A polgári jogviszonyok minden létszakasza jogilag releváns tény(ek) hatására következik be. Az, hogy az egyes életviszonyokat jellemző körülményekből melyek a jogilag relevánsak, a jogi szelekció dönti el, mint azt is, hogy mely életviszonyokból lesznek egyáltalán jogviszonyok. Azokat az emberi, társadalmi és természeti jelenségeket, tényeket vagy körülményeket, amelyek egy jogviszonyban jogi értékelést nyernek, azaz jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy megszüntetnek, jogi tényeknek nevezzük. Általában több egymással összefüggő jogi tény szükséges valamilyen jogkövetkezmény kiváltásához. Az összefüggő tényeket tényállásnak, az azt alkotó jogi tényeket tényálláselemeknek nevezzük. Jogkeletkeztető tények Eredeti jogszerzésről van szó, ha a jogosultság más személyek a dolgon addig fennálló jogára tekintet nélkül keletkezik, vagy olyan jog keletkezik, amely addig senkit sem illetett meg. (pl. találás, elbirtoklás). Származékos jogszerzés során a jogszerző személy (a jogutód) az adott jogosultságot korábban gyakorló személy (a jogelőd) helyébe lép, jogait és kötelezettségeit a jogutód a jogelődtől származtatja. Pl. valamely dolog átruházása, amely a nemo plus iuris elvén nyugszik, amely szerint senki sem ruházhat át több jogosultságot, mint amennyivel maga jogszerűen rendelkezhet. Ugyanakkor a forgalom biztonságának követelménye ezt az elvet kénytelen áttörni ( A/19) A jogutódlás a kötelezettségekre is beállhat, de a hitelező jogi helyzete nem válhat hátrányosabbá a kötelezetti (adósi) alanyváltozás miatt. Emiatt a hitelező hozzájárulása szükséges a tartozásátvállaláshoz. A származékos jogszerzés lehet teljes körű, ekkor univerzális (egyetemes) jogutódlásról beszélhetünk (pl. örökös). Szinguláris (különös) a jogutódlás, ha a vagyon egy meghatározott részére terjed ki (pl. hagyományos). Jogviszonymódosító jogi tények A már létező jogviszony további létét valamilyen módon megváltoztatják, és a jogviszony minden elemében előállhatnak. Pl. egy gt egyik tagja meghal, örököse lép a helyére (hacsak a társasági szerződés másként nem rendelkezik); szerződésszegés ténye által a másik félnek megnyílnak bizonyos igényei; jogerős bírói ítélet is jogviszonyt módosíthat. Jogviszonyszüntető jogi tények Ilyen elsősorban a rendeltetésszerű teljesítés, de ilyen a felek egybehangzó akaratnyilatkozata vagy az alakító jognak minősülő egyoldalú akaratnyilatkozat. Az akaratnyilatkozattól független állapotváltozások (pl. halál, cég felszámolása) is vezethetnek jogviszony megszűnésére. Hatásuk általában ex nunc (azaz a jövőre kiható, pl. felmondás), kivételesen ex tunc (a keletkezésre visszaható pl. elállás) hatályú is. 1
A jogi tények 4 fő csoportja: 1. emberi magatartások 2. emberi és társadalmi körülmények 3. közhatalmi aktusok 4. külső körülmények EMBERI MAGATARTÁSOK 1. Jogos magatartások I. A jogügyletek mint akaratnyilatkozatok II. A nem jogügyleti megengedett cselekmények 2. Jogilag nem védett 3. Jogellenes magatartások (Villányi: 1. és 3. nagyintenzitású, 2. kisintenzítású jogi tény, köztes csoport) JOGOS MAGATARTÁSOK I. A jogügyletek mint akaratnyilatkozatok A jogügylet a jogviszonyok alanyainak joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozata (jognyilatkozata). A jogügyletek lehetnek a felek egybehangzó akaratát kifejező szerződések vagy egyoldalú nyilatkozatok. a. Az akaratnyilatkozatok hatályosulása Nem címzett nyilatkozatok Nincsenek meghatározott személyhez intézve (pl. végrendelet, díjkitűzés). A nem címzett nyilatkozat a megtételével létre is jön és hatályos is. Címzett