BUCSÁNY GYÖRGY Nyugalmazott középiskolai tanár, igazgató-helyettes, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének birtokosa (Szentes, 1933.02.11. Szentes, 2012.09.21.) Szentesi iparos családban született 1933. február 11-én; édesapja Bucsány Mihály férfiszabó mester; édesanyja Csák Eszter, egy dónáti gazda lánya. Alsó iskoláit a városi állami elemi (volt evangélikus) népiskolában végezte 1939 1943 között. A meghatározó gyermekkori élményeket, hatásokat felidézve írta utóbb, hogy: Ezek alakították ki érdeklıdési körömet, értékrendemet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert szeretetteljes családi légkörben nevelkedtem, ahol a mások megbecsülése, szolgálata, a társadalom különbözı rétegeivel való kontaktusteremtés módjának finomságai kötelezıek voltak. Életvitelünkhöz a bibliai tízparancsolat adta a zsinórmértéket. Hálás szeretettel emlékezem édesanyámra, akitıl»édes anyanyelvemet«tanultam Szüleim után ma is hálával és tisztelettel gondolok Huszák József tanító úrra, aki az evangélikus templom mögötti, azóta lebontott fehérre meszelt falú, súrolt padlójú, egytantermes iskolában négy éven át sajátítatta el az alapismereteket. Középiskolai tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban végezte 1943 1951 között. A nélkülözésekkel teli háborús évek és az azt követı szigorú viszonyok embert próbáló idıszaknak számítottak, mégis szép emlékeket ıriz életének errıl a szakaszáról. Elmondható, hogy a Horváth Mihály Gimnázium azokban a politikai és társadalmi változásokkal terhes idıkben, amikor nyolc éven át a diákja voltam, a humánum szigete volt. Köszönhetı volt ez az embernek, tanárnak és igazgatónak egyaránt kiváló Szöllısy Géza igazgató úrnak, s az akkori, ma már legendákkal övezett tanári karnak, akik azzal neveltek bennünket, hogy VOLTAK. Egész pályámon azokból a vers- ás próza memoriterekbıl éltem, melyeket Kornya Lajos követelt meg magyarból. İ ismertetett meg bennünket Szerb Antallal, akinek komplex irodalomszemlélete akkor még újnak számított, s amit máig nem haladott meg az idı. Tıle hallottunk a népi írókról, Németh Lászlóról. Most is élı bennem Somogyi Gyula, Terney Béla hatása. Egészségügyi szemléletem pedig Derzsi Kovács Jenı tanár úrnak 1
köszönhetem, meg a szentesi népdalokat is Tanárainkat szakterületük tudósaként láttuk, de tekintélyük forrása volt az is, hogy egyikük sem volt szakbarbár, hanem más tudományterületeken is tájékozott emlékezik vissza középiskolás éveire és nagyhatású tanáraira. 1951-ben felvételt nyert a Szegedi Pedagógiai Fıiskola magyar-történelem szakára, ahol nyelvész professzorai közé tartozott a szentesi születéső dr. Nyíri Antal (1997-tıl városunk díszpolgára). 1954-ben általános iskolai tanári oklevelet nyert, de már az elızı évben állást kapott a Csornai Mezıgazdasági Technikumban. 1954 56 között a Csurgói Mezıgazdasági Technikumban, 1956 59 között pedig a Kecskeméti Kertészeti Technikumban tanított. 1959-ben hazakerült Szentesre, és a Mezıgazdasági Szakiskola (a késıbbi Bartha János Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképzı Intézet) magyar-történelem szakos tanára lett. Az 1960-as évek elején megházasodott; feleségül vette a szentesi illetıségő Pigniczky Kornélia okleveles gyógyszerészt; dr. Pigniczky Endre közjegyzı és Kréter Kornélia tanítónı leányát. Házasságukból két leányuk született: Kornélia (francia angol orosz idegen nyelvi levelezı) és Barbara (francia tolmács és fordító). Idıközben (1964 67 között) a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyartörténelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1969-ben kinevezték a Kertészeti Szakközépiskola igazgató-helyettesévé, mely tisztségét nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig viselte. Több mint négy évtizedes pályafutására visszagondolva, egy helyen a következıket nyilatkozta: Tanári és igazgató-helyettesi mőködésem idején tanítványaimnak és kollégáimnak azokat az