ZW KI NEUE ERDMÄUSE AUS UNGARN.

KÉT I'M FÖLDIPOK Irta: DB ÉUIK HAZÁNKBÓL. GYULA. ZW KI NEUE ERDMÄUSE AUS UNGARN. Von DR JULIUS ÉHIK. l. Pitf/iitf/s subterraneus matrensis n. subsp. A vizsgált anyag a Mátrafüred melletti Kékes-ről (Mátra hegység) származik és pedig 940 1000 m magasságból, ahol 1929. évi október hó 16 18-ig összesen 7 példányt gyűjtöttem. amelyek közül 4 C és 3 volt. Az új alfaj típusa a 3690/6. számú Q : méreteit lásd a mellékelt táblázatban. Leírás: Az új alfaj színe a P. Kupélwieseri O. WETTST, színével egyező, vagyis jóval sötétebb mint a P. subterraneus törzsalakjáé. Fogazata a P. Kupelwieseri-től eltérő. Nevezetesen az m ;i -on a negyedik külső kis zománcéi kezdeménye egyetlen példányon sem látható. Az mr-ön az a készség, hogy a harmadik külső zománchurokkal szemben egy harmadik belső zománchurok is keletkezzék, a hét állat közül csak egy példányon észlelhető ; ez a harmadik belső zománchurokkezdemény - WETTSTEIN szerint a P. Kupélwieseri összes példányait jellemzi. Ezenkívül a P. Kupélwieseri-nek mintegy 50%~át jellemzi, hogy az m-en az elülső sisakalakú zománchurok nyaka erősen befűződött, úgy hogy nevezett hurok hátulsó része egy második (két háromszögből összeolvadt) rombuszt alkot. A P. subterraneus matrensis három példányán ez a befűződés majdnem összeérő, míg négy példányon csak a befűződés feltűnően erősebb volta észlelhető. Sokkal lényegesebb a különbség azonban a két állat koponyájának felépítésében. Az összehasonlításul rendelkezésemre álló P. Kupélwieseri koponyája feltűnően szögletes, tarajos, az agykoponya téglalap alakú. A tarajak ugyanis az agykoponya tetején egy sajátságos paizsalakú területet határolnak ; a pajzs hátulsó transversális szélét 3 rövidebb az os interparietal hátsó szélét, vagyis a sutura lambdoideát követő -

taraj határolja : majd jobbról-balról egy-egy hosszú taraj halad az agykoponya szélével párhuzamosan a koszorúvarratig (sutura coronalis). ahol megtörik és ugyancsak az agykoponya szélével párhuzamosan egyegy rövidebb taraj halad befelé, amely egy újabb törés után az interorbitális tájékra húzódik ; úgyhogy végeredményben a pajzs egy olyan nyeles téglalaphoz hasonlít, amelynek csúcsai rövid élekkel tompítattak. A pajzs területe mintegy egy síkba eső, csupán az interparietale és parietaliáknak egy igen kis része dűl az occipitale felé. A pajzs széleit határoló tarajakon kívül levő csontfelületeknek a koponya szélei felé való meredeksége feltűnő.* A P. subterraneus matrensis koponyája felülről nézve domború, sima, nem tarajos s így az egyes koponyacsontok széles ívben haladnak a koponya széle felé. Az agykoponya tojásdad alakú. Míg tehát a P. Kupélwieseri a P. subterraneus subterraneus-tói színben, fogazatában és koponyaalkatában egyaránt eltérő, s így jól definiálható önálló faj, addig a P. subterraneus matrensis mindössze csak színezetében és fogazatának egyes sajátságaiban különbözik ez utóbbitól. Éppen ezért az új állatot csak mint a P. subterraneus egy helyi változatát, helyesebben mint új alfajt foghatjuk fel, amely nálunk az alhavasi tájban csak kisebb mértékben módosult. Nagyon érdekes, hogy az alhavasi élettér (biotop) úgy az ausztriai mind a magyarországi Pitymys-ekné] azonos színváltozást sötétedést idézett elő, sőt bizonyosfokú parallelizmus kétségtelenül a fogazat szerkezetének kialakulásában is észlelhető. Das untersuchte Material stammt vom Kékes bei Mátrafüred (Mátra-Gebirge), aus einer Höhe von 