Tézis a "versenyezni tudás" körül Radek Novotný gondolatait fordította Makrai Éva 2005 tél 2007 tavasz Az ázsiai Sun Tsu gondolkodó a harcművészetet úgy jellemezte, amelyben az ellenség már a harc előtt vesztett. Nagyon tanulságos... ráadásul az emberi tevékenységek bármilyen versenyterületre átültethető gondolat, legyen az sport vagy marketing. Létezik valami ehhez hasonló a tájfutásban is? Hogy csinálja Simone és Thierry, hogy szinte mindig nyernek? Tudnak valami különlegeset? A válasz IGEN. A bajnokok emberfeletti mennyiségeket edzenek ugyan, de nemcsak olyasvalakik, akik sokat edzenek. A bajnokok képesek rá, hogy versenyhelyzetben teljes mértékben kihasználják edzésmunkájukat. A VERSENYEZNI TUDÁS ALAPJA AZ ELVÁRT TELJESÍTMÉNYHEZ VEZETŐ ÚTON A tájfutó teljesítmény alapelemei a futótudás és a térképezési technika. Olyan képességek ezek, amelyeket iskolás korunk óta folyamatosan csiszolunk. Az elitteljesítmény következő szükséges feltétele a tapasztalat, legyen az különféle terepek ismerete, a térkép-ábrázolási módszerek ismerete, saját magunk versenyzőként való kiismerése vagy a pályán adódó kockázati tényezők felmérési képessége. Ezek együttese határozza meg a versenyző csúcsképességét. A verseny reggelén a fent leírt képességek halmaza már változatlan, befolyásolhatatlan állandó. ELVÁRT TELJESÍTMÉNY Messze nem a képességnek megfelelő teljesítmény Reális teljesítmény VERSENY = STRESSZEL TELI HARC versenyezni tudás TELJES KÉPESSÉG tapasztalat futótudás térképezési technika
A versenyző feladata tapasztalatait úgy kamatoztatni a versenyen, hogy a végső teljesítmény a lehető legjobban megközelítse az edzéssel kialakított maximális képességét az elvárt teljesítményt. Ez azt jelenti, hogy a versenyt ellenőrzés alatt kell tartania, és mindig a kívánt helyre kell jutnia. Aki a versenyezni tudást nem sajátítja el, annak a fontos és színvonalas verseny elúszik, még ha egyébként minőségileg felkészült versenyzőről van is szó. Nagy valószínűséggel sohasem éri el a megfelelő teljesítményt ha igen, akkor csak véletlenül. Száz százalék, hogy nem lesz képes az effajta eredményt megismételni. KULCS: A STRESSZ KEZELÉSE A versenyezni tudás leegyszerűsítve a STRESSZ LEKÜZDÉSÉNEK KÉPESSÉGE. Olyan képesség, amely röviddel a verseny előtt vagy az alatt alakul ki. A stressz (és hibák) néhány jellegzetes formája, amely a tétverseny teljesítményét befolyásolhatja: Túlzott haladási hajlam (kevés nyugalom a pontos térképezéshez) Félek a versenytársaktól (gyorsabban kell futnom, mint egyébként, hogy megverjem őket) Nem vagyok elég gyors, a többiek gyorsabbak (= gyorsabban kell futnom, mint amennyit bírok) Nem értem a térképet, nehéz lesz, el fogok tévedni (a kisebb bizonytalanságok esetén is már elönt a pánik) Tegnap nyomtam erőből, mára kész vagyok, a többiek pihentnek tűnnek, jól elvernek Erre a versenyre készültem egész évben, mi lesz, ha nem sikerül? (idegesség) Ha elrontom, otthon kinevetnek (muszáj, egyszerűen MUSZÁJ jól futnom!) Ez az egyetlen esélyem az évben, mindent bele kell adnom! (de ez kimerül a futás fokozásában és a gondolatok nyomásában) Idén még egy verseny sem sikerült, most MUSZÁJ mennie Válogatott mez van rajtam, máshogy kell futnom, mint egy kupaversenyen (= nyomnom kell erőből) Elsőéves felnőtt vagyok, nincs esélyem, meg kell valahogy oldanom, hogy ne égjek be teljesen (junior tévedés) Legutóbb sikerült (bevallom, mákom volt), most meg kell ismételnem, különben azt hiszik, hogy csak mákom volt Az adott napon versenyezni tudás egy egész sor eszközzel elősegíthető. Az első, a következő teljesítményszintre jutáshoz szükséges lépés a stressz és hatásainak TUDOMÁSUL VÉTELE; saját magunk, valamint a verseny közben gyakran változó viselkedésünk objektív szemléletére való törekvés. Sok versenyzőnél alapfontosságú tudomásul venni a tényt, hogy CSAKIS az aktuális képességnek megfelelő nyugodt teljesítmény segíti a kielégítő eredmény elérését. KIEGYENSÚLYOZOTT TELJESÍTMÉNY A versenyző ambiciózus, de kiegyensúlyozott teljesítmény elérésére törekszik vagyis az összes tevékenység helyes időzítésére. Ehhez valamilyen módon el kell távolítania a hibák forrását jelentő STRESSZT, amely általában túlzott motivációból vagy gyenge koncentrációból fakad (alábecslés). A világversenyen inkább túlzott motivációról van szó. HOGYAN CSINÁLJUK? A versenyzőnek tudomásul kell vennie a következő néhány alaptényt, örökigazságot:
A jó teljesítmény HIBA NÉLKÜLI TELJESÍTMÉNY = nem létezik jó teljesítmény durva hibákkal, akármilyen is az eredmény = ha képes vagyok hiba nélkül futni, az jó teljesítmény, az a célom. A FUTÁS TEMPÓJÁRÓL alkotott bármilyen gondolatot teljesen félre kell tenni A LÁBAK MAGUKTÓL IS MAXRA FUTNAK = verseny előtt nincs értelme a fizikai oldalt boncolgatni, tisztán a technikára kell összpontosítani (alapfeltétel: az az ember, akit születésétől fogva nem hajt versenyszellem, sosem ér el világszínvonalú eredményt) Verseny közben a feladat a sebesség hozzáigazítása a tájékozódási elemek nehézségéhez = A verseny a FÉKEZNI TUDÁSRÓL SZÓL, nem a teljes erőből nyomásról. Nem szabad a hamis képeknek bedőlni, mint az átfutópont körüli sprint vagy az eredményben esetlegesen jelentkező másodperces különbségek. CSAK ÉN, A PONTOK, A TÉRKÉP ÉS A TEREP. Kitörölni az ellenfeleket, nem hagyni magunkat stresszelni viselkedésük vagy idejük által. A helyes gondolkodáshoz nyugalomra van szükség. Az ilyen tényeket teljes mértékben tudomásul kell vennünk és mélyen be kell vésnünk az agyunkba. STRESSZ AZ EREDMÉNYTŐL A nyugodt versenyzés alapja ezért a TELJESÍTMÉNYRE és nem az EREDMÉNYRE való koncentráció. A kívánt eredmény csak abban az esetben következik be, ha a versenyző a teljesítményre összpontosít. Ha kizárólag a lehető legjobb helyezés elérése lebeg a szeme előtt, túl törtető magatartást tanúsít. A tájfutás egy bizonyos értelemben a fékezni tudásról szól. A szükséges nyugalomhoz arra a szilárd elképzelésre van szükség, hogy a verseny egyrészt magam, mint versenyző, másrészt a térkép és a pálya harca. Az ellenfeleket teljes mértékben ki kell törölni a latolgatásból. Ha az ellenfeleinkre gondolunk, az semmit nem szül a stresszen kívül. FOGLALKOZÁS A TÉRKÉPPEL A magától értetődő pályákon is meg kell fejteni a részleteket. A versenyzőnek a rajtban ki kell alakítania az érzést, hogy a pályát LETÉRKÉPEZNI kell, nem lefutni. Kedvvel kell térképezni és azért kell menni az erdőbe, hogy elfogyasszuk a térképet. Ilyen érzéssel nem tud megtörténni, hogy a versenyző úgy megy ki a pályára, mintha hátulról nekiment volna a hathuszas, a feje meg csak gurulászna a síneken. MIKOR KELL KIFEJLESZTENI A VERSENYEZNI TUDÁST? Az elvárt teljesítmény nyújtásának képességéhez szükséges alapvető feltételek: Egy sor hibát elkövetni és azok eredetéről gondolkodni Belső motiváció a tökélesedésre, önmegvalósításra Rendesen érteni a térképet aki nem érti, akármilyen okos is, ugyanúgy eltéved. A futótudás ellenben abszolút nem szükséges; az egy állandó, amellyel a verseny napján nem tehetünk már semmi mást, minthogy teljes mértékben kihasználjuk, akár úgy futunk, mint Petr Losman vagy Halina Pawlowská 1. 1 Halina Pawlowská: cseh tévébemondónő (semmi köze a futáshoz)
Ellenkezőleg, a technikailag pontos verseny teljesítésére irányuló törekvésről van szó, akármilyen formában vagyunk is. (A formaidőzítésről szóló feltevés valószínűleg helytálló, de maradjunk most az edzésmunka területén való felkészülésnél.) Alapigazság: a világszínvonalon elérendő CSÚCSEREDMÉNYHEZ (top 15) a magas futóteljesítmény szükséges, a szubjektív CSÚCSTELJESÍTMÉNYHEZ nem szükséges. A fent leírt alapvető feltételezésekből következik, hogy a versenyezni tudás nem fejleszthető csúcsra olyan időszakban, amikor az ember az alaprutinját szerzi és így még minden verseny egy bizonytalan kaland. Az e problémakörrel való megismerkedés az ifi korban kell, hogy kezdődjön, ugyanis junior korban már ilyen módszerrel kell döntenünk és ésszel kell versenyeznünk. AZ AMBÍCIÓ PLUSZ? Fő motiváló tényezőként az erős ambíciónak is megvan a helye az edzésmunkában, de a verseny során káros tényező, ha a helyezésre és személyes presztízsre irányul (szokásos eset). Néhány versenyzőnek kifejezetten tompítani kéne saját ambícióját. Tájfutásban verseny előtt