A romantika mûvészete Képzômûvészet A romantika mint irodalmi stílus született meg, s innen jutott át más mûvészeti ágakba. Az építészetben lanyhult az érdeklôdés az antik formák iránt, s ehelyett inkább a középkori stílusirányok, a romantika és a gótika felé fordult a figyelem. Így jöttek létre a különbözô neo-stílusok (pl. neoromán, neogót, neoreneszánsz). E motívumok mellett gyakran felhasználták a bizánci és a mór építészet formáit is. Tipikusan romantikus vonás a régi romok iránti érdeklôdés jelentkezése is, a középkori dómok, várak, kastélyok restaurálását célzó törekvések. A szobrászatban lényeges változást hozott a romantikus ízlés. A görög mûvek utánzása, a színpadias beállítás helyett az alakok mozdulatai érzelmeket, indulatokat fejeznek ki, a szobrok az élet közvetlenségét árasztják. Az európai romantikus szobrászat talán legjellegzetesebb alkotása a francia François Rude (franszoá rüd; 1784 1855) dombormûve, Az önkéntesek harcba indulása 1792-ben, melyet a párizsi Diadalív számára készített. Ezt az alkotását Marseillaise-ként (marszejéz) is szokták emlegetni. A szoborcsoport csupa lendület, tûz és erô. A zászlók áradatában a Szabadság géniusza viharzó Francisco Goya: Május 3-ai kivégzés (1814) A madridi lázadást Napóleon csapatai 1808. május 3-án leverték és megtorolták. Ezt az eseményt örökítette meg a festô. Egyetlen pillanatba sûríti a tragédiát: megmutatja az arcokra kiülô rémületet, a halálraítéltek kétségbeesését, a kivégzés szörnyûségét. A csoport középpontjában az erôs fénnyel kiemelt alak úgy tárja szét karjait, mint a keresztre feszített Krisztus. 32
Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1831) A jobb kezében a francia lobogót, a balban szuronyos puskát tartó nô a szabadság szimbolikus alakja, aki a halottakon át lépdelve harcba hívja és diadalra vezeti népét. Csupa tûz és lendület a kép: a zászló lobogása, a taglejtések szenvedélyes mozdulatai, az élénk színek mozgalmasságot visznek az ábrázolásba. A mûvész az 1830-as júliusi párizsi forradalomnak állított emléket. mozdulattal hívja harcba a katonákat. A párizsi operaházat díszíti a francia Jean-Baptiste Carpeaux (zsan-batiszt karpó; 1827 1875) Tánc címû híres szoborcsoportja. Körtáncba perdülô, érzéki életörömmel telített alakjainak ruganyos mozdulatait finom fény-árnyék hatással formálta meg. Ugyanezt lehetne elmondani A három Grácia címû szobráról is. A romantikus múltszemlélettel függ össze a historizmus, a történelmi témák kedvelése a tárgyválasztásban. Legnagyobbrészt emlékmûszobrok születtek: költôknek, tudósoknak, hadvezéreknek, államférfiaknak megörökítésére igen sok szobor készült. Ezekben a fôalak mellett megnô a mellékalakok száma. A 48-as szabadságharc miatt bujdosó Izsó Miklós (1831 1875) pályafutását a Búsuló juhász (1862) címû szobrával kezdte. A népiesség hatását tükrözik táncoló figurákat megjelenítô késôbbi terrakottaszobrocskái is. A 19. század 20-as éveiben a festôk is egyre nagyobb számban fordultak el a hideg és kiüresedô klasszicista festészettôl. Az új mesterek az erôteljes fény-árnyék hatással, az élénk színekkel, a merész ecsetkezeléssel, a megdöbbentô, drámai helyzetek ábrázolásával szenvedélyeket, felfokozott érzelmeket, indulatokat kívántak vásznaikkal kifejezni. A mûvészettörténet Théodore Géricault (teodór zserikó; 1791 1824) A Medúza tutaja (1818 19) címû óriási festményét tekinti a romantika elsô nagy alkotásának. A spanyol Francisco Goya (fransziszkó goja; 1746 1828) híres rézkarcsorozata, de különösen a napóleoni háborúk véres kegyetlenségeit feltáró festményei nemcsak megdöbbenést keltenek, hanem állásfoglalásra is késztetnek az erôszak ellen. Megrázó erejû festménye a Május 3-ai kivégzés (1814). A francia Eugène Delacroix (özsen dölakroá; 1798 1863) a romantikus festészet vezéregyénisége Franciaországban. Képeit kötetlen kompozíció, laza kontúrok, dinamikus, könnyed ecsetvonások jellemzik. Legismertebb közülük A Szabadság vezeti a népet (1831). Korábbi festménye, A khioszi mészárlás (1823 24) a török kegyetlenség elleni tiltakozás. A német romantikus festészet kiemelkedô mûvésze Caspar David Friedrich (kaszpar dávid fridrich; 1774 1840). Tájképei, köztük a A romantika mûvészete 33
