Adatok egyes kisemlősfajok elterjedéséhez Magyarországon, bagolyköpetvizsgálatok alapján (Előzetes jelentés)

Átírás

1 VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI HISTORICO-NATURALIS HUNGARICI Tom. XI Fasc Adatok egyes kisemlősfajok elterjedéséhez Magyarországon, bagolyköpetvizsgálatok alapján (Előzetes jelentés) Irta: Schmidt Egon Magyar Madártani Intézet, Budapest Az egyes állatcsoportokon belül a faunisztikai munka és a ponttérképek elkészítése európaszerte egyre nagyobb méretekben folyik. Különösen fontos ez olyan fajok vonatkozásában,melyeknek mező- és erdőgazdasági szempontból van jelentőségük. A kismelősök elterjedési térképeinek elkészítésénél igen nagy szerepet kapnak a bagolyköpetvizsgálatok és ez késztetett arra, bogy a MADÁRTANI INTÉZETben folyó rendszeres bagolytáplálkozásvizsgálatok eredményeit előzetes jelentés formájában közzétegyem. Bár Magyarországon GRESCHIK (1924) korábban közölt már néhány bagolyköpetekből származó kisemlős elterjedési adatot, jelen dolgozatban, néhány egészen kis gyűjtést leszámítva, csak az 1950 óta összegyűlt: adatok szerepelnek. Az anyag elsősorban gyöngybagolytól (Tyto alba /SC0P./) és erdei fülesbagolytól (Asio otus /L./), részben macskabagolytól (Strix aluco L.) és kuviktól (Athene noctua /SC0P./) származik. + Bent foglaltatnak a dolgozatban az 1950 óta megjelent köpetvizsgálatokkal kapcsolatos munkák (FESTETICS 1955, I960, KRETZOI és VARRÓK 1955, SCHMIDT + A köpeteket főként a MADÁRTANI INTÉZET külső munkatársai gyűjtötték, fáradságos munkájukat ezúton is hálásan köszönjük.

2 A bagolyköpetek gyűjtőhelyei Fundorte der Eulengewölle

3 1962, 1964, 1965, 1967, KÖVES és SCHMIDT 1964, KRETZOI 1964, MARIÁN és SCHMIDT 1967) adatai is. A következőkben az egyes emlősfajok neve után megadom az előfordulási helyeket, melyek a számok segitségével a közölt térképen azonosíthatók. Kimaradtak a dolgozatból az erdei egér (Sylvaemus) és a patkány (Rattus) csoport képviselői, amelyek a köpetekből előkerülő koponyák és állkapcsok alapján nem determinálhatók mindig pontosan, továbbá a denevérek (Chiroptera) melyek feldolgozása külön munka tárgya lesz. Vakond (Talpa europaea L.): 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa Kőszeg Visegrád Papréti vadászlak (Pilis).- 32.Leányfalu Szentendre Pilisszentkereszt Kisdobsza.- 73.Bácsalmás Zagyvaróna Tarkő (Bükk) Udvarkő (Bükk) Csengersima Csorvás. A gyöngybagoly köpeteiben gerinces zsákmányállat között mindössze 4 vakond akadt, a macskabagoly esetében 1041-re 37 példány jutott. Ez azt jelenti, hogy a gyöngybagolynál 6000, a macskabagolynál 28 elfogyasztott gerincesre jut egy-egy vakond. Erdei cickány (Sorex araneus L.): 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa Szigliget Nagykapornak szkó. - 9.Körmend.- 10.Egyházasrádóc Sopronkövesd Nagylózs Doborgazsziget Pannonhalma Vértesszőllős Esztergom Kisoroszi Vác Papréti vadászlak (Pilis).- 32.Leányfalu Szigetmonostor Szentendre Budajenő Telki Páty Csákvár Tordas Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Velence Pelsőhidvég Kölesd Baranyaszentgyörgy Bodorfa Pécs Szalánta Turony Szederkény Villány Töttös Lippó Mohács Dávod Bácsszentgyörgy Bácsalmás Szeged Deszk Mártély Apaj puszta Ócsa Jászberény 96.Somoskőujfalu Zagyvaróna Tarkő (Bükk) Sajóvelezd Tornyosnémeti Alsókéked