értékeket igyekeztem továbbítani, amit szüleimtıl, tágabb családomtól, tanítóimtól és tanáraimtól kaptam. Szakmai önéletrajzában pedig így ír: Folyamatos élményforrást jelentett a sok örömet, derőt, szépséget adó kapcsolat tanítványaimmal. Ennek során érzékelhettem a formálódó fiatal lélek rezdüléseit, az általuk megélt küzdelmeket, sikereket, kudarcokat. A tanítványaimmal való kapcsolat engem is formált, alakított. A tanítás mellett fontosnak tartotta a település múltjának, értékeinek az ápolását, közkinccsé tételét. A honismereti mozgalom tagjaként részt vett a helytörténeti rendezvények szervezésében, a város kulturális értékeinek feltárásában, Szentes jeles személyiségeinek bemutatásában. A Szentesi Életben írt Vörösmarty Mihály költı és a város kapcsolatáról; Jókai Mórról, aki többször megfordult Szentesen; Tóth József színmővészrıl, városunk szülöttérıl; dr. Négyesy László és dr. Nyíri Antal szentesi származású egyetemi professzorokról; Örkényi Strasszer István szobrászmővészrıl, Németh László íróról, Zolnay Dezsı, Szöllısy Géza és Somogyi Gyula jeles gimnáziumi tanárokról, Virányi Lajos evangélikus lelkészrıl, İze Lajos színjátékosról, az egykori iskolatársról; a mártír halált halt Brusznyay Árpádról és még folytathatnánk a sort. A helyi lap gyakran közölte könyvismertetıit, színházi elıadásokról, irodalmi estekrıl, képzımővészeti és egyéb kiállításokról írt beszámolóit. Több alkalommal megemlékezett az 1848-as és az 1956-os forradalmakról, és ezek hıseirıl. Remek elıadói készségének köszönhetıen gyakran kérték (és kérik) fel irodalmi elıadásokra, ünnepi beszédekre, kiállításmegnyitókra, emlékbeszédekre, temetési búcsúztatókra. Szerény, udvarias és közvetlen modorával szimpátiát kelt; s noha halk, visszafogott tónusban beszél, tartalmas, jól felépített, olykor humorral vegyített mondandójával felkelti hallgatói érdeklıdését, és leköti figyelmét. 2
Hagyományırzı tevékenységéhez kapcsolódik az emlékhelyek kialakításában való részvétel: szervezıként, lebonyolítóként, közremőködıként, szónokként. Számos emléktábla elhelyezését kezdeményezte és segítette munkájával, így (a teljesség igénye nélkül): Heinrich Böll német író (1987), Négyesy László és Barta János irodalomtörténészek (1990), İze Lajos színmővész (1993), a Szentesi Örökváltság (1996), Hajdú Lajos református iskolaigazgató, 1848-as mártír (1998) emléktábláinak elhelyezését. Saját iskolájának is maradandó emléket állított azáltal, hogy 1990-ben elsıként összeállította a Bartha János Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképzı Intézet Évkönyvét (1940 1990), valamint kezdeményezésére H. Böll és İze Lajos emléktábláját az iskola falán helyezték el. Tudományos kutatómunkájának középpontjában az irodalomtörténet áll, különös tekintettel a szentesi vonatkozásokra. Az általa használt találó összefoglaló cím szerint: Az irodalom Szentesen, Szentes az irodalomban. Ez jelenti egyrészrıl a helyben mőködı, vagy Szentesrıl elszármazott írók, költık, színpadi szerzık, irodalomtudósok számbavételét, munkásságuk bemutatását; másrészrıl városunk megjelenését, szereplését egy-egy magyar- vagy világirodalmi klasszikus Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Juhász Gyula, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Németh László, Féja Géza, Heinrich Böll mőveiben. A fenti címmel Bucsány György 1990-ben nagysikerő kiállítást rendezett a Koszta József Múzeumban; 2000-ben pedig irodalomtörténeti győjtése kibıvített formában külön tanulmányként is megjelent a Szentes helyismereti kézikönyve II. kötetében. 