EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS

EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

I. KÖNYV AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETVÉDELMI KÉRDÉSEI Szerző: Mészáros György Lektor: Dr. Jávor András Mészáros György

TARTALOMJEGYZÉK I. Könyv 2 BEVEZETÉS 5 I. AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETTERHELŐ HATÁSAI 7 1. Talajszennyezés 7 2. Vízszennyezés 8 3. Légszennyezés 8 3.1. Helyi hatású szennyezések 8 3.2. Nagy távolságra ható légszennyezést 9 3.3. Globális hatású szennyezések 9 II. A KELETKEZŐ TRÁGYAFÉLÉK MENNYISÉGE 10 1. Baromfi tartási technológiák trágyatermelése 10 2. A sertéstartás trágyatermelése 10 3. A szarvasmarha és juh tartási technológiák trágyatermelése 12 III. A KÖRNYEZETTERHELÉS CSÖKKENTÉSI LEHETŐSÉGEI 13 1. A Nitrát Direktíva hazai átvétele 13 1.1. Hígtrágya tárolók kialakítására vonatkozó szabályok 14 1.2. Istállótrágya tároló kialakítása 15 2. Az ammónia emisszió csökkentése 16 3. Az Integrált Szennyezésmegelőzésről és Csökkentésről szóló EU irányelv alkalmazása 16 3.1. A BAT alkalmazása új üzemek esetén 18 3.2. A BAT alkalmazása meglévő üzemek esetén 19 3.3. Az egyes technológiák kibocsátásának értékelése, referencia kibocsátási szintek 19 IV. FEJLESZTETT TRÁGYATECHNOLÓGIAI MEGOLDÁSOK 21 1. Fejlesztett trágyatechnológiai megoldások a sertéstartásban 21 1.1. Teljes rácspadlós tartás laguna rendszer, nyitható alsó leürítő csőrendszerrel 21 1.2. Teljes rácspadló, hígfázis visszamosató csatornákkal 22 1.3. Teljes rácspadló acéllemez visszamosató csatornabetétekkel 22 1.4. Részleges rácspadló, tolólapos trágyaeltávolítás 23 2. Fiaztató kutricák kialakítása 23 2.1. Teljes rácspadló, kis lejtésű trágyaelvezető lemezzel 23 2.2. Gyűjtőtér megosztása víz- és trágyacsatornára 24 2.3. Malac utónevelő kutrica teljes rácspadlóval, nagy lejtésű trágyaelvezető lemezzel 24 2.4. Hízlaló kutrica részleges rácspadló, sekély trágyacsatornával és vízgyűjtő csatornával 25 2.5. Lejtős padozatú taposóalmos tartás kevés szalma-alommal 25 3. Fejlesztett technológiák a baromfi tartásban 26 3.1. Tojók ketreces tartásánál a referencia technológia 26 3.2. Zárt tojóházas tartás 27 4. Broiler tartás 28 V. AZ ELÉRHETŐ LEGJOBB TECHNIKÁK TOVÁBBI TERÜLETEI 29 3

II. KÖNYV 31 BEVEZETÉS 32 1. Természet, természetmegőrzés, természetvédelem 32 2. Környezetgazdálkodás fogalomköre 32 I. MAGYARORSZÁG TERMÉSZETI ÉRTÉKEINEK ÁLLAPOTA 33 II. A TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A MEZŐGAZDÁLKODÁS KAPCSOLATA 35 1. A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának európai uniós és hazai gyakorlata 35 1.1. Az uniós gyakorlat 35 1.2. A hazai helyzet 37 2. A Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program 38 2.1. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedései 40 2.2. Érzékeny Természeti Területek támogatása az NVT-ben 41 2.3. A szántóföldi gazdálkodás néhány fontos eleme 43 2.4. Természetkímélő gazdálkodás gyepterületeken 44 III. FELHASZNÁLT IRODALOM 49 4

BEVEZETÉS Az 1960-as 1970-es években Magyarországon a korábbi, széttagolt állattartási tevékenység koncentrálódott, és mintegy 800 szakosított nagyüzemi állattartó telep épült. Ezek a korábbi, jelentős részben legeltetést alkalmazó technológiákkal szemben már valós környezeti kockázatot jelentettek. A hazai sajátságokat, lehetőségeket figyelmen kívül hagyó, a hígtrágyás technológiákat kritikátlanul átvevő teleplétesítések eredményeképpen a sertéstelepek túlnyomó része, a szarvasmarha telepek néhány százaléka almozás nélküli tartással éves szinten mintegy 50 millió m 3 hígtrágyát termelt. A hígtrágya mennyiségének döntő hányada a sertéstelepeken képződött. Az alacsony, 0,5-3 kg/m 3 összes N,P,K, hatóanyag tartalmú hígtrágya szántóföldi hasznosításában a mezőgazdasági üzem növénytermesztési ágazata nem volt érdekelt. A növényi tápanyagot koncentráltan tartalmazó olcsó műtrágya tárolása-kezelése és kijuttatása alacsony költségszinten biztosította a magas termésátlagokat. A sertéstelepek mellett több tízezer m 3 -es trágyatavak létesültek, a medencék kevés kivételtől eltekintve szigetelés nélkül készültek. A szigetelőfóliák helyszíni kivitelezési technológiája a szivárgások elleni tökéletes védelmet nem tudta biztosítani, a rágcsálók pár év alatt a megfelelően kialakított szigetelést is tönkretették, így a környezet ellenőrizetlenül szennyeződött. Az adott gazdasági környezetben a mezőgazdasági üzemeknek legtöbbször nem volt lehetőségük a hígtrágya kezelés és hasznosítás területén szükséges fejlesztések végrehajtására. Az érvényes, egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokat az állattartó telepek annak ellenére nem tudták betartani, hogy némely esetben egy-egy telep évente több milliós bírságot is fizetett. A 80-as években különösen a vízvédelem, ill. az üdülőkörzetek miatt kiemelt fontosságú területeken (pl. a Balaton) számos állattartó telep megszüntetésére is sor került. Az 1990-es évektől megkezdődött a mezőgazdaság átalakulása, amely az állatállomány nagyobb részét tartó telepek helyzetét tovább nehezítette. A nagyüzemek száma csökkent, a nagy állatlétszámmal üzemeltetett állattartó telepek egy részét megszüntették, más részük többnyire csökkentett állatlétszámmal, más tulajdonformában tovább üzemel. Az eddig egységes tulajdonban levő állattartó telepeknek, és a környezetében lévő földterületeknek rendszerint új tulajdonosai vannak. Köztük az együttműködés nem mindig zavartalan. Előfordult, hogy megszűnésre kényszerült pl. olyan, a 80-as években korszerűsített szakosított szarvasmarhatartó telep, ahol a telepet körülvevő privatizált földek új tulajdonosai nem engedik át területükön az állományt a megmaradt, de távolabb fekvő legelőkre. Számos olyan sertéstelep léte is veszélyben forog, amelyek ugyan nem üzemelnek veszteségesen, de hígtrágya hasznosító-elhelyező területtel nem rendelkeznek. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a célkitűzés az EU honosított és hatályos környezetvédelmi előírásainak való tényleges megfelelés, amely számos esetben csak jelentős beruházások végrehajtásával oldható meg. Ennek összes gazdasági kihatását csökkenti az a sajnálatos tény, hogy a 90-es évektől kezdődően az állatállomány drasztikusan csökkent, 2004-2005-ben a 80-as szint felét sem éri el. Az egyes állatfajok létszámának változását 1980-2004 között az 1. ábra szemlélteti. 5