4 Panyola Nagyiván Debrecen Pocsaj Doboz Gyula. Az eddig feldolgozott anyagban is megmutatkozott, hogy az erdei cickány nagyobb egyedszámban csak az ország nyugati, hűvösebb és csapadékosabb, részben már alpesi behatásu területein fordul elő. Az egyéb cickányfajokhoz viszonyított legnagyobb menynyiséget a Kisbalaton területén, Pacsán és Nagykapornakon gyűjtött gyöngybagolyköpetekből kaptam. Ugyanekkor Délkelet-Dunántulon, az Alföld déli részein és a Tiszántúlon, vagyis Magyarország legszárazabb területein, csak igen kis számban vagy egyáltalán nem került elő. Törpe cickány (Sorex minutus L.): 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa Szigliget. - 5.Nemesvita szkó Egyházasrádóc Sopronkövesd Nagyigmánd Vértesszőllős Leányfalu Szentendre Nagykovácsi Budajenő Telki Csákvár Tordas Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Velence Ráckeve Pelsőhidvég Kölesd Baranyaszentgyörgy Bodorfa Szalánta Villány Lippó Bácsszentgyörgy Bácsalmás Szeged Szőreg Apaj puszta Ócsa ,Tiszavárkony Csornád Somoskőújfalu Zagyvaróna Sajóvelezd Udvarkő (Bükk) Tornyosnémeti Nagyiván Pocsaj Doboz Gyula. A törpe cickány mennyiségi viszonyait egy adott területen belül, mint hozzá ökológiailag legközelebb álló fajjal, az erdei cickánnyal célszerű szembeállítani.a Magyarországon eddig vizsgált gyöngybagolyköpetekben 6 (6,3) erdei cickányra esett egy törpe cickány, de ez az arány a különböző részpopulációk esetében természetesen eltérő lehet. Ha csak azokat az adatokat vesszük, ahol a Sorex-ek a köpetekben legalább 50 példánnyal szerepeltek, ugy a törpe cickánynak az erdei cickányhoz viszonyított százalékos értéket tekintve a következő eredményeket kapjuk:

5 n Kisbalaton 11,5 819 Pacsa 6,4 376 Csákvár 15,8 76 Pákozd 11,7 103 Telki 5,3 94 Szentendre 3,1 97 Pécs 0,0 63 Bácsalmás 0,0 50 Nagyiván 43,8 73 Sajóvelezd 5,2 96 Tornyosnémeti 39,8 128 Feltűnő a törpe cickány teljes hiánya a köpetekben Pécsett és Bácsalmáson, másrészt nagyszámú előfordulása a Hortobágyon (Nagyiván) és az ország északkeleti részén (Tornyosnémeti). Ha európai viszonylatban nézzük a kérdést, ugy a két faj, egymáshoz viszonyitott értékét tekintve, a száraz Pannon-medencében kerül legközelebb egymáshoz (Sorex araneus : Sorex minutus 4,6 : l) (SCHMIDT 1969). Vizi cickány (Neomys fodiens /PENNANT/): 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa. - 9.Körmend Ócsa. A Neomys-fajok köpetekből való determinálása nem minden esetben lehetséges. A rendelkezésemre álló anyagot az állkapocsmagasságban mutatkozó különbségek felhasználásával határoztam meg (SCHMIDT 1969, nyomdában). Ennek érdekessége volt, hogy a Neomys fodiens nagyságrendbe tartozó példányok mindössze négy pontról kerültek elő, három esetben ugyanott Neomys anomalus is előfordult. Hegyvidéki vizi cickány (Neomys anomalus /CABRERA/) i 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa. - 9.Körmend Vác Szentendre Budajenő Telki Csákvár Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Velence Baranyaszentgyörgy Bodorfa Pécs Szeder-

