A VOLT BIHARI SÁRRÉT JELENLEGI MADÁRVILÁGA Nagy László The present Bird-Life of the drained Marsh-Land of Sárrét" in East-Hungary László Nagy A múlt század 60-as éveiben lecsapolásra ítélt híres Bihari Sárrét vagy Nagysárrét, a nádi farkasok volt hazájának azon igen mély fekvésű részei, melyeknek lecsapolása nagyon körülményes lett volna, összefüggés nélküli foltokban megmaradt, s kisebb-nagyobb tóvá, tócsává, zsombékossá alakulva, alapul szolgáltak a mai ott létesült tavaknak. Ezt a mocsárvidéket négy község határolja közvetlenül: Geszt, Mezőgyán, Zsadány és Biharugra. Miután az erősen szikes terület mezőgazdasági művelésre teljesen alkalmatlannak bizonyult, a múlt század 90-es éveiben halastavakat létesítettek ott, ami jelenleg mint Biharugrai Tógazdaság szerepel. A biharugrai részen egy, a geszti részen három nagy tó van, melyek területe több, mint 4000 kat. hold. Ezenkívül vannak réti vizek, zsombékosok és sok helyen olyan vízzel lepett lapályok, amiket a legnagyobb nyári forróság sem tud kiszárítani. Részben közvetlenül a halastavak és a víztároló mocsár mellett, részben azoktól távolabb sok helyen van kisebb nagyobb erdősítés. A főleg nyár-, tölgy- és akácfákból álló erdőfoltok között szántóföldek, rétek, legelők, vizes lapályok, zsombékosok terülnek el, sok madárféleség befogadására. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy a lecsapolás előtt milyen fajok éltek itt, de mégis meg kívánom említeni, hogy a daru nagyon közönséges költőfaj lehetett, mivel a geszti rész egyik magasabb helyét a mai napig is Darvasérhátnak nevezik. 1949-től állandó megfigyelés alatt tartva a területet, megállapításom alapján fel fogom sorolni, hogy milyen madárfajokkal találkoztam és melyek élnek ott jelenleg is. Nem mellőzhetem azonban a szárazföldi madarakat sem, mivel ezek is a volt Nagysárrét területén élnek. A kimondott halastavak területe több mint 2400 kat. hold, a halban szintén bővelkedő, csak egy gáttal elválasztott mocsár, a víztároló 1600 kat. hold kiterjedésű. A fentebb említett négy község által batárolt kb. 10 000 kat. holdat kitevő víziés szárazföldi területet 1949. évi augusztus hó 1. napjától rezervátummá nyilvánították és kezelték egészen 1955. évi január hó 31-ig, amikor is a védettséget megszüntetvén, a területet a halastavak kivételével felosztották a fenti négy község vadásztársaságai között. A mocsarat, a víztárolót azonban 1956. évi augusztus hó 1. napjától Békés megye vadászati felügyelője a vadásztársaságoktól vissza véve, a Madártani Intézetnek adatta oda tudományos gyűjtésekre és vizsgálatokra, így a terület részbeni védettséget nyert. Ez a mocsár a legalkalmasabb költőhelye az ott élő vízimadárféleségeknek, mivel vannak benne teljesen száraz szigetek a szarkák, csérek, sirályok telepes fészkelésére, sekély vizek avas nád- és gyékényfoltokkal 151
a nyári lúd, a barát- és cigányréce, vörös gém, bölömbika stb. fészkelésére, vannak benne gyönyörű víztükrök, melyeknek gyékényes, nádas szélein nyugodtan úszhatnak a vöcsök-fészkek. A madárvilág képe fajokban és létszámban változó. Például liba, kacsa szempontjából az 1950., 1951., 1952. és 1953. évek voltak a legjobbak. Százezrekről kell szólanom. Számuk azóta erősen megcsappant. Különösen a libára vonatkoztatva mondhatom ezt, mivel az utolsó négy évben (1954-től kezdve) az őszi százezres libatömegeket még ezrek sem váltották fel. Hirtelen megfogyatkozásuk oka ez idő szerint még ismeretlen, de az öregek pusztulása mellett alighanem a költésnél keresendő a pusztulás oka. Bár a kacsaállomány is igen jelentősen megfogyatkozott, de mégsem olyan ijesztő mértékben, mint a liba. Az idei kacsaállománynál már