási Díj pályázatot. A pályázatra olyan tablókkal, térképekkel, rendezési tervkivonattal, szöveges munkarészekkel és fotókkal kiegészített dokumentációt, illetve kiállítási anyagot kell beküldeni, amelybôl megítélhetô az adott településben folytatott falufelújítási tevékenység komplexitása és eredményessége. A pályázatot nemzetközi zsûri bírálja el. A munkaközösség a fentieken túlmenôen jelentôs aktivitást fejt ki a tagországokban folyó falufelújítási tevékenység segítése érdekében az alábbi formákban: sajtókonferenciák és tájékoztatók tartása, kiadványok készíttetése és terjesztése, szakmai tanulmányutak rendszeres szervezése, elsôsorban osztrák és bajor vidéki települések eredményeinek bemutatása. Falumegújítás Ausztriában Ausztriában a falumegújulás nyolc éve kezdôdött. A közlekedési, gazdasági, idegenforgalmi és településképet átalakító projekteket EU-támogatás nélkül kezdték meg. A falvak megújítása nem pusztán revonálást, virágosítást jelent. Bár a falu szépítése hozzájárul az ott lakók közérzetének javulásához, a megújulásnak valójában mint oly sokszor most is a fejekben kell elkezdôdnie. Ha sikerül feltárni olyan speciális tevékenységeket és adottságokat, amelyek az adott falut egyedülállóvá és különlegessé teszik környezetében, akkor polgárai büszkék lesznek rá, szívesen fognak ott lakni és érte dolgozni. A közösség összetartó ereje az, ami megakadályozhatja, hogy a falu fiataljai elvándoroljanak a nagyvárosokba. Egy olyan település, amely helyi munkalehetôségeket nyújt, és ahol "mindig történik valami", ahol az emberek együtt dolgoznak és együtt ünnepelnek, meg tudja tartani polgárait. A falvakba érték- és identitástudatot kell vinni, hogy a polgárok szeressék, és

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 4. oldal, összesen: 10 magukénak érezzék a települést. A fejlôdés kulcsa az együttmûködés. Meg kell keresni az erôsségeiket és a gyengéiket, megteremtve a falu saját arculatát és elônyben kell részesíteni a környezetbarát termelési módokat. Most néhány osztrák falu példájából kiindulva lehetôségeket villantunk fel a falumegújítás módszereibôl: Falumegújító egyesület létrehozása, amely kreatívan tevékenykedik a kultúra, a társadalom, az idegenforgalom és a környezetvédelem terén. A változtatásokba a lakosságot is bevonják. A folyamatban gyakorlatilag az egész falu részt vesz, a közös eredményre, a megújult falura mindenki büszke. A projektek az önkormányzat, a tartomány és a lakosság támogatásán alapulnak. Szorgalmazzák a határon túlnyúló együttmûködést, amely kapcsolatok nem politikai alapon, hanem a közös célok, ötletek megvalósítására jönnek lére. Természet közelivé varázsolják a merev, barátságtalan külsejû létesítményeket. Megújítják a falu belsô területét, közparkká, zöldterületté nyilvánítják az egyes területeket. Egy falu biotermékek elôállítására specializálódott. A biológiai zöldség- és gyümölcstermesztést és az ebbôl készített likôrök, pálinkák elôállítását az állam támogatja. A termékeket (aszalt gyümölcsök, ivólevek, olaj, tejtermékek) viszonteladók kiiktatásával, közvetlenül a fogyasztókhoz juttatják el, így a termékárak alacsonyan tarthatók. Cél: a helyi igények és a környezô települések lakosságának kiszolgálása. A polgárok nemcsak a mezôgazdaságban ügyelnek környezetükre, hanem a természet védelméért is sokat tesznek. A korábban termelés alatt álló, tönkrement területeken zöldsávokat hoznak létre. Az idelátogató turisták számára túraútvonalakat építenek, amik mentén pl. olyan pihenôhelyeket alakítanak ki, ahol frissítô mustot, gyümölcsöt lehet kóstolgatni. Egy falut például ökofalunak nyilvánítottak. A projekt célja a település gazdasági, ökológiai fejlesztése, a falu sajátosságainak megóvása és a mezôgazdasági, erdôgazdasági értékteremtés volt. A mezôgazdasági fejlesztés alapgondolata: a biotóp sokféleségének megôrzése. Az erre szervezett akció során földmûvelôket tanítottak be az ôshonos növények (pl. az orchideaállomány) fenntartására. Egy másik település ökoházáról ismert. A benne található 15 állami lakás fiatal családoknak ad helyet, a padlástérben gyerekeiknek játszóházat alakítottak ki. Az épületben élelmiszerbolt, húsbolt és teleház mûködik. Ez utóbbi a számítógépkezelés fortélyaival ismerteti meg a falu lakóit, valamint információs központként szolgál. Az ökoház épületét egyébként természetbarát módon igyekeztek kialakítani. Az épületegyüttest faaprítéküzemû központi fûtés látja el meleg vízzel, amely rendszert napkollektorokkal egészítettek ki. Az összegyûjtött esôvízzel a WC-k öblítését oldják meg. Több munkahelyet létesítenek helyben. A parasztokat arra ösztönzik, hogy termékeiket saját maguk dolgozzák fel. A lakosságot bevonják a falumegújításba. A település arculatának tervezésekor például a tervezôk velük együtt határozzák el, hová telepítsék a fákat, amelyeket aztán az ott lakók ültetnek és gondoznak is a késôbbiekben. A település harcol arculatának megôrzéséért, küzd az elvárosiasodás ellen. Igen megnyerô volt az a módszer, amikor a település tervezômérnöke egy idôre le is költözött a faluba, hogy megismerje a falu lakóinak gondolkodását, igényeit és céljait. A megvalósult projektek aztán sorra vonták maguk után az újabbakat. Fontos azonban, hogy a fokozatosság elve érvényesüljön.