6 kény Töttös ippó Apaj puszta Jászberény Sajóvelezd Tornyosnémeti Gyula. A faj, de a genus hazai elterjedését nézve nyomban teltünik, hogy az előfordulások elsősorban a Dunántulra esnek. A Dunától keletre, tehát Magyarország pusztai jellegű területein, csak egészen elszórtan és akkor is csak nagyon kis számban találkozhatunk a Neomys nem képviselőivel. Tornyosnémetiben például több mint 3500, gyöngybagolyköpetből származó, gerinces zsákmányállat között mindössze 8 Neomys anomalus került elő. A Gyulán telelő erdei fülesbaglyok nyolc éven át rendszeresen gyűjtött köpeteinek vizsgálata során 6500-at meghaladó táplálékállat között csupán 1 példányt sikerült találni.különösen szembetűnő a vizi cickányok hiánya ott, ahol a gyöngybagoly vadászterülete folyóártér vagy egyéb nedves területek közelében van (Nagyiván, Szeged). A Hortobágy szélén lévő Nagyivánban 982 gerinces zsákmányállat között 158 cickány, de egyetlen vizi cickány sem volt. A zsákmány álla tok tekintetében magas értékkel szereplő Szeged (kb. 900) vagy Bácsalmás (kb. 2000) egyetlen Neomys-t sem produkált, valószínűnek látszik tehát, hogy a vizi cickányok Magyarország alföldi jellegű területein nem vagy csak nagyon szórványosan fordulnak elő. Keleti cickány (Crocidura suaveolens /PALL./): 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa. - 6.Nagykapornak szkó. - 9*Körmend. - lo.egyházasrádóc Sopronkövesd Nagyldzs Sopron. - 17«Mosonmagyaróvár Pannonhalma Nagylgmánd Pilismarót Vác Szigetmonostor Szentendre Budajenő Telki Páty Bp.Hármashatárhegy» Csákvár Tordas Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Sukoró Velence» Pelsőhidvég. - 55«Kölesd Baranyaszentgyörgy Bodorfa Pécs Szalánta Turony Szederkény Nagyharsány Villány öttös Lippó Mohács. - 71»Bácsszentgyörgy sávoly Bácsalmás Szeged. - 77»Szőreg Szatymaz Kecskemét Apaj puszta Dabaa Tiszavárkony Jászberény

7 Csornád Bernecebaráti Somoskőújfalu Zagyvaróna Sajóvelezd Udvarkő (Bükk) Miskolc Tornyosnémeti Alsókéked Nagyiván Debrecen Geszt.-122.Doboz Gyula Szabadkígyós Csorvás Gerendás Orosháza Kardoskut. A keleti cickány hazánkban a köpetvizsgálatok szerint általánosan elterjedt, nagyobb egyedszámban azonban csak a Dunától keletre található. Mezei cickány (Crocldura leucodon /HERMANN/); 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa. - 6.Nagykapornak szkó. - 9.Körmend. - lo.egyházasrádóc Sopronkövesd Nagylózs Sopron Nagyigmánd Esztergom Vác Szigetmonostor Szentendre Nagykovácsi Budajenő Telki Páty Csákvár Tárnok Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Sukoró. 52.Velence Felsőhidvég Kölesd Baranyaszentgyörgy Bodorfa Pécs Szalánta Turony Szederkény Villány Töttös Lippó Moháos Dávod Bácsszentgyörgy. - 72,Caávoly.- 73.Bácsalmás. - 75»Kiskundorozsma Szeged Szőreg Szatymaz Mártély Tiszavárkony Jászberény. - loo.nagyréde Nagyfügéd Sajóvelezd Udvarkő (Bükk) Miskolc Boldogkőváraija Tornyosnémeti Alsókéked Tiszavasvári Panyola Nagyiván Debrecen ,Pocsaj Doboz Sarkadremete Gyula Békéscsaba Szabadkígyós Csorvás Gerendás Orosháza Kardoskut. Az előbbi fajhoz hasonlóan szintén a Dunától keletre él nagyobb számban. Ürge (Citellua cltellus /L./): 46.Tordas, - 73.Bácsalmás Apaj puszta. A kifejezetten nappali aktivitású ürge a baglyok köpeteiben