Eugène Delacroix: A khioszi mészárlás (1823 24) A törökök Khiosz szigetén vérbe fojtották a görögök szabadságharcát. Az erôs fénnyel megvilágított fôalakok tekintetében, arckifejezésében nemcsak a kétségbeesés tûnik fel, hanem mintha a jövôbe vetett bizakodás is megjelenne. Táj a sziléziai hegyekben (1815 20 körül), a természet meghitt szépségérôl vallanak, s a romantikus lírai költészetnek, Schubert dallamainak hangulatát árasztják. A korszak két legnagyobb angol tájfestôje William Turner (viljem törner; 1775 1851) és John Constable (dzsón kansztebl; 1776 1837). Turner képeivel lenyûgözô, drámai hatást vált ki: a természet romantikus, végsôkig kifinomult ábrázolását adja. Egyik legmerészebb festménye: Gôzhajó hóviharban (1842). A kép csak érzékelteti a sötét hajótestet, az árbocon csapkodó zászlót, a dühöngô tengerrel, a fenyegetô hullámokkal vívott küzdelmet. A félelmetes vihar újszerû megragadásával az emberi riadalmat tudja kifejezni. Constable nem akarta meghökkenteni az embereket merész újításaival. A vidéket járta, a természet után készítette vázlatait, s ezeket mûtermében dolgozta fel. A szénásszekér (1821) címû festményén a táj nyugalma, már-már idilli békéje jelenik meg. Témája egy mindennapos vidéki-falusi jelenet: parasztszekér kel át a folyón. A mûvész elsôsorban ôszinteségre törekedett. A magyar romantikus festészetre fôképp a historizmus nyomta rá a bélyegét: a festôk többsége a nemzeti múlt dicsôségét, illetve történelmünk tragikus eseményeit igyekezett felmutatni képein. Madarász Viktor (1830 1917) Párizsban ismerkedett meg a francia romantikus festôk mûvészetével, s hatásukra fordult a magyar múlt felé. Legjelentôsebb romantikus olajképe a Hu- Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon (1859) Drámai erôvel tárul a nézô elé V. László király esküszegésének tragikus következménye. A sötét teret alig világítja be a gyertyák fénye. A képen két szín, a fekete és a fehér uralkodik. A kettô éles kontrasztja: a sötét templomhajó és a hófehér halotti lepel ellentéte érzékelteti a hangulati feszültséget. 34
Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja (1856) nyadi László a ravatalon (1859). Madarász képének történelmi elôzménye látható Benczúr Gyulának (1844 1920) Hunyadi László búcsúja (1866) címû vásznán. Gyárfás Jenô (1857 1925) Tetemrehívás (1881) címû olajfestménye Arany balladájának hatása alatt készült. Történelmi festészetünk jeles mesterei között meg kell még említeni Székely Bertalant, Than Mórt, Lotz Károlyt, Wagner Sándort. Barabás Miklós, a reformkor jellegzetes mûvészalakja, falusi életképein túl fôleg politikusok, költôk, mûvészek arcképét festette meg. A romantikusan felfogott magyar táj jelenik meg id. Markó Károly (1791 1860) képein. Magyar alföldi táj gémeskúttal (1853) címû festményén Petôfi tájverseinek ihletô hatása fedezhetô fel. Klasszicizmus, romantika, realizmus, naturalizmus, akadémizmus, historizmus egy idôben, egymás mellett, egymásra hatva létezett. Éppen ezért igen nehéz és rendkívül bizonytalan lehet egy-egy mûvész, alkotó besorolása egyetlen irányzatba. Ezt a fenntartást figyelembe kell venni a fenti besoroláskor is. A mûvészeti stílusok ugyanis nem libasorban követik egymást. Gyárfás Jenô: Tetemrehívás (1881) A lélekábrázolás mélységével s különösen a paraszti típusok gazdag, realisztikus visszaadásával emelkedik ki a kor átlagfestészetébôl. Itt is megfigyelhetjük a sötét-világos ellentétben rejlô lehetôségek kiaknázását. A romantika mûvészete 35
Zene Ugyanezt kell megállapítani a zenemûvészettel kapcsolatban is. Beethoven pl. nemcsak a klasszikus zene óriása, hanem sok zenetudós szerint a zenei romantika egyik szülôatyja is. Ô vagy félredobja a szabályokat, vagy muzsikájának szolgálatába kényszeríti ôket, míg Mozart és Haydn behódolt a szabályoknak. A romantikus zenét gazdag fantázia, erôs érzelemvilág és az én belsô világának kivetítése jellemzi. Témáit sokszor a múltból meríti. Több romantikus nemzedék is létezett. Az elsô generációt Carl Maria von Weber (karl, fon; 1786 1826), Gioacchino Rossini (dzsoakkinó rosszíni; 1792 1868) és Franz Schubert (franc súbert; 1797 1828) képviselte. Schubert a romantikus dal mûfajának legnagyobb mestere. Gazdag dallamossága a német népdal hatását mutatja. A második nemzedék legismertebb tagjai az olasz Gaetano Donizetti (donicetti; 1797 1848) és a francia Hector Berlioz (ektor berlióz; 1803 1869). Az ún. harmadik nemzedék komponistáinak tevékenysége jelenti a romantika csúcsát. Az utókor szemében mindenképpen ez a harmadik generáció a leghíresebb. Frédéric Chopin (frederik sopen; 1810 1849), Robert Schumann (súmann; 1810 1856), Liszt Ferenc (1811 1886) és Félix Mendelssohn (mendlszón; 1809 1847) zongorakompozíciói, szimfóniái, illetve oratóriumai, Richard Wagner (rihard vágner; 1813 1883) és Giuseppe Verdi (dzsuzeppe; 1813 1901) operái a zeneirodalom felejthetetlen és kimagasló alkotásai. A magyar zene legnagyobb romantikus mestere Erkel Ferenc (1810 1893). Zenemûveinek témáit a magyar múltból merítette. Legsikeresebb operái a Hunyadi László és a Bánk bán. Erkel írta Kölcsey versére a magyar Himnusz zenéjét is. Id. Markó Károly: Magyar alföldi táj gémeskúttal (1853) 36