Európai közigazgat{s- és alkotm{nytörténet Osztr{k alkotm{nyfejlődés 17-20. sz{zad Ausztria az Ausztria elnevezés eredetileg egy tartom{nyra vonatkozott, később pedig tartom{nycsoportokra; végül az össz{llamra is alkalmazt{k. Ausztria a 14-15. sz{zadtól kezdve Herrschaft Österreich és hamarosan Osztr{k H{z form{kban fordult elő, a Habsburgok tartom{nyúri dinaszti{j{nak (egy tartom{ny-csoportnak) megjelölése; Később, 1804-től az egész Habsburgok {ltal birtokolt területre tevődött {t az elnevezés vagyis a Habsburg dinasztia közvetítette az Ausztria tartom{nynevet egy nagyobb kiterjedésű (uralmi) területre. az osztr{k monarchia német örökös tartom{nyai (18. sz{zad - 1811 ) birodalmi kötelék, amelyben az alkotm{ny hat{lyos (1848/49) a Birodalmi Tan{csban képviselt kir{lys{gok és tartom{nyok (1867) Ausztria (1915) az örökös tartom{nyok mindvégig az uralkodóh{z kezében voltak tu felix Austria nube a Habsburg-dinasztia (amely német-római cs{sz{ri méltós{ga révén a német birodalom alkotm{ny- és birodalom történetében különös jelentőségre tett szert) területalkotó stratégi{ja igencsak különbözött a Hohenzollernek tudatoss{g{tól a brandenburgi, később a porosz térségben. a Habsburgok mindig favoriz{lt{k a racion{lis elemmel szemben a jellegzetesen középkori eredetű dinasztikus politik{t. ez szétszórt ir{nyults{gú, szeszélyes külpolitikai elkötelezettségeket hozott létre Eredmény: összekapcsolódó hercegségek, grófs{gok és őrgrófs{gok igen heterogén, s meglehetősen tarka benyom{st keltő együttesét eredményezte. a dinasztia hosszú évsz{zadokon keresztül meg-megújuló, végül is eredménytelen erőfeszítéseket tett ezeknek a területeknek szervesebb összekapcsol{s{ra, amit megnehezített a tartom{nyok eltérő történeti sorsa és belső felépítése. alkotm{nytörténeti korszakok I. A tartom{nyok és a tartom{nyközösségek kialakul{sa (1500- ig) II. Rendi {llamok monarchikus uniója (1749-ig) Ill. Monarchikus {llam differenci{lt föderalizmussal (1848-ig) IV. Korai forradalmi és ellenforradalmi alkotm{nyok (1848-1851) V. Monarchikus egységes {llam (1852-1867) VI. Osztr{k-Magyar monarchia (1867-1918) VII. Német-Osztr{k Közt{rsas{g (1918-1919) VIII. Osztr{k Közt{rsas{g (1920-1933) IX. Az Osztr{k Szövetségi Állam (1934-1938) X. A Német Birodalom része (1938-1945) XI. Idegen ellenőrzés alatti Osztr{k Közt{rsas{g (1945-1955) XII. Semleges Osztr{k Közt{rsas{g (1955-tól) Ausztria alkotm{nytörténetét az újkortól kezdve reformhull{mok, moderniz{ciós kísérletek és stagn{l{sok v{ltakozó periódusaként lehet le írni. rendi {llamok monarchikus uniója az osztr{k abszolút {llamhatalom kiépítése a17. sz. m{sodik felében indult erőteljes fejlődésnek, amikor nyugat-európai hatalmi igényeik meghiúsultak; a 16-17. sz{zadban csak bizonyos központosít{si törekvéseket lehet megfigyelni (burgundiai mint{k), míg a hatalom abszolútt{ tétele I. Lipót uralkod{s{val kezdődött meg és M{ria Terézia, valamint II. József idején érte el csúcspontj{t. nehézségek: az abszolutizmus t{rsadalmi alapj{t és t{masz{t jelentő erős polg{rs{g, a tőkés piac, a kapitalista termelés gazdas{gi b{zist teremtő ereje, teh{t az abszolutizmus lényeges tartalmi elemei hi{nyoztak területei gazdas{gi értelemben Európa peremvidékei voltak, ahol a m{sodik jobb{gys{g robotmunk{ra építő nagybirtokai képezték a termelés fő zón{j{t; {llandó harci készültség az Oszm{n Birodalom hat{r{n; előtérben a dinasztikus megfontol{sok miatt a külpolitika, ami főként h{borúkat jelentett; DE: a nagyhatalmi törekvések húzóereje miatt a Habsburgok szükség szerint korszerűsítették {llamukat a nyugati modellek alapj{n 1
rendi {llamok monarchikus uniója a korai újkorban a Habsburg ir{nyít{s al{ tartozó területek fejedelmi uniót, laza perszon{lis kapcsolatok h{lózat{t alkott{k ez lehetőséget kín{lt hat{rozott lépésekre valamennyi tartom{nyban a központi hatalom kiépítése érdekében a tartom{nyok közös (Habsburg) fejedelme folyamatosan építette ki korm{nyzati hatalm{t a tartom{nyok fölött a rendi képviselet, a tartom{nyi gyűlések az egyes orsz{gok szintjén léteztek. Végkifejlet (Pragmatica Sanctio, 1713): monarchikus alaptörvény a Landok közössége sz{m{ra a monarchia külső és belső biztons{ga érdekében rögzítette a tartom{nyok szétv{laszthatatlan egyesülését, az unió feloszthatatlans{g{t, a primogenitúra szerinti egységes trónöröklési rendjét - a l{nyörököst és az annak lesz{rmazottait is megillető szubszidi{rius öröklési joggal. 