Dr. Fábri György PhD: 1 Kell-e a médiának a tudós/ a tudás? A címben feltett kérdére a válasz normatív, ugyanis, amire szükségvan mindkét oldal felől nézve, az a médiaképes tudós és tudás-képes média. Hogyan juthatunk el eddig az állapotig ehhez kínálnak támpontokat előadásom tézisei: A tudomány kommunikációs helyzete (követve az euroatlanti tendenciákat) az ezredfordulóra Magyarországon is átalakult, hitelesen és versenyképesen kommunikálni képes tudósokra van szükség a tudásérték társadalmi elfogadtatásához. Mindez viszonylag új fejlemény a XIX XX. századi intézményesült tudós-szerepek (a laboratórimban-egyetemi katedrán működő tudós vagy a nagy projkteket illetve intézményeket koordináló tudománymenedzser) sajátosságaihoz képest. Persze, mindig is voltak tudós sztárok, azonban a kevés számú vitathatatlan szakmai tekintélyen kívül (mint Einstein, a Curie-házaspár, Richard Dawkins) őket jobb esetben is a tudományból kirándulóknak járó elnézéssel sorolták be exhibicionistáknak. Azonban az elmúlt egy-két évtized során a fejlett gazdaságok kutatói világában egy új jelenség bontakozott ki: mind kevésbé teheti meg egy-egy tudományos intézmény, kutatásban érdekelt tudós, hogy ne jelenjen meg a médiában. Hiszen finanszírozása, munkájának társadalmi elfogadása/támogatása érdekében abban a közegben is igazolnia kell tevékenysége értékességét, amely egyre inkább monopolizálja a döntéshozók tájékozódását tehát a tömegkommunikációban. Erre az elvárásra válaszolt a tudományos intézményrendszer a Public Understanding of Science megerősítésével, ami egyre inkább túllépett a tudományos ismeretterjesztés hagyományos keretein. Látványosabb s ezért konfliktusosabb hatása a medializálódásnak, amikor a tudományos értékelési rend standardjai válnak elasztikussá. Feltűnik az a kutató, aki nem egy-egy intézmény, csapat tagjaként, hanem egyéni szereplőként lép fel a médiában, mint tudós. Itt nem a csalókról vagy áltudományos szemfényvesztőkről, de még csak nem is a társadalom- és bölcsészeti területeken ismert politikai megmondóemberekről beszélek, hanem tudományos képzettségű szakemberekről, akik médiaszereplőként reprezentálnak egy-egy kutatási területet. A közvélemény számára ők lesznek a tudósok, a forrásokhoz való hozzáférésben és nyilvános elismertségben jelentősen megnőnek esélyeik, amit a szakmai előrehaladásukért laboratóriumaik szűkebb körében, szakmai publikációkkal dolgozó pályatársaik értelemszerűen neheztelve szemlélnek. Példaként: 2006 decemberében országos reprezentatív felmérésen 1 Dr. Fábri György PhD: kommunikácisó igazgató Magyar Tudományos Akadémia 1. oldal
a legismertebb élő magyar tudós egy olyan genetikus lett, aki a hetvenes-nyolcvanas években tévésorozattal szerepelt a képernyőn s azóta is sűrűn látható közszereplő, miközben a szakmai közeg meglehetősen alacsonyra értékeli tevékenységét. A közönség érdeklődése a körülmények ellenére megmaradt a tudomány, a tudásérték iránt Magyarországon. A tudás és a tudósok jelenlétének lehetőségeit a hazai médiában meghatározzák a magyarországi médiaipar jellemzői. A kereskedelmi televíziózásban a versenyspirál egyértelmű lejtmenetet mutat: a versengő csatornák színvonalban, igényességben, eredetiségben egyaránt egymás alá ígérve alakítják kínálatukat (és ez nem az elit versus tömegkultúra régi huzakodásban érhető tetten, hanem éppen a tömegkultúrán belül erre volt botrányos példa a 2006. évi nyári labdarúgó-világbajnokság minősíthetetlen televíziós közvetítése Magyarországon.) Ami pedig a versenyt illeti, a magyar televíziós