KONYÁR KÖZSÉG GAZDASÁGI ÉLETÉNEK FŐBB KÉRDÉSEI A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Pásti Judit Dolgozatunkban egy észak-bihari község, Konyár gazdálkodását szeretnénk bemutatni. Olyan község gazdasági életének vizsgálatára vállalkoztunk, amelynek helyzete sajátosan alakult a történelem folyamán a Tiszántúlon, a bihari síkság északi részén. Településünk éppen úgy kapcsolódik földrajzila g a Nyírséghez, a Sárréthez, Bihar kezd ődő dombvonulatához, mint a közvetle n szomszédságában lev ő Hajdúsághoz. Területén akkoriban jelen volt a homok, a fekete föld, mint a szik, a nád és a láp. Fényes Elek így jellemezte községünket : Róna határa részint szikes, de nagyobb részt kövér fekete földb ől áll,,a számos kisebb tavak' helyein sok székszót seper... ".t Néhány évvel kés őbb készült munkájában a következ őket írja : Földjének % fekete homok, % szikes, 2/4 része fekete agyag s gazdag termékenységű. Sok és szép szarvasmarhát tenyészt. Folyóvize a Kék Kálló, s ezenkívül több szikes tavak vanna k itt, inellyekb ől szikszó sepertetik... ". ' Községünk szomszédos keletr ől Hosszúpályival és Esztárral, délr ő l Hencidával és Gáborjánnal, nyugatról Szentpéterszeggel és Derecskével, északró l Hajdúbagossal. Története a szomszéd községek közül rokon volt Gáborjánéval és Bagoséval. Mindkét helységgel együtt az Eszterházy-féle uradalomhoz tartoztak. Konyárról tudjuk azt, hogy bihari hajdúváros volt. Azonban azt, hogy kiváltságlevelét mikor kapta meg, nem tudjuk.' Annyi bizonyos, a bihari ki s hajdútelepek privilégiumát sz űkebbre szabták, mint a hét hajdúvárosét.' Míg a 1 Fényes Elek : Magyar Országnak' s a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geografiai tekintetben. Pesten, 1838. 102. old. 2 Uő : Magyarország geografiai szótára I. k. Pesten, 1851. 246-247, old _ 3 A hajdúkutatás szakavatott ismerő i, Rácz István és Szendrey István munkáira hivatkozunk. Rácz István : A hajdúk a XVII. században. Bp., 1969. c. könyvében többek között Konyárt Bocskai fejedelemsége után keletkezett hajdútelepülésnek tekinti. 123. old. Kiváltságolásának pontos ideje ismeretlen. 123. old. Szendrey István : A bihari hajdúk perc a hajdúszabadságért. Db., 1958. cim ű munkájában hivatkozik az Approbata Constitutiok 3. rész. LXXXVI. czim. 1. articulusára, ahol a hajdúszabadsággal felruházott települések között találjuk Konyárt is. Hajdúszabadságának eredetéről semmi közelebbit nem tudunk. 5-6. old. Uő: Tanulmányok a magyar nép történetéből. Db., 1979. c. munkájában, felveti azt, nincs kizárva, hogy esetenként az egészközsé g hajdúságáról volt szó, akár adománylevél nélkül is. Talán ez lehetett a helyzet például Kabán, Konyáron, Sárándon". 64. old. Megemlítjük még Molnár Gyula : Konyár településtörténete és határhasználata (kézirat) Konyár, 1967. c. munkáját is. Molnár Gyula kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy Konyár az 1605. évi korponai végzéssel kapta még a hajdúvárosoka t megillető jogokat. 9. old. L. még : uő : Konyár története. Kézirat. Konyár, 1963. 33. old. 4 Rácz I. : i. m. 125-126. old. 59
szabolcsi hajdúk szabadságukat meg őrizték, addig a XVIII. század elején a kis hajdúvárosok azt elveszítették, s hamarosan földesúri fennhatóság alá kerültek. Konyár hajdúszabadsága is megpecsétel ődött, amikor az Eszterházyféle derecskei uradalom részévé vált. Az Eszterházy család 1702. március 14-én zálogként kapta meg azt a 18 községet magában foglaló domíniumot, amelye t ekkortól derecskei uradalomnak neveztek.. A zálogból nemsokára örökjogon nyert birtok lett, amikor Mária Teréziától herceg Eszterházy Pál Antal 1745. március 13-án a nagy kiterjedés ű birtokot örök tulajdonként magáénak tudhatta. 5 A szabadság visszaszerzéséért az uradalom ellen az érintett községek hajdúpert" indítottak, s a pert csak a jobbágyfelszabadítás, illetve a birto k eladása 1863-ban, szüntette meg.' Kutatásaink során el őkerült adatokkal bizonyítjuk a község eddig felvázolt történetét. 1851-ben készült feljegyzésb ől megtudjuk :... miként Derecske, Hajdúbagos, Konyár és a több a derecskei uradalomhoz tartozott városok, miel őtt földes úri hatóság alá estek jelesen 1700-dik év el őtt a szabad neme s hajdúk, egész határjaknak valódi földes urai voltak... A' K. Kamara (Királyi Kamara, kiemelés t őlem - P. J.) zálogba adta a' nevezett helyeket 1702-k évben az Eszterházy hercegi háznak... ".' Az uradalom népeivel a herceg többször kötött szerződést. Az elsőt 1712-ben. Ami megkülönböztette őket az örökös jobbágyi sorstól, az a szabad költözködés és a szerződéses viszony megléte. s Ezzel bizonyos mozgásszabadságra tettek szert :... a lakosok, külső, belső birtokaikat szabadon adták, vették, használták egymásközt tettzés szerént fel - osztották, az előljárók, mint első bíróság a' lakosok pereit ítélték. Azonban... a' volt földes uraság különösen attól fogva, és hogy a' községek határaira K. Adományt nyert, szüntelenül oda munkált, hogy azokat való jobbágyi ig a szoríthassa. Ellenben a' községek azon igyekeztek, hogy ebbeni földes úri jogaik maradványait megtarthassák' s az egészet vissza szerezhessek."9 Ami tudjuk, nem sikerült. Az elvesztett szabadság természetesen a gazdasági szabadság visszaszerzését is jelentette. Hiszen csak kis min őségű különbség választotta e l a szerződéses jobbágyot az örökös jobbágytól. A szerz ődéses viszony számukra ugyanolyan jobbágyi kötöttséget jelentett, bár magukat bérl őknek és ne m jobbágyoknak tekintették. 