1725-ig valamennyi tartom{nnyal és al{vetett {llammal elfogadtatt{k saj{tos abszolutizmus az összes tartom{nyt egy olyan szervezet köti össze, amely a közös (tartom{ny) fejedelemből, annak központi hatós{gaiból és részben közös jogrendből {ll a fejedelmi hatalom nem egy össz{llami szintű szab{lyozotts{gból eredt, hanem az uralkodót a saj{t tartom{nyaiban és orsz{gaiban megillető egyes jogok összességéből adódott össze ez biztosította az uralkodó korm{nyzati szerveinek kiépülését: az uralkodó mellett m{r a 16. sz{zadban több olyan kollegi{lisan működő intézmény alakult ki, amely a Habsburg-uralom alatt levő egész terület érdekeit figyelembe véve végezte tevékenységét. az abszolutista korm{nyzat dinasztikus és rendi kompromisszumra épülő form{ja központi szervek 1527-től a Titkos Tan{cs (Geheimrat) - kis létsz{mú tan{csadó szerv, tagjait az uralkodó bízza meg hosszú időn {t a bel- és külpolitika lelke (a 17. sz. m{sodik felében, amikor a tan{cs létsz{ma túls{gosan megnőtt, szerepét a titkos konferencia, majd a 18. sz. elejétől a fontosabb igazgat{si {gak képviselőiből, a korm{nyszervek vezetőiből {lló konferencia vette {t.) 1556-tól fontos szerepe volt az udvari Haditan{csnak (Hofkriegsrat) - 5-7 t{bornokból {llt feladata volt az uralkodó saj{t hadseregével kapcsolatos összes kérdés megold{sa. 1527-től a pénzügyeket az Udvari Kamara (Hofkammer) intézte - az egyes orsz{gokból sz{rmazó jövedelmek feletti felügyelet ell{t{sa élén elnök {llt, ő vezette a kollegi{lis testület tan{cskoz{sait. A közös szint, a birodalmi dikasztériumok rendszere sokszínű, sok alkotm{nyos felfog{st és hagyom{nyt mutató {llamszerkezet fölé épült ki. központi szervek (2) A központi szervek részben tan{csadó szervek, melyeknek közvetlen korm{nyzati feladataik nem voltak, (pl. a Titkos Tan{cs). részben pedig az e testületek mellett működő korm{ny-szervek. A központi korm{nyszékek jellegzetessége: a születési szempont h{ttérbe szorult, s a munka jav{t a szakemberekre, azok hivatalaira bízt{k. a feladatok, ügyek tematik{ja szerint munkamegoszt{s alakul ki a szervek s hivatalaik között, az ügyek kezelői szakosodtak, s speci{lis szakképzettségre tettek szert. a munkamegoszt{s alapj{n különült el a dikasztériumok {ltal{nos hat{skörű típusa a szakigazgat{si udvari korm{nyszervek csoportj{- tól, melyek a birodalmi munkamegoszt{sban egyegy {gazat igazgatói voltak. tartom{nyok a tartom{nyok egységbe olvaszt{s{t szolg{lta I. Ferdin{nd idején, hogy több örökös tartom{ny részére egy közös korm{nyzati szervet {llítottak fel (pl. az összes németnyelvű örökös tartom{ny igazgat{si és bír{skod{si ügyeit két kancell{ria - kamara intézte: az alsó-és a felső-ausztriai.) az egyes tartom{nyok rendi gyűlései, amelyeknek a 16. sz.-ban még jelentős befoly{suk volt a pénzügyekben és katonai kérdésekben, eddigi korm{nyzati jogaik többségét elvesztették a 17. sz{zadra. a tartom{nygyűlések összehív{sa, ezek napirendjének meghat{roz{sa, az uralkodó kiz{rólagos jog{v{ v{lt, a tartom{nyi rendi gyűlés szerepe minim{lisra csökkent, valamennyi igazgat{si feladatot az uralkodótól függő dikasztériumok l{tt{k el. A kerületi gyűlések vagy megszűntek, vagy szerepük csup{n a bír{skod{sra és a tartom{nyi gyűlés követeinek megv{laszt{s{ra szorítkozott. 2
felvil{gosult abszolutizmus - jozefinizmus A központosító reformtörekvések a felvil{- gosult abszolutizmus uralkodóin{l felerősödtek: a M{ria Terézia és II. József reformjaiban az újat és tov{bbélőt összefoglalóan jozefinizmusnak nevezzük ebben az időszakban erőteljesebbé v{lt a soknemzetiségű, különböző történelmi és gazdas{gi körülmények között kialakult tartom{nyok egységes összbirodalomm{ kov{csol{s{nak folyamata. M{ria Terézia programja: egységes jog, egységes igazgat{si rendszer egységes gazdas{gi politika. új központi szervek 1742 a H{zi, Udvari és Államkancell{ria (Staatskanzlei) az uralkodócsal{d ügyein kívül a birodalom külpolitik{j{t is ir{nyította. Vezetője (Kaunitz, Metternich) rendszerint rendkívül nagy befoly{ssal rendelkezett a belföldi problém{k eldöntésében is. 1746 Gazdas{gi Igazgatós{g a birodalom ipar{nak, kereskedelmének és v{mügyeinek előmozdít{sa a feladata a merkantilista gazdas{gi elveknek megfelelően 1749 Legfelső Igazs{gszolg{ltat{si Szerv (Oberste Justizstelle) a bír{skod{s legfőbb szerve (mint felsőbírós{g) és egyben a bírós{gok felügyeleti ir{nyító szerve - az igazs{gszolg{ltat{s és az igazgat{s szétv{laszt{sa 1749 Directorium in publicis et cameralibus A pénzügyek és belügyek igazgat{s{nak legfőbb szerve 1761 Államtan{cs (Staatsrat) sokoldalúan felkészült szakember tagjaival eredményes koordin{ló tevékenység - minden fontosabb kérdést megvizsg{lt ez a szerv, b{rmelyik orsz{gra és b{rmilyen igazgat{si {gra is vonatkozott. Az igaz{n korszerű minisztériumi szervezeti forma bevezetése Ausztri{ban azonban az 1848-as forradalom időszak{ra maradt. jozefinizmus - hivatalnokok Mind a központi, mind a helyi szervekben az objektív kritériumok alapj{n kiv{lasztott, kinevezett hivatalnokok dolgoztak. szakszerűen kiképzett, szolg{lati minősítés alapj{n szolg{ló és előlépő szakemberek, biztos javadalmaz{s, előléptetés és nyugdíj, elv{rható volt a gyors és egységes, pontos és folyamatos ügymenet biztosít{sa, a hivatali titokra vonatkozó szab{lyok megtart{sa, a p{rtatlans{g a döntésekben. II.József a bürokratikus hatékonys{g érdekében még a német hivatali nyelv bevezetésére is kísérletet tett jozefinizmus - tartom{nyok A struktur{lis és jogalkot{si reformok a tartom{nyi közösséget, a monarchikus uniót egységes {llamm{ tették. a tartom{nyok eltérő rangj{t, alkotm{ny{t, közigazgat{s{t, az össz- {llamhoz fűződő viszony{t egységesítették, az