10. 9. évf. - - 2014/9-10. 2013/9-10. szeptember-október

10. 9. évf. - - 2014/9-10. 2013/9-10. szeptember-október

The Telegraph 2014. augusztus 5. http://www.telegraph.co.uk/science/science-news Az első, tápanyagokkal dúsított GM növények már aratás előtt állnak Néhány héten belül learatják azokat a brit tudósok által előállított, genetikailag módosított növényeket, amelyek egészségjavító hatású omega-3 zsírsavakat tartalmaznak Sarah Knapton tudományos tudósító Jonathan Napier professzor a GM gomborka aprócska termésével. Fényképezte: Paul Grover Egy mérföldkő-jelentőségű angliai szabadföldi kísérletet követően heteken belül learatják az első, egészségjavító tápanyagokkal dúsított, genetikailag módosított növényeket. Ebben a GM élelmiszer létrehozására tervezett kísérletsorozatban egy Camelina (gomborka) fajba omega-3 zsírsav termeléséért felelős géneket ültettek be, így a növény magjaiban olyan zsírsavban gazdag olaj termelődik, amely normális körülmények között csak halakban található meg. Ez az ún. táplálékgyógyszerek új generációjának első példája ezek olyan növények, amelyek szerkezetét úgy módosították, hogy egészségjavító tulajdonságokra tegyenek szert. Ha az ezután következő kísérletek sikert hoznak, az így kapott növényi olajjal először tenyésztett halakat táplálnak majd, például lazacokat, hogy növeljék a testükben az omega-3 zsírsavak mennyiségét, és a belőlük készülő étel egészségesebb legyen. De hozzáadható a szendvicskrémekben és joghurtfélékben használt olajakhoz is, vagy étrend-kiegészítőként is szedhető. Ez csak egy kis léptékű kísérlet, de nagy lépés előre nyilatkozta Jonathan Napier professzor, a Hertfordshire-ben található Rothamsteadi Növénykutató Állomás munkatársa, ahol a növényeket az elmúlt három hónapban nevelték. A tengerben úszkáló halak hozzájutnak a halolajhoz a táplálékukból, ám ha ketrecbe zárjuk őket, akkor nem tudnak táplálékot keresni maguknak, ezért apróhallal kell őket etetni, különben nem lenne bennük több omega-3 zsírsav, mint pl. a csirkében. A probléma az, hogy már nincs sok hal a tengerben. Évente egymillió tonna halolajat visznek el a tengerekből; ennek többsége a haltápba kerül és a haltenyésztésben használják fel. Ez így nem fenntartható. Ezért a mi növényeinket a halgazdaságokban tenyésztett halak egészségének javítására fogják használni. Azonban a növényekből nyert olaj közvetlenül az emberi táplálékba is bevihető, például margarinba vagy joghurtba keverve. Az omega-3 zsírsavakat széles körben egészségjavító hatásúnak tartják: elfogadott, hogy csökkentik például a szívbetegség, a daganatos betegségek és az idegsorvadásos betegségek kockázatát. Az omega-3 zsírsavakat gyakran halolajnak nevezik, holott valójában mikroszkopikus tengeri algák termelik, amelyeket a halak megesznek vagy amelyek a bőrükre tapadnak. A halgazdaságokban ketrecekben nevelt halak nem tudnak a táplálékukból elegendő omega-3 zsírsavhoz jutni, ezért apróhallal kell etetni őket. A Rothamsteadi Állomás tudósai lemásolták és újra elkészítették a megfelelő algagéneket, majd beültették azokat a Camelina sativa (magvas gomborka vagy sárgarepce) elnevezésű növénybe, amelyet széles körben termesztenek a magvaiban lévő olajért. A növényeket Harpendenben, London egyik hertfordshire-i külvárosában vetették el, amely vonattal mindössze 30 percre van London központjától. 1

Az ültetvényen a biztonság és a kötetlenség sajátos keveréke uralkodik. Két sor, két és fél méter magas kerítés veszi körül a szántóföldet, amelyet zártláncú TV figyel és biztonsági személyzet őriz német juhászkutyákkal. Amikor a növények júliusban virágoztak, az egész szántóföldet letakarták, hogy kizárják a rovarokat és megakadályozzák a keresztbeporzást. A helybelieket azonban szívesen látják a közeli gyalogösvényeken, és bíztatják őket, hogy nyugodtan faggassák a kutatókat a kísérleteikről. A korábbi kísérletekkel szemben, amelyek során a tiltakozók átmásztak a kerítésen és tüntetéseket szerveztek a kutatóintézet előtt, ez a kísérlet probléma nélkül zajlott. Egy kicsit úgy néz ki, mint Guantanamo ismeri el Napier professzor de az itteniek nem néznek minket valamilyen gyanús állami kutatóintézetnek. A kerítések főleg azért vannak, hogy a kísérletet védjék. Nem volt problémánk tiltakozókkal vagy aktivistákkal sem. Azt hiszem, hogy a fogyasztók könnyebbek lenyelik, ha tudják, hogy azért alakítjuk át a növényeket, hogy a fogyasztók egészségesebbek legyenek, nem pedig azért, hogy a rovarok ne tudjanak kárt tenni bennük. GM növényeket már nagy területen termesztenek az Egyesült Államokban, Kanadában, Brazíliában, Argentínában és Indiában. Az Egyesült Államokban ma már az összes kukoricaültetvény 85%-a GM növény. A GM technológia bírálói azonban azt állítják, hogy az omega-3 halolajak szerepet játszanak a prosztatarák gyakoribbá válásában, és nem lehet biztosan tudni, hogy a GM növényekből származó halolajak fogyasztása biztonságos-e emberek és állatok számára. Liz O'Neill, a GM Freeze igazgatója így beszélt erről: A mesterségesen egészségesebbé tett növények gondolata nagyon igéző, és dicséretes ötletnek látszik, de továbbra is választ kell még kapnunk sok fontos kérdésre, és még mindig nem ismerjük a kockázat nagyságát. A haltenyésztés már most is fenntarthatatlan ipar, úgyhogy elvetélt ötlet GM technológiával megtámogatni. Ezek a növények már kint vannak a szabadban, és ha a dolgok egyszer már kint vannak a szabadban, nem lehet a szellemet visszadugni a palackba. Már nem lehet megakadályozni, hogy a házas és meztelen csigák bejussanak a szántóföldre és szanaszét hurcolják a magokat. Óriási a kockázat. Az omega-3 zsírsavak előállítása olyan bonyolult, hogy a tudósoknak hét gént kellett beültetniük a növénybe. Ez a legkomplikáltabb GM kísérlet az egész világon mondta Napier professzor. A növényt, amely külsőre a mustárhoz hasonlít, augusztus végére fogják learatni, és ekkor veszik ki a magokat a becőtermésekből. Ezután kivonják a magokból az olajat, hogy meghatározzák, elegendő omega-3 zsírsavat tartalmaz-e ahhoz, hogy a kivonása nyereséges legyen. A kutatócsoport azt reméli, hogy az év vége előtt közölni tudják eredményeiket. Ezt a kísérletsorozatot az adófizetők finanszírozzák, ezért fontos, hogy tájékoztassuk őket arról, hol tartunk tette hozzá Napier professzor. Jövőre egy második, kétszer ekkora kísérletet terveznek, és ha az is sikeres lesz, megkezdődhet a kereskedelmi léptékű termesztés. Ez az első elvetett és aratásra váró GM növény azóta, hogy márciusban a brit kormány által megrendelt, átfogó jelentés szabad utat adott a GM növényeknek. Sir Mark Walport, a kormány tudományos főtanácsadója azt javasolta, hogy Nagy- Britannia kezdje el a termesztést, miután kiderült, hogy a GM növények nemcsak biztonságosak, hanem valószínűleg nagyobb tápértékűek is, mint a jelenleg termesztett növények. A projektet a Biotechnológiai és Biológiai Tudományos Kutatási Tanács (BBSRC) finanszírozza az adófizetők pénzéből. Dr. Paul Burrows, a BBSRC vállalati politikával és stratégiával foglalkozó elnöke így nyilatkozott: A BBSRC rothamsteadi gomborka-projektje példa arra, amikor a növényi biotechnológiát olyan, valódi problémák megoldására használják, amelyekre jelenleg nincs fenntartható megoldás. A projekt több éves laboratóriumi munka után jutott el erre a szintre, de csak a szántóföldi kísérletek során fog kiderülni, hogy ez a megközelítés működik-e valóságos mezőgazdasági alkalmazásokban. 2

