Dr. Lakner Géza: A Hungarian Golf (korábban: Hole In One) életmód-magazin orvosi rovatának gyűjteményes, átdolgozott kiadása (1998-2006) Dr. Géza Lakner: Collected and revised edition of medical column articles from lifestyle magazine 'Hungarian Golf' (formerly: 'Hole In One') (1998-2006) Tartalomjegyzék / Contents Tartalomjegyzék / Contents I. Mozgásszervi vonatkozások (Locomotor aspects) 1. A golfütés mozgásszervi vonatkozásai (Rheumatologic aspects of the golf swing)... 2 2. Winter rules for times when winter rules... 4 3. Golfos mozgásszervi nyűgök és gondolatok a swing biomechanikáról (Golf-related locomotive burdens and some thoughts on swing biomechanics)... 6 4. Miért zsibbad, fáj a csuklóm avagy a kéz "alagút" syndromája (Why do I feel pain and stiffening in my wrist or the carpal tunnel syndrome)... 9 II. Általános orvoslás (General medicine) 1. A mellkasi fájdalom elkülönítő diagnosztikája (Differential diagnosis of chest pain)... 11 2. Az allergiáról másképpen avagy a századeleji illemtankönyvek átírásra szorulhatnak (Allergic diseases or respected old-school manuals of etiquette may need a revision)... 12 3. A folyadék- és elektrolitháztartás alapjai és zavarai (Foundations and deviations of fluid and electrolyte balance)... 14 4. Rovarcsípés okozta fertőzések (Insect-borne infections)... 16 5. Porfíria a rejtőzködő kór (Porphyria the hidden menace)... 18 6. Az orvos esete a bőrönddel avagy az utazási orvostan rejtelmei (The doctor s affair with the suitcase or secrets of travel medicine)... 19 7. Nyomelemek (Micronutrition)... 24 III. Klinikai farmakológia (Clinical pharmacology) 1. Házipatika a golftáskában (Pharmacy in the golf bag)... 27 2. Gyógyszerkölcsönhatások (Drug interactions)... 28 3. Gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatások (Herbal-drug interactions)... 30 4. Placebo: mítosz vagy valóság? (Placebo myth or reality?)... 34 5. Klinikai gyógyszerfejlesztés ma avagy a gyógyszerek sorsa a kémcsőtől a patikák pultjáig (Clinical drug development today - or the drugs path from test tubes to pharmacy counters)... 37 6. Kezelés a megfelelő gyógyszerrel, a megfelelő adagban, a megfelelő betegben - avagy a jövő gyógyszerelése ( Therapy with the right drug at the right dose in the right patient or, drug prescription of the future)... 39 7. A mikor korántsem érdektelen kérdése avagy a kronobiológia rejtelmei (A far from unimportant question of when s or mysteries of chronobiology)... 41 8. Gyógyszeradásnál sem mindegy a mikor kérdése avagy a kronofarmakológia fő üzenete (The question of when s matter even in case of drug application or principal message of chronopharmacology)... 43 9. Gyógyszerelés az időskorban (Drug therapy in the elderly)... 45 10. Gyógyszerelés terhességben (Drug administration in pregnancy)... 47 ~ 1 / 48 ~
I. Mozgásszervi vonatkozások (Locomotor aspects) 1. A golfütés mozgásszervi vonatkozásai (Rheumatologic aspects of the golf swing) The golf swing is one of the most complicated sporting action ever evolved An all-important part of the golf student s maturation process is to master a pain- and injury-free swing. The backswing imparts serious torque on the backbone, hip and knee. The downswing may cause unfavorable effects due to the rapid elongation of contracted/shortened muscles and tendons. Epidemiologic studies identified the different risks of injuries in various groups of golfers: the thoracic spine and the elbow are at risk among male amateur players while the lumbar spine and wrist region are prone to injuries in female amateurs, female and male professionals. A golfütés, a swing vitathatatlanul az egyik legösszetettebb mozgásforma, amely a sportban valaha kifejlődött. A golfozó tanulási-érési folyamatának meghatározó eleme a fájdalom- és sérülésmentes swing kidolgozása és begyakorlása. A mozgássorozat bonyolultsága a magas szintű kéz-szem koordinációban és változatos izomcsoportok megfelelően időzített aktivitásában rejlik, végrehajtása a teljes test izületi- és izommechanikai terhelését okozza. Természetesen más jellegű megterhelésről van szó, mint pl. az atlétikában, síelésben vagy az extrém