19 S hogy helyzetükkel nem voltak megelégedve, arra bizonyítékul szolgálnak mindazok a peres ügyek, amelyek Konyár derecske i uradalom kori idejében keletkeztek. Az Eszterházyak pedig sohasem mondtak le arról, hogy jobbágyaik terhein könnyítsenek. Céljuk a teljes jobbágyi alá - vetettség megszilárdítása. Ezen következtetés levonása kézenfekvő, ismerve a z akkori Magyarország társadalmi-gazdasági berendezkedését. Mindezen földes - úri törekvések újabb és újabb elkeseredési, pereket váltott ki. Err ől községünk 1851-ben így ír : Majorsági földet fogni, királyi haszonvétel színe alatt széksó seprést, sómért st, cserép égetést nyerni, közlekedési jogot tettlegesen kezdeni, szabad-adást vételt korlátozni -- mely önkényes eljárásokból többnyire külön 5 Szendrey István : Derecske története. Szerk. : uő. 47. old. Uő : Derecske a török kiűzése után i id őkben. In : A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve IV. (Szerk. : Gazdag István) Db., 1977. I51. old. Molnár Gyula : Konyár településtörténete i. m. 10. old. 6 Szendrey I.: A derecskei uradalom kiépítése. In : A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve VI. (Szerk. : Gazdag István) Db., 1979. 20., 28. old. 7 HBmL. IV. B. 409/c-V-221. Derecske, 1851. május 13. $ Szendrey L : A derecskei uradalom kiépítése i. m. 25. old. 9 HBmL. IV. B. 409/c-V-221. Derecske, I851. május 13. 10 Szendrey I. : A derecskei uradalom kiépítése i. m. 26. old. 60
úrbéri perek keletkeztek, melyek máig is bevégezetlenül vagynak."" S úgy i s maradtak a fent említett id őpontig 1863-ig. Ezek előrebocsátása után térjünk rá településünk gazdálkodásának bemutatására. Célunk az 1850-70-es évtizedekben nyomon követni a gazdasági - társadalmi élet főbb kérdéseit. Konyár a vizsgált id őszakban többféle elnevezés alatt szerepelt. Találkoztunk község, falu, mezőváros, nagyközség megjelöléssel. Els őként a falu társadalmát mutatjuk be. Konyár tipikus agrár falu volt. Ezt az uradalom léte is megerősítette. Az agrárstruktúra úgy társadalmi, min t gazdasági vonatkozásban a XVIII. század második felében mindvégig jellemz ő, s az nem is változott meg. Népessége lassan növekedett, sót a századfordulón kissé visszaesett, majd stagnált.'z Az 1867-es kiegyezés után meginduló gyors iparfejl ődés a falu határait elkerülte. Társadalmában az iparral, kereskedelemmel foglalkozók száma csekély. 1854-ben azt jelentették a derecskei járás szolgabírói hivatalának, hogy sem kézművesek, sem mesteremberek nincsenek - a lakosság legfőbb foglalkozása földleívelés - a' míveltség közép fokon áll".' 1 Ez a megállapítás azonban túloz. Nézzük meg az iparosok számának alakulását az alábbi tábla segítségével. Az tény, hogy a kontárok Konyár iparában és kereskedelmében az 50-es évtizedben alapvet ő szerepet játszottak. A helyi szükségleteket ki is elégíthették. Feltételezésünk szerint m űködésüket hatóságilag is engedélyezték, illetve engedélyezhették, amire a kontárlevéllel ellátott mesterember" megjelölés is utal. Céhhez tartozó mestert 1852-ben csupán egyet találtunk. A mesterek nagyobb részének volt 1854-ben iparengedélye, de egyikük sem tartozott céhhez. Komoróczy György a kontárokat a szabad iparosok közé soroita. 14 Megállapításáva l egyetértünk. A kontárokat munkaerejével, munkaeszközeivel szabadon rendelkező, a céhtől nem szorongatott, önálló munkavállalóknak tekinthetjük. Nagy számuk a már bomlófélben levő céhszervezetre utal. Minden bizonnyal a helybeli lakosokból kerültek ki. Lehetséges azonban az, hogy a kontárokat nem tartották valódi" mesterembereknek. Talán ez lehet az oka, amiért 1854-ben a jelentés szerint kézm űvesek és mesteremberek Konyáron nincsenek. A lakosság foglalkozására és társadalmi helyzetére adnak még információt az 1857. évi népszámlálási adatok. Ezek szerint a faluban 257 földbirtokos, 1 ház- és járuléktulajdonos, 10 gyáros és iparos, 5 keresked ő, 124 mez őgazda - sági segédmunkás, 1 iparossegéd, 70 egyéb szolga és 400 napszámos található. t s A 257 földbirtokos véleményünk szerint a saját telkével szabadon rendelkező úrbérest jelent. Az 1821. évi felmérés Konyáron 1221 jobbágy- és 5 zsellértelket írt össze." Ezen úrbéres telki állomány 1100 négyszögöles területmértékke l számolva összesen 5180 hold 1069 négyszögöl. Tudjuk azt is, hogy az úrbérrendezés előtt a konyáriak ; a lakosok, a község és a református egyhá z 11 HBmL. IV. B. 409/c--V--221. Derecske, 1851. május 13. 12 Sípos Orbán : Bihar vármegye. A népesedési, vallási, nemzetiségi és közoktatási statisztika szarupontjából. Nagyvárad, 1903. 