akaratnyilatkozatok Meghatározott személyhez vagy személyekhez szólnak, így létrejöttükhöz az is szükséges, hogy a kijelentés annak az irányában történjék, akinek jogi helyzetére a jogügylet hatást kíván gyakorolni. Hatályosságához az is szükséges, hogy tartalmáról a címzett tudomást is szerezzen (jelenlévők között a szerződési ajánlatot meghallgassa, tudomásul vegye, távollévők esetén a levél, fax stb. megérkezzék) b. Az akaratnyilatkozat alakja Főszabályként az alakszerűtlenség, azaz az alaki követelmények hiánya a jellemző. Egyes esetekben azonban ahhoz, hogy az akaratnyilatkozat érvényes legyen, s hozzá joghatás fűződjék, meg kell felelnie bizonyos alaki feltételeknek. 2
Szóbeli nyilatkozat A szóban tett nyilatkozathoz joghatás fűződik minden olyan esetben, amikor nincs írásbeliséget előíró jogszabályi rendelkezés. Legtöbbször címzett, amely a jelenlévők között hangzik el (tipikusan mint szerződési ajánlat), s a másik fél tudomásulvételével ellenkező kikötés (pl. felfüggesztő feltétel támasztása) hiányában azonnal hatályosul is. Mivel főszabály az alakszerűségi megkötés hiánya, a felek a joghatás kiváltását célzó nyilatkozataikat szóban is megtehetik, a bizonyíthatóság érdekében többnyire akkor is írásba foglalják, ha ez nem kötelező. Ráutaló magatartás A nyilatkozattevő az akaratát nem szóban vagy írásban, hanem valamilyen nyilatkozattételre utaló magatartása, cselekvése útján fejezi ki (pl. önkiszolgáló boltban vásárlás, automaták). A hallgatás, vagyis a nyilatkozattétel elmulasztása csak akkor vált ki joghatást, ha - a hallgatás egyben ráutaló magatartásként is értelmezhető, vagy - a felek kifejezetten így állapodnak meg, - a jogszabály így rendelkezik A hallgatás tehát önmagában nem beleegyezés. A hallgatás mint első közlés sosem minősülhet akaratnyilatkozatnak, kizárólag a létező (vagy a jogszabály által vélelmezetten fennálló) ügyleti akarat sajátos kifejezéseként értelmezhető: ha nincs (legalább vélelmezett) akarat, a hallgatás sem keletkeztet jogviszonyt. E főszabály alóli kivétel hatályos jogunkban: 537. (2) A szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon belül nem nyilatkozik. Ilyen esetben a szerződés az ajánlatnak a biztosító vagy képviselője részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal jön létre. Írásbeli forma Amennyiben a jogszabály vagy a felek megállapodása alakszerűséget ír elő, ez mindig írásbeli formát jelent. Ilyen esetben a nyilatkozat(ok) minden lényeges elemét írásba kell foglalni. Az alakszerűségek megkötésének indítóokai: a nyilvántartás megkönnyítése, a nyilvánosság biztosítása, az ellenőrzés lehetőségének a megteremtése, akarati és akaratnyilvánítási hibák kizárása. 1. Egyszerű okirat: írásba foglaltan tartalmazza a felek nyilatkozatát. Az okirati jelleget a felek aláírása és az irat keltezése adja meg (pl. írásbeli szerződés szükséges a vételi jog alapításához). 2. Minősített (teljes bizonyító erejű) okirat Pp. 196. (1) A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll: a) a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta; b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni; c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; 3
