Az európai öröklési rendelet tervezete

Átírás

1 Az európai öröklési rendelet tervezete Suri Noémi Tanulmány az ars boni jogi folyóiratból. arsboni.hu

2 Az európai öröklési rendelet tervezete A tanulmány 2012-ben készült, a szerző nem adta meg, hogy milyen intézményben és milyen célból. A tanulmány az ars boni jogi folyóiratban jelent meg, eredeti formájában szabadon terjeszthető és tudományos célra felhasználható. Hivatkozás: Ezen tanulmány egészének vagy részének felhasználásakor (ideértve a tanulmány bármilyen más alkotás - különösen tanulmány, esszé, dolgozat - elkészítéséhez való felhasználását) legalább a szerző nevét, a tanulmány címét, valamint az arsboni.hu weboldalt kell megjelölni forrásként. Például így: Kiss Éva: Mit szabad és mit nem?, arsboni.hu. Minden más jog fenntartva a szerző, illetve az ars boni jogi folyóirat részére. Bármilyen üzleti vagy kereskedelmi felhasználáshoz a szerző és az ars boni jogi folyóirat előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. Az ars boni jogi folyóirat a Stádium Intézet Alapítvány kiadványa. Design: G. Szabó Dániel facebook.com/arsboni arsboni.hu info@arsboni.hu facebook.com/stadiumintezet stadiumintezet.hu info@stadiumintezet.hu

3 Tartalomjegyzék I. Az előzményekről...3 II. A javaslat célkitűzései...4 III. A joghatóságról...5 IV. Az alkalmazandó jogról...6 V. Elismerés és végrehajtás...7 VI. Európai öröklési tanúsítvány...7 VII. Záró gondolatok...8 Irodalomjegyzék...9

4 I. Az előzményekről 2009-et megelőzően az Európai Unió az öröklési ügyek kérdéskörét kizárta a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés területéről. Ez a szabályozási koncepció még 2001-ben is érvényesült, a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról 1. fejezet 1. cikkének (2) bekezdése a végrendeletre és az öröklésre vonatkozó ügyekben a Brüsszel I. alkalmazhatóságát kizárta. Alappal merülhet fel a kérdés: az eltérő öröklésjogi kollíziós szabályok nem veszélyeztethetik az integráció megvalósíthatóságának eredményességét? Vajon a magánjog ezen területe meddig képes ellenállni az integrációs egységesítési törekvéseknek, az egyes tagállamok meddig őrzik belső szabályaik autonómiáját? A hagyatéki eljárás terén az egységesítés gondolata nem újkeletű jelenség. Már az 1960-as évektől kezdődően a tagállamok több bilateriális és multilateriális egyezményt írtak alá október 5-én került megkötésre a végrendeleti intézkedések szabályaira vonatkozó egyezmény 1, melyet október 2-án Portugália, Szlovákia és Csehország együttműködésével Az öröklés nemzetközi közigazgatásával kapcsolatos megállapodás követett. E gondolatsor kapcsán meg kell még említeni A haláleset miatti öröklésre alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos évi egyezményt, melynek jogerőre emelkedése ugyan elmaradt, de egyetlen tagállamban, Hollandiában ratifikálásra került. A 70-es évektől kezdődően az egységesítési törekvések középpontjába a végrendeletekkel kapcsolatos szabályozás került, 1973-ban fogadták el a nemzetközi végrendeletek alakiságára vonatkozó egyezményes jogról szóló UNIDROIT Washingtoni egyezményt, 1972-ben a végrendeletek nyilvántartásáról szóló Bázeli Egyezményt. Meg kell még említeni a határon átnyúló hagyatéki ügyek intézésére irányadó konzuli egyezményeket: A konzuli egyezmények a halálesetről történő értesítési kötelezettségről, a fogadó államban fellelhető esetleges vagyonról, végrendeletről szóló tájékoztatásról, a hagyaték biztosításának, kezelésének, kiadásának módjáról, az örökösök képviseletéről, a konzuli hatóság hagyatéki eljárásban való fellépésének jogosultságáról, a végrendelet kihirdetéséről, a hagyatéki eljárás lefolytatására alkalmazandó jogról rendelkeznek. 2 Az integráció történetében fordulópont 2009 októberében következett be, amikor nyilvánosságra hozták az Európai Parlament és a Tanács rendeletének javaslatát az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről. E javaslat mérföldkőnek számít a nemzetközi hagyatéki eljárás történetében. A tagállamok első alkalommal tesznek kísérletet belső öröklési jogi szabályaik egymáshoz közelítésére, fogalmaik harmonizálására, határozataik kölcsönös elismerésére. A javaslat Bizottság elé kerülését több éven keresztül zajló kutatás előzte meg novemberében 1 A javaslat indokolásában külön kiemeli az október 5-i hágai egyezmény érdemeit, s szót emel a további ratifikációk fontosságáért. (Jelenleg 16 uniós tagállam ratifikálta.) 2 Kőfalusi Eszter: Öröklésjogi kérdések az Európai Unióban II. In. Közjegyzők Közlönye 15.évf., szám, 1.o. 3

