A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Gyermekklinika évkönyve 2012 2013 Budapest
Kiadja: Semmelweis Egyetem Budapest, I. sz. Gyermekklinika Felelõs kiadó: Dr. Tulassay Tivadar Szerkesztette: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár Dr. Cserháti Endre ny. egyetemi tanár 2013. május Semmelweis Egyetem Budapest, I. sz. Gyermekklinika, 2013 ISSN 1788-3458 A könyv szerzõi jogi oltalom és kizárólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Bármely részének vagy egészének mindennemû többszörözése kizárólag a szerkesztõk, a szerzõk és a kiadó elõzetes írásbeli engedélye alapján jogszerû. Felelõs kiadó: Táncos László igazgató Tördelõszerkesztõ: Békésy János SKD: 429 Nyomta: Mester Nyomda Kft.
Tartalom 1. ELÕSZÓ ÉS AJÁNLÁS... 5 2. TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS... 7 3. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS A 2010-ES ÉVRÕL... 19 4. GAZDASÁGI BESZÁMOLÓ ÉS A BETEGELLÁTÁS MUTATÓI... 21 GAZDASÁGI BESZÁMOLÓ... 21 A BETEGELLÁTÁS MUTATÓI... 23 5. AZ ÁPOLÁS HELYZETE 2012-BEN... 25 6. SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY 2012-BEN... 29 7. OKTATÁSI TEVÉKENYSÉG... 33 Graduális oktatás... 33 Postgraduális képzés... 42 8. KUTATÁSI TEVÉKENYSÉG... 59 9. SZAKMAPOLITIKAI TEVÉKENYSÉG... 77 10. FONTOSABB ESEMÉNYEK A 2012-ES ÉV SORÁN... 97 11. A KLINIKA MÛKÖDÉSÉNEK EGYES JELENTÕS ÁLLOMÁSAI 2012-BEN... 101 12. VENDÉGEINK ÉS ÜNNEPSÉGEINK... 109 13. ALAPÍTVÁNYAINK...115 BÓKAY GYERMEKKLINIKÁÉRT ALAPÍTVÁNY... 115 BÓKAY JÁNOS GYERMEKALAPÍTVÁNY... 116 TRAUTSCH ANDRÁS OLIVÉR ALAPÍTVÁNY... 116 MAGYAR GYERMEKSEBÉSZ ALAPÍTVÁNY... 117 14. SZPONZORAINK...119
1. ELÕSZÓ ÉS AJÁNLÁS A mûveltséget nem csak a könyvek mentik meg. A mûveltséget a köznapok apró reflexei mentik meg. Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled a kalapod. Nem tehetsz mást. (Márai Sándor) Lectori salutem! Amikor a tavaszi szél elsöpri a hideget és a havat hozó fellegeket, akkor szokott Cserháti professzor finom levelet írni, hogy mindenki a neki rendelt feladat alapján készítse el az évkönyvhöz az értékelést. Persze ilyenkor az évkönyv törzsanyaga már készen áll, s csak a finomságok hiányoznak. Idén a tél hosszú volt és kemény. Hol maradt a március 15-ei rövidnadrágos ünneplés? Hol az örömteli, önfeledt kokárdás Nemzeti Dal? Fázva, kályhához bújva kerestük a meleget és a biztonságot. S csak reménykedtünk, hogy szeretteink, barátaink, bárki, aki úton volt épségben hazakerül. Mert a legfontosabb az otthon. Az otthon jelenti a biztonságot, a meleget, szeretteinket, és a külvilág sok zaját kiszûrve a csendet is. Szükségünk volt a csendre 2012-ben is. Az otrombán nagyképû és agonizáló euro-atlanti társadalom a teljesíthetetlen feladatok sietsége és a felpörgetett, pszeudoaktivitás látszata mögé bújik, s kényszer cselekvéseket próbál az intézményekre és ez által az emberekre is rákényszeríteni. Csak a pörgés számít, mert azzal lehet több forráshoz jutni. Az emberek ma azt gondolják, hogy a boldogságuk, és a boldogulásuk a forrástól, a pénztõl, és a technikától származik. Társadalmi szinten elfogadott vélekedés amely sok fiatalt külföldre hajszol hogy a megszerzett anyagi javak majd boldogítanak. Pedig látnunk kellene, hogy a fogyasztás oltárra helyezése az emberiség sírját ássa: a még több, a még nagyobb hajszolása zsákutca. Nemcsak a körülöttünk lévõ élõ természetet, hanem önmagunkat is tönkretesszük. Az biztosan mentális öngyilkosság, ha gondolataink központjában az anyagi javak állnak, s életünk nagy részét az anyagiak megszerzésére áldozzuk. Pénzzel, az ezen megvehetõ technikával bástyázzuk magunkat körbe, s ezáltal az ember gõgösen egymagában is erõsnek, s egyedül is sérthetetlennek érzi magát. Micsoda tévedés! Így válunk a fogyasztói társadalom manipulált áldozataivá. Azé a fogyasztói társadalomé, amely olyan berendezkedést, mentális állapotot jelöl, ahol a javak és a szolgáltatások fogyasztása az emberi élet társadalmilag elfogadott célja, s egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja. S még a végén el fogjuk hinni, hogy a fogyasztás az önfejlesztés, önkiteljesítés, önmegvalósítás fõ útja. S ehhez képest milyen jó reggel bejönni a Bókay Klinikára. A kertbe, amelyben a gesztenyefák már több mint 100 éve figyelik az arra járókat, hullajtják levelüket, télen befedi õket a hó, de tavasszal csodálatos virágba-borulással hirdetik a természet szépségét és örömét. Oda, ahol bár a világ lármája behallatszik de sok tisztességes ember úgy él és dolgozik, mintha Thomas Mann vagy Márai Sándor Európájában élne. Ahol érvényes Szt. Pál Galata-béliekhez intézett intelme is: A lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. a Bókay Klinika olyan hely, ahol az emberek megemelik a kalapjukat, bármi is tör rájuk. Maradjon így még sokáig! Budapest, 2013. április 19. Tulassay Tivadar 5
2. TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS Klinikánk kiemelkedõ teljesítményei Klinikánk évkönyveiben, amelyeket 1995 óta minden esztendõben kiadunk, szerepelt néhány oldalon és néhány fényképpel egy történeti visszatekintés. Ebben az idõrendet figyelembe nem véve történetünk egy-egy fejezetét vagy lényeges momentumát ismertettük. Ebben a 19. évkönyvben megkíséreljük ismertetni azokat az eredményeket, amelyekkel a gyermekgyógyászatot, egyetemünket, a magyar orvostudományt és néhány pontban az egyetemes orvostudományt bõvíteni igyekeztünk. A most következõ ismertetések válogatása szubjektív, biztos lennének mások által fontosabbnak tartott eredmények, vagy a most leírtak egy részét nem kellene fontosnak, jelentõsnek tartani. Schoepf-Merei Ágoston megalapítja a mozgásszervi betegségekkel foglalkozó intézetet: A Pesti orthopaedi Privát-Intézet a Mirígykór s Elgörbülések gyógyítására, az emberi testen s tagokon. Ez volt az elsõ olyan gyógyító intézmény, amely kizárólag gyermekkorú betegekkel foglalkozott. Az épület a mai Károly krt. közvetlen közelében állt, ott ahol a Dohány utca beletorkollik a Kis körútba. Schoepf úgy gondolta, hogy az elgörbülések és a mirigykórok (abban az idõben többségükben tuberkulotikus eredetûek) egymáshoz közel álló kórformák és megítélése szerint ezeket