d) a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; f) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el. (2) Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel [195. (2) bek.], továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült elektronikus okirat akkor bizonyítja teljes bizonyító erővel azt, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha az okiratról elektronikus okiratot készítő azt minősített elektronikus aláírással és - ha jogszabály így rendelkezik - időbélyegzővel látta el, illetve külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítette el. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült okirat bizonyító ereje - az okirat tartalmát illetően az eredeti okiratéval, közokiratról készült okirat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos. Elektronikus okirat alatt a törvény értelmében az olyan elektronikus iratot kell érteni, amely nyilatkozattételt, illetőleg nyilatkozat elfogadását, vagy nyilatkozat kötelezőnek elismerését foglalja magában (2001. évi XXXV. törvény 2. 14. pont). E fogalom-meghatározást azért kell külön kihangsúlyozni, mert az eljárásjogi törvény új rendelkezésének szóhasználatából következően az elektronikus úton kiállítható más iratot, vagy dokumentumot (fogalmára lásd a 2001. évi XXXV. törvény 2. 12. és 13. pontjában foglaltakat) minősített elektronikus aláírás esetén sem ismeri el teljes bizonyító erejű magánokiratnak. 2001. szeptember 1. napjától kezdődő hatállyal a törvény az ügyvéd (jogtanácsos) által készített, elektronikus úton létrejött okiratot is teljes bizonyító erővel ruházza fel, ha az ügyvéd szabályszerű ellenjegyzésével azt bizonyítja, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt okirat tartalma megegyezik az ügyvéd által készített elektronikus okirattal. Jogszabály a fentiektől eltérő alakszerűséggel készült okiratot is teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősíthet. Így például a Pp. 69. (2) bekezdése szerint az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz nem szükséges tanúk alkalmazása, elegendő a fél saját kezű aláírása. Ugyanakkor például a Ptk. 629. (1) bekezdése szigorúbb alaki feltételeket ír elő a nem saját kezűleg írt magánvégrendelethez. Teljes bizonyító erejűnek kell tekinteni azokat az okiratokat is, amelyekre egyes jogszabályok meghatározott alakszerűségi követelményeket írnak elő (pl. társasági szerződés). 3. Közokirat Pp. 195. (1) Az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. 4
c. A képviselet B/7 A képviselet helyettesítés jognyilatkozat tételében, illetve elfogadásában. A képviselő a képviselt személy helyett, annak nevében és érdekében, vagyis a képviselt akaratát közvetítve tesz, illetve fogad el akaratnyilatkozatot. A képviselet lehet a képviselt személy akaratnyilatkozatán alapuló (ügyleti képviselet), illetőleg közvetlenül (törvényi) vagy közvetve (szervezeti képviselet) a jogszabály rendelkezésén alapuló. Akaratnyilatkozat tételére ember képes, mivel csak az embernek van beszámítási képességre alapított cselekvőképessége. A nem természetes személy jogalanyok akaratnyilatkozatot fogalmilag csak az őket képviselő természetes személy által tudnak tenni, illetőleg elfogadni. Amennyiben az embernek ténylegesen vagy megdönthetetlen vélelem folytán hiányzik a belátási képessége, őt, mint cselekvőképtelent jognyilatkozatok tételében vagy elfogadásában törvényes képviselője (szülő, gyám, gondnok) helyettesíti. Valójában a helyettesítés nem a nyilatkozat elfogadásában, megtételében jelentkezik, hanem inkább a nyilatkozat tartalmát érintő döntésben. Ügyleti képviseletről akkor beszélünk, ha a képviselő a képviselt akaratnyilatkozata alapján a képviselet terjedelmét meghatározó meghatalmazás szerint jogosult. A meghatalmazás egyoldalú elfogadáshoz nem kötött címzett nyilatkozat, amely a meghatalmazottat pusztán jogosítja (és nem kötelezi) arra, hogy a meghatalmazó helyett és nevében aktív ill. passzív