MAKROÖKONÓMIA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet és a Balassi Kiadó közreműködésével Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter 2011. február
MAKROÖKONÓMIA 4. hét Egyidőszakos modell Horváth Áron, Pete Péter Modell Szereplők: Fogyasztó: maximalizálja hasznát, ennek megfelelő szintű fogyasztási cikket keres és munkát (időt) kínál Termelő: fogyasztási cikket kínál és munkát keres, profitot maximalizál Kormányzat? Kormányzat A társadalom (reprezentatív fogyasztó) számára hasznos javakat produkál, de ezek szintjéről nem a fogyasztó dönt, számára a kormányzati tevékenység exogén Termelésének nagyságát kiadásainak G szintjével mérjük (lásd GDP elszámolások) A kiadásokat az adóbevételek finanszírozzák, egy periódus van, nem lehet kölcsönkérni G = T (nincs költségvetési deficit) Később részletesen vizsgáljuk, hogy ez a feltevés nagyon korlátozó-e vagy sem A modellben (egyenlőre) nincs pénz, a kormányzat természetben szedi be az adókat, és felhasználja a jószágokat G (és persze a vele egyenlő T) szintjének meghatározása a fiskális politika 2
Modell Megoldása: az exogén változók (h, z K G) adott értékei mellett keressük az endogén változók (C, N d, N s, П, Y, w, T) azon értékeit, amelyek esetében a szereplők viselkedése összhangban van Működtetése: Megváltoztatjuk az exogén változók valamelyikét, és megfigyeljük, hogyan módosulnak az endogének egyensúlyi értékei. Ekkor az exogén megváltozása oka az endogén megváltozásának (következmény) Összhang: a versenyzői egyensúly kritériumai A kialakult w, П és T mellett a fogyasztó miközben betartja költségvetési korlátját úgy választja meg fogyasztását és munkakínálatát, hogy maximalizálja a hasznát A kialakult w mellett a termelő az adott technológiát használva úgy választja meg munkakeresletét, hogy az azzal termelt Y profitja outputszinten maximális legyen A munkapiac egyensúlyban van, a kialakult reálbér mellett a kereslet és a kínálat egyenlő A termelő profitja megegyezik a fogyasztó profit/osztalék jövedelmével A kormányzat betartja költségvetési korlátját (G = T) Ez a modell versenyzői egyensúlya Következmény Ha a fentiek teljesülnek, akkor az árupiac egyensúlya adódik Ha a fogyasztó költségvetési korlátjába a termelő problémájából behelyettesítjük a profitot és tudjuk, hogy a munkapiac egyensúlyban van, akkor C + G = Y adódik Walras-törvény 3
Diagram termelő Termelési lehetőségek határa MRT, transzformációs határráta, az az átváltás, ahogy egységnyi időt a technológiával átválthatunk jószággá. Ez azonos a munka határtermékével Az outputot termeljük, az idő meg csak úgy van, de objektíve csak egymás rovására növelhetők 4
PPF és kormányzat A kormányzat az output G = T részét elvonja, a fogyasztó csak a BD szakaszon választhat fogyasztás és szabadidő között Egyensúly 5
Algebra Egyensúlyban Nd = Ns = N Fogyasztó: Termelő: Z (1 + N) = w Négy egyenlet, négy endogén változó, N, C, w, és П. Helyettesítsünk П-t a fogyasztó költségvetési korlátjába, majd c-t a munkakínálati egyenletbe. Egyenlővé téve a munkakeresleti függvényt a munkakínálatival kiejtjük w-t, marad egy egyenlet N-ben Hatékonyság Hatékony: aminél nincs jobb Pareto-hatékonyság: egyik szereplő helyzete sem javítható anélkül, hogy egy másiké ne romlana Miután jelen modellünkben csak egy fogyasztó van, és a termelői jövedelmet is ő kapja, a Pareto-hatékonyság itt azt jelenti, hogy adott erőforrások (idő) és technológia mellett elvileg sem található a fogyasztó számára jobb megoldás. Egy mindenható társadalmi tervező sem tudna jobbat produkálni 6
A versenyői egyensúly hatékony Ha nincsenek piaci kudarcok (externáliák, monopóliumok, információs problémák) akkor a versenyzői egyensúly Pareto-hatékony Kompetitív piac vagy társadalmi tervező A kompetitív piacon egyéni döntéshozók árjelzésekhez igazodva hoznak egyéni döntéseket, amiket a piaci automatizmus hangol össze A társadalmi tervező a cél, az erőforrások és a termelési lehetőségek ismeretében közvetlenül hoz döntést az erőforrások leghatékonyabb felhasználásáról 7
