2011. 15. ÉVFOLYAM LVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE EURÓPAI JOGI KÜLÖNSZÁM TARTALOMJEGYZÉK Az európai öröklési rendelet tervezete Dr. Horváth Gyöngyi 1 Európai öröklési jogi rendelet a végintézkedések alakiságára vonatkozó szabályozás nélkül? Dr. Szőcs Tibor 11 Az európai öröklési bizonyítvány Dr. Bán Tamásné Dr. Tóth Dóra 18 A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek 33 Nemzetközi sajtószemle 46 Szakmai sajtófigyelő 51 A MOKK jogi hírlevele 58 Közjegyzői régiség 81 MOKK A MAGYAR ORSZÁGOS KÖZJEGYZŐI KAMARA SZAKMAI FOLYÓIRATA
Az európai öröklési rendelet tervezete KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE 1 Az öröklési ügyek jelen pillanatban a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés egyik olyan területét jelentik, amelyen a tagállamok erős jogi izolációja jellemző. E téren harmonizált joghatósági és kollíziós szabályok nem léteznek, és jórészt hiányzik az ilyen eljárásokban hozott határozatok kölcsönös elismerése. Nem állítható ugyanakkor az, hogy a magánjog lenne az a terület, amely várhatóan a leghosszabb ideig ellent fog tudni állni az európai egységesítési törekvéseknek, még úgy is, hogy a tagállamok nem könnyen adják fel saját belső törvényeik szabályozását a magánjog európai integrációja érdekében. A teljes egységesítés természetesen nagyon utópisztikus, de az erre irányuló jogalkotás nagyobb ütemben halad, mint azt korábban jósolták. Az Európai Bizottság 2009. október 14-én hozta nyilvánosságra az Európai Parlament és a Tanács szabályozási koncepcióját az öröklési joggal kapcsolatos jogalkalmazásról, a határozatok érvényre juttatásáról és a köziratok alkalmazhatóságáról valamint az Európai Öröklési Bizonyítvány bevezetéséről. 1 Az Európai Unió szakértőinek becslése szerint minden évben mintegy 450 ezer nemzetközi vonatkozású öröklési ügy keletkezik, az eljárásokkal érintett vagyon értéke több, mint 120 milliárd euro. A rendelet megalkotásának célja a Bizottság előterjesztése szerint az, hogy az öröklésre egyetlen jog vonatkozzon úgy, hogy meghagyja az állampolgároknak a jogválasztás szabadságát is. A tervezett szabályozás rendelet. Szándékosan nem választották a iránymutatás, mint jogforrási formát annak érdekében, hogy a nemzeti öröklési jogot ne kelljen harmonizálni (ezzel párhuzamosan ugyanakkor elkerülhetetlen a nemzetközi magánjog harmonizációja az öröklési szabályokat illetően). Családjogi kérdésekben általában egyhangú döntéshozatal kell, de az öröklési kérdést a Bizottság előterjesztésében gazdasági és vagyoni kérdésnek minősítette, így a rendelet megalkotásához a 2/3-os döntés is elég. Az Európai Unióban a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés terén eddig elfogadott rendeletek nagy része így különösen a Brüsszel-I rendelet (44/2001/EK rendelet) a jogvitákat érintik. Jóllehet Európán belül is nagyon eltérő perjogi kultúrák léteznek, a polgári peres ügyek struktúrája mégis alapvető hasonlóságokat mutat. Nem mondható el mindez a hagyatéki eljárásokról: az örökhagyó elhalálozásától, az öröklés megnyíltától a hagyatéki vagyontárgyak örökösök illetve egyéb jogosultak általi megszerzéséig tartó 1 JUSTCIV 210 CODEC 1209 Az Európai Bizottság javaslata Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről.
2011. 1. SZÁM 2 folyamat rendkívül eltérő az egyes tagállamokban. Az anyagi öröklési jog terén fennálló nagyfokú különbségek rányomják a bélyegüket a nemzeti jogok öröklési eljárásaira is. A Rendelet szabályozási köre is ennek megfelelően alakult, 6 részből áll, és a címben is megfogalmazott szabályozási témákat érinti. 2 Természetesen a rendelet minden szabályozási elemét nem tudjuk érinteni e cikk keretében, ezért csak a legfontosabb pontjait, vitatott kérdéseit emeljük ki. 1. Hatály és fogalom meghatározások A rendeletet az öröklésre kell alkalmazni, az öröklés a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átruházásának valamennyi formája; akár végrendelet vagy öröklési szerződés szerint megvalósuló szándékos átruházásként, akár törvényes öröklés révén történő kötelező átruházásként; az elképzelések szerint magában foglalja az öröklés valamenynyi elemét. Elkerülhetetlen ugyanakkor az, hogy figyelemmel legyen egyes tagállami egyedi szabályozásra, mint pl. a mezőgazdasági ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonszerzési korlátozásokra. A rendelet nem érinti a hagyaték tárgyát képező vagyontárgy fellelhetősége szerinti állam vagyonjogát, nem érinti különösen a dologi jogok természetét, az ilyen jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó előírásokat és e jogok nyilvánosságát, továbbá nem érinti a nyilvántartásba vételnek vagy a nyilvántartásba vétel elmulasztásának hatásait. A tulajdonjog átszállásának időpontja egyes esetekben nem probléma, kivéve azon tagállamok jogrendjében, ahol konstitutív hatályú ingatlan-nyilvántartások vannak. Dologi (in rem) jogok természete tagállamonként nagyon eltérő lehet, ezért a nemzetközi jogban már ismert megfeleltetési elvet kell alkalmazni, még ha nem is mondja ki kifejezetten a rendelet. Megtörténik továbbá néhány, az alaki érvényességre vonatkozó kollíziós szabály beépítése a rendeletbe, teljes harmonizációra azonban nincs esély. Fontos korlátozás, hogy az öröklési jog alkalmazásának nem lehet olyan következménye, hogy a vagyontárgy fekvése szerinti tagállamban korlátozott dologi jogot, vagy ott ismeretlen vagyonjogi szabályt vezessenek be, (e szabály kizárja például, hogy haszonélvezetet alapítsanak, jegyezzenek be olyan tagállamban, ahol ez a jogintézmény ismeretlen), ugyanakkor alkalmazandó a dologi jog öröklés útján történő átruházására, akkor is, ha az adott tagállamban ismeretlen. 2 Chapter I. (Articles 1-2) Hatály és fogalommeghatározások Chapter II. (Articles 3-15) Jogalkalmazás Chapter III. (Articles 16-28) Alkalmazandó jog Chapter IV. (Article 29-33) Végrehajthatóság Chapter V (Article 34-35) Közokiratok Chapter VI. (Article 36-44) Európai Öröklési Bizonyítvány
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE A Bizottság előterjesztésében egyértelműen utal rá és ez következetesen végigvonul az egész szabályozáson, hogy a javaslat csak a határon átnyúló ügyeket érinti. Nem alkalmazandó továbbá adó-, vám- és közigazgatási ügyekre. 3 A bizottsági javaslat szerint a javasolt rendelet hatálya nem terjed ki a végrendelkezési képességre, ugyanakkor a munkacsoport felkérést kapott annak mérlegelésére, hogy célszerű lenne-e a hatályt a végrendelkezési képességre is kiterjeszteni, és ezért a javasolt 19a. cikk alapján külön rendelkezést illeszteni a III. fejezetbe. Hasznos lehet preambulum egy bekezdésében jelezni, hogy a kizárás a házassági szerződésekre is kiterjed, amennyiben e szerződések nem foglalkoznak öröklési kérdésekkel. E rendelet alkalmazásában bíróság a tagállamok bármely illetékes hatósága [vagy bíróság által kinevezett szerve], amely öröklési ügyekben igazságszolgáltatási feladatot lát el. 4 Az érintett hatóságok jegyzéke a rendelet mellékletben szerepel. Az öröklési eljárások lefolytatása a legtöbb tagállamban bíróságon kívüli szervek eljárása keretében kerül sor, erre tekintettel a rendelet a bíróság fogalmát tágan fogja értelmezni, magában foglalja azokat a hatóságokat, akik átruházott hatáskörben bírósági (igazságszolgáltatási) feladatokat látnak el. Arról azonban, hogy milyen szempontok szerint határozható meg az, hogy az adott hatóság e körbe tartozik, hallgat az előterjesztés. 3 2. Joghatóság és az alkalmazandó jog A rendelet céljai között is meghatározza, hogy az öröklési eljárásokban alkalmazandó jog egy jog legyen minden ingó és ingatlan vagyonra; főszabály szerint az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti jog, e mellett azonban tiszteletben (próbálja) tartani a jogválasztás szabadságát is. 3 (3) E rendelet hatálya nem terjed ki a következőkre: a) a természetes személyek személyi állapota, valamint a családi kapcsolatok és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint hasonló hatásúnak tekintett kapcsolatok; b) a természetes személyek jog- és cselekvőképessége, a 19. cikk (2) bekezdése c) és d) pontjának [valamint a 19a. cikknek a] sérelme nélkül; c) a valamely természetes személy eltűnésével, távollétével vagy vélelmezett halálával kapcsolatos kérdések; d) a házassági vagyonjoggal és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokra alkalmazandó vagyonjogi jogszabályokkal kapcsolatos kérdések; e) a nem haláleset miatt keletkező tartási kötelezettségek; f) az örökléstől eltérő módon létrehozott vagy átruházott vagyoni jogok, érdekek és javak, mint például a 19. cikk (2) bekezdése j) pontjának sérelme nélkül az ajándékok, közös tulajdon a túlélő házastárs várományi jogával, a nyugdíjprogramok, a biztosítási szerződések és a hasonló megállapodások; g) a társasági jog, valamint a más jogi személyekre vagy jogi személyiség nélküli szervezetekre vonatkozó jog által szabályozott kérdések, mint például a társaságok, valamint a más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek létesítő okiratában vagy alapszabályában foglalt záradékok, amelyek tagjaik halála esetére rögzítik az üzletrészek sorsát; h) a társaságok, valamint a más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek ( ) felszámolása, megszűnése és fúziója, valamint; i) célvagyon (trust) létrehozása, kezelése és felszámolása; 4 Ez az új bekezdés a 4/2009/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdésén alapul.
