Projektnapló Előkészítő tevékenység A Kardos László Általános Iskola diákjaiként nagyon megörültünk, mikor tanév végén meghallottuk a jó hírt: pályázati munkánk sikeresnek bizonyult a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt Határtalanul című pályázaton, így utazhatunk Kárpátaljára. Egész nyáron nagyon izgatottak voltunk, s már alig vártuk, hogy elkezdődjön az új tanév. Néhányunknak útlevelet is kellett csináltatni, mert megtudtuk, hogy Ukrajnába csak ezzel az útiokmánnyal lehet belépni. A tanév kezdetével nem csupán a 7. évfolyam kezdődött el számunkra, hanem egy hosszan tartó, sok tudást magában foglaló ismeretszerzési folyamat is, természetesen Kárpátaljáról. Számos előkészület előzte ugyanis meg a nagy utat. Több előkészítő órát is tartottak számunkra tanáraink, hogy tudással felvértezve figyelhessük, tapasztalhassuk meg mindazt, amit eddig csak a könyvek lapjain láthattunk. Többek között ismereteket szereztünk történelem, biológia, földrajz, irodalom, ének és művészettörténet témakörökön belül. Érdekes volt megismerni a földrajzi viszonyokat, s utána élőben látni például a Latorca folyót. Arról is tanultunk, hogy Zrínyi Ilona milyen hősiesen védte Munkács várát, s ezek után mikor beléptük a vár falain belülre, mindannyiunk érezte, hogy a történelem köztünk él!
Mikor irodalom órán a Huszt című versről tanultunk, még nem is sejtettük, hogy mekkora élményt fog majd okozni számunkra, hogy élőben is megtekinthetjük azt a várromot, amelynél egykor maga Kölcsey Ferenc is járt. Jó érzés volt, hogy a megtanult verset elszavalhattuk a huszti emlékműnél. Művészettörténeti vonatkozásként rajz órán Munkácsi Mihály életével és munkásságával ismerkedhettünk meg.
1.nap Az indulás napján már nagyon izgultunk. Amikor este odaértünk az iskola elé mindenki nagyon izgatott volt. A busz nagyon szép volt. Éjjel nem nagyon tudtunk aludni, mert mindenki fel volt dobódva, de azért egy kicsit aludtunk. A buszon zenét hallgattunk, beszélgettünk és képeket készítettünk. Reggel amikor odaértünk Szelmencre elcsodálkoztunk ezen a határon és a történetén. A következő állomás Ungváron volt a várnál. Ezután megnéztünk a skanzent is ahol nagyon sok érdekes dolgot láttunk. Ahogy mindenhol, a székesegyház előtt is készítettünk csoportképet. A szerednyei várrom is nagyon érdekes volt
Nagydobrony három irányból közelíthető meg, Ungvár, Munkács és Beregszász felől. Az itt élők mezőgazdasággal foglalkoznak. Van középiskolája és gimnáziuma is. 5800 fő él itt. A gyermekotthon három hektáros telken van és önellátásra termelnek. Nagydobronyban a gyermekotthonban mindenki elérzékenyült. A szállás elfoglalása előtt megvacsoráztunk. Amikor odaértünk a szállásunkra, nagyon örültünk, hogy ilyen szép helyen szállunk meg. Fürdés után a szobákban a barátainkkal beszélgettünk. Sajnos kevés időt tölthettünk a szálláson, mert sok programunk volt. Reggel felkeltünk, reggeliztünk az étteremben, és indultunk a következő kirándulóhelyre. A középiskolában sok új barátot szereztünk. Az ottani néptánccal is megismerkedhettünk. A fiúk fociztak, a nagydobronyiak győzelmével zárult a mérkőzés.
Az úton a helyszínek között nehéz volt figyelni az idegenvezetőre, mert szerettünk volna egy kicsit nyugodtan beszélgetni. Beregszászon a Beregvidéki-múzeumban sok érdekes dolgot hallottunk. Sétáltunk a belvárosban is. Megnéztük azt az iskolát ahova az idegenvezetőnk járt. A református templomot is megnéztük. Megnéztük azt az iskolát ahova az idegenvezetőnk járt. A huszti várnál felmondtuk a Huszt című verset. A Munkácsi várban nagyon sok képet készítettünk.
Munkács várát már messziről mutatta az idegenvezetőnk, és mesélt róla. Az első emlékek 1263-ból valók Munkácsról. Kővárak csak a tatárjárás után épültek. A XX. században nevezik a Felvidéket Kárpátaljának. 1939-44-ig visszakerül Kárpátalja déli része Magyarországhoz. A fellegvár oromtornya a legmagasabb. Rákóczi várnak 1630-1712-ig nevezik Munkács várát. A szolyvai emlékparkban megnéztük a neveket. Arra a táblára amelyen az idegenvezetőnk szülővárosa van, kötöttünk egy piros-fehér-zöld szalagot. A Vereckei hágó felé vezető útszakaszon jó volt haladni, mert nem volt kátyús, gödrös. Kiderült, hogy a moszkvai olimpiára építették. Sokat gyönyörködtünk a tájban.
Fent elénekeltük a Magyar Himnuszt. Hazafele nagyon jól éreztük magunkat. Amikor hazaértünk nagyon sokat meséltünk a családunknak. Az utazás résztvevői az értékelő órán összességében megállapítottuk, hogy örök élmény marad ez a kárpátaljai kirándulás. A személyes kapcsolatok közelebb hozták a határon túl élő magyarokat. A 6. évfolyamosoknak is tartottunk élménybeszámolót. Egy kicsit irigyelték is, hogy sikeres volt a pályázatunk!