A TŐRÖS VÉRCSE, AZ ERDEI FÜLESBAGOLY ÉS A MACSKA BAGOLY FÉSZKELÉSE ÉS TÁPLÁLKOZÁSA A LENINGRÁD VÁROSKÖRNYÉK PARKJAIBAN DIE BRUT UND DIE NAHRUNG DES TURMFALKENS, DER WALDOHREULE UND DES WALDKAUZES IN DEN PARKANLAGEN DER UMGEBUNG VON LENINGRAD Bozskó Szvetlána Ivanovna Jelen közleményemben azokat az adatokat teszem közzé, amelyeket Leningrád városának és városkörnyékének parkjaiban gyűjtöttem az 953 957. években. A tanulmányozott helyek ökológiai jellemzését és a madárfaunateljes listáját egy korábbi cikkemben (2) tettem közzé. Szükségesnek tartom röviden ismertetni a magyar kollégáknak azoknak a helyeknek a sajátosságait, ahol ez a kutatómunka folyt. Megfigyeléseink kiterjedtek Leningrád városának összes jelentősebb parkjára, valamint a városkörnyéki parkokra, 60 km-es körzetben. Az utóbbiakat a XVII XIX. sz.-ban létesítették az egykori cári család és az udvari arisztokrácia nyaralóhelyei céljára. Jelenleg ezek a parkok palotáikkal és egyéb épületeikkel együtt az építészet és a parkkultúra műemlékei és állami védelem alatt állnak. Egyik-másik park területe igen jelentős. Legkisebb a Leningrádi Egyetem Biológiai kutatóintézetének a Sztarij-Petrodvorecben levő parkja, mindössze 70 ha, nagyobb a Puskin-i és a Pavlovszk-i park területe 600 600 ha-ral, míg a legnagyobb a Gatcsina-i park 703 ha területtel. A paloták körüli parkrészek szabályos elrendezésűek, a távolabb eső helyek azonban tájszerű parkokba mennek át, amelyek jellegük szerint a valódi magastörzsű lombos és vegyes lombozatú erdőtípusokhoz állnak közel. A sokféle változatos növénytársulás, az odvas fák, a gazdag aljnövényzet, a bokrok sokasága, a jó megvilágítottság és a parkokra jellemző mozaikszerű tájfelosztás, ahol viszonylag kis területen egymás mellett több különböző biotóp foglal helyet, nagyszerű feltételeket biztosít gazdag madárfauna kialakulására. A távolabbi, elhagyatottabb helyeken, mint pl. Gatcsina-i park un. vadaskerti részén a ritkábban előforduló, a civilizációt nehezen elviselő madarak is megtelepedhetnek. Ügy a nagyobb városi, de különösen a városkörnyéki parkok sok ragadozó madarat és baglyot vonzanak vadászatra és fészkelésre. Az alábbiakban a Falco tinnunculus, a Strix aluco és az Asio otus fészkeléséről és táplálkozásáról közlöm adataimat. Vörös vércse Falco tinnunculus A parkokban élő ragadozó madarak közül a leggyakrabban a vörös vércsével találkozunk. A Novij-Petrodvorec-i park kivételével az összes városkörnyéki parkban fészkel. Leningrád város belső parkjaiban fészkelését még nem figyelték meg, bár irodalmi adatok szerint (4) a Szovjetunió egész sor nagyobb városában és Európa sok nagy városában is (9) fészkel. 2
A vércsék nem nagy számban fészkelnek az egyes általunk tanulmányozott parkokban, mindössze 2 pár parkonként. Tavaszi megjelenésük áprilisra esik. Előfordul, hogy először több vércsepár is tartózkodik egy parkban, mint amennyi ott később fészkelni fog. 955 májusában a Sztarij Petrodvorec-i parkban 2 pár is megjelent. Kiáltozva, páronként végezték nászrepülésüket, és sorban végigvizsgálták az elhagyott varjúfészkeket. Az egyik pár május 7-én párosodott is. Később az egyik vércsepár eltűnt, bár a parkban lett volna elég elhagyott varjúfészek. De ebben a parkban rendszerint mindig csak egy pár szokott megtelepedni. A fészek kiválasztásában a vörös vércse eléggé konzervatív és rendszerint évről évre a megszokott, hagyományos helyeken, sőt gyakran ugyanabban a fészekben költ. Kedveli a jól megvilágított parkrészeket, ahol magastörzsű fenyő- és lucfenyőfák emelkednek a lombos fák fölé. A 6 általam nyilvántartott fészek közül 4 magastörzsű fenyő oldalágain és egy a lucfenyő csúcsán volt kb. 20 m magasságban, a hatodik pár a Pál cár mauzóleumának orompárkányzatán költött, kb. 8 m magasban. A vörös vércse életmódjának a legrészletesebb megfigyelését 955 nyarán sikerült végeznem a pavlovszki parkban. Ez a fészek egy magas fenyőn volt 5 20 m-re a Pál cár mauzóleumától. Az első megfigyelést júniusban végeztem, amikor a nőstény madár a tojásokon kotlott. A fiókák nem egy időben keltek ki, és ezért nem is egyszerre hagyták el a fészket. Az első két fióka július 7-én repült ki a fészekből, és áttelepült a mauzóleum tetejére. Ezek kisebb repülésre már képesek voltak, de a fákon még nem tudtak megülni. A fiatalabb fiókák még néhány napig a fészekben maradtak. Július végéig maradt a madárcsalád fészkelési területén. A fiókák az egész napot a mauzóleum tetején töltötték. Jóllakottan, mozdulatlan szoborként ültek az épület tetejének négy sarkán. Ha megéheztek, a tetőn izgatottan szaladgálva várták szüleiket minden irányból. A táplálékot hozó öregeket már messziről észrevették, még azelőtt, hogy azokat én megláthattam volna. Ekkor elkezdtek hangosan vijjogni, és nyitott csőrrel várták az eleséget, de