sportokban, de a nagyizületek mozgáshatárainak ilyen mértékű és időzítésű kihasználása azonban valóban nem mindennapi jelenség. A klasszikus swingelmélet a csípőizület kb. 45 fokos elfordulását és a vállizület 90 fokos elfordulását hirdeti. Izületi mechanikával foglalkozó orvosi szakágak (orthopaedia, rheumatologia, sportorvostan) ugyanezen izületek megfelelő síkban történő átlagos lehetséges kitérését ezeknél alig nagyobb szögértékben adják meg. Az ütő hátralendítése, a backswing, képletesen szólva az íj megfeszítésének szakasza, a gerincoszlopon, a csípőizületben és a térdben komoly csavaró irányú erőket ébreszt. Az ütő előrelendítése ( downswing ), a fenti hasonlat szerint a húr elengedése, azaz a keletkezett izületi-izomfeszültség feloldása: a hirtelen kialakított forgatónyomaték a megrövidült állapotban lévő izmok, inak és szalagok hirtelen nyújtása révén ugyancsak kedvezőtlen lehet (a szakirodalom különösen a térdizület keresztszalagok, porckorong nyírási terhelését emeli ki). Epidemiológiai tanulmányok kimutatták, hogy a háti gerinc és a könyök sérülései leggyakrabban férfi amatőr golfozóknál fordulnak elő. A gerinc ágyéki szakasza és a csuklótájék a női amatőr, a női és férfi hivatásos játékosok veszélyeztetett szervei. Az idült csuklófájdalom hátterében a kéz kisizületeinek fel nem ismert porc- vagy szalagszakadása is állhat. E sérülések hátterében megerőltetés, elégtelen erőnlét vagy hibás swing-mechanika áll. Az ágyéki gerinc terhelése az amatőr golfozókat izompanaszokra, csigolyaközti porckorongbetegségre és gerincizületi kopásra hajlamosítja. ~ 2 / 48 ~
Az izületek természetes kopási folyamata már a harmadik évtized folyamán elkezdődik, megfelelő edzettségi állapottal azonban a fájdalmak fellépése halasztható. Radiológiai képalkotó eljárásokkal az izületi felszínek egyenetlensége, a kóros anyagcsere-termékek lerakódása már korai szakaszban kimutatható. A panaszok típusosan pihenő állapotban, reggelente jelentkeznek és bemozgatásra a fájdalom megszűnik. A kopási folyamat szempontjából a test tartóoszlopa - a gerincoszlop-, a csípőizület és a térdizület a legveszélyeztettebbek. Megemlítendő, hogy a gerinc kopása két formában jelentkezhet: a csigolyatestek közötti zárólemezek kopásaként (spondylosis) vagy a csigolyanyúlványok közötti kisizületekre kiterjedő kopási folyamat formájában (spondylarthrosis), a két típus egymással szövődhet is. Az izületek mozgásához az izmok aktív részvétele szükséges. A golf swing helyes végrehajtása során olyan izmok fokozott működésére kell számítani, amelyek hétköznapi mozgásokban kevésbé észrevehető szerepet játszanak. Így, mint minden sport, a golf is rendelkezik jellemző izomterhelési mintázattal: pl. a törzs és a hát harántul futó izmai aktív részesei a felsőtest elfordulásának, az alkar izmai az alkar tengelyében történő elfordulásért felelősek (ú.n. pronatio/supinatio). A izom kifáradásának banális formája, ám természetéből fakadóan mind a kezdő, mind a nagy tudású golfozókat érinti az izomláz. Az állapot magyarázata: az izmok energia-igényüket a véráramon keresztül érkező szőlőcukorból fedezik. Az összehúzódó vázizom oxigén- és energiaigénye emelkedik, de a kínálati oldal bizonyos terhelési szint felett elégtelenné válik: az oxigéndús környezet oxigénben szegénnyé válik. Az előbbi esetben ú.n. aerob glycolysis történik, a szőlőcukor tökéletes elégése széndioxiddá és vízzé magas energiahozamú biokémiai folyamat. Az utóbbi, oxigénszegény környezetben egy energetikai szempontból kedvezőtlenebb lépéssorral, az anaerob glycolysissel kényszerül az izom az energiatermelésre. Ekkor azonban a szőlőcukor lebontása korántsem tökéletes, és tejsav képződik. Az izomláz jellegzetes fájdalmát a tejsav izomban történő felszaporodása váltja ki, és a panasz mindaddig tart, amíg az izom nyugalmi helyzetben immár újra aerob körülmények között e köztitermék tökéletes elégetését be nem fejezi. Az izmok a csontokon összehúzódásra nem képes kötőszövetes lemezekkel, az inakkal tapadnak. Az ín és a csont különleges súrlódási egységet képez, ezért fokozott terhelésnek kitett helyeken, ahol az ín nagy hajlásszögben, esetleg hosszú