AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET SÉRÜLÉKENY EGYÜTTÉLÉSE A HÁRMASHATÁR-HEGY PÉLDÁJÁN A DÉRI CLAUDIA ÖKOLÓGUS ALAPÍTVÁNY PÁLYÁZATA Készítette: Türke Ildikó Judit biológus V. évf. 2005
Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető természetet vandál módon elpusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát. Amikor ezt gazdaságilag is megérzi, valószínűleg felismeri hibáját, de megeshet, hogy akkor már késő lesz. Sajnos azonban azt fogja utoljára észrevenni, hogy ennek a barbár folyamatnak a során milyen lelki sérüléseket szenved. MOLNÁR GÉZA Nem lehet, nem szabad már tovább fájni, tovább pusztulni. Valami olyat kell mondani, írni, ami az élet és a nap felé tör. SINKA ISTVÁN: FEKETE BOJTÁR VALLOMÁSAI 1
Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 Környezeti adottságok... 3 Tájtörténet... 5 Emberi hatások ma is látható nyomai... 8 Biológiai jellemzők... 11 Jellegzetes növénytársulások, és növényvilág... 11 Állatvilág... 14 A Hármashatár-hegy részletes élőhely-térképe... 16 Élőhelyfoltok átfogó jellemezése... 16 Természetvédelmi tevékenységek, javaslatok... 21 Köszönetnyilvánítás... 27 Irodalomjegyzék... 27 Honlapok... 28 Térképek jegyzéke... 28 Melléklet... 28 2
Bevezetés A Hármashatár-hegy a Budai-hegység északi, északkeleti, az Ördög-árok - Duna-völgy - Solymári-völgy - Hidegkúti-medence között elhelyezkedő 495 m magas tagja. A budai hegyekben itt fordul elő 2 km távolságon belül a legnagyobb szintkülönbség. Erdőtlen csúcsáról széles körű kilátást élvezhetünk, a Duna völgye 400 m-rel mélyebben, közvetlenül alatta húzódik (PÉCSI 1959). Tetejéről ráláthatunk a Pilisre, a Visegrádi hegycsoportra, sőt tiszta időben a Tátra vonulataira is. A hegy azonban nem csak csodálatos kilátása miatt érdemli meg hogy foglalkozzunk vele. Véleményem szerint a környék ún. kirándulóhegyei közül az egyik leginkább emberi hatások által sújtott, és ezáltal kritikus helyzetbe került területe. Környezeti adottságok Éghajlat A területen leginkább mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz éghajlati típus jut érvényre. A napsütéses órák évi összege 1950 óra. Az évi középhőmérséklet 10-10,5 C körül van, ám az északi lejtőkön ennél is alacsonyabb. Az évi csapadék a hegyekben 750 mm, a legtöbb csapadék (60 70 mm) májusban és júniusban, a legkevesebb (35 38 mm) januárban és februárban érkezik. A hótakarásos napok száma 40-45 nap. Az uralkodó szélirány ÉNy-, Ny-i, az évi átlagos szélsebesség 3-4 m/s, azonban a hegyek között a szűk medencékben, szélcsatornákban a szélsebesség jelentősen megnőhet. A terület jellemző geomorfológiai változatossága miatt a növényzet kialakításában jelentős mezo- és mikroklimatikus hatásokkal is számolnunk kell. A hegyek É-i oldalán 10-12 lejtés körül jelentkezik az extrazonalitás, mivel itt a hajlásszög növekedésével a klíma hűl, a kontinentalitás csökken, és mezoklímatikusan atlantikus jellegűvé válik 1. Vízrajz Mivel a Hármashatár-hegyet vízáteresztő kőzetek, sekély váztalajok alkotják amelyek vízmegtartó képessége csekély, ezért állandó patakok nem tudtak rajta létrejönni. A meredek lejtőkön a csapadékvíz gyorsan lefut, valamint elszivárog a kőzetben. Egyedül a Csúcs-hegy - Hármashatár-hegy gerinc északkeleti leejtőjénél találhatunk néhány forrást. Ezek az Egyetértés csurgókút, Római- kút, amelyek ma már foglalt kutak. 1 Erdészeti Üzemterv 2002-2011, Pilisi Parkerdő Rt. 3
Kialakulás A perm időszak során a Dunántúli-középhegység ősi kristályos hegységrendszerén belül lassan mélyülő teknő keletkezett. Ebben az egykori üledékgyűjtőben a triász, sőt a jura és kréta folyamán is a tengeri üledék lerakódása volt megfigyelhető. Ezután a teljes terület szárazulatra került és megindult tönkösödése, azaz a miocén környékére a tengeri üledékekből kialakított felszín lapos tönkfelületté pusztult. Azonban már a felsőkréta végén megkezdődött a tönkfelszín feldarabolódása, a Budai-hegységben például csapás-törések és takarós rátolódások képződtek. Az eocénben a Budai-hegység ismét betemetődött ekkor keletkezett rajta az eocén mészkőtakaró, amit azonban a későbbi erős lepusztulás sem hozott jelentős mértékben a felszínre. Az oligocén végétől ismét most már véglegesen kiemelkedett a több hegységrész, sasbérc, köztük a