Szálkaperjétől a búzáig Dr. Szécsényi Mária MTA SZBK Növénybiológiai Intézet szecsenyi.maria@brc.mta.hu 2010 februárjában jelent meg az egyik legrangosabb tudományos folyóirat, a Nature hasábjain, hogy befejezték a szálkaperje ( Brachypodium distachyon), egy szinte ismeretlen fű genomjának szekvenálását, vagyis az említett faj genetikai információja hozzáférhető mindenki számára. Hogy miért olyan fontos ez a hír? Mert napjainkban a szálkaperje vált a mérsékeltövi fűfélék modellnövényévé. Hogy ez mit takar pontosan? A válasz e növényfaj rokonságában rejlik. Ugyanis a szálkaperje a pázsitfűfélék ( Poaceae) perjeformák ( Pooideae) alcsaládjába tartozván olyan fontos, gazdasági növényekkel áll közeli rokonsági kapcsolatban, mint a búza ( Triticum aestivum), a rozs ( Secale cereale), az árpa ( Hordeum vulgare) és a zab ( Avena sativa). Ha figyelembe veszszük a birtokunkban lévő genetikai tudásanyagot, genomja méretében is vonzóan kicsi (172-355 Mbp) pl. a búzáéval ellentétben (1,6 Gbp). Ha ennyi nem volna elég e titulushoz, sorolhatnánk további, a tudóstársadalom szempontjából előnyös tulajdonságait. Itt van például a növény földrajzi elterjedése: Dél-Európától Észak-Afrikán és Délnyugat-Ázsián át Kelet-Indiáig őshonos, és ennek megfelelően nagy genetikai változatosságot is mutat. Hazánkban viszont csupán rokonfajai élnek, pl. az erdei szálkaperje ( Brachypodium sylvaticum). Ebből eredően a modellnövény önbeporzó jellegét is tekintve nem várható keresztbeporzás, vagyis hogy a kísérleti növény kikereszteződik, és ezzel egy ökológia szennyezést indítana el, mivel a faj természetes elterjedése megáll Magyarország alatt. Azonban a mind nagyobb mértéket öltő klímaváltozás, ami hazánkat mediterrán éghajlathoz közelíti, magával vonhatja a növény észak felé irányuló területfoglalását. A növények fizikai mérete (20-30 cm) és rövid, három hónapos tenyészideje szintén nagy előnyt jelent a fentebb említett gabonafélékkel szemben, ami elősegíti több növény több generációjának kisebb helyen való nevelését és vizsgálatát. A szálkaperje növények néhány cm-es palántanevelő edényekben felnevelhetők terméshozásig Funkcionális genomikai vizsgálatokhoz, vagyis az egyes gének és az általuk kódolt fehérjék funkciójának, valamint a közöttük létrejövő interakcióknak a felderítéséhez jelentésen hozzájárulnak a különböző TILLING (http://www-urgv.versailles.inra.fr/tilling /brachypodium.htm) és T-DNS (Thole és mtsai. 2010, http://www.brachytag.org/) mutánskollekciók, a- melyek egyre bővülő forrást jelentenek a szálkaperjével foglalkozó kutatóknak. A TILLING ( Targeting Induced Local Lesions in Genomes) mutánsokat létrehozó módszer alapja egy kémia ágenssel (etilmetánszulfonát EMS) megvalósított mutagenezis, míg a T-DNS alapú módszer lényege az Agrobacterium tumefaciens vagy az Agrobacterium rhizogenes által hordozott T-DNS (transzfer DNS) bejuttatása növényi 3