szakaszon tapad, ínhüvellyel védett : pl. az ujjak feszítőinainál találkozhatunk ilyen elrendeződéssel. Az ínhüvelygyulladás inkább a megterhelő kézi munkát végzők (pl. gépírónők) körében fordul elő, a sportolók közül pl. az asztaliteniszezők veszélyeztettebbek, a golfra kevésbé jellemző ez a sérüléstípus, bár kezdő golfozók hibás kondicionálása vezethet ilyen kórképhez. A csontok kórállapotai közül a népbetegségként számon tartott csontritkulás a megváltozott hormonháztartású (relatív ösztrogénhiány), már nem menstruáló hölgyeket sújtja leginkább. Az aktív sportolást a már nyugalomban is jelentkező fájdalom nehezíti. Az életkor előrehaladtával a fiatalkorban kialakított swingen általában célszerű változtatni. Amennyiben a nagyizületek mozgástere nem beszűkült, a csavaróerők csökkentése a cél. Ennek érdekében a csípő kifejezettebb és/vagy a váll kisebb mértékű elfordítása lehet a járható út. A klasszikus swing ellenállás -képzése, amikor viszonylag kisebb csípőfordításhoz nagyobb vállfordulat tartozik, illetve a már downswing-et végző, visszaforduló csípőmozgáshoz még a másodperc törtrészéig ellentétes irányú, backswing-jellegű vállelfordulás társul, ekkor értelmét veszti, hiszen a panaszokat fokozhatja. Csípőizületi kopásban (és beültetett csípőprothesis esetén különösen) jóval rövidebb backswing kívánatos, kis elfordulással, így azonos ütőfej-sebesség eléréséhez jelentősebb váll/karizom-munka szükséges. Idősebb korban a mozgásszervek ~ 3 / 48 ~
megváltozott (csökkent) rugalmassági viszonyait így elsősorban a golflabda elütési sebessége és indítási szöge sínyli meg, az egykor megszerzett ütési pontosságon kevésbé esik csorba. Nem véletlen a golf felszerelésgyártók erőfeszítése a játékos swingjéhez igazodó ütők előállítása vibrációszegény és nagyobb rácsapást biztosító nyél-ütőfej kombinációk révén. A divatáramlatokat mellőzve az idősebb, senior játékosok, illetve a fiatalabb korú mozgásszervi betegek ezért a mozgásterjedelmükhöz leginkább igazodó ütőt válasszanak. 2. Winter rules for times when winter rules Unpleasant season is coming for true golfers: the winter. The luckier of players break up for mediterranean courses but most of us should stand the test of cold weather. Beyond statistical or less abstract evaluation of the past golf saison, the winter is a perfect time for tailoring our swing. Outdoor golf activity requires special care due to muscle rigidity but indoor strengthening exercises and weight training can do great for your swing. One should recognize that the usual exercises are not well-suited for some at least in a golfing sense vital muscle areas, namely the rotators of the forearm, flexors-extensors of the wrist and grasping muscles of the palm and fingers. Attention ought to be paid to the development of these muscles. In a powerful swing the importance of lower limb the right leg drive and solid left leg base should not be overlooked. Torque-based modern swings, opposed to classical swings characterized by a more pronounced hip turning, result in lower back strain and consequent back complaints as seen in big hitting young professional golfers. Applying rational amount of shoulder-hip resistance during the backswing and development of the lower limb muscles will aid in seeking the Holy Grail of Golf. Elnézést kérek a Tisztelt Olvasóktól a kizárólagosan angol nyelvű címválasztás miatt, de a fenti nyelvi tréfa találó magyarítása komoly fejtörést okozott számomra. A tél közeledtén a golf megszállottjai különböző módon próbálják átvészelni ezt a fölöttébb kellemetlen időszakot. A mediterrán vidékek élvezete csak a szerencsésebbeknek és csupán rövidebb időre adatik meg. A számadás ideje azonban mindnyájunknak eljött: van, aki számítógépén kedvenc golf-statisztikai programjába táplálja az évad részletes eredményeit és számokban kísérli meg kifejezni fejlődését, mások kevésbé absztrakt módon merengenek el teljesítményükön. A swing a golfozó tamagochija : állandóan foglalkozni kell vele, különben elsorvad. Adott technikai szint elérésén túl azonban a játékerő fenntartásához is megfelelő mentális képesség szükséges. A saját játékstílus kialakítása