tornagyakorlatokkal, fürdõkkel, szabadlevegõ kúrákkal és jól meghatározott életrenddel lehet gyógyítani. A felvett betegek után a szülõknek jelentõs összeget kellett fizetniük, viszont a kórházkertben tornaeszközök voltak, kedvezõtlen idõjárás esetén egy fûthetõ, kb. 60 négyzetméteres teremben folytathatták a kezeléseket. A betegek a testedzésen túlmenõen társasági játékokban, játékszíni mulatságokban, táncos rendezvényeken vettek részt, kézimunkázást és francia nyelvet tanultak. Az intézet elsõ látogatója gróf Széchenyi István volt 1837. július 24-én, majd József nádor felesége, Mária Dorottya fõhercegnõ érkezett az intézetbe. Az 1836-ban alapított intézményt a nagy pesti árvíz (1838, Wesselényi-féle árvíz) teljesen tönkre tette és ezzel Schoepf-Merei szerény vagyona is megsemmisült. Ezek után döntött úgy Schoepf, hogy általános gyermekkórházat alapít. Elképzelése szerint ennek a feladata az volt, hogy foglalkozzanak valamennyi betegségfajtával, járóbetegekkel, bentfekvõkkel, sebészeti és nem sebészeti kórképekkel, saját gyógyszertárral és kórbonctannal. Mindezt közadakozásból az ún. Szegény-gyermek Kórház Egyesület segítségével, jótékonysági alapon kívánta alapítani és mûködtetni. Az indításhoz szükséges összeg birtokában kibérelték az akkori ötpacsirta (jelenleg: Puskin) utcában álló egyik házrészt és annak emeletén tíz szobában 1839. augusztus közepén megkezdte mûködését a kórház. Ezzel az elsõ magyar gyermekkórház, Klinikánk elõdje megvalósult és a párizsi, szentpétervári és bécsi intézmények után a világ 4. gyermekkórházaként mûködött. Az intézmény gyorsan kinõtte a szerény épületrészt és 100-150 méterrel arrébb az Õsz utcában (ma Szentkirályi utca) 1845-tõl 1883-ig mûködött. Az alapító ars poeticája a következõ volt: Segélytelen beteg gyermekeket vallás, születés és lakhelyük tekintete nélkül ápolni és gyógyítani; az anyáknak súlyos beteg kisdedeikkel együtt felvétele és az alább leírandó ambulatórium által a gyermekápolás javítására a szegények között munkálni; végre ifjú orvosnak alkalmat nyújtván, hogy magokat a gyógytan imez fontos, nehéz és mind eddig még nem elegendõ figyelemre méltatott ágában gyakorlatilag kiképezhessék, ez által a gyermekgyógyászat tökéletesítésére és országszertébb terjedésére mûködni Schoepfnek a szabadságharc alatti tevékenysége miatt emigrálnia kellett, és a kórház igazgatása a fiatal Bókai Jánosra maradt. A gyermekgyógyászat multidiszciplináris jellegének kialakulása Bókai János igazgatósága idején 1857-ig az igazgatónak két segédorvos segített a munkavégzésben. Teendõiket egy pontos szervezeti és mûködési szabály szögezte le, amely rajtuk kívül még a vezetõ ápolónõ kötelességeit is tartal- 7
mazta; õ volt a szabályzat szerint a fõnéne. A többi beosztottnak a munkaköre úgy szólt, hogy azt kell tennie, amit a fõnéne számára elrendel. 1858-ban jött el annak a lehetõsége, hogy a kórház orvosi karát bõvítsék. Ekkor Bókainak az a gondolata támadt, hogy az orvosi létszám bõvítése ne egyszerûen a gyermekorvosok számának növekedését jelentse, hanem felkérjen olyan szakembereket ma azt mondanánk, kiváló szakorvosokat akik egy-egy szerv megbetegedéseivel, vagy a gyermekgyógyászat valamelyik ágával magas szinten foglalkozni tudnak. Az elsõ specialista Hirschler Ignác volt, aki 1858-tól szembeteg gyermekek számára szakrendelést létesített. A növekvõ forgalmú, nagy igényt kielégítõ szemészeti rendelést 1869-ben fekvõbeteg osztállyá alakítják át, és így az operált szemû betegeket már kórtermekben helyezik el. A szakellátás következõ lépcsõje a kórházon belül mûködõ önálló kórbonctan, ennek vezetõi azon idõszak kiválóságai közül kerültek ki. Csupán példaként említhetjük Genersich Antal (késõbb Kolozsvárott majd Pesten kórbonctan professzor), majd Dollinger Gyula nevét és még inkább Babes Viktort, aki 1880-87-ig tölti be ezt az állást. Nevét az általa felismert és a diftéria kórokozóját jellemzõ Ernst-Babes szemcsék tartották meg a mai napig. Számos más lényeges eredmény fûzõdik munkásságához és így a jelenlegi kolozsvári egyetem az õ nevét is viseli (Babes-Bólyai Egyetem). A korán bekapcsolódott specialisták közé tartozott Bõke Gyula, aki 1869-ben lett Bókai munkatársa, olyan jelentõs fülész volt, hogy a késõbbiekben a pesti egyetem elsõ fülész professzora lett. A fülészeti részleget-osztályt a következõ évtizedekben is mindig jelentõs szakemberek vezették. Érdekességként megemlíthetõ, hogy az újonnan felismert lehetõséget, a gége tükrözését az ebben gyakorlatot szerzett specialista, Lõri Ede végezte 1874-tõl kezdve. A gégetükrözéseknek külön kiemelt jelentõséget adott az a tény, hogy az akkoriban rendkívül gyakori és súlyos diftériás fertõzések miatt a gége pontos ismerete, és késõbb ezen kórkép miatt bevezetett gégeintubáció helyes végzése alapvetõ feladattá vált. A kor új ismeretei közé tartozott az idegrendszeri bántalmak galván árammal való kezelése, így 1871-tõl kezdve Kétly Károly foglalkozott ezekkel a betegekkel fõorvos a villámgyógyászatban címmel. 1871 fontos fordulópont az intézet életében; megindul az az együttmûködés a gyermeksebészettel, amely sok évtizeden át máig is azzal a kiváló lehetõséggel járt, hogy a sebészeti problémákat az épületen belül, egymás szavát jól értõ konzíliárusokkal lehetett megoldani. Ettõl az idõponttól kezdve Balassa János tanítványa Verebély László látta el a sebész konziliáriusi teendõket. Õ az István Kórház fõorvosaként végezte a gyermekek sebészeti ellátását. E tevékenységet 1902-tõl Koós Aurél segítette. 1884-tõl az ifjú Bókay János vette át apja halála után a kórház igazgatását. Intubációs készlet a diftériás betegek légzésének elõsegítésére Rendkívül sokoldalú munkásságának csupán néhány kiemelkedõ momentumát tudjuk felsorolni. Megfigyelte, hogy bárányhimlõben szenvedõ gyermekek környezetében viszonylag rövid idõ múlva övsömör is felléphet. Amikor egyre több ilyet észlelt, közölte azon elképzelését, amely szerint a bárányhimlõ ismeretlen kórokozója vírusokról még nem tudtak semmit speciális körülmények között övsömört okozhat. Ez az alapvetõ megfigyelés volt az elsõ, amelyik bizonyította, hogy ugyanazon kórokozó két egymástól lényegesen különbözõ megbetegedést is létrehozhat. Az 1900-as évek elejére teóriáját világszerte elfogadták. Érdekességként említhetõ, hogy a Nelson-féle gyermekgyógyászat évti- 8