az eredményre gondolni, a dobogón látni saját magunkat hiba. A teljesítmény a fontos. Nem az képes a legjobb teljesítmény elérésére, aki a nyers erőt és törtetést fejleszti ki, hanem az, aki a feladatot megoldja, vagyis a pályát a lehető legkevesebb hibából lefutja. HOGYAN KERÜLHETJÜK EL A HIBÁKAT? Sokan feltételezik, hogy nyugodt és stresszmentes állapotban is hibáznak. Hogy egyszerűen máshova futnak, vagy nem értik meg az adott helyzetet. Az elegendően tapasztalt versenyzők számára viszont léteznek olyan hüvelykujj szabályok, amelyek alkalmazásával elkerülhetők a hibák. Miről is van szó? A TÉRKÉPEN ELŐRÉBB JÁRNI a verseny alatt állandóan tudni, hol folytatom. Taktikával rendelkezni. Mihelyt valamit a véletlenre bízunk, az rossz. Mindig kell, hogy legyen kész válaszunk a következő kérdésekre: "Mit csinálok éppen most?" és "Hogy megyek innen tovább?" Ha nincs válaszunk, akkor csak vaktában futunk és kockáztatunk (Erre lehet az ún. páros-páratlan módszerrel edzeni mármint, hogy mindig egy átmenettel előrébb tartok a térképen, azt memorizálom, az aktuális átmenetet pedig a térképre tekintés nélkül emlékezetből futom. Nehéz, de nem irreális.) A FUTÓTEMPÓT A TÁJÉKOZÓDÁS SZÍNVONALA HATÁROZZA MEG extrém részletgazdag terepen tereptárgyról tereptárgyra haladunk, ezzel ellentétben egy jól belátható parkban nyomjuk teljes erőből. Ha a versenyző megfelelő hangulatban van és tisztában van a térképes munka elsőbbségének elvével, sebessége bármilyen terepen automatikusan hozzáidomul a pálya technikai színvonalához. Sosem keletkezhet vákuum a gondolatmenetben, mindig tudni kell, hova futok a következő pillanatban. HOGYAN HIBÁZZUNK? Hibázni néha még a bajnokok is szoktak, ebben áll a sport varázsa. Sok versenyző nem képes azok hatékony megfejtésére. Tanácsolom: A hiba elemzését az első pillanatban el kell kezdeni, ha valami gyanús (megtanulni felismerni a pillanatot, ahol az első kételyek felmerülnek) Megállni, és az EMLÉKEZETBEN logikusan megkeresni, hova kerülhettünk
(nem pedig makacsul az aktuális helyből kiindulva merő keresgéléssel a térképen, hol is lehetek nagyon bizonytalan, a pánikot mélyítő módszer) Így lehet a hibák mennyiségének nagy részét minimálisra csökkenteni ha a hibát időben megfogjuk, nem lehetünk messze a tervezett útvonalunktól. VIDÁMAN A versenyzőnek várnia kell a versenyt! A tájfutás szórakoztat, akár megyei verseny, akár világbajnokság. A stressz és idegesség forrásainak elemzésével részben megszüntethető a félelem és hely teremthető az örömnek. Öröm csak akkor ér, ha jó teljesítményt nyújtunk = hibátlant. Ha a versenyzőt örömre fakasztja az eredménye, amelyet objektív rossz teljesítménnyel ért el (a körülmények összejátszása révén), valami nincs rendben. Egy ilyen helyzet senkit nem kényszerít a munkára és a hibák eltávolítására. MEGJEGYZÉSEK AZ EDZŐKNEK Szükséges, hogy a versenyzők TUDOMÁSUL VEGYÉK, amit mondanak nekik gyakran bólogatnak, de nem veszik tudomásul. Először a legfontosabb, hogy a versenyzők megtanuljanak durva hibák nélkül versenyezni. Ezt csak abban az esetben tanulják meg, ha feltétel nélkül ELHISZIK, hogy ez szükségszerű. Ezen szint elérése után lehet a részleteket elemezni, amelyek a teljesítményt fokozhatják (technikai munka a térképpel, memória, a fej tartása futás közben...). A futóteljesítmény javításán való fáradozás csak akkor érezteti hatását, ha a versenyző képes durva hibák nélkül futni, teljesítménye a térképezésen múlik és paradox módon nem a futáson. (Az a tipikus állítás, hogy télen felgyorsult, most majd agyonhibázza magát teljesen helytelen. A versenyző azért hibázik, mert az edzésben érezhető többletmunka egyértelműen megnövelte az elvárásait, amelyet verseny közben nem bír kezelni.) A speciális terepre készülésnek (pl. a VB terepén edzeni) csak olyan esetben van értelme, ha a versenyzők képesek nagyobb hibák nélkül versenyezni. A terep ismerete segíthet a legjobb útvonalak kiválasztásában, de nem képes megakadályozni a figyelmetlenség, kockázatás és felületesség okozta hibákat. (Ezért a junioroknál a versenyzés tanítására helyezném a hangsúlyt, és nem a terep megismerésére.)