NÉPRAJZ ÉS NÉPMŰVÉSZET ALAPFOGALMAI ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET A szentendrei skanzen kiváló úti cél egy-egy osztálykirándulás alkalmával. Többek között azért is, mivel a tanulók közelebbről is megismerkedhetnek a korábbi évszázadok paraszti és falusi hagyományaival, szokásaival, melyekkel addig csak a történelemkönyvek lapjain, szépirodalmi művek történeteiben találkozhattak. A népművészet összefügg a történelemmel; a művészettörténettel együtt annak segédtudománya. SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM A népművészet fogalma A népművészet tágabb értelemben valamennyi népművészeti ágazat (népköltészet, népzene, népi tánc, díszítőművészet, népviselet) elnevezése; szűkebb értelemben tárgyak művészi megformálását jelenti. A néprajztudomány felfogásában népművészetnek tekinthető minden olyan műalkotás, amelyeket a hagyományos paraszti társadalom (népi kultúra), illetve Európán kívül a törzsi társadalmak, természeti népek hoztak létre. Kutatásával a néprajz és az etnológia tudománya foglakozik. A vizsgálat tárgya nem csak a díszítőelemekre, de a készítési módokra, funkciókra is vonatkozik.
Andrásfalvy Bertalan Néprajzi alapismertek című könyvében további szempontokat is figyelembe vesz: a létrehozás ideje, kora (az írásbeliség, az urbanizáció vagy annak hiánya jellemzi-e jobban az alkotót, annak társadalmi csoportját); eladásra, vagy saját használatra készült-e az adott tárgy; és hogy dísztárgyakról, vagy használati tárgyakról van-e szó (hagyományosan nem készültek pusztán dísztárgy funkciót betöltő tárgyak, a díszítések a használati tárgyakon jelentek meg). Ezek finomítják a tárgyak besorolását. A népművészet azokból az alkotásokból áll, amelyeket a nép a maga szükségletére hoz létre saját hagyományai alapján. Idetartozó művészeti ágak: népköltészet, népzene, néptánc, népviselet, népi díszítőművészet. Népművészetnek tekinthető minden olyan alkotás is, ahol az alkotás technikáját, formavilágát az alkotók nem iskolai körülmények között sajátították el. E meghatározás alapján létezik városi népművészet is (városi folklór). Népi díszítőművészet és népi iparművészet A népi díszítőművészet: azok a használati tárgyak, amelyeknek előállításában a nép vesz részt, mely nép alatt a parasztságot értették belső társadalmi tagozódása nélkül és így a népművészet egyenlő volt a parasztság művészetével. Nem csak azokat a tárgyakat soroljuk a népi díszítőművészet körébe, melyet a paraszti háztartásokban állítottak elő, hanem azt is, amelyik városi, mezővárosi, falusi iparosok kezei közül kerültek ki. A parasztság részt vesz a népművészeti tárgyak alkotásában és előállításában. A népi díszítőművészet alkotóit a múltban csak a szűkebb környezetük ismerte és értékelte. Kezdeményezés ugyan mindig egy embertől indult ki, de szélesebb körben műveit csak akkor fogadták el, ha a közösség a saját ízléséhez hasonította, hagyományként örökítette tovább. A kis és zárt közösségekben dolgozó mesterek csak szűk körben válhattak ismertté. A paraszti közösségeken belül kevés az alkotóművész, csak az tekinthető alkotónak, akik a forma- és díszítőkincsből újabb és újabb variációkat, kompozíciókat hoztak létre. A múltbéli alkotók munkásságának értékelését csak napjaink tudományos kutatásai világítottak meg. Ilyen alkotót igen keveset ismerünk. A népi díszítőművészet tárgyait stílusjegyeik alapján soroljuk korokhoz, társadalmi rétegekhez. Egy-egy díszítmény először az uralkodó osztályok tárgyait ékesítette, később átformálva és az új tárgy stílusához alkalmazkodva került a parasztság használati tárgyaira. A népi iparművészet fogalmában a népi utal arra hogy a népi díszítőművészetből ered, annak szerves folytatása. Az iparművészet jelzi, hogy feladatában és alkotói tevékenységében inkább az iparművészethez közelít. Ugyanakkor kereskedelmi értelemben népművészetnek nevezhető az iparművészet azon területe, amely a népi művészet stílusjegyeit átvéve hoz létre használati és dísztárgyakat.
