A gazdasági válság hatása a megújuló energiaforrások alkalmazására Az Energetikai Szakkollégium a Jubileumi félév keretében 2012. november 29-én egy, a gazdasági válságnak a megújuló energiaforrásokra gyakorolt hatásáról szóló előadást szervezett, melynek megtartására Biró Péter, az MVM Partner Zrt. piacelemzési osztályvezetőjét kérte fel. A megújuló energiaforrások a válság előtt A megújuló energiaforrások alkalmazásában sem a válság előtt, sem a válság közben nem volt érezhető változás, a részarányuk az energia-fogyasztásban folyamatosan növekedett. Mint az 1. ábrán is látható, egyedüliként a vízenergia területén nem történt jelentős bővítés. Ennek oka, hogy a kapacitások már az 1990-es évek előtt jelentős mértékben kiépültek. Legnagyobb felfutás a fa- és faapríték felhasználásának terén volt, és elmondható, hogy a vizsgált időszakban a szél- és a napenergiát hasznosító termelőegységek támogatása dominálta a piacot. 1. ábra: A megújuló energiaforrásokból kinyert energia értéke (PJ-ban) 1990 és 2010 között típusokra lebontva. Forrás: Eurostat
A válság A 2008-ban kezdődő gazdasági világválság a mélypontját 2009-ben érte el, de a válság előtti gazdasági állapotba még mindig nem kapaszkodtak vissza az egyes országok. Hazánk az EU-27-hez viszonyítva is távolodik. A krízis az állami forrásokat is befolyásolta, befolyásolja, és hazánk ebben a tekintetben a régió egyik legrosszabb pozíciójában áll. A 2. ábrán levő diagram éppen ezt mutatja 2004 és 2013 között (a 2012-es és 2013-as évi adatok prognózis alapúak). 2. ábra: A külföldi tőke nettó direkt beruházásai 2004 és 2013között Forrás: Eastern Europe Consensus Forecasts A válságnak a megújuló energiaforrásokra gyakorolt hatása országonként másképp jelentkezett. Csehországban például egy úgynevezett napenergia buborék jött létre a túl magas átvételi ár miatt (kb. 50 cent/kwh). Ez azt okozta, hogy 2010-re a világ 6. legnagyobb kapacitással rendelkező napelem hálózatát építették ki. E folyamat megállításának érdekében csökkentették az átvételi árat, maximalizálták a támogatott teljesítményt (100 kw) és szabályozták a telepítésüket (csak házfalra vagy tetőre telepíthetőek). Németországban csökkentek az átvételi árak, ennek ellenére nőtt a megújulók részaránya. Azért, hogy megállíthassák ezt a folyamatot, az utóbbi két évben drasztikusan csökkenteniük kellett az árakat, viszont ennek hatására és az ázsiai napelemgyártó cégek árnyomása miatt német cégek mennek csődbe (például a Q-cells). Németországról, a különleges helyzete miatt, a későbbiekben még szó lesz. A legrosszabb helyzet Spanyolországban állt elő, 2012. január végén a spanyol kormány kénytelen volt a megújuló támogatási rendszert teljes egészében felfüggeszteni. Ez azt jelenti, hogy új szél-, nap-, kogenerációs és hulladékot égető erőmű nem kaphat már támogatást. Erre a drasztikus lépésre azért volt szükség, hogy a költségvetési deficitet csökkentsék és valamennyit lefaragjanak az ország 24 milliárd dolláros áramszolgáltatási adósságából.