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 5. oldal, összesen: 10 A vidék fejlesztése a szegényebb régiók alternatívája. Ezeken a területeken egyéb fejlesztésekre nincs lehetôség, így a hagyományokon alapuló saját arculat kialakítása a feladat, de csak az az igazán szegény, aki nem tudja, mit akar, nincs elképzelése. A településeknek nyújtott támogatásokkal irányítani lehet a térségben kívánatos gazdasági ágak fejlesztését, meghagyva ugyanakkor a települések döntési autonómiáját. A kormányzat feladata, hogy a falumegújítási program résztvevôinek módszertani és szakmai segítséget nyújtson. A falumegújítás nagyon is alulról építkezô rendszer, nagyfokú önállóságot, vállalkozó kedvet feltételez. Az épített örökség védelme és a falumegújítás Magyarországon Manapság a falvak mûködési jellege mind a rendeltetés, mind az ellátás terén változó korszakát éli, az életminôségek javulása mellett elveszt számtalan olyan értéket, amivel korábban megállta helyét és méltóságát a várossal szemben. Ilyen majdhogynem csak volt értéke a falunak az említett egyensúlytartás a természettel, mert ma már a falunak is gondot okoz a szemét és a szennyvíz. A második világháború után még mintegy tíz évig az örök megújulásban és önmaga erejében hívô parasztság saját maga építette a többnyire hagyományos elrendezésû lakóházait a régi építô és építkezô szokásoknak megfelelôen, de már ekkor is megjelentek a hagyományostól elrugaszkodó, divatos vagy egyszerûen csak a gyakorlati elônyökre tekintô, vagy adottságokhoz alkalmazkodó épületek. A hagyományos falukép felbomlásának fô oka a szocialista termelôszövetkezetek létrejötte; a kisárutermelô paraszt átalakulása részes munkássá; és telkének, gazdaságának megszüntetett rendeltetése. A tömeges építkezésekhez és valljuk be, modernizmushoz hozzászokott építôiparosság szakmai igénytelensége, a falu építészetében addig szokatlan anyagokkal acél, beton, mûanyag, csempe stb. való barkácsolás divatja és az említett szégyellni való régi "hiedelme" alakították át a vidék építészeti képét jelentôs mértékben. Elég általánossá vált a négyzet alaprajzú, két helyiségsoros lakóház sátortetôvel, mely teljesen idegen jövevény volt a faluban, s többnyire elég feszesen helyezkedett el a keskeny telkeken. Felépülésük óta több mint harminc év telt el, s ma már az újabb falukép jellegét adják. Egy tekintetben még falusinak is mondhatók, amennyiben földszintesek. A hetvenes években a nagyobb megtakarítások és a kedvezô építési hitelek, nagyobb építôanyag-választék és a vidéken mindig elérhetô kaláka-munkaerô mellett az építkezési hullám a nagy méreteket vette célba, elsôsorban a társadalmi berendezkedésbôl fakadó egyéb befektetési lehetôségek híján. A korábban földszintes házak helyett alagsor és egy-két lakószint, esetleg tetôtérbeépítés lett a módi, s az ilyen emeletes házak a keskeny és új osztás esetén még rövidre is szabott telken a hagyományos falutól teljesen idegen épületekké, jobb esetben villákká, rossz esetben "lakótornyokká" váltak. A nagyobb városok vagy ipari központok 1015 kilométeres körzetében a falvak lakossága ipari alkalmazott lett, a falu pedig kertvárosi jelleget öltött. A hagyományostól idegen elemekké váltak azok a részletformálási divatok, színezések és díszítômódszerek, amelyek rosszul kitalálva és alkalmazva az ízléstelenség és a giccs

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 6. oldal, összesen: 10 divatját is megteremtették faluhelyen, ahonnan még hatvanszáz évvel ezelôtt a tanult építészek a formai hagyomány tiszta forrásából merítettek ihletet. A magyaros építkezés vagy a stílus megteremtése százötven éve program a rangos építészetünkben, a falukép és a népi építészet értékeinek megôrzése pedig mintegy ötven éve építészeti törekvések tárgya. Az épített örökség védelmének törvényi háttere A rendszerváltást követôen megszületett önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települések építészeti értékeinek védelmét a nemzetközi törekvésekkel összhangban az önkormányzatok kiemelt feladatává teszi. Azóta mind több önkormányzat élt törvény adta lehetôségével, hogy a települése számára fontos épületeket és területeket kiemelt gondoskodásban részesítse. A helyi vezetôk képviselôk, polgármesterek, civil szervezôdések felismerték, hogy gazdasági és kulturális téren is hasznos lehet számukra a település egyedi vonásainak megôrzése. A törvényalkotásban az 1997-es év ezen a területen további elôrelépést hozott: az Országgyûlés elôször a hazánk történelmének, kultúrájának és mûvészetének pótolhatatlan örökségét jelentô mûemlékek védelmérôl alkotott törvényt (1997. évi LIV. tv.), majd késôbb az épített környezet alakításáról és védelmérôl rendelkezett törvényi szinten (1997. évi LXXVIII. tv.). Ezen törvények az országos védelem keretein túlmenôen nagy súlyt fektetnek a meglévô helyi építészeti és természeti értékek megóvására is. A mai magyar mûemlékállomány több, mint 10 000 objektumból áll, településeink történetinek nevezhetô, helyi sajátosságot ôrzô és megôrzésre érdemes épületállománya azonban az országosan védett emlékek többszörösére egyes becslések szerint akár 3500 ezerre is tehetô. Ilyen mennyiségû objektum csak helyi szinten kezelhetô, és ezek az épületek, építmények, a sajátos településszerkezet és településkép elsôsorban az ott élôk számára képviselnek értéket. Az országos és a helyi védelem egymásra épülése egy piramishoz hasonlítható, ennek csúcsán az országos emlékeink közül is kiemelkedô, az UNESCO Világörökségbe tartozó objektumai állnak, míg széles alapját a helyi építészeti örökség alkotja. Napjainkra Magyarországon megteremtôdtek a megfelelô társadalmi és jogi feltételei annak, hogy a polgárok választott vezetôiken keresztül saját kezükbe vegyék épített környezetük alakítását és védelmét. Minden településnek joga és lehetôsége (tegyük hozzá: kötelessége is volna) önálló rendeletet alkotni. Ezt nagyon sok helyen megtették a törvény létrejötte elôtt is, azután is. A helyi értékek védelmének érdekében megalkotott rendelet része egy jegyzék, a rendeletileg védett értékek listája. Ennek érdekében természetesen az adott településen számba kell venni, mi is tartozzék e jegyzékbe. Tehát a megismerés, megismertetés is megtörténik. Ehhez csatlakozik a helyi hivatalos ösztönzés lehetôsége, vagyis egy olyan helyi rendelet megalkotása, amelynek értelmében a település költségvetésébôl pénzt különítenek el, mely pénzösszeg megpályáztatható. A lakosság évente a település költségvetése által biztosított lehetôség arányában pályázhat kisebb-nagyobb támogatásokra, ha a helyi védettségben részesített települési érték felújításába, kiegészítésébe, tatarozásába fog. Az adókedvezmények rendszerének kialakítása, mûködtetése a védendô értékekre

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 7. oldal, összesen: 10 vonatkoztatva sajnos még nem vált gyakorlattá Magyarországon. A falumegújítás és vidékfejlesztés kutatása, dokumentációs központ és tanácsadó szolgálat kialakítása Az EU közös agrárpolitikájához igazodó falumegújítás a fenntartható vidékfejlesztés programjához kapcsolódik. Ennek lényeges témája a vidéki örökség védelme, megôrzése és alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése. A VÁTI Mûemléki és Építészeti Tervezô Irodáján kidolgozott kutatási program és dokumentációs központ létesítésének célja annak feltárása és elôsegítése, hogy a vidék öröksége a kultúra, képzés és kommunikáció keretévé váljék, multiplikátor tényezôként szolgálja a speciális helyi tevékenységeket és növelje a helyi közösség identitáskészségét. Lényeges, hogy az örökség megtalálja szerepét a korszerûvé alakuló faluban, elôsegítve a falu népességmegtartó képességének növekedését. A kutatást úgy állítottuk össze, hogy az elsô ütem a pályázaton kiválasztott modelltérségeknek konkrét segítséget nyújtson a stratégiai program összeállításához. A gyakorlati hasznosulást régiónkénti kiadványok, ismeretterjesztô anyagok útján kívánjuk elérni egy dokumentációs és információs központon keresztül. A kutatási program 1. Település táj kapcsolat arculati jellemzôinek vizsgálata Tartalma: hagyományos település-táj kapcsolat arculati jellemzôi a mai arculatváltozási folyamatok a település és táj kapcsolatában. Célterület: Cél: tervezési régiók vizsgálata konkrét kistérségek településszintû vizsgálata az FVM kistérségek vidékfejlesztési programjai elkészítésének támogatására kiírt pályázata alapján kiválasztott térségek fejlesztésének megsegítése. A stratégiai programokhoz kapcsolódóan az adott térségekre vonatkozó megôrzendô értékek feltárása és a helyi örökség alternatív jövedelembiztosító szerepének elemzése. A kutatási program szerint elôzetes adatok szolgáltatása. 2. Tartalma: Hagyományos belterületi arculati jellemzôk országos településszerkezeti kataszter építészeti, utcaképi, arculati értékek a kulturális örökségi értékek térségi jelentôsége