8 csak egészen elvétre fordul elő. Csíkos egér (Siclsta subtilis /PALL./): 40.Telki Apaj puszta. A Telkiből származó példány egyben e faj ujabb dunántuli előfordulását is jelenti. A további kutatások hivatottak megtalálni azt a feltehetőleg izolált kis populációt, ahonnét a bagoly az emiitett példányt zsákmányolta. A templomtorony, ahol a köpeteket gyűjtöttem a gyöngybagoly állandó tanyája volt (fiókáit is találtam ott). Ez, valamint az a tény, hogy a gyöngybagoly prédáját 2 3 óra leforgás alatt megemészti és ezt követőleg köpet alakjában vissza is adja, gyakorlatilag kizárja a távolabbról behurcolás eshetőségét. Nagy pele (Glis glis L.)i 32.Leányfalu Szentendre Nagykovácsi Tarkő (Bükk) Udvarkő (Bükk). A pelék életmódjuknál fogva elsősorban a macskabagoly táplálékában játszanak jelentősebb szerepet, a gyöngy- és erdei fülesbagoly köpeteiben csak egészen elvétve találhatók. Tekintve, hogy saját anyagom elsősorban e két utóbbi fajtól származik az előfordulások száma nagyon csekély. Mogyorós pele (Muscardlnus avellanarius /L./)t 58.Kisdobsza Pécs Somoskőújfalu Zagyvaróna Tarkő (Bükk) üdvarkő (Bükk) Tornyosnémeti Gyula. Hörcsög (Cricetus cricetus /L./): 21.Tata Telki Martonvásár Bácsalmás Boldogkőváraija Tornyosnémeti Pocsaj. A kis és középnagyságú baglyok köpeteiben a hörcsög, még azokon a területeken is,ahol egyébként gyakori, csak alkalmilag fordul elő (főleg fiatal példányok). Részben mert a kifejlett állat -valószínűleg- tul nagy a kisebb bagolyfajok részére, részben mert vele azonos biotopban a mezei pocok mindenütt sokkal na-

9 viszony- gyobb egyedszámmal található, s igy zsákmányolásukra lag ritkán kerül sor. Erdei pocok (Clethrionomys glareolus /SCHREBER/): l.zsigárd. - 2.Kisbalaton. - 3-Pacsa. - 7.Vindornyaszőllős szkó Egyházasrádóc Sopronkövesd Do"borgazsziget Tata Sárisáp Visegrád Papréti vadászlak (Pilis) Leányfalu Szentendre Pilisszentkereszt Telki Péterhida Kisdobsza Bodorfa Szalánta Villány ipp< Mohács Csornád Somoskőújfalu Zagyvaróna Salgótarján Kisnána Tarkő (Bükk) Sajóvelezd Udvarkő (Bükk) Tornyosnémeti Alsókéked Sátoraijaujhely Debrecen. Az erdei pocok erősen erdőhöz, fás területekhez kötött faj s ennek megfelelően a gyöngy- és erdei fülesbagoly köpeteiben csak mint szinező elem jelentkezik az erdőszéleken, vágásokban stb. zsákmányolt példányok révén. A macskabagoly táplálékában viszont már rendszerint nagyobb számmal szerepel, s mint az erdőben domináns pocokfaj, köpeteire mindig jellemző. A kifejezetten alföldi jellegű gyűjtőhelyeken nem találtam, a debreceni példányokat a baglyok a Nagyerdő közelében zsákmányolhatták. Vizi pocok (Arvicola terrestris /L./)s 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa szkó. - 9.Körmend Pannonhalma Vác Pócsmegyer Szigetmonostor Budajenő Telki Tordas Pákozd Velence Felsőhidvég Pécs Töttös Lippó Bávod Bácsalmás Sándorfalva Apaj puszta Farmos Jászberény Nagyiván. - ll6.hortobágy-halastó Debrecen. A vizi pocok a gyöngy- és erdei fülesbagoly mint alkalmi zsákmány szerepel. tápláléklistáján, Földi pocok (Pltymys subterraneus /DE SELYS-LONGCHAMPS/) :2.Kisbalaton. - 3.Pacsa. - 4.Szigliget. - 6.Nagy kapornak szkó.