Magyarország Megújuló Hasznosítási Cselekvési Terve 2010-2020 Magyarország a 2009/28/EK (RED) irányelv alapján elvállata, hogy 2020-ra az évi teljes bruttó energiafogyasztásának 13%-át megújuló energiaforrásokból állítja elő. Ezen célkitűzés miatt létrehoztak 2009-2010-ben egy cselekvési tervet, amelyhez a megalapozó számításokat a GREEN-X modell segítségével végezték el a szakemberek. A számítások elvégzése után a célt 13%-ról 14,65%-ra módosították, amely eléréséhez a támogatási és szabályozási rendszer újragondolását, átalakítását (pl. KÁT rendszerből METÁR), az engedélyezési eljárások egyszerűsítését és a technológiai fejlődés révén elérhető beruházási költségek csökkentését javasolták. GREEN-X modell A tervezéskor használt módszer egy energetikai-közgazdasági modell, amely figyelembe veszi a hazai potenciálokat és 30 projekttípusra benchmark alapon számol: valós projektek, külföldi példák, technológiák termelési és tőkeköltsége, valamint szakértőkkel készített interjúk alapján számolja ki az optimális árat. A számítások előtt a modellt aktualizálták és hazánk adottságainak megfelelően módosították. szél nap víz biomassza, biogáz, hulladék szénhidrogén szén atom 50000 45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 szél 921 1289 1487 1530 1558 1668 1695 1715 1789 nap 9 10 16 19 26 35 52 65 81 víz 194 194 194 194 211 225 228 244 244 biomassza, biogáz, hulladék 1594 1408 1750 1748 1695 2384 2743 3198 3358 szénhidrogén 16975 16453 16488 16915 17455 17898 19780 19738 19711 szén 5208 5208 4333 3834 3105 3105 3058 3058 3058 atom 15760 15760 15760 15760 15760 15760 15760 15760 15760 3. ábra: A hazai villamosenergia-termelés megoszlása 2012 és 2020 között A 3. ábrán láthatóak a tanulmány során kitűzött célok. A megújulók közül a biomasszára és a szélre helyezték a legnagyobb hangsúlyt, ezeknek kell a legnagyobb részt vállalniuk a nem megújuló energiaforrások mellett. A
leggyorsabban integrálható forrás ezek közül a szélenergia, de hazánk elmaradásban van a beruházásokkal, mivel 2009 óta nem adtak ki engedélyt új parkok létesítésére a meglévő igények ellenére. Átvételi árak A támogatás mértékének meghatározásakor figyelembe kellett venni a kiegyenlítési költséget arra az időre, amikor az erőmű nem tud termelni vagy például szélerőművek esetén egy esetleges tároló beruházási költségével is számolni kell. Egy olyan árat kell megszabni, ami csábító lehet a beruházóknak, megérje nekik Magyarországon megújuló forrást felhasználó erőművet létesíteniük. A 30 Ft/kWh átvételi ár a legalacsonyabb, amit meg lehet hirdetni, de mint az a 4. ábrán is látható, eltérő típusoknál más-más ár jöhet szóba. Ezeknél egy dolog azonban közös: mindegyik jóval az átlagos nagykereskedelmi ár felett van. Az itt keletkező árrés nagy valószínűséggel a fogyasztóknál fog jelentkezni. 4. ábra: Kétféle modellel becsült átvételi árak megújuló energiaforrásokhoz A támogatás hatására nőni fog a támogatott termelők száma, amely növeli az állam részéről a támogatási rendszerbe invesztált pénz mértékét (a számítások
szerint például a METÁR kasszába 2020-ban már körülbelül 225 milliárd Ft-ot kell betenni). Ezeknek az intézkedéseknek pozitív hatása is lesz, például a CO2-kibocsátás 20,5%-kal, de a kedvezőbb modellváltozat teljesítése esetén akár 35%-kal is csökkenthető. Az eredmények figyelembevételekor több bizonytalansággal is számolni kell. Nem tudhatjuk például, hogy elértük-e a válság végét, vagy még rosszabbodhat a gazdasági helyzet, valamint az a tény, hogy a hazai szakpolitikában mindeddig csak meghirdetett, de a gyakorlatban egyelőre nem alkalmazott programok vannak. A tartósan felfüggesztett támogatási keretösszegek sem javítanak a helyzeten. Ilyen problémákkal nehéz lesz elérni a 2020-as célokat. A német példa Az utóbbi időkben történő németországi eseményeket a sajtó és a közvélemény egy része sikernek könyveli el, holott egy sok elemből álló árnyoldala is van. Az atomstop hatására Észak-Németországban nagy megújuló kapacitások kerültek beépítésre. Az itt termelt áram nagy része a cseh, a lengyel, a szlovák és a magyar rendszereken keresztül jut el a dél-németországi, osztrák és déleurópai fogyasztókhoz, amely miatt az elmúlt hónapokban