59. old. 1850 és 1900 között mutatja ki a népességet a népszámlálá s adatai alapján. 1850-ben 2670, 1857-ben 2356, 1870-ben 2464, 1880-ban 2501, 1890-ben 2747, 1900-ban 2720 fő lakott Konyáron. 13 HBmL_ IV. B. 409/c-V-1515. A jelentést 1854. augusztus 5-én írták. 14 Komoróczy György : A reformkori Debrecen. Db., 1974. 146. old. A Hajdú-Bihar megyei Levél - tár Közleményei. 6. sz.. (Szerk. : Gazdag István ) 15 HBmL. IV. B. 409/c-V-2206. Derecske Einheimische Bevölkerung. 1857. évi népszámlálási adatok a derecskei járás községeirő l. 1858. Az összeírás további adatokat szolgáltat a lakossá g kor, családi állapot szerinti megoszlásáról, tartózkodási helyér ől. 16 HBmL. VII. 5/b. sz.n. Db., 1865. február 9. 61
Konyár községben lakó iparosok és kereskedők számának alakulása 1852 és 1858 között 1 7 Év Mesterség Fő Mester, Kontár, Adót Keresk. Iparengedély e fő fizet testel. van ninc s 1 forint tartoz. fő 1852 vegyes ker. 3 3 nem tart. egyik sem csizmadia 5 5 5 - molnár 2 2 2 ács 9 9 9 kovács 3 1 2 1 Debreceni céhb e tart. lakatos 1 1 1 csaplár L 1 1 Iparűzőként tartj. számon Összesen : 24 2 19 22 1854 csizmadia 4 4 molnár 1 1 ács 7 6 1 kovács 3 2 1 lakatos 1-1 kerékgyártó 1 1 szabón ő 1 1 szabó 2 2 Összesen 20 14 6 1856 csizmadia 4 4 molnár 2 2 kontárlevéllel ellátott mesteremberek" ács 5 5 kovács 3 3 lakatos I 1 Összesen : 15 1 5 1858 csizmadia 4 4 molnár 2 2,,kontárlevéllel ellátott mesteremberek " ács 5 5 kovács 3 3 lakatos 1 1 Összesen : 15 1 5 5804 holdat bírt. A község tulajdonában ebb ől (kerekített értékkel számolunk) 380 hold, az egyház kezén 47 hold, művelés alá nem fogott terület 185 hold volt. Ez összesen 5792 hold. Visszatérve az 1857. évi népszámlálási adatokra a 10 gyáros és iparos kategória az iparosok számát jelenti. A 124 fő mezőgazdasági munkás, a 70 fő egyéb szolga és a 400 napszámos, összesen 594 f ő alkalmi munkából él ő szabadon mozgó szegény réteget takar. Feltételezhetően nincstelen, földdel nem rendelkezik, legalábbis annyival nem, amennyi megélhetéséhez elegend ő. A 70 fő szolga között bizonyára cselédeket is összeírtak. A fenti adatok a község agrár- 17 Sorrendben a tábla adataihoz lásd a IV. B. 409/c-V-116, az.összeivás kelte : 1852. július 3. Uo. V-292-1854. december 29. Ebben az évben, október 12-i keltezéssel még egy összeírást találunk. A kettő között az eltérés minimális. Itt négy kovács szerepel a táblázatban feltüntetet t három fő helyen. Uo. V-2333-1856. január 16. Uo. V-2226-1858. március 6. 62
struktúráját igazolják. Feltűnő az 594 főt számláló mezőgazdasági munkás, napszámos, szolga jelenléte. A határ szűk volta, számukra pusztán a falu határain belül nem biztosít - hatott megélhetést. Szendrey István már 1770-b5l hoz példát arra, hogy a derecskei uradalomhoz tartozó falvak szegényebb rétegei számos esetben kényszerültek máshová, a falun kívül megélhetést keresni. A konyáriak napszámos munkával próbáltak pénzt keresni; s Biharpüspöki és Várad sző lőit keresték fel." Minden bizonnyal ez most is igy volt. Találtunk adatot arra, hogy a falu napszámosainak Debrecen és Várad adott munkát. 1 9 A napszámbéreket ebben az időben központilag szabályozták. S hogy miért szabályozták központilag? Elejét akarták venni a munkaerő elcsábításának. A napszámdíjak a következőképpen alakultak : 2 tartás mellett nélkü l egy kaszás 16 kr {krajcár; kiemelés 24 kr egy férfi kapás 12 kr tőiem - P. J.} 18 kr egy nő kapás 10 kr 16 kr férfi arató 8 kr 16 kr férfi kévekötő 16 kr 24 kr férfi boglyarakó 12 kr 18 kr n ő vagy gyermek gy űjtő 6 kr 10 kr sz őlőkötő 6 kr 10 kr A nő- és gyermek napszámosok kevesebb fizetséget kaptak. A tartás melletti alkalmazáskor pedig jócskán fogtak le a napszámból. Rendkívül szigorú büntetést helyezett kilátásba, amennyiben nem tesznek eleget el őírásainak. Ezüst krajcárokba határoztatván meg ügy teszik közhírré, hogy a napszámot fogadó gazda bár mily ürügy alatt a meghatározott nap számtól többet ígérn e 12 pforint tartozik fizetni a napszámos pedig ki többet merne kérni ha neme s 2 forint 24 krajcárig büntetend ő, pénzbeli büntetés fele része a megye ház i pénztára, másik fele része pedig a feladó részére lészen be hajtandó"... 2 1 A nyári idénymunka napidíjai, melyek tehát 1850 július hónaptól érvényese k mind a munkaadók, mind a munkavállalók részére egy igen érdekes adatr a hívja fel figyelmünket. Nevezetesen arra, hogy számolt az elszegényedett, kenyerét kétkezi munkával kereső nemes-napszámosokra is. Valószín űleg nemcsak egyedi esetekkel számolhatunk. A továbbiakban feladatunk a község gazdasági életének bemutatása. Az 1850-es évek vége gazdasági szempontból kiemelked ő áliomása volt Konyáro n az úrbéri pátens" nyomán meginduló legel őelkülönítés. A parasztság kapitalista kori fejlődésének utat nyitó 1848. évi jobbágyfelszabadítási törvények, majd ezen törvényeket újraszabályozó említett 1853-ban kibocsátott úrbér i 18 Szendrey L : A bihari hajdúk pere Db., 1958. 27. old. 19 HBmL. IV. B. 409/e-V-353-20 Uo. V-3. Berettyóújfalu, 1850. július 9. A derccskei, keresztesi és vámospéresi járásokra írt a elő betartását. 21 Uo. 6 3