alanya legyen valamely akaratnyilatkozatnak. Alaki érvényességéhez ugyanolyan formát követel meg a törvény, mint amilyet a meghatalmazott által megteendő akaratnyilatkozatra előírt. A meghatalmazás egyoldalú jogügylet, és mint ilyen fogalmilag ingyenes nyilatkozat. (Az más kérdés, hogy a meghatalmazás tipikusan valamilyen ügy ellátására vonatkozó megbízási jogviszonyhoz kapcsolódik, e szerződés pedig többnyire visszterhes.) d. A joghatás célbavétele 1. Szerződés A szerződés két vagy több fél joghatás kiváltását célzó és arra alkalmas, egybehangzó akaratnyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és a jogosultság követelésére. Konszenzus hiányában nincs szerződés. 2. Egyoldalú jogügyletek Egyoldalú jogügyletről akkor beszélünk, amikor az akaratnyilatkozat önmagában jogi tényként jelentkezik, azaz jogviszonyt létesít, módosít vagy megszüntet. Az egyoldalúan tett akaratnyilatkozat bármikor keletkeztethet kötelezettséget a nyilatkozattevő számára, hiszen saját helyzetét bárki más helyzetének nehezítése nélkül bármikor egyoldalúan hátrányosabbá teheti (pl. díjkitűzés, kötelezettségvállalás közérdekű célra, végrendelet, alapítványrendelés). Értelemszerűen nem lehet jogviszonyt alapító az a 5
nyilatkozat, amely jogszabályi felhatalmazás nélkül másra nézve keletkeztetne kötelezettséget. 199. Egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra ha a törvény kivételt nem tesz a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. 375. (1) Ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást a dolog és a vételár megjelölésével írásba kell foglalni. A jogviszonyt saját hátrányára alapító, ingyenes egyoldalú jogügylet értelmezése során az akarati elv érvényesül. A jogviszonyt módosító egyoldalú akaratnyilatkozatok a jogviszony tartamát megváltoztatják. Pl. elévülési kifogás, amely puszta alanyi joggá veti vissza az igényt; egyszerű kezességnél a sortartás kifogása (hatalmasság); tartozáselismerő nyilatkozat, amely sem a tartozás tényét, sem jogcímét nem változtatja meg, de megfordítja a bizonyítás terhét (nem hatalmasság) A jogviszonyt szüntető egyoldalú nyilatkozat a már létrejött jogviszonyok megszüntetésére ad lehetőséget. Olyan jogviszonyt megszüntetni, amelyből a felekre kölcsönös jogok és kötelezettségek hárulnak, alapvetően csak akarategységben lehet, de ugyanez vonatkozik az elvállalt szolgáltatásokra is. A kivételek közé tartozik pl. a másik fél súlyosan szerződésszegő magatartása. Jogviszonyszüntető egyoldalú jognyilatkozat lehet egyrészt a kifogás (pl. beszámítási, megtámadási stb.), másrészt az egyéb kötelemszüntető hatalmasságok (pl. elállás, felmondás). Ezenkívül van olyan egyoldalú nyilatkozat, amely azért nem hatalmasság, mert kizárólag a nyilatkozattevő létező jogosultságáról mond le. A joglemondó nyilatkozatot kiterjesztően értelmezni nem lehet. II. A nem jogügyleti megengedett cselekmények a. Másodlagos jognyilatkozatok Ezek az előbbi jognyilatkozatok valamelyikéhez kapcsolódnak, illetve többnyire egy már létező jogviszonyban fűződik hozzájuk joghatás (ezért másodlagos jognyilatkozatoknak is nevezzük őket). Akaratkijelentések (pl. a teljesítésnek a kötelezett részéről történő felajánlása) Tudatkijelentések (leginkább a másik fél értesítése, tájékoztatása érdekében tett nyilatkozatok, tényközlések, amelynek elmulasztása kártérítési kötelezettséget teremthet (akár mint az együttműködési kötelezettség megsértése) Érzésnyilatkozatok (pl. megbocsátás) b. Magatartáseredmények (reálaktusok) 6