és az az ütésszám körről-körre történő stabilizálása számos fizikai, ritmikai és stratégiai-taktikai elemet vonultat fel. A pályaszakasz tervezett módon történő megjátszásának eszközéül az ütések tervezett módon történő kivitelezése szolgál. A golf azonban a hibák, az emberi esendőség sportja, ezért a hibákból okulás motivációs ereje legalább olyan mértékű, mint a szorult helyzetben sikeresen alkalmazott mentő ütés mintaképe. Télen, a szabadban történő gyakorlásnál-játéknál legyünk óvatosak. Mivel a külső és a belső tér hőmérséklete jelentősen eltér, az izmok jóval merevebbek és valamelyest megrövidült (összehúzódott) állapotban vannak Az izmok hirtelen nyújtása ezért komoly veszélyt rejt ~ 4 / 48 ~
magában. A golfpályák a téli green-ek közelebbi helyzete miatt rövidebbek, a fagyott földön a labda még tökéletes találat esetén is tovább pattog, így az ütések távolsági rekordjára nem is igen kell törekedni. Ha az első néhány szakasz után lazábbnak, közvetlenebbnek is érezzük swingünket, testünk egy-két óra alatt lehűl és újra életbe kell léptetni az óvatosságot. A beltéri gyakorlás kiváló lehetőséget teremt a swing hibák zökkenőmentes kijavítására: a golfidényben a beidegződött régi swing és a módosítások keveredhetnek, nehéz az átszokás, mert a változtatásokat a játékos sokszor nem képes a gyakorlótéren hagyni és a pályán, versenyen is felbukkannak éretlen, begyakorlatlan mozgáselemek. A téli felkészülés természetesen fizikai edzéstervet is magában foglal. A kondíció megőrzése a táplálkozás révén is lényeges: a nyomelemekben és vitaminokban gazdag növényi eredetű élelmiszerek a melegebb évszakok idényjellegű terményei. Multivitamin-készítmények segíthetnek áthidalni a téli szelektíven tápanyaghiányos időszakot. A hagyományos fizikai erősítő gyakorlatok egyenes és elfordulásos felülés, step aerobic jó alapot nyújtanak a törzsközeli izmok (hasizmok, hát-, medenceöv izmai) és az alsó végtag izmainak fejlesztéséhez. A vállöv edzéséhez súlyzós gyakorlatok szükségesek, a felkar izmainak (bicepsz=hajlító és tricepsz=feszítő izmok) erősítése a jól ismert fekvőtámasszal a legcélszerűbb. A hatékony, nagy ütőfej-sebességet létrehozó golf-swing azonban szokatlanabb izmok erőnlétét is igényli: az alkar tengelyirányú forgató (ú.n. pronátor-szupinátor) izmairól és a csukló hajlító-feszítő izmairól van szó. A swingben az előrelendítés során az alkar tengelyirányú forgatása a törzshöz viszonyítva az óramutató járásával ellentétes irányban történik - alapvetően ez a mozdulat fogja bezárni, azaz célirányba fordítani az ütőfejet. Jobbkezes játékost feltételezve ez a kulcsmozdulat a bal alkar természetellenes irányú forgatását jelenti : a hétköznapi, egykezes mozdulatoknál a bal alkar test középvonala irányába, azaz óramutató járásával azonos irányban szokott elfordulni. Az edzés egyik lehetősége pl. a golfütő bal egykezes ütőfogással történő pörgetése, az óramutató járásával ellentétesen. A csukló erősítése a hátralendítés végső pontján a helyes csukló pozíció az ütő megtartása érdekében és az előrelendítés helyes dinamikájának eléréséhez szükséges. Tenyérbe simuló súlygolyókkal gyakorolható a csukló hajlító-feszítő mozgása - különösen a jobb csukló közel 90 fokos hajlítása a golfra specifikus pozíció. A stabil ütőfogás feltétele a tenyér és az ujjak izomzatának fejlettsége: a gyógytornászati és ideggyógyászati gyakorlatban beidegzési zavarok, szerzett izomgyengeség illetve tartós kézgörcsök kezelésére használt összenyomható gumi-szivacslabda jó szolgálatot tehet: napi 20-20 összenyomás váltott kézzel már hetek alatt érezteti jótékony hatását. A kéz szerzett izomerejével azonban nem szabad visszaélni: a labda összenyomásánál szerzett tapasztalatokat ne az ütőt megfojtó halálos szorításra emlékeztető ütőfogásra fordítsuk. A megfelelő nyomáspontok és nyomáserő kifejlesztése nem az erősítő gyakorlatok közé tartozik. A swing ritmusának javítására az esetek többségében lassítására egy, a szokásosnál nehezebb, ú.n. súlyozott ütő lendítése szolgál. Ez a segédeszköz egyúttal a lendítés egyes fázisaiban a testrészek egymáshoz való viszonyának, ezáltal az ütőhelyzet, tudatos érzékelését, az