120 100 Sertés Szarvasmarha Anyakoca Tehén 80 60 40 20 0 1980 1985 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 1. ábra Az állatállomány%-os változása hazánkban az elmúlt évtizedekben Az állatállomány változás aktuális tendenciáit a KSH 2005. áprilisi jelentése a következőképpen jellemzi: Az elmúlt hónapok során Magyarország szarvasmarha- és sertésállománya tovább csökkent. A szarvasmarhák száma 721 ezer, a sertéseké 3,9 millió volt 2005. április 1-jén. Ugyanakkor a jelentősebb állatfajok közül a juhállomány és a tyúkfélék száma gyarapodott. A szarvasmarha-állomány 2005. április 1-jén 21 ezerrel kisebb volt, mint egy évvel korábban. December 1-je óta a fogyás 2 ezer. A tehénállomány (346 ezer) egy év alatt 7 ezerrel csökkent, az utolsó négy hónap alatt ezerrel nőtt. A sertésállomány több mint 372 ezerrel kisebb az egy évvel korábbinál. A 2004. december 1-jei összeírás óta az állomány 144 ezerrel fogyott. Az anyakocák száma (293 ezer) egy év alatt 19 ezerrel, december 1-je óta 3 ezerrel fogyott. A juhállomány 1 millió 520 ezer volt idén április 1-jén, egy év alatt 100 ezerrel, december 1-je óta 123 ezerrel gyarapodott; egy év alatt az anyajuhok száma 82 ezerrel 1 millió 110 ezerre nőtt. A lóállomány 66 ezer, 4 ezerrel nagyobb, mint egy évvel korábban. A tyúkfélék állománya 35,9 millió, 3,2 millióval kisebb az egy évvel korábbinál. A 2004. december 1-jei összeíráshoz képest az állomány 3,1 millióval nagyobb. A tojóállomány egy év alatt 1,5 millióval fogyott, idén április 1-jén 14 millió volt. A libaállomány 1,8 millió, 638 ezerrel kevesebb az egy évvel korábbinál. A kacsaállomány (3,2 millió) 482 ezerrel nagyobb, a pulykaállomány (4,1 millió) 1,3 millióval kisebb az egy évvel korábbinál. A hazai helyzet reális értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy az állattartás potenciális környezetszennyezésének veszélye országos átlagban nálunk kevésbé súlyos problémát jelent, mint a nagy népsűrűségű, nagy állatlétszámot tartó egyes nyugati államokban, pl. Dániában, vagy Hollandiában, ahol az 1 km 2 -re jutó állatsűrűség a miénknek 5-10 szerese. A hazai állattartás technológiáinak korszerűsítésével javulnak az állatállomány életfeltételei, valamint termelési mutatói. Az elavult, technológiák valós és potenciális környezetszennyező hatásainak radikális csökkentése saját érdekünk is, ennek azonban az anyagi feltételei legtöbb esetben nem biztosítottak. A hazai pénzügyi támogatási lehetőségeket, valamint az úniós forrásokat ezért kiemelten kellene a termelési feltételeket és a környezetvédelmi követelmények kielégítését egyaránt szolgáló fejlesztések támogatására. 6

I. AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETTERHELŐ HATÁSAI A nagy állatlétszámmal üzemelő állattartó telepek sokféle hatást gyakorolnak a környezetre. Az állattartás fő környezetvédelmi hatásai az állat anyagcseréjéhez kapcsolódnak, melynek során az állat takarmányt fogyaszt és emészt, majd a felesleget üríti, melynek következményeként tápanyagokban gazdag trágya keletkezik. Elsősorban a trágya minősége és összetétele, valamint a trágya tárolása és kezelése határozza meg, hogy milyen kibocsátásokkal kell számolnunk a nagy létszámú állattartás kapcsán. A trágyából eredő emissziók vizsgálata során a figyelem középpontjában hosszabb idő óta az ammónia gáz emisszió, valamint a talajba, felszín alatti vízbe és felszíni vizekbe jutó N és P kibocsátások állnak A talajra, az élővizekre és a levegőre gyakorolt legfontosabb szennyezéseket a 2. ábrán vázoltak alapján tekintjük át. Az ammónia emisszió vizsgálata jelenleg ismét előtérbe került, mivel kimutatták, hogy légköri átalakulások után a száraz depozíció jelentősen növelheti a szálló finompor terhelést. 2. ábra Az állattartási technológiák főbb környezeti hatásai 1. Talajszennyezés A megfelelően kezelt és tárolt hígtrágya a termőtalajra pontos adagban kijuttatva hasznos tápanyagforrást jelent a termesztett növények számára, emellett a talaj szerkezetére, biológiai aktivitására, ezáltal termőképességére is kedvező hatást fejt ki. Sajnálatos, hogy újabban ismét ártalmatlanítandó hulladékként került besorolásra, pedig szakszerű használata a fenti pozitív hatásokon keresztül fenntartja a tápanyagok évezredek alatt fenntartható módon alkalmazott egészséges körforgását a természeti környezetben. Az elmúlt időszak természetestől elszakadó iparszerű, esetenként abnormálisan nagy méretű telepei a megfelelő trágya tárolás és hasznosítás megoldatlansága miatt a talaj legjelentősebb nitrát-, foszfor- és kálium szennyezőjeként tartják számon. A talajra fölös mennyiségben, vagy nem a megfelelő időszakban kihelyezett tápanyagokat a növények nem képesek teljes mértékben hasznosítani, így fennáll a veszélye annak, hogy azok a talajban feldúsulva tulajdonságait károsan befolyásolják, és jelentős mértékben a vizekbe kerüljenek. 7