2011. 1. SZÁM 4 Az öröklési jogban alkalmazható jog tekintetében az Európai Bizottság jogalkotóinak három álláspontja volt, illetve három szempontot vettek alapvetően figyelembe: az állampolgárság szerinti jog alkalmazása az utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti jog alkalmazása, vagy a fenti kettő kombinációja. Kezdetben az állampolgárság szerinti jog volt a tervezetben, de hamar kiderült, hogy sok az Európai Unió jelenlegi állampolgárai között már most is sok a kettős állampolgár, és más problémákat is felvet. Az állandó lakóhely szerinti joghatóságot is elvetették, ugyanis nehéz megállapítani, hogy ténylegesen mi is az, maga az Európai Bíróság is sajátos fogalmat használ az állandó lakóhelyre, melynek nincs köze a családi jogálláshoz. A jelenlegi tervezetben az állampolgárság szerinti jog helyett a rendelet az elhunyt utolsó szokásos tartózkodási helyének jogát köti ki, vélelmezve azt, hogy vagyonának többsége itt található. Mindegyik mellett számos érv és ellenérv hozható fel. Bármelyik kerül is elfogadásra, mind az ingó és ingatlan vagyonra alkalmazni kell, a lex rei sitae elve tehát az ingatlanokra a jövőben kivételként nem alkalmazható. A jogválasztás kérdése jelenleg kevés tagállamban megengedett és többnyire a nemzetközi magánjog keretei között van szabályozva, a tervezett szabályozás csak a végrendelkező nemzeti jogának választását engedi meg. 5 A legtöbb esetben ez nem fog problémát okozni, azonban néhány eset megoldásra vár a jogalkotóktól. Például hogyan kezeli azt az esetet, ha a végrendelkező végrendelet elkészítésekor a szokásos tartózkodási helyét választja alkalmazandó jogként, majd évekkel később visszaköltözik állampolgárságának helyére. Problémát jelenthet továbbá az is, hogy a különböző tagállamokban elfogadott és alkalmazott öröklési jog jelentősen eltérő lehet, akár már például a házastárs és a leszármazó öröklési jogállását is összehasonlítva. Egyes tagállamokban mindent a gyermek örököl, míg másokban az egész örökség a túlélő házastársat illeti meg. Azokban a jogrendszerekben, ahol mind a leszármazó, mind a házastárs örököl, a túlélő házastársat megillető rész tekintetében eltérőek a tagállamok jogrendszerei. Rendelet munkaanyaga egyértelművé tette, hogy az ún. kettéválasztó rendszer hátrányt jelent az örökösök számára abban az esetben, ha az ingó vagyon öröklésére az elhunyt lakóhelyének joga vonatkozik, az ingatlan vagyon öröklésére pedig annak az államnak a joga, amelyben ez a vagyon található. A rendelet által választott egységes rendszer azt teszi lehetővé, hogy a hagyaték egészen egyetlen jog hatálya alá tartozzon, 5 17. cikk Jogválasztás (1) Egy adott személy az öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelyben a választás megtételekor állampolgársággal rendelkezik. A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelyben a választás megtételekor állampolgársággal rendelkezik. (2) Az öröklésre alkalmazandó jog megválasztásáról konkrétan, végintézkedés formájában nyilatkozatban kell rendelkezni. (3) Az említett választás ( ) meglétére és tartalmi érvényességére a választott jog az irányadó. (4) A ( ) fenti jogválasztás ( ) módosításának, illetve visszavonásának eleget kell tennie a végintézkedés módosítására, illetve visszavonására vonatkozó formai követelményeknek.
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE az egységes rendszer pedig az örökhagyó számára is biztosítja azt a lehetőséget, hogy az örökséget örökség felosztása esetén azt előre tervezni tudja. A közrendre csak kivételes jelleggel lehet hivatkozni, az elhunyt hozzátartozóinak jogos érdekeinek védelmével kapcsolatos jogszabályok közötti eltérés nem indokolja ennek alkalmazását. Ez összeegyeztethetetlen lenne azzal a célkitűzéssel, hogy a hagyatéki javak egészére egységes jogszabály alkalmazását kell biztosítani. A rendelet alapvető célkitűzése az egy és ugyanazon örökhagyó hagyatéki ügyében két vagy több tagállamban párhuzamosan lefolytatandó eljárások kiküszöbölése csakis támogatható. Ennek értelmében öröklési ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai vagy átruházott hatáskörben hatóságai rendelkeznek majd joghatósággal az öröklés egészében történő határozathozatalra, amelynek a területén az elhunyt szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt. A tervezet szerint a felvezető rendelkezések között beiktatásra kerülne olyan értelmező rendelkezés, amely felsorolná azon tényszerű elemeket, amelyeket a bíróságnak figyelembe kell vennie az elhunytnak az elhalálozás pillanatában szokásos tartózkodási helyének megállapításához; e tartózkodási helyet úgy kell tekinteni, mint amely megfelel az elhunyt fő érdekeltségi központjának. Ilyen elem például az elhunytnak az érintett tagállamban való tartózkodására jellemző időtartama és gyakorisága, valamint a tartózkodásának okai, volt-e ingatlan a tulajdonában, amely a huzamosabb tartózkodásra utal. E mellett a rendelet kiegészítő joghatósági szabályokat is megállapít, amennyiben az örökhagyó szokásos tartózkodási helye valamely harmadik tagállamban található. A hagyatéki vagyon helye szerinti tagállam bíróságai mégis rendelkeznek majd joghatósággal ha: az elhunyt előző szokásos tartózkodási helye az említett tagállamban volt, amennyiben ez a tartózkodási hely a bíróság megkeresésének időpontjában öt évnél nem régebben szűnt meg; vagy az elhunyt elhalálozásának időpontjában ennek a tagállamnak az állampolgárságával rendelkezett; vagy a megkeresett bírósághoz benyújtott döntéshozatali kérelem kizárólag ezekre a vagyontárgyakra vonatkozik. Újabb tervezett rendelkezés (forum necessitatis), hogy amennyiben a rendelet alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, kivételes esetben az egyik tagállam bíróságai határozatot hozhatnak az öröklés ügyében, amennyiben az eljárás megindítása vagy lefolytatása ésszerűtlen vagy lehetetlen lenne egy olyan harmadik államban, amelyhez az ügy szorosan kötődik. A tervezet szerint alkalmazandó öröklési jog (lex successionis), amely az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, kiterjed az öröklési jogviszony minden elemére, eltekintve bizonyos kivételektől. Megnyugtató tisztázást igényel, hogy milyen széles körben fogadhatóak el ilyen kivételek a lex successionis hatálya alól. E te- 5
2011. 1. SZÁM 6 kintetben különösen érzékeny kérdést vet fel a 21. cikk, 6 amely lehetővé teszi, hogy a lex successionis helyett a hagyaték fekvésének helye szerinti állam speciális szabályai kerüljenek alkalmazásra olyan esetekben, amikor e jog mindenképpen megkívánja egy hagyatéki vagyonkezelő személy (personal representative, estate administrator) kötelező közreműködését a belföldön fekvő hagyatékkal kapcsolatban. E rendelkezés veszélyeket is rejt magában. Könnyen alááshatja a rendelet egész rendszerét, és végső soron az öröklési eljárás megkettőződését eredményezi. Hiába folytatnák le ugyanis a hagyatéki eljárást az erre joghatósággal rendelkező tagállamban, ha a bizonyos tagállamok az ott fekvő hagyatéki vagyonnal kapcsolatban bizonyos további eljárás lefolytatását (hagyatéki vagyonkezelő közreműködése) írják elő. Mindez könnyen a rendelet céljának meghiúsulását eredményezheti. Az öröklési rendelet tervezetében helyet kaptak a közrenddel kapcsolatos rendelkezések is. 7 Egy európai tanulmány szerint az öröklési jog területén a tagállamokban a közrendi klauzula kevés szerepet játszik, a rendelettervezet elfogadása esetén szintén marginális szerepe lesz. Abban az esetben kerülhet alkalmazásra a klauzula, ha a joghatósággal rendelkező hatóság és az alkalmazandó jog különbözik. A klauzula alapvetően a különböző alapjogokat tartalmazó konvenciók rendelkezéseire támaszkodhat, az alkalmazandó jog és a joghatóság egységének koncepciója (ahogyan az a rendelettervezetben is benne van) jelentősen csökkenti a közrendi klauzula alkalmazhatóságát. 