1. f e l a d a t: Me z í t l á b a f ö l d ö n. Mi a z, a m i n j á ru n k? Cél: Felfigyelni arra, amin járunk. Érzékelés fejlesztése: tapintás kézzel és lábbal, szaglás. Feladatok: Mi a különbség a talaj, a szônyeg, a kövezet, a beton, a homok, stb. között? Menjenek végig rajtuk a gyerekek mezítláb. Kérdések: Milyen anyagból van? Természetes? Ember készítette? Szerves anyag? Élô anyag? Rugalmas? Meleg? Hideg? Nôhetnek rajta növények? Egy tornazsákba tegyünk homokot, köveket, levelet, ágat, gyökeret, tehát minden olyan (már) élettelen tárgyat, ami a talajban van. Erre megkérhetjük a gyerekeket is, hiszen szívesen gyûjtögetnek. Ezután a gyerekek bekötött szemmel próbálják meg kitalálni, hogy mi van a zsákban. Ugyanígy megkereshetjük a letakart talajminták között egy-egy talajfajta párját.* Tegyünk egy-egy (nem átlátszó) zacskóba avart, homokot, iszapot stb. Szagoltassuk meg a gyerekekkel. Melyikben mi van? Tegyünk különbözô talajokat üres konzervdobozokba. Figyeljük meg, hogy megrázva mindnek más-más hangja lesz!* Ezeket játszhatjuk szabad téren is, ha nincsen túl hideg. Eszközök: Lavór víz, szappan, törülközô a játék utáni tisztálkodáshoz. Vászon vagy nem átlátszó mûanyag zacskók. Különbözô tapintású és szagú talajból vett anyagok, kendôk. *Forrás: dr. Kuti István és dr. Kuti Istvánné: Környezeti nevelés az óvodában (Körlánc). Kecskemét, 1995.
2. f e l a d a t : Be sz é lget é s a t a l a j r ó l Cél: Elsô kognitív találkozás a témával. Kiderül, mit ismernek már a gyerekek, és hogyan állnak hozzá a talajhoz. Fontos megerôsíteni, hogy a föld nem rossz önmagában, csak ha például leesik valami étel vagy ruha, és koszos lesz, azt nem szeretjük, mert akár betegek is lehetünk tôle. Attól még a föld nagyon fontos és jó minden élôlény, így az ember életében is. Feladat: Helyezzünk egy marék talajt egy nagy csomagolópapír közepére. Beszélgessünk a gyerekekkel a talajról. A beszélgetést kérdésekkel segíthetjük: Mi is valójában a talaj? Ki használja a talajt? Miért van szükségünk a talajra? stb. Egy-egy új talajfunkció felmerülésekor a hozzá kapcsolódó, elôre elôkészített képet helyezzük a lapra, és vonallal kössük össze a középen lévô talajjal. Eszközök: Fényképek a talajról, csomagolópapír, ceruza, rajzok vagy fényképek, amelyek a talaj különbözô funkcióit ábrázolják (lásd a mellékelt színes képeket). A talaj mint élôhely = kép gilisztáról, vakondról vagy más talajlakó állatról. A talaj mint növények élôhelye = kép egy növényrôl, ami a talajból nô. A talaj mint a növénytermesztés helyszíne = kép egy gazdálkodóról, ahogy ül a traktoron, vagy kép egy asszonyról, aki zöldségeket szed a kertben. A talaj mint a vizet tároló elem = rajz a talajvízrôl. A talaj mint szûrô = kép egy szennyvíztisztító teleprôl vagy csápos kútról. A talaj mint építôanyag = kép vályog- vagy téglaházról. A talaj, amire lehet támaszkodni = kép focizó gyerekekrôl vagy egy épülô házról. A talaj mint a régészeti kincsek lelôhelye = kép kutató régészekrôl.