többször is kritikus helyzetbe került a tranzit országok villamosenergia-hálózata, néha akár a méretezési terhelés háromszorosával is meg kellett tudniuk birkózni. Éppen ezért az említett országok rendszerirányítói egy tanulmányt készítettek és juttattak el Németországba. Ennek a problémának a csökkentése egy 30 milliárd eurós vezeték beruházást kíván meg 2020-ig. A másik probléma az volt, hogy a különösen hideg időjárás miatt a leállított atomerőművi blokkok kiváltására, szén- és olajtüzelésű erőművekből többet is újra kellett indítani. Ezeken felül osztrák (és francia atomerőművekkel termelt) energiaimportra is rászorul Németország. Ezek pedig csak a rövid távú hatásai az atomstopnak. A Siemens becslése szerint az atomerőművek leállítása az országnak 1700 milliárd eurójába fog kerülni 2030-ig, nem beszélve Németország óriási értékű eszközeinek, vagyonelemeinek egy tollvonással való lenullázásáról. Ennek az árát pedig valakinek meg kell majd fizetnie! Jelenleg Európán belül Németországban az egyik legnagyobb a villamosenergia fogyasztói ára, míg a legolcsóbb az egyik legnagyobb atomenergia részaránnyal rendelkező Franciaországé. A tőzsdén viszont a német ár a két éves mélypontján van. De hogyan lehetséges ez? A kérdés megvizsgálásánál használjuk a magyar erőműparkot. Az 5. ábra bal oldalán található az import és a megújuló forrásokat felhasználó erőművek, míg az ábra jobb szélén a régi szén- és olajtüzelésű erőműveink. Minél több megújulót építünk be, annál inkább kiszorulnak a drága és szennyező
erőművek (később persze a modern, hatékony, így gazdaságosabb földgáztüzelésűek is) a kötelező átvétel miatt. Ennek hatására a tőzsdén, ahol a megújulók támogatása nem jelenik meg, a verseny hatására egyre inkább csökken a villamos energia ára, míg a fogyasztó terhei nőnek, hiszen a rohamosan bővülő kötelező átvétel árát (a rendszerszintű szolgáltatások díjában) a fogyasztónak (lakossági, közületi és üzleti végfelhasználóknak) kell megfizetnie. Az energiaárak németországihoz hasonló drasztikus növekedése pedig egyre inkább érzeteti hatását az EU így tagországai versenyképességének romlásán keresztül. Kérdéses, hogy ilyen következmények mellett jelenleg megéri-e megújulók nagymértékű felhasználása? 5. ábra: A magyar erőművek által termelt villamosenergia ára a nettó kapacitásuk függvényében Távlatok/Álmok Az EU Bizottság tavaly decemberi döntésének érdekében 2050-ig 80%-kal kell csökkentenie az Európai Unió országainak a káros anyag kibocsátásaikat. Feltételezik ehhez azt is, hogy a villamos energia (reál)ára 2030-ig növekedni fog, de ezt követően az ellátás költségei az energiahatékonyság javulása és a technológia fejlődése miatt csökkeni fognak. Ezzel ellentétben az OECD-n kívüli országokra (Kína, India, Oroszország stb.) a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb tanulmányában is a primer energiaforrások megállíthatatlan növekedését prognosztizálja a következő évtizedekre és amelyen belül a megújulók folyamatos bővülése sem tudja
kompenzálni a fosszilis energiaforrások felhasználásának további növekedését. Felmerül a kérdés, vajon van-e értelme az EU erőfeszítéseinek, miközben a legnagyobb kibocsájtók, Kína és India növeli az energiafelhasználását és ebben a növekedésben a szén és a kőolaj a domináns. Ezen országok bár tettek ígéreteket a kibocsájtás csökkentésére, de nem ígéretekre van szükség, hanem tettekre. A kínai vállalás teljesülése esetén például 2020-ra 2300 millió tonnával nőne meg a kibocsájtása, ezzel szemben az EU megtakarítása 970 millió tonna lenne, ami a kínai bővülés mellett eltörpül. Ezeknek az adatoknak az összehasonlításához az is hozzá tartozik, hogy ezek eddig csak tervek, és a megvalósítás során esély van arra is, hogy a végleges értékek nem lesznek ekkorák. Összefoglalás A megújuló energiaforrások felhasználásának szükségessége nem kérdéses, hiszen nemcsak mint innováció lesznek jelen a rendszerben, de a környezet védelmét is elősegítik. Túlzott mértékű támogatással nem szabad viszont olyan előnyökhöz juttatni őket, amik a későbbiekben a villamosenergia hálózat és a fogyasztók számára is fenntarthatatlan állapotokat idézne elő. Viplak Armand Máté Energetikai Szakkollégium tagja