A magatartás tanúsítójának akarata, célzata csupán egy ténybeli eredmény elérésére irányul, és anélkül, hogy arra a jogalany szándéka kiterjedne, mégis egyes jogviszonyokban joghatás fűződik hozzá (pl. egy dolog találása, állat tartása, dolog uratlanná válása stb.) JOGILAG NEM VÉDETT MAGATARTÁSOK Általában közömbösek a jogalkotó számára, kivételesen azonban jogi értékelést nyernek, tehát jogviszonyt keletkeztetnek, módosíthatnak és megszüntethetnek. Ebbe a csoportba soroljuk az ún. utaló magatartást és a játékból, fogadásból eredő követeléseket. 6. A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Az utaló magatartás egy olyan jogilag nem tiltott szándékos magatartás, amely egy másik jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indít, amiből azt önhibáján kívül károsodás éri. Ilyenkor az egyik fél magatartása mintegy biztatásnak minősül a másik fél felé, ezért az ilyen kárt biztatási kárnak is nevezzük. A polgári jog általános elve, hogy mindenki köteles viselni a saját magatartásából származó kárát, ha azt sem a szerződéses szabályok alapján, sem a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint nem háríthatja másra. Előfordulhat, hogy a kár bekövetkezte egy másik személy cselekményének következménye, amely cselekmény ugyan nem jogellenes, de méltánytalanságot eredményezne, ha a jog a fél (passzív vagy aktív) magatartását nem értékelné. A joggyakorlatban tipikusan ilyen például a házassági ígéreten vagy a szerződéskötésre irányuló különböző magatartásokon alapuló igény, feltéve, hogy a házasság vagy a szerződés utóbb nem jött létre. A szerződéses kapcsolaton alapuló jogviszony esetén ugyanis biztatási kár címén igényérvényesítésnek nincs helye. Szándékos magatartás Bármilyen alakban történhet a jognyilatkozat Tudomásul vétel szükséges Az utalás határozottsága Az önhiba hiánya Jóhiszeműség az utaló magatartásban bízó fél oldalán Az utaló magatartásba vetett bizalma nélkül nem tette volna meg Károsodás bekövetkezése, amely e nélkül nem következett volna be Oksági kapcsolat az utaló magatartás és a másik fél bizalma között A kár megtérítésére a bíróság kötelezheti (az összes körülmény mérlegelése alapján) Ennélfogva az utaló magatartás alapján való marasztalás is egy hatalmasság, bírói alakító jog. 204. (1) Bírósági úton nem lehet érvényesíteni a) a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le; 1 1 Lásd a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt. 7
b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket; c) azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja. (2) A bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés semmis; az önkéntes teljesítést azonban nem lehet visszakövetelni. (3) Azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést ha jogszabály másként nem rendelkezik az elévült követelésekre nem lehet alkalmazni. Az (1) bekezdés a)-b) pontjának rendelkezései az ún. természetes kötelmekre (naturális obligáció) vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Az itt nevesített szerződések közös sajátossága, hogy a szolgáltatás jellegére és céljára figyelemmel - a Ptk. 7. (1) bekezdése alóli kivételként - a törvény nem biztosítja a bírói út igénybevételének lehetőségét az abból eredő igény érvényesítéséhez. A bírói út kizártsága folytán az ilyen szerződésből eredő követelés beszámítása is kizárt [Ptk. 297. (2)]. Ezek a szerződések azonban nem érvénytelenek, éppen ezért az önkéntes teljesítés visszakövetelésére nincs lehetőség. Ugyancsak nem érvénytelen az ilyen szerződés kötbér kikötése, az azt biztosító kezesi mellékkötelezettség és ezek önkéntes teljesítése sem. Teljesítés hiányában