TRANSZNEPTUN OBJEKTUMOK Kuiper (1951): A Napr. peremén eredetileg lehettek maradvány bolygókezdemények: Kuiper-öv. 1992 óta: 1000 transzneptun objektum ismert. ( 70 000 lehet a 100 km fölötti mérettartományban). Eloszlásuk egy adott pillanatban: Össztömegük kb. 2 3 Holdnyi.
Pluto és Charon: Pluto D = 2320 km a = 39,8 AU e = 0,25 i = 17,1 Perihélium: q = 29,7 AU Aphélium: Q = 49,9 AU Holdja: Charon, 1270 km ( kettős törpebolygó ) Eris D 2400 km a = 67 AU e = 0,46 i = 17,2 Perihélium: q = 36 AU Aphélium: Q = 97 AU Holdja: Dysnomia, 250 km
Sedna D 1500 km a = 486 AU e = 0,84 i = 11,9 Perihélium: q = 76 AU Aphélium: Q = 895 AU Keringésideje 10 000 év!!!
Kilátás a Sednáról:
ÜSTÖKÖSÖK Jég-kisbolygók 5 AU-n belül. Üstökösmag: a kisbolygó maga. Piszkos hógolyó Párolgás mag körül gáz- és porfelhő: kóma (üstök). Főleg H 2 O és bomlástermékei + pár % CO 2, CO. Napszél ill. napfény sugárnyomása gáz- ill. porcsóva (H-ra egyik sem hat nagyon H-burok.)
A csóva mindig kb. a Nappal átellenes irányba mutat:
Hale-Bopp üstökös, 1998
West üstökös, 1976
Üstökösmagok Az eddig megfigyeltek mérete 1 40 km. Szabálytalan alakúak. Borrelly üstökös Tempel 1 üstökös
Halley üstökös
A PARABOLIKUS ÜSTÖKÖSÖK ÉS EREDETÜK Parabolikus (vagy hosszú periódusú) üstökösök: e 1(±1 2 %), i eloszlása izotrop ( felük retrográd pályán) Oort 1950 (előtte Öpik 1932): Naptávolpontjaik eloszlásában erős csúcs 50 000 AU körül. Többségük először jár a belső Naprendszerben (ui. több keringés alatt már elpárologtak volna, ill. az óriásbolygók lerövidítik az aphéliumukat) nagy, gömbszimmetrikus rezervoár a Naptól 50-100 000 AU távolságban: Oort-felhő Extraszoláris perturbációk (elhaladó csillagok, Tejút árapályereje) a felhőből olykor üstökösök zavaródnak be. Az Oort-felhő(k) feltételezett eredete: Napr. keletkezése idején az óriásbolygók övezetéből a perturbációk által kidobott jég bolygókezdemények.
Hiperbolikus pályájúak a Jupiter perturbációi miatt ilyenek, nem extraszolárisak különben e > 1 lenne rájuk. Hills (1981): Az Oort-felhőt a Napr.kora alatt a perturbációk már feloszlatták volna van egy még népesebb belső Oort-felhő vagy Hills-felhő, ahonnét a külső Oort-felhő pótlódik. Sedna: a belső Oort-felhő belső széle??
A PERIODIKUS ÜSTÖKÖSÖK ÉS EREDETÜK Periodikus (vagy rövid periódusú) üstökösök: e < 1; i nagy, de Ekliptika és direkt keringés statisztikailag preferált. Eredetük: valszg. a Kuiper-övből kerülnek be, Kuiper-objektumok ütközései folytán. AZ ÜSTÖKÖSÖK PUSZTULÁSA Lehetséges végállapotok: Meteorraj Jég elpárolog kavicsok, por felszabadul üstököst egyre nagyobb raj kíséri. Aszteroida is maradhat a raj mellett/helyett.
