Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Mátrixetika Etika tantárgy Dr. Kollár József 2009.02.14.
A karteziánus szkeptikus érvei közül a két legismertebb az álom- és a démonargumentum. A démon által generált világban nincsenek fizikai létezők, összes tapasztalatunkat a gonosz démon idézi elő (okozza) közvetlenül. A démon-argumentum korszerűsített változata az agyak a tartályban elképzelés.
A testükről leválasztott agyakat egy szuperkomputerhez kapcsolják, amelynek a programja elektromos impulzusokkal éppen úgy stimulálja azokat, mint a külvilág. Ha agy vagyok a tartályban, akkor tapasztalataim minőségileg megkülönböztethetetlenek a normális körülmények között észlelő embertársaiméitól. Ha úgy vélem, hogy egy kutyát látok magam előtt, akkor téves hiedelemmel rendelkezem, hiszen ezt a tapasztalatomat egy komputer-program generálja
Az agyak a tartályban elképzeléshez hasonlóan a Mátrix című film is jól felszerelt metafizikai laboratórium (Chalmers, é. n.). A főhős, Neo helyzete hasonló a tartályba tett agyakéhoz. Azt hiszi, hogy egy városban él, ahol egyrészt hackerként, másrész programozóként múlatja az idejét 1999-ben. Meg van győződve arról, hogy süt a nap, nem beszélve az utcán sétáló csinos nők szépségéről. Valójában sohasem süt a nap, és a csinos nők vibráló jelenléte is illúzió. A valóság az, hogy 2199-et írnak, és a világot sötétségbe borította az utolsó nagy háború.
Elenyésző különbség van a Tartályvilág és a Mátrix között. Neo feje ugyan nincs leválasztva a testéről, de lényegében: Neo agy a tartályban. A Mátrixra tekinthetünk úgy, mint a kisbetűs mátrix (vagyis a típus) egy példányára. Még ha úgy vélem is, hogy a Mátrixban vagyok, illetve agy vagyok a tartályban a világom akkor is tökéletesen valóságos (Chalmers, é. n.). Neonak nincsenek téves hiedelmei a külvilágról, Chalmers szerint a Mátrix-hipotézis nem szkeptikus elképzelés. A Mátrix és az agyak a tartályban metafizikai hipotézis, mely a következő három előfeltevésből áll.
1. A fizikai folyamatok lényegüket tekintve komputációsak. A fizikai eseményeket számítási folyamatok konstituálják, vagyis az általunk ismert fizikai események nem a valóság fundamentumai. A quarkok, elektronok és protonok szintje alatt a bitek találhatók. Ezeket a biteket komputációs algoritmusok vezérlik, amelyek a fizikai folyamatokat előidézik. A komputációs szintet egy még alapvetőbb szint konstituálja, amelyben a számolásai folyamat implementálódik.
2. Megismerő rendszerünk független a fizikai folyamatoktól, de interakcióban van velük. Vagyis a Mátrixnak és az agyak a tartályban elképzelésnek sem mond ellent a test-lélek dualizmus. (Chalmers, 1990).
3. A fizikai valóság létrehozója a fizikai téridőn kívül található: Ez egy variációja a jól ismert hitnek, miszerint a világot Isten teremtette. A három hipotézis kombinációja koherens: A fizikai téridőt létrehívó komputációs folyamatokat a Teremtő hozta létre egy világ számítógépes szimulációjaként
Mátrix lakóinak attól, hogy felfedezik a helyzetüket, még nem kell feladniuk a külső valóságról vallott vélekedéseiket. Csak azon hiedelmeiket kell megváltoztatniuk, amelyek világuk alapjára irányulnak, vagyis el kell fogadniuk, hogy a külvilág objektumai bitekből állnak. Ezek a változások nem érintik mindennapi életük fundamentumát.
A személyek közötti inetrakció révén fenntartott interperszonális térben folyamatosan informális vitákat folytatunk egymással arról, hogy kik vagyunk, és ezekre a vitákra érzelmileg reagálunk. Az emberek olyanná válnak, amilyennek hiszik magukat, vagy amit véleményük szerint mások gondolnak róluk (Wegner, 2002, 314) az egyezkedés folyamatában, amely egyre bonyolultabb vélekedéshálókból szövi a testeken mind jobban túlnövő elméket. Bárki hitei testet ölthetnek vitapartnerében, barátjában vagy ellenségében. (Clark & Chalmers 1998).
Az agyak a tartályban folyamatosan vitát folytatnak egymással arról, hogy kik ők, és ezekre a vitákra érzelmileg reagálnak. Az agyak olyanná válnak, amilyennek hiszik magukat, vagy amit véleményük szerint mások gondolnak róluk az egyezkedés folyamatában, amely egyre bonyolultabb vélekedéshálókból szövi az agyakon mind jobban túlnövő elméket. Bármely agy hiedelmei testet ölthetnek vitapartnerében, barátjában vagy ellenségében.
Strawson a Freedom and Resentment (1974) című írásban amellett érvel, hogy a legkeményebb determinizmus elfogadása esettén sem válik lehetetlenné a morális felelősség, melyet úgynevezett reaktív attitűdök konstituálnak. Ha valaki (G) rosszat akar egy másik személynek, akkor utóbbi (J) reaktív attitűdje a düh.
Ha (G) mással (F) gonoszkodik, akkor (J) természetes reaktív attitűdje az erkölcsi felháborodás, vagyis az a dühöt helyettesítő analógia, mely révén az áldozat helyébe képzeli magát. Ha (J) önmaga gonosz, miközben reflektál önnön aljasságára, természetes reaktív attitűdje a bűntudat.
Ha valakit morálisan felelősnek tartunk gonosz cselekedetéért, akkor morálisan reaktív attitűdünk a helytelenítés, mely emocionális reakció, nem puszta ítélet. A reaktív attitűdök konstituálják morális gyakorlatunk alapját. Elképzelhetetlen, hogy a személyeket ne tekintsük felelősnek viselkedésükért, mivel pszichénk lényegi vonása, hogy emocionálisan reagálunk másokra.
A Mátrix a morális gyakorlatot illetően nem különbözik a valóságtól. Vagy mégis?
Coachee: Nem veszik tudomásul, hogy nem szeretik egymást. Coach: Mert egy gonosz komputertudós által programozott agyak a tartályban, aki azt az illúziót kelti bennük, hogy szeretik egymást a valóság sivatagában, és nem illúzióik mátrixában.