pátens", vagy nyílt parancs" végleg elhárították a még feudális maradványokkal terhelt gazdálkodást. Tudjuk, hogy az 1848. évi IX. törvény az úrbére s jobbágyot telkei tulajdonosává tette. Ezt az»úrbéri pátens" is meger ősítette. Jogilag telküket, személyileg immár szabadságaikat biztosították. A pátens kötelez ően írta el ő a jobbágyság és a földesúr által eddig közösen használ t legelő és erd ő elkülönítését. A földesúri és jobbágyi haszonvételek elkülönözéséhez a Mária Terézia-kori urbális összeírásból indultak ki. A legel őelkiil ő- nözési pereket - az el őírás szerint - a földesurak kezdeményezték. Községün k és az uradalom között fennálló perben első fokon a Debreczeni es. kir. úrbéri törvényszék, másodfokon a Nagyváradi es. kir. úrbéri főtörvényszék ítélkezett. Az úrbérrendezés során Konyáron az 1821. évi felmérésben szereplő 122 1 jobbágy- és 5 zsellértelekkel számoltak. Az 1821. évi felmérés 1100-as négyszögölökben adta meg a területet. Az úrbérrendezést lezáró földkönyv ugyan - csak ezt a területmértéket használta. Az 1221 jobbágy- és az 5 zsellértelekről fentebb már szóltunk. Művelési ágak szerinti megoszlása a következő volt. Belső telekből 199 h 462 négyszögöl, szántóból 1919 h 868 négyszögöl, kaszálóból 2993 h 332 négyszögöl, sz őlőből 68 h 507 négyszögöl, termesztésre alkalmatlan területb ől 237 h 710 négyszögöl. összesen tehát 5180 hold 1069 négy - szögöl z z Az úrbérrendezést elindító perben Eszterházy a keresetlevelet 1857. április 9-én adta be. Konyár egész lakossága elleni beadványában legel ő elkülönítését, a víz alól felszabadult részeket, a legelőb ől történt területfoglalásokat jelölte meg. 23 Az általa eddig használt ún. királyi kisebb haszonvételek megváltásá t az úrbérrendezés sikerének kimenetelét ől tették függővé, s ennek pénzbeli meg - váltását is kilátásba helyezték. 24 Az úrbéri perben az uradalmat megbízottja, Sárváry Jakab uradalmi ügyvéd, Konyár községet Váry Lajos, majd 1860-tól Szilágyi György ügyvédek képviselték. A beadott keresetlevél első tárgyalására 1857. június 8-át t űzték ki. Ezen Konyár tárgyalások szóbeliségét kifogásolta é s kérte annak írásbeliségét, valamint a tárgyalás elhalasztását addig, amíg bizonyítékait összegy űjtheti. A jegyzőkönyvi végzős a további tárgyalások szóbelisége és a tárgyalás elhalasztása mellett foglalt állást. Uj határidőt tűztek ki azzal a kikötéssel, addigra Konyár az ígért bizonyítékokat összegy űjti. 25 Az újabb érdemi tárgyalásra 1857. december 28-án került sor. Itt adta el ő az alperes község a keresetet gátló körülményeket. Felsorolta azt, hogy a pátens a legel őelkülönítést csak ott írta elő, ahol az urbáriumot valósággal behozták, s az úrbér i szabályozás és rendbeszedés valóságosan is megtörtént. Arra hivatkozott, hogy Konyáron az úrbért valósággal sohasem hozták be, csak eszmeileg, mive l..hajdúvárosok közzül lakosaik földeiket és határjokat nem a' felperes uradalom kegyelméb ől ingyen vagy szerz ődésileg kapták, hanem még a' 17-i k század elején Erdély törvényes fejedelme adományozása útján, részint fegyvere s szolgálatjuk érdeme részint pénzek után nyervén és szerezvén annak egyes részleteit... "26 Ugyanakkor nincs is mit kiadni az urbáriumban rögzítettek szerint.. a lakosok illetményeinek kiadattatása a' egész határt annyira kimerítette, hogy abból teljességgel semmi fel nem maradt mi az uradalom részére fordít- 22 HBmL. VII.5/b. sz. n. Db., 1865. február 9. 23 Uo. III. 857/32 = I. III. 858/32. 24 Uo. sz. n. 25 Uo. III. 857/32 = 4. sz. Debrecen, 1857. június 17. A cs. k. úrbéri főtörvényszék állást foglalt a szóbeli tárgyalás mellett. 26 Uo. 857/32 = IIí. 858/32. 1857. december 28. 64
ható lett volna kiosztani" 2 7 A Nagyváradi cs. kir. úrbéri főtörvényszék a legel ő- elkülönítés megengedhet ősége mellett foglalt állást, ítéletét 1858. március 5-én hozta. 2" Indoka : a keresetet gátló törvényes vagy szerződéses akadály nem áll fenn, ami a megindult tárgyalásokat megrekeszthetné. A felperes uradalom sem az úrbér végrehajtásakor, sem a községgel kötött 1783. évi úrbéri szerz ődésben nem mondott le elvileg a közlegel ő használatáról, de gyakorlatban sem, amelyet alperes község sem vont kétségbe." s Az 1858. április 10-i tárgyalás jegyzőkönyv végzési terve az elkülönözéshez, a méréshez a mérnök kijelölését az uradalom, a méréshez szükséges kézi és szekeres munka biztosítását a volt jobbágyság feladatául írta el ő. 30 Az 1858. december 30-i tárgyalás végzésile g mondta ki azt, hogy a felek próbáljanak a perben barátságosan megegyezni. 3 1 Az 1864. november 17-én kötött örök-egyezség az 1857. április 9-én beadott keresetet megszüntette. A kérdéses terület szeptember 17-i szemrevételezése é s a földek osztályozása 1200 négyszögölével számítva 2267 hold 469 négyszögölt mért fel. Az egyezség a közösen használt legel őből 1200 négyszögölével számított 9 holdjával adta ki a legelőbeli illet őségüket az 1231 jobbágy- és 5 zsellér - telek után. Ezen részt az állam kárpótolta. Legelőbeli illetőséget kapott még a lelkészi, az iskolai tanító és a községi jegyz ői hivatal. Konyár községnek adományozott 47. 