5 került nyilvánosságra a Német Közjegyzői Intézet által készített széleskörű tanulmány, mely az Unión belüli nemzetközi öröklési kérdéseket igyekezett rendszerbe foglalni március 1-jén tették közzé az Öröklés és végrendelet című bizottsági zöld könyvet, melyet november 30-án közmeghallgatás követett. A javaslat elkészítése során központi szerepet töltött be a PRM III/IV. szakértői csoport. A november 16-i állásfoglalás szerint egy egységes joganyag kidolgozását mind az Európai Parlament mind az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatta. II. A javaslat célkitűzései A rendelet fő célkitűzéseként a személyek Európai Unión belüli szabad mozgásának biztosítását határozza meg. Vitathatatlan tény, az eltérő anyagi és eljárási szabályok, a joghatóságra vonatkozó belső rendelkezések, az alkalmazandó jog változatossága, valamint az egyes országokban hagyatéki ügyekben hatáskörrel rendelkező eltérő intézmények, fórumok mind a határon átnyúló öröklési jogviták megoldásának gátjai. A rendelet elfogadásával az uniós polgárok számára lehetővé válhatna, hogy öröklésüket előre megszervezzék, valamint hatékonyan biztosítsák a törvényes és végrendeleti örökösök, a hagyományosok, valamint a hagyatéki hitelezők jogait és kötelezettségeit. A javaslat megalkotása során a tagállamoknak elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy a rendelet a szűk értelemben vett öröklési kérdésekről rendelkezzen, kizárva ezzel szabályozásának tárgyköréből a családjogi kérdéseket. A skandináv államok kivételével az uniós országok anyagi jogi szabályai elkülönítve kezelik a családjogi és öröklési kérdéseket 4. Így nem meglepő, hogy a rendelet értelmezése során az öröklés fogalma alatt az örökség és a hagyaték átszállását,valamint a hagyatéki vagyon kezelését kell érteni. Az Európai Unió alapelvei közül a szubszidiaritás, az arányosság elve, valamint a jogbiztonság és a kiszámíthatóság került deklarálásra. A rendelet rögzíti végrehajtásának kötelező erejét, melyben a tagállami mérlegelési jogkörök nem kaphatnak szerepet. 5 Ugyanakkor leszögezi, céljai között nem egy egységes (anyagi jogi), a tagállami jog helyébe lépő öröklési rendszer kiépítése szerepel, hanem az eltérő öröklési szabályok összehangolása, nemzetközi öröklésre vonatkozó közös rendelkezések kialakítása. Úgyszintén nem vonatkozik majd a rendelet az öröklési viszonyokat érintő eljárások alakieljárási, szervezeti kérdéseire; nem fog bevezetni valamiféle egységes európai hagyatéki eljárást..a tagállamok nemzeti joga lesz irányadó atekintetben, milyen eljárás keretében belül sor a hagyatékok jogi sorsának rendezésére, és milyen szerv-hagyatéki bíróság, közjegyző, vagy egyéb hatóság rendelkezik erre vonatkozó hatáskörrel A jogbiztonság és a kiszámíthatóság szükségessége egyértelmű és egységes szabályokat igényel, és szükségessé teszi a rendelet formáját. Ezeket a célkitűzéseket veszélyeztetné, ha a tagállamok a szabályok végrehajtásában mérlegelési jogkörrel rendelkeznének. 6 Szőcs Tibor: A nemzetközi öröklési jog új távlatai- A küszöbön álló európai öröklési rendelet néhány alapkérdése, különös tekintettel a kollíziós szabályozásra és a joghatóságra In. Polgári és polgári eljárásjogi szabályok átalakulása az Európai Unió jogában, A Magyar Országos Közjegyzői Kamara negyedik műhelykonferenciája, Budapest, április o. 4