Díszítés, ábrázolás - művészi érték A népművészetnek a díszítő funkció mellett ábrázoló ága is van, mivel a tárgyak megítélése szempontjából nem csupán a díszítésük számít, hanem megformálásuknak más mozzanatai is. A paraszti társadalmak tárgyai közül nem különülnek el a műalkotások, mint az újkor óta az európai felsőbb társadalmi rétegekében a képzőművészet körébe sorolt képek, szobrok, mivel ők nem vonnak határt művészi és nem művészi tárgyaik, vagy az ünnepi és hétköznapi használati tárgyak között. Épp ezért nehéz az etnográfusnak is határt kijelölni. A paraszti tárgyi világokban minden tárgynak van esztétikai funkciója is, ennek jelentősége azonban nem egyenlő a különböző tárgyféleségeknél. A közvélemény és a néprajzi kutatás is elsősorban azokat a tárgyakat sorolja a népművészet körébe, amelyekben az esztétikai funkció fontossága megnőtt a célszerű használhatóság ellenében. Ezek többnyire ünnepekhez, ünnepi szertartásokhoz köthető díszített tárgyak voltak. A népművészet köréből nem rekeszthetjük ki a mindennap használt egyszerű eszközöket sem, részben mivel ezeknek a megformálásánál is érvényesülnek az esztétikai normák, és így forrásul szolgálhatnak a készítő-használó emberek ízlésének, esztétikai elképzeléseinek megismerésére, részben mivel számunkra (más történeti korszakban élő, más társadalmi rétegekhez tartozó vizsgálók számára) művészi értéket jelenthetnek. Népművészet társadalmi bázisa A népművészet társadalomtörténeti körülhatárolásánál, e helyen eltekintve a nép fogalom elemzésétől, a népművészetet a széles értelemben vett parasztsághoz köthetjük hazánkban, beleértve a birtokos parasztok mellett a birtoktalan falusi, mezővárosi rétegeket is, a mezővárosi civisparasztokat, a falun élő, paraszti munkát (részben) végző kisnemeseket, a pásztorokat, a paraszti életformába beilleszkedő kézműveseket. (Más országokban az eltérő tudománytörténeti pályákon kialakult néprajzi kutatás, az eltérő szerkezetű társadalmakban más elhatárolásokat is javaslatba hozott.) A népművészet, mint a parasztság művészete rétegművészet, mely eleve csak osztályokra tagolt összetett társadalmakban létezik, s e társadalmak összetett kulturális rendszereiben kölcsönhatásban van a többi réteg, osztály művészetével.