eltéréseket csaknem maradéktalanul megszüntették, megszűnt a tartom{nyok {llami jellege, a tartom{nyi szervek vidéki rendi testületekké v{ltak, a tartom{nyi szinteken a tartom{nyi rendeket, a földesúri és v{rosi hatalom eredeti gyakorlóit kikapcsolt{k a hatós{gi tevékenységből, s helyükbe szakképzett, központi al{rendeltségben működő szerveket {llítottak. a tartom{nyok azonban mint politikai történeti individuumok megmaradtak. a jozefinizmus vége A jozefinista rendszer összeoml{sa még nem jelentette a felvil{gosult abszolutizmus vereségét, hisz II. Lipót folytatta a reformok sorozat{t. módszerei elfogadhatóbbak voltak, nem volt autokrata egyéniség, ritk{n folyamodott erőszakhoz - kompromisszumokkal, t{rgyal{sos úton igyekezett előrelépni uralkod{sa alatt valamennyi tartom{nyban összehívt{k a tartom{nyi gyűléseket, közjogi egyezségeket kötött a tartom{nyok politikai elitjével (mint péld{ul a magyar rendekkel). ide{lja a meglévő alkotm{nyok befogad{s{val és {talakít{s{val, összehangol{s{val létrehozott birodalmi alkotm{ny, mely széles képviseleti alapokon nyugszik. reformjai beteljesítését v{ratlan hal{la akad{- lyozta meg. monarchikus {llam differenci{lt föderalizmussal A felvil{gosult abszolutizmus kora alkotm{nyjogilag nem képez külön korszakot, hiszen az 1848-ig terjedő időszakban Ausztria köszönhetően a József és Lipót ut{n következő uralkodók drasztikus abszolutisztikus beavatkoz{sainak a tartom{nyi közösségből visszavonhatatlanul föderatív monarchi{v{ alakult: a tartom{nyok tudom{sul vették a fejedelmi jogkörök össz{llami összegződését az uralkodói hat{skörben, elfogadhatatlannak tal{lt{k azonban a tartom{nyi rendi gyűlések fölé emelt esetleges birodalmi gyűlés gondolat{t. a Habsburgok {llama a föderatív monarchia szintjén lényegében csak {llamfővel, illetve az ő tan{csadó szerveivel rendelkezett, melyek persze birodalmi végrehajtó hatalmi appar{tuss{ alakultak {t. 3
Osztr{k Cs{sz{rs{g A korszak m{sik fontos alkotm{nytörténeti fejleménye, hogy a Habsburgmonarchia valódi szuverenit{shoz jutott: uralkodói 1804-ben vették fel az Ausztria Cs{sz{ra címet, s lett ezzel a monarchia hivatalos megnevezése Osztr{k Cs{sz{rs{g. ekkor függetlenedett a szimbolikusan az osztr{k cs{sz{ri st{tus a Reich cs{- sz{ri pozíciój{tól. majd 1806-ban, a Német-római Birodalom deklaratív feloszlat{s{val az Osztr{k Cs{sz{rs{g valamennyi területét illető szuverenit{shoz jutott. a ferenci reakció {llama I. Ferenc feladta elődei tisztességes reformtörekvéseit, túlélésre berendezkedett kisszerű hatalmat honosított meg. Ausztri{t ebben az időszakban nem korm{nyozt{k, csup{n igazgatt{k. (Metternich ) A ferenci rendszert kabinetabszolutizmusnak nevezzük, mivel a bizalm{t élvező tisztviselőkre t{maszkodó orsz{g-ir{nyít{st kedvelte; melyben eluralkodott a rendészeti szemlélet, a rendőrség {ltal ellenőrzött, engedélyhez kötött tevékenységek gyakorlata; nem tűrte a demokratikus tendenci{kat, a konzervatív értékek legigazabb közvetítőjének a hatalom abszolutisztikus form{it tartotta; {llama jól kezelhető alattvalók felett gy{mkodó (gyakran titkosrendőri módszereket alkalmazó) {llamgépezetet jelentett loj{lis, reformoktól idegenkedő hivatalnokokkal. Kegyence, Metternich herceg ezt a konzervativizmust ültette {t a bécsi kongresszus, a Szent Szövetség nemzetközi konstrukcióiba. a Vormärz osztr{k {llama az uralkodó az {llamhatalom egyedüli letéteményese, kiz{rólagos törvényhozó, a legfelső bíró, a végrehajtó hatalom feje volt;. csup{n Istennek és lelkiismeretének lehetett felelős; uralkod{s{nak egyetlen korl{tja volt: az {llam felvil{gosod{sban meghat{rozott célja, mely ugyan alkotm{nyos szab{lyban nem rögzíttetett, mégis figyelembe kell azt vennie ; (V. Ferdin{nd alatt a dinasztia főhercegeiből és a legfelső tisztviselőkből alakult ún. kamarilla intézte az ügyeket.) az osztr{k tradícióknak megfelelően (s a modern {llamszervezési felfog{ssal ellentétben) az uralkodó segítségére fel{llított és működtetett szervek két szervcsoportot alkottak: egy részük mint tan{csadó: Államtan{cs (Staatsrat), a M{ria Terézia {ltal fel{llított legfelső törvényhozó és adminisztratív belső igazgat{sra vonatkozó akaratképzés központja, és az Államtan{ccsal versengő Államkonferencia (Staatskonferenz) a Vormärz osztr{k {llama (2) m{sikuk pedig, mint hatós{g szolg{lta a végrehajtó hatalmat: a H{zi, Udvari és Államkancell{ria (Haus-, Hof und Staatskanzlei ), a külügyek központja; a Egyesített Cseh-Osztr{k Udvari Kancell{ria (Vereinigte Böhmisch- Österreichische Hofkanzlei); az Által{nos Udvari Kamara (Allgemeine Hofkammer ), a legfőbb pénzügyi és kereskedelemügyi hatós{g; az Legfőbb Igazs{gszolg{ltat{si Szerv (Oberste Justizstelle), a tulajdonképpeni igazs{gügyi minisztérium és egyben legfelső bírós{g; a Udvari Haditan{cs (Hofkriegsrat ) a hadügyek letéteményese; a Udvari Tanulm{nyi Bizotts{g (Studienhofkommission ), a közép- és felsőfokú oktat{sügy ir{nyítója; a Rendőrségi és Cenzúra Hivatal (Polizei- und Zensurhofstelle ); a Sz{mvevőségi Főigazgatós{g (General-Rechnungsdirektion ) az {llamsz{mvitel és a statisztikai adatgyűjtés és feldolgoz{s feladat{val. Ezek a központi hatós{gok tartott{k a kapcsolatot a tartom{nyi szinteken kiépített korm{nyzós{gokkal és a tartom{ny mélyébe lenyúló különféle lok{lis hivatalokkal. a forradalmak éve a forradalmak esztendeje azok sikertelensége ellenére jelentős v{ltoz{st idézett elő és igen mozgalmas volt az osztr{k közjogban: 1848. {prilis 25-én kapott első ízben kart{lis oktroj{lt alkotm{nyt Ausztria (pillersdorfi alkotm{ny), az ez alapj{n ülésező kremsieri Birodalmi Gyűlés is kidolgozott egy alkotm{nytervezetet (kremsieri pl{num), sőt a triumf{ló cs{sz{ri hatalom is oktroj{lt egy alkotm{nyt: 1849. m{rcius{ban az ún. olmützi alkotm{ny került bevezetésre. a pillersdorfi alkotm{ny jellemzői: a birodalom vezetésének zavarodotts{ga, mondhatni p{nikhangulata hozta létre a kényes kül- és belpolitikai szitu{ció miatt Magyarorsz{gra, Lombardia-Velencére nem terjedt ki; a meglévő struktúr{kból indult ki, s azokon igyekezett némileg t{gítani új és a kor szellemének megfelelő intézmények bevezetésével; m{r oktroj{lt form{j{n{l fogva is jelezte az uralkodói szuverenit{s domin{ló mivolt{t; legfontosabb von{sa, hogy megalkotói még gondolatban sem kérdőjelezték meg a monarchikus legitimit{st nem kív{nt{k az alkotm{nyt a népszuverenit{s elvére alapozni. lényegében kora-konstitucion{lis alkotm{nynak tekinthető: a szuverenit{s letéteményese a cs{sz{r, a nép azonban részesül a hatalom gyakorl{s{ban 4
a pillersdorfi alkotm{ny (2) rendelkezései: a végrehajtó hatalmat az uralkodó gyakorolta, aki a törvényhoz{sban összehív{si, feloszlat{si és propon{l{si, tov{bb{ abszolút vétójoggal rendelkezett; a korm{nyzati tevékenységet az uralkodó az {ltala kinevezett miniszterek útj{n végezte; de a törvényhoz{sban a kétkamar{s Birodalmi Gyűlés v{lasztott képviselőkből {lló alsóh{za aktív szerepet kapott: a kir{ly miniszterei felelősséggel tartoztak a parlamentnek; a bír{k függetlenek voltak a végrehajtó hatalomtól; az alkotm{ny rendelkezett egy alapjog-katalógussal is az {ltal{nos emberi jogokat megkülönböztette az {llampolg{ri jogoktól. lényegében azonban megmaradt a föderatív monarchia össz{llam-koncepciój{n{l. kremsieri alkotm{nytervezet jellemzői: az 1848 július{ban egybehívott kremsieri Alkotm{nyozó Nemzetgyűlésben a birodalmat alkotó nemzetek, etnikumok, nemzetiségek és a politikai ir{nyzatok képviselői is jelen voltak ez biztosította az alkotm{nyos berendezkedéssel kapcsolatban előforduló valamennyi lehetséges probléma ütköztetését. forradalmian új volt az osztr{k közjogi gondolkod{sban, ugyanis a hatalmi {gak alapelveit a népszuverenit{sból vezette le. valóban konstitucion{lis-parlamenti alapokon nyugvó alkotm{ny konszenzusos form{ban kialakított végső v{ltozat a magyarok kivételével valamennyi nemzetiségnek kielégítő lehetetett. visszatükrözi a 19. sz{zad összes alkotm{nyos problém{j{t, az uralkodó és a népképviselet kapcsolat{t, a nemzetiségek viszony{t az {llamhoz, az egész {llam és a tartom{nyok közötti kapcsolatot, az egyén politikai jogosítv{nyait, valamint az alap- és szabads{gjogokat. kremsieri alkotm{nytervezet (2) rendelkezései: a törvényhoz{s letéteményese a kétkamar{s Birodalmi Gyűlés (Reichstag), a parlamenttel kapcsolatos {llamfői jogosítv{- nyok pedig korl{tozottak; a cs{sz{rt végrehajtó hatalm{nak gyakorl{s{ban a miniszteri felelősség korl{tozta; a közigazgat{s ir{nyít{sa a miniszterek feladata; a Birodalmi Tan{cs (Reichsrat), a minisztertan{cs, a miniszterek tan{csadó szerveként működött volna; legnagyobb hat{sú rendelkezése az emberi jogok {llamhatalmat korl{tozó mivolt{nak deklar{l{sa volt; ígéretet tett tartom{nyi parlamentek fel{llít{s{ra is; a Birodalmi Gyűlés Tartom{nyi Kamar{j{t (Länderkammer) a tartom{nyi gyűlések (Landtag-ok) deleg{ltjai képezték volna. olmützi alkotm{ny jellemzői: a kremsieri alkotm{nytervezetre v{laszul munk{lta ki ellenjavaslat{t a cs{sz{ri korm{nyzat ( Reichverfassung für das Kaisertum Österreich ). - 1849. m{rcius 4. az uralkodótt közvetlenül és a maga teljességében megillető végrehajtó hatalom koncepciój{t (a monarchikus legitimit{st) érvényesítettékaz udvari politikusok a centraliz{lt abszolutizmus elve uralja alapgondolata a monarchikus egység{llamtörekvés volt: a birodalom egységes, abban egyetlen {llampolg{rs{g létezik, az egész birodalom egyetlen v{m- és kereskedelmi terület. a kir{lyt kiz{rólagosan megillető végrehajtó hatalom egységes közigazgat{son nyugszik olmützi alkotm{ny (2) rendelkezései: a jogelj{tsz{s elvére is építve az egész birodalomra kiterjedt a cs{sz{r hallani sem akart semmiféle népképviseletet tartalmazó alkotm{nyról; megjelenik ugyan a hat{skörrel alig rendelkező Reichstag, amit azonban ezen alkotm{ny alapj{n nem hívtak soha össze; a Reichsrat kikerült a miniszterek tevékenységi köréből, s a kir{ly törvényalkot{sra vonatkozó tan{csadó szervévé v{lt, mintegy pótolva a törvényhozó hatalomból hi{nyzó Birodalmi Gyűlést. a polg{rok szintjén rögzítette a törvényelőtti egyenlőséget, az {llampolg{ri egyenjogús{got a művelődéshez, a