10 - 9.Körmend Egyházasrádóc Szombathely Sopronkövesd Balf Pannonhalma Tata Sárisáp Esztergom Visegrád Papréti vadászlak (Pilis) leányfalu Pilisszentkereszt Budajenő Telki Bp.Hármashatárhegy Budaörs Csákvár Tordas Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Velence Pelsőhidvég Kölesd Baranyaszentgyörgy Bodorfa Aranyosgadány Pécs Szálánta Turony Szederkény Töttös Lippó Mohács Bácsalmás Kunbaja Szeged Parmos Csornád Bernecebaráti Somoskőújfalu Zagyvaróna. - 98,Salgótarján Tarkő (Bükk) TJdvarkő (Bükk) Miskolc Boldogkőváralja Tornyosnémeti Alsókéked Debrecen Pocsaj Szarvas Geszt Doboz Gyula Csorvás Gerendás Orosháza. A földi pocok a köpetvizsgálatok szerint a Dunántulon általánosan elterjedt, de előkerült csaknem minden északmagyarországi gyűjtésből is. Hiánya az Alföld középső részein valószínűleg csak az ottani kisszámú gyűjtőhellyel és viszonylag csekély anyaggal magyarázható. Az Alföld déli részén és a Dél-Tiszántúlon csaknem minden ponton ráakadtam a köpetekben. Debrecen környékén az ott több éven át egyugyanazon helyen talált erdei fülesbagoly köpetek segítségével ben a faj gradációját lehetett megállapitani,amikor is a földi pocok százalékos menynyisége a gerinces zsákmányállatszámhoz viszonyítva a következőképen alakult: 1960/61 (ősztől tavaszig) 9,4^ n = /62 (ősztől tavaszig) 10,2 $ n = /64 (ősztől tavaszig) 0,1 n = /65 (ősztől tavaszig) 0,2 # n = 553 Az első két évben kapott értékek az ország egyéb területeiről származó eredményeket is figyelembevéve, kiugrónak számitanak és feltétlen a populáció tulszaporodására mutatnak.

11 Patkányfejű pocok (Microtus peconomus /PALI./)t 2.Kisbalaton, - 4.Szigliget. - 18»Doborgazsziget. A szigligeti előfordulás hazánk faunájára uj adat«, A kérdéses populáció eredete nyilván a kisbalatonival azonos. Mezei pocok (Microtus arvalis /PALL./); A köpetekből változó számban, de valamennyi gyűjtőhelyen előkerült, a lelőhelyek felsorolása igy szükségtelennek látszik. A populációs ingadozások az ugyanazon helyen periodikusan (negyedévenként vagy évenként) gyűjtött köpetekből jól követhetők voltak. A különböző bagolyfajok esetében kapott eredmények értékelése természetesen itt is eltérő. A gyöngy bagolynál, melynek zsákmány listája általában sokkal több fajt tartalmaz mint az erdei fülesbagolyé, a százalékos értékek jobban megoszlanak s a mezei pocok esetében is alacsonyabb szinten jelzik ugyanazt a populációs sűrűséget. Alábbiakban (lásd: Táblázat) két példán mutatom be a köpetvizsgálatok használhatóságát a mezei pocok populációk sürüségviszonyainak tanulmányozására. Táblázat A Bácsalmás $ B Gyula <$= 1966 szeptember-november 20,5 1961/62 telén 35, december-február 21,3 1962/63 telén 21, március-május 42,8 1963/64 telén 38, junius-augusztus 56,3 1964/65 telén 84, szeptember-november 51,6 1965/66 telén 16, december-február 22,4 1966/67 telén 71, március-május 34,9 1967/68 telén 77, junius-augusztus 29,8 1968/69 telén 16,9 Táblázat. A mezei pocok (Microtus arvalis) az összzsákmányállatszámhoz viszonyított százalékos értéke negyedévenként gyűjtött gyöngybagoly (A) és évenként a telelés! időszakban gyűjtött erdei fülesbagoly (B) köpetekből. (Tabelle, Prozentualer Anteil der Feldmaus /Microtus arvalis/ an der Gesamtbeutetierzahl in vierteljährlich gesammelten Schleiereulengewöllen /A/, und in jährlich während der Überwinterungszeit gesammelten Gewöllen der Waldohreule /B/. )