Budaihegység egy része is. A Hármashatár-hegy ezen oligocénben kiemelt és exhumált sasbérctípusba tartozik. Ezek tehát a paleogén során egy vagy két ízben eltemetődött hegyek, amik a negyedidőszakban tetőhelyzetbe kerültek, miközben a paleogén üledékes fedőrétegnek csak nyomait őrizték meg (PÉCSI 1987). A későbbiek során a hegy felszínét vetődések, süllyedések, kiemelkedések alakították, aminek során lapos medencék, rögcsoportok, rögsorok alakultak ki. Találkozhatunk féloldalasan kiemelt csúcsokkal, hosszanti rögökkel, de előfordulnak közel vízszintesen kiemelt, alig félrebillent fennsíkok is a DNy-ÉK-irányú keresztvetődések miatt (LÁNG 1958). A főbb felszíni formák csoportosulásának, konfigurációjának, továbbá a kiemelkedés mértékének figyelembe vételével a Budai-hegység több tájra osztható. Az egyik ilyen táj, a Hármashatár-hegy csoportja. Ebbe a csoportba É-ról D-re haladva a következő hegyek tartoznak bele: Felső Patak-hegy, Szarvas-hegy, Tök-hegy. A sorban következő hegyeket összefoglaló néven Hármashatár-hegy rögcsoportnak nevezik (hasonlós kőzettani felépítésük miatt): Csúcs-hegy, Vihar-hegy, Hármashatár-hegy, Mátyás-hegy. Végül az Újlaki-hegy, Kecske-hegyek (Alsó, Felső), Látó-hegy, Remete-hegy, Vaskapu-hegy, Tábor-hegy, valamint a Ferenc-hegy, Szemlő-hegy és Rókus-hegy rögsora zárja a sort. Alapkőzet A Hármashatár-hegy legnagyobb része a triász felső karni emeletének szaruköves dolomitjából áll (KISS és MOCSY 1995). A szarukő kovasavtartalmát elemzések szerint kalcedon, opál, és elvétve kvarc adja. A szarukőgumós dolomit fedőjében finoman rétegzett dolomitot láthatunk. A szaruköves dolomit mellett a hegy ÉK-i oldalának legalsó részén világosszürke szaruköves mészkő, továbbá a gerincen nummuliteszes és ortofragminás mészkő is található (SCHRÉTER 1958). A hegyet Ny-ról szarukőmentes dolomit rög határolja. A dolomitrög lábánál lösszel fedett kiscelli agyag takarja a felszínt (SZABLYÁR 2005). 4
A dolomit a mészkővel szemben alig mállik, aprózódása azonban jelentős mértékű, emiatt könnyen szétdarabolódik meredek lejtőjű, völgyekkel szabdalt hegykúpokra. A kőzet e tulajdonságai miatt tehát a domborzat igen sokszínű. A meredek oldalakon a tagolt felszíni formákon változatos mikroklímájú terek és edafikus viszonyok alakulnak ki. Ezt a jelenséget hívjuk dolomitjelenségnek, aminek következtében, ezen a formagazdag felszínen rendkívül fajgazdag, gyakran bennszülött és reliktum fajokat is őrző természetes növénytakaró alakul ki (ZÓLYOMI 1958). Talaj A dolomiton eleinte csak igen sekély talaj képződhet, a meredek lejtőkön a talajképződés folyamatai lassúak. A dolomit talaja tehát éretlen, fejlődés elején álló, átmenet a váztalajok és a rendzinák között (ZÓLYOMI 1958). A Hármashatár-hegyi dolomitsziklagyepek, és sziklafüves lejtősztyeprétek ennek megfelelően váztalajokon fordulnak elő, a nummuliteszes mészkövön, és a törmeléklejtőkön viszont már vékony rendzinatakaró alakul ki (FEKETE 1958). A melegkedvelő tölgyesek protorendzina talaját a kevésbé meredek oldalakon elhelyezkedő üdébb erdők alatt a barna erdőtalaj váltja fel. Ilyen talajokat a hegy K-DK-i oldalánál figyelhetünk meg. Tájtörténet A hegy mai neve onnan ered, hogy itt találkozott az egyesítés előtt Óbuda, Buda és Pesthidegkút határa. Egyes kutatók szerint a középkorban Sican néven említették, és állítólag innen ered Aquincum középkori neve, Sicambria is. Egy 1212-es határjárás Belitzky János által magyarázott oklevele Nagy-hegynek (Mons Excelsus) nevezi, az itt levő nagy követ pedig Szamárkőnek. A Hármashatár-hegy alatti területnek Monyorós (Mogyorós-hegy) volt a neve. Más források szerint magát a Hármashatárhegyet nevezték Mogyorósnak. Az 1780-as években Bas-Berge néven szerepel, az 1800-as évek közepén azonban a Gais-Berg mellet már fel van tűntetve a Drei Hotter Berg (Hármashatár-hegy) elnevezés is. Döbrentei Gábor 1847-ben Árpád ormának nevezte el, mert azt hitték, hogy az Árpád temetkezési helyének tartott Fehéregyháza a hegy óbudai lejtőjén állt. Ugyanekkor a Solymári-völgyet is "Árpád-völgyének" keresztelték el, de végül egyik elnevezés sem tudott gyökeret verni. A Budapest Sport Egyesült 1926-ban a csúcs alatt turistaházat létesített. Később kiépült az autóút, és megindult a gépkocsi közlekedés is a hegyre. Az 1960-as években rendszeres autóbusz járata is volt, ezt aztán megszűntették, ma már csak a Fenyőgyöngyéig közlekednek a buszok. Később a turistaház is átalakult vendéglővé (PÁPA 1966). 5