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 8. oldal, összesen: 10 A mai arculatváltási folyamatok jellemzôi a változások gazdasági, társadalmi tényezôi a településszerkezet változási tendenciái építészeti arculatváltozás a kulturális örökségi értékek meghatározó szerepe. A kutatási program feldolgozási módszere Az összeállított program a SAPARD "Tanácsrendelet" I. Fôcím 2. cikkely (1) 5. és 8. bekezdéséhez, valamint az utolsó bekezdéséhez kapcsolódik: A falvak megújítását és fejlesztését, vidéki örökség védelmét, megôrzését és ezen keresztül az alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztését és sokszínûsítését szolgálja a programelôkészítési, információs és ismeretterjesztô fázisban. A feladat részletes kutatás gyakorlati módszertanának elkészítésével indulna, ezt követôen a VÁTI Kht.-ben folyhat a szakintézetek és szakemberek bevonásával. A kutatás helyszíni vizsgálati része kiterjed a hagyományos helyi arculat- és településszerkezet meghatározására (épületjelleg, méret, tömegforma, anyaghasználat, homlokzati rendszer, beépítés, telekhasználat, kerítés stb.), az új igények, funkciók, építményfajták beilleszkedési esélyeinek, módjainak vizsgálatára, jó és rossz példák elemzésére. Falumegújítási dokumentációs, információs és tanácsadó központ A központ információs anyaggal és tanácsadó szolgálattal hozzáférhetôvé tenné a régiókban hagyományos értékeket, az értékek megôrzésének, a hagyományt követô arculat otthonteremtô és -megtartó jelentôségének lehetôségeit. A központ anyaggyûjtést, dokumentálást és tanácsadó szerepet látna el. Tevékenysége kétirányú, egyrészrôl segíti a kistérségek fejlesztését, másrészrôl háttérszereppel a minisztérium tevékenységét szolgálja. Adatfeltárás: az ismert kutatóhelyek anyagainak áttekintése, értékelése, hasznosság, rendezettség, hozzáférhetôség szempontjából. Elôzetes egyeztetés: a kutatóhelyek vezetôivel dokumentációs központ létrehozásában való együttmûködési szándékok, lehetôségek, feltételek vonatkozásában.

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 9. oldal, összesen: 10 Definíciós javaslat: a központ adatgyûjtési, tárolási és nyil- vántartási, informatikai rendszerére, mû- ködési módjára, a tanácsadó szolgálat fel- adatkörére és mûködési kereteire. A települési értékvizsgálat tartalmi leírása Az értékvizsgálat módszertani vázlata a VÁTI Kht. Mûemléki és Építészeti Tervezô Irodáján készült egy konkrét települési értékvizsgálat alapján. 1. A település jellemzése a településépítészeti karakterisztikum elôzetes meghatározása Regionális helyzet Morfológiai sajátosság Utcahálózat Telekszerkezet Beépítés Háztípus Településkép leírása 2. Településtörténeti áttekintés A településre vonatkozó fellelhetô régészeti, településtörténeti, statisztikai, mûemléki szakirodalom, illetôleg a települést ábrázoló történeti térképek XVIII. századi katonai felmérések és kataszteri térkép alapján a településtörténet megrajzolása. 3. A településépítészeti karakterisztikum konkrét meghatározása és értelmezése. Értékelés Az elôzetesen meghatározott településépítészeti karakterisztikum utcahálózat, telekszerkezet, beépítés, háztípus és településkép történeti kialakulásának megértése és értelmezése, illetôleg a történeti fejlôdés során kialakult településépítészeti rétegek elkülönítése, lehatárolása és értékelése. Felhasznált irodalom A vidékfejlesztés és falumegújtás irányvonala Európában. Dorferneuerung International, 1996. Skultétyné Györffy Anette: Falumegújítás Ausztriában. Családi Ház, 23/1999. Istvánfi Gyula: Népi Építészet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. Magyar Népi Építészet, 119125. o. Orosz Bálint: A helyi építészeti örökség védelme és megôrzése. Építésügyi Szemle, 5/1998. Ráday Mihály: Kell egy csapat... (A városvédô mozgalomról) Mûemlékvédelem,

03 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\03.htm 10. oldal, összesen: 10 4/1998. 2o Size Redo StyleRedo Justification Redo Color? Undo Font Undo Size Undo StyleUndo Justification Undo ColorCutCopyPasteClearścoreclonŃcoreclosŇcorecnteÓcorecrelÔcoredeloŐcoredoex 2>eěW2PMwp č Dł

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 1. oldal, összesen: 7 1999/06/* Kiss Éva: A FÔVÁROS TRADICIONÁLIS IPARI TERÜLETEI A XX. SZÁZAD VÉGÉN Gazdaság Gazdaság Kiss Éva tudományos fômunkatárs, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet A FÔVÁROS TRADICIONÁLIS IPARI TERÜLETEI A XX. SZÁZAD VÉGÉN Fôleg az 1970-es évektôl a fejlett nyugati nagyvárosok iparában és ipari területein releváns változások kezdôdtek, amelyek alapvetôen a világgazdasági problémákra vezethetôk vissza. Ugyanakkor a kelet-európai nagyvárosokban ezek a folyamatok csak az utóbbi évtizedben indultak meg, illetve erôsödtek fel, elsôdlegesen a rendszerváltozásnak köszönhetôen. Nem kivétel ez alól a magyar fôváros sem, amelynek az ipari körzeteiben az iparban lejátszódó (szervezeti, strukturális, tulajdonosi stb.) és az iparra ható folyamatok tükrében szintén markáns átalakulások figyelhetôk meg az átmenet idôszakában. Éppen ezért ezeknek a térszerkezeti konzekvenciáknak a bemutatására helyezzük a hangsúlyt e cikk keretei között. Megvizsgáljuk, hogy Budapest tradicionális ipari területein milyen új tendenciák tapasztalhatók, hiszen ezek közvetve vagy közvetlenül kihatnak az ipari területek kiterjedésére és elhelyezkedésére, sôt a város szerkezetét, funkcionális tagozódását is befolyásolják. A jelenlegi helyzet értékelésére elsôdlegesen az OTKA* keretében 1998-ban lebonyolított felmérés eredményei szolgálnak, amelynek fô célkitûzése a fôváros ipari területein zajló változásoknak a térképre vitele volt. A vizsgálat kiindulási alapját a Budapest belsô területét bemutató 1995-ben megjelent, 1 : 20 000 méretarányú térkép képezte, amely mindazon ipari területeket magában foglalta, amelyek a városközpont és a külsô kerületek között, az úgynevezett második munkahely vagy vegyes funkciójú övezetben foglaltak helyet. Bár a terepbejárás során számos probléma is felmerült, amelyek megnehezítették az ipari területek nagyságának és funkcionális átalakulásának a térképen való bejelölését és a becslésekbôl is eredhetnek hibalehetôségek, ennek ellenére az elkészült ábra mégis alkalmas arra, hogy jelezze az ipari területeken zajló változásokat. Történelmi elôzmények A múlt század utolsó harmadától a fôváros ipara gyors ütemben fejlôdött, s a század vége felé már az ipari területek körvonalai is kezdtek kirajzolódni. A XX. század elejére pedig lényegében kialakultak Budapest tradicionális ipari területei, amelyek elhelyezkedését számos tényezô (pl. természetföldrajzi adottságok, közlekedési kapcsolatok, telekárak, lakóterületek elhelyezkedése, közmûvek kiépítettsége) befolyásolta (Bernát T.Viszkei M. 1972). A késôbbiekben ebben sem a két világháború között, sem a II. világháborút követô újjáépítés során nem történt lényeges változás, mivel a romokban álló ipari létesítményeket általában az eredeti helyükön építették újjá. Módosult viszont az ipari területek városon belüli helyzete az 1950-es fôvárosi közigazgatási határváltoztatásnak