12 A gyöngybagoly (A) esetében a mezei pocok fogyasztás elsősorban a tavaszi és nyári hónapokban volt intenzív, ezek közül is kiemelkedik az 1967-es év, amikor a köpetekből előkerült példányok száma lényegesen magasabb volt mint 1968 megfelelő időszakában. Ugyanekkor az erdei fülesbagollyal (B) végzett vizsgálat során jól követhető volt amint az emlékezetes 1964/65 évi nagy Microtus arvalis gradációt követő összeomlás (1965/66) után a populáció a következő évekre ismét felerősödött s ujabb csúcsokat produkált. Az 1968/69-es év azután ismét erős hullámvölgyet jelzett.az 1967/68-as év egyébként az ország több pontján gyűjtött erdei fülesbagoly köpetekben is feltűnően erős Microtus arvalis dominanciával jelentkezett, igy pl. Sárisápon 91,4 Í, Szombathely környékén 89,9 1 (az összzsákmányállatszámra vonatkoztatva). Csalitjáró pocok (Microtus agrestis /L./); 2.Kisbalaton Pacsa. - 4.Szigliget. - 6.Nagykapornak. - lo.egyházasrádóc Kisdobsza. A köpetvizsgálatok a faj több uj dunántuli előfordulási tárták fel. helyét Törpe egér (Micromys minutus /PALI./). 2.Kisbalaton. - 3-Pacsa. - 4.Szigliget. - 6.Nagykapornak szkó. - 9.Körmend Egyházasrádóc Kőszeg Sopronkövesd Doborgazsziget Pannonhalma Tata Vértesszőllős Sárisáp Esztergom Vác Szigetmonostor Szentendre Pilisborosjenő Budajenő Telki Páty Csákvár Tordas Martonvásár Székesfehérvár Csala puszta. - 50,Pákozd Velence Pelsőhidvég Kölesd Baranyaszentgyörgy Bodorfa Pécs Szalánta Turony Nagyharsány Villány, - 68.Lippó Mohács Bácsalmás Szeged Algyő Sándorfalva Szatymaz Petőfiszállás Kecskemét Apaj puszta Dabas Tiszavárkony Farmos Jászberény Csornád Somoskőújfalu Salgótarján Mátraszele Sajó-

13 velezd Miskolc Tornyosnémeti Alsékéked Tiszadob Tiszavasvári Panyola Nagyiván Debrecen Pocsaj Szarvas Geszt Doboz Gyula Szabadkígyós Orosháza. A zsákmány listákon korábban nem szerepelt magas értékkel, de - különösen a keleti megyékben /66 és 1966/67-ben a telelő erdei fülesbaglyok köpeteiben az egész országra kiterjedő erős gradációját lehetett megállapítani (SCHMIDT 1968).Ebben az időszakban a törpe egér néhány ponton az összes zsákmányállatok $-át is elérte. Pirók egér (Apodemus agrarius /PALL./): l.zsigárd. - 2.Kisbalaton Felsőhidvég Bodorfa Szalánta Villány Töttös Lippó Mohács Dávod Boldogkőváralja Tornyosnémeti Alsókéked Tiszavasvári Panyola Debrecen Pocsaj Geszt Gyula. A pirók egér VÁSÁRHELYI (1942) szerint elsősorban az Alföldön, ott is a keleti megyékben fordul elő. Ezt a megállapitást megerősítik a köpetvizsgálatok eredményei is, igy pl. a Gyulán telelő erdei fülesbaglyok köpeteiből éveken át csaknem valamennyi gyűjtésből előkerült.százalékos értéke a zsákmánylistákon 1-2 $ körül mozgott, ami az egyéb rágcsálófajokhoz viszonyitva reális értéknek látszik. 1967/68 telén azonban három egymást követő gyűjtésben is jelentékenyen magasabb számmal szerepelt a Gyuláról kapott köpetekben (1967 XI.16: 7, : 6,71 \ 1968 II.8: 8,3'%),ami egy lokális gradációra enged következtetni. Házi egér (Mus musculus L.): 2.Kisbalaton. - 3.Pacsa. - 6.Nagykapornak szkó Egyházasrádóc Sopronkövesd Nagylózs Pannonhalma Nagyigmánd Ta ta Vértesszőllős Sárisáp Esztergom Vác Tahitótfalu Pócsmegyer Szigetmonostor Szentendre Nagykovácsi Budajenő Telki Páty.