átverés-shownak éppen a legfontosabb jellegzetessége a valóságos választék hiánya, a lefedettségek/hozzáférhetőségek egyenlőtlensége, és a piacot uraló két kereskedelmi csatorna érdemi alternatívát arcpirítóan mellőző műsorpolitikája. A médiakultúrában mindezzel szemben két tényező jelentene ellensúlyt a versenymoderálásra hivatott közszolgálati televíziózás azonban valahogyan kiiktatódott a fajsúlyos versenyzők közül, a szakmai beágyazódástól pedig jórészt mentes maradt az eredeti televíziós tőkefelhalmozás, akár a műsorkészítőket, akár az üzletág irányítóit tekintjük. Vagyis, a magyar televíziós piac jelenleg nem ad érdemi teret a tudástartalomnak, ezen kizárólag innovatív médiakezdeményezésekkel lehet áttörni. De vár ilyen áttörést a közönség? 2006 őszén kutatást végeztünk a magyar lakosság tudományos televízióhasználata tárgykörében. Tudományos ismeretterjesztő tévécsatornák ismertsége, nézettsége Milyen gyakran néz (%)? ismertség naponta hetente hetente ritkábban soha legszínvonalasabb (%) többször egy-két (említések aránya alkalommal %) Spektrum 79,1 8,8 20,6 19,2 28,9 22,5 43,0 National 75,4 6.6 14,4 19,9 33,1 26,0 35,1 Geographic Discovery 70,8 6,6 11,3 15,7 36,6 29,8 15,1 Channel Animal Planet 61,9 4,6 11,0 14,9 37,8 31,8 6,0 2. oldal
A megkérdezettek kb. 60%-a néz saját bevallása szerint hetente többször valamilyen külföldi tudományos ismeretterjesztő csatorna műsorát mégha ez az adat a valóságban valószínűleg kisebb is, mutatja, hogy valóságos felhasználói igény mutatkozik az ilyen jellegű műsorokra. Tudományos ismeretterjesztő rádió- és tévéműsorok ismertsége, nézettsége/hallgatottsága Melyiket nézi legszínvonalasabb ismertség (%) leggyakrabban? (%) (említések aránya %) Magellán 54,4 63,1 53,6 Mindentudás Egyeteme 44,0 39,0 48,4 Delta 55,7 24,2 28,3 Szonda 12,0 15,9 12,6 Oxigén 10,5 7,2 6,2 Labirintus 7,6 5,6 2,4 Látható tehát, hogy volna közönsége a tudománynak a televízióban is, ha egyfelől legalább a közszolgálati csatornák hajlandóak lennének ilyen műsorokat sugározni, másfelől a tudósok képesek lennének a legfrissebb médiaigényeknek megfelelni. A tudósok kommunikálása módszeres munkával megerősíthető: Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt indult tudománykommunikációs képzés szakmai és intézményi siker, közel száz kutató vett részt benne. A tudományos kutatás társadalmi támogatottságának sikere jórészt azon múlik, hogy a kutatók mennyire készek és képesek párbeszédre a közvéleménnyel, hogyan képviselik a nyilvánosság fórumain eredményeiket. A tudomány kommunikálása és menedzselése egyaránt professzionalitást kíván, amihez a szaktudományos gyakorlaton túli ismeretek és készségek szükségesek. Ezért az MTA 2007. májusi Közgyűlése határozatának végrehajtásaként tudománykommunikációs és kutatásmenedzsment képzés indul 2007. szeptember közepétől, akadémiai kutatóhelyek és a kutatás-fejlesztés menedzsmentjének és a média szakembereinek közreműködésével. A képzés sajátossága, hogy kifejezetten a kutató szempontjából és hasznára közvetíti azokat az ismereteket és készségeket, amelyek segítik tájékozódását és fellépését szakmai munkájának intézményrendszeri és kommunikációs környezetében. 3. oldal