sejtekbe, amely folyamat T-DNS beépülésével jelzett, és ezáltal működésképtelenné tett géneket eredményez. További funkcionális genomikai megoldás a génbevitel amelynek elvégzése sokkal egyszerűbb ennél a fajnál mint pl. a búzánál vagyis olyan genetikai módosítások elvégzése Agrobacterium közreműködésével (Vogel és mtsai. 2006), amelynek célja: 1) a gének térbeli és időbeli működésének vizsgálata a gén szabályozó régiójának (promoter) bejuttatásával; 2) a gének által kódolt fehérjék túltermeltetése és az ebből adódó fenotípusos változások követése; 3) a gének lecsendesítése és az ebből fakadó fenotípusos változások követése. A teljes genomszekvencia együttesen e különböző mutánsokkal közelebb visz bennünket a gének és az általuk kódolt fehérjék növényi szervezetben betöltött szerepének feltérképezésére. Az ember által létrehozott genetikai változatokon túl a szálkaperjén belüli nagyszámú, természetes variancia is elősegíti a faj egyes tulajdonságait kódoló genetikai háttér tanulmányozását egy 56 földrajzi helyről begyűjtött 187 féle ökotípus alkotta gyűjtemény kellő genetikai változatosságot biztosít (Vogel és mtsai. 2009). Munkánk során e természetes diverzitást igyekeztünk kihasználni, mikor célul tűztük ki a különböző ökotípusok gyökérzetének vizsgálatát optimális és csökkentett vízellátottság esetén. A munka alapját a szálkaperje és a búza gyökérzetének hasonlósága képviselte (Watt és mtsai. 2010). Ugyanis a két faj föld alatti részét alkotó egyes gyökértípusok, úgymint az elsődleges ( primary axile root PR), a különböző szárcsomóból fejlődő, azaz koleoptilnodális ( coleoptile node axile root CNR) és levél-nodális ( leaf node axile root LNR) gyökerek, valamint az elsődleges oldalgyökerek ( first order lateral root LR) jelentős fejlődési és anatómiai analógiát mutatnak. Munkánk első fázisában a PR, CNR és LNR gyökértípusok hosszát és csúcsi átmérőjét, valamint ezen paraméterek hajtáshosszhoz és -tömeghez viszonyított kapcsolatát vizsgáltuk 22 ökotípus esetében. A vizsgált vonalak kiválasztásának alapját Luo és mtsai (2010) kutatási eredményei képezték az említett kézirat 54 ökotípus hajtásparamétereinek szárazságstressz hatására bekövetkező változásán alapuló csoportosítását foglalja össze. Az eredményeket főkomponens-analízissel kiértékelve elmondhatjuk, hogy az egyes ökotípusok jól elkülöníthetők egymástól a hajtáshossz és -tömeg, illetve az elsődleges gyökér hossza, valamint e paraméterek egymáshoz való viszonyulása alapján mind optimális, mind korlátozott vízellátottság esetén. Mindazonáltal információt kaptunk a növények szárazságstresszre adott válaszáról is e paraméterek tükrében, mivel nagyfokú variabilitás figyelhető meg az egyes genotípusok között. Szálkaperje nevelése ellenőrzött vízellátás mellett Ezeket az eredményeket tenyészedényekben nevelt növények vizsgálatával nyertük, amely kísérleti rendszer ugyanakkor nem alkalmas bizonyos, gyökérfelépítésre jellemző paraméterek, pl. megnyúlási sebesség követésére. Ezért a további vizsgálatokat már ü- vegfalú gyökérszekrények (rizotronok) felhasználásával végeztük, amely lehetővé tette olyan sajátságok mérését is, mint a megnyúlási sebesség, a nodális, illetve az oldalgyökerek kibújásának időpontja, oldalgyökér-sűrűség, a talaj gyökérzet általi lefedettsége, az elsődleges gyökér rendhagyó fejlődése (agravitropizmus, nagyszámú kanyarulat), az oldalgyökerek kifejlődésének a gravitációs tengelyhez mért szöge, stb. Továbbá a felsorolt paraméterek növénymagassághoz viszonyított kapcsolatának elemzésére is lehetőségünk nyílt. Az egyes ökotípusoknál számos gyökértulajdonság mutatott vagy növekedést, vagy csökkenést a vízmegvonás hatására az öntözött növényekhez viszonyítva. A kapott eredmények alapján többek között elkülönítettünk egy olyan, szárazságtűrő ökotípust, melynek elsődleges gyökere (PR) jelentős hossznövekedéssel válaszolt a csökkent talajvíztartalomra. Mindemellett a főgyökér egyenesebb mivolta és jobban a gravitáció irányába mutató növekedése is szembeötlő volt a kontroll körülmények között nevelt növények gyökérzetéhez képest. Mindezen tulajdonságváltozások hozzájárulnak a gyökér, és ennek révén az egész a 4

növény vízkereső stratégiájához. A nodális gyökértípusok közül a koleoptil-nodálisak (CNR) fejlődése többnyire visszaszorult: vagy a számuk, vagy a hosszuk vagy a növekedési intenzitásuk csökkent. Az egyik érdekes ökotípusnál egyáltalán nem is fejlődtek ki koleoptil-nodális gyökerek a vízmegvonás hatására. Az oldalgyökerek (LR) esetében viszont találkoztunk olyan genotípussal, amelyik csökkentette e gyökértípusainak a számát, és olyannal is, amelyik megnövelte azt az öntözés hiányának következtében. Ami a levélnodális gyökértípust (LNR) illeti, egyes szálkaperjevonalak esetében egyáltalán nem fejlődtek ki sem öntözés, sem csökkentett talajvíztartalom mellett. Az itt felsorolt különbözőségek kedvező alapot biztosítanak az olyan kísérleteknek, amelyek célja az egyes gyökértípusok fejlődését szabályozó molekulák, jelátviteli utak felkutatása és pontos szerepük beazonosítása. A növény magassága tekintetében az oldalgyökerek hossza, gyakorisága az elsődleges gyökéren, a levél-nodális gyökerek száma, hossza és kibújásuk ideje, valamint a gyökérzet teljes hossza bizonyult pozitívan vagy negatívan befolyásoló paraméternek. Korábbi kísérleteink során egyenes arányú összefüggést tapasztaltunk a szálkaperje magassága és a zöldtömegének mérete között. Mivel a növény hajtástömege (biomassza) fontos mind a növény energetikai viszonyai, mind a várható termés szempontjából, ezért a növény magasságát befolyásoló gyökértényezők ismerete rendkívül fontos. A fent említett eredményeink rövid szemléltetése csak egy szelete annak a számtalan lehetőségnek, amit a gyökérfejlődés kutatásában elérhetünk. Ami viszont tovább emeli a kapott eredmények súlyát, hogy általuk átláthatóbbá, érthetőbbé válik a közeli rokonok, a kenyerünket és jószágaink takarmányát is adó búza, árpa és rozs gyökérfejlődése is, amely a nemesítők munkájában is segítséget nyújthat. Hasonlóan a kétszikűek modellnövényéhez, a lúdfűhöz ( Arabidopsis thaliana), - amelynek tanulmányozásával ismereteket szereztünk és szerzünk a káposztafélék családjába tartozó fontos haszonnövényekről is, mint pl. a repce a szálkaperje is megbízható modell növényévé vált a hazánkban fontos gabonaféléknek. Irodalomjegyzék Luo N, Liu J, Yu X, Jiang Y (2011) Natural variation of drought response in Brachypodium distachyon. Physiologia Plantarum, 141: 19 29. Thole V, Worland B, Wright J, Bevan MW, Vain P (2010) Distribution and characterization of more than 1000 T-DNA tags in the genome of Brachypodium distachyon community standard line Bd21. Plant Biotechnology Journa l, 8: 734 747. Vogel JP, Garvin DF, Leong OM, Hayden DM (2006) Agrobacterium-mediated transformation and inbred line development in the model grass Brachypodium distachyon. Plant Cell, Tissue and Organ Culture, 84: 199 211. Vogel JP, Tuna M, Budak H, Huo N, Gu YQ, Steinwand MA (2009) Development of SSR markers and analysis of diversity in Turkish populations of Brachypodium distachyon. BMC Plant Biology, 9: 88. Köszönetnyilvánítás Külön köszönet illeti Sándor Györgyit, csoportunk laboránsát odaadó munkájáért. Kutatásunk az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA K76273, OTKA-K109719) támogatásával valósult meg. Szálkaperje gyökérzete rhizotronban 5