940 1000 m, wo ich im Jahre 1929. vom 16 18 Oktober zusammen 7 Stück gesammelt habe, darunter 4 9 und 3 cf. Der Typus der neuen Unterart ist das Weibchen No 3690/6 ; die Masse sind auf beiliegender Tabelle angeführt. Die Farbe der neuen Unterart ist mit jener von P. Kupélwieseri O. WETTST. übereinstimmend ; ist also bedeutend dunkler als P. subterraneus. Das Gebiss weicht von P. Kupélwieseri ab ; insbesondere zeigt m 3 bei keinem einzigen Exemplar die Anlage der vierten äusseren Schmelzfalte. Unter den sieben Tieren zeigte m L ' nur eines einzigen Exemplares die Tendenz zur Bildung einer Innenschlinge an der Innenseite der 3. Aussenschlinge ; diese dritte innere Schmelzschlingen-Anlage charakterisiert nach WETTSTEIN sämmtliche Exemplare von P. Kupélwieseri. * Hogy ez a j>ajzsalakú koponyatető a.p. Kiipeltoieseri összes példányait jellemzi-e, azt nem tudtam eldönteni.

Ausserdem finden wir bei ungefähr 50% der Exemplare von P. Kupélwieseri, dass auf im der Hals der vorderen, helmförmigen Schmelzfalte stark eingeschnürt ist, so dass die hintere Seite der genannten Schlinge ein zweites aus zwei Dreiecken zusammengeschmolzenes Rhombus bildet. Bei drei Exemplaren des P. subterraneus matrensis stösst diese Einschnürung beinahe zusammen ; bei vier Exemplaren konnte ich nur eine auffallend starke Einschürung beobachten. Viel bedeutsamer ist der Unterschied im Schädelbau der beiden Tiere. Der mir zur Verfügung stehende Schädel von P. Kupélwieseri war auffallend eckig, kantig, die Schädelkapsel ziegeiförmig. Die Kanten auf der Schädelkapsel begrenzen nämlich ein merkwürdig schildförmiges Gebiet. Der hintere transversale Rand des Schildes wird von 3 kürzeren Kanten welche dem hinteren Rande des Os inter parietale, d. h. der Sutura lambdoidea folgen begrenzt. Rechts und links läuft eine lange Kante parallel mit dem Rande der Schädelkapsel bis zur Sutura coronalis ; hier bricht sie ab. Ebenso schreitet hier parallel mit dem Rande der Schädelkapsel je eine kürzere Kante nach innen, welche nach einem neuerlichen Bruch sich gegen die interorbitale Gegend hinzieht. Das Schild ist also einem gestielten Rechteck, dessen Spitzen mit kürzeren Kanten abgestumpft sind, ähnlich. Die Fläche des Schildes liegt sozusagen in einer Ebene, nur das Interparietale und ein sehr kleiner Teil der Parietalien neigt sich gegen das Occipitale. Auffallend steil steigen diejenigen Knochenflächen gegen die Ränder des Schädels an, welche sich ausserhalb jener Kanten befinden, welche die Ränder des Schildes begrenzen.* Der Schädel von P. subterraneus matrensis ist von oben betrachtet convex, glatt, nicht kantig, so dass die einzelnen Schädelknochen in grossem Bogen gegen den Rand des Schädels schreiten. Die Schädelkapsel ist oval. P. Kupélwieseri weicht also in Farbe, Gebiss und Schädelaufbau von P. subterraneus ab, ist daher eine leicht definierbare, selbständige Art. Dagegen unterscheidet sich P. subterraneus matrensis nur durch seine Farbe und wenigen Eigenschaften des Gebisses von P. subterraneus. Eben deshalb können wir dieses Tier nur als Unterart von P. subterraneus betrachten. Dieses Tier hat sich bei uns, in der subalpinen Region nur wenig verändert. Es ist sehr interessant, dass das subalpine Biotop so bei den ungarischen, als auch bei den österreichischen Exemplaren, die- * Ob eine solche schildförmige Schädeldecke alle Exemplare von P. Kupélwieseri charakterisiert, konnte ich nicht entscheiden.