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 2. oldal, összesen: 7 betudhatóan. Ugyanis addig az ipari területek a város, Kis-Budapest peremén helyezkedtek el, azonban amikor 23 települést hozzácsatoltak és a mai Nagy-Budapest létrejött, az ipari területek mintegy "beszorultak" a városközpont és a periféria, a belváros és a külsô kerületek közé. Ez a fajta elhelyezkedés és zsúfoltságuk fokozódása a szocializmus évtizedeiben számos feszültség forrása lett (Preisich G. 1969). Ennek ellenére markáns térbeli változásra nem került sor, és az ipar által elfoglalt terület is csak lassan gyarapodott (pl. 1960 és 1980 között mintegy 800 ha-ral). Így 1986-ban az ipari területek nagysága 4536 ha-t ért el, ami a fôváros összterületének 8,6%-át tette ki. A különbözô nagyságú ipari területek túlnyomó hányada a városközponttól északra és délre, valamint délkeleti irányban helyezkedett el, elsôsorban a pesti oldalon, mintegy sarló formát öltve és az ipari üzemek zömét magukban foglalva (Bence I. 1963). A rendszerváltozás után lényegében ezek a területek váltak az iparban zajló változások legfôbb színtereivé. Így a fôváros fennállása óta napjainkban éli a legdrasztikusabb térszerkezeti átrendezôdések korát, amelyet elsôsorban a piaci mechanizmusok vezérelnek. Fontosabb tendenciák 1989 után Az elmúlt évtizedben Budapest gazdasági életében, fôként az iparában végbement folyamatok több-kevesebb mértékben, közvetve vagy közvetlenül kihatottak az ipari területeinek a nagyságára és funkcionális hasznosítására, valamint a térbeli elhelyezkedésükre is. A várostervezés, a városfejlesztés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik ezekkel a tradicionális ipari területekkel, hogy hogyan alakult a sorsuk eddig, és mi lesz velük a jövôben. A változás foka igen különbözô az egyes ipari körzetekben, mert az ipari cégek, s ezáltal az ipari területek is a fejlôdés más-más fázisában vannak. Ez számos tényezôre vezethetô vissza (pl. az ipari terület mérete, elhelyezkedése, az ottani cégek száma, ágazati hovatartozása, tulajdonosi köre, nagysága). A sokféle és igen bonyolult kölcsönhatások eredményeképpen vannak olyan területek, amelyek szinte változtatás nélkül fennmaradnak, vannak olyanok, amelyek teljesen megújulnak, illetve ahol az ipar eltérô mértékben szorul háttérbe, és vannak olyanok is, ahonnan eltûnik, s a helyébe egészen más funkciók lépnek, sôt új ipari körzetek is kialakulhatnak majd. Alapvetôen két egymással párhuzamosan haladó, ellentétes irányú folyamat figyelhetô meg a fôvárosi ipari területeken, amelyek térben és idôben is differenciáltan zajlanak. Az egyik az ipari területek eltûnését, funkcionális átalakulását foglalja magában, míg a másik a régi ipari területek teljes vagy részleges megújulását. Természetesen ezek a változások térben egymás közelében lévô ipari területeken (pl. Herz Szalámigyár és a Gyapjúfonó üzeme a Soroksári úton) vagy egy ipari területen belül (pl. az egykori Hajógyár területének egy részén a Duna Plaza kereskedelmi központ épült fel) is felfedhetôk. Általánosságban azonban azt mondhatjuk, hogy az elôbbi inkább a város északi, északkeleti körzeteire jellemzô, ellenben az utóbbi jobbára a déli, délkeleti ipari területekre. Habár az utóbbi néhány esztendôben úgy tûnik, mintha ezt az északdéli irányú "megosztást" felváltaná a városközponttól való távolság függvényében történô funkcióváltás, azaz a belvároshoz közelebb levô és esetleg más szempontból is kedvezô adottságú ipari területeken a funkcióváltás, míg a távolabbi, "periferikusabb" helyzetû ipari területeken az ipar megújulása a gyakoribb (1. ábra). A funkcióváltás a város északi felében levô ipari területeken kezdôdött a legkorábban és itt a leggyorsabb. E körzet fôtengelyének a Váci út tekinthetô. Az egykori ipari üzemekkel, gyárakkal szegélyezett úton, különösen a Dunához közelebb esô oldalán forradalmi változások zajlottak le 1989 után. Ezek egyöntetûen arra utalnak és szembetûnôen kifejezésre jutnak (pl. felújított vagy új épületek, különféle hirdetések, plakátok, reklámzászlók), hogy az ipari funkció helyébe a tercier (kereskedelmi, javító,