6 A tervezet ezen célkitűzései ellenére a nemzetközi jogirodalomban a rendelet elfogadásának legfőbb akadályaként továbbra is az eltérő anyagi jogi szabályok jelennek meg. 7 A javaslat hat részből áll, melyben a hatály és fogalommeghatározások, a joghatóság, az alkalmazandó jog, elismerés és végrehajtás, a közokiratok, valamint egy új intézmény az Európai Öröklési Tanúsítvány kerül bevezetésre. III. A joghatóságról A joghatóság a vitás ügyeknek- a belső jogi vagy nemzetközi jogforráson alapuló- nemzetközi megoszlását, az egyik vagy a másik állam bíróságának, illetve egyéb hatóságának a döntési hatalma alá rendelését fejezi ki. 8 Az egyes tagállamok öröklési kérdésekkel kapcsolatos joghatósági szabályai jelentősen eltérhetnek egymástól. A nemzetközi elemet tartalmazó öröklés során az országok leggyakrabban alkalmazott kapcsolóelvei az elhunyt állampolgársága, valamint az utolsó szokásos tartózkodási hely kapcsolóelve. Az elhunyt állampolgárságának kapcsolóelve érvényesül többek között Ausztriában, Németországban, Görögországban, Spanyolországban, az utolsó szokásos tartózkodási hely elvének mintaállami a Baltikum országai. 9 A mindennapok során az egyes országok különböző joghatósági rendelkezései pozitív illetve negatív összeütközéshez vezethetnek. A javaslat II. fejezetében egy általános joghatósági szabályt határoz meg. A 4. cikk szerint: E rendelet rendelkezésére is figyelemmel, az öröklés tárgyában történő határozathozatalra annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek a területén az elhunyt szokásos tartózkodási helye volt elhalálozásának időpontjában. A rendelet nem határozza meg a szokásos tartózkodási jog fogalmát, így e fogalom értelmezése során irányadónak kell tekinteni az Európai Bíróságnak egy előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítéletében megfogalmazottakat: Szokásos tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, amelyet az érintett érdekeinek szokásos központjául választott. 10 Abban az esetben, ha az elhunyt élt a jogválasztás lehetőségével, az alkalmasabb bírósághoz történő áttétel nem történhet meg automatikusan. A bíróságnak mérlegelnie az örökösök, a hagyományosok és a hitelezők érdekeit és szokásos tartózkodási helyüket. 7 Die Diskussion reicht über klassische Fragen des Internationalen Privatrechts und International Verfahrenrechts hinaus, zumindest mittelbare Auswirkungen auf das materielle Recht der Mitgliedstaaten können nicst ausgeschlossen werden. In. Baldus/Barone/Berquist u.a.: Forum Europäisches Erbrecht und Notariat, GPR 8. Jahrgang 1/ p. 8 Mádl Ferenc-Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga, Nemzeti Tankönyvkiadó 2004, 439.o Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása C-392/05. sz. Alevizos kontra Oikonomikon 5