nemzetiségeknek saj{t nyelvük fönntart{s{hoz fűződő jog{t is. kil{t{sba helyezte a tartom{nyok sz{m{ra külön alkotm{nyok kibocs{t{s{t is; Ezek a demokratiz{l{s ir{ny{ba mutató, s a forradalmi hat{sokat magukban foglaló jegyek azut{n a neoabszolutizmus rendszerének intézményesítésével ismét kikoptak a közjogból. liber{lis abszolutizmus az oktroj{lt alkotm{ny nyom{n a felülről vezérelt moderniz{ció keretében kibocs{t{sra került a Stadion-féle községi törvény (1849. m{rcius 17.), Bach miniszter nagy hat{sú lépéseket tett az igazs{gszolg{ltat{si szervezet és a közigazgat{s korszerűsítése terén, új, francia péld{ra visszanyúló büntető-elj{r{sjogi törvény jelent meg; liber{lis gazdas{gpolitik{ra törekedtek; DE: a politikai jogok teljes hi{nya, a centraliz{ló bürokr{cia uralma, a zsand{rs{g, rendőrség, besúgóh{lózat, a cenzúra jellemezte. A következő esztendők kardin{lis kérdése az volt, mikor kerekedik felül az ellenforradalmi tendencia, amely ezen reformokat túlzottan veszélyesnek tartva, eszközként kezelve korl{tok közé szorítja. 5
szilveszteri p{tensek Az 1848-1849. évi forradalmi hull{mok elülte és a szabads{gharcok leverése ut{n a Habsburg Birodalom belső viszonyait egyrészt diktatórikus módszerrel (It{lia, Magyarorsz{g) kív{nta rendezni, m{srészt az örökös tartom{nyokban központosított bürokr{ci{val, az abszolutizmus korm{nyzati módszereinek felelevenítésével oper{lt. a monarchikus legitimit{s visszatérő olmützi elve megalapozta az abszolutisztikus hatalmat, az azt esetleg korl{tozó egyéb elemeket pedig egyszerűen nem hajtott{k végre később, a diktatúra kiépültével a m{rciusi alkotm{ny garanci{i is terhesnek bizonyultak: 1851. december 31-én az ún. szilveszteri p{tensek felfüggesztették az 1849-es alkotm{ny útban {lló rendelkezéseit. szilveszteri p{tensek (2) egy hagyom{nyosnak tűnő alkotm{nyos felfog{st tükröztek: a cs{sz{rt megillető teljhatalom abszolutisztikus hatalm{ra épülő egység{llam képlete teljesült ki. a népképviseletnek a nyom{t is kitörölték az alkotm{nyból, a bírói hatalom függetlenségéről szó sem esett, a hatalmi {gak elkülönítése értelemszerűen lekerült a napirendről; a cs{sz{r a legfőbb törvényhozó, bíró és a végrehajtó hatalom: törvényeket bocs{t ki és p{tenseket alkot; a Birodalmi Tan{cs csup{n tan{csadó szerv (a cs{sz{r személyes tan{csadó testülete); a korm{ny kiz{rólag az uralkodónak felelős. csak néh{ny vonatkoz{sban hagyt{k hat{lyban az 1849. m{rciusi alkotm{nyt. az alkotm{nyból megerősítették a törvényelőtti egyenlőségre és a jobb{gys{gra vonatkozó szab{lyokat; az alapjogokat rendező p{tensből pedig a törvényesen elismert vall{sokra vonatkozó szabad vall{sgyakorl{s biztosít{s{t. a neoabszolutizmus kudarca a szilveszteri az osztr{k cs{sz{rs{g koronatartom{nyaiban fel{llítandó organikus intézményekkel kapcsolatos alapelvek -nek megfelelő politikai rendszer és jogalkot{s alakult ki: a politikai szabads{gjogok hi{nya, a nemzeti és nemzetiségi feszültségek éleződése, egyre ink{bb megoldhatatlann{ v{lt a kérdés, hogyan finanszírozz{k a nagy létsz{mú hadsereget, a túlméretezett és mindent {tfogó rendőrséget, csendőrséget és besúgóh{lózatot, hogyan tudn{nak költségvetési fedezetet előteremteni a kor{bbihoz képest óri{sira duzzadt bürokr{cia költségére = pénzügyi v{ls{g. + katonai vereségek, külpolitikai kudarcok A centraliz{lt abszolutizmus, a külpolitikai-pénzügyi és katonai csőd következtében a tov{bbiakban v{ltozatlan form{ban nem volt fenntartható, és a lakoss{g bizalm{t valamilyen mértékben feltétlenül újra meg kellett szerezni, ezért a cs{sz{rnak m{s, oldottabb szervezeti form{kat is felkín{ló politikai megold{sokkal kellett kísérleteznie. az októberi diploma a mind kedvezőtlenebb külpolitikai fejleményekre korl{tozott belső reformokkal v{laszoltak szükségszerű volt a neoabszolutizmus felad{sa. A központi politika 1860/61-ben többszörösen v{ltott ir{nyt: előbb az alkotm{nyoz{s az 1849-es alkotm{nyból túlélő elemek felhaszn{l{s{val, és az abban akkor megfogalmazott óvatos nyit{s szellemében kezdődött meg: a Birodalmi Tan{cs javaslat{ra 1860. október 26- {n kibocs{tott októberi diploma a neoabszolutizmusnak saj{tos önkorl{tozó privilégiumlevele volt, melyben a dinasztia önmaga {ltal v{llalt alkotm{nyos garanci{kkal t{masztotta al{ a kor{bbi konstrukciót; a dokumentum a megbukott centralista politikusokkal szemben konzervatív erőkre épített, föderalista megold{sokat érvényesített. az októberi diploma (2) rendelkezései: a Birodalmi Tan{cs néh{ny t{rgyra vonatkozóan lehetőséget kapott a közreműködésre a törvényhoz{sban, így megindulhatott lassú {talakul{sa, melynek végpontj{n törvényhozó szervvé v{lt. az alapjogok kérdésében némi enyhülés észlelhető, így a közteherviselés és egyenlő hivatalviselési képesség alkotm{nyos garanci{j{t mondta ki; a leglényegesebb v{ltoz{s: a neoabszolutizmus Bach {ltal kiépített centraliz{lt felfog{s{val szemben a diploma egy decentraliz{lt egység{llam képét v{zolta fel. ebben a szerkezetben a magyar, az erdélyi, a horv{t orsz{ggyűlés a Birodalmi Tan{cs partnereként jelent volna meg, alsóbb szinteken pedig az osztr{k tartom{nyok egykamar{s tartom{nyi gyűléseit v{lasztott{k volna meg. (Ez a koncepció kis rést engedett a képviseletnek, esélyt adott a magyar autonómia szélesítésére a magyar korona orsz{gainak képviselői bejutottak volna a Birodalmi Tan{csba.) A Birodalmi Tan{cs és a tartom{nygyűlés között hat{sköri elhat{rol{sra került sor, ezeknek a szerveknek a közreműködése azonban kor{ntsem jelentett parlamentarizmust. febru{ri p{tens az októberi diplom{nak, mint felem{s kísérletnek nem volt nagy sikere, és a cs{sz{r újabb politikusi garnitúr{val kísérletezett. az újabb ir{nyv{lt{st meghirdető, a birodalmi alkotm{ny elnevezéssel közzétett febru{ri p{tens 1861. febru{r 26-{n ismét centraliz{ló húrokat pengetett: egyeztetési kísérlete volt az abszolutizmus korm{nyzati tradícióinak (a monarchikus legitimit{snak), a rendi alkotm{nyos von{soknak (vissza{llított magyar alkotm{ny), a dinasztikus birodalomkoncepciónak (Pragmatica Sanctio) és az újabb alkotm{nyos fejleményeknek; a birodalmi képviseletről egy alaptörvényt fogalmazott meg; a tartom{nyi rendtart{sokat is igyekezett a p{tens szerkezetébe illeszteni. A febru{ri p{tens alapképlete megfelelt az 1849-es, 1851-es és 1860-as alkotm{nyos szab{lyok monarchikus szuverenit{sra épített felfog{s{nak = az utolsó kísérlet volt arra, hogy az abszolutizmust alapjaiban megtartó hatalmi mechanizmusba sz{m{ra idegen alkotm{nyos elemeket építsenek be. 6
febru{ri p{tens (2) rendelkezései: a cs{sz{rnak erős pozíciót biztosított a szükségrendelet-alkot{si jog, és nem került megfogalmaz{sra, hogyan kontroll{lja ezt a parlament; az alig észrevehető (de lényeges) v{ltoztat{s a Birodalmi Tan{cs {talakít{sa törvényhozó szervvé: az Urak H{z{ból és a Képviselőh{zból {lló Birodalmi Tan{cs szerkezete igen kétes megold{ssal kísérletezett Magyarorsz{g birodalomba való beillesztését illetően. A t{gabb Birodalmi Tan{cs mellett ugyanis működött egy, a magyarok részvétele nélküli, szűkebb értelemben vett Birodalmi Tan{cs; az új alkotm{ny felé A felbomló Német Szövetség és az Észak-német Szövetség megalakul{sa Ausztri{t r{ébresztette, hogy a német egység a kisnémet koncepció alapj{n születik meg, így a Habsburg-dinasztia sz{m{ra Ausztri{nak a Magyarorsz{ggal kiegészült keleti tartom{nyai jelenthetnek kiutat az elszigetelődésből. a felújított centraliz{ció bel- és külpolitikai sikertelensége ut{n a magyarokkal való kiegyezéshez és a monarchia, valamint a szűkebb értelemben vett Ausztria újj{rendezéséhez vezető út 1865. őszén azzal nyílott meg, hogy a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény hat{ly{t felfüggesztették. a törvényhoz{sban való részvétel megosztott{ v{lt, a cs{sz{rt az összehív{s, elnapol{s, a képviselőh{z feloszlat{s{nak joga, abszolút vétójog és a kihirdetési joga illette meg; újonnan fel{llította a kor{bbi tan{csadó testületi szerepkör ell{t{- s{ra az Államtan{csot. a kiegyezés A magyarokkal történt kiegyezés újabb mélyreható alkotm{nyos {talakul{st hozott a birodalom életébe. Az 1861-es differenci{lt föderalizmus dualisztikus {llamberendezkedéssé alakult {t. A kiegyezés eredményeképpen az évtizede uralkodó felfog{st, hogy ti. Magyarorsz{g is a birodalom egyik tartom{nya, s ennek megfelelő alkotm{nyos jogosítv{nyok illetik meg, megv{ltozott. A kiegyezés {ra az volt, hogy a magyar követeléseknek megfelelően, s a magyar függetlenségi koncepciót kielégítő módon az összbirodalom egységes hat{skörében csak a külügy, a hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügyek maradtak. Ez a megold{s azonban újabb ötven esztendőre biztosította a Habsburgok meghat{rozó európai jelenlétét. A kompromisszum egyfelől a magyar történeti alkotm{ny módosult form{j{nak helyre{llít{- s{t s ezzel a Magyar Kir{lys{g ön{llósod{s{t eredményezte (ami a birodalmi szintű alkotm{nyos szab{lyoknak a ciszlajt{n tartom{nyokra szűkülését jelentette egyben), m{sfelől a népképviselet {ltal{nos terjedésével a monarchikus szuverenit{s lassú {talakul{s{t eredményezte. az 1867-es decemberi alkotm{ny a kor{bbiakhoz hasonlóan Ausztria 1867-es alkotm{nya sem egységes kart{lis deklar{ció, hanem több különböző alkotm{nytörvény együttese. A cs{sz{r 1867. m{rcius 20-{ra összehívta a Birodalmi Tan{csot, s ezzel megszüntette az 1861-es alkotm{ny felfüggesztését. A ciszlajt{n területekre ismét életbe lépett 1861-es birodalmi alkotm{nyt a Birodalmi Tan{cs javaslat{ra újabb alkotm{nytörvényekkel egészítették ki: a birodalmi képviseletre vonatkozó alaptörvénnyel, az {llampolg{rok {ltal{nos jogait biztosító, a Birodalmi Bírós{g fel{llít{s{ról szóló, a bírói hatalmat rendező, a korm{nyzati és végrehajtó hatalom gyakorl{s{ról rendelkező, a miniszteri felelősséget szab{lyozó alaptörvényekkel, a dualisztikus korm{nyzat miatt szükséges hat{skörelvon{sokat összefoglaló deleg{ciós törvénnyel. az 1867-es decemberi alkotm{ny (2) a Birodalmi Tan{csban képviselt tartom{nyok és kir{lys{gok -ra (Ciszlajt{ni{ra) vonatkozó 1867-es alkotm{ny az osztr{k alkotm{nytörténet első ízben nem oktroj{lt form{ban született alkotm{nya: a képviseleti szerv és az uralkodó kompromisszum{t tükröző törvények foglalata, vagyis a népszuverenit{s és a monarchikus legitimit{s összeegyeztetésén alapuló alaptörvény. tov{bbfejlesztett v{ltozata az 1849-es és az 1861-es alkotm{nyoknak, amit sok esetben a szó szerinti szöveg{tvétel is visszaigazol. valós újít{st hoz a korm{nyzati és végrehajtó hatalomról szóló alaptörvény azzal a rendelkezésével, hogy rendeleteket kibocs{tani és parancsokat osztani csak a törvények alapj{n lehet ezzel először hangsúlyozt{k a jog{llami legitimit{s elvét. 1918. október 16-ig maradt hat{lyban 7
az 1867-es decemberi alkotm{ny (3) rendelkezések: az {llamform{t alkotm{nyos monarchiaként írta körül; a monarchikus szuverenit{sból eredő erős uralkodói jogosítv{nyokat alkotm{nyos garanci{kkal építette körül; a képviseleti szervek hagyom{ny t{pl{lta rendszerét szentesítette - a Birodalmi Tan{cs két kamar{ra oszlott: a Herrenhausra, vagyis a felsőh{zra és a Képviselőh{zra; a kiegyezéssel amúgy is csökkentett hat{skörű Birodalmi Tan{cs és a tartom{nyi gyűlések közötti t{rgymegoszt{s taxatív módon utalt egyes ügyeket a Birodalmi Tan{cs jogkörébe. a miniszteri és korm{nyfelelősség intézményesítésével az uralkodó aktusaira az osztr{k jogban is megjelent a miniszteri ellenjegyzés intézménye. tov{bbi alkotm{nyos korl{toz{st jelentett a bírói hatalom ön{llósít{sa a bírós{gi szervezet {tszervezésével és a bírói függetlenség garant{l{s{val. v{lasztójog a képviselőh{z összetételét kuri{lis v{lasztójoggal szab{lyozt{k, elvetve a tartom{nygyűlések kor{bbi deleg{l{si lehetőségét. (1873) ez a v{lasztójogi megold{s valój{ban érdekképviselet (érdekképviseleti v{lasztójog) volt, négy v{laszt{si oszt{ly szerint jutottak szavazati joghoz egyes lakoss{gcsoportok (a nagybirtokosok, a v{rosok, a kereskedelmi- és iparkamar{k, valamint a vidéki községek) ez a v{lasztójog nem egyenlő, csak részben közvetlen, csak részben titkos és nem ar{nyos. nem {ltal{nos (a népesség 12%-a rendelkezett v{lasztójoggal) Később a birodalmi tan{csi v{lasztójog fokozatosan bővült. 1882-ben a Taaffe-féle reform a v{rosokn{l és a községeknél csökkentette az adócenzust, és ezzel a kispolg{rs{g és a paraszts{g jelentős rétegei jutottak v{lasztójoghoz. 1896-ban a Bodeni-féle reform újra lesz{llította az adócenzust a települések oszt{lyaiban, és bevezette az V. v{laszt{si oszt{lyt valamenynyi 24. évét betöltött férfi {llampolg{rra nézve. 1907-ben Beck reformja bevezette az {ltal{nos, egyenlő, közvetlen és titkos v{lasztójogot. a ciszlajt{n {llamszervezet a törvényhoz{s szerve a Birodalmi Tan{cs lett a kétkamar{s orsz{ggyűlés a végrehajtó hatalom felé hajló alkotm{nyos képlet következtében gyenge maradt a közjogi szerkezet egyensúlya, mely az uralkodó és a parlament együttműködésére építette volna az alkotm{nyos életet, megbomlott: a cs{sz{r sokszorosan fölébe emelkedett a gyűlésnek. a kelet-közép-európai képletnek megfelelően a népképviseleti törvényhoz{ssal szemben figyelemre méltóan erős maradt a végrehajtó hatalom. az alkotm{ny uralkodói jogosítv{nyokat (prerogatív{k) garant{lt: a hadsereg vezetése, a felsőh{zi tagok kinevezése, a Birodalmi Tan{cs indokl{si kötelezettség nélküli feloszlat{sa, a törvény-szentesítési jog, a szab{lyozatlan, kötelezettségek nélkül gyakorolt összehív{si jog. A kivételes hatalom biztosít{sa a korm{nyzat sz{m{ra a törvényhoz{ssal szemben az alkotm{nyos demokratiz{l{snak egyfajta ellensúly{t képezte: a szükségrendeleti jog a végrehajtó hatalom végső eszköze volt az abszolutisztikus eszközök alkalmaz{s{val az alkotm{nyos intézmények korl{- toz{s{ra. a ciszlajt{n {llamszervezet (2) a tartom{nyok és a községek jogi alapjait és jellegét az 1867-es alkotm{ny nem érinti lényegesen. a tartom{nyok hat{sköreik gyarapod{sa révén felértékelődnek. az ciszlajt{n {llam (Ausztria) szervezete föderatív, mégpedig az egyes tartom{nyi rendtart{sok azonoss{ga következtében többé nem egy differenci{lt, hanem egy, az összes tartom{nyt egyenlőnek tekintő föderatív {llam. a monarchia a meg nem oldott nemzetiségi kérdés, és az összmonarchia k{r{ra megmerevedett dualizmus következtében, az 1918-as katonai vereség hat{s{ra szétesett. A tartom{nyok azonban mint a folytonoss{g fenntartói megmaradtak. a birodalom vége az 1918 őszi összeoml{s, a boml{si folyamat kiteljesedése pontot tett a nagy európai dinasztia uralma al{ tartozó több sz{z éves {llamalakulat fejlődésének végére. 1918. október 16-{n ugyan még született egy kétségbeesett cs{sz{ri nyilatkozat, mely szerint,,ausztria nemzetiségei akarat{nak megfelelően szövetségi {llamm{ v{lik, melyben minden nemzetiség saj{t területén kialakítja saj{t nemzeti közösségét, de ez m{r megkésett prób{lkoz{s volt. A nem német részek Nemzeti Tan{csai létrejötte ut{n az osztr{k képviselőh{z ausztriai tagjai magukat német-osztr{k ideiglenes nemzetgyűléssé nyilv{nított{k, mely 1918. október 30-{n ideiglenes osztr{k alkotm{nyt fogadott el és közt{rsas{gi {llamform{t deklar{lt. (néh{ny nappal később a cs{sz{r is lemondott uralkodói jogairól az 1919. {prilisban kiadott ún. Habsburg-törvény megszüntette az uralkodói jogokat, előjogokat, a fejedelmi mag{njogot, valamint kiutasított{k az orsz{gból a dinasztia tagjait.) 8