A tanfolyam kommunikációs ágának célja, hogy olyan elméleti és gyakorlati ismeretekkel lássa el résztvevőket, melyek alkalmassá teszik őket a tudomány közvetítésére, mégpedig közérthető, sok szempontú, a modern technika nyújtotta lehetőségeket maximálisan kihasználó formákban, mind a szakmai, mind a laikus nagyközönségnek. Hangsúlyozottan nem tudományos újságíró képzés indul! Célunk a média működését ismerő, abban megnyilatkozni, kapcsolatot tartani, a tudományos eredményeket közérthetően kommunikálni tudó tudományt művelő szakemberek képzése. Ennek megfelelően a tanfolyamot sikeresen elvégző kutatók rendelkezni fognak azzal a szakmai tudással és gyakorlati alapokkal, melyek révén képesek lesznek kutatásaikról illetve intézményükről a médiában hitelesen és hatásosan információkat közölni valamint a döntéshozók és laikus érdeklődők számára egyaránt érthetően és meggyőzően bemutatni szakmai tevékenységüket; A tudomány médiajelenlétéről való gondolkodást és a tudomány-prezentációs technológiát alapjaiban újította meg a Mindentudás Egyeteme. A média-viszonyok és a tudományos tartalomszolgáltatás interferálása tehát óhatatlanul olyan tudománykommunikációs megoldások kifejlesztését igényelték a Mindentudás Egyetemé-n, amelyek jelentősen eltérnek mind a természet-, mind a társadalomtudományokban megszokottaktól. A Mindentudás Egyeteme médiastratégiájában konzervatív, meritokrata elvek alapján felépített tartalom kap teljeskörű médiajelenlétet, amit versenyképes médiatechnológiával valósítunk meg miközben az egydimenziós médiamérce, vagyis a tömegnézettség misztifikálása helyett a közönséget többdimenziós, osztott referenciaközegnek tekintjük. Ebben a médiaprogramban a személy (a szereplő tudós) önértéke nem csupán eltűrendő kellemetlenség, hanem a termék egyik legfontosabb attributuma, ami eleve más műsorkészítési folyamatot feltételez. A konzervatív értékelvűség és a médiaképes megjelenítés adta dinamika formálja a műfajt, egyben pedig a tudományos ismeretek jellegzetességeiről való felfogásunkat is tükrözi. Eszerint az autoritás fogalmának központi jelentősége az ismeretszerzésben áthatja az információ és tudás, információszerzés és tudásszerveződés egymáshoz való viszonyának értelmezését. A hitelesség követelménye, a megismerési sémák szerepe pedig kiterjeszthető a tudományos tudás létrejöttének és kommunikálásának aktusaira is. Akadémiai szakmai háttérrel indult független médiavállalkozás, a TudásMédia önálló tematikus tudástelevízióként és alterntív médiafelületeken kívánja elindítani szolgáltatását. Vagyisk, a második követelményt, azaz a kommunikációképes tudóst szolgáltatja a magyar tudomány. Hol van azonban a tér mindehhez, azaz mit tehetünk azért, hogy legyen elegendő médiafelület? 4. oldal
Az egyik lehetséges út esélyeit vizsgálva, piackutatást végeztünk 2006 végé. Ebben egy hazai tudományos ismeretterjesztő csatorna létjogosultságával a válaszadók 45%-a ért egyet, ami arány a tudományos ismeretterjesztő csatornák vételével rendelkezők és a kérdésben véleményt megfogalmazók körében még nagyobb: itt többségben vannak azok, akik egyetértenek egy ilyen magyar televíziós csatorna elindításával, közel több mint 55%-uk támogatja az ötletet. Szükség van-e magyar ismeretterjesztő csatornára? (válaszok megoszlása százalékban) nem fontos, nem tud műholdas, kábeltévés csatornát fogni 16% nem tudja 4% nem tartaná szükségesnek 35% szükség lenne rá 45% Az ismeretterjesztő műsorok legnagyobb fogyasztói, a 18-29 évesek, illetve a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében méginkább több támogatója van a hazai csatorna elindításának, különösen a diplomások körében magas ez az arány: 58,6%, ami a körükben kábeltévével rendelkező diplomás válaszadók kb. 65%-a. Válasz ÖSSZES FIATALOK DIPLOMÁSOK Említés % Említés % Említés % nem tudja 50 4,20 3 1,19 6 3,82 szükség lenne egy ilyen csatornára 543 45,34 131 51,78 92 58,60 nem tartaná szükségesnek 416 34,71 91 35,97 49 31,21 nem fontos ez, mivel nincs lehetősége kábeles 189 15,75 28 11,07 10 6,37 Total 1198 100 253 100 157 100 5. oldal