7 Amennyiben az elhunyt szokásos tartózkodási helye az elhalálozás időpontjában harmadik államban van, fennmaradó joghatóságként az egyik tagállam bíróságai mégis joghatósággal rendelkeznek, ha a hagyaték tárgyai az adott tagállamban találhatók. 11 A belső jogi rendelkezések nemcsak a joghatóságot, hanem az eljáró hatóságok körét is meghatározzák. A legtöbb állam bírósági szervezeten kívüli hatósághoz (általában közjegyzőhöz) telepíti a hatáskört, van azonban ahol a bíróság jogosult az eljárás folytatására. 12 A javaslat 3. cikke eljáró hatóságként a bíróságról rendelkezik, nem igazságügyi hatóságokra a rendelet csak szükség esetén alkalmazható. Ugyanakkor a tervezet indokolásának 2. cikkében ez olvasható: A bíróság e rendeletben használt fogalma tágabb értelemben veendő, és magában foglal más hatóságokat, ha azok a bíróságok hatáskörébe tartozó feladatot látnak el, különösen hatáskörátruházás útján, ideértve többek között a közjegyzőket és a bírósági hivatalvezetőket is. IV. Az alkalmazandó jogról A javaslat megalkotása során a konzultációk alkalmával nyilvánvalóvá vált, a tagállamok többsége szakítani kíván a kettéválasztó rendszerek 13 gyakorlatával, és egy egységes, az ingó és ingatlan vagyon egyetlen jog hatálya alá rendelését lehetővé tévő szabályozás megalkotására tesznek kísérletet. Már a hágai egyezmény is a monista elv mellett foglalt állást, így Ausztria, Csehország, Észtország, Finnország, Görögország, Magyarország, Németország, Lengyelország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia és Svédország támogatásával az eredmény az elhunyt szokásos tartózkodási helyének rögzítése lett. A javaslat indokolása szerint az állampolgárság szerinti jog helyett a tagállamok azért ezt a jogot kötötték ki, mert megegyezik az elhunyt érdekeltségének központjával, és legtöbbször azzal a hellyel, ahol vagyonának többsége található. Ezt a támasztja alá az az érv is, mely szerint a monista elv alkalmazása megakadályozná az eljárások megtöbbszöröződését és az örökösök, hagyományosok, hagyatéki hitelezők számára egyszerűbbé tenné öröklési ügyeik intézését. A rendelet garanciális szabályt tartalmaz arra az esetre, ha az örökhagyó olyan tagállam állampolgára, melyben az élők közötti ajándékozás nem vonható vissza: megerősíthetik annak érvényességét oly módon, hogy saját nemzeti jogukat választják az öröklésükre irányadó jogként. 14 A 17. cikk a választás szabadságának elvét rögzíti, mely szabadság korlátozott, csak az állampolgárság szerinti jog választását teszi lehetővé. Az alkalmazandó jog kijelölésének határozottnak kell lennie, és a végintézkedés formájában tett nyilatkozatba kell foglalni. A 21. cikk a lex successionis elve alóli kivételt rögzít. Lehetővé teszi az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogának mellőzését, és helyette a hagyaték fekvésének 11 Feltéve, ha az elhunyt előző szokásos tartózkodási helye az említett tagállamban volt, amennyiben ez a tartózkodási hely nem a bíróság megkereb.) az elhunyt elhalálozásának időpontjában ennek a tagállamnak az állampolgárságával rendelkezett, c.) valamely törvényes vagy végrendeleti, illetve hagyományos szokásos tartózkodási helye az említett tagállamban van, d.) a kérelem kizárólag ezekre a javakra vonatkozik. 12 Kőfalusi Eszter: Öröklésjogi kérdések az Európai Unióban, In. Közjegyzők Közlönye, szám. 14.o. 13 Az ún. kettéválasztó rendszerben míg az ingó vagyon öröklésére az elhunyt lakóhelyének joga az irányadó, addig az ingatlan vagyon öröklésére annak az államnak a joga, amelyben ez a vagyon található. 14 A Javaslat indokolásának 17 cikke 6