sohasem repültek a szüleik elé. A fiókák három hétig folytatták ezt az életmódot a mauzóleum tetején. Időnként, valószínűleg amikor a levegő lehűlt, az éjszakát a fiókák még a fészekben töltötték. Erre a fészek alatt ritkán megjelenő köpetek is utaltak, és július 9-én egy borús, hűvös reggelen a fiókákat meg is láttam a fészekben. Augusztus -én a vércsecsaládnak mind a 6 tagja átrepült a park másik részébe, kb. 300 400 m-re a régi fészektől. Ugyanott az előző napon egy négytagú másik vércsecsalád is megjelent. A többi években is általában ebben az időpontban figyeltük meg a vércsék kirepülését. Az ivadék további élete a helyi körülményektől függ. Nagy parkokban, ahol sok a rét, a vércse augusztus közepéig megtalálható (Puskin, Pavlovszk). Kisebb parkokból e madarak rendszerint a kirepülés után mindjárt el is vándorolnak. Augusztus közepétől kezdve már nem találkozunk parkjainkban vörös vércsével. A vörös vércse táplálkozásának tanulmányozását a köpetek analízise és a közvetlen vizuális megfigyelések alapján végeztem. A nagyobb parkokban fészkelő vörösvércse vadászterülete magukban a parkokban van. Pavlovszkban pl. a madarak rendszerint a fészkelési területen vadásztak. Ezen a területen nagy mennyiségű kisebb verébalkatú madár fészkelt. E kis madarak szinte állandó riadt kiáltozással verték fel a park csendjét i és júhus végére a vércsék ivadékaikat teljesen megsemmisítették. Egyszer sikerült megfigyelnem azt, hogy a vörös vércse megfogta az éppen i 22
csak kirepült kékgalamb fiókát. Máskor egy ágon ülve szemem láttára tépett szét egy apró, tarkatollú Turdidae-fiókát. Megfigyeltük, hogyan viselkednek az erdei kis énekes madarak (Passeres) a vércse fészkelési körzetében. Ezek a madarak a vércse megjelenésekor, vagy hangjának hallatára hirtelen felfüggesztik tevékenységüket és rejtő-állást" vesznek fel. A fiókáikat etető süvöltők a vércsék megjelenésekor azonnal abbahagyják a füttyögetést és egyhelyben, dermedt mozdulatlanságban várják ki a vércse távozását. A fészek szélén ülő, fiókáikat etető barátkaposzáta szorosan a fiókáira lapul, a fészekre tele csőrrel leszálló fitiszfüzike mindaddig nem kezdi meg az etetést, hanem dermedt mozdulatlanságban marad, amíg a vércse a fészek közelében tartózkodik. Csupán a rigók és a tövisszúró gébicsek merészkednek a vércsét üldözőbe venni, de rendszerint nem nagy sikerrel. Ezek a megfigyeléseink nem egyeznek azokkal az irodalomban elterjedt adatokkal, amelyek szerint a ragadozó madarak sohasem vadásznak a fészkelésük területén (3). A vörös vércse táplálkozásáról kapott konkrét anyag 07 adatból áll (75 adat 955- ből és 32 adat 956- ból). Egy adatként kezeltünk minden egész köpetet, vagy annak a felénél nagyobb részét és a nagyobb ételmaradékot, így pl. a teljes lenyúzott bőrt, csontvázat stb. A táplálék összetételét a 3. és 4. táblázat szemlélteti. Megállapítható, hogy a táplálék túlnyomó részét a madarak képezik (59 db, vagyis az összes állatok 3. táblázat Taő.iitifa 3 A vörösvércse táplálékösszetétele a fészkelés idején a Leningrád környéki parkokban CocTaB KopMa oöbikhobehhoö nycteiibrn B rhe3aoboií nepno/ B nphropo/jhbix napnax JleiuiHrpafla Az elfogyasztott állatok és állatcsoportok neve Ha3BaHne rpynn H BHAOB KHBOTHblX 955 956 VERTEBR AT A (summa) 9 9 22 00,0 48,4 %-a) és a kisterme-,,,.., ', * = pontosabban nem határozható tu ragcsalok, egerek es önaxe He onpeaenehhbie Egyedszám HHCJIO oco6eii Kétévi összlétszám Oőinee KOJI-BO 3K3eMnjispoB absz. a6c. INSECTIVORA 3 4 3,3 Sorex sp. 2 2,7 Sorex araneus 0,8 Talpa europea 0,8 RODENTIA 33 20 55 45, Muridae 4 7 9,0 Apodemus agrárius 2,7 Apodemus sylvaticus 2 2,6 Mus musculus 4 5 4. fam. Muridae* 2 2,6 Microtinae 2 32 26,3 Microtus sp. 7 2 9 7,4 Microtus arvalis 3 3 6 3, Microtus agrestis 3 3 2,5 Microtus oeconomus 0,«fam. Microtinae* 2 3 2,5 ordo Rodentia* 0 2 2 9,8 AVES 52 7 59 48,4 Cokimba oenas 0,8 Jynx torquilla 0,8 Sturmis vulgaris 0 9.0 Alauda arvensis 0,8 Passer domesticus 4 4 3,3 Oscines* 20 20 6.4 Aves* 6 5 2 7,3 AMPHIBIA (Rana sp.) 3 4 3,2 % 23
4. táblázat TaÓMii/a 4 Rovarok előfordulása a vörös vércse köpeteiben BcTpeiaeMOCTb HaceieoMbix B nora^kax nyctenbra A táplálék megnevezése Ha3BaHHe KopMa Előfordulás száma HHCJIO BCTpei 955 Előford. száma HHCJIO BCTpei 956 Összesen Oömee HHCJIO BCTpen COLEOPTERA 7 7 Carabidae Curculionidae Melolontha sp. Coleoptera* 4 4 OETHOPTERA (Decticus verrucivorus) 2 2 LEPJDOPTERA (larvae) Insecta* 4 4 4 INSECTA (summa) 8 6 4 Hány feldolgozott adatból H'i KOJiHiecTBa.nauHbix: 75 32 07 * = pontosabban nem határozható meg őniiike He onpeaejiehhwe 5. táblázat Taő.iiuia 5 A vörösvércse táplálékának összehasonlítása az erdőkben és parkokban CpaBHemie ninahha nyctenbrh B Jiecax H napicax Elfogyasztott zsákmány Tpynnbi noejaembix KOPMOB Insectivora