1/2 hold területet, a helybeli egyház, a jegyzői hivatal, temet ő és az iskolás korú gyermekek könyvvételének fedezésére', az iskolások kertészeti oktatására szolgáló faiskola részére, katonai lovarda céljára, tégla-vályogvető és Homokhordó helyül. Az 1783 holdat kitev ő vizes-nádas területből a haszna - vehetetlennek ítélt területek leszámításával fennmaradó 700 holdat az uradalo m tartotta meg magának oly módon, hogy ezt a területet a közlegel őből hasítják ki, s egy tagban kapta meg. A fennmaradó 600 holdat 33 000 ausztriai forin t értékben a község lakóinak adta el 24 év törlesztési id ővel, fél évenkénti fizetéssel. Az első törlesztés napja 1865. július 1-én állapfttatott meg. A nem fizetések pedig szóbeli pert vonnak maguk után 3 2 Az uradalom részére a járandóságot elkülönítve és egy tagban hasították ki. Megállapodás született még az ún. királyi kisebb haszonvétel ügyében is, azzal a kitétellel, hogy...azonban eze n a' regale jogokra vonatkozó szerződés kötelező ereje és tellyes érvénye, csak a' fentebbi úrbéri örök egyezség fels őbb meger ősítése és jogérvényre jutaadásától tétetett függ ővé". 33 A Királyi ítélő Tábla 1865. április 27-én az egyezség ellen nem emelt kifogást. 3 4 Az úrbéri per végül barátsággal köttetett meg. Az úrbéri örökös egyezség alapelvei szerint a lakosságnak, az egyházi és községi hivatalnokoknak bels ő birtokait, szántóit, kaszálóit és szőlőit változatlanul meghagyták. Az egyezségben foglaltakról a földkönyv 1866 júliusában készült el. 27 Uo. sz. n. 28 Uo. III. 1858/32. Az ítélet száma : 114. 29 Uo. 30 Uo. III. 1858/32. = 10-i db. 106. sz. 31 Uo. III. 1857/32. = 7. 32 Uo. sz. n. 33 Uo. sz. n. Az egyezséget Bihar vármegye polgári törvényszéki ülése is jóváhagyta és megerősítette. 34 Uo. sz. n. Először a megyei törvényszéknek mutatták be, amelyet a törvényszék 1654. sz. alatt kelt jóváhagyásával terjesztette fel a Táblához. 3 Évkönyv IX. 65
A legelőelkiilönítés után Konyáron a birtokok megoszlása így alakult :" A herceg illetősége : Bels őségben szántóföldbe n legel őben (a közlegelőből) víztérben, víz borította területb ől nem terményez ő területből Összesen : 198 négyszögöl 18 h 995 négyszögöl 1217 h 804 négyszögöl 55 h 380 négyszögö l 139 h 503 négyszögö l 1431 h 680 négyszögö l A lakosság tulajdonában levők : belső birtokban szántóföldből kaszálóból szőlőből Bserébea herceg tagjába esett szántóföldért közlegelőb ől adományozott földekben a legel őből a közlegelő pénzért megváltott vizes területekb ől legel őből és vizes, nem terményező ter. régi, nem terményező területből összesen : 264 h 95 négyszögö l 5198 h 814 négyszögö l 194 h 78 négyszögöl 138 h 92 négyszögöl 18 h 795 négyszögö l 57 h 300 négyszögöl 708 h 319 négyszögö l 1153 h 424 négyszögöl 182 h 1042 négyszögöl 9111 h 1075 négyszögöl A lakosság közlegelőből való illetményét úgy próbálták kiadni, hogy azok a kényelmes használatot biztosítsák és a mezei földekhez kapcsolódjanak". 36 Az 1850-es években a nyomásos gazdálkodás meglétét tanúsítják a következő dűlőnevek : Kerekszik, Akasztóhalom, Folyás, Gyapáros, Korhány, Városrét, Angyalos. 37 Ezen időszak szántóföldi termelvényei : búza, kétszeres, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya, paszuly, köles és a lencse. 38 A fő termények a búza, a rozs, a kétszeres és a tengeri. A megtermelt mennyiség éppen elegend ő ezen termékekb ő l. Paszulyt, lencsét, borsót nemigen termesztettek. Árpát, burgonyát is csak néhányan, ugyanígy zabot, kölest. A tengeri és a káposzta termés helyben elfogy, a 600 boglyás széna éppen csak elegendő.»általánosan nézve ezen terményekb ől semmi sem adatik el, s őt a népesség arányához képest pótolni kell." 39 Megtudhatjuk még azt is, hogy évente tiszta búzából 300 köböl, rozsból és kétszeresb ől 700, árpából 100, kölesből 30, tengeriből 800, szénából 600 boglya, paszulyból 10 köböl, káposztából 2500 fej terlnett. 40 Arról panaszkodnak, hogy ez a mennyiség nem lesz elegend ő a paszuly, köles, lencse kivételével, melyek a táplálkozásban nem alapvet őek, a többi terményb ől hiány fog rnutatkozni. 41 A szükségletek felmérésénél a vetőmagot is beleszámították. A szükségletnél a vetni valóra is figyelem fordíttatott, az élelemre való pedi g 35 Uo. az 1866. évi földkönyv adatai alapján. 36 Konyár község határának tervezeti földkönyve. 1865. Db., február 9. 37 HBmL. VI. 127/ss. 7. 38 HBmL. IV. B. 409/c-V-353-1854. évben a termelvényeket összeírták. 39 Uo. V-2047. Konyár, 1857. március 12. 40 Uo. 41 Uo. V-353. 66