6 21. cikk A hagyaték tárgyát képező vagyontárgy fellelhetősége szerinti tagállam jogának alkalmazása (1) Az öröklésre alkalmazandó jog alkalmazása nem akadályozza a hagyaték tárgyát képező vagyontárgy fellelhetősége szerinti tagállam jogának alkalmazását, amennyiben az örökség vagy a hagyomány elfogadása vagy az arról való lemondás esetén az öröklésre alkalmazandó jog által előírtakhoz képest további alaki követelményeket ír elő, amelyek az utóbbi jog alapján nem teljesíthetők. 1. változat (2) Az öröklésre alkalmazandó jog alkalmazása nem jelent akadályt a hagyaték tárgyát képező vagyontárgy fellelhetősége szerinti tagállam jogának alkalmazása előtt, a) amennyiben a hagyatéki vagyonkezelést és a hagyaték átadását hagyatéki vagyonkezelő vagy végrendeleti végrehajtó e tagállam hatósága általi kijelöléséhez köti. A ( ) vagyonkezelőt vagy a végrehajtót kijelölő hatóság [lehetőség szerint] tiszteletben tartja ( ) az érintett személyek például az örökösök, a hagyományosok, a hagyatéki vagyonkezelők és a végrendeleti végrehajtók jogosultságát a hagyatéknak az öröklésre alkalmazandó jog szerinti kezelésére és átadására vonatkozóan; b) amennyiben az örökség jogosultaknak történő végleges átadását öröklési illeték előzetes megfizetéséhez köti. 2. változat (2) Az öröklésre alkalmazandó jog ellenére, amennyiben a hagyaték tárgyát képező vagyontárgy fellelhetősége szerinti tagállam joga hagyatéki vagyonkezelő vagy végrendeleti végrehajtó kijelölését írja elő, e tagállam jogát kell alkalmazni a vagyontárgyra az alábbi kérdések tekintetében: a) a vagyonkezelő vagy a végrehajtó e tagállam hatósága általi kijelölése; b)a kijelölt vagyonkezelő vagy végrehajtó hatásköre és feladatai az elhunyt e tagállamban lévő vagyontárgyai és adóssága tekintetében. (3) Az érintett tagállam hatósága az alábbi személyeket jelöli ki, hogy hagyatéki vagyonkezelői vagy végrendeleti végrehajtói minőségben eljárjanak:a) az öröklésre alkalmazandó jog szerint a hagyatéki vagyonkezeléssel vagy a végrendelet végrehajtásával megbízott személy; vagy b) amennyiben nem bíztak meg ilyen személyt, a szóban forgó hatóság által kijelölt személy. 7 27. cikk Közrend ( ordre public ) (1) Az e rendelet által meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság szerinti állam közrendjével ( ordre public ). [(2) Az e rendelet által meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása különösen nem tekinthető az eljáró bíróság szerinti állam közrendjével ( ordre public ) ellentétesnek kizárólag azon az alapon, hogy a köteles részre vonatkozó feltételei eltérőek az eljáró bíróság szerinti államban hatályban lévőktől.]
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE A Bizottság dokumentuma alapján az öröklési jogi jogvitákban a közrendi klauzula alkalmazása valószínűleg nem lesz gyakori. A közrendi klauzula tekintetében a tagállamok jogrendszereiben továbbra is a diszkrimináció állhat majd a központi helyen, emellett azonban két másik kérdésben is felmerülhet az alkalmazhatósága: az ún. joint wills valamint a köteles rész védelmének kérdésében. A köteles rész tekintetében például a közrenddel való ellentét hiánya explicite megjelenik Németország, Portugália és Görögország jogában. Franciaországban ezzel kapcsolatosan kevés döntés létezik, azonban a francia bíróságok nem tekintették közrenddel ellentétesnek a jog alkalmazását, ha a köteles részt nem ismerte, ideértve azon eseteket is, mikor az örökös francia volt. Franciaországban ugyanez a helyzet az joint wills-ekel is. Az öröklési rendelettervezet vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy az alábbi diszkriminációs problémák fordulhatnak elő a gyakorlatban. Felmerülhet például az azonos nemű élettársak esetleges öröklési jogi kérdései esetében, ilyenkor a közrend kérdése a határozatok elismerésére vonatkozik. Pl.: a homoszexuális élettársa el akarja ismertetni az egyik országban kapott határozatot az örökség elhelyezkedése szerinti tagállamban. Jelen állapot szerint úgy tűnik, hogy a kérdésben széles körű mérlegelési lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak, a 30. cikk szövegezése megengedi a tagállamoknak a flexibilitást ebben a kérdésben. Felmerülhet továbbá az ún. területhez kötődés kérdése. Ez azt jelenti, hogy a közrend hatása kevésbé szigorú lehet, ha az eset kevés kötődést mutat a fórum országával, ennek megfelelően érvényesülhet a külföldi jog, vagy elismerhetjük a határozatot, ha az adott ügy csak enyhén kötődik a fórum országához. Ez a szabály gyakran érvényesül a tagállamok jogrendjében. Bár úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos határozatok még hiányoznak az öröklési jog területéről, a kérdés kiterjedhet az öröklés kérdésére is. Ennek megfelelően diszkriminatív külföldi jogi rendelkezések is érvényesülhetnek vagy diszkriminatív külföldi határozat is elismerhető, ha az ügy nem kötődik jelentősen a fórum államához. Az EU Bíróság gyakorlata a Brüsszeli Konvenció és a Brüsszel I. rendelet tekintetében még soha nem fogadta el a közrendi klauzula alkalmazását a területhez kötődés tekintetében, ennek ellenére nincsen kizárva, hogy az elv egy bizonyos toleranciaküszöb felett ne kerüljön alkalmazásra. 7 3. Elismerés és végrehajthatósás Rendkívül eltérő a jogi helyzet az egyes tagállamokban abból a szempontból is, hogy az egyes nemzeti jogok milyen típusú bíróság, hatóság, valamely közhitelességgel felruházott személy vagy bíróság által kirendelt hivatalos személy közreműködését igénylik a hagyatéki vagyon jogi sorsának rendezésében, illetve milyen esetekben igénylik egyáltalán az állami közhatalmat gyakorló szerv vagy személy közreműködését. A tervezet szabályainak megfogalmazásánál ezért mindenhol szem előtt kell tartani, hogy azok mindenféle típusú, öröklési ügyekben eljáró szerv vagy hivatalos személy közreműködésére alkalmazhatóak legye-
2011. 1. SZÁM 8 nek. Különösen üdvözlendő ezért, hogy a bíróság fogalmát a tervezet funkcionálisan határozza meg: ide tartozik lényegében minden olyan tagállami igazságügyi hatóság vagy egyéb szerv, amely öröklési ügyekben az adott tagállam belső joga szerint eljár. 8 A tagállamok hagyatéki eljárási rendszerei közötti különbségek jól megfigyelhetőek abban is, hogy az eljárás eredményeként az egyes tagállamokban más-más alakiságú illetve jogi természetű olyan aktus kerül kibocsátásra, amellyel az örökös igazolhatja e minőségét az adott tagállamban: némely tagállamokban az eljáró szerv formális határozattal átadja a hagyatékot az örökösök részére, míg másutt öröklési bizonyítvány kerül kiállításra; egyes tagállamokban pedig elegendő az örökösök okiratba foglalt egyezsége. A nemzeti jogok szerinti hagyatéki eljárás eredményeként létrejövő okiratok vagy határozatok között rendkívül nehéz a közös nevező megtalálása. Ez is a magyarázata annak, hogy a Bizottság által kidolgozott tervezet több fejezete is rendelkezéseket tartalmaz az öröklési ügyekben keletkező egyedi határozatok elismerésére és végrehajthatóságára. 9 A valamely tagállamban hozott határozatokat a többi tagállamban külön eljárás alkalmazásának szükségessége nélkül el kell ismerni. Amennyiben a valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele az elismerés, mint előkérdés eldöntésétől függ, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére. Az elismerés megtagadására csak a rendeletben foglalt esetekben van lehetőség, (30. cikk) 10 illetve valamely tagállamban hozott határozat semmilyen esetben sem képezheti más tagállamban érdemi felülvizsgálat tárgyát. A valamely tagállamban hozott és az adott államban végrehajtható határozat a többi tagállamban ugyanígy végrehajtható, amennyiben azt a rendeletben meghatározott eljárással összhangban bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították, ugyanígy az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható közokiratot valamely más tagállamban bármely érdekelt fél kérelmére végrehajthatóvá kell nyilvánítani a tervezet 33-1 33-4. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően 11. E fejezetek egymáshoz való viszonya, illetve a rendelet egészével való összefüggései tekintetében mindazonáltal még vannak elvarratlan szálak. Különösen problemati- 8 ld. az eredeti tervezet 2. cikkének (b) pontjában szereplő fogalom-meghatározást 9 ld. az eredeti tervezet IV. Fejezetét (határozatok elismerése és végrehajtása), V. Fejezetét (közokiratok), illetve VI. Fejezetét (Európai Öröklési Bizonyítvány) 10 30. cikk A határozat nem ismerhető el, ha: a)az elismerés nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével ( ordre public ), amelyben az elismerést kérelmezik, ( ); b) a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá; c) összeegyeztethetetlen az azonos felek között abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérelmezik; d) összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik államban azonos felek közötti, azonos jogalapból származó eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, amelyben az elismerést kérelmezik. 11 E rendelkezések értelemszerűen alkalmazandóak. Valószínűleg hasznos lenne a Brüsszel I. rendelet VI. mellékletében foglalthoz hasonló tanúsítványról rendelkezni, amelyet a [33-2. cikk (3) bekezdésének b) pontja] [33-2. cikk (1) bekezdésének b) pontja] alkalmazásában a közokirattal együtt kellene benyújtani.
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE kusnak tekinthető pl. a közokiratok más tagállamban való elismerését szabályozó rendelkezés (34. cikk). 12 Míg a nemzetközi polgári eljárási jogban az elismerés fogalma teljesen tisztázott a határozatok esetében, nem egyértelmű, hogy milyen joghatásokkal járna az elismerés közokiratok esetében. Úgyszintén nem világos, hogy közelebbről az öröklési jogviszonyokat érintő mely közokiratok tartoznak e cikk hatálya alá; tisztázást igényel továbbá az is, hogy a rendelet egységesített joghatósági szabályai (II. Fejezet) mennyiben kötelező erejűek a közokirat kiállítására hatáskörrel rendelkező szervekre. 9 4. Európai öröklési bizonyítvány A nemzetközi öröklés gyors rendezésének lehetővé tétele érdekében a rendelet európai öröklési tanúsítványt vezet be. Az Unión belüli alkalmazásának megkönnyítése érdekében egységes tanusítvány-mintát alkalmaz, és ki kell jelölni azt a hatóságot, amely a kiállítására joghatósággal rendelkezik, a más joghatóságokkal való összhang megköveteli, hogy ez ugyanaz a hatóság legyen, amely a hagyatéki eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkezik. Ez a tanúsítvány nem helyettesíti az egyes tagállamokban meglévő tanúsítványokat, a hatáskörrel rendelkező tagállamban az örökösi minőség igazolására valamint adott esetben a vagyonkezelő vagy a hagyatéki végrehajtó hatásköreinek megállapítására a belső eljárás lesz az irányadó. A Bizonyítvány alkalmazása nem kötelező, nem tekinthető az eljárás alapjául. A tervek szerint az okirat különböző mezőkből, rovatokból állna, ahol a legfontosabb elemeket kellene megjelölni: az örökhagyó adatai, az alkalmazandó jog, az örökösök, a kötelesrész, stb. 13 A bizonyítvány nem helyettesíti a tagállamokban használatos belföldi okmányokat. A bizonyítvány joghatását azonban abban a tagállamban is el kell ismerni, amelynek a hatóságai azt az e fejezet értelmében állították ki. A bizonyítványt abban a tagállamban kell kiállítani, amelynek a bíróságai e rendelet értelmében joghatósággal rendelkeznek. 12 valamely tagállamban kiállított közokiratot ( ) más tagállamokban el kell ismerni, feltéve, hogy érvényességét a III. fejezet szerinti, ( ) alkalmazandó joggal összhangban nem támadták meg, vagy hogy ez az elismerés nem nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével ( ordre public ), amelyben az elismerést kérelmezik. 13 A Bizonyítvány tartalma a formanyomtatványon meghatározottak szerint: az örökhagyóval kapcsolatos alapvető információk, személyi adatok a kérelmező adatai az alkalmazott öröklési jogra vonatkozó adatok házasságra vonatkozó adatok Fontos rámutatni, hogy az említett mezők jelzésértékűek, és kitöltésük részben vagy akár teljesen az alkalmazandó jogtól függ. A különböző adatok csak akkor ismertek, és lesznek kitöltve, ha azt az alkalmazandó jog, vagy a végrendelet rögzíti. A rendelet, és az EU ÖB tehát nem alkotnak új alkalmazandó törvényt, csak rögzítik az alkalmazandó nemzeti jog elemeit.
2011. 1. SZÁM 10 A bizonyítvány azon örökösök vagy hagyományosok, illetve végrendeleti végrehajtók vagy hagyatéki vagyonkezelők részére szolgál, akiknek egy másik tagállamban igazolniuk kell örökösi vagy hagyományosi minőségüket és/vagy jogaikat, illetve hatáskörüket végrendeleti végrehajtóként vagy hagyatéki vagyonkezelőként. A bizonyítványt kérelemre kell kiállítani a rendelet mellékletében szereplő formanyomtatvány szerint és a bizonyítvány külön eljárás alkalmazásának szükségessége nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír (42. cikk). 14 A bizonyítvány olyan okmány, amely érvényes jogcímet képez a szerzett örökségnek a vagyontárgy fellelhetősége szerinti tagállam nyilvántartásaiban való átírásához, illetve az azokba történő bejegyzéséhez, feltéve, hogy tartalmazza a nyilvántartásba történő bejegyzéshez szükséges összes olyan információt, amelyet az adott tagállam joga előír. A bizonyítvány eredeti példányát a kiállító hatóságnak meg kell őriznie, és a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy számára egy vagy több hiteles másolatot ki kell állítania. Tagállamok részéről ugyanakkor érdeklődés mutatkozik az iránt, hogy ha kiállításra kerül a Bizonyítvány, akkor egy elektronikus rendszerben is regisztrálásra kerüljön, így elkerülhető lenne, hogy egy adott ügyben több Bizonyítvány is kiállításra kerüljön. Mindannyiszor felmerül ezzel kapcsolatban a tagállamok elektronikus nyilvántartásainak összekapcsolása, a belga elnökség alatt feljegyzést terjesztettek a munkacsoport elé a bizonyítványok elektronikus nyilvántartásának esetleges létrehozásáról és e nyilvántartás működéséről annak érdekében, hogy a munkacsoport részletesen megvitathassa a javaslatot, illetve a e tárgyban megrendezésre kerülő budapesti konferencia egyik témája is a lehetséges elektronikus nyilvántartás bevezetése lesz. A fentiek alapján látható, illetve e rövid összefoglaló is kellő bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy komoly kihívást fog jelenteni először az egyes nemzeti jogok szerinti hagyatéki eljárási szabályok és az egységes eljárás megteremtése közötti megfelelő összhang megtalálása, majd a gyakorlatban ezen szabályok érvényesülése, melyre ha tartható a rendelet megalkotásával kapcsolatos ütemterv hamarosan fel kell készülniük a kollégáknak. Dr. Horváth Gyöngyi MOKK ügyvezető 14 A ( ) bizonyítvány ( ) igazolás a III. fejezet szerinti, öröklésre alkalmazandó jog értelmében megállapított tényezőkről ( ). A bizonyítványban ( ) örökösként, ( ) hagyományosként, végrendeleti végrehajtóként, illetve hagyatéki vagyonkezelőként megjelölt személy a bizonyítványban feltüntetett ( ) jogok, illetve ( ) hatáskörök jogosultjának tekintendő. A bizonyítvány olyan okmánynak tekintendő, amely a bizonyítványban megjelölt személy jogaihoz, illetve hatásköreihez fűződő valamennyi feltételt és/vagy korlátozást tartalmazza.
