2003. évi XXVI. törvény indokolása az Országos Területrendezési tervrıl Általános indokolás A regionális tervezés Magyarországon hosszú és gazdag múltra tekint vissza. A jelentıs elızmények ellenére elmondható, hogy Magyarországon még nem készült olyan országos léptékő területrendezési terv, amely a térségi szerkezet meghatározásának és a területfelhasználás szabályozásának igényével lép fel és amelynek jóváhagyása parlamenti szinten történik. Az Országos Területrendezési Terv (a továbbiakban: OTrT) elkészítésérıl a területfejlesztésrıl és területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tft.) rendelkezett. A törvény 7. -ának a) pontja szerint, a kormány döntéseiben biztosítja a regionális politika érvényesülését, ennek keretében elıkészíti és az Országgyőlés elé terjeszti az országos és a kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési terveket és azok önkormányzatokra is kötelezı elemeit. Az OTrT készítését idıszerővé teszi, hogy a társadalmi, gazdasági rendszerváltozásnak a területi fejlıdést és az országos léptékő területhasználatot már konkrét módon is befolyásoló következményei vannak. Ilyen az országos térszerkezeti súlypontok és erıvonalak eltolódása, a határ menti térségek helyzetének átalakulása, és a szuburbanizálódási-agglomerálódási folyamat felgyorsulása, azaz olyan területi változások, amelyek országos szintő rendezést sürgetnek. Felgyorsult az országos jelentıségő, illetve az országos térségi szerkezetet meghatározó infrastruktúra-hálózat fejlesztése, egyre jelentısebbekké váltak az ország nemzetközi térszerkezeti kapcsolatai és ezek további változásokat generálnak. A területrendezés eszközeit is fel kell használni ahhoz, hogy az infrastruktúrahálózat új elemei és a rendszer egésze összhangban legyenek a területi-környezeti kritériumokkal, és a területi fejlıdést a lehetı legnagyobb mértékben szolgálják. Az OTrT elkészítése és elfogadása azért is fontos, mert az irányadó, országos szintő keretek rögzítése elengedhetetlenül szükséges a kiemelt térségek és a megyei területrendezési tervek elkészítéséhez. Az OTrT lényeges feladata, hogy biztosítsa az ország bekapcsolódását az európai térszerkezetbe és elısegítse a nemzetközi elıírások érvényesítését. Kidolgozása ezért a környezetre, a természetre és a kulturális örökség védelmére, valamint a mőszaki infrastruktúrára vonatkozó legfontosabb nemzetközi kötelezettségek és egyezmények figyelembevételével történt. Ezek közül a térszerkezet alakítása szempontjából különös figyelmet érdemel az 1997. évi Helsinki Egyezmény, amely rögzíti a multimodális közlekedés nagy európai folyosóit, valamint az ESDP, azaz az Európai Területi Terv (European Spatial Development Perspective), amely az európai tervezési rendszerrel és az EU fejlesztési irányokkal való összehangolás terén ad támpontot. Az OTrT kidolgozása során hangsúlyos szerepet kaptak az ESDP olyan alapelvei, mint az információhoz és az infrastruktúra-hálózathoz való kiegyenlített hozzáférés elısegítése, a policentrikus településrendszer kialakulásának szorgalmazása, a természeti és kulturális örökség védelme. A területrendezési tervek a területfejlesztés társadalmi, gazdasági céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülı, mőszaki és ökológiai szempontok alapján elkészített tervek, amelyeknek alapvetı funkciója a térségi szerkezet meghatározása, és a térségi területhasználat szabályozása. Feladatuk nem a területfejlesztés céljainak, folyamatának, eszközeinek, ütemeinek meghatározása, hanem a fejlesztés, a fejlıdés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetıségeinek és korlátainak meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének biztosítása mellett. Országgyőlési, illetve megyei önkormányzati jóváhagyásuk révén legfontosabb elıírásaik jogszabályként fejtik ki hatásukat. A területrendezési tervek között legjelentısebb az OTrT, amely az ország egészére határozza meg a léptéknek megfelelı mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövıképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Az országos szinten, illetve országos érdekbıl meghatározott irányelvek és szabályok megszabják a kiemelt térségek és megyék területrendezési terveinek, és így közvetve a települések rendezési terveinek és helyi építési elıírásainak mozgásterét is. Ez azt jelenti, hogy az országos terv olyan keretterv, amelynek elıírásai megfelelı szintő elfogadásukat és pontosításukat követıen döntıen az alacsonyabb szintő területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek.
