Értékes szigetek a szántóföldek tengerében

1 A Duna menti alföld szikesei Értékes szigetek a szántóföldek tengerében A Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelmi Hivatala, 2015

Tartalom 1 2 3 7 9 11 12 13 Bevezető Aranyat érő só Mik azok a szikesek és hogyan alakulnak ki? Extrém túlélők A szikesek növényei és alkalmazkodóképességük Picik, színesek Gerinctelenek a szikeseken Ismert és kevésbé ismert állatok Gerincesek a szikeseken Fennmaradnak? A szikeseket fenyegető veszélyek Van még remény A szikesek védelme és megújítása A Duna menti alföld közösségi jelentőségű természeti területei szikes élőhelyekkel Szerzők Mgr. Andrea Královičová, PhD. Mgr. Monika Chrenková Mgr. Dobromil Galvánek, PhD. Fordítás Elokvent, s.r.o., www.elokvent.sk Illusztráció Riki Watzka Grafika Riki Watzka, www.rwdesign.sk Fényképek Viera Šefferová Stanová, Alžbeta Szabóová, Stanislav Harvančík, Pavol Littera, Libor Ulrych, Rudolf Jureček, Jozef Kollár, Anton Krištín, Jozef Lengyel, Daniel Dítě, Dobromil Galvánek, Andrej Chudý Kiadta Állami Természetvédelmi Hivatal (ŠOP SR), Banská Bystrica Pénzügyi támogatás Készült az Európai Bizottság és a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium a LIFE10 NAT/SK/083 Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása projekt keretében 1. kiadás ISBN 978-80-89802-96-8 ŠOP SR 2015 www.sopsr.sk www.daphne.sk/pannonicsk Bárányparéj

Bevezető A szikesek a tengermellékek jellegzetes területei, néha azonban a melegebb kontinentális területeken is előfordulnak, ahol a só utánpótlását a talajvíz biztosítja. Európában csak néhány országban találunk kontinentális szikeseket. Elterjedési területük középpontja a pannon régió (az Alpok, Kárpátok és a Dinaridák által övezett síkság). A legjelentősebb, összesen kb. 400 ezer hektáros terület Magyarországon található. A szikesek Szlovákiában elszórtan, szigeteket alkotva fordulnak elő. A múlt század 60-es éveiben a Duna menti alföld megközelítőleg 8 300 hektáros területét foglalták el. Nagyobb részüket lecsapolták, beszántották, erdősítették vagy gondoskodás hiányában benőtte őket a növényzet. Az fennmaradt szikes területek mint a szántóföldek tengerében fennmaradt apró szigetek számos ritka, védett és veszélyeztetett növény és állatfaj számára jelentenek utolsó menedéket. Ugyanakkor már ezeket a kis szigeteket is a megszűnés fenyegeti. A legeltetés megújítása a jelenlegi szikes területek fennmaradásának egyik kulcsfontosságú feltétele. 1 Bokrosi szikes Szikfoltok a szikes terület szélsőségesen magas sótartalmú helyei Nemes-tagi dűlő Rácz-tó