zedeken keresztül újabb és újabb kiadásaiban Bókay ezen felismerését nevének említésével közölte. Korának egyik legfélelmetesebb betegsége, a diphtheria (torokgyík) volt, sok gyermek megkapta és jelentõs részük ebben meg is halt. A halál oka a légutakban elsõsorban a gégében keletkezett hártya (croup) volt, amely fokozatosan csökkentette a gége és a légcsõ átjárhatóságát és ennek eredménye volt a fulladásos halál. A másik oka a végzetes kimenetelnek a baktérium toxinja által okozott szívizom-károsodás volt. Bókay mindkét komponens ellen hatékonyan küzdött. Átvette az USA-ból származó ötletet és technikát: a gége fémcsõvel való tágan tartását. Az O Dwyer által kidolgozott módszer lényege a következõ volt: a gyerek nagysága szerint változó méretû fémcsõ speciális céleszköz segítségével került a gégébe és ottmaradt mindaddig, amíg a betegség gyógyulni nem kezdett. 1890 augusztusában végzett elõször ilyen fémcsõbehelyezést Bókay egy diphtheriás gyermeknél, megelõzve ezzel mindenki mást Magyarországon és majdnem mindenkit a világon. Az eljárás annyira elterjedt, hogy 1913-ban már emléktáblát helyeztek el a kórház diphtheria pavilonjának falán annak emlékére, hogy ezen módszert addig már 2000 gyermeknél alkalmazták. Néhány évvel késõbb Behring német tudós arra az alapvetõ gondolatra jutott, hogy ha nagytestû állatokat (lovat, tehenet) diphtheria toxinnal, azaz diphtheriás savóval beolt, akkor azok ellenanyagot termelnek a méreggel szemben, és ha jól megválasztjuk az adagot, akkor túlélik ezt az állapotot. A tõlük levett vér és ebbõl készült savó nagy mennyiségû antitoxint tartalmaz, és ha ezt beadják a betegnek, akkor a benne levõ méreg lekötõdik, és mindez jelentõsen javítja a túlélést. Behring számára ez 1901-ben a Nobel-díjat jelentette; ez volt az elsõ orvosi Nobel-díj, amit kiadtak. Savójából a pesti gyermekkórház számára is jutott, ez volt az egyik hely, ahol ezt a terápiás megközelítést kipróbálták. A Klinika könyvtárának falán jelenleg is ott van Behring fényképe személyes aláírásával. A klinikai eredmények nagyszerûek voltak és Bókay a halálozás rohamos csökkenésérõl és a betegek gyógyulásáról számolhatott be 1922-ben. A betegségnek közel 30%-os (gégediphtheria esetén 90%-os) halálozása akkorra 10% alá csökkent. Bókay János kezdeményezésére 1899-ben, alig több mint négy évvel a röntgensugár felfedezése után már ezt a lehetõséget felhasználó osztály mûködött a kórházban. Emil Adolf von Behring, az elsõ orvosi Nobel-díj kitüntetettje, aki a diftériás antitoxin savó klinikai kipróbálásában együttmûködött Bókay Jánossal Klinikánk szerepe a Nemzetközi Gyermekorvos Társaság (Association Internationale de Pédiatrie, késõbb: International Paediatric Association, IPA) megalapításában A magyar király fõvédnöksége alatt a magyar közegészségügy, gyermekvédelem és a TBC elleni küzdelem terén elért haladás iránti tisztelet és értékelés kifejezéseként Budapesten rendezték meg 1909-ben (augusztus 30.) a XVI. Nemzetközi Orvoskongresszust. Ezen belül a X. számú gyermekgyógyászati szakosztályban tanácskoztak szakmánk képvi- A német-magyar közös gyermekkongresszus elnökségi tagjai. Közöttük Vass József népjóléti miniszter (reverendában). 1927 9
selõi. A bevezetõ elnöki megnyitót Bókay János tartotta, örömmel üdvözölte a pediátria jelen levõ, legjelesebb külföldi személyiségeit. A továbbiakban hangsúlyozza reményét, hogy bár ez az internacionális együttlét azt eredményezné, hogy az egész mûvelt világ tudományos gyermekorvosai között szakmánk továbbfejlõdése érdekében oly szoros organikus kapcsolatosság jönne létre, mely a különbözõ nemzetek gyermekorvosainak eredményes együttmûködését még inkább lehetõvé tenné. Ezen óhajtással nyitom meg szakosztályunk tárgyalásait. A Bókay által elmondott javaslat hatására a jelenlevõk általános egyetértése és helyeslése közepette (Victor Henri) Hutinel párizsi gyermekgyógyász professzor elvállalta a nemzetközi gyermekgyógyász társaság megszervezését. Elõször szervezõbizottságot hoztak létre és ezek felhívására a csatlakozni szándékozó országok gyermekorvosai 2-2 megbízottat küldtek a párizsi összejövetelre, melyre 1910. július 28-án került sor. A magyar küldöttek Bókay János és Szontágh Félix (késõbb debreceni gyermekgyógyász professzor) voltak. A megalkotott alapszabály szerint az elõzõekben nevén nevezett nemzetközi társaság megalakult, amely azóta is mûködik; a viszonylagos közelmúltban ünnepelte a 100 éves fennállását. Ugyanebben az esztendõben megalakult a Magyar Nemzeti Gyermekgyógyász Társulat, melynek elnöke Bókay János, titkára Heim Pál, pénztárosa Deutsch Ernõ. Az említetteken kívül az alapító tagok között Klinikánk tagjai közül szerepel Flesch Ármin, Koós Aurél, Péteri Ignácz. Koós Aurél, a hazai gyermeksebészet emblematikus alakja 1902-tõl 1957-ig dolgozott Klinikánkon. Hedri Endre professzor, egyetemünk I. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója ír róla nekrológot: Õ volt az elsõ magyar sebész, aki felismerte, hogy a csecsemõ és gyermekkor sebészete nem azonos a felnõttek sebészetével. Egészen más a jellege nemcsak a világra hozott rendellenességek problémáinak megoldása szempontjából, hanem azért is, mert elsõsorban az újszülöttek és csecsemõk, de a gyermekek is másként reagálnak a mûtéti beavatkozásokra, mint a felnõttek. Ha a felnõttkorban a korszerû sebészet megköveteli a gondos mûtéti elõkészítést, és utókezelést, a finom és szövetkímélõ mûtétet az újszülöttekre, csecsemõkre és gyermekekre vonatkozólag még fokozottabban áll ez. Ma már nehéz megítélni, hogy Koós Aurél munkásságára nézve mennyire igazak a nálánál fiatalabb kortárs sebész professzor mondatai. Nem tudjuk, hogy Verebély László, aki 1871-tõl 43 évig volt a Klinika sebésze, vagy a még régebbi korban a mûtéteket is végzõ Schöpf-Merei Ágoston az 1840-es években mit értett meg a gyermekkori mûtétek sajátosságaiból, de kétségtelen, hogy Koós Aurél volt az, aki minden csábítás ellenére hû maradt a gyermeksebészethez és annak korszerûsítésén nem szûnt meg munkálkodni. Ebbõl a témakörbõl jelent meg több