ú.n. propriocepciót is elősegíti és számos, kifejezetten golfizom fejlesztésére is célszerű. A hatékony golfswing elsajátításánál nem szabad alábecsülni a medence és különösen az alsó végtag szerepét. Az ütőfej ismételhető, pontos, nagy sebességű lendítéséhez a megfelelő stabilitást az alsó testfél nyújtja. A hölgyek swing-sebességének gátjául így nem csupán és talán nem is elsősorban a vállöv-kar izomzat sajátosságai szolgálnak, hanem a medence-comb-lábszár izomzat kisebb terhelhetősége. A jobb lábszár az előrelendítés első felében az elrugaszkodásnál tölt be fontos szerepet. Az előrelendítés során keletkező forgatónyomatékot, a súlypont előrefelé ~ 5 / 48 ~
irányuló átvitelét ha a bal alsó végtag nem tudja feldolgozni, a test elveszíti egyensúlyát és kiperdül, így a swing erejét veszti. A modern swingelmélet ellenállásképzése kisebb csípőelforduláshoz jelentős vállövi elfordulás társul is igényli az alsó testfél izmainak fejlettségét. A klasszikus, jelentősebb csípőelfordulást okozó swing jóval kisebb terhet ró az ágyéki gerincre, mint a modern rezisztencia-swing: a nagyon hosszan ütő professzionális játékosok közül többen fiatal koruk ellenére komoly gerincpanaszokkal küzdenek. A fentebb említett izomcsoportok fejlesztése és a józan mértékű ellenállás képzése, amely egy gyakorlótéren töltött nap estéjén még nem okoz gerincfájdalmat, mindenképpen tanácsos a golf Gráljának sikeres felkutatása érdekében. 3. Golfos mozgásszervi nyűgök és gondolatok a swing biomechanikáról (Golf-related locomotive burdens and some thoughts on swing biomechanics) A quite interesting sports medicine study report appeared some years ago in the German GOLFmagazin (5/1997). The author analyzed the frequency of golf-related complaints among German golfers. The average age of questionnaired players bore about 46 years, being fairly coincident with aging European socities and related to the balanced existential prerequisites of pursuing golf. The gender ratio was 42% to 58% for women to men, which is quite a different pattern, unlike the vast masculine dominance observed in Hungary. The average technical proficiency of the German sample was cca. 23 Hcp presumably near to the Hungarian handicap rating. Eventually 83% of golfers reported occasional or more frequent locomotive irritation: more than half of them suffered from frequent or continuos pain during their game. The act of swinging back- and foreswing is the primary cause of these nuisances in a quarter of cases while in another quarter the impact phase victimizes the golfer. Although in half of the cases pain lasted only some hours to one day, in almost the remaining half the complaints might have extended even a week or two, complicating and reinitiating reconvalescent microinjuries during forthcoming rounds of golf. Mostly affected body parts were the vertebral column with special respect to its mostly fixated regions according to modern swing mechanics, thus the cervical and lumbar spine and the knee. Whether golf acts really as an innocent leisure or a diabolical one for the locomotive organs, remains a question to be answered but the majority of pain load resulted from bad biomechanical disposition originating from a bad swing technique like slicing, fat or skied shots. Different parts of the spine are disproportionally affected by golf-related laesions and the fallability of the knee are strongly related to the apparent paradigm shift for defining the ultimate golf swing. Photos of an ancient and a modern golfer reveal many distinguishing marks of these different swing ideologies: ~ 6 / 48 ~