1990 tavaszán tagja lett a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. A Csongrád Megyei Tagozat alakuló konferenciájának második napját (ápr. 20.) Szentesen tartották, mely alkalommal megtartotta székfoglaló elıadását: Szentesi vonatkozások H. Böll: Ádám, hol voltál? c. regényében címmel. Tanári és helytörténeti munkásságát több szakmai kitüntetéssel ismerték el: a Mezıgazdaság Kiváló Dolgozója (1970), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974), Kiváló Munkáért Emlékérem (1989), Szentes Város Alkotói Díja (1989). Nyugdíjba vonulását követıen, 1997-ben több évtizedes munkásságáért a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki, amelyet az oktatási minisztertıl vett át a Néprajzi Múzeumban; 1999-ben pedig elnyerte a Szentes Városért (Pro Urbe) emlékplakettet és oklevelet. Ez utóbbi díj átadását követıen sokak értékítéletét öntötte szavakba a helyi újság tudósítója (Blahó Gabriella), amikor így fogalmazott: A Városért emlékérmet vette át Bucsány György nyugalmazott igazgató-helyettes. Nyugalmazott igazgató-helyettes, ez szárazon hangzik, én inkább úgy mondanám, hogy a Tanár Úr. A klasszikus humanista pedagógus, akinek mőveltsége páratlan, s akinek szavaira nem csak az iskolapadból érdemes odafigyelni. Megállapításai mindig pontosak, úgy, hogy közben kritikája nem vész el, bántódásra pedig nem marad ok. Intelligenciájából fakad az a szinte utánozhatatlan udvariasság, amely tekintélyt parancsol, akárhova belép. Rendszerek jöhetnek, rendszerek mehetnek, személyisége saját bizonyossága miatt érinthetetlen. Nyugalomba vonulása nem jelentett visszahúzódást, sıt. Közszereplései, ismeretterjesztı elıadásai, írásai megszaporodtak; a helyi tudományos és kulturális rendezvények állandó résztvevıje. Társadalmi munkában elvállalta a Rádió Szentes Felügyelı Bizottságának elnöki tisztségét (1997 2007), valamint kuratóriumi tagként részt vett a Szentes Városért Közalapítvány munkájában (1998 2007). Emellett rendszeresen hívják irodalmi beszélgetésekre, ifjúsági rendezvényekre, vetélkedık zsőrijébe. Hetvenedik születésnapján 2003 februárjában többen és több helyen megemlékeztek eddigi munkásságáról, további tevékeny éveket kívánva. Az egyik kortárs és barát dr. Fenyvesi István ny. fıiskolai tanár A szentesi irodalmi múlt mindenese c. írásában az alábbiakat emelte ki a gazdag életútból: Bucsány György pályája kitőnı példa arra, hogy mennyire nem szükségszerő»vidékivé«válni egy kisvárosban mőködı értelmiséginek. Kezdettıl fogva meglelte azt az emeltyőt, mellyel értékekre tudta ráirányítani a figyelmet a város szellemi életébıl. Nincs ebben itt egyedül: az utóbbi másfél 3
évtized rangos helyi publikációi már valóságos kis kutatóbázis kialakulásáról tanúskodnak. Ám ı meglelte a saját»rekeszét«, a jelentıs helyi értékek, emlékek ébrentartásával, ápolásával Az irodalom, színház és képzımővészet körébıl született közleményei mintegy száz év kulturális helyismeretének a foglalatát alkotják Kiállításokat nyit meg, helyi szerzık könyveit mutatja be, városi ünnepeken kérik fel megemlékezı beszédekre, vagy akár»csak«verset mond jótékonysági rendezvényeken Bucsány Tanár Úr számára nincs rangon aluli mőfaj. Mindezeket bıséges képi és hangzó anyaggal illusztrálja a Szentesinfo internetes újság Szentesi Mozaik 2003. febr. 13-án közzétett száma, amellyel Tímár Ferenc és Vidovics Ferenc szerkesztık tisztelegtek a 70 éves Bucsány György elıtt. 2004 nyarán a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképzı Fıiskolai Kara arany díszoklevéllel tüntette ki a Pedagógusnapon. Ebbıl az alkalomból Majzik Andrea újságíró terjedelmes interjút készített a tanár úrral, faggatva ıt a pályaválasztásról, kedvenc olvasmányairól, kutatómunkájáról. Az elsı témával kapcsolatban elmondta, hogy: Három pálya közül választottam. Felmerült bennem, hogy színész leszek, de elsısorban evangélikus lelkész akartam lenni. 