mint 40 igényes dolgozata; ezek közül különösen értékesnek kell tekinteni a fejlõdési rendellenességekkel, a gyermekkori osteomyelitissel, a pneumococcus peritonitissel és a pylorus spasmussal foglalkozó munkáit. Az elsõk között volt Magyarországon, aki rendszeresen operált nyúlszájat és farkastorkot. A XX. század elején Párizsban volt az az iskola (Veau professzor), amely az új mûtéti eljárásokat kidolgozta. Koós Aurél egy tanulmányút során megtanulta ezt az eljárást. Mûködésének hosszú évtizedei alatt a gyermeksebészetet világszerte legtöbbször mellékesen mûvelték a felnõtt sebészek, így a gyermekgyógyászattal szorosan együttmûködõ, önálló gyermeksebészeti osztály ritkaság volt. Bizonyos idõszakokban Koós Aurél professzort joggal lehetett világhírûnek tekinteni, hiszen számos nyugati országból, többek között a Mayo Klinikáról jöttek hozzá a gyermeksebészetet tanulni. Napjainkban minden reggel a Klinika orvosai abban a teremben gyûlnek össze a teendõk megbeszélésére, amelyet róla neveztünk el. 10
Gyermeksebészeti osztályunk tevékenysége Koós Aurél örökségét ma Verebély Tibor professzor gondozza. A vezetése alatt mûködõ sebészeti osztály Közép-Európa egyik kiemelkedõ gyermeksebészeti centruma, ahol világszínvonalú az újszülött-sebészet és egyedülállóan eredményes a vizeletelvezetõ rendszer veleszületett és szerzett rendellenességeinek gondozása is. Az õ vezetése alatt vezették be a Klinikán a minimális invazív sebészeti technikát. Verebély Tibor vezetése alatt az I. Sz. Gyermekklinika Sebészeti osztálya vezetõ centrummá vált az újszülöttsebészet terén. A korábban jelentõs mortalitással járó súlyos fejlõdési rendellenességek mára az esetek többségében minimális halálozással, jó életminõséggel korrigálhatóak. Ebbe a tevékenységi körbe tartozik a koraszülöttek nyitott ductus arteriosusának a mûtéti lekötése is, melyet a 90-es években, hiánypótló jelleggel kezdtek végezni. Az osztály ezeknek a betegnek az ellátásában szoros együttmûködésben dolgozik a szülészetek Perinatalis Intenzív Centrumaival. Az osztály másik fontos szakterülete a különbözõ gyermekurológiai kórképek sebészeti kezelése. Az obstruktív uropathiás betegek komplex ellátása a gyermek-nephrológusokkal, gyermek-radiológusokkal együtt történik. Ezeknek a fejlõdési rendellenességeknek nagy hányada már az intrauterin életben elvégzett szûrõvizsgálatok során felismerésre kerül. Országos központként végzi az osztály mellkassebészeti tevékenységét. Az ezredforduló óta végzik a mellkasdeformitások minimálisan invazív módszerrel való korrekcióját. Több mint 600 pectus excavatumos és 60 pectus carinatumos beteget operáltak a módszerrel. Szintén országos igényt elégítenek ki a légúti szûkületek, tüdõfejlõdési rendellenességek miatt végzett sebészeti beavatkozások. A 90-es évek végétõl, az országban az elsõk között kezdték az osztályon végezni a különbözõ minimálisan invazív mûtéteket. Ezek közé tartoznak például a Hirschsprung betegség miatt transanalisan végzett áthúzásos mûtétek, vagy a köldökmetszésen keresztül végzett különbözõ hasi mûtétek. A laparoscopos, thoracoscopos beavatkozások köre is jelentõsen bõvült mára, mind az indikációs kör, mind az így operált betegek köre tekintetében. Ilyen minimálisan invazív módszereket alkalmaznak ma már akár újszülöttekben is például rekeszsérv, pylorusstenosis kezelésében és olyan nagy mûtétek, mint a splenectomia, tüdõ lobectomia esetében is. Az eddig részletezett nagy mûtétek mellett végzett kisebb sebészeti beavatkozások többségét az osztályon már a 80-as évek közepétõl egynapos sebészeti ellátás keretei között végzik. 2010 szeptembere óta mûködik Klinikánkon egy munkacsoport, amelynek elsõdleges feladata az ajak- és szájpadhasadékkal született gyermekek átfogó, teljes körû, multidiszciplináris ellátása. A munkacsoportot, a résztvevõket, a feladatokat Klinikánk 2011-es évkönyve részletesen ismerteti. A munkacsoport mûködése sikeresen, begyakorolt módon folytatódik. Gefferth Károly, a magyar gyermekradiológia nemzetközi hírû mûvelõje Gefferth Károly több külföldi tanulmányút után 1930-ban lépett be a Pázmány Péter Tudományegyetem gyermekklinikájára. 1934-tõl 1971-ig, nyugalomba vonulásáig vezeti a Klinika röntgen osztályát. Ezután is rendszeresen, 1992-ben bekövetkezett haláláig, bejár a Klinikára és vele konzultálják a problémásnak tartott röntgenképeket. Ilyenkor kicsit hümmögött, beült a könyvtárba, keresgélt és gondolkodott és szinte mindig bennünket segítõ, elõre mutató véleményhez juttatott. 1956-ban nyeri el az orvostudományok kandidátusa címet az elõzõ évben megírt értekezése alapján: A csecsemõkori aspecifikus tüdõgyulladások röntgen diagnosztikájának egyes kérdéseirõl. Nagy szorgalommal és tehetséggel végezte tudományos munkáját, radiológiai aktivitásának 40 esztendeje alatt. Már 1930-ban német nyelvû közleménye jelenik meg az epehólyag röntgenvizsgálatáról. Átfogó jelentõségû az 1962-ben Budapesten megjelent Röntgendiagnostik der Säuglingspneumonien c. monográfiája. Számos közleményben foglalkozik a tüdõ gombás megbetegedéseivel. Így õt kérték fel az Opitz-Schmid: Handbuch der Kinderheilkunde c. könyvben a Moniliasis fejezet megírására (Berlin, 1963). 11
Összesen több mint 100 dolgozatot írt; fõ érdeklõdési köre a tüdõ inflitrátumok mellett egyes csontelváltozások radiológiai vizsgálata. Kialakít egy eljárást, mely a sziklacsont összehasonlító felvételére alkalmas, és amelyet Gefferth-felvétel néven hosszú ideig alkalmaztak. Hazai és nemzetközi tekintélyét igazolja, hogy halála után rövidesen Gefferth-díjat és emlékérmet alapítanak tiszteletére. Az elmúlt esztendõkben kialakított egyik oktató termünket róla neveztük el. A gyermekradiológia mûvelése ma is kiemelkedõ tevékenysége Klinikánknak, Kis Éva docens asszony által szerkesztett és részben megírt gyermekradiológia széles körben használt alapvetõ munka. Csapó József és Kerpel-Fronius Ödön Kerpel-Fronius Ödön fiatalabb éveiben A 30-as években Hainiss Elemér igazgatósága idején a korszak egyik legfontosabb klinikai orvosa volt Csapó József. Munkássága a gyermekgyógyászati kórélettan jelentõs elõrehaladását hozta magával. A nála fiatalabb Kerpel-Fronius Ödönnel sokat dolgozott együtt, több közös közleményük is volt. Eme munkák a nephritises betegek organikus savaival, a diabeteses kóma egyes jellegzetességeivel, az uraemia anyagcsere-zavaraival, a csecsemõkori vízháztartás problémakörével, az acidosissal járó lézgészavarokkal, a só- és folyadékanyag-csere sajátosságaival foglakoztak. Jól tudjuk, hogy Kerpel- Fronius Ödön gyakran emlegette nagyon tisztelt és szeretett munkatársaként Csapó tanár urat. Az általa összeállított popsikenõcsöt hosszú ideig Csapó-kenõcsnek hívták, amely késõbb Unguentum infantum néven hivatalos kenõcs lett, és még a mai napig is a magyar csecsemõk egyik standard bõrápolási szereként maradt meg. Kerpel-Fronius Ödön munkássága Klinikánkon 1930-tól 1946-ig tartott. 