2 Aranyat érő só Mik azok a szikesek és hogyan alakulnak ki? Közismert a szikesek és a só kapcsolata. Szikeseknek nevezzük azokat az élőhelyeket, melyeket a talajban nagy mennyiségben feldúsult, vízben oldható só jellemez. Jellemzően a tengermellékeken fordulnak elő, ahol a só a tengervízből származik. A mi tájainkon a kontinentális szikesek kialakulása a könnyen oldódó sókban gazdag talajvíz, a talajvíz párolgása és a meleg éghajlat együttes hatásának köszönhető. Ilyen feltételek Szlovákiában főleg a Duna menti alföldön és a Kelet-szlovákiai alföldön fordulnak elő. Az élőhely (v. biotóp a görög bios élet és topos hely szavakból) tényezők (élő vagy élettelen) összessége, melyek kölcsönhatásaik révén az adott faj életkörnyezetét alkotják. Más szóval: élettér, életkörnyezet. Tavasszal a talajvíz szintje magasan, a talajfelszínhez közel található, a feloldódott só így a kapilláris hatásnak köszönhetően a talajfelszínre jut. Sok esetben a talajvíz akár el is öntheti a területet. Az év melegebb, szárazabb időszakában a párolgás a meghatározóbb, mint a csapadék. A só olykor fehér kristályok formájában kicsapódik a talajfelszínen, és szikvirágzásnak (sókivirágzásnak) nevezett képződményeket hoz létre. A kristályokat a talajvíz összetételétől függően különböző sók alkotják, pl. nátrium-karbonát (Na 2 CO 3 ), kalcium-szulfát (CaSO 4 ) stb. A talaj sósságának kialakulásában a talajvíz szintjének ingadozása játszik fontos szerepet. A talaj leginkább ott telítődik sóval, ahol a tavaszi magas talajvízszintet hirtelen kiszáradás követi. A száraz időszak és a nyári forróságok pedig megőrzik a talaj magas sótartalmát. A sóval telített talaj lég és vízáteresztő képessége alacsony, lúgos, sőt akár erősen lúgos kémhatású, szárazság idején nagyon kemény, töredezett. A legmagasabb sótartalmú talajréteg lehet a felszínen, vagy bizonyos mélységben a felszín alatt (30 70 cm). Pl. a dérhídi (Mostové) szikesen a talaj sótartalma a felszínen 0,31 % (3,1 g só/l), míg 35 70 cm mélységben eléri a 0,49 %-ot (4,9 g só/l) is. Összehasonlításképpen: a tenger sótartalma 3,6 % (36 g só/l). Magasabban, az észak-szlovákiai völgyekben a sós talaj az ásványokban gazdag források környékén alakul ki (pl. travertin képződmények a Szepességben). A só feldúsulásához emberi tevékenység pl. ásványi műtrágya túlzott alkalmazása, úttestek sózása is hozzájárulhat. Tudja, mi az az élőhely? Az élőhely (v. biotóp a görög bios élet és topos hely szavakból) tényezők (élő vagy élettelen) összessége, melyek kölcsönhatásaik révén az adott faj életkörnyezetét alkotják. Más szóval: élettér, életkörnyezet. Sókivirágzás Tudja, mi az a szikfolt? A szikes területek legmagasabb sótartalmú helyeit, ahol a felszínen só csapódik ki, szikfoltnak nevezzük. A kifejezetten szélsőséges életkörülmények miatt ezeken a helyeken csak néhány növényfaj képes megélni. Szikfoltok

Extrém túlélők A szikesek növényei és alkalmazkodóképességük Ha a talajban magas a könnyen oldódó sók koncentrációja, az megnehezíti a víz felvételét a növények számára. A sós közeg hatása a növényekre nézve végső soron ugyanolyan, mint a szárazság. Ez a sós környezet csak bizonyos különleges növényfajok számára felel meg, melyeket halofitáknak nevezzük. A növények túlnyomó többsége nem él meg ilyen körülmények között. A halofiták különböző módon alkalmazkodtak a magas sókoncentrációhoz. Gyakori alkalmazkodási forma a növény pozsgás (szukkulens) felépítése. A szukkulens növények, mint pl. a sziki útifű (Plantago maritima) vagy a sziki budavirág (Spergularia salina), szöveteikben nagy mennyiségű vizet képesek felhalmozni. Ezáltal a növény sejtjeiben a sókoncentráció alig ingadozik. Más sókedvelő növények, mint pl. a sziki kígyófű (Triglochin maritima), képesek leveleik felszínén kiválasztani a sót így biztosítva, hogy sejtjeikben a só koncentrációja egy bizonyos határérték alatt maradjon. Megint más módon alkalmazkodnak azok a növények, melyek megszabadulnak a régi, sóval túltelítődött leveleiktől, miközben új leveleket hajtanak, melyek ismét képesek felvenni a sót. Ilyen pl. a sziki szittyó (Juncus gerardii). A szikesek vegetációja ugyan nem fajgazdag, de e növények nagy része flóránk veszélyeztetett fajai közé tartozik. A fajok szikeseken való jelenléte elsősorban a talajban lévő sók koncentrációjától és vegyi összetételétől függ. Tegyünk egy sétát a Duna menti szikeseken. Némelyiken szikfoltokkal is találkozhatunk, ezek a szikes legértékesebb részét képviselik. A magas sókoncentráció miatt itt csak néhány faj él, ilyen pl. a súlyosan veszélyeztetett bárányparéj (Camphorosma annua), vagy a veszélyeztetett sziki útifű (Plantago maritima). 3 Tudja, mik azok a halofiták? A szikes talajon élő növényeket halofitákat két csoportra osztjuk. Az obligát halofitáknak, azaz sókedvelő növényeknek az életben maradáshoz szükségük van a sóra, azaz a szikeseken kívül máshol nem találkozunk velük. Szlovákiában mindössze 33 ilyen faj él, ezek közé tartozik pl. sziki útifű vagy a sziki üröm. Ezzel szemben a fakultatív halofiták, azaz a sótűrő növények mint pl. a bársonykerep vagy a közönséges szikipozdor elviselik, de nem igénylik a sóban gazdag környezetet.