3. f e l a d a t: Tá pl á l é k a t a l a j b ó l* Cél: Megértetni a gyerekekkel, hogy a táplálékaink a talajból származnak. Feladat: Mindenki mondja meg, mi a kedvenc étele. Vezessük le együtt, hogyan származnak a hozzávalók a talajból. Például a mogyoró: bokron terem, ami a földbôl nô. Sült csirke: a csirke kukoricát és más magokat eszik, amik a földbôl nônek. Rántotta: a tojást, amibôl készül, a tyúk tojja, ami magokat eszik. A magok a földbôl táplálkozó növények termései. További feladat lehet egy tápláléklánc összeállítása, vagy egy lánc tagjainak sorba rendezése. Eszközök: kártyák a tápláléklánc tagjaival. *Forrás: Víz- és talajvédelmi gyakorlatok (Körlánc)., Nyírtelek: Herman Ottó Ált. Isk., United States Department of Agriculture Soil Csonservation Service: Soil conservation topics education kit.
4. f e l a d a t : Ta l ajsz e lv é n y v i z sg á l at A talaj felépítése Cél: Megtanulni, hogy a talaj felsô rétege sötét, humuszban, tehát régi, lebontott levelekben gazdag. Minél vastagabb ez a réteg, annál szebben nônek a virágok, hiszen innen szívják föl a táplálék jó részét. El lehet mondani, hogy a növények nem vitaminokkal, hanem vízben oldott ásványi anyagokkal, vízzel és napsugárral táplálkoznak. Feladatok: Beszélgessünk a gyerekekkel, mindenki mondjon egy olyan állatot, ami a földön jár, egyet, ami a levegôben repül, és egyet, ami a vízben úszik. Ki tud olyat mondani, amelyik a földben, azaz a talajban, a talpunk alatt él? Ássanak a gyerekek egy nagy gödröt (talajszelvényt) és rajzolják le amit látnak. Aki még sosem ásott, annak mutassuk meg, hova tegye a lábát, hogyan fogja meg a nyelét. A gödörbe késôbb fát is ültethetünk. Eszközök: Ásó, ceruzák, papír/kutatási napló.
5. f e l a d a t: Faü lt e t é s (késô ôsszel esetleg tavasszal) Cél: Megérteni, hogy a növények a talajból táplálkoznak a gyökereiken keresztül. Elmondani, hogy a trágya és a komposzt (lebontott növények) táplálják a fákat, füveket. A táplálékon kívül vízre van szüksége a növényeknek, akár csak nektek ételre és italra. Locsoljátok meg az elültetett fát! Feladat: Ássanak hozzá a gyerekek közösen egy gödröt. A talajszelvényt (a gödör falát a különbözô színû sávokkal) alaposan figyeljük meg. Városban, ház mellett valószínûleg csak két réteget látunk majd, hiszen az épületek alapozásakor a talajt megbolygatják, összekeverik. Az is lehet, hogy ásás közben sittet találunk. A gyerekek rajzolják le a füzetükbe, amit láttak. Az ültetés együttmûködést igényel, így fejleszti a kommunikációt. Jó alkalom az együttmûködés megtanítására. Például István, kérdezd meg Timit, van-e kedve fogni a fát, amíg te a földet a gyökerére hányod! A jó együttmûködési mintákat dicsérjük meg mindenki elôtt. Az ültetés lehetôséget ad a gyerekeknek környezetük alakítására, szépítésére, ami motiválja ôket és sikerélményt ad. Hogyan ültessük el a fát: A fák számára 120x120 cm alapterületû és 70 cm mély gödröket alakítunk ki. A cserjék részére elegendô 60x60 cm alapterületû és 50 cm mély gödröt ásni. A gödör aljába tegyünk komposztot vagy istállótrágyát. Ezután tegyünk vissza annyi földet, hogy a fát belehelyezve a gyökerek a majdani talajfelszín alatt legyenek. Ha a kis csemetét olyan helyre ültetjük, ahol nagy eséllyel neki fognak dôlni a gyerekek, akkor bástyázzuk körül karókkal. Az ültetés munkájához két személy szükséges. Az egyik tartja a csemetét gondosan ügyelve arra, hogy a gyökérzet a