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE Európai öröklési jogi rendelet a végintézkedések alakiságára vonatkozó szabályozás nélkül? 1 11 A mai napon eddig elhangzott előadások mindegyike a készülő rendelet egy-egy fontos csomópontját érintette. Én viszont az előadásomban a nemzetközi öröklési jognak egy olyan témakörét fogom érinteni, amelyiknek a majdani rendelet hatálya alá tartozása egyelőre kétséges. A végintézkedések alakiságaira alkalmazandó jog kérdéséről van szó. 1. A különböző nemzetközi jogegységesítő szervezetek már több olyan nemzetközi egyezményt dolgoztak ki, amelyek a végintézkedések alakiságával kapcsolatos jogkérdéseket szabályoznak. E vonatkozásban említést érdemel az Unidroit keretében kidolgozott 1973. évi Washingtoni Egyezmény 2, valamint az Európa Tanács 1972. évi Bázeli Egyezménye; a nemzetközi magánjogi jogfejlődés tekintetében legnagyobb szerepet azonban kétségtelenül az 1961. évi Hágai Egyezmény 3 játszotta. E három egyezmény egyaránt az örökhagyó akaratának lehető legteljesebb érvényesülését szolgálja különböző módon: a Washingtoni Egyezmény az anyagi jogi szabályozás módszerét követi azáltal, hogy egy önálló végrendeleti fajtát (nemzetközi végrendelet) intézményesít, amelyet valamennyi részes államban alakilag érvényesnek ismernek el. A Bázeli Egyezmény a végrendeletek nyilvántartására vonatkozó rendszer bevezetésével kívánja elejét venni annak, hogy a végintézkedés ismeretlenül maradjon. Az 1961. évi Hágai Egyezmény ezzelszemben a végintézkedések alakiságai alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályokat egységesíti. Amikor első ízben vettem kézbe az Európai Bizottság által kidolgozott rendelettervezetet 4, némi csalódottságot éreztem: annak az alkalmazandó jogot kollíziós sza- 1 A Brüsszelben, 2010. október 15. napján a CNUE szervezésében megrendezett Határokon Átnyúló Öröklés az Európai Unióban c. konferencián (Conference on Cross-border Successions within the EU) a témában elhangzott előadás szerkesztett, magyar nyelvű változata 2 A nemzetközi végrendelet alakiságáról szóló egységes jogot szabályozó, 1973. október 26. napján kelt Washingtoni Egyezmény (Convention providing a Uniform Law on the Form of an International Will; Magyarország nem részese) 3 a végrendeletek alakiságaira alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5. napján kelt Hágai Egyezmény (a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet 11. ssz. nemzetközi egyezménye; Magyarország nem részese) 4 az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről es végrehajtásáról valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló rendelet tervezete (2009/0157 (COD)
2011. 1. SZÁM 12 bályai (III. fejezet) nem rendelkeznek a végintézkedések alakiságairól, sőt a 19. cikk (2) bekezdésének k) pontja 5 kifejezetten is kizárja az alkalmazandó öröklési jog hatálya alá tartozó jogkérdések közül a végintézkedések alaki érvényességét. Azóta a Tanács illetékes szakmunkacsoportjában (CLC 6 ), a Polgári Jogi Bizottságban a tervezet vitája során több ízben is terítékre került a kérdés. Azzal a tagállamok nagy része egyetért, hogy kívánatos lenne a jogegység megvalósítása a végintézkedések alakiságaira vonatkozó kollíziós szabályozás terén, a kevésbé mutatkozik viszont konszenzus ennek mikéntjét illetően. 2. Az egyik kézenfekvő lehetőség lenne az, ha valamennyi EU-tagállam, amelyek nem részesei 7 az 1961. évi Hágai Egyezménynek, csatlakoznának ezen egyezményhez. Felmerült ugyanakkor annak gondolata is, hogy magának a kidolgozás alatt álló rendeletnek a hatálya kerülne mégiscsak kiterjesztésre a végintézkedések alakiságaira, és a tervezetbe beépítésre kerülnének a végintézkedések alakiságait érintő egységes szabályok. Elöljáróban ezzel kapcsolatban le kell szögezni, hogy csakis egységes kollíziós szabályokról lehet szó. A tervezet munkacsoporti vitája a végintézkedések alakiságai kapcsán javaslatként felmerült egy sajátos anyagi jogi megoldás gondolata, amely szerint a rendeletben konkrétan nevesítésre kerülne néhány (a nemzeti öröklési jogokban általánosan ismert) végrendelet-típus 8 azzal, hogy azokat valamennyi tagállamban alakilag érvényesnek fogadnak el. E sajátos, részleges anyagi jogharmonizáción alapuló megoldásra azonban a közösségi jogalkotó nem vállalkozhat, legalábbis e rendelet keretei között nem. Az öröklési jogot érintő anyagi jogharmonizációra az Európai Unió működéséről szóló Szerződés vonatkozó 81. cikke nem biztosít jogalapot 9. E megoldásnak ti. a kollíziós szabályokat tartalmazó III. Fejezet hatályának a végintézkedések alakiságaira való kiterjesztése több szempontból is előnyösebb lenne a még nem részes tagállamoknak a Hágai Egyezményhez történő csatlakozásánál. E megoldás azt jelentené, hogy az öröklési viszonyok kollíziós szabályait egy és ugyanazon jogi eszköz, maga a rendelet tartalmazná. Aligha igényel részletesebb magyarázatot, hogy ez mind a bíróságok, mind a közjegyzők illetve egyéb jogalkalmazók, de a jogkereső felek számára felhasználóbarát szabályozást jelentene: mellőzné attól a 5 19. cikk 2. Ez a jog az irányadó többek között a következőkre:. (k) a végintézkedés érvényessége és értelmezése, módosítása és visszavonása, az alaki érvényességétől eltekintve; 6 Committee on Civil Law Matters 7 Az 1961. évi Hágai Egyezménynek jelenleg 39 részes állama van. Az EU-tagállamok közül nem részese az egyezménynek Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország (aláírta), Portugália (aláírta), Románia, Szlovák Köztársaság. 8 pl. a végrendelkező által sajátkezűleg írt és aláírt végrendelet; a közhitelességgel felruházott szerv vagy személy által okiratba foglalt, vagy az ilyen szervnél vagy személynél elhelyezett végrendelet 9 Sem ennek elődje, az EK-Szerződés 65. cikke