4 A pannon régió szikes pusztáinak jellegzetes növénye a sziki üröm (Artemisia santonicum), amely a tavasszal elöntött, nyárra kiszáradó területeket kedveli. Virágzáskor azonnal felismerhető a pozsgás őszirózsa (Tripolium pannonicum), amely kizárólag a Kárpátmedence területén fordul elő. Egykori előfordulási területe mára jelentős mértékben összezsugorodott. A Mocsonok (Močenok) melletti Széki földek (Síky) szikes területen amely még a közelmúltban is Szlovákia egyik rendszeresen legeltetett szikese volt található a sziki árpa (Hordeum geniculatum) legnagyobb szlovákiai populációja. Ez az egyéves, súlyosan veszélyeztetett fűféle a legelő állatok patái által fellazított talajon nő. Hegyes magjainak köszönhetően a juhok elkerülik, csak a környező növényeket legelik le. A legeltetés elmaradásával azonban a sziki árpát más fajok szorítják ki. Sziki útifű Bárányparéj Sziki üröm Pozsgás őszirózsa Sziki árpa Foto: Magyar Alžbeta sóvirág Szabóová

5 Tudta, miért nő a szikeseken sok egyéves növényfaj? Ezek a növények a kedvezőtlen időszakot (szárazság, amikor magasabb a talaj sótartalma) mag formájában vészelik át. Paradox módon a csírázó sókedvelő növények még érzékenyek a sós környezetre, ezért a csírázás akkor történik, amikor a talajban lévő sókoncentráció alacsonyabb. A Kéméndi szikeseket helyi nevükön a kéméndi sósokat (Kamenínske slaniská) a nyár végén a feltűnő, lila színű, súlyosan veszélyeztetett magyar sóvirág (Limonium gmelinii) díszíti, mely a magyarországi szikes sztyeppékről terjedt át hozzánk. Szlovákiában sehol máshol nem fordul elő. A talaj sóval való telítődése tavacskák, halastavak és egyéb, alacsonyan fekvő területek csupasz partjain is előfordul. Ezeket tavasszal elönti a víz, nyáron pedig kiszáradnak. E különleges körülmények között olyan ritka fajokkal találkozhatunk, mint például az egyéves pázsitfűfélék közé tartozó bajuszpázsit (Crypsis aculeata) vagy a vastag bajuszfű (Heleochloa schoenoides). Szlovákiában mindkettő a súlyosan veszélyeztetett, védett fajok közé tartozik. A bajuszpázsit Szlovákiában kizárólag Tardoskedden (Tvrdošovce) a Rácz-tónál (Ráczovo jazierko) fordul elő. Ezekhez társul pl. az európai tengerpartok jellegzetes faja, a sziki budavirág (Spergularia salina), amely Szlovákiában szintén veszélyeztetett fajnak számít. Ezeket a fajokat a talajban lévő magtartalékuk, az ún. magbankjuk segíti a túlélésben. Megtörténik, hogy egy adott területen évekig nem találkozunk velük, majd megfelelő körülmények esetén tömegesen jelennek meg. Tudja, mi az az endemizmus? Endemikus faj alatt egy bizonyos elterjedési terület határain belül élő, máshol nem előforduló fajt értünk. A pannon endemizmus földrajzilag a pannon régió területére korlátozódó fajt jelöl. A sziki növények közül pl. a pozsgás őszirózsa, a magyar sóvirág vagy a kisfészkű aszat tartozik a pannon endemizmusok közé. Bajuszpázsit Vastag bajuszfű Sziki budavirág

