HU HU HU
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, 14.9.2009 COM(2009) 472 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Az EU közös transzferárfóruma által 2007 márciusa és 2009 márciusa között végzett munkáról, valamint az 1990. július 23-i 90/436/EGK választottbírósági egyezmény hatékony végrehajtását célzó felülvizsgált magatartási kódexre irányuló, kapcsolódó javaslatról {SEC(2009) 1168} {SEC(2009) 1169} HU HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Az EU közös transzferárfóruma által 2007 márciusa és 2009 márciusa között végzett munkáról, valamint az 1990. július 23-i 90/436/EGK választottbírósági egyezmény hatékony végrehajtását célzó felülvizsgált magatartási kódexre irányuló, kapcsolódó javaslatról TARTALOMJEGYZÉK 1. Célkitűzés és háttér... 3 2. Az EU közös transzferárfórumának tevékenysége 2007 márciusa és 2009 márciusa között... 4 2.1. A JTPF következtetései a szankciókról és a transzferárképzésről... 4 2.2. A JTPF következtetései a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezéséről... 6 3. A választottbírósági egyezmény és a kapcsolódó kérdések... 9 4. A JTPF jelenlegi és jövőbeli munkaprogramja... 10 5. Bizottsági következtetések... 10 MELLÉKLET... 12 A KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK NYERESÉGKIIGAZÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KETTŐS ADÓZTATÁS MEGSZÜNTETÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY HATÉKONY VÉGREHAJTÁSÁT CÉLZÓ FELÜLVIZSGÁLT MAGATARTÁSI KÓDEX TERVEZETE... 12 HU 2 HU
1. CÉLKITŰZÉS ÉS HÁTTÉR 1. A transzferár a kapcsolt vállalkozások között áruk és immateriális javak átadásakor vagy szolgáltatás nyújtásakor alkalmazott belső elszámolóár. Ilyen átadás esetén az adózási alapelv az, hogy a vonatkozó feltételek nem térhetnek el azoktól a feltételektől, amelyeket nem kapcsolt vállalkozásokra állapítanának meg. Ezt a nemzetközileg elismert bár nem általánosan alkalmazott elvet nevezik a szokásos piaci feltételek elvének (arm s length principle). Ezt az elvet tartalmazza az OECD adóügyi egyezménymodelljének 9. cikke. Az OECD iránymutatást 1 adott ki a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazásáról a kapcsolt vállalkozások transzferárképzésének értékeléséhez. 2. Az Európai Unión belül valamennyi tagállam elfogadja és alkalmazza a szokásos piaci feltételek elvét és a kapcsolódó OECD-iránymutatást. Mindazonáltal az OECDiránymutatás értelmezése és alkalmazása az egyes országokban eltérhet. Az eltérő értelmezés bizonytalanságot eredményezhet az adóalanyok számára és befolyásolhatja a belső piac megfelelő működését is, mivel ugyanazon nyereség kétszeri megadóztatásához vezethet (kettős adóztatás). 3. A transzferár-kiigazításokból vagy az OECD-iránymutatás eltérő értelmezéséből eredő kettős adóztatás gyors és hatékony megszüntetése a belső piac lényeges kérdése. Ezért 1990-ben az összes EU-tagállam elfogadta a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló többoldalú egyezményt (választottbírósági egyezmény) 2. 4. A Bizottság 2001-ben kiadott közleményét 3 követően 2002 októberében létrehozott egy szakértői csoportot, az EU közös transzferárfórumát (Joint Transfer Pricing Forum JTPF). A JTPF megbízatása arra irányul, hogy gyakorlati megoldásokat találjon a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazásából eredő problémákra és biztosítsa az esetleg előforduló kettős adóztatás megszüntetését. 5. A Bizottság három alkalommal közleményben számolt be a JTPF működéséről. Az első közlemény 4 a választottbírósági egyezmény magatartási kódexét 5 tartalmazta, amelynek célja az egyezmény hatékonyabb működésének biztosítása volt. A második közlemény 6 tartalmazta az EU-n belüli transzferárképzési dokumentációra vonatkozó követelményekkel (EU Transfer Pricing documentation, EU TPD) kapcsolatos magatartási kódexet 7. Az EU TPD magatartási kódex célja az volt, hogy a tagállamok által saját transzferárképzési szabályaik alkalmazásakor megkövetelt és elfogadott dokumentáció meghatározásával következetes megközelítést biztosítson. 1 2 3 4 5 6 7 Transzferárképzési iránymutatás multinacionális vállalkozások és adóhatóságok számára. 90/436/EGK egyezmény (HL L 225 1990. 8. 20.) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Egy akadálymentes belső piac felé a vállalatok EU-n belüli tevékenységeire vonatkozó, konszolidált társasági adóalap létrehozására irányuló stratégia, COM(2001) 582 végleges, 2001.10.23. HL C 122., 2004.4.30., 45. o. HL C 176., 2006.7.28., 8. o. HL C 49., 2006.2.28., 23. o. HL C 176., 2006.7.28., 1. o. HU 3 HU
A harmadik közlemény 8 iránymutatást adott az EU-n belüli előzetes ármegállapításokkal (APA) kapcsolatban. Az előzetes ármegállapítás hatékony eszköznek tekinthető a jogviták elkerülése terén, mivel előzetes bizonyosságot teremt a transzferárképzési módszerek vonatkozásában. 6. Ez a negyedik közlemény jelentést tesz a JTPF elmúlt két évi működéséről, melléklete pedig a választottbírósági egyezmény felülvizsgált magatartási kódexét tartalmazza. A hatályos magatartási kódex alkalmazásával kapcsolatban végzett ellenőrzés megállapította, hogy nehéz megoldást elérni a magatartási kódexben meghatározott hároméves időszakon belül és további munkára van szükség annak az eljárásnak a pontosításához, amely megkönnyíti az említett időkereten belüli vitarendezést. Következésképpen a Bizottság néhány módosítást javasol a választottbírósági egyezmény egyes rendelkezéseinek tisztázása érdekében. 2. AZ EU KÖZÖS TRANSZFERÁRFÓRUMÁNAK TEVÉKENYSÉGE 2007 MÁRCIUSA ÉS 2009 MÁRCIUSA KÖZÖTT 7. Ebben az időszakban a JTPF két jelentést fogadott el: az első egyhangúlag elfogadott jelentés a szankciókkal és a transzferárképzéssel foglalkozott, a második pedig a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezésével, amely esetében számos fenntartás fogalmazódott meg az alultőkésítés kapcsán. Ezeket a jelentéseket e közleménnyel együtt szolgálati munkadokumentumként teszik közzé. A JTPF ajánlásai, amelyeket a JTPF-nek a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezéséről szóló jelentése tartalmaz, bekerültek a választottbírósági egyezmény felülvizsgált magatartási kódexébe (e közlemény melléklete). 2.1. A JTPF következtetései a szankciókról és a transzferárképzésről 8. A JTPF első munkaprogramja elismerte, hogy a szankciók kérdése fontos a multinacionális vállalatok számára. A JTPF két ízben foglalkozott ezzel a témával: a fórum egyik tagja, Maisto professzor tanulmányt készített, amelyben értékeli a szankciók tagállamok általi kezelését, majd a kérdés a transzferárképzési dokumentációval kapcsolatos követelmények megvitatásakor is napirendre került. 9. Ez a munka megerősítette, hogy az uniós tagállamoknak vannak rendelkezéseik annak biztosítására, hogy az adóalanyok betartsák a nemzeti adóügyi jogszabályokat. Ezek a szabályok azonban tagállamonként jelentősen eltérhetnek. A transzferárképzés terén szankcióra általában a transzferárképzési dokumentációra vonatkozó követelmények megszegése, az adóalanyok nem együttműködő magatartása és a nyereség eltitkolása esetén kerül sor. 10. A szankció formája lehet pénzügyi elrettentő eszköz, például pótdíj, vagy adóalulfizetés miatt az alulfizetés összegén felül további adó kivetése vagy egyéb intézkedés, például a bizonyítási teher megfordítása abban az esetben, ha az adóalany nem jóhiszeműen járt el. 8 COM(2007) 71 (végleges) 2007.2.28. HU 4 HU