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE jogalkalmazókat, illetve a jogalanyokat, hogy az egyes öröklési jogkérdésekre vonatkozó kollíziós szabályokat más és más jogforrásokban kelljen keresniük. E kiegészítéssel válna a majdani rendelet a nemzetközi öröklési viszonyok kollíziós jogát igazán átfogóan szabályozó teljes jogszabállyá. Az egységes közösségi jogi kollíziós szabályozása lehetőséget biztosítana arra, hogy az európai jogalkotó azt ne csupán a végrendeletekre, hanem az öröklési szerződésekre is kiterjessze. Az 1961. évi Hágai Egyezmény etekintetben nem teljeskörű. Hatálya alá tartoznak a közös végrendeletek; nem terjed azonban ki az egyezmény a határon átnyúló ügyekben (is) nagy szerepet játszó szerződéses végintézkedésekre 10. Megjegyzendő, hogy a rendelet jelenlegi tervezete nem a legkövetkezetesebb módon kezeli a végintézkedések alakiságának kérdését. Amint arra utaltunk a 19. cikk (2) bekezdésének k) pontja kizárná a kérdést a kollíziós jogi szabályokat tartalmazó III. Fejezet hatálya alól. Nem található viszont ilyen kizáró rendelkezés a magának a rendeletnek a tárgyi hatályát érintő 1. cikkben. A rendelet egyéb szabályai így különösen a joghatóságot, illetve a határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását érintő II., illetve IV. Fejezetek alkalmazásra kerülnének e kérdés tekintetében is. Egy végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben így az eljáró bíróságnak joghatóságát a rendelet alapján kellene vizsgálnia, ám az alkalmazandó jog kérdésében már más jogforrás az 1961. évi Hágai Egyezmény, vagy ha a fórum állama ennek nem részese, akkor annak autonóm nemzetközi magánjoga lenne irányadó. Ennek következményeképpen adott esetben más és más eredményre vezetne egy végintézkedés alaki érvényességét érintő jogvita, attól függően, hogy azt melyik tagállamban folytatják le. A meghozott határozatot azonban annak ellenére is el kellene ismerni bármely más tagállamban, hogy annak bírósága más kollíziós szabály figyelembevétele, és más anyagi jog alkalmazása mellett eltérő tartalmú döntést hozott volna. A rendelet határozatok elismeréséről szóló IV. fejezete (közelebbről annak 30. cikke) nem tartalmaz olyan megtagadási okot, amely lehetővé tenné az elismerés megtagadását azon a címen, hogy az eljárt fórum nem azt az anyagi jogot alkalmazta, amely az elismerés iránt megkeresett tagállam kollíziós szabálya szerint a helyes jog lett volna 11. 13 10 Jóllehet ezt az egyezmény címének némely nyelven kihirdetett fordítása nem tükrözi; a német szöveg pl. helytelenül a végintézkedések alakiságaira alkalmazandó jog ( auf die Form letztwilliger Verfügungen anzuwendendes Recht ) megfogalmazást tartalmazza. 11 Öröklési ügyekre ugyan nem terjedt ki a hatálya, de megemlítendő, hogy ilyen kollíziós jogi fenntartást tartalmazott valaha a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági ítéletek végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 4. pontja (előkérdések tekintetében). Eszerint megtagadható volt a más tagállamban hozott határozat elismerése, amennyiben a határozat meghozatala során a bíróság valamely (természetes személyek személyi állapotát, házassági vagyonjogot vagy öröklési jogot érintő) előkérdés eldöntése során ellentétbe került azon tagállam nemzetközi magánjogával, amelyben kérik az elismerést. E megtagadási ok a Brüsszeli Egyezményt felváltó jelenlegi közösségi jogszabály (44/2001/EK rendelet, ún. Brüsszel-I rendelet) 34. cikkében már nem található meg.
2011. 1. SZÁM 14 Mindez aligha szolgálná a döntési harmóniát, amelynek megvalósítása a rendelet (és általában a európai kollíziós jog egységesítésének) egyik fő célja 12. Végül, de nem utolsósorban említést kell tennünk arról is, hogy a végintézkedések alakiságaira vonatkozó egységes közösségi kollíziós szabályozás fontos előnye lenne a vonatkozó kollíziós szabály Európai Bíróság általi egységes értelmezésének lehetősége. Ez az előny értelemszerűen nem lenne meg abban az esetben, ha a valamennyi tagállamra kiterjedő egységes kollíziós szabályozás a még nem részes tagállamoknak az 1961. évi Hágai Egyezményhez történő csatlakozásával valósulna meg. Ezek voltak a legfontosabb amellett szóló érvek, hogy az új közösségi rendelet tartalmazzon a végintézkedések alakiságaira vonatkozó egységes kollíziós szabályokat. Említést kell azonban tenni azon aggályokról, amelyeket Az ellenzők szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tagállamok többsége tizenhat uniós állam már részese az egységes kollíziós szabályokat lefektető 1961. évi Hágai Egyezménynek. Amennyiben a rendelet III. Fejezete is tartalmazna ilyen kollíziós szabályokat, az az érintett tagállamok számára a szabályozás megkettőződését jelentené: e tagállamokban két egyaránt univerzális alkalmazási igényű 13 kollíziós szabályozás létezne a végintézkedések alakiságai tekintetében. Ezen tagállamok jogalkalmazói számára így nehézséget jelenthet annak eldöntése, hogy egy adott ügyben a végintézkedés érvényességére irányadó jogot a rendelet vagy a Hágai Egyezmény alapján kell-e meghatározni. E nehézség mindazonáltal könnyedén áthidalható lenne egy olyan rendelkezésnek a rendeletbe történő beiktatásával, amely egyértelműen rendezné a rendelet viszonyát az 1961. évi Hágai Egyezményhez. A tervezet záró rendelkezései hasonlóan más közösségi rendeletekhez tartalmaz olyan szabályt, amely a rendeletnek az azonos tárgykört szabályozó két- vagy többoldalú nemzetközi szerződésekhez való viszonyát rendezi (45. cikk). Eszerint e rendelet nem érinti azoknak a kétoldalú vagy többoldalú egyezményeknek az alkalmazását, amelyeknek egyes tagállamok (a rendelet elfogadásakor) részesei; mindazonáltal a tagállamok között ez a rendelet élvez elsőbbséget az ilyen nemzetközi egyezményekkel szemben. Álláspontom szerint e cikk kiegészíthető lenne egy további speciális rendelkezéssel (egyfajta disconnection clause), amely kimondaná, hogy azon tagállamok, amelyek részesei az 1961. évi Hágai Egyezménynek, e rendelet végintézkedések alakiságaira vonatkozó kollíziós szabályai helyett továbbra is a Hágai Egyezmény szabályait alkalmazhatják. Ez 12 Ezt hangsúlyozzák a kollíziós jog egységesítésére irányuló irányuló közösségi rendelet-tervezetek bizottsági indokolásai is; ld. pl. a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló ún. Róma-II rendelet tervezetét (2003/0168 (COD), 2-3. oldal). A szakirodalomban ld. pl. J. Kropholler, Internationales Privatrecht: Einschliesslich der Grundbegriffe des des Internationalen Zivilverfahrensrechts, Tübingen 2006, 36. o; S. Klauser, Das europäische Kollisionsrecht der Verbraucherverträge zwischen Römer-EVÜ und EG-Richtlinien, Tübingen, 2002, 130. o. 13 Mind a majdani európai öröklési jogi rendelet, mind pedig az 1961. évi Hágai Egyezmény kollíziós szabályai univerzális hatályúak; azaz ezek kollíziós normáit arra tekintet nélkül kell alkalmazni, hogy a felhívott jog olyan állam joga-e, amelyikre kiterjed a rendelet illetőleg az 1961. évi Hágai Egyezmény) hatálya, vagy sem (ld. a rendelet bizottsági tervezetének 25. cikkét, illetőleg az 1961. évi Hágai Egyezmény 6. cikkének második bekezdését).