8 helye szerinti állam speciális szabályként történő alkalmazását. Szőcs Tibor álláspontja szerint ez a rendelkezés több veszélyt is rejt magában. Könnyen alááshatja a rendelet egész rendszerét, és végső soron az öröklési eljárás megkettőződését eredményezi. Hiába folytatnák le ugyanis a hagyatéki eljárást az erre joghatósággal rendelkező tagállamban, ha bizonyos tagállamok az ott fekvő hagyatéki vagyonnal kapcsolatban bizonyos további eljárás lefolytatását (hagyatéki vagyonkezelő közreműködése) írják elő. 15 V. Elismerés és végrehajtás A rendelet fő célkitűzéseként valamely tagállamban hozott határozatok a többi tagállam általi külön eljárás nélküli elismerését és végrehajtását határozza meg. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról az államok egymás közötti szerződéseikben, egyezményeikben rendelkeznek, ennek hiányában pedig a belső jog szabályozza a más állam által hozott határozat elismerhetőségének feltételeit 16. A IV. fejezet rendelkezései a 44/2001/EK rendelet cikkére utalnak vissza. Az rendelet 30. cikkében taxatív módon határozza meg az elismerés megtagadásának indokait, közrendbe ütközés illetve eljárási hiba esetén. VI. Európai öröklési tanúsítvány Az egyes tagállamok öröklési rendszerének ellentétes vonásai az öröklési eljárás lezárásaként kiadott aktus különbözőségében is kifejezésre jutnak. Némely tagállamokban az eljáró szerv formális határozattal átadja a hagyatékot az örökösök részére, míg másutt öröklési bizonyítvány kerül kiállításra, egyes tagállamokban pedig elegendő az örökösök okiratba foglalt egyezsége. 17 Az aktusok fajtájának különbözősége ellenére kibocsátásuk indoka és célja közös, igazolni az örökösi minőséget, biztosítani a hagyaték tárgyának jogszerű átszállását és birtoklását. Nem meglepő, hogy a kodifikációs törekvések között egy egységes, az öröklés tényét igazoló okirat szükségességének igénye is felmerült. 18 Az Európai Parlament ajánlása szerint a létrehozandó dokumentumban: meg kell jelölni az öröklésre alkalmazandó jogot, és kellő jogcímet kell biztosítani arra, hogy a hagyaték elhelyezkedése szerinti tagállam hatósági nyilvántartásába bejegyezhető legyen a hagyatéki vagyon megszerzése, az adott tagállam nyilvántartásainak működésére vonatkozó szabályok és az ott nyilvántartott adatok joghatóságának sérelme nélkül Szőcs Tibor:. In. Közjegyzők Közlönye szám. 6.o. 16 Kőfalusi Eszter: Öröklésjogi kérdések az Európai Unióban II. In. Közjegyzők Közlönye 15.évf., szám, 7.o. 17 Horváth Gyöngyi: In. Közjegyzők Közlönye szám, 8.o. 18 Az egységes tanúsítványi forma kialakításának gondolata írott formában először a Német Közjegyzői Intézet által készített tanulmányban olvasható. 19 Európai Parlament ajánlása az öröklésről és a végrendeletről (2005/2148(INI))- Hivatalos lap 314E 21/12/ o. 7