kiásott gödör közepén helyezkedjék el, és a törzs függôleges legyen. A másik személy ráhúzza a földet a csemete gyökerére. Teljes talppal tapossuk körbe a kis fát, majd öntözzük körbe, hogy jól beiszapolódjék. Ha esetleg a tanév vége felé ültetnénk, akkor hetekig minden nap öntözzük meg a kis fát, különben kiszárad. Az ôszi, legkésôbb októberi ültetés után nem kell öntözni. Az elültetett csemetét ôsszel felkupacoljuk, hogy a fagyérzékeny gyökérzetet és a szemzés helyét megvédjük a szélsôségesen alacsony téli hômérséklettôl. Eszközök: Ásó, lapát, komposzt vagy szerves trágya, víz, locsoló eszköz, karó(k), facsemete. Talajfertôtlenítôt, mûtrágyát, más vegyipari termékeket ne használjunk. (A talajból az esôvel kimosódnak, és a talajvizet szennyezik. Az elôállításuk során veszélyes vegyszereket használnak és eresztenek a folyókba. Az egészségre ártalmasak; szembe, bôrre jutva irritációt okoznak.)
6. f e l a d a t: Ta l ajl a kók k er e sé se Cél: A gyerekek felfigyeljenek arra, hogy a talaj fontos élôhelye sok-sok állatnak. Feladat: Ássunk ki egy adag talajt, és ebbôl a földbôl mindenki vegyen egy marokkal, és tegye egy félig már használt fehér papír üres oldalára. Az állatokat figyeljük meg nagyítóval. Mindenki rajzolja le a számára legszebbet vagy legérdekesebbet a kutatási naplóba. Miután ez megtörtént, minden élôlényt tegyünk vissza az otthonába. Tipp: Ássunk gödröt, és egy következô alkalommal ültessünk bele fát, bokrot. Gondoskodjunk róla, hogy senki ne essen bele, és tévedésbôl ne temesse be más a gödröt. Eszközök: Újságpapír, befôttesüvegek, nagyító, ceruzák, kutatási füzet vagy papír, Forrás: Dr. Bakonyi Gábor Dr. Kiss István Veres László: A talaj élôvilága. Officina Nova, 1991 7. f e l a d a t: Gi l i s z tá k m e g f i g y e l é s e Cél: A gyerekek megismerik azokat az állatokat, amelyek a szemetet lebontják talajjá. (Vigyázat! Itt nem a mûanyag flakonról van szó, hanem csak a lebomló anyagokról, mint a papír, krumpli héj, stb.) Megtapasztalják, hogy ezeknek a parányi állatoknak milyen fontos szerepük van a talaj és a mi életünkben egyaránt. Feladat: Egy nagy befôttes üvegbe (min. 5 literes) rétegeljünk nedves földet, homokot, leveleket, kis gallydarabkákat, nedves földet, homokot és így tovább. A tetején legyenek levelek. A földdel kerüljön néhány földigiliszta is az üvegbe. Rajzoljuk le a kutatási füzetbe, majd fedjük le egy ruhával az üveget, hogy sötétben legyenek a giliszták. Vigyázzunk arra, hogy mindig nedves legyen a föld, de ne tocsogjon! Fontos, hogy kapjanak levegôt a giliszták, ne csavarjunk fedôt az üvegre! Fél-egy nap múlva nézzük meg újra, és rajzoljuk le, amit látunk. Tapasztalni fogjuk néhány nap után, hogy a giliszták összekeverték a földet, ahogy járkáltak, behúzkodták a tetejérôl a leveleket, és megették a földet és benne az elhalt növényi részeket. De ne lôjük le elôre a poént! A kísérlet végén elmondhatjuk, hogy a giliszta és más lebontó élôlények a lehullott faleveleket eszik. Képzeltessük el a gyerekekkel, hogy mi lenne, ha ezek nem volnának, mi történne az ôszi avarral? Eszközök: Min. 5 literes befôttes üveg, földigilisztával, lehullott falevelek, gallyak, homok, vastag anyagú sötét terítô. Forrás (számos helyen leírt kísérlet): Steve Pollock és Peter Wingham: Veszélyben a világunk: A Föld. Magvetô Kiadó 1991. dr. Kuti István és dr. Kuti Istvánné: Környezeti nevelés az óvodában (Körlánc). Kecskemét, 1995.