A szervestrágyát csak a talajszerkezet- és tápanyagkészlet, valamint a növény tápanyagigényével összhangban az agronómiailag legkedvezőbb időben és módon szabad a talajra kijuttatni. Ezáltal a túltrágyázásból eredő talaj- és vízszennyezés elkerülhető. 2. Vízszennyezés Az állattartásból kikerülő almos- és hígtrágya szakszerűtlen használat, ill. túladagolás esetén kimosódással a felszín alatti vizekbe kerülve okoz szennyezést. Elsősorban a nitrit- nitrát- és ammónia tartalom növekedésével okoz károsítást. A felszíni vizekbe kerülve viszont a foszfor-, kálium- és nitrogén szennyezés egyaránt fellép, élővizek esetén pedig ez eutrofizációhoz vezet. A szerves trágyák közül jelentősebb szennyező forrást a hígtrágya jelent elsősorban a túlzott vízfelhasználásból eredő nagy volumenű termelődés miatt. Hazánkban különösen a sertéstartás potenciális vízszennyező hatása jelentős a hígtrágya szakszerűtlen, gondatlan tárolása-, kezelése-, hasznosítása, illetve elhelyezése következtében. A korszerűtlen nagyüzemi telepeken koca férőhelyenként naponta képződő 0,2-0,5 m 3 hígtrágya növényi tápanyagtartalma alacsony, így trágyaként való felhasználása nem célszerű. Szennyvízként kezelve viszont biológiai oxigénigénye (BOI 5 ) értéke 10-180-szorosa, kémiai oxigénigénye (KOI k ) 8-60- szorosa a kommunális szennyvízének. Magas a különféle baktérium- és csíraszáma is, igen gyakran szalmonellával is fertőzött. A korábbi fejlesztések során bebizonyosodott, hogy még bonyolult és drága mechanikai-, kémiai- és biológiai tisztítás után sem lehet elérni a megkívánt tisztítás fokát, ezért az élővízbe való bevezetése betiltásra került. 3. Légszennyezés Az állattartás technológiák főként a trágya bomlástermékei révén szennyezik a levegőt. A szennyezés kiindulhat az állattartó épületből; a trágyakezelés és tárolás helyéről; illetve a kijuttatás során, és azt követően a talajról. A légszennyezést a hatás területi kiterjedése alapján három csoportba osztottuk. 3.1. Helyi hatású szennyezések A bűzös anyagok, a por és az élőcsírák kibocsátása, amelyek hatása néhány kilométeres körzetben jelentkezik. A szag-emissziót a trágya bomlása során keletkező illó anyagok és zsírsavak okozzák. Ez a hatás kevéssé veszélyes a környezetre, inkább kellemetlen, emiatt lakossági panaszokra kell számítani. Az állattartó létesítményeket ezért a lakott területektől megfelelő védőtávolsággal kell telepíteni. A települések fokozatos terjeszkedése viszont számos esetben okozza a korábbi védőtávolságok csökkenését, ami a telepek fenntarthatóságát veszélyezteti. Egy angol felmérés szerint (Pain 1993) a kellemetlen szag miatti lakossági panaszok közül a szag forrása 27%-ban az állattartó épület, 35%-ban a trágyatároló, 38%-ban pedig a talajra kijuttatott trágya volt. A por kibocsátás szintén lokális hatású, káros voltát az emberek és állatok tüdejébe kerülve fejti ki. Mivel az élő csírákat is a port alkotó alakos elemek szállítják, a por emissziót is csökkenteni kell. A talajból a felszín alatti vizekbe történő hatóanyag-mozgás igen jelentős környezetszennyező hatással járhat, abban az esetben, ha jelentős mennyiségű nitrogént tartalmazó trágyát juttatunk a talajba olyan időszakban, amikor az hosszabb ideig nincsen növénnyel borítva. Ilyen például az a korábban elterjedten alkalmazott helytelen gyakorlat, amikor gabona- 8

kukorica vetésváltásban a hígtrágyát aratás után a gabona tarlóra juttatják ki. A tavaszi kultúra fejlődési időszakára ez esetben hasznosítható nitrogén a trágyából már nem marad a talajban, a teljes nitrogén-mennyiség kimosódik és a talajvízbe kerül. 3.2. Nagy távolságra ható légszennyezést Nagy távolságra ható légszennyezést a gázemissziók jelentenek. Az állatonkénti átlagos ammónia emisszió értékeit az 1. sz. táblázat mutatja be. 1. táblázat Állatonkénti átlagos évi ammónia emisszió (kg/állat, év) Állatfaj Állattartó épület Az emisszió forrása Trágyatárolás Trágya kijuttatás Legeltetés Összes emiszszió [kgnh3/állat, év] Tejelő tehenek 9,5 0,6 15,7 3,9 29,7 Egyéb szarvasmarha 4,7 0,3 7,9 1,9 14,8 Hízó sertések 2,89 0,28 3,46 6,63 Anyakocák és malacok 1,44 0,14 1,73 3,31 Birkák és kecskék 0,12 0,11 0,39 0,62 Lovak 3,2 2,1 2,9 8,2 Tojó tyúkok és szülőpárok 0,10 0,03 0,17 0,30 Brojlerek 0,07 0,02 0,13 0,22 Kacsák, libák, pulykák 0,24 0,07 0,42 0,73 (Forrás: Klaas van der Hoek, 1995.) Az ammónia emissziónak a savas esők kialakulásában játszott szerepére az 1980-as évek elején kezdtek felfigyelni, vizsgálatával és a csökkentési lehetőségek kutatásával a 90-es évek kezdetétől foglalkoznak intenzíven. Kiderült ugyanis, hogy a mezőgazdaságtól nem idegen, sőt trágyaszerként is alkalmazott anyag nagy mennyiségben a légkörbe kerülve ezer kilométeres távolságokra is eljuthat, és ott a légkörben bekövetkezett kémiai átalakulások miatt - megváltozott formában a talajra kerülve jelentősen hozzájárulhat a környezet savasodásához. Az ammónia és az egyéb gáznemű nitrogén vegyületek emissziójának ellenőrzése így bekerült a Határokon átterjedő levegőszennyezés csökkentésére kötött nemzetközi egyezmény szabályozási körébe, amely a kibocsátók felmérését, és az évente kibocsátott szennyezőanyag mennyiségek országonként előírt csökkentését tartalmazta. Tekintettel arra, hogy a felmérések szerint az emberi tevékenységgel összefüggő ammónia kibocsátás mintegy 85-90%-a mezőgazdasági eredetű, és döntően az állattartás trágyatermeléséből ered, az istállók belső kialakítását, valamint a szervestrágya tárolás és kijuttatás hagyományos technológiáit alaposan módosítani szükséges. A kutatási eredményeket összegezve a holland Bilthoven-beli RIVM intézet az állatonkénti ammónia emisszióra az 1. táblázatban szereplő emissziós faktorokat közölte. 3.3. Globális hatású szennyezések Az üvegház-hatást kifejtő gázok, mint pl. a széndioxid, a metán, a nitrogén-oxidok stb. Ezek a légkörbe jutva rendszerint nem bomlanak el, hanem a napsugárzásból eredő hő kisugárzását gátolva az éghajlati viszonyok lassú megváltozását, a Föld légkörének felmelegedését (CO2, CH4, N2O), ill. a magas-légköri ózon réteg károsítását (CH3Br) segítik elő. 9

II. A KELETKEZŐ TRÁGYAFÉLÉK MENNYISÉGE 1. Baromfi tartási technológiák trágyatermelése Egy 20 ezer férőhelyes tojóházban a friss ürülék napi mennyisége 2,4 m 3. Ez egy 25% szárazanyag tartalmú anyag, amely konzisztenciája miatt nehezen kezelhető. Technológiai okokból szükséges lehet a szárazanyag tartalom megváltoztatása. Korábban a hígtrágyává alakítás volt használatos, amelyet a rossz minőségű itatókból származó csurgalék-, valamint a takarításhoz használt mosóvíz sűrű hígtrágyává alakított. Ezt szükség esetén hígító-vízzel 12% szárazanyag tartalom alá csökkentették, így vákuumos tartálykocsival kezelhetővé vált. Ez a megoldás kevéssé célszerű, mert a többlet víz hozzájutása a termelődő hígtrágya mennyiséget jelentősen megnöveli. A fenti tojóház kibocsátott trágya mennyisége például legalább 4,9 m 3 - re, azaz több mint kétszeresére növekszik. A másik lehetőség, hogy az ürüléket szilárd trágyaként kezeljük. Ehhez a szárazanyag tartalmát 50% fölé kell emelni, vagyis kb. 1,2 m 3 vizet kell elpárologtatni belőle. Ez a megoldás környezetvédelmi szempontból igen kedvező, mert a magas ammónium- nitrogén tartalmú baromfi trágya NH3 emisszióját jelentősen csökkenti. A brojler tartásnál és a szülőpárok tartásánál az almos tartás vált be terjedt el, amelynél konzisztencia probléma nincsen, azonban az ammónia emisszió magas. Tenyésztojást termelő szűlőpárok trágyatermelése almos tartásban 40 hétig tartó termelési időszak alatt 1000 állatra 19-20 tonna. Az egyes baromfi-félék trágyájának mennyiségét és tápanyag tartalmát a 2. sz. táblázatban mutatjuk be. 2. táblázat Baromfi-félék trágyájának mennyisége és tápanyag tartalma Megnevezés Mértékegység Baromfifaj Tojó Brojler Pulyka Kacsa A friss ürülék össz. mennyisége kg 64 85 47 110 Sűrűség kg/m 3 970 1000 1000 Szárazanyag kg 16 22 12 31 Össz. Kjeldahl nitrogén kg 0,84 1,1 0,62 1,5 Ammónia nitrogén kg 0,21 0,08 Össz. foszfor kg 0,30 0,30 0,23 0,54 Kálium kg 0,30 0,40 0,24 0,71 Kálcium kg 1,3 0,41 0,63 Megjegyzés: tojótyúk 1,8 kg/db, azaz 556 db brojler 0,9 kg/db, azaz 1111 db pulyka 6,8 kg/db, azaz 147 db kacsa 1,4 kg/db, azaz 714 db nincs adat 2. A sertéstartás trágyatermelése Egy számítási mintaként tekintett 100 kocás komplett sertéstelepen képződő trágya mennyiségét a 3. sz. táblázatban mutatjuk be. Az adatok az eltérő állatállományú egyéb telepek trágya-kibocsátásának meghatározásához is alkalmazhatók. 10