javulás mutatkozik. De nemcsak a tőkéskacsában van hiány, hanem a többi fajokéban, pl. az apró, nyilas, kanalas, böjti, cigány, barát, kendermagos, fütyülő stb. récékben is. A szárazföldi madarak közül feltűnik a ragadozó fajok erős megfogyatkozása. A valamikor olyan közönséges piroslábú cankó anyira megfogyott, hogy igazán csak mutatóban találhatunk belőlük néhány párat. Pajzsos cankóból ősszel van sok. A többi cankóféleség megfogyott. Ugyanez áll a lilékre is. Minden faja erősen tünedezik. Gulipán és gólyatöcs, mint a szikes tavak fő ékességei, egyáltalában nem fordulnak elő. Az állomány csökkenéséhez nagyban hozzájárul az ellenőrzés elmaradása miatti, évről-évre fokozódó tojásszedés, továbbá vadászaink madárismereti hiánya, akik válogatás nélkül lelőnek mindenféle madarat. Az itt előforduló madarakat öt csoportban fogom felsorakoztatni. 1. Költő fajok, azaz amelyek ott költenek. 2. Állandóan ott tartózkodók, habár nem is költenek ott. 3. Rendes tavaszi és őszi átvonulok. 4. Ritka átvonulok. 5. Téli vendégek. 1. Költő fajok: Házi veréb (Passer domesticus). Mezei veréb (Passer montanus). - Vetési varjú (Corvus frugilegus). A geszti erdőkben öt helyen nagy kolóniájuk van. A fészkelő párok számát még hozzávetőlegesen is nehéz volna megállapítani. Hamvas varjú (Corvus cornix). A biharugrai részeken költ elég nagy mennyiségben. Csóka (Coleus monedula). Geszten igen sok költ. Szarka (Pica pica). Mindenütt bőven van, 80 100 darabból álló csapatai min den - napos látványok. Szajkó (Garrulus glandarius). Nincs sok. Seregély (Sturnus vulgaris). Van bőben. Aranymálinkó (Oriolus oriolus). Számuk évről-évre fogy. Meggyvágó (Cocoihreustes cocothreustes). Kevés van. Zöldike (Chloris chloris). Ugyancsak kevés. Tengehc (Carduelis carduelis). Mindenhol van. Erdei pinty (Frvngilla coelebs). Még van bőven. Sordély (Emberiza cálandra). Fogyóban. Citrom sármány (Emberiza citrinella). Van bőven. Búbos pacsirta (Galenida eristata). Elég sok van. 152
Mezei pacsirta (Alauda arvensis). Erősen fogyóban. Parlagi pityer (Anthus campestris). Igen kevés van. Erdei pityer (Anthus triviális). Még van. Sárga billegető (Motacilla flava). Kevés van. Barázdabillegető (Motacilla alba). Kevés van. Fakusz (Certhia brachdactyla). Nagyon gyér fészkelő. 1950-ben a geszti parkban egy pár fészkelt. A zsadányi tölgyerdőben két pár fészkelt 1952-ben. 1953-ban ugyanott már csak egy párat találtam. Többször nem észleltem. Csuszka (Sitta europaea). Szintén a gyér-fészkelők közé tartozik. 1951-ben a geszti parkban egy pár; 1952-ben ugyanott egy pár; 1954-ben a zsadányi erdőben egy pár fészkelt. Széncinke (Parus maior). Még van bőven. Kék cinke (Parus caeruleus). Jóval kevesebb az előbbinél. Barátcinege (Parus palustris). Olyanféle létszámú, mint az előbbi. Őszapó (Aegithelus candatus). Kevés költ. Kis őrgébics (Lanius minor). Erősen fogyóban. Tövisszúró gébics (Lanius collurio). Közönséges. Szürke légykapó (Muscicapa striata). Fogyóban. Orvas légykapó (Muscicapa albicollis). 1952-ben Geszten és 1953-ban Mezőgyánban észleltem egy-egy párban. Csil-csal füzike (Phylloscopus collybita). Kevés van. Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix). A füzikék közül ebből van a legtöbb. Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus). Kevés van. Kerti geze (Hippolais icterina). Kevés van. Karvaly poszáta (Sylvia nisoria). Igen kevés. Kerti poszáta (Sylvia borin). Gyakrabban előfordul. Barátka posztáta (Sylvia atricapilla). Kevés van. Mezei poszáta (Sylvia communis). Ebből van a legtöbb. Kis poszáta (Sylvia curruca). Van elég. Énekes rigó (Turdus philomelos). Van szép számmal. Fekete rigó (Turdus merula). Van elég. Hantmadár (Oenanthe oenanthe). Szórványosan. Rozsdástorkú csaláncsúcs (Saxicola rubetra). Kevés van. Cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola). Igen kevés. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus). Fogyóban. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Nagyon gyéren. Kis fülemüle (Luscvnia megarhycha). Fogyóban. Vörösbegy (Erithacus rubecula). Még van szépen. Ökörszem (Troglodytes troglodytes). Sehol nincs sok. Füsti fecske (Hirundo rustica). Még van. Molnár fecske (Delichon urbica). Mint fent. Kecskefejő (Caprimulgus europaeus). Nincs sok. Búbos banka (Upupa epops). Fogyóban. Szalakóta (Goracias garrulus). Fogyóban. Zöld küllő (Picus viridis). Még van. Szürke küllő (Picus canus). Kevesebb, mint az előbbi. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior). Aránylag bőven van a többiekhez viszonyítva. Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus). Számuk évről-évre nő, vetekszik a nagy fakopáncséval. Nyaktekercs (Jynx torquilla). Még van. Kakuk (Cuculus canorus). Van mindenütt. Erdei fülesbagoly (Asio otus). Nincs sok. Gyöngybagoly (Tyto alba). Nincs sok. Kuvik (Athene noctua). Mindenütt van. Macskabagoly (Stryx aluco). Kevés van. Kaba sólyom (Falco subbuteo). A volt 10 000 kat. holdas rezervátumban sohasem találtam többet 3 fészkelő párnál. Kék vércse (Falco vespertinus). A geszti varjútelepek egyikén a vetési varjak között 1950-ben négy pár, 1951-ben három pár; 1952-ben két pár; 1953-ban három 153
pár fészkelt. 1954-ben a telepre nem tértek vissza, s elmaradtak 1958-ig, amikor már csak egy pár fészkelt a telepen. Vörös vércse (Falco tinunculus). Még van. Örvös galamb (Columba palumbus). A zsadányi erdőkben 1950-től 1955-ig minden évben két pár. Gerle (Streptopelia turtur). Közönséges. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto). Szabadban ritka. Emberlakta helyeken közönséges. Túzok (Otis tarda). Számuk Mezőgyán, Geszt és Zsadány határában 180 200 db-ra tehető. Haris (Crex pratensis). Évről-évre rohamosan fogy. Fogoly (Perdix perdix). Igen kevés. Fürj (Coturnix coturnix). Teljes pusztulóban. Számuk annyira leapadt, hogy pl. 1955. év tavaszán mindössze két esetben hallottam szólani, s az őszi vadászatokon összesen négy darabot repítettünk. Fácán (Phasianus colchicus). Mindenütt közönséges. Guvat (Rallus aquaticus). Fogyóban. Pettyes vízicsibe (Porzana porzana). Kevés van. Kis vízicsibe (Porzana parva). Kevesebb az előbbinél. Vízityúk (Gallinula chloropus). Van elég. Szárcsa (Fulica atra). Igen közönséges. Küszvágó csér (Sterna hirundo). Van szépen. Danka sirály (Larus ridibundus). Nagyon sok van. Nagy goda (Limosa limosa). Még van. Középsárszalonka (Gallinago gallinago). Sok van. Kormosszerkő (Ghlidonias niger). Sok van. Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucoptera). Jóval kevesebb van előbbi fajnál. Bíbic (Vanellus vanellus). Számuk megcsappant. Piroslábú cankó (Tringa totanus). Erősen fogyóban. Évek óta négy fészkelő párnál sohasem észleltem többet. Búbos vöcsök (Podiceps eristatus). Számuk a folytonos üldözés miatt megcsappant. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena). Jóval kevesebb van az előbbi fajnál. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis). Pár éve számuk megfogyott. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis). Van bőven. Kanalas réce (Spatula clypeata). Aránylag kevés van. Barát réce (Aythya ferina). Számuk erősen leapadt. Cigányréce (Aythya nyroca). Szintén fogyóban. Tőkés réce (Anas platyrhyncha). Erősen apadó létszámban. Böjti réce (Anas querquedula). Mint, előbbi. Kendermagos réce (Anas strepera). Kevés van. Nyilas réce (Anas ascuta). Mint előbbi. Nyári lúd (Anser anser). Évenként 8 20 pár fészkel, de tojásait minden évben elszedik. Fehér gólya (Ciconia ciconia). Fogyóban. Szürke gém (Ardea cinerea). A mezőgyáni akác erdőben nagy telepben költ. Vörös gém (Ardea purpurea). Még van bőven. Kis kócsag (Egretta garzetta). A geszti, mezőgyáni és zsadányi erdőrészletekben a többi gémfélék társaságában költ. Így Mezőgyánban hatalmas akácerdőben a szürke gém telepen, ahol számos bakcsó és 8 10 pár üstökös gém is fészkel. Továbbá a geszti fiatalos 5 6 m magasságú tölgyerdők egyikében nagy bakcsó telep és két pár üstökös gém társaságában, s végül a zsadányi hasonló korú és magasságú tölgyesben ugyancsak nagy bakcsó telep és évenként váltakozva 3 6 pár üstökös gém társaságában 2 4 pár kis kócsag. Négy párnál egyetlen költőhelyen sem találtam többet. Üstökös gém (Ardeola ralloides). Gém telepeken. Poegém (Ixobrychus minutus). Mindenütt közönséges. Jobban kedveli a halastavakat környező keskeny nádszegélyeket, mint az összefüggő nagy nádas részeket. Bölömbika ( Botaurus stellaris). Kevés van; több esetben áttelelt. Barna rétihéja (Circus aeruginosus). Van bőven. 154
Jégmadár (Alcedo ispida). A biharugrai tavak partoldalaiban minden évben fészkel. Kékbegy (Luscinia svecica). Igen kevés van. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides). Akad. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus). Van bőven. Cserregő nádi poszáta (Acrocephalus streperus). Közönséges. Énekes nádi poszáta (Acrocephalus palustris). Valamivel kevesebb van, mint az előző faj. Foltos sitke (Acrocephalus schoenobaenus). Van bőven. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus). Közönséges. Szakállas cinke (Panurus biarmicus). Aránylag szép számban van. Függő cinke (Remiz pendulinus). Csak a biharugrai tógazdaság biharugrai részén, a tavakat szegélyező fűzfákon fészkel. 2. Nem költő, de állandóan itt tartózkodó fajok: Holló (Corvus corax). A biharugrai és geszti halastavakkal közvetlenül szomszédos Romániából járnak át, főként haldögre. Egerész ölyv (Buteo buteo). Réti sas (Haliaaetus albicilla). Az év minden hónapjában, mindennap látható 1 14 db (mind fehérfarkú vén, mind ivaréretlen, fiatal példány). 1958. március 28-ig egyszerre a legtöbbet 1953. őszén figyeltem meg; egy nyolc tagból álló társaságot, amely minden este kedvenc éjjelező helyére, a geszti csillaglaposi akácerdőbe húzott be, kis békászósas társaságában. 1958. március 28-án a geszti Jankovics-tó déli partján húzódó hatalmas nyárfákon felgallyazva de. 8 9 óra között 14 darabot olvastam meg. Ilyen mennyiségben még a Hortobágyi halastavon sem észleltem soha. Karvaly (Accipiter nisus). Van elég. 3. Rendes tavaszi és őszi átvonulok: Daru (Grus grus). Tavasszal és ősszel nagy csapatokban érkezik. Csak élelemszerzés és pihenés céljából száll meg. Ezüstös sirály (Larus argentatus). Főként őszi vendég. 1958. július 27-én a geszti részen 5 darabot figyeltem meg, amiből kettő idei költésű volt. Viharsirály (Larus canus). Ősszel gyéren mutatkozik. Főként a biharugrai részen. Kis sirály (Larus minutus). Tavasszal, ősszel kisebb csapatokban. Szürke cankó (Tringa nebularia). Ősszel több látható belőle, mint tavasszal. Rendszerint magánosan vagy kis csapatban jár. Mint minden cankó, úgy ez is megjelenik már június végén, július elején, s itt van késő őszi távozásáig. Erdei cankó (Tringa ochropus). Gyéren, de van. Réti cankó (Tringa glareola). Közönséges. Billegető cankó (Actitis hypoleucos). Közönséges. Füstös cankó (Tringa erythropus). Ősszel nagy csapatokba verődve található. Amíg a víz be nem fagy, itt marad. Pajzsos cankó (Philomachus pugnax). Felhőnyi serege inkább tavasszal látható, mint ősszel. Nagy póling (Numenius arquatus). Ezt a terepet nem kedveli. Kevés van belőle. Erdei szalonka (Scolopax rusticola). Vonuláskor. Parti lile (Gharadrius hiaticula). Minden évben megtaláltam a szikes részeken és főként július hónapban. 