Food Security (2014) 6: 525-540. http://link.springer.com/article/10.1007/s12571-014-0357-1 A genetikailag módosított vetőmagszektor felmérése világszerte: piac, érdekelt felek és árak Sylvie Bonny (Részlet) Bevezetés A vetőmag kulcsszerepet játszik a mezőgazdaságban: minőségétől és jellemzőitől nagyban függ a növényfajták sikere és számos tulajdonsága. A mezőgazdaság a szaporításra való képességénél fogva hiszen a fotoszintézis segítségével, kedvező körülmények között, minden kilogramm elvetett magból néhány tucat kilogrammtól akár ezer kilogrammig terjedő tömegű termény nyerhető (Gallais 2011) olyan szektor, amely szó szerint biomasszát hoz létre. A növénynemesítés majdnem olyan hosszú múltra tekint vissza, mint maga a mezőgazdaság, amelynek kezdetei körülbelül 10 000 évvel ezelőttre tehetők (Murphy 2007). Az első gazdálkodók, majd még inkább az ő követőik valószínűleg a legalkalmasabbnak ítélt növényeket próbálták kiválogatni, és ezek magját használták a következő vetéshez. Évezredeken át a gazdálkodók tapasztalati módszerekkel termelték és őrizték meg a vetőmagot; kereskedtek vele a helyi piacon, sőt bizonyára lopták is. Ez a farm alapú vetőmagmegőrzés nem akadályozta az új fajok bevezetését, különösen a XV. századtól kezdődően, a kontinensek közötti vándorlás és kereskedelem megindulását követően. A XIX-XX. században tudományosabb nemesítési módszerek kezdtek kialakulni, és megjelent a növénynemesítés, mint szakma. A vetőmag fokozatosan árucikké vált, különösen azután, hogy létrehozták az első hibrid fajtákat, és elkezdődött a vetőmagok standardizálása, minősítése és ellenőrzése (OECD 2013), valamint a biológiai és genetikai tudományok eredményeinek alkalmazása. Az 1980-as évek óta a modern biotechnológia gyors fejlődése megszilárdította ezt a tendenciát. Ezzel párhuzamosan megváltozott a vetőmagok világa is. Nevezetesen, a korábban felaprózott vetőmagtermelő ipar konszolidálódott, és részben beolvadt a növényvédőszer-iparba. A transzgenikus vetőmagszektor mára különösen koncentrálttá vált. A génmérnökségnek a növénynemesítésben való alkalmazása komoly problémákhoz vezetett a GMO-k haszna és kockázatai megítélésében (FAO 2004; Weasel 2008). A GMO-vita a növénynemesítő szektorra és különösen a GM vetőmagtermelésre terelte a figyelmet. Számos civilszervezet, média, állampolgár, választott tisztségviselő és néhány gazdálkodói szervezet súlyos kritikával illette a vetőmagtermelő ipart, konkrétan a legnagyobb vetőmagtermelő cégeket. Elítélték a koncentrálódási tendenciát, és azt a törekvést, hogy az emberiség élelmezése néhány cégtől függjön; kritizálták a GM vetőmagok árának emelkedését (ETC 2005; Hubbard 2009; Shiva és mtsi. 2011). Ezek a kritikák nagy visszhangot keltettek a médiában és az interneten egyaránt. Ez a bizalmatlanság hozzájárult a fokozódó megosztottság kialakulásához arra vonatkozólag, milyen irányban fejlődjön a mezőgazdaság az elkövetkező években és évtizedekben. Egyesek szerint a modern módszerek, így a biotechnológia és a genomika fokozott alkalmazására van szükség, mások viszont a józanul konzervatív technológiák használatára hívnak fel annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonság mindenki számára jobban biztosítható legyen. Sokan úgy vélik, hogy a biotechnológiai módszerekkel előállított növényfajták alkalmazása elengedhetetlen az élelmiszerbiztonság és a fenntartható mezőgazdaság megvalósításához (Federoff és mtsi 2010; Jones 2011; Bennett és mtsi 2013; Bennett és Jenkins 2013), mások viszont ezt hamis megoldásnak tartják, amelyet néhány cég haszonszerzése érdekében szorgalmaznak (Altieri és Nicholls 2005; Spring 2011; Jacobsen és mtsi. 2013). 6

A globális vetőmagpiac: összetétele, mérete és átrendeződése Közgazdasági szempontból nyilvánvaló, hogy a vető- magszektor gazdaságilag kis súlyú láncszeme a mezőgazdasági és élelmezési láncnak: az ellátási láncok végén az eladás több bevételt hoz, mint az elején, mivel a láncban emelkedik a termék értéke (1. ábra). A vetőmagszektor viszonylag kis méretét azonban mégis hangsúlyozni kell, mivel a közvélemény másképp látja. A mezőgazdasági inputszektorok az élelmiszerlánc belépési pontján találhatók, ezért a hatásukat gyakran túlhangsúlyozzák, a lánc későbbi szintjeinek befolyását pedig ritkábban veszik szem- ügyre. A mezőgazdasági és élelmezési láncban a legfontosabb közgazdasági szereplő az élelmiszerkiskereskedelem lehet, mivel ez a szektor is erősen koncentrált, és nagy befolyású a beszerzési társulások miatt, amelyek szűk keresztmetszetet hoznak létre, és ezzel nehezítik a lánc későbbi szintjén lévő piacokhoz való hozzáférést. Az élelmiszer-kiskereskedelem az egész mezőgazdasági és élelmezési láncra is hatással van a követelményein és a mezőgazdasági árakra, valamint az élelmiszer-fogyasztási mintákra gyakorolt nyomásán keresztül (Bonny 2006; IAASTD 2008; von Braun és Diaz 2008). 800 764 700 600 500 521 400 300 200 100 0 Vetőmag 28 46 Mezőgazdasági vegyszerek Élelmiszerfeldolgozás Élelmiszerkiskereskedelem Monsanto DuPont/Pioneer Syngenta Syngenta Bayer Basf Nestlé Archer Daniels Mid. Unilever WalMart Carrefour Tesco 1. ábra. A tíz legnagyobb vállalat globális szintű eladásai négy szektorban: vetőmag, mezőgazdasági vegyszerek, élelmiszerfeldolgozás és élelmiszer-kiskereskedelem (2012-ben, milliárd USD). Minden szektor alatt fel van tüntetve a három legnagyobb vállalatcsoport neve (forrás: Forbes 2013; Supermarket News 2013). A nagy hatos néven emlegetett vállalatoknál globális szinten jelenleg változó mennyiségű vetőmageladás folyik (2. ábra). A vetőmageladás különösen jelentős a Monsantónál és a DuPont-Pioneernál, azonban az eredetileg növényvédő szerekkel foglalkozó cégeknél, azaz a Syngentánál, a Bayernél, a Downál és a BASF-nél kisebb volumenű. Az utóbbi vállalatok továbbra is főleg agrokémiai termékeket (mezőgazdasági vegyszereket) árulnak, és a Sygenta kivételével a vegyipar más területein is jelentős termelést folytatnak. A Monsanto kifejezetten a növényi biotechnológiára specializálódott: bár számos különféle formában árul glifozátot, a glifozát aránya az összes eladáson belül fokozatosan csökkent e gyomirtó szabadalmának lejárta után. A növényi biotechnológiával foglalkozó cégcsoportoknak tehát eltérő a profiljuk attól függően, hogy milyen mértékben specializálódtak erre a területre. 7