1951-ben azonban ez a pálya nem igazán tőnt távlatokban biztatónak. Végül azért választottam a tanári pályát, mert a Horváth Mihály Gimnáziumban, ahová nyolc évig jártam, kiváló tanáraim voltak. Azt a tantestületet máig is úgy emlegetik, hogy a»klasszikus tanári kar«. Itt mindenkitıl kaptam valami példát. Arra a kérdésre, hogy: Kik azok az írók és költık, akiket szívesen olvas? így válaszolt: Változó, hogy éppen kit tartok fontosnak, érdekesnek, hiszen az élet változik, és benne mi is változunk. Más körülmények között más szerzık írásaira rezonál a bensım. A prózaírók közül nagy hatással volt rám Németh László. Nemcsak szépirodalmi munkáival, de esszéivel is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is találkozhattam vele, amikor Szentesre látogatott kedves tanárom, dr. Mátyás Sándor vendégeként Költık közül az utolérhetetlen Arany János a kedvencem, aki példát, mértéket, ízlést, stílust adott a magyar irodalomnak. Elmondhatom, hogy minden egyes olvasmány, irodalmi hıs formált rajtam. Egykori diákjaihoz főzıdı kapcsolatáról elmondta, hogy: Az osztálytalálkozókon még ennyi idı után is valamiféle bensıséges kapcsolat érezhetı a volt tanítványaim és köztem. Érdekel a sorsuk, és részleteiben is megjegyzem és tudom életük alakulását. Néhány tanítványom nagyon magas pozícióba került. Ezek a dolgok büszkeséggel töltenek el, mert némelyikük még azt is jelzi, hogy részben nekem köszönheti sikerét. Akik ismerik, tisztelik és szeretik Bucsány György tanár urat, azok 2007 ıszén osztatlan örömmel fogadták a hírt, mely szerint a közkedvelt nyugalmazott tanárt és helytörténészt kiváló szakmai munkájáért, továbbá városunk jó hírnevének öregbítéséért a város képviselı-testülete Szentes Város Díszpolgárává fogadta. Az október 23-án megtartott ünnepi közgyőlésen Szirbik Imre polgármester adta át a díszpolgári oklevelet és plakettet. Az ünnepelt munkásságát és érdemeit az egykori tanítvány, dr. Gyuricza Csaba egyetemi docens, a Szent István Tudományegyetem dékánhelyettese méltatta. Elöljáróban elmondta, rendkívüli öröm számára, hogy volt kedves tanárát szülıvárosa díszpolgárává avatja. Nem tudom elhallgatni kedves Gyurka bátyám folytatta köszöntıjét az egykori tanítvány, miszerint kivételes megtiszteltetés számomra, hogy a Veled kapcsolatos emlékeimet megoszthatom a hallgatósággal. Nem könnyő feladat ám megfelelni ennek az elvárásnak néhány percben, kiemelni azokat a momentumokat, amelyek leginkább jellemeznek Téged. Jellemzik az embert, akinek mindig mindenkihez volt és van néhány kedves szava; és jellemzik a tanárt, a helytörténészt, aki a diákjai és a környezete számára egyaránt példa. Példa a tudásával, tenni akarásával, tettrekészségével, a közösségért érzett felelısségével, egyszóval azzal, hogy VAN. Majd fölidézett egy megható történetet a Seattle-i paraolimpiai játékok kapcsán, amikor a cél felé törekvı mozgássérült atléták lelassítottak, majd leálltak segíteni egy elesett társukon, és a közönség vastapsa közepette, mindannyian összekapaszkodva, együtt sétáltak be a célba. Miért mondom el ezt a mai ünnepségen? hangzott a költıi kérdés. Azért, mert valahol legbelül mindannyian tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyızelem. Az életben sokkal fontosabb másokat gyızelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani. Bucsány tanár úr ilyen ember, aki fontosnak tartotta és tartja azt, hogy a világos és érthetı emberi 4
beszédre neveljen, jóságot közvetítsen, felhívja a figyelmet arra, hogy értékelni kell a múltat, becsülni a jelent, és tisztességgel alakítani a jövıt. Gyuricza Csaba a következıképpen zárta ünnepi köszöntıjét: Büszke vagyok arra, hogy talán formabontó laudációmmal részese lehetek a mai ünnepségnek; méltathatok egy olyan embert, akirıl azt gondolom bárki e teremben, vagy azon kívül hallja a nevét, két fogalom biztosan eszébe jut, ez pedig: a SZERETET és a TISZTELET! Amit mindenki érez irántad, Tanár Úr! Nehéz lehetett megszólalni, de Gyurka bácsi a hozzá méltó módon, egy alkalomhoz illı Arany János idézettel reflektált: Az életet már megjártam, Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon Legföllebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se irigyeltem. Köszönöm ezt a kitüntetı címet azoknak, akik így döntöttek. De köszönettel tartozom mindazoknak is, akik az elmúlt évtizedekben és napjainkban