1950. VH. 9-én egv darabot, VH. 16-án 3 darabot, 1951. VH. 15-én 1 db-ot, VTH. 6-án 1 db-ot, 1952. VH. 6-án 2 db-ot, VH. 24-én 1 db-ot, 1953. VH. 1-én 3 kis hle társaságában 1 db-ot, 1954. VT. 25-én 2 db-ot, 1955. VH. 13-án 1 db-ot figyeltem meg a geszti részeken. Kis lile (Gharadrius dubius). Rendszerint július, augusztus hónapban párosával, harmad- vagy negyedmagával látható.. Havasi partfutó (Tringa alpina). Őszi vonulásában nagy csapatokban. Apró partfutó (Calidris minuta). Ősszel kis csapatokban. Rendszerint a havasi partfutók társaságában. Temminck partfutója (Calidris Temminchi). Mint előbbi. Kevesebb van belőlük az apró partfutóknál. Sarki búvár (Gavia arctica). Rendszerint ősszel jelentkezik. 1958. febr. 23-án a geszti részen egy teljes díszben levőt lőtt Palicz Pál halőr. 155
Északi búvár (Gavia stellata). Őszi vendég. Nagy békászó sas (Aquila clanga). Júliusban már megjelenik egyes példányokban, s késő őszig ott marad. Kis békászó sas (Aquila koribb az előző fajnál. Rendszerint pomarina). JúUusban már ez is megjelenik. Sokkal gya párosával látni. Egy esetben 4 db-ot láttam egyszerre együtt. Héja (Accipiter gentilis). Rendszerint ősszel mutatkozik belőlük évenként 1 2, példány. Tavaszi előfordulása ritka. Kékes réti béja (Circus cyaneus). ősztől tavaszig állandó madár. Van belőle elég. Fakó rétihéja (Circus macrourus). Késő őszig és tavasszal jelentkezik. Kevesebb van előbbinél. Vörös kánya (Milvus milvus). Mind tavasszal, mind ősszel állandóan gyéren fordul elő. Barna kánya (Milvus meg, hogy a Hortobágyon migrans). a tavaszi A tavaszi vonulásnál bőven van. Itt említem vonuláskor nem egyszer olvastam meg 60 80 db-ot számláló, szétszórtan földre leszállott csapatait. Réti fülesbagoly (Asio flammeus). Ősztől tavaszig kisebb csoportokban található. Vándorsólyom (Falco peregrinus). Már a nyár közepén megjelenik, s itt van egészen tavaszig. Mindennap látható egy-két példány. Ráró (Pandion haliaetus). Tavasszal gyakoribb, mint ősszel. Rendszerint magánosan található. Fekete gólya (Ciconia nigra), ősszel a fehér gólyák között vagy külön láthatók kisebb-nagyobb csapatai. 1953. őszén a geszti erdők egyik évszázados tölgyesébe heteken keresztül több mint 100 db húzott be éjszakai pihenőhelyére. Kanalas gém (Platalea leucorodia). Minden év júhusában megjelenik 8 20 db-ból álló csapatban, s itt vannak elvonulásig. 1958. július 19-én egy 14 db-ból álló jelent meg, s jelenleg a biharugrai részeken tartózkodnak. Több évben megjelenik csapat tavasszal is, de ezideig itt nem költött. Batla (Plegadis falcinellus). Rendszerint tavaszkor érkezik kis számban, de nem költ. Ősszel nincs. Nemes kócsag (Egretta alba). Minden tavasszal megjelenik, de nem költ. Megjelenés után elvonul. A fiókák kirepülése után újból megjelenik kis csapatban, s itt vannak csaknem a vizek befagyásáig. Kontyos réce (Aythya fuligula). Kisebb csapatokban ősztől tavaszig más récék társaságában. Kerce réce (Bucephala clangula). Késő ősztől tavaszig kisebb csoportokban. Vetési lúd (Anser fabalis). Ősszel hamarabb érkezik, mint a hhk, de itt rövid ideig tartózkodik. Átengedi helyét a liliknek. Nagy hlik (Anser albifrons). Ősszel, nagy csapatokban érkezik, s itt van a vizek befagyásáig. Kis lilik (Anser erythropus). Jóval kevesebb van előbbinél. Csörgő réce (Anas crecca). Ősztől tavaszig nagy csapatokban. Július közepén, már vannak kisebb csapatai, ami