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE az eltérés miszerint a tagállamok egy részére a rendelet, másik részére pedig az 1961. évi Hágai Egyezmény kollíziós szabályai lennének irányadóak az alakiságok kérdésében nem okozna súrlódásokat, amennyiben a rendelet kollíziós szabályai teljesen vagy nagymértékben az egyezményéhez igazodnának. Az egységes közösségi jogi szabályozás ellenzői néha azt is megemlítik, hogy magának az 1961. évi Hágai Egyezmény tárgyi hatálya sem egységes valamennyi részes államban, figyelemmel arra, hogy a részes államok egy része a szóbeli végrendelet érvényességét érintő fenntartást tett az egyezmény 10. cikkének megfelelően 14 ; erre figyelemmel aligha valószínű, hogy konszenzust lehetne elérni ugyanezen kérdésben a rendelet kollíziós szabályainak megfogalmazásakor. Úgy gondolom ez sem képezhetné elháríthatatlan akadályát a végintézkedések alakiságaira vonatkozó közösségi kollíziós szabályok kidolgozásának. Amennyiben a szóbeli végrendelet kapcsán nem jön létre megegyezés, e végrendeleti forma érvényességének kérdése kizárható lenne a rendelet kollíziós szabályainak hatálya alól; kár lenne viszont pusztán emiatt eltekinteni a sokkal gyakrabban előforduló írásbeli köz- és magánvégrendeletek, valamint az öröklési szerződések kollíziós szabályozásától. 15 3. Milyen kollíziós kapcsolóelvekkel lenne meghatározható a végintézkedések alakiságaira irányadó jog a közösségi rendeletben? Véleményem szerint az 1961. évi Hágai Egyezmény megfelelő mintaként szolgálhat. Legkézenfekvőbb megoldásnak az az egyezmény 1. cikkében nevesített kapcsolóelveknek a rendeletbe történő átvétele tűnik. A Hágai Egyezmény sikerét nem csupán a csatlakozó államainak száma jelzi, hanem az is, hogy az egyezmény nagyvonalú, a favor testamenti elvét a lehető legnagyobb mértékben kifejezésre juttató kollíziós szabályrendszere jótékony hatást gyakorolt más államok nemzetközi magánjogának fejlődésére is. A Hágai Egyezményt megelőző nemzetközi magánjogi felfogás jóval szűkkeblűbben bánt a végintézkedésekkel az alakiságok tekintetében. Általában csupán két vagy legfeljebb három kollíziós kapcsolóelv a végintézkedés helye szerinti jog, vagy az öröklésre egyébként irányadó jog (lex successionis) vagy esetleg még az eljáró fórum joga (lex fori) jöhetett számításba. Magyarországon pl. az 1876. évi XVI. tc. 34. -a (amely egészen 1979-ig, a jelenlegi jelenlegi Nmtvr. hatálybalépéséig hatályban volt) a külföldön tett végintézkedések tekintetében kimondta, hogy ezek az alaki kellékek tekintetében akkor is érvényesek, ha azon ország jogszabályainak, melyben keletkeztek, megfelelnek; a végintézkedés alaki érvényességének vizsgálatára e jogon kívül csak a magyar jog jöhetett szóba. A bírói gyakorlat azonban a XX. század közepétől némileg nagyvonalúbb módon alakilag érvényesnek ismerte el azt a végrendeletet is, amely az örökhagyó hazai jogának 14 A 10. cikk szerint bármely Szerződő Állam fenntarthatja annak jogát, hogy ne ismerjen el egy, a saját állampolgára által tett szóbeli végrendeletet, kivéve, ha a szóbeli végrendeletet rendkívüli helyzetben tették. Ilyen fenntartással élt az EUtagállamok közül Belgium, Észtország, Franciaország, Hollandia és Luxemburg.
2011. 1. SZÁM 16 megfelelt alakilag. 15 Kapcsolóelveknek ennél szélesebb körét a korabeli nyugat-európai nemzetközi magánjogi szabályozás sem bocsátott rendelkezésre a végintézkedések alaki érvényessége tekintetében. 16 Valószínűleg az egyezmény hatásának tudható be, hogy tendenciává vált a végrendeletek alakiságára vonatkozó fakultatív kollíziós kapcsolóelvek bővülése, még olyan államokban is, amelyek formálisan nem váltak részesévé a Hágai Egyezmények. Jó példa erre Magyarország. Az 1979-ben elfogadott magyar nemzetközi magánjogi kódex a Hágai Egyezmény 1. cikkében nevesített kollíziós kapcsolóelveket maradéktalanul átvette, sőt kiegészítette azt egy továbbival, nevezetesen a magyar joggal, mint lex fori-val. A kilencvenes években elfogadott nemzetközi magánjogi kódexekre 17 általánosan jellemző, hogy alternatív kapcsolóelvek ugyanolyan vagy legalábbis majdnem ugyanolyan széles körét nevesítik a végintézkedések alakiságai tekintetében, mint a Hágai Egyezmény 18. Joggal elmondható tehát, hogy az EU-tagállamok túlnyomó többségének 19 kollíziós jogában vagy a Hágai Egyezmény vagy nemzeti jogszabály erejénél fogva messzemenően érvényesül a favor testamenti elve, és az az európai nemzetközi magánjog olyan közös értékének tekinthető, amelyet szerencsés lenne kifejezésre juttatni a közösségi rendeletben is. Amint említettem, a közösségi rendelet végintézkedések alakiságaira vonatkozó kollíziós szabályait mindenképpen indokolt lenne a végintézkedések valamennyi fajtájára, így különösen az öröklési szerződésekre is kiterjeszteni. Az öröklési szerződések eseté- 15 ld. Réczei L., Nemzetközi Magánjog, Budapest 1959, 334. o; Szászy I., Az európai népi demokráciák nemzetközi magánjoga, Budapest 1962, 312. o. 16 Ld. idevonatkozólag A. F. Schnitzer, Handbuch des Internationalen Privatrechts, Basel 1958, S. 522ff. 17 Példaként megemlíthető az 1995. évi olasz nemzetközi magánjogi törvény 48. cikke, az 1992. évi román nemzetközi magánjogi törvény 68. cikke, a 2000. évi litván Ptké. 1.61. cikke, a 2005. évi bolgár nemzetközi magánjogi törvény 90. cikke, továbbá az Európai Unióhoz nem tartozó államok közül a 2005. évi ukrán nemzetközi magánjogi törvény 72. cikke. 18 Ugyanez a tendencia megfigyelhető a Magyarország által az elmúlt évtizedekben megkötött kétoldalú polgári jogsegélyszerződések végintézkedések alakiságaival kapcsolatos rendelkezései tekintetében is. A korábbi szocialista államokkal jórészt az ötvenes években, illetve a hatvanas évek elején kötött jogsegélyszerződések csupán az örökhagyó végrendelkezés időpontjában meglévő állampolgársága szerinti jogot, illetőleg a végintézkedés helye szerinti jogot nevesítik. Példaként említhető a magyar-szovjet jogsegélyszerződés (kihirdette az 1958. évi 38. tvr.) módosítás előtti 39. cikke, a magyar-román jogsegélyszerződés (kihirdette az 1959. évi 19. tvr.) 38. cikke, a magyar-lengyel jogsegélyszerződés (kihirdette az 1960. évi 5. tvr.) 49. cikke, a magyar-albán jogsegélyszerződés (kihirdette az 1960. évi 25. tvr.) 40. cikke, valamint a magyar-bolgár jogsegélyszerződés (kihirdette az 1967. évi 6. tvr.) 33. cikke. A hatvanas évek második felétől a nyolcvanas évekig néhány nyugat-európai, illetve Európán kívüli állammal kötött kétoldalú jogsegélyszerződésben ezzelszemben már a Hágai Egyezményben lefektetett kapcsolóelvek majdnem mindegyike visszaköszön; ld. pl. a magyar-osztrák hagyatéki egyezmény (kihirdette az 1967. évi 25. tvr.) 4. cikkét, a magyar-görög jogsegélyszerződés (kihirdette az 1981. évi 21. tvr.) 23. cikkét, a magyar-finn jogsegélyszerződés (kihirdette az 1982. évi 25. tvr.) 25. cikkét, a magyar-szovjet jogsegélyszerződés 1972-ben módosított 39. cikkét, a magyar-kubai jogsegélyszerződés (kihirdette az 1984. évi 4. tvr.) 40. cikkét, vagy a magyar-vietnami jogsegélyszerződés (kihirdette az 1986. évi 8. tvr.) 45. cikkét. 19 Ellenpéldaként említhető meg a máltai nemzetközi magánjog, amely kizárólag a végintézkedés helye szerinti jog alkalmazását teszi a végintézkedés alaki érvényességének vizsgálatánál (máltai Ptk. 682. cikk). Máltán készített végintézkedés eszerint kizárólag akkor tekinthető alakilag érvényesnek, ha az a máltai törvénynek megfelel, még ha a végrendelkezőt minden egyéb kapcsolat (állampolgárság, szokásos tartózkodási hely stb.) más államhoz fűzte is.