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 3. oldal, összesen: 7 szolgáltató) funkciók léptek, s ma már azok dominálnak. Ezt támasztja alá egyfelôl a nem termelô szférába irányuló beruházások tetemesebb mértéke, másfelôl, hogy az 1990 és 1995 között megszûnt ipari cégek száma ebben a kerületben volt a legmagasabb (Kiss É. 1997). A dezindusztrializáció, aminek egyik indikátora a cég megszûnések alakulása, tehát ebben a térségben a legelôrehaladottabb. Ezzel magyarázható, hogy az egykori összefüggô ipari területeken ma már csak foltokban találhatók ipari létesítmények és a helyüket a leggyakrabban különféle kisebb-nagyobb üzletek, szolgáltató egységek foglalták el (2. ábra). A relatíve rövid idôn belül a számottevô ipari területeken lezajló gyökeres funkcióváltás, ami nemcsak a végleg bezárt, felszámolt ipari területeken bekövetkezetteket jelenti, hanem a régi ipari létesítmények felújításával végbementeket is, több okkal magyarázható, amik részben egymással is nagyon szoros összefüggésben, kölcsönhatásban állnak. Ezek közül az egyik legfontosabb magában az iparon belül, annak szervezetében, struktúrájában, méretében, tulajdonosi körében, térkapcsolataiban lezajlott drámai változás. Drasztikusan csökkent az ipari telephelyek száma is az elmúlt évtizedben, ugyanakkor nagyon sok kis cég létesült, habár ezek térbeli megoszlását vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy azok zöme a meglevô ipari területekhez, cégekhez kapcsolódott, vagyis a területcsökkenéssel párhuzamosan nôtt a cégek száma, ami azt vonta maga után, hogy a cégsûrûség fokozódott. De magának az ipari termelésnek az átalakulása, tercierizálódása is hozzájárult a nem termelô tevékenységek szerepének az erôsödéséhez, mivel a XX. század vége felétôl egyre meghatározóbb lesz a sok információt igénylô modern informatikai hálózatra támaszkodó, kifinomult technikával folyó ipari termelés. Mivel az ipari és tercier jellegû tevékenységek közötti különbségek mérséklôdnek, a jövôben már nem a "gyárkéményes" ipar lesz a meghatározó, hanem a gyárkémény nélküli, a korszerûen felszerelt, automatizált üzemekben folyó termelés. Az újonnan alapított, döntôen kis cégek neve is tükrözi már sokoldalú tevékenységi körüket, hiszen a legtöbbnek a nevében az szerepel, hogy ilyen-olyan ipari, szolgáltató és kereskedelmi kft. Részben ebbôl is fakad, hogy az ipari telephelyek növekvô hányadában nem termelô tevékenység folyik. A profiltisztítás és a szelektív iparfejlesztés felerôsödése, bizonyos ágazatok pl. vegyipar, gépipar elôtérbe kerülése, mások, pl. a textilipar, cipôipar háttérbe szorulása, továbbá a környezetvédelmi szabályok, elôírások fokozott érvényesülése, illetve a lakossági megnyilvánulások növekvô száma a környezetükre valamilyen szempontból káros létesítményekkel szemben, valamint a kedvezôtlen helyzetû ipari cégek áthelyezésére vagy bezárására irányuló törekvések mind együttesen az ipar térszerkezetének átalakulását vonják maguk után. Ám hozzájárul ehhez az elmúlt évtizedekben mind intenzívebbé váló tercierizáció is, amelynek elôrehaladásával egyre zsúfoltabbá válik a belváros. Így a helyhiány miatt elsôdlegesen azokba az irányokba terjeszkedik a City, amelyek még nincsenek messze a városközponttól és relatíve gyorsan és könnyen megközelíthetôk különféle közlekedési eszközökkel. A belváros, a City tehát "benyomul" az egykori ipari körzetekbe, csápszerûen terjeszkedik a fontosabb fôútvonalak mentén, mintegy "megtörve" és tovább "darabolva" a korábbi ipari területeket. Ráadásul a globalizáció kihívásai sem hagyják érintetlenül ezeket a körzeteket. A város déli, délkeleti felében levô ipari területeken inkább az átstrukturálódás, az ipar megújulása, az ipari létesítmények felújítása, továbbélése jellemzô. Kitelepíteni vagy áthelyezni csak a környezetszennyezô vagy a lakossághoz közel fekvô üzemeket kell, ami azt sejteti, hogy ebben a térségben az ipar hosszú távú fennmaradásával kell számolni. Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy az 1990-es évek elsô felében kevesebb ipari cég szûnt meg, másrészt, hogy az ipari beruházás volumene is tetemesebb itt. A befektetett összegeket az ipari cégek leginkább a termelés korszerûsítésére, a mûszakitechnikai színvonal emelésére és az ipari létesítmények állapotának a javítására fordítják. Az 1990-es évtizedben több mint 60%-ukat fordították gépek, berendezések vásárlására, míg a fennmaradó részt építésre, pontosabban az épületek javítására,

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 4. oldal, összesen: 7 karbantartására és kisebb mértékben újak létesítésére. A gépi beruházások elsôsorban a modernizációt és a termelés hatékonyságát, a mûszaki színvonal emelését, a hazai ipar felzárkózását szolgálták. Néhány példa az elôbbiek illusztrálására az 1990-es évek elsô felében folyt beruházásokból: a Tungsram Lézertechnikai Kft.-nél nagyteljesítményû lézeres megmunkálórendszert létesítettek, a DEXTER Szerszámgyártó Rt.-nél üzemcsarnokot és irodát építettek, a Compack-Dauwe Egberts Rt.-nél Nescafé töltô- és csomagológépet állítottak üzembe, a COATS Magyar Cérnagyártó és Értékesítô Kft.-nél a fonoda rekonstrukciója valósult meg (3. ábra). Részben ezen folyamatoknak betudhatóan 1989 után elônyösen változott egy-egy ipari létesítményen (cég területén) belüli épített környezet milyensége is, mert a régi épületek felújítására, renoválására is több pénzt költöttek, fôleg az eltérô mértékû külföldi tulajdonban levôknél tapasztalható gyors és rendkívül figyelemreméltó átalakulás. Sôt, néhány új ipari épületet, csarnokot is létrehoztak a már meglévô ipari területeken, de ezek valójában nem hatottak az ipar térszerkezetére, hiszen ez a fajta megújulás elsôsorban a hagyományos, régi ipari területekhez kapcsolódott. Új ipari körzetek kialakulására pedig még eddig nem került sor a fôvárosban, ami valószínûleg annak is a következménye, hogy a helyszûke és a magas telekár miatt a "zöldmezôs" ipari beruházásoknak nem Budapest az elsôdleges célpontja. Egészében véve tehát ebben a térségben a "gyárkapun belüli", az ipari cég területén belüli változások uralkodnak, amik azonban kifelé, a kívülálló számára kevésbé látványosak és az ipar térszerkezetét sem érintik érdemben. Az ipari területek méret és funkció szerinti változásának fôbb típusai Bár az egyes ipari területek és a rajtuk levô cégek sorsa igen differenciáltan alakul, mégis sok hasonló vonás fedezhetô fel a körükben, amelyek lehetôvé teszik bizonyos típusok elkülönítését, jellegzetes csoportok kialakítását is. A kategorizálás aspektusai alapvetôen az ipari területek nagyságának, illetve a funkciójuk változásának a milyensége lehet. Mivel arról, hogy a különbözô cégek a végrehajtott vagy bekövetkezett méret- és tevékenységi fôirány változása, módosulása után mennyire életképesek, milyen átszervezéseket hajtottak végre pl. a termelés szerkezetében, volumenében, vagy hogy mennyire rentábilisak csak felszínes információk állnak rendelkezésre, ezért a figyelembevételüktôl eltekintünk, egyébként is nagyon bonyolulttá tenné a tipizálást. Habár kétségtelen, hogy ezeknek hosszú távon releváns befolyásuk lehet az ipari létesítmény, illetve az általuk elfoglalt terület sorsára, és ennél fogva a térstruktúra alakulására is. Az sem vitatható, hogy a rendszerváltozás után szinte minden cég számára elkerülhetetlenné vált a profiltisztítás, a termelési struktúra modernizálása, új termékek bevezetése, a régiek "megújítása". Ez legtöbbször együtt járt a meglevô ipari területen belüli különféle terület- és /vagy épülethasznosítási változtatásokkal is. Mivel ezek a változások nagyon gyakoriak (voltak), ezért sem jöhetnek igazán számításba, mint a típusalkotás szempontjai. Elöljáróban még azt is meg kell említeni, hogy az általános, uralkodó tendenciák ellenére a különbözô típusok keverten fordulnak elô, azaz csaknem valamennyi megtalálható szinte mindegyik ipari körzetben vagy akár egy ipari területen belül is. Az 1998-ban elvégzett felmérés alapján az ipari területek méret- és funkcióváltozása szerint az alábbi fô típusok különíthetôk el. a) A méretet tekintve: 1. Változatlan nagyságú ipari területû cégek: ezek vannak kevesebben. Az 1989 elôtt alapított cégek durván egyharmadáról mondható ez el, ami azonban nem zárja ki a cég területén belüli markáns változásokat. Olyan cégek sorolhatók ide, mint pl. a Richter