3. táblázat 100 kocás sertéstelep takarmány- és ivóvíz-felhasználása; a képződő ürülék mennyisége és N, P, K tartalma Megnevezés Koca, 100 db; 200 kg/db Takarmányfelhasználás (3,30 kg/db, nap) Ivóvízfelhasználás Ürülék Kan, 4 db; 250 kg/db Takarmányfelhasználás (3,50 kg/db,nap) Ivóvízfelhasználás Ürülék Süldőkoca, 40 db; 100 kg/db Takarmányfelhasználás (2,20 kg/db,nap) Ivóvízfelhasználás Ürülék Malac, fiaztatóban, 171 db egyidejű (2.216 db/év) Takarmányfelhasználás (0,16 kg/db, nap) Ivóvízfelhasználás Ürülék Malac, utónevelőben, 313 db, egyidejű (2.078 db/év) Takarmányfelhasználás (0,85 kg/db, nap) Ivóvízfelhasználás Ürülék Hízó 574 db egyidejű (2.047 db/év) Takarmányfelhasználás (2,20 kg/db, nap) Ivóvízfelhasználás Ürülék Állomány, összesen: 1.200 db egyidejű Takarmányfelhasználás (t) Ivóvízfelhasználás (m 3 ) Bélsár (t) (1.) Vizelet (m 3 ) Ürülék (t; m 3 ) Az ürülék N, P, K tartalma (t) N P 2 O 5 K 2 O N, P, K Megjegyzés: 1.) Kerekített értékek Takarmány, ivóvíz és ürülék mennyisége kg/nap, ill. liter/nap 330 990 990 14 42 42 88 264 264 27 82 82 266 800 800 1.263 3.790 3.788 2,0 6,0 3,0 3,0 6,0 - t/év, ill. m 3 /év (l.) 120 360 363 5 15 16 32 96 96 10 30 30 97 292 292 461 1.383 1.383 730 2.200 1.100 1.100 2.200 A hazánkban elterjedten alkalmazott teljes technológiát megvalósító komplett sertéstelepeken rendkívül különböző korcsoportú és súlyú állatok tartása folyik párhuzamosan. Ezek trágyatermelése is különböző, mennyiségét legjobb közelítéssel az elfogyasztott takarmány mennyiségéből lehet meghatározni. Általánosan elfogadott becslések szerint egy 108 kg élősúlyú hízó előállítása során a nitrogén fogyasztása, hasznosulása, illetve vesztesége a következők szerint alakul: 8,7 kg nitrogén takarmányból (mely legyen a 100%): 2,9 kg (33%) beépül az állat szöveteibe, 4,4 kg (51%) távozik a vizelettel, és 1,4 kg (16%) távozik a bélsárral. A keletkezett ürülék összes nitrogén tartalma tehát 5,8 kg (67%), melyből: 3,0 kg (34%) távozik a levegőbe kibocsátott ammónia formájában, és 2,8 kg (32%) kerül a földekre a kijuttatott trágya formájában, amelyből még további ammónia veszteség keletkezhet. 11 4 7 22 11

Hasonló veszteségként a trágyában kerül kiválasztásra a takarmányban felvett foszfor menynyiség jelentős része is, amelyek azonban speciális takarmányozási technológiákkal jelentősen mérsékelhetők. 3. A szarvasmarha és juh tartási technológiák trágyatermelése 4. táblázat A szarvasmarha és juh tartási technológiák trágyatermelése Korcsoport Átlagos élősúly A keletkező Felhaszn. Hígtrágya bélsár vizelet ürülék techn. víz összesen Borjú 1-10 napos 40 2 4 5 12 18 11-150 napos 110 12 8 20 10 30 Növ. (üsző) 1 év 220 18 10 28 5 33 1 év felett 400 22 14 36 10 46 Növ. (hízó) 1 év 320 15 10 25 10 35 1 év felett 500 20 15 35 15 50 Fejős tehén 650 29 17 46 50 96 Bika (fedező) 900 29 17 46 24 70 Juh bárány 20 0,8 1,5 2,3 3,0 3 növendék 36 1,0 2,0 3,0 5,0 5 Felnőtt+tenyész-áll 60 2,2 4,0 6,2 6,0 6 Az elterjedt almos tartás esetén számosállatonként 12-14 t trágya termelődésével számolhatunk. 12