11. A szankciót mindig meg kell különböztetni a késedelmes adófizetés esetén felszámított kamattól, amelyet a pénz időértékének ellentételezése céljából vetnek ki. 12. A transzferárképzési dokumentációhoz kapcsolódó szankciók tekintetében a JTPF úgy vélte, hogy a transzferárképzési dokumentációra vonatkozó az alábbi ajánlásokat tartalmazó magatartási kódex már foglalkozott ezzel a kérdéssel: A tagállamok nem vezethetnek be a dokumentációval kapcsolatos szankciókat abban az esetben, ha az adóalanyok jóhiszeműen, ésszerű módon és határidőn belül eleget tesznek a mellékletben leírt, szabványosított és konzisztens dokumentációval kapcsolatos követelményeknek vagy az adott tagállam hazai, dokumentációra vonatkozó követelményeinek, dokumentációjukat pedig megfelelően alkalmazzák tisztességes transzferáraik meghatározásához. Az adófizetők elkerülik az együttműködés hiánya miatti szankciókat abban az esetben, ha megállapodtak az EU TPD megközelítés elfogadásában és külön kérésre vagy adóellenőrzés során ésszerű módon és határidőn belül az EU TPD-n túlmutató, a 18. pontban említett kiegészítő információkat és dokumentumokat szolgáltatnak. 13. Figyelembe véve, hogy a szankciók a hazai jogba tartoznak és elismerve, hogy az uniós tagállamok általában nem alkalmaznak külön szankciórendszert a transzferárkiigazításokra, a JTPF megállapította, hogy a transzferárképzés és a szankciók közötti kölcsönhatás olyan kérdés, amelyet a tagállamok hatályos szankciórendszereinek kell kezelniük. 14. A JTPF azonban három további következtetést is elfogadott: (a) (b) (c) Először, a transzferár-kiigazításokhoz kapcsolódó szankciókra vonatkozóan a JTPF elismerte, hogy a transzferárképzés nem konkrét tudomány; általában számos lehetőség van a szokásos piaci ár megállapítására. Ezért nem helyénvaló, ha az adóhatóság az ügy tényállásának figyelembevétele nélkül, automatikusan szankciót alkalmaz, pusztán azért, mert kiderül, hogy a transzferárképzés helytelen. Másodszor a szankció eltörlésére vagy enyhítésére vonatkozóan, ha az ügyben a kettős adóztatásról szóló egyezmény keretében kölcsönös megállapodási eljárásra vagy választottbírósági eljárásra került sor: a gyakorlatban a szankciót általában csökkentik vagy eltörlik, ha az adóalany és az adóhatóság között eredetileg elért egyezség lefelé módosul, vagy ha a kölcsönös megállapodási vagy választottbírósági eljárásban érintett adóhatóságok között a transzferárkiigazítás csökkentésére irányuló megállapodás születik. A JTPF helyénvalónak tartotta újra megerősíteni, hogy a szankciónak a lefelé irányuló módosítással arányban kell csökkennie. Ez összhangba hozná a szankciót a megállapodás szerinti, végleges transzferárral. Ez azonban nem vonatkozna szükségszerűen a büntetőjogi szankciókra vagy a választottbírósági egyezmény értelmében súlyosnak tekintett szankciókra. Végül a JTPF arra a következtetésre jutott, hogy a választottbírósági egyezménnyel és súlyos szankció esetén az ahhoz való hozzáférés HU 5 HU
megtagadásának lehetőségével a választottbírósági egyezményről szóló jelentésben kell foglalkozni (lásd a 2.2. pont 15. pontját). 2.2. A JTPF következtetései a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezéséről 15. Az első magatartási kódex célja az volt, hogy biztosítsa a választottbírósági egyezmény valamennyi tagállam általi hatékonyabb és egységes alkalmazását, és eljárásokat állapítson meg a választottbírósági egyezmény különböző szakaszaiban való zökkenőmentes és időben megfelelő előrehaladás lehetővé tételéhez. A magatartási kódex ajánlást tartalmazott a tagállamok számára az adóbeszedésnek a határokon átnyúló vitarendezési eljárások ideje alatti felfüggesztésére vonatkozóan is. 16. Az első magatartási kódex 2004-es elfogadása óta szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján a JTPF tagjai arra a véleményre jutottak, hogy néhány rendelkezés értelmezésével kapcsolatban hasznos lenne közös álláspontot kialakítani, és a következő témákat határozták meg: súlyos szankciók, a választottbírósági egyezmény alkalmazási köre (háromoldalú transzferárképzés és alultőkésítési esetek), az adóhatóság által kivetett/jóváírt kamatok, ha az ügyet választottbíróság keretében kezelik, a választottbírósági egyezmény működése (a tanácsadó bizottság felállításának határidejére vonatkozó szabályok, az elismert szaktudással rendelkező személyek függetlenségének megállapítására vonatkozó kritériumok), az az időpont, amelytől az ügy választottbírósági eljárás keretében elfogadható, valamint a választottbírósági egyezmény és a hazai peres eljárások kölcsönhatása. 17. A JTPF megvitatta a súlyos szankciók kérdését is (az egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése), ami arra vonatkozik, hogy a választottbírósági eljárás alkalmazása megtagadható, ha az adóalany súlyos szankcióval sújtandó. Ezt a cikket a tagállamok egyoldalú nyilatkozatai egészítik ki, megmagyarázva, hogy mit tekintenek súlyos szankciónak. Néhány tagállam ma már elismeri, hogy egyoldalú nyilatkozata nem súlyosnak minősülő szankciót ír le. Emellett az adóhatóságok 1995 óta több tapasztalatra tettek szert a transzferárképzéssel kapcsolatos viták terén, és a gyakorlatban csak rendkívül kevés esetben került sor a választottbírósági egyezményhez való hozzáférés megtagadására. Következésképpen a JTPF megállapította, hogy súlyos szankció csak kivételes esetben például csalás alkalmazandó, és felkérte a tagállamokat, hogy egyoldalú nyilatkozataikban tükrözzék jobban ezt a következtetést. 18. A JTPF megvizsgálta, hogy a választottbírósági egyezmény alkalmazási köre milyen mértékben terjed ki az alultőkésítés eseteire. A tagok egyhangúlag elismerték, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönök kamatlábának kiigazítása az egyezmény alkalmazási körébe tartozik. Az adóhatóságokat képviselő tagok azonban eltérő álláspontjuknak adtak hangot abban a tekintetben, hogy a kölcsön összegének kiigazítása szintén beletartozik-e az egyezmény alkalmazási körébe, és ez további kérdéseket vet fel az általános kölcsönfelvételi képesség vonatkozásában. Ez különösen érzékeny kérdés akkor, ha az alultőkésítéshez kapcsolódó nyereségkiigazítást inkább az uniós tagállamok visszaélések elleni szabályainak alkalmazására vezetik vissza, és nem a szokásos piaci feltételekre vonatkozó általános tagállami szabályokra, ahogy azt a JTPF ajánlásaival kapcsolatos számos a visszaélések elleni szabályokra hivatkozó fenntartás bizonyította. HU 6 HU
19. A tagállamok jelentős többsége arra a következtetésre jutott, hogy a választottbírósági egyezmény kiterjed az alultőkésítési esetekre, mivel egyértelműen hivatkozik a két vállalkozás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok tekintetében megállapított vagy megszabott feltételekre. Következésképpen a kamatlábakra, a kölcsönök összegére és a kölcsönfelvételi képességre megállapított vagy azokra megszabott feltételekkel kapcsolatos valamennyi kiigazításra vonatkozik a választottbírósági egyezmény. A tagállamok egy jelentős bár kisebb része nem értett egyet ezzel a következtetéssel, azzal az indokkal, hogy a visszaélések elleni szabályok és a szokásos piaci feltételek elvének egy pénzügyi tranzakcióra való alkalmazása különböző koncepciót jelentenek, ezért a kölcsönök összegéhez és a kölcsönfelvételi képességhez kapcsolódó kiigazítások nem tartoznak az egyezmény alkalmazási körébe. 20. A Bizottság a választottbírósági egyezmény szövege alapján úgy véli, hogy a 4. cikk (1) bekezdése kellően átfogó ahhoz, hogy lefedje az alultőkésítési szabályok valamennyi szempontját, akár a kamatlábra, akár a kölcsön összegére vonatkoznak, mivel végső soron e szempontok mindegyike a kapcsolt vállalkozások nyereségét befolyásolja. 21. Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bíróság a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazásakor szintén hivatkozik az alultőkésítési szabályok ezen különböző szempontjaira 9. A Bizottság a határokon átnyúló esetekkel kapcsolatos, teljesen vagy részben a visszaélések elleni nemzeti szabályok alkalmazásából eredő kiigazítások konkrét esetében az Európai Bíróság jelenlegi ítélkezési gyakorlatára alapozva és a visszaélések elleni szabályokról szóló bizottsági közleményben 10 már részben megfogalmazva megállapítja, hogy ezeket a kiigazításokat olyan ügyletekre kell korlátozni, amelyek részben vagy egészben, teljesen mesterséges megállapodást jelentenek. Emellett a szabálynak kizárólag az ügylet helyes árának megállapítását kell céloznia. 22. Mivel a választottbírósági egyezmény a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazásához kapcsolódó kiigazításokkal foglalkozik, semmi nem indokolja az egyezmény alkalmazásának megakadályozását a fent említett körülmények között. Ezért a Bizottság arra ösztönzi az adóhatóságokat, hogy fogadják el ezt az értelmezést annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzá lehessen férni a választottbírósági eljárás által kínált előnyökhöz. 23. A fórum felülvizsgálta a hatályos választottbírósági egyezmény és a kapcsolódó magatartási kódex alkalmazását olyan kettős adóztatási ügyek kapcsán, amelyek esetében a szóban forgó ügyletben kettőnél több európai fél vett részt. A kérdés vizsgálata során szükségessé vált az érintett ügy típusának meghatározása, és az alábbi megállapodás jött létre: a háromoldalú ügy olyan ügy, amely esetében két tagállam a kölcsönös megállapodási eljárásban a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazásával nem tudja teljes mértékben elkerülni a kettős adóztatást egy transzferárképzési ügyben, mert egy harmadik tagállambeli a választottbírósági egyezmény értelmében vett kapcsolt vállalkozás, amelyet mindkét illetékes tagállami hatóság (funkcionális elemzést és egyéb kapcsolódó tényt tartalmazó 9 10 Lásd különösen a C-524/04 számú ügy (Thin Cap GL) (2007.3.13.) 81. pontját. HL C 106., 2008.4.26., 13. o. HU 7 HU
összehasonlíthatóság-elemzéssel) azonosított, releváns ügyletek láncolatában vagy kereskedelmi/pénzügyi kapcsolatokban jelentős befolyás gyakorlása révén hozzájárult ahhoz, hogy a szokásostól eltérő piaci feltételek alakuljanak ki, és amelyet a kettős adóztatással sújtott és kölcsönös megállapodási eljárást kérelmező adóalany ilyen ügynek elismer. 24. A JTPF egyetértett abban, hogy a csak uniós illetékes hatóságokat érintő háromoldalú ügyekkel kapcsolatos transzferárképzési viták beletartoznak a választottbírósági egyezmény alkalmazási körébe. A fórum azt is megvizsgálta, hogy milyen gyakorlati iránymutatás adható az ilyen ügyek megoldásának megkönnyítéséhez. 25. Figyelembe véve az első magatartási kódex arra vonatkozó ajánlását, hogy a kölcsönös megállapodási eljárás során fel kell függeszteni az adóbeszedést, a JTPF megvizsgálta a kamat felfüggesztésének lehetőségét is. Az összes adóhatóság egyetértett azzal, hogy az adóalanynak nem származhat hátránya abból, ha a kölcsönös megállapodási eljárás időszakában különböző megközelítések érvényesülnek a kamatokra és visszatérítésekre vonatkozóan. A JTPF ezért azt ajánlotta, hogy a tagállamok alkalmazzák az alábbi megközelítések valamelyikét: 1) adóbeszedés engedélyezése és visszatérítés kamat felszámítása nélkül; 2) adóbeszedés engedélyezése és visszatérítés kamat felszámításával; 3) a kamat felszámítása és visszafizetése szempontjából minden ügyet külön kell kezelni (lehetőleg a kölcsönös megállapodási eljárás keretében). Az illetékes hatóságok a három lehetőség megvitatása és a legmegfelelőbb módszer elfogadása révén megakadályozhatják, hogy az adóalany a kölcsönös megállapodási tárgyalások alatt hátrányt szenvedjen a kamatokra vonatkozó különböző megközelítések miatt. A Bizottság ösztönzi a fenti eljárás elfogadását. 26. A választottbírósági egyezmény a viták rendezésére szolgáló időkeretet három évben állapítja meg. A statisztikai adatokból kiderült 11, hogy a vitarendezés túl sok ügyben igényel három évnél hosszabb időszakot. A választottbírósági eljárás egyik fő hátrányának azt tekintették, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében nem került meghatározásra egyértelmű határidő a tanácsadó bizottság felállításához. E probléma megoldása érdekében a JTPF megállapodott arról, hogy a választottbírósági egyezmény 7. cikkének megfelelően a választottbírósági eljárás kezdeti szakaszát követően legkésőbb hat hónapon belül tanácsadó bizottságot kell létrehozni. 27. További, késedelmet eredményező nehézséget jelent megállapodásra jutni arra vonatkozóan, hogy a tanácsadó bizottság tagjául kijelölt független, elismert szaktudással rendelkező személy valóban független-e. A JTPF egyetértett abban, hogy előnyös lenne szabványosított nyilatkozatot használni. Az értesítés előírja, hogy a bizottság tagjává választott, elismert szaktudással rendelkező független személyek nyilatkozatot írjanak alá, amelyben elfogadják a jelölést és nyilatkoznak arról, hogy a szóban forgó ügyben függetlenek. A JTPF egyetértett továbbá abban, hogy az elismert szaktudással rendelkező független személyeknek nem kell a jelölő állam állampolgárainak lenniük vagy ott lakóhellyel rendelkezniük, de a választottbírósági egyezmény szerződő tagállama állampolgárának kell lenniük és a 16. cikknek 11 Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumot. HU 8 HU
megfelelően az egyezmény hatálya alá tartozó területen kell lakóhellyel rendelkezniük. 28. A JTPF meghatározta azt is, hogy egy országnak a választottbírósági egyezményhez való csatlakozásakor mely időponttól fogadható el egy ügy az egyezmény keretében. A JTPF megállapította, hogy egy ügy akkor tartozik a választottbírósági egyezmény hatálya alá, ha a kérelmet a 6. cikkben meghatározott időtartamon belül nyújtják be, de új tagállamoknak az egyezményhez való csatlakozása esetén annak hatálybalépése után, akkor is, ha a kiigazítás korábbi adóévre vonatkozik. 29. A JTPF néhány vonatkozásban pontosította az egyezmény 7. cikkét, valamint a kölcsönös megállapodási eljárások és a bírói jogorvoslatok kölcsönhatását is. A tagállamok tájékoztatást adtak helyzetükről ebben a témában. További információ található a JTPF által a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezéséről készített jelentés VIII. mellékletében. 3. A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI EGYEZMÉNY ÉS A KAPCSOLÓDÓ KÉRDÉSEK 30. Az új tagállamoknak a választottbírósági egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezmény 12 megerősítésének állásával kapcsolatban elmondható, hogy a megerősítési folyamat 2009-ben a végéhez ér. 31. A Tanács 2008. június 23-án határozatot 13 fogadott el, amellyel a választottbírósági egyezmény alkalmazási körét kiterjesztette Bulgáriára és Romániára. A határozat 2008. július 1-jén lépett hatályba. 32. Ma már szinte valamennyi tagállambeli adóalanyra vonatkozik a választottbírósági egyezmény a jövőbeli ügyletek tekintetében. További információ található a Tanács weboldalán 14. 33. A tagállamok jelentést tettek a 2004-ben elfogadott magatartási kódexben az adóbeszedés felfüggesztésére vonatkozó ajánlás végrehajtásáról is. 2009 márciusának végére valamennyi tagállam megerősítette a felfüggesztés lehetőségét vagy jövőbeli rendelkezésre bocsátását. További információ található a JTPF által a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezéséről készített jelentés IX. mellékletében. E rendelkezés gyakorlati alkalmazásának vizsgálata a jövőben további ellenőrzést igényel. 34. Az EU választottbírósági egyezményének keretében folyó, elbírálatlan ügyek számának vizsgálata érdekében végrehajtott éves ellenőrzés feltárta, hogy csökkent a transzferárazással kapcsolatos, régóta húzódó kettős adóztatási ügyek száma. A Bizottság ezt a fejleményt a jó irányba tett lépésnek tekinti. 12 13 14 HL C 160., 2005.6.30., 1 22.. o. HL C 174., 2008.7.3., 1 5. o. http://www.consilium.europa.eu/cms3_applications/applications/accords/details.asp?cmsid=2 97&id=2004119&lang=en&doclang=en. HU 9 HU
35. A táblázatból azonban az is látható, hogy továbbra is növekszik az új transzferárképzési ügyek száma, tehát a kettős adóztatás elkerülése ezekben az esetekben több erőforrást igényel. 4. A JTPF JELENLEGI ÉS JÖVŐBELI MUNKAPROGRAMJA 36. A 2007-ben elfogadott munkaprogram az alábbi témákat tartalmazza: csoporton belüli szolgáltatások, kis- és középvállalkozások, költségmegosztási megállapodások és az elfogadott eszközök ellenőrzése. A JTPF 2008-ban a csoporton belüli szolgáltatások kérdését kezdte vizsgálni. 37. A fórum a jövőben az ellenőrzést a transzferárképzési dokumentációra vonatkozó magatartási kódex és az előzetes ármegállapítással kapcsolatos iránymutatás végrehajtásának vizsgálatával folytatja. A cél az, hogy a tagállamok és az üzleti területen tevékenykedők jelentést tegyenek a különféle eszközök alkalmazásáról és az alkalmazás során fellépő gyakorlati problémákról. A következő ellenőrzés tárgya a transzferárképzési dokumentációval kapcsolatos magatartási kódex lesz, ez a munka 2009-ben kezdődik. 38. A választottbírósági egyezményt illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az alábbi kérdésekben további tárgyalásokra van szükség: állandó és független titkárság felállításának lehetősége, valamint a választottbírósági egyezmény és az OECD adóügyi egyezménymodellje 25. cikkének (5) bekezdése közötti kölcsönhatás. 5. BIZOTTSÁGI KÖVETKEZTETÉSEK 39. A JTPF által 2007 márciusa és 2009 márciusa között végzett munkával kapcsolatban a Bizottság köszönetét fejezi ki a fórum tagjainak munkájáért, amellyel hozzájárultak a feltárt problémák megoldását célzó gyakorlati ajánlások kidolgozásához. 40. A szankciókról és a választottbírósági egyezményről szóló jelentésével a JTPF teljesíti megbízatásának egyik fő célkitűzését, megkönnyítve az egyezmény jobb végrehajtását. A Bizottság hangsúlyozza az említett JTPF-jelentésekbe foglalt mellékletek fontosságát is, amelyek hasznos háttér-információként szolgálnak. 41. A Bizottság teljes mértékben támogatja a JTPF-nek a szankciókról, a transzferárazásról és a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezéséről szóló jelentéseiben levő következtetéseket és javaslatokat. A Bizottság e munka alapján dolgozta ki a választottbírósági egyezmény felülvizsgált magatartási kódexéről szóló, csatolt javaslatot. 42. A Bizottság úgy véli, hogy a tagállamok általi elfogadás után a felülvizsgált magatartási kódexről szóló javaslatban levő ajánlások javítani fogják az eszköz hatékonyságát és a transzferárképzési viták gyorsabb megoldásához kell vezetniük. 43. A Bizottság ezért felkéri a Tanácsot, hogy hagyja jóvá a választottbírósági egyezmény felülvizsgált magatartási kódexéről szóló javaslatot, a tagállamokat pedig felkéri a magatartási kódexben szereplő ajánlások nemzeti jogszabályaik vagy közigazgatási szabályaik útján történő gyors végrehajtására. Felkéri továbbá a HU 10 HU
tagállamokat arra, hogy biztosítsanak megfelelő mértékű erőforrást a transzferárképzési viták gyors megoldásához. 44. A Bizottság megjegyzi, hogy az egyezményhez tartozó magatartási kódexben előírt ellenőrzés eredményeként a választottbírósági eljárás javítását célzó ajánlások kidolgozására került sor. Úgy véli, hogy a választottbírósági egyezmény keretében benyújtott ügyek számának növekedése hozzájárul a kettős adóztatás csökkenéséhez a belső piacon, és jelzi, hogy megerősödött az adóalanyoknak a választottbírósági eljárás hatékonyságába vetett bizalma. 45. A Bizottság azonban elismeri, hogy a jövőbeli tapasztalatok fényében a kódex további felülvizsgálatára és korszerűsítésére lehet szükség, és a szükséges javítások érdekében folytatni fogja a választottbírósági egyezmény működésének ellenőrzését, különösen az ügyek megoldásának alakulása és a viták választottbíróság keretében való megoldásának nemzetközi fejleményei fényében. 46. Az alultőkésítéssel kapcsolatos viták vonatkozásában a Bizottság azon a véleményen van, hogy mivel a választottbírósági egyezmény a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokból eredő nyereségre hivatkozik, és nem tesz különbséget a nyereségtípusok között, az egyezmény az alultőkésítési kiigazítások valamennyi aspektusára kiterjed. Miközben a Bizottság elismeri annak a megállapodásnak a fontosságát, amely szerint a kamatlábak az egyezmény hatálya alá tartoznak, az arra vonatkozó különböző értelmezések, hogy a kölcsön összege az egyezmény hatálya alá tartozik-e vagy sem, bizonytalansághoz, nagyobb megfelelési teherhez és esetleges kettős adóztatáshoz vezetnek. A tagállamokat ezért felkérik, hogy a kettős adóztatás megszüntetése céljából mérlegeljék az alultőkésítés fent említett szempontjai alapján a választottbírósági egyezményhez való hozzáférés engedélyezését. 47. A tagállamokat felkérik arra is, hogy az alkalmazási kör szűkítése céljából, valamint azért, hogy jobban tükrözzék a fórum ajánlásait arra vonatkozóan, hogy súlyos szankció csak kivételes esetekben alkalmazandó, mint például a csalás, módosítsák a súlyos szankció meghatározására vonatkozó egyoldalú nyilatkozataikat. 48. A tagállamokat felkérik, hogy kétévente tegyenek jelentést a Bizottságnak valamennyi olyan intézkedésről, amelyet e felülvizsgált magatartási kódex végrehajtása és gyakorlati működése érdekében hoztak. E jelentések alapján a Bizottság időszakosan felül fogja vizsgálni ezt a magatartási kódexet. HU 11 HU
MELLÉKLET A KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK NYERESÉGKIIGAZÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KETTŐS ADÓZTATÁS MEGSZÜNTETÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY HATÉKONY VÉGREHAJTÁSÁT CÉLZÓ FELÜLVIZSGÁLT MAGATARTÁSI KÓDEX TERVEZETE AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYKÉPVISELŐI A TANÁCS ÜLÉSE SORÁN, TEKINTETTEL a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezményre ( választottbírósági egyezmény ), ELISMERVE mind a tagállamokra, mind az adóalanyokra nézve annak szükségességét, hogy a fent említett egyezmény hatékony megvalósítása érdekében részletesebb szabályok álljanak rendelkezésre, TUDOMÁSUL VÉVE az EU közös transzferárfórumának (JTPF) 2007 márciusa és 2009 márciusa között végzett munkájáról készült XXX-i bizottsági közleményt, amely a JTPF által a szankciókkal és a transzferárképzéssel, valamint a választottbírósági egyezmény néhány rendelkezésének értelmezésével kapcsolatban készített jelentéseken alapul, HANGSÚLYOZVA, hogy a magatartási kódex olyan politikai kötelezettségvállalás, amely nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit, illetve a tagállamok és a Közösség Szerződésből eredő hatásköreit, ELISMERVE, hogy e magatartási kódex végrehajtása nem akadályozhatja a globálisabb szintű megoldások lehetőségét, JÓVÁHAGYVA a JTPF szankciókról szóló jelentésének következtetéseit, A KÖVETKEZŐ MAGATARTÁSI KÓDEXET FOGADJÁK EL: A tagállamok és a Közösség hatásköreinek sérelme nélkül e felülvizsgált magatartási kódex a választottbírósági egyezmény végrehajtását és a tagállamok közötti kettős adóztatásról szóló szerződések hatálya alá tartozó kölcsönös megállapodási eljárások egyes vonatkozó kérdéseit érinti. 1. A választottbírósági egyezmény alkalmazási köre 1.1. Háromoldalú transzferárképzési ügyek az EU-n belül a) E kódex alkalmazásában a háromoldalú ügy olyan ügy, amely esetében a választottbírósági egyezmény keretébe tartozó eljárás első szakaszában két tagállam a szokásos piaci feltételek elvének (arm s length principle) alkalmazásával nem tudja teljes mértékben elkerülni a kettős adóztatást egy transzferárképzési ügyben, mert egy másik tagállamban letelepedett kapcsolt vállalkozás, amelyet mindkét illetékes tagállami hatóság (funkcionális elemzést és egyéb kapcsolódó tényt tartalmazó összehasonlíthatóság-elemzéssel) azonosított, releváns ügyletek láncolatában vagy HU 12 HU
kereskedelmi/pénzügyi kapcsolatokban jelentős befolyás gyakorlása révén hozzájárult ahhoz, hogy a szokásostól eltérő piaci feltételek alakuljanak ki, és amelyet a kettős adóztatással sújtott és kölcsönös megállapodási eljárást kérelmező adóalany ilyen ügynek elismer. b) A választottbírósági egyezmény alkalmazási köre a tagállamok közötti háromoldalú ügyekbe bevont valamennyi EU-n belüli ügyletre kiterjed. 1.2. Alultőkésítés A választottbírósági egyezmény egyértelműen hivatkozik a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokból eredő nyereségre, de nem tesz különbséget az egyes nyereségtípusok között. Ezért a pénzügyi kapcsolatokból eredő és a szokásos piaci feltételek elvén alapuló nyereségkiigazításokat, többek között a kölcsönöket és azok feltételeit, a választottbírósági egyezmény alkalmazási körébe tartozónak kell tekinteni. 2. Elfogadhatóság A választottbírósági egyezmény 18. cikke alapján a tagállamoknak akkor ajánlott egy ügyet az egyezmény keretébe tartozónak tekinteni, ha a kérelmet egy új tagállam egyezményhez való csatlakozásának hatálybalépése után megfelelő időpontban nyújtják be, akkor is, ha a kiigazítás korábbi adóévre vonatkozik. 3. Súlyos szankciók Mivel a 8. cikk (1) bekezdése súlyos szankció kiszabása esetén rugalmasságot ír elő a választottbírósági egyezményhez való hozzáférés visszautasítása tekintetében, és az 1995 óta szerzett gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve, a tagállamoknak ajánlott pontosítani vagy felülvizsgálni a választottbírósági egyezmény mellékletében levő egyoldalú nyilatkozataikat, hogy jobban tükrözzék azt az elvet, miszerint súlyos szankció csak kivételes esetekben alkalmazandó, mint például a csalás. 4. A hároméves időszak kezdete (a kérelem beadási határideje a választottbírósági egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően) A hároméves időszak kezdete annak, az első adómegállapításról szóló vagy annak megfelelő értesítésnek az időpontja, amely az 1. cikk értelmében kettős adózást eredményez, vagy vélhetően kettős adózást fog eredményezni, pl. valamely transzferár-kiigazítás miatt. A transzferárképzési ügyekre vonatkozóan a tagállamoknak az OECD jövedelem- és tőkeadóztatási egyezménymodelljének 25. cikke (1) bekezdése által megállapított és az EU tagállamai közötti, kettős adóztatásról szóló szerződések által alkalmazott hároméves időszak meghatározása esetében is ajánlott e fogalommeghatározás alkalmazása. 5. A kétéves időszak kezdete (a választottbírósági egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése) HU 13 HU
i. A választottbírósági egyezmény 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában egy ügy akkor minősül a 6. cikk (1) bekezdése szerint megfelelően benyújtottnak, ha az adóalany rendelkezésre bocsátja az alábbiakat: a) a kérelmet benyújtó szerződő állam vállalkozásának, illetve az adott ügyletekben részt vevő egyéb feleknek az azonosító adatai (mint például név, cím, adóazonosító szám); b) az ügy lényeges tényállásának és körülményeinek részletei (ideértve a vállalkozás és az adott ügyletekben részt vevő egyéb felek közötti kapcsolat részleteit); c) a kérdéses adómegállapítási időszakok azonosítása; d) az állítólagos kettős adóztatást eredményező adómegállapítási értesítések, adóellenőrzési jelentés vagy annak megfelelő dokumentum másolatai; e) bármely, a vállalkozás, vagy az adott ügyletekben részt vevő egyéb fél által kezdeményezett jogorvoslati és peres eljárás részletei, valamint az üggyel kapcsolatos bármely bírósági határozat; f) a vállalkozás indoklása arra nézve, hogy miért véli úgy, hogy a választottbírósági egyezmény 4. cikkében megállapított elvek figyelembevételére nem került sor; g) a vállalkozás kötelezettségvállalása arra nézve, hogy a lehető legteljesebben és leggyorsabban válaszol az illetékes hatóság minden jogos és helytálló kérelmére, valamint dokumentációt bocsát az illetékes hatóságok rendelkezésére; valamint h) az adóalany kérelmének kézhezvételétől számított két hónapon belül az illetékes hatóság által igényelt bármely további különleges információ. ii. A kétéves időszak az alábbi időpontok közül a későbbi időpontban kezdődik: a) az adómegállapításról szóló értesítés időpontja, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemre vonatkozó végső határozata, vagy az annak megfelelő más dokumentum; b) a kérelem és az 5. pont i. alpontjában meghatározott minimális információ illetékes hatóság általi kézhezvételének időpontja. 6. A választottbírósági egyezmény hatálya alá tartozó kölcsönös megállapodási eljárások 6.1. Általános rendelkezések a) Tekintet nélkül arra, hogy ez milyen közvetlen adózási következményekkel jár majd az egyes szerződő államokra nézve, a szokásos piaci feltételek OECD által javasolt elvét alkalmazni kell. HU 14 HU
b) Az ügyeket az adott ügy kérdéseinek összetettségétől függően a lehető leghamarabb meg kell oldani. c) A kölcsönös megállapodás mielőbbi elérése érdekében minden megfelelő eszköz lehetőségét beleértve a személyes találkozókat is meg kell vizsgálni; adott esetben a vállalkozás felkérést kaphat arra, hogy az illetékes hatóság előtt tartson beszámolót. d) E kódex rendelkezéseit figyelembe véve, attól az időponttól számított két éven belül, amikor az ügyet e kódex 5. pontjának ii. alpontjával összhangban valamely illetékes hatóságnak először benyújtották, kölcsönös megállapodásra kell jutni. El kell ismerni azonban, hogy bizonyos helyzetekben (például az ügy közeli megoldása vagy különösen összetett ügyletek, illetve háromoldalú ügyek) helyénvaló lehet a 7. cikk (4) bekezdésének alkalmazása (amely a határidő kiterjesztését írja elő) keretében rövid kiterjesztésről megállapodni. e) A kölcsönös megállapodási eljárás az azt kérelmező személyre, vagy az ügyben érintett bármely egyéb személyre nézve nem járhat nem helyénvaló vagy túlzott teljesítési költségekkel. 6.2. Háromoldalú transzferárképzési ügyek az EU-n belül a) Amint a szerződő államok illetékes hatóságai egyetértenek abban, hogy a szóban forgó ügyet uniós háromoldalú ügynek kell tekinteni, haladéktalanul fel kell kérniük a másik (többi) uniós illetékes hatóságot, hogy megfigyelőként vagy aktív érdekelt félként vegyen részt az eljárásban és a vitákban, és közös döntés szülessen arról, hogy melyik az általuk előnyben részesített megközelítés. Ennek megfelelően valamennyi információt meg kell osztani a másik (többi) illetékes hatósággal, például információcsere révén. A másik (többi) illetékes hatóságot fel kell kérni, hogy vegye tudomásul a hatáskörébe tartozó adóalany tényleges vagy esetleges érintettségét. b) Az uniós háromoldalú ügyekben felmerülő kettős adóztatás megoldásához az érintett illetékes hatóságok a választottbírósági egyezmény keretében az alábbi megközelítések valamelyikét alkalmazhatják. 1. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy többoldalú megközelítést alkalmaznak (az összes érintett illetékes hatóság azonnali és teljes körű részvétele); vagy 2. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy kétoldalú eljárást kezdenek, amelynek résztvevője az a két illetékes hatóság, amely (funkcionális elemzést és egyéb kapcsolódó tényt tartalmazó összehasonlíthatóságelemzéssel) azonosította azt a másik tagállamban letelepedett kapcsolt vállalkozást, amely releváns ügyletek láncolatában vagy kereskedelmi/pénzügyi kapcsolatokban jelentős befolyás gyakorlása révén hozzájárult ahhoz, hogy a szokásostól eltérő piaci feltételek alakuljanak ki, és felkérik a másik (többi) uniós illetékes hatóságot, hogy megfigyelőként vegyen részt a kölcsönös megállapodási eljárás megbeszélésein; vagy HU 15 HU
3. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy egyidejűleg egynél több kétoldalú eljárást kezdenek, és felkérik a másik (többi) uniós illetékes hatóságot, hogy megfigyelőként vegyen részt a kölcsönös megállapodási eljárás megbeszélésein. A tagállamoknak az ilyen kettős adóztatási ügyek megoldásához többoldalú eljárás alkalmazását ajánlják. Ezzel azonban az ügy egyedi tényei és körülményei alapján minden esetben valamennyi illetékes hatóságnak egyet kell értenie. Ha többoldalú eljárásra nincs lehetőség és két (vagy több) egyidejű kétoldalú eljárás kezdődött, az összes releváns illetékes hatóságot be kell vonni a választottbírósági eljárás első szakaszába vagy az eredeti választottbírósági eljárásban részt vevő szerződő félként vagy megfigyelőként. c) A vita alakulásától és a benyújtott bizonyítékoktól függően a megfigyelő az eljárás érdekelt felévé válhat. Ha a másik (többi) illetékes hatóság részt kíván venni a második szakaszban (választottbíróság), érdekelt féllé kell válnia. Ha a másik (többi) illetékes hatóság a vita során csak megfigyelő fél marad, ennek nincs következménye a választottbírósági egyezmény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából (például ütemezési vagy eljárási kérdések). A megfigyelőként való részvétel nem jelenti azt, hogy a másik (többi) illetékes hatóságot kötelezi a választottbírósági eljárás végső eredménye. Az információcserének az eljárás során meg kell felelnie a szokásos jogi és adminisztratív követelményeknek és eljárásoknak. d) Az adóalanyoknak a lehető leghamarabb tájékoztatniuk kell az érintett adóhatóságot arról, hogy az ügyben más tagállamokban levő felek érintettek lehetnek. Ezt az értesítést megfelelő időben követnie kell az összes releváns tény és kiegészítő dokumentum bemutatásának. Ez a megközelítés nemcsak gyorsabb megoldáshoz vezet, hanem véd attól is, hogy a kettős adóztatási ügyek megoldása a tagállamok eltérő eljárási határidői miatt meghiúsuljon. 6.3. Gyakorlati működés és átláthatóság a) A fordítás költségeinek, illetve a fordításból eredő késedelemnek a minimálisra csökkentése érdekében a kölcsönös megállapodási eljárást különösen a tárgyalási álláspontokról szóló dokumentumok cseréjét a közös munkanyelven, vagy azzal azonos hatással bíró módon kell lefolytatni, amennyiben az illetékes hatóságok kétoldalú (vagy többoldalú) alapon megállapodásra tudnak jutni. b) Az illetékes hatóság amelyhez a kölcsönös megállapodási eljárást kérelmező vállalkozás a kérelmet benyújtotta folyamatosan tájékoztatja a vállalkozást valamennyi olyan jelentős fejleményről, amely az eljárás során hatással van a kérelemre. c) Biztosítani kell az olyan személlyel kapcsolatos információ bizalmas jellegét, akit valamely kétoldalú, adóztatásról szóló egyezmény vagy valamely szerződő állam joga véd. HU 16 HU
d) Az illetékes hatóság az adóalany kölcsönös megállapodási eljárást kezdeményező kérelmének kézhezvételét a kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül igazolja, s egyidejűleg értesíti az ügyben érintett egyéb szerződő államok illetékes hatóságait, csatolva az adóalany kérelmének másolatát. e) Amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a vállalkozás nem nyújtotta be a kölcsönös megállapodási eljárás megindításához szükséges, az 5. pont i. alpontjában meghatározott minimális információt, a kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül felkéri a vállalkozást arra, hogy biztosítsa azokat a további specifikus információkat, amelyekre az illetékes hatóságnak szüksége van. f) A szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az illetékes hatóság az alábbiak szerinti valamely formában választ ad a kérelmet benyújtó vállalkozásnak: i. amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a vállalkozás nyereségét egy másik szerződő állam vállalkozásának nyeresége nem tartalmazza, vagy vélhetően nem fogja tartalmazni, értesíti a vállalkozást a kétségeiről és további észrevételek megtételére kéri fel; ii. amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a kérelem jól megalapozott, s amennyiben az illetékes hatóság maga is képes kielégítő megoldást nyújtani, erről értesíti a vállalkozást, és a lehető leghamarabb megteszi az indokolt kiigazításokat, illetve engedélyezi az indokolt kedvezményeket; iii. amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a kérelem jól megalapozott, de az illetékes hatóság maga nem képes kielégítő megoldást nyújtani, értesíti a vállalkozást arról, hogy az ügy megoldása érdekében kölcsönös megállapodásra törekszik a többi érintett szerződő állam illetékes hatóságával. g) Amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint az ügy jól megalapozott, kölcsönös megállapodási eljárást kezdeményez, azáltal, hogy a másik (többi) szerződő állam illetékes hatóságát értesíti határozatáról, és ehhez mellékeli az e kódex 5. pontjának i. alpontjában meghatározott információ másolatát. Ezzel egyidejűleg a választottbírósági egyezményre hivatkozó személyt is értesíti a kölcsönös megállapodási eljárás megindításáról. A kölcsönös megállapodási eljárást megindító illetékes hatóság a rendelkezésére álló információ alapján értesíti továbbá a másik (többi) szerződő állam illetékes hatóságát és a kérelmezőt arról, hogy az ügyet a választottbírósági egyezmény 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztették-e elő, illetve a választottbírósági egyezmény 7. cikke (1) bekezdésében foglalt kétéves időszak kezdetéről. 6.4. A tárgyalási álláspontok kicserélése a) A szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy amennyiben kölcsönös megállapodási eljárás indul, annak az országnak az illetékes hatósága, HU 17 HU
amelyben olyan adómegállapításra, azaz jövedelemről szóló adóhatósági végső határozat, vagy annak megfelelő más dokumentum kibocsátására került sor vagy fog sor kerülni, amely a választottbírósági egyezmény 1. cikkének értelmében kettős adóztatást eredményező, vagy vélhetően kettős adóztatást eredményező kiigazítást tartalmaz, az ügyben érintett egyéb szerződő államok illetékes hatóságainak megküldi tárgyalási álláspontját, az alábbiakat meghatározva: i. a kérelmező személy ügye; ii. iii. az érdemi ügyre vonatkozó véleménye, pl. azzal kapcsolatban, hogy miért került sor vagy miért fog vélhetően sor kerülni kettős adóztatásra; az ügy megoldásának a kettős adóztatás megszüntetését célzó lehetőségei, a javaslat teljes körű magyarázatával együtt. b) A tárgyalási álláspont tartalmazza az értékelés vagy kiigazítás teljes körű indoklását, amelyhez csatolni kell az illetékes hatóság tárgyalási álláspontját támogató alapdokumentációt, valamint a kiigazításhoz használt egyéb dokumentumok listáját. c) A tárgyalási álláspontot az adott ügy összetettségét figyelembe véve a lehető leghamarabb, de legfeljebb az alábbiak közül a legkésőbbi időponttól számított négy hónapon belül meg kell küldeni az ügyben érintett többi szerződő állam illetékes hatóságainak: i. az adómegállapításról szóló értesítés, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemre vonatkozó végső határozata, vagy az annak megfelelő más értesítés időpontja; ii. a kérelem és az 5. pont i. alpontjában meghatározott minimális információ illetékes hatóság általi kézhezvételének időpontja. d) A szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy amennyiben egy olyan ország illetékes hatósága, amelyben nem bocsátottak ki és nem tervezik olyan adómegállapítás, vagy annak megfelelő más dokumentum kibocsátását, amely a választottbírósági egyezmény 1. cikkének értelmében kettős adóztatást eredményez vagy vélhetően kettős adóztatást fog eredményezni, pl. transzferárkiigazítások miatt, egy másik illetékes hatóság tárgyalási álláspontját kézhez kapja, az adott ügy összetettségét figyelembe véve a lehető leghamarabb, de a tárgyalási álláspont kézhezvételétől számított hat hónapon belül arra választ ad. e) A választ az alábbi két forma közül az egyik szerint kell megadni: i. amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint kettős adóztatásra került sor, vagy vélhetően kettős adóztatásra fog sor kerülni, és egyetért a tárgyalási álláspontban javasolt megoldással, erről értesíti a másik (többi) illetékes hatóságot, és a lehető leghamarabb megteszi a megoldásban foglalt kiigazításokat, illetve engedélyezi a kedvezményeket; ii. amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint kettős adóztatásra nem került sor, vagy vélhetően nem fog sor kerülni, illetőleg nem ért egyet a tárgyalási álláspontban javasolt megoldással, a másik (többi) HU 18 HU
illetékes hatóságnak válaszdokumentum formájában megküldi tárgyalási álláspontját, amelyben meghatározza indokait és figyelembe véve annak összetettségét hozzávetőleges időbeosztást javasol az ügy megoldására vonatkozóan. A javaslat, amennyiben szükséges, tartalmazza egy személyes találkozó időpontját is, amelyre legfeljebb az alábbiak közül a legkésőbbi időponttól számított 18 hónapon belül kell sort keríteni: aa) i. az adómegállapításról szóló értesítés, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemre vonatkozó végső határozata, vagy az annak megfelelő más értesítés időpontja; bb) a kérelem és az 5. pont i. alpontjában meghatározott minimális információ illetékes hatóság általi kézhezvételének időpontja. f) A szerződő államok ezen felül kötelezettséget vállalnak arra, hogy amennyiben lehetséges az eljárás mielőbbi lefolytatásához szükséges minden intézkedést meghoznak. E tekintetben a szerződő államok célul tűzik ki, hogy rendszeresen, évente legalább egyszer, személyes találkozót szerveznek illetékes hatóságaik között, azzal a céllal, hogy a folyamatban levő kölcsönös megállapodási eljárásokat megvitassák (feltéve, hogy az ügyek száma indokolttá teszi ezeket a rendszeres találkozókat). 6.5. A tagállamok közötti, kettős adóztatásról szóló szerződések A transzferárral kapcsolatos ügyekre vonatkozóan a tagállamoknak ajánlott az 1 3. pontban foglalt rendelkezések alkalmazása az OECD-nek az EU tagállamai közötti, kettős adóztatásról szóló szerződések által végrehajtott, jövedelem- és tőkeadóztatási egyezménymodelljének 25. cikke (1) bekezdésével összhangban indított kölcsönös megállapodási eljárásokra is. 7. A választottbírósági egyezmény második szakaszának eljárásai 7.1. Független személyek jegyzéke a) A szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy további késedelem nélkül tájékoztatják az Európai Unió Tanácsának főtitkárát annak az öt független, elismert szaktudással rendelkező személynek a nevéről, aki a választottbírósági egyezmény 7. cikkének (1) bekezdésében említett tanácsadó bizottság tagjai közé választható, valamint ugyanilyen feltételek mellett a jegyzék bármilyen módosításáról. b) Amikor a szerződő államok az Európai Unió Tanácsának főtitkára számára megadják az elismert szaktudással rendelkező független személyek nevét, csatolják ezen személyek önéletrajzát is, amelynek többek között tartalmaznia kell az ezen személyek jogi, adóügyi, és különösen transzferárképzéssel kapcsolatos tapasztalatának leírását. c) A szerződő államok a jegyzékben továbbá azt is jelezhetik, hogy az elismert szaktudással rendelkező független személyek közül mely személyek felelnek meg az elnökké választás követelményeinek. HU 19 HU
d) A Tanács főtitkára minden évben felhívja a szerződő államokat arra, hogy erősítsék meg az elismert szaktudással rendelkező független személyek nevét, és/vagy adják meg a helyükbe lépő személyek nevét. e) Az elismert szaktudással rendelkező független személyek összesített listáját a Tanács honlapján közzéteszik. f) Az elismert szaktudással rendelkező független személyeknek nem kell a jelölő állam állampolgárának lenniük vagy ott lakóhellyel rendelkezniük, de szerződő állam állampolgárának kell lenniük és lakóhellyel kell rendelkezniük a választottbírósági egyezmény hatálya alá tartozó területen. g) Az illetékes hatóságok számára ajánlott egy megállapodás szerinti elfogadási nyilatkozat és a meghatározott ügyre vonatkozó függetlenségi nyilatkozat kidolgozása, amelyet a kiválasztott független, elismert szaktudással rendelkező személynek alá kell írnia. 7.2. A tanácsadó bizottság felállítása a) A szerződő államok eltérő megállapodása hiányában az a szerződő állam, amely az első olyan adómegállapítási értesítést, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemről szóló végső határozatát, vagy az annak megfelelő más értesítést kibocsátotta, amely a választottbírósági egyezmény 1. cikke értelmében kettős adóztatást eredményez, vagy vélhetően kettős adóztatást fog eredményezni, kezdeményezi a tanácsadó bizottság felállítását, és a másik (többi) szerződő állammal egyetértésben megrendezi annak találkozóit. b) Az illetékes hatóságoknak a választottbírósági egyezmény 7. cikkében meghatározott időszak lejártát követően hat hónapon belül fel kell állítaniuk a tanácsadó bizottságot. Ha az egyik illetékes hatóság ezt nem teszi meg, a másik érintett hatóság jogosult erre. c) A tanácsadó bizottság az elnökön és az illetékes hatóságok képviselőin kívül általában két, elismert szaktudással rendelkező független személyből áll. Háromoldalú ügyekben, amikor a többoldalú megközelítés keretében kell tanácsadó bizottságot felállítani, a szerződő államoknak szükség esetén további eljárási szabályok bevezetésével figyelembe kell venniük a választottbírósági egyezmény 11. cikke (2) bekezdésének előírásait annak biztosításához, hogy a tanácsadó bizottság véleményét tagjainak beleértve az elnököt egyszerű többségével el tudja fogadni. d) A tanácsadó bizottságot egy titkárság segíti, amely számára a tanácsadó bizottság felállítását kezdeményező szerződő állam biztosítja a szükséges munkafeltételeket, kivéve, ha az érintett szerződő államok másként állapodnak meg. A függetlenség megőrzése végett a titkárság a tanácsadó bizottság elnökének felügyelete alatt működik. A titkárság tagjait a választottbírósági egyezmény 9. cikkének (6) bekezdésében foglalt, titoktartásra vonatkozó rendelkezések kötik. e) Az érintett szerződő államok illetékes hatóságai előre meghatározhatják a tanácsadó bizottság találkozóinak és véleménye közzétételének helyét. HU 20 HU