selbe Farbenänderung (Verdunkelung) hervorbrachte ; ausserdem ist auch ein gewisser Parallelismus in der Bildung des Gebisses unzweifelhaft zu bemerken. 2. Pity m us nyíren sis n. sp. A vizsgált anyag Mátészalkáról (Szatmár vm.) származik, ahol VÁSÁIÍIIKLYT ISTVÁN 1927. évi június hó 17. és 21.-e között gyűjtötte két O példányát. Leltári számuk 3593. Az új faj típusa a 3583/2. számú O ; méreteit lásd a mellékelt táblázatban. Leírás: Színe tökéletesen egyezik a P. subterraneus multiplex FATIO (a bécsi múzeumban levő példányainak) színével, vagyis a hát ragyogó sárgásbarna színe a test oldalára is átterjed ; a bunda szőrözete épp úgy ragyog, mintha rendkívül finom aranyporral volna behintve. Egyébként ez a ragyogás bizonyos fokig a P. dadus hungaricus ÉHIK bundáján is észlelhető. Az állat háta sárgásárnyalatú barna, az oldala világosabb színű, alul ezüstösen csillogó szennyes-fehér. Az egyes szőrök töve sötét acélkék színű, amely a hasoldalon, ahol az egyes szőrszálak rövidebbek és végeik kopottabbak, erősen feltűnő ; a toroktájékán csak ez az alapszín látható. Lába sötétbarna, a mellső valamivel világosabb mint a hátulsó. Farka felül sötétbarna, alul tövén majdnem fehér, amely sárgásfehérbe, majd szenm^es-fehérbe megy át ; a fark vége alul és felül egyformán sötétszínű. A koponya alakját tekintve, legjobban a P. Éhiki 0. WETTS'I\ koponyájához hasonlít. A supraoccipitalé közepén egy feltűnő, tarajba átmenő dudor (protuberantia) van, amelytől jobbra és balra egy-egy hasonló dudor látható. A középső dudor jelenlétét még csak a P. EhiH koponyáján észleltem. A koponya dorsalis ívelése olyan mint a P. Éhiki koponyáján, a járomívek azonban a fogazat felé erősebben hajlottak; a járomív hajlása körülbelül olyan, mint a P. dacius hungaricus-on, de nem olyan erősen hajlott, mint a P. subterraneus multiplex-en. A metszőfog külső szélétől a condylusig mért koponyahosszúság 23*6 237 mm ; ugyanez a méret a P. Éhiki-n 234 mm, a P. dacius hungaricus-on és a P. subterraneus multiplex-en pedig 24'5 mm ; vagyis nagyságát tekintve ugyancsak a P. Éhiki-he7, áll a legközelebb. Az öreglik (foramen magnum) felülről nézve jóval keskenyebbnek látszik, mint a P. subterraneus-on, de nem olyan keskenynek, mint a P. dacius hungaricus-ori. A P. subterraneus matrensis leírása kapcsán a P. Kupélwieseri-n ismertetett pajzsalakú koponyatető a P. nyirensis-en is látható, csakhogy szélei jóval elmosódottabbak és az oldalszélei erősen íveltek, úgyhogy