A táj képe a XVIII. században Tudjuk, hogy a Budai-hegység a honfoglalás idején összefüggő erdővel borított terület volt. Később a háborúk, és a tűzifa szükséglet miatt az erdők jelentős hányadát leirtották. A térképek tanúsága szerint a XVIII. században a Budai-hegyek nagy részét már szőlők borították. Az 1790-es évi birtokösszeírás a budai oldalon 1320 ha erdőről számol be, szemben a 2150 ha szőlőterülettel. Az erdők talaját, a részben a szomszédos szőlőkhöz, részben a belterületi telkek kialakításához rendszeresen elszállították (REIDL 2002). Ebben az időszakban a Hármashatár-hegy és a tőle délre levő többi hegycsoport keletre néző hegylábi lejtői egészen a Mátyás-hegyig szőlővel voltak beültetve. Ez a szőlőültetvény egészen a Bécsi útig tartott, és az óbudai házak is csak az úttól keletebbre kezdődtek. A korabeli térképeken a hegyen egy út is megfigyelhető, ami nagyjából megfelel a mai Hármashatár-hegyi útnak (ld. melléklet). A táj képe a XIX. században Az 1830-as évektől fedezték fel a budai erdők egészségvédő hatását, ezért mindennemű irtását megtiltották. Ennek következtében a Hármashatár-hegy természeti képe jelentősen nem változott, továbbra is jórészt kopár. Így ír Hunfalvy János (1859) erről az időszakról: Még vagy félszázad előtt az egész Kecskehegység a Háromhatárheggyel együtt erdőséggel volt borítva, most majdnem egészen kopasz. Csak a Háromhatárhegy tetejét koszorúzza még keskeny erdőszalag, oldalain pedig szőlők és szántóföldek vannak. Az 1800-as évek végén az erdők kezelése jelentősen megváltozott. A pusztító földhordást 1876-ban betiltották, és Guckler Károly 1883-ben elkészítette a főváros erdeire az erdőgazdasági üzemtervet, amelyben a kopár területek erdősítésére vonatkozó tervek is szerepeltek. A Hármashatár-hegy környékén 1885-1895 között 879 hektár kopár területet erdősítettek be, csaknem 300 000 korona költséggel (PÁPA 1966), jobbára feketefenyővel (Pinus nigra). Az erdősítés nyomai a korabeli térképeken is feltűnnek. Így ír a Pallas lexikon (1897) a Hármashatár-hegy csoportról: valamennyi kopár, csak legujabban helyenként erdősített, lejtőin számos kőbányával és az elpusztult szőllők szomoru nyomaival. A táj képe a XX. Században (1, 2. kép) A két világháború felbecsülhetetlen károkat okozott az erdőkben, kb. 1000 hektár erdőt vágtak ki ezekben az időkben. 6
1. kép. A Vihar-hegy és a Vörösvári-völgy, a mai repülőtér kifutója 1932-ben. (Fraknói György képe, Eladó e táj c. könyvből) Később ismét erdősítésekbe kezdtek a környéken, aminek során sajnos csak ritkán figyeltek oda értékmegőrző szempontokra. Az ez irányú pozitív esetek közül egy, éppen itt a Hármashatár-hegyen történt, ugyanis 1934-ben Földvári Miksa a természetvédelmi tanács akkori ügyvezető alelnöke, néhány helyen betiltotta az erdősítést: A Hármashatár-hegy ősi sztyeppflórájának megóvása érdekében Budapest Székesfőváros Erdő-, és Mezőgazdasági Hivatala az orom körül 3 kat. hold nagyságú területet az erdősítésből kivont 2. 1949-ben a budapesti erdők állami tulajdonba kerültek, és ezzel az erdőgazdálkodás is jelentősen megváltozott. 1950-től 1963-ig Budán 119 hektár erdőt telepítettek. 1955-ben történt meg a főváros erdeinek parkerdővé nyilvánítása, ami a gazdasági célok háttérbe szorítását, a lakossági érdekek előtérbe helyezését jelentette. A Hármashatár-hegyen ekkorra az erdők már felnövekedtek, azonban a tető még jobbára kopár, illetve bokorerdőkkel borított (2. kép). Ma a kép jelentősen megváltozott, a hegy ugyanis kivételes magasságának köszönhetően adótornyok létesítésének színtere, valamint a főváros lakosságának és a sportbiciklisták kedvelt kirándulóhelye lett. 2 Erdészeti Üzemterv 2002-2011, Pilisi Parkerdő Rt. 7
2. kép. A Hármashatár-hegy látképe az 1950-es években. (Vajda felvétele, a Budapest természeti képe c. könyvből) Emberi hatások ma is látható nyomai A hegyen szinte mindenütt emberi hatások nyomai látszódnak. Turistautakkal szabdalt bokorerdőket, taposott gyepek találhatunk közvetlenül a csúcs környékén (3. kép), ráadásul a turisták más módon is otthagyják nyomukat: az erdők mindenhol szemetesek, ami nemcsak szétszórt flakonokat és papírszemetet jelent, hanem gyakran műszaki cikkek is ott díszlenek a bokrok, fák alatt. Feltűnő még a sok korhadó vashulladék (autóroncs!), illetve a hegy Ny-i lejtőjénél sorakozó erdei tornapálya rozsdásodó maradványai. 3. kép Talajdegradáció a turistautakon 8