azonban a kötbér iránti követelés, a kezessel szembeni fellépés [Ptk. 247. (3), Ptk. 273. (3)], valamint a kezes önkéntes teljesítése esetén az őt illető megtérítési igény ugyancsak nem érvényesíthető bírói úton. Az (1) bekezdés c) pontjának a más jogszabályra történő utalása alapján például kizárja a törvény a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített tartásdíj, életjáradék, illetve baleseti járadék bírósági úton történő érvényesítését [Ptk. 280. (3)]. Az elévült követelést sem lehet bírósági úton érvényesíteni [Ptk. 325. (1)]. A természetes kötelmekkel szemben azonban a követelések elévüléséhez eltérő jogkövetkezmények társulnak. Így - a követelés elévülését nem lehet hivatalból figyelembe venni [Ptk. 204. (3)] csak a másik fél kifogása alapján - az elévült követelés beszámítható, ha az ellenkövetelés keletkezésekor még az elévülés nem következett be [Ptk. 297. (2)] - az elévült követelés biztosítására nyújtott óvadék nem semmis [Ptk. 270. (3)] - a követelés elévülése nem akadálya annak, hogy azt az óvadékból, illetve a kézizálogból kielégítsék [Ptk. 270. (4), Ptk. 324. (3)]. Az elévült követelésekre is irányadó azonban, hogy az önkéntes teljesítést nem lehet visszakövetelni. JOGELLENES MAGATARTÁSOK A jogellenes magatartások valamely kogens jogszabályi rendelkezést sértenek. A jogellenesség lehet abszolút, ha a magatartás a tételes jog szabályát és ezáltal a jogrend által védett társadalmi érdeket sérti (pl. a tilos szerződések), és lehet relatív, ha csupán a jogviszonyban álló másik féllel, esetleg harmadik személlyel szemben jogellenes, annak jogát, jogos érdekét sérti (pl. megtámadható szerződések). EMBERI ÉS TÁRSADALMI KÖRÜLMÉYNEK Az objektív emberi adottságok körében jogi tényként értelmezhető az ember születése, halála, bizonyos szempontból a személy belátási képességének mértéke. A belátási képességen alapuló két jelentős kategória: 8
- cselekvőképesség: azt fejezi ki, hogy a jogalanynak van olyan szintű belátási képessége, amely alkalmassá teszi arra, hogy saját akaratnyilatkozatával jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon - vétőképesség: a jogalany belátási képessége alapján tisztában van magatartása környezetének hátrányt okozó, károsító következményeivel, és ezért az egyéb jogi feltételek megléte esetén kártérítésre kötelezhető. A szubjektív adottságok sorában a tudatállapot körében kiemelkedően fontos a jó-, illetve rosszhiszeműség. Jóhiszemű az, aki nem tud, és a gondos körültekintés mellett sem kellene tudnia a látszattal ellentétes jogi helyzetről. Rosszhiszemű az, aki a látszattal ellentétes valóságról tud vagy kellő gondossággal tudnia kellene róla. Fontos szerepe lehet még ebben a körben a tévedésnek: a jog nemtudására senki sem hivatkozhat előnyök szerzése végett, és helytállási kötelezettség alól sem mentesítő körülmény. Az akarati állapot körében az a lényeges, hogy az ember amennyiben tisztában volt magatartása várható következményeivel, társadalmi megítélésével és ennek ismeretében felelősen cselekedett e. Az általános elvárhatósági mérték az adott helyzetben általában elvárható magatartás (aki nem úgy jár el, annak magatartása felróható és ezért helytállni tartozik). Az elvárhatóság hiánya, azaz a felróhatóság, a vétkesség és a rosszhiszeműség hasonló kategóriák, de eltérő körben és módon nyernek alkalmazást. Az ember érzelmi állapota csak kivételesen lehet polgári jogilag releváns (pl. házasság felbontása esetén). Az ember külső társadalmi-gazdasági helyzete, körülményei is jogi értékelést nyernek. Ilyenek lehetnek pl. egyes