9 A tanúsítvány tágabb alanyi kört foglal magába a jelenleg hatályos magyar szabályozásnál: az örökösi és hagyományosi minőség mellett a végrendeleti végrehajtók és vagyonkezelő harmadik személyek hatáskörének igazolását is lehetővé teszi. Ugyanakkor a Rendelet 36. cikkének 2. fordulata leszögezi, az európai öröklési tanúsítvány alkalmazása nem kötelező, és nem helyettesíti a belső eljárásokat. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a tervezet elfogadása nem jelentené öröklési ügyekben tagállamok által kibocsátható szuverén aktusok és mérlegelési jogkörök felszámolását, másrészről pedig a jogalanyok részére lehetőség nyílna, hogy a tanúsítvány kibocsátása helyett a Rendelet alapján biztosított egyéb jogi eszközöket válasszák. 20 A tervezet részletesen elemzi a tanúsítvány iránti kérelem valamint a tanúsítvány kiállításának és tartalmának szabályait, ugyanakkor igen csekély mértékben szól az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről. Annyi kerül deklarálásra, hogy minden tagállam biztosítja a tanúsítvány kiállításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról, illetve ezek megtagadásáról szóló határozat elleni jogorvoslati lehetőségeket. Véleményem szerint kívánatos lenne egy kizárólagos illetékességű fellebbviteli fórum létrehozása, vagy legalábbis ennek hiányában egy tagállami szerv kijelölése. Bár a tagállamok az általuk biztosított jogorvoslati eljárás rendjéről kötelesek a Bizottságot értesíteni, úgy gondolom a jelenlegi tervezetnél részletesebb szabályozás kidolgozására lenne szükség. VII. Záró gondolatok A fentiek alapján megállapítható, a rendelet elfogadásával egyszerűbbé és költséghatékonnyabbá válhatna az évenkénti nemzetközi elemet tartalmazó öröklési ügy 21 rendezése. Ugyanakkor nem lehet megfeledkezni arról sem, mekkora terhet jelentene az egyes tagállami hatóságok részére a belső szabályaik valamint a rendelet közötti összhang megteremtése. Alappal merülhet fel bennünk a kérdés, az európai öröklési tanúsítvány bevezetése a közjegyzői hatáskörök további bővítését vonja majd maga után? Véleményem szerint a rendelet által megfogalmazott célkitűzések reálisak és megvalósíthatóak, ugyanakkor bizonyos rendelkezései részletesebb kidolgozottságot igényelnek. 20 Bán Tamásné Tóth Dóra: Az európai öröklési bizonyítvány In. Közjegyzők Közlönye szám o. 21 Gyöngyi Horváth: The importance of the proposed EC Regulation on Cross-border Succession In. GPR, 8 Jahrgang 1/2011, 3.p. 8

10 Irodalomjegyzék Baldus/Barone/Berquist u.a.: Forum Europäisches Erbrecht und Notariat, GPR 8. Jahrgang 1/2011 Bán Tamásné Tóth Dóra: Az európai öröklési bizonyítvány In. Közjegyzők Közlönye szám Horváth Gyöngyi: In. Közjegyzők Közlönye szám Gyöngyi Horváth: The importance of the proposed EC Regulation on Cross-border Succession In. GPR, 8 Jahrgang 1/2011 Ingo Ludwig: Az öröklési kollíziós európai jog összehasonlító vizsgálata In. Közjegyzők Közlönye 8. évf., 7-8.szám Kőfalusi Eszter: Öröklésjogi kérdések az Európai Unióban, In. Közjegyzők Közlönye, szám. Kőfalusi Eszter: Öröklésjogi kérdések az Európai Unióban II. In. Közjegyzők Közlönye 15.évf., szám Mádl Ferenc-Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga, Nemzeti Tankönyvkiadó Sőth Lászlóné: A hagyatéki eljárás , Civilisztikai Döntvénytár, HVG-ORAC Lapés könyvkiadó, Budapest Szőcs Tibor: A nemzetközi öröklési jog új távlatai- A küszöbön álló európai öröklési rendelet néhány alapkérdése, különös tekintettel a kollíziós szabályozásra és a joghatóságra In. Polgári és polgári eljárásjogi szabályok átalakulása az Európai Unió jogában, A Magyar Országos Közjegyzői Kamara negyedik műhelykonferenciája, Budapest, április 2. Szőcs Tibor:. In. Közjegyzők Közlönye szám

11