III. A KÖRNYEZETTERHELÉS CSÖKKENTÉSI LEHETŐSÉGEI 1. A Nitrát Direktíva hazai átvétele A nagy létszámú állattartó telepek legfőbb negatív környezeti hatása a trágyakezelés (gyűjtés, tárolás, hasznosítás) elavult technológiáihoz köthető, melyek már nem felelnek meg a környezetvédelem követelményeinek. A Magyarországon keletkező hígtrágya és csurgalékvíz mintegy 30-40%-a nem hasznosul a mezőgazdaságban, hanem a környezetet szennyezi, legtöbbször szigeteletlen hígtrágya tároló medencékbe kerül, és elszennyezéssel fenyegeti a talajt, illetve a felszín alatti vizeket. A kutatások e területen azt bizonyítják, hogy jelenleg a hígtrágya végső mezőgazdasági hasznosítása az egyetlen megfelelő megoldás. A telepek nagy állatlétszáma, illetve a nagy hígtrágya mennyiségek miatt a fémből, vasbetonból készült szigetelt tárolók helyett gazdasági okokból csak a földmedencék alkalmazására került sor. Az állategészségügyi előírások alapján korábban 30 napos hígtrágya tárolást írtak elő. Egy 500 kocás, hidraulikus trágyaeltávolítási rendszerű telepen például az általánosan alkalmazott elavult technológiák esetén már a 30 napi hígtrágya mennyiséghez szükséges tárolókapacitás is 5 és 10 ezer m 3 között mozog. A földmedencés tárolóegységek megfelelő szigetelése, a szigetelőképesség fenntartása, a rágcsálók elleni védelem, osztott, 4-5 ezer m 3 -es tárolómedencék esetén is komoly műszaki és üzemelési feladatot jelent, amelyet korábban megfelelő szinten nem tudtak megoldani. Az új, EU-konform szabályok szerint viszont a szükséges tárolókapacitás növekedik, sertéstartó telepeknél a négyszeresére. Megoldást, több más ok miatt is, csak a hígtrágya termelés radikális csökkentése, illetve a hígtrágyát eredményező tartásmód-tartástechnológiák felszámolása jelentheti. A szarvasmarhatartó telepek döntő többségben almos tartástechnológiával üzemelnek, így a hígtrágya okozta problémák nem jelentkeznek. A folyékony hulladékok esetében ezeknél a zsíros és különféle tisztító vegyszerekkel dúsított szennyvizek kezelése jelent sajátos feladatot. Ilyen szennyvizek a fejő és tejkezelő, ill. állatvágásra kialakított épületekben keletkeznek. E szennyvizek kezelésére vonatkozóan már évtizedek óta szabványelőírások vannak érvényben. Környezetszennyezés akkor áll elő, ha e szabványok előírásait nem tartják be (pl. a tárolókat alulméretezik és nem szakszerűen építik meg, ill. az esedékes karbantartásokat - pl. a zsírfogók tisztítását - nem végzik el), ill. akkor, ha e tárolók tartalmától meg nem engedett módon "szabadulnak" meg. A megengedett módot egyrészt ugyancsak szabványok és újabban az adott területen működő környezetvédelmi felügyelőségek a helyi viszonyok ismeretében határozzák meg. Az állattartó telepeken megoldandó feladatot jelent a csapadékvíz-hígtrágya külön történő kezelése, mivel a trágyával szennyezett csapadékvíz is hasonló problémákat okozhat, mint a hígtrágya. Az épületek tetőzetéről jelentős mennyiségű csapadékvizet lehet elkülöníteni, és környezetszennyezés nélkül - korlátozás nélkül - elszikkasztani, vagy élővizekbe vezetni, hogy a a hígtrágya mennyiségét ne növeljék. Az úniós irányelv hazai átvételét jelentő 49/2001. (IV. 3.) sz. Kormányrendelet a mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezés meggátlásával a felszíni vizek egyensúlyának megbomlását, a vízinövények túlburjánzását, valamint a felszín alatti forrásokból nyert ivóvizek minőségének megóvását célozza. Az ivóvizek szennyezettségi határértéke 50 mg/l, az e fölötti értékeket mutató területeket a rendelet nitrát-érzékeny besorolásúnak nyilvánítja, amelyek az ország területének mintegy 48%-át teszik ki. Az ide sorolt településeken a vízvédelmi követelmények betartása bizonyos átmeneti időszak biztosításával - kötelező, az egyéb területeken pedig ajánlott 13

Az állattartó telepek hígtrágya termelése a tároló telepek 1998 évi felmérése alapján mintegy 11 millió tonna volt. Ennek mintegy harmada, kb. 3,4 millió tonna a nitrát-érzékeny területeken lévő telepeken termelődött. 3. ábra A nitrát-érzékeny területek és a felszíni vizek NH3 koncentráció-eloszlása A Kormányrendeletben felsorolt települések közigazgatási határainak összesítésével országosan 43.375 km 2 nitrát-érzékeny terület adódik, ami az összes terület közel 47 százaléka. A trágya tárolásra vonatkozó főbb előírásokat az alábbiakban foglaljuk össze. 1.1. Hígtrágya tárolók kialakítására vonatkozó szabályok Mind az istállótrágya, mind a hígtrágya tárolására szolgáló műtárgyakat el kell látni szivárgás-érzékelő rendszerrel, megfelelő monitoring-rendszerrel. Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk. A hígtrágya szintjét a tárolótartályban illetve medencében folyamatosan figyelemmel kell követni, és különösen a felszín felett tárolók esetében megfelelő műszaki megoldásokkal meg kell akadályozni a hígtrágya véletlen túlcsordulását. 14

4. ábra Kettős fólia szigetelésű korszerű hígtrágya tároló mobil homogenizálóval 5. ábra Kettős fólia szigetelésű földmedencés tároló szivárgás-ellenőrző aknával 1.2. Istállótrágya tároló kialakítása Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknákkal ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető. A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra. Mélyalmos trágya amennyiben nem ütközik más előírással előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyá- 15

val azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. Amennyiben a karámok burkolattal rendelkeznek, azok csurgalékvizeinek gyűjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet. Ideiglenes trágyakazal mezőgazdasági tábla szélén legfeljebb 2 hónap időtartamra olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol a felszín alatti víz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, és felszíni víz nincs 100 m-en belül. Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén. 2. Az ammónia emisszió csökkentése Az állati ürülék a nitrogént eredendően szerves vegyületek formájában tartalmazza. Az összes nitrogén egy állatfajoktól és korcsoportoktól függő része (~ 25-50%) ezen belül könnyen bomló, u.n. ammónium nitrogén formájában van jelen, amely leginkább a vizeletben koncentrálódik. A szabadba kerülve megindul ennek bakteriális lebontása, a képződő ammóniumvegyületekből pedig gáznemű ammónia válik ki, amely a levegőt szennyezi, egyben pedig a hasznosítás szempontjából tápanyag veszteséget jelent. A lebontás intenzitását a trágya levegővel érintkező felületének nagysága, a felület-közeli légmozgás sebessége, a trágya hőmérséklete, valamint víztartalma jelentősen befolyásolja. A lebomlás visszaszorítása, ezzel az ammónia-emisszió csökkentése a trágyakezelés, tárolás és kijuttatás valamennyi fázisában fontos és megoldandó feladat. A csökkentési stratégiák ennek megfelelően magas szárazanyag tartalmú, szilárd trágyák esetén a szárításra, a szabad levegőtől való elzárásra alapoznak. Az ammónia emisszió csökkentésére hígtrágyák esetén is a szabad trágya-felszín és a légmozgás csökkentése, a felület takarása, valamint a trágya felmelegedésének gátlása ad lehetőséget. A hígtrágya felszín csökkentése az állattartó épületek kialakításánál a trágyacsatornák méretének korlátozásával, és/vagy a csak csurgalék vizet felfogó csatorna-részek leválasztásával történhet. A szabad felszín közelében lévő friss, bomlékony hígtrágya mennyiségének csökkentése hasonlóan eredményes a csökkentés szempontjából, ezt a gyakori trágya eltávolítással érhetjük el. 3. Az Integrált Szennyezésmegelőzésről és Csökkentésről szóló EU irányelv alkalmazása Az Integrált Szennyezés-megelőzésről és Csökkentésről szóló, 96/61/EC Tanácsi irányelv (IPPC Direktíva) a különböző ágazatokban működő koncentrált szennyező-források, a mezőgazdaságban a nagy létszámú állatot tartó telepek környezetterhelő hatásainak csökkentését célozza. A magyarországi EU jogharmonizációnak és az EU követelményeknek megfelelően a környezetvédelem általános szabályairól szóló, 1995. évi LIII. törvény módosítása és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait lefektető, 193/2001. (X.19.) számú kormányrendelet megalkotása révén épült be a magyar jogrendszerbe. A kormányrendelet 2001. októberében lépett hatályba, és a 700 koca férőhelyet, vagy 30 kg-nál nagyobb sertések számára 2000-nél több férőhelyet tartalmazó sertéstelepekre, valamint a 40.000-nél több férőhelyet tartalmazó baromfitelepekre vonatkozik. A szabályozás hatókörére vonatkozó jogszabályi megfogalmazás szakmai szempontból nem precíz és egyértelmű, az úniós irányelvből, ill. az azzal megegyező megfogalmazású határokon átterjedő légszennyezés csökkentésére kötött egyezményből került átvételre. Ennek alapján például nem vonatkozik az előírás egy 680 kocaférőhellyel és 1900 hízó férőhellyel működő telepre, míg 720 kocaférőhely esetén már akkor is, ha hízó férőhely egyáltalán nin- 16