az új Ausztria az osztr{k közt{rsas{g Ausztria hét egykori örökös osztr{k tartom{nyból (Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg, Tirol, Vorarlberg, St{jerorsz{g és Karintia), valamint Burgenlandból alakult meg. Az ideiglenes alkotm{ny a korm{nyz{s {tmeneti form{j{t rögzítette arra az időszakra, ameddig az Alkotm{nyozó Nemzetgyűlés el nem fogadja az orsz{g végleges alkotm{ny{t. A nemzetgyűlés amely végül mintegy m{sfél évig korm{nyozta az orsz{got az ideiglenes alkotm{ny többszöri módosít{sa ut{n 1920-ban fogadta el Ausztria új alkotm{ny{t, mely október 1-jén lépett hat{lyba. Az 1920. évi osztr{k alkotm{ny (mely jelentős mértékben a kor egyik legkiv{lóbb jog{sz{nak, Hans Kelsennek a műve volt) szerint Ausztria szövetségi {llam (Bundesstaat), mely a felsorolt nyolc tartom{nyból (Länder) {llt. az osztr{k közt{rsas{g - föder{ció teh{t az alkotm{ny a decentraliz{lt egységes {llam koncepciój{ról a szövetségi {llami megold{s felé tér el, s a demokratikus parlament{ris közt{rsas{g rendszert teremti meg. A tartom{nyok, eltérően az 1918 előtti decentraliz{lt egységes {llamtól, nincsenek (bizonyos autonómia elismerése mellett) a fő{llamba betagolva, hanem vele, a Bunddal, mint ön{lló területi testületek {llnak szemben a tartom{nyok egy szövetségi {llam tag{llamai. Az alkotm{ny értelmében a minőségi és mennyiségi súlypont egyértelműen a Bundn{l van: Ausztri{t unit{rius szövetségi {llamként szervezik meg, amelyben a Bund erős szövetségi hatalma révén a tartom{nyok felett {ll: a Bundnak nem csup{n kiz{rólagos, konkur{ló és alapelvi (vagy keret-) jellegű szövetségi törvényhozó hatalma, hanem az alkotm{nyban felsorolt sz{mos területen közvetlen végrehajtó jogköre is volt. A tartom{nyok maguknak adnak alkotm{nyt, saj{t törvényhoz{suk és igazgat{suk van, és közreműködnek a Bund törvényhoz{s{ban és közigazgat{s{ban is. De ennek a tevékenységnek a kereteit a szövetségi alkotm{ny szabja meg. az osztr{k közt{rsas{g - {llamszervezet a törvényhozó hatalmat a kétkamar{s parlament, a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) gyakorolta: Nemzeti Tan{cs - az {ltal{nos és egyenlő v{lasztójog szerint; Szövetségi Tan{cs - a tartom{nyok (lakoss{gar{nyos) képviseletén alapult. a törvényjavaslatokat az alsóh{zban kellett benyújtani, a felsőh{znak csup{n felfüggesztő vétójoga volt, az {llamfőnek pedig még az sem. a Nemzeti Tan{cs minősített többséggel fogadhatott el ún. alkotm{ny-törvényeket, illetve módosíthatta az alkotm{nyt. a teljes körű alkotm{nyrevízióra ir{nyuló javaslatot azonban népszavaz{sra kellett bocs{tani. az {llamfő: a szövetségi elnök (négy évre a Szövetségi Gyűlés v{lasztotta.) (az elnök szerepe a korabeli francia elnöki jog{ll{st követve ink{bb reprezentatív volt.) a végrehajtó hatalmat a Szövetségi Korm{ny gyakorolta az alsóh{z v{lasztotta, s később meg is vonhatta a bizalm{t attól. novell{k Az alkotm{nyt néh{ny apróbb 1925-ös v{ltoztat{s ut{n 1929-ben {tfogóan módosított{k Az eddigi alkotm{ny alapstruktúr{j{t megv{ltoztatt{k: a szövetségi elnök {ll{s{nak erősítése következtében a parlamenti közt{rsas{gból parlament{ris prezidenci{lis közt{rsas{gg{ v{lt; kiterjesztették a szövetségi hat{sköröket, de nem a törvényhoz{s, hanem a végrehajtó hatalom jav{ra: a szövetségi korm{ny jogot nyert a Szövetségi Gyűlés elnapol{s{ra és feloszlat{s{ra, a Szövetségi Gyűlés elvesztette a korm{ny és a közt{rsas{gi elnök megv{laszt{s{nak jog{t. a hadsereg feletti ellenőrzés a szövetségi elnök jogkörévé v{lt, lehetőség nyílt az elnök és a korm{ny szükségrendeleti korm{nyz{sra való felhatalmaz{s{ra; ezek a v{ltoztat{sok elmozdul{st jelentettek az eredeti alkotm{ny demokratikus jellegétől, de nem v{ltoztatt{k azt autorit{rius természetűvé. új alkotm{ny - 1934 A Nemzeti Tan{cs rendezett belpolitikai viszonyok között bekövetkezett és csup{n {tmeneti jellegű cselekvőképtelenségét 1933-ban a szövetségi korm{ny önfeloszlat{snak minősítette, és arra az {ll{spontra helyezkedett, hogy ez az {llapot feljogosítja a (Dolfuss-)korm{nyt arra, hogy a parlament nélkül rendeletekkel korm{nyozzon. Ez az út alkotm{nysertések sor{n keresztül egy új alkotm{nyba, nevezetesen a rendi-tekintélyelvű,,1934-es alkotm{nyba" torkollott. Az alkotm{ny Ausztri{t rendi alapokon {lló keresztény, német szövetségi {llamm{ nyilv{nította: a föderalisztikus elvet hangsúlyozza, de nem fejleszti tov{bb, a közt{rsas{g és a demokr{cia kifejezést kerüli, hiszen a demokratikus alapot tekintélyuralmi elvvel cserélték fel, azaz lényegében a népképviseletet a korm{nnyal és az {ltala kinevezett szervekkel. a nép részvétele az {llamhatalomban m{r csak kismértékű és közvetett: a hivat{srendileg tagolt önkorm{nyzatra korl{tozódott, amely elvileg az {llami akaratképzésben is részesedett. a hivat{srendi szervezetet azonban alig valósított{k meg, úgyhogy 1938- ig a tekintélyuralmi {llamvezetés domin{lt. 9
10