6 Az alacsonyabb sókoncentrációjú helyeken a növényzet már sűrűbb, a sókedvelő fajokon kívül itt azok is megtalálhatók, melyek nem igénylik a magas sótartalmat, de elviselik azt. Említésre méltó a kivételesen ritka, közösségi jelentőségű faj, a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), amely a nedves, szikes réteket és legelőket kedveli. A kisfészkű aszat csaknem minden országban védett, ahol előfordul, ezért a veszélyeztetett fajok nemzetközi vörös listáján is szerepel. Virágzása idején gyönyörű látványt nyújt a korcs (fátyolos) nőszirom (Iris spuria). Szlovákiában a súlyosan veszélyeztetett növényfajok közé tartozik, a Duna mentén kb. 10 helyen fordul elő. Nem tipikusan sókedvelő növény, inkább az alluviális (folyóvízi hordalékkal feltöltött) réteket kedveli, de elviseli a mérsékelten szikes talajt is. Hasonlóan feltűnő növény a nyár végén virágzó réti gerebcsin (Galatella punctata). Némelyik előfordulási helyén, pl. a Kéméndi szikeseken (Kamenínske slaniská) virágok ezreivel is találkozhatunk. Ennek ellenére Szlovákiában súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. Ez a faj nem tűri az intenzív kaszálást és legeltetést. A közösségi jelentőségű élőhelyek közül Szlovákiában két olyan élőhelytípus fordul elő, amely magas sókoncentrációjú talajhoz kötődik: a kontinentális szikesek és sós rétek (1340*) valamint a pannon szikes sztyeppék és mocsarak (1530*). Mindkét esetben kiemelt jelentőségű élőhelyről van szó. A kontinentális szikesek és sós rétek magas sótartalmú talajon előforduló, füves-lágyszárú növénytársulásokkal borított nyílt és zárt területek, melyeknél a sókoncentráció 25 30 cm-es mélységben a legmagasabb. A múltban elsősorban a Duna menti alföldön aránylag nagy területet foglaltak el szikesek, mára ezekből csak nagyon kis területek maradtak fenn. A pannon szikes sztyeppék és mocsarak az időszakosan elöntött és kiszáradó tavak, holtágak és egyéb alacsonyan fekvő területek csupasz partjain megtelepülő pionír növénytársulásokat foglalják magukban. A száraz időszakban a só a talajfelszínen fehér kristályok formájában jelenik meg. Ez a típusú élőhely Szlovákiában a múltban is nagyon ritkának, nem jellemző típusnak számított. A legjobb állapotban fennmaradt ilyen terület Tardoskedden (Tvrdošovce) a Rácz-tónál (Ráczovo jazierko) található. Kisfészkű aszat Korcs (fátyolos) nőszirom Foto: Réti gerebcsin Alžbeta Szabóová

Nagy kúpfejűszöcske Tudja, mi a különbség szöcske és sáska között? A szöcskék csápjai általában hosszabbak, mint a testük. A legtöbb szöcskefaj mindenevő, bár leginkább rovarokra vagy pókokra vadásznak. A szárnyfedőik (az első pár megkeményedett, bőrszerű, védőfunkciót ellátó szárny) egymáshoz dörzsölésével adnak hangot. Leggyakrabban fákon, bokrokon, magasabb füveken tartózkodnak. A sáskák csápjai rövidek, a sáskafajok többsége növényevő. A sáskák hangadáskor a hátsó lábaik combját dörzsölik a szárnyfedőikhez vagy a potrohukhoz. Az alacsony növényzetben, fűben, lágyszárú növényeken élnek. Némelyik sáskafaj általában a jó repülők bokrok, fák lakója. Picik, színesek Gerinctelenek a szikeseken A növényekkel ellentétben az állatok közül csak kevés faj kötődik szorosan a szikes területekhez. A szikeseken előforduló fajok nagy része a külterjes művelésű rétek és legelők alacsony növényzetét kedvelő, a szikeseken megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutó fajok közül kerül ki. A bogarak közül a magas sókoncentrációhoz egyebek között a veszélyeztetett széki ásófutrinka (Dyschirius salinus) alkalmazkodott. Az alacsony növényzetben könnyen észrevehető a tengerzöld sáska (Aiolopus thalassinus) vagy a nagy kúpfejűszöcske (Ruspolia nitidula), amely a trópusi Afrikából származik. A sáskáknak és szöcskéknek azonban résen kell lenniük a száraz, füves területen, hiszen a hálóját itt szövő darázspók (Argiope bruennichii) számára kitűnő zsákmányt jelentenek. A darázspók színe és mintázata a darazsakét idézi. Rokonai a trópusi övezetben élnek. 7 Tengerzöld sáska Darázspók

8 A szikes területen számos lepke és pillangófaj is megtalálható. Ezek többsége azonban nem kötődik olyan szorosan a szikeshez, mint a magyar fúrómoly (Cochylimorpha obliquana), melynek hernyói a sziki üröm szárával táplálkoznak. Ha a szikes elgazosodik, a sziki ürmöt más növények szorítják ki, és a fúrómoly eltűnik a területről. A sziki növények szárain és levelein, sőt gyakran a szikfoltok közvetlen közelében is találkozhatunk a nagy bokorcsigával (Euomphalia strigella). A száraz, meleg helyeket kedvelő puhatestűek közé tartozik, gyakori lakója a szikes területeknek is. Sziki üröm és magyar fúrómoly Széki ásófutrinka Nagy bokorcsiga Tövisszúró gébics