A hegytetőn több földbe süllyesztett betonépítmény található, egykori lövészárkok, amelyek rendkívül negatív módon befolyásolják a környék arculatát (4. kép). A területen több adótorony, a Fővárosi Vízművek, a Magyar Honvédség és az Országos Magyar Repülő Egyesület épületei, lekerített területei, egy Makett Múzeum valamint egy kerékpáros centrum található. Az adótornyok környéke kerítéssel van körbevéve, belépni szigorúan tilos. 4. kép Egykori lövészárkok maradványai Éppen emiatt néha értékesebbnek látszó foltok őrződtek meg a bekerített részen belül, mint a turisták szabad prédájává tett területeken. A műszaki létesítmények környezetkárosító hatásával kapcsolatban néhány dolgot érdemes kiemelni. Ezen az építmények zöme nem gyakorol jelentős hatást környezetére, mert a magas technikai színvonalat általában korszerű infrastrukturális felszereltség kíséri, a katonai létesítmények, különösen a szolgálat alól kivont objektumok azonban számos problémát okoznak. Folyamatos pusztulásuk mellett mindenféle, katonai és polgári hulladék felhalmozás helyszínévé - mint ahogyan ezt a Hármashatár-hegy esetében is láthatjuk - továbbá szabályozatlan keretek közötti tevékenységek színhelyeivé válnak. Ezért minden formájuk potenciális szennyező forrásokat rejt magába 3. Több romos, használaton kívül levő építmény is bántja az ember szemét, főleg az Országos Magyar Repülő Egyesület bejáratánál levő egykori főépület, ami mellé mellesleg a Természetvédelmi terület táblát tartó korhadt oszlopot helyezték. A hegyen a vízellátás megoldott, két működő kút is található a környéken. A hármashatárhegyi vízvezeték az 1900-as évek közepén épült meg, a vízmű kb. 300 méter szintkülönbséget leküzdve nyomja fel a vizet a hegy tetejére, aminek köszönhetően a hegy lakhatóvá vált. Már 3 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja: www.kvvm.hu 9
csak idő kérdése, hogy a teljes hegy tömegesen beépüljön (mint ahogyan az a Szabadság-heggyel is történt a vízmű megépítése után) (PÁPA 1966). Mivel a hegyre a rajta található létesítmények miatt betonút vezet, ezért jelentős az autósforgalma is, mivel kényelmesen megközelíthető bárki számára. Az 1926-ban ideépített turistaházból kialakított vendéglő, ma is látogatható (Udvarház étterem) ami szintén ide csalogatja a pihenni, és a belvárosból szabadulni vágyókat. Továbbá a területen húzódik keresztül az országos kék túra útvonala is, ami szintén növeli az idelátogatók számát. A vad letörések, meredek lejtők mind vonzóak a kemény utakat kedvelő kerékpárosok, és a rodeózni vágyó motorosok, sőt az autósok számára is. A Hármashatár-hegy az első világháború után a magyar vitorlázó repülés bölcsője volt. Az 1921-től a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület használta, és építette ki. Később a hatóságok alkalmatlannak tartották a területet erre a célra, azonban sajnálatos módon Rotter Lajos tervezőpilóta bebizonyította ennek ellenkezőjét (SZABLYÁR 2005). Azóta is 5. kép A siklóernyősök starthelye és mellette a gyep degradációja kedvelt starthelye a siklórepülés szerelmeseinek, aminek környezetkárosító nyomai is igen szembetűnők (5. kép), ám jobbára lokálisak és kis kiterjedésűek. A hegy lábánál Hármashatár-hegyi repülőtér néven a Vadaskert Újlaki-hegy Vöröskővár közötti katlanban is található egy repülőtér. A repülőtereknél természetvédelmi szempontból elsősorban az elszivárgó üzemanyag tárolás jelent potenciális veszélyt. Perifériális részein, szegélyein jelentős kommunális jellegű hulladék halmozódhat fel, könnyebb megközelíthetőségük és őrizetlenségük miatt zömmel máshol keletkezett hulladékokból. A kifutópályák tengelyében a fel- és leszállás nyomában talaj degradációs jelenségek lépnek fel 4. Összegezve a Hármashatár-hegyet a környék leginkább veszélyeztetett területének tartom, főleg mivel országosan fontos építmények, adótornyok találhatóak rajta, és emiatt 4 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja: www.kvvm.hu 10