14 12 milliárd USD növényvédelem vetőmagok 10 8 6 4 2 0 Syngenta DuPont/ Monsanto Bayer Dow Basf Pioneer Limagrain KWS 2. ábra. Vetőmag- és növényvédőszer-eladások a GM vetőmagtermeléssel foglalkozó főbb vállalatoknál 2012-ben (milliárd USD) (a vállalatok éves jelentéséből). Szereplők és technológiadíjak a GM vetőmagszektorban A GM vetőmag esetében a gazdálkodóknak a vetőmag és a vetőmagkezelések árán felül technológiai díjat is kell fizetniük a szabadalom/ szabadalmak birtokosának/birtokosainak, aki(k) feltalálták és megvalósították az új tulajdonság(ok) bevitelét az adott növényfajtába. A technológiadíj a feltalálónak, a szabadalom tulajdonosának járó jogdíj, cserében a licensz birtokában engedélyezett használatért. A technológiadíj a résztvevő vállalatok kutatásifejlesztési (K+F) erőfeszítéseit hivatott jutalmazni. Valóban, ha a növényfajták magja a nemesítőnek juttatott anyagi ellenszolgáltatás nélkül megőrizhető és újra elvethető, akkor a magánvállalatokat semmi sem ösztönzi arra, hogy beruházzanak a növénynemesítésbe, hiszen a majd tízéves K+F munka eredménye azonnal lemásolható és tovább szaporítható, amint az új fajta megjelent a piacon (Arrow 1962). Az első évben elért nyereség, amikor a gazdálkodók először vásárolják meg az új fajtát, nem elegendő, ha a gazdálkodók a rákövetkező években már a nemesítő ellentételezése nélkül szaporítják a vetőmagot. Ez két lehetőséghez vezetett: az egyik az állami növénynemesítés, a másik pedig a magán-nemesítők nemesítői jogokkal (vagy szabadalmakkal) való jutalmazása. A GM vetőmag esetében a gazdál- kodók általában a vetőmag megvásárlásával egyidőben fizetik meg a technológiadíjat. A különböző vetőmagtermelő vállalatok e díjakat továbbadják az agroinput-vállalatoknak (pl. a Monsantónak), amelyek licenszeket adtak ki arra, hogy az általuk szabadalmaztatott tulajdonságokat a különféle végfelhasználói növényfajtákba bevigyék (Shi és Chavas 2011). Ha transzgenikus vetőmagról van szó, a vetőmagtermelő ipar több szereplője vesz részt a folyamatban, nevezetesen: (1) a tulajdonságszolgáltatók ( trait providers), akik licenszet bocsátanak ki az általuk megszerzett új GM tulajdonságokra; (2) a nagyvállalatok, amelyek felhasználják ezeket az új tulajdonságokat, valamint a saját fejlesztésű új tulajdonságokat, azaz vetőmagba juttatják, felszaporítják és eladják azokat; és végül (3) a többi vetőmagtermelő vállalat, amelyek sok különböző, eltérő éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodott fajtát fejlesztenek ki úgy, hogy átviszik beléjük azokat az új tulajdonságokat, amelyekre vonatkozólag licenszet szereztek. Ezért meg kell különböztetni egymástól a tulajdonság és a vetőmag tulajdonjogát. Például az Egyesült Államokban, bár az elmúlt néhány évben a használatban lévő GM vetőmagok túlnyomó többsége a Monsantótól származó tulajdonságokat hordozott, e vetőmagok nagy részét más vetőmagtermelő vállalatok hozták kereskedelmi forgalomba. 2011-ben, amikor a 8

GM növények nagyrészt Monsanto GM tulajdonságokat hordoztak, az USA kukoricaültetvényeinek 88%-a GM volt, miközben a Monsanto közvetlen eladásokon keresztül az ország kukorica-vetőmagpiacának körülbelül 33%-át uralta. A szója esetében, amelynek termőterülete 94%-ban GM vetőmaggal volt bevetve, a Monsantónak a közvetlen vetőmageladásokban való részesedése körülbelül 24% volt (Schafer 2012), vagy 34%, ha leányvállalatát, az American Seed Inc. vállalatot is beszámítjuk. 1996 óta, amikor a GM növények kereskedelmi forgalomba hozatala megkezdődött, a technológiadíjak értéke időben változó volt, és függött attól, melyik új tulajdonságról volt szó (Fuglie és mtsi. 2011). Ez a variáció különösen függ a tulajdonságok számától (egyes fajtákban több új tulajdonság is van), azok mezőgazdasági-közgazdasági fontosságától, a fajták közötti verseny állásától és a technológia fejlettségi szintjétől. A 2000-es évek közepén számos felmérést készítettek arról, mekkora a technológiadíjak aránya néhány GM vetőmag teljes árában (Smolders 2005; Freese 2007; Bruins 2008; Le Buanec 2008, 2009; Moss 2013). A technológiadíjak a vetőmag teljes értékének 23 68%-át képviselték, a genetikai tartalom pedig annak 26 62%-át. Ráadásul, különösen a többszörösen génmódosított növények megjelenését követően a technológiadíjak az elmúlt néhány évben emelkedtek, és a vetőmagpiac-elemzők szerint ez a tendencia folytatódni fog ( Research and Markets 2013). Néhány vállalat közzétette felmérését a technológiadíjak globális értékére vonatkozólag: 2011-ben a GM vetőmagok globális piaca mindösszesen 13,2 milliárd USD volt, és ebből a technológiadíjak részesedése 4,1 milliárd dollár volt, azaz 31%; 2010- ben is körülbelül ugyanennyi volt a százalékos arányuk (Devgen 2012). A technológiadíjak azonban a GM vetőmagok teljes értékéhez viszonyítva meglehetősen magasak. Ahogy Hubbard (2009, 16. o.) írja: A biotechnológiai ipar hajlamos túlértékelni a genetikailag módosított tulajdonságokat, és alulértékelni a csíraplazmát. A jó minőségű csíraplazma, valamint az egyes régiókra jellemző fajták, amelyek alkalmazkodnak a különféle éghajlati és talajfeltételekhez, a vetőmagnak messze a legfontosabb tulajdonságai. A biotechnológiai módszerekkel bevitt tulajdonságok csak egy vagy néhány új vonást hoznak, míg a vetőmag mezőgazdasági értéke az egész genotípustól függ. Ki ruház be a GM vetőmagba, és milyen mértékben? Amint a genetika, az élettudományok, a biotechnológia és a genomika tudományos és technológiai eredményeinek alkalmazása egyre gyakoribbá vált, a növénynemesítésbe történő kutatás-fejlesztési (K+F) beruházások volumene megnövekedett. Az Egyesült Államokban például a vetőmagfejlesztés és a biotechnológia, amelyek 1979-ben a magánjellegű kutatási kiadásoknak viszonylag kis szeletét képviselték, három évtizeddel később a magántőkéből finanszírozott mezőgazdasági kutatásban dominánssá váltak (Fuglie és mtsi. 2012a; Fuglie és Toole 2014). Ha a felfedezéstől a kifejlesztésen át a szabályozó hatóságok jóváhagyásáig szükséges teljes költséget nézzük, a GM vetőmag kifejlesztése igen költséges (McDougall 2011). Emellett az új termék forgalomba hozatalához szükséges idő is hosszú: a 2008-tól 2012-ig terjedő időszakban átlagosan 13,1 év. A magas K+F költés jelentős tényező, amely hozzájárult a vetőmagszektor koncentrálódásához (Schenkelaars és mtsi. 2011). A nagy hatos K+F kiadásai körülbelül egy évtizeden keresztül differenciáltan alakultak: a vetőmagszektorban lankadatlan ütemben, a mezőgazdasági vegyszerek területén pedig lassabb növekedéssel. 2009 óta a nagy hatos agrokémiai K+F beruházásai elmaradnak a vetőmagszektorban e célra elköltött összegek mögött (4. ábra). Ez a vállalatoknak a vetőmagszektor melletti, fokozódó elkötelezettségét tükrözi, és ezen keresztül azt, hogy ezek a vállalatok mekkora fontosságot tulajdonítanak a biotechnológiának most és a jövőben. GM vetőmag: technológiadíjak, piac és szereplők A transzgenikus vetőmagok világpiaca 1996 óta rohamosan nő (3. ábra), és a GM növények különösen Amerikában terjedtek el. Az ISAAA becslése szerint (James 2013) az Egyesült Államokban a 2013- ban 15,6 milliárd USD összértéket képviselő GM vetőmagpiac már az összesített vetőmageladásnak is fontos eleme: a kereskedelemben értékesített összes vetőmagmennyiségben elfoglalt részaránya a 2001. évi 9%-ról 2007-re 21%-ra emelkedett, 2013-ra pedig közel 33%-ra. A GM vetőmagpiac azonban körülbelül egytizede a gyógyszer- és egészségügyi termékpiac biotechnológiai szeletének, amelyet 2013-ban körülbelül 165 milliárd USD-re becsültek (BioPlan Associates 2013). A biotechnológia fő alkalmazási terü- 9