2005-ös évkönyvünkben a történeti visszatekintés jelentõs része személyével és munkásságával foglalkozik. A bostoni Harvard Medical School laboratóriumából származó munkája a sóveszteség és azotaemia közötti összefüggéseket írja le, több munkája a világhírû Alan M. Butler társszerzõségével készült. Klinikánkon végzett munkásságának legfõbb eredményei: az újszülött- és csecsemõkori folyadéktér-eloszlások különbözõsége, a diabeteses állapot és sóhiány összefüggései, a só-vízháztartás kórélettana. Az USA-ban történt munkásság eredményeiként már beszámol, és a gyakorlatban megvalósítja a csecsemõk és kisdedek intravénás folyadék, só- és dextrose infúzióval történõ kezelését. A rendkívüli jelentõségû munkásság a pécsi, majd a budapesti II. sz. Gyermekklinikán folytatódott. Gegesi-Kiss Pál I. sz. Gyermekklinikán betöltött szerepe 1945-tõl 1971-ig vezette a Klinikát. Az igazgatóságát megelõzõ, és a Klinikán töltött több mint két évtized alatt munkássága eredményeképpen került a gyermekkori EKG-vizsgálatok végzése a gyermekgyógyászat magyarországi gyakorlatába. A pszichológia iránti érdeklõdésének köszönhetõen elérte, hogy 1936-tól kezdve pszichológiai munka folyt a Klinikán, amelybõl még igazgatósága idején számos munkatárssal mûködõ nevelési tanácsadó-gyermekpszichiátriai osztály alakult ki. 1950-tõl 1955-ig az Eötvös Lóránt Tudományegyetem orvosi karának dékánja és 1955-tõl 1961-ig az önállóvá vált Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora. Döntõ szerepe volt az önálló orvostudományi egyetem létrejöttében. Több szakmai lap megalapítása fûzõdik hozzá: Paediatria Danubiana (1947-1949). A nemzetközi lapot a nyugati világból való szerkesztõbizottsági tagok miatt betiltották. Gyermekgyógyászat (1950). Az elsõ és máig mûködõ szaklapja a diszciplínának. Acta Paediatrica Hungarica (1959). Magyar Pszichológiai Szemle (1960). Sokat tett azért, hogy ez a diszciplína visszatérhetett a szakmai közéletbe. 12
Pszichológiai-pszichiátriai tevékenység Klinikánkon A gyermekpszichológiai feladatok ellátása a 30-as évek második felében kezdõdött Klinikánkon. Ilyen jellegû gyermekklinikai-gyermekkórházi diszciplína ezt megelõzõen nem mûködött hazánkban. Liebermann Lucy gyermekpszichológus engedélyt kapott a Klinika akkori igazgatójától, hogy igen szerény körülmények között megkezdhesse a bentfekvõ és az ambuláns betegek pszichológiai vizsgálatát. Gegesi Kiss Pál akkori adjunktusban a gyermekpszichológia iránti érdeklõdés ezekben az években alakult. Õ kérte meg Hainiss Elemér akkori tanszékvezetõ professzort, hogy gyermekpszichológiai mûködés elindulhasson. A rendelõ egy fürdõszoba volt, amelyben a gyerekek fürdetésének befejezése után lehetett ilyen rendelést tartani. Különösen a II. világháború után, amikor Gegesi Kiss Pál lett a Klinika igazgatója, ez a mûködés kiteljesedett, több munkatárssal bõvült. A háború utáni idõkben a pszichológia szó erõsen polgári-burzsoá tartalommal bírt, így nevét nevelési tanácsadóra változtatták. A gyermekek rendszeres pszichológiai ellátása, az osztályokon fekvõk vizsgálata, a szülõk berendelése egyre kiterjedtebbé vált. Viszonylag korai halála után munkatársa Popper Péter vette át az osztály vezetését. Az õ mûködése idején általában 10 munkatárs dolgozott ezen a részlegen, oktatási feladataik az V-VI. éves medikusokon túlmenõen, a jogi kar hallgatóira, az ELTE pszichológus hallgatóira is kiterjedt. Popper Péter közírói tevékenysége jelentõsen hozzájárult a diszciplína közismertté tételéhez Ebben az idõszakban döntõen Gerõ Zsuzsa munkássága kapcsán a gyermekrajzok elemzése és az autista betegekkel való foglalkozás volt úttörõ jellegû. Átmeneti szünet után 2004-ben Pászthy Bea vezetésével megalakult az elsõ Klinikai gyermekpszichiátriai osztály Budapesten. Az osztály betegellátó tevékenysége a gyermekpszichiátriai betegségek csaknem teljes spektrumát felöleli, bentfekvõ és ambuláns betegekre egyaránt kiterjed. Az osztály országosan kiemelkedõ jelentõségû tevékenysége az anorexia nervosában szenvedõ és autizmussal élõ gyermekek diagnosztizálása és kezelése. Elindult a gyermekpszichiátriai képzés a gyermekgyógyászaton belül; tantermi elõadáson és gyakorlaton sajátíthatják el az ötödéves hallgatók a gyermekpszichiátriai betegségek diagnosztikáját és terápiáját. A diszciplina iránt különösen érdeklõdõ hallgatók pedig 30 órás kötelezõen választandó speciálkollégium keretein belül vehetik fel a tantárgyat. Szakdolgozatot, rektori pályamunkát is írhatnak gyermekpszichiátriából. Az ELTE, Pázmány és Károli Egyetem pszichológia szakos hallgatóinak is szakmai gyakorlati helye a klinika gyermekpszichiátriai osztálya. A graduális képzésen túl posztgraduális képzések is folynak az osztályon: a gyermekpszichiátria rezidens képzés és a klinikai szakpszichológusok képzése egyaránt sok ifjú szakembert vonz a klinikára. Az osztály vezetõje két jelentõs továbbképzést szervez immáron tíz éve. A Gyakorlati Gyermekpszichiátria Gyermekorvosoknak továbbképzés célja a gyermekorvosok érzékenyítése és képzése a gyermekpszichiátria betegségek tekintetében; ez a rendezvény nagy népszerûségnek örvend a kollégák körében, csak úgy, mint a kétévente megrendezésre kerülõ Magyar Evészavar Kongresszus, mely az evészavaros betegekkel foglalkozó különbözõ szakemberek párbeszédét hivatott elõsegíteni. Klinikánk gyermekpszichiátriai osztályának munkatársai számos graduális és posztgarduális képzés oktatói, elõadó, rendszeresen adnak elõ hazai és nemzetközi konferenciákon. A kutatómunkát két PhD védés jelzi (Pászthy Bea, Csenki Laura). A szakmapolitikában is komoly elõrelépést jelent az osztály kialakulása és mûködése, Pászthy Bea docens az elnöke az elsõ ízben megalakuló a Szakmai Kollégium Gyermek és Ifjúságpszichiátria Tagozatának, illetve a SE Gyermekpszichiátriai Grémiumának. Diabetes mellitus kutatások a Klinikán A 40-es évektõl kezdve mindig intenzíven foglalkozott a Klinika a gyermekkori diabetesben szenvedõ gyerekekkel. Barta Lajos professzor 1945-tõl 1983-ig dolgozott Klinikánkon, és a Klinika endokrinés anyagcsere osztályát vezette. Szakmai és tudományos érdeklõdése már korán az endokrin- és az anyagcsere betegségek, ezen belül elsõsorban a gyermekkorban kezdõdõ cukorbetegség irányába fordult. Hosszú és sikeres pályafutásának és az általa kinevelt munkacsoportnak köszönhetõen a 13