csen. Ez azonban jelentős problémát a hazai gyakorlatban nem jelent, mivel a jelentős kocalétszámmal üzemelő telepek rendszerint a tenyésztési ciklus valamennyi korcsoportjának tartásával foglalkoznak. Lényeges volna viszont a baromfi szabályozásának pontosítása, hiszen az előírás szerinti 40.000 férőhely így csirke előnevelésre, ill. pulyka hízlalásra egyaránt ez a szám vonatkozik. Értelmezési probléma jelentkezhet, pl. a vízi-szárnyasok szabadtartásos nevelése esetén is, amelynél a férőhely nehezen pontosítható. Az IPPC Irányelv az említett anomáliák ellenére kiemelkedő jelentőségű, összefoglaló jellegű környezetvédelmi irányelv. Célja, a környezetre jelentős hatással bíró tevékenységek olyan egységes engedélyezési rendszerének megteremtése, melynek eredményeként a szennyezés megelőzhető, vagy amennyiben ez nem lehetséges, a lehető legkisebb mértékűre csökkenthető a környezet egészének védelme céljából. Az egységes és minden környezetterhelő hatásra kiterjedő eljárás nem teszi lehetővé azt, hogy az egyes környezeti elemek terhelését külön vizsgálva pl. a vizek szennyezését úgy próbáljuk meg csökkenteni, hogy az más irányban, pl. a levegőre a szennyezés növekedését idézze elő. Tekintettel arra, hogy a nagy létszámú állatot tartó telepek legjelentősebb szennyező-forrása a trágya technológia, a felülvizsgálatnak a tárolás és kijuttatás területeire is ki kell terjednie, mégpedig a vízvédelem mellett a levegő szennyezés elleni védelmére is. Ez az ammónia emisszió csökkentésének eddig főleg szakmai ajánlásokban szereplő új környezetvédelmi követelményeit helyezi előtérbe. Az előírásoknak az összes érintett létesítményben való maradéktalan végrehajtására a határidő 2007. október 30. Az IPPC új, alapvető követelménye az elérhető legjobb technikák (BAT: Best Available Techniques) bevezetése és alkalmazása. A BAT összefoglalóan jelenti mindazon technikákat (beleértve a technológiát, a tervezést, karbantartást, üzemeltetést és felszámolást), amelyek elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett a gyakorlatban alkalmazhatóak, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintű védelme szempontjából. Ezek alkalmazhatóságának értékelése egy elterjedten alkalmazott, hagyományos, de igen környezetszennyező u. n. referencia technológia mért terhelő paramétereihez viszonyított csökkenés arányával, és a csökkentés költség-hatékonyságának értékelésével történik. Az elérhető legjobb technikák (BAT) pontos meghatározása a környezetvédelem általános szabályairól szóló, 1995. évi LIII. törvény. 4.. vb) bekezdésében található (a törvényt a 2001 évi LV. törvény módosítja, mely egyes törvényeknek a környezet védelme érdekében történő, jogharmonizációs célú módosításáról szól). Az IPPC direktíva hatálya alá mintegy 250 baromfitartó létesítmény tartozik, ennek több mint kétszerese a sertéstartó telepek száma. Ezek eloszlása az egyes régiókban, és az engedélyező környezet- és természetvédelmi hatóságok területén rendkívül egyenlőtlen. Annak ellenére, hogy a szektoronként számított átlag állatlétszám jelentős szélsőértékeket takar, megállapíthatjuk, hogy az IPPC direktíva alátartozó baromfi- és sertéstelepek döntően a gazdasági szervezetek nagy állományaiból kerülnek ki. A nagy létszámú állattartó telepek környezeti szempontú értékelésével kapcsolatban elvárás, hogy az legyen átfogó, terjedjen ki a működés minden elemére a takarmányozási módszerektől kezdve a szerves melléktermékek hasznosításáig- és ugyanakkor vegye figyelembe a helyi sajátosságokat is. Az értékelés során minden környezeti elemet (levegő, talaj és víz) terhelő kibocsátást meg kell vizsgálni. 17

3.1. A BAT alkalmazása új üzemek esetén Új üzemek esetén, a BAT meghatározásakor, az ebben az útmutatóban ismertetett technikák/ technológiák figyelembe vételével kell a legmegfelelőbbet kiválasztani vagy az itt leírtaknál korszerűbbet, ha ilyen az útmutató megjelenése után rendelkezésre áll. 3.1.1. A létesítmény helyének kijelölése A nagy létszámú sertéstelepek helyének kijelölése során számos tényezőt figyelembe kell venni, különösen a következőket: 18 A felszíni vizek és a felszín alatti víz védelme a sertéstelep és a trágya/hígtrágya elhelyezésére használt mezőgazdasági terület közelében. Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a felszíni vizek és a felszín alatti víz védelme mind a sertéstelep, mind a trágya/hígtrágya elhelyezésére használt mezőgazdasági terület közelében, a létesítmény helyének kijelölésekor tekintettel kell lenni a felszíni és felszín alatti vizek hidrológiai jellemzőire, a felszíni vizek minőségére, a nitrát-érzékeny területekre, a foszfátérzékeny területekre, a védendő vízbázisokra, és az ehhez kapcsolódó stratégiákra. A vizsgálat térjen ki a következőkre: vízbázisok, a felszín alatti víz sérülékenysége; magán használatú kutak a létesítmény 200 m-es sugarú környezetében, és közüzemi ivóvízellátást biztosító kút a létesítmény 1 km sugarú környezetében, valamint a trágya/hígtrágya kijuttatására használt mezőgazdasági terület 300 m-es sugarú környezetében; felszín alatti víz áramlási iránya; felszíni és felszín alatti elfolyás a trágya/hígtrágya kijuttatására használt mezőgazdasági területről (ha van); alapállapot információk a felszíni és felszín alatti vizek minőségéről; élővizek elhelyezkedése a sertéstelep és a trágya/hígtrágya kijuttatására használt mezőgazdasági terület közelében (ha van); talajtani szakvélemény készíttetése, illetve a trágya/hígtrágya kijuttatására használt mezőgazdasági terület vonatkozásában a terület megfelelőségét bizonyító átfogó értékelés, a vonatkozó talajvédelmi előírásoknak megfelelően. Trágya kijuttatására alkalmas mezőgazdasági terület rendelkezésre állása. A telepek helyét úgy kell megválasztani, hogy közelükben álljon rendelkezésre megfelelő mezőgazdasági terület, ahova a trágya illetve hígtrágya kijuttatható - ez állategészségügyi szakhatósági engedélyezési szempontból kötelező követelmény. A szántóterületek közelsége előnyös, mivel: elősegíti a trágya/hígtrágya növénytermesztésben történő hasznosítását, elkerülhető a fölösleges trágya/hígtrágya felhalmozódása és minimumra csökkenthető a trágya/hígtrágya szállítása. A létesítmény közelében a bűzhatásból eredő problémák megelőzése. A létesítmény helyének megfelelő megválasztásával minimumra lehet csökkenteni a tevékenységből származó zaj és bűz által okozott zavaró környezeti hatásokat. A hely kijelölésekor tudatosan törekedni kell a tevékenységből eredő zaj és bűz zavaró hatásainak csökkentésére (pl. tájrendezéssel, növényi szélfogóval valamint a létesítményt a lakóövezetektől elválasztó védőtávolság megtartásával). A hely kijelölésekor az uralkodó szélirányt is figyelembe kell venni. A létesítmény méretétől valamint a helyi körülményektől függően szükséges a megfelelő (előírt) védőtávolság megtartása a legközelebbi szomszédos lakóháztól. A bűzhatás a nagy létszámú állattartó telepek esetében nagyban függ a telep méretétől, tervezésétől, működtetésétől; de az állatlétszám növelésével a bűzhatás is valószínűsíthetően növekszik.