felette szűken és úgy számíttatott, hogy a két kézi munka után élő egyének, különösen napszámosok még télen által is annyival inkább tavaszi munka beálltával a saját magoknál különösen a szomszéd népesebb városokba, mint Debrecenbe és Váradon fogyasztanak." 42 Az akkoriban használatos területmértékek, mint a köblös, kaszás, kapá s helyett a katasztrális mértékeket igyekeztek meghonosítani. Ennek oka az adózásban rejlik. A ; fenti népnyelvi területmértékek vidékenként változtak 4;, s egységesítésük szükségszerű volt. Monostorpályiban jegyezték fel az alább i mértékeket, de minden bizonnyal községünkben is használták ezeket." Helyben szokásos nevezet M űvelési ágak Tartalmaz ölet, mivől 160(} öl képez egy katasztrális holdat köblös szántó 1600 öl I kat: h. kaszás rét 1200 öl 3/ kat. h. kapás szőlő 200 öl t/s kat. h. kaszás legel ő 1200 öl 3/4 kat. h. köblös erdő 1600 öl 1 kat. h. köblös nádas 1600 öl 1 kat. h.. A hagyatéki leltárakból számos érdekes adatot tudhatunk meg a gazdálkodásról. Éppen ezért becses forrásai a gazdaságtörténetnek és a néprajztudománynak. A halálozáskor felvett leltárak az elhunytingó és ingatlan vagyonát pontosan feljegyezték. Ebből következtethet a kutató az adott gazdaság nagyságára, az eszközök feljegyzése révén pedig a tájra, a vidékre jellemz őkre. De nemcsak a gazdasági eszközöket; hanem más személyes használati tárgyakat is' megtaláljuk. A hagyatéki leltárakon feltüntették az elhunyt foglalkozását. A földm űvelést űzők nevei : földész", föídészn ő", földmívesek". A feljegyzett hagyatéki leltárakból is próbálunk képet adni a gazdálkodás - ről. A feltüntetett állatszámból következtethetünk a leginkább tenyésztett, vagy kevésbé tartott jószágokra. A számosállatok közül leggyakrabban a szarvasmarha fordult el ő. Találkoztunk olyan volt gazdával is, akinek 1 0 szarvasmarhája is volt. Általában majdnem minden gazda nevelt szarvasmarhát. Rendkívül gyakori az ökrös szekér használata, s ez arra enged következtetni, hogy gazdasági súlya nagyobb volt; mint a lóé. Az ökrökkel szántottak - vetettek. Néhány gazdaságban a lóhoz való szerszám" 1 db lószekér viseltes " mutatja a lovak gazdasági hasznosítását. De ez még korántsem általános. Ekkoriban a szarvasmarha tartása hasznosabb, kifizet ődőbb volt, hiszen igázhatták, húsát fogyasztották, tejét értékesíthették, s a belőle készített tejtermékeket piacra vihették. Tartása egyébként is olcsóbb, mint a lóé. A népélelmezésben a ló húsa, miután idegenkedtek tőle, jelentéktelen volt. Viszont annál több juhhúst ehettek. Nem ritka a 12, 18 darab juhot számláló gazdaság. Sertéstartásra kevés adatot találtunk, ritkán fordult el ő, de gazdasági jelent ősége ennél biztosan nagyobb lehetett. Ugyancsak ez a helyzet a baromfiakkal is. Nem találkoztunk baromfiakat felsoroló leltárakkal. Nyilvánvaló h űs és tojás fogyasztása még ekkor nem játszott olyan szerepet, mint majd aszázsd utolsó harmadában. 42 Uo. 43 Komoráczy Gy. : i. m. 119. old. 44 HBmL. IV. B. 409/c-V-1669. Lásd ehhez még Molnár J. : Konyár története i. m. 179., 197. old. Hasonló területértékekről tesz említést. s+ 67
A gazdasági eszközök közül els őként a földművelés legfontosabb szerszámával, az ekével kezdjük. Majdnem minden hagyatéki leltárban olvasható az ;;eke talyigástul" elnevezés. Találkoztunk 1 új eke vasával s hozzávalókkal " megjelöléssel is. Fából és vasból készült eszközök vegyesen fordulnak el ő. A fából készült eszközök megléte nem jelenti természetesen az.elmaradottabb gazdálkodást. A rét- és legel őgazdálkodás, az aratás, faszerszámai a favilla", a ;,három ágú favilla"; a kis ágú favilla". A fából készült szerszámok itt alkalmasabbak voltak, jobban lehetett velük dolgozni, mint a vasvillákkal. 4s A kis kád, boros hordó több hagyatéki leltárban megtalálható. A sző lőművelés meglétére utal a leltárakban a "bornyomó kád" feljegyzése is 4 6 Konyáron az urbális összeírás először 1726-ban tüntetett fel sz őlőt.47 Egy 185 7 tavaszán felvett hagyatéki szerződés vén szőlőskert" elnevezése már az új meglétére utal." Az Óregszőlőskert" és az Új szőlőskert" a századforduló után is fellelhető a kataszteri birtokíveken. 4 9 A vizsgált időszak elején már 1850-ben tudunk arról, hogy Konyáron termesztettek dohányt. 'Csupán egy holdon. A következ ő évben fele annyi 2 vékás területet mutattak ki. A szomszédos helységek közül dohányt Esztáron termesztettek a legtöbbet 70 holdon, s amelynek mennyisége számottevően a következő évben sem csökkent. 50 Az okot, amely a csökkenést kiváltotta, meg is magyarázzák : E járás területén (derecskei járás é. n.) eddig elé,is csak Esztár község lakói termesztették nagy mennyiségben, s' minthogy kereskedési cziküül a' dohányt, hól most is kitűnő mennyiségben. ültettetett. -- A' járási többi községek lakói, kik a dohány termesztéssel saját. szükségleteik beszerzése tekintetéb ől foglalkoznak most ez évben azzal is -- a dohány egyedáruság behozatván, - ha nem szembetűn őképpen, de még is inkább alá hagyának, -'s a' kevesebb termesztés okát abban találhatni, hogy a' dohányal beültetett földekért fizetn i kell." A XIX. század második felét ől szorgalmazták Biharban a gyümölcsösök telepítését, faiskolák létrehozását. Ezt az intenzív növénytermesztés irányába mutató kezdeményezést 1872-ben Bihar vármegye rendelete hozta. Korábban epreskert felállítására tettek kísérletet, nem sok eredménnyel. 