lete ma az egészségügyi szektor. 2012-ben a GM vetőmageladások a globális kereskedelmi vetőmagpiacnak körülbelül 31,5%-át tették ki. Ezenközben a GM növények a megművelt földterületnek mindössze 11%-át foglalták el. A GM vetőmag hozzávetőleg kétszer vagy háromszor drágább a hagyományos vetőmagnál. 16 14 12 felület (millió ha) érték (milliárd USD) 250 200 10 8 6 150 100 4 2 50 0 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 0 3. ábra. A GM vetőmagok eladott összmennyisége világszerte és a GM haszonnövények összes termőterülete 1996 és 2013 között (a bal ordinátán milliárd USD, a jobb ordinátán millió hektár) (forrás: James 2013). 4 3.5 3 2.5 2 1.5 1 0.5 milliárd USD kutatás-fejlesztési kiadások vetőmag-előállítás és nemesítés kutatás-fejlesztési kiadások agrokémiai termékek 0 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 4. ábra. A hat legnagyobb agrokémiai vállalatcsoport vetőmag/biotechnológia és növényvédelem céljára elköltött K+F kiadásai 2000 és 2012 között (forrás: Jones 2012). 10

Az aggodalmak ellenére a GM fajták vetésterülete folyamatosan nő A GM vetőmagszektorban látható koncentrálódás aggodalommal tölt el számos gazdasági szereplőt, így a szektor egyes szakembereit, egyes gazdálkodói szövetségeket, antiglobalizációs és környezetvédő szervezeteket és polgári társaságokat (ETC 2005, 2008, 2011; Hubbard 2009; Then és Tippe 2009; Shiva és mtsi. 2012; Mammana 2014). Ezek a csoportok attól tartanak, hogy az élelmiszer-ellátás a jövőben néhány vállalattól fog függeni: ha a vetőmagellátást ellenőrzésük alatt tartják, az élelmiszer-ellátást is ellenőrzik, ahogy Vandana Shiva megállapítja a Monsanto szerint a világ című filmben. A vetőmagipar koncentrálódásának negatív visszahatásait jelentősnek látják: Ha a vetőmagtermelés és a mezőgazdasági kutatás kevesebb kézben összpontosul, a világ élelmiszerellátása fokozottan érzékennyé válik a piaci manőverezés szeszélyeire. A vállalatok döntéseikkel az éves eredményt akarják javítani és a részvényesek nyereségét növelni, nem pedig az élelmiszer-biztonságról gondoskodni. Végső soron a vetőmagtermelés oligopóliuma szintén a gazdálkodók választási lehetőségeinek csökkenése irányában hat. (ETC 2005, 1. o.). A vetőmagtermelés koncentrálódása miatti aggodalom a kisebb vetőmagtermelő vállalatoknál is jelentkezik, valamint egyéb szervezeteknél is, például azoknál, amelyek a piac szabadságáért és a trösztellenes szabályozásért szállnak síkra (OCM 2008; CESE 2009; Domina és Taylor 2009; Moss 2013). Ezeket az aggodalmakat igazolta a GM vetőmagok áremelkedése (Hubbard 2009; Moschini 2010) és a félelem amiatt, hogy egyes növények genetikailag nem módosított vetőmagjának kínálata csökkenni fog, valamint amiatt, hogy a Monsanto licensz-megállapodásokat kötött olyan ki- sebb vetőmagtermelő cégekkel, amelyek a Monsanto birtokában lévő tulajdonságokat használják a saját fajtaváltozataikban. A fő gazdálkodói szervezetek, így az Egyesült Államokban az ASA (Amerikai Szójatermesztők Szövetsége) és az NCGA (Kukoricatermesztők Nemzeti Szövetsége) továbbra is aktívan támogatják a mezőgazdasági biotechnológiát. Mindezen aggodalmak és a GMO-kkal kapcsolatos viták ellenére a GM növények terjedése az elmúlt 15 évben nem lassult, még ha terjedésük üteme 2013-ban alacsonyabb volt is. Az ISAAA adatai szerint (James 2013) a GM növények globális vetésterülete 1996 óta minden évben emelkedett, kivéve Európát bizonyos években (bár az össz GM vetésterület Európában nagyon kicsi). Mindamellett a GM növények fejlődése egyenetlen maradt, és három ország, három termény és egyetlen tulajdonság uralja. Emellett egyre erősödik a vita a GM élelmiszerek jelöléséről. A transzgenikus vetőmagokkal kapcsolatos kiadások a mezőgazdasági termelésben: Egyesült Államok A GM vetőmag árának alakulása az évek során A technológiadíjak miatt a transzgenikus vetőmag drágább, mint a hagyományos vetőmag. A magasabb árat megerősíti az a szerződéses kötelezettség, hogy nem szabad a learatott termés egy részét félretenni és a következő évben elvetni. A GM vetőmag azonban új tulajdonságokat tartalmaz, és ez a magyarázat arra, hogy miért veszik a gazdálkodók. Az elmúlt 18 évben a GM növények többsége vagy herbicidtoleráns volt vagy rovarrezisztens. Termesztésük lehetővé teszi a rovarirtó szerek csökkentett vagy olcsóbb használatát, és egyéb előnyeik is vannak például időmegtakarítás, könnyebb munka és jó kombinálhatóság bizonyos egyéb módszerekkel, de hátrányaik is többek között a szomszédos, nem GM növényekkel való egymás melletti termesztés problémái, valamint glifozátrezisztencia kialakulása a gyomokban és a Bttoxint termelő növények elleni rezisztencia kifejlődése rovarokban. Ezeket az előnyöket és hátrányokat minden esetben külön kell értékelni, figyelembe véve a tulajdonság(ok) típusát és az éghajlati, társadalmi-gazdasági és szabályozási összefüggéseket. Továbbá az értékelést több éven át el kell végezni, mivel a termelés kiadásai és az abból származó eredmény (az input és az output) relatív értéke időben vál- 11