kevéssé védhető. Míg a környékbeli hegyek (Újlaki-hegy, Vihar-hegy) turisták által ugyancsak erőteljesen látogatottak és könnyen megközelíthetőek, mégsem érzékelhető rajtuk olyan mértékű környezetrongáló hatás, mint a Hármashatár-hegyen. Biológiai jellemzők Jellegzetes növénytársulások, és növényvilág A terület a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum), Dunántúli- középhegység flóravidék (Bakonyicum) Pilis-Budai flórajárásába (Pilisense) tartozik. A terület része a közép-dunai flóraválasztónak. DNy felől sok szubmediterrán, mediterrán, atlanti-mediterrán flóraelem itt éri el északi elterjedési határát (pl. Daphne laureola, Carex halleriana, Coronilla coronata). ÉK felől viszont sok pontusi, pontusi-mediterrán, dacikus és balkáni flóraelem éri itt el elterjedésének Ny-i határát (pl. Helleborus purpurescens, Achillea crithmifolia). A környék dolomit alapkőzetű hegyein - a dolomit sajátos jellegéből következő változatos mikroklímának, és fejletlen talajának köszönhetően - kialakuló növényzet is igen jellegzetes. Erősen elüt a mészkő növényzetétől, ugyanis dolomiton az erdő csak nehezen tud lábra kapni. Ez különösen a meredek oldalakra jellemző, mert a lankásabb részek, völgyek általában erdősültek. A nagyobb mértékű kopárság kiválóan alkalmassá teszi reliktum és endemikus fajok megőrzésére. Jellemző még a szubmediterrán és alpin fajok nagyobb tömegű jelenléte (ZÓLYOMI 1958). Nyílt dolomitsziklagyepek Mésztartalmú sziklák felszínén, meleg déli lejtőkön kialakult nyílt, csenkeszes szárazgyepek. A gyep nem záródik az erős abiotikus stressz miatt, és a domináns fűfajok csomói alapvető fontosságúak a további fajok megtelepedése szempontjából (FEKETE és mtsai 1997). A gyepet főleg a deres csenkesz (Festuca glauca) és a lappangó sás (Carex humilis) alkotja, jelentős a moha és zuzmóborítás. Jellemzőek az alábbi fajok: Seseli leucospermum (Ez a Hármashatár-hegyről hiányzik), Draba lasiocarpa, Scorzonera austriaca, Fumana procumbens, Teucrium montanum, Potentilla arenaria, Poa badensis. Budai nyúlfarkfüves zárt sziklagyepek (Seslerietum sadlerianae) Hegyvidéki területek mészkő és dolomitvonulatain előforduló széleslevelű füvek (Sesleria-fajok) alkotta, alapkőzet által meghatározott zárt xeromezofil jellegű gyepek. Rendszerint északias kitettségű, sajátos mikroklímájú, kicsi talajfelszíni hőingású, hűvös, párás levegőjű termőhelyeken alakul ki (KUN 1998). Hazánkban a Budai-hegység és a Pilis néhány 11
pontján valamint a Naszályon fordul csak elő. Jellemző faja a Sesleria sadleriana, egy dealpin jellegű szubendeminkus nyúlfarkfűfaj. Veszélyeztetett társulás lévén kiemelten fontos maradvány állományainak megőrzése. Sziklafüves lejtősztyeprétek (Chrysopogono-caricetum humilis) A nyílt sziklagyepek záródásával, azok szomszédságában megjelennek a zárt sztyeprétek. Ezek középmagas, fajgazdag 40-50%-osan záródó gyepek. A gyepet főleg Carex humilis, Chrysopogon gryllus, és Stipa-fajok alkotják. Megtalálhatóak benne a száraz sztyeprétek fajai mint a Pulsatilla grandis, Centaurea sadleriana, Iris pumila, Inula oculus-christi, Jurinea mollis, Sanguisorba minor, Dianthus pontederae, Inula ensifolia. Száraz, meleg erdőszegélyek (Geranio-Trifolietum alpestris) Erdőszéleken, nyiladékokon kialakuló főleg száraz-tölgyes, erdősztyep és szárazgyepi fajokat tartalmazó közösségek. Jellemző fajok a Geranium sanguineum, Trifolium alpestre, Filipendula vulgaris, Carex humilis, Peucedanum cervaria, Lithospermum purpureo-coeruleum. Molyhos tölgyes bokorerdők Alacsony növésű, sziklás-köves déli lejtőkőn kialakuló csak foltokban záródó erdő-gyep mozaik. A cserjeszint a lombkoronaszinttől nem választható el élesen. A fák magassága 4-6m körüli, a fák girbe-gurbán növők. Legjellemzőbb fajai a Quercus pubescens, a Cotinus coggygria, a Cerasus mahaleb, Crategus monogyna, és a Cornus mas. Az aljnövényzeti fajok részben a közeli sziklagyep illetve sztyeprét fajaiból, részben erdősztyep, illetve erdei elemekből tevődik össze: Dictamnus albus, Vincetoxicum hirundinaria, Carex humilis, Anthericum ramosum, Sanguisorba minor. 6. kép Karsztbokorerdő az 1950-es években, és napjainkban a Hármashatár-hegyen. Vajda felvétele (Budapest természeti képe c. könyvből) illetve Türke I. J. felvétele 12