itteni költésére enged következtetni. Fütyülő réce (Anas penelope). Ősszel és tavasszal csapatokban járják a határt. Gyurgyalag (Merops apiaster). Őszi és tavaszi vonuláskor a méhes helyek közelében pár napig időzik. Léprigó (Turdus viscivorus). Ősztől tavaszig kis számban. Fenyőrigó (Turdus pilaris). Késő ősztől tavaszig nagy csapatokban. Sarlós fecske (Apus apus). Augusztus közepe táján látható néhány darab. Parti fecske (Riparia riparia). Júliustól a nádasok felett felhőnyi csapatokban, elvonulásig. Havasi pityer (Anthus spinoletta). Ősszel kisebb csapatokban. 4. Ritka átvonulok: Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus). 1953. június 23-án a geszti részen egy kiszínezett vén tojó példányt lőttem, ami a Madártani Intézet gyűjteményébe került. Székicsér (Glareola pratincola). 1952. május 3-án egy darabot láttam alacsonyan repülni a geszti részen. 156
Ujjas lile (Squatarola squatarola). 1951. október 14-én 2 db-ot láttam a geszti Tészen, amiből egy db-ot elejtettem. Rózsáslábú vetési lúd (Anser fabalis neglectus"). 1951. október 10-én egy db magánosan jövő példányt lőttem a geszti részen. Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis). Néha megjelnik. 1953. őszén a geszti részen egy gunárt és egy tojót el is ejtettek belőlük. 1954. december 10-én lilikek társaságában 2 db-ot figyeltem meg a biharugrai részen. Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo). 1 2 példánya évenként megjelenik, különböző időszakokban. Pl. 1958. július 22-én egy db volt a geszti tavakon. Szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus). A geszti vizeken 1953. augusztus 12-ón láttam egyet, s nyolc nap múlva, augusztus 29-én ejtettem el egyet, ami a legnagyobb valószínűség szerint ugyanazon példány volt. Hamvas rétihéja (Circus pygargus). A biharugrai halastó mellett 1950. szeptember 9-én, 1951. november 13-án és 1953. november 7-én ejtettem el egy-egy példányt. Pettyes lile (Gharadrius apricarius). A geszti legelőn 1955. november 20-án lőttem egyet. Darázsölyv (Pernis apivorus). A geszti részen 1952. május 29-én 1 db-ot lőttem. Parlagi sas (Aquila heliaca). A geszti mocsár felett alacsonyan húzott, majd le is szállt egy vén példány 1953. augusztus 29-én. 5. Téli vendégek: Csíz (Carduelis spinus). Nincs minden télen. Süvöltő (Pyrrhula pyrrhida). 1956-ig kisebb -nagyobb csapatokban minden évben megjelent. 1956/57. év telén már nagyon kevés volt. 1957/58. év telén pedig teljesen elmaradt. Hósármány (Plectrophenax nivalis). Elég ritka téli vendég. 1952. dec. 9-én a geszti legelőn egy kis csapat. Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus). Gyéren, de előfordul. Sárgafejű királyka (Regulus regulus). Nincs sok belőle, de jóval gyakoribb az, előző fajnál. Nagy őrgébics (Lanius execubitor). Késő ősztől kora tavaszig szórványosan. Csonttollú madár (Bombicilla garrulus). Néha nagy csapatokban jelenik meg. Kis fakopáncs (Dendrocapos minor). A harkályok között ez fordul elő a legritkábban. Közép fakopáncs (Dendrocopos medius). Néha több van, mint nagy fakopáncs. Kis sólyom (Falco columbarius). Rendes téli vendég. Gatyás ölyv (Buto lagopus). Közönséges. Uhu (Bubo bubo). A biharugrai részen 1958. január 4-én élve fogtak egy példányt. Hegyi réce (Aythya marila). Nagyon gyéren és igen kis számban fordul elő. Nincs minden télen. Nagybuko (Mergus merganser). Rendes téli vendég. A geszti vizeken 1957/58. év telén ezres csapatokban tartózkodott hónapokon keresztül. Kisbukó (Mergus albellus). Ez is rendes téli vendég, de mindig kis létszámban jelenik meg. A felsorolt 198 fajjal teljesen ki is merítettem a volt bihari Sárrét jelenlegi madárvilágát. 1958. VIII. 6. 157