budapesti I. sz. Gyermekklinika az 1950-es évek második felétõl kezdve a gyermek- és serdülõkori diabetes mellitus kezelésének és kutatásának hazai központjává lett. Gegesi Kiss Pál akadémikussal közösen írt könyve, a Diabetes mellitus csecsemõ- és gyermekkorban elsõ kiadásban 1956 tavaszán jelent meg, - átdolgozott második kiadása pedig 1966-ban -, és hosszú ideig a magyar gyermekorvosok és diabetológusok sokat forgatott kézikönyvévé vált. Munkássága során számos új ismerettel gazdagította az általa még juvenilis diabetes mellitus -nak nevezett (ma 1-es típusú diabetes mellitus) pathogenezisét és klinikumát. A gyermekkori cukorbetegség terápiájában korát messze megelõzve a napi többszöri reguláris inzulin adását javasolta, szemben az akkoriban divatos és elfogadott naponta egyszer adott zinkprotamin inzulinkezeléssel. Ezzel a módszerrel az évtizedekkel késõbben bevezetett intenzív- konzervatív inzulin kezelés egyik elõhírnöke volt. Már 1957-ben felismerte 1-es típusú gyermek cukorbetegekben a posthypoglykaemiás állapotokban kialakuló, túlzott mértékû ellenreguláció jelentõségét, melyet ellenregulációs shock -nak nevezett (napjainkban pedig Somogyi szindróma-ként diagnosztizáljuk). A gyermekdiabetológiával foglalkozó munkacsoport vezetését az 1980-as évek során Madácsy László professzor vette át, aki a Gyermekdiabetológiai Szekció, majd a Magyar Diabetes Társaság elnöki tisztjét is betöltötte. Kutatásai során vizsgálta a környezeti tényezõk hatását a gyermekkori inzulin dependens és non-inzulin dependens diabetes mellitus kialakulására, az 1-es típusú diabetes mellitus kialakulásának folyamatát fokozott rizikójú gyermekekben. Kutatásai a gyermekkori inzulinfüggõ cukorbetegséghez társuló krónikus érszövõdmények biokémiai és kórélettani patomechanizmusának experimentális és klinikai vizsgálatára is irányultak. A krónikus betegségek kialakulásában szerepet játszó genetikai faktorok (N-acetil transzferáz 2 -NAT2) vizsgálata a nefropatia kialakulása szempontjából lassú/gyors fenotípus meghatározását tette lehetõvé. Vezetésével a munkacsoport több nemzetközi tudományos kutatási együttmûködésben vett részt (European Nicotinamide Diabetes Intervention Trial, Nutritional primary prevention of Type I diabetes mellitus). 2007-tõl Körner Anna egyetemi docens vezeti a diabetes osztályt és ambulanciát, a diabetes megelõzésével és szövõdményével foglakozó közleményei rangos nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Gasztroenterológiai eredmények Klinikánkon Vékonybélbiopszia elõször a Klinikánkon történt 1975-ben Watson-Crosby kapszulával, ami egyidõben két minta vételére volt képes. A gyermekendoszkópia elõtti korban csak így volt lehetõség mintavételre. Az elsõ magyar Gyermek-gasztroenterológia könyv 2003-ban Arató András és Szõnyi László, a Klinika munkatársainak szerkesztésében jelent meg. A 2000-es évek elejétõl a vékonybélbiopsziát kiszorította az endoszkópos mintavétel. Klinikánkon rövid idõ alatt az ország egyik legjelentõsebb endoszkópos centruma létesült, évente több mint 300 beavatkozással. Közülük kiemelendõ speciális területek a csecsemõkori colonoscopia, Veres Gábor közremûködésével, valamint a krónikus májbetegek varicositásának kezelése Dezsõfi Antal vezetésével. 2007-ben Veres Gábor kezdeményezésére és vezetésével egy Gyulladásos Bélbetegség (IBD) Regiszter indult, amely az ország 27 centrumában újonnan kórismézett IBD-s gyermekeket regisztrálja és nyomon követi. Neurológiai tevékenység Bókay János tekintélyét és megbecsültségét jelzi, hogy Klinikánk idegrendszeri betegségekkel foglalkozó ambulanciáján éveken át vállalt feladatot báró Korányi Sándor, a magyar belgyógyászat egyik legjelentõsebb személyisége. Klinikánk gyermekneurológiai betegellátási profilja továbbiakban Farkas Viktor tudományos 14
fõmunkatárs aktivitása nyomán bõvült a gyermekkori fejfájás betegségek ellátásával, így az osztály egyik további súlyponti területe lett a gyermek- és serdülõkori migrénbetegségek ellátása. Farkas Viktor a Nemzetközi Fejfájás Társaság gyermekszekciójának alapításától vezetõségi tagja. Nephrológiai munkacsoportunk egyes eredményei A korábban nem jelentõs vese-kutatás és betegellátás Miltényi Miklós idõszakában fejlõdött nemzetközi színvonalúvá. Az õ kezdeményezésére jött létre 1985-ben az elsõ budapesti gyermek mûvese centrum. A vese kutatások fejlesztésére kutatólabort alakított ki, amelyet késõbb Tulassay Tivadar pályázatával a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyévé emelt (MTA-SE Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatólaboratórium). A laboratóriumban zajló kutatások kiterjednek a krónikus veseelégtelenség (Szabó Attila), a diabeteses nefropátia (Fekete Andrea), a hypoxiás ischaemias károsodások bemutatására (Vannay Ádám), valamint a meglévõ nemi különbségek leírására (Szabó Attila). Az utóbbi években a kutatás nefro-genetikai, és immuno-nefrológiai témákat is magával hordoz (Tory Kálmán). Reusz György professzor vezetésével a 90-es évek közepe óta alkalmazzuk a 24 órás vérnyomás-monitorozás technikáját gyermekeknél. Legújabban a nem invazív szív- és érrendszeri rizikó felmérésben tették közzé az elsõ nemzetközi normál értékeket, amely jelentõs nemzeteközi figyelmet kapott. Hepatológia májátültetés A 90-es évek elején Európa néhány központjában egyre nagyobb sikerrel kezdték el csecsemõk élõdonor májátültetését végezni. Kupcsulik Péter (I. Sz. Sebészeti Klinika) és Verebély Tibor a Semmelweis Egyetem két sebész professzora javaslatára 1990 elején az I. sz. Gyermekklinika Belgyógyászati osztálya (osztályvezetõ: Szõnyi László egyetemi docens) felmérést végzett, hogy hány csecsemõnek és gyermeknek lenne szûksége májátültetésre. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy évente 10 12 csecsemõ és gyermek szorul májtranszplantációra. Ezt megelõzõen a májelégtelen csecsemõk és gyermekek valamennyien meghaltak. Magyarországon a májátültetési program a Transzplantációs és Sebészeti Klinika kapuinak megnyitását követõen kezdõdött el, elõször felnõttek részére. Csecsemõk és gyermekek számára a hatékony segítségnek egyetlen módjaként kínálkozott a külföldi májátültetés. A Belgyógyászati osztály feladata lett a gyermekek májátültetés elõtti kivizsgálása, a külföldi transzplantáció feltételeinek megteremtése, valamint a mûtét utáni gondozás. Így alakult ki Magyarországon az azóta is egyetlen májbeteg gyermekeket ellátó egység. Az utóbbi tíz évben megvalósulni látszik a törekvés, hogy a májbeteg csecsemõk és gyermekek komplex kivizsgálása és kezelése egy helyen történjen. Az I. sz. Gyermekklinika és a Transzplantációs és Sebészeti Klinika együttmûködésének eredményeként 2008-ban az országban elsõként hepatocyta transzplantáció történt. Májátültetésre 115 csecsemõt és gyermeket készített fel a hepatológiai egység. Jelenleg 78 májátültetett gyermek mellett közel 500 májbeteg gyermek gondozása zajlik. Az egység gondozza a Magyarországon élõ, legrégebben transzplantált beteget, aki 25 éve él új májjal. Tüdõgyógyászat allergológia A XX. század elsõ évtizedében minden magyar gyermekintézményt megelõzve az elsõ hörgõtükrözést Klinikánkon végezte Pauntz Márk. Az asthma kezelésére vonatkozó világméretû ajánlás (Global Initiative of Asthma) eredeti szövegének kidolgozásában felkérés alapján részt vett Cserháti Endre. A gyermekkori légúti betegségekrõl szóló három könyv (2002, 2010, 2012.) szerkesztõje Cserháti Endre, az egyes fejezetek írói jelentõs részben Klinikánkról kerülnek ki. 2012 óta 6-7 évesnél fiatalabb gyermekek légzésfunkciós vizsgálatainak a megvalósítása oscillometriás úton történik (Kelemen József). 15
A bronchológiai mûszeres eljárások (bronchoscopia és fiberoscopia) rendszeres bevezetése Kovács Lajos nevéhez fûzõdik. Tüdõtranszplantáció A gyermek tüdõtranszplantáció Magyarországon aránylag késõn került bevezetésre. A kezdeményezést Klinikánk vállalta. Kovács Lajos doktor Bécsben egy tanulmányút során megtanulta a tüdõtranszplantációra való elõkészítés és utángondozás tennivalóit és 2005-ben sor került az elsõ magyarországi gyermekbetegnél a tüdõátültetésre. Magát a mûtétet a bécsi tüdõtranszplantációs központ végezte, ahol a betegek szükség szerinti idõtartamú, közvetlen posztoperatív kezelése és megfigyelése történik. Valamennyi magyarországi gyermekbeteg a tüdõelégtelenség elõrehaladó stádiumában Klinikánkra kerül és a mûtét után itt történik a gondozása. Eddig összesen 19 gyermeknél döntõ többségüknél mucoviscidosis miatt történt a beavatkozás. Neonatológiai Intenzív ellátás A koraszülöttek országos szintû szervezett ellátása a 70-es évek közepén indult meg Magyarországon. A hivatalos állami támogatásnak sokat segített Kerpel-Fronius professzor hathatós elvi támogatása. Budapesten Büky Béla és Kiszel János mellett Rosta János volt az, aki az egyetemi klinikákon a neonatológiai ellátás megszervezésében és mûködtetésében fáradozott. Rosta János azonban nem az I. sz. Gyermekklinikán, hanem a II. sz. Nõi Klinikán alakított ki Perinatális Intenzív Centrumot (PIC). Az I. sz. Gyermekklinika korábbi Intenzív osztályából 1994-re sikerült Tulassay Tivadarnak és Verebély Tibornak olyan Neonatológiai Intenzív Centrumot (NIC) létrehozni, amely a hagyományos újszülött betegségek mellett elsõsorban a neonatális sebészeti kórképek ellátását vállalta. A NIC fejlõdésének jelentõs lendületet adott Machay Tamás professzor, aki a hazai neonatológiai szakma doyenje. A klinika NIC ának jelenlegi vezetõje Szabó Miklós docens nemzetközi együttmûködés alapján sikeresen vezette be hazánkban a hipoxiás újszülöttek hipotermiás kezelését. Jelentõs feladatot vállal az utánpótlás nevelésben és a hazai szakmapolitikai irányításban is. Újszülöttkori oxigénhiányos állapotok megelõzése Az I. sz. Gyermekklinika neonatológiai munkacsoportja tudományos kutatási program keretében elsõként alkalmazott Magyarországon hypotermiás kezelést újszülöttkori asphyxia kezelésében. Mindezzel nemzetközi szinten jelentõsen hozzájárult a hypotermiás kezelés hatásosságának és biztonságosságának tudományos bizonyításához. A hypothermiás kezeléssel kapcsolatos kutatások eredményeit vezetõ külföldi és hazai szaklapokban tettük közzé. A 2004-ben megkezdett program nyomán napjainkra százra tehetõ azon újszülöttek száma, akik idegrendszeri épsége ennek az új terápiának köszönhetõ. Érdekességként említjük, hogy Véghelyi Péter az 1950-es évek során szeptikus állapotok kezelésére bevezette a hûtéses (hibernációs) kezelést, amely néhány éven keresztül a legsúlyosabb újszülöttés csecsemõkori betegeink terápiáját szolgálta. Az eljárásról Mesterséges hibernáció címmel könyv jelent meg. Az eljárás nem váltotta be teljesen a hozzá fûzött reményeket és néhány év múlva, a 60-as évek elején alkalmazását abbahagytuk. Újszülöttek kötelezõ veleszületett anyagcsere-betegség szûrése Az egészségügyi miniszter rendelete (44/2007. (IX. 29) alapján hazánkban minden újszülöttnél 2007. október 1-tõl kötelezõ a kiterjesztett anyagcsere szûrõvizsgálat elvégzése, az újszülöttek 48 és 72-ik órája között levett mintából (szárított vércsepp) két központban. Az egyik központ a Szegedi 16
Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikája, a másik a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikája lett. Az addigi négy kórkép további 22 betegséggel egészült ki (aminosav, zsírsavoxidációs és szerves savvizelési zavarok). Ezzel Magyarország (Ausztria és Dánia mellé) bekerült a legtöbb betegséget szûrõ országok közé Európában. A laboratórium lehetõvé tette anyagcsere krízis helyzetbe került újszülöttek, csecsemõk gyors laboratóriumi kivizsgálását, megalapozva ezzel a korai, megfelelõ, intenzív kezelést. A felnõtt korba lépett anyagcsere-betegek gondozását a II. sz. Belgyógyászati Klinika végzi. a betegek és családjaik életminõségének javítása a legfontosabb feladat a gyógyszer és diéta beállítását követõen. Ennek érdekében alakult meg 1990-ben a Magyarországi PKU Egyesület, amely azóta Magyarország egyik legrégebbi és legnagyobb létszámú szülõi szervezete lett. Doktori Iskola A Klinikán 1996 óta mûködik Doktori iskola, amely Tulassay Tivadar klinikaigazgató professzor kezdeményezésére kezdte meg aktivitását. Az általa mûködtetett akkreditált doktori program címe: Krónikus betegségek gyermekkori prevenciója. Ezen belül nem csak a klinikai, hanem az elmélyült alapkutatás iránt érdeklõdõknek is lehetõségük és módjuk nyílik a tudományos fokozat megszerzésére. Az egyes munkacsoportokon belül a molekuláris genetikai laboratórium biztosít mindezekre lehetõséget. Az eddigi mûködése során 37 doktori értekezés született. Jelenleg 16 Ph.D. hallgató és két levelezõ kollegánk folytat munkát a doktori iskolában. A Klinikán mûködõ tudományos fokozattal rendelkezõ kollegáink között számosan a doktori iskolán belüli kutatások segítségével szereztek tudományos fokozatot. A Klinikán jelenleg dolgozó, ill. a közelmúltban fokozatot szerzett és más munkahelyre kerültek között egy akadémikus (az MTA rendes tagja), 9 MTA doktor és 47 Ph.D.-vel rendelkezõ munkatársunk van. Ezek közül egy akadémikus, 7 MTA doktor és 38 Ph.D.-vel rendelkezõ munkatársunk ezen évkönyv megírása idején is velünk dolgozott. A Klinika minõségi mûködésének fontos bizonyítéka, hogy a korábbi munkatársak közül hárman lettek tanszékvezetõ egyetemi tanárok a Semmelweis Egyetem más intézeteiben (Szabó Antal, Vásárhelyi Barna és Szabó András). 17
3. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS A 2012-ES ÉVRÕL Immár közel 20. éve készül Évkönyv az I. sz. Gyermekklinika tevékenységérõl. A puszta tények és számadatok mellett, az érdeklõdõk számára az ezekbõl az adatokból kiolvasható szöveges összegzést is elkészítjük. Visszatekintve az elmúlt évek összefoglalóira, az utókor, ha kezébe veszi az évkönyveket egy évrõl évre küzdelmesebb, a teljesítmény szinten tartásáért egyre nagyobb energiát befektetõ klinikai közösség életébe kap majd bepillantást. Ennek ellenére, ha feltesszük a kérdést, hogy milyen is volt 2012, a rövid válasz lehetne akár az is, hogy jó. Miért is volt jó 2012? Jó volt, mert fent tudtunk maradni az egyre nehezebb körülmények között is, úgy, hogy a beteg gyermekek ellátása még nem került veszélybe. Jó volt, mert egyes területeken még megújulni is tudtunk. Megújult és reméljük, hogy ezzel minõségileg is javult az oktatásunk. Ezt persze a hallgatók és különösen a jövõ igazolhatja. A gyakorlati oktatásban bevezetésre került differenciáldiagnosztikai-betegbemutatás és a tantermi elõadások számonkérése reményeink szerint a minõséget javította. Jó volt, mert egy jó kezdeményezés tovább folytatódhatott. Az oktatásban a szakképzést segítõ, de egyben egyéb ismereteket is nyújtó Rezidens Szalon sikerrel folytatódott. Jó volt, hiszen a betegellátás terén egy új sürgõsségi ambulanciát alakítottunk ki, amelyrõl néhány hónap távlatából elmondható, hogy szükség volt egy ilyen egységre. Jó volt az is, hogy az egynapos sebészeti és egyéb egynapos ellátást igénylõ betegek számára kialakítottunk egy külön egységet a Klinikán. Jó volt, hiszen nem csökkent a teljesítményünk. Jó volt, hiszen még épültünk-szépültünk is. Elkezdõdött az anyagcsere- és kutatólabor átépítése, eszközök kerültek beszerzésre, amelyek közül kiemelendõ a dialízis rész gépparkjának megújítása. Jó volt, hiszen a mai magyar egészségügy helyzetéhez képest 2012-ben csak kevesen távoztak a klinikáról. Jó volt, hiszen kollégáink közül többen szereztek szakvizsgát, újabb képesítést. Jó volt, mert a tudományos képzésben, továbbképzésben megtartottuk vezetõ szerepünket. Ezt jelzik a számos TDK konferencia díj és helyezés, a Rektori pályázatok díjazásai és PhD oktatásban elért eredményeink. Jó volt a tudományos tevékenységünk. Igazolják ezt a sikerrel megvédett PhD értekezések, a sikeres habilitációs eljárás és a korábbiakhoz képest is kiemelkedõ publikációs tevékenységünk. Jó volt, mert a Klinikán megalakult a Lendület Kutatócsoport, amely a lerakott alapokra építkezve már a jövõbe mutat. Végül jó volt, hiszen közösséget is tudtunk alkotni és tudtunk együtt küzdeni, örülni, de méltó módon veszíteni is. Erre biztosan jó volt a csocsó-bajnokság, összehozott minket. Azonban a jó mindenképp valami rosszhoz mérten jó, ahogyan ezt Carl Jung fogalmazta meg. Most kérdezzük meg, hogy rendben, röviden jó volt, de bõvebben milyen is volt 2012? Kicsit elgondolkodva, erre már lehet, hogy a válasz: nem jó. Miért nem volt jó 2012? Nem volt jó, mert egyre inkább a számok bûvöletébe kerülünk. Betegszám, pénzügyi keretek, kódok és hetente-havonta változó szabályok rendeletek között könnyen elvész hivatásunk lényege, a beteggel való törõdés, a rá fordított idõ. Nem volt jó, mert nõttek az adminisztratív terhek. Nem volt jó, mert nem jó a kiszámíthatatlanság, a folyton változó szabályrendszer. Nem volt jó, mert az eredmények mögött ott rejtõzik a bizonytalanság. Tegnap még sikerült kigazdálkodni, támogatást szerezni, de ez csak máról holnapra túlélést jelent. Nem volt jó, hiszen megtapasztaltuk, hogy a túlélés egyre nagyobb energiákat követel. Nem volt jó, hiszen a pályázatok, alapítványi támogatások és egyéb bevételek nélkül nem tudtuk volna felmutatni az elért eredményeket. Ezek megszerzése pedig egyre nehezebb. Nem volt könnyû év 2012, de mérlegre téve a leírtakat, talán több volt még a jó, mint a rossz. Ahhoz, hogy ez így maradjon, tovább kell menni az immár közel 20 éve kijelölt ösvényen. Ennek az útnak az állomásairól tudósítanak az évkönyvek. Amikor összegezzük az elmúlt évet és felsoroljuk, hogy mi volt jó és mi nem, gondoljunk Wass Albert szavaira: Jajgatni és sopánkodni könnyû. ( ) De tettekre csak azok képesek, akiknek a lelkében van bátorság és erõ. 19