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 5. oldal, összesen: 7 Gedeon Vegyészeti Gépgyár Rt., a Ferencvárosi Malom Rt. 2. Megváltozott nagyságú ipari területû cégek: a többség ebbe a csoportba sorolható. Egy felmérés tanulsága szerint a fôvárosban a már korábban, 1989 elôtt is létezett cégek zöménél csökkent az eredeti területüknek a kiterjedése (pl. Magyar Hajó- és Darugyár Rt., Csepel Mûvek). Ugyanakkor gyarapodó területû ipari céget szinte lehetetlen találni a vizsgált régi alapítású cégek között. b) A funkciót tekintve: A tradicionális ipari területek kisebb hányadán egyfelôl az eredeti ipar részleges vagy teljes fennmaradása figyelhetô meg, ahol a már korábban kifejlôdött ipar különbözô fokú megújulásával, rehabilitációjával kell számolni. Ez különösen azon cégeknél haladt gyorsabb ütemben, amelyek részben vagy száz százalékban külföldi befektetôk tulajdonát képezik. (Pl. a Stollwerck Édesipari Kft., amely 1992-es privatizációja során teljes egészében német tulajdonba került, rövid idôn belül látványos átalakuláson ment keresztül.) Másfelôl a tradicionális ipar területének a nagyobb felénél részleges vagy teljes funkcióváltás valósul meg, ami azt jelenti, hogy az ipari funkció mellett vagy helyett más funkciók, feladatkörök jelennek meg. Azok az ipari területek, amelyek mostanra eltûntek, már döntôen másképp hasznosulnak. E folyamat eredményeképpen ma a régi ipari területek kiterjedése olyan 4%-ra tehetô a fôváros összterületébôl, amelyhez, ha a vegyes funkciójú területek iparát is hozzáadjuk, akkor napjainkban kb. 4,5%-ra becsülhetô az összes ipar által hasznosított területeknek a nagysága (1. ábra). 1. Eredeti ipari funkciót megtartó területek fôként a hagyományos ipari övezetekhez sorolható IV., IX., XI., XIII. és XXI. kerületekben alkotnak még most is nagyobb, összefüggôbb körzetet, habár a részesedésük számottevôen megcsappant az elmúlt évtizedben, mivel erôteljesen zsugorodott a területük. A részesedésük az összes ipari területbôl mintegy 3540%-ra becsülhetô ma. 2. Vegyes (ipari és tercier) funkciójú területek, ahol a meglevô ipari területeket, illetve létesítményeket a kisebb területre visszaszoruló ipari tevékenység mellett újonnan alapított ipari és/vagy ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet folytató cégek hasznosítják. Ez az egyik leggyakoribb tendencia, ami az ipari területek kb. 2025%-át érinti. Bizonyos fokig arra is utal, hogy a tradicionális ipari területeken reindusztrializáció is folyik, mivel a megtelepedô cégek között több ûz valamilyen ipari jellegû termelô tevékenységet. Nagyon sok cég különbözô okok miatt eladta vagy bérbe adta a területét és/vagy az épületeit, s a bevételbôl megpróbálta egyrészt túlélni a rendszerváltozás okozta óriási traumát, másrészt finanszírozni a megmaradt ipar fejlesztését. Ez a "megoldás" jó néhány cég számára fontos túlélési stratégiát jelentett. Példaként említhetô a szocializmus legnagyobb vállalata, a Csepel Mûvek, amely több önálló egységre esett szét, a felszabaduló területeken pedig mintegy 150170 különbözô tevékenységû kisebb-nagyobb cég osztozkodik. A IV. kerületi Bányagépgyártó Vállalat területének egy részét az AluKönigstein, Vas és Alumínium Kereskedelmi Kft. vásárolta meg. Az Óbudai Hajógyári-sziget 32 ha-os területén 85 épület volt, ebbôl 45-öt lebontottak és 40-et különbözô céllal bérbe adtak, kb. 100 bérlô részére, akik igen sokféle (pl. kulturális, oktatási, sport-) funkciót töltenek be. Jó példa a Kender Juta és Polytextil Rt. is, ahol a régi mellett kilenc új cég telepedett meg, amik különbözô ágazatokhoz (számítástechnika, nyomdaipar, textilipar stb.) sorolhatók. Az újpesti ipari parkot az Újpesti Textilmûvek Rt. területén alakították ki, ahol kb. 1520 cég kapott helyet. Ez a fajta "szimbiózis" bizonyos problémákat is felvet. Nevezetesen az eredeti tulajdonos és a bérlôk (vagy új tulajdonosok) közösen használják a közmûveket, ami számos feszültség forrása, mivel a fogyasztás egyenkénti mérése nincs igazán megoldva. Ugyancsak gond, hogy igen magas az új cégek halandósága, ezáltal gyakori a