Rodentia Aves Reptilia (Laeerta) Amphibia (Rana) Insecta A zsákmány köpetenként! előfordulása BcTpenaeMOCTb rpynn KOPMOB B noraakax Leningrád környéki parkokban (szerző adatai) FIpnropoflHbie napkn JleHHHrpana (nahhbie abtopa) abszol. a6c. 4 58 6 4 4 3,8 54,2 57.0 3,8 3. Tatár köztárs, erdeiben (Zsarkov- Tyeplov, 7) Jleca TaTapHH (5KapKOB ji TenjioB, 7) % 0,9 90,6 7,5 2,2 Az előfordulás nagyobb számot mutat, mint az egyes táblázatban közölt állatok száma, mivel egy elfogyasztott állat két köpetben volt található. HHCJIO BCTpen So.ibuie Ko.innecTBa 3K3eMn.i»poB, yk'a3ahhbix B Taőjr, I, 3a cnet Toro, 4TO ocratkh oflhoro 3K3eMn;ispa BCTpenajiHCb B jbyx noraflkax.,2 pockok (55 db, vagyis 45,%). A madarak között tipikus erdei fajok találhatók és ez egyben meg is erősíti vizuális megfigyelésünket. A rágcsálók közül a pockok voltak többségben (26,3%). A táplálék összetétele évről évre meg is változhat. így pl. 955-ben a madarak voltak túlsúlyban, de 956-ban, amikor arágcsálóknál gradáció volt megfigyelhető, meredeken megemelkedett ez utóbbiak száma a vércsék táplálékában. Ebben az évben a Microtus arvalis és néhány más faj mellett először jelentkeztek az Apodemus sylvaticus, a Microtus agrestis és a Microtus oeconomus fajok. (Lásda 3. táblázatot.) Rovarmaradványt csak 4 köpetben találtunk, ezek nagy része bogarakból állt. Egészében véve számuk olyan jelentéktelen, hogy a vörösvércse táplálkozásában alig vehetők számításba. Egy köpetben gabonaszemeket is találtam, ezek valószínűleg a felfalt rágcsálók gyomrából származtak. A vércse parkban fészkelő táplálékának összetételét összehasonlítottuk hasonló jellegű erdei adatokkal, ezt szemlélteti a 5. táblázat. Saját adataink élesen különböznek az iro- 24
dalmi adatoktól. Ez utóbbiak szerint a vörös vércse túlnyomóan a rágcsálókat és rovarokat pusztítja (4, 7, 6, 8). Egyes parkokból a vörös vércse szintén kirepül a nyílt terepre vadászni, ezt bizonyítják táplálékában a fiatal seregélyek, pacsirták és néhány rágcsáló. De gyakrabban szerzi be táplálékát a park belsejében, ahol a fészke van. Megfigyeléseink szerint a vörös vércse euryphag a parkokban és trophicus viszonyai igen plasztikusak, ezért áldozatául eshet minden közelében található kisebb állat. Parkokban tehát a vörös vércse csak akkor hasznos, ha rendkívül elszaporodnak a rágcsálók, más években a sok hasznos énekesmadár elpusztítása miatt az ilyen szerepe kétséges. Erdei fülesbagoly Asio otus Leningrád vidékén az erdei fülesbagoly eléggé közönséges, elterjedt madár. Ornithológiai irodalom szerint előfordul kultúrterületen is (4). Adatok vannak arról is, hogy 93 4-es években fészkelt közvetlenül a Pavlovszk-i parkban (). Ennek ellenére az erdei fülesbaglyot igen ritkán figyelhettük meg a parkokban az utóbbi években. V. Sz. ANDREJEVSZKAJA szóbelileg közölte, hogy 955 júliusában a Sztarij-Petrodvorec parkjában megfogtak egy mezoptil bagolyfiókát, amelynek a fején két tollbóbita volt. Feltételesen ezért a fülesbaglyot ebben a parkban is fészkelőnek tartom. Az erdei fülesbagoly fészkelését biztosan 6. táblázat Taő.nma 6 csak a Puskin-i parkban észleltük. Itt talált K. MIERA egy tojásokkal telt fészket 955 májusában. A madárpár a félreeső parkrészben, egy sűrű faállományú, a száraz gallyak miatt áthatolhatatlan lucosban telepedett meg. A fészek egy lucfenyő törzsén kb. 3,5 4 m magasban volt építve azon a helyen, ahonnét az első zöld, élő ágak elágaztak. Sajnos május végére ezt a fészket kifosztották és a madarak is eltűntek. Az alatt a fa alatt, ahol a hím tartózkodott, amíg a tojó kotlott, sikerült összegyűjtenem 28 köpetet, amelynek összetételét Az erdei fülesbagoly táplálékösszetétele a fészkelési időben, a Puskin-i parkban (28 köpet analízise) CocTaB KopMa yuiactoíí cobbi B napxax r. LTyraKHHa (no ^ahhtim 28 nora^ok) A táplálék megnevezése Ha3BaHHe rpynn H BHflOB 3KHBOTHHX Az elfogyasztott állatok száma HHCJIO ocoöefl cieaehhbix MCHBOTHblX A különböző állatok előfordulása a köpetek, ben BcTpeqaeMoCTb pa3jlhhbix HCHBOTHblX B norajtkax absz. % absz. % a6c. a6c. RODENTIA 72 90,0 28 00 Muridae ö 7,5 6 2,5 Mus musculus 3 3,8 3 0,7 Apodemus agrárius 2 2,5 2 7,2 Apodemus sylvaticus,2 3,6 Microtinae 66 82,5 28 00 Clethrionomys glareolus 5 6,2 5 7,8 Microtus arvalis Microtus agrestis 56 3 70 3,S 27 2 96,5 7,2 Microtus oeconomus Arvicola terrestris juv.,2,2 3,6 3,6 INSECTIVORA,3 3,6 OSCINES 7 8,7 o 7,2 VERTEBRATA (summa) 80 00 28 00 25