A környezet védelmének biztosítása vészhelyzetben elrendelt kiürítések esetében. A létesítménynek rendelkeznie kell megfelelő járványvédelmi-intézkedési tervvel, mely alapján a járványügyi okokból elrendelt intézkedéseket végre tudják hajtani. A telepek tervezésekor biztosítani kell, hogy a telep egész állatállománya 7-14 napon belül teljesen feltölthető illetve kiüríthető legyen. Hasonló gondos elemzés alapján, az anyag-, energia-, takarmány- és vízfelhasználás, valamint a környezeti hatások adatainak elemzése és a költségek vizsgálata után kell döntést hozni a tartani kívánt állatokat körülvevő technológiai berendezések, hő- és légtechnikai megoldások, a tartástechnológia, az épületek, valamint minden olyan tényező vonatkozásában, amelyek az integrált szennyezésmegelőzés rendszerébe bevonva kedvező környezet- és állatvédelmi, állategészségügyi és termelési mutatókat eredményeznek. 3.2. A BAT alkalmazása meglévő üzemek esetén Már működő üzemek esetén, a BAT meghatározásakor nagy számú tényezőt kell figyelembe venni annak eldöntéséhez, melyik a leghatékonyabb technológia, amelyik a környezet védelme szempontjából a legmegfelelőbb. A cél olyan engedélyezési feltételek meghatározása, melyek a lehető legjobban megközelítik egy új üzem létesítésekor alkalmazott előírásokat, figyelembe véve ugyanakkor telep kiinduló paramétereit, az ezzel összefüggő költséghatékonyságot és a célszerűséget is. Amikor a BAT előírások alkalmazhatósága új vagy már működő létesítmény esetében meghatározásra kerül, indokolt esetben lehetőség van az ettől való eltérésre akár a szigorúbb, akár a kevésbé szigorú feltételek irányába, azonban a jogszabályokban rögzített kibocsátási határértékeknél kevésbé szigorúakat a hatóság nem állapíthat meg. A legalkalmasabb technológia függ a helyi sajátosságoktól, így a lehetséges műszaki megoldások helyi költség-haszon viszonyainak elemzése szükséges lehet a legjobb megoldás kiválasztásához. A BAT-tól való eltérést indokolhatják a szóban forgó létesítmény műszaki jellemzői, földrajzi elhelyezkedése vagy a helyi környezeti feltételek, de nem indokolhatja a vállalati jövedelmezőség. A költségek csak a következő esetekben vehetők helyi szinten számításba: egy fejlesztés BAT költség/haszon egyensúlya csak akkor válik pozitívvá, ha az üzem megfelelő része megérett az átépítésre/renoválásra. Ezek azok az esetek, amikor az adott ágazatban a BAT-ot a helyi beruházási ciklussal összhangban lehet meghatározni; abban az esetben pedig, ha számos költségigényes fejlesztésre van szükség, egy fázisokra osztott program/fejlesztési terv is elfogadható, mindaddig, amíg végrehajtása nem igényel olyan hosszú időt, hogy az egy alacsony színvonalú technológia támogatásává váljék. Az előírásokat új és már működő üzemekre egyaránt alkalmazzák és az ezektől való eltérés új létesítményeknél kevésbé indokolható. Az új üzemeknek már a működés megkezdése előtt, teljesen meg kell felelniük a BAT követelményeknek. Már működő üzemek esetén, melyek a BAT vagy a hatályos kibocsátási határértékek követelményeihez igen közeli feltételek mellett működnek, a kevésbé szigorú feltételek is elfogadhatók. Ilyen esetekben ugyanis aránytalanul magas költséget jelentene a régi technológia újra való cserélése, a szennyezőanyag kibocsátás kismértékű csökkenése mellett. 3.3. Az egyes technológiák kibocsátásának értékelése, referencia kibocsátási szintek A nagy létszámú állattartó telepeken előforduló jellemző tevékenységekből származó kibocsátások számszerűsítése nem könnyű feladat, és a szóródás az adatokban igen jelentős. Az egyes tartástechnológiai és trágyatechnikai megoldások jellemző kibocsátási szintekre vonatkozó mérési eredményeit a tagországok szakértői lejelentették a Sevillában lévő EU 19

kozó mérési eredményeit a tagországok szakértői lejelentették a Sevillában lévő EU IPPC Irodának, majd közreműködésükkel összeállították IPPC Referencia Dokumentum a Nagy Létszámú Baromfi- és Sertéstelepekre Vonatkozó Elérhető legjobb Technikákról 2001 Július, Munkaanyag ( IPPC Reference Document on Best Available Techniques for Intensive Rearing of Poultry and Pigs, Draft Dated July 2001 ) című dokumentumban. Az értékelés alapja az u.n. referencia kibocsátási szintek meghatározása, amelyek az elterjedten használt, de környezetvédelmi szempontból igen kedvezőtlen emissziójú technológiák ellenőrzött vizsgálati értéke. Példaképpen egyes csökkentett kibocsátású technológiák főbb jellemzőit ismertetjük, a referencia szintekhez viszonyított ammónia emisszió csökkenés értékeivel. 20

IV. FEJLESZTETT TRÁGYATECHNOLÓGIAI MEGOLDÁSOK 1. Fejlesztett trágyatechnológiai megoldások a sertéstartásban A koca tartás referencia technológiája: Teljes rácspadlós tartás, hígtrágya technológia, amelynek mért NH3 emissziója 3,12-4,2 kg NH3/koca fh/év. Az emisszió csökkentés lehetőségei: A trágya nitrogéntartalmának csökkentése az emészthetőség javításával (pl. bioaktív anyagok alkalmazásával) A belső mikroklíma paraméterek módosítása A trágya elkerülhető vizesedésének meggátlása A trágya levegővel érintkező felületének minimalizálása, + a felület takarása A ph eltolása savas irányba A trágya melegedésének meggátlása Gyakori trágya-eltávolítás az épületből A fehérje túladagolás a nyugati államokban gyakran előforduló probléma, amely növeli a trágya nitrogén tartalmát. Hazánkban a sertések takarmányozása rendszerint fehérje hiánnyal folyik, amelynek mértékét jellemzően 16-17%-ra teszik. Ilyen esetben a trágya nitrogéntartalmának csökkentése a fehérje-tartalmon keresztül nem lehetséges. Néhány jellemző ajánlott technológiát az alábbiakban mutatunk be. A költség adatokat az euróban megadott értékek 250 Ft-tal való átszámításával adjuk meg. Ez természetesen csak érzékelteti a költségszintet, a hazai környezetben várható valós költségek csak a legalább próbaüzemi megvalósítást követően határozhatók meg. 1.1. Teljes rácspadlós tartás laguna rendszer, nyitható alsó leürítő csőrendszerreljellemzők: Sekély trágyagyűjtő felület, heti 1-2 leürítés. Leürítő csövek 10 m 2 -enként Záróelem nyitásakor szívóhatás segíti az ürítést NH 3 emisszió csökkenés: 25% Üzemköltség megtakarítás: 2650 Ft/fh/év 6. ábra Teljes rácspadlós tartás laguna rendszer, nyitható alsó leürítő csőrendszerrel 21