az egésznek az alakja inkább egy teműszütőhöz hasonló. A P. Éhiki leírásánál az mi-en említett első zománchurok, a P. nyirensis-en nem széles, ellenben a rombusz tranzverzális átmérője feltűnően nagy. úgy hogy az mi ezen a helyen a legszélesebb. Megjegyzés. Bár a koponya igen sok tekintetben a P. Éhiki koponyájával egyező, mégsem azonosíthatom a két fajt egymással, mert az új faj világosabb színű, mint a P. Éhiki, holott ez utóbbinak egyetlen ismert példánya 14 évig állott alkoholban. A P. nyirensis koponyájának alakját tekintve, mintegy összekötő kapocs a P. subterraneus és P. dacius hungaricus között. Mindenesetre mind a két új állat meglehetős figyelmet érdemel, mert rendkívül érdekes, hogy a külföldön kialakult fajoknak hazánkban is megvan a hasonmásuk. wo ST. * Das untersuchte Material stammt aus Mátészalka (Coniitat Szatmár) VÁSÁRHELYI zwischen 17-21. Juni 1927 zwei Ç sammelte, welche im Besitze des National Museums sind (No 3583). Der Typus der neuen Art ist das 0 No. 3583/2. Die Masse sind aus der Tabelle ersichtlich. Die Farbe stimmt vollständig mit derjenigen von P. subterraneus multiplex (Exemplar im Naturhistorischen Museum zu Wien) überein, indem die glänzend gelblichbraune Farbe des Rückens sich auch auf die Seiten des Körpers erstreckt ; die Haare des Pelzes glänzen, als wären sie mit Goldstaub überstreut. Übrigens kann dieser Glanz auch bei P. dacius hungaricus beobachtet werden. Der Rücken des Tieres ist gelblichbraun, die Seiten etwas lichter, die Unterseite silberglänzend schmutzig weiss. Der Anfang der einzelnen Haare ist dunkel stahlblau, was auf der Bauchseite wo die einzelnen Haare kürzer und ihre Enden abgenützter sind besonders auffallt. In der Gegend der Kehle ist nur diese Grundfarbe sichtbar. Die Füsse sind dunkelbraun, die vorderen etwas lichter, als die hinteren. Der Schwanz ist oben dunkelbraun, unten auf der Schwanzwurzel beinahe weiss, welche Farbe erst ins Gelbweisse, dann ins Schmutzigweisse übergeht ; die Spitze des Schwanzes ist oben und unten gleich dunkel. Die Form des Schädels gleicht am meisten dem Schädel von P. Éhiki O. WETTST. In der Mitte des Os supraoccipitale befindet sich eine auffallende Erhöhung (Protuberanz), welche in eine Kante übergeht ; rechts und links von dieser befindet sich je eine ähnliche Erhöhung. Die Gegenwart der mittleren Erhöhung konnte ich bisher nur noch auf

den Schädel von P. Ehi ki bemerken. Schädel profil schwach gewölbt, sowie bei P. Éhiki. Die Jochbögen aber neigen sich stärker gegen das Gebiss, als diejenigen des P. Éhiki ; die Neigung des Jochbogens entspricht ungefähr jener wie bei P. dacius hungaricus, aber ist nicht so stark wie bei P. subterraneus multiplex. Die Länge des Schädels beträgt 23*ii 23*7 mm, vom äusseren Rande des Schneidezahnes bis zum hinteren Rande des Condylus gemessen ; diese Länge ist bei P.