függőségi vagy összeférhetetlen pozíciók (pl. végrendeleti tanú). KÖZHATALMI AKTUSOK Ilyenek a jogalkotó által kibocsátott jogszabályok és a jogalkalmazók (konkrét, eseti) határozatai, döntései. A közhatalmi aktusok konstitutív vagy deklaratív hatályúak lehetnek. Konstitutív hatályú aktusról beszélünk akkor, amikor a jogviszonyt maga a közhatalmi aktus hozza létre, módosítja, illetve szünteti meg (pl. a gt. cégjegyzékbe való bejegyzése, tulajdonjog-átruházás ingatlannyilvántartásba történő bejegyzése). Lényegében konstitutív hatályú bírói alakító jogként is értelmezhető a bíróságoknak az utaló magatartásnál ismertetett jogköre. Deklaratív hatályú aktusok a jogviszonyok keletkezésére, módosítására, megszűnésére közvetlenül nem hatnak ki, csupán megállapítják ezen tények fennállását és alkalmasak a tényleges jogi helyzet tanúsítására. Pl. az ingatlan-nyilvántartásban egyes bejegyzések B/20 A deklaratív természetű közhatalmi aktusok azért tekintendők jogi ténynek, mert már létező jogviszonyokhoz valamilyen joghatást (pl. igényérvényesítési lehetőséget, harmadik személyekkel szembeni védett állapotot, végrehajthatóságot stb.) kapcsolnak. E joghatás aztán konstitutívan kihathat más jogviszonyok létére. A jogszerzést pusztán tanúsító bejegyzés elmaradása, elmulasztása a védett helyzet megszűnésével vagy elenyészésével járhat (pl. elbirtoklás ingatlan-nyilvántartáson kívüli, eredeti szerzésmód, de ha az ingatlannyilvántartásban való feltüntetését elmulasztja, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva ellenérték fejében szerzett jogot). 9
EMBERTŐL FÜGGETLEN, KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEK Idő múlása Fontos lehet pl. az ajánlati kötöttségnél, feltételnél, időhatározásánál, teljesítési határidőnél, s egyáltalán a jogviszonyok minden létszakaszában. Ptké. 3. (1) A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani. (2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak; ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le. (3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. Ptké. 4. (1) Ha a felek a határidőt meghosszabbítják, az új határidőt kétség esetén az eredeti határidő elteltét követő naptól kell számítani. (2) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. (3) A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. Ha az idő folyása valamely alanyi jogot a maga egészében megszüntet, és érvényesítését is kizárja, jogvesztő (vagy záros) határidőről beszélünk. Egy határidő mindig csak akkor tekinthető jogvesztő természetűnek, ha ezt a törvény kifejezetten kimondja. Ha az idő folyása magát az alanyi jogot nem szünteti meg, de annak érvényesítését állami kényszereszközök útján nem teszi lehetővé, vagyis az igény érvényesítésének lehetősége nem áll fenn, elévülésről beszélünk. Az elévülés intézményének magyarázata, hogy az idő múlásával a jogosultnak az igényhez fűződő érdeke is vélhetően csökken. Ezen túlmenően az idő múlása a bizonyítást is nehezebbé teszi. Vis maior Az emberi erővel elháríthatatlan jelenségek, természeti elemi csapások vagy társadalmi-gazdasági katasztrófák, válságok a jogban mint elháríthatatlan külső ok (vis maior) jelennek meg és általában egy jogviszony vagy egy kötelezettség megszűnését, a felelősség alóli mentesülést, illetve a tulajdonosi kárveszélyviselést idézik elő. Az elháríthatatlan erő fogalma előreláthatatlan és emberi beavatkozással elháríthatatlan külső jelenségekre utal. Jogi tényként általában mint mentesítő ok merül fel, de lehet éppen helytállási kötelezettséget előidéző jogi tény is. 10