a 6. táblázat szemlélteti. A kapott adatok analízise azt mutatja, hogy az erdei fülesbagoly a parki életmód feltételei között is megőrzi ragaszkodását a rágcsálókkal való táplálkozáshoz. K öpetenként 2,6 rágcsáló táplálékának alapvető részét a pockok képezik, amelyek minden köpetben előfordultak (00%-os előfordulás). A pockok közül a legtöbb a Microtus arvalis (70%, de a köpetek 96,5%-ában előfordul). Ezek az adataink egyeznek azoknak a szerzőknek adataival, akik a Szovjetunió más vidékeinek erdeiben, így Kazány városkörnyéki erdőiben (7), a kaukázusi természetvédelmi területen (6) vizsgálták az erdei fülesbagoly táplálkozását. Kazány környéki anyagban a rágcsálók 94,9%-ban, a kaukázusi anyagban 97,2%-ban szerepelnek. A Microtus arvalis jelenléte e bagoly táplálékában jellemző a Szovjetunió más területeire is (4). ZSARKOV és TYEPLOV megfigyelései szerint (7) az erdei fülesbagoly tápláléka évszakonként is változik, a fészkelési időben a táplálékban megemelkedik a madarak (35%-ig) és a rovarok (0,3%-ig) száma. A park körülményei között kapott adatainkban nem észlelhető ilyen típusú táplálék változás. Ezért az erdei fülesbagoly a pockok nagyfokú irtása miatt a parkokban is igen hasznos madár. Macskabagoly Strix aluco A városkörnyéki parkok legelterjedtebb baglya a macskabagoly, amellyel egész évben találkozhatunk. Csak Nbvij-Petrodvorec és Gatcsina parkjaiban nem sikerült eddig észlelni, de feltehető, hogy a további megfigyelések segítségével itt is felderítik, mivel a létfeltételek ezen a helyen is megvannak számára. Leningrád belső parkjai közül csak a Kirov-szigetek parkjában figyeltem meg, amint egy öreg tölgy koronáján ült a központi sétány mellett. Egy üldöző zajos madársereg hívta fel rá a figyelmemet 956 július közepén. A szakirodalom is úgy kezeli, mint olyan madarat, amely nem kerüli el a kultúrterületet, sőt még nagyobb városokban is fészkelnek egyes párok, télen pedig nagyobb csoportokban is megjelenhetnek (4). A macskabaglyokra parkjainkban is jellemző az, hogy ragaszkodik fészkelési helyéhez és oda évről évre visszatér. így pl. a Biológiai Intézet parkjában 953 56. években évről évre megfigyeltem egy párt, amely az akkor még romokban levő palota egyik kéményében fészkelt. (Jelenleg ez az épület a Leningrádi Állami Egyetem Biológiai Kutatóintézetének főépülete.) A. Sz. MALCSEVSZKIJ és 0. P. PODLEVSZKIH szóbeli közleménye szerint ez a madár már a korábbi években is itt fészkelt. Ugyanebben a parkban még egy pár macskabagoly tartózkodott a szigeten is, de fészkét nem sikerült megtalálnom. A macskabagoly táplálkozásával kapcsolatban azok az adataink tarthatnak a legnagyobb érdeklődésre számot, amelyeket a Biológiai Intézet parkjában begyűjtött köpetek analízise alapján kaptunk. Az alább közölt 7. táblázatban 55 köpet és nagy mennyiségű zsákmány maradék adatai vannak feldolgozva. Az anyagot 950 nyarán VINOKUROVA gyűjtötte be és MALCSEVSZKIJ professzor bocsátotta rendelkezésemre. A köpetenkénti statisztikai feldolgozásra nem volt lehetőség, a köpetek erősen törmelékes állapota és a nagy mennyiségű különálló ételmaradék miatt. A táblázatból látható, hogy a begyűjtött anyag 223 állat maradványait tartalmazta, amelyek közül 85 gerinces, legalább 26 fajjal képviselve és 38 db rovar (csak 7 köpetben). Az adatok azt mutatják, hogy a macskabagoly táplálékainak összetétele igen vegyes és egyik nagyobb állatcsoport sincs túl- 26
7. táblázat TaÓJiuifa 7 A macskabagoly táplálékának összetétele a fészkelés (50 köpet analízise) időszakában CocTaB Kopivia oöbikhobeiraoh Heacbira B rhe3#oboö nepiiofl (ahajnn 50 nora^ok H pa3po3hehhbix JiHmeBbix octatkoß) Az elfogyasztott állatok és csoportok megnevezése Ha3BaHHe rpynn H BHMJOB noeflaembix jkhbothblx Az elfogyasztot és aránya (%-ok szám CoOTHOLUeHHe CT.efleHHbIX 7KV BOTHblX (B %% 03B0H0HbIX) TOJibKo flna r abszolút egyedszám aöcojdothoe incno ocoöeö t állatok száma csak a gerincesekre olva) ihcna ocoöeö % %% AMPHIBIA (Rana) 63 34, AVES 27 4,6 Corvus monedula 0,6 Garrulus giandarius 0,5 Fringilla coelebs 0,5 Passer domesticus 2, Apus apus 5 2,7 Oscines* 7 9,2 INSECTIVORA 29 5,7 Sorex sp. 4 2,2 Sorex araneus 4 7,6 Sorex macropygmeus 2, Neomys sp. 0,5 Talpa europea 8 4,3 CHIEOPTER A 4 2, RODENTIA 62 33,5 Muridae 44 23,8 Mus musculus 3,6 Apodemus agrárius 5 2,7 Apodemus flavicollis 3,6 Apodemus sylvaticus 6,0 Micromys minutus 0,6 Rattus sp. 9 0,3 Rattus norvegicus 0,5 Muridae* 0,5 Micritinae 8 9,7 Microtus sp. 3,6 Microtus arvalis 0,6 Microtus agrestis 5 2,7 Clethrionomys glareolus 8 4,3 Arvicola terrestris! i 0,5 VERTEBRATA (summa) 85 00,0 COLEOPTERA Scarabeidae (Melolontha) Chrysomelidae Elaterydae Carabidae: Carabius hortensis Agonium sp. Coleoptera* 38 4 8 23 2 INSECTA (summa) 38 *= Pontosabban nem határozható meg öjinace He onpeíieiiehhbie