Old-school swing open stance or major outward rotation of front foot elevation of front heel during backswing prominent backward movement of the hip and upper body ( swaying ) during backswing concomittant rotation of the hip and vertebral column during backswing Modern swing parallel stance and parallel foot position perhaps with minor outward rotation of the front foot continously planted heels rotation around a theoretically fixed vertical axis disproporational body rotation in the modern swing: hip and lumbar spine cca. 40 grades, thoracic spine even 60-70 grades, shoulder 90 grades, cervical spine due to the fixed eyeball visual contact less than 20 grades slightly flexed arm position on top of the fully extended-stretched arms throughout the backswing swing for maximizing radius Ancient swing mechanics is based on whole body rotation and generates less centrifugal force than torsion-based modern swings ( power swing ) which conserve elastic energy by variable stretching of muscles and joints thus resulting in remarkably higher torsion load of locomotive system. Golf pros should be thus aware of not only a perfect swing technique suitable for healthy top amateur golfers but to study anatomical aspects of the swing, achieving therefore a skill for providing individualized advice on less orthodox swing adjustments for a less painful game in case of everyday golfers already suffering from locomotive disorders. A német GOLFmagazin hasábjain, annak orvosi rovatában, néhány éve (5/1997) figyelemreméltó sportorvosi összefoglaló jelent meg. A tanulmány szerzője a német golftársadalomból származó mintán vizsgálta a golfozással kapcsolatos mozgásszervi panaszok előfordulását. A golfozók átlagéletkora 46 évnek adódott, amely minden bizonnyal megfelel a magyar golftársadalom életkorának is: részint a civilizált, európai társadalmak korosodó, részint a golfozás megállapodott egzisztenciát feltételező jellegéből fakadóan. A német minta nemi megoszlása már meghökkentőbb, ugyanis 42% volt nő és 58% férfi. Ez az adat a hazai versenylisták ismeretében, ahol a férfiak elsöprő (kb. 7:1 8:1 arányú) többségben szerepelnek, szociológiai tanulsággal is szolgálhat. A megkérdezett golfozók játéktudása átlagosan 23 Hcpnek adódott, amely a hazai viszonyoknak is megfeleltethető handicap értéknek tűnik. A német golfozók 83%-a említi, hogy e sport űzése kapcsán gyakorta vagy ritkábban mozgásszervi panaszokkal küzd. Közülük 7% a hét majdnem minden napján játszik, egyharmaduk heti 3-4 alkalommal látogat ki a pályára, további egyharmaduk pedig heti 1-2 alkalom rendszerességgel golfozik. A panaszok előfordulási gyakorisága változatos megoszlást mutat a megkérdezettek körében: negyedrészt ritkán, több mint felerészt gyakrabban vagy gyakran, míg a golfozók néhány százaléka lényegében állandóan szenved valamilyen mozgásszervi eredetű fájdalomtól. A golfjáték egyes elemeinek végrehajtása a következő kapcsolatban áll a panaszok kialakulásával: a panaszok egynegyede a swing hátra- és előrelendítési szakaszával áll összefüggésben, további egynegyede a labda eltalálásának fázisához kapcsolódik; a kézi golfkocsi húzása 17%-ban, a futás pedig 14%-ban okoz panaszt. A várakozás (állás) 8%-ban, a homokcsapda-játék 3%-ban, míg a gurítás 6%-ban felelős a kialakuló fájdalmakért. ~ 7 / 48 ~
Az esetek közel egyharmadában a fájdalom ritkán beszűkíti a játéklehetőségeket, több, mint felében alkalmasint, míg a golfozók közel egyötödénél gyakorta vagy mindig. Az esetek mintegy felében ugyan egy napon belül megszűnnek a fájdalmak, azonban majdnem 40%-ban akár egy hétig vagy tovább is fennállnak. Ez a legutóbbi adat elgondolkodtató, hiszen összevetve a heti játékgyakoriság számaival, a golfozók jelentékeny hányada szinte még ki sem gyógyult panaszaiból, a következő kör révén máris kiújítja azokat. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: valóban olyan ártalmatlan sport-e a golfozás, ahogyan a laikus vagy akár az orvosi közhiedelem is tartja...? Ártalmatlan lehetne..., ha mindenkinek tökéletes lenne a swingje! Ugyanis a nyesett ütéshez, a vastagon eltalált vagy a magasra, az ég felé felütött labdákhoz vezető út a golfozó részéről fokozott biomechanikai terhelést okozó swinghibákkal van kikövezve. Másfelől a mozgásszervi panaszok eredendően tankönyvi swinggel is létrejöhetnek és éppen bizonyos beállás- illetve swingvariációk szükségesek kompenzálásukhoz: pl. a nyitott lábhelyzetű beállás és a rövidebb backswing kisebb torziós igénybevételnek teszi ki a gerincoszlopot, mint a zárt beállás és a vízszintesig felvezetett hátralendítés. A gerincoszlop jelentős terhelését mutatja a panaszok testtáj szerinti megoszlása: az esetek