tozó (lásd alább). A vállalatok természetesen úgy állapítják meg a GM vetőmag árát, hogy az alkalmazás a gazdálkodók számára nyereséges legyen, legalábbis a legtöbb esetben. Ez magyarázza a transzgenikus szója, kukorica és gyapot gyors elterjedését számos országban. Azonban 1995 96-ban történt első forgalomba kerülésük óta megfigyelhető a GM vetőmagárak emelkedése. Vajon ez az áremelkedés befolyásolja-e a gazdasági hasznot és ezen keresztül a GMO-k elfogadásának arányát? A GM szója, a GM kukorica és a GM gyapot százalékos aránya a termények teljes vetésterületén belül igen magas: 2013-ban rendre 93%, 90% és 90% volt. Ha a termesztés az elmúlt néhány évben stagnált is (további növekedésre pedig alig van mód), semmilyen csökkenés sem tapasztalható. Ez alól a rovarrezisztens gyapot az egyedüli kivétel, a károsító rovarokban kialakuló rezisztencia miatt (Tabashnik és mtsi. 2013), azonban még ha a gyomokban kialakuló rezisztencia vagy a vetőmag ára miatt egyes gazdálkodók hajlandók lennének is visszatérni a hagyományos fajtákhoz, ehhez arra lenne szükség, hogy elegendő hagyományos növényfajta vetőmagja kapható legyen. Félő, hogy a hagyományos fajták kínálata sokkal szegényebb, mint a GM fajtáké, tekintettel a GM szója dominanciájára az elmúlt tizenöt évben, valamint a hagyományos szójavetőmagot áruló vetőmagtermelő cégek számának csökkenésére (Shi és mtsi. 2009). En- nek ellenére 2010-ben az új, bevezetésre váró nem GM szójafajták áttekintése azt mutatta, hogy még mindig folyik valamelyes állami és magánfinanszírozású, nem GM nemesítés (Miller-Garvin és mtsi. 2010). Néhány egyetem és egyes független nemesítők most is végeznek nemesítői munkát nem GM fajták létrehozására. Sőt az utóbbi években emelkedett a kereslet a nem GM élelmiszerek és nem GM vetőmagok iránt az organikus piac és a kimondottan nem GM piac megerősödése miatt. Ezek aránya a teljes piacon belül azonban nagyon alacsony: például 2011-ben az organikus szója a teljes szója-vetésterület 0,17 százalékát foglalta el az Egyesült Államokban. Mivel a mostani irodalom nem teszi lehetővé annak pontos meghatározását, milyen mértékben állnak rendelkezésre nem GM vetőmagfajták, e kérdés megválaszolása további kutatást igényel. Végül is kevés gazdálkodó fordult el a GM növényektől, kivéve egyes specifikus helyeken a magas rezisztencia okozta problémák miatt. Ha az 1990-es évek végén, a GM szójafajtákra való áttéréssel kétszeresére emelkedett is a vetőmag árának aránya a bruttó termékben, a korai kétezres évek óta ez az adat viszonylag változatlan maradt, és a magasabb vetőmagárat ellensúlyozta a növényvédő szerek árán lehetségessé vált megtakarítás és a szója árának emelkedése, bár ebben van némi változékonyság (5. ábra). Ráadásul a GM vetőmagok fejlődtek is. 600 500 400 300 200 100 dollár % vetőmagköltségek a teljes termék %-ban/ha vetőmagárak (dollár/ha) A farmeroknak kifizetett szójaárak (dollár/t) 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1991 1996 2001 2006 2011 0 5. ábra. A szójavetőmag átlagos ára hektáronként, valamint a hektáronkénti szójatermelés értékének százalékában kifejezve, továbbá a gazdálkodóknak fizetett átlagos szójaár, 1991 és 2013 között. Előzetes adatok 2013-ra. Baloldali ordináta: vetőmag ára ($/ha) és szója ára ($/t). Jobboldali ordináta: vetőmag ára (%) 12

Mi a hatása a tulajdonságok sokféleségének, az árnak, és a tulajdonságok csomagolásának? A GM vetőmagárak emelkedéséhez egy további tényező, a tulajdonságok száma és típusa is hozzájárul. A GM vetőmagtermelő vállalatok gyakran dobnak piacra új, megnövelt értékű fajtákat. Ezen kívül egyre erősödő tendencia több GM tulajdonság összekapcsolt bevitele egy-egy GM fajtába, egyszerre több új tulajdonság hozzáadására (Que és mtsi. 2010). Az utóbbi tíz évben például az Egyesült Államokban termesztett GM kukorica egyre növekvő hányadában fajtánként két vagy több, akár nyolc új tulajdonság is megtalálható, a herbicidrezisztencia, a rovarrezisztencia és legújabban a szárazságtűrés különféle kombinációi (Bennett és mtsi. 2013). A többszörös génmódosítás gyakoribbá válásával a vetőmagok életideje is rövidül (Magnier és mtsi. 2010). Bár ezek a vetőmagok drágábbak, sok egyesült államokbeli gazdálkodó megvásárolta őket a jobb termőképesség reményében. 2014-ben a Roundup Ready szóját védő szabadalom lejár, és a glifozáttolerancia tulajdonsága közkinccsé válik: 2015-től más vállalatok számára is elérhető lesz anélkül, hogy jogdíjat kellene érte fizetniük. Ám még ha ezután a gazdálkodóknak szabad lesz is a glifozáttoleráns vetőmagot eltenni, találnak-e majd olyan vetőmagot, amelyben ez a tulajdonság nem valamilyen más, szabadalmaztatott tulajdonsággal együtt, vagy nem valamely szabadalmaztatott növényfajtában fordul elő? Számos szakember úgy véli, hogy 2014 után sok gazdálkodó fog úgy dönteni, hogy folytatja a transzgenikus szójavetőmag vásárlását azért, hogy hozzáférhessen az új tulajdonságokhoz és az új tudományos módszerekkel fejlesztett fajtákhoz, a vezető vetőmagtermelő vállalatok reményeinek megfelelően. Nagyon lehet, hogy valóban nehéz lesz olyan szójafajtát találni, amely nem áll másféle szabadalmi oltalom alatt, mivel az első generációs glifozáttolerancia (GT) tulajdonsága új GT tulajdonságokkal helyettesíthető, vagy pedig más GM tulajdonságokkal is rendelkező fajtába, vagy a növényfajtára vonatkozó szabadalom védelme, illetve fajtavédelem alatt álló fajtába lehet beültetve (Stumo 2010; Miller 2012; Graff és mtsi. 2012). Már ma is részben ez a helyzet: 2009-ben a Monsanto piacra vitte az új GT szójafajtát ( Roundup Ready 2 Yield Soybean, RR2, Roundup Ready 2 bőtermő szója), amely a glifozáttolerancia tulajdonságán kívül magasabb termőképes- séggel is rendelkezik, és ez a vetőmag drágább, mint az első generációs GT vetőmag. 2012-ben ezt az RR2 szóját az Egyesült Államokban szójával bevetett terület 41%-án termesztették (Monsanto 2013). A vezető vetőmagtermelő vállalatok egyéb, új, herbicidtoleráns, többszörösen génmódosított szójafajták bevezetésén dolgoznak. Így nem valószínű, hogy a vetőmag ára csökkenni fog. Azonban a biotechnológiai módszerekkel előállított vetőmagokat védő szabadalmak lejárta sok olyan kérdést is felvet, amelyekre itt nem tudunk kitérni (Grushkin 2013). Következtetések Ahogy az elemzés is mutatja, a vetőmagszektorban, különösen pedig a GM vetőmagszektorban igen nagyfokú a koncentrálódás, és ez valószínűleg a jövőben tovább fokozódik. A koncentrálódás nemcsak abban mutatkozik, hogy az összes vetőmageladás egyre nagyobb részét bonyolítják a legnagyobb vetőmagtermelő vállalatcsoportok, hanem abban is, hogy milyen arányban részesednek ezek a vállalatok a K+F kiadásokban (4. ábra), a GM szántóföldi kísérletekben és az általuk forgalmazott GM tulajdonságokat hordozó GM növények termőterületében. A koncentrálódás megjelenik a GM vetőmagoknak a teljes kereskedelmi vetőmageladásokban való részesedésében is, ami 2013-ban majdnem elérte az egyharmadot. Ez a koncentrálódás félelmet keltett amiatt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés hamarosan néhány multinacionális nagyvállalat kezébe kerül. Egy másik aggály amiatt éledt, hogy a vállalatok koncentrálódása hozzájárulhat a legnyereségesebb vagy a legszélesebb körben termesztett növények iránti figyelem fokozódásához, mivel a nagyvállalatok tevékenységüket a nyereségesebb ágazatokra összpontosítják, hiszen a pénzügyi piac a vetőmagszektorban is magas megtérülést követel, éppúgy, mint más szektorokban. Az emberiség élelmiszer-ellátása így egy maroknyi vállalattól és növényfajtól fog függeni, miközben a kisebb területen termesztett növények árván maradnak, nemesítésükre kevés forrás jut. A nemesítők olyan fajták előállítására törekednek, amelyek egyszerre hordozzák a különféle keresett tulajdonságokat, azonban ilyen tulajdonság sok van, és ezek változhatnak is a körülmények változásával (Singh és mtsi. 2013). Az éghajlati és talajviszonyok, a mezőgazdasági helyzetek és a végfelhasználói tevékenységek nagyfokú és egyre növekvő sokfélesége miatt különféle fajokra és fajtákra van szükség. Néhány nagy vetőmagtermelő vállalat 13