A macskabagoly nyári táplálkozásának összehasonlítása a parkok és a természetes erdei viszonyok között CpaBHemje JieTHero ühtamui OGBIKHOBCHHOH HeacbiTH no MaTepnanaM H3 JleHmarpaítcKoíí O6JI. KaBica3CKoro 3ano- BeflHHKa Az állatok csoportjai Tpynnbi HCHBOTHbix Az elfogyasztott állatok mennyisége százalékban KojinieCTBo cieaehhbix jkhboxhbix (B npouehtax) Sztarij Petrodvorec (Szerző adatai) CT. nejpoflbopeu (co6. jjah) Kaukázusi term. védelmi terület (Zsarkov adatai, 6) KaBK. 3an-HK. OKapKOB, 938) Rodentia 33,5 7,48-00 Inseetivora 5,7,54-2 Chiroptera 2, 0-0,3 Aves 4,6 0 -,99 Reptilia (Lacerta) 0-2,89 Amphibia (Rana) 34, 8. táblázat TaÓJiuifa 8 súlyban. (Amphibia 34%, Inseetivora 5,7%, Rodentia 33,5%, Aves 4,6%.) A fajok szerinti analízisből könnyen kivehető, hogy a megfogott állatok nagy részét (a pockokon, néhány egéren és cickányon kívül) magának a palotának a romjai között élő, vagy annak közvetlen közelében található állatok tették ki. A macskabagoly áldozataivá váltak a romok között fészkelő sarlósfecskék, verebek, csókák és sok kisebb madár. Kétszer előfordult a köpetekben a szintén romok között lakó denevérek 2 2 példánya köpetenként, ezenkívül a romok közül kerülhetett ki a 20 db patkány is. A palota előtti nedves réten foghatták a baglyok a vakondokat (8 db), és a nagyon sok békát (63 db). Mindez azt bizonyítja, hogy a macskabagoly nem válogatós és a vadászterülete egybeesik a fészkelési területével. Közvetlen megfigyeléseink is bizonyítják, hogy a macskabagoly fészkelési helye körzetében vadászik. Ismeretes, hogy ez a bagoly a sötétség beállta előtt egy órával kezd vadászni (5). De Leningrád és környékén, ahol június és július hónapokban még tartanak a fehér éjszakák, egyáltalán nem sötétedik be. Itt a macskabagoly 22 23 óra között aktivizálódik. Ezt az időpontot jól jelezte a vadászni induló bagoly által felriasztott, romok között fészkelő madársereg riadt vészkiáltása, amely messzire elhallatszik a már elcsendesült parkban. A macskabagoly táplálkozásával kapcsolatos adataink lényegesen eltérnek az irodalmi adatoktól. így a Kaukázusból (6), a Krímből (5) és a Tatár Köztársaság területéről (7) kapott adatok szerint a macskabagoly határozottan myophag, táplálékában vagy az egerek, vagy a pockok vannak túlsúlyban. ZSARKOV (6) a következő adatokat tette közzé a macskabagoly köpeteiben található rágcsálók maradványairól: Krími természetvédelmi terület 98,7% Ukrajna 97,38 98,47% Tatár Köztársaság 93,06% Kaukázusi természetvédelmi terület 7,48 00% A sztarij-petrodvoreci parkban fészkelő macskabagoly köpeteinek analíziséből az derült ki, hogy a rágcsálóknak nincsen olyan nagy szerepe a parki körülmények között a macskabagoly táplálékában, mint azt az irodalmi adatokban találjuk. Míg a Tatár Köztársaságban gyűjtött köpetekben minden egyes köpetre két rágcsáló esett (7), addig a mi anyagunkban kb.,24 rágcsáló. A rágcsálók 28
közül nálunk többségben voltak a Mvridae-k (23,8%), míg a Microtidae-k csak 9,7%-kai szerepeltek. Adataink és az irodalmi adatok közötti különbséget a 8. táblázat szemlélteti. Szembetűnő különbségek fokozottan bizonyítják nemcsak a macskabagoly eurypliagiáját a parki életfeltételek között, hanem az adott terület mint táplálékforrás szűk specifikus voltának meghatározó jellegét is a táplálék kiválasztásában. A macskabagoly hasznos vagy káros voltának meghatározása a parkokban igen nehéz a madár polyphag természete miatt. Azonban kis egyedszáma megköveteli a madár védelmének szükségességét. Irodalom JIirrepaTypa [] EuaHKii B., 96. TpeTbe flonojihehne K «CnHCKy írom, C.-IIeTepöyprcKOH TyöepHn 907 r.» H HOBbie aahhbie o öojiee peflkhx BH,n,ax. EaceroflH. 3OOJI. My3eH Hivin. Aicaa. Hayic, T. XXI. [2] EOJICKO C. If., 957. OpHHTO(payHa napkob JleHiitirpa/ia H ero OKpecTHOCTeö. BecTH. JleHHHxp. YH-Ta, JVa 5, cep. ÖHOJI., Bbin. 3. [3] JJeMemmee r. ff., 948. IIpaKTHHecKoe 3HaHeHiie XHiuHbix nthu. Oxp. npup. J\b 2. [4] Jle.ueHinbee r. fi., 95. TnaBbi B CBo#Ke «Iroinbi CoBeTCKoro CoK>3a» T., dp. 47 53, 380-383, 48-423. [5] Jfa/iAb C. ii IIIepuieecKiui 3., 93. K OHOJiornn cepoií HCHCBITH (Syrnium aluco) B KpbiMy. Co. paöot no Bßyiemno dpayhbi KpbiMCKoro roc. 3an-Ka. [6] MapKoe If. B., 938. MaTepiiajibi no rnynenuk) ponn XHIUHBIX iroiu B KaBKa3CK0M 3anoBe,n- HHKC Tp. KaBK. roc. 3an., Bbin.. [7] TKapKoe If. B., Tervioe B. fi., 932. MaTepHajibi no mitahhio XHiuHbix nthh B TaTapcKoö pecnyönhke. YH. 3an. Ka3aHCK. YH-Ta, Bbin. 2, KH. 7 8. [8] OcMOJioecKa.i B. If., 939. K 3KonorHH MCJIKHX COKOJIOB HaypsyjviCKoro 3anoBe,nHHKa. C6. HayHH. CTy/i. paöot MrY, cep. 6HOJI., Bbin. 6. [9] Strawinski Stefan, 963. Ptaki miasta Toruna. Acta ornitologica, VII. JV 5, "Warszawa. O I'He 3JCBaiIHI! H IÍIITSI5HSI nvctejibl" II, }IIiaCTOÍÍ COBM II c6bikísobciihoíí HeSCblTH B npiiropo^iiwx napiíax JleHHHrpaaa EODICKO C. If. KaK MM yace OTMenajiH pahbiue, KpynHbie ropoackhe H ocoöehho npuropoflhbie napkh JlemTHrpaaa npubjiekaiot Ha KopiviejKicy H rhe3flobbe psi/i, xnmhbix nthh H COB (2). B HacTOJHueií paöote cooömakdtch flahhbie o rhe3flobahhh n nntahhhfalco tinnunculus, Asio otush Strix aluco, nojiynehhbie abtopom B 953 57 rr. B