14 - 42.Bp.Hármashatárhegy Csákvár Tordas Ma2>tonvásár Székesfehérvár Csala puszta Pákozd Sukoró - 52»Velence Ráckeve Felsőhidvég. 55.Kölesd Baranyaszentgyörgy Péterhida Bodorfa Pécs Szálánta Turony Szederkény Villány Töttös Lippó Mohács Bávod Bác s s zentgyörgy Csávoly Bácsalmás Kiskundorozsma Szeged Szőreg Algyő Sasér Sándorfalva Szatymaz Mártély Petőfiszállás Kecskemét Apaj puszta Dabas Tiszavárkony Farmos Nagykáta Jászberény Csornád Szécsény Somoskőújfalu Sajóvelezd Miskolc Tornyosnémeti Alsókéked Tiszadoh Tiszavasvári Panyola Nagyiván Hortobágy-halastó Debrecen Pocsaj Hencida Szarvas Geszt Doboz Sarkadremete Gyula Békéscsaba Szabadkígyós Kétegyháza Telekgerendás Csorvás Gerendás Orosháza Kardoskut. A házi egér a köpetvizsgálatok szerint legnagyobb számban a Tiszántúlon fordul elő, ami valószínűleg a száraz, meleg klimát kedvelő szabadban élő forma (Mus.m.spicilegus) nagyobbszámu jelenlétével magyarázható. Ezt alátámasztandó érdemes egymás mellé állítani a Magyarország nyugati és keleti felén történt gyűjtések idevágó eredményeit. A közölt adatok gyöngybagoly köpeteiből származnak, a százalékos értékek az együttes zsákmányállatszámra vonatkoznak: Nyugat-Dunántul 5, 5 Északkelet-Dunántul 14, 5 Délkelet-Dunántúl 8, 3 Duna-Tisza köze 18, 2 Dél-Tiszán tul 33, 8 Északkelet-Magyarország 10, 1 Észak-Magyarország 3, 4

15 Daten zur Verbreitung einiger Kleinsäugerarten in Ungarn, an Hand von Eulengewölluntersuchungen (Vorläufiger Berieht) Von E. Schmidt Ungarisches Ornithologisches Institut, Budapest Verfasser gibt in seiner Arbeit kleinsäugerfaunistische Daten an, welche aus der Analyse der seit 1950 in Ungarn gesammelten Eulengewöllen gewonnen worden sind. Obwohl die bis jetzt gewonnenen Daten zu weitergehenden Polgerungen im allgemeinen noch nicht zureichend sind, stellt er fest, dass es mit dem vorliegenden Material doch möglich war, hinsichtlich einiger Arten über deren Verbreitung und mengenmässigen Verhältnissen gewisse Peststellungen zu machen. Insbesondere hinsichtlich der Spitzmäuse (Soricidae), welche stets in grosser Zahl in den Schleiereulengewöllen (Tyto alba /SC0P./), die einen wesentlichen Teil des vorliegenden Materials ausmachen, vorhanden waren. So kommt zum Beispiel die nässeliebende Waldspitzmaus (Sorex araneus L.) in grösster Dichte in Westungarn vor, gegenüber den Südosten Transdanubiens, in der südlichen Teilen der Tiefebene, und den südlichen Gebieten jenseits der Theiss, die zu den trockensten und wärmsten Gegenden Ungarns gehören, wo sie nur in ganz geringer Zahl, oder überhaupt nicht vorkommt.von den Wasserspitzmausarten fand sich hauptsächlich die Sumpfspitzmaus (Neomys anomalus CABRERA) in den Gewöllen. Die Verbreitung der Neomys- Arten in Ungarn erstreckt sich vor allem auf 1 Transdanubien, östlich der Donau dagegen, also in Gebieten mit Puszta-Charakter, kommen sie nur ganz sporadisch vor. Aus Gewöllen der Waldohreule (Aslo otus /L./) kann man in erster Linie auf die Populationsveränderungen der Feldmaus (Microtus arvalis /PALL./) schliessen. Da die Beuteliste der Schleiereule bedeutend vielfältiger ist, gibt sie die Dichte ein und derselben Microtus arvalis Population mit einem niedrigeren Wert an als die Waldohreule, welche sich in Ungarn hauptsächlich mit Feldmäusen er-