Algebra társadalmi tervező Max U = lnc + ln(h N) C = zln(1+ N) G Mindenható és okos társadalmi tervező persze nincsen, a kérdés számunkra nem filozófiai, még kevésbé világnézeti. A társadalmi tervező problémáját technikailag sokkal könnyebb megoldani, mint küszködni a termelői és fogyasztói viselkedéssel. Ezért időnként, (ha tudjuk hogy a versenyzői egyensúly megoldása azonos lesz a tervezőével) akkor a tervezőét oldjuk meg Esetünkben azonos? Házi feladat G növekedésének hatása G és egyben T növekedése a fogyasztótól jövedelmet von el Tisztán jövedelmi hatás, ha C is l is normál, a fogyasztó mindkettőből kevesebbet akar. Kevesebb szabadidő = nagyobb munkakínálat Y nő, w csökken, C csökken, G növekedése fogyasztást szorít ki Mivel C = Y G, ha Y nő akkor lδcl < lδgl, a kiszorítás nem teljes 8
Munkapiac W N d N s (T 1 ) N Sztori Vigyázzunk! G növekedése nem azért okoz output növekedést, mert a nagyobb kereslet hatására a kínálat nő. A kínálat csak w-től függ, a kereslet pedig T növekedése miatt ugyanannyival csökken, amennyivel G miatt nő T növekedése csökkenti a fogyasztó jövedelmét, ezért kevesebbre értékeli a szabadidejét. Csökkennek a forrásai, ezért növeli munka erőfeszítéseit. A magasabb munkakínálat növeli az outputot Empíria (USA) A ciklus tényei: C, N, w prociklikusak (együtt mozognak Y-nal) Modell predikciója G ingadozására: N prociklikus, C és w kontraciklikus. Nem valószínű, hogy a ciklusokat az USA-ban döntően a G ingadozása okozza Ettől még más országokban lehet G a ciklus forrása (USA sokkal zártabb gazdaság a modell is) nyitott gazdaságban más csatornák is vannak 9
TFP növekedése Adott K és N mellett nagyobb output és nő a munka határterméke PPF kifelé tolódik és meredeksége nő C nő, w nő, Y nő N bizonytalan Z nő, jövedelem nő, szabadidő kereslet nő, munkakínálat csökken (jövedelmi hatás) w (szabadidő ára) nő, kereslete csökken, munkakínálat nő (helyettesítési hatás) Z növekedése 10
Jövedelmi és helyettesítési hatás szétválasztása Munkapiac W N d (z 2 ) N d (z 1 ) N s (z 1 ) N s (z 2 ) N 11
Sztori Hosszú táv (trend) Az output és a fogyasztás tartósan nő w is tartósan nő, az egy főre jutó ledolgozott órák száma alig változik A tények támogatják azt a hipotézist, hogy a TFP növekedése az életszínvonal növekedésének alapvető forrása Hosszú távon a bérnövekedés jövedelmi és helyettesítési hatásai kioltják egymást. A ledolgozott órák száma nem nő, noha w nő Rövid táv, üzleti ciklus Megfigyelés: C,w és N is prociklikus, együtt mozog Y-nal Ebből a modell C és w prociklikusságát leírja, N-ét azonban nem, az kellene, hogy N w-vel (és persze Y-nal és C-vel) együtt ingadozzon Mi a magyarázat? Intertemporális helyettesítés A jelen modell egyperiódusú, a fogyasztó C és l között helyettesíthet, de különböző időszakok között nem. A valóságban a jelen és jövő között is lehet átcsoportosítani. Érdemes lehet ma többet dolgozni, hogy a jövőben kevesebbet kelljen Ez függ attól, hogy mekkorák a bérek ma a jövőhöz képest Tartós bérnövekedés: w ma növekszik, a növekedés fennmarad a jövőben is. Ez nem ösztönöz a szabadidő/munka időbeli átcsoportosítására (ez van a modellben) Csak ma nő w, a jövőben vissza fog térni az eredeti szintre, l mai ára nőtt a jövőbeni árához képest. Érdemes ma sokat dolgozni, sokat keresni, a jövedelmet/jószágot átvinni a jövőbe és akkor kevesebbet dolgozni. Kihasználjuk az alkalmat Jószágot vittünk át a jövőbe, de valójában szabadidőt is vittünk át a jövőbe, ma kevesebbet használunk, hogy a jövőben többet lehessen Ha a bér csak ma növekszik, a jövőben nem (rövid távú emelkedés) akkor w és N együtt fognak mozogni 12
Kitérő: Intertemporális helyettesítés, algebra Két periódus, raktározható termék, nincs kormány, fogyasztó problémája Max. U = ln C1 + ln C2 + ln(h N1) + ln(h N2) C1 + C2 = w1n1 + w2n2 + π1 + π2 Megoldás: C1 = C2 C1 h N1 = w1 C2 h N2 = w2 W1 = h N2 W2 h N1 13