onpe^enehhh MaTepnajioB no nhtamno öanbmyio nomomt OKa3an H. M. TpoMOB, 3a HTO MH Bbipa5Kaeivi eiviy CBOIO myöokyio npn3hatejibhoctb. CnHTaeM nphhthbim AOJiroM noöjiaroaaphtb 3a nomoiin, B paöote A. C. MajibHeBCKoro a Taicace Bcex JIHII, COOÖIIIHBIIIHX KaKne-jiHÖo CBeaeHHH, KachoiHHecH onncbibaeivibix BHUOB nthir. IlycTejibra Falco tinnunculus L. H3 Bcex BCTpenaiomiixcH B napicax XHIHHWX muu, nyctcjibra HBJIHCTCH camoií pacnpoctpaheh- Hoií. C»Ha oöbihha Ha rhe3flobbh BO Bcex nphropo/ihbix napkax, KpoMe HoBoro IleTpoflBopHa. B nepie JleHHHrpaűa pa3mho>kehhe nyctejibrh eme He otmenanocb, XOTH no JiHTepaTypHbiM aah- HbiM OHa He H36eraeT Kpyrrabix roponob Kan B CCCP (4), Tan H B pjme ebponeficiarx CTpaH (9). HHcneHHocTb nthii B napkax, oflhaico, He6arcbnia$i: 2 napbi Ha napk. B 955 r. B CTapoM HeTpo- ^Bopue H riynikuhe rhe3ahjiocb no OAHOH nape HTHH, B IlaBJioBCKe 2 napbi. He H3MeHHJiacb KapTHHa H nocjieayiomhe ro^bi. BecHoíí napbi STHX COKOJIKOB noflbjiaiotch B napkax OÖWHHO B anpene. CnyHaeTca, HTO nepboe BpeMH B napice.nepachtca öojibme UTHH, HeM octahetch no3:sce Ha rhe3flobbe. TaK B Mae 955 r. B CT. IleTpoaBopue noflbhjihcb ^Be napbi 3THX XHIHHHKOB. üyctejibra c icpnicamh HociiJiiiCb no napky, cobepinaa öpanhbie nojiétbi, H ocmaiphbanh noonepeflho CTapbie BOPOHBH rhé3iia Ha ejwx 9 Aquila 966 67 29
B noötvie pynba y raocce H Ha npnjieraioniem K >Kejie3Hoü ßopore ynactke. 7 Mas y OHHOH HS nap Haöjiioflajiocb cnapnbahhe. OflHaKO no3vke BTopaa napa HCHe3na, H B napxe, Kan H Apyrae. roflm, 3arHe3flHJiacb Bcero oflha napa. B Bbiöope rhe3floboro ynactka nyctejibrn onehb KOHcepBaTHBHbi H H3 ro/ia B TOJJ cejiatca Ha oflhhx H Tex ace TpaflHUHOHHbix MecTax, a HHorűa H B TÓM )Ke THe3űe. KaK npabhjio, STO xopomo ocbemehhbie MecTa c BbicoKocTBOJibHbiMH cochamh H ejiamh (B riabjiobcke pafioh y MaB30Jiea nabna, B CT. IleTpoíiBopHe ynactok y IlapHaca). M3 6 H3BecTHbix MHQ rhé3;r netbipe nomemajioci» Ha öokobbix BeTBHX CTpoeBbix coceh H oflho Ha cnhjiehhoií MaKyuiKe ejih Ha ypobhe 20 25 M, a raectoe rhe3^o pacnojiarajiocb Ha roph30htajibhom xaphh3e (ppohtoha MaB30Jiea riabjia Ha BbicoTe 8 9 M. Hanöojiee noapoöhbie Ha6jnojieHHa 3a >KH3Hbio BbiBOAKa nyctejibrh npobeaehbi B FíaBjioBCKe B 955 r. rhe3flo STOH ntioibi 6buio oöhapyxeho 7 HKDHA Ha BMCOKOÍÍ coche pa/iom c MaB30jreeM riabjra, Koraa camka eme HaenacHBajia. IIoJiHaa HcaocTynHOCTb rhe3/ja He no3bojihjia onpeijejihtb- TOHHbie CPOKH pa3mho)kehhh. 7 HKDJia flba CTapiHHX ntchha BblÖpaJTHCb H3 THe3fla Ha Kpbiiuy MaB- 30Jiea. OHH yace JieTanH, HO HeyMeno npucaxhbajincb Ha BCTKH. /l,ba MJiafluiHX HTeHua nphcoeflh- HHJiHCb K HHM JiHuib nepe3 HecKOJibKO JTHeii. Becb HKDJib BbiBOflOK ^KHJT Ha MaB30Jiee. CblTbie ntehuh o6bi4ho HenoflBnacHo CH/jenn no yrjiatm 3/iaHHa H /jpemajih. riporanoflabihhcb ace, OHH HaHHHajin HeTepnejiHBO MeTaTbca no Kpbime, HUia po/thtejieíí. OpHÖJiH5KeHHe B3pocjibix HTHH ntehubi BCTpenajiH rpomkhm BepemaHHetM, HO HHKorjja He noanetajih HaBCTpeny po/thtejiam, a acjjajih HX, CJIOBHO B rhe3ae, c pa3hhytbimh ptamh. KopM, OÖMHHO, aenhjica Meac/jy BceMH nteimamh. rio BpeivieHaM, H ocoöehho B xojioflhyk) noro/iy, nrehhbi HoneBajiH B rhe3/ie, T. K. no/i HHM npo/joji>kajih noabjihtbcfl pejjkhe noraflkh, a HeHacTHbiM ytpom 9 iiiona B rhe3ae 6buiH 3aMeneHbi H camh ntehhbi. abrycta Bee 6 DTHH OTKoneBajiH B paiíoh HOBOH CHJibBHH, 3a 300 400 M OT rhe3,aa. HaKaHyHe TaM 7KC nohbhjich H flpyroh BblBOHOK nyctejibrh H3 5 nthh. )KH3Hb BblBOflKa 3aBHCHT OT MeCTHblX ycjiobhií. B onehb KpynHbix napkax, H3o6HJiyiomHX JiyraMH, nycrejibra BCTpenaeTca ao cepe/ihhbr abrycta (riyunchh, riabjiobck). H3 MeHburax napkob nthhbi cpa3y otkonebbibaiot. TaK, B 956 r. B Cr. IleTpoflBopHe BbuieTeBuine B nocneahhx HHcnax HHOJia ntehhbi abrycta yace HCHC3JIH H3 napka. ÜHTaHne nyctenbra H3yHajiocb nytem BH3yanbHbix HaönioiTeHHH H cöopa noraziok. MHTepecHO, HTO B TaKiix KpynHbix napkax, KaK FlaBJioBCKHH HJIH IPyiHKHHCKHe, nyctejibra OXOTHTCH Ha Teppn- TopHH camoro napka H HepeaKo npamo y CBOHX rhe3/i. IIocJieiJHee npeűctabjinet ocoöbiü HHTepec,. HÖO B ophhtojiothh IHHpOKO pacnpoctpaheho MHCHHe O TOM, HTO XHIHHbie nthhbl HHKor^a Hee JIOBHT floöbiny B03Jie MecTa rhe3flobahhh (3). A B HeöojibiuoM napke EHOJiorHHecKoro HHCTHTyTa STH COKOJIKH, KaK npabhno, ynetahdt 3a KOPMOM Ha nojia K 2cene3Holi aopore. OxoTjmrajicH B napke nyctenbra floctabnaet MHoro öecnokoüctba MCHKHM nrauam. TaK, B FlaBjioBCKe, Ha HX rhe3flobom ynactke rhe3hhjiocb H MHOKCCTBO BopoöbHHbix, H TaM noctohhho CTOflji «nthhhh nepenojtox»,. a B KOHeiHOM HTore nohth Bee CJTCTKH STHX MejiKnx nthhek norhöjih. HaM yaajiocb oflha>kflbi Ha- 6jiK>aaTb, KaK nyctejibra ihhnajia nectporo CJiéTKa nobhflhmomy 3OP«HKH, a B űpyroíí pa3 eé >KepT- BOH Crajl nokhhybihhh B TÓT flehb THe3HO MOJIOflOH KJIHHTyX. IlpHMeHaTenbHa H peakühh 3aCTHT- HyTbix y CBOHX rhe3/i BopoöbHHbix Ha nphöjth^kehhe XHiHHHKa. Bee OHH, 3acjibimaB jietamyk) nyc- Tenbry, MTHOBCHHO öpocarot CBOH flejia H 3aTaHBaK>Tca. TaK, KopMamwe ntehnob CHernpH nepe- CTaHDT nepecbhctbibatbca H 3aMHpaK>T; cnabka-nephorojiobka, CTOsmrafl Hau rae3flom c ntehhamh, nnothbim KOMOMKOM npii>khmaetca K HHM H 3aTHxaeT; BneTeBinaa B CBOÖ rhe3ao nehohka-bechhika HenoűBH>KHo 3acTbiBaer c KOPMOM B KUKDBe. TojibKo /ipo3/ibi H copokonytbi->kyjiahbi otbaacn- BaioTCH HanaaaTb Ha nyctenbry, HO HX atakh peako ybehhhbaiotca ycnexom. OaKTHHecKHH MaTepnajT no nhtahhk) nyctejibrn npeactabjieh 07 flahhbimh H3 üabnobckoro napka (75 3a 955 r. H 32 3a 956 r.). 