1853-ban Konyár jelentésében arról számol be, hogy epreskert a faluban nincs. Régebben volt epreskertje a falunak, melyet közköltségen tartottak fenn, miután selyem - hernyó-tenyésztő nem akadt, a fák kipusztultak.s2 Az 1872-ben hozott döntés a faiskolákban gyümölcsös csemeték telepítését kívánta meghonosítani. A fa - iskolák jótékony gazdasági célzatán túl még egy fontos eredményt említhetünk meg, tudniillik ezeket a községi tanító gondozta és gyakorlati oktatásban is részesítette a tanulókat. Munkájáról elismeréssel szóltak : A konyári faiskola kezel ője Vágó Lajos részére dicsérő oklevelet és 20 frt pénzbeli jutalmat hozok javaslatba, figyelembe. véve azon körülményt, hogy Vágó Lajos a tanuló ifjú - 45 A hagyatéki leltárakra való hivatkozásainkat lásd a IV. B. 409/c. V-1256., V-1253., V-1266., V--1272.; V-1402., V-1714., V-785., V-830., V-849. és a V-2596. számok alatt. 46 Uo. V-849., V-1253. 47 Kurucz Albert : Az észak-bihari szslómfivelés és borgazdálkodás. Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei S. sz. (Szerk. : Béres András') Db., 1964. 5. old. 48 Uo. 4. old. 49 HBmL. VI. 127/sz. 7. Konyár Bihar vármegyei nagyközség kataszteri birtokvázlata. 1911. 50 HBmL. IV. B. 409/c. V-1639-Bakonszeg, 1851. augusztus 31. 1200 négyszögöles holdakat számítottak. 51 Uo. 52 Uo. V-554. 68
ságot hetenkint kétszer oktatja a fatenyésztés és nemesítésben, a bihari község i faiskolát dicséretben említem fel!!"s3 A faiskola céljára a községben 1200 négyszögölnyi területet fogtak be. s' Milyen változás mutatható ki az állattartásban, azt két adatsor összehason - lításával szemléltetjük. Fentebb már szóltunk a hagyatéki leltárak kapcsán az egyes állatok tenyésztésér ől. Most azonban számokban próbáljuk a változás t --- amennyiben volt - bemutatni. Két id őpont adatait hasonlítjuk össze. A két év I858 és 1895. Állatlétszdvn alakulása Konyáron 1858 és ]898 ben% Év Lófajták Szarvasmarha Szamár, Juh Kecske Sertés Baromfi 1858 148 8 235 163-6 536 359 613 6 3307-1763 1895 64-96 55 3 4 389 184 162 5 3657-1893 937 5 A táblázat két adatsorát összevetve kit űnik, hogy a század közepén tehát a szarvasmarha, a juh és a sertés uralta számbelileg az állatállományt. s A meny - nyiségi változáson kívül minőségiként értékeljük a tenyészmén megjelenését a század utolsó évtizedében. Tenyésztését biztosan el ősegítette a legelőelkülönítéskor adományozott terület. A század vége felé számbelileg csökken a szarvas - marha, ugyanakkor tovább n ő a juh- és a sertésállomány száma. Sajnos azt, milyen módosulás történt a baromfiaknál, nem tudjuk. Az 1858. évi összeírá s nyilván nem tartotta feladatának számbavételüket. A kecsketartás továbbra is jelentéktelen. A lovak száma is csökkent. Itt jegyezzük meg, hogy : 1853 júliusában Konyáron 144 gazda összesen 492 lovat tartott. Csak néhánynak volt egy lova. Általánosabb a 2 ló tartása. A 6-7 db egy gazdaságban ritka, csupán egy gazdának volt 8 lova. 37 Az 1850-es években több ízben végeztek állategészségügyi vizsgálatokat. Két forrást találtam a lovakéról. Tömeges betegséget, járványt nem állapította k meg. Csupán 8 lónál jelentkezett b őrkiütés. s$ Az állategészségügy védelme kapcsán említjük meg a következ ő esetet. 1852 júniusában a községi jegyz ő felháborodott levelet írt a főszolgabíróhoz. Határtalan felháborodásának a pásztorok hanyag magatartása adott okot. A következőket írja :»Legközelebb foly ó 53 HBmL. IV. B. 404/a. 11. 12. 433-187/3. Nagyvárad, 1873. július 29. 54 Uo. 55 1858 végére lásd IV. B. 409/c. V-2206. Derecske, 1858. Az I895. évire Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870-1970. Állattenyésztés. M. Községsoros adatok. 167. old. 56 Molnár Gyula : A hagyományos juhtenyésztés Konyáron. Kézirat. Konyár, 1969. c. dolgozatában értékes adatokat közöl a konyán juhtartásrbi. Megtudhatjuk, hogy Konyáron is szokásban vol t az Alföld nagy juhtartó gazdaságaihoz hasonlóan a nyájak alkalomszerű járatása a szántóföldoken, kaszálókon és a nagylegel őkön. 10, old. 57 HBmL. IV. B. 409/c. V-2096. Kanyar, 1853. július 11. 58 Uo. V-2198. és V-226. 69