is segítettek és segítenek abban, hogy a magam területén hasznosan tevékenykedhessem mondta az ünnepelt. Hálatelt érzéseit Friedrich Schiller: Közkötelesség címő epigrammájával igyekezett kifejezni, mely így szól: Mindig egész felé törj, ám ha azt elérni nem tudod, Láncszemként illeszd a nagy egészbe magad! Megjelent fıbb munkái: Böll-ünnepség Szentesen. Szentesi Élet, 1987. augusztus A szentesi Bartha János Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképzı Intézet Évkönyve 1940 1990. Szentes, 1990. Szentesi vonatkozások H. Böll: Ádám, hol voltál? c. regényben. In.: Csongrád megye irodalmi öröksége, Csongrád-Szentes, 1990. 47 49. p. Négyesy László országgyőlési képviselıségének története. Irodalomismeret, 1990/1-2. Nyolcvan éve született Örkényi Strasszer István. Szentesi Élet, 1991. július Szentes-Eperjes szülötte Négyesy László irodalomtudós. Szentesi Élet, 1991. október Koszorúk a 48-as sírokra. Szentesi Élet, 1998. március 20. Megemlékezés a Magyar Márciusról. Szentesi Élet, 1999. március 5. Vörösmarty Mihály Szentesen. Szentesi Élet, 1999. július 23. Az irodalom Szentesen, Szentes az irodalomban. In.: Szentes helyismereti kézikönyve II. (Szerk.: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000. 323 348. p. Az évszázad szentesi anekdótáiból. Szentesi Élet, 2000. december 22. Szentes városismertetı tábla (2002) Petıfi márciusa, március Petıfije. Szentesi Élet, 2003. március 14. A márciusi forradalom. Szentesi Élet, 2004. március 12. Örkényi Strasszer a mártír. Szentesi Élet, 2004. október 8. İze Lajos emlékezete (1935 1984). Szentesi Élet, 2005. május 20. Brusznyai Árpád, a szentesi diák. Szentesi Élet, 2008. január 11. 5
Forrás: Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára: Szentes Város Képviselı-testületi jegyzıkönyvei: 2007. okt. 23-diki ünnepi közgyőlés jegyzıkönyve; Bucsány György szakmai önéletrajza (Kézirat. Szentes, 2008); Tímár Ferenc: Bucsány György cikkgyőjteménye 1997 2008 (Szentes, 2008); Szentesi Élet: 1997. aug. 30.; 1999. márc. 19.; 2003. febr. 7.; 2004. aug. 6.; 2005. nov. 25.; 2007. okt. 27.; Városi Visszhang: 2007. okt. 25. Irodalom: Szentesi ki kicsoda (Szerk.: Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin) Szentes, 1988. 36. p.; Szentesi ki kicsoda és városismertetı (Szerk.: Bodrits István) Szentes, 1996. 92 93. p.; POSZLER GYÖRGY: Emberformáló életpálya Bucsány György ezüstkeresztje. Szentesi Élet, 1997. aug. 30. 1. p.; BLAHÓ GABRIEL- LA: Díszpolgárok és kitőnık. Szentesi Élet, 1999. márc. 19.; Kurca-parti vallomások (Szerk.: Bodrits István) Szentes, 2000. 59 62. p.; GYURICZA CSABA: Bucsány György köszöntése (Kézirat. Szentes, 2007); FENY- VESI ISTVÁN: A szentesi irodalmi múlt mindenese. Szentesi Élet, 2003. febr. 7.; MAJZIK ANDREA: Változó világ, belsı béke. Szentesi Élet, 2004. aug. 6. 5. p.; VANÓ ÉVA: Elillant évek szılıhegyén. Szentesi Élet, 2005. nov. 25.; DÖMSÖDI TERÉZ: Közös pont a sokféleségben. Városi Visszhang, 2007. okt. 25. 1, 8. p.; LO- VAS JÓZSEF: Tisztesség és szeretet Szentes város díszpolgára: Bucsány György. Szentesi Élet, 2007. okt. 27. A szövegközi képek listája: Portré (2008. április) A szentesi Horváth Mihály Gimnázium 1950-51-ben végzett növendékei (A és B osztály) Gidófalvy Györggyel és Nellikével a Kurcaparti vallomások c. könyv átadásakor (Fotó: Szatmári Imre, 2000.12.18.) "Elillant évek szılıhegyén" - Zsiros Katalinnal beszélget a Könyvtárban (Fotó: Vidovics Ferenc, Szentesi Mozaik, 2006.11.11.) Heinrich Böll emléktábla-táblaavatás - Keserő Imrével a Mezıgazdasági Szakközépiskola bejáratánál (1987.08.26.) A Szentes Díszpolgára cím átvételekor (Fotó: Vidovics Ferenc, Szentesi Mozaik, 2007.11.23.) Kurca-parti vallomások - könyvszemle dr. Imre Ernıvel a Könyvtárban (Fotó: Szatmári Imre, 2000.12.13.) A Bartha János Kertészeti Szakközépiskola igazgatóhelyetteseként (1995) Síremléke - Kálvária temetı, díszpolgárok parcellája (Fotó: Tímár Ferenc, 2013.09.28.) 6