Mindezek alapján a tudást, tudományt és tudásátadást középpontba állító médiavállalkozás indult 2007. nyarán, az Akadémiai Tudásmédia ZRt. A projekt közvetlen előzménye a Mindentudás Egyeteme: ennek tapasztalatai alapján, működésének továbbvitelével fejleszt ki digitális tartalomszolgáltatást. A TudásMédia a Magyar Tudományos Akadémia kutatási hálózatával együttműködve jeleníti meg a magyar tudományt és innovációs kultúrát, valamint kínál újszerű oktatási szolgáltatásokat televíziós, internetes és mobiltelefonos platformokon. A tudás jelenléte a médiában nagyban függ attól, hogy mennyire lesz a tudászerzés, népszerű kifejezéssel élve a az életen át tartó tanulás platformja a televízió? Az elektronikus médiumok használata folyamatosan és meghatározó módon van jelen a távoktatás/távtanulás elmúlt három évtizedében. A most formálódó és bevezetés előtt álló digitális televíziózás három komponense kapcsán komoly tapasztalatok gyűltek össze: tanulás a televízión keresztül; egyéni/önálló tanulás (módszertani és oktatásszervezési vonatkozások); interaktív megoldások használata a tanulásban (e-learning); multimédiás, illusztrációs megoldások, tancsomagok alkalmazása (e-learning, televízió). A digitális televíziózás térnyerése a képzési használatban a következő újdonságokat hoz(hat)ja: Egyszerűsödő interface a számítógép alapú e-learninghez képest (távkapcsoló versus billentyűzet). Többelemű információs médiahasználat a hagyományos televíziózáshoz képest (osztott képernyővel kép-szöveg; műsor egyéni ütemezése megállítással, visszajátszással; szabadon alkalmazott műsorstruktúra az EPG használatával). Lényegesen szélesebb körű elterjedés a számítógép alapú e-learninghez képest (televíziós penetráció versus internet/számítógép használata, különösen a felnőttképzési és a hátrányos helyzetű, a felnőttképzésből kimaradó célcsoportok körében). Kézenfekvőbb és elterjedtebb eszközhasználati kultúra a számítógép alapú e-learninghez képest (magyar televíziónézési szokások, intenzitás, életmód stb.). Sugárzási lehetőségek radikális növekedése s ezzel a disszemináció relatív olcsóbbá válása a hagyományos televíziózáshoz képest. Interaktivitás megjelenése a hagyományos televíziózáshoz képest (tesztek, visszajelzések, egyéni profilok). Amennyiben a felnőttképzés, önképzés a belátható ideig rendkívül népszerű médium, a televízió jelentős divathullámot keltő új használati korszakához kapcsolódok (digitális átállás), ez nagyban növeli a célcsoportok körében a képzés marketinglehetőségeit s ezzel az elérés, bevonás hatékonyságát. 6. oldal
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézettel együttműködve a TudásMédia arra tett kísérletet, hogy a MindenTanulás sorozattal bemutassa: lehet a tudást médiaképesen az életen át tartó tanulás közegében is prezentálni. Összegve: a tudományos intézményrendszer átalakulásával valamint a technológiai fejlődéssel kezünkben van minden eleme egy új tudomány-média korszaknak: kommunikáló tudós, médiaképes tudományközvetítési megoldások, a digitális televíziózással megteremtett médiafelület, hitelesség, professzionalitás, a hagyományokra építkező újszerű megoldások. Ha van merszünk továbblépni az önsajnálat helyett és van bátorságunk szembenézni a valódi elvárásokkal, akkor mindez nem kényszer, hanem lehetőség lesz és a tudós a médiában kelleni fog a legfontosabbnak: a közönségnek! 7. oldal