Mészkedvelő és melegkedvelő molyhos-tölgyesek A talajréteg vastagodásával a karsztbokorerdő mindinkább záródik, és mészkedvelő tölgyesek veszik át a helyét. Ezek közepes növekedésű, záródó, dús cserjeszintű és fejlett gyepszinttel rendelkező domb és hegyvidéki tölgyesek. Meleg déli lejtőkön összefüggő állományokat alkothat. Bármilyen alapkőzet megfelelő számára, átlagos magassága 8-12 m, a cserjeszint gyakran jellegzetes második lombkoronaszintet alkot. Leggyakoribb fajok a Quercus pubescens, Quercus cerris, Fraxinus ornus, Sorbus torminalis, Acer campestre. A cserjék közül kiemelendő a Cornus mas, Crategus monogyna, Viburnum lantana, Euonymus verrucosus. A gyepszint tömeges fajai főleg füvek, és sások, valamint jellemző a fény és melegigényes, szárazságtűrő lágyszárúak jelenléte. Fajok: Carex halleriana, Carex humilis, Oryzopsis virescens, Brachypodium sylvaticum, Melica uniflora, Sedum maximum, Dictamnus albus, Polygonatum odoratum, Lithospermum purpureo-coeruleum, Vincetoxicum hirundinaria, Peucedanum cervaria (ZÓLYOMI 1958; BÖLÖNI és mtsai 2003). A Budai-hegységben a szőlők és gyümölcsösök nagy részét egykori mészkedvelő karszttölgyesek helyén telepítették. A felhagyott szőlők másodlagos növénytársulásai sztyepprét állapoton keresztül, a Hármashatár-hegy óbudai löszös lejtőjén ismét karszttölgyes felé alakulnak (ZÓLYOMI 1958). Cseres-tölgyesek Közepes vagy jó növekedésű csert (Quercus cerris) és kocsánytalan tölgyet (Q. petraea) különböző arányban tartalmazó erdők. A lombkorona sok fény enged át, így gyakran gazdag a cserje és gyepszint. Leggyakoribb cserjefajok: Euonymus verrucosus, Cornus mas, Ligustrum vulgare. Az aljnövényzet fajai közül jelentősek a füvek és sások. Gyakoribb a Poa nemoralis, vagy a Melica uniflora. Jellemzőek a száraz erdei fajok, mint a Pulmonaria mollis, Brachypodium pinnatum, Chrysanthemum corymbosum, Digitalis grandiflora. Gyertyános-tölgyesek Kocsánytalan tölgy és gyertyán uralta üde erdők, amelyben azonban az üde és a fényben gazdag erdők tulajdonságai együtt jelentkeznek. A két fő fafaj mellet a lombkoronaszintben gyakran jelentkeznek hársak (Tilia cordata) kőrisek (Fraxinus excelsior), juharok (Acer campestre) is. A cserjeszint ritkán ér el nagyobb záródást jellemző fajai a Cornus sanguinea, Euonymus verrucosus. A gyepszintet főleg üde erdei fajok (Stellaria holostea, Euphorbia amygdaloides, Dentaria bulbifera, Polygonatum multiflorum) uralják, de a környező cseres, és melegkedvelő tölgyes fajai is átterjedhetnek ide. 13
Törmeléklejtő-erdők Sziklás, meredek kőzettörmelékes oldalakon megjelenő általában üde talajú élőhelyek. Jellemzőek a csokros növésű hársak, a lomkorona általában nem tud záródni. Az aljnövényzet az örökösen mozgó kőzettörmelékes talaj miatt szegény, főleg zavarástűrő, nitrofita fajokból áll (Utrica dioica, Chelidonium majus, Lamium maculatum). Gyakori a Mercurialis perennis, a Melica uniflora, gyakran gazdag geofiton aszpektus jellemző (Corydalis spp.). Feketefenyvesek A kopárfásítási program keretében az 1800-as évek végén a Hármashatár-hegy egy része is be lett ültetve feketefenyővel, az állomány nagysága azonban itt csekélyebb mértékű, a környékbeli Alsó Kecske-hegy, Kecske-hegy, és Látó-hegyhez képest. A tűlevelű erdőkre a fényszegénység és az avar felhalmozódás jellemző, amely bomlástermékének hatására a talaj felső rétegéből elvándorolnak az alumínium- és vasoxidok. A nagy mennyiségben visszamaradó a szilícium-dioxid miatt a talaj podzolosodik, savasodik, amit a dolomiton élő bázikus talajt kedvelő növények nem tudnak elviselni. A fenyvesek létesítésének hatásait a gyepekre már többen vizsgálták, és minden esetben az eredeti növényzet elszegényedését volt megfigyelhető (HORÁNSZKY 1996; MIHÓK 1999; BÓDIS 1993). BÓDIS kimutatta, hogy a fenyves állományokban erőteljes texturális változások következnek be az aljnövényzet fajainak előfordulását tekintve, a kiegyenlítettség megszűnik, és egy-két gyakori faj kezdi uralni a gyepszintet. Mindemellett azonban fajgazdagság tekintetében ezek az állományok nem maradnak el a környező sziklagyepektől. Több faj ugyanis sokáig megmarad a fenyvesekben (bár csökkent életképességgel), illetve az őshonos fásszárúak megtelepedése is jellemző ezekben az állományokban, míg ezen fajok a sziklagyepekben nem tudnak megjelenni. A Hármashatár-hegyen is megfigyelhető a Fraxinus ornus betelepedése a fenyvesekbe. A feketefenyvesek továbbá többnyire sűrűn ültetettek, ami fényszegénységet idéz elő az aljnövényzetben, és a legtöbb sziklagyepi növény már a legcsekélyebb árnyalásra is eltűnik ezekből az ültetvényekből (BÓDIS 1993). Állatvilág A délies kitettségű, száraz, meleg hegyoldalak sziklagyepjei és karsztbokor-erdei adnak otthont a legértékesebb, mediterrán vagy kontinentális eredetű rovarfajoknak. Közülük kiemelkedik hazánk és egyben Európa legnagyobb rovara, a lomhán mozgó, ragadozó életmódot folytató fűrészlábú szöcske (Saga pedo). Elterjedési területének északi határa a Kárpát-medence, ahol már csak szűznemzéssel szaporodik. Ugyanitt él a különös megjelenésű, igen gyors röptű 14
rablópille (Libelloides macaronius). 5 Mediterrán elterjedésű rovarfaj, amely lepkeszerű megjelenése ellenére a recésszárnyúak rendjének tagja. A gyors röptű kifejlett rovar rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni. Az erdők avarral borított talaján tavasszal gyakran a szem elé kerülnek az elhalt növényi és állati maradványokon táplálkozó 7. kép Kis-apolló lepke (Parnassium mnemosyne) tarkalepke (Melitaea cinxia), és a boglárkalepkék. A gerincesek közül a zöld gyík (Lacerta viridis) (8. kép) és a ritkább pannongyík (Ablepharus kitaibeli) jellemző a mészkő- és dolomitkopárokon. Az utóbbi egy szkinkféle és hazánk legkisebb hüllőfaja. Kedveli a meleg, kövekkel bozóttal és gyeppel borított részeket. Lábai ellenére kifejlett korában főként teste kígyószerű mozgásával halad előre. A zártabb, üde erdők lakója a közönséges erdei mókus (Sciurus vulgaris). csillogó fémes zöld vagy kék színű tavaszi ganéjtúró bogarak (Trypocopris vernalis), késő ősszel pedig jellemző egy díszbogárfaj megjelenése a déli lejtőkön (Anthaxia horváthi) (SZABLYÁR 2005). A sziklagyepek kedvelt élőhelyei a nappali lepkéknek. Találkozhatunk kardoslepkékkel (Iphiclides podalirius), fecskefarkú lepkékkel (Papilio machaon), valamint az átlátszó hártyás szárnyvégükről felismerhető fokozottan védett kis apolló-lepkékkel (Parnassius mnemosyne) (7. kép). A sziklagyepek és karsztbokorerdők gyakori faja a réti 8. kép Zöld gyík (Lacerta viridis) A madarak közül a hollóval (Corvus corax) találkozhatunk, aminek állományai az utóbbi időben szépen gyarapodnak a Budai-hegységben. Májusban a Budapest környékén is szép számmal költő gyurgyalagok (Merops apiaster) hangját hallhatjuk gyakran. 5 Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja: www.dinpi.hu 15
A Hármashatár-hegy részletes élőhely-térképe A 2005 május-július hónapokban végzett élőhely-térképezés célja a Hármashatár-hegy értékes vegetációfoltjainak felkeresése, ezek természetvédelmi szempontú jellemzése, és javaslatok kidolgozása megóvásukkal kapcsolatban. Megfigyelésem szerint ugyanis a hegy rendkívül értékes élőhelyek sokaságának komplexe, amely igen sérülékeny, ugyanis a környék egyik legkedveltebb sport- és kirándulóhelye. Tudomásom szerint a területtel igen kevesen foglakoztak botanikai szempontból, pedig a hegy botanikai értékei nem csekélyebbek mint a környező dolomithegyeké. Továbbá azért találom fontosnak, hogy felhívjam a hegy értékeire a figyelmet, mert az aktuális hatósági szervezet a jövőben kirándulóközponttá akarja nyilvánítania, amelynek következményeképpen a hegy értékes természeti kincsei jelentős mértékben sérülhetnek. Vizsgálataim során a vegetációfoltokat egy 1:5550-es méretarányú térképen ábrázoltam (ennél nagyobb felbontású térképen a pontszerűen jelentkező foltokat nem lehetett volna pontosan bejelölni). A foltok elkülönítése az mmánér kategóriái (nem természetes foltok esetén mánér) szerint történt. Az azonos vegetációtípusú foltok esetében csak azokat jellemeztem külön amelyek különböző jelleget mutattak. Az így kijelölt foltokról jellemzést készítettem, feljegyeztem azok szomszédságát és ezek hatását, a folt veszélyeztetettségét, múltbéli, illetve jelenlegi használatát, jövőbeni feltételezett változásait, jellemző fajait, továbbá megpróbáltam természetvédelmi javaslatokat tenni a folt megóvása érdekében 6. Élőhelyfoltok átfogó jellemezése 1-es folt H1 7 A hegy legnagyobb kiterjedésű monodomináns É-ÉK-i kitettségű Budai nyúlfarkfüves állománya. A gyep záródott és jellegzetes teraszos kialakítású felszínt borít (egykori 9. kép Budai nyúlfarkfüves gyep 6 A részletes foltjellemzéseket hely hiányában jelen munkában nem közlöm, de azok bármikor megtekinthetőek. 7 A kódoknak megfelelő élőhely kategóriákat lásd a mellékletben. 16