3a OAHO aahhoe 3aecb H B ^ajibheftuiem nphhhmaetca o/iha uenaa norazika HUH nactb ee, pa3mepom öonbuie nonobhhbi uejioh, a TaKace otflejibubih nhhieboií octatok B Bime CHHTOÖ HiKypKH, ckejieta H T. n. CocTaB KopMa npeactabjieh B TaöjiHuax 3. H 4. JlerKo 3aMeTHTb, HTO ochoby ero coctabhnn nthhbi (59 3K3., HJIH 48,4% Bcex JKHBOTHMX) H Mbiine- BHűHbie rpbnyhbi (55 3K3., HJIH 45,%). H3 rpbnyhob npeoöjiajjajth nojiébkh (26,3%), a cpe^h HTHU BCTpeTHJIOCb HeMaJIO THnHHHblX JieCHblX BHJTOB. YAenbHblH BeC OTJjejTbHblX KOPMOB MeHHeTCH no rojjam. ECJIH B 955 r. Ha nepbom MecTe CTOHJIH nthubi, TO B 956 r., KOTopbül 6MJI öojiee ypoacahhbim Ha rpbnyhob, pe3ko B03poena pojib nocjieahhx, npnnem Hapa^y c TpajiHiiHOHHbiMH; Microtus arvalis H HCKOTOPMMH apyrhmh BH/raMH, B nhuje BCTperajiHCb Apodemus syluaticus, Microtus agrestis, Microtus oeconomus. HaeeKOMbie OTMeneHbi Bcero B 4 noraflkax H npeijctabjiehbi B OCHOBHOM xykamh (Taöji. 4.). B nejiom HX oömee KOJiniecTBo HacTOJibKo He3HaHHTejibHo, HTO roßophtb o HX POJIH B nhtahuh nyctejibrn He nphxojjhtca. CpaBHeHne nhtahha nyctejibra B napkax H CXO/THHX C HHMH Jiecax, npoh3beaehhoe B TaÖJiHHe 5, noka3bibaet, HTO nojiynehhbie HBMH JxaHHbie CHJibHo OTJiHHaiOTca OT nphboflhmbix B jihtepatype. Pa/r abtopob nojihepkhbaet, HTO B nemee BpeMa nyctenbra abjiaetca HCTpeÖHTeneM rpboynos- H HaceKOMbix (4, 6, 7, 8). 30
IIo HanniM HaönioneHHaM, rptoyhm nrpaiot cymectbeimyio pojib B mitahhh nyctejibra B TOJIM HX MaccoBoro pa3mho>kehha. B octajibhoe BpeiviH xceptbamh STHX COKOJIOB CTaHOBHTca name Bcero nephatbie, KOTOPWX OHH BMJiaBjiHBaiOT KaK B OTKpbiTbix CTannax (Hanp., MOJIO/IMX CKBOPHOB, acabopohkob), TaK H B rjiyöhhe 3eJieHoro MacciiBa, riie OHH carvui rhe3flatca. yuiactan COBS Asio otus L. ynractaa coba abjiaetca OŐMHHOH H aobojibho MHOTOHHCJICHHOH HTHHÖH JleHHHrpaHCKOH 06- jiacth. B ophhtojioniheckoh jihtepatype cymectbyiot CBe/jeHHa o eé nactbix BCTpenax B KyjibTyp- HOM jiaamnatpte (4). A B paöote B. EnaHKH () HMeiOTca nparvibie yka3ahha Ha oöbiihoctb STOH COBH B okpecthogtax IlaBJioBCKa H rhe3jj,obahhe eé B napke B 93 94 rr. Tervi He MeHee, B nocjieahee Bpeivia ynractaa coba BCTpenaeTca B Hainnx napkax onehb pejtko. MM OTMCTHJIH eé B CT. netpo/jbopue, rne no ycthorviy COOÖIHCHHIO B. AnapeeBCKOH B inojie 955 rofla 6MJI noüman ivie3onthjibhbih ntehen COBM C nepbebbimh BbiCTynarvra Ha ronobe. Ha 3TOM ochobahhh MM OT- HOCHM 3Ty coby K npejjnojio^khtejibho rhe3iiahi,hmca BHiiaM napka BnoJiorEraecKoro HHCTHTyTa. floctobephbih (pakt me3aobahha ymactoíi COBM yctanobjieh TOJibKO B nynnchhe, rae B Mae 955 r. K. Mnepa Hanreji rhe3flo ymacton COBM C aiuiamh B ArceKcaHapoBCKOM napke. HTHHM nocejihjihcb B onehb rjiyxoä, nonra Henpoxo/JHMOH H3-3a cyxocth jjpeßoctoa, enoboö name. rhe3jj,o nomemajiocb y CTBOJia énkh Ha ypobhe 3,5 4 M, rjj,e OTXOJJHJIH nepbbie 3ejiéHbie BCTKH. K coacanehhk), B KOHue Maa rhe3jj;o 6MJIO pa3opeho, H HTKHM HCHe3JiH. noű JiepeBOM, rae OÖMHHO /iep>kajica cameu BO BpeMa BbicnacHBaHHa camkoíí aim, MHe y^ajiocb coöpatb 28 norajjok, coctab KOTOPMX HPHBO/IHTCH B TaÖJiHue 6. AHanH3 nojiyhehhbix flamibix HOKa3bmaeT, HTO H B ycjiobhax napka yuiactaa coba octaetca y3ko cnehhajih3npobahhbim BHJJOM. OHa nntaetca noira HCKJHOHHTejibHO rpboyhamh, coctabiibiniimh B HamHX MaTepnajiax 90 % Bcero oöbema KopMa H iipcthnnirx 00%-oií BCTpeiaeMOCTH. Ha o/rny nora/iky nphxo/ihtca 2,6 rpbnyha. OcHOBy KopMa coctabi-uih nojiebkh, OTMeneHHbie B Kakaón nora/jke (00% BCTpeiaeMoc ), H B HacTHocTH Microtus arvalis (70% oomero Hncna npit 96,5% BCTpenaeMOCTH). 