Az OTrT figyelembe vette az Országgyőlés 35/1998. (III. 20.) OGY határozatával elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott fejlesztési irányokat és területi célkitőzéseket, amelyek megegyeznek az ország távlati térszerkezete kialakításának alapvetı elveivel is. Részletes indokolás Az 1. -hoz Az ország különbözı adottságú településeinek, térségeinek összehangolt területfelhasználása, egységes infrastruktúra-hálózatának kiépítése érdekében a területhasználat országos jelentıségő szabályai, a területrendezés térbeli keretei az Országos Területrendezési Tervben kerülnek rögzítésre. A 2. -hoz A törvény rendelkezései szorosan kapcsolódnak a Tft. elıírásaihoz, a két törvény együttes alkalmazása érdekében szükséges a fogalmaik közötti összhang megteremtése. Két fogalom érdemel külön említést. A térségi övezet fogalomban a térségi jelzı különbözteti meg ezt az övezetet a településrendezési tervezésben használt, így már foglalt építési övezet és övezet fogalmaktól. A térségi övezet tehát egy övezettípust jelöl, amely alkalmazható a területrendezési tervekben, tehát országos, kiemelt térségi és megyei szinten egyaránt. A sík vidéki árapasztó tározó fogalmának bevezetését a Vásárhelyi Tervnek az OTrT-ben való figyelembevétele indokolja. A 3. -hoz Az elıírás meghatározza az OTrT összetevıit. Az OTrT azért nem terjed ki a Balaton Kiemelt Üdülıkörzet területére, mert annak törvénnyel történı jóváhagyása megelızte az országos tervet. A 4. -hoz Az OTrT térképlapjai egyrészt az ország szerkezeti tervét, másrészt a térségi övezeteket mutatják be. A törvény rendelkezik az egymással hierarchikus kapcsolatban lévı terület- és településrendezési tervekben alkalmazott területfelhasználási kategóriák, illetve egységek egymáshoz való viszonyáról. Az OTrT övezethatárainak kisebb léptékben történı pontosítása a megyei, illetve kiemelt térségi területrendezési tervekben történik. Az 5. -hoz A törvény a jellemzı területhasználat szempontjából hat különbözı országos területfelhasználási kategóriát és hét különbözı, a kiemelt térségek és megyék területrendezési tervében alkalmazható térségi területfelhasználási kategóriát állapít meg. Az egyes kategóriákba történı besorolás általános feltétele, hogy a kategória területének meghatározó részére a kategória elnevezése szerinti területfelhasználási jelleg legyen jellemzı. A kiemelt térségek területrendezési terve törvénnyel kerül elfogadásra, ezért, valamint a térség egyedi sajátosságaira való tekintettel e törvény megadja a lehetıséget új területfelhasználási kategóriák kialakítására. A 6. -hoz A törvény részletezi az egyes térségi területfelhasználási kategóriák kijelölésére vonatkozó szabályokat. A szabályok adnak mozgásteret az alacsonyabb szintő területrendezési és településrendezési tervek számára, oly módon, hogy az országos tervben meghatározott elsıdleges rendeltetéstıl a kiemelt térségi és megyei tervek 25%- ban eltérhetnek. Ez biztosítja, hogy az OTrT szerkezeti tervében meghatározott jellemzı térségi területfelhasználás ne változzon meg nagyobb mértékben. Az erdıterületek és az intenzív mezıgazdasági területek fokozottabb védelme érdekében az elsıdleges rendeltetéstıl való eltérés lehetısége az általában megengedett 25%-os mérték helyett kisebb. A 7. -hoz
A jelenlegi erdıterületek védelme a területrendezési eszközeivel a törvényben megfogalmazott követelmény betartásával biztosítható. A 8. -hoz A törvény megkülönböztetett figyelmet fordít a borvidékek sajátos jellegének megırzésére. A 9. -hoz Az infrastruktúra-rendszer összetevıi az OTrT-ben az országos térszerkezetet meghatározó hálózati elemek és építmények, amelyek közül a térszerkezet alakítása szempontjából különösen fontosak a vízi és közlekedési építmények, hálózatok. Meghatározóak egyfelıl a területi folyamatok alakításában, másfelıl mőködésük, fejlesztésük, valamint új elemeik létesítése területfelhasználási feltételeket, kötöttségeket jelent. Az építményeket a kiemelt térségi és megyei területrendezési terveknek, valamint a településrendezési terveknek a léptéknek megfelelı