A XIX. század vége óta e körül az összefüggés körül viták folytak: az úgynevezett recepcióelméletek hívei másodlagosnak, a fölsőbb rétegek művészetéből levezethetőnek minősítették a népművészecet, velük szemben romantikus ellenfeleik a népművészet ősi és eredeti voltát tételezték fel. Ezekben a vitákban a kérdés megfogalmazása nem helyes. A paraszti kultúra és a felsőbb társadalmi rétegek kultúrája közt mindig volt kapcsolat, azt helyes kérdezni, hogy milyen ennek a kapcsolatnak a tartalma, jellege egyes történeti korszakokban és területeken. Ez a kapcsolat különbözteti meg a népművészetet a törzsi társadalmak művészetétől, melyek még nem mutatják az osztályok szerinti megoszlást. Mióta van népművészet, hogyan változott meg? A néprajztudomány is, a közvélemény is Európa-szerte az utolsó két-három évszázad falusi tárgyai alapján alkot fogalmat a népművészetről. Ebben az időszakban a tárgyak megformálásában, díszítésében a kor városi-úri divatjától határozottan különböző, nem egyszer különbözni akaró törekvéseket találunk a népművészetben. Ezeket a törekvéseket azonban nem általánosíthatjuk és vetíthetjük vissza a távolabbi múltba A szórványos emlékek azt sejtetik, hogy a középkorban például homogénebb volt a művészeti ízlés, és egy olyan mértékben önálló paraszti művészettel, mint a későbbi századokban, nem számolhatunk. Az, amit ma tárgyalkotó népművészetnek, népi iparművészetnek, esetleg hagyományos kézművesiparnak nevezünk, néhány évszázaddal ezelőtt, természetes közegében, a paraszti kultúrában az életvitel benső szervezőerejeként működött, a megalkotott tárgyak az emberek hétköznapi életének részei voltak. Az emberek akkoriban még beleszülettek a hagyományba, a környezetük rendezettségének élményét is adó tárgyak megalkotásához szükséges tudást, miként korábban, évezredeken keresztül mozdulatról mozdulatra adták át. Az utóbbi századokban a rendkívül felgyorsult társadalmi, gazdasági változások következtében gyengült a hagyomány korábban meghatározó ereje. A népi kultúrát évszázadokon keresztül őrző, ápoló, gazdagító és örökítő hagyományos paraszti közösségek felbomlottak. Az idősebb nemzedékek kihalásával szertefoszlott az élő népi műveltség, a hagyomány őrizte tudás. A gyors életformaváltással az egyén helyzete is gyökeresen megváltozott, a hagyománytalan világban talajvesztetté, gyökértelenné vált. Mindezekből fakadóan megváltozott a népművészet szerepe, jelentősége is.
Népművészet más európai államokban Közép-Európa legfejlettebb agrárterületeire, Németalföldre, a Rajna-vidékre vonatkozóan a művészettörténeti kutatás feltételezi, hogy a XVI-XVII. század fordulója körüli agrárkonjunktúra, viszonytagos paraszti jólét hatására, jóformán az egykori városi szintet elérve kerültek be a tehetős parasztok házaiba ón- és fajanszedények, faburkolatok, divatos öltözetdarabok. A gazdasági stagnálás és recesszió későbbi századai alatt azonban a parasztok egyre jobban elszakadtak az egykorú polgári-úri ízléstől, és egyre önállóbb népművészetet alakítottak ki, melynek virágzását, tetőzését a szakirodalom Németországban a XVIII. század második felére, Ausztriában a XIX. század elejére teszi. A magyar népművészetben is megfigyelhetünk egy hasonló szétválási folyamatot: a régi stílusú népművészet emlékei még messzemenő ízlésbeli közösséget mutatnak a nemesség, városi polgárság egykori emlékeivel, a XIX. század elejétől azonban, amikortól a különös műgonddal formált ünneplő tárgyak száma rohamosan nő, egyre határozottabban különbözni kívánó irányzatok jelentkeznek a parasztstílusokkal, majd a késői legújabb népművészeti stílusokkal. A népművészetnek a paraszti életformával együtt lett vége. Ezzel megváltozik az emberek viszonya tárgyaikhoz. Ahogy fölbomlik az emberek közötti kapcsolatok és értékek régi rendje, a tárgyak szokásokhoz, szertartásokhoz kötött szerepe is elvész, a tárgyi világok felépítésének hagyományos szabályai feloldódnak, és a falusiak is a többihez hasonló fogyasztóvá válnak egy olyan társadalomban, amelyet használati tárgyakkal egyre kizárólagosabban a gyáripar lát el. Ezzel nem szűnik meg föltétlenül a népművészeti technikák, motívumok alkalmazása: épp a népművészetet megszüntető iparosodás, urbanizáció teremt más társadalmi rétegekben újfajta igényeket effajta készítményekre. A népművészet örökségének ez a tudatos, gyakran szervezett és irányított keretekben megvalósult "második élete" azonban elválasztandó a voltaképpeni népművészettől.
TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1. Feladat Hogyan határozzuk meg a népművészet fogalmát? 2. feladat Kik alkotják a társadalmi bázist?
3. feladat Mi a népi díszítőművészet? 4. feladat Mi a népi iparművészet? 5. feladat Ki számít alkotónak a paraszti közösségen belül?
Megoldások: 1, feladat A népművészet tágabb értelemben valamennyi népművészeti ágazat (népköltészet, népzene, népi tánc, díszítőművészet, népviselet) elnevezése; szűkebb értelemben tárgyak művészi megformálását jelenti. A néprajztudomány felfogásában népművészetnek tekinthető minden olyan műalkotás, amelyeket a hagyományos paraszti társadalom (népi kultúra), illetve Európán kívül a törzsi társadalmak, természeti népek hoztak létre. Kutatásával a néprajz és az etnológia tudománya foglakozik. A vizsgálat tárgya nem csak a díszítőelemekre, de a készítési módokra is vonatkozik. 2, feladat A népművészetet a széles értelemben vett parasztsághoz köthetjük hazánkban, beleértve a birtokos parasztok mellett a birtoktalan falusi, mezővárosi rétegeket is, a mezővárosi civisparasztokat, a falun élő, paraszti munkát (részben) végző kisnemeseket, a pásztorokat, a paraszti életformába beilleszkedő kézműveseket
3. feladat A népi díszítőművészet: azok a használati tárgyak, amelyeknek előállításában a nép vesz részt, mely nép alatt a parasztságot értették belső társadalmi tagozódása nélkül és így a népművészet egyenlő volt a parasztság művészetével. Nem csak azokat a tárgyakat soroljuk a népi díszítőművészet körébe, melyet a paraszti háztartásokban állítottak elő, hanem azt is, amelyik városi, mezővárosi, falusi iparosok kezei közül kerültek ki. A parasztság részt vesz a népművészeti tárgyak alkotásában és előállításában. 4. feladat A népi iparművészet fogalmában a népi utal arra hogy a népi díszítőművészetből ered, annak szerves folytatása. Az iparművészet jelzi, hogy feladatában és alkotói tevékenységében inkább az iparművészethez közelít. 5. feladat A paraszti közösségeken belül kevés az alkotóművész, csak az tekinthető alkotónak, akik a forma- és díszítőkincsből újabb és újabb variációkat, kompozíciókat hoztak létre.
ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Szervezzünk kirándulást a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba! A múzeum honlapján keressük meg az ehhez szükséges információkat! Állítsunk sorrendet, mit kívánunk megnézni, illetve tájékozódjunk ezek fogalmáról, a hozzá kapcsolódó eszközökről! Készítsünk egy kitöltendő ívet, melyre címszavakban fel tudjuk vezetni a látottakat! Minden foglalkozásról, foglalkozáshoz készítsünk pár szavas leírást. Ez lehet egyéni vagy csoportos munka; illetve különböző csoportok különböző dolgokról készíthetnek leírást. (pl.: használati eszközök, berendezés) A látogatás után készítsünk összesítést, értékelést! Ellenőrizzük, hogy a látott népművészeti anyag egy korszakból való, vagy hiteles-e!
MEGOLDÁSOK 1. feladat Az internetes kutatómunka után, a csoport közösen eldönti, mit szeretnének jobban megtekinteni, majd a látogatás megszervezése után, a helyszínen meglátogatják a célpontokat. A leírásokat vagy csoportosan, vagy egyénileg készíthetik el. A leírások eredményeinek közösen megbeszélt összesítése után közösen, csoportban vagy egyénileg készíthetnek a tanulók összegzést, fogalmazást az eredményekkel és látottakkal kapcsolatban.
IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM Dr. Boross Mariette: Népművészet Budapest, 1982 Koronghi Lippich Elek: A népművészet felhasználásáról. A nép művészete. (1903-1908 között). Közli: Jurecskó László Fél Edít-Hofer Tamás-K. Csilléry Klára: Népművészet. In: Magyar Néprajzi Lexikon, Budapest, 1980. 742-749.