8. f e l a d a t: Cs í r á z tatá s Cél: Megtapasztalni, hogy miért fontos a növényeknek a föld (abba kapaszkodnak, az tárolja nekik a vizet és táplálja ôket tápanyagokkal. Nélküle nem tud fejlôdni a növény.). Feladat: Áztassunk be magokat (búza vagy bab) fél napra, majd a felét egy földdel teli tálba vessük, a másik felét hagyjuk egy ronggyal bélelt tálban. Naponta nedvesítsük ôket, és figyeljük a fejlôdésüket. Hétvégére tegyük ôket a terem árnyékosabb sarkába, hogy ne száradjanak el. Továbblépési lehetôség*: Különbözô talajokba ültessük a magokat, és figyeljük meg a fejlôdési különbségeket. Melyik talaj a termékenyebb? Eszközök: Alul lukas mûanyag tálak (pl. amiben a gombát, gyümölcsöt lehet kapni) vagy virágcserepek, 2 marok étkezési minôségû, csíraképes mag (nem vegyszerrel csávázott, például bioboltokban kapható), víz, szobai vízpermetezô, rongy, virágföld, illetve különbözô talajok. *Forrás: Cullen, Sara (összeáll.): Környezeti nevelési gyakorlatok. Játékok és kísérletek kisdiákok számára. Peace Corps Hungary, Budapest 1995. 9. f e l a d a t: Ta l a j m ú z e u m Cél: Észrevenni, hogy többféle talaj létezik. Átélni, hogy a sokféleség szép, értékes dolog. Feladat: Ebben a feladatban a gyerekeket arra kérjük, hogy keressenek különbözô talajokat, és szedjenek mintát belôlük otthon, az iskola kertben vagy a hétvégi kiránduláson. A mintákat tegyük kis befôttes üvegekbe, írjuk rá, hogy ki, hol és mikor szedte, vagy csak rajzoljuk rá az óvodai jelet, és állítsuk ki ôket. Az üvegeket elôre címkézzük fel a gyerekekkel. Tipp: Lehet a beszélgetést az emberek sokféleségére és annak a szépségére is terelni, vagy más népek játékait játszani. Eszközök: Lekváros üvegek, hely az üvegeknek, színes tollak, matrica vagy papír és ragasztó a minták megjelölésére Forrás: dr. Kuti István és dr. Kuti Istvánné: Környezeti nevelés az óvodában (Körlánc). Kecskemét, 1995.