szőlőültetvény lehetett). A gyep karsztbokorerdővel mozaikol, sziklagyepi fajokat alig tartalmaz. Veszélyezteti a cserjésedés, és a közeli fenyők magoncainak megtelepedése.(9. kép) 2-es folt R2 Középkorú sziklás-köves talajra telepített feketefenyves állomány, amelyben a környező természetes erdők (törmeléklejtő erdő, melegkedvelő tölgyes) fajai újulnak. (10. kép) 3-as folt G2 Sziklák repedéseiben kialakult fajszegény, bolygatott, gyomos sziklahasadék gyepek. A környékén jelentős mennyiségű kommunális hulladék található. 4-es folt LY2 K-i lejtőn, erősen törmelékes talajon kialakult viszonylag jó állapotú, spontán dinamikájú, látszólag magára hagyott 10. kép Elegyes feketefenyves törmeléklejtő-erdő. Igaz fenyővel elegyedik, de karakter-jellegét őrzi, holtfában gazdag. Szintén jelentős mennyiségű kommunális hulladékot tartalmaz, mivel részben épületekkel érintkezik. 5-ös folt K2 Gyertyános-tölgyes középkorú erdő, amiből azonban a kocsánytalan tölgy jobbára hiányzik, helyette az elegyfafajok uralkodnak (nagylevelű hárs, magas kőris stb.), azonban a gyertyánostölgyes jelleg egyértelműen azonosítható. Az aljnövényzet fajszegény, de jelentős a fásszárú újulat. (11. kép) 11. kép Gyertyános-tölgyes 17
6-os és 8-as folt M6 Egy jellegtelen, bolygatott erdő felnyíló részén kialakult jó állapotú pusztai cserjés, amelyben domináns a jajrózsa és a csepleszmeggy. A folt 10-20m 2 -es, és a hegy D-i lejtőjén fekszik. Egy másik állománya egy feketefenyővel elegyes erdő és gyertyánostölgyes határán levő tisztáson egy turistaút mellett kialakult szegély jellegű sztyepcserjés. (12. kép) 12. kép Sztyepcserjés 7-es folt R2 Jellegtelen, bolygatott gyepszintű, feltehetőleg egykori fenyőültetvény spontán regenerálódó állománya. Magas kőris és korai juhar dominál benne, és helyenként 1-2 kocsánytalan tölgyet tartalmaz. A folt betonút által közrefogott és egy vendéglő közvetlen közelében található, ahonnan jelentős mennyiségű szemetet kap. 9-es folt E1 Franciaperje dominálta, cserjésedő 20m 2 -es üde gyepfolt, erdőszegélyen. Többnyire fajszegény, a jellegzetes fajok hiányoznak belőle. 13. kép Száraz-meleg erdőszegély 10-es folt M8 Tipikus fajokban gazdag száraz-meleg erdőszegély, a hegy jellemző társulása. A legtöbb helyen nem különülnek el fajai a 18
környező gyep, és bokorerdő fajaitól. Az aktív kirándulóforgalom (kerékpáros-gyalogos) veszélyezteti taposásával. (13. kép) 11-es folt M1 Néhány facsoportból álló természetes és zavart gyepek által körülvett bokorerdőmaradvány. A hegy többi állományához képest kicsi, és fragmentált, nem olyan szép kifejlődésű, mint a többi. 12-es folt H3a Lappangó sás, gumós perje, csabaíre, és nyúlhere dominálta helyenként már degradálódott, de értékes fajokat őrző (tarka nőszirom, hosszúlevelű árvalányhaj) részben záródó szárazgyep. A többi természetes gyeptől elszigetelt, köztük, épületek, lövészárkok, és adótornyok 14. kép Sziklafüves lejtősztyeprét találhatóak. Mivel több út is keresztezi, ez tovább növeli fragmentált jellegét, és veszélyezteti a hegy K-i oldalán egyedül megmaradt ilyen jellegű gyeptípust. (14. kép) 13-as folt OC Korábbi katonai (?) terület, franciaperjével, gyomokkal. Lassan regenerálódik, de átalakulására van esély, hiszen mellette egy elég jó állapotú sziklafüves lejtősztyep található. 14-es folt G2 Valószínűleg másodlagosan létrejött nyílt dolomitsziklagyep egy kitaposott turistaúton, illetve környékén. Itt zártabb gyepek is létrejöhetnének, mint ahogyan a közelében levő hasonló adottságú területeken, de az állandó taposás, zavarás ezt nem teszi lehetővé. A fajkészlet szegényes, a folt 60%-át csupasz kőzetfelszín borítja. Fő fenntartói a turisták, és a terepkerékpárosok. A múltban valószínűleg legeltették ezt a területet, ami lehet hogy már akkor is hasonlóan köves volt. A környék zártabb gyepjeinek degradációjával, és a felszín erodálódásával hasonló nyílt fajszegény gyepek kialakulása várható. (15. kép) 19