ASZTEROIDÁK 135 000 pályája ismert, számozott. Ma már nem mind kap nevet, csak kb. tizedüknek van. Felfedező adja: pl. 434 Hungaria, 28196 Szeged... >1 km mérettartományban 1 2 millió lehet. Össztömegük Hold/25, ennek harmada a Ceresben. Alakjuk szabálytalan, felszínük kráterezett, poros: 951 Gaspra
25 143 Itokawa
433 Eros
Típusaik összetétel (színkép) szerint (legfontosabbak): C szén, szénvegyületek. Összes 75 %-a S szilikátok. Összes 17 %-a, az öv belső peremén. Emellett altípusok, ill. további, ritkább típusok (pl. M: fémes)
1 Ceres D = 975 km a = 2,77 AU e = 0,09 i = 10,6 Összetétel: C csoport 4 Vesta D = 578 km a = 2,36 AU e = 0,09 i = 7,1 A 2. legmasszívabb aszteroida Összetétel: S csoport speciális, piroxéngazdag altípusa ( V típus ) Töredékei külön pályacsaládot alkotnak (Vesta-család); főövbeliek 6%-a ide tartozik.
METEOROK Két fő típus: Sporadikus meteorok Egész évben egyenletes háttér A rajok oka: Föld keresztezi egy szétesett üstökös pályáját: Rajmeteorok Az év biz. napjain, egy irányból:
Fontosabb meteorzáporok (radiáns csillagképéről nevezik el): Raj neve Hullás maximuma Hullás tartama Anyatest Quadrantidák január 3. 5 nap η Aquaridák május 6. 6 hét 1P/Halley Perseidák augusztus 12. 5 hét 109P/Swift-Tuttle Draconidák október 8. 4 nap 21P/Giacobini-Zinner Leonidák november 17 1 hét 55P/Tempel-Tuttle Geminidák december 14. 10 nap 3200 Phaethon
METEORITOK Túlnyomóan sporadikus meteorokból erednek (rajokban csak kisebb szemcsék). Beesés iránya, sebessége pályarekonstrukció forrásuk elsősorban az aszteroidaöv:
KEVÉSSÉ DIFFERENCIÁLT METEORITOK: KONDRITOK Az összes meteorit 85%-a. Bennük kondrulák: pár mm-es üveges gömböcskék. 2 millió évvel a legősibb zárványok után keletkeztek. [gör. χoνδρζ = szemcse]
Fontos csoportjuk: szenes kondritok: A legöregebbek. Arányuk csak 5%, de valszg. csak azért, mert könnyen elégnek hullás közben. A legősibbekben (C1 típus) nincsenek kondrulák.
A kondrulák eredete: megolvadt, majd hirtelen ( a világűrben) megdermedt kőzetcseppek. Az olvadás oka lehetett: (a) becsapódáskor kifröccsent anyag (b) lökéshullám a szoláris ködben (c) az ős-nap flerei; ezután a korongon kívüli napszél fújhatta őket kijjebb (F. Shu)
ERŐSEN DIFFERENCIÁLT METEORITOK Differenciált égitestek kül. rétegeiből: Vasmeteoritok (4%) a vasmagból Kő-vasmeteoritok (1%) a mag-köpeny határról Akondritok (10%) a kéregből földi mélységi kőzetek
Vasmetoritok öregebbek a kondruláknál! Mai elképzelés: Differenciált meteoritok anyatestjei a f-h térség bolygókezdeményei voltak gyors összeállás, erős ütközések átolvadás, differenciálódás, fragmentáció. A töredékek egy része a kőzetbolygók perturbációi miatt később az aszteroida-öv belső részére került kémiai gradiens az aszteroida-övben.
Az akondritok fontos alcsoportjai a Vesta, a Mars, a Hold töredékei: Meteorit a Vestáról......és a Marsról
METEROBECSAPÓDÁSOK FÖLDI HATÁSAI Néhány nagy becsapódás: Helyszín idő Test mérete, jellemzői Tunguzka 1908 50 m, kondrit? Arizona 20 ezer éve 100 m, vas Chicxulub 65 millió éve 10 km, kő Barringer-kráter, Arizona
Köves-Tunguzka folyó, Szibéria, 1908 június 30. Szemtanúk ezt látták: Távolról: Közelről:
Légi felderítés: 2150 km 2 tajga letarolva. egy nagy H-bomba erejű robbanás a felszín fölött. De: meteoritot nem találtak üstökösmag volt? Újabb vizsgálatok: mégis inkább kondrit-szerű lehetett, ui. üstökösmag túl magasan robban apró meteoritikus kőzetszemcséket találtak a fákba bevágódva
A nagy kihalások: Kréta-Tercier határ: dinoszauruszok kihalása, 65 millió éve. Ekkorról világszerte nagy irídiumtartalmú üledékek becsapódásos eredet.
1993-ban a krátert is megtalálták: Chicxulub, Yucatán-fsz.