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE ben a legcélszerűbb lenne ugyanazon kollíziós kapcsolóelvek értelemszerű alkalmazását előírni, mint amelyek a végrendeletek vonatkozásában érvényesülnek. Említést érdemel, hogy a Hágai Egyezmény részes államai közül azok, amelyeknek nemzetközi magánjogi kódexe az egyezményre történő kifejezett utalást tartalmaz, ezt a megoldást követik, azaz kiterjesztették az egyezményben nevesített kollíziós kapcsolóelveket az egyezmény hatálya alá egyébként nem tartozó egyéb végintézkedésekre 20. 17 4. Alapvető fontosságú annak tisztázása, hogy egyáltalán mely kérdések tartoznak az alaki érvényesség körébe, hogyan határolhatóak el egymástól a végintézkedések anyagi, illetőleg alaki érvényessége körébe sorolt jogkérdések. Ez az elhatárolás akkor is megkerülhetetlen lesz, ha a végintézkedések alaki érvényességének kérdése végül megfelelő kompromisszum hiányában a bizottsági tervezetnek megfelelően kimarad a III. Fejezet hatálya alól; hiszen a joggyakorlatnak ebben az esetben is pontosan tisztáznia kell majd a rendelet kollíziós szabályainak terjedelmét, az azok által lefedett jogkérdések körét. A tagállami jogrendszerek a végintézkedésekkel kapcsolatban egész sor olyan érvényességi feltételt támasztanak, amelyekről aligha lehet kétséges valamely jogalkalmazó számára, hogy alaki természetű feltételről van szó. Ezek közé tartozik például a végintézkedés keltezésével, annak a végrendelkező általi aláírásával kapcsolatos követelmények, a végintézkedésnél közreműködő tanúkkal kapcsolatos előírások vagy például a több lapból álló végintézkedésekkel szemben esetlegesen megkövetelt többletkövetelmények kérdése. Felmerülhetnek viszont olyan határesetek, amikor a tagállami jogalkalmazó számára nehézséget okozhat annak eldöntése, hogy vajon alaki vagy anyagi jogi természetűnek minősíthető-e a felmerülő jogkérdés, és ennélfogva az öröklési jog fő statútuma (lex successionis) vagy alakiságokra előírt speciális kapcsolóelvek irányadóak-e rá. Ilyen kérdés lehet a két vagy több személy ugyanazon okiratba foglalt végintézkedésének megengedettsége, vagy például a végintézkedés tételénél közreműködő tanúk javára szóló juttatásokkal érvényességének speciális előfeltételei. Alapvető követelmény, hogy az alakiságok, illetve az anyagi jogkérdések elhatárolása egységes módon történjen valamennyi tagállam jogalkalmazói részéről. Éppen emiatt lesz várhatóan nagy szerepe e kérdésben is az Európai Bíróság jogértelmezésének, miután a testület a közösségi jogszabályokban használt fogalmakat autonóm módon, összehasonlító módszer alapulvételével értelmezi. Dr. Szőcs Tibor szakmai főtanácsadó KIM 20 Ld pl. a 2004. évi belga nemzetközi magánjogi törvény 83. cikkének második bekezdését, a finn öröklési törvény (PK) 26:9 -át, a 2002. évi észt nemzetközi magánjogi törvény 27. (2) bekezdését, az unión kívüli államok közül pedig az 1989. évi svájci nemzetközi magánjogi törvény (IPRG) 93. cikk 2. bekezdését. Az említett finn törvény nem csupán a végintézkedések egyéb formáinak, hanem valamennyi halál esetére vonatkozó jogügyletnek, így pl. az öröklésről való lemondásnak az alakiságaira is a Hágai Egyezmény kollíziós szabályait rendeli alkalmazni.
2011. 1. SZÁM 18 Az európai öröklési bizonyítvány Előzmények Régóta húzódó problémakör az Európai Unióban egy európai jogi eszköz létrehozása az öröklési jog területén. Már az 1998-as bécsi cselekvési programnak 1 is kiemelt része volt ez, majd a Tanács és a Bizottság által 2000 végén elfogadott, a polgári és kereskedelmi határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról szóló intézkedési program is jogalkotási aktus kidolgozását írta elő e területen. Legutóbb a hágai program 2 hívta fel a Bizottságot olyan zöld könyv benyújtására, amely a problémakör egészét érinti, így az öröklési jog területén: alkalmazandó jog, illetékesség és elismerés, közigazgatási intézkedések (öröklési bizonyítvány, a végrendeletek jegyzékbe vétele). 3 A probléma megoldása azon nehézségek felszámolását célozza, amelyekkel a jogutódok szembesülnek az örökség birtokba vétele során. E nehézségek az egyes tagállamok öröklésre és végrendeletre vonatkozó nemzetközi magánjogi és anyagi jogi rendszerei között fennálló különbségeknek tudhatók be, amelyek az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EK Szerződés) 4 39. és 43. cikkeiben szereplő mozgás és letelepedés szabadságának, valamint a tulajdonhoz való jognak a közösségi jog általános alapelvének a gyakorlását akadályozhatja. A belső határok nélküli térségben egyre növekszik az Unió több különböző államában található vagyon lehetősége és realitása, és ez jelentősen megbonyolítja az örökösödési viszonyrendszereket. Márpedig az öröklés témaköre ki van zárva az eddig elfogadott nemzetközi magánjogi tárgyú közösségi normák közül, így az európai szinten összehangolt szabályok elfogadása elengedhetetlenné vált. A belső piac megfelelő működését segíti elő azáltal, hogy 1 Az Európai Tanács 1998-ban elfogadott egy öt évre szóló ún. Bécsi Cselekvési Tervet (Vienna Action Plan), amelynek legfontosabb célkitűzése a bírósági határozatok és ítéletek kölcsönös elismerése elvének továbbfejlesztése, illetve annak biztosítása, hogy ezen határozatok az Európai Unió teljes területén végrehajthatóak legyenek. 2 2004 novemberében fogadta el az Európai Tanács a Hágai Program nevet viselő dokumentumot, amely öt évre tíz prioritást határoz meg a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítése céljából. A hágai program célja többek között az Unió és tagállamai közös képességeinek javítása az alapvető jogok, a minimális eljárásjogi biztosítékok és a jogérvényesítési lehetőség biztosítása terén, a bírósági határozatok és tanúsítványok mind a polgári, mind a büntetőjogban történő kölcsönös elismerésének továbbvitele, továbbá a határon átnyúló vonatkozásokkal bíró polgári és családi ügyek peres eljárásaiban felmerülő jogi és bírósági akadályok megszüntetése érdekében. 3 Kecskés László: Eu-jog és jogharmonizáció HVG-Orac, Budapest 2003.103-110. oldal 4 http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/index.htm
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE megszünnek azon személyeknek a szabad mozgása előtti akadályok, akik számára jelenleg nehézséget jelent a nemzetközi örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése. Nemzetközi szinten ezen témával három, a végrendeletekhez és az örökléshez kapcsolódó Hágai Egyezmény, valamint egy, az öröklési vagyonkezelőket érintő egyezmény foglalkozik: A végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-én megkötött, 1964. január 5-én hatályba lépett egyezmény. Az öröklés nemzetközi közigazgatásával kapcsolatos 1973. október 2-án megkötött, 1993. július 1-jén hatályba lépett egyezmény. A haláleset miatti öröklésre alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos, 1989. augusztus 1-jén megkötött t egyezmény, amely nem lépett hatályba. Az öröklési vagyonkezelőkre és azok elismerésére alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó, 1985. július 1-jén megkötött, 1992. január 1-jén hatályba lépett egyezmény. 19 A tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek megemlítése azért indokolt, mert alapvető elvárásként fogalmazódott meg, hogy a kidolgozandó jogi eszköz ne érintse azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeknek egy vagy több tagállam részes fele az elfogadás időpontjában. Megkövetelhető azonban az is, hogy az említett jogi eszköz elsőbbséget élvezzen a tagállamok között a kizárólag két- vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben. 5 Hamar felismerte az uniós jogalkotás, hogy nem elegendő egy olyan közösségi szabályozás elfogadása, amely kizárólag az öröklési vitákban illetékes joghatóságok kijelölésére, és azok határozatainak végrehajtására vonatkozik. A határon átnyúló öröklési ügyek megkönnyítése, és a polgárok tényleges problémáinak megoldása érdekében a közösségi jogi eszköznek a bíróságon kívüli iratok és cselekmények elismeréséről is kell szólnia (végrendeletek, közjegyzői okiratok, közigazgatási eljárások), tekintettel arra, hogy a tagállamok nagy részében az öröklési eljárások nem peres eljárások. Nyilvánvaló, hogy e problémák megoldásának leghatékonyabb módja az öröklésre vonatkozó anyagi jog 6 harmonizálása volna, mindazonáltal e célt rendkívül nehéz elérni, és főleg nem tartozik közösségi hatáskörbe. Az EK Szerződés 65. cikkének b) pontja ellenben 7 elismeri az Európai Közösség hatáskörét olyan intézkedések elfogadásában, amelyek célja a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok, köztük a nem bírósági ügyekben hozott határozatok elismerése és végrehajtása területén a fejlesztés és 5 Ez végül a Rendelet szövegében is megfogalmazást nyert: This Regulation shall not affect the application of international ( ) conventions to which one or more Member States are party at the time of adoption of this Regulation and which ( ) concern matters covered by this Regulation[, without prejudice to the obligations of the Member States pursuant to Article 351 of the Treaty]. 6 A skandináv országok kivételével a tagállamok túlnyomó többsége az öröklési jogot vagyonjogi vonatkozásai miatt a családjogtól eltérő tárgykörnek minősíti. 7 http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/index.htm