közel egyharmadában érintett a gerinc valamely szakasza kiemelt gyakorisággal a modern swingmechanika tanítása szerint fixált nyaki és az ágyéki szakasz. A térd-láb ill. a vállkönyök-kéz összevontan kb. 20-20%-ban szenvedő alanyai a golfjátéknak. A gerinc különböző szakaszainak egyenlőtlen érintettsége vagy a térd sérülékenysége korántsem meglepő, hiszen a modern swingelmélet paradigmaváltása jóval erőteljesebb swingmechanikát ( power swing ) hirdet, mint a klasszikus, XIX. századbeli vagy XX. századeleji, ma minden bizonnyal slamposnak ható tanok. Ha összevetünk egy már-már archaikusnak mondható golfozóról készült fényképet és egy jelenkori edző által trenírozott golfozó mozdulatait, akkor számos, fokozott torziós feszültséget okozó elem szembetűnik a modern swinget ábrázoló felvételeken: Klasszikus swing az ütés irányára nyitott beállás vagy legalábbis az elülső láb síkja erőteljesen kifelé mutat hátralendítésnél az elülső sarok felemelése a földről a csípő és a felsőtest síkja markánsan, akár több arasznyival a hátralendítés irányát követi a csípő és a gerinc tengelye lényegében egyszerre fordul el a hátralendítésnél a hátralendítés legfelső pontján a karok kissé hajlított (flexiós) helyzetben vannak Modern swing párhuzamos beállás, lényegében párhuzamosan előremutató (vagy csak kissé kifelé fordított) lábsíkokkal a sarkak szoros talajkontaktusban maradnak a swing során a csípő síkja nem vagy alig mozdul hátrafelé a backswing kivitelezése során a felsőtest anatómiailag diszproporcionálisan fordul el a hátralendítéskor: a csípő és az ágyéki gerinc kb. 40-45 fokkal, a háti gerinc akár 60-70 fokkal, a vállöv 90 fokkal, míg a nyaki gerinc a labdára fixált szem-(fej)pozíció miatt nem több, mint kb. 10-20 fokkal (modern) a lendítés sugarának maximalizálása érdekében kinyújtott helyzetű (extendált) felső végtagok ~ 8 / 48 ~
A klasszikus swing a test egészének elfordulását valósítja meg, mintsem fokozott relatív feszülést okozna az egyes testtájak között. Így kisebb energia szabadítható fel az elütés pillanatában, s mivel a labdától távolabb kerül a test több része, mint a modern swing esetében, ezért a helyes elütési pozícióba visszatérés kooordinálása nagyobb kihívás. A modern swing egyértelműen a hátralendítésnél fokozatosan felépített, jelentékeny izületi- ill. izomfeszülésből adódó rugalmas energia célzott leadására összpontosít a találat pillanatában, amely tagadhatatlanul hatékonyabb, hiszen messzehordó ütést eredményez. A swing ilyen irányú fejlődése a golfeszközök (ütő, labda) anyagának és mechanikai jellemzőinek változására válaszolt, ám e hajtóerőnél is meghatározóbb talán az a teljesítménycentrikusság, amely az amatőr (él)sportot a profi sport kíméletlen elvárás- és képzési rendszeréhez igyekszik közelíteni. A sérülés- és mozgásszervileg panaszmentes golftechnika kialakításához az amatőr golfozók körében olyan edzők részvétele üdvös, akik interdiszciplináris szemlélettel tudatosítják magukban a swing nemcsak technikai, hanem anatómiai hátterét is. Így a mozgásszervileg egészséges golfozók helyes irányú nevelésén túl olyan személyre szabott, a tankönyvitől esetleg eltávolódó swing-kompenzációs megoldásokat is tudnak kínálni, amelyek a golfozónál esetleg már meglévő mozgásszervi gondokat nem mélyítik tovább. 4. Miért zsibbad, fáj a csuklóm avagy a kéz "alagút" syndromája (Why do I feel pain and stiffening in my wrist or the carpal tunnel syndrome) This symptom may affect both rookie and senior golfers some day during their golfing career. If the stiffening, burning sensation and pain of the hand occurs even in resting position, the most likely diagnosis is 'carpal tunnel' syndrome. Anatomically, the ditch formed by the bones of forearm is covered by a tightly weaved sheet of connective tissue thus forming the afore-mentioned tunnel of the palm. The blood vessels and nerves supplying the hand pass through this channel to the palm. An almost inevitable straining of the wrists during the golf swing causes inflammation and swelling of the looser structured connective tissue lining up the tunnel. The most sensitive item to crushing is the median nerve, supplying