hó 2-án történt, hogy mivel a' meleg napok beállítottak, s' a' jószág, bár sz űk legyen legelője, ha kút vizet ihat, mentesíttetik a posvány víz ivásából okvetlen bekövetkez ő betegségektől - e végb ől és főbíró urammal, és a mezei rendőr esküdttel kimeúttink, a kutakat vizsgálandók, -- a kutak jó karban szépen, é s rendesen felválának készítve - de a váluba még' akkor is benne volt a' tavaly i moslék, :és bár részint magam részint a' főbíró és rend őr esküdt seprővel és tenyerünkkel kimostuk, kitisztítottuk a válukat és megparancsoltuk a pásztoroknak, hogy azt minden nap tegyék..." 59 Azonban a pásztorok nem fogadták meg intelmüket : Ilyen eléggé meg nem büntethet ő gazteremtésekre va n bízva, több mint ezer darab jószág egészségi állapota, hijába igyekszünk a' j ó rendet behozni..." 60 E sorok mögött is a kiszélesed ő állategészségügyig törekvéseket fedezhetjük fel. Az állattartással kapcsolatban még egy megjegyzést teszünk. Több forrást találtam arra, hogy a konyári legel ők sz űkek, s e miatt a szomszédos községekhez folyamodtak. A határhasználatban a bérlés két formája alakult ki. A vértesi, monostorpálya, hencidai pusztákat bérelték, 61 s haszonbérlet fejében pénzért, szántás-vetésért Hosszúpályi és Monostorpályi engedte állatait legelőhöz 62 Végezetül hadd szóljunk Konyár ipari jelleg ű létesítményeirő l. Ipari létesitménye a malom és a szeszfőzde. Az utóbbi működéséről az 1800-as évek második felében van tudomásunk. Három pálinkafőző tevékenykedett. ó3 Egy 1852-i kimutatás a községben 8 szárazmalmot írt fel, ebb ől 4 a községé, 4 magánkézen volt. Az őrlési díj egy köböl élet után" 40 peng őkrajcár. A vámmennyiség egy köböl után 12.-14 icce volt. 64 Ipari létesítménye tehát szorosan kötődött a mezőgazdasághoz. Megállapíthatjuk : Konyár gazdaságának-társadalmának struktúrája agrárjellegű, ezen a téren változás nem történt a XIX. század második felében. A kapitalista fejlődés irányába mutató jelek az úrbéri pátens" behozatala utá n a legel őelkülönítési pert lezáró örök úrbéri egyezség, amely a feudális maradványokat némileg csökkentette, s immár a birtokával szabadon rendelkez ő paraszt él őtt megnyitotta a kapitalista fejl ődés lehetőségét, az állattenyésztés és a növénytermesztés intenzitásának bizonyos mérték ű kibontakozását. Természetesen ez csak a kiindulópont, lehet őség a szabad gazdálkodás kibontakozására. 59 Uo. V-114. Konyár, 1852. június 4. 60 A jegyző szigorú és példás megbüntetésüket kéri a főszolgabírótól. 61 HBmL. VII. 5/b. III. 857/32. III. 858/32. A levélben két keltezés is található. Az egyik a korább i Konyár, 1850. június 3-i, a későbbi Derecske, 1857. június 21-i keltezésű. Ennek oka az lehetett, hogy a jelentést a már folyó úrbéri perhez kívánták felhasználni, annak bizonyítására, hogy legel őik szűkek, s nem elegendők sóját jószágaik betsűletes táplálására", és a földesúr állatait legelőjükre n0 hajtsa. Molnár Gyula : Konyár településtörténete'.. c. feldolgozásában is megemlíti, hogy a konyáriaknak Fehértón is volt bérlete. A bérlet kezdete a XVII. század. 76. old. 62 HBmL. VII. 5/b. 39. cs. III. 857/32. III. 858/32. 63 Kurucz A.: i. m. 83. old. 64 HBmL. IV. $. 409/c. V-III. Bakonszeg, 1852. június 8. Molnár Gyula : a XIX. században Konyáron két száraz és egy vízimalomról tud. A szárazmalmot ökörrel, esetleg lóval hajtották. I. m. Molnár Gy. : Konyár története. i. m. 103. old. 70
Principal questions ofthe economical life of the village Konytfr in ihe second half af ihe 19th century Judit Pásti Our paper presents the economical life of a tipical agrarian village. The settlement onc e possessed the freedom of the Heyducks became a seignorial estate, a part of the domain Eszterház y losing its freedom in the 19th century. Agriculture of the village in the ycars 1850-60 was investigated seeking for the traces of the emerging capitalism. The social differentiation of the villages of this period was also studied. It was established that the agrarian structure was characteristic even in the second part of the 19th century, it was also determinated by the existence of the domain Eszterházy. The quick development of industry beginning after 1867 did not attain the borders of the village. However, the "action relating socage" commenced in the year 1857 for, among others, the separation of the common pasture made way to the development. This action ended in a settlement between th e landowner Eszterházy and the village. It created the possibility of development of free farming for the peasants free front feudal restrictions. Ocxoearare eanpacnr sxoatomuaecxoü 3rcu3su nocénxa Koxnp eo emopoű na,roeuue XIX-oeo cmonemus r fodum 17arumu B Haulett CTarbe Mbl nonbrranacb noha3atb akonomxgeckylo.xch3hb O1 Hoit rnlmyeckoít arpap- Holl uepeauu. B caoi BpeMA pacnonararoatax xpuaanerxamh ra3tuykcxax noceneheti uepebaa, ytparas B XVIII-oM ctoi(e1$h csoio CBOŐ Osy, nonana xos anactb 3eMneanasenblXa, CTana ~IacTblo anaüehha 3crepxa311. Mbr xccneuosanx x03actbo Aepcamr B 1850-60-bIx romax, pasbccxasasr cnel>bi 3aporcatoruerocA Kaluarana3Ma. IlccneuoBanx Taxxce cnox o őxtecraa nocénxa. YcraaoBaJm, 4TO arpapuaa crpyktypa XIX-oro BeKa ero Szopott nonosllxbl xapaxtepna x 3T0 onpeuens[no u cyuzecraoeaaae snactx 3cTepxa3H. HaYaaxteecsz nocne 1867-oro ro,lta őmcrpoe paiawrne npomsiil - nexxoctx He Tpoayno rpatmu,zsepeaxx, HO nyrb pa3barato Orxpbin HaSaBnmilCA B 1857-oM rozty Gyuesxbltl npogecc o «óapluxhesy, E ilacthocrh o pa3aene nact6hlixa Oő n ero nonb3obaaha. 3TO T npoljecc 3aKOH4xncA Be9abrM sofobopom Me)ICjly BnaRellbl;eM 3Crepxa3H x pepebae. OH cosuan BO3MO)KHOCTH p~]ia CBO5OAHOrO xo3a lctbobahha KpeCTbAH, ocbo6o i:hhbix OT nobhhaocten 6apntHHbI. 71