pontossággal tartalmazniuk kell. A 10. -hoz Az elıírás egyértelmővé teszi, hogy az egyes hatóságok és érintett önkormányzatok nem kérdıjelezhetik meg a mellékletben felsorolt infrastruktúra-hálózatok és építmények szükségességét és helyét, de a részletesebb tervezés és engedélyezés során értelemszerően az ágazati és helyi érdekek védelme érdekében követelményeket támaszthatnak. A (2) bekezdés külön nevesíti, hogy a síkvidéki árapasztó tározók helyét és az ártéri tájgazdálkodásra alkalmas területeket a vonatkozó tervekben figyelembe kell venni. A 11. -hoz Az elıírás a bányászati tevékenység és a településrendezési terv elıírásainak összehangolását biztosítja. A 12. -hoz A törvény a térségi övezeteket is országos illetıleg térségi szinten kijelölhetı övezetekre osztja. Az egyes övezetekre vonatkozó elıírásokat az övezet területeire jellemzı területfelhasználás jellege szerinti jogszabályokkal együtt kell alkalmazni. Egyes alább felsorolt övezetekre az OTrT törvény külön elıírásokat nem ad, ezekre az övezetekre a megfelelı ágazati jogszabályok vonatkoznak: a) az országos övezetek közül - a kiemelten fontos érzékeny természeti területre az érzékeny természeti területekre vonatkozó 2/2002. (I. 23.) KöMFVM együttes rendelet vonatkozik, amely elıírásaival az övezet területén a támogatással ösztönzött, természetkímélı gazdálkodás megırzését biztosítja. - a kiváló termıhelyi adottságú szántóterület övezet a legkiválóbb minıségő és termıképességő, árutermelésre legalkalmasabb szántóföldi területeket foglalja magában, amelyek agroökológiai adottságaikat, vagyis agrárpotenciáljukat tekintve kimagaslóak és környezeti szempontból legkevésbé érzékenyek. Ezek az ország stratégiai mezıgazdasági árutermelésre legalkalmasabb területei. Az övezet kijelölésének alapja a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program megalapozó vizsgálata, amely javaslatot tett Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakítására. Az övezet területeibe azok a szántóterületek tartoznak, amelyek a fenti kutatás által felállított környezetérzékenységi agrártermelési értékskálán meghaladják a 150 pontot. A kiváló adottságú földterületek fokozott védelmét segíti a kiváló termıhelyi adottságú szántóterületeket tartalmazó övezet térképi megjelenítése a kiemelt térségi és a megyei területrendezési, valamint a településrendezési tervek kialakítása során, másrészt az engedélyezési eljárásban támpontot ad a termıföldrıl szóló 1994. évi LV. törvény alkalmazása során az átlagosnál jobb minıségő termıföldek megóvásához és más célú hasznosítása esetén az alacsonyabb minıségő földek igénybevételéhez. b) a kiemelt térségi és megyei övezetek közül - a védett természeti területek védıövezetére a természet védelmérıl szóló 1996. évi LIII. törvény elıírásai megfelelı szabályokat tartalmaznak. - a honvédelmi és katasztrófavédelmi területek övezet területét a honvédelmi területek esetében a Honvédelmi Minisztérium adatszolgáltatása alapján, a katasztrófavédelmi területek esetében a Belügyminisztérium
adatszolgáltatása, az ország településeinek polgári védelmi besorolását meghatározó 18/1996. (VII. 25.) BM rendelet és a települések polgári védelmi besorolásának szabályairól és a védelmi követelményekrıl szóló 114/1995. (IX. 27.) Korm. rendelet alapján kell kijelölni. A 13. -hoz Az övezetet képezı ökológiai hálózat a természetes és természetközeli élıhelyek rendszere, amely az élıhelyek közötti ökológiai folyosók által biztosított biológiai kapcsolattal elısegíti a fajok vándorlását, terjedését és ezáltal a biológiai diverzitás megırzését. Az országos ökológiai hálózat övezetben a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és a nemzeti park igazgatóságok adatszolgáltatása alapján védett természeti területek, védett természeti területek védıövezete, természeti területek és ökológiai folyosó megyei övezeteket kell kijelölni. Az ökológiai hálózat létrehozásának szükségességét a Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló 83/1997. (IX. 26.) OGY határozat fogalmazta meg, a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv pedig az ökológiai hálózat létesítésének célját határozta meg. Az ökológiai hálózat védelmében korlátozásokat vezet be a törvény különösen a területfelhasználás, a mőszaki infrastruktúra-hálózat létesítése, valamint a bányászati tevékenységek folytatása tekintetében. A 14. -hoz A komplex tájrehabilitációt igénylı területek övezetét a hagyományos DNyÉK-i ipari tengely és a Pécs környéki iparterületek mentén a több évtizedes ipari termelés és az azt kiszolgáló bányászat együttes jelenléte következményeképp kialakult összefüggı, maradandóan megváltozott és károsodott területek alkotják. Ezen területek egyrészt a bányák, ipari építmények bezárása következtében funkcionális változáson mennek keresztül napjainkban, másrészt a meddıhányók, ipartelepek környezeti szennyezése olyan szintet ért el, hogy a rekultiváció halaszthatatlanná vált. Az ipari termelés alól felszabaduló területek térségi érdekő újrahasznosításának módja ma még nem mindenütt meghatározott, az újrahasznosítási célokról elsısorban a területrendezési terveknek kell dönteni. A 15. -hoz A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminıség-védelmi terület övezet a felszín alatti vizek minıségét érintı tevékenységekkel összefüggı egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/2. számú melléklete szerinti szempontrendszer alapján és az 1999-ben készített térképekre támaszkodva került lehatárolásra. A terület védelme érdekében a bányászati tevékenység engedélyezésére vonatkozó szigorítását rendeli el a törvény. A 16. -hoz A felszíni vizek vízminıség-védelmi vízgyőjtıterületének övezete megfelel a települési szennyvizekrıl szóló 91/271 EGK irányelv hazai jogrendbe illesztése keretében készült, a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek kijelölésérıl szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletnek, valamint a használt és szennyvizek kibocsátási határértékeirıl és alkalmazásuk szabályairól szóló 9/2002. (III. 22.) KöMKöViM együttes rendeletnek. A 17-19. -hoz A törvény a védett természeti területekre, a védett természeti területek védıövezetére, valamint a természeti területekre, valamint az ökológiai folyosóra fogalmaz meg az ágazati szabályokban foglaltakon túlmenıen elsısorban a bányászatot és a beépítésre szánt területek kijlölését érintı korlátozásokat és tilalmakat. A 20. -hoz A térségi tájrehabilitációt igénylı területeken a tájkép védelme érdekében a településeknek egymással összehangoltan kell meghatározni az újrahasznosítási célt. A 21. -hoz
A tájképvédelmi területekre a tájképi adottságok, a történelmileg kialakult tájhasználat, mővelési mód, mővelési ág és építési szokások megırzése érdekében tartalmaz elıírásokat a törvény. A 22. -hoz A térségi hulladéklerakó hely kijelöléséhez vizsgálat alá vonható terület övezetének elıírása felsorolja a regionális hulladéklerakó elhelyezése szempontjából kizáró feltételeket. A 23. -hoz Az elmúlt idıszak tapasztalatai alapján, a károk megelızése érdekében a törvény elıírja, hogy a rendszeresen belvízjárta terület övezetével érintett települések településrendezési tervéhez belvízrendezési munkarészt kell készíteni. A 24. -hoz Az árvíz elleni hatékony védekezés érdekében az ország egész területére kötelezı jelleggel rögzíti a törvény a területfelhasználás alapvetı szabályát. A 25. -hoz A csúszásveszélyes területeken a törvény megtiltja a beépítésre szánt területek kijelölését, valamint a külfejtéses bányák nyitását, mert ezek a megcsúszás szempontjából kockázatnövelı tényezık. A 26-27. -hoz Az eróziónak kitett területeken a szakmai szabályokban megfogalmazott talajvédelmi követelményeken túl a törvényben meghatározott rendelkezések megtartásával csökkenthetı az erózió kockázata és a megindult erózió mértéke. A 28-29. -hoz A törvény a hatályba léptetı és vegyes rendelkezések körében rendelkezik a hatálybalépés idıpontjáról, az EU-nak a terv tárgykörét is érintı szabályával való összhangjáról és elıírja a területi folyamatok követése, illetve a terv érvényesülése érdekében a terv öt évenkénti felülvizsgálatát.