10. f e l a d a t: Ujj-p r ó b a Háttér információ: A legtöbb talaj többféle méretû részecskébôl áll össze. Kô, kavics, durva homok (2-0,2 mm), finom homok (0,2-0,02 mm), por és iszap (0,02-0,002 mm), agyag (ennél is kisebb részecskeátmérô). A következô kísérletek arra keresnek választ, melyik részecske típusból van több az adott talajban. Cél: Megtapasztalni, hogy különbözô talajok vannak a kertekben, építkezések mellett, tavak és folyók mellett, erdôkben, mezôkben. Feladat: Vegyünk a gyerekekkel talajmintákat az óvoda/iskola közvetlen környezetébôl, vagy használjuk a talajmúzeum mintáit. a) Vegyünk egy kis darab nedves talajt az ujjaink közé és dörzsöljük, morzsoljuk a fülünk mellett. Ha csikorgó hangot ad, akkor a talaj homokos. Ha kiszáradt a talaj, nedvesítsük meg, hogy annyira legyen nedves, mint egy kicsavart szivacs. Ismételje meg minden gyerek az összes talajjal. b) *Melyikben van több por vagy agyag? Vegyenek a gyerekek egy darab talajt a két kezükbe, és készítsenek belôle gilisztát. Sikerült? Ha nem, akkor a talajban sok a homok, ha sikerült, de könnyen szétesett, akkor kevesebb a homok, de kevés az agyag is. Ha sikerült, és stramm giliszta lett belôle, aminek fényes a felülete, akkor a vett talajmintában sok az agyag, tehát fôleg apró, finom részecskékbôl áll. Rajzold le, amit tapasztaltál a füzetedbe. Eszközök: Különbözô talajminták, füzet a kutatási eredmények rögzítésére (ezt közösen beboríthatjuk csomagolópapírral, és a gyerekek otthon feldíszíthetik). *Forrás: Cullen, Sara (összeáll.): Környezeti nevelési gyakorlatok. Játékok és kísérletek kisdiákok számára. Peace Corps Hungary, Budapest 1995.
11. f e l a d a t: Fe st é s ta l ajja l Cél: Megismerni a talaj tulajdonságait, észrevenni, hogy a talaj színe sokféle lehet. Feladat: Fessünk a talajjal. Eszközök: Talaj, víz, befôttesüveg, ecset (ecset helyett ujjal, tenyérrel is lehet). 12. f e l a d a t: Sz i t á l á s o s k í sé r l e t Cél: Megtapasztalni, hogy a talaj nem homogén, különbözô finomságú részecskékbôl tevôdik össze. Feladat: Különbözô lyukméretû szitákkal válasszuk el a talaj egyes összetevôit. Nézzük meg, mi a különbség a sziták között (a lyukméret a fontos most.) Vegyünk a megszitált földbôl az ujjunk közé, és nézzük meg, melyik a legfinomabb, legselymesebb. Mindezt a sokféle földet ugyanabból a talajból vettük. A talaj különbözô méretû szemcsékbôl áll. Tipp: Jelöljük a szitát és a hozzá tartozó talaj tálkáját azonos módon, hogy mindig be lehessen azonosítani, hogy melyik melyikhez tartozik. Eszközök: Talaj, különbözô sziták, tálkák az egyes csoportoknak, matricák vagy alkoholos filc a jelöléshez.
13. f e l a d a t: Ül e p e d é s i k í sé r l e t* Cél: Megtapasztalni, hogy a talaj nem homogén, hanem különbözô finomságú részecskékbôl tevôdik össze. Feladat: Egy levágott tetejû flakont vagy nagyobb befôttes üveget jelöljünk meg a negyedénél és a felénél. Az alsó vonalig földet, a második vonalig vizet tegyünk bele. Jól keverjük el, és hagyjuk utána ülepedni egy órán keresztül. Figyeljük meg a homok, iszap és agyag rétegeit. Állítsunk egy lapot a flakon mellé, és jelöljük meg a szinteket. Továbblépési lehetôség**: Mérjük meg az egyes rétegek ülepedési idejét. Ugyanezt tegyük meg több különbözô talajjal (erdei, homokos, patak menti agyagos). Vessük össze a mért ülepedési idôket a talaj termékenységével. Azonos mennyiségû talajokkal és ugyanolyan flakonokkal dolgozzunk! Eszközök: 1-1 levágott tetejû flakon (ha lehet olyan, ami nem göröngyös aljú) mindenkinek, talaj, víz, kanál vagy bot keveréshez, (stopper) óra. *Forrás: Cullen, Sara (összeáll.): Környezeti nevelési gyakorlatok. Játékok és kísérletek kisdiákok számára. Peace Corps Hungary, Budapest 1995. ** Victor András: Zseblabor-vizsgálat. Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém 1990.