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 6. oldal, összesen: 7 tulajdonoscsere is. De nehezíti a helyzetet a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a "fantomcégek" sûrû elôfordulása is. Mellesleg várostervezési, városfejlesztési szempontból ez a kusza és elaprózott tulajdonosi struktúra igen kedvezôtlen, mert hosszú távon megakadályozhatja, illetve jelentôsen késleltetheti is az adott terület rendezését és/vagy másfajta hasznosítását. 3. Kizárólag tercier (kereskedelmi, szolgáltató) funkció: a másik leggyakoribb típusa a funkciót váltott területek hasznosításának. Az ipari területek közel 20%-áról mondható el, hogy csak tercier funkció létesül a helyükön. Kitûnô példát szolgáltat a Váci úti egykori Csavargyár, amelynek az épületeit felújították, kifestették, s ma már számos üzlet, szupermarket, szolgáltatóegység található bennük. A korábbi létesítmények renoválásánál, modernizálásánál minden bizonnyal jóval többe kerülnek a teljesen újonnan létesített (pl. a Duna Plaza a hajógyártól megvásárolt területen épült fel) tercier funkciójú épületek, ami miatt talán kevesebb is az ilyen jellegû beruházás. 4. Adminisztratív, irodai funkció: relatíve kevés, mindössze néhány százalékra becsülhetô az így hasznosított ipari területeknek a nagysága. A leggyakrabban a meglevô ipari épületeket alakítják át és adják ki irodai, illetve adminisztratív feladatok ellátására. Több gyár (pl. a Perion Akkumulátorgyár Rt. a XIII. kerületben, az ÉLGÉP a IX. kerületben és a Rico Kötszermûvek a X. kerületben) is hirdette épületeit irodabérlés céljából. Ez rendszerint mindkét fél, a bérbe adó és a bérbe vevô számára is elônyös, mert bevételt biztosít az esetleg a fennmaradásáért küzdô cégnek, és mert olcsóbb bérleti díjat kell fizetnie a bérbe vevônek is, hisz általában a városközponttól távolabb van, habár ahhoz rendszerint jó közlekedési kapcsolatok fûzik. Mivel az egyéb infrastrukturális ellátottságuk is többnyire kedvezô, ezért különösen a kezdô vállalkozások körében népszerûek. Jóval ritkább, hogy teljesen új irodaépületet (pl. a Váci úton az International Trade Center vagy a négyszintes, modern Duna Office Center) emelnek az egykori ipari területen. 5. Lakó funkció: az eddigiek alapján úgy tûnik, hogy nem tartozik a kedvelt hasznosítási módok közé. A régi ipari területek töredékén építettek csak lakásokat. Ennek oka, hogy ezek az ipari területek részben szennyezettek, és hogy kedvezôtlen a földrajzi fekvésük, továbbá hogy a társadalmi környezetük sem vonzó. Hiába épül fel a magas színvonalon kivitelezett, jól felszerelt lakóház, ha a társadalmi-kulturális környezetének a milyensége, az adott városrész "rossz hírneve" nem változik. A XIII. és a IX. kerületben is történtek kísérletek lakásépítésre, de kevésbé jártak sikerrel. Például a Gömb utcában 451 lakásos társasházat akartak építeni, de félbemaradt az érdeklôdés hiánya miatt. Ugyancsak nehézségekbe ütközött a már megépültek értékesítése, mert a tehetôsebbek, akik meg tudták volna fizetni ezen szinte luxuslakások vételárát, nem szándékoztak a pesti oldalon, egykori "munkás" kerületekben letelepedni. Valószínûleg nem lesznek értékesítési gondjai viszont azon kivitelezôknek, akik a MOM helyén építenek majd lakásokat a XII. kerületben. 6. Egyéb funkciójú területek többnyire szétszórtan fordulnak elô a város legkülönbözôbb pontjain. Ez, valamint az a tény, hogy ezek a területek általában kicsik, jelentôsen megnehezíti az újrahasznosításukat. Idesorolhatók azok a területek, amelyek néhol parkolóként hasznosulnak (pl. a Rendôrség Teve utcai székházával szembeni elhagyott ipari terület) vagy raktárként, amelyek iránt az utóbbi években ugrásszerûen megnôttek az igények (pl. a XIII. kerületi Szerszámgépipari Vállalat területének egy része, amit a Külkereskedelmi Bank vásárolt meg). Mindezeken kívül meg kell még említeni azokat az ipari területeket, amelyek újrahasznosítása valamilyen ok folytán még nem kezdôdött el. Akadnak közöttük olyanok, ahol a régi gyár maradványait már teljesen eltüntették, de a terület még üres

04 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\04.htm 7. oldal, összesen: 7 (pl. Újpesti Téglagyár területe), mert az újrahasznosítása nem kezdôdött meg. Valamelyest több volt azonban azon területeknek az elôfordulása, amelyeken még a bezárt gyárak pl. Csepeli Kenyérgyár, a Soroksári úti Gyapjúfonó lepusztult épületei álltak. Az, hogy ezeknek mi lesz a sorsuk a jövôben egyelôre nem tudni, legalábbis a felmérés során nem derült ki. Mindenesetre hosszú távon elképzelhetô, hogy ezek a régi ipari területek az eddigieknél sokoldalúbban (szabadidô-, sport-, kulturális létesítmények építésével) hasznosulnak majd, illetve, hogy a lakásfunkcióként hasznosítottak aránya növekedni fog. Összefoglalás A fôváros tradicionális iparának elhelyezkedésében nem történt releváns változás az elmúlt évtizedben, hiszen nem került sor azok tömeges áthelyezésére vagy kitelepítésére, továbbra is a pesti oldalon fordulnak elô fôképp. Látványosan módosult viszont az általuk elfoglalt terület nagysága. A korábban összefüggô, kiterjedt ipari területek "felszakadoztak", "feldarabolódtak", s kisebb, foltszerû egységekre estek szét. Ez szorosan összefonódik a területek funkcióváltásával is, ami ma még egyáltalán nem tekinthetô lezárt folyamatnak. Éppen ezért az ipari területek nagyságának csökkenésével a jövôben is számolni kell, aminek üteme azonban mindenképp lassulni fog, de nem vezet az ipar eltûnéséhez. Összességében mindezek a folyamatok a város szerkezetét, funkcionális tagozódását, valamint az adott városrész külsô megjelenését, image-ét, lokális társadalmát se hagyják érintetlenül, ezért ezek feltárása a kutatás további folytatását, ilyen irányú elmélyítését igényli. Irodalom Bence I. 1963: A budapesti gyáripar területi elhelyezkedése. Földrajzi Közlemények. 2. pp. 101130. Bernát TViszkei M. (szerk.) 1972: Budapest társadalmának és gazdaságának száz éve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 278 p. Kiss É. 1997: Budapest-Industrieller Wandel und seine Auswirkungen auf die Stadtstruktur. Europa Regional. 4. pp. 2331. Preisich G. 1969: Budapest városépítésének története III.Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 310 p. Jegyzet * Ezúton is köszönetemet fejezem ki az OTKA-nak, az F016238-as számon nyilvántartott, "Az ipar szervezeti és strukturális átalakulásának földrajzi térkapcsolatai a Központi Régióban" c. kutatás támogatásáért, amelynek lebonyolítására 1995 és 1998 között került sor. 2e ý^őrń ů*g'«śýztł;uj4 š 0ŇiB9ČŔćGS!ŘÂöÂ!+ HĹ Â ä3 xě1î:apâŕad -Űq @šÓXŞş ź~ygô j bđ»ľĺ+ 9 Mo]tiŮLQ ŚtR% ŚîHšˇŢćb;±šÄ*±ÍE :;JĘ >ұč,bČĂŽ,Âă ę< s Ĺ ÜXLTN ű ý ňfýqĺöulűşeěw2pmwp č EŘ0