Tudta, hogy... A vöröshasú unka jellegzetes vöröses színezetű hasa a ragadozók elleni védelemként szolgál. Tudta, hogy a gyík téli álmot alszik? A fürge gyíkkal csak márciustól szeptemberig találkozhatunk, mivel az év többi részében megfelelő búvóhelyen rágcsálók elhagyott odúiban, kövek alatti, fák gyökerei közötti üregekben téli álmát alussza, táplálékfelvétel nélkül, lelassult légzéssel. Fürge gyík Tudta, hogy a parlagi pityer járőrözik? A parlagi pityernek a költéshez és a táplálékszerzéshez nyitott, ritkás fűvel, kevés fával és bokorral borított élőhelyre van szüksége. Az ilyen terület adottságait használja ki járőrözés, éneklés és táplálékszerzés közben. Ismert és kevésbé ismert állatok Gerincesek a szikeseken A szikes területeken több közösségi jelentőségű kétéltűvel is találkozhatunk. A legkülönlegesebbek közé tartozik a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a dunai gőte (Triturus dobrogicus). Szlovákia a dunai gőte elterjedési területének északnyugati határát jelenti. A nyári időszakban a kétéltűek táplálékának jelentős részét a szúnyoglárvák teszik ki. A szikes nyílt terein, a napon sütkérezik vagy rovarokra vadászik a közösségi jelentőségű fürge gyík (Lacerta agilis). A szikes terület nedvesebb helyeit választja élőhelyéül a vízisikló (Natrix natrix). A parlagi pityer (Anthus campestris) a Szlovákiában ritka, sztyeppei élőhelyeken a szikeseket is beleértve fészkelő madár. A szikes terület szélén húzódó tüskés bozótosban további közösségi jelentőségű énekesmadarak, mint pl. a tövisszúró gébics (Lanius collurio) vagy a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) fészkeire bukkanhatunk. A szikesen biztosan felfigyelünk a feltűnő színezetű, magas fűszálakon ülő sárga billegetőre (Motacilla flava) és a cigánycsukra (Saxicola torquata). Mindkét faj a nyitott tereket kedveli, fészkét a földre építi. Főként rovarokkal táplálkoznak, ezért minden ősszel több ezer kilométert tesznek meg, hogy a hideg évszakot telelőhelyükön elsősorban Afrikában tölthessék. 9 Tudta, hogy a tövisszúró gébicsnek saját élelemraktára van? A tövisszúró gébics latin nevének első tagja Lanius mészáros -t jelent. Ez egyrészt a madár étrendjére utal (rovarok, kisebb gerincesek), de azon tulajdonságára is, hogy zsákmányát hegyes tövisekre vagy ágakra szúrja, így tartalékait beosztja, ill. elraktározza. Foto: Viera Šefferová Stanová Parlagi pityer Cigánycsuk

10 A szikes élőhelyek fontos vadászterületet jelentenek például a ritka kékvércse (Falco vespertinus) számára, amely nagy testű rovarokkal, főleg szöcskékkel és sáskákkal táplálkozik. Itt vadászik rágcsálókra és kisebb madarakra az igen ritka kerecsensólyom (Falco cherrug) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus). Télen pedig itt fogyasztja pockokból álló zsákmányát a kékes rétihéja (Circus cyaneus). A szikesek téli látogatói közé tartozik a réti fülesbagoly (Asio flammeus); néhány helyszín a fülesbaglyok gyülekezőhelyéül szolgál. A fenti tollas ragadozók mindegyike a közösségi jelentőségű fajok közé tartozik. Az emlősök közül a szikes élőhelyeket keresi a ritka ragadozó, a molnárgörény (Mustela eversmanii) is, melynek előfordulásáról azonban csak nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Fontos tápláléka a mezei hörcsög (Cricetus cricetus). Alkonyatkor a területen vadászik rovarokra a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). Tudta, hogy a sólyomalakúak nem építenek fészket? A kékvércse a Szlovákiában honos egyéb sólyomalakúakhoz hasonlóan varjúfélék (varjú, szarka, holló) elhagyott fészkeiben neveli fel fiókáit. A szikesek és mezők környékén élő varjúkolóniák még a közelmúltban is ideális költőhelyet jelentettek e telepesen költő ragadozó madár számára. Optimális körülmények között egy telep néhány tucat párból áll. Tudta, hogy... Rőt koraidenevér A legtöbb denevér által kiadott hangot nem halljuk, mivel azok magasabbak, mint az emberi fül számára hallható hangok. Ez alól kivétel a rőt koraidenevér, melynek hangos cirregése napközben is hallható. A denevérek ún. echolokáció segítségével tájékozódnak, ami a tárgyak helyének visszhang (echo) segítségével történő azonosítását jelenti. A denevérek számára a fejjel lefelé csüngő testhelyzet természetes és kényelmes, számukra ez nem megerőltető. A lábuk speciális felépítésének köszönhetően karmaikat az izmok megfeszítése nélkül tudják zárva tartani. Az izmok megfeszítésével a karmok kinyílnak, és a denevér elrepülhet. A denevér vérkeringése is a lefelé csüngő testhelyzethez alkalmazkodott. Kékvércse Réti fülesbagoly Sárga billegető Kékes rétihéja Barna rétihéja