Éhiki 234 mm, bei P. dacius hungaricus und P. subterraneus multiplex 24"5 mm ; also sehen wir, das auch im Bezug auf die Grösse des Schädels P. nyirensis dem P. Éhiki am nächsten steht. Bei senkrechter Ansicht des auf der Dorsalseite liegenden Schädels erscheint das Foramen magnun viel schmäler als bei P. subterraneus, doch nicht so schmal wie bei P. dacius hungaricus. In der Beschreibung von P. subterraneus matrensis charakterisierte ich das schildförmige Schädeldach von P. Kupélwieseri, ein ähnliches schildförmiges Schädeldach finden wir auch bei P. nyirensis, doch sind hier die Ränder viel verschwommener und die Seitenränder stark bogenförmig, so dass die Form des Ganzen mehr einem Tennisschläger ähnlich ist. Die bei der Beschreibung von P. Éhiki erwähnte erste Schmelzschlinge auf im, ist bei P. nyirensis nicht breit, doch ist der transversale Durchmesser des Rombus auffallend gross, so das mi an dieser Steile am breitesten ist. Anmerkung. Obwohl der Schädel in vielen Beziehungen dem Schädel des P. Éhiki gleicht, kann ich beide Arten aus dem einfachen G runde nicht identifizieren, weil P. nyirensis lichter gefärbt ist als P. Éhiki, trotzdem das einzig bekannte Exemplar des letzteren Tieres 14 Jahre lang in Alkohol stand. Wenn wir die Schädelform des P. nyirensis betrachten, können wir diese Art als ein Verbindungsglied zwischen P. subterraneus und P. dacius hungaricus auffassen. Jedenfalls verdienen die beiden beschriebenen Tiere eine besondere Aufmerksamkeit, da es sehr interessant ist, dass in anderen Ländern sich entwickelte Formen auch in unserem Lande ähnliche Vertreter haben. Annales Husii Xatimialis Ilungarici. XXVII. 17

Montes Mátra: Kékes, 940 m. No 8690/1. 16. X. 192!). V»,. O o 4= -C a. ~,5 S ~ Ii j S Cß.-s g-ä 3 a > o TS c M S 9 1 >. II M "P cd in ~ä gs: s 'S i '1 -S C a M 2 fee N O) CJ CD S OCJ a ~ 5c H > "5 ci ;3 I I CD c 3?? o 'H-'S. <ö "3 "3 ci in.(3 gse S ii o.sb 'S "c C en i O co 1. í'itymys snbterraneus S-i ci matrensis n. subsp. gi A S S "c te - o r c S cs-3 a " BJfl - -'-'T x 5 5 OJ i A NCD 1 Ö en ï ~ O CD o -, fei S 3 Xtl :ni tf. V O c ci S Ü fa c/j Hátulsó láb hossza Hinte rfussohlenlänge 12-8 3-7 6-4 (i-ö 13-1 5-1) 56 90 32 15 9 Montes Mátra: Kékes, 940 m. No 3690/2. 1«. X. 1929. Q 13-1 3-85 6-2 ü-8 13-2 55 5-Ü 87 29-5 Montes Máira: Kékes. 1000 in. No 3690/3. Itt. X. 1929. Q Montes Mátra: Kékes. 1000 m.,. No 8690/4. 16. X. 1929. V Montes Máira: Kékes, 1000 in. No 3690/5 18. X. 1929. Q 21-0 Montes Mátra: Kékes, 940 m.. No 3690/6. Typus. 18.X. 1929. Ç 3-8 5-8 6-6 5-5 5-6 85 'O :c5 CD i f-i 3 J5 9-5 29 14-5 8 20 (Í 123 3-85 10-9 7-0 5-6 0-4 12-8 5-4 5-5 64-2 75 28 13 12-5 4-0 III) 6-9 5-8 6-5 128 56 5-6 62-7 77 32 22-0 J3-3 39 11-3 7-2 5-8 6-8 135 5 7 5-7 63-7 86 Montes Mátra : Kékes, 1000 m. W. IT. X. 1929. Ç 20-5 12-7 4-0 IN ü-8 5-7 6-3 13-1 54 55 61-2 Mátészalka (Com. Szatmár)., No 3568/1. 21. Vf. 1927. Ç Méretek. Masse. 2. Í'itymys tiyirensis n. sp. 80 33 15 8 95 15*5 105 29 15 8 224 13-8 4-0 11-3 7 2 6i 6-8 13-7 5-8 5-8 63-7 95 30 14 10 Mátészalka (Com. Szalmár). _ No3583/2.ïty/,ii.*.17. VI. 1927. «22-7 14-2 4-1 11-7 7-4 63 6-7 14-0 63 (i-2 G31 94 35 U 10 ') A metszőfog külső szélétől a condylusig mérve. Vom Condyhis bis zum äusseren Rand des Schneidezahnes gemessen.