Ferenc Molnár Sándor. Molnár Ferenc, Sándor in Gyerekek. Rajzok. Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest 1905 (Magyar könyvtár 433) Inedito

Átírás

1 Molnár Ferenc, Sándor in Gyerekek. Rajzok Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest 1905 (Magyar könyvtár 433) Ferenc Molnár Sándor Inedito (Történik nyolc óra előtt, egy nyári estén. Személyek: egy tizenötéves fiú és egy tizennégyéves leány. A Duna partján állanak. Előttük apró loccsanásokkal veri a folyó a partot, odább, a bokrokon túl, már nagy tükörré válik, melyben sötétvörös, világoszöld és ezüstszürke fényeket gyujt,a nagy hegy mögött lenyugvó nap. A tulsó part már sötét. A víz mentén, odaát három lámpa ég egymástól igen távol.) A leány. És mit szokott tenni ilyenkor az apád? A fiú. Az apám? Az nagyon szigorú ember! A leány. De csak nem lesz valami bajod? A fiú (egy kis büszkeséggel). De bizony lesz. Azt mondta, hogy legkésőbb hét órára otthon legyek. Most már legalább is nyolc. Az előbb még reszketett egy kicsit a térdem, ez mindig szokott, mikor valami bajok jönnek, de most már nem bánom. Most már nem bánok semmit. (Átöleli a leányt.) A leány. Oly jó itt a melleden... (Keres egy szép szót)... pihegni. A fiú. Úgy-e. A leány. Te olyan erős vagy... (Fejét a fiu karjára szorítja) olyan erős... a karodon izmod is van. A fiú (egy kicsit erőlteti a karját, hogy az izom még nagyobb legyen). Tényleg, nekem erős a muszklim. A leány. Én itt akarok maradni... így aludni... meg is halni... Milyen jó volna. (Si svolge in una serata d estate, prima delle otto. Personaggi: un ragazzo e una ragazza, l uno di quindici anni, l altra di quattordici. Se ne stanno sul lungodanubio. Davanti a loro il fiume, che s infrange sulla riva a brevi flutti e più in là, oltre i cespugli, è ormai divenuto un grande specchio sul quale il sole, al tramonto dietro la grande montagna, accende luci rosso-scure, verde-chiare e argentee. Sull altra sponda è ormai scuro e lungo il fiume sono accesi, ben distanti l uno dall altro, tre lampioni.) Ragazza. E cosa fa di solito tuo padre in questi casi? Ragazzo. Mio padre? Lui sì che è severo! La ragazza. Non passerai mica qualche guaio? Il ragazzo (con una punta d orgoglio). Sicuramente. Ha detto che devo essere a casa massimo alle sette. Oramai saranno per lo meno le otto. Ancora poco tempo fa la cosa mi faceva tremare le ginocchia, come succede quando qualche guaio è nell aria, ormai però non mi preoccupa. Ormai non mi preoccupa niente. (Abbraccia la ragazza.) La ragazza. È così bello... (cerca una parola carina) sospirare sul tuo petto. Il ragazzo. Eh sì. La ragazza. Sei così forte... (preme con energia la testa contro il braccio del ragazzo) così forte... hai pure i muscoli sulle braccia. Il ragazzo (sforza un po il braccio, per ingrossare il muscolo). Vero, ho proprio un bel muscolo. La ragazza. Vorrei restare qui... addormentarmi così... magari morire... Come sarebbe bello. (A túlsó parton csöndes, lágy kongassál megszólal egy harang.) (Sull altra sponda, si odono, dolci e ovattati i rintocchi di una campana.) A fiú. Na most már biztos, hogy nyolc óra. A leány (kibontakozik a karjából). Már az előbb is kérdeztem, hogy mit szokott tenni ilyenkor az apád. Vagy talán most mész először későn haza? Il ragazzo. Ecco, adesso è sicuro che sono le otto. La ragazza (si libera dall abbraccio). Già te l avevo chiesto prima che cosa fa tuo padre in questi casi. Oppure è la prima volta che torni tardi a casa? A fiú. Nem. Január végén is egyszer későn jöttem haza. A leány. Ilyen pontosan emlékszel rá? 1 Il ragazzo. No. Sono tornato a casa tardi pure un altra volta, a fine gennaio. La ragazza. E te lo ricordi così precisamente?

2 A fiú. Bizony. A leány. Na és mit csinált az apád? (Hosszú, kinos szünet.) Il ragazzo. Beh, certo. La ragazza. Allora, che ha fatto tuo padre? (Pausa lunga e pesante.) A fiú. Az apám ujságot olvasott. A leány. De veled mit csinált? A fiú. Hát azt mondta, hogy most kell hazajönni? Ezt mondta. (Érezni a hangján, hogy elhallgatott valamit.) A leány. És nem... és nem... bántott? A fiú. Engem már az is bánt ha ezt kérdezi tőlem. Te, Jolán, ha tudnád, hogy hogyan kérdezi! Az én apám nagyon szigoru ember. Az öcsémet egyszer ugy megverte, hogy kificamodott szegénynek a karja. A leány. És téged? Il ragazzo. Stava leggendo il giornale. La ragazza. Sì, ma cosa ti ha fatto? Il ragazzo. Beh, ha detto È questa l ora di tornare? Questo ha detto. (Si sente dalla sua voce che sta nascondendo qualcosa) La ragazza. E non... non... non ti ha fatto male? Il ragazzo. A me, già se me lo chiede, mi fa male. Sapessi Jolán come lo chiede! Mio padre è proprio uno severissimo. Una volta ha pestato mio fratello tanto che gli ha slogato un braccio La ragazza. E a te? (Az előbbinél csak kevéssel hosszabb, de sokkal kínosabb szünet.) (Pausa di poco più lunga della precedente, ma molto più pesante) A fiú... Orvos is jött hozzá. A leány. Akkor jó lesz, ha sietsz. A fiú. Most már mindegy, ha öt perccel később is érek haza. Az már nem számit. A leány. Mondd, hogy eltévedtél. A fiú. Azt nem mondhatom, már öt éve nyaralunk itt. (Mind a ketten gondolkoznak) Ha valami történik, egyszerűen elmegyek hazulról. Van bizonyítványom a negyedikről, beállok a Ludovikába és négy év múlva tiszt vagyok. Akkor te éppen tizennyolc éves leszel és én elvehetlek. Vársz rám? A leány (nagy szerelemmel). Várok. A fiú. Esküszöl? A leány. Esküszöm. A fiú (aki hallani is akarja). Mondd utánam: Esküszöm az Istenre és úgy legyek boldog, hogy Wirt Sándorra várok. (Egy kis bukásra is gondol.) Ameddig nem kész. A leány (utána mondja)... ameddig nem kész. És most menj haza. A fiú. Mért küldsz? A leány. Mert nem akarom, hogy... A fiú. Mit nem akarsz? A leány. Semmit. 2 Il ragazzo....è dovuto venire anche il medico. La ragazza. Allora sarà bene che ti sbrighi. Il ragazzo. Ormai, non ha importanza se torno a casa con solo cinque minuti di ritardo. Ormai non c è niente da fare. La ragazza. E tu digli che ti sei perso. Il ragazzo. Questo non lo posso proprio dire, perché sono già cinque anni che veniamo in vacanza qui. (Tutti e due riflettono) Se succede qualcosa, me ne vado di casa. Ho un diploma di quarta, mi presento all Accademia militare Ludovikae fra quattro anni sono ufficiale. A quel punto tu avrai diciott anni e ti potrei sposare. Tu mi aspetti? La ragazza (con grande amore). Sì, ti aspetto. Il ragazzo. Lo giuri? La ragazza. Lo giuro. Il ragazzo (che lo vuol sentire ancora). Ripeti dopo di me: Giuro su Dio e che così possa essere felice, che aspetterò Sándor Wirt (calcola anche una piccola bocciatura... fino a quando non prenderà la nomina. La ragazza (ripete)... fino a quando non prenderà la nomina. E ora va a casa. Il ragazzo. Perché mi mandi via? La ragazza. Perché non voglio che... Il ragazzo. Cos è che non vuoi? La ragazza. Niente.

3 A fiú. Most azonnal, követelem, hogy mondd meg. Mit nem akarsz? A leány. Nem mondhatom meg, Sándor, nem mondhatom meg. A fiú. Akkor mindjárt megesküszöm, hogy egyáltalán nem megyek haza és holnap reggel se megyek haza. A leány. Nem, nem, inkább megmondom. A fiú. Hát mondd meg. A leány. Azt így nem lehet megmondani. Kérdezd és ha eltalálod, én azt mondom: igen. A fiú. Azt nem akarod, hogy veled maradjak? A leány. Nem ez az. A fiú. Attól félsz, hogy többet nem jöhetek hozzátok? A leány. Nem. Il ragazzo. Me lo devi dire e subito. Cos è che non vuoi? La ragazza. Non te lo posso dire, Sándor, non te lo posso dire. Il ragazzo. Allora non me ne andrò a casa mai, lo giuro, né adesso né domattina. La ragazza. No, no, piuttosto te lo dico. Il ragazzo. Allora dillo. La ragazza. Non riesco a dirlo così. Tu fa le domande, e se indovini, ti dico di sì. Il ragazzo. Non vuoi che resti con te? La ragazza. Non è questo. Il ragazzo. Hai paura che non possa più venire da voi? La ragazza. No. (Most már nagyon közel jár az igazihoz, de még halogatja egy kicsit. Ártatlan arccal.) (Ormai è molto vicino alla verità, ma ancora un poco tergiversa. Con faccia innocente.) A fiú. De hát mitől félsz? (Mosolyogva.) Csak talán nem attól, hogy megvernek? Te buta... A leány (megöleli). Én ilyen buta vagyok. Én téged nagyon szeretlek. Te vagy az én első szerelmem. Úgy-e, tenálad nem én vagyok az első? A fiú (blazirtan). Az igazat megvallva, nem... A leány (elszomorodik). De azért nagyon szeretsz, úgy-e, még akkor is fogsz szeretni, amikor már a Ludovikában leszel? A fiú. A Ludovikában? (Eszébe jut.) Ja igaz! Hogyne! (Kis hallgatás után.) De nem egészen biztos, hogy a Ludovikába megyek. Talán mégis ügyvéd leszek. Mind azt akarják, a mamám, az apám... A leány (az apa említésére megrezzen). Menj haza. A fiú. Ha küldsz, juszt se megyek. És ha még egyszer mondod, nem megyek haza holnapután se. Nem bánom, ha agyonver is... Il ragazzo. Ma allora di cosa hai paura? Per caso mica (sorridendo) che mi picchino? Quanto sei stupida... La ragazza (lo abbraccia). Sono proprio tanto stupida. Ti voglio tanto bene. Tu sei il mio primo amore. Per te non sono il primo, vero? Il ragazzo (con fare annoiato). A essere proprio sinceri, no... La ragazza (s intristisce). Però mi ami molto, vero? E anche quando starai già in Accademia, anche a quel punto mi amerai? Il ragazzo. In Accademia? (Gli torna in mente.) Ah, sì! Come no! (Dopo un breve silenzio.) Però non è del tutto sicuro che andrò in Accademia. Forse diventerò avvocato. E questo che vogliono tutti, la mamma, mio padre... La ragazza (trasale al ricordo del padre di lui). Va a casa. Il ragazzo. Se sei tu a mandarmi via, manco per idea che me ne vado. Anzi, se lo dici ancora una volta, non vado a casa nemmeno dopodomani. Non me ne frega niente se m ammazza di botte. (Kis szünet.) (Piccola pausa.) A leány. Hát ver? A fiú (dühösen, amiért elszólta magát). Hát igen, ver! Nem ver! Bánom is én. És hagyj békében mindig ezzel a veréssel. A leány. Hiszen most kérdeztem először. 3 La ragazza. Allora ti picchia? Il ragazzo (con rabbia, perché se l è lasciato sfuggire). Beh, sì, mi picchia! No che non mi picchia! Insomma, chi se ne frega. E lasciami in pace sempre con queste botte! La ragazza. Ma se te l ho chiesto adesso per la prima volta.

4 A fiú. De valld be, hogy az előbb is erre gondoltál. Miért nem szólsz? Itt most mindjárt mondd meg hogy arra gondoltál-e és ha hazudsz, akkor nem vagy tisztességes nő. A leány (a nyakába akaszkodik). Arra gondoltam. A fiú (eltaszitja). Jó. Most többet nem beszélek veled. Csak te gondolj mindig arra, amire akarsz. Nekem ne is mondd meg, mert én nem vagyok rá kíváncsi. Utállak. Vissza fogok menni az Elzához, azt mégis legjobban szerettem... A leány (egy kis kárörömmel). Az Elzának hull a haja. A fiú. Te mindenre tudsz mondani valamit. De most utoljára láttál és megyek haza. Ha azt hiszed, hogy köszönök, tévedsz. Il ragazzo. Ma confessalo, anche prima ci stavi pensando. Perché stai zitta? Qui e subito dimmi se pensavi a quello oppure no, e se menti, allora non sei una donna per bene. La ragazza (aggrappandoglisi al collo). Sì, pensavo a quello. Il ragazzo (la respinge). Bene. Adesso non ci parlo più con te. Pensa un po a quello che ti pare. Basta che non me lo dici, perché manco lo voglio sapere. Ti odio. Ritorno da Elza, che in fondo mi piaceva di più... La ragazza (un tantino maligna). Elza perde i capelli Il ragazzo. Tu hai sempre da ridire su tutto. Intanto, adesso mi hai visto per l ultima volta, me ne torno a casa. Se credi che ti saluti, ti sbagli. (Elindul s egyre lassabban megy. A leány aggódva néz utána.) (S avvia e va avanti, ma sempre più lentamente. La ragazza, inquieta, lo segue con lo sguardo.) A fiú (visszaszól). Te persze itt maradsz, neked könnyű. Neked mindegy. (Tovább megy. Ujabb tiz lépés után.) Te csak nevetsz magadba. Én meg majd szenvedek. A leány (akinek nagyon fáj a szive). Sándor! A fiú (aki csak ezt várta, most gyorsabban megy hazafelé. Nem felel). A leány. Sándor! Sándor! (Sírni kezd.) Sándor! A fiú (szigorúan). Na? A leány. Hát gyere vissza. A fiú. Gyere te ide. A leány. Felit gyere te vissza, felit én megyek oda. Il ragazzo (parla voltandosi indietro). Certo, tu rimani qua, per te è facile. Per te è uguale. (Va ancora avanti. E di nuovo dopo dieci passi.) Tu te la ridi. Tanto, poi, chi paga sono io. La ragazza (con il cuore a pezzi). Sándor! Il ragazzo (che non stava aspettando altro, a questo punto accelera il passo verso casa. Non risponde). La ragazza. Sándor! Sándor! (Si mette a piangere.) Sándor! Il ragazzo (duro). Che cosa vuoi? La ragazza. Dài, torna indietro. Il ragazzo. Vieni tu qua. La ragazza. Per metà vengo io, per metà vieni tu. (Megtörténik). (Così avviene.) A fiú. Hát mit akarsz? De siess, mert nem érek rá. És mindennek vége, semmiről ne beszélj, ami eddig volt. Parancsolod talán vissza a gyűrűdet? Nesze. (Feléje nyújtja.) A leány. Én nem is kértem. A fiú. De kitelik tőled. Te csak mulass itt magadba, amíg én szenvedek. Csak tessék. A leány. Mit szenvedsz? A fiú. Most már megmondom, hadd bántson a lelkiismeret. Én temiattad késtem el és te röhögsz, amíg én szenvedek. A leány. De mit szenvedsz? 4 Il ragazzo. Beh, che cosa vuoi? Ma sbrìgati, perché non ho tempo. È tutto finito, non tirare in ballo quello che è stato finora. Rivuoi forse indietro il tuo anello? Toh! (Glielo porge.) La ragazza. Non te l ho mica chiesto. Il ragazzo. Da te c è da aspettarselo. Avanti, divèrtiti pure, intanto chi paga sono io! Vai! La ragazza. Ma paghi perché? Il ragazzo. Ora te lo dico, almeno ti rimorderà la coscienza. Ho fatto tardi per te, e tu, mentre io sto male, sghignazzi. La ragazza. Ma paghi perché?

5 A fiú. Az előbb folyton arról beszéltél, az orrom alá dörgölted és most nem akarsz rá emlékezni. Csak tetesd magad. A leány. Azt, hogy megvernek? Hát az is szenvedés? Engem is megvertek már. A fiú (érezve, hogy e pillanatban kezd esni a verés vértanusági jellege). Az csak olyan leányverés volt. A fiúverés egészen más. Abban minden van: pofon, ütés, rúgás, tépés... (Még sokat szeretne hozzátenni)... ökölütés, pofon, rúgás... pofon... A leány (őszintén). Szegény Sándor. A fiú. Persze most: szegény Sándor. Csak hagyj most elmenni. (Elszorult hangon.) Amit én teérted szenvedek... A leány. Ne sírj, Sándor, mert akkor én is sírok... A fiú (félig sírva). Ki sír? A leány (a körmét harapdálva). Te sírsz. (Elcsuklik.) Meg én is sírok... (Megöleli.) Te most énmiattam fogsz szenvedni, te jó, te édes, te jó, te jó... A fiú (férfiasán). Ne bőgj. Az nekem jólesik, ha miattad szenvedek. A leány. De nagyon fog ütni az apád... A fiú (ridegen). Ő csak a kötelességét teljesíti. Isten veled. Most igazán elmegyek. És ha véresre ver és ha agyonüt, akkor is rád fogok gondolni és jól fog esni. (Megcsókolja.) Édes kis Jolán. (Megint megcsókolja.) Olyan ízű a szád mint a friss mandula. A leány (lehunyt szemmel). Te meg olyan felnőtt, dohányszagú vagy... oly jó... oly jól esik, ha így a vállamon van a karod... A fiú. Na én megyek. A leány. Csókolj meg. Il ragazzo. Ah! Prima non facevi altro che parlarne, ci insistevi sopra, e adesso non hai voglia di ricordartelo. Fai pure finta... La ragazza. Che te le diano? Ah, questa è la preoccupazione? A me le hanno già date. Il ragazzo (sentendo che in quell istante il fatto di prenderle comincia a perdere l alone del martirio). Quella è stata solo una ripassata per ragazzine. Le botte per i maschi sono tutta un altra faccenda. Ci sta tutto: schiaffi, bastonate, calci, strattoni... (Vorrebbe proseguire a lungo)...pugni, schiaffi, pedate... schiaffi... La ragazza (con sincerità). Povero Sándor. Il ragazzo. Certo, certo, ora povero Sándor. Sì, però adesso fammi andare via. (Con un nodo in gola). Quanto devo patire per colpa tua... La ragazza. Non piangere, Sándor, sennò mi metto a piangere anch io... Il ragazzo (quasi in lacrime). E chi piange? La ragazza (mordicchiandosi le unghie). Tu piangi. (Singhiozzando.) E piango pure io... (Lo abbraccia.) E adesso soffrirai a causa mia, sei così buono, così dolce, così buono, così buono... Il ragazzo (virile). Non piangere. Mi fa piacere soffrire per te. La ragazza. Ma tuo padre te le darà di santa ragione... Il ragazzo (distaccato). Lui fa solo il suo dovere. Addio. Adesso me ne vado davvero. E se mi picchia a sangue e se m ammazza di botte, anche in quel momento penserò a te e mi farà piacere. (La bacia.) Piccola dolce Jolán. (La bacia ancora.) Che sapore di mandorla fresca la tua bocca... La ragazza (a occhi chiusi). Tu sai di tabacco, proprio come un uomo... è così bello... come mi piace quando tieni il tuo braccio sulle mie spalle... Il ragazzo. Via via, me ne vado. La ragazza. Baciami. (Felettük kigyúl egy kis csillag. Alattuk némán siet a folyó, el-elkapva a beléje függő bokrok ágait. Nagy csönd.) A leány (ahogy egyre erősebben, gyorsabban kapja a csókokat, boldogan, csodálattal, nagyon kis dévajsággal a hangjában). Sándor... te vad... te vad... (Sopra di loro s accende una piccola stella. Sotto scorre silenzioso il fiume, smuovendo appena le fronde dei cespugli che vi si immergono. Gran silenzio.) La ragazza (ricevendo baci sempre più frequenti e intensi, contenta, stupita, con voce civettuola). Sándor... sei un selvaggio... un selvaggio... Traduzione: Domenica Canala e Maurizio Ceccarelli; Editor: Alberto Scarponi. 5