3TH flahhbie xopomo corjiacyk)tca c jiahhmmh abtopob, H3y i íabinhx nntahhe ymactoü COBM B jrecax apyriix paöohob CCCP: B npirropoahbix cochakax Ka3aHH BCTpenaeMocTb rpbnyhob B nepnoű HacnacHBaHHa co- CTaBHJia 94,9 % (7), B KaBKa3CKOM 3anoBeűHHKe 97,2 % (6). BMCOKHH nponeht BCTpen Microtus arvalis xapaktepeh Tarae H AJIH npyrhx paüohob CTpaHM (7). no HaSjnoj^eHnaM >KapKOBa H TennoBa (7) KOPM ymactoh COBM MeHaerca no ce30ham, H B rae3- floboö nepnojr B HeM B03pacTaeT pojib nrau (ao 35,3%) H HaceKOMbix (JJO 0,3%). B Hainnx Ma- TepnaJiax STOÍÍ 3aKOHOMepHOCTH He Haömoflajiocb. XoTa yhhhto)kehhe öonbuioro KOJiiwecTBa Microtus arvalis H apyrnx Bpejj,Hbix rpbnyhob He HMeeT TaKoro aktyanbhoro 3HaneHHH B napkax, KaK B jreconhtomhhkax H Ha nocebhbix nnomaflax, yuiactaa coßa H 3aecb abjiaetca HCKJiio<iHTejibHO nojie3hbim BH/TOM. OőbiKHOBeiiiiaa IICHCLITL Strix aluco L. OÖMKHOBeHHaa HeacbiTb Hanöonee pacnpoctpahöhhaa B 3aropoaHbix napkax coba, KOTopaa BCTpenaeTca TaM B TeneHne Kpyrjioro ro/ia. OHa He OTMeneHa Ha THe3AOBbH TOJibKO B HOBOM netpoflbopue H TaTHHHe. BO3MO>KHO, HTO nocjiejiyioihhe HCCJieaoBaHHa CMoryT oöhapy>khtb eé n 3/iecb, nockojibky B 060HX napkax HMeiOTca Bee ycjiobhh jina oöhtahha STOH nranbi. B camom JleHHHrpazie HaM yaajiocb 3aperncTpHpoBaTb HeacbiTb Jiiiuib B IinKO. B Hione 956 r. MM HaöiibOflanii 3Ty coby cnaameii B KpoHax CTapbix JiyöoB H nun y HeHTpajibiioü ajinen, Koraa eé OTaKOBMBajiH Henbie CTaüKH MejiKHX BopoöbiiHbix ntiin. BnojiHe BepoaTHo, MTO OHa 3,necb pa3mho>kaetca. B mitepatype TaKace HMeiOTca CBejjeHHH o TOM, HTO STOT BHJT He H36eraeT KyjibTypHoro JiaHAniacpTa H noabjraetca B KpynHbix ropoaax KaK napamh Ha rhe3flobbn, TaK H uenbimii CTaaMH SHMOH (4). B roflbi HauiHx HaönioiieHHít HHCJICHHOCTB nran B BeceHHe-JieTHHŰ nepnofl He npcbbiinajia 2 nap Ha napk. HeacbiTH CBoiicTBeHHa npiiba3ahh0ctb K onpeaenehhmm MecTaM rhe3irobba, 3aHiiMaeMMM eio H3 roíia B TOJT. TaK, B napke EHOJioniHecKoro HHCTHTyTa B 953 56 rr. nraubi e)keroíiho pa3- MHo>KajiHCb B AbiMoxofle OAHoií H3 CTeH Torfla euié He BOCTaHOBJieHHoro ABopna. no ycthomy cooömehhio A. C. MajibneBCKoro 0 O. n. nojjnebckiix COBM rhe3flhjincb TaM xe Bee npeabi/iyuhie roabi. KpoMe Toro, B 956 r. HeacbiTb peryjrapho nona^anacb H na octpobe, HO yctahobhtb MecTo eé rhe3íi0bahha He yaajiocb. HanöojibuiHH HHTepec npe/ictabjiaiot jjahhbie no nhtahino HeacbiTH B napke. B Ta6jiiHie 7 flah coctab 50 nora^ok H öonbnioro KOJiHHecTBa pa3po3hehhbix octatkob nnmn, coöpahhbix noa eé THe3AOM netom 950 r. CTyaeHTKoií BnHOKypoBoil H nepeiiahhmx MHe A. C. MaJibneBCKHM. 9* 3
PacHÖT BCTpenaeMocTH otjjejibhbix KOPMOB He npoh3beireh H3-3a pa3ijpo6jiehhocth öojibmhhctba nora^ok. KaK BHITHO H3 Taöjinubi, HMeiouiHHCH MaTepnan coflepaciit octatkh 223 JKHBOTHbix, H3 KOTopbix 85 3K3ennHpoB npiiha/rjiokat no3bohohhbim He iviehee 26 BHJTOB, a 38 coctabjimot HaceKOMbie (B 7 noraflkax). /íanbhehhihh ahajih3 noka3breaet, HTO coctab Kopivia HeacbiTH BecbMa néctpbih H HH oaha H3 KpynHbix rpynn JKHBOTHBIX He HMeeT npeoöjiajiakimero 3HaneHHH (AM4>H- 6HH 34,%, FÍTHHbi 4,6%, HaceKOMOflflHbie 5,7%, TpboyHbi 33,5%). A npn HOBH- JTOBOM ahajih3e 3THX rpynn JierKO 3aMeTHTb, HTO ojxuy nonobhhy CBoefi floöbihh HeacwTb OTJIO- BHJia B napke, a BTopyio cpean caivinx pa3banhh HJIH Ha ynactke, HenocpejjCTBeHHO npnjieraioiheivi KO JjBopuy. Ha Jiyry nepe/j 3/j;aHHeM öbijio nofiiviaho öojibmoe KOJIHHCCTBO JiarynieK (63 3K3.) H HeCKOJIbKO KpOTOB (8 HIT.). CpeflH pa3bajlhh 6bUIH OTJIOBJieHbl 20 KpbIC, a flomobbie MbiniH npohcxoiíat, BHflHMO, H3 cocejihero JKHJioro Kopnyca. /ibaacjíbi, no JXBZL soeivuiapa Ha noraflky, BCTpeTHJiHCb oöhtabhine BŐ /jbopue JieTyniie Mbiuin. H, HaKOHeu,»epTBaiviH Heacbira CTajiH MHorae nthhbi H3 rhe3jthbmhxca B pa3bajihhax: BopoöbH, CTPHÍKH H jja>ke rajika. Cpe/jn fletajibho He onpeíiejiéhhbix KOCTen nthh BCTpenajincb octatkh, nphhaiinejkabihhe MeJiKHM nthhkam Tnna Tpncory3KH HJIH ropiixboctkh (o6e OHH rhe3jthjihcb B pa3bajihhax). nojiynehhbie Haivni jjahhbie 3HaHHTejibHo otjinnaiotch OT HMeiOHiHxcji B jihtepatype. no Ha- ÖJHOJreHHíiM B TaTapiiH (7), KpbiMy (5) H KaBKa3KOM 3anoBeijHHKe (6) HeacbiTb nobcíojiy jibjisetch CTOHKHM MHO(paroM, B nhnie KOTopoö npeoöjiaijaiot JIHÖO MbimH, JIHÖO nojie'bkh. ^KapKOB (6) nphboijiit cjiejjyiouihe HHTepecHbie AaHHbie o BCTpenaeiviocTH imbiihebii,nnbix rpbnyhob B noraflkax HeacMTH: KpuMCKHÍi 3anoBeűHHK 98,7% YKpanHa 97,37-98,48% TaTapcKaa pecnyöjihka 93,06 % KaBKa3CKHií 3anoBeijHiiK 7,48 00% no HaiHHM jjahhbim, B napke netpojjbopua rpbnyhbi ne invieiot TaKoro Ba>KHoro 3KaneHHH B niitahhh COBH. ECJIH B TaTapnii Ha Ka>Kflyio norajjky npnxojjhtch 6oJiee 2-x rpbnyhob (7), TO B ycjiobhhx oöcjieaobahoro napka e;oba öojibiue OJJHOÍÍ OCO6H. H3 rpbnyhob 3flecb npeoöjia/iajih Mbiuiii (23,5%), a nojiebkh coctabhjin Bcero 9,7% Koprvia. CreneHb OTJIHHHH Haninx flahhbix OT npiibo/nimbix B jiiitepatype, BiiijHa H3 Taöjiimbi JV» 8. nojiynehhbie B napkax /jahhbie noka3bibaiot He TOJibKO 33pinpaniK> cepoií Heacbini B STHX ycnobhhx, HO H orpomhoe onpeaejiínomee 3HaneHHe MCCTHOH npiipoijhoh oöctahobkh B Bbiöope KOPMOB. PeuieHne Bonpoca o nojib3e HJIH Bpejje HeacbiTH B napkax He Bcerjja npocto B CBJBH C nojiiupariieh STOH COBM. OJTH3KO, yhhhtoacehhe Heiviajioro KOJinnecTBa rpbnyhob n Heöonbinaa HncJieHHocTb nnm TpeöyeT oöjbatejibhoh oxpahbi 3Toro BH/ja. 32