05 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\05.htm 1. oldal, összesen: 5 1999/06/* PÁHY ANNA: Kétszázak klubja Gazdaság PÁHY ANNA tervezô gyakornok, VÁTI Kht. Kétszázak klubja 1998 szeptemberében a Figyelô különszámban adta közre a legnagyobb magyarországi vállalkozások adatait "TOP 200" címmel, amelyben az 1997. év gazdasági folyamatait, legfontosabb mutatóit elemzi.a legnagyobb vállalatok toplistái közül a 100 legnagyobb vállalkozás konszolidált adatokkal bôvített listája alapján dolgoztam. A regisztrált gazdasági szervezetek száma 1997-ben meghaladta az 1 milliót, de ebbôl csak 800 ezer mûködött. Ezek nagy része kis szervezet volt: a 465 ezer egyéni vállalkozás mellett 247 ezer cégben tíz fônél kevesebben dolgoztak. A legnagyobb vállalatokra vonatkozó elemzés alapjául a társasági adóbevallások szolgáltak, ezért az összehasonlítási alap a kettôs könyvvitelt vezetô, adóbevallást benyújtó vállalkozások köre. A pénzügyi tevékenységet végzô vállalkozások bevételi, termelési adatai nem összehasonlíthatóak az egyéb cégekkel, ezért nem szerepeltek az összevetés alapját szolgáló körben. A kétszáz legnagyobb vállalkozás 1997-ben is meghatározó szerepet töltött be a magyar gazdasági életben. E körbe 1995-ben még 6,0 milliárd, 1996-ban 8,0 milliárd, 1997-ben pedig már 9,6 milliárd forintos forgalommal lehetett bekerülni. A legnagyobbaknál a növekedés rendkívül dinamikus volt: az elsô tíz cég 100 milliárd forint felett teljesített, a listavezetô árbevétele pedig a teljesített 600 milliárd forintot is meghaladta. 1997-ben (5 év után) megbomlott a MOLMATÁVMVM vezetô hármasa: a második helyre (a korábbi kilencedikrôl) az IBM magyarországi üzeme tört elôre. Az elsô ötven közé két új cég került: a BAT egyáltalán nem szerepelt a listán, az Ikarus pedig a 103. helyrôl kapaszkodott fel. Ebben az élmezônyben háromról hétre emelkedett a "titkolózók" száma: a MATÁV, a Philips, a Videoton, a Pannónia Hotels, a Graboplast Holding stb. nem járult hozzá adatainak közléséhez. A nettó árbevétel szerinti rangsor elsô 50 helyezettje konszolidált adatok alapján és központi településekkel a következô: ("Központi településnek" neveztem azt a települést, ahol a KSH Cég-Kód-Tár alapján a vállalat központja van.) A gazdaság vezetô vállalatainak, vállalkozásainak az ország 53 települése ad otthont. A megyeszékhelyek közül csak 14 képviselteti magát, ugyanis Kaposvár, Kecskemét, Salgótarján, Szekszárd és Tatabánya nem szerepel. A nem megyeszékhely települések közül jelentôs vállalatokkal rendelkezik Dunaújváros, Baja, Budaörs, Cegléd és

05 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\05.htm 2. oldal, összesen: 5 Nagykanizsa. Az 1. táblázat alapján áttekinthetô, hogy az egyes központi településeken hány vállalat mûködik a 200 legnagyobb közül. Az 53 központi település majdnem fele (23 db) az ország ÉNy-i részén helyezkedik el, a nyugat-dunántúli és közép-dunántúli régióban. A régiók szerinti megoszlást a 3. táblázat foglalja össze. Az említett két régiót elkülönítve is érdemes vizsgálni. Az ÉNy-i országrész jelentôségét a 2. táblázat tartalmazza. Mindebbôl az következik, hogy csak ÉNy Magyarország, tehát az osztrák határduna- Balaton által határolt terület rendelkezik a központi települések sûrû hálózatával. (Természetesen a Budapesti agglomeráció után, hiszen az agglomeráció térségében összesen 94 vállalat mûködik a 200-ból.) Ebben a térségben található a két kiemelkedôen nagy központ is: Gyôr és Székesfehérvár. Az ország dinamikusabb, illetve stagnáló részeiben a nem városi jogállású településeken is található nagyvállalat, míg az ország egyéb területein néhol még megyeszékhelyeken sem. A területi folyamatok vizsgálatakor gyakran elôtérbe kerül a Duna mint NyK-i választóvonal. Ebben az esetben a valóban jelentôs ellentét az ÉNy-i országrész kiemelkedô szerepe ellenére sem meghatározó, mivel a Dél-Dunántúl a délkeleti országrészhez hasonlóan kapcsolathiányos. Dél-Dunántúlon Pécs az egyetlen jelentôs központ. A központi települések száma a Dél-Alföldhöz hasonlóan igen kevés (5 db). Székesfehérvár és Gyôr után Szeged a legkiemelkedôbb település, a Dunától keletre a legtöbb telephellyel rendelkezik. Emellett Debrecen, Szolnok és Békéscsaba szerepét kell megemlíteni. A több mint két vállalatnak otthont adó városok a Duna minkét oldalán megtalálhatók: 6 (Székesfehérvár, Gyôr), 5 (Szeged), 4 (Pécs), illetve 3 (Debrecen, Szolnok, Békéscsaba) (1. táblázat). A jelentôs városok ilyen jellegû elhelyezkedése is arra utal, hogy nincs éles ellentét a Duna két oldalán. Annál szembetûnôbb a "déli országrész" hiányossága. Szegedet és Pécset leszámítva a Dél- Dunántúl és a Dél-Alföld megyéiben a központi települések száma általában csak 1-2! Tehát nem teljesen egyértelmû a "fejlett nyugat" vagy "elmaradott kelet" fogalma a Duna mint történelmi választóvonal ellenére sem. Pontosabb, ha a rendszerváltozás utáni nyertes, illetve vesztes térségekrôl (megyékrôl vagy kistérségekrôl) beszélünk. Ebben a tekintetben a régiók besorolása sem egyértelmû, helyesebb megyei vagy alacsonyabb szinten folytatni a vizsgálatot. Vesztesek: tradicionálisan elmaradott térségek (pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) ipari depressziós térségek (pl. Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád megye) rurális térség (pl. Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) tartós munkanélküliséggel sújtott területek (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna megye) Nyertesek: (fejlôdési zónák)

05 file://v:\informatika\webra\vati-webre\20070711\cikkek\35\05.htm 3. oldal, összesen: 5 Budapesti agglomeráció ÉNy-Dunántúl térsége (Fejér, Gyôr-Moson-Sopron, Vas megye) 11. Mol Magyar Olaj és Gázipari Rt. 1. Budapest 12. IBM Storage Products Ipari Vámszabadterület Kft. 2. SzékesfehérvárBudapest 13. Magyar Távközlési Rt.* 3. Budapest 14. Magyar Villamos Mûvek Rt. 4. Budapest 15. Audi Hungária Motor Kft. 5. Gyôr 16. Philips-csoport* 6. SzékesfehérvárBudapest 17. Opel Magyarország Jármûgyártó Kft. 7. Szentgotthárd 18. Panrusgáz MagyarOrosz Gázipari Rt. 8. Budapest 19. Magyar Államvasutak Rt. 9. Budapest 10. Metro Holding Kft. 10. Szeged 11. Tiszai Vegyi Kombinát Rt. 11. Tiszaújváros 12. Budapesti Elektromos Mûvek Rt. 12. Budapest 13. GE Lighting Tungsram Rt. 13. Budapest 14. Magyar Suzuki Személygépkocsigyártó és Értékesítô Rt. 14. Esztergom 15. Magyar Légiközlekedési Rt. 15. Budapest 16. Magyar Posta Rt. 16. Budapest 17. Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. 17. Szolnok 18. Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. 18. Veszprém 19. Shell Hungary Kereskedelmi Rt. 19. Szeged (Algyô) 20. Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt. 20. Budapest 21. Csemege Julius Meinl Rt.* 21. Budapest 22. Alcoa-Köfém Székesfehérvári Könnyûfémmû Kft. 22. Székesfehérvár 23. Fôvárosi Gázmûvek Rt. 23. Budapest