A japán erdei sikló (Elaphe climacophora Boie, 1826) bemutatása, terráriumi tartása és szaporítása Írta: Demeter Attila Képek: Demeter Attila, Tóth Attila (Puhito) A Japán erdei sikló a legismertebb japán kígyók egyike, ennek ellenére a külföldi börzéken is ritka fajnak számít. Magyarországon Dr. Vincze Zoltán tartotta először a fajt, 1998-ban, az első hazai szaporítási eredmények is az Ő nevéhez fűződnek. Japán neve: Aodaisho.
Szinonim nevek: Coluber climacophorus Boie 1826: 210 Coluber virgatus SCHLEGEL 1837: 146 (fide STEJNEGER 1907) Coluber virgatus Schlegel 1837: 146 (FIDE STEJNEGER 1907) Coluber quadrivirgatus TEMMINCK & SCHLEGEL 1837 (in error fide STEJNEGER 1907) Coluber quadrivirgatus TEMMINCK & Schlegel 1837 (tévedésbõl fide STEJNEGER 1907) Elaphis virgatus DUMÉRIL, BIBRON & DUMÉRIL 1854: 261 Elaphis virgatus - Duméril, Bibron & Duméril 1854: 261 Coluber climacophorus BOULENGER 1894: 54 Coluber climacophorus - BOULENGER 1894: 54 Elaphe climacophora STEJNEGER 1907: 324 Elaphe climacophora - STEJNEGER 1907: 324 Elaphe climacophora SCHULZ 1996 Elaphe climacophora - SCHULZ 1996 Elaphe climacophora UTIGER et al. Elaphe climacophora - UTIGER et al. 2002 2002. Leírása : A kifejlett kígyók: 100-170 cm hosszúra nőhetnek. Igaz, hogy a hímek nagyobbra nőnek, mint a nőstények -amit az évenkénti tojás rakások vissza fognak-, de ez csak idősebb korban érvényesül, mert a hímek rossz evők és sokkal karcsúbbak a nőstényeknél. Idő kell, hogy utolérjék a nőstények méretét.
Színük: kékes-szürke, esetleg zöldes. A hasi pikkelyek világosabbak. A szemüktől, a szájzugig, fekete csík húzódik, ami nagyon feltűnő és szép. Testükön hosszirányban négy sötétebb csík húzódik végig. Kis korban, barnásszürkés színűek. A Németországból származó egyedek szürkésebbek, a Csehországból származóak, inkább zöldesebbek. Japánban van egy albínó populáció, a Nishiki folyó mentén, a Lwakuni nevû falu közelében ezt a kormány 1924-ben oltalom alá vonta, a veszélyeztetettsége, illetve a vallásban betöltött szerepe miatt. Az albínó egyedek fogyatkozásának visszafogása érdekében létrehoztak egy tenyészprogramot, hogy megmentsék a populációt. Minden japán szigeten megtalálható (Yakushima, Tanegashima, Kyushu, Tsushima, Shikoku, Honshu, Hokkaido, Ryukyu-szigetek), és a Kunasir nevű orosz szigeten is honos. A természetben, fiatal korban leginkább békákat, gyíkokat fogyasztanak. A kifejlett állatok rágcsálókkal, madarakkal, esetleg ezek tojásaival táplálkoznak. A kora reggeli és esti órákban indul meg a zsákmányszerző útjára, napközben elrejtőzik, szívesen ver tanyát emberi települések közelében akár házakban is. A földön és a fákon is egyaránt jól mozog. Nagyon ügyesen mászik. Megtalálhatóak erdőkben, mezőkön, füves réteken, cserjésekben, bambusz erdőkben. Az ősz beköszöntével, nyugalomba vonulnak, 3-4 hónapra. Szaporodási időszakuk a tavasz beköszöntére tehető. A sikeres párzást követően a nőstények lerakják 5-20 tojásból álló fészekaljukat. Terráriumi tartásuk: Az állataimat (1 pár) 2006. őszén szereztem be Dr. Gál Jánostól, ekkor kb 1 hónaposak voltak. Egyik sem evett önállóan, ezért hetente tömtem őket kis méretű, szopós egérrel, amit előre elpusztítottam. A tömést csak tapasztaltaknak ajánlom, mert könnyen fel sérthetjük a szájukat belül, illetve a nyelőcsövüket. A másik módszer, ha letört gyík farkával (nem védett, hazai fajjal) beszagosítjuk