1.2. Teljes rácspadló, hígfázis visszamosató csatornákkaljellemzők: A fázisbontással leválasztott kezeletlen, vagy levegőztetett híg fázis recirkuláltatásával a friss trágya rendszeres eltávolítása NH 3 emisszió csökkenés: 30% (kezeletlen) 55% (levegőztetett) Üzemköltség megtakarítás: 3040 Ft/fh/év (kezeletlen) 1205 Ft/fh/év (levegőztetett) 7. ábra Teljes rácspadló, hígfázis visszamosató csatornákkal Hasonló eredmény érhető el acéllemez csatorna-betétek alkalmazásával is, amelyek a levegőztetéssel szagtalanított hígfázis visszamosatására szolgálnak (8. ábra). 1.3. Teljes rácspadló acéllemez visszamosató csatornabetétekkel 8. ábra Teljes rácspadló acéllemez visszamosató csatornabetétekkel 22

1.4. Részleges rácspadló, tolólapos trágyaeltávolítás Az elérhető NH 3 emisszió csökkenés: 30-50% 9. ábra Részleges rácspadlós tartás, tolólapos eltávolítással A fenti csoportos kocatartási technológiai rendszerek hízók tartásánál is alkalmazhatók. 2. Fiaztató kutricák kialakítása 2.1. Teljes rácspadló, kis lejtésű trágyaelvezető lemezzel 10. ábra Teljes rácspadlós fiaztató kutrica trágyaelvezetővel A meglévő koca tartó épületek egyszerű átalakítására is alkalmas rendszernél lejtős gyűjtőtálcát helyeznek a rácspadló alá, amelyet 3 naponként ürítenek. Az elérhető megtakarítás mintegy 65% NH 3. 23

2.2. Gyűjtőtér megosztása víz- és trágyacsatornára 11. ábra Csökkentett trágyagyűjtő terű teljes rácspadlós kutrica A megoldás az állandó helyen álló kocák esetében osztott trágyacsatorna kialakításával alkalmazható, amelynél az állat feje alatti csak tiszta vizet tartalmaz. Az elérhető NH 3 csökkenés mintegy 40-52%. 2.3. Malac utónevelő kutrica teljes rácspadlóval, nagy lejtésű trágyaelvezető lemezzel Referencia technológia: Malacnevelő kutricák, vagy emelt ketrecek teljes rácspadlóval. NH 3 emisszió referencia szint: 0,6-0,8 kg NH3/fh/év 12. ábra Teljes rácspadlós malacnevelő kutrica 12% feletti meredekségű trágyaelvezető lemezzel Az ammónia emisszió csökkenése a referencia technológiához viszonyítva: 30% 24

2.4. Hízlaló kutrica részleges rácspadló, sekély trágyacsatornával és vízgyűjtő csatornával 13. ábra Részleges rácspadlós hízlaló kialakítása csurgalékvíz gyűjtő csatornával Az ammónia emisszió elérhető csökkenése: 57% 2.5. Lejtős padozatú taposóalmos tartás kevés szalma-alommal 14. ábra Kevés almos ferde padozatos tartás gépi trágyaeltávolítással Az un. ferde taposóalmos tartásnál az állatok maguk adagolják a szalmát a szalmatárolóból a padozatra, amely a ferde padozaton lefelé haladva trágyát felveszi. A mechanikus trágyaeltávolító kijuttatja az almos trágyát a gyűjtő térre, amely íly módon minimális munkaerő- és anyagfelhasználással történik. Az állatjólléti szempontból is kiváló tartásmód a hígtrágya termelődését kiküszöböli, emellett az ammónia emissziója is alacsonyabb a referencia technológiánál, valamint a hagyományos kézi almozásos eljárásnál. Jóváhagyott emissziós értékkel azonban egyenlőre nem rendelkezik. 25

3. Fejlesztett technológiák a baromfi tartásban 3.1. Tojók ketreces tartásánál a referencia technológia Nyitott trágyapince a ketrecek alatt, amelynél a NH3 emisszió értéke: 0,08-0,22 kg NH 3 /év Az emisszió csökkentése érdekében fejlesztett technológiák hatékonyságát a referencia technológia elfogadott kibocsátásának százalékában határozzák meg. 3.1.1. Ketrec alatti trágya szárítás friss levegő befúvással 15. ábra A trágya-gyűjtő szalag fölött szintenként kialakított friss levegő befúvó csatorna Jellemzők: NH 3 emisszió csökkenés: 58%-al NH 3 emisszió csökkenés a tárolóban is (45% SzA) Külön trágyatároló (fedett) szükséges Többlet beruházás-igény 500 Ft/tojó fh Többlet üzemköltség: 143 Ft/tojó fh 3.1.2. Ketrec fölé, elszívó csatornába helyezett trágyaszárító szalagok Jellemzők: NH 3 emisszió csökkenés: 80% NH3 emisszió csökkenés a tárolóban is (70-80% SzA) Külön trágyatároló (fedett) szükséges Többlet beruházás-igény (és energia igény) jelentős 625 Ft/tojó fh Többlet üzemktsg: 90 Ft/tojó fh/év 26

16. ábra A ketrecsor tetején kialakított trágyaszárító szalagos berendezés vázlata 3.2. Zárt tojóházas tartás Zárt tojóházas tartásnál a referencia technológia: Mélyalmos tartás Természetes szellőzés Az NH 3 emisszió értéke 0,315 kg NH 3 /év 3.2.1. Trágya szárítás rácspadlós trágyatér alatti akna recirkulációs gépi szellőztetésével Jellemzők: NH 3 emisszió csökkenés: 65% Alom:rácspadló arány 30:70 Trágya leszáradás: 75% SzA 17. ábra Perforált padlón felfogott trágya szárítása belső levegő recirkuláltatásával tojóistállóban (1. Almozott padozat; 2.Szellőző levegő belépés; 3. Trágya; 4. Trágya szárító ventilátor; 5. Rácspadló; 6. Tojófészek; 7. Perforált padozat; 8. Légcsatorna) 27

4. Broiler tartás Referencia technológia: Mélyalmos tartás, gépi szellőzés NH 3 emisszió 0,08 kg NH3/fh/év Fejlesztett technológia: Mélyalom levegő-átfúvásos szárítása (perforált padozat) NH3 emisszió csökkenés: 83% Trágya leszáradás: n. a. Többlet beruházás-igény (és energia igény) jelentős n. a. Többlet üzemköltség: 45 Ft/fh/év Az anyag terjedelmi korlátai csak néhány jellemző technológia ismertetését tették lehetővé, a gyakorlati megvalósítás tervezése során minden a megoldáshoz közelítő környezetvédelmi és technológiai fejlesztési lehetőséget át kell tekinteni. Ennek során az egyes megoldások költség-hatékonyságát is alapvetően figyelembe kell venni, vagyis az átalakítás költségeit a környezetvédelmi és technológiai előnyökkel kell összevetni. 28