16 nährt. Bei der Hausmaus (Mus mus cuius 1.) konnte festgestellt werden, dass sie in gross ter Zahl vor allem auf den allertrokkensten Gebieten Ungarns jenseits der Theiss vorkommt* Verfasser begründet dies damit, dass die meist im Freien lebende Form der Hausmaus (Mus m. spicilegus) dort in grösster Menge vorkommt, die Schleiereule also sowohl bei der Jagd in der Umgebung der Häuser, als auch auf den Feldern auf sie stösst. Die Gewölluntersuchungen lieferten des weiteren noch neue Daten zum Vorkommen einiger in Ungarn seltenen Kleinsäugerarten wie Sicista subtilis (PALL.), Mlcrotus oeconomus (PAll.) und Microtus agrestis (L.). Irodalom - Literatur 1. FESTETICS,A. (1955): Megfigyelések a gyöngybagoly és a kuvik életéből (Aquila, 59-62, p ). 2. FESTETICS,A. (i960): Ujabb adatok a gyöngybagoly táplálkozásához (Aquila, 66, p.41-51). * 3. GRESCHIK,J. (1924): Gyomor- és köpettartalom vizsgálatok. Adatok hazánk apró emlőseinek faunájához (Aquila, 30-31, p ). 4. KÖVES,E. és SCHMIDT,E. (1964)1 Adatok Tornyosnémeti környéke kis emlősfaunájának ismeretéhez bagolyköpetvizsgálatok a- lapján (Vertebr. Hung., Budapest, 6, p ). 5. KRETZ0I,M. (1964): Bagolyköpetvizsgálatok (Aquila,6Q- 70, p.47-50). 6. KRETZOI,M és VARRÓK,S. (1955): Adatok a gyöngybagoly táplálkozásmódjának állatföldrajzi jelentőségéhez (Aquila, 59-62, p ). 7. MARIÁN,M. és SCHMIDT,E. (1967): Adatok a kuvik (Athene noctua /Scop./) gerinces táplálékának ismeretéhez Magyarországon (Móra Ferenc Muzeum Évkönyve, Szeged, p ). 8. SCHMIDT,E. (1962): Adatok Apaj-puszta környéke kisemlősfaunájához (Vertebr. Hung., Budapest, 4, p.83-91). 9. SCHMIDT,E. (1964): Gyöngybagoly-köpetvizsgálatok eredményei (Aquila, 69-70, p.51-55).

17 10. SCHMIDT,E. (1965 ) : Über die Winternahrung der Waldohreulen in Ungarn (Zool. Abh. Mus. Tierk., Dresden, 27, p ). 11. SCHMIDT,E. (1967): Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásökologiájához (Aquila, 73-74, p^og-l^). 12. SCHMIDT,E. (1968): Über die Massenvermehrung der Zwergmaus, Micromys minutus (Pallas,1771), in Ungarn an Hand von Untersuchungen von Waldohreulengewöllen (Säugetierkundl. Mitt., 16, p.30-34). 13. SCHMIDT,E.: Angaben zur tiergeographischen Bedeutung der Ernährung sunt er suchungen der Schleiereule ( Ty to alba/scop./) in Europa an Hand von Gewöllanalysen (Aquila, 76, nyomdában). 14. SCHMIDT,E.: Über die Koronoidhöhe als Trennungsmerkmal bei den Neomys-Arten in Mitteleuropa, nebst neue Pundorte ihrer Verbreitung in Ungarn (Säugetierkundl. Mitt., nyomdában). 15. VÁSÁRHELYI, I. (1942): Das Vorkommen von Apodemus agrarius Pall.in Ungarn (Pragm.Faun,Hung., Budapest, 5, p ).

18