the first three fingers and corresponding palm area. The sensory dysfunction of this nerve results in burning, pain, stiffening or in serious cases even locomotor dysfunction, namely paralysis. Therapeutic interventions are aimed at relieving the inflammation via local preparations (diclofenac gels) or systemic non steroid inflammatory drugs (NSAIDs), symptomatically resolving the swelling by diuretics and improving the neuronal dysfunction by B1 vitamin preparations (preferably lipophilic benfotiamine-derivatives) and potassium, calcium and magnesium supplementation. The complete resolution may take 4-6 weeks and in non-responder cases surgical intervention could be necessary. Legyen a Tisztelt Olvasó kezdő golfozó, vagy akár e sport veteránja, pályafutása során előbbutóbb szembesülhet ezzel a panasszal. Szerencsétlenebb esetben pusztán önmagának vagy sporttársainak vallja meg szenvedését, kedvezőbben orvosának. Az elmúlt idényben több ~ 9 / 48 ~
sporttársam tette föl nekem a címben szereplő kérdést, köztük egy hazai professzionális golfozó is. Ha mozgatásra kialakuló csuklófájdalom a vezető tünet, valószínűbb, hogy túlerőltetésből fakadó mozgásszervi problémával állunk szemben: pl. ínhüvelygyulladással vagy következményes izombetegséggel. Ha azonban már nyugalomban is jelentkező zsibbadás, égő érzés és fájdalom keríti hatalmába a golfozót, leggyakrabban a kéz alagút (carpal tunnel) syndromája a helyes diagnosis. A kórkép lényegének megértéséhez szükséges egy kis anatómia: a csukló tenyér felőli oldalán az alkar csontjai (orsócsont és a singcsont) által közösen kialakított árkot egy kötőszövetes lemez fedi be és alakítja ki a tenyéri alagutat. Ebben az alagútban haladnak a kezet ellátó erek és idegek jelentős része. Kialakulási mechanizmus: A csukló megerőltetése ami a golfnál szinte törvényszerű az alagutat bélelő laza kötőszövet gyulladásával járhat, ami a szövetek duzzadásához vezet. Mivel az alagút kiterjedése véges (hiszen nem képlékeny csont illetve sűrű szövésű kötőszövet határolja), szemben a lágyrészek gyulladásával, a duzzanat külsőleg nem ölt képet, viszont az alagútban haladó anatómiai képletek összenyomódnak. Erre a kóros ingerre legérzékenyebb az ideg (ez az ú.n. medianus ideg), és ellátási területének megfelelően a tenyér hüvelykujj felőli részén és a kéz I-III. ujján okozza a korábban említett tüneteket. A gyűrűsujj és a kisujj megkímélt, mert ezeket az alagúton kívül haladó másik ideg látja el. Enyhébb esetben az érző idegfunkciók károsodnak, izgalmi tünetként égő jellegű fájdalmat és zsibbadást okozva. A károsodás következő szintjén érzéskiesés léphet fel ( kiesési tünet ). A mozgató idegműködési zavar - az ujjak bénulása - a kórkép súlyos formája. Melyek a betegség kezelési lehetőségei? A helyi kezelés a gyulladásos reakció csökkentését célozza. A csukló nyugalomba helyezése elsődleges, a panaszoktól függően a szakorvos akár a sínezést is választhatja. Az alagút lágy szövetei külsőleg alkalmazandó készítményekkel nehezebben megközelíthetőek, de a tájék bőrének bedörzsölése a kenőcsöknél jobb áthatolási képességgel rendelkező, alkoholos gyulladáscsökkentő (pl. diclofenac tartalmú) géllel segíthet. Hűtés hűvös vizes borogatással enyhülést hozhat, de óvakodjunk a naponta 4-5 alkalommal félórás időtartamnál hosszabb alkalmazásától, mert a bőr felázhat. A jeges borogatás nem tanácsos. A szájon át adott gyulladáscsökkentő mellett a szöveti gyulladásos vizenyőt (ami a duzzadás fő tényezője) enyhébb vízhajtóval (clopamid, amilorid) apaszthatjuk le. Az átmeneti mechanikus károsodást szenvedett ideg fokozott ingerlékenységére kedvező hatású a B1- vitamin. A készítmények közül hatékonyabbak a zsírban (!) oldódó származékok, pl. benfotiamin. Az ásványi anyagok pótlása kálium, kalcium, és magnézium (utóbbi kettő pezsgőtabletta formájában is hozzáférhető) szintén elősegíti a gyógyulást. A felépülés hosszadalmas lehet (akár 4-6 hét), ideggyógyász vagy rheumatológus szakorvos vezetése ajánlott. A panaszok visszatérhetnek, és a gyógyszerekre nem javuló állapotok sebészi beavatkozást a kötőszövetes fedőlemez bemetszését is indokolhatják. ~ 10 / 48 ~