a zsákmánynak felkínált egeret. Ezzel a módszerrel átverjük a kígyót, mert azt hiszi, hogy gyíkot eszik. Néhány hét kényszertáplálás, vagy szagosítás után általában el kezdenek önállóan táplálkozni a kiskígyók. Kezdetben egyesével helyeztem el őket, egy 30x30x30-as üvegterráriumban. Aljzatnak fenyőkéreg örleményt használtam, de a kerti föld is alkalmas. Egy nagyobb méretű itató tálat is beraktam, hogy a kígyó teljes egészében beleférjen, ha fürdőzni támad kedve. Ez a vedlések előtt különösen fontos. Egy búvóhellyel tettem komfortosabbá a helyüket, ami egy (kellő képen lefertőtlenített) fakéreg darab volt. A kígyókat hetente kínáltam meg egy-egy szopós egérrel, amit előre elpusztítva adtam oda nekik. A nőstény nagyon jó evő volt, a hím nevelése problémásabbnak bizonyult ő, csak 2-3 hetente volt hajlandó enni. Néhány hónap elteltével, nagy volt a testméret közötti különbség. Egy éves korára a nőstény kb. 80 cm hosszú volt, míg a hím csupán a 45-50cm hosszúságot érte. Ekkor egy 70x40cm alapterületű és 40cm magas terráriumba helyeztem el őket, amiben azóta is élnek. Mivel szeretnek mászni a terráriumban jól rögzített mászó ágakat helyeztem el. Aljzatnak kókuszrostot és fenyőkéreg örleményt használok, 1-1 arányban összekeverve. A megvilágításról egy fénycső gondoskodik, napi 10-12 órában. A megfelelő hőmérséklet számukra: 22-25 C. A nyári hónapokban, amikor 28-30 C-van a szobában, leállnak a táplálkozással, mert a hűvösebb, nyirkosabb környezetet kedvelik. A terráriumot bepermetezem forralt (és visszahűtött) vízzel, minden nap, amitől a kígyók megélénkülnek. Etetésükre, választási korú, vagy kifejlett egereket adok. Fejenként: 1-3 kifejlett, vagy 2-6 db választási korú egeret esznek, a nőstény heti egyszer, a hím 2-3 hetente. Minden etetéskor a hímet kiveszem egy zárható dobozba, nehogy össze marjanak. Szaporításuk: A szakirodalmi adatok szerint szükséges a teleltetésük a szaporításhoz, ezért nem tartottam a korai párzástól. A túl korán tenyésztésbe fogott nőstények kevesebb tojást raknak, amik gyakran viasztojások és a későbbiekben sem tojnak kívánatosan nagy fészekaljat.
Állataimat nem teleltettem, ennek ellenére sikeres párzást figyeltem meg. A nőstényem hátsó 1/3-a megvastagodott és nagyon nagy étvágya lett. Ekkor kb. másfél évesek voltak. A nőstény 110cm, míg a hím mindössze 60-80cm és sokkal karcsúbb volt. A nőstényem 2008. május 14-én vedlett és 2008. május 26-án tojt le 5 db egészséges és nagyméretű tojást. A tojások mérete átlagosan: 6x2 cm volt. A fészekaljat azonnal keltetőbe helyeztem, ajzatnak nedves kókuszrostot használtam. A keltető léghőmérséklete: 25-28 C fok volt. A tojások 90 fokos páratartalom mellet fejlődtek. A keltetés 52. napján (2008. július 30-án) az első, kicsi felhasította a tojást. Az utolsó kiskígyó két nap múlva látta meg a napvilágot. A fészekaljból 2 db hím és 3 db nőstény született. A kicsiket egyesével helyeztem el, perforált oldalú salátás dobozban, aljzatnak erdei földet használtam, nagyobb méretű itatóval. Mivel továbbra is együtt tartottam a felnőtt párt, ezért 2009. február 10-én újabb fészekaljat rakott a nőstény, összesen 8 db egészséges tojást! A tojásrakás előtt 10 nappal (január 31-én) vedlett. A keltetés megegyezett az előbbivel.
Az összes tojás szépen fejlődött és 2009. április 5-én és 6-án 8 db egészséges pici kelt ki. 4 db nőstény és 4 db hím. Volt amelyik a vedlését követően (10 nap) azonnal evett önállóan, akik nem, azokat a fent említett módszerekkel tápláltam. A legnagyobb meglepődésemre, 2009. március 30-án is letojt a nőstény 5 db egészséges tojást! 2009. május 14-én a kicsik kikeltek, 45 nap inkubációs idő alatt. Az első vedlésük nyolc nappal a kelés után következett be. Az összes bébi hím lett és nagyon problémásan ettek. Tehát: a szaporításukhoz én nem teleltettem őket és összesen egy év alatt 3 fészekaljat tojt a nőstény, összesen: 18 kicsi kelt ki, 100 %-arányban. A 18 kicsiből: 10 db hím és 8 db nőstény lett. Újabb párzásokat figyeltem meg: 2009 július 2-án és 3-án! Ezt a fajt mindenkinek ajánlom, mert egy fantasztikus és gyönyörű kígyó, ami fogságban 12-15 évig él. Forrás:
Gál, János. 2002. Egy érdekes szaporodás: Az Elaphe climacophora szaporítása. Terrárium. 4(2):12-13. www.asian-colubrids.com www.elaphe.it www.ratsnakes.com/eclimacophora.html www.ratsnakefoundation.org www.rare-reptiles.com/mfrms/cs/.../ecuk.htm www.asian-colubrids.com/.../climacophora.htm