még akkor sem képes kielégíteni a mezőgazdasági szituációk és szükségletek óriási skáláját, ha sok országban jelen van (Access to Seed Foundation 2014). Ezért fontos, hogy ismét legyen közpénzből finanszírozott növénynemesítés, hogy a regionális kis- és középvállalatok továbbra is tudjanak vetőmagot termelni és eladni, és hogy a növénynemesítés egyéb formái is megmaradjanak, ne csak GM növénynemesítés létezzék. A jövő óriási kihívásainak csak sokszínű növénynemesítéssel lehet megfelelni, ehhez pedig nagy szükség van közpénzből történő K+F beruházásra ebben a szektorban, és a kis- és középvállalatok fenntartására. Egy további szempont, hogy a vetőmag genetikai értékének magas prioritást kell adni: nem szabad azt a technológiadíjakhoz képest leértékelni, ahogy ez a GM vetőmagok árának esetében megtörténni látszik. Ha a növénynemesítés a mezőgazdasági termelés bővítésének kulcsterülete, akkor nem támaszkodhat csupán a transzgenezisre sem ma, sem a jövőben. Még ha bizonyos GM tulajdonságok hasznosak is, a génmérnökség lehetőségeit az élelmiszer-biztonság elérésének eszközeként nem szabad túlbecsülni. A növénynemesítés számos más szempontja és eszköze is kulcsfontosságú, például a haszonnövények genetikai sokféleségének növelése, a helyi körülményekhez való jobb adaptáció, a genomika és egyéb módszerek éppúgy, mint a mezőgazdasági termelés sok-sok más fortélya. A GM növényekben megjelenő új tulajdonságok száma ma igen kevés, és 1996 óta alig emelkedett. Kerülnek-e kereskedelmi forgalomba érdekesebb tulajdonságok a közeljövőben, és széles körben rendelkezésre állnak-e majd? Ha a többszörös genetikai módosítás lehetővé teszi több tulajdonság kombinálását, ez is a vetőmag árának emelkedéséhez vezethet. A GM növényeket termesztő országokban tartanak attól, hogy a többszörös génmódosítás elterjedése együtt fog járni a vetőmagárak emelkedésével, a nem GM vetőmagellátás szűkülésével, és azzal, hogy a legjobb csíraplazma hamarosan már csak a transzgenikus vonalakban fog rendelkezésre állni (Moss 2013). E sokféle következmény miatt a többszörös génmódosítás fontos probléma, amely nagyobb figyelmet érdemel. Bár ma egyetértés uralkodik abban, hogy fenntarthatóbb mezőgazdaságra van szükség és újabb beruházásokra ebben a szektorban, élénk vita folyik arról, hogy milyen irányt vegyen a mezőgazdasági szektor. Ez a vita különösen kiélezett a növénynemesítés területén: egyesek a modern módszerek, különösen a biotechnológiai technikák használata mellett kardoskodnak, míg mások a több kisgazdaság és gazdálkodó részvételével történő növénynemesítés mellett érvelnek, és elutasítják a GM növényeket. Sokan támogatják a génmérnökség módszerét, mivel néhány értékes tulajdonságot így gyorsabban lehet növényekbe bevinni, ezáltal hatékonyabban lehet kezelni egyes mezőgazdasági, élelmezési és éghajlati problémákat. Mások a GMO-k közvetlen vagy közvetett környezetvédelmi, egészségügyi és társadalmi-gazdasági kockázatait hangsúlyozzák, és azt a tényt, hogy a biotechnológiai nagyvállalatok a pénzügyi piacok és a nyereségesség követelményének erős nyomása alatt állnak, ezért elképzelhető, hogy a nyereséges piacokat részesítik előnyben, vagy átsiklanak bizonyos kockázatok felett. A GMO-k alternatíváinak szószólói a vetőmagok beszerezhetőségét és megfizethetőségét tartják fontosnak, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-ellátás számos egyéb aspektusával együtt. Ezt a nagyszámú jelenlegi és jövőbeli problémát lehetetlen egyetlen technológiai csodaszer bevetésével megoldani (Royal Society 2009). A modern növénynemesítő módszereket, így a biotechnológiai alkalmazásokat nem szabad szembeállítani az agroökológiai módszerekkel, hanem kombinálni kellene a kettőt, amikor csak lehet. A GMO-k elutasítása gyakran a GM vetőmagiparral és annak koncentrálódásával szembeni aggályokhoz kapcsolódik. A vetőmagipar azonban a globális gazdasági rendszerbe van beágyazva. A génmérnökség és a biotechnológiai alkalmazások irányítása, végrehajtása, szabályozása és gyakorlati felhasználása a vetőmagszektor irányításától függ. Az utóbbi pedig nem csak a vetőmagszektortól függ, hanem, és ez még fontosabb, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi problémák általános irányításától is. Hivatkozásokat bővebben lásd az eredeti cikkben: http://link.springer.com/article/10.1007/s12571-014- 0357-1 14

Főszerkeszt ő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db két havonta Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület