Molnár Ferenc A Gitt-egylet in Gyerekek. Rajzok, Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest 1905 (Magyar könyvtár 433) Ferenc Molnár Il Circolo dello Stucco (Inedito) (Azt hiszem, leghelyesebben cselekszem, ha a gitt-egyletet feloszlása pillanatában mutatom be. Az esemény színhelye a gimnázium tanári szobája, ahová az osztályfőnök délután félkettőre tárgyalást tűzött ki. A gitt-egylet tagjai csupa elsőosztályu gimnazisták, akik nem mentek el egy órakor a többivel. Ott pironkodnak a zöld asztal körül. A tanár egy karosszékben ül és szivarozik. A tárgyalás lefolyása a következő:) A tanár. Menjünk szép sorjában. Mindenekelőtt azt akarom tudni, hogy ki alapította az egyletet, mikor világosan megmondtam, hogy semmiféle egylet alapítását nem tűröm meg. Ki alapította? (Credo di far meglio a presentare il Circolo dello Stucco proprio nel momento della sua disgregazione. Il luogo dell evento è la stanza dei professori del ginnasio, dove il professore, coordinatore didattico, ha fissato un colloquio per l una e mezza. I membri del Circolo dello Stucco sono tutti studenti del primo anno, che all una non sono andati via con gli altri. Imbarazzati, stanno attorno al tavolo verde. Il professore è seduto in poltrona e fuma un sigaro. Il decorso del colloquio è il seguente:) Professore: Andiamo per gradi. Anzitutto voglio sapere chi ha fondato il Circolo, nonostante abbia detto con tutta chiarezza che è proibito organizzare qualsiasi tipo di circolo o club. Chi l ha fondato? (Nagy csönd.) A tanár. Nos? Egy fiu. A Vejsz. A tanár. Vejsz, nem tudsz magadtól jelentkezni? A Vejsz. De igen, tudok. A tanár. Hát mért nem jelentkeztél? (Csönd.) (Lungo silenzio.) Professore: Allora? Un ragazzo: Vejsz. Professore: Vejsz, non ti riesce di farti avanti da solo? Vejsz: Sì, mi riesce. Professore: Allora perché non ti sei fatto avanti? (Silenzio.) A tanár. Hát menjünk szép sorjában. Először is mondd meg nekem, hogy mi az a gitt? A Vejsz (kivesz a zsebéből egy hatalmas darab gittet és leteszi az asztalra). Ez a gitt. A tanár. És mi ez? A Vejsz. Ez egy olyan pép, amivel az üvegesek az ablakot beragasztják a fába. Az üveges bekeni oda és az ember a körmével kikaparja az ablakból. A tanár. És ezt te kapartad ki? A Vejsz. Nem, kérem. Ez az egyleti gitt. A tanár. Mi az? 1 Professore: Beh, andiamo per gradi. Prima di tutto, sentiamo: cos è lo stucco? Vejsz: (tira fuori da una tasca un gigantesco pezzo di stucco e lo poggia sul tavolo) Ecco lo stucco. Professore: E cos è? Vejsz: È un tipo di pasta con cui i vetrai incollano le finestre al legno. Il vetraio lo spalma e la gente lo gratta via dalla finestra con le unghie. Professore: E questo l hai grattato via tu? Vejsz: No, signore. Questo è lo stucco del Circolo. Professore: Cioè?
A Vejsz. Ezt a tagok gyüjtötték és a választmány rám bizta, hogy én őrizzem meg... mert azelőtt a Boka őrizte, mert ő volt a pénztárnok, de nála elszáradt, mert ő sohase rágta. A tanár. Hát ezt rágni kell? A Vejsz. Igen, mert különben megkeményedik és nem lehet nyomkodni. Én mindennap megrágtam. A tanár. És miért éppen te? A Vejsz. Mert benne van az alapszabályokban, hogy az elnök köteles mindennap legalább egyszer megrágni az egyleti gittet, mert különben megkeményedik. (Sirva.) És én vagyok az elnök. A tanár. És hol szedtétek össze ezt a nagy darabot? Vejsz: Questo l hanno raccolto i soci e il comitato lo ha affidato a me, per custodirlo prima lo teneva Boka, visto che era lui il cassiere, però l ha fatto seccare perché non lo masticava mai. Professore: Come, questo qui va masticato? Vejsz: Certo, altrimenti si indurisce e non si può più plasmarlo. Io l ho masticato tutti i giorni. Professore: E perché proprio tu? Vejsz: Perché è scritto nel regolamento che il presidente è tenuto, almeno una volta al giorno, a masticare lo stucco del Circolo, sennò s indurisce. (Piangendo.) E io sono il presidente. Professore: E dove avete preso questo pezzo così grande? (Nagy csönd.) (Lungo silenzio.) A tanár. Boka! Hol szedtétek ezt össze? A Boka. Ez van kérem már egy hónapja. Én egy hétig rágtam, de akkor kisebb volt. Az első darabot a Vejsz hozta és ezért alapítottuk az egyletet. Őtet az apja elvitte kocsin és ő a kocsiablakból kaparta ki. Egész véres lett a körme. Aztán akkor betört az énekteremben az ablak és én eljöttem délután és egész délután vártam, amíg az üveges jött és öt órakor jött az üveges és én megszólítottam, hogy adjon nekem egy kis gittet, de ő nem felelt, mert ő nem tudott felelni, mert neki tele volt a pofája gittel. A tanár. Micsoda szavak ezek? Pofája a lónak van. A Boka. Hát a szája volt tele. Ő is rágta. Aztán odamentem és kértem, hogy hagyjon nézni, amig ő az ablakot csinálja. És intett, hogy hagy. És én néztem és ő bevágta az ablakot és elment. És mikor ő elment, akkor én odamentem és kikapartam a gittet az ablakból és elvittem. De nem magamnak loptam, hanem az egyletnek. (Bőgni kezd.) A tanár. Ne bőgj. A Vejsz (zavarban). Mingyár bőg... A Boka (szivettépően zokog). A Vejsz. Ne bőgj. (Ő is zokogni kezd.) Professore: Boka! Dove l avete preso? Boka: È già così da un mese. Io l ho masticato per una settimana, ma era ancora piccolo. Il primo pezzo l ha portato Vejsz e per questo abbiamo fondato il Circolo. Vejsz è andato in giro con il padre su una vettura di piazza e lì l ha staccato dai finestrini. Si è fatto addirittura venire il sangue sotto le unghie. Poi, quando si è rotta la finestra dell aula di musica e io mi sono messo lì ad aspettare tutto il pomeriggio finché non è arrivato il vetraio e quando alle cinque è arrivato io gli ho chiesto un po di stucco, lui però non rispondeva perché non poteva visto che aveva il muso pieno di stucco. Professore: Che parole sono queste? Il muso ce l hanno i cavalli. Boka: Sì, aveva la bocca piena di stucco. Anche lui lo masticava. E io mi ci sono messo accanto e gli ho chiesto di farmi assistere mentre sistemava la finestra. Mi ha fatto cenno di sì. E io guardavo mentre lui tagliava il vetro. Poi se n è andato. E quando se n è andato, mi sono messo a staccare lo stucco dalla finestra e me lo sono portato via. Ma non l ho rubato per me, l ho fatto per il Circolo. (Comincia a piangere.) Professore: Non piangere. Vejsz: (turbato). Arriva il pianto Boka: (scoppia in singhiozzi). Vejsz: Non piangere. (Anche lui inizia a singhiozzare.) (A tanár nagyokat szippantó) A Csele. Kérem, tanár úr, én is hoztam az egyletnek gittet. (Büszkén néz) (Il professore fa grandi tirate di sigaro.) Csele: Scusi, signor professore, anch io ho portato un po di stucco al Circolo. (Con sguardo orgoglioso.) 2
A tanár. Honnan? A Csele. Odahaza összetörtem a madárfürdőkádat és a mamám becsináltatta és én rögtön kiszedtem a gittet. A víz mind kifolyt a szőnyegre, mikor a mandi fürdött. Minek is kell fürödni egy ilyen madárnak? A verebek nem fürödnek soha, mégis piszkosak. A tanár. Jó kedved van, Csele, majd segitek én mindjárt a bajodon! Folytasd, Boka. A Boka (szipogva és szepegve). Mit folytassak? A tanár. Honnan szedtétek a többit? A Boka. Hát most mondta a Csele. És az egylet nekem adott egyszer hatvan krajcárt, hogy én is szerezzek. A tanár. Pénzért is vettetek? A Boka. Nem. Hanem az én papám orvos és délelőtt komfortáblin jár és egyszer elvitt magával; a kocsiablakból kiszedtem a gittet és az nagyon jó puha gitt volt és akkor az egylet adott hat hatost, hogy magam üljek be abba a kocsiba és én délután beleültem és kimentem vele a Tisztviselőtelepig és kiszedtem belőle mind a gittet, mind a négy ablakból és akkor gyalog jöttem haza a telepről. A tanár. Ez akkor volt, amikor találkoztam veled a Ludovikánál? A Boka. Igen. A tanár. És megszólítottalak... Te meg nem feleltél. A Boka. Mert tele volt a pofám gittel. (Sírni kezd.) A Vejsz. Mingyár bőg. (Ő is rákezdi.) A tanár. Szép kis egylet. Ki volt az elnök? A Vejsz (hirtelen abbahagyja a sírást). Én... A tanár. És ki volt a pénztárnok? A Vejsz. A Boka. A tanár. Add elő, ami pénz maradt. A Boka. Tessék. (Letesz az asztalra egy forint negyvenhárom krajcárt, két darab ötkrajcáros bélyeget, egy zárt levelezőlapot, két darab egykoronás okmánybélyeget, nyolc új tollat és egy szines üveggolyót) Professore: Da dove? Csele: Da casa, ho rotto la vasca per gli uccelli e mia madre l ha fatta riparare, così io ho sùbito staccato lo stucco. Quando poi ci hanno messo Mandi a fare il bagno, tutta l acqua è uscita fuori, sul tappeto. Ma perché mai un uccello come quello deve fare il bagno? I passeri non se lo fanno mai, e vedi che sono sempre sporchi! Professore: Vedo che ti diverti, Csele, ma ora ti faccio divertire io! Continua, Boka. Boka: (piagnucolando e frignando). Cosa devo continuare? Professore: Da dove avete preso il resto? Boka: Ma l ha detto ora Csele! E una volta il Circolo mi ha dato sessanta soldi per procurarne un po. Professore: Anche pagandolo? Boka: No. Ma siccome mio padre è dottore e di mattina va in giro con la vettura di piazza, e una volta ci ha portato anche me, e io ho staccato lo stucco dai finestrini e questo era uno stucco molto morbido, allora il Circolo mi ha dato sei monete da sei per andare in giro, io da solo, con quella vettura e così un pomeriggio ci sono salito un altra volta e sono andato fino a Tisztviselőtelep e così ho staccato tutto lo stucco da tutti e quattro i finestrini e poi da lì sono tornato a casa a piedi. Professore: È stato quella volta che ti ho incontrato davanti all Accademia Ludovika? Boka: Sì. Professore: E ti ho chiamato ma tu non hai risposto. Boka: Perché avevo il muso pieno di stucco. (Comincia a piangere.) Vejsz: Arriva il pianto. (Anche lui inizia.) Professore: Bel Circolo. Chi era il presidente? Vejsz: (di colpo smette di piangere). Io Professore: E chi era il cassiere? Vejsz: Boka. Professore: Fammi vedere i soldi rimasti. Boka: Ecco. (Poggia sul tavolo un fiorino e quarantatré soldi, due francobolli da cinque soldi l uno, una cartolina postale con busta, due marche da bollo da una corona ciascuna, otto penne nuove e una biglia colorata.) A tanár. A pénzt hol vettétek? Professore: Dove avete preso i soldi? 3
A Boka. Tagdijakból. Mindenki minden héten fizetett egy hatost. A tanár. És mire kellett a pénz? A Boka. Csakhogy be legyen fizetve a tagdíj. A Vejsz lemondott az elnöki fizetésről. A tanár. Mennyi volt az? A Boka. Öt krajcár egy hétre. A bélyegeket én hoztam, a levelezőlapot a Barabás, és az okmánybélyeget a Borovszky. Neki az apja... ő az apjától... A tanár. Lopta. Mi? Borovszky! A Borovszky. Tessék. A tanár. Loptad? A Borovszky (némán, de igenlőleg int). A tanár. Micsoda romlottság! Mi az apád? A Borovszky. Dr. Borovszky Ernő köz-és váltóügyvéd. De az egylet visszalopta a bélyeget. A tanár. Hogy-hogy? A Borovszky. Hát mert én elloptam a papától a bélyeget és aztán féltem és az egylet adott nekem egy koronát és én vettem rajta, egy másik bélyeget és visszaloptam az íróasztalra. És a papa rajtakapott, nem amikor loptam, hanem amikor visszatettem és meghirigelt érte... A tanár. Micsoda szavak ezek? Mi ez? A Borovszky. Megvert és külön még fölpofozott, mert visszatettem és kérdezte, hogy hol loptam, és én nem akartam megmondani, hogy tőle, mert akkor már megint külön fölpofozott volna, hát azt mondtam, hogy a Bokától kaptam és akkor ő azt mondta, hogy tüstént vidd vissza a Bokának, mert az valahol lopta - és én visszavittem a Bokának és ezért van most az egyletnek két bélyege. A tanár. Hát minek vettetek új bélyeget, hiszen a régit is visszatehetted volna? A Boka. Azt nem lehetett, mert már a hátán volt az egylet pecsétje. A tanár. Pecsét is van? Hol a pecsét? A Barabás. A Barabás a pecsétőr. A Barabás. Itt van. Boka: Sono le quote dei soci. Tutti quanti, ogni settimana, abbiamo pagato un pezzo da sei a testa. Professore: E a cosa sono serviti i soldi? Boka: Solo per avere la quota pagata. Vejsz ha rinunciato alla paga presidenziale. Professore: Quanto era? Boka: Cinque soldi a settimana. I francobolli li ho portati io, la cartolina postale Barabás e le marche da bollo Borovszky. Suo padre lui da suo padre Professore: Le ha rubate. Vero? Borovszky! Borovszky: Prego. Professore: Le hai rubate? Borovszky: (muto, ma fa cenno di sì). Professore: Che abisso morale! Cosa fa tuo padre? Borovszky: Dott. Ernő Borovszky, avvocato erariale e cambiario. Ma il Circolo ha restituito la marca da bollo: rigirando il furto. Professore: Cosa vuol dire? Borovszky: Ecco: io ho rubato la marca da bollo a mio padre, poi mi ha preso paura, il Circolo mi ha dato una corona e io con questa ho comprato un altra marca da bollo che, di nascosto, ho rimesso sulla scrivania. Ma mio padre mi ha beccato, non quando rubavo, bensì quando stavo restituendo la refurtiva, e per questo si è imbestialito... Professore: Ma che parole usi?! Come parli? Borovszky: Mi ha picchiato e mi ha anche riempito di schiaffi per la restituzione della cosa, e voleva sapere dove l avevo rubata e io non glielo volevo dire che l avevo presa a lui, altrimenti mi sarebbero toccati altri schiaffi, così gli ho detto che me l aveva data Boka e allora lui mi ha detto riportala immediatamente a Boka perché lui l ha sicuramente rubata da qualche parte e io l ho riportata a Boka e per questo adesso al Circolo abbiamo due marche da bollo. Professore: Ma perché avete comprato una marca nuova, non potevate rimettere a posto quella vecchia? Boka: Ormai non si poteva, perché dietro c era già il timbro del Circolo. Professore: Esiste anche un timbro? Dov è? Boka: Il guardasigilli è Barabás. Barabás: Eccolo qui. (Leteszi a gumiból készült bélyegzőt az asztalra, a hozzávaló tintapárnás bádogskatulyával együtt.) (Mette sul tavolo un timbro di gomma e una scatola di latta con il tampone dell inchiostro.) 4
A tanár (megnézi). Gittgyüjtő Egyesület, Budapest, 1904. - Micsoda romlottság! A Barabás (vissza akarja venni a pecsétet). A tanár. Mit akarsz? A Barabás. Kérem, én esküt tettem, hogy inkább az életemmel is megvédelmezem a pecsétet, de a kezemből ki nem adom. A tanár. Fogd be a szád. Professore: (lo guarda). Circolo Raccolta Stucco, Budapest, 1904 - Che abisso morale! Barabás: (vuole riprendere il timbro.) Professore: Che vorresti fare? Barabás: Mi perdoni, ma io ho giurato di difendere il timbro anche a costo della vita, piuttosto che farlo uscire dalle mie mani. Professore: Silenzio! (Elteszi a pecsétet) (Mette via il timbro.) A Barabás. Akkor tessék a Cselétől a zászlót is elvenni. A tanár. Hát zászló is van? Add ide. A Csele (kihúz a zsebéből egy piros-fehér-zöld kis papírzászlót, melynek a nyele drótból van. A zászlóra fel van írva: Gittgyüjtő Egyesület, Budapest, 1904. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A tanár. Micsoda romlottság! A Boka. Kérem, a Barabástól nem szép, hogy elárulta a zászlót. A Barabás. Ha tőlem elvették a pecsétet, akkor már úgyis vége az egyletnek. A tanár. Fogjátok be a szátokat. Majd segítek én a bajotokon. Ezennel fel van oszlatva az egylet és meg ne halljam többé, hogy ilyen aljasságokba keveredtek. Magaviseletből valamennyien szabályszerűt fogtok kapni, a Vejsz pedig kevésbé szabályszerűt, mert ő volt az elnök. A Vejsz. Kérem, éppen ma voltam utoljára az elnök, mert ma kellett volna a közgyűlésnek lenni és a Bokát jelöltük erre a hónapra. A tanár. Az nekem mindegy. Holnap valamennyien be maradtok zárva kettőig és meg fogjátok címezni a nővérem ötszáz darab eljegyzési kártyáját. Majd segítek én a bajotokon... Most pedig pusztuljatok innen, adta romlott csirkefogói. Mind. Alászolgája. A Vejsz (a gitt után nyúl). A tanár. Nem hagyod békében? A Vejsz. A gittet nem kapjuk vissza? A tanár. Nem. Sőt akinél még van, az adja rögtön ide, mert ha megtudom, hogy valamelyiknél maradt, azt kicsapom. Barabás: Allora sequestri anche la bandiera a Csele. Professore: Ma come, c è anche una bandiera? Dammela. Csele: (tira fuori dalla tasca una bandierina di carta, rossa, bianca e verde, con un asta di fildiferro. Sulla bandiera c è una scritta: Circolo Raccolta Stucco, Budapest, 1904. Mai più schiavi! ) Professore: Che abisso morale! Boka: Perdoni, ma Barabás non ha fatto un azione buona tradendo la bandiera. Barabás: Col fatto che mi è stato tolto il timbro, il Circolo in ogni caso ha finito di esistere. Professore: Silenzio! Ora vi risolvo io i vostri problemi. Da questo momento il Circolo è sciolto e non voglio mai più sentire che vi siate immischiati in simili vicende losche. Prenderete tutti mediocre in condotta, Vejsz, che era il presidente, riceverà mediocre meno. Vejsz: La prego, proprio oggi ho fatto il mio ultimo giorno di presidente, oggi ci sarebbe dovuta essere l assemblea e per il mese che viene avevamo designato Boka. Professore: A me questo non interessa. Domani rimarrete tutti qui, chiusi fino alle due, e dovrete scrivere l indirizzo su cinquecento biglietti d invito per il fidanzamento di mia sorella. Vi libero io dei problemi... E adesso levatevi dai piedi, brutti delinquenti. Tutti: Ossequi. Vejsz: (allunga la mano verso lo stucco.) Professore: Ferma! Vejsz: Non possiamo riavere lo stucco? Professore: No. Anzi, chi ne ha ancora me lo consegni subito, perché se poi vengo a sapere che a qualcuno è rimasto, lo butto fuori dalla scuola. 5
(Előlép a Leszik, aki eddig még nem szerepelt, kivesz a szájából egy darab gittet és odaragasztja az egyleti csomóhoz, fájó szívvel és piszkos kézzel) (Fa un passo avanti Leszik, che finora non era entrato in scena, si toglie dalla bocca un pezzo di stucco e lo attacca al mucchio del Circolo, a malincuore e con le mani sporche) A tanár. Több nincs? A Leszik (kitátja a száját; mutatja, hogy mind kivette belőle). A tanár. És csak még egyszer halljam meg, hogy egyletet alapítottatok! Takarodjatok haza! Professore: Tutto qui? Leszik (spalanca la bocca e mostra di avervi tolto tutto). Professore: Provate un altra volta a farmi arrivare notizia di un vostro circolo! Tutti a casa! Di corsa! (Mind kisompolyognak.) A Leszik (külön köszön, mert az imént, mikor a többiek kórusban mondták az alászolgáját, neki tele volt a szája.) Alászolgája. (Künn, az utcán.) A Boka. Jól gyön neki az a forint negyvenhárom. Ellopta a pénzünket. A Vejsz. Vizsga után be fogom pöröltetni. (Szomorúan ácsorognak.) A Csele. Te... amíg titeket faggatott... én az ablaknál álltam... idenézz! (Tutti se ne vanno quatti quatti) Leszik: (saluta da solo, poiché prima, quando gli altri dicevano in coro Ossequi, lui aveva la bocca piena). Ossequi. (Fuori, in strada) Boka: Gli fanno comodo a lui il fiorino e i 43 soldi. Ha rubato i nostri soldi. Vejsz: Dopo l esame gli farò causa. (Tutti immobili, tristi) Csele: Ehi! mentre vi interrogava... io ero accanto alla finestra guardate qua! (Elővesz egy csomó friss gittet, amit most kapart ki. Mindeniknek felragyog a szeme. A Csele hamar zsebrevágja a gittet. Nagy csönd. A Vejsz az egyleti zászlóra gondol. A Boka a nagy darab egyleti gittre. A Boka sírni kezd.) (Tira fuori una bella quantità di stucco fresco appena grattato via. A tutti torna la vita negli occhi. Csele svelto nasconde lo stucco in tasca. Cala il silenzio. Vejsz pensa alla bandiera del Circolo. Boka al grande pezzo di stucco. Scoppia a piangere.) A Vejsz. Mingyár bőg. Vejsz: Arriva il pianto. (Ő is sirva fakad. A hó elkezd szállingózni és a hat kis sötét alak bandukolni kezd a borus téli délutánban a havas utcán, egyik szorosan a másik mellett, mint akiket a szent ügy és a közös bánat tart össze, mindhalálig.) (Anche lui scoppia in lacrime. La neve inizia a fioccare e le sei piccole figure scure si avviano a passi strascicati per la strada nevosa nel malinconico pomeriggio invernale, sono tutte strette una all altra, come persone che una santa causa e un comune dolore tengono insieme, fino alla morte.) (Traduzione: Francesca Cirenga, Editor: Beatrice Tőttőssy) 6