11 Fennmaradnak? A szikeseket fenyegető veszélyek A Duna menti alföld szikes területei ritka élőhelyek, melyek fennmaradásához az ökológiai feltételek kifejezetten specifikus együttállására van szükség. Éppen ezért e területek nagyon sérülékenyek, a feltételek változása esetén rövid időn belül eltűnnek. A legjelentősebb problémát a területek lecsapolása jelenti. A szikesek fennmaradásához elengedhetetlenül fontos, hogy az év csapadékos időszakában a könnyen oldódó sókban gazdag talajvíz a kapilláris hatásnak köszönhetően a talajfelszínre jusson, ezáltal a talaj felső rétegében feldúsuljon a só. A Duna menti alföld csaknem teljes területét azonban öntözőcsatornák hálózata szabdalja, minek következtében a talajvízszint mélyen a talajfelszín alá csökkent. Ez a változás a szikesekre is hatással volt, számos szikes terület eltűnt vagy jelentős mértékben összezsugorodott a környező területek lecsapolása miatt. A másik komoly problémát a szikes rendszeres művelésének főleg a legeltetésnek a megszűnése jelenti. Néhány évtizeddel ezelőtt az összes szlovákiai szikesen haszonállatokat legeltettek, elsősorban szarvasmarhát, juhot vagy kecskét, esetleg baromfit. A haszonállatok lelegelték a területeket, ezáltal megakadályozták az elhalt növényrészek felhalmozódását. Az állatok ezenkívül megbontották, fellazították a talajfelszínt, ami számos kisebb, kevésbé agresszív növényfajnak kedvez. A legeltetés azonban fokozatosan megszűnt. Legtovább a Mocsonok (Močenok) melletti Széki földek (Síky) szikesen maradt fenn, ahol még néhány évvel ezelőtt is legeltettek. Ahol a legeltetést abbahagyták, megjelentek a magasabb lágyszárúak és gyomok, a talaj felszínén fokozatosan elhalt növényrészek halmozódnak fel, ezáltal a felszín egyre távolabb kerül a sóval telített rétegtől. Ennek következtében az érzékeny, sókedvelő fajok eltűntek. Kiadványunk elején a szikeseket szántóföldek tengerében fennmaradt apró szigeteknek neveztük. A megnevezés találó, mivel a szikesek ma a Duna menti alföld intenzív mezőgazdasági művelés által kialakított tájain egy természetes vegetációtípus utolsó fennmaradt töredékeit képviselik. Az intenzív mezőgazdasági művelés hatásai, mint pl. a tápanyagok túlzott felhalmozódása a talajban (eutrofizáció) vagy a szikesek elgyomosodása (ruderalizálódása) szintén komoly veszélyt jelentenek. A tápanyagok felhalmozódása a magasabb lágyszárúak és gyomok növekedését, ezáltal pedig az eredeti sziki vegetáció kiszorítását segíti elő. Ennek, és a környező földekről átterjedő gyomok együttes hatásának következtében a szikes alacsony vegetációja nehezen átjárható, elgazosodott területté változhat. Mindemellett újra és újra megtörténik, hogy a fennmaradt szikeseket felszántják, pl. 2002-ben a dérhídi (Mostové) szikes legmagasabb sókoncentrációjú területét beszántották. A terület felszántása rövid távon kedvezhet a sókedvelő fajoknak, néhány éven belül azonban a megbontott felszínt ellepik a gyomok, és a szikes megszűnése még jobban felgyorsul. A felszántásnak egyébként nincs sok gazdasági haszna, a szikes talaj termőképessége nagyon alacsony. A szikeseket nem utolsó sorban az erdősítés és az építkezések is fenyegetik. Az erdősítés következtében megszűnt pl. a Mocsonok (Močenok) környéki szikesek némelyike, a Bokrosi szikes (Bokrošské slanisko) pedig komolyan sérült az építési tevékenység következtében. A múlt század 60-as éveiben a Duna menti alföld megközelítőleg 8 300 hektáros területét foglalták el a szikesek. 2004-re ez a terület hozzávetőleg 500 hektárra csökkent. Ráadásul ezek a szikesek is nagyon rossz állapotban vannak, mondhatni, az eltűnés határára sodródtak. Ötven év leforgása alatt ebben a régióban a szikesek területének csaknem 95 %-át vesztettük el! Szikes terület más növényzet általi benövése a legeltetés megszűnése után

12 Van még remény A szikesek védelme és megújítása A szikesek az ott élő számos különleges növény és állatfajnak köszönhetően már évtizedekkel ezelőtt felkeltették a természettudósok figyelmét. A természetvédők a szikesek védett területté való nyilvánításával próbálták azok fennmaradását biztosítani. Szlovákia talán legismertebb szikesének, a Kéméndi szikeseknek (Kamenínske slanisko) a védelme 1953-tól tart, ma természetvédelmi terület. Ezt további védett természeti területek követték. Szlovákia uniós csatlakozását követően a nemzeti szabályozást uniós szabályozás egészítette ki, melynek alapján a Duna menti alföld szikeseinek nagy részét közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánították. Ezek a területek a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek védelmét hivatottak biztosítani, és a Natura 2000 európai ökológiai hálózat részét képzik. A szikesek jogi védelme ugyan jelentős lépés, önmagában azonban nem elegendő azok megőrzéséhez. Kizárólag a védelmük érdekében tett konkrét lépések ún. ökológiai megújítás vezethetnek eredményre. A Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása elnevezésű LIFE+ projekt keretében számos tevékenység irányul a Duna menti szikesek kétségbeejtő állapotának javítására. Tudja, miért hasznosabb a szikeseken a legeltetés, mint a kaszálás? Ez azzal kapcsolatos, hogy a legeltetés a talaj sótartalmának emelését segíti elő. A haszonállatok tömörítik a talajfelszínt, melyben a só jobban megmarad. Az állatok ezen kívül megbontják és lecsupaszítják a talajfelszínt, ami szintén a sókedvelő fajok terjedésének kedvez. A helyi lakosokkal együttműködve több helyen is sikerült megújítani a rendszeres legeltetést. Azokon a helyeken, ahol a legeltetés iránt nincs igény, a projekt keretében beszerzett, az egyes helyszínek között mozgatott juh és kecskenyájakat legeltetnek. A cél azonban az, hogy a legeltetést a helyi gazdálkodók biztosítsák. A területek rendszeres gondozása mellett a hidrológiai feltételek megújítására, pl. a vízelvezető csatornák feltöltésére vagy a só kicsapódását elősegítő sekély laposok kialakítására fordítanak figyelmet. Valamennyi intézkedés arra irányul, hogy a Duna menti alföld szikesei ismét a szikes élőhelyekhez kötődő, sókedvelő növények és állatok otthonai lehessenek. Aki 2013 előtt látogatott el Kéméndi szikesekre (Kamenínske slaniská), az a magas füvek és gyomok között csak meglehetősen nehezen találta meg a sziki vegetáció maradványait. 2013-ban azonban a projekt keretében a területet a helyi gazdákkal együttműködve körülkerítették, ősszel pedig megkezdődött a lovak, kecskék, vízibivalyok, mangalicák és magyar szürke marhák legeltetése. A terület fokozatosan és gyökeresen változik: a magas gyom és fű lassan eltűnik, erőre kap a sziki növényzet. 2015-ben a Kéméndi szikeseken (Kamenínske slaniská) megkezdődik a községi nyáj legeltetése. A projekt indulása óta a Dérhídi szikesen (Mostové), a Szentpálpusztai szikesen (Pavelské slanisko), a Bokrosi szikesen (Bokrošské slanisko) és a Diófa sori szikesen (Pri Orechovom rade) sikerült újjáéleszteni a legeltetés hagyományát. A legeltetés összesen 260 hektáros területen folyik. Ha szeretne többet megtudni a szikesekről, figyelmébe ajánljuk az alábbi forrásokat: Dítě, D., Eliáš, P. ml. Melečková, Z. Ohrozené druhy slanísk a ich spoločenstvá na Slovensku. [Szikesek veszélyeztetett fajai és közösségei] Životné prostredie, 2011, 45, 5. p. 256 259. Dítě, D., Melečková, Z., Eliáš, P. ml. & Janák, M. Manažmentový model pre biotopy slaných pôd. [Szikes talajú élőhelyek kezelésének modellje] DAPHNE Alkalmazott Ökológiai Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Botanikai Intézete (DAPHNE Inštitút aplikovanej ekológie a Botanický ústav SAV), Bratislava, 2011. 28 o. URL: http://www.daphne.sk/sites/daphne.sk/files/uploads/mm01_slaniska_0.pdf Chrenková, M., Královičová, A. Ifjú felfedezők kalauza a szikesek világában. DAPHNE Alkalmazott Ökológiai Intézet (DAPHNE Inštitút aplikovanej ekológie), Bratislava, 2015. 54 o. A Duna menti futóhomok-területeket és szikeseket bemutató honlap: www.perlypodunajska.sk

A Duna menti alföld közösségi jelentőségű természeti területei szikes élőhelyekkel 13 Név és KJTT kód* SKUEV0076 Bokrosi szikes (Bokrošské slanisko) SKUEV0080 Juhász szikesek (Juhásove slance (Bačove slaniská)) SKUEV0068 Szentgyörgyhalma (Jurský Chlm) SKUEV0066 Kéméndi sósok szikes terület (Kamenínske slaniská) SKUEV0010 Komáromi szikes (Komárňanské slanisko) SKUEV0078 Dérhídjai szikes (Mostové) SKUEV0095 Nemes-tagi dűlő (Panské lúky) SKUEV0099 Szentpálpusztai szikes (Pavelské slanisko) Terület (ha) Ingatlan- Legjelentősebb ritka halofiták -nyilvántartási (sziki növények) terület A szikes terület jellemzése 10,2 Izsa (Iža) bárányparéj, kövér aggófű a magyar szikes puszták legészakibb nyúlványának maradványa 59,28 Hájske, Felsőkirályi (Horná Kráľová) 104,6 Búcs (Búč), Muzsla (Mužla) 119,44 Kéménd (Kamenín), Kőhídgyarmat (Kamenný Most) 14,55 Komárom (Komárno) 22,55 Nagykeszi (Veľké Kosihy) 73,49 Tardoskedd (Tvrdošovce) 18,61 Komárom- -Őrsújfalu (Komárno- -Nová stráž) SKUEV0017 1,69 Komárom Diófa sori szikes (Komárno) (Pri Orechovom rade) SKUEV0088 Széki földek (Síky) 32,51 Mocsonok (Močenok) SKUEV0096 188,72 Nagysurány Nagysurányi szikesek (Šurany) (Šurianske slaniská) sziki budavirág, vastag bajuszfű, kígyófark, vékony útifű kisfészkű aszat, korcs (fátyolos) nőszirom magyar sóvirág (egyetlen szlovákiai előfordulási hely), bárányparéj, korcs (fátyolos) nőszirom, réti gerebcsin kígyófark bárányparéj, apró füzény (Szlovákiában ezen kívül csak egy helyen fordul elő) szikes rétek és mocsarak maradványai a terület alluviális (hordalékos) részén szikes rétek és mocsarak mozaikja Szlovákia legnagyobb kiterjedésű fennmaradt szikes rétje terepmélyedésben elterülő, szántóföldekkel övezett szikes terület sztyeppei jellegű sókedvelő vegetáció, a jó állapotban fennmaradt szikesekre jellemző talajrétegek bajuszpázsit (egyetlen szlovákiai két részből áll: Nemes-tagi dűlő (Panské előfordulási hely), sziki budavirág, lúky) jó állapotban fennmaradt szikes sziki libatop élőhely, valamint a Rácz-tó (Ráczovo jazierko) jelentős élőhely ritka, sókedvelő fajokkal vékony útifű kései gyíkpohár sztyeppei jellegű szikesek utolsó fennmaradt töredéke szikes terület kisebb kiterjedésű töredéke, több orchideafaj előfordulása miatt jelentős bárányparéj, sziki budavirág, még a közelmúltban is Szlovákia egyik vékony útifű, sziki árpa rendszeresen legeltetett szikese volt (legnagyobb szlovákiai populáció) bárányparéj, kisfészkű aszat, sziki árpa szikes sztyeppék, rétek és mocsarak mozaikjából álló komplexum; két részből áll Akomány (Akomáň) és Nagycsikó (Číky). *KJTT a Natura 2000-es hálózathoz tartozó közösségi jelentőségű természeti terület

A Duna menti alföld közösségi jelentőségű természeti területei szikes élőhelyekkel Nyitra Juhász szikesek (Juhásove slance) Széki földek (Síky) Nemes-tagi dűlő (Panské lúky) Nagysurányi szikesek (Šurianske slaniská) Juhász szikesek (Juhásove slance) Érsekújvár Nemes-tagi dűlő (Panské lúky) Dérhídjai szikes (Mostové) Komáromi szikes (Komárňanské slanisko) Szentpálpusztai szikes (Pavelské slanisko) Széki földek (Síky) Kéméndi sósok (Kamenínske slaniská) Diófa sori szikes Szentgyörgyhalma (Jurský Chlm) (Pri Orechovom rade) Párkány Komárom Bokrosi szikes (Bokrošské slanisko) Nagysurányi szikesek (Šurianske slaniská) Komáromi szikes (Komárňanské slanisko) Diófa sori szikes (Pri Orechovom rade) Kéméndi sósok (Kamenínske slaniská) Dérhídjai szikes (Mostové) Szentpálpusztai szikes